// Toronyiránt //
* Isq ellenkezik ugyan amiatt, hogy Xung le úrfizza, de nem tűnik úgy, minta neheztelne érte.*
- Aki ilyen sokoldalú az egyszerű ember már nem lehet.* Az öreg kifejezetten örül, hogy a félvérnek is hasonló az érdeklődési köre, mint neki. Biztosan akadna olyan dolog, amiről eltudnának csevegni hosszasan. A varázslatból kiderülhet a kíváncsiskodó Isqheának, hogy bizony az öregnek nincs semmi affinitása. Régebben valamennyire konyított pár türkhöz, de az idő amíg otthon élt elvette tőle ezt a képességet. Talán, ha felfrissítené a tudását, akkor esetleg pár egyszerű varázst feltudna idézni. Talán az egyetlen furcsaság, amit megérezhet a mágikus erejével az egy enyhe mágikus köd szerül lepel Xung körül. Bizonyosan a szellemekkel való harmóniája miatt lehet ez. Jelentősége nagyon nincs.*
- Az erdők békessége lecsitítja a háborgó elmét. Részemről a szerencse édes fiam!* Ki nem hagyná, hogy ne eresszen meg egy kis bölcselkedést is. Na, de a hölgy még hátra van. Ynnael néven mutatkozik be a bájos kis teremtés.*
- Nagyon szép neved van kedveském! Mi szél hozott a városba?* Kíváncsiskodik az apóka. Sőt nem csak ő kíváncsi hanem a félvér is. Rögvest megosztja velük, hogy bizony Lihanech közeléből származik. Ez meglepi Xungot, mert ő maga is onnan érkezett. Az sem lepné meg, ha a lány is szintén arról a vidékről származna. Mielőtt bele gabalyodnának egy hosszabbra elnyúló beszélgetésbe Isq meghívja őket egy kis ételre.*
- Nálunk van egy olyan mondás, hogy ha adnak fogadd el, ha ütnek szaladj el! Én nagyon szívesen elfogadom a meghívást.* Igaz az is, hogy ő maga is tartozik eggyel, de sejti, hogy a fiú a lánynak a kedvébe szeretne járni, ezért nem is ajánlja fel, hogy fizet helyette. Majd lerója azt a tartozást, ha eljön az ideje. Maga részéről el indul az asztalhoz, mert bizony a lábai már nem a régiek. Ha nem muszáj, akkor feleslegesen nem ácsorog. Majd ott megvárja, hogy csatlakozzon a két fiatal.*