// Második szál //
*A szerencséje kifogyhatatlannak tűnik, bár lehet csak egyszerűen kölcsönösen előnyös a helyzet. Gravak óvatosabb a többi fajtársánál és emiatt nem is árul el túl sok olyan konkrétumot, ami híresztelésből ne hallhatott volna. Ám más a népmese és egész más élőben hallani és kicsit beleélni magát a helyzetbe, a másik szerepébe.*
-Dehogy vagytok kitiltva! Én legalábbis nem tudok róla. *feleli az erre irányuló kérdésre* De azt elhiheted nekem, ha én mondom, hogy itt többször látni fényes páncélú lovagot, mint orkot. Pedig elvileg a nagyurakból is -hála a jó sorsunknak- jóval kevesebb van, mint átlag népből. Ezért érdekel kicsit, hogy mi tart vissza titeket.
Talán egy kereskedő vagyok, aki üzletelni akar a törzseddel és az ilyen gyógyító bájitalokat is oda vinné hozzátok. És ha bele gondolsz, ez nagy előre lépés lenne, hogy a ti településetek ne falu legyen többé. Egy igazi város, mint ez itt! Piactérrel. Csak meg kell ismernem titeket.
*Oké, amíg Gravak nem hallja, addig elárulhatom, hogy Kámorf összesen nem dolgozott annyit, hogy egy árucserés vándorárus dolgot kinézzen belőle bármelyik közelebbi ismerőse. Ám az ilyen barátok már tényleg nem lepődnének meg, hogy ezt mondja. A Hifeti család ezen tagja rendre nem fejti ki az igazság összes részletét.*
-Hmmm... Erről jut az eszembe egy fontos kérdés. Mit csinálnátok akkor, ha egy kalmár tűnne fel a falutokban?
*Az meglepi mérsékelten, hogy az ő fizikai ereje szóba kerül. Bár a másiknak nyilván fontos ez egy idegen megítélésénél. De görcsbe rándul a gyomra, hogy vajon a szóbeli méregetést valami durvább erőpróba is követi-e. Ám azért el nem szalad azonnal emiatt.*
-Még szép, hogy nem vagyok olyan erős, mint te! Te férfi vagy, pont azért, hogy erősebb legyél. Oda haza gondolom a ti asszonyaitok sem tudnak két vállra fektetni téged.
*Mivel beszélgetőtársának figyelmét egyre jobban a varázsitalok kötik le, ezért nem is akarja sokáig zavarni. Főleg, mert ő maga sem túl jártas ezek terén. És jobb az mind a kettejüknek -főleg a vásárlónak-, ha ezt a kufárok mondják el neki, amit hamarosan meg is tesznek. Ő megelégszik annyi információval egy fajról, mellyel nem minden nap tud beszélgetni, amennyit most elmond neki.*
-Lehet, hogy egyszer felkereslek benneteket. De számítok rád, hogy visszafogod a társaidat és becsületes párbajra álltok csak ki.
*Na, ez volt a legnagyobb hazugság, amit ma ebben a megismerkedésben mondott. A legkevésbé sem akart harcolni a távoli jövőben sem az elismerését. Csupán érdekelte a másik arca, amikor meghallja. Amolyan minden mindegy, úgysem váltja valóra. Akkor meg miért ne folytasson újfent kísérleteket?
Érdekli a másik válasza, de hamarosan ideje távoznia. Ma is érdemes volt felkelni, de ilyen napsütéses időben az is nagyon érdemes, ha gyorsan visszabújik az ágyába odahaza és csak sötétedés után jön elő újfent.*