Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 157 (3121. - 3140. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3140. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-02-21 08:41:02
Üzenet elküldve: 2026-02-21 08:41:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Az ismerős idegen//
*Az ajándéka lefitymálására nem ül ki a szégyenkezés a kikötői képére. Sőt, ami azt illeti, még egy gazfickós félmosoly is befészkeli magát a szája szegletébe, ami fennen hirdeti: vagyok, ami vagyok.
Mikor elindulnak, a félvér belékarol, ha kicsit felhúzott orral is. Az, hogy így sétálgatnak, furcsa érzésekkel tölti el Nolent. Egy-egy pillanatban egészen el tudná képzelni, hogy így tölti a mindennapjait. Tehetős, városi kereskedőként. A lány pedig az oldalán... Alig tud róla valamit. Titokzatos hercegnő, aki olykor-olykor megjelenik az egyszerű halandók között, hogy kedvtelésből belekóstoljon az igazi életbe.*
- Nem igazán *húzza el a száját a kérdésre, kissé bosszankodva. A fél vagyonnal felérő summa ellenére, amit az árusnál hagyott, tulajdonképpen szinte semmi értékelhetőt nem tudott meg. Talán jobb lett volna a kovácsnál kezdeni, de mégsem lett volna szép tőle, ha vértek és fegyverek közé rángatja be magával a szőkeséget.
A pipiskedve nyakába cirógató suttogásra jól ismert morranás éled a kikötőiben. A Rumosban töltött éjszaka úgy vedli le magáról az eltelt idő poros homályát, mintha varázsütésre tegnappá fiatalodna. Az emlékek most hathatósabban működnek, mint a wegtoreni bordélyok trükkös kis szerei, úgyhogy kell egy mély sóhaj a fagyos levegőből, hogy megemberelve magát, kellő távolságban tartsa őket.*
- Még sosem próbált ilyesmit, jól mondom, Hercegnő? *fordítja visszájára a pimaszkodást. A Kikötőben forrt tapasztalat felsőbbséges mosolygással rázza le magáról a rosszmájú feltételezést.*
- Attól tartok, kegyed kivételes ízlése koldusbotra juttat, mielőtt bármit kihúznék ezekből az üzletüket féltő kufárokból. És az idő is elég csípős hozzá, hogy túl soká ténferegjünk idekint. Sosem bocsátanám meg magamnak, ha miattam hűlne meg. De kerülhetünk egyet az új, nemesi negyed felé, ha gondolja. Bár ilyen időben semmi nem fest túl előnyösen. Kivéve persze kegyedet, Hercegnő. Kegyed elragadó, mint egy látomás a tavaszról. *Apró csókocskára húzza a karján pihenő kacsót, s andalogva sétál tovább a kisasszonnyal, kerülővel vagy anélkül, hogy útjuk visszakanyarodjon a Pegazus felé.*
A hozzászólás írója (Nolenar Kweld Velasco'rra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.02.21 10:34:30
*Az ajándéka lefitymálására nem ül ki a szégyenkezés a kikötői képére. Sőt, ami azt illeti, még egy gazfickós félmosoly is befészkeli magát a szája szegletébe, ami fennen hirdeti: vagyok, ami vagyok.
Mikor elindulnak, a félvér belékarol, ha kicsit felhúzott orral is. Az, hogy így sétálgatnak, furcsa érzésekkel tölti el Nolent. Egy-egy pillanatban egészen el tudná képzelni, hogy így tölti a mindennapjait. Tehetős, városi kereskedőként. A lány pedig az oldalán... Alig tud róla valamit. Titokzatos hercegnő, aki olykor-olykor megjelenik az egyszerű halandók között, hogy kedvtelésből belekóstoljon az igazi életbe.*
- Nem igazán *húzza el a száját a kérdésre, kissé bosszankodva. A fél vagyonnal felérő summa ellenére, amit az árusnál hagyott, tulajdonképpen szinte semmi értékelhetőt nem tudott meg. Talán jobb lett volna a kovácsnál kezdeni, de mégsem lett volna szép tőle, ha vértek és fegyverek közé rángatja be magával a szőkeséget.
A pipiskedve nyakába cirógató suttogásra jól ismert morranás éled a kikötőiben. A Rumosban töltött éjszaka úgy vedli le magáról az eltelt idő poros homályát, mintha varázsütésre tegnappá fiatalodna. Az emlékek most hathatósabban működnek, mint a wegtoreni bordélyok trükkös kis szerei, úgyhogy kell egy mély sóhaj a fagyos levegőből, hogy megemberelve magát, kellő távolságban tartsa őket.*
- Még sosem próbált ilyesmit, jól mondom, Hercegnő? *fordítja visszájára a pimaszkodást. A Kikötőben forrt tapasztalat felsőbbséges mosolygással rázza le magáról a rosszmájú feltételezést.*
- Attól tartok, kegyed kivételes ízlése koldusbotra juttat, mielőtt bármit kihúznék ezekből az üzletüket féltő kufárokból. És az idő is elég csípős hozzá, hogy túl soká ténferegjünk idekint. Sosem bocsátanám meg magamnak, ha miattam hűlne meg. De kerülhetünk egyet az új, nemesi negyed felé, ha gondolja. Bár ilyen időben semmi nem fest túl előnyösen. Kivéve persze kegyedet, Hercegnő. Kegyed elragadó, mint egy látomás a tavaszról. *Apró csókocskára húzza a karján pihenő kacsót, s andalogva sétál tovább a kisasszonnyal, kerülővel vagy anélkül, hogy útjuk visszakanyarodjon a Pegazus felé.*
A hozzászólás írója (Nolenar Kweld Velasco'rra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.02.21 10:34:30
3139. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-02-20 23:42:43
Üzenet elküldve: 2026-02-20 23:42:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Megrendelés//
*A lendületnek hála szó szerint belesétál a felé emelt tenyérbe, így a vaskos kéz hamarosan a bundarengeteg és viselt-örökölt-és növesztett csontocskák rengetegébe veszhet, de csak egy pillanatra. A lány felháborodva horkant, hátrébb is lép, egészen zaklatottan csapja hátra a fejét, hogy komolyságáról tanúbizonyságot adva a másik szemeibe tudjon pillantani. A lendületbe beletántorodik, szinte visszapattan az elé emelt kézről, nem rest ráfogni a levegőben pihenő tenyérre egy hosszú pillanatig. Mindkét kezével birtokba veszi a másikét, a lehető legistentelenebb és legfurább módon markolva össze a másik ujjait, finoman a kereskedő kezére rázogatva.
Míg egyik kezével a hüvelyk és mutató ujjat fogja, a másikkal a maradék háromra szorongat rá, a meggyőzés részeként. Bizalmaskodva hunyorít -bár az is megeshet, hogy kacsintani próbál- rövid időn belül visszaadja a kezet a gazdájának, hogy sajátjait a farkasirha melegébe bújtathassa. Nem úgy tűnik, mint akinek bármi sürgős dolga van, vagy hajlandóságot mutatna elmozdulni a szekértől. A bizalmas hunyorítás hamarosan összeszűkülő szemekké szelídül, ahogy a támaszkodást és karba font kezeket nézi. Kerek állát, ha teheti mégfentebb szegi, hogy így próbáljon magasabbnak tűnni, lábait megveti a talajon, látszik rajta, elszánt. *
-Mint feltűnhetett neked, én nagyon szép vagyok! -*lát neki szerény monológjának, saját magával egyetértve bólogat is párat.*- És mert ilyen szép vagyok, meg mert sokat beszélek, ezért az ember fia elhallgat engem akár naphosszat is. De nem ez a lényeg. -*csapja össze hirtelen tenyereit, mintha csak mélázásból próbálná felriasztani a másikat. A hirtelen mozdulat után kurta mutatóujjával az ork felé bök, egyenesen a felöltőre.*- Hanem, hogy a te színed a piros, mert a piros szerencsét hoz a házhoz! Ezért szereted te is, hát ezért hordod. Jól áll neked! És tudod, hogy mi piros még? -*szemöldökeit finom mozdulattal emelgeti meg, szájzuga dölyfös félmosolyba hajlik, ahogy hüvelykujjával saját mellkasára bök.*- Te kereskedő vagy, nem? Azoknak kell a szerencse, meg a szép emberek is, akik sokat beszélnek! Az istenek kedvelnek téged ork, mert itt vagyok! És nem is kérnék sokat a hű szolgálataimért, csak hogy néha talán az én portékámat is hozzárakd a rakományodhoz. Egy kis ez, egy kis az... Meg, hogy adjál ennem. Ez már akkor kettő. -*emeli fel a másik szemmagasságába a hüvelyk és mutató ujját.*- Voltam már inas füvesasszonynál és bábánál is és fogatot is tudok ám hajtani, ha annyira megütne a zsebedben lapuló „varázsfőzet”, hogy inkább lepihennél!
*A lendületnek hála szó szerint belesétál a felé emelt tenyérbe, így a vaskos kéz hamarosan a bundarengeteg és viselt-örökölt-és növesztett csontocskák rengetegébe veszhet, de csak egy pillanatra. A lány felháborodva horkant, hátrébb is lép, egészen zaklatottan csapja hátra a fejét, hogy komolyságáról tanúbizonyságot adva a másik szemeibe tudjon pillantani. A lendületbe beletántorodik, szinte visszapattan az elé emelt kézről, nem rest ráfogni a levegőben pihenő tenyérre egy hosszú pillanatig. Mindkét kezével birtokba veszi a másikét, a lehető legistentelenebb és legfurább módon markolva össze a másik ujjait, finoman a kereskedő kezére rázogatva.
Míg egyik kezével a hüvelyk és mutató ujjat fogja, a másikkal a maradék háromra szorongat rá, a meggyőzés részeként. Bizalmaskodva hunyorít -bár az is megeshet, hogy kacsintani próbál- rövid időn belül visszaadja a kezet a gazdájának, hogy sajátjait a farkasirha melegébe bújtathassa. Nem úgy tűnik, mint akinek bármi sürgős dolga van, vagy hajlandóságot mutatna elmozdulni a szekértől. A bizalmas hunyorítás hamarosan összeszűkülő szemekké szelídül, ahogy a támaszkodást és karba font kezeket nézi. Kerek állát, ha teheti mégfentebb szegi, hogy így próbáljon magasabbnak tűnni, lábait megveti a talajon, látszik rajta, elszánt. *
-Mint feltűnhetett neked, én nagyon szép vagyok! -*lát neki szerény monológjának, saját magával egyetértve bólogat is párat.*- És mert ilyen szép vagyok, meg mert sokat beszélek, ezért az ember fia elhallgat engem akár naphosszat is. De nem ez a lényeg. -*csapja össze hirtelen tenyereit, mintha csak mélázásból próbálná felriasztani a másikat. A hirtelen mozdulat után kurta mutatóujjával az ork felé bök, egyenesen a felöltőre.*- Hanem, hogy a te színed a piros, mert a piros szerencsét hoz a házhoz! Ezért szereted te is, hát ezért hordod. Jól áll neked! És tudod, hogy mi piros még? -*szemöldökeit finom mozdulattal emelgeti meg, szájzuga dölyfös félmosolyba hajlik, ahogy hüvelykujjával saját mellkasára bök.*- Te kereskedő vagy, nem? Azoknak kell a szerencse, meg a szép emberek is, akik sokat beszélnek! Az istenek kedvelnek téged ork, mert itt vagyok! És nem is kérnék sokat a hű szolgálataimért, csak hogy néha talán az én portékámat is hozzárakd a rakományodhoz. Egy kis ez, egy kis az... Meg, hogy adjál ennem. Ez már akkor kettő. -*emeli fel a másik szemmagasságába a hüvelyk és mutató ujját.*- Voltam már inas füvesasszonynál és bábánál is és fogatot is tudok ám hajtani, ha annyira megütne a zsebedben lapuló „varázsfőzet”, hogy inkább lepihennél!
3138. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-02-19 20:22:36
Üzenet elküldve: 2026-02-19 20:22:36
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 141
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 141
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Az ismerős idegen//
*A kissé durcásan dorgáló pillantások nem enyhülnek sokat a magyarázkodásra. Ha amolyan előkelő, burokban nevelt szemérmes úrikisasszony volna, mint aminek első látásra tűnik, minden bizonnyal csak még jobban felkapná a vizet, hogy holmi erkölcstelen ajzószert akarnak neki vásárolni ajándékba. Talán még el is pirulna kislányos zavarában. Mivel azonban az esetleges látszat ellenére nem lichanechi hercegnőcske, nem játssza el a szende szüzet, de egyértelműen kifejezi nemtetszését és hűvösen lenéző pillantással mered Nolenarra.*
- Micsoda ízléstelen ajándék *az udvariasság, mintha lényegében megmaradna hangjában, de azt az aprócska undort nehéz nem észrevenni. Négyszemközt talán még mulatságosnak is találná ezt, de ilyen nyilvánosan, ennyi fül hallatára...
Amíg a kikötői letudja a mocskos anyagiakat fájdalmasan felsóhajtva álldogál még magányosan, aztán látszólag nem túl nagy kedvvel karol a férfiba, amikor végez.*
- Legyen szép napja, Ahbat úr! *vet még egy kedves műmosolyt a kereskedő felé, de ahogy hátat fordítanak neki, már olvad is le rögvest az arcáról. Bizalmasan halkra vége hangját szól a másikhoz, de fel nem pillant rá. Inkább ráérősen szemléli a piaci forgatagot.*
- Megtudta, amit akart, Velasco'rra úr? *van valami leheletnyi gúny abban, ahogy megnevezi. Kíváncsi rá, hogy igyekszik-e valami magyarázattal szolgálni, ha már elrángatta magával, a korábbiak fényében persze túl sok esélyt nem ad neki. Nolenar úgy tűnik nagyon gondosan ügyel rá, hogy személyes vagy komolyabb dolgot ne osszon meg a félvérrel - igaz, tekintve, hogy maga is így tesz, nem kellene hibáztatnia a másikat, de valahogy mégis bosszantja egy hangyányit.
Kicsit lábujjhegyre állva nyújtózva suttogja a következőket.*
- Ennyit romlott a teljesítménye talán, hogy mindenféle élénkítőre lenne szüksége? *fogalma sincs arról, hogy a kikötői végül vásárolt is valamit, mindössze arra célozgat, hogy nem akarhatta ezt valósan éppen a leánynak venni. Elvégre jegyese sincs... vagy talán a kérő emlegetését valóban ilyen komolyan vette volna?*
- És most mi a terv? Leszólítunk még néhány árust, hogy a kereskedelem hanyatló állapotáról cseverészhessen, miközben drága holmikat nézek magamnak? *itt már elereszt egy szemtelen mosoly séta közben*
*A kissé durcásan dorgáló pillantások nem enyhülnek sokat a magyarázkodásra. Ha amolyan előkelő, burokban nevelt szemérmes úrikisasszony volna, mint aminek első látásra tűnik, minden bizonnyal csak még jobban felkapná a vizet, hogy holmi erkölcstelen ajzószert akarnak neki vásárolni ajándékba. Talán még el is pirulna kislányos zavarában. Mivel azonban az esetleges látszat ellenére nem lichanechi hercegnőcske, nem játssza el a szende szüzet, de egyértelműen kifejezi nemtetszését és hűvösen lenéző pillantással mered Nolenarra.*
- Micsoda ízléstelen ajándék *az udvariasság, mintha lényegében megmaradna hangjában, de azt az aprócska undort nehéz nem észrevenni. Négyszemközt talán még mulatságosnak is találná ezt, de ilyen nyilvánosan, ennyi fül hallatára...
Amíg a kikötői letudja a mocskos anyagiakat fájdalmasan felsóhajtva álldogál még magányosan, aztán látszólag nem túl nagy kedvvel karol a férfiba, amikor végez.*
- Legyen szép napja, Ahbat úr! *vet még egy kedves műmosolyt a kereskedő felé, de ahogy hátat fordítanak neki, már olvad is le rögvest az arcáról. Bizalmasan halkra vége hangját szól a másikhoz, de fel nem pillant rá. Inkább ráérősen szemléli a piaci forgatagot.*
- Megtudta, amit akart, Velasco'rra úr? *van valami leheletnyi gúny abban, ahogy megnevezi. Kíváncsi rá, hogy igyekszik-e valami magyarázattal szolgálni, ha már elrángatta magával, a korábbiak fényében persze túl sok esélyt nem ad neki. Nolenar úgy tűnik nagyon gondosan ügyel rá, hogy személyes vagy komolyabb dolgot ne osszon meg a félvérrel - igaz, tekintve, hogy maga is így tesz, nem kellene hibáztatnia a másikat, de valahogy mégis bosszantja egy hangyányit.
Kicsit lábujjhegyre állva nyújtózva suttogja a következőket.*
- Ennyit romlott a teljesítménye talán, hogy mindenféle élénkítőre lenne szüksége? *fogalma sincs arról, hogy a kikötői végül vásárolt is valamit, mindössze arra célozgat, hogy nem akarhatta ezt valósan éppen a leánynak venni. Elvégre jegyese sincs... vagy talán a kérő emlegetését valóban ilyen komolyan vette volna?*
- És most mi a terv? Leszólítunk még néhány árust, hogy a kereskedelem hanyatló állapotáról cseverészhessen, miközben drága holmikat nézek magamnak? *itt már elereszt egy szemtelen mosoly séta közben*
3137. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-02-17 21:55:33
Üzenet elküldve: 2026-02-17 21:55:33
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 602
OOC üzenetek: 86
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 602
OOC üzenetek: 86
Játékstílus: Szelíd
//Az ismerős idegen//
//Zárás//
*Alymeidha illetlenségüket célzó szavaira a kereskedő úgy rebben el Nolenar mellől, mintha valami egészen máson kapták volna rajta.*
-Ó, kisasszony, milyen igaz, milyen igaz! *Azért vet még egy jelzésértékű pillantást a férfira; az ajánlata továbbra is áll.
A körmönfont hárítást is hajlandó lenyelni a férfi részéről, még egy kacifántos meghajlást is bemutat.*
-Ó, kisasszony, tudja, hogy van ez. A magamfajta, szerény kufár azzal kereskedik, amije van... Természetesen sosem gondolnám, hogy kegyed ily szerekkel élne. Vagy a násznépből bárki! *Oly arcot vág, mintha a feltételezés is sértené.
Nolenar hamarosan magáénak tudhatja az illatszert, s mihelyst a búcsúzást megejtik, a két aprócska fiolát is. Oly ügyesen csúsztatja át bő talárujja takarásában a kéjenc portékát, hogy azt nincs élő, ki megláthatná.*
-A viszont látásra, kishölgy! És szerencsés utat, Velasco'rra úr! Szerencséset! *Megejt még egy elégedett vigyort, majd hátat fordít a párosnak, hogy rendbe szedje szétpakolt holmijait. Jó bolttal zárta a napot. Ezt a furcsa párost pedig megjegyzi magának, az biztos.*
//Zárás//
*Alymeidha illetlenségüket célzó szavaira a kereskedő úgy rebben el Nolenar mellől, mintha valami egészen máson kapták volna rajta.*
-Ó, kisasszony, milyen igaz, milyen igaz! *Azért vet még egy jelzésértékű pillantást a férfira; az ajánlata továbbra is áll.
A körmönfont hárítást is hajlandó lenyelni a férfi részéről, még egy kacifántos meghajlást is bemutat.*
-Ó, kisasszony, tudja, hogy van ez. A magamfajta, szerény kufár azzal kereskedik, amije van... Természetesen sosem gondolnám, hogy kegyed ily szerekkel élne. Vagy a násznépből bárki! *Oly arcot vág, mintha a feltételezés is sértené.
Nolenar hamarosan magáénak tudhatja az illatszert, s mihelyst a búcsúzást megejtik, a két aprócska fiolát is. Oly ügyesen csúsztatja át bő talárujja takarásában a kéjenc portékát, hogy azt nincs élő, ki megláthatná.*
-A viszont látásra, kishölgy! És szerencsés utat, Velasco'rra úr! Szerencséset! *Megejt még egy elégedett vigyort, majd hátat fordít a párosnak, hogy rendbe szedje szétpakolt holmijait. Jó bolttal zárta a napot. Ezt a furcsa párost pedig megjegyzi magának, az biztos.*
3136. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-02-17 21:34:30
Üzenet elküldve: 2026-02-17 21:34:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 478
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 478
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Megrendelés//
-Ön sosem ér a dolgai végére, uram?
-Mint láthatod.
*Feleli Merchen aprócska mosollyal az arcán a kocsisnak, közben pedig egy nagyobb adat szállítmányt csomagol össze. Összesen 30 Világoszöld varázsitalt tartalmaz, mind Targhed Cagonnak címezve.
*
-Aztán vigyázz rá.
*Inti kedvesen az öreg fickót, majd útjára engedi, ő maga pedig a kovácsműhely felé veszi az irányt. El kell intéznie néhány dolgot ott, és nem szeretné, hogy megint éjszakára érjen haza. Túl sokat dolgozik így is, oda kell figyelnie a megfelelő egyensúlyra a munka és a pihenés között, arany és háború ide vagy oda.*
-Ön sosem ér a dolgai végére, uram?
-Mint láthatod.
*Feleli Merchen aprócska mosollyal az arcán a kocsisnak, közben pedig egy nagyobb adat szállítmányt csomagol össze. Összesen 30 Világoszöld varázsitalt tartalmaz, mind Targhed Cagonnak címezve.
*-Aztán vigyázz rá.
*Inti kedvesen az öreg fickót, majd útjára engedi, ő maga pedig a kovácsműhely felé veszi az irányt. El kell intéznie néhány dolgot ott, és nem szeretné, hogy megint éjszakára érjen haza. Túl sokat dolgozik így is, oda kell figyelnie a megfelelő egyensúlyra a munka és a pihenés között, arany és háború ide vagy oda.*
3135. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-02-17 08:33:28
Üzenet elküldve: 2026-02-17 08:33:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 391
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 391
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Megrendelés//
* Továbbra sem tudná biztosabban megmondani, hogy a cifra jelző ebben a kontextusban egy keserű beszólás, vagy egy édes bók. De ha a kettő elegye lenne, sem förmedne a másikra. Ritkán fújja össze olyan új lélekkel az élet, akik ilyen magabiztosan és félelemtől mentesen közelítik meg. Bírjon bármilyen mögöttes jelzővel a kijelentése, a lényegen eddig nem változtatott semmit. Mikor a nővérétől kezd beszélni, végleg elveszti a fonalat. *
~ Ehhez én, hogy jövök? ~
* Teszi fel a magában, talán legfontosabb kérdést, ami az elmúlt órában elhangzott e széles vidéken. Mindenesetre nővel töltött ideje alatt kérdései nem csökkennek. Mindig mond valamit, amivel egy újabb lapáttal tesz a dologra, amivel az ork nemigen tud mit kezdeni. Legalábbis addig, amíg rá nem jön arra, hogy miről is van szó. A tartásán nem igen van mit nézni, testbeszéde nem változik az elhangzott szavak hallatán. Kimért vásott elegancia, már ha lehet e jelzőt orkra tenni. Arcra már egy más kérdés. Ugyanis, mikor a nő az ők közös sikerét hozza fel, tekintetét elönti a kíváncsiság, mégis az értetlenül figyel. A lendülő kezet elkapva megrázza azt, ám a bemutatkozást kihagyja, mivel olybá tűnik Thalyssa eléggé informált ahhoz, hogy tudja kivel van dolga. *
- Ne olyan gyorsan.
* Feleli hamarost a nőnek, mikor amaz oly gyorsan indulna az ork dolgára. Egyik kezét is megemeli, olyan mellkas tájig. Ha egy szóval kéne leírnia a nőt, a határozott jelzőt akasztaná a nyakába. Ám a határozottságon felül többet nem tud róla, így nem is menne vele piknikezni. Az inas jelzőt nem is reagálja le. Biztos abban, hogy csak rosszul hallotta. *
- Van olyan jó hely ez, mint bármelyik. Beszéljük meg itt, hogy mit szeretnél, utána eldöntöm, hogy hogyan tovább.
* Feleli határozottan, s csak annyit enged az egészből, hogy a piac széléig megy, ha olyan kényes téma lenne. Ha ezt felveti, akkor csak egy bólintással karöltve követi addig és csakis addig. Ellenkező esetben nekitámaszkodik szekerének, kezeit összekulcsolja és így hallgatja végig Thalyssa mondandóját. Nem állítja, hogy nem keltette fel az érdeklődését, de következő szavaival olyan gyorsan törheti le, mint amilyen gyorsan érkezett. Ideje, bár nem sok akad, de legalább még elidőzhet néhány pillanatot a nő társaságában, hogy megtudhassa, hogy mit is szeretne igazából. Egy szállítmány még amúgy is hátravan, amit Merchen Feiytől rendelt, összesen 1350 arany értékben. *
* Továbbra sem tudná biztosabban megmondani, hogy a cifra jelző ebben a kontextusban egy keserű beszólás, vagy egy édes bók. De ha a kettő elegye lenne, sem förmedne a másikra. Ritkán fújja össze olyan új lélekkel az élet, akik ilyen magabiztosan és félelemtől mentesen közelítik meg. Bírjon bármilyen mögöttes jelzővel a kijelentése, a lényegen eddig nem változtatott semmit. Mikor a nővérétől kezd beszélni, végleg elveszti a fonalat. *
~ Ehhez én, hogy jövök? ~
* Teszi fel a magában, talán legfontosabb kérdést, ami az elmúlt órában elhangzott e széles vidéken. Mindenesetre nővel töltött ideje alatt kérdései nem csökkennek. Mindig mond valamit, amivel egy újabb lapáttal tesz a dologra, amivel az ork nemigen tud mit kezdeni. Legalábbis addig, amíg rá nem jön arra, hogy miről is van szó. A tartásán nem igen van mit nézni, testbeszéde nem változik az elhangzott szavak hallatán. Kimért vásott elegancia, már ha lehet e jelzőt orkra tenni. Arcra már egy más kérdés. Ugyanis, mikor a nő az ők közös sikerét hozza fel, tekintetét elönti a kíváncsiság, mégis az értetlenül figyel. A lendülő kezet elkapva megrázza azt, ám a bemutatkozást kihagyja, mivel olybá tűnik Thalyssa eléggé informált ahhoz, hogy tudja kivel van dolga. *
- Ne olyan gyorsan.
* Feleli hamarost a nőnek, mikor amaz oly gyorsan indulna az ork dolgára. Egyik kezét is megemeli, olyan mellkas tájig. Ha egy szóval kéne leírnia a nőt, a határozott jelzőt akasztaná a nyakába. Ám a határozottságon felül többet nem tud róla, így nem is menne vele piknikezni. Az inas jelzőt nem is reagálja le. Biztos abban, hogy csak rosszul hallotta. *
- Van olyan jó hely ez, mint bármelyik. Beszéljük meg itt, hogy mit szeretnél, utána eldöntöm, hogy hogyan tovább.
* Feleli határozottan, s csak annyit enged az egészből, hogy a piac széléig megy, ha olyan kényes téma lenne. Ha ezt felveti, akkor csak egy bólintással karöltve követi addig és csakis addig. Ellenkező esetben nekitámaszkodik szekerének, kezeit összekulcsolja és így hallgatja végig Thalyssa mondandóját. Nem állítja, hogy nem keltette fel az érdeklődését, de következő szavaival olyan gyorsan törheti le, mint amilyen gyorsan érkezett. Ideje, bár nem sok akad, de legalább még elidőzhet néhány pillanatot a nő társaságában, hogy megtudhassa, hogy mit is szeretne igazából. Egy szállítmány még amúgy is hátravan, amit Merchen Feiytől rendelt, összesen 1350 arany értékben.
*
3134. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-02-16 18:49:43
Üzenet elküldve: 2026-02-16 18:49:43
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Vegyetek jót ha tudtok//
*A kérdésre az árus nem kapja fel a fejét. Csak bólint egyet, lassan, határozottan.*
- Igen. *Majd egy rövid szünet után hozzáteszi.* - A legrosszabb emlékeket.
*Nem cifrázza. Nem tesz hozzá példát. A válasz úgy marad a levegőben, ahogy kimondta. Amikor Caelril bólint, és az erszény felé bök, az árus halkan, elégedetten hümment egyet. Lustán, komótos mozdulattal nyúl utána, majd elveszi. Ezután átnyújtja a porcelánpipát, majd az üvegcsét is, egyiket a másik után, biztos mozdulattal. Végül Caelril búcsúszavára az árus elvigyorodik.*
- Az biztos. *Oldalra billenti a fejét.* - Elvégre szeretném látni, mire jutsz azokkal az ördögvigyor magokkal.
*Ahogy a nő indulni készül, az árus még megköszörüli a torkát, félrehajol kissé a pult mögül.*
- Egy dolgot még. *Nem emeli fel a hangját.* - Egyiknél se ajánlom, hogy csak úgy, szabad levegőn szippants bele.
*Vállat von.*
- Mindkettő egész napra kivesz a forgalomból… és hát… *Egy halovány félmosolyt villant.* - Hajlamosak elég élénk képeket dobálni.
*Nem tartja fel tovább. A Piactér zaja visszazárul köréjük, ahogy Caelril elindul.*
*A kérdésre az árus nem kapja fel a fejét. Csak bólint egyet, lassan, határozottan.*
- Igen. *Majd egy rövid szünet után hozzáteszi.* - A legrosszabb emlékeket.
*Nem cifrázza. Nem tesz hozzá példát. A válasz úgy marad a levegőben, ahogy kimondta. Amikor Caelril bólint, és az erszény felé bök, az árus halkan, elégedetten hümment egyet. Lustán, komótos mozdulattal nyúl utána, majd elveszi. Ezután átnyújtja a porcelánpipát, majd az üvegcsét is, egyiket a másik után, biztos mozdulattal. Végül Caelril búcsúszavára az árus elvigyorodik.*
- Az biztos. *Oldalra billenti a fejét.* - Elvégre szeretném látni, mire jutsz azokkal az ördögvigyor magokkal.
*Ahogy a nő indulni készül, az árus még megköszörüli a torkát, félrehajol kissé a pult mögül.*
- Egy dolgot még. *Nem emeli fel a hangját.* - Egyiknél se ajánlom, hogy csak úgy, szabad levegőn szippants bele.
*Vállat von.*
- Mindkettő egész napra kivesz a forgalomból… és hát… *Egy halovány félmosolyt villant.* - Hajlamosak elég élénk képeket dobálni.
*Nem tartja fel tovább. A Piactér zaja visszazárul köréjük, ahogy Caelril elindul.*
3133. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-02-16 12:20:43
Üzenet elküldve: 2026-02-16 12:20:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Az ismerős idegen//
*A félvér szinte fürdőzik az aljasságban, amit elégtételként mérhet a kikötőire a korábbi viselkedése miatt. Nolenar pedig tűr derekasan, mint egy hős.
A kis külön ügylet viszont nem fixálható olyan egyszerűen, mint a Velasco'rra remélte. Alternatívát viszont ajánlanak a kérésére.
Ha az árus szeme Nolenarra fordulna, valószínűleg könnyedén megfejtheti, hogy a férfi fejében épp olyan fülledt jelenetek játszódnak le a félvérről, mint amit egy wegtoreni bordély ígérhet. De csupán egy gyenge pillanat az egész, mely akár a leggáncstalanabb lovagot is elragadja olykor. Vagy nem; de ez Ahbat úr számára valószínűleg sosem derül ki.*
- Bocsásson meg, kisasszony *fordul a feddésre a félvér leány felé.* - Nem akartam tiszteletlen lenni. Csak meglepetésnek szántam volna. *Úgy hajt fejet Alymeidha felé, mint aki nyomban féltérdre is ereszkedik mellé, hogy megkövesse az úrnőt. Persze ilyet azért nem tesz.* - Épp Elija Csókja szérum felől érdeklődtem a jó Dorren Ahbat úrnál. Hagyományos nászajándék az enyéimnél *magyarázza.* - De csak egy wegtoreni szert tudna adni, ami az Elija Csókja érzékeket élesztő hatásával ellentétben inkább csak a test vágyait ébreszti fel. *Teljesen nyíltan beszél, ami lehet, hogy némi megdöbbenésre adhat okot.* - Ilyesmivel viszont nem sérteném meg a kisasszonyt. Feltéve, hogy nem óhajtaná beleegyezését adni. Sajnos az itt piacozó herbalista csak Tarun napján árul legközelebb.
*Bár az alázatos szavak az erkölcsi feddhetetlenség felé torzítják a képet, egy igazi úriember nyilván sosem hozna ilyen helyzetbe egy hölgyet. Egzotikus afrodiziákumot kínál, amely pikáns érdekesség, s valószínűleg épp a tehetősebb körökben forog leginkább, de nem az a dolog, amivel mások előtt előhozakodnak. Az ajánlat ennek ellenére a maga udvarias-arcátlan köntösében immár a kisasszony bólintására van bízva.
Az ugyan kétséges, hogy a jegyajándék státuszban mennyi az igazság, de abból így teljesen kimosakszik a Velasco'rra, hogy esetleg akarata vagy tudta ellenére akarna vágyat ébreszteni a kísérőjében. A ki sem mondott feltételezés sértése így akarva, akaratlanul a kereskedőre ég.*
- Köszönjük, Ahbat úr *biccent ő is a kopaszodó alak felé. Kifizeti az illatszer árát, s ha esetleg Alymeidha rábólintott volna, akkor a wegtoreni szérumot is. De a beleegyezés híján, csupán rejtve mutatja két ujját a selyemkaftánosnak, míg átveszi a parfümös üvegcsét. A két wegtoreni fiolát pedig egy mutatványos ügyességével csúsztatja a zsebébe, míg megfordul.
Dorren Ahbat mindenesetre jó üzletet csinál, hiszen megkapja a 440 aranyat.*
- A viszont látásra, kalmár uram *köszön el Nolen, s a karját kínálja a hölgynek.*
*A félvér szinte fürdőzik az aljasságban, amit elégtételként mérhet a kikötőire a korábbi viselkedése miatt. Nolenar pedig tűr derekasan, mint egy hős.
A kis külön ügylet viszont nem fixálható olyan egyszerűen, mint a Velasco'rra remélte. Alternatívát viszont ajánlanak a kérésére.
Ha az árus szeme Nolenarra fordulna, valószínűleg könnyedén megfejtheti, hogy a férfi fejében épp olyan fülledt jelenetek játszódnak le a félvérről, mint amit egy wegtoreni bordély ígérhet. De csupán egy gyenge pillanat az egész, mely akár a leggáncstalanabb lovagot is elragadja olykor. Vagy nem; de ez Ahbat úr számára valószínűleg sosem derül ki.*
- Bocsásson meg, kisasszony *fordul a feddésre a félvér leány felé.* - Nem akartam tiszteletlen lenni. Csak meglepetésnek szántam volna. *Úgy hajt fejet Alymeidha felé, mint aki nyomban féltérdre is ereszkedik mellé, hogy megkövesse az úrnőt. Persze ilyet azért nem tesz.* - Épp Elija Csókja szérum felől érdeklődtem a jó Dorren Ahbat úrnál. Hagyományos nászajándék az enyéimnél *magyarázza.* - De csak egy wegtoreni szert tudna adni, ami az Elija Csókja érzékeket élesztő hatásával ellentétben inkább csak a test vágyait ébreszti fel. *Teljesen nyíltan beszél, ami lehet, hogy némi megdöbbenésre adhat okot.* - Ilyesmivel viszont nem sérteném meg a kisasszonyt. Feltéve, hogy nem óhajtaná beleegyezését adni. Sajnos az itt piacozó herbalista csak Tarun napján árul legközelebb.
*Bár az alázatos szavak az erkölcsi feddhetetlenség felé torzítják a képet, egy igazi úriember nyilván sosem hozna ilyen helyzetbe egy hölgyet. Egzotikus afrodiziákumot kínál, amely pikáns érdekesség, s valószínűleg épp a tehetősebb körökben forog leginkább, de nem az a dolog, amivel mások előtt előhozakodnak. Az ajánlat ennek ellenére a maga udvarias-arcátlan köntösében immár a kisasszony bólintására van bízva.
Az ugyan kétséges, hogy a jegyajándék státuszban mennyi az igazság, de abból így teljesen kimosakszik a Velasco'rra, hogy esetleg akarata vagy tudta ellenére akarna vágyat ébreszteni a kísérőjében. A ki sem mondott feltételezés sértése így akarva, akaratlanul a kereskedőre ég.*
- Köszönjük, Ahbat úr *biccent ő is a kopaszodó alak felé. Kifizeti az illatszer árát, s ha esetleg Alymeidha rábólintott volna, akkor a wegtoreni szérumot is. De a beleegyezés híján, csupán rejtve mutatja két ujját a selyemkaftánosnak, míg átveszi a parfümös üvegcsét. A két wegtoreni fiolát pedig egy mutatványos ügyességével csúsztatja a zsebébe, míg megfordul.
Dorren Ahbat mindenesetre jó üzletet csinál, hiszen megkapja a 440 aranyat
.*- A viszont látásra, kalmár uram *köszön el Nolen, s a karját kínálja a hölgynek.*
3132. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-02-15 21:52:58
Üzenet elküldve: 2026-02-15 21:52:58
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 141
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 141
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Az ismerős idegen//
*Udvarias kis mosoly - rettentően ügyesen tartja az ábrázatán, pedig Nolenar látványos küszködését figyelve szíve szerint elégedetten vigyorogna. Mikor pedig már azt hihetné ennél nem is lehetne jobb, a kufár kiböki a borsos árat, s hihetetlen önuralmat kell gyakorolnia ahhoz, hogy ne bukjon ki belőle a kárörvendő nevetés. Az arca ugyan felderül, de mintha az kifejezetten a kedvező alkunak szólna.*
- Ahbat úr, meg sem érdemeljük a kedvességét! *még kicsit magát is meglepi ez az alávaló hízelgés, ami kibukik belőle. Bizalmasan halkítja le a hangját, leheletnyit közelebb hajolva, de úgy, hogy minden szavát tökéletesen hallhassa azért a kikötői.* - Őszintén legalább a duplájára számítottam *megenged magának egy bájos kis kuncogást, aztán az ártatlan szürke pillantások ismét Nolen tekintetén táncolnak.*
- Meglehetősen jutányos ár, nem igaz? *pillái kérlelőn rebbennek meg, ősi női praktika, amelynek egyelőre nem tudni mennyire dől be a férfi. Legutóbbi találkozásuk alkalmával azért még lelkesen vetette bele magát az ilyen pitiáner csapdákba.
Az arcán eddig kiemelt helyett kapott alávaló elégedettséget a gyanakvás árnya háttérbe szorítja egy rövid időre. Egyáltalán nem tetszik neki, ahogy a két férfi félrevonul, az pedig még kevésbé tetszik neki, hogy az égegyadta világon semmit nem hall az egészből, óvatos kíváncsisággal nyújtogatja néha karcsú nyakát, hátha legalább valamit megpillanthat, ami esetleg a kezek között forog. Furcsamód meg se fordul a fejében, hogy róla is szó eshet ebben a susmorgásban, a korábbiak fényében úgy képzeli ismét valamiféle kényes információcseréről lehet szó, netán valami törvénybe ütköző áruról. Mindenesetre sokáig nem tűri szó nélkül.*
- Nem illendő egy hölgy társaságában sugdolózni! *dorgálása közben egy pillanatra durcásan ráncolja homlokát, jelenetet persze nem tervez rendezni. Nem vallana rá. Karba font kézzel ácsorogva várja, hogy a kupecek rendezzék a dolgokat egymás között, közben unottan szalad tekintete végig ismét a portékákon.
Ha minden jól megy hamarosan ismét a piperkőc kalmár előtt állva nyújtja kezét udvariasan, egy szelíd mosoly kíséretében.*
- Igazán köszönjük a segítséget! Ha netán mégis sikerülne beszereznie még ebből a parfümből, mindenképpen tegyen félre egy üveggel. Biztos vagyok benne, hogy Velasco'rra úr hamarosan kénytelen lesz visszatérni Önhöz a húgai nyaggatására. *egy cimboráló kacsintást is elenged a kedélyes tanácsa végén. Dicséretet érdemelne, amiért ilyen ügyesen sikerült előkaparni a férfi nevét a homályos emlékei közül.*
A hozzászólás írója (Alymeidha Rosaeryth) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.02.15 21:54:04
*Udvarias kis mosoly - rettentően ügyesen tartja az ábrázatán, pedig Nolenar látványos küszködését figyelve szíve szerint elégedetten vigyorogna. Mikor pedig már azt hihetné ennél nem is lehetne jobb, a kufár kiböki a borsos árat, s hihetetlen önuralmat kell gyakorolnia ahhoz, hogy ne bukjon ki belőle a kárörvendő nevetés. Az arca ugyan felderül, de mintha az kifejezetten a kedvező alkunak szólna.*
- Ahbat úr, meg sem érdemeljük a kedvességét! *még kicsit magát is meglepi ez az alávaló hízelgés, ami kibukik belőle. Bizalmasan halkítja le a hangját, leheletnyit közelebb hajolva, de úgy, hogy minden szavát tökéletesen hallhassa azért a kikötői.* - Őszintén legalább a duplájára számítottam *megenged magának egy bájos kis kuncogást, aztán az ártatlan szürke pillantások ismét Nolen tekintetén táncolnak.*
- Meglehetősen jutányos ár, nem igaz? *pillái kérlelőn rebbennek meg, ősi női praktika, amelynek egyelőre nem tudni mennyire dől be a férfi. Legutóbbi találkozásuk alkalmával azért még lelkesen vetette bele magát az ilyen pitiáner csapdákba.
Az arcán eddig kiemelt helyett kapott alávaló elégedettséget a gyanakvás árnya háttérbe szorítja egy rövid időre. Egyáltalán nem tetszik neki, ahogy a két férfi félrevonul, az pedig még kevésbé tetszik neki, hogy az égegyadta világon semmit nem hall az egészből, óvatos kíváncsisággal nyújtogatja néha karcsú nyakát, hátha legalább valamit megpillanthat, ami esetleg a kezek között forog. Furcsamód meg se fordul a fejében, hogy róla is szó eshet ebben a susmorgásban, a korábbiak fényében úgy képzeli ismét valamiféle kényes információcseréről lehet szó, netán valami törvénybe ütköző áruról. Mindenesetre sokáig nem tűri szó nélkül.*
- Nem illendő egy hölgy társaságában sugdolózni! *dorgálása közben egy pillanatra durcásan ráncolja homlokát, jelenetet persze nem tervez rendezni. Nem vallana rá. Karba font kézzel ácsorogva várja, hogy a kupecek rendezzék a dolgokat egymás között, közben unottan szalad tekintete végig ismét a portékákon.
Ha minden jól megy hamarosan ismét a piperkőc kalmár előtt állva nyújtja kezét udvariasan, egy szelíd mosoly kíséretében.*
- Igazán köszönjük a segítséget! Ha netán mégis sikerülne beszereznie még ebből a parfümből, mindenképpen tegyen félre egy üveggel. Biztos vagyok benne, hogy Velasco'rra úr hamarosan kénytelen lesz visszatérni Önhöz a húgai nyaggatására. *egy cimboráló kacsintást is elenged a kedélyes tanácsa végén. Dicséretet érdemelne, amiért ilyen ügyesen sikerült előkaparni a férfi nevét a homályos emlékei közül.*
A hozzászólás írója (Alymeidha Rosaeryth) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.02.15 21:54:04
3131. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-02-15 19:35:47
Üzenet elküldve: 2026-02-15 19:35:47
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 602
OOC üzenetek: 86
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 602
OOC üzenetek: 86
Játékstílus: Szelíd
//Az ismerős idegen//
*Alymeidha szavaira csak bőszen bólogat a kereskedő, miközben biztos, ami biztos, még egyszer a páros felé legyezi az illatot.*
-Ohh, néhány üveggel... *A kupec felkuncog.*
-Bármennyire is röstellem kedves hölgyem, ez az egy üvegcsém van. Mondanom sem kell, kacifántos történet az is, ahogy hozzám került, de ez most mindegy is... Mindössze háromszáz aranyért átengedem e becses illatszert. *Itt hagy egy szívdobbanásnyi szünetet.*
-Ahh, de kit akarok becsapni... Ilyen vásárlói nem mindennap akadnak az embernek! Kétszáznyolcvan, de ha ennél lejjebb próbálná terelni az árat kend, akkor meggyűlik a bajunk! *Oly sebességgel formálja a szavakat, mintha kötelező számadása lenne Teysus felé belőlük. Amennyiben pedig Nolenar félrevonja, hogy megfizethesse a portéka árát, úgy minden további nélkül vele tart, s ha a férfi hagyja, még kedélyeskedve a vállára is helyezi kezét.*
-Ohohó... *Vizenyős tekintetében kéjenc fény csillan.*
-Nos, Elija Csókjával nem bírok... Az efféle herbáriumok csak rám száradnának itt. Talán érdemes Tarun napján, hajnalban visszatérnie. Akkor jár erre a vén herbalistamester, Ekker úr. De ha rám hallgat... *Körbepillant, majd belső zsebéből egy aprócska fiolát varázsol elő. Vélhetően saját készlet. Tartalma ennek is áttetsző, akár a vízé. Igyekszik háttal állni a félvérnek, hogy véletlenül se láthasson rá, miben is ügyködik.*
- Íztelen és szagtalan. Mondják, a wegtoreni bordélyokban kötelező hozzávalója a teának! Az elfogyasztó határozott kedvet kap... Na, tudja! Egy kissé kimelegszik majd, de egyéb mellékhatása nincs. *Felkuncog.*
-Persze ez sem garancia semmire! Ha a menyasszonynak nincs ínyére eléggé a vőlegény, lehet, hogy magányában teljesedik ki. *Ezúttal lopva Alymeidha felé pillant. Nolennarnak nincs szüksége gondolatolvasói képességre hozzá, hogy tudja, mi játszódhat le a kopaszodó kobakban.*
-Nem több, mint nyolcvan arany, mármint darabja. Akad három is uraságodnak, ha úgy tetszik. *Ravaszkodva fürkészi Nolenar ábrázatát. Amennyiben a harisnyák után a parfümöt és a szereket is megveszi, gyakorlatilag be is csukhatja a boltot mára.*
*Alymeidha szavaira csak bőszen bólogat a kereskedő, miközben biztos, ami biztos, még egyszer a páros felé legyezi az illatot.*
-Ohh, néhány üveggel... *A kupec felkuncog.*
-Bármennyire is röstellem kedves hölgyem, ez az egy üvegcsém van. Mondanom sem kell, kacifántos történet az is, ahogy hozzám került, de ez most mindegy is... Mindössze háromszáz aranyért átengedem e becses illatszert. *Itt hagy egy szívdobbanásnyi szünetet.*
-Ahh, de kit akarok becsapni... Ilyen vásárlói nem mindennap akadnak az embernek! Kétszáznyolcvan, de ha ennél lejjebb próbálná terelni az árat kend, akkor meggyűlik a bajunk! *Oly sebességgel formálja a szavakat, mintha kötelező számadása lenne Teysus felé belőlük. Amennyiben pedig Nolenar félrevonja, hogy megfizethesse a portéka árát, úgy minden további nélkül vele tart, s ha a férfi hagyja, még kedélyeskedve a vállára is helyezi kezét.*
-Ohohó... *Vizenyős tekintetében kéjenc fény csillan.*
-Nos, Elija Csókjával nem bírok... Az efféle herbáriumok csak rám száradnának itt. Talán érdemes Tarun napján, hajnalban visszatérnie. Akkor jár erre a vén herbalistamester, Ekker úr. De ha rám hallgat... *Körbepillant, majd belső zsebéből egy aprócska fiolát varázsol elő. Vélhetően saját készlet. Tartalma ennek is áttetsző, akár a vízé. Igyekszik háttal állni a félvérnek, hogy véletlenül se láthasson rá, miben is ügyködik.*
- Íztelen és szagtalan. Mondják, a wegtoreni bordélyokban kötelező hozzávalója a teának! Az elfogyasztó határozott kedvet kap... Na, tudja! Egy kissé kimelegszik majd, de egyéb mellékhatása nincs. *Felkuncog.*
-Persze ez sem garancia semmire! Ha a menyasszonynak nincs ínyére eléggé a vőlegény, lehet, hogy magányában teljesedik ki. *Ezúttal lopva Alymeidha felé pillant. Nolennarnak nincs szüksége gondolatolvasói képességre hozzá, hogy tudja, mi játszódhat le a kopaszodó kobakban.*
-Nem több, mint nyolcvan arany, mármint darabja. Akad három is uraságodnak, ha úgy tetszik. *Ravaszkodva fürkészi Nolenar ábrázatát. Amennyiben a harisnyák után a parfümöt és a szereket is megveszi, gyakorlatilag be is csukhatja a boltot mára.*
3130. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-02-15 19:03:15
Üzenet elküldve: 2026-02-15 19:03:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 492
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 492
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Vegyetek jót ha tudtok//
*Nem rugózik a Dellion gondolatán, csupán biccent egyet. Ha valamivel nem tudnak szolgálni, kár utána vágyakozni, már most is épp elég szerzemény ütötte markát, s az is kérdéses, hogy hazaér-e anélkül, hogy bele ne kóstoljon.
Hogy volna humorérzéke, szinte már vád… idejét sem tudja, hogy mikor volt rá igaz, ha volt egyáltalán. Nevetése, ha néhanap fel is tör a torkából, már nem köszönhető másnak, mint annak, amit épp vásárolni készül.
Újabb apró üzlet köttetik, s kíváncsian figyeli, mit varázsol még elő az árus, kinek kész kiadni a nemrégiben vásárolt birtokának árát is, csak valami olyannal szolgáljon, ami kedvérevaló és különleges. Tüzetesen vizslatja a mozdulatot, s igyekszik rájönni, mit is rejt majd az üvegcse, de nem kérdez. Bármi jó. A szavakra viszont egy röpke időre megdermed belülről, pislogás nélkül mered tovább.* ~Emlék?~
- Stresszes állapotban a legrosszabbat hozza fel?
*Kérdi lehetetlen lassúsággal, ha már ellentétet említett a férfi. Ugyan meggyőződése, hogy az ő emlékeinek jó részét mágia tüntette el, legyen az jó, avagy rossz, mégis újra reményt kap. Reményt, mint amit Samyrntől is kapott, noha képtelen beismerni, hogy hamis feltételezés az egész. Mindent meg kell próbálnia, ha manapság nem is tűnik úgy, hogy érdeklődést mutat a ködbe veszett életének szeleteiről.*
- Annyi. *Biccent, bár fogalma sincs, mennyit is rejt, az bizonyos, hogy adós nem marad, így magáénak tudhatja a másik az 500 aranyat. Nem tolja közelebb az erszényt, csak állával felé bök. Innentől már nem az ő pénze. Amennyiben megkapja a keveréket, a pipával együtt, már nem kíván tovább társalogni. A lehetséges nyereség, amit a morzsalék adhat, máris elűzte a kedvét a további bájolgástól, még ha nem is esett ez idáig nehezére. Lova felé pillant, majd' megfeledkezett arról, hogy épségben haza kell juttassa az állatokat.*
- Még találkozunk. *Ha valamiben, hát ebben biztos. Legalábbis az szeretne benne lenni. Ha nem tartóztatják, gondolataiba mélyedve indul neki, hogy maga mögött hagyja a Piacteret.*
*Nem rugózik a Dellion gondolatán, csupán biccent egyet. Ha valamivel nem tudnak szolgálni, kár utána vágyakozni, már most is épp elég szerzemény ütötte markát, s az is kérdéses, hogy hazaér-e anélkül, hogy bele ne kóstoljon.
Hogy volna humorérzéke, szinte már vád… idejét sem tudja, hogy mikor volt rá igaz, ha volt egyáltalán. Nevetése, ha néhanap fel is tör a torkából, már nem köszönhető másnak, mint annak, amit épp vásárolni készül.
Újabb apró üzlet köttetik, s kíváncsian figyeli, mit varázsol még elő az árus, kinek kész kiadni a nemrégiben vásárolt birtokának árát is, csak valami olyannal szolgáljon, ami kedvérevaló és különleges. Tüzetesen vizslatja a mozdulatot, s igyekszik rájönni, mit is rejt majd az üvegcse, de nem kérdez. Bármi jó. A szavakra viszont egy röpke időre megdermed belülről, pislogás nélkül mered tovább.* ~Emlék?~
- Stresszes állapotban a legrosszabbat hozza fel?
*Kérdi lehetetlen lassúsággal, ha már ellentétet említett a férfi. Ugyan meggyőződése, hogy az ő emlékeinek jó részét mágia tüntette el, legyen az jó, avagy rossz, mégis újra reményt kap. Reményt, mint amit Samyrntől is kapott, noha képtelen beismerni, hogy hamis feltételezés az egész. Mindent meg kell próbálnia, ha manapság nem is tűnik úgy, hogy érdeklődést mutat a ködbe veszett életének szeleteiről.*
- Annyi. *Biccent, bár fogalma sincs, mennyit is rejt, az bizonyos, hogy adós nem marad, így magáénak tudhatja a másik az 500 aranyat.
Nem tolja közelebb az erszényt, csak állával felé bök. Innentől már nem az ő pénze. Amennyiben megkapja a keveréket, a pipával együtt, már nem kíván tovább társalogni. A lehetséges nyereség, amit a morzsalék adhat, máris elűzte a kedvét a további bájolgástól, még ha nem is esett ez idáig nehezére. Lova felé pillant, majd' megfeledkezett arról, hogy épségben haza kell juttassa az állatokat.*- Még találkozunk. *Ha valamiben, hát ebben biztos. Legalábbis az szeretne benne lenni. Ha nem tartóztatják, gondolataiba mélyedve indul neki, hogy maga mögött hagyja a Piacteret.*
3129. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-02-15 12:55:43
Üzenet elküldve: 2026-02-15 12:55:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Megrendelés//
*Beletelik pár levegővételbe a lánynak, míg összeszedi magát, illetve alább hagy az oldalszúrása. Meg is fogadja magának, belekezd abba a sokat firtatott testmozgásba, ha el nem felejti! De most más dolga van, így más a prioritás is.
Derekát, hátát olyan egyenesre és magasra húzza amennyire tőle telik – bár sokkal magasabb így sem lesz-, loknijait fürge, ingerült mozdulatokkal túrja-taszítja magasabbra, boglyasabbra, kézfejének csontos bütykeivel párat az arccsontjára dörzsölget így próbálva vért és életet csalni a sápadt pofira, végezetül mutatóujjaival futólag a vékonyan ívelő szemöldökökre simogat párat és irányba rángatja magán a farkasbőrt is. A vak is láthatja, a legjobb formáját akarja mutatni, elvégre az első benyomás fontos, nempláne, ha az első benyomást lélekvesztő loholás előzte meg.*
- Há' cifra hát, nézzél már magadra! Szebben ki vagy itt izélva, mint a nővérem, pedig az hetedhét határnak a szépe volt, míg meg nem hasasodott, nála cifrább nem volt sose! -*vehemensen vágja rá ténymegállapítását, önigazolásként határozott bólogatásba kezd, nyitott tenyerét végighordozza párszor fel-le a levegőben az ork jólöltözött összképén.*- Na de én nem azért jöttem, hogy most a nővéremről beszéljek, hanem azért, hogy rólad, no meg persze énrólam és a MI -*nyomja meg határozottan a szót, szemöldökeit finoman megmozgatja*-fényes, közös jövőnkről!
*A felemás tekintet az ork testbeszédét, tartását, arckifejezését kutatja, mintha csak olvasni próbálna benne. Azt is teszi, legalább is… próbál.*
- A nevem Thalyssa Lwyd. -*apró tenyerét határozottan csapja a másik felé, kézfogásra várva. Tenyerei bütykökig bőrszalagba vannak csavarva, így próbálva védekezni a hideg ellen, ám szemfüles megfigyelőnek így is feltűnhet, a kurta ujjakat növénynedv színezi halványan sárgásra-zöldesre.*
- De, már találkoztunk, most! És most, hogy már tudod a nevem, akkor ugye már nem is vagyunk mi ismeretlenek egymásnak! -*fejét lentebb biccenti, úgy sandít fel a magas alakra, szájzuga csalafinta félmosolyra hajlik.*
-Nem kell én nekem bájital, nem azért jöttem, hogy vegyek tőled, hanem hogy megegyezzünk! Látom én, hogy tele van a kezed, ha nem zavarlak meg a szád is úgy lett volna, de tőlem ne zavartasd magad, idd meg a „bájitalod”, kivárom! -*joviális képpel bólogat, előre nyújtott baljának ujjait párszor megmozgatja a levegőben a zseb irányába, így biztatva az orkot az elszalasztott korty pótlására. Míg kivárja, ujjait összekulcsolja maga előtt, lábujjról-sarokra hintázik párat, körbe tekint, csak aztán vissza a férfira*- Láttam indultál, menjünk akkor, nehogy elkéssél, én meg veled tartok és megmondom neked, hogy miért leszek én a te inasod ezek után! Na ne szégyenlősködjél, menjünk, menjünk, a bakon adok neked az én „bájitalomból” is, attól majd mégúgyse fázol, borókából és szederből főztem! -*némi porlasztott gombával megbolondítva, de erről ráér akkor tájékoztatni a delikvenseket, ha azok már tündéreket látnak.
A bakfisban sem szégyenlősség, sem szégyenérzet, igyekszik úgy feltessékelni az orkot a szekérbakra, mintha régi ismerősként az lenne a dolga, hogy aztán maga is megpróbálhasson felmászni utána, mellé -már amennyiben sikerül a terv (bármelyik része).*
*Beletelik pár levegővételbe a lánynak, míg összeszedi magát, illetve alább hagy az oldalszúrása. Meg is fogadja magának, belekezd abba a sokat firtatott testmozgásba, ha el nem felejti! De most más dolga van, így más a prioritás is.
Derekát, hátát olyan egyenesre és magasra húzza amennyire tőle telik – bár sokkal magasabb így sem lesz-, loknijait fürge, ingerült mozdulatokkal túrja-taszítja magasabbra, boglyasabbra, kézfejének csontos bütykeivel párat az arccsontjára dörzsölget így próbálva vért és életet csalni a sápadt pofira, végezetül mutatóujjaival futólag a vékonyan ívelő szemöldökökre simogat párat és irányba rángatja magán a farkasbőrt is. A vak is láthatja, a legjobb formáját akarja mutatni, elvégre az első benyomás fontos, nempláne, ha az első benyomást lélekvesztő loholás előzte meg.*
- Há' cifra hát, nézzél már magadra! Szebben ki vagy itt izélva, mint a nővérem, pedig az hetedhét határnak a szépe volt, míg meg nem hasasodott, nála cifrább nem volt sose! -*vehemensen vágja rá ténymegállapítását, önigazolásként határozott bólogatásba kezd, nyitott tenyerét végighordozza párszor fel-le a levegőben az ork jólöltözött összképén.*- Na de én nem azért jöttem, hogy most a nővéremről beszéljek, hanem azért, hogy rólad, no meg persze énrólam és a MI -*nyomja meg határozottan a szót, szemöldökeit finoman megmozgatja*-fényes, közös jövőnkről!
*A felemás tekintet az ork testbeszédét, tartását, arckifejezését kutatja, mintha csak olvasni próbálna benne. Azt is teszi, legalább is… próbál.*
- A nevem Thalyssa Lwyd. -*apró tenyerét határozottan csapja a másik felé, kézfogásra várva. Tenyerei bütykökig bőrszalagba vannak csavarva, így próbálva védekezni a hideg ellen, ám szemfüles megfigyelőnek így is feltűnhet, a kurta ujjakat növénynedv színezi halványan sárgásra-zöldesre.*
- De, már találkoztunk, most! És most, hogy már tudod a nevem, akkor ugye már nem is vagyunk mi ismeretlenek egymásnak! -*fejét lentebb biccenti, úgy sandít fel a magas alakra, szájzuga csalafinta félmosolyra hajlik.*
-Nem kell én nekem bájital, nem azért jöttem, hogy vegyek tőled, hanem hogy megegyezzünk! Látom én, hogy tele van a kezed, ha nem zavarlak meg a szád is úgy lett volna, de tőlem ne zavartasd magad, idd meg a „bájitalod”, kivárom! -*joviális képpel bólogat, előre nyújtott baljának ujjait párszor megmozgatja a levegőben a zseb irányába, így biztatva az orkot az elszalasztott korty pótlására. Míg kivárja, ujjait összekulcsolja maga előtt, lábujjról-sarokra hintázik párat, körbe tekint, csak aztán vissza a férfira*- Láttam indultál, menjünk akkor, nehogy elkéssél, én meg veled tartok és megmondom neked, hogy miért leszek én a te inasod ezek után! Na ne szégyenlősködjél, menjünk, menjünk, a bakon adok neked az én „bájitalomból” is, attól majd mégúgyse fázol, borókából és szederből főztem! -*némi porlasztott gombával megbolondítva, de erről ráér akkor tájékoztatni a delikvenseket, ha azok már tündéreket látnak.
A bakfisban sem szégyenlősség, sem szégyenérzet, igyekszik úgy feltessékelni az orkot a szekérbakra, mintha régi ismerősként az lenne a dolga, hogy aztán maga is megpróbálhasson felmászni utána, mellé -már amennyiben sikerül a terv (bármelyik része).*
3128. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-02-14 12:35:04
Üzenet elküldve: 2026-02-14 12:35:04
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Vegyetek jót ha tudtok//
*Ahogy a Kétarcú Dellion név elhangzik. Az árus ajka oldalra húzódik, a keze megáll egy pillanatra a pulton.*
- Sajnos már csak a virága. *Vállat von.* - Az is kizárólag saját használatra. A túl sok füstölés néha már túl jó hatással van az ember idegeire, ha érted, hogy értem.
*Caelril nevetése közben nem szól közbe. Végignézi, ahogy a nő forgatja a porcelánpipát, ahogy a jókedv átszalad rajta, majd lassan elhal. A kérdésnél újfent megvonja a vállát.*
- Nincs mindenkinek ilyen remek humorérzéke.
*Ahogy az erszény a pultra kerül, az árus némán vizslatja mindössze. Ez követően lehunyja a szemeit, állát vakargatja, ettől eltekintve pedig néhány lélegzetvételnyi ideig mozdulatlan marad. Végül meglepő hirtelenséggel pattannak fel szemei, s mint akinek remek ötlete támadt a pult alá nyúl. Mélyebbre, mint eleddig bármikor.
Egy sötétebb vászonzsák kerül elő. Nem dobja le. A kezében tartja, megszorítja, majd gyakorlott mozdulattal kioldja a száját. Elővesz egy üvegcsét, és lassan, precízen megtölti az őrleménnyel. Amikor kész, dugót nyom bele, röviden összerázza, majd Caelril elé csúsztatja.*
- Ez egy különleges darab. Épp emiatt ritka is. Az emlékjáró. Újra élheted vele életed legszebb emlékeit. De vigyázz! Csak akkor szívd el, ha teljesen nyugodt vagy. Stresszes állapotban pont az ellenkező hatását váltja ki. És semmiképp se keverd össze mással!
*Nem emeli fel a hangját, még a figyelmeztetés során sem. Az árus ismét lepillant az előtte lévő erszényre, majd vissza a nőre és vigyorogva imigyen szól.*
- Remélem legalább 500 arany van benne, mert egy érmével sem adom olcsóbban ezt a keveréket és a pipát.
*Ahogy a Kétarcú Dellion név elhangzik. Az árus ajka oldalra húzódik, a keze megáll egy pillanatra a pulton.*
- Sajnos már csak a virága. *Vállat von.* - Az is kizárólag saját használatra. A túl sok füstölés néha már túl jó hatással van az ember idegeire, ha érted, hogy értem.
*Caelril nevetése közben nem szól közbe. Végignézi, ahogy a nő forgatja a porcelánpipát, ahogy a jókedv átszalad rajta, majd lassan elhal. A kérdésnél újfent megvonja a vállát.*
- Nincs mindenkinek ilyen remek humorérzéke.
*Ahogy az erszény a pultra kerül, az árus némán vizslatja mindössze. Ez követően lehunyja a szemeit, állát vakargatja, ettől eltekintve pedig néhány lélegzetvételnyi ideig mozdulatlan marad. Végül meglepő hirtelenséggel pattannak fel szemei, s mint akinek remek ötlete támadt a pult alá nyúl. Mélyebbre, mint eleddig bármikor.
Egy sötétebb vászonzsák kerül elő. Nem dobja le. A kezében tartja, megszorítja, majd gyakorlott mozdulattal kioldja a száját. Elővesz egy üvegcsét, és lassan, precízen megtölti az őrleménnyel. Amikor kész, dugót nyom bele, röviden összerázza, majd Caelril elé csúsztatja.*
- Ez egy különleges darab. Épp emiatt ritka is. Az emlékjáró. Újra élheted vele életed legszebb emlékeit. De vigyázz! Csak akkor szívd el, ha teljesen nyugodt vagy. Stresszes állapotban pont az ellenkező hatását váltja ki. És semmiképp se keverd össze mással!
*Nem emeli fel a hangját, még a figyelmeztetés során sem. Az árus ismét lepillant az előtte lévő erszényre, majd vissza a nőre és vigyorogva imigyen szól.*
- Remélem legalább 500 arany van benne, mert egy érmével sem adom olcsóbban ezt a keveréket és a pipát.
3127. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-02-13 06:16:11
Üzenet elküldve: 2026-02-13 06:16:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Az ismerős idegen//
*Sajnos épp nem talál rá a pillantása olyan standra, ahol wegtoreni portékát árulnának. De nem tudná megmondani, hogy azért, mert ezek az áruk eltünedeztek, vagy épp csak itt nem kufárkodik velük senki. Nagy ez a piac. Majd azért körülnéz alaposabban is.
A "Mit számít?" legyintésre azért kissé megemelkedik a Velasco'rra szemöldöke. Elvégre olyan dolgokról van szó, ami többeket ragadott el a túlvilágra.
Míg az árus a parfüm után kutat, Nolen kipillant a félvér felé, de minthogy az arcán csak a várakozó részvétlen figyelem látszódik a beígért illatszer irányába szegezve, Nolen csak megroppantja a nyakát, és kurtán a lábujjaira hintázva kihúzza magát. Egy apró torokköszörülés. Mintha az az ing is szűkös lenne rajta, s kívánná, hogy nyakban meglazítsa, de nem nyúl a gombolkozás irányába. Nem mintha valóban az ingnyak szorongatná a torkát.
Az illat sajnos tényleg kellemes. Éterien könnyed, édeskés, finom aroma.*
- A húgaim ízlése elég... kiismerhetetlen *mondja, míg példás úriemberként tűri, hogy a kellemmel élezett kis fricska az elevenjébe mélyedjen.* - De talán a kisasszony lesz oly kegyes, hogy az ajándékon egy-egy cseppet elvihessek belőle, hogy eldönthessék, kedvükre lenne-e. S ha ez a mesés aroma kitart, ahogy egy lihanechi parfümtől bizton elvárható *pillant az árusra, bizalmát megelőlegezve* - talán visszajövök, hogy nekik is vegyek belőle. *Ha pedig mégis túl illékony lenne, ahogy a pancsolt szerek, talán más céllal jön vissza.*
~És még azt mondják, hogy a pénznek nincs szaga. Hát... egy igen tisztes summának speciel épp ilyesmi illata lehet.~ *Csikordul a foga alatt a mosolygás, aztán megembereli magát. Egy nagy, száraz nyelettel gallér mögé küldi azt a békát, és szembenéz a selyemkaftános árussal. Mint kufár a kufárral. A tekintete máris alkut szorít Abhat úr torkához, a kellő nyájassággal persze. Hajlandó hagyni, hogy kiforgassa a kisasszony a vagyonából a kereskedő javára, de tisztességes rablás legyen, különben nincs üzlet.
Ha az árat bölcsen szabja meg a kopaszodó alak, akkor ki is fizeti, méghozzá alkudozás nélkül, ahogy magasabb körökben illő. De aztán bizalmasan félrevonja a férfit, és szavait suttogássá halkítja, hogy a hölgy füléig biztosan ne jussanak el.*
- Esetleg Elija Csókja szérum is akadna a ládikájában Ahbat uram? Tudja, ez felénk amolyan hagyományos nászajándék az ifjú párnak.
*Sajnos épp nem talál rá a pillantása olyan standra, ahol wegtoreni portékát árulnának. De nem tudná megmondani, hogy azért, mert ezek az áruk eltünedeztek, vagy épp csak itt nem kufárkodik velük senki. Nagy ez a piac. Majd azért körülnéz alaposabban is.
A "Mit számít?" legyintésre azért kissé megemelkedik a Velasco'rra szemöldöke. Elvégre olyan dolgokról van szó, ami többeket ragadott el a túlvilágra.
Míg az árus a parfüm után kutat, Nolen kipillant a félvér felé, de minthogy az arcán csak a várakozó részvétlen figyelem látszódik a beígért illatszer irányába szegezve, Nolen csak megroppantja a nyakát, és kurtán a lábujjaira hintázva kihúzza magát. Egy apró torokköszörülés. Mintha az az ing is szűkös lenne rajta, s kívánná, hogy nyakban meglazítsa, de nem nyúl a gombolkozás irányába. Nem mintha valóban az ingnyak szorongatná a torkát.
Az illat sajnos tényleg kellemes. Éterien könnyed, édeskés, finom aroma.*
- A húgaim ízlése elég... kiismerhetetlen *mondja, míg példás úriemberként tűri, hogy a kellemmel élezett kis fricska az elevenjébe mélyedjen.* - De talán a kisasszony lesz oly kegyes, hogy az ajándékon egy-egy cseppet elvihessek belőle, hogy eldönthessék, kedvükre lenne-e. S ha ez a mesés aroma kitart, ahogy egy lihanechi parfümtől bizton elvárható *pillant az árusra, bizalmát megelőlegezve* - talán visszajövök, hogy nekik is vegyek belőle. *Ha pedig mégis túl illékony lenne, ahogy a pancsolt szerek, talán más céllal jön vissza.*
~És még azt mondják, hogy a pénznek nincs szaga. Hát... egy igen tisztes summának speciel épp ilyesmi illata lehet.~ *Csikordul a foga alatt a mosolygás, aztán megembereli magát. Egy nagy, száraz nyelettel gallér mögé küldi azt a békát, és szembenéz a selyemkaftános árussal. Mint kufár a kufárral. A tekintete máris alkut szorít Abhat úr torkához, a kellő nyájassággal persze. Hajlandó hagyni, hogy kiforgassa a kisasszony a vagyonából a kereskedő javára, de tisztességes rablás legyen, különben nincs üzlet.
Ha az árat bölcsen szabja meg a kopaszodó alak, akkor ki is fizeti, méghozzá alkudozás nélkül, ahogy magasabb körökben illő. De aztán bizalmasan félrevonja a férfit, és szavait suttogássá halkítja, hogy a hölgy füléig biztosan ne jussanak el.*
- Esetleg Elija Csókja szérum is akadna a ládikájában Ahbat uram? Tudja, ez felénk amolyan hagyományos nászajándék az ifjú párnak.
3126. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-02-12 20:41:39
Üzenet elküldve: 2026-02-12 20:41:39
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 141
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 141
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Az ismerős idegen//
- A vérmérsékletük mit sem csillapodott akkor a délen töltött évek alatt *csóválja meg a fejét rosszallón. Nem ismeri túl jól a thargokat persze, a Vashegyen sem fordult meg még sohasem - nem is hiszi, hogy túl sokáig húzná arrafelé a fajtája. Emlékszik viszont, mikor északról vonultak, igaz, gyermek volt még, de a környező elf falvakból sok hír érkezett, hogy barbár csapatokat láttak átvonulni az erdőn. Csak jóval később tudta meg, hogy a Kagan Thargodar vezette thargok voltak azok, s amilyen véres történeteket azóta hallott róluk, kész csoda, hogy nem dúlták fel a környéküket akkortájt.
Az, hogy a kupec nem tulajdonít jelentőséget az orkok megjelenésének, nem csillapítja különösebben a kíváncsiságát. A kikötőihez hasonlóan megannyi kérdés fogalmazódik meg benne ennek kapcsán, de úgy érzi, nem az árustól fogják megkapni a válaszokat. Valószínűleg minden tudomása a helyzetről kimerül ebben az elejtett mondatocskában, amit az imént eléjük tárt.
Figyelme csakhamar azonban az újonnan felmutatott portéka felé terelődik, nem él annak a lehetőségével, hogy kettesben szót váltson kísérőjével. Kicsinyes büntetés? Többre sajnos most nem telik.
Hamarosan nem is rest közelebb lépve füle mögé tűrni hamvasszőke tincseit, majd egy elegáns mozdulattal orra felé legyezni az illatot, amint az elé kerül. A korábbiak fényében őszintén olcsó pacsuli szagra számított, de az aroma valóban nem émelyítő, kellemes, nem túl tolakodó, az Elora néni kertjében növő turbánliliomokra emlékezteti. Az emlék keserít egy kicsit az élményen, de mély, elgondolkodó sóhajjal máris rendet vág a gondolatai között. Szinte biztos benne, hogy nem holmi silány löttyről van szó, s a tudat, hogy borsos összeget fizettethet ki a kikötőivel, egy kicsit megébreszti.*
- Ez egy igazán kiváló parfüm, Ahbat úr! *mosolyodik el jókedvűen, s csillogó szürkéi hamar felkeresik Nolenar pillantásait. Ő azonban már láthatja, bármilyen bájos is ez a kifejezés, a félvér tekintetében az a kedélyes derengés végtelenül szemtelen. Gyengéden kapaszkodik meg a férfi felkarjában, s finoman kérlelve szorítja meg, ahogy egy választását ködös egyértelműséggel közlő kisasszonykától elvárná az ember.*
- Kellemes illat, bizonyára a jegyesemnek is a kedvére volna *azt a jegyesemet azért egy leheletnyit megnyomja majd pillantásait ismét a kufárra emeli, mintha segítségét kérné a meggyőzésben. Vár egy keveset, aztán izgatottan ajkára harapva szemléli Nolen kifejezését, kiélvezve a bosszankodás legapróbb jelét is*
- Talán a húgaidnak is vehetnél néhány üveggel! *Megemeli a szemöldökét, épp csak egy leheletnyit, de mérhetetlenül tenyérbemászóan. Vajon ennek a pökhendi tuskónak van mersze még kihátrálni ebből mindezek után?*
A hozzászólás írója (Alymeidha Rosaeryth) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.02.12 20:45:04
- A vérmérsékletük mit sem csillapodott akkor a délen töltött évek alatt *csóválja meg a fejét rosszallón. Nem ismeri túl jól a thargokat persze, a Vashegyen sem fordult meg még sohasem - nem is hiszi, hogy túl sokáig húzná arrafelé a fajtája. Emlékszik viszont, mikor északról vonultak, igaz, gyermek volt még, de a környező elf falvakból sok hír érkezett, hogy barbár csapatokat láttak átvonulni az erdőn. Csak jóval később tudta meg, hogy a Kagan Thargodar vezette thargok voltak azok, s amilyen véres történeteket azóta hallott róluk, kész csoda, hogy nem dúlták fel a környéküket akkortájt.
Az, hogy a kupec nem tulajdonít jelentőséget az orkok megjelenésének, nem csillapítja különösebben a kíváncsiságát. A kikötőihez hasonlóan megannyi kérdés fogalmazódik meg benne ennek kapcsán, de úgy érzi, nem az árustól fogják megkapni a válaszokat. Valószínűleg minden tudomása a helyzetről kimerül ebben az elejtett mondatocskában, amit az imént eléjük tárt.
Figyelme csakhamar azonban az újonnan felmutatott portéka felé terelődik, nem él annak a lehetőségével, hogy kettesben szót váltson kísérőjével. Kicsinyes büntetés? Többre sajnos most nem telik.
Hamarosan nem is rest közelebb lépve füle mögé tűrni hamvasszőke tincseit, majd egy elegáns mozdulattal orra felé legyezni az illatot, amint az elé kerül. A korábbiak fényében őszintén olcsó pacsuli szagra számított, de az aroma valóban nem émelyítő, kellemes, nem túl tolakodó, az Elora néni kertjében növő turbánliliomokra emlékezteti. Az emlék keserít egy kicsit az élményen, de mély, elgondolkodó sóhajjal máris rendet vág a gondolatai között. Szinte biztos benne, hogy nem holmi silány löttyről van szó, s a tudat, hogy borsos összeget fizettethet ki a kikötőivel, egy kicsit megébreszti.*
- Ez egy igazán kiváló parfüm, Ahbat úr! *mosolyodik el jókedvűen, s csillogó szürkéi hamar felkeresik Nolenar pillantásait. Ő azonban már láthatja, bármilyen bájos is ez a kifejezés, a félvér tekintetében az a kedélyes derengés végtelenül szemtelen. Gyengéden kapaszkodik meg a férfi felkarjában, s finoman kérlelve szorítja meg, ahogy egy választását ködös egyértelműséggel közlő kisasszonykától elvárná az ember.*
- Kellemes illat, bizonyára a jegyesemnek is a kedvére volna *azt a jegyesemet azért egy leheletnyit megnyomja majd pillantásait ismét a kufárra emeli, mintha segítségét kérné a meggyőzésben. Vár egy keveset, aztán izgatottan ajkára harapva szemléli Nolen kifejezését, kiélvezve a bosszankodás legapróbb jelét is*
- Talán a húgaidnak is vehetnél néhány üveggel! *Megemeli a szemöldökét, épp csak egy leheletnyit, de mérhetetlenül tenyérbemászóan. Vajon ennek a pökhendi tuskónak van mersze még kihátrálni ebből mindezek után?*
A hozzászólás írója (Alymeidha Rosaeryth) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.02.12 20:45:04
3125. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-02-12 13:02:32
Üzenet elküldve: 2026-02-12 13:02:32
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 602
OOC üzenetek: 86
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 602
OOC üzenetek: 86
Játékstílus: Szelíd
//Az ismerős idegen//
-Azokkal a barbárokkal mindig a baj volt! Néhány esztendeje meggyújtottak néhány házat Sziritánban, ki tudja, mi végből?... Sziritánban! Be nem tenném a lábam a Vashegyre, ha vasvillával kergetnének, akkor sem! *Sápítozik tovább Ahbat.*
-De én nem aggódnék a maguk helyében, fiatalok! *Legyint kedélykedve a kereskedő.*
-Mindig van valami! Egyszer a thargok, egyszer a patkányok... Most néhány ork, mit számít? A magunkfajta népek alkalmazkodnak! *A parfüm dolgára sebtiben fordul meg, hogy egy méretes ládikát felnyitva kezdjen turkálni. Ez jó időbe beletelik, a párosnak is alkalma nyílhat közben szót váltani egymással. Ha elég halkan teszik, még fültanúja sem akad.*
-Meg is van! *Aprócska, míves fiolát emel a magasba. Az üvegcse áttetsző, ahogy tartalma is.*
-Liliomvíz, egyenesen Lihanechből. Mondanom sem kell, ritka illat Artheniorban. Szagolja csak... *A dugó hangosat cuppan, ahogy a zömök kufár eltávolítja az üvegcséről, hogy Alymeidha orra alá dugja. Az édeskés virágillat valóban kellemes. Nem oly gejl, mint amivel az idős nemesasszonyok kenekegetik magukat. A kereskedő nem fárasztja magát azzal, hogy Nolenarral is megismertesse az aromát. Tisztában van vele, hogy elég a fehérnép kegyét elnyerni.*
-Azokkal a barbárokkal mindig a baj volt! Néhány esztendeje meggyújtottak néhány házat Sziritánban, ki tudja, mi végből?... Sziritánban! Be nem tenném a lábam a Vashegyre, ha vasvillával kergetnének, akkor sem! *Sápítozik tovább Ahbat.*
-De én nem aggódnék a maguk helyében, fiatalok! *Legyint kedélykedve a kereskedő.*
-Mindig van valami! Egyszer a thargok, egyszer a patkányok... Most néhány ork, mit számít? A magunkfajta népek alkalmazkodnak! *A parfüm dolgára sebtiben fordul meg, hogy egy méretes ládikát felnyitva kezdjen turkálni. Ez jó időbe beletelik, a párosnak is alkalma nyílhat közben szót váltani egymással. Ha elég halkan teszik, még fültanúja sem akad.*
-Meg is van! *Aprócska, míves fiolát emel a magasba. Az üvegcse áttetsző, ahogy tartalma is.*
-Liliomvíz, egyenesen Lihanechből. Mondanom sem kell, ritka illat Artheniorban. Szagolja csak... *A dugó hangosat cuppan, ahogy a zömök kufár eltávolítja az üvegcséről, hogy Alymeidha orra alá dugja. Az édeskés virágillat valóban kellemes. Nem oly gejl, mint amivel az idős nemesasszonyok kenekegetik magukat. A kereskedő nem fárasztja magát azzal, hogy Nolenarral is megismertesse az aromát. Tisztában van vele, hogy elég a fehérnép kegyét elnyerni.*
3124. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-02-10 20:03:13
Üzenet elküldve: 2026-02-10 20:03:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 492
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 492
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Vegyetek jót ha tudtok//
*Ha ismerné a zsákok tartalmát, vagy bármit, mi a pult alatt leledzik, sokkalta könnyebb dolga volna, de így csupán ismereteire hagyatkozhat. Gondolkodva harap rá alsó ajkára, majd a bódulattal telt óarany íriszeivel pásztázza végig vontatottan az egész pult mögötti területet.*
- Kétarcú Dellion? *Már-már pimasz mosolyra húzódik ajka, mintha ő tenne most próbára… miért is lapulna efféle különlegesség a Piactéren? * - Minden keveréked érdekel. *Jegyzi meg végül, majd a szemei követik az előkerült pipafelhozatalt. Unalmas. Bár szépérzéke kimerül a tetoválások és festmények kellemességében, ettől sokkalta többet várt. Egészen addig érzi a fanyar ízt a szájában, mit leheletnyi csalódottsága szül, míg elé nem kerül a porcelán tag. Nem íródik arcára továbbra sem túl sok érzelem, mégis lefelé biggyeszti ajkát, s elismerően bólint. Ekkor szakad át a gát, mely minden boldogságot távol tart a külvilágtól, de még magáról is. Nevetésként ömlik ki a régóta tartogatott megannyi érzés. Megingatja a fejét, majd kezébe veszi a művet, mi még viccnek is rossz. Olyannyira rossz, hogy képtelen itt hagyni. *
- Hogy nem akadt erre még vásárlód? *Aztán elhal a jókedv, s lassan visszadermednek vonásai.*
- Elviszem… ha adsz mellé valamit, ami ettől is… *lassan fújja ki a leveőt* - különlegesebb. *Az erszényét teszi a pult tetejére, miben már csak tömöttségét tekintve is több arany leledzik, mint amit nemrégiben leszámolt.*
*Ha ismerné a zsákok tartalmát, vagy bármit, mi a pult alatt leledzik, sokkalta könnyebb dolga volna, de így csupán ismereteire hagyatkozhat. Gondolkodva harap rá alsó ajkára, majd a bódulattal telt óarany íriszeivel pásztázza végig vontatottan az egész pult mögötti területet.*
- Kétarcú Dellion? *Már-már pimasz mosolyra húzódik ajka, mintha ő tenne most próbára… miért is lapulna efféle különlegesség a Piactéren? * - Minden keveréked érdekel. *Jegyzi meg végül, majd a szemei követik az előkerült pipafelhozatalt. Unalmas. Bár szépérzéke kimerül a tetoválások és festmények kellemességében, ettől sokkalta többet várt. Egészen addig érzi a fanyar ízt a szájában, mit leheletnyi csalódottsága szül, míg elé nem kerül a porcelán tag. Nem íródik arcára továbbra sem túl sok érzelem, mégis lefelé biggyeszti ajkát, s elismerően bólint. Ekkor szakad át a gát, mely minden boldogságot távol tart a külvilágtól, de még magáról is. Nevetésként ömlik ki a régóta tartogatott megannyi érzés. Megingatja a fejét, majd kezébe veszi a művet, mi még viccnek is rossz. Olyannyira rossz, hogy képtelen itt hagyni. *
- Hogy nem akadt erre még vásárlód? *Aztán elhal a jókedv, s lassan visszadermednek vonásai.*
- Elviszem… ha adsz mellé valamit, ami ettől is… *lassan fújja ki a leveőt* - különlegesebb. *Az erszényét teszi a pult tetejére, miben már csak tömöttségét tekintve is több arany leledzik, mint amit nemrégiben leszámolt.*
3123. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-02-10 12:43:14
Üzenet elküldve: 2026-02-10 12:43:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Az ismerős idegen//
- Hogy? Hát már a thargok is sápot húznak? *kerekedik el a szeme.
Mindig sanda szemmel nézte az északról jött barbárokat, akik hamar jókora darabot hasítottak ki maguknak a korábban Artheniorhoz tartozó földekből. Arra már nem is emlékszik, hogy Kalácsfalvát mikor vonták a fennhatóságuk alá. ~Vajon tizedet is szednek?~ A kérdés rosszmájúan böködi az oldalát.
Az talán tíz esztendeje lehetett, hogy a várostól önrendelkezési jogot kaptak. Tény, hogy igen jó szolgálatot tettek, amikor a démoni hordák elözönlötték a vidéket, de Nolenar mindig is így látta őket: olyanoknak, akiket a harc meg az öldöklés éltet.
Erőskezű vezető hozta őket erre a vidékre, és az az erős kéz tartotta őket nyugton a letelepedett életben. De az a vadság nem veszik ki könnyen a vérből. Amikor úgy öt esztendeje elfutották a környéket a hírek a sziritáni mészárlásról, a Velasco'rra első gondolata az a néma, én megmondtam volt, ami a kezdetektől ott függött a levegőben. Legalábbis az ő nézőpontja origójában mindenképp. Azóta már inkább csak sziritáni _fosztogatásként_ emlegetik az esetet, ha emlegetik. Hallgatnak róla, mint a Fekete Ugar gyászos históriájáról a szántóperemi falusiak.
Hogy is szól az a tharg jelmondat? "Vérrel öntözünk, karddal aratunk"?
Mindenesetre azóta ismét csend honol a Vashegy környékén. Legalábbis Nolenhez nem ért el hír. Persze, az utóbbi időben eléggé lekötötték a saját ügyei, hogy ne a barbárokra figyeljen.*
- Északnak... *dünnyögi töprengő ekhóként. Amióta az eszét tudja, a Kikötőből mindig sok hajó vitte a gabonát a Tűz Városa felé, ahogy az ottani, hírhedt vörösvitorlás naszádok is gyakran horgonyoztak a dokkoknál. Füstölt hús, sajt, élőállat, gyümölcsök, fűszerek, kerámia, az üveghuták megannyi áruja, nyersvas a wegtoreni kohókból, a törpe kovácsok remekei... Nem is tudja, Artheniornak vannak-e egyáltalán kohói, melyekben a pirtianesi tárnák ércét feldolgozzák. Neki úgy rémlik, a Krenkataur bányáit már rég bezárták, csak a büntetőtelepen, a nagy tárnában folyik a munka. Onnan is leginkább csak nemesfémet és drágakövet hoznak fel. Honnan máshonnan jönne hát alapanyag? *Pillantása a kovácsműhely felé sandít. Talán betér oda is néhány kérdésre. Aztán tovább fordul a pillantása. A környező standoknál kifejezetten a wegtoreni holmikat keresi: citrusfélét, tűzalmát, fűszereket, a jellegzetes, élénk színű kelméket, cifra wegtoreni szőnyegeket. Kíváncsi rá, megtalálja-e ezeket a portékákat a szeme, vagy tényleg elmaradtak a szállítmányok.
Úgy érzi magát, mint akit fejbe kólintottak. Annyi minden más kötötte le, a családja egyre csak mélyülő viszálya azzal az átkozott Cressyssel... Az apja és a fivérei már nagyon rég nem kötöttek ki a hegy ezen oldalán. ~Észervétlen suhannak az évek mostanság~ nyilall belé a felismerés.
Kötve hiszi, hogy Wegtoren csak úgy lenyelné, ha elvágnák Artheniortól a megszokott, olcsó és kézenfekvő vízi úton. A Patkányok tényleg megakasztották volna az egykor virágzó kereskedelmet? És ha igen, hogy tűri el mindenki? Elvégre a négy város mindegyikének érdeke... talán csak Lihanechet érdekelné kevéssé *sejlik fel a gondolat benne. Sajnos onnan elég felszínesek és szórványosak az ismeretei, akárcsak Pirtianes kapcsán. De ez az egész egyre érthetetlenebb és zavarosabb.
Jobb is, hogy kicsit kizökkenti az a harisnyavásárlás ebből az ördögi körből. A kereskedő tapintatosan elnézi neki a kommentárt, de bájos kísérője már nem ilyen nagylelkű. Nolen kissé feszengve köszörüli meg a torkát, s megnedvesíti az ajkát, de inkább nem ássa mélyebbre a húgoknak vásárolt ajándék tényét annál, mint ahol már most van. De amíg el nem teszi a vásárfiát a kabátja alá, véletlenül se pillant a félvérre.
Ezután bontakozik ki a történet a wegtoreni báróról meg az afférjáról. A Velasco'rra ekkor már összenéz a hölggyel, hátha neki több forrása van az üggyel kapcsolatban, de, bár a félrelépésen nem lepődne meg, azt már kevéssé hiszi, hogy az a minden hájjal megkent kereskedő, aki ilyen szépen megvetette itt a lábát, ilyesmi miatt hátrahagyna így csapot-papot. A fajtája, igaz, csapodár vérű, de Teysus isten hitének nem véletlenül oly termékeny táptalaja a Tűz Városa.*
- Wegtoreniek *horkan kajánul, de inkább nem kérdez többet a kereskedőház felől.
Ahogy viszont elkanyarodnak a messzi délről érkezett idegenek felé, váratlan dolog hagyja el az árus száját.*
- Orkok? *ismétli ő is, mint a körbefutó visszhang következő szólama. Hideg fut végig Nolen gerince mentén. Orrába szökik az öreg által a Pegazusban olyan részletesen leírt szag. A máglyába rakott falusiak égett húsának szaga.* - De ha veszélyesek, a város már biztos küldött ki fegyvereseket, nem? Vagy ott van az a... szántóőrség, a Homokhegyi Milícia is. *Gondterhelten vakarja meg az állát, ahogy a kisasszonyra néz.* - Kéne embereket felfogadnom? *Grimaszba húzódik az arca, aztán sóhajt egy világnagyot.* - Mi jön még?
*A tanácstagok "míveskedéseiről" valószínűleg sajnos mindenki vajmi keveset tud. Pont ez a baj. Mintha azok a pozíciók igen a nagytiszteletű fenekekhez nőttek volna. Nolen se mondhatni, hogy túlzottan követi az Artheniori politikát. Talán egyszer átrágott egy borzasztó száraz és terjedelmes leírást az új ügyrendről. Nem is emlékszik... évente vagy háromévente van választás? De nem is rémlik neki, hogy sor került volna ilyenre. Vagy ha igen, valószínűleg nem mozgatott meg sokakat. Hiába, ha egyszer valaki megszokja, hogy mások döntenek helyette, ha réges-rég a népekbe égett, hogy vannak a hatalommal bírók felettük, akikhez dörgölőzni lehet vagy kegyet kérni... Elvárásaik talán vannak, de az nem igazán tudatosult senkiben, hogy ezeknek érvényt is lehet szerezni. Ehhez bizonnyal nagyban hozzájárul a várakozással és papírokkal kitömött bürokrácia, amit a legtöbbeknek teljesen jól leír a "szürreális" kifejezés. Tökéletes arra, hogy aki nem vágyik ősz hajszálakra, inkább messziről kerülje el a Tanácsházát, meg a főbb közügyek forszírozását.
~Parfüm?~ egy pillanatra az ajkára dermed a kedélyes vásárlói mosolygás. Nagyon reméli, hogy a kopasznak abból is csak valami pancsolt bóvlija van, mert ha kivételesen valami igazán minőségit villant, az szép kis summát kiharaphat az erszénye súlyából. Jogos, jogos, és Teysusra, meg is érdemli, mert aljadék gazember volt, de azért reméli, hogy ér így is fohászkodni, hogy az az illatos ostor ne hasítsa le az élő húst a hátáról.*
- Csak a legjobbat mutassa, Ahbat uram! *Kis híján megbicsaklik a hangja, ahogy ezt kimondja, de bal tenyerébe mélyeszti a körmét, hogy a fájdalom a helyére rúgja a lélekjelenlétét.*
- Hogy? Hát már a thargok is sápot húznak? *kerekedik el a szeme.
Mindig sanda szemmel nézte az északról jött barbárokat, akik hamar jókora darabot hasítottak ki maguknak a korábban Artheniorhoz tartozó földekből. Arra már nem is emlékszik, hogy Kalácsfalvát mikor vonták a fennhatóságuk alá. ~Vajon tizedet is szednek?~ A kérdés rosszmájúan böködi az oldalát.
Az talán tíz esztendeje lehetett, hogy a várostól önrendelkezési jogot kaptak. Tény, hogy igen jó szolgálatot tettek, amikor a démoni hordák elözönlötték a vidéket, de Nolenar mindig is így látta őket: olyanoknak, akiket a harc meg az öldöklés éltet.
Erőskezű vezető hozta őket erre a vidékre, és az az erős kéz tartotta őket nyugton a letelepedett életben. De az a vadság nem veszik ki könnyen a vérből. Amikor úgy öt esztendeje elfutották a környéket a hírek a sziritáni mészárlásról, a Velasco'rra első gondolata az a néma, én megmondtam volt, ami a kezdetektől ott függött a levegőben. Legalábbis az ő nézőpontja origójában mindenképp. Azóta már inkább csak sziritáni _fosztogatásként_ emlegetik az esetet, ha emlegetik. Hallgatnak róla, mint a Fekete Ugar gyászos históriájáról a szántóperemi falusiak.
Hogy is szól az a tharg jelmondat? "Vérrel öntözünk, karddal aratunk"?
Mindenesetre azóta ismét csend honol a Vashegy környékén. Legalábbis Nolenhez nem ért el hír. Persze, az utóbbi időben eléggé lekötötték a saját ügyei, hogy ne a barbárokra figyeljen.*
- Északnak... *dünnyögi töprengő ekhóként. Amióta az eszét tudja, a Kikötőből mindig sok hajó vitte a gabonát a Tűz Városa felé, ahogy az ottani, hírhedt vörösvitorlás naszádok is gyakran horgonyoztak a dokkoknál. Füstölt hús, sajt, élőállat, gyümölcsök, fűszerek, kerámia, az üveghuták megannyi áruja, nyersvas a wegtoreni kohókból, a törpe kovácsok remekei... Nem is tudja, Artheniornak vannak-e egyáltalán kohói, melyekben a pirtianesi tárnák ércét feldolgozzák. Neki úgy rémlik, a Krenkataur bányáit már rég bezárták, csak a büntetőtelepen, a nagy tárnában folyik a munka. Onnan is leginkább csak nemesfémet és drágakövet hoznak fel. Honnan máshonnan jönne hát alapanyag? *Pillantása a kovácsműhely felé sandít. Talán betér oda is néhány kérdésre. Aztán tovább fordul a pillantása. A környező standoknál kifejezetten a wegtoreni holmikat keresi: citrusfélét, tűzalmát, fűszereket, a jellegzetes, élénk színű kelméket, cifra wegtoreni szőnyegeket. Kíváncsi rá, megtalálja-e ezeket a portékákat a szeme, vagy tényleg elmaradtak a szállítmányok.
Úgy érzi magát, mint akit fejbe kólintottak. Annyi minden más kötötte le, a családja egyre csak mélyülő viszálya azzal az átkozott Cressyssel... Az apja és a fivérei már nagyon rég nem kötöttek ki a hegy ezen oldalán. ~Észervétlen suhannak az évek mostanság~ nyilall belé a felismerés.
Kötve hiszi, hogy Wegtoren csak úgy lenyelné, ha elvágnák Artheniortól a megszokott, olcsó és kézenfekvő vízi úton. A Patkányok tényleg megakasztották volna az egykor virágzó kereskedelmet? És ha igen, hogy tűri el mindenki? Elvégre a négy város mindegyikének érdeke... talán csak Lihanechet érdekelné kevéssé *sejlik fel a gondolat benne. Sajnos onnan elég felszínesek és szórványosak az ismeretei, akárcsak Pirtianes kapcsán. De ez az egész egyre érthetetlenebb és zavarosabb.
Jobb is, hogy kicsit kizökkenti az a harisnyavásárlás ebből az ördögi körből. A kereskedő tapintatosan elnézi neki a kommentárt, de bájos kísérője már nem ilyen nagylelkű. Nolen kissé feszengve köszörüli meg a torkát, s megnedvesíti az ajkát, de inkább nem ássa mélyebbre a húgoknak vásárolt ajándék tényét annál, mint ahol már most van. De amíg el nem teszi a vásárfiát a kabátja alá, véletlenül se pillant a félvérre.
Ezután bontakozik ki a történet a wegtoreni báróról meg az afférjáról. A Velasco'rra ekkor már összenéz a hölggyel, hátha neki több forrása van az üggyel kapcsolatban, de, bár a félrelépésen nem lepődne meg, azt már kevéssé hiszi, hogy az a minden hájjal megkent kereskedő, aki ilyen szépen megvetette itt a lábát, ilyesmi miatt hátrahagyna így csapot-papot. A fajtája, igaz, csapodár vérű, de Teysus isten hitének nem véletlenül oly termékeny táptalaja a Tűz Városa.*
- Wegtoreniek *horkan kajánul, de inkább nem kérdez többet a kereskedőház felől.
Ahogy viszont elkanyarodnak a messzi délről érkezett idegenek felé, váratlan dolog hagyja el az árus száját.*
- Orkok? *ismétli ő is, mint a körbefutó visszhang következő szólama. Hideg fut végig Nolen gerince mentén. Orrába szökik az öreg által a Pegazusban olyan részletesen leírt szag. A máglyába rakott falusiak égett húsának szaga.* - De ha veszélyesek, a város már biztos küldött ki fegyvereseket, nem? Vagy ott van az a... szántóőrség, a Homokhegyi Milícia is. *Gondterhelten vakarja meg az állát, ahogy a kisasszonyra néz.* - Kéne embereket felfogadnom? *Grimaszba húzódik az arca, aztán sóhajt egy világnagyot.* - Mi jön még?
*A tanácstagok "míveskedéseiről" valószínűleg sajnos mindenki vajmi keveset tud. Pont ez a baj. Mintha azok a pozíciók igen a nagytiszteletű fenekekhez nőttek volna. Nolen se mondhatni, hogy túlzottan követi az Artheniori politikát. Talán egyszer átrágott egy borzasztó száraz és terjedelmes leírást az új ügyrendről. Nem is emlékszik... évente vagy háromévente van választás? De nem is rémlik neki, hogy sor került volna ilyenre. Vagy ha igen, valószínűleg nem mozgatott meg sokakat. Hiába, ha egyszer valaki megszokja, hogy mások döntenek helyette, ha réges-rég a népekbe égett, hogy vannak a hatalommal bírók felettük, akikhez dörgölőzni lehet vagy kegyet kérni... Elvárásaik talán vannak, de az nem igazán tudatosult senkiben, hogy ezeknek érvényt is lehet szerezni. Ehhez bizonnyal nagyban hozzájárul a várakozással és papírokkal kitömött bürokrácia, amit a legtöbbeknek teljesen jól leír a "szürreális" kifejezés. Tökéletes arra, hogy aki nem vágyik ősz hajszálakra, inkább messziről kerülje el a Tanácsházát, meg a főbb közügyek forszírozását.
~Parfüm?~ egy pillanatra az ajkára dermed a kedélyes vásárlói mosolygás. Nagyon reméli, hogy a kopasznak abból is csak valami pancsolt bóvlija van, mert ha kivételesen valami igazán minőségit villant, az szép kis summát kiharaphat az erszénye súlyából. Jogos, jogos, és Teysusra, meg is érdemli, mert aljadék gazember volt, de azért reméli, hogy ér így is fohászkodni, hogy az az illatos ostor ne hasítsa le az élő húst a hátáról.*
- Csak a legjobbat mutassa, Ahbat uram! *Kis híján megbicsaklik a hangja, ahogy ezt kimondja, de bal tenyerébe mélyeszti a körmét, hogy a fájdalom a helyére rúgja a lélekjelenlétét.*
3122. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-02-10 09:21:55
Üzenet elküldve: 2026-02-10 09:21:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 67
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 67
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
// Sorsok, lapok //
* Igen, a jóslat tiszta, nem volt egyszerű elindulnia. Nem egyszerű a jelene és a jövője is csak sok vérrel és munkával lesz talán jó, vagy kicsit jobb. Hát, ezt nagyjából sejtette. De, ennyire nyíltan még nem vágta az arcába az élet ezt a tényt. Talán, erre volt szüksége. Az az út, amit választott rögös és nehéz, na meg tele lesz elágazásokkal és kitérőkkel. *
- Hát jó. Erre fogok figyelni. És nem ostromgép kezelőnek tanulok, hanem jobban vívni, vagy lándzsát forgatni. * Mereng el a vidéki zsoldos. Ehhez fegyvert kell vennie, na meg lovat. Ez lesz a nulladik feladata a sorban a fejlődése felé. *
- Hát a bölcs tanácsra illik hallgatni. És egyre inkább érzem, hogy addig ezt a szerelem dolgot nem kell komolyan vennem. Elég lesz sodródnom, mint a patakba dobott ág. Egyszer csak fennakad valahol. * Vonja meg a vállát a fiú, ezzel a nagy szerelem dolgát maga mögött hagyta. Talán, a rövid, nem is annyira szerelmes dolgokra kellene fókuszálnia. *
- Útonálló nem szívesen lennék, a céltalan öldöklés nem kenyerem. De, a többi érdekesen hangzik. * Mondja elgondolkodva a vidéki zsoldos, azonban az, hogy a nő olyan könnyedén ajánlja az útonállót, mint lehetséges szakmát elgondolkodtatja. *
~ Vajon ez a nő nem veti meg a haramiákat? Vajon a sötételf nőnek nem csak a bőre sötét, hanem a lelke is? ~ * Gondolja magában Markondenten. De akkor, miért nem viszolyog tőle? Miért akarja meghívni ebédre? Vajon, az ő lelke is vágyakozik a sötét felé? Lehet, hogy ez az útonálló szakma mégiscsak olyan, ami gyorsabban jövedelmezőbb lenne?
Mereng el miközben bizonytalanság lesz úrrá benne. Az eddig lovagias képtől ez a sokkal fertőzöttebb kép sem annyira sötét, mint gondolná. Vannak ebben is színek, mint a kártyában, amiből jósoltak neki. Lehet ez valamiféle varázstárgy, amivel megbűvölték? Vagy ezt a nő szemei tették? Nincs ideje tovább gondolkodni ezen, hiszen a beszélgetés tovább folyik. *
- Ennek igazán örülök. * Mondja mosolyogva a fiú és hirtelen minden gondolata elszáll. *
- Komolyan? * Kérdezi, azonban nem lepődik meg a válaszon. Egy szépet, mindig is akarnak birtokolni a férfiak. A nő is ebbe a kategóriába tartozik, nem csoda, ha valaki maga mellett akarta tudni. *
- Nem baj, akkor marad az ebéd. * Jelenti ki határozottan és ezzel a jóslás és az abban rejlő lehetőségeket Mark le is zárta magában. Egyszerű embernek, egyszerű jóslat. Felfogta. Arra való, aminek a legtöbb fegyverforgató, hogy halomra öljék egymást. Majd, ha szerencséjük van egy jeltelen sírban egymásra dobálva elkaparják őket. *
- Mutasd az utat hölgyem, ebben is hallgatok a te iránymutatásodra. * Mondja nemi jókedvvel a hangjában Markondenten. Aki annak örül, hogy ha egy vacsora erejéig is, de nem érzi magát egy idegen városban, ahol rengetegen vannak mégsem ismer senkit és gyanítja nem fognak csak úgy beszédbe elegyedni vele, csak ha maga lép ebben az ügyben. *
* Igen, a jóslat tiszta, nem volt egyszerű elindulnia. Nem egyszerű a jelene és a jövője is csak sok vérrel és munkával lesz talán jó, vagy kicsit jobb. Hát, ezt nagyjából sejtette. De, ennyire nyíltan még nem vágta az arcába az élet ezt a tényt. Talán, erre volt szüksége. Az az út, amit választott rögös és nehéz, na meg tele lesz elágazásokkal és kitérőkkel. *
- Hát jó. Erre fogok figyelni. És nem ostromgép kezelőnek tanulok, hanem jobban vívni, vagy lándzsát forgatni. * Mereng el a vidéki zsoldos. Ehhez fegyvert kell vennie, na meg lovat. Ez lesz a nulladik feladata a sorban a fejlődése felé. *
- Hát a bölcs tanácsra illik hallgatni. És egyre inkább érzem, hogy addig ezt a szerelem dolgot nem kell komolyan vennem. Elég lesz sodródnom, mint a patakba dobott ág. Egyszer csak fennakad valahol. * Vonja meg a vállát a fiú, ezzel a nagy szerelem dolgát maga mögött hagyta. Talán, a rövid, nem is annyira szerelmes dolgokra kellene fókuszálnia. *
- Útonálló nem szívesen lennék, a céltalan öldöklés nem kenyerem. De, a többi érdekesen hangzik. * Mondja elgondolkodva a vidéki zsoldos, azonban az, hogy a nő olyan könnyedén ajánlja az útonállót, mint lehetséges szakmát elgondolkodtatja. *
~ Vajon ez a nő nem veti meg a haramiákat? Vajon a sötételf nőnek nem csak a bőre sötét, hanem a lelke is? ~ * Gondolja magában Markondenten. De akkor, miért nem viszolyog tőle? Miért akarja meghívni ebédre? Vajon, az ő lelke is vágyakozik a sötét felé? Lehet, hogy ez az útonálló szakma mégiscsak olyan, ami gyorsabban jövedelmezőbb lenne?
Mereng el miközben bizonytalanság lesz úrrá benne. Az eddig lovagias képtől ez a sokkal fertőzöttebb kép sem annyira sötét, mint gondolná. Vannak ebben is színek, mint a kártyában, amiből jósoltak neki. Lehet ez valamiféle varázstárgy, amivel megbűvölték? Vagy ezt a nő szemei tették? Nincs ideje tovább gondolkodni ezen, hiszen a beszélgetés tovább folyik. *
- Ennek igazán örülök. * Mondja mosolyogva a fiú és hirtelen minden gondolata elszáll. *
- Komolyan? * Kérdezi, azonban nem lepődik meg a válaszon. Egy szépet, mindig is akarnak birtokolni a férfiak. A nő is ebbe a kategóriába tartozik, nem csoda, ha valaki maga mellett akarta tudni. *
- Nem baj, akkor marad az ebéd. * Jelenti ki határozottan és ezzel a jóslás és az abban rejlő lehetőségeket Mark le is zárta magában. Egyszerű embernek, egyszerű jóslat. Felfogta. Arra való, aminek a legtöbb fegyverforgató, hogy halomra öljék egymást. Majd, ha szerencséjük van egy jeltelen sírban egymásra dobálva elkaparják őket. *
- Mutasd az utat hölgyem, ebben is hallgatok a te iránymutatásodra. * Mondja nemi jókedvvel a hangjában Markondenten. Aki annak örül, hogy ha egy vacsora erejéig is, de nem érzi magát egy idegen városban, ahol rengetegen vannak mégsem ismer senkit és gyanítja nem fognak csak úgy beszédbe elegyedni vele, csak ha maga lép ebben az ügyben. *
3121. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-02-10 08:35:13
Üzenet elküldve: 2026-02-10 08:35:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// Sorsok, lapok //
* Markondenten szinte mindenben egyetért a jóslattal. Egyedül, csak a végén kérdez vissza, amire Zrammi nem sok tanácsot adhat, de azért megpróbálja a tőle telhető legjobbat.*
- A hagyományosabban valószínűleg egy tradicionális megközelítést alkalmazó oktatóra, vagy harcmódra utalhat. Nem vagyok jártas annyira a hadtudományokban, de gondolom kerülnöd kéne az újfajta módszereket és egy jól bevált stílust elsajátítani. De ez utalhat az oktatóra magára, aki egy olyan személy, aki a régimódi.* Ezzel a harcot le is tudta.*
- A szerelemben is több jelentése lehet. Lehet a lány lesz egyszerűbb, olyan személy, aki értékeli a régi hagyományokat, életformát. Vagy maga a kapcsolat lesz ilyen fajta. De, ha tényleg ilyen, akkor az igazi még várat magára biztosan. Vagy legalábbis bölcsebb, ha még várat magára.* Osztja meg a gondolatait.*
- Ezt neked kell tudnod. Városőrök, zsoldosok, útonállók, kalandorok, sok a lehetőség. Meglehet, hogy egy rövid időszak lesz, vagy több rövidebb.* Fejezi be az okítást végül. A pénzét is megkapja, így a jóslást befejezettnek tekinti, hacsak nincsenek külön kérdései még. Egy máris akad, ami ebéd meghívásban teljesül ki.*
- Ebéd?* Kérdez vissza, de aztán bólint rá.* Elfogadom a meghívást.* A potya ebéd az mindig jól jön és ha csak az az ára, hogy beszélgetnie kell vele, akkor ezt az árat megfizeti.*
- Ó én már voltam feleség, de nem az én világom. Az én utam a spirituális világba vezet.* Oszt meg egy szeletnyi információt a régi életéről. Ezután egy vörös bársony szütyőbe teszi a paklit és feláll.*
- Sajnálatos, de a kártyák csak iránymutatást adnak. A jövendőbelid megjelenését azt belőlük nem lehet kiolvasni.* Ezután vár, hogy mégis merre óhajt enni a fiú. Az emlegetett Pegazus is jó választás, de itt is sokféle ételt lehet kapni.*
* Markondenten szinte mindenben egyetért a jóslattal. Egyedül, csak a végén kérdez vissza, amire Zrammi nem sok tanácsot adhat, de azért megpróbálja a tőle telhető legjobbat.*
- A hagyományosabban valószínűleg egy tradicionális megközelítést alkalmazó oktatóra, vagy harcmódra utalhat. Nem vagyok jártas annyira a hadtudományokban, de gondolom kerülnöd kéne az újfajta módszereket és egy jól bevált stílust elsajátítani. De ez utalhat az oktatóra magára, aki egy olyan személy, aki a régimódi.* Ezzel a harcot le is tudta.*
- A szerelemben is több jelentése lehet. Lehet a lány lesz egyszerűbb, olyan személy, aki értékeli a régi hagyományokat, életformát. Vagy maga a kapcsolat lesz ilyen fajta. De, ha tényleg ilyen, akkor az igazi még várat magára biztosan. Vagy legalábbis bölcsebb, ha még várat magára.* Osztja meg a gondolatait.*
- Ezt neked kell tudnod. Városőrök, zsoldosok, útonállók, kalandorok, sok a lehetőség. Meglehet, hogy egy rövid időszak lesz, vagy több rövidebb.* Fejezi be az okítást végül. A pénzét is megkapja, így a jóslást befejezettnek tekinti, hacsak nincsenek külön kérdései még. Egy máris akad, ami ebéd meghívásban teljesül ki.*
- Ebéd?* Kérdez vissza, de aztán bólint rá.* Elfogadom a meghívást.* A potya ebéd az mindig jól jön és ha csak az az ára, hogy beszélgetnie kell vele, akkor ezt az árat megfizeti.*
- Ó én már voltam feleség, de nem az én világom. Az én utam a spirituális világba vezet.* Oszt meg egy szeletnyi információt a régi életéről. Ezután egy vörös bársony szütyőbe teszi a paklit és feláll.*
- Sajnálatos, de a kártyák csak iránymutatást adnak. A jövendőbelid megjelenését azt belőlük nem lehet kiolvasni.* Ezután vár, hogy mégis merre óhajt enni a fiú. Az emlegetett Pegazus is jó választás, de itt is sokféle ételt lehet kapni.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3175-3194