//Nyári forgatag//
//Shelquatin Syn//
*Őszinte meglepődöttség ül ki arcára, ahogy a – most már biztos – férfi megszólal. Legfeljebb igen erős férfi hanggal rendelkező óriással lehet dolga, nem tudja. De a hang tónusa alapján férfire tippel. Arcáról minden érzelmet le lehet olvasni, ahogy smaragdzöld íriszeiből is. Nehezen tudja palástolni érzelmeit, ami az esetek nagy többségében a jókedv és a gondtalanság.
Kezeit felemelve rázza meg, fejével együtt, ahogy válaszol az ismeretlennek.*
- Ugyan, nem te vagy a hibás, én nem láttalak, és mentem neked. Véletlenül. Kicsit nagy itt a forgatag, és hát kissé figyelmetlen voltam, tudod? És hát, tudod hogy van ez, csak egy óvatlan lépés hátra, és máris neki mész valakinek. *Vakarja meg újra zavartan a tarkóját, ahogy magyarázkodásába kezd. Csodálkozik a férfi – mert legyen most az, amíg ki nem derül a lehetséges ellenkezője – reakcióján. Hiszen nem ő ment neki, és okozott neki kellemetlenséget, hanem fordítva.
Már épp menne is tovább, ám csillogó szemekkel mondott szavai megakasztják újra léptében, s közelebb lép a csuklyás alakhoz, minden ártó szándék nélkül. Egy fesztiválon van, s egyéb esetben is csak a legvégső esetben nyúlna fegyveréhez, bármilyen helyzet is adódik életében. Jobban kedveli csizmájába rejtett tőrjét, s pusztakezes harcának lehetőségét.
A halk szavakat tisztán hallja éles hallásával, így nem veszlik el a forgatag zajában. A szőkeség haját füle mögé helyezi, ahogy még közelebb lép az illetőhöz, ám kósza, elől rövidebb tincsei folyton visszarakoncátlankodnak arcéléhez, s a mozdulatát újra megteszi. Hegyes, haja közül előtüremkedő fülei most kevésbé zavarja, mint máskor.*
- Bocsánat, nem akartam kellemetlen helyzetbe hozni. *Emeli fel engedékenyen kezeit, melyben nem látható semmilyen fegyver sem, de semmilyen más tárgy sem. Közben érzi, hogy az újonnan vett szárnyas barátja lassan előmerészkedik tarkójából, hogy a szőke tincsek közül kibújva szemléljen körbe a világba. Freyai közben fejét újra félre hajtja hátra belát. Sikertelen próbálkozásai nem kedvteleníti el attól, hogy ne próbálkozzon még egyszer. De ahogy eddig, megint nem lát semmit a jeges villanáson kívül.*
- Meglehet, hogy ez csak egy feltételezés, s talán elég rossz is, de te egy mélységi társam vagy, nemde bár? *Szavai úgy gördülnek le ajkaira, mintha a világ legtermészetesebb dolgát mondta ki. Mesékben hallott már mélységi elfekről, de élőben még csak egyszer találkozott, de akkor sem volt épp arra idejük, hogy társalogjanak. A mogorva harcos, s a köpcös mágus szavaira viszont tisztán emlékszik. Ők nem voltak jó véleménnyel róluk, de tudja, érzi, hogy nincs igazuk.* - Vagy tévednék? *Érdeklődik őszinte tekintettel, néhány pislogás kíséretében.*