//Második szál//
//Forvot//
*Nyugat, bizony ott van még az erdő, valahol egy szorosnak is lennie kell ami a hegyeken túlra vezet, de a földrajz sosem érdekelte kifejezetten. Az hogy mi miből és miért van, az persze igen, az okok és az okozatok, de hogy konkrétan hol mi van, azzal nem sokat foglalkozott. Eddig legalábbis, amióta oda terveznek építkezni, azóta kicsit szétnézett a környéken.*
- Nem reménytelen, de nem egyszerű, ráadásul kifejezetten veszélyes.
*Bólogat a megállapításra, megfelelő tervezéssel mindenhová el lehet jutni, feltéve hogy nem eszi meg az utazót valami vagy valaki útközben.*
- Mi pont arrafelé építkezünk, egy erődöt, én magam terveztem.
*Nem gondolja hogy ennyivel túl sokat mondana, hatalmas az erdő, ilyen kevés információból senki nem fog odatalálni, viszont azt nem tudja megállni hogy ne dicsekedjen el vele.*
- Teljesen igaza van, időtállónak kell lennie és masszívnak, de egy-egy ajtóhoz, ablakhoz, ilyesmikhez csak kellenek zsanérok, néhány dolgot csak össze kell szögelni... Felhúzunk majd egy műhelyt is, oda is kellenek eszközök meg szerkezetek, szóval sok vasat kell majd elcipelnünk.
*Érdekli az említett habarcs, de túlságosan önérzetes ahhoz hogy egy embertől érdeklődjön építészeti ügyekben. Abban reménykedik hogy pont azt szeretné a fickó hogy rákérdezzen, azért említette meg így félvállról, de ha nem harap rá akkor is visszatér majd a témához, hiszen nyilván pénzt szeretne csinálni.*
- Nekünk is lesz majd saját karavánunk előbb-utóbb, de először még be kell rendezkedünk. Mindent nyilván nem tudunk majd megtermelni. Az elején legalábbis, aztán majd meglátjuk. Talán önnel is üzletelhetnénk majd, ha eljön az ideje.
*Szélesebbre húzza mosolyát, szereti ő irányítani az ilyen beszélgetéseket. Nincs teljesen híján az érzéknek, csak az értékkel áll hadilábon.*
- Könnyebb egy valakivel tartani a kapcsolatot aki összeszed mindent amire szükségünk van, mint végigjárni az egész piacot, pláne ha csak ritkán járunk majd erre, nem leszünk naprakészek.