//Kalamajka//
//Rony, Aerwen//
*Rony egyelőre csak nézelődik, alkalmas pontot keresve, ami valójában még gyapjastevehátról is sokkal nehezebb művelet, mind azt a virágbólszületett gondolná. Irányítani kell az állatot, nem szabad hagyni, hogy a saját feje után menjen, a makacs Zsályára pedig ez különösképpen igaz. Sokan útjában állnak, nem engedik, ami érthető, hiszen lámástól is legfeljebb olyan magas lehet, mint egy megtermettebb elf, akikből, valljuk be, nem kevés van Artheniorban, így nehézkesebb az átjutás. Ez az oka annak, hogy nem feltétlenül tud azonnal figyelni Aerwenre, annak ellenére is, hogy a lányka felzabálja következetesen az ajkait mögötte. Csak a mozgolódó Kaffára lesz figyelmes, s a szavaira, ami miatt hátra is fordul.*
-Minden rendben? Mi történt? *Két köhögés közepette aggódik, majd felfigyel az oszlopra, amit Aerwen mutat neki. A válaszának megfelelően fog reagálni, egyelőre mást nem csinál. Azonban a kifüggesztésre szánt helyet célba veszi, s elindul felé Zsályával.*
-Rendben, szerintem jó lenne. *Ha végre odaér, kezébe veszi a hirdetést, aztán elkezdi kifüggeszteni, de nem fejezi be, ugyanis valami bocsánatkérésszerűséget hall. Rony elmosolyodik, majd elkezdi a saját mondandóját.*
-Ugyan, nincs miért ezt mondanod, egyáltalán nem haragszom. Egyszerűen csak nem szeretem, ha gyerekként kezelnek, márpedig ilyenkor azt érzem. Tudom, hogy aggódsz, de az orvosok dolga eleve meggyógyítani. Majd ha nem találunk senkit, akkor retteghetünk, de szerintem én jobban fogok félni nálad. *Elneveti magát, mutatva, mennyire nem gondolja utolsó szavait komolyan.*