Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 35 (681. - 700. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
700. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2013-12-18 13:54:20
Üzenet elküldve: 2013-12-18 13:54:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//Altus Amentia//
*Kíváncsi jókedvvel figyeli a férfi szavait, akkor is, amikor az felvilágosítja tévedéséről. Iménti vakmerősége, amivel a halált próbálta volna meg, azzal is az élethez fűzött szeretetét bizonyítaná? Milyen különös, gondolja magában, s emiatt milyen szórakoztató. Ennek az alaknak minden mondata kérdez és kérdeztet, folyamatosan dolgoztatva nagyon is kihasználatlan elméjét. Olyan érzése támad, mintha egy könyvvel beszélgetne. Minden könyv egy-egy külön világ a maga külön szereplőivel és értékeivel, amibe minden sor olvasásával egyre mélyebbre és mélyebbre kerül az olvasó. Ha nagyon jó a kötet, akkor a benne foglalt valóság lassanként átoson az olvasóéba, s ott ölt testet. Példaképeket hoz fel, miszerint kéne élni, értékeket közvetít, miket kellene követni és olyan helyszíneket mutat, aminek létrehozására törekedni kéne avagy messziről elkerülni. Olyan dilemmák elé állítja a betekintőt, amiről azelőtt nem gondolkozott vagy ha mégis, hát csak felületesen érintette, s azontúl nagyon is valóságosnak, közelinek érzi őket.
Minden ember egy-egy történet, olvasta valahol, de úgy érzi, az előtte álló alak nem a sajátját, hanem az övét, a lányét meséli. Hogy hogyan lehet ez? Nem tudná megmondani. Az bizonyos, hogy magáról semmit sem árult el, mintha nem is lenne semmi a háta mögött; ellenben a lánnyal, akinek minden válaszát megkérdőjelezi, meghazudtolja vagy rámutat sekélyességére. Kénytelen egyre mélyebbre és mélyebbre ásnia saját magában, áttörve a merev nemespáncélt, amivel a fiatal kisasszonyokat sújtják, nehogy elfeledjék, hogy házasodásra születtek. Szórakoztató, érdekes, de valamiképp félelmetes folyamat is ez, hiszen még azelőtt sosem élt át ilyesmit.
Amióta csak beszélnek, az a különös benyomása támad, hogy ez az alak nem is igazi. Talán képzeli? Valami határozottan elkapta az előbb, s most hallani, hogy éhes is; egy szellem pedig igazán nem kísérthet korgó gyomorral, ezt még neki is be kell látnia. Igen, minden bizonnyal ez már csak elméje szüleménye, mégis - de érdekes, kuncog magában -, egy tükörember.*
"Valaki, aki mindenben más, mint én: és azzal mutatja meg, mi vagyok, ami nem vagyok!"
*Úgy indul meg a férfi után, hogy egy másodpercre sem gondolkozik, mégis mit ehetne ő itt a piacon. Annak ugyanis igaza van abban, hogy egy úrilány nem ilyen koszthoz van szokva, de bánja is ő, mikor teljesen más kérdések foglalkoztatják. A férfi rejtvényén töri a fejét, de úgy érzi, gyorsan megtalálja rá a választ. Megáll mellette, szemben a pékkel és baljával füle mögé igazítja egy előrebukott tincsét.*
- Felhőtlenül élni lehetetlen.
*Mosolyog rá a férfira, majd miközben a választékot mustrálja, folytatja.*
- A leggazdagabb, legnemesibb, legdíszesebb nőnek is vannak kötelességei. Ha leány, akkor a házasság, amit ráerőszakoltak; ha asszony, akkor a férje, amit rákényszerítettek; ha özvegy, akkor a gyermeke, aminek mindenképp jönnie kellett. A kötelesség rabság, s amint elveszik a szabadságunkat, a többi veszteséget is félni kezdjük; lehetetlen nem gondolni és félni a halált, mint mindenünk elvesztését. Aki nem így gondolja, az azt hiszem, bolond.
*Kuncogja el magát. Ismét a tükörembernek keresztelt idegenre néz, s felhümmög. Itt az ideje kérnie is valamit.*
- Magában eszi a cipót? Nohát... lehet, megkóstolom a kalácsot hasonlóképpen. Úgysem vettem még a piacon semmi ilyet.
*A pékre pillant, s ha a férfi megveszi neki, amit kér, két kesztyűs kezét egyszerre nyújtja érte. Valahogy gyerekesnek tűnhet először a mozdulat, de egészében megnézve a lányt valami teljesen más benyomás érheti a férfit; az egyenes hát, aprón felszegett áll, a finom arcmimika és a csak leheletnyien behajlított ujjak, akármilyen öltözetben vagy körülmények között is tisztán mutatnák a lányban folyó elfvért. Mert elvégre félvérnek félvér; sok bolondságot beszél, s könnyen megnyílik idegeneknek; de akármennyire is próbál kitörni a gazdag polgárok köréből hétköznapjainak megszínesítésével, nemességét fajából örökölte, s azt levetni sosem fogja tudni.
Talán egészen tisztában sincs vele.*
*Kíváncsi jókedvvel figyeli a férfi szavait, akkor is, amikor az felvilágosítja tévedéséről. Iménti vakmerősége, amivel a halált próbálta volna meg, azzal is az élethez fűzött szeretetét bizonyítaná? Milyen különös, gondolja magában, s emiatt milyen szórakoztató. Ennek az alaknak minden mondata kérdez és kérdeztet, folyamatosan dolgoztatva nagyon is kihasználatlan elméjét. Olyan érzése támad, mintha egy könyvvel beszélgetne. Minden könyv egy-egy külön világ a maga külön szereplőivel és értékeivel, amibe minden sor olvasásával egyre mélyebbre és mélyebbre kerül az olvasó. Ha nagyon jó a kötet, akkor a benne foglalt valóság lassanként átoson az olvasóéba, s ott ölt testet. Példaképeket hoz fel, miszerint kéne élni, értékeket közvetít, miket kellene követni és olyan helyszíneket mutat, aminek létrehozására törekedni kéne avagy messziről elkerülni. Olyan dilemmák elé állítja a betekintőt, amiről azelőtt nem gondolkozott vagy ha mégis, hát csak felületesen érintette, s azontúl nagyon is valóságosnak, közelinek érzi őket.
Minden ember egy-egy történet, olvasta valahol, de úgy érzi, az előtte álló alak nem a sajátját, hanem az övét, a lányét meséli. Hogy hogyan lehet ez? Nem tudná megmondani. Az bizonyos, hogy magáról semmit sem árult el, mintha nem is lenne semmi a háta mögött; ellenben a lánnyal, akinek minden válaszát megkérdőjelezi, meghazudtolja vagy rámutat sekélyességére. Kénytelen egyre mélyebbre és mélyebbre ásnia saját magában, áttörve a merev nemespáncélt, amivel a fiatal kisasszonyokat sújtják, nehogy elfeledjék, hogy házasodásra születtek. Szórakoztató, érdekes, de valamiképp félelmetes folyamat is ez, hiszen még azelőtt sosem élt át ilyesmit.
Amióta csak beszélnek, az a különös benyomása támad, hogy ez az alak nem is igazi. Talán képzeli? Valami határozottan elkapta az előbb, s most hallani, hogy éhes is; egy szellem pedig igazán nem kísérthet korgó gyomorral, ezt még neki is be kell látnia. Igen, minden bizonnyal ez már csak elméje szüleménye, mégis - de érdekes, kuncog magában -, egy tükörember.*
"Valaki, aki mindenben más, mint én: és azzal mutatja meg, mi vagyok, ami nem vagyok!"
*Úgy indul meg a férfi után, hogy egy másodpercre sem gondolkozik, mégis mit ehetne ő itt a piacon. Annak ugyanis igaza van abban, hogy egy úrilány nem ilyen koszthoz van szokva, de bánja is ő, mikor teljesen más kérdések foglalkoztatják. A férfi rejtvényén töri a fejét, de úgy érzi, gyorsan megtalálja rá a választ. Megáll mellette, szemben a pékkel és baljával füle mögé igazítja egy előrebukott tincsét.*
- Felhőtlenül élni lehetetlen.
*Mosolyog rá a férfira, majd miközben a választékot mustrálja, folytatja.*
- A leggazdagabb, legnemesibb, legdíszesebb nőnek is vannak kötelességei. Ha leány, akkor a házasság, amit ráerőszakoltak; ha asszony, akkor a férje, amit rákényszerítettek; ha özvegy, akkor a gyermeke, aminek mindenképp jönnie kellett. A kötelesség rabság, s amint elveszik a szabadságunkat, a többi veszteséget is félni kezdjük; lehetetlen nem gondolni és félni a halált, mint mindenünk elvesztését. Aki nem így gondolja, az azt hiszem, bolond.
*Kuncogja el magát. Ismét a tükörembernek keresztelt idegenre néz, s felhümmög. Itt az ideje kérnie is valamit.*
- Magában eszi a cipót? Nohát... lehet, megkóstolom a kalácsot hasonlóképpen. Úgysem vettem még a piacon semmi ilyet.
*A pékre pillant, s ha a férfi megveszi neki, amit kér, két kesztyűs kezét egyszerre nyújtja érte. Valahogy gyerekesnek tűnhet először a mozdulat, de egészében megnézve a lányt valami teljesen más benyomás érheti a férfit; az egyenes hát, aprón felszegett áll, a finom arcmimika és a csak leheletnyien behajlított ujjak, akármilyen öltözetben vagy körülmények között is tisztán mutatnák a lányban folyó elfvért. Mert elvégre félvérnek félvér; sok bolondságot beszél, s könnyen megnyílik idegeneknek; de akármennyire is próbál kitörni a gazdag polgárok köréből hétköznapjainak megszínesítésével, nemességét fajából örökölte, s azt levetni sosem fogja tudni.
Talán egészen tisztában sincs vele.*
699. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2013-12-18 12:53:10
Üzenet elküldve: 2013-12-18 12:53:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Akassa Mortessen//
* Mily naív a leány, mint egy korabeli nemes általában, ha azt hiszi, hogy a férfit pusztán ilyen odaadó célok hajtják, mint helyette halni az ismeretlen szertől. De nem baj, meghagyja neki az édes illúziót, s csak rezzenéstelen arccal biccent újra. Különben is, lehet, hogy a lány is csak játszik a szavakkal, meg az udvarias gesztusokkal, ki tudja mit gondol róla valójában; már maga a helyzet is komikus, ahogy a nyüzsgő piac közepén állnak egymással szemben, s egy ismeretlen eredetű, ismeretlen hatású elixírről, meg a halálról folytatnak hosszas csevejt.
"Fenyegető" mondata viszont minden bizonnyal célt ért, hisz a hölgy derűs arcára viharfelleg terül, még a vak is látná, ahogyan elhatalmasodik rajta a pánik, szemei tágra nyílnak; minden bizonnyal azon morfondírozik magában, merre és hogyan is tudna szökni, még mielőtt ez az őrült tényleg el nem rabolja. De aztán valahogyan egy tapodtat sem mozdul. sőt, mosollyal arcán szól ismét. Mégsem egy egyszerű, kényes cafka, nyugtázza magában a marcona emberrabló.*
- Mondtam én, hogy kívánom az elmúlásom, kisasszony?
* Teszi fel a költői kérdést, s, mint egy tanár, mikor magyaráz, égnek emelt mutatóujját jobbra-balra ingatva jelzi, hogy a válasz egyértelmű: nem.*
- Persze azt sem mondtam, hogy az életet szeretem. De maga még oly fiatal és tapasztalatlan, ráadásul az elegáns öltözékéből ítélve feltételezem, sok gondja sincsen. De mégis, gondoljon csak bele bátran, hogyan lehetne élni felhőtlen, ha folyton rettegjük az elmúlást?
* Velős egy gondolat, kérdés, hogy megbirkózik-e vele a fiatal leány, aki minden bizonnyal tehetős, úri család sarja, ott meg dívik az efféle elvont, letargikus téma. A férfi ezért hagyja, hogy ülepedjen még a dolog, majd reagál rá, ha megfogant a válasz; meg már gyomra is hangosan korog, úgyhogy arcán halványodik a korábbi széles, ravasz vigyor, s a nő mellett ellépve megindul a tömegben.*
- Különben is, ha vágynám a halált, példának okáért, miért pazarolnám időm, s pénzem olyan haszontalan dolgokra, mint mondjuk az evés? Most eszem egy frissen sült cipót, maga kér valamit netán?
* Tekint vissza válla felett 3-4 lépésnyi távolságból újdonsült beszélgetőpartnerére, s int fejével az egyik pék irányába, ahonnan ropogós kenyér, meg kalács illata lengi be a teret. Nem szokása csak így idegenekre szórni a pénzt, sem az értékes szavakat, pláne nem a velős gondolatokat, de érdekli a kisasszony válasza, hogyan, és miért vélekedik úgy a témáról: az életről, meg a halálról. Furcsa szenvedély, de van kit a szerelem, vagy a természet ihlet, költőnket inkább a vég, meg a köré szőtt hiedelmek.
Tovább battyog az árus felé kimért léptekkel, ha jön a lány, akkor jön, ha nem, hát nem, de a Altus most a pékhez fordul.*
- Egy frissen sült cipót kérek.
* Ha partnerét még nem ijesztette el, most ő is kérhet valamit, ha nem ódzkodik a piaci koszttól, mint úri lakomához szokott nemesi gyermek.*
* Mily naív a leány, mint egy korabeli nemes általában, ha azt hiszi, hogy a férfit pusztán ilyen odaadó célok hajtják, mint helyette halni az ismeretlen szertől. De nem baj, meghagyja neki az édes illúziót, s csak rezzenéstelen arccal biccent újra. Különben is, lehet, hogy a lány is csak játszik a szavakkal, meg az udvarias gesztusokkal, ki tudja mit gondol róla valójában; már maga a helyzet is komikus, ahogy a nyüzsgő piac közepén állnak egymással szemben, s egy ismeretlen eredetű, ismeretlen hatású elixírről, meg a halálról folytatnak hosszas csevejt.
"Fenyegető" mondata viszont minden bizonnyal célt ért, hisz a hölgy derűs arcára viharfelleg terül, még a vak is látná, ahogyan elhatalmasodik rajta a pánik, szemei tágra nyílnak; minden bizonnyal azon morfondírozik magában, merre és hogyan is tudna szökni, még mielőtt ez az őrült tényleg el nem rabolja. De aztán valahogyan egy tapodtat sem mozdul. sőt, mosollyal arcán szól ismét. Mégsem egy egyszerű, kényes cafka, nyugtázza magában a marcona emberrabló.*
- Mondtam én, hogy kívánom az elmúlásom, kisasszony?
* Teszi fel a költői kérdést, s, mint egy tanár, mikor magyaráz, égnek emelt mutatóujját jobbra-balra ingatva jelzi, hogy a válasz egyértelmű: nem.*
- Persze azt sem mondtam, hogy az életet szeretem. De maga még oly fiatal és tapasztalatlan, ráadásul az elegáns öltözékéből ítélve feltételezem, sok gondja sincsen. De mégis, gondoljon csak bele bátran, hogyan lehetne élni felhőtlen, ha folyton rettegjük az elmúlást?
* Velős egy gondolat, kérdés, hogy megbirkózik-e vele a fiatal leány, aki minden bizonnyal tehetős, úri család sarja, ott meg dívik az efféle elvont, letargikus téma. A férfi ezért hagyja, hogy ülepedjen még a dolog, majd reagál rá, ha megfogant a válasz; meg már gyomra is hangosan korog, úgyhogy arcán halványodik a korábbi széles, ravasz vigyor, s a nő mellett ellépve megindul a tömegben.*
- Különben is, ha vágynám a halált, példának okáért, miért pazarolnám időm, s pénzem olyan haszontalan dolgokra, mint mondjuk az evés? Most eszem egy frissen sült cipót, maga kér valamit netán?
* Tekint vissza válla felett 3-4 lépésnyi távolságból újdonsült beszélgetőpartnerére, s int fejével az egyik pék irányába, ahonnan ropogós kenyér, meg kalács illata lengi be a teret. Nem szokása csak így idegenekre szórni a pénzt, sem az értékes szavakat, pláne nem a velős gondolatokat, de érdekli a kisasszony válasza, hogyan, és miért vélekedik úgy a témáról: az életről, meg a halálról. Furcsa szenvedély, de van kit a szerelem, vagy a természet ihlet, költőnket inkább a vég, meg a köré szőtt hiedelmek.
Tovább battyog az árus felé kimért léptekkel, ha jön a lány, akkor jön, ha nem, hát nem, de a Altus most a pékhez fordul.*
- Egy frissen sült cipót kérek.
* Ha partnerét még nem ijesztette el, most ő is kérhet valamit, ha nem ódzkodik a piaci koszttól, mint úri lakomához szokott nemesi gyermek.*
698. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2013-12-17 20:22:04
Üzenet elküldve: 2013-12-17 20:22:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//Altus Amentia//
*A férfi önmagával ellentétes viselkedése elbizonytalanítja. Jó emberismerőnek hitte eddig magát, akkor is, ha belegondol, hogy a nem városiak mindig rendesen elütöttek a várttól. Elsőnek egy nincstelen úriembernek vélte az idegent, hiszen az a félénken visszarántott kézmozdulat nem is sejtet másvalakit, mint egy, a hölgyekkel óvatosan bánó - ezáltal nemesi - valakit; mégis, a szemei most teljesen mást mondanak. Testtel mindig is egyszerűbb volt szerinte hazudni, hiszen az íriszeken mindig kiüt a zavar, de a derekát óvatosan, mégis határozottan fogó ujjak úgy érezte, őszinte üzenetet adtak át.*
- Félreért. *Mosolyog továbbra is, visszafogottan.* Az ég bocsásson meg, ha valakinek az életét elvenném; nem mást gondoltam bóknak, mint azt, hogy hajlandó lenne helyettem elmúlni, csak azért, hogy futó kíváncsiságom beteljesedjék.
*Valószínűleg önző gondolatok ezek, s ő is tudja, hogy a világ ennyire nem foroghat körülötte, mégsem képes máshogy gondolni. A mentőötlete nem más, mint hogy az előtte lévő idegen egyszerűen ilyen... furcsa, nem normális? Mégis csak illetlen ilyet gondolni valakiről, hessegeti el azonnal ezt a lehetőséget. Mindenkit motivál valami vagy valaki, ez ezzel az alakkal sem lehet másképp.
Gondolataiból annak kérdése, s az azt követő szavai zökkentik ki, amire teljesen eltűnik a jókedve. Úgy érzi, mintha a félelem jeges szélként csapná meg, ruhája helyett egyenesen bőrébe karmolva. Szinte csiklandozza a késztetés, hogy hátralépjen tőle és elszaladjon a biztonságot ígérő és mindig kiszámítható Walfenért - a férfi még nem lehet messze, s talán pont errefelé helyezték ki -, de már az elhúzódást is legalább olyan udvariatlannak tartja, mint az előző, formálódó véleményét. Tágranyílt szemein s megnövekedett íriszein látni a készenléti állapotot, míg mosolytalan, s így nagyon is elveszett arcán tisztán tükröződik annak a rettegésnek a töredéke, ami belül majd' megbénítja.
Ez azonban csak valami hullám lehet; egy igazi úrihölgy menten elalélna, ha ilyen izgatott állapotba kerülne, ő viszont rövidesen visszanyeri a lélekjelenlétét, s gondolatai újra megindulnak. Keze még idegesen rándul egyet, amire lepillantva muszáj magát megmosolyognia.*
- Egy múló pillanatra túl komolyan vettem a szavait.
*Menti magát azonnal, s néz fel ismét a férfira.*
- Miért rabolna el ugyanolyan szenvedéllyel, mint próbálta volna meg a sorsát? Egy ember nem szeretheti ugyanannyira az életét, mint kívánja az elmúlását.
*Jobb lábát sebesen arrébb húzza, hogy egy siető fiú nehogy átessen rajta; szoknyája könnyedén perdül utána, s csak valami égi kisasszony-segítő isten miatt lehet az, hogy az árussegéd nem tapossa le a selyem finom szegélyét. Elnézően néz a kölyök után. Ez a mimika kifejezetten idősít rajta; alig egy perce egy megszeppent kislány volt, most egy határozott, státusával nagyon is tisztában lévő kisasszony; s bizony egyenesen arrogánsnak is festhetne, ha nem őszintén, jókedvűen mosolyogna ismét az idegenre. Az iménti félelme nagyon is valóságosnak tűnt, ám mintha ez a saját ostoba, de nagyon meggyőző vélemény teljesen eltüntette volna. Nem lehet túl bonyolult élete, ha minden kétes dologra ilyen könnyen, ilyen fekete-fehér választ talál.*
*A férfi önmagával ellentétes viselkedése elbizonytalanítja. Jó emberismerőnek hitte eddig magát, akkor is, ha belegondol, hogy a nem városiak mindig rendesen elütöttek a várttól. Elsőnek egy nincstelen úriembernek vélte az idegent, hiszen az a félénken visszarántott kézmozdulat nem is sejtet másvalakit, mint egy, a hölgyekkel óvatosan bánó - ezáltal nemesi - valakit; mégis, a szemei most teljesen mást mondanak. Testtel mindig is egyszerűbb volt szerinte hazudni, hiszen az íriszeken mindig kiüt a zavar, de a derekát óvatosan, mégis határozottan fogó ujjak úgy érezte, őszinte üzenetet adtak át.*
- Félreért. *Mosolyog továbbra is, visszafogottan.* Az ég bocsásson meg, ha valakinek az életét elvenném; nem mást gondoltam bóknak, mint azt, hogy hajlandó lenne helyettem elmúlni, csak azért, hogy futó kíváncsiságom beteljesedjék.
*Valószínűleg önző gondolatok ezek, s ő is tudja, hogy a világ ennyire nem foroghat körülötte, mégsem képes máshogy gondolni. A mentőötlete nem más, mint hogy az előtte lévő idegen egyszerűen ilyen... furcsa, nem normális? Mégis csak illetlen ilyet gondolni valakiről, hessegeti el azonnal ezt a lehetőséget. Mindenkit motivál valami vagy valaki, ez ezzel az alakkal sem lehet másképp.
Gondolataiból annak kérdése, s az azt követő szavai zökkentik ki, amire teljesen eltűnik a jókedve. Úgy érzi, mintha a félelem jeges szélként csapná meg, ruhája helyett egyenesen bőrébe karmolva. Szinte csiklandozza a késztetés, hogy hátralépjen tőle és elszaladjon a biztonságot ígérő és mindig kiszámítható Walfenért - a férfi még nem lehet messze, s talán pont errefelé helyezték ki -, de már az elhúzódást is legalább olyan udvariatlannak tartja, mint az előző, formálódó véleményét. Tágranyílt szemein s megnövekedett íriszein látni a készenléti állapotot, míg mosolytalan, s így nagyon is elveszett arcán tisztán tükröződik annak a rettegésnek a töredéke, ami belül majd' megbénítja.
Ez azonban csak valami hullám lehet; egy igazi úrihölgy menten elalélna, ha ilyen izgatott állapotba kerülne, ő viszont rövidesen visszanyeri a lélekjelenlétét, s gondolatai újra megindulnak. Keze még idegesen rándul egyet, amire lepillantva muszáj magát megmosolyognia.*
- Egy múló pillanatra túl komolyan vettem a szavait.
*Menti magát azonnal, s néz fel ismét a férfira.*
- Miért rabolna el ugyanolyan szenvedéllyel, mint próbálta volna meg a sorsát? Egy ember nem szeretheti ugyanannyira az életét, mint kívánja az elmúlását.
*Jobb lábát sebesen arrébb húzza, hogy egy siető fiú nehogy átessen rajta; szoknyája könnyedén perdül utána, s csak valami égi kisasszony-segítő isten miatt lehet az, hogy az árussegéd nem tapossa le a selyem finom szegélyét. Elnézően néz a kölyök után. Ez a mimika kifejezetten idősít rajta; alig egy perce egy megszeppent kislány volt, most egy határozott, státusával nagyon is tisztában lévő kisasszony; s bizony egyenesen arrogánsnak is festhetne, ha nem őszintén, jókedvűen mosolyogna ismét az idegenre. Az iménti félelme nagyon is valóságosnak tűnt, ám mintha ez a saját ostoba, de nagyon meggyőző vélemény teljesen eltüntette volna. Nem lehet túl bonyolult élete, ha minden kétes dologra ilyen könnyen, ilyen fekete-fehér választ talál.*
697. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2013-12-17 19:16:34
Üzenet elküldve: 2013-12-17 19:16:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
//Aeil O Yala//
*Épp indulni szeretne társaival, hogy előkerítsék a szökevényeket, mikor úgy megremeg a föld, hogy Juve térdre rogy. Mikor feláll minden megváltozik körülötte. Megdörgöli szemét. Sehol semmi. Csak a félhomályos, üres piactér. Sípol a füle, amin csak egy, a fejében felcsendülő név képes elnyomni.~Aeil!~*Nem foglalkozik a körülötte lévő néhány ismerős és ismeretlen arccal, azonnal a lány keresésére indul. Szerencsére hamar megtalálja a piactér szegénynegyed felőli végében.*
-Minden rendben? Csak hogy megvagy. Aggódtam miattad. Mi történt? Nem tudod?-*Kérdések áradatát zúdítja a lányra, majd miután válaszol, megnyugtatja, hogy semmi gond, közelebb hajol, hogy csak Aeil hallja, amit mond.*
-Meghívlak vacsorázni. Az arany, amit adott a tulajdonos, nem tűnt el.-*Mondja mosolyogva a lánynak, bár nincs olyan sok nála, de egy este kijön belőle. Ha beleegyezik, elindulnak a fogadó felé. Van mit megbeszélniük egy ilyen kaland után.*
*Épp indulni szeretne társaival, hogy előkerítsék a szökevényeket, mikor úgy megremeg a föld, hogy Juve térdre rogy. Mikor feláll minden megváltozik körülötte. Megdörgöli szemét. Sehol semmi. Csak a félhomályos, üres piactér. Sípol a füle, amin csak egy, a fejében felcsendülő név képes elnyomni.~Aeil!~*Nem foglalkozik a körülötte lévő néhány ismerős és ismeretlen arccal, azonnal a lány keresésére indul. Szerencsére hamar megtalálja a piactér szegénynegyed felőli végében.*
-Minden rendben? Csak hogy megvagy. Aggódtam miattad. Mi történt? Nem tudod?-*Kérdések áradatát zúdítja a lányra, majd miután válaszol, megnyugtatja, hogy semmi gond, közelebb hajol, hogy csak Aeil hallja, amit mond.*
-Meghívlak vacsorázni. Az arany, amit adott a tulajdonos, nem tűnt el.-*Mondja mosolyogva a lánynak, bár nincs olyan sok nála, de egy este kijön belőle. Ha beleegyezik, elindulnak a fogadó felé. Van mit megbeszélniük egy ilyen kaland után.*
696. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2013-12-17 12:30:01
Üzenet elküldve: 2013-12-17 12:30:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Akassa Mortessen//
* Nem rémül meg a leány, sőt, szája elé tartott kézzel halkan elkuncogja magát, mint a finom hölgyek, mikor valami kedvükre valót lelnek. Vagy hibbantnak tartja a furcsa idegent, s ez a nevetés tárgya, vagy kalandvágyó a lány, s tényleg kedvére való a csevej.*
- A kétely valóban nagy úr, ebben igazat kell, hogy adjak. Kérdés, mi emészti jobban: a jóakaró kilétének, vagy az üveg tartalmának kérdése?
* Alig teszi fel a kérdést, arra máris megkapja a választ; az üvegcse eltűnik a köpeny rejtekében, így a talány megoldása, s a kilátásba helyezett esetleges halál egy cseppet még várat magára. Remélhetőleg nem túl sokáig. A férfi izgatottsága is enyhül, de nem lehet vitatkozni a döntéssel, így apró biccentéssel nyugtázza azt. Most már ravasz mosolyának tükörképe néz vissza rá, s annak látványa újra visszavarázsolja szemeinek parázsló fényét; lám nem a halál hívja ma kacér táncra, inkább a lány kezd merész játékba. Merész, hisz nem ismeri a tébolyult költőt, tán fiatal korából fakadóan a férfiakat sem úgy általában.*
- Az ital által lelném végső percem, jóllehet, Kegyed volna a kéz, mely azt tartja. Tolakodásnak ne vegye, távol álljék tőlem, viszont ejnye, bóknak venné, ha itt helyben, kínok közt vergődve lehelném ki lelkem?
* Harsányan felnevet, valóban őszintén, ha valamitől, akkor az ilyen elégikus tréfáktól kerekedik felül fásult búskomorságán. Mély, karcos hangján, dallamosan veti a szavakat, mintha csak lúdtollával egy sárgult pergamenre róna verset, modora előkelőnek, nemesnek tűnhet, s igaz is, még ha távol is áll tőle az úrias élet, bizony ő sem szegények fiaként látta meg a földet.*
- S hogy hogy nem tart tőlem? Maga előtt áll egy idegen, ki arra sarkallja, hogy igyék mérget bátran, ha bele nem is halna, esetleg fognám és elrabolnám menten. Ebben a tömegben fel sem tűnne, s testőröket sem látok az oldalán, hogy vigyáznának Önre.
* Kurtán, színpadiasan pillant körbe, aztán fenyegetően mered újra a nőre. Incselkedik vele, játsszanak hát cseppet, lássuk milyen fából faragták a lánykát; merész-e, vagy kényes, babusgatott nemesi fruska. *
* Nem rémül meg a leány, sőt, szája elé tartott kézzel halkan elkuncogja magát, mint a finom hölgyek, mikor valami kedvükre valót lelnek. Vagy hibbantnak tartja a furcsa idegent, s ez a nevetés tárgya, vagy kalandvágyó a lány, s tényleg kedvére való a csevej.*
- A kétely valóban nagy úr, ebben igazat kell, hogy adjak. Kérdés, mi emészti jobban: a jóakaró kilétének, vagy az üveg tartalmának kérdése?
* Alig teszi fel a kérdést, arra máris megkapja a választ; az üvegcse eltűnik a köpeny rejtekében, így a talány megoldása, s a kilátásba helyezett esetleges halál egy cseppet még várat magára. Remélhetőleg nem túl sokáig. A férfi izgatottsága is enyhül, de nem lehet vitatkozni a döntéssel, így apró biccentéssel nyugtázza azt. Most már ravasz mosolyának tükörképe néz vissza rá, s annak látványa újra visszavarázsolja szemeinek parázsló fényét; lám nem a halál hívja ma kacér táncra, inkább a lány kezd merész játékba. Merész, hisz nem ismeri a tébolyult költőt, tán fiatal korából fakadóan a férfiakat sem úgy általában.*
- Az ital által lelném végső percem, jóllehet, Kegyed volna a kéz, mely azt tartja. Tolakodásnak ne vegye, távol álljék tőlem, viszont ejnye, bóknak venné, ha itt helyben, kínok közt vergődve lehelném ki lelkem?
* Harsányan felnevet, valóban őszintén, ha valamitől, akkor az ilyen elégikus tréfáktól kerekedik felül fásult búskomorságán. Mély, karcos hangján, dallamosan veti a szavakat, mintha csak lúdtollával egy sárgult pergamenre róna verset, modora előkelőnek, nemesnek tűnhet, s igaz is, még ha távol is áll tőle az úrias élet, bizony ő sem szegények fiaként látta meg a földet.*
- S hogy hogy nem tart tőlem? Maga előtt áll egy idegen, ki arra sarkallja, hogy igyék mérget bátran, ha bele nem is halna, esetleg fognám és elrabolnám menten. Ebben a tömegben fel sem tűnne, s testőröket sem látok az oldalán, hogy vigyáznának Önre.
* Kurtán, színpadiasan pillant körbe, aztán fenyegetően mered újra a nőre. Incselkedik vele, játsszanak hát cseppet, lássuk milyen fából faragták a lánykát; merész-e, vagy kényes, babusgatott nemesi fruska. *
695. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2013-12-17 09:39:40
Üzenet elküldve: 2013-12-17 09:39:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//Altus Amentia//
*Eleinte igazán különösnek sem tartja a férfit, annak zavartsága ellenére. Megszokta, hogy sokan így viselkednek a közelében, bár ez legtöbbször nem is a külseje, hanem a rang- vagy pénzbeli különbségek miatt adódik így. Talán ez az illető is nincstelen, még ha jó modorral el is van látva.
Ez a véleménye azonban rögvest megváltozik. Nem hogy különös lenne másik, egyenesen úgy érzi, mintha a része lenne; annak szavai férfihangon ismétlik el ugyanazt, ami, amióta csak elvált a városőrtől, egyre ostromolja, s ami tudja, esztelen és nem megengedett. Félreértés ne essék, nem tartja kevésre az életét, s jobban is féli a halált, mint bárki más; de legalább annyira, amennyire szeret élni, annyira szeretne valami mást is kezdeni magával, valami újba belecsöppenni, valami "valódit" kóstolni, mert a nemesek élete színpompás, de keserűen mesterséges.
Meglepetten, némileg kétségek között, de egyáltalán nem megriadva viszonozza a férfi tekintetét. Ebből is tisztán látni, hogy a lány vagy kifejezetten ostoba vagy van valami, ami megkülönbözteti őt a többi, jólnevelt nemestől. Ahhoz azonban a másiknak sem kell jó emberismerőnek lennie, hogy erre rövidesen választ ne kapjon: a fiatal ugyanis leengedi a bájitalt, s szája elé tartva szabad kezét elneveti magát. Röviden, halkan, akár egy futó kuncogás, mégis szinte csilingel a hangja a tömegben.*
- Milyen érdekes gondolat! De nem gondolja, hogy ha méreg, milyen bántó lenne az elmúlás tőle? Hiszen jóakaróm kiléte titkos, én mégis azon gondolkoznék, vajon ki engedte szabadjára a lelkemet, egészen az örök sötétségig; s ez lenne az utolsó érzésem is; és kétségben elmúlni, még a legnyomorultabb nincstelen sem kívánhatja ezt magának.
*Lepillant, majd köpenye apró zsebébe teszi az üvegcsét. Még azelőtt feltekint a másikra, hogy végezne a mozdulatsorral.*
- Ellenben az, hogy képes lenne a kezem által meglelni a végső percét; ez, hogy tolakodás, bókolás vagy csak valami, amit rajtam keresztül próbál elérni; ez sokkal izgalmasabbnak tűnik, mint néhány korty jó- vagy balszerencse.
*Bár a lány arcára is ravasz mosoly ül ki, ez a naív, jókedvű mimika össze sem mérhető a férfin látott, iménti társával. Míg az idegen a halállal űz effajta gúnyt, addig a lány magában a helyzetben lát valamiféle érdekes játékot, amit - mint minden elkényeztetett gyermek - szeretne minél tovább játszani, akkor is, ha már játszótársa unja a tréfát.*
A hozzászólás írója (Akassa Mortessen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.12.17 09:41:03
*Eleinte igazán különösnek sem tartja a férfit, annak zavartsága ellenére. Megszokta, hogy sokan így viselkednek a közelében, bár ez legtöbbször nem is a külseje, hanem a rang- vagy pénzbeli különbségek miatt adódik így. Talán ez az illető is nincstelen, még ha jó modorral el is van látva.
Ez a véleménye azonban rögvest megváltozik. Nem hogy különös lenne másik, egyenesen úgy érzi, mintha a része lenne; annak szavai férfihangon ismétlik el ugyanazt, ami, amióta csak elvált a városőrtől, egyre ostromolja, s ami tudja, esztelen és nem megengedett. Félreértés ne essék, nem tartja kevésre az életét, s jobban is féli a halált, mint bárki más; de legalább annyira, amennyire szeret élni, annyira szeretne valami mást is kezdeni magával, valami újba belecsöppenni, valami "valódit" kóstolni, mert a nemesek élete színpompás, de keserűen mesterséges.
Meglepetten, némileg kétségek között, de egyáltalán nem megriadva viszonozza a férfi tekintetét. Ebből is tisztán látni, hogy a lány vagy kifejezetten ostoba vagy van valami, ami megkülönbözteti őt a többi, jólnevelt nemestől. Ahhoz azonban a másiknak sem kell jó emberismerőnek lennie, hogy erre rövidesen választ ne kapjon: a fiatal ugyanis leengedi a bájitalt, s szája elé tartva szabad kezét elneveti magát. Röviden, halkan, akár egy futó kuncogás, mégis szinte csilingel a hangja a tömegben.*
- Milyen érdekes gondolat! De nem gondolja, hogy ha méreg, milyen bántó lenne az elmúlás tőle? Hiszen jóakaróm kiléte titkos, én mégis azon gondolkoznék, vajon ki engedte szabadjára a lelkemet, egészen az örök sötétségig; s ez lenne az utolsó érzésem is; és kétségben elmúlni, még a legnyomorultabb nincstelen sem kívánhatja ezt magának.
*Lepillant, majd köpenye apró zsebébe teszi az üvegcsét. Még azelőtt feltekint a másikra, hogy végezne a mozdulatsorral.*
- Ellenben az, hogy képes lenne a kezem által meglelni a végső percét; ez, hogy tolakodás, bókolás vagy csak valami, amit rajtam keresztül próbál elérni; ez sokkal izgalmasabbnak tűnik, mint néhány korty jó- vagy balszerencse.
*Bár a lány arcára is ravasz mosoly ül ki, ez a naív, jókedvű mimika össze sem mérhető a férfin látott, iménti társával. Míg az idegen a halállal űz effajta gúnyt, addig a lány magában a helyzetben lát valamiféle érdekes játékot, amit - mint minden elkényeztetett gyermek - szeretne minél tovább játszani, akkor is, ha már játszótársa unja a tréfát.*
A hozzászólás írója (Akassa Mortessen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.12.17 09:41:03
694. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2013-12-17 09:01:44
Üzenet elküldve: 2013-12-17 09:01:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Akassa Mortessen//
~Nyiük?~
* Pedig a férfi most nem is volt rémisztő, meglepően szokványosan viselkedett az imént, mikor elkapta az egyensúlyát vesztett hölgyeményt. De az úgy tűnik igen félénk teremtés, biztosan kékvérű, édesen dédelgetett leány, ránézésre 17-18 lehet talán, de ezeknél a félvéreknél tudja az ég...
Míg a kisasszony nekiveselkedik a válasznak, addig a férfi zavartan tekintget körbe, kicsit kényelmetlenül érzi magát, mint majdnem mindig, mikor idegenekkel kell társalogni, meg a körülöttük tolakodó tömeg sem enyhít kellemetlen érzésén; homlok ráncolva mered hol egy-egy nekiütköző alakra, hol a lánykára.
~ Ajándék bájital? Bájos...~
* Morfondírozik magában, s rögtönzött szójátékára feszült arckifejezése valamelyest legalább megenyhül, érdeklődve hallgatja a másik mondókáját az ismeretlen elixírről. A népfény hívogatóan csillan meg a kicsiny üvegcsén, de jól mondja a leány, az átlátszó folyadék bármit rejthet. Persze, épp ez benne az izgalmas.*
- No és hogyan tervezi kideríteni? Gondolom körbekérdez, vagy a jóakarót keresi meg vele. Igen, nyilván így botlott belém.
* Hunyorogva nézi ő is a fiatal arc elé emelt italocskát, persze nem szakértő, de ha már így alakult, kíváncsi mit rejthet. Hamiskás, ravasz vigyor szökik korábbi zavart, fakó képére, tompa fényű szemei is felsejlenek, így szólal meg ismét, mély, sejtelmes hangon.*
- Miért nem lesz merész és kockáztat, issza meg így a löttyöt? Egyszer élünk, már amennyire élünk, ha méreg, hát legalább jő az elmúlás... Ha áldást ád, meg lesz valami, mi feldobta szokványos napját.
* Rejtelmes, féloldalas mosolya, meg fénylő szemei és furcsa szavai talán megrémíthetik a zsenge leányt, de most egy laza, elegáns mozdulattal félig kinyújtja felé jobb karját, s felfelé tartva tenyerét, széttárja markát.*
- De ha félti éltét, adja csak ide nyugodtan, én előkóstolom magának tartalmát, pár csepp, vagy a felényi mennyiség, s kiderül mit rejt az áttetsző kékség.
* Arcáról nem szökik a derűs mosoly, hogy szökne, hisz táncra hívhatja a halált, tengerkék szemeiben is vad hullámokat vet a vágyott izgalom, félsznek nyoma sem mutatkozik rajta. Persze a döntés-és az elixír- a nő kezében, folytathatja a furakodást az ajándékozót kutatva, hogy kérdésekkel bombázza, de az idegennek is átnyújthatja az italt, hogy tesztelje hatását. Vagy... merész lesz és maga issza ki az üveg tartalmát.*
~Nyiük?~
* Pedig a férfi most nem is volt rémisztő, meglepően szokványosan viselkedett az imént, mikor elkapta az egyensúlyát vesztett hölgyeményt. De az úgy tűnik igen félénk teremtés, biztosan kékvérű, édesen dédelgetett leány, ránézésre 17-18 lehet talán, de ezeknél a félvéreknél tudja az ég...
Míg a kisasszony nekiveselkedik a válasznak, addig a férfi zavartan tekintget körbe, kicsit kényelmetlenül érzi magát, mint majdnem mindig, mikor idegenekkel kell társalogni, meg a körülöttük tolakodó tömeg sem enyhít kellemetlen érzésén; homlok ráncolva mered hol egy-egy nekiütköző alakra, hol a lánykára.
~ Ajándék bájital? Bájos...~
* Morfondírozik magában, s rögtönzött szójátékára feszült arckifejezése valamelyest legalább megenyhül, érdeklődve hallgatja a másik mondókáját az ismeretlen elixírről. A népfény hívogatóan csillan meg a kicsiny üvegcsén, de jól mondja a leány, az átlátszó folyadék bármit rejthet. Persze, épp ez benne az izgalmas.*
- No és hogyan tervezi kideríteni? Gondolom körbekérdez, vagy a jóakarót keresi meg vele. Igen, nyilván így botlott belém.
* Hunyorogva nézi ő is a fiatal arc elé emelt italocskát, persze nem szakértő, de ha már így alakult, kíváncsi mit rejthet. Hamiskás, ravasz vigyor szökik korábbi zavart, fakó képére, tompa fényű szemei is felsejlenek, így szólal meg ismét, mély, sejtelmes hangon.*
- Miért nem lesz merész és kockáztat, issza meg így a löttyöt? Egyszer élünk, már amennyire élünk, ha méreg, hát legalább jő az elmúlás... Ha áldást ád, meg lesz valami, mi feldobta szokványos napját.
* Rejtelmes, féloldalas mosolya, meg fénylő szemei és furcsa szavai talán megrémíthetik a zsenge leányt, de most egy laza, elegáns mozdulattal félig kinyújtja felé jobb karját, s felfelé tartva tenyerét, széttárja markát.*
- De ha félti éltét, adja csak ide nyugodtan, én előkóstolom magának tartalmát, pár csepp, vagy a felényi mennyiség, s kiderül mit rejt az áttetsző kékség.
* Arcáról nem szökik a derűs mosoly, hogy szökne, hisz táncra hívhatja a halált, tengerkék szemeiben is vad hullámokat vet a vágyott izgalom, félsznek nyoma sem mutatkozik rajta. Persze a döntés-és az elixír- a nő kezében, folytathatja a furakodást az ajándékozót kutatva, hogy kérdésekkel bombázza, de az idegennek is átnyújthatja az italt, hogy tesztelje hatását. Vagy... merész lesz és maga issza ki az üveg tartalmát.*
693. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2013-12-16 21:31:39
Üzenet elküldve: 2013-12-16 21:31:39
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
// Grendin Isayar //
*Látja Grendin különös idegességét a dolgok iránt, azonban különösebb nem érdekli, hadd puffogjon a ráncoszsák magában. A dolgok menete így zajlódik és akár fejre is állhat, ettől nem fog eltérni. Bár ilyen korban már a felállás is művészet lehet. Arcát a szoba komor kőfalaihoz igazítja, módos élettelenségbe csap vissza.*
-Nem, de ha már járt volna zálogban, ahogy elmondása szerint teszi, tudná, hogy kötelező tájékoztatnom minden feltételről, minden alkalommal. Tekintve, hogy nálam elsőképp jár és mentalitását tekintve még nem tájékozódott a tényről rendesen, hogy ez egy zálog, megelőlegeztem, hogy tisztában akar lenni a részletekkel. Már amennyiben ténylegesen ragaszkodik ahhoz, hogy visszaszerezze az italait.
*Domonas amidőn észrevételezi, hogy mily gyorsan kerül az öreg aláírása a papírdarabra, már könnyebben tájékozódik a helyzetéről. Viszont ezt az információt és vele járó rosszindulatát megtartja magának.A kérdésre egyszerű választ ad.*
-Kicsit félreértelmezi a szituációt. Nekem nem érdekem, hogy az ügyfeleim olcsón visszaszerezzék a bent tartott tárgyaikat, ez az ügyfél felelőssége. Természetesen, mint becsületes üzletember, odafigyelek, hogy az ügyfélt megillető esélyt megkapj a visszaszerzéshez, azonban nem vagyok dajka. Én csak azt vizsgálom, hogy a saját lapján lévő kézirat megegyezik-e az én lapomon lévővel és amennyiben ez így való, vagy megismerem magát, akkor az árért kézhez kapja. Amennyiben a saját papírját elveszti vagy tönkretételezi, meg kell várnia, hogy lejárjon a határidő és ekkor hozzájuthat. Természetesen ilyenkor magam szabom az árat. Viszont én nem is mondtam, hogy a nevével vagy értelmes szavakkal kell aláírnia. A lényeg a megegyezés és a közös akarat kifejezése. Kulturálatlanabb rétegek szeretik a vérükkel festeni a papírt, bár ezt barbárnak tartom, de el nem hinné, hogy mennyire meggyőző a visszakeresésnél. A társadalmi rétegekről zajló feltételezését már legutóbb is ki akartam javítani, megnyugtathatom, hogy a vásárlói köröm elég vegyes.
~Talán túl vegyes is, de ezt nem vele fogom megosztani, nem vagyunk olyan viszonyban.~
* De nem tartja fel tovább, hanem fizeti a 120 aranyat Grendin Isayarnak.
Viszont megnyugtatja a tudat, hogy nem kell olyan hosszú távra eltételeznie a tárgyakat, mert az öreg úgy sem poroszkál sokáig a halandók tábláján. Nem mintha különösebben kénének neki az italai, csak rontja az idősekről kialakult képét a fejében.*
-A viszontlátásra! *még odaveti mellé, hogy* Zálogszerződést...
*Ezzel ő lezártnak tekinti az ügyet, az italoknak elővesz egy kisebb, bélelt, de laposabb fémdobozt, amelybe az italokat beletételezi, a kulcsára felír egy szerződésszámot, majd a nagyobb méretű papírral a tulajdonában egyezteti. A kulcs a kulcsos fiókba kerül. Az italokat leviszi a mélykamrába, a szerződést pedig beosztályozza és eltételezi a megfelelő fiókba. Egy ideig átkozza ezt a túl sok macerát, amivel az ügy jár, de tudja, hogy kötelező, így lelombozódva, de nyugalommal folytatja az írogatást az elszámoltatási könyvben.*
~Kéne az ajtóra egy csengő, hogy lentről is halljam, amikor bejön valaki. Meg tolvajok ellen sem utolsó.~
*Látja Grendin különös idegességét a dolgok iránt, azonban különösebb nem érdekli, hadd puffogjon a ráncoszsák magában. A dolgok menete így zajlódik és akár fejre is állhat, ettől nem fog eltérni. Bár ilyen korban már a felállás is művészet lehet. Arcát a szoba komor kőfalaihoz igazítja, módos élettelenségbe csap vissza.*
-Nem, de ha már járt volna zálogban, ahogy elmondása szerint teszi, tudná, hogy kötelező tájékoztatnom minden feltételről, minden alkalommal. Tekintve, hogy nálam elsőképp jár és mentalitását tekintve még nem tájékozódott a tényről rendesen, hogy ez egy zálog, megelőlegeztem, hogy tisztában akar lenni a részletekkel. Már amennyiben ténylegesen ragaszkodik ahhoz, hogy visszaszerezze az italait.
*Domonas amidőn észrevételezi, hogy mily gyorsan kerül az öreg aláírása a papírdarabra, már könnyebben tájékozódik a helyzetéről. Viszont ezt az információt és vele járó rosszindulatát megtartja magának.A kérdésre egyszerű választ ad.*
-Kicsit félreértelmezi a szituációt. Nekem nem érdekem, hogy az ügyfeleim olcsón visszaszerezzék a bent tartott tárgyaikat, ez az ügyfél felelőssége. Természetesen, mint becsületes üzletember, odafigyelek, hogy az ügyfélt megillető esélyt megkapj a visszaszerzéshez, azonban nem vagyok dajka. Én csak azt vizsgálom, hogy a saját lapján lévő kézirat megegyezik-e az én lapomon lévővel és amennyiben ez így való, vagy megismerem magát, akkor az árért kézhez kapja. Amennyiben a saját papírját elveszti vagy tönkretételezi, meg kell várnia, hogy lejárjon a határidő és ekkor hozzájuthat. Természetesen ilyenkor magam szabom az árat. Viszont én nem is mondtam, hogy a nevével vagy értelmes szavakkal kell aláírnia. A lényeg a megegyezés és a közös akarat kifejezése. Kulturálatlanabb rétegek szeretik a vérükkel festeni a papírt, bár ezt barbárnak tartom, de el nem hinné, hogy mennyire meggyőző a visszakeresésnél. A társadalmi rétegekről zajló feltételezését már legutóbb is ki akartam javítani, megnyugtathatom, hogy a vásárlói köröm elég vegyes.
~Talán túl vegyes is, de ezt nem vele fogom megosztani, nem vagyunk olyan viszonyban.~
* De nem tartja fel tovább, hanem fizeti a 120 aranyat Grendin Isayarnak.
Viszont megnyugtatja a tudat, hogy nem kell olyan hosszú távra eltételeznie a tárgyakat, mert az öreg úgy sem poroszkál sokáig a halandók tábláján. Nem mintha különösebben kénének neki az italai, csak rontja az idősekről kialakult képét a fejében.*-A viszontlátásra! *még odaveti mellé, hogy* Zálogszerződést...
*Ezzel ő lezártnak tekinti az ügyet, az italoknak elővesz egy kisebb, bélelt, de laposabb fémdobozt, amelybe az italokat beletételezi, a kulcsára felír egy szerződésszámot, majd a nagyobb méretű papírral a tulajdonában egyezteti. A kulcs a kulcsos fiókba kerül. Az italokat leviszi a mélykamrába, a szerződést pedig beosztályozza és eltételezi a megfelelő fiókba. Egy ideig átkozza ezt a túl sok macerát, amivel az ügy jár, de tudja, hogy kötelező, így lelombozódva, de nyugalommal folytatja az írogatást az elszámoltatási könyvben.*
~Kéne az ajtóra egy csengő, hogy lentről is halljam, amikor bejön valaki. Meg tolvajok ellen sem utolsó.~
692. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2013-12-16 21:21:03
Üzenet elküldve: 2013-12-16 21:21:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//Altus Amentia//
*Az egyik árus elhajtotta azzal, hogy ne tapogassa csak úgy, vásárlási szándék nélkül a portékáját, még ilyet! Azonnal tovább is állt, kissé dúlva-fúlva, hogy mégis hogy képzelheti egy egyszerű kofa, hogy ilyen hangnemben beszéljen vele. A lány bár szíve mélyéről sajnálja a szegényeket, a rangbeli különbségek okozta sértés legalább olyan erővel csapja meg, mint bármelyik más nemest. Tudja ő, hogy rossz és értelmetlen az effajta büszkeség - de mégis, milyen bántó!
A következő sorban már meg is feledkezik hirtelen támadt mérgéről. Igazán dühös sem volt még életében, hát nem meglepő, hogy haragja ilyen gyorsan elszáll. Megbocsát mindennek és mindenkinek, sokak bosszantására még olyanoknak is, akik nem tettek semmit, de véleménye szerint rászolgálnak.
Épp egy csirkeárustól fordul el - valahányszor meglátja a kiscsibéket, akar magának egyet-kettőt, de rögtön -, s nagy lendülettel indul meg, hogy visszacsatlakozva a folyamatosan áramló embertömegbe átjusson a szembelévő bájitalárushoz. Elszámítja magát. Csak későn veszi észre a bajt: a merev fűző ugyan felfogja az ütközés nagyrészét, akár egy nőies páncél, de így is majdnem feljajdul. Inkább az ijedtsége, semmint a valódi kín az, ami fáj neki, hiszen hirtelen az se tudja, hova lépjen vagy hova tegye a kezét. Bután érezve magát inkább csak rámarkol a fiolára, legalább azt el ne ejtse, ha már ő felbukik.
Az esés azonban elmarad, s mi több, még függőlegesbe is visszakerül.
Csak némileg megkésve fogja fel, hogy mi is történik, s ahogy rájön, hogy egy idegen férfi megfogta, szürkés arca rózsásba fordul, s a másikkal együtemben mozdul. Amint az idegen visszahúzza kezeit, ő is hátralép és állához kapja szabad, kesztyűs kezét.*
- Nyiük!
*Ad ki valami madárszerű hangot meglepetésében, s bár tudja, hogy a másik csak úriemberként viselkedett, nagyra nyílt szemein látni, hogy mégis zavarbajön. Walfen még azt sem engedi, hogy bármit is közvetlenül elfogadjon a városi néptől, nem hogy valaki ilyen közel kerüljön hozzá! Milyen jó, hogy nem látta, nyugtatja meg magát. Vajon hogy reagált volna? - Ragadja is el azonnal a fantáziája, ám mielőtt még a különböző lehetőségekbe egyenként belemerülne, visszazökken a jelenbe.*
- Én... *Kezd bele hirtelen a válaszba, de elhallgat, s inkább nagy levegőt véve megigazítja a magára terített kabátját. Csak miután összeszedte magát, pillant fel újra a férfira, s mosolyodik el.* Nos, ez egy igen mulatságos történet. Ajándékba kaptam egy bizonyos bájitalt, de jóakaróm elfelejtette megosztani velem, hogy mi is lapul benne. *Fehér kesztyűs mutató- és hüvelykujja közé fogja a világoskék folyadékot tartalmazó üvegcsét, s arca elé emeli. Jobb szemét lehunyja, úgy összpontosít rá.* Mérget-e vagy áldást adott... *Biccenti félre a fejét, s pillant ki mögüle, újra az idegenre nézve, játékos hunyorgással.* Ezt igyekszem kideríteni.
*Az egyik árus elhajtotta azzal, hogy ne tapogassa csak úgy, vásárlási szándék nélkül a portékáját, még ilyet! Azonnal tovább is állt, kissé dúlva-fúlva, hogy mégis hogy képzelheti egy egyszerű kofa, hogy ilyen hangnemben beszéljen vele. A lány bár szíve mélyéről sajnálja a szegényeket, a rangbeli különbségek okozta sértés legalább olyan erővel csapja meg, mint bármelyik más nemest. Tudja ő, hogy rossz és értelmetlen az effajta büszkeség - de mégis, milyen bántó!
A következő sorban már meg is feledkezik hirtelen támadt mérgéről. Igazán dühös sem volt még életében, hát nem meglepő, hogy haragja ilyen gyorsan elszáll. Megbocsát mindennek és mindenkinek, sokak bosszantására még olyanoknak is, akik nem tettek semmit, de véleménye szerint rászolgálnak.
Épp egy csirkeárustól fordul el - valahányszor meglátja a kiscsibéket, akar magának egyet-kettőt, de rögtön -, s nagy lendülettel indul meg, hogy visszacsatlakozva a folyamatosan áramló embertömegbe átjusson a szembelévő bájitalárushoz. Elszámítja magát. Csak későn veszi észre a bajt: a merev fűző ugyan felfogja az ütközés nagyrészét, akár egy nőies páncél, de így is majdnem feljajdul. Inkább az ijedtsége, semmint a valódi kín az, ami fáj neki, hiszen hirtelen az se tudja, hova lépjen vagy hova tegye a kezét. Bután érezve magát inkább csak rámarkol a fiolára, legalább azt el ne ejtse, ha már ő felbukik.
Az esés azonban elmarad, s mi több, még függőlegesbe is visszakerül.
Csak némileg megkésve fogja fel, hogy mi is történik, s ahogy rájön, hogy egy idegen férfi megfogta, szürkés arca rózsásba fordul, s a másikkal együtemben mozdul. Amint az idegen visszahúzza kezeit, ő is hátralép és állához kapja szabad, kesztyűs kezét.*
- Nyiük!
*Ad ki valami madárszerű hangot meglepetésében, s bár tudja, hogy a másik csak úriemberként viselkedett, nagyra nyílt szemein látni, hogy mégis zavarbajön. Walfen még azt sem engedi, hogy bármit is közvetlenül elfogadjon a városi néptől, nem hogy valaki ilyen közel kerüljön hozzá! Milyen jó, hogy nem látta, nyugtatja meg magát. Vajon hogy reagált volna? - Ragadja is el azonnal a fantáziája, ám mielőtt még a különböző lehetőségekbe egyenként belemerülne, visszazökken a jelenbe.*
- Én... *Kezd bele hirtelen a válaszba, de elhallgat, s inkább nagy levegőt véve megigazítja a magára terített kabátját. Csak miután összeszedte magát, pillant fel újra a férfira, s mosolyodik el.* Nos, ez egy igen mulatságos történet. Ajándékba kaptam egy bizonyos bájitalt, de jóakaróm elfelejtette megosztani velem, hogy mi is lapul benne. *Fehér kesztyűs mutató- és hüvelykujja közé fogja a világoskék folyadékot tartalmazó üvegcsét, s arca elé emeli. Jobb szemét lehunyja, úgy összpontosít rá.* Mérget-e vagy áldást adott... *Biccenti félre a fejét, s pillant ki mögüle, újra az idegenre nézve, játékos hunyorgással.* Ezt igyekszem kideríteni.
691. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2013-12-16 20:19:33
Üzenet elküldve: 2013-12-16 20:19:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Akassa Mortessen//
* Maga mögött hagyja a sötét sikátorok orrfacsaró bűzét, s a piac lármás délelőtti forgatagába csöppen. Feje először belesajdul a szüntelen monoton ricsajba, ahogyan a ráérősen cseverésző tömeg hangfoszlányainak és portékáikat kínáló kofák kurjongatásának egyvelege nekirugaszkodik elméjének. A kialvatlanság okozta kábaság sem használ a rátörő émelygés ellen, hunyorogva kap halántékához, s néhány lélegzetvételnyi ideig tisztes távolból, a piac széléről szemléli a sokaságot. Mikor a görcs enyhülni látszik, megindul, hogy belevesse magát a színes forgatagba és ő is elvegyüljön a vásárlók közt. Lehet itt kapni mindent, hamis drágakővel megrakott ékszerektől kezdve, a frissen készült illatozó étkeken, gyógyfüveken, csillogó bájitalos üvegcséken át a ruhaneműkig egyaránt. Korgó gyomra csak az étel felé hajtja, meg amúgy is szabadulna minél előbb a piacról, sosem érzi jól magát tömegben, ez is egy a számtalan rigolyája közül; morogva kerülgeti a bambán tébláboló, botladozó embereket.
Egy figyelmetlen fiatal lányka elől kitérni viszont nem tud, az bámészkodás közben egyenesen nekimegy a vörös inges alaknak, a férfinak kell elkapnia, hogy orra ne bukjon. Nem tudatos a mozdulat, csupán reflex, de karjai körülfonják az egyensúlyát vesztett nő karcsú derekát, s óvatosan billentik vissza talpára. Mire ráeszmél mozdulatára már húzza is vissza kezeit, ódzkodik ő a testi kontaktus bármily formájától, épp elég elviselnie, hogy a tolakodó tömegben emberek tucatjai nyomódnak hozzá. *
- Elnézést, hölgyem, talán figyelmetlen voltam!
* Igazgatja éjszín mellényét, mely ezúttal összegombolva simul mellkasára, s karcos hangján kér bocsánatot az idegentől. Sok rossz, mi elmondható róla, magának való, elvont és keserű alak, de úriembernek úriember, az nem kétséges. Tengerkék szemei kíváncsian kutatják a hölgy tekintetét, s nem ragaszkodik további társalgáshoz, kérdése furcsamód mégis kibukik cserepes ajkain.*
- Hová ez a nagy sietség, kisasszony? Úgy furakodott, mintha az élete múlna rajta.
* Maga mögött hagyja a sötét sikátorok orrfacsaró bűzét, s a piac lármás délelőtti forgatagába csöppen. Feje először belesajdul a szüntelen monoton ricsajba, ahogyan a ráérősen cseverésző tömeg hangfoszlányainak és portékáikat kínáló kofák kurjongatásának egyvelege nekirugaszkodik elméjének. A kialvatlanság okozta kábaság sem használ a rátörő émelygés ellen, hunyorogva kap halántékához, s néhány lélegzetvételnyi ideig tisztes távolból, a piac széléről szemléli a sokaságot. Mikor a görcs enyhülni látszik, megindul, hogy belevesse magát a színes forgatagba és ő is elvegyüljön a vásárlók közt. Lehet itt kapni mindent, hamis drágakővel megrakott ékszerektől kezdve, a frissen készült illatozó étkeken, gyógyfüveken, csillogó bájitalos üvegcséken át a ruhaneműkig egyaránt. Korgó gyomra csak az étel felé hajtja, meg amúgy is szabadulna minél előbb a piacról, sosem érzi jól magát tömegben, ez is egy a számtalan rigolyája közül; morogva kerülgeti a bambán tébláboló, botladozó embereket.
Egy figyelmetlen fiatal lányka elől kitérni viszont nem tud, az bámészkodás közben egyenesen nekimegy a vörös inges alaknak, a férfinak kell elkapnia, hogy orra ne bukjon. Nem tudatos a mozdulat, csupán reflex, de karjai körülfonják az egyensúlyát vesztett nő karcsú derekát, s óvatosan billentik vissza talpára. Mire ráeszmél mozdulatára már húzza is vissza kezeit, ódzkodik ő a testi kontaktus bármily formájától, épp elég elviselnie, hogy a tolakodó tömegben emberek tucatjai nyomódnak hozzá. *
- Elnézést, hölgyem, talán figyelmetlen voltam!
* Igazgatja éjszín mellényét, mely ezúttal összegombolva simul mellkasára, s karcos hangján kér bocsánatot az idegentől. Sok rossz, mi elmondható róla, magának való, elvont és keserű alak, de úriembernek úriember, az nem kétséges. Tengerkék szemei kíváncsian kutatják a hölgy tekintetét, s nem ragaszkodik további társalgáshoz, kérdése furcsamód mégis kibukik cserepes ajkain.*
- Hová ez a nagy sietség, kisasszony? Úgy furakodott, mintha az élete múlna rajta.
690. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2013-12-16 17:52:00
Üzenet elküldve: 2013-12-16 17:52:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
*Grendin egy magában megejtett vigyorral reagálja le, hogy úgy látszik, meg fog születni az üzlet. Valójában őszintén meglepődik, hogy ez az ócska kis vállalkozás tud neki 120 aranyat előteremteni, és ráadásul még nem is részletekben. Őszintén amikor ide bejött, nem nézte volna ki a tulajból, hogy ennyi van nála... A hely állapotát tekintve úgy vélte, az utolsó arannyal a tetőn lévő lyukat tömték be, mikor esett az eső. Ha így lenne, most gondolkozhatna, hogy hogyan szedje le az aranyat... elvégre ott nem hagyná. A hosszas magyarázatra csak felvonja a szemöldökét, azonban nem szól semmit, mindössze magában azon gondolkodik, vajon így érezhetik-e magukat azok is, akiknek ő tart hosszas előadást a bájitalokból... Nem, ő érdekes előadást tart, ez a kölyök meg... Mindenesetre leteszi a 10 Világoskék varázsitalt Domonas Shalor asztalára, majd kezébe veszi a papirost, és megnézi, hol is kéne aláírnia. Eztán a férfi újból belekezd, hogy ugyan hogyan is történik ez a dolog... Ugyan már, csak nem azt hiszi, hogy... De, biztosan azt hiszi.*
- Elnézést, de talán azt feltételezi, hogy nem voltam még hasonló helyen? *kérdi enyhén sértetten. Még a feltételezés is sértő, annak ellenére, hogy valóban nem volt még ilyen helyen. Hát nem szorult ebbe a kölyökbe semmi tisztelet az idősebbek iránt? Tekintve, hogy ez az emberfajzat meg sem fogja érni azt a szép kort, amit Grendin néhány éven belül... a száz esztendős kort! Azonban mikor az aláírásra kerül a sor, gyorsan (mármint amint megkapja az íróeszközt és a tintát) aláírja, amit kell, majd várja, hogy kézhez kapja a jussát, azt a bizonyos százhúsz csilingelő aranyat.*
- És mi van azokkal, akik nem tudnak írni? Nem hiszem, hogy főleg művelt gazdagok járnak ide *nem mintha bárki járna ide, viszont ez a kérdés megmozgatta a fantáziáját. Miután minden rendben, és újra a kezében van némi tőke, egyszerűen annyit mond:*
- Akkor viszlát! Ha esetleg nem sikerülne összeszedni a pénzt, majd jövök, hogy meghosszabbíthassuk ezt a... valamit. *mondja, majd egyszerűen kisétál, és becsukja maga mögött az ajtót. Mikor ezzel végzett, nagy levegőt vesz, és megjegyzi:*
- Buta kölyök... *majd rögtön el is indul, hiszen lassan már a hely látványától is rosszul van (habár az alkimista bódéja sincs jobb állapotban, azonban ezt sosem ismerné be, mg magának sem), és visszabotozik saját bazárjához.*
majd kezébe veszi a papirost, és megnézi, hol is kéne aláírnia. Eztán a férfi újból belekezd, hogy ugyan hogyan is történik ez a dolog... Ugyan már, csak nem azt hiszi, hogy... De, biztosan azt hiszi.*- Elnézést, de talán azt feltételezi, hogy nem voltam még hasonló helyen? *kérdi enyhén sértetten. Még a feltételezés is sértő, annak ellenére, hogy valóban nem volt még ilyen helyen. Hát nem szorult ebbe a kölyökbe semmi tisztelet az idősebbek iránt? Tekintve, hogy ez az emberfajzat meg sem fogja érni azt a szép kort, amit Grendin néhány éven belül... a száz esztendős kort! Azonban mikor az aláírásra kerül a sor, gyorsan (mármint amint megkapja az íróeszközt és a tintát) aláírja, amit kell, majd várja, hogy kézhez kapja a jussát, azt a bizonyos százhúsz csilingelő aranyat.*
- És mi van azokkal, akik nem tudnak írni? Nem hiszem, hogy főleg művelt gazdagok járnak ide *nem mintha bárki járna ide, viszont ez a kérdés megmozgatta a fantáziáját. Miután minden rendben, és újra a kezében van némi tőke, egyszerűen annyit mond:*
- Akkor viszlát! Ha esetleg nem sikerülne összeszedni a pénzt, majd jövök, hogy meghosszabbíthassuk ezt a... valamit. *mondja, majd egyszerűen kisétál, és becsukja maga mögött az ajtót. Mikor ezzel végzett, nagy levegőt vesz, és megjegyzi:*
- Buta kölyök... *majd rögtön el is indul, hiszen lassan már a hely látványától is rosszul van (habár az alkimista bódéja sincs jobb állapotban, azonban ezt sosem ismerné be, mg magának sem), és visszabotozik saját bazárjához.*
689. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2013-12-16 16:46:40
Üzenet elküldve: 2013-12-16 16:46:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//Altus Amentia//
*A piactér délelőtti nyüzsgésébe két új alak érkezik, ám meglepő irányból. A mélykék kabátos, alóla kilógó szürkés, földig érő, széles szoknyás lány ugyanis egyértelműen nem lehet nincstelen, akkor sem, ha a Szegénynegyed kapujából lép be. Felsőteste előtt baljával szorosan összehúzza köpenyét, míg jobbjával megigazítja hullámos, hátratűzött haját. A hűvös időjárás ellenére élvezi a langyos, enyhe szellőt, s muszáj is néhány pillanatra lehunynia a szemeit. Mély levegőt szippant, elűzve ezzel orrából a szegények izzadt, koszos szagát, saját virágillatú parfümjével helyettesítve azt.*
- Walfen, nem csodálatos dolog adni a szegényeknek? *Kérdezi, nagyra nyílt, vidám szemekkel.* Ha mindenki adna, talán ilyesmi sem lenne, hogy Szegénynegyed. Hívhatnánk helyette Lakónegyednek; bizonyára a városba érkezők is szívesebben hajtanák álomra a fejüket egy sokkal tisztább környéken.
- Kisasszony. *Szólal meg a szűkszavú városőr, majd átnyújt neki egy fiolát.* Ezt az idős úr adta át, csak addigra már elfordult.
- Oh? *Szabad kezével kinyúl, hogy átvehesse az üvegcsét. Egészen megbabonázza annak kék tartalma, ám hiába kezdetleges alkímiatanulmányai, elképzelése sincs, hogy mi lehet benne. Talán valami varázsital? Vagy csak valamiféle különleges gyümölcsnek a leve? S hogyan kerülhetett ez az öreghez?*
"Talán ő is találta valahol."
*Gondolja naivan, a lopás lehetőségét egy pillanatra sem tartva valószínűnek. Hiszen ha valaki elvesz valamit, azt el is akarja adni, nemde? Ő pedig ezt ajándékba kapta.*
- És mi ez?
- Sajnos nem tudom. Épp ezért kérem, ne kóstoljon bele. Próbáljon találni valakit, aki ért hozzá.
- Rendben. *Bólint határozottan, de az arcán terpeszkedő mosoly nem hagyja nyugodni a férfit. Mindketten tudják, hogy a lány nem valami megbízható, ha felelősségről és kötelességekről van szó, s kifejezetten akkor nem, ha a saját épségéről. Ezt a kétséget rövidesen ő maga is észreveszi, s tagadóan szemei mellé emeli a bájitalt tartó kezét.* Megígérem, hogy nem fogok addig beleinni, amíg nem tudom, mi az.
*A városőr erre némán biccent, majd meghajol a lány felé. Itt szoktak elválni, hiszen a másik nem testőr, s neki is mennie kell dolgozni. A lány vidáman, ám nemesekhez illően, térdhajlítással válaszol. Még el-el nézi a férfi hátát, amíg amaz el nem tűnik a tömegben, s hogy min járhat az esze; az rejtély; de az sokkal nyilvánvalóbb, hogy mi köti le utána.*
"No, mi lehet ez. Talán szárnyaim nőnek tőle!"
*Gondolja lelkesen. Az azonban, hogy hogy derítse ki a hatását, sokkal nagyobb feladatnak bizonyul. Úgy véli, kezdésnek végigjárja a bájitalos kofákat; ha talál egy olyan szert, ami ugyanúgy néz ki, mint az övé, rákérdez, hogy mi az. Így talán fény derül arra is, hogy neki mije van. Ezzel is kezd el aztán foglalatoskodni, ruhája ellenére ügyesen furakodva a többi vásárló közé. Egy-egy siető ember lendülete miatt kileng egyensúlyából, de valami csoda folytán sosem esik el. Valószínűleg hozzászokott már, mert ha meg-meg is botlik emiatt, észre nem veszi, csak céltudatosan halad árusról-árusra, hogy választ találjon kérdésére.*
*A piactér délelőtti nyüzsgésébe két új alak érkezik, ám meglepő irányból. A mélykék kabátos, alóla kilógó szürkés, földig érő, széles szoknyás lány ugyanis egyértelműen nem lehet nincstelen, akkor sem, ha a Szegénynegyed kapujából lép be. Felsőteste előtt baljával szorosan összehúzza köpenyét, míg jobbjával megigazítja hullámos, hátratűzött haját. A hűvös időjárás ellenére élvezi a langyos, enyhe szellőt, s muszáj is néhány pillanatra lehunynia a szemeit. Mély levegőt szippant, elűzve ezzel orrából a szegények izzadt, koszos szagát, saját virágillatú parfümjével helyettesítve azt.*
- Walfen, nem csodálatos dolog adni a szegényeknek? *Kérdezi, nagyra nyílt, vidám szemekkel.* Ha mindenki adna, talán ilyesmi sem lenne, hogy Szegénynegyed. Hívhatnánk helyette Lakónegyednek; bizonyára a városba érkezők is szívesebben hajtanák álomra a fejüket egy sokkal tisztább környéken.
- Kisasszony. *Szólal meg a szűkszavú városőr, majd átnyújt neki egy fiolát.* Ezt az idős úr adta át, csak addigra már elfordult.
- Oh? *Szabad kezével kinyúl, hogy átvehesse az üvegcsét. Egészen megbabonázza annak kék tartalma, ám hiába kezdetleges alkímiatanulmányai, elképzelése sincs, hogy mi lehet benne. Talán valami varázsital? Vagy csak valamiféle különleges gyümölcsnek a leve? S hogyan kerülhetett ez az öreghez?*
"Talán ő is találta valahol."
*Gondolja naivan, a lopás lehetőségét egy pillanatra sem tartva valószínűnek. Hiszen ha valaki elvesz valamit, azt el is akarja adni, nemde? Ő pedig ezt ajándékba kapta.*
- És mi ez?
- Sajnos nem tudom. Épp ezért kérem, ne kóstoljon bele. Próbáljon találni valakit, aki ért hozzá.
- Rendben. *Bólint határozottan, de az arcán terpeszkedő mosoly nem hagyja nyugodni a férfit. Mindketten tudják, hogy a lány nem valami megbízható, ha felelősségről és kötelességekről van szó, s kifejezetten akkor nem, ha a saját épségéről. Ezt a kétséget rövidesen ő maga is észreveszi, s tagadóan szemei mellé emeli a bájitalt tartó kezét.* Megígérem, hogy nem fogok addig beleinni, amíg nem tudom, mi az.
*A városőr erre némán biccent, majd meghajol a lány felé. Itt szoktak elválni, hiszen a másik nem testőr, s neki is mennie kell dolgozni. A lány vidáman, ám nemesekhez illően, térdhajlítással válaszol. Még el-el nézi a férfi hátát, amíg amaz el nem tűnik a tömegben, s hogy min járhat az esze; az rejtély; de az sokkal nyilvánvalóbb, hogy mi köti le utána.*
"No, mi lehet ez. Talán szárnyaim nőnek tőle!"
*Gondolja lelkesen. Az azonban, hogy hogy derítse ki a hatását, sokkal nagyobb feladatnak bizonyul. Úgy véli, kezdésnek végigjárja a bájitalos kofákat; ha talál egy olyan szert, ami ugyanúgy néz ki, mint az övé, rákérdez, hogy mi az. Így talán fény derül arra is, hogy neki mije van. Ezzel is kezd el aztán foglalatoskodni, ruhája ellenére ügyesen furakodva a többi vásárló közé. Egy-egy siető ember lendülete miatt kileng egyensúlyából, de valami csoda folytán sosem esik el. Valószínűleg hozzászokott már, mert ha meg-meg is botlik emiatt, észre nem veszi, csak céltudatosan halad árusról-árusra, hogy választ találjon kérdésére.*
688. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2013-12-13 22:50:50
Üzenet elküldve: 2013-12-13 22:50:50
ÚJ
![>Grubek Norragimhak [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/1246_torpe_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 198
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 198
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Megfontolt
// Rémségek cirkusza //
*Grubek nem nyugodott meg. Igenis az ő törp becsületébe gázoltak azzal, hogy nem nézték harcosnak a zsíros kis borfoltos ruhájában. El is dönti, hogy csak azért is ő bizony beleveti magát a legveszélyesebb helyzetekbe, hogy megmutassa. De hirtelen minden eltűnik. Grubek ezen eléggé meg is lepődik. Kért volna még egy pohárka italt mielőtt elindul vadászni erre mindenki eltűnik. Sőt nem mindeni azok a bezárt lények emberekké változnak. Grubeknek hirtelen rossz előérzete lesz, mivel eszébe jut mi mindent mondott azoknak a lényeknek úgyhogy dühösen az asztalra csap.*
-Ez már aztán felháborító. Még egyszer ilyen cirkuszba én nem megyek. A viszont látásra.
*Majd el indul innen erről a helyről. Ha meg nem állítják akkor az első útja a kocsmába vezet.*
*Grubek nem nyugodott meg. Igenis az ő törp becsületébe gázoltak azzal, hogy nem nézték harcosnak a zsíros kis borfoltos ruhájában. El is dönti, hogy csak azért is ő bizony beleveti magát a legveszélyesebb helyzetekbe, hogy megmutassa. De hirtelen minden eltűnik. Grubek ezen eléggé meg is lepődik. Kért volna még egy pohárka italt mielőtt elindul vadászni erre mindenki eltűnik. Sőt nem mindeni azok a bezárt lények emberekké változnak. Grubeknek hirtelen rossz előérzete lesz, mivel eszébe jut mi mindent mondott azoknak a lényeknek úgyhogy dühösen az asztalra csap.*
-Ez már aztán felháborító. Még egyszer ilyen cirkuszba én nem megyek. A viszont látásra.
*Majd el indul innen erről a helyről. Ha meg nem állítják akkor az első útja a kocsmába vezet.*
687. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2013-12-10 11:26:46
Üzenet elküldve: 2013-12-10 11:26:46
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Domonas Shalor üzlete//
*Legnagyobb elégedettségére a bolt tulaja leszámolja neki a harminc aranyat mindenféle különösebb felmerülő probléma nélkül. Ez is valami, bár ha nem tette volna, úgy minden bizonnyal kevesebb vágtagja lenne mostanra, s Tyria nyomát is bottal üthetnék, mire valaki betéved ide. Ebből a szempontból a vénember nem számít, aki még mindig az üzletben téblábol.*
-Majd körülnézek.*válaszol a tulajdonosnak színtelen hangon, amíg leellenőrzi a kapott arany mennyiségét.*
-Bár nem tudom rendelkezik-e elegendő arannyal arra az esetre, ha visszatérnék. Épp üzleti útra indulok, s ott bizonyára 'találok' majd néhány értékesebb holmit.*teszi hozzá anélkül, hogy önmagáról bármi lényegeset elárulna. Mindenesetre a negyven kapott arannyal tulajdonképpen elégedett, a kacatokért többé-kevésbé ennyire számított, s végülis ebben a tekintetben nem is csalódott nagyot. Elteszi az erszényt, majd vet még egy utolsó pillantást a bolt belsejére, azon célból kifolyólag, ha netán megakad a szeme valami értékesebb holmin, azt visszatértekor egy éjszakai látogatás során 'megtalálhatná', de mivel ilyenre szemeinek világa hirtelenjében nem bukkan, úgy dönt ideje a távozás mezejére lépnie. S akár indulhat is a kikötő irányába, hogy a másnapi indulást véletlenül le ne késse, az út pedig nem pár lépés lesz...*
-Részemről volt az öröm.*fordul meg minden teketória nélkül, majd összehúzva magán a köpenyét, amilyen hirtelen jött, úgy is távozik a haragos szelekkel együtt.*
*Legnagyobb elégedettségére a bolt tulaja leszámolja neki a harminc aranyat mindenféle különösebb felmerülő probléma nélkül. Ez is valami, bár ha nem tette volna, úgy minden bizonnyal kevesebb vágtagja lenne mostanra, s Tyria nyomát is bottal üthetnék, mire valaki betéved ide. Ebből a szempontból a vénember nem számít, aki még mindig az üzletben téblábol.*
-Majd körülnézek.*válaszol a tulajdonosnak színtelen hangon, amíg leellenőrzi a kapott arany mennyiségét.*
-Bár nem tudom rendelkezik-e elegendő arannyal arra az esetre, ha visszatérnék. Épp üzleti útra indulok, s ott bizonyára 'találok' majd néhány értékesebb holmit.*teszi hozzá anélkül, hogy önmagáról bármi lényegeset elárulna. Mindenesetre a negyven kapott arannyal tulajdonképpen elégedett, a kacatokért többé-kevésbé ennyire számított, s végülis ebben a tekintetben nem is csalódott nagyot. Elteszi az erszényt, majd vet még egy utolsó pillantást a bolt belsejére, azon célból kifolyólag, ha netán megakad a szeme valami értékesebb holmin, azt visszatértekor egy éjszakai látogatás során 'megtalálhatná', de mivel ilyenre szemeinek világa hirtelenjében nem bukkan, úgy dönt ideje a távozás mezejére lépnie. S akár indulhat is a kikötő irányába, hogy a másnapi indulást véletlenül le ne késse, az út pedig nem pár lépés lesz...*
-Részemről volt az öröm.*fordul meg minden teketória nélkül, majd összehúzva magán a köpenyét, amilyen hirtelen jött, úgy is távozik a haragos szelekkel együtt.*
686. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2013-12-10 11:09:33
Üzenet elküldve: 2013-12-10 11:09:33
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
//Tyria Sylthis//
*Domonas a fenyegetés hatására elgondolkozik, hogy most kedd van-e vagy csak megint túlbuzgó volt és gyorsan elintézte magának. Egyéb szempontokból viszont nem törődik különösebben azzal, hogy most mit tervez. Nem érzékeli azt az életveszélyt, amit úgy megszokott, valamint most úgy is a zálogában van, ott meg nem történik semmi érdekes. Ez a komor üresség mentette és konzerválta őt, szinte a halhatatlanságig. Ki tudja, lehet hogy tényleg igaz és amint kilép az ajtón porrá foszlik, így kérik vissza az istenek tőle a mérhetetlen időt, melyet a boltban pazarolt.*
-Különösebben nem is érdekel, viszont ha legközelebb netán valami értékesebbet talál, kérem jelezze. Azt már nem kívánkozom visszaküldeni majd a tulajnak, jobb hasznát is vehetem. Az életkioltással pedig vigyázzon, mostanában eléggé pattog a városőrség.
*Ezt azon ügyből következtette le, hogy már nem alszanak a házának dőlve, mint a belső semmittevés kiszivárgása az élő világ felé, hanem már mintha látná őket dolgozni. Bár annyira nem figyel kifele a szürke falakból. A maradék szemetet az egyik fiókjába szórja, majd később törődik velük és addig is tiszta az asztala. A rásózás résznél az öreg felé vizslat, aki még a tárgyaival babrál.*
-Mindenesetre a viszontlátásra, remélem gyorsan meglesz. Nem mintha nagyon élvezném a kifizetés örömeit, de legalább egy nyűggel kevesebb és ahogy nézem, magának is sietős.
*Tölt magának egy kispohárral, valahol egy szépen fúvatott darabokat szerzett, de csak egy keveset, mert még elszámolni valója van. Kortyolva írogat a papírjára és miután visszatért a küldönce, nem gondolkozik különösebben és leszámoltatja az árát. És át is nyújtja a 30 aranyat Tyria Sylthisnek egy kis szütyőben. . Még nem engedi el egy kérdés erejéig, de különösebb ellenerőt sem fejt ki. A szoba élettelensége úgy is kiszipolyozza az erre járókat, az évtizedes sóhajok lelassítják a legfeszültebb reflexeket is.*
-És, ha véletlenül találni tetszik valami ideillő üveg vagy porcelánkészletet, töretlen állapotban átvenném. Nem sürgős, csak ne legyen rajta semmi hiba. Az árról persze megegyezhetünk. Természetesen csak akkor, ha netán később is erre járna.
*Egy kissé még el is mosolyodik ezen, egy keveset játszadozik a gyűrűvel, majd figyeli, mit reagál partnere. Ő ezzel az üzletet lezártnak tekinti és ahogy nézi a kisasszonynak is lenne jobb dolga.*
*Domonas a fenyegetés hatására elgondolkozik, hogy most kedd van-e vagy csak megint túlbuzgó volt és gyorsan elintézte magának. Egyéb szempontokból viszont nem törődik különösebben azzal, hogy most mit tervez. Nem érzékeli azt az életveszélyt, amit úgy megszokott, valamint most úgy is a zálogában van, ott meg nem történik semmi érdekes. Ez a komor üresség mentette és konzerválta őt, szinte a halhatatlanságig. Ki tudja, lehet hogy tényleg igaz és amint kilép az ajtón porrá foszlik, így kérik vissza az istenek tőle a mérhetetlen időt, melyet a boltban pazarolt.*
-Különösebben nem is érdekel, viszont ha legközelebb netán valami értékesebbet talál, kérem jelezze. Azt már nem kívánkozom visszaküldeni majd a tulajnak, jobb hasznát is vehetem. Az életkioltással pedig vigyázzon, mostanában eléggé pattog a városőrség.
*Ezt azon ügyből következtette le, hogy már nem alszanak a házának dőlve, mint a belső semmittevés kiszivárgása az élő világ felé, hanem már mintha látná őket dolgozni. Bár annyira nem figyel kifele a szürke falakból. A maradék szemetet az egyik fiókjába szórja, majd később törődik velük és addig is tiszta az asztala. A rásózás résznél az öreg felé vizslat, aki még a tárgyaival babrál.*
-Mindenesetre a viszontlátásra, remélem gyorsan meglesz. Nem mintha nagyon élvezném a kifizetés örömeit, de legalább egy nyűggel kevesebb és ahogy nézem, magának is sietős.
*Tölt magának egy kispohárral, valahol egy szépen fúvatott darabokat szerzett, de csak egy keveset, mert még elszámolni valója van. Kortyolva írogat a papírjára és miután visszatért a küldönce, nem gondolkozik különösebben és leszámoltatja az árát. És át is nyújtja a 30 aranyat Tyria Sylthisnek egy kis szütyőben.
. Még nem engedi el egy kérdés erejéig, de különösebb ellenerőt sem fejt ki. A szoba élettelensége úgy is kiszipolyozza az erre járókat, az évtizedes sóhajok lelassítják a legfeszültebb reflexeket is.*-És, ha véletlenül találni tetszik valami ideillő üveg vagy porcelánkészletet, töretlen állapotban átvenném. Nem sürgős, csak ne legyen rajta semmi hiba. Az árról persze megegyezhetünk. Természetesen csak akkor, ha netán később is erre járna.
*Egy kissé még el is mosolyodik ezen, egy keveset játszadozik a gyűrűvel, majd figyeli, mit reagál partnere. Ő ezzel az üzletet lezártnak tekinti és ahogy nézi a kisasszonynak is lenne jobb dolga.*
685. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2013-12-10 10:33:21
Üzenet elküldve: 2013-12-10 10:33:21
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Domonas Shalor üzlete//
*Túlzás lenne azt mondani, hogy Tyria türelmesen vár addig amíg a becsüs árat mond a kacatjaira. Valójában egyfolytában kifelé pislog az ablakon, mintha ugyan attól tartana, hogy az idő felgyorsul, s ő maga nem ér oda a kikötőbe a hajó kifutása előtt. Márpedig ezt nem engedheti meg magának, régóta készül már erre az eseményre. Gyanútlan unatkozó gazdag ficsúrok kompániája vele összezárva egy szigeten... ennél szebbet kitalálni sem tudna.*
-Elnézve a boltját nincs semmi ami megérné a fáradságot.*veti oda félvállról, miközben továbbra is az ablakon bámul kifelé. A másik vénemberrel egy röpke pillanatig sem foglalkozik.*
-Megkérdezheti, de higgyen nekem, pár koszos aranynál kevesebbért is haltak már meg.*néz először a bolt tulajdonosára. Finoman ívelt ajkai mozdulatlansága és szemeinek hideg villanásan egyértleművé teszi, hogy az imént nem tréfált, sőt mondhatni halálosan komolyan gondolta amit mondott.*
-Találtam.*vonja meg a vállát kifejezéstelen arccal, a gyűrű eredetére irányuló célozgatásokra válaszolva.*
-Néha engem is meglep mi mindent elhagynak az emberek.*toldja meg a hazugságot egy újabbal, de ez éppenséggel soha nem esett nehezére. Mindenki elhiszi azt, amit hallani akar. A nő elveszi az elé tett 10 aranyat, majd átveszi a levelet is. Éppenséggel egy rövid sétát megér még 30 arany. Ami többet jelent, mint amennyit a kacatokért összesen kapott.*
-Tartsa meg a többit, hátha rá tudja sózni valakire.*veti még oda, majd a maga részéről úgy tekinti, hogy pillanatnyilag végzett a dolgával. Gyors léptekkel távozik a boltból a piactérre, ahol szemei már kutatják is az említett sárga házat. Kisvártatva rábukkan a tér túloldalán, s már indul is felé. Közben azon gondolkozik, hogy jelen esetben az imént otthagyott kacatok sem érték meg a fáradságot amit rájuk fordított (noha ez nem volt éppen túl sok...). Nem gond, majd a kis kiruccanás behozza a veszteséget. Csak érjen oda időben...
A sárga házhoz érve megvizsgálja annak ajtaját, majd úgy dönt, hogy a levél személyes átadásáról nem esett szó, így hát csupán a nyílászáró melletti résen dugja be a borítékot, majd a maga részéről ismételten úgy dönt, hogy ez le van tudva, s a rövid séta is megért éppen harminc csilingelő aranyérmét. Azért még búcsúzóul megrugdossa kissé az ajtót, kopogásképpen, majd hátat fordít az épületnek, s már indul is vissza a zálogházhoz. Az eseménytelen séta most sem tartogatott több izgalmat, hideg szelet annál inkább, ezért aztán újfent kénytelen magán összehúzni a köpenyt, mígnem végre beér az imént épp csak elhagyott üzletbe.*
-Átadtam a levelet, kérem a fizetségem.*közli meglehetősen egyszerű formában a bolt tulajdonosával. Elvégre minek az ilyesmit túlbonyolítani.*
*Túlzás lenne azt mondani, hogy Tyria türelmesen vár addig amíg a becsüs árat mond a kacatjaira. Valójában egyfolytában kifelé pislog az ablakon, mintha ugyan attól tartana, hogy az idő felgyorsul, s ő maga nem ér oda a kikötőbe a hajó kifutása előtt. Márpedig ezt nem engedheti meg magának, régóta készül már erre az eseményre. Gyanútlan unatkozó gazdag ficsúrok kompániája vele összezárva egy szigeten... ennél szebbet kitalálni sem tudna.*
-Elnézve a boltját nincs semmi ami megérné a fáradságot.*veti oda félvállról, miközben továbbra is az ablakon bámul kifelé. A másik vénemberrel egy röpke pillanatig sem foglalkozik.*
-Megkérdezheti, de higgyen nekem, pár koszos aranynál kevesebbért is haltak már meg.*néz először a bolt tulajdonosára. Finoman ívelt ajkai mozdulatlansága és szemeinek hideg villanásan egyértleművé teszi, hogy az imént nem tréfált, sőt mondhatni halálosan komolyan gondolta amit mondott.*
-Találtam.*vonja meg a vállát kifejezéstelen arccal, a gyűrű eredetére irányuló célozgatásokra válaszolva.*
-Néha engem is meglep mi mindent elhagynak az emberek.*toldja meg a hazugságot egy újabbal, de ez éppenséggel soha nem esett nehezére. Mindenki elhiszi azt, amit hallani akar. A nő elveszi az elé tett 10 aranyat, majd átveszi a levelet is. Éppenséggel egy rövid sétát megér még 30 arany. Ami többet jelent, mint amennyit a kacatokért összesen kapott.*
-Tartsa meg a többit, hátha rá tudja sózni valakire.*veti még oda, majd a maga részéről úgy tekinti, hogy pillanatnyilag végzett a dolgával. Gyors léptekkel távozik a boltból a piactérre, ahol szemei már kutatják is az említett sárga házat. Kisvártatva rábukkan a tér túloldalán, s már indul is felé. Közben azon gondolkozik, hogy jelen esetben az imént otthagyott kacatok sem érték meg a fáradságot amit rájuk fordított (noha ez nem volt éppen túl sok...). Nem gond, majd a kis kiruccanás behozza a veszteséget. Csak érjen oda időben...
A sárga házhoz érve megvizsgálja annak ajtaját, majd úgy dönt, hogy a levél személyes átadásáról nem esett szó, így hát csupán a nyílászáró melletti résen dugja be a borítékot, majd a maga részéről ismételten úgy dönt, hogy ez le van tudva, s a rövid séta is megért éppen harminc csilingelő aranyérmét. Azért még búcsúzóul megrugdossa kissé az ajtót, kopogásképpen, majd hátat fordít az épületnek, s már indul is vissza a zálogházhoz. Az eseménytelen séta most sem tartogatott több izgalmat, hideg szelet annál inkább, ezért aztán újfent kénytelen magán összehúzni a köpenyt, mígnem végre beér az imént épp csak elhagyott üzletbe.*
-Átadtam a levelet, kérem a fizetségem.*közli meglehetősen egyszerű formában a bolt tulajdonosával. Elvégre minek az ilyesmit túlbonyolítani.*
684. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2013-12-09 22:47:36
Üzenet elküldve: 2013-12-09 22:47:36
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
//Tyria Sylthis//
*A viharos harci szelek hozták be a kisasszonyt, aki a ruhájába takarózva érkezik meg a boltjába. A ruhába való marakodás miatt Domonas kipillant az ablakhoz, hogy esik-e, de nem. A köszönés, mint ilyen polgárpukkasztó rítustól már elszokott maga is, de élcelődésének mindig hangot ereszt, ha elmarad.*
~Bizonyára a hideg kiöli a tiszteletet.~
-Üdvözletem, miben segíthetek?
*Miután felszórták az asztalát fémhulladékkal, úgy érzi, hogy kuncsafttal van dolga, bár az ember nem lehet semmiben sem bizonyos. A kérdést elengedi a füle mellett, az akció eléggé elmagyarázta neki a történések vonalát. Vizsgálgatja az asztalra tétetett tárgyak halmazát.*
-Ha rám hallgat, érdemlegesebb pénzkeresési mód, ha kirabol. Bár az ellen lesz pár jó és több egyéb szavam. De inkább meg sem kérdezem, honnan szerezte ezeket...
*Ekkor a szeme az egyik gyűrűn áll meg, melybe kisebb kígyót vésettek és egy parányi kövecskét is tartalmaz. Pont akkorát, hogy még ne lehessen drágakőnek számolni, de a belevésetett név barátságosan ismerős számára. A gyűrűt felveszi, egy ideig a kezében vizsgálja, majd a levelei között kotorász elő valamit.*
-Gondolom aláírhatom, hogy maga egy tisztességes nő, így fogalma sem volt arról, hogy ez a gyűrű kétes helyről származik, ezen túl szeretné, ha jogos tulajdonosa visszaszerezhetné.
*Eközben gondolataiban azzal játszik, hogy a gyűrű tulajdonosát, egy bizonyos Dariman nevezetű fattyúgyermeket, aki nemcsak, hogy eladná a saját anyját, de még forgótőkének is felhasználná, ha lehetne (és amennyiben a lakossági tippelések egyhangú erejében bízva már az adott folyamat jelenleg is zajlik). Ez a számára nem szimpatikus személy egyszer bóvlival és két verőlegénnyel érkezett az üzlethelységbe 'alkut kötni', viszont sosem képzelte volna, hogy ilyen királyi alkalma lesz 'viszonozni'. Kezével gyorsan, de cikornyás levélírásba kezd. A papírt nézve gyorsan ledarálja a lényeget.*
-A gyűrűért 10 aranyat tudok felajánlani, viszont kérnék meg egy szívességet is, amelyért 30 aranyat tudok kézhez adni. Egy nagyon kedves ismerősömé ez a tárgy, akinek sokmindent kívántam még régen- ~és ha még tudná, hogy miket~ -és nagy örömemre szolgál, hogy pont Önhöz került ez a szerencsés tárgy. Nagy balszerencse övezi szegény uraságot, így kérem, hogy ezen- *és most, hogy befejezte sorait, gyorsan levélbe rakja a sorokat és már pecsételi is le* - értéktárgy pont Önnél landolt. Amennyiben venné a fáradtságot és értesítené az uraságot, hogy nem kell többé aggódnia a gyűrűje sorsa felől, nagyon hálás lennék.
* És a gyűrűért járó10 aranyat át is nyújtjaTyria Sylthisnek. *
*Most Domonas őszintén boldog, ez talán egy kissé meglepheti mind Grendint, mint Tyriát.*
-A futárságáért is természetesen becsülettel kifizetem, amint visszaért. A 'barátom' a Piactér túloldalán lakik, abban a sárgás, kissé összenyomódott épületben. Kérem siessen, szeretném, hogy tudja, mennyire odaadóan megbecsülöm és tisztelem őt, így a segítségére sietek.
~Valahol volt egy jó üveg erős ital, amit most az ünnep erejéig fel is bontok szerintem.~
*A viharos harci szelek hozták be a kisasszonyt, aki a ruhájába takarózva érkezik meg a boltjába. A ruhába való marakodás miatt Domonas kipillant az ablakhoz, hogy esik-e, de nem. A köszönés, mint ilyen polgárpukkasztó rítustól már elszokott maga is, de élcelődésének mindig hangot ereszt, ha elmarad.*
~Bizonyára a hideg kiöli a tiszteletet.~
-Üdvözletem, miben segíthetek?
*Miután felszórták az asztalát fémhulladékkal, úgy érzi, hogy kuncsafttal van dolga, bár az ember nem lehet semmiben sem bizonyos. A kérdést elengedi a füle mellett, az akció eléggé elmagyarázta neki a történések vonalát. Vizsgálgatja az asztalra tétetett tárgyak halmazát.*
-Ha rám hallgat, érdemlegesebb pénzkeresési mód, ha kirabol. Bár az ellen lesz pár jó és több egyéb szavam. De inkább meg sem kérdezem, honnan szerezte ezeket...
*Ekkor a szeme az egyik gyűrűn áll meg, melybe kisebb kígyót vésettek és egy parányi kövecskét is tartalmaz. Pont akkorát, hogy még ne lehessen drágakőnek számolni, de a belevésetett név barátságosan ismerős számára. A gyűrűt felveszi, egy ideig a kezében vizsgálja, majd a levelei között kotorász elő valamit.*
-Gondolom aláírhatom, hogy maga egy tisztességes nő, így fogalma sem volt arról, hogy ez a gyűrű kétes helyről származik, ezen túl szeretné, ha jogos tulajdonosa visszaszerezhetné.
*Eközben gondolataiban azzal játszik, hogy a gyűrű tulajdonosát, egy bizonyos Dariman nevezetű fattyúgyermeket, aki nemcsak, hogy eladná a saját anyját, de még forgótőkének is felhasználná, ha lehetne (és amennyiben a lakossági tippelések egyhangú erejében bízva már az adott folyamat jelenleg is zajlik). Ez a számára nem szimpatikus személy egyszer bóvlival és két verőlegénnyel érkezett az üzlethelységbe 'alkut kötni', viszont sosem képzelte volna, hogy ilyen királyi alkalma lesz 'viszonozni'. Kezével gyorsan, de cikornyás levélírásba kezd. A papírt nézve gyorsan ledarálja a lényeget.*
-A gyűrűért 10 aranyat tudok felajánlani, viszont kérnék meg egy szívességet is, amelyért 30 aranyat tudok kézhez adni. Egy nagyon kedves ismerősömé ez a tárgy, akinek sokmindent kívántam még régen- ~és ha még tudná, hogy miket~ -és nagy örömemre szolgál, hogy pont Önhöz került ez a szerencsés tárgy. Nagy balszerencse övezi szegény uraságot, így kérem, hogy ezen- *és most, hogy befejezte sorait, gyorsan levélbe rakja a sorokat és már pecsételi is le* - értéktárgy pont Önnél landolt. Amennyiben venné a fáradtságot és értesítené az uraságot, hogy nem kell többé aggódnia a gyűrűje sorsa felől, nagyon hálás lennék.
* És a gyűrűért járó10 aranyat át is nyújtjaTyria Sylthisnek.
**Most Domonas őszintén boldog, ez talán egy kissé meglepheti mind Grendint, mint Tyriát.*
-A futárságáért is természetesen becsülettel kifizetem, amint visszaért. A 'barátom' a Piactér túloldalán lakik, abban a sárgás, kissé összenyomódott épületben. Kérem siessen, szeretném, hogy tudja, mennyire odaadóan megbecsülöm és tisztelem őt, így a segítségére sietek.
~Valahol volt egy jó üveg erős ital, amit most az ünnep erejéig fel is bontok szerintem.~
683. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2013-12-09 21:28:38
Üzenet elküldve: 2013-12-09 21:28:38
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Domonas Shalor üzlete//
*A lány magán szorosan összehúzva tartja a köpenyét, mely alatt a fegyverré alakított teste lapul. Meg néhány egyéb fegyver, némi arany ésatöbbi. Tulajdonképpen nem is lényeges, legfőképpen a hideg szelek elől óhajt ilyen módon menekülni a ruhadarab takarásába. A piacteret átszelve igyekszik a zálogház felé. Konkrétan ebben az ilyen jellegű épületben még nem járt, de nem különbözhet olyan sokban a többi hasonlótól. Bemegy, leteszi az árut, aranyat kap érte és kész. Nem kérdezősködnek sokat, ami Tyriának kapóra jön, mert bizony a nála található ilyen-olyan kacatok eredetét bajos lenne igazolni. Más szóval egyik sem képezi az ő tulajdonát. Jelenleg egy kisebb erszénynyi különféle csecsebecsét akar leadni, hátha kap érte némi pénzt. Tisztában van vele, hogy nem képviselnek különösebben nagy értéket, de a kevés is több, mint a semmi. Odaérve belöki az ajtót, s bár látja, hogy nem csupán ő kereste fel a zálogházat, nem óhajt túl sokat várni. A vénembert megkerülve lép az asztalhoz, s köpenyének redői közül emelkedik ki formás kis keze, az erszény pedig csilingelve foglalja el helyét. Meglazítja a kis zsineget, majd minden további nélkül kiönti a tartalmát a bútorra. Ez pedig nem egyéb, mint egy aranynak látszó gyűrű, pár ezüstösen csillogó karperec, ami tulajdonképpen bármilyen fém lehet, és egy szintén aranyszínű nyaklánc, rajta egy medállal, melyen vörös kő van a sárga fémbe foglalva.*
-Mennyit ad ezekért itt?*néz a bolt tulajdonosára köszönés helyett. Nem lepődne meg, ha a fickó szeme is először az arcán húzódó sebhelyre vándorolna, de megszokta már, és amúgy sem érdekli legkevésbé sem a véleménye. Csak és kizárólag a kacatokért kapható arany mennyisége, aztán már itt sincs, megy tovább egyenesen a kikötőbe. Úgy hallotta pár gazdag ficsúr kirándulást szervez egy szigetre, s az ilyenektől általában könnyű elvenni azt, amire amúgy sincsen szükségük.*
A hozzászólás írója (Tyria Sylthis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.12.09 21:30:34
*A lány magán szorosan összehúzva tartja a köpenyét, mely alatt a fegyverré alakított teste lapul. Meg néhány egyéb fegyver, némi arany ésatöbbi. Tulajdonképpen nem is lényeges, legfőképpen a hideg szelek elől óhajt ilyen módon menekülni a ruhadarab takarásába. A piacteret átszelve igyekszik a zálogház felé. Konkrétan ebben az ilyen jellegű épületben még nem járt, de nem különbözhet olyan sokban a többi hasonlótól. Bemegy, leteszi az árut, aranyat kap érte és kész. Nem kérdezősködnek sokat, ami Tyriának kapóra jön, mert bizony a nála található ilyen-olyan kacatok eredetét bajos lenne igazolni. Más szóval egyik sem képezi az ő tulajdonát. Jelenleg egy kisebb erszénynyi különféle csecsebecsét akar leadni, hátha kap érte némi pénzt. Tisztában van vele, hogy nem képviselnek különösebben nagy értéket, de a kevés is több, mint a semmi. Odaérve belöki az ajtót, s bár látja, hogy nem csupán ő kereste fel a zálogházat, nem óhajt túl sokat várni. A vénembert megkerülve lép az asztalhoz, s köpenyének redői közül emelkedik ki formás kis keze, az erszény pedig csilingelve foglalja el helyét. Meglazítja a kis zsineget, majd minden további nélkül kiönti a tartalmát a bútorra. Ez pedig nem egyéb, mint egy aranynak látszó gyűrű, pár ezüstösen csillogó karperec, ami tulajdonképpen bármilyen fém lehet, és egy szintén aranyszínű nyaklánc, rajta egy medállal, melyen vörös kő van a sárga fémbe foglalva.*
-Mennyit ad ezekért itt?*néz a bolt tulajdonosára köszönés helyett. Nem lepődne meg, ha a fickó szeme is először az arcán húzódó sebhelyre vándorolna, de megszokta már, és amúgy sem érdekli legkevésbé sem a véleménye. Csak és kizárólag a kacatokért kapható arany mennyisége, aztán már itt sincs, megy tovább egyenesen a kikötőbe. Úgy hallotta pár gazdag ficsúr kirándulást szervez egy szigetre, s az ilyenektől általában könnyű elvenni azt, amire amúgy sincsen szükségük.*
A hozzászólás írója (Tyria Sylthis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.12.09 21:30:34
682. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2013-12-09 20:56:07
Üzenet elküldve: 2013-12-09 20:56:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Szelíd
//Henua Tikron//
*Kezd elfáradni Chadur. Érzi, hogy sok energiát emészt fel az hogy most mankóval kell egyensúlyozgatnia. Figyelmesen hallgatja Tikron szavait, majd arra néz amerre az apró barát mutat. Mikor aztán a másik arról kérdezi, hogy mi is az ami így elvette a kedvét Artheniortól, homlokára csap gondterhelten, majd pár másodpercig hallgat. Annyira mondaná, de annyira, hogy bele se tud kezdeni. Azt sem tudja hogy hol kezdje. De nagy nehezen össze szedi a gondolatait és elmondja a balszerencsés történetet.*
-Te Tikron.. éngemet ígye még senkise vert át... aszonták innen nem messze a várostul, gyüjjek be mer itten van minden... sokféle népek és itten vannak egyvérbül valóak is... be is gyüttem! Ementem a kovácshó, mondom körbenízem mán eztet a várost, mer aztat se tudom hun lehet egy jóut csurgatni! Na de a línyeg, hogy ottan álluk a kovácsná.. erre gyünnek valakik oszt elbugázzák a kovács összes vasát... láttá má ilyet? Mondom .. ehun e... Chadur nem egy okos de majd itten ő megpróbál a hazfickók nyomába menni. Mentem is. Igaz hogy a lovam majdnem hogy csak úgy nízett ki alattam mint egy viselős malac, de azér tartutta a seggemet! Hanem valamelyik takonyorrúnak, olyan nyila vót, hogy egybül keresztül lütte a lovam szemit. Az meg nem olyan mint ín hogy van belüle másik... fogta magát oszt összerogyott. Persze rá a lábomra... oszt a vajákos meg mikor meglátott, elkezdett rémisztgetni. Hogy így e nem fogok tudni járni, merg úgy e nem fogok tudni menni. Hogy innentül nem nevezhetek be a falusi futóversenyre... gondóhatod hogy be is rágtam! Minek vajákos az ilyen he? Te Tikron... nem azért tanúkodta úgy ki magát hogy segítsen a jónépen? Marhán be vagyok rágva... mióta idejöttem ...
*Legyint egyet, majd inkább csendre inti magát mielőtt csúnyát mondana. Viszont megindul abba az irányba amit Tikron mutatott az imént.*
-Nem is beszílek itten má errül tübbet... megyek a sárkányhányásba... te rúlad nem fogok megfeledkezni. Te Tikron a Henuáéktul... gyüvök tüstínt! Itten várjá meg a városba! Fogsz tüllem kapni valamit!
*Távolodik el lassan az apró baráttól és integetve lépdel lassan előre a mankójával. *
-Vér és Bél Tikron!!!
*E szavakkal búcsúzik, ha csak nem követi a másik.*
A hozzászólás írója (Chadur Sharadur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.12.09 20:58:08
*Kezd elfáradni Chadur. Érzi, hogy sok energiát emészt fel az hogy most mankóval kell egyensúlyozgatnia. Figyelmesen hallgatja Tikron szavait, majd arra néz amerre az apró barát mutat. Mikor aztán a másik arról kérdezi, hogy mi is az ami így elvette a kedvét Artheniortól, homlokára csap gondterhelten, majd pár másodpercig hallgat. Annyira mondaná, de annyira, hogy bele se tud kezdeni. Azt sem tudja hogy hol kezdje. De nagy nehezen össze szedi a gondolatait és elmondja a balszerencsés történetet.*
-Te Tikron.. éngemet ígye még senkise vert át... aszonták innen nem messze a várostul, gyüjjek be mer itten van minden... sokféle népek és itten vannak egyvérbül valóak is... be is gyüttem! Ementem a kovácshó, mondom körbenízem mán eztet a várost, mer aztat se tudom hun lehet egy jóut csurgatni! Na de a línyeg, hogy ottan álluk a kovácsná.. erre gyünnek valakik oszt elbugázzák a kovács összes vasát... láttá má ilyet? Mondom .. ehun e... Chadur nem egy okos de majd itten ő megpróbál a hazfickók nyomába menni. Mentem is. Igaz hogy a lovam majdnem hogy csak úgy nízett ki alattam mint egy viselős malac, de azér tartutta a seggemet! Hanem valamelyik takonyorrúnak, olyan nyila vót, hogy egybül keresztül lütte a lovam szemit. Az meg nem olyan mint ín hogy van belüle másik... fogta magát oszt összerogyott. Persze rá a lábomra... oszt a vajákos meg mikor meglátott, elkezdett rémisztgetni. Hogy így e nem fogok tudni járni, merg úgy e nem fogok tudni menni. Hogy innentül nem nevezhetek be a falusi futóversenyre... gondóhatod hogy be is rágtam! Minek vajákos az ilyen he? Te Tikron... nem azért tanúkodta úgy ki magát hogy segítsen a jónépen? Marhán be vagyok rágva... mióta idejöttem ...
*Legyint egyet, majd inkább csendre inti magát mielőtt csúnyát mondana. Viszont megindul abba az irányba amit Tikron mutatott az imént.*
-Nem is beszílek itten má errül tübbet... megyek a sárkányhányásba... te rúlad nem fogok megfeledkezni. Te Tikron a Henuáéktul... gyüvök tüstínt! Itten várjá meg a városba! Fogsz tüllem kapni valamit!
*Távolodik el lassan az apró baráttól és integetve lépdel lassan előre a mankójával. *
-Vér és Bél Tikron!!!
*E szavakkal búcsúzik, ha csak nem követi a másik.*
A hozzászólás írója (Chadur Sharadur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.12.09 20:58:08
681. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2013-12-09 19:09:58
Üzenet elküldve: 2013-12-09 19:09:58
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
//Grendin Isayar//
~Abból a 30-40-ből 30-at elhiszek, esetleg. Vagy 25-öt. Viszont amíg úgy sincs jobb dolgom, ügyelek egy keveset. Bár ebből a szerencsétlenből még azt is kinézem, hogy valójában ennyiért árusítja a bodegájában. De legalább nem csirkét sóz rám, ez is valami.~
*Ekkor rémes emlékek feslenek emlékezetébe és a padlóról is fel kéne takarítani az állat pottyantásait. Bár ebben a rendetlenségben elég jól 'elbújt'.*
-Viszont az nem megy csak úgy. Elsőként tegye le az üvegeket az asztalomra, hogy megvizsgálhassam őket. Amíg előkeresi, addig megírom az átviteli elismervény szerződést, majd amíg én az italait, addig maga is tanulmányozhatja a papírost, hogy megfelelnek-e a feltételek. Előre szólok, hogy 12-ért fogom bevenni darabját és 15 arany lesz a kiváltása.
*Megvizsgálja az öreg arckifejezését erre ,majd miután semmi érdemit nem lát rajta, folytatja, amit elkezdett. Előveszi az egyik fiókjából egy kisebb és egy nagyobb papírosát, az elsőre feljegyzi a termékeket és a bevételi árat, a másodikra pedig formális szerződést ír. Mellé még gyorsan elhadarja a lényeges dolgokat.*
-A kicsi papír lesz az igazolványa arra, hogy átvettem Öntől, a nagyobb pedig, hogy az üzlet lezajlott, erre magam vigyázok. Először maga írja alá a jobb sarokban, utána jómagam a bal sarokban. Bélyegző nélkül nem ér semmit egyik sem, tehát ne koptassa le, különben nem lesz képes kiváltani és kötelezve sem vagyok rá. Kiváltására különösebb határidő egy-két hónap, amennyiben szeretné, meghosszabbíthatjuk különszerződésben. Ilyenkor majd az alkalom lejártakor kérem jöjjön be, hozza a papírosát.
*Befejezte az írást és az öreg felé mered, majd átnyújtja a papírost.*
-Tehát tömören még egyszer, megvizsgálom az italokat, jobb sarokba írjon nevet, pecsétre vigyázni vagy nem adhatom vissza és két hónapig ügyelek, utána értesítsen. Ja és amit kihagytam, de benne van: Amennyiben nem értesít és a határidő lejár, a zálogtárgyra eső minden tulajdonjog engem illet, ezek után szabadon felhasználhatom, továbbárusíthatom. Természetesen ilyenkor elsőként magának fogom kiküldeni az értékesítési szándékomat, azonban az már nem biztos, hogy ilyen jutányos ár lesz. Kérdése esetleg?
*Most, hogy a maga szerepét félig letudta, még egy pár kósza pillantást vet Grendinre, majd a kék italt felismervén vizsgálódásokba kezd, amennyiben már az asztalára (tehát hozzá) kerülnek. *
~Abból a 30-40-ből 30-at elhiszek, esetleg. Vagy 25-öt. Viszont amíg úgy sincs jobb dolgom, ügyelek egy keveset. Bár ebből a szerencsétlenből még azt is kinézem, hogy valójában ennyiért árusítja a bodegájában. De legalább nem csirkét sóz rám, ez is valami.~
*Ekkor rémes emlékek feslenek emlékezetébe és a padlóról is fel kéne takarítani az állat pottyantásait. Bár ebben a rendetlenségben elég jól 'elbújt'.*
-Viszont az nem megy csak úgy. Elsőként tegye le az üvegeket az asztalomra, hogy megvizsgálhassam őket. Amíg előkeresi, addig megírom az átviteli elismervény szerződést, majd amíg én az italait, addig maga is tanulmányozhatja a papírost, hogy megfelelnek-e a feltételek. Előre szólok, hogy 12-ért fogom bevenni darabját és 15 arany lesz a kiváltása.
*Megvizsgálja az öreg arckifejezését erre ,majd miután semmi érdemit nem lát rajta, folytatja, amit elkezdett. Előveszi az egyik fiókjából egy kisebb és egy nagyobb papírosát, az elsőre feljegyzi a termékeket és a bevételi árat, a másodikra pedig formális szerződést ír. Mellé még gyorsan elhadarja a lényeges dolgokat.*
-A kicsi papír lesz az igazolványa arra, hogy átvettem Öntől, a nagyobb pedig, hogy az üzlet lezajlott, erre magam vigyázok. Először maga írja alá a jobb sarokban, utána jómagam a bal sarokban. Bélyegző nélkül nem ér semmit egyik sem, tehát ne koptassa le, különben nem lesz képes kiváltani és kötelezve sem vagyok rá. Kiváltására különösebb határidő egy-két hónap, amennyiben szeretné, meghosszabbíthatjuk különszerződésben. Ilyenkor majd az alkalom lejártakor kérem jöjjön be, hozza a papírosát.
*Befejezte az írást és az öreg felé mered, majd átnyújtja a papírost.*
-Tehát tömören még egyszer, megvizsgálom az italokat, jobb sarokba írjon nevet, pecsétre vigyázni vagy nem adhatom vissza és két hónapig ügyelek, utána értesítsen. Ja és amit kihagytam, de benne van: Amennyiben nem értesít és a határidő lejár, a zálogtárgyra eső minden tulajdonjog engem illet, ezek után szabadon felhasználhatom, továbbárusíthatom. Természetesen ilyenkor elsőként magának fogom kiküldeni az értékesítési szándékomat, azonban az már nem biztos, hogy ilyen jutányos ár lesz. Kérdése esetleg?
*Most, hogy a maga szerepét félig letudta, még egy pár kósza pillantást vet Grendinre, majd a kék italt felismervén vizsgálódásokba kezd, amennyiben már az asztalára (tehát hozzá) kerülnek. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10318-10337