//Második szál//
//Őszi Forgatag//
//Ephemia//
-Ezen a környéken aligha van már ilyen, mivel ez inkább az ősi szokásokat követő, erdőben élő elfek építkeznek így. A félelmeidet úgy tudod legyőzni, ha szembeszállsz vele. Ha majd elmegyünk az erdei körsétánkra, akkor felviszlek az egyik vadlesbe, ami olyan öt-hat méter magas. Majd foglak, nehogy megszédülj.
*Daranel kifejezetten szeret a magasból lepillantani a tájra, vagy mondjuk a prédákra. A fák közé épített házakat pedig sajnos csak esetleg könyvekben lelheti fel képek formájában. A haladás teljesen biztonságos, azért erre nagy hangsúlyt kell fektetni, ha már a magasba építkezik valaki. A karbantartások is gyakoriak, így teljesen biztonságos a járás.*
-Van esetleg otthon nektek ilyen... látcsövetek? Annak a segítségével a messzi dolgokat is tisztán láthatnánk, mintha elf szemeink lennének. Amúgy, talán itt is lehetne venni. *pillant körbe.* -Biztos nem olcsó, de utána lehetne járni nemde?
*Egy látcső Daranelnek nagyon hasznos lenne, főleg mikor a Tharg erőd tornyában tölti az idejét. Egyébként is illene hozzá, mikor vadászni megy vagy felderíteni a terepet.*
-Nekem is volt olyan, akivel testvérekként szerettük egymást. Nagyon jó, mikor ki lehet beszélni valakinek magunkat, meg hát szükség is van ilyen társra mindenkinek.
*Bizonyára jobban járna Ephemia azzal, ha az apja átadná a legidősebb fivérének a családfő posztját, de arra még valószínűleg várni kell, hiszen ki kell tanulni a nemesség minden csínját-bínját, ami elég sok idő.*
-Hát... amint már mondtam én nem ismertem a szüleimet. De Eelaran úr beszélt róluk és hát pletykákat is hallottam fél füllel. Utóbbi amúgy is óhatatlan. Apám rettenthetetlen harcos volt és szerető férj, de anyámról azt tartották, hogy hűtlen volt és sosem nézte sokba apámat. Kenan, így hívták apámat volt a Völgyerdő környékén élő emberek vezetője, anyám állítólag ezért húzott hozzá, mert ő volt hatalmon. Bár ezt a hatalmat ne úgy képzeld el, mint az apád esetében, mivel csak egy kis falucskáról beszélünk.
*Valami mégis összetartotta őket, talán éppen Daranel, aki időközben megfogant.*
-Gondolom már tizennégy évesen férjhez adták úgy, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. Jó, valljuk be ez a bevett szokás a tehetősebb körökben, de sokan szomorúan és megkeseredetten élnek a férjeik mellett... mert elválni ugye nem lehet az érdekek miatt. Biztos vagyok benne, hogy hamarosan megleled ezt a férfit, aki majd mindent elkövet és harcolni fog érted.
*Természetesen saját magára céloz, kire másra! Ő nem fél az atyai haragtól, bár egy nemes úrral szemben mindenképpen hátrányból indulna. Viszont képes kivívni a helyét, megtette már néhányszor élete során.*
-Mit szólnál egy kis finom és különleges csokoládéhoz, vagy cukorkához?