Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 157 (3121. - 3140. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3140. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-01 14:56:51
Üzenet elküldve: 2015-07-01 14:56:51
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 59
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 59
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Narii//
*A kapott válasz nem csekély mértékben lepi meg a hímet, bár ami azt illeti, az iméntiek alapján számíthatott volna valami hasonló ajánlatra. Ugyanakkor, tekintettel arra, hogy Nariina valódi mélységi nőstény, ez nem csupán egy felszíni cafka üres ígérete, valami olyasmire, amit ha a hím akarna, elvehetne erővel, de legrosszabb esetben fizethetne érte. Nem, ez ennél jóval több, az a vérszín szempár is jóval többet ígér ennél, ugyanakkor Dryyx számára ez a döntés nem olyan egyszerű. Ha elfogadja, azt azt jelentené...
Nem, belegondolni sem mer, mit is jelentene, nem akarja tudatosítani magában annak a lehetőségét, hogy esélyt kapott rá, hogy szabaduljon a démonától. Túl régóta vadászik már a szajhára, túl sok mindent követett el az idáig vezető úton, s még többet kell, amíg eléri a célját.
Másfelől viszont, annak nagyon is tudatában van, hogy ha megszabadulna az őt kínzó képzetektől, azonnal újakat kapna, jó eséllyel épp a karjaiban tartott nősténytől, bár tény, hogy megvolna az az előnye, hogy Nariina pengeközelben van, a démoni szukával ellentétben...*
-Téged... *a szó végül oly könnyen gördül le ajkairól, mintha mindig is arra várt, volna, hogy ezt kimondhassa. Elpillantva Nariina válla fölött, látja a démont, látja az áttetsző szellemtestet, s az arcán a haragot, a kínzó gyűlöletet, a féltékenységet, fülébe cseng tébolyult sikolya... és elvigyorodik. Sötét, kárörvendő vigyor ez, s mint olyan, őszintébb, mint bármilyen más érzelem, melyet eddig mutatott.
~Tükröződnek szemedben a hitük vesztett szavak... az éjszakában várnak rád a tébolyodott vadak...~
A halott szempár újra összekapcsolódik a bíbor lélektükrökkel, s a hím, ajkán diadalmas vigyorral csókolja meg újra a karjában tartott nőstényt, mohón követelve azt, ami jár.*
-Legyen így... *suttogja Narii ajkai közé, megadva magát a nőstény akaratának. Hallja Eryya sikolyát a távolból, egyre messzebbről és messzebbről, de már nem érdekli. Nem érdekli abban a pillanatban semmi és senki más, csak a karjai közt tartott nő... istennő...*
//Narii//
*A kapott válasz nem csekély mértékben lepi meg a hímet, bár ami azt illeti, az iméntiek alapján számíthatott volna valami hasonló ajánlatra. Ugyanakkor, tekintettel arra, hogy Nariina valódi mélységi nőstény, ez nem csupán egy felszíni cafka üres ígérete, valami olyasmire, amit ha a hím akarna, elvehetne erővel, de legrosszabb esetben fizethetne érte. Nem, ez ennél jóval több, az a vérszín szempár is jóval többet ígér ennél, ugyanakkor Dryyx számára ez a döntés nem olyan egyszerű. Ha elfogadja, azt azt jelentené...
Nem, belegondolni sem mer, mit is jelentene, nem akarja tudatosítani magában annak a lehetőségét, hogy esélyt kapott rá, hogy szabaduljon a démonától. Túl régóta vadászik már a szajhára, túl sok mindent követett el az idáig vezető úton, s még többet kell, amíg eléri a célját.
Másfelől viszont, annak nagyon is tudatában van, hogy ha megszabadulna az őt kínzó képzetektől, azonnal újakat kapna, jó eséllyel épp a karjaiban tartott nősténytől, bár tény, hogy megvolna az az előnye, hogy Nariina pengeközelben van, a démoni szukával ellentétben...*
-Téged... *a szó végül oly könnyen gördül le ajkairól, mintha mindig is arra várt, volna, hogy ezt kimondhassa. Elpillantva Nariina válla fölött, látja a démont, látja az áttetsző szellemtestet, s az arcán a haragot, a kínzó gyűlöletet, a féltékenységet, fülébe cseng tébolyult sikolya... és elvigyorodik. Sötét, kárörvendő vigyor ez, s mint olyan, őszintébb, mint bármilyen más érzelem, melyet eddig mutatott.
~Tükröződnek szemedben a hitük vesztett szavak... az éjszakában várnak rád a tébolyodott vadak...~
A halott szempár újra összekapcsolódik a bíbor lélektükrökkel, s a hím, ajkán diadalmas vigyorral csókolja meg újra a karjában tartott nőstényt, mohón követelve azt, ami jár.*
-Legyen így... *suttogja Narii ajkai közé, megadva magát a nőstény akaratának. Hallja Eryya sikolyát a távolból, egyre messzebbről és messzebbről, de már nem érdekli. Nem érdekli abban a pillanatban semmi és senki más, csak a karjai közt tartott nő... istennő...*
3139. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-01 14:35:39
Üzenet elküldve: 2015-07-01 14:35:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 119
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 119
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Dryyx//
*Nariina nyilván nem tudhat semmit az említett dolgokról, csak általános feltételezésből indult ki, vagyis, hogy minden embernek (sötételfnek, satöbbinek) megvannak a maga démonai és belső küzdelmei. Éppen ezért erre a kérdésre csak megvonja vállait, jelezvén a hímnek, hogy a kifejezetten őt üldöző rémségekről akár csak egy kevés fogalma is lenne. Viszont a második kérdés...*
~Már vártam.~
*Elvigyorodik, nem is zavartatva a helyzet által, valamint, hogy a férfi van most kettejük adok-kapokjában felül. Általában, a Mélyben ez soha nem így működött, a hím adott, és a hím kapott - pofonokat. A férfi ereje, és az, ahogy viselkedik a nőstényekkel és úgy általában, valamint kifejezetten most, egészen izgató hatással van a nőstényre, és ezt nem is igazán akarja elrejteni. Egy újabb vállvonással, és egy igen egyszerű választ ad a kérdésre, alig hallhatóan, mély hangon mordulva.*
- Engem.
*A bíbor szemek megvillannak a halott szempárba bámulva, és ez az egyszerű szó jelenthet túl sokat, de túl keveset is a hím számára. Előtte a döntés és választás lehetősége, hogy elfogadja-e mindazt, amit ez magában foglal. Jót és rosszat is.*
//Dryyx//
*Nariina nyilván nem tudhat semmit az említett dolgokról, csak általános feltételezésből indult ki, vagyis, hogy minden embernek (sötételfnek, satöbbinek) megvannak a maga démonai és belső küzdelmei. Éppen ezért erre a kérdésre csak megvonja vállait, jelezvén a hímnek, hogy a kifejezetten őt üldöző rémségekről akár csak egy kevés fogalma is lenne. Viszont a második kérdés...*
~Már vártam.~
*Elvigyorodik, nem is zavartatva a helyzet által, valamint, hogy a férfi van most kettejük adok-kapokjában felül. Általában, a Mélyben ez soha nem így működött, a hím adott, és a hím kapott - pofonokat. A férfi ereje, és az, ahogy viselkedik a nőstényekkel és úgy általában, valamint kifejezetten most, egészen izgató hatással van a nőstényre, és ezt nem is igazán akarja elrejteni. Egy újabb vállvonással, és egy igen egyszerű választ ad a kérdésre, alig hallhatóan, mély hangon mordulva.*
- Engem.
*A bíbor szemek megvillannak a halott szempárba bámulva, és ez az egyszerű szó jelenthet túl sokat, de túl keveset is a hím számára. Előtte a döntés és választás lehetősége, hogy elfogadja-e mindazt, amit ez magában foglal. Jót és rosszat is.*
3138. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-01 14:21:58
Üzenet elküldve: 2015-07-01 14:21:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Lorew//
*Értetlenül ráncolja meg a homlokát, majd lehajol és tenyerét a földre helyezi. Néhány másodpercig ott tartja, majd lassan felegyenesedik, összecsapja két tenyerét és összedörzsölve törli le róla az esetleges porszemeket.*
- Nem hideg. Jó időnk van. *Állapítja meg az egyszerű tényt, jelezve, hogy ennyivel ugyan nem fog kibújni a másik a felelőssége elől, s nem adja be olyan könnyen a derekát a témával kapcsolatban.*
- Én nem vagyok része a sorsodnak. Csak a hír hozója vagyok. Persze, ha mégis megengeded, hogy agyonverjelek, mielőtt a szellemek megkínoznak, akkor tényleg részese leszek.
*Teljesen biztos benne, hogy a férfi előbb utóbb bele fog egyezni, hogy segítsen rajta, s sikerül majd jobb belátásra bírni, annyira nem tűnik hülyének. Bár tény, hogy okosnak sem, hiszen akkor tenné, amire kérték a felsőbbrendűek VI által. Ő biztos nem ellenkezne, látta már mi ennek az eredménye. Ő tudja miért zúdít esőt rájuk az ég, vagy miért fúj olykor a szél, avagy miért borulnak le a szekerek a hegyoldalakon. Csak éppen ezt nem tudja olyan egyértelműen a másik tudomására hozni, hiszen ő maga sem egyszerű kis jelenség. Sosem volt és már nem is lesz.*
- Idióták? *Néz végig a tömegen. Eddig nem is igazán figyelt fel rájuk hiszen, annyira nem lényegesek. Ők csak szükséges kellékei egy nagyobb színdarabnak, ami az orruk előtt játszódik, s nem vesznek róla tudomást.* Nem, én nem látok idiótákat. Bár te elég fura vagy, tudod?
*Sóhajt, majd kisöpri a szemébe lógó ciklámen tincseket egy pillanatra, bár úgyis tudja, hogy aligha telik bele néhány másodpercbe, míg ismét odalógnak. De ez természetes, hisz ott a helyük. Talán nem is kellett volna hozzányúlnia.*
- Aha. *Bólint egyet jelezvén hogy tudomásul vette a halandó definícióját, ami kétségtelenül furcsa lett.* Te vagy az az Amos Thenior? *Ugyan nem buta, hallotta, amikor a férfi Lorewnek nevezte magát, de hisz számára is a Vi nem csak egyszerű becenév, vagy név, ez egy jelzés is. Egy jelölés. De van ám valódi neve is.* Mert akkor igazad van. De emiatt ne aggódj, mert úgysem élsz hosszú életet, csak szánalmasat, bár ezen javítani sosem késő.
*Ismét csak a jó szándék beszél belőle, bele sem gondol abba, hogy esetleg szavai sértőek, bántóak lehetnek mások számára, hiszen ő csak az igazat mondja, ráadásul ez a férfi nyilvánvalóan nem akar hosszú életet élni, mert akkor követné a tanácsait, így végül is sikerült vele egy jó hírt is közölnie.
A „nincsenek is itt” kijelentésre ismét körbetekint, fel az égre, a férfi háta mögé, a forgatag felé, majd kék lélektükreit visszaszegezi a szakállas Amos Theniorra, vagy Lorewre.*
- De igen! *Mondja legalább olyan dacosan, mint a másik.* És nem titulustól függ, hogy ki láthatja őket. Én kiérdemeltem. Te meg csak a szakálladat növesztetted.
*Ezzel mélyponton érintette a lányt. Bár már hozzászokott, hogy senki sem hiszi el neki, amit lát, s futóbolondnak tartják, de még senki sem jött olyan kifogással, hogy azért nincsenek itt a szellemek, mert akkor ő is látná őket. Egyébként is mi lehet az a szerzetes? Mert ez a fickó fura egy szerzet, annyi biztos, de mégis miből gondolhatja, hogy ő is láthatná azt, amit Vi?*
- Ha mágus lennél tudnád, hogy nem illik azt viselni, mi nem a tied. *Kanyarodik vissza gyorsan a témához, ami a másik számára talán rém idegesítő, a lány számára viszont az indok, ami a férfihez vezette a tömegen belül. Ugyan nem mondhatja, hogy nem keltette fel figyelmét Amos Theniornak ez a kijelentése, hiszen ő maga is mágusnak készül, csak éppen senkit sem talál megfelelőnek arra, hogy taníthassa. Számára olyan kell, aki a mágiát, s a levegőt úgy látja, ahogy ő is, nem pedig egyszerű létfenntartási eszköznek.
Ugyanazzal a kifejezéstelen arccal hallgatja, amíg a szakállas forma igyekszik megmagyarázni miért akar bölcsebbnek tűnni, bár néha azért megpróbálja befejezni a mondatát.*
- Mert nem vagy az? *Jön az első tipp.* Mert úgy gondolod, hogy ha már öreg vagy akkor bölcs is?
*Ő így kapásból ezeket lőné be, de majd kiderül a férfi reakciójából, biztos örülni fog, amiért, a lány ilyen készségesen segít rajta, ha már ő képtelen gondolkodni.*
- Igen, örülök, hogy belátod. *Mosolyog ő is barátságosan, amikor Lorew elismeri, hogy kezd megbolondulni, de legalább a lány segíti. Mondata második felét már inkább figyelmen kívül hagyja. Ahogy a jóslásról mondott cinikus megjegyzést is. Tudja ő, hogy vág az esze, ezért is választották ki őt erre a feladatra, s nem egy szerzetes mágust a templomból.*
- De hisz az lehetetlen. *Vágja közbe, utalván arra, hogy a férfi már nem tud fiatalon a szellemekkel találkozni.* A fiatalnak mondott korszak feletted már eljárt. De a logikád nagyon helyes, remélem a Lényed értékelni fogja, ha az enyémek nem is. Végre valamit őszintén beláttál magadról. *Újabb kedves mosoly, szinte sugárzik az arca a boldogságtól, hogy valami fényt is lát végre a fickó körül, nem csak a sötét jeleket, amik a közelgő halálának jelei.* Tényleg szolgának születtél.
*Kezd elmenni a mások által pofátlanságnak hívott határon túlra, de nem túlzottan foglalkozik a következményekkel, ez a férfi őt nem tudja bántani. Teljesen ártalmatlan Vi szemszögéből.*
- Mi a tretil? *Pislog nagyokat.* Nézzük meg, hogy árulnak-e itt olyat? *Gyere, gyengéden ráncigálja a mágus ruhájának az ujját, hogy pattanjon lábra.*
- Én nem mondhatom meg neked, mennyi időd van hátra, de a körülötted lebegő sötét felhő nem arra utal, hogy túl sok lenne. Talán itt a forgatagban találunk neked egy olyan entitást is. Szívesen segítek rajtad. Gyere Hu. *Noszogatja, hogy induljanak. Ha a férfi nem mozdul, akkor ugyanúgy ott marad vele.*
//Lorew//
*Értetlenül ráncolja meg a homlokát, majd lehajol és tenyerét a földre helyezi. Néhány másodpercig ott tartja, majd lassan felegyenesedik, összecsapja két tenyerét és összedörzsölve törli le róla az esetleges porszemeket.*
- Nem hideg. Jó időnk van. *Állapítja meg az egyszerű tényt, jelezve, hogy ennyivel ugyan nem fog kibújni a másik a felelőssége elől, s nem adja be olyan könnyen a derekát a témával kapcsolatban.*
- Én nem vagyok része a sorsodnak. Csak a hír hozója vagyok. Persze, ha mégis megengeded, hogy agyonverjelek, mielőtt a szellemek megkínoznak, akkor tényleg részese leszek.
*Teljesen biztos benne, hogy a férfi előbb utóbb bele fog egyezni, hogy segítsen rajta, s sikerül majd jobb belátásra bírni, annyira nem tűnik hülyének. Bár tény, hogy okosnak sem, hiszen akkor tenné, amire kérték a felsőbbrendűek VI által. Ő biztos nem ellenkezne, látta már mi ennek az eredménye. Ő tudja miért zúdít esőt rájuk az ég, vagy miért fúj olykor a szél, avagy miért borulnak le a szekerek a hegyoldalakon. Csak éppen ezt nem tudja olyan egyértelműen a másik tudomására hozni, hiszen ő maga sem egyszerű kis jelenség. Sosem volt és már nem is lesz.*
- Idióták? *Néz végig a tömegen. Eddig nem is igazán figyelt fel rájuk hiszen, annyira nem lényegesek. Ők csak szükséges kellékei egy nagyobb színdarabnak, ami az orruk előtt játszódik, s nem vesznek róla tudomást.* Nem, én nem látok idiótákat. Bár te elég fura vagy, tudod?
*Sóhajt, majd kisöpri a szemébe lógó ciklámen tincseket egy pillanatra, bár úgyis tudja, hogy aligha telik bele néhány másodpercbe, míg ismét odalógnak. De ez természetes, hisz ott a helyük. Talán nem is kellett volna hozzányúlnia.*
- Aha. *Bólint egyet jelezvén hogy tudomásul vette a halandó definícióját, ami kétségtelenül furcsa lett.* Te vagy az az Amos Thenior? *Ugyan nem buta, hallotta, amikor a férfi Lorewnek nevezte magát, de hisz számára is a Vi nem csak egyszerű becenév, vagy név, ez egy jelzés is. Egy jelölés. De van ám valódi neve is.* Mert akkor igazad van. De emiatt ne aggódj, mert úgysem élsz hosszú életet, csak szánalmasat, bár ezen javítani sosem késő.
*Ismét csak a jó szándék beszél belőle, bele sem gondol abba, hogy esetleg szavai sértőek, bántóak lehetnek mások számára, hiszen ő csak az igazat mondja, ráadásul ez a férfi nyilvánvalóan nem akar hosszú életet élni, mert akkor követné a tanácsait, így végül is sikerült vele egy jó hírt is közölnie.
A „nincsenek is itt” kijelentésre ismét körbetekint, fel az égre, a férfi háta mögé, a forgatag felé, majd kék lélektükreit visszaszegezi a szakállas Amos Theniorra, vagy Lorewre.*
- De igen! *Mondja legalább olyan dacosan, mint a másik.* És nem titulustól függ, hogy ki láthatja őket. Én kiérdemeltem. Te meg csak a szakálladat növesztetted.
*Ezzel mélyponton érintette a lányt. Bár már hozzászokott, hogy senki sem hiszi el neki, amit lát, s futóbolondnak tartják, de még senki sem jött olyan kifogással, hogy azért nincsenek itt a szellemek, mert akkor ő is látná őket. Egyébként is mi lehet az a szerzetes? Mert ez a fickó fura egy szerzet, annyi biztos, de mégis miből gondolhatja, hogy ő is láthatná azt, amit Vi?*
- Ha mágus lennél tudnád, hogy nem illik azt viselni, mi nem a tied. *Kanyarodik vissza gyorsan a témához, ami a másik számára talán rém idegesítő, a lány számára viszont az indok, ami a férfihez vezette a tömegen belül. Ugyan nem mondhatja, hogy nem keltette fel figyelmét Amos Theniornak ez a kijelentése, hiszen ő maga is mágusnak készül, csak éppen senkit sem talál megfelelőnek arra, hogy taníthassa. Számára olyan kell, aki a mágiát, s a levegőt úgy látja, ahogy ő is, nem pedig egyszerű létfenntartási eszköznek.
Ugyanazzal a kifejezéstelen arccal hallgatja, amíg a szakállas forma igyekszik megmagyarázni miért akar bölcsebbnek tűnni, bár néha azért megpróbálja befejezni a mondatát.*
- Mert nem vagy az? *Jön az első tipp.* Mert úgy gondolod, hogy ha már öreg vagy akkor bölcs is?
*Ő így kapásból ezeket lőné be, de majd kiderül a férfi reakciójából, biztos örülni fog, amiért, a lány ilyen készségesen segít rajta, ha már ő képtelen gondolkodni.*
- Igen, örülök, hogy belátod. *Mosolyog ő is barátságosan, amikor Lorew elismeri, hogy kezd megbolondulni, de legalább a lány segíti. Mondata második felét már inkább figyelmen kívül hagyja. Ahogy a jóslásról mondott cinikus megjegyzést is. Tudja ő, hogy vág az esze, ezért is választották ki őt erre a feladatra, s nem egy szerzetes mágust a templomból.*
- De hisz az lehetetlen. *Vágja közbe, utalván arra, hogy a férfi már nem tud fiatalon a szellemekkel találkozni.* A fiatalnak mondott korszak feletted már eljárt. De a logikád nagyon helyes, remélem a Lényed értékelni fogja, ha az enyémek nem is. Végre valamit őszintén beláttál magadról. *Újabb kedves mosoly, szinte sugárzik az arca a boldogságtól, hogy valami fényt is lát végre a fickó körül, nem csak a sötét jeleket, amik a közelgő halálának jelei.* Tényleg szolgának születtél.
*Kezd elmenni a mások által pofátlanságnak hívott határon túlra, de nem túlzottan foglalkozik a következményekkel, ez a férfi őt nem tudja bántani. Teljesen ártalmatlan Vi szemszögéből.*
- Mi a tretil? *Pislog nagyokat.* Nézzük meg, hogy árulnak-e itt olyat? *Gyere, gyengéden ráncigálja a mágus ruhájának az ujját, hogy pattanjon lábra.*
- Én nem mondhatom meg neked, mennyi időd van hátra, de a körülötted lebegő sötét felhő nem arra utal, hogy túl sok lenne. Talán itt a forgatagban találunk neked egy olyan entitást is. Szívesen segítek rajtad. Gyere Hu. *Noszogatja, hogy induljanak. Ha a férfi nem mozdul, akkor ugyanúgy ott marad vele.*
3137. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-01 14:00:36
Üzenet elküldve: 2015-07-01 14:00:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
// Nyári forgatag //
//Tökkelütött egy társaság//
*Ő éppen nem Nerililre gondolt, amikor a térkép ellopásáról beszélt, ahhoz elég biztosan tartja. Meg, egyébként is, ilyen intermezzók még Nadnak sem sikerültek, pedig őt látta lopni és sokat nem tehetett ellene. Illetve, látni nem látta, túl furmányos az a lény, de a hatását megérezte. Ahogy a másik is a kis ajándékot, bár az első reakció nem az volt, amire számított, a végén mégis kellemesen jönnek ki a reakciók, de mikor ettől felbátorodván egy másodikat is osztana a másik arcára, megzavarják őket. Nem tagadja, bár ő nem mondja ki a nevét, elég tisztán emlékszik rá. A jelenet okára annál kevésbé. Ez talán a harmadik alkalom, hogy a kislány faképnél hagyja, de legalább most szól is róla, nem csak úgy eltűnik az oldala mellől. És, most legalább nem marad egyedül is, bár a helyzet kínosságát ő is érzi. Viszont, hiába a nagyon sok rendezetlen ügyük, nem fog ezzel foglalkozni, ma nem. Az ő arca komoly, elszállt belőle a kezdeti kedvesség, ahogy a hangja is mellőzi a barátságos tónust, monoton és érzelmektől megfosztott.*
-Nem mondhatni. Udvaroltam neki, majd szó nélkül elhagyott. Ő is. Ennek talán fél éve is volt. Úgy látom, hogy egyeseknek az idő túlságosan is megszépíti az emlékeket. Nekem nem igazán.
*Eltávolodik a nőtől, visszatér ahhoz, hogy félkarral fogja. Ennek már egyébként is ideje lenne, mert így ölelve úgy sem tudnának rendesen sétálni. Hirtelen már nincs kedve játszadozni, mesélgetni, meg úgy általában szórakozni. Viszont nem süket és nem vak, tudja, ez Nerililre nem lesz egyből igaz és nem is szabadna hagynia, hogy a társnője napja is rámenjen erre az eseményre.*
-Sajnálom, hogy ilyen helyzetbe kerültél. Ezt majd elrendezem vele. Menjünk inni valamit.
*Talán most lehet róla elhinni, hogy őszinte, mert tényleg az. Keserű szájízzel indul, immár harmadszor a mai nap arra, hogy valamiképp rendbehozza a mások által elrontott napját. Vagy legalább Nerililét. De lehet, hogy inkább visszatér és várja tovább az üzleti partnerét, akire igazából már nem is kíváncsi. 20 perc bőven elég ahhoz, hogy az orgyilkos előbb érkezzen meg, mint a partner, annyival többet nem is várna. Annak is volt ott legalább egy fél órája. De lényegtelen, irány a Pegazus.*
//Tökkelütött egy társaság//
*Ő éppen nem Nerililre gondolt, amikor a térkép ellopásáról beszélt, ahhoz elég biztosan tartja. Meg, egyébként is, ilyen intermezzók még Nadnak sem sikerültek, pedig őt látta lopni és sokat nem tehetett ellene. Illetve, látni nem látta, túl furmányos az a lény, de a hatását megérezte. Ahogy a másik is a kis ajándékot, bár az első reakció nem az volt, amire számított, a végén mégis kellemesen jönnek ki a reakciók, de mikor ettől felbátorodván egy másodikat is osztana a másik arcára, megzavarják őket. Nem tagadja, bár ő nem mondja ki a nevét, elég tisztán emlékszik rá. A jelenet okára annál kevésbé. Ez talán a harmadik alkalom, hogy a kislány faképnél hagyja, de legalább most szól is róla, nem csak úgy eltűnik az oldala mellől. És, most legalább nem marad egyedül is, bár a helyzet kínosságát ő is érzi. Viszont, hiába a nagyon sok rendezetlen ügyük, nem fog ezzel foglalkozni, ma nem. Az ő arca komoly, elszállt belőle a kezdeti kedvesség, ahogy a hangja is mellőzi a barátságos tónust, monoton és érzelmektől megfosztott.*
-Nem mondhatni. Udvaroltam neki, majd szó nélkül elhagyott. Ő is. Ennek talán fél éve is volt. Úgy látom, hogy egyeseknek az idő túlságosan is megszépíti az emlékeket. Nekem nem igazán.
*Eltávolodik a nőtől, visszatér ahhoz, hogy félkarral fogja. Ennek már egyébként is ideje lenne, mert így ölelve úgy sem tudnának rendesen sétálni. Hirtelen már nincs kedve játszadozni, mesélgetni, meg úgy általában szórakozni. Viszont nem süket és nem vak, tudja, ez Nerililre nem lesz egyből igaz és nem is szabadna hagynia, hogy a társnője napja is rámenjen erre az eseményre.*
-Sajnálom, hogy ilyen helyzetbe kerültél. Ezt majd elrendezem vele. Menjünk inni valamit.
*Talán most lehet róla elhinni, hogy őszinte, mert tényleg az. Keserű szájízzel indul, immár harmadszor a mai nap arra, hogy valamiképp rendbehozza a mások által elrontott napját. Vagy legalább Nerililét. De lehet, hogy inkább visszatér és várja tovább az üzleti partnerét, akire igazából már nem is kíváncsi. 20 perc bőven elég ahhoz, hogy az orgyilkos előbb érkezzen meg, mint a partner, annyival többet nem is várna. Annak is volt ott legalább egy fél órája. De lényegtelen, irány a Pegazus.*
3136. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-01 13:31:34
Üzenet elküldve: 2015-07-01 13:31:34
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Íjászverseny//
//Második forduló//
*Kirion első lövésén elmosolyodik, lehet nem a legbiztosabban ért célt a nyílvessző, de egy biztos: a lövéshez meg van az ideális szög és úgy néz ki meg éri kockáztatni, mert igaz szoros az élmezőny de ő vezet. Amíg tart az újabb forduló reklámszövegelése odalép a bábuhoz, amire rálép és kihúzza belőle első vesszőjét és a többi közé helyezi megkülönböztetett helyre, hogy a következő menetben ne azt indítsa újra útnak.*
*Felemeli kezét a szalaggal, hogy most ő következik és a vonalhoz áll. A szalagot az övére köti és leteszi fegyvere fejét a földre, hogy lábával kitámasztva könnyebbel felajzza. Amikor kész vállának támasztva emeli fel a fegyvert jobbjával, majd bal kezével a tegezébe nyúl egy új nyilat kiemelve, szeme végigfut rajta, hogy biztos szimmetrikusak e tollak és nincsen e megsérülve, nem lenne jó ilyen balgaságért elrontani az újabb vakmerő lövését.
Rá helyezi a nyílpuska menetére a vesszőt és ismét a távolabbi bábut veszi célba, a döntési szög megvan, enyhe széllel kell számolnia, bár ez ilyen erős fegyvernél nem sokat számít, de fő a megfontoltság. Vesz egy mély levegőt amit benn tart és elméjét is kiüríti, csak ő és a képzeletbeli szív középpontja létezik, amit el kell találnia. Magabiztosan oldja ki a húrt fegyverén és engedi útjára nyilát és mikor az a bábuba csapódik, arra a hangra ereszti ki a feltartott levegőt tüdejéből és akkor tér vissza köré az élet is. Elmosolyodik és udvariasan adja át helyét a következő versenyzőnek már amennyiben a női nemből következik valaki.*
//Íjászverseny//
//Második forduló//
*Kirion első lövésén elmosolyodik, lehet nem a legbiztosabban ért célt a nyílvessző, de egy biztos: a lövéshez meg van az ideális szög és úgy néz ki meg éri kockáztatni, mert igaz szoros az élmezőny de ő vezet. Amíg tart az újabb forduló reklámszövegelése odalép a bábuhoz, amire rálép és kihúzza belőle első vesszőjét és a többi közé helyezi megkülönböztetett helyre, hogy a következő menetben ne azt indítsa újra útnak.*
*Felemeli kezét a szalaggal, hogy most ő következik és a vonalhoz áll. A szalagot az övére köti és leteszi fegyvere fejét a földre, hogy lábával kitámasztva könnyebbel felajzza. Amikor kész vállának támasztva emeli fel a fegyvert jobbjával, majd bal kezével a tegezébe nyúl egy új nyilat kiemelve, szeme végigfut rajta, hogy biztos szimmetrikusak e tollak és nincsen e megsérülve, nem lenne jó ilyen balgaságért elrontani az újabb vakmerő lövését.
Rá helyezi a nyílpuska menetére a vesszőt és ismét a távolabbi bábut veszi célba, a döntési szög megvan, enyhe széllel kell számolnia, bár ez ilyen erős fegyvernél nem sokat számít, de fő a megfontoltság. Vesz egy mély levegőt amit benn tart és elméjét is kiüríti, csak ő és a képzeletbeli szív középpontja létezik, amit el kell találnia. Magabiztosan oldja ki a húrt fegyverén és engedi útjára nyilát és mikor az a bábuba csapódik, arra a hangra ereszti ki a feltartott levegőt tüdejéből és akkor tér vissza köré az élet is. Elmosolyodik és udvariasan adja át helyét a következő versenyzőnek már amennyiben a női nemből következik valaki.*
3135. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-01 13:04:45
Üzenet elküldve: 2015-07-01 13:04:45
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Nyári forgatag//
// Íjászverseny //
//Második forduló//
* Mivel elsőként eresztette el a nyílvesszőt a bábu felé vezető úton ezért nyugodtan végignézhette a többiek próbálkozásait. Főleg arra próbál választ lelni mennyi az esélye arra, hogy eltalálja a legnehezebb, legtávolabb elhelyezett célpontot.
Ketten is kipróbálják magukat ezen a téren. Az egyik az ifjú elf kivel korábban néhány szót váltott, a másik egy nő. A siker fele-fele arányú. A fiúnak sikerül eltalálnia a kitűzött célpontot viszont a nőnek nem. ~Vajon nekem milyen esélyeim lehetnének?~ latolgat.
Mindenki lőtt már egyet. A gnóm lövése volt a legérdekesebb, pontosabban inkább a fegyvere és a metódus ahogyan meg kell közelíteni. Végül mindenki befejezi az első kört és ismét rövid beszéd következik minek végén engedélyt kapnak a folytatásra.
Most másodikként lép a vonal elé. Zsebéből előhúzza a szalagot, meglengeti majd visszateszi azt a helyére. A tegezbe nyúl és egy pirosra festett nyílvesszőt húz ki belőle apró háromszögletű fém heggyel. Mondhatni ez a leggyorsabb, vagy inkább a legtávolabb elszálló nyílvesszeje ezért a választás most a harmadik bábura esik. Ha ezzel nem sikerül elérnie a célt akkor jobb ha marad a közelebbi célpontok mellett.
Az nyílvessző a húrra kerül majd szemmagasságban óvatosan húzza ki a fegyvert. Nem szükséges, sőt nem is szabad jobban megfeszítse az íjat mint az előző körben, reménye csakis a szélcsendben na meg a gyors nyílvesszőben és a pontos célzásban lehet.
A nyílvessző két tollsora fehér viszont a vezértolla az fekete. Ewangel a fekete toll menté, annak segítségével célozza be a bábu szívét és mikor úgy érzi, hogy minden lehetőség adott a minél pontosabb találatra útjára engedi a nyílvesszőt. Pár pillanatig mintha még nézne utána, majd visszavonul a helyére.*
// Íjászverseny //
//Második forduló//
* Mivel elsőként eresztette el a nyílvesszőt a bábu felé vezető úton ezért nyugodtan végignézhette a többiek próbálkozásait. Főleg arra próbál választ lelni mennyi az esélye arra, hogy eltalálja a legnehezebb, legtávolabb elhelyezett célpontot.
Ketten is kipróbálják magukat ezen a téren. Az egyik az ifjú elf kivel korábban néhány szót váltott, a másik egy nő. A siker fele-fele arányú. A fiúnak sikerül eltalálnia a kitűzött célpontot viszont a nőnek nem. ~Vajon nekem milyen esélyeim lehetnének?~ latolgat.
Mindenki lőtt már egyet. A gnóm lövése volt a legérdekesebb, pontosabban inkább a fegyvere és a metódus ahogyan meg kell közelíteni. Végül mindenki befejezi az első kört és ismét rövid beszéd következik minek végén engedélyt kapnak a folytatásra.
Most másodikként lép a vonal elé. Zsebéből előhúzza a szalagot, meglengeti majd visszateszi azt a helyére. A tegezbe nyúl és egy pirosra festett nyílvesszőt húz ki belőle apró háromszögletű fém heggyel. Mondhatni ez a leggyorsabb, vagy inkább a legtávolabb elszálló nyílvesszeje ezért a választás most a harmadik bábura esik. Ha ezzel nem sikerül elérnie a célt akkor jobb ha marad a közelebbi célpontok mellett.
Az nyílvessző a húrra kerül majd szemmagasságban óvatosan húzza ki a fegyvert. Nem szükséges, sőt nem is szabad jobban megfeszítse az íjat mint az előző körben, reménye csakis a szélcsendben na meg a gyors nyílvesszőben és a pontos célzásban lehet.
A nyílvessző két tollsora fehér viszont a vezértolla az fekete. Ewangel a fekete toll menté, annak segítségével célozza be a bábu szívét és mikor úgy érzi, hogy minden lehetőség adott a minél pontosabb találatra útjára engedi a nyílvesszőt. Pár pillanatig mintha még nézne utána, majd visszavonul a helyére.*
3134. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-01 12:51:46
Üzenet elküldve: 2015-07-01 12:51:46
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 59
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 59
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Narii//
*Dryyx tudatában van, legalábbis valahol mélyen, hogy a nőstény kihasználja, hogy el akarja csábítani és magához akarja kötni, ám ehhez néhány nyelvcsapásnál jóval többre volna szükség. Tény és való, hogy a hím jelen pillanatban élvezi a helyzetet, de ez édeskevés ahhoz, hogy a lelkét megszabadítsa azoktól a bizonyos láncoktól, amik a gyűlölt nőstényhez kötik, bár az is igaz, hogy kezdésnek éppen nem rossz.*
-Mondjuk úgy, hogy kezdhetted volna rosszabbul is... *jelenik meg egy feszes kis mosoly a hím szája sarkában, s még közelebb húzza magához a nőstényt, érezni akarja a testének melegét, a szívének ritmusát, tudni akarja, hogy mennyire izgatott a történtekkel kapcsolatban. A szeme csillogása, s az ajkain szétterülő vigyor láttán elég egyértelmű a hím számára, hogy a nőstény nagyon is nyeregben érzi magát, s úgy dönt, hogy meghagyja ebben a tudatban.
Mert Nariinának fogalma sem lehet arról, miféle démon kínozza a hímet, s hogy a hozzá kötő láncokat csupán vér és halál oldhatja fel, néhány ügyes nyelvmozdulat semmiképpen.
A torka köré fonódó ujjak azonban nem bizonyulnak a legjobb húzásnak, a hím jobbja feljebb kúszik Nariina hátán, egészen a tarkójáig, ahol a haja tövébe markol, s finoman, de igen határozottan húzza hátrébb a nőstény fejét, hogy a szemeibe nézhessen. Dryyx arca újfent akár egy szobor, csupán a halott szemek mélyén láthatja a nőstény a vihart tombolni, de a hím fülébe visítozó démonokat nem hallhatja. *
-Mit tudsz te a múltamról és a láncaimról? *kérdi mélyen a vörös szempárba nézve. Hangja oly hideg és metsző, akár az acél az oldalán, immár nyoma sincs semmi játékosságnak benne. Bal keze erélyesen, birtoklón tartja a nőt a derekánál fogva.*
-Sokat kérsz tőlem. Mit kapok én cserébe?
//Narii//
*Dryyx tudatában van, legalábbis valahol mélyen, hogy a nőstény kihasználja, hogy el akarja csábítani és magához akarja kötni, ám ehhez néhány nyelvcsapásnál jóval többre volna szükség. Tény és való, hogy a hím jelen pillanatban élvezi a helyzetet, de ez édeskevés ahhoz, hogy a lelkét megszabadítsa azoktól a bizonyos láncoktól, amik a gyűlölt nőstényhez kötik, bár az is igaz, hogy kezdésnek éppen nem rossz.*
-Mondjuk úgy, hogy kezdhetted volna rosszabbul is... *jelenik meg egy feszes kis mosoly a hím szája sarkában, s még közelebb húzza magához a nőstényt, érezni akarja a testének melegét, a szívének ritmusát, tudni akarja, hogy mennyire izgatott a történtekkel kapcsolatban. A szeme csillogása, s az ajkain szétterülő vigyor láttán elég egyértelmű a hím számára, hogy a nőstény nagyon is nyeregben érzi magát, s úgy dönt, hogy meghagyja ebben a tudatban.
Mert Nariinának fogalma sem lehet arról, miféle démon kínozza a hímet, s hogy a hozzá kötő láncokat csupán vér és halál oldhatja fel, néhány ügyes nyelvmozdulat semmiképpen.
A torka köré fonódó ujjak azonban nem bizonyulnak a legjobb húzásnak, a hím jobbja feljebb kúszik Nariina hátán, egészen a tarkójáig, ahol a haja tövébe markol, s finoman, de igen határozottan húzza hátrébb a nőstény fejét, hogy a szemeibe nézhessen. Dryyx arca újfent akár egy szobor, csupán a halott szemek mélyén láthatja a nőstény a vihart tombolni, de a hím fülébe visítozó démonokat nem hallhatja. *
-Mit tudsz te a múltamról és a láncaimról? *kérdi mélyen a vörös szempárba nézve. Hangja oly hideg és metsző, akár az acél az oldalán, immár nyoma sincs semmi játékosságnak benne. Bal keze erélyesen, birtoklón tartja a nőt a derekánál fogva.*
-Sokat kérsz tőlem. Mit kapok én cserébe?
3133. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-01 12:21:36
Üzenet elküldve: 2015-07-01 12:21:36
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Távol még a hajnal //
// Dwartak, Turwal //
*Magába szállva, szemöldök ráncolva követi a férfit, miután az elmondta mit látott. A ládát alaposan szemügyre veszi, még le is hajol, azonban arra nagyon ügyel hogy ne érintse meg. Végül, mikor az ember befejezte a mondandóját végig tekint a maradék négy zsoldoson akik a rögtönzött barikád mögött foglaltak állást.*
-Amit kérsz, nem egyszerű dolog.*Hagy pár másodpercet, hogy újra megsűrűsödjön a csend körülöttük.* Jobb ha tudod, nem holmi barbárok állnak most előtted. A nevem Kőszirt Dwartak, ez pedig itt a fivérem, Kőszirt Turwal. Krolm felkent lovagjai vagyunk. És ami azt illeti, ez a harc nem tartozik ránk.*Újabb csend, imádja a teátrális előadást, nem is tagadhatná. Úgy sejti, a vörös majdnem kitért a hitéből mikor meghallotta utolsó szavait, azonban ez most nem zavarja különösebben. Ismerik már egymást egy ideje, nem húzzák keresztül egymás számításait.*
-Azonban, ha Krolm dicsőségéért, vállaljuk a harcot úgy az ár, melyet fizetned kell, valóban hatalmas lesz, ezt ne feledd. Azt kéred tőlünk hogy ismeretlen démonnal szálljunk harcba, idegen terepen, rend társaink nélkül.*Ízlelgeti saját szavait. Krolm imádja az ilyen harcot. Most végre bizonyíthatják hogy méltók a szent olajra, melyet homlokukra kentek. Lelkesedését azonban maszkszerű arca nem engedi láttatni.*
-Az ajánlatodat mérlegelnünk kell. Ha megbocsájtasz, itt az ideje, hogy beszéljünk a fivéremmel. Várj itt.*Azzal hátat fordít, s az ajtó felé sétál, remélhetőleg a vörössel az oldalán. Ha kiértek a raktár kapuján oldalra fordul s tesznek bár öblös lépést, hogy hallótávolságon kívülre kerüljenek.
Mikor testvérére pillant, arcán hűvös mosoly kúszik szét.*
-Úgy vélem testvér, dicsőséget szerzünk Krolmnak, vagy vele vacsorázunk.* Győzelem vagy halál, más út nincs. Egy Krolmita sose hátrál meg.*
-Te hogy csinálnád?*Kérdi a másikat, neki ugyan már van egy terve, de kíváncsi mit gondol testvére. Egy egész két részét adják, mindkettőjükre szükség lesz ebben a harcban.*
// Dwartak, Turwal //
*Magába szállva, szemöldök ráncolva követi a férfit, miután az elmondta mit látott. A ládát alaposan szemügyre veszi, még le is hajol, azonban arra nagyon ügyel hogy ne érintse meg. Végül, mikor az ember befejezte a mondandóját végig tekint a maradék négy zsoldoson akik a rögtönzött barikád mögött foglaltak állást.*
-Amit kérsz, nem egyszerű dolog.*Hagy pár másodpercet, hogy újra megsűrűsödjön a csend körülöttük.* Jobb ha tudod, nem holmi barbárok állnak most előtted. A nevem Kőszirt Dwartak, ez pedig itt a fivérem, Kőszirt Turwal. Krolm felkent lovagjai vagyunk. És ami azt illeti, ez a harc nem tartozik ránk.*Újabb csend, imádja a teátrális előadást, nem is tagadhatná. Úgy sejti, a vörös majdnem kitért a hitéből mikor meghallotta utolsó szavait, azonban ez most nem zavarja különösebben. Ismerik már egymást egy ideje, nem húzzák keresztül egymás számításait.*
-Azonban, ha Krolm dicsőségéért, vállaljuk a harcot úgy az ár, melyet fizetned kell, valóban hatalmas lesz, ezt ne feledd. Azt kéred tőlünk hogy ismeretlen démonnal szálljunk harcba, idegen terepen, rend társaink nélkül.*Ízlelgeti saját szavait. Krolm imádja az ilyen harcot. Most végre bizonyíthatják hogy méltók a szent olajra, melyet homlokukra kentek. Lelkesedését azonban maszkszerű arca nem engedi láttatni.*
-Az ajánlatodat mérlegelnünk kell. Ha megbocsájtasz, itt az ideje, hogy beszéljünk a fivéremmel. Várj itt.*Azzal hátat fordít, s az ajtó felé sétál, remélhetőleg a vörössel az oldalán. Ha kiértek a raktár kapuján oldalra fordul s tesznek bár öblös lépést, hogy hallótávolságon kívülre kerüljenek.
Mikor testvérére pillant, arcán hűvös mosoly kúszik szét.*
-Úgy vélem testvér, dicsőséget szerzünk Krolmnak, vagy vele vacsorázunk.* Győzelem vagy halál, más út nincs. Egy Krolmita sose hátrál meg.*
-Te hogy csinálnád?*Kérdi a másikat, neki ugyan már van egy terve, de kíváncsi mit gondol testvére. Egy egész két részét adják, mindkettőjükre szükség lesz ebben a harcban.*
3132. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-01 11:27:33
Üzenet elküldve: 2015-07-01 11:27:33
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
//Nyári forgatag//
//Taitos, Teghi//
~Nocsak, átutazó kereskedő, vagy gyökértelen vándor volnál? Bár ez nem is csoda, tekintve a mókusokat és a választott társaságodat...~
-A Pegazus Fogadó jól hangzik, nemes neve van... no persze ez nem jelent semmit, az egyik régi régi ismerősöm nem átallott Balzsamos Ékszerdoboznak nevezni egy utolsó bordélyt, amit egy elszegényedett nemesi család istállójában rendeztek be.
*Közben Teghi hosszú lábain szélsebesen megjárja a sültmalacos standot, a puha, szaftos hús illata pedig rádöbbenti, milyen régen nem evett már... és mintha mágia lenne a dologban, az óriás még meg is kínálja! Ez aztán bőven elég ahhoz, hogy félretegye a faji előítéleteit.*
-Csak egy falatot, ha tényleg szabad... *szerénykedik és tényleg ügyel rá, hogy az ő mércéje szerint hatalmas darab húsból bőven maradjon. Ahogy befejezte a neki utalt húsdarabot, az övén lógó tarsolyból elővesz egy kendőt és módszeresen letisztogatja a kezét, külön ügyelve a körmeire is. Közben ha Taitos megindul valamerre, természetesen követi.*
-Ó és úgy döntöttem, a mókust Lord Bozontnak fogom nevezni! *jegyzi meg mintegy mellékesen, ahogy az állat átmászik a másik vállára.*
//Taitos, Teghi//
~Nocsak, átutazó kereskedő, vagy gyökértelen vándor volnál? Bár ez nem is csoda, tekintve a mókusokat és a választott társaságodat...~
-A Pegazus Fogadó jól hangzik, nemes neve van... no persze ez nem jelent semmit, az egyik régi régi ismerősöm nem átallott Balzsamos Ékszerdoboznak nevezni egy utolsó bordélyt, amit egy elszegényedett nemesi család istállójában rendeztek be.
*Közben Teghi hosszú lábain szélsebesen megjárja a sültmalacos standot, a puha, szaftos hús illata pedig rádöbbenti, milyen régen nem evett már... és mintha mágia lenne a dologban, az óriás még meg is kínálja! Ez aztán bőven elég ahhoz, hogy félretegye a faji előítéleteit.*
-Csak egy falatot, ha tényleg szabad... *szerénykedik és tényleg ügyel rá, hogy az ő mércéje szerint hatalmas darab húsból bőven maradjon. Ahogy befejezte a neki utalt húsdarabot, az övén lógó tarsolyból elővesz egy kendőt és módszeresen letisztogatja a kezét, külön ügyelve a körmeire is. Közben ha Taitos megindul valamerre, természetesen követi.*
-Ó és úgy döntöttem, a mókust Lord Bozontnak fogom nevezni! *jegyzi meg mintegy mellékesen, ahogy az állat átmászik a másik vállára.*
3131. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-01 11:27:23
Üzenet elküldve: 2015-07-01 11:27:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 119
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 119
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Dryyx//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmazhat//
*Gonosz és sötét lelke most ugrál, viháncol és kegyetlen táncát járja. Nariina egy pillanatig sem gondolta volna, hogy a hím belemegy a játékba, hát még, hogy viszonozni is fogja a dolgot...!
A nőstény magában valóban játéknak fogja fel, hiszen mit sem sejt a hím lelkében tomboló démonok valódiságáról, avagy létezéséről. Csak egy játék, aminek célja, hogy a nőstény megszerezze a hímet, és átvegye felette - teste és lelke felett - az irányítást. Hogy valóra váljon, amit Narii akar, hogy a hím kövesse a halálba is, hogy parancsára öljön és pusztítson.
Végül, hosszas nyelvhadakozás után a nőstény egyik kezével megtámaszkodik a hím feje mellett, a másikat pedig mellkasárról az arcára vezeti, és vigyorogva szakad el annak ajkaitól.*
- Szóval, hogy is volt az a megszerzős dolog?
*Bíbor szemei gonoszan villognak, egyik ujját végigfuttatja a hím ajkain, majd végigsimít arcélén, hogy finoman ráfonja ujjait a nyakára.*
- Mindketten tudjuk, hogy velem akarsz jönni, csak el kell szakadnod a múltadtól. Meg kell szabadulnod a láncaidtól.
*Újra a füléhez hajol, hogy a lehető leghalkabban súgja bele a negédes szavakat.*
- Majd én szabaddá teszlek...
~És magamhoz láncollak.~
*A nőstény szélesen elvigyorodik, amit a hím természetesen nem láthat, de attól Narii arcán még ott szaladgál az a vigyor, amelyet most nagyon kevés dolog törhetne le. Most először kapta el az a hatalomvágy, amely valószínűleg már hosszú évekkel megjelent volna benne, ha sajátjai között nő fel, ha nem öli meg őket. Meg persze, ha nem pusztultak volna el a mélységi városok.*
~Én erős voltam, nekik hullaniuk kellett. Így megy ez minálunk, sötéteknél. Az élet törvénye.~
//Dryyx//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmazhat//
*Gonosz és sötét lelke most ugrál, viháncol és kegyetlen táncát járja. Nariina egy pillanatig sem gondolta volna, hogy a hím belemegy a játékba, hát még, hogy viszonozni is fogja a dolgot...!
A nőstény magában valóban játéknak fogja fel, hiszen mit sem sejt a hím lelkében tomboló démonok valódiságáról, avagy létezéséről. Csak egy játék, aminek célja, hogy a nőstény megszerezze a hímet, és átvegye felette - teste és lelke felett - az irányítást. Hogy valóra váljon, amit Narii akar, hogy a hím kövesse a halálba is, hogy parancsára öljön és pusztítson.
Végül, hosszas nyelvhadakozás után a nőstény egyik kezével megtámaszkodik a hím feje mellett, a másikat pedig mellkasárról az arcára vezeti, és vigyorogva szakad el annak ajkaitól.*
- Szóval, hogy is volt az a megszerzős dolog?
*Bíbor szemei gonoszan villognak, egyik ujját végigfuttatja a hím ajkain, majd végigsimít arcélén, hogy finoman ráfonja ujjait a nyakára.*
- Mindketten tudjuk, hogy velem akarsz jönni, csak el kell szakadnod a múltadtól. Meg kell szabadulnod a láncaidtól.
*Újra a füléhez hajol, hogy a lehető leghalkabban súgja bele a negédes szavakat.*
- Majd én szabaddá teszlek...
~És magamhoz láncollak.~
*A nőstény szélesen elvigyorodik, amit a hím természetesen nem láthat, de attól Narii arcán még ott szaladgál az a vigyor, amelyet most nagyon kevés dolog törhetne le. Most először kapta el az a hatalomvágy, amely valószínűleg már hosszú évekkel megjelent volna benne, ha sajátjai között nő fel, ha nem öli meg őket. Meg persze, ha nem pusztultak volna el a mélységi városok.*
~Én erős voltam, nekik hullaniuk kellett. Így megy ez minálunk, sötéteknél. Az élet törvénye.~
3130. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-01 11:07:28
Üzenet elküldve: 2015-07-01 11:07:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 285
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 285
Játékstílus: Megfontolt
// Nyári forgatag//
//Tökkelütött egy társaság//
*Megnyugvóan veszi tudomásul, hogy kráken csak a mesékben létezik. Noha, ő elhisz mindent, ami a tengerrel kapcsolatos, elvégre nyílt vízen sosem tartózkodott sokáig. S persze, Zara mégis csak egy kalóz, ő jobban tudhatja a dolgokat.
Óvatosan hajtja szét a tokot, s vele együtt a térképet, elvégre nagy kincs ez, melynek megfejtése után még nagyobbakra lelhetnek. *
- Valaki? Ugyan ki? * tekint körbe. Hát, természetesen, hogy a „ valakit” magára vette. Hisz ki tudhatná itt a forgatagon Nadon és most már rajta kívül, hogy a Szőke kincses térképpel kószál a mellénye rejtekében. Eszébe se jutott, hogy elillanjon a térképpel. Mit is kezdene vele? Hajója nincs, legénysége nincs, s nem is kalóz. S talán jobban le van gatyásodva, mint Zara, így valószínű ezek bérlésével se tudna próbálkozni. Bár, talán még Nad vele jobban üzletelne, mint a Szőkével. De, jelenleg inkább a térkép foglalja le és Zara közelsége. Ő férfi, Neri meg nő, így ez annyira nem is meglepő. Mutató ujját óvatosan húzza végiga sárguló papíron, hisz a Szőke óvva, kis kincsét biztos kezekkel tartja azt. Hamar kap egy puha csókot nyakára, mely meglepi, már csak azért is, mert teljesen belefeledkezett a jelek sokaságába. Tágra nyílnak szemei, ahogy a hideg fut végig a hátán. Meg kell hagyni, nem sieti el a dolgokat a Szőke. Lassan halad a célja felé, adva az igazi úriembert. Vagyis próbálja követni, az illendőséget. Neri féloldalasan pillant a férfira, s kaján kis vigyorra húzza ajkait. A borostyán szín szemekben is valami ehhez hasonló csillan. Szavak nélküli ígéretek, hogy a férfi jó úton halad. Valóban úgy nézhetnek ki, mint egy idilli párocska, a forgatagban, így kissé félre húzódva. Ám ennek, hamar vége szakad, mikor egy fiatal szőke leány, jelenik meg. Kalózfélének tűnik, így elsőre. Sose látta még az előtt, tehát nem a barlangból való. Persze, erre se venne mérget, mert még ott se találkozott mindenkivel. Jobban belegondolva csak a két boszorkával. Futólag egy-két arc, de ez az ábrázat nem volt köztük. Röpke jelenet, de épp elég ahhoz, hogy ismét kellemetlenül érezze magát. Nem hülye, és nem is vak. A lány gyors hangulat változása, mely örömből csalódottsága fordul, teljesen nyilvánvaló. Csak pislog egy darabig,majd miután a lány elviharzik és úgy becsapja a fogadó ajtaját, hogy még a néhol megrepedezett vakolata is porszemcsék kíséretében pereg a földre, csak felvonja szemöldökét: *
- Talán egy régi barátnő? * sandít fel Zarára, ha az még mindig a arcához közel hajolva várta a jelenet végét. *
//Tökkelütött egy társaság//
*Megnyugvóan veszi tudomásul, hogy kráken csak a mesékben létezik. Noha, ő elhisz mindent, ami a tengerrel kapcsolatos, elvégre nyílt vízen sosem tartózkodott sokáig. S persze, Zara mégis csak egy kalóz, ő jobban tudhatja a dolgokat.
Óvatosan hajtja szét a tokot, s vele együtt a térképet, elvégre nagy kincs ez, melynek megfejtése után még nagyobbakra lelhetnek. *
- Valaki? Ugyan ki? * tekint körbe. Hát, természetesen, hogy a „ valakit” magára vette. Hisz ki tudhatná itt a forgatagon Nadon és most már rajta kívül, hogy a Szőke kincses térképpel kószál a mellénye rejtekében. Eszébe se jutott, hogy elillanjon a térképpel. Mit is kezdene vele? Hajója nincs, legénysége nincs, s nem is kalóz. S talán jobban le van gatyásodva, mint Zara, így valószínű ezek bérlésével se tudna próbálkozni. Bár, talán még Nad vele jobban üzletelne, mint a Szőkével. De, jelenleg inkább a térkép foglalja le és Zara közelsége. Ő férfi, Neri meg nő, így ez annyira nem is meglepő. Mutató ujját óvatosan húzza végiga sárguló papíron, hisz a Szőke óvva, kis kincsét biztos kezekkel tartja azt. Hamar kap egy puha csókot nyakára, mely meglepi, már csak azért is, mert teljesen belefeledkezett a jelek sokaságába. Tágra nyílnak szemei, ahogy a hideg fut végig a hátán. Meg kell hagyni, nem sieti el a dolgokat a Szőke. Lassan halad a célja felé, adva az igazi úriembert. Vagyis próbálja követni, az illendőséget. Neri féloldalasan pillant a férfira, s kaján kis vigyorra húzza ajkait. A borostyán szín szemekben is valami ehhez hasonló csillan. Szavak nélküli ígéretek, hogy a férfi jó úton halad. Valóban úgy nézhetnek ki, mint egy idilli párocska, a forgatagban, így kissé félre húzódva. Ám ennek, hamar vége szakad, mikor egy fiatal szőke leány, jelenik meg. Kalózfélének tűnik, így elsőre. Sose látta még az előtt, tehát nem a barlangból való. Persze, erre se venne mérget, mert még ott se találkozott mindenkivel. Jobban belegondolva csak a két boszorkával. Futólag egy-két arc, de ez az ábrázat nem volt köztük. Röpke jelenet, de épp elég ahhoz, hogy ismét kellemetlenül érezze magát. Nem hülye, és nem is vak. A lány gyors hangulat változása, mely örömből csalódottsága fordul, teljesen nyilvánvaló. Csak pislog egy darabig,majd miután a lány elviharzik és úgy becsapja a fogadó ajtaját, hogy még a néhol megrepedezett vakolata is porszemcsék kíséretében pereg a földre, csak felvonja szemöldökét: *
- Talán egy régi barátnő? * sandít fel Zarára, ha az még mindig a arcához közel hajolva várta a jelenet végét. *
3129. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-01 10:53:39
Üzenet elküldve: 2015-07-01 10:53:39
ÚJ
![>Teghi Kaerk [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/3518_ember-felelf-orias_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Taitos, Aelala//
*~Lesz sör. Remélem hamar.~ Csak ez a 4 szó jár Teghi fejében folyamatosan. Olyan mint ha elkezdene körbe-körbe forogni. De azt most nem fog. De tulajdonképpen igen régen pörgött körbe-körbe. Lehet valamikor meg kéne ezt ejteni. Például a banditák között. Fogja a pallósát, és elkezdene pörögni. Elég gyerekes megoldás, de miért ne működne? Aki a közelébe jön, búcsút mondhat a fejének.
De ettől függetlenül szomjas is, meg éhes is. Taitos meg már a nő szobája felől érdeklődik. Ha Teghit érdekel valaki, ő sem szokott sokáig tétovázni. Lehetséges hogy a varázstudónak az idősebb nők jönnek be. Ez nem az ő dolga, az ő dolga az hogy keressen valami jó kis italos standot. És aztán meg vásároljon. Meg meg kellene látogatnia a nyárson sült malacot is. Finom lehet...
Szó nélkül leválik a másik kettőről, és megy magának valami vásárolni. Most ők úgy is elvannak magukkal. Ő meg éhes. Ha tudná mi az úti cél, lehet nem vásárolna, de eddig még csak a szobákról beszélgetnek. Ő meg éhes.
Először a disznót nyárson sütő emberhez megy. Az árat miután megtudakolja, kér egy igen nagy adagot. Annyit amennyi jó lesz neki is. 1435740540 Remélhetőleg elég lesz. a nagy tányér sült disznójával halad a sörös-stand felé, és megüti a fülét a neki címzett kérdés.*
-A Pegazusba megyünk? Höhö, akkor inkább ott veszek sört. Őő... És igen minden van ott. Csak ilyen fincsi disznó nem. Kér valaki?
*Bár általánosságban véve kissé mogorva alkat, de most megkínálja barátját és a nőt. Eléggé megkedvelte Taitost, az meg úgy tűnik kedveli a nőt. És úgy tartja a mondás hogy a barátom barátja az én barátom is. Ergo, mindenkit megkínál.
Ha valóban megindulnak a fogadóba a mókustól tartva egy kicsit a távolságot halad Taitos mellett. Nehogy már a kis dög meg találja a kajáját. Az az övé.*
//Taitos, Aelala//
*~Lesz sör. Remélem hamar.~ Csak ez a 4 szó jár Teghi fejében folyamatosan. Olyan mint ha elkezdene körbe-körbe forogni. De azt most nem fog. De tulajdonképpen igen régen pörgött körbe-körbe. Lehet valamikor meg kéne ezt ejteni. Például a banditák között. Fogja a pallósát, és elkezdene pörögni. Elég gyerekes megoldás, de miért ne működne? Aki a közelébe jön, búcsút mondhat a fejének.
De ettől függetlenül szomjas is, meg éhes is. Taitos meg már a nő szobája felől érdeklődik. Ha Teghit érdekel valaki, ő sem szokott sokáig tétovázni. Lehetséges hogy a varázstudónak az idősebb nők jönnek be. Ez nem az ő dolga, az ő dolga az hogy keressen valami jó kis italos standot. És aztán meg vásároljon. Meg meg kellene látogatnia a nyárson sült malacot is. Finom lehet...
Szó nélkül leválik a másik kettőről, és megy magának valami vásárolni. Most ők úgy is elvannak magukkal. Ő meg éhes. Ha tudná mi az úti cél, lehet nem vásárolna, de eddig még csak a szobákról beszélgetnek. Ő meg éhes.
Először a disznót nyárson sütő emberhez megy. Az árat miután megtudakolja, kér egy igen nagy adagot. Annyit amennyi jó lesz neki is. 1435740540 Remélhetőleg elég lesz. a nagy tányér sült disznójával halad a sörös-stand felé, és megüti a fülét a neki címzett kérdés.*
-A Pegazusba megyünk? Höhö, akkor inkább ott veszek sört. Őő... És igen minden van ott. Csak ilyen fincsi disznó nem. Kér valaki?
*Bár általánosságban véve kissé mogorva alkat, de most megkínálja barátját és a nőt. Eléggé megkedvelte Taitost, az meg úgy tűnik kedveli a nőt. És úgy tartja a mondás hogy a barátom barátja az én barátom is. Ergo, mindenkit megkínál.
Ha valóban megindulnak a fogadóba a mókustól tartva egy kicsit a távolságot halad Taitos mellett. Nehogy már a kis dög meg találja a kajáját. Az az övé.*
3128. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-01 09:57:41
Üzenet elküldve: 2015-07-01 09:57:41
ÚJ
![>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/562_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 130
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 130
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Viera//
*A hülyeségnek vannak fokozatai, ezt Lorew mindig is tudta. Az első: szerzetestársai, akik úgy mondják a hülyeségeket, mintha komolyan gondolnák. Aztán kiderül, hogy komolyan gondolják. A második, amikor már irreálisan nagy botorságot állít az egyén, de saját kifacsart gondolatmenete részeivel meggyőzhető, illetve legalább egy hasonlóan kifacsart logika alapján szót lehet érteni vele. És van a harmadik, Vi. Ezt nem is kell különösebben taglalni.*
- Mert a föld hideg, megfázna *mondja teljes komolysággal. Ez nem az, hogy begörcsölt az agya, és ennyire futotta, hanem egyfajta megadás, beletörődés, hogy hiába mondd bármi értelmes, vagy félig értelmes dolgot, az egyikük lelki üdvét sem fogja kiszolgálni. Nem, itt keményebb módszerekkel kell játszani, és akkora baromságot mondani, amekkorát nem szégyell.*
- Amíg nem vagyok biztos benne, hogy része vagy a sorsom beteljesülésének, addig nem csinálok meg semmit, amit mondasz *ennyivel le is tudja, hát nem ő lesz az, aki majd kifogásokat keres. Minek? Egyáltalán minek magyarázná meg, hogy miért tartja magán a saját medálját?! Csak most tudatosul benne, hogy már-már erről ment a beszélgetés, így fájdalmas sóhaj kíséretében kezdi simogatni a homlokát. Nem, ez biztosan nem vele történik, ez csak egy álom, egy rettenetes álom. Vagy pedig valóban az entitás lesz a dologban, másként miért futott volna össze a legfurcsább lánnyal az egész forgatagon?*
- Mert idiótákkal vagyok körülvéve *sóhajtja, amikor a memóriazavarra terelődik a szó. Nem igazán bántó szándékkal mondja, inkább őt kéne sajnálni emiatt a hangsúlyból ítélve. Most hogy Vi az egyik ezek közül, hát... attól még sajnálhatja. Ugyanis ez Lorew életének nagy tragédiája, már rég előrébb tarthatna mindenben, a kutatásaiban, a tekercseiben, a küldetésében, amit az élet ruházott rá, ha nem húzná visszafelé egy rakat pap meg szerzetes, köztük a nagy és bölcs Amos Thenior.*
- Nos... igen... *végül is nem tud vitatkozni vele, hogy a lovak halandók lennének, és hogy értelmi szint tekintetében nagyjából megfelelő kategóriába lőtte be magát a lány* Úgy mint ember... elf... ork, tudod, akik hosszú és szánalmas életet élnek, végül pedig meghalnak nyomorral a szívükben, és a tudattal, hogy semmi hasznosat nm csináltak. Na ezek a halandók. Például az egész forgatag. Vagy Amos Thenior.
*Még hogy kapcsolatban áll entitásokkal, akik most is itt vannak! Tudta nélkül ezzel rettenetesen belegázol Lorew lelki világába, hiszen ha csak egy csöpp igazság is van az egészben, akkor a felsőbb erők Vit választják inkább, mint a szerzetest? Legszívesebben sértetten, és durcásan fordulna el, esetleg előtte megjegyezné, hogy "Nincsenek is itt", de utána soha többet nem állna szóba a kölyökkel. De mivel ő egy komoly szerzetes a templomból, így másképpen kell kezelje a helyzetet.*
- Nincsenek is itt! *vágja rá karba font kezekkel és felhúzott orral, de nem fordul el duzzogni* Ugyanis én egy szerzetes vagyok a templomból, mágus, látnám, ha itt lennének.
*Arra már nem is mond semmit, hogy azért nem halandó, mert nem veszi el, ami a másé... Tény, hogy mocskos egy világban élünk, a felsőbb erőktől cseppet sem lenne igazságtalan, ha örök életet adnának annak, aki nem veszi el a másét, és nem sok örök életű lenne, de akkor is... logikátlan. Butaság. Gondolkodni sem érdemes ilyeneken. Elvégre Lorew mikor vett el bármit is, ami másé? Soha. Akkor ő sem halandó? Dehogynem, egy utolsó halandó féreg, aki próbál ganajtúró módjára várat építeni az égig, és reménykedik, hogy ez sikerülni fog.*
- Azért akarok... azért akarok... *szüksége van néhány mély levegőre a válasz előtt, szemének néhány rándulása is jelzi, hogy éppen az idegszálak pattannak el elméjében* Azért akarok bölcsnek... azért... a... Felejtsd el *nem, nem és nem, a világ minden kincséért nem lenne hajlandó még bármit reagálni erre, hiszen ha azt mondja, hogy azért akar bölcsnek tűnni, mert az, akkor a kölyök mond valami előzőhöz hasonlót, és akkor Lorew tényleg nagyon hamar el fog halálozni. Vagy Vi. Ki tudja? Attól függ, kínjában képes lesz-e ráfogni a lány nyakára, mielőtt bekövetkezik a végső rándulás, melynek következtében a szerzetes a Világmegváltó helyett a néhai jelzőt veszi fel.*
- Az eszem valóban kezd elmenni *jegyzi meg* Milyen szerencse, hogy itt vagy, és rámutatsz ilyesmikre. Bár ha nem lennél itt, nem lenne rá szükség *és legbarátibb mosolyát is magára erőlteti, miközben arról beszél, hogy a lány az őrületbe kergeti* Tudod így nem nehéz jósolni. Azt mondod valakinek, hogy meg fog halni, aztán halálra idegesíted. És úgy már a pénzt sem kérhetik vissza, vág az eszed.
~És tudod, hogy mi vág még? A sarló...~
*Köhint egyet, mert hirtelenjében a fejét nem akarja megrázni, hogy újabb témát adjon a lánynak, viszont valamivel el kell űzni ezt a gondolatot. Ez nem az övé, ő nem gondolna ilyesmikre. Akármilyen idegesítő is ez a lány, ő sosem ölne embert. Akkor sem, ha megérdemlik, és akkor sem, ha egyszer úgyis mind meghalnak.*
- Én is fiatalon fogok találkozni vele *ő pedig azért sem fogja soha elismerni, hogy öreg lenne. Ugyan, férfiassága csúcsán, ereje teljében, élete delelőjén, ilyenkor él igazán* Talán napok kérdése, talán éveké, de ki fogom várni türelmesen. És én még nem szolgálok egyet sem. És nem is kell, hogy szeressen, egy szolga nem vágyik szeretetre, ha megöl, ha hosszú és fájdalmas kínhalálban részesít, nekem úgy is megfelel, csak a nevében tehessem. Én nem vágyom szeretetre, én sem szerettem soha senkit *a vége már inkább morgásra emlékeztet. Hiába, talán azért nem ismerte soha a szeretetet, mert őt sem szerette senki, vagy pont azért nem szereti senki, mert ő képtelen szeretni. Valószínűleg ez egy körforgás, de neki így megfelel, neki ez a normális. Ha esetleg változna, talán még sajnálná is az elvesztegetett éveket, így sokkal jobb ez így.*
- Nem *rövid és tömör választ ad a macskás kérdésre pont a fenti gondolatmenetből fakadóan. Nem akarja azt látni, hogy az állat esetleg szeretetteli, reménykedő szemekkel néz rá, míg ő továbbra is Lorew marad* Ha valamilyen állatom lenne, az mondjuk egy tretil. De macska nem, sokat utazom, és a szerzetesek nem hagynák, hogy a templom készleteiből egyen, más élelmem pedig nincs. Szóval nem kell semmilyen állat, elegek azok, amikkel a templomban körül vagyok véve *kicsivel terjedelmesebb választ adott, mint szeretett volna, az egyszerű nem is megtette volna* Nem kell néhány nap plusz, amennyi időm van, annyi nekem megfelel, azt mondd meg, az mennyi. Mikorra várjam az entitást, életem urát vagy úrnőjét, a többi már nem igazán érdekel. Két nappal később is pont olyan a halál, mint egyébként. Nem kell több nap halandóként, mint amennyit feltétlenül el kell viselnem.
*A halál alapból is adomány lenne neki, hiszen szabadulhat ettől az undorító halandó porhüvelytől, de aligha lenne képes ennek örülni a tudatban, hogy elbukott. Ezért nem éri meg olyasmin tűnődni, hogy vajon mi vár a halál után. Mindegy, ha Lorew elbukik, az keserű lesz, ha pedig beteljesíti a célját, akkor már jöhet bármi, nem érdekli.*
- Ez benne a jó *sóhajtja megtörten* Ha megunok Lorewnek lenni, majd leszek Hu. Vagy Ha. De egyelőre
Lorew maradok, még úgy néhány évtizedig.
*Ez éppen olyan, mint hogy a medál ne fázzon meg... mindegy mi, csak irgalmazzanak neki az égiek, és ennek a témának legyen vége, mert különben valóban nem húzza soká.*
//Viera//
*A hülyeségnek vannak fokozatai, ezt Lorew mindig is tudta. Az első: szerzetestársai, akik úgy mondják a hülyeségeket, mintha komolyan gondolnák. Aztán kiderül, hogy komolyan gondolják. A második, amikor már irreálisan nagy botorságot állít az egyén, de saját kifacsart gondolatmenete részeivel meggyőzhető, illetve legalább egy hasonlóan kifacsart logika alapján szót lehet érteni vele. És van a harmadik, Vi. Ezt nem is kell különösebben taglalni.*
- Mert a föld hideg, megfázna *mondja teljes komolysággal. Ez nem az, hogy begörcsölt az agya, és ennyire futotta, hanem egyfajta megadás, beletörődés, hogy hiába mondd bármi értelmes, vagy félig értelmes dolgot, az egyikük lelki üdvét sem fogja kiszolgálni. Nem, itt keményebb módszerekkel kell játszani, és akkora baromságot mondani, amekkorát nem szégyell.*
- Amíg nem vagyok biztos benne, hogy része vagy a sorsom beteljesülésének, addig nem csinálok meg semmit, amit mondasz *ennyivel le is tudja, hát nem ő lesz az, aki majd kifogásokat keres. Minek? Egyáltalán minek magyarázná meg, hogy miért tartja magán a saját medálját?! Csak most tudatosul benne, hogy már-már erről ment a beszélgetés, így fájdalmas sóhaj kíséretében kezdi simogatni a homlokát. Nem, ez biztosan nem vele történik, ez csak egy álom, egy rettenetes álom. Vagy pedig valóban az entitás lesz a dologban, másként miért futott volna össze a legfurcsább lánnyal az egész forgatagon?*
- Mert idiótákkal vagyok körülvéve *sóhajtja, amikor a memóriazavarra terelődik a szó. Nem igazán bántó szándékkal mondja, inkább őt kéne sajnálni emiatt a hangsúlyból ítélve. Most hogy Vi az egyik ezek közül, hát... attól még sajnálhatja. Ugyanis ez Lorew életének nagy tragédiája, már rég előrébb tarthatna mindenben, a kutatásaiban, a tekercseiben, a küldetésében, amit az élet ruházott rá, ha nem húzná visszafelé egy rakat pap meg szerzetes, köztük a nagy és bölcs Amos Thenior.*
- Nos... igen... *végül is nem tud vitatkozni vele, hogy a lovak halandók lennének, és hogy értelmi szint tekintetében nagyjából megfelelő kategóriába lőtte be magát a lány* Úgy mint ember... elf... ork, tudod, akik hosszú és szánalmas életet élnek, végül pedig meghalnak nyomorral a szívükben, és a tudattal, hogy semmi hasznosat nm csináltak. Na ezek a halandók. Például az egész forgatag. Vagy Amos Thenior.
*Még hogy kapcsolatban áll entitásokkal, akik most is itt vannak! Tudta nélkül ezzel rettenetesen belegázol Lorew lelki világába, hiszen ha csak egy csöpp igazság is van az egészben, akkor a felsőbb erők Vit választják inkább, mint a szerzetest? Legszívesebben sértetten, és durcásan fordulna el, esetleg előtte megjegyezné, hogy "Nincsenek is itt", de utána soha többet nem állna szóba a kölyökkel. De mivel ő egy komoly szerzetes a templomból, így másképpen kell kezelje a helyzetet.*
- Nincsenek is itt! *vágja rá karba font kezekkel és felhúzott orral, de nem fordul el duzzogni* Ugyanis én egy szerzetes vagyok a templomból, mágus, látnám, ha itt lennének.
*Arra már nem is mond semmit, hogy azért nem halandó, mert nem veszi el, ami a másé... Tény, hogy mocskos egy világban élünk, a felsőbb erőktől cseppet sem lenne igazságtalan, ha örök életet adnának annak, aki nem veszi el a másét, és nem sok örök életű lenne, de akkor is... logikátlan. Butaság. Gondolkodni sem érdemes ilyeneken. Elvégre Lorew mikor vett el bármit is, ami másé? Soha. Akkor ő sem halandó? Dehogynem, egy utolsó halandó féreg, aki próbál ganajtúró módjára várat építeni az égig, és reménykedik, hogy ez sikerülni fog.*
- Azért akarok... azért akarok... *szüksége van néhány mély levegőre a válasz előtt, szemének néhány rándulása is jelzi, hogy éppen az idegszálak pattannak el elméjében* Azért akarok bölcsnek... azért... a... Felejtsd el *nem, nem és nem, a világ minden kincséért nem lenne hajlandó még bármit reagálni erre, hiszen ha azt mondja, hogy azért akar bölcsnek tűnni, mert az, akkor a kölyök mond valami előzőhöz hasonlót, és akkor Lorew tényleg nagyon hamar el fog halálozni. Vagy Vi. Ki tudja? Attól függ, kínjában képes lesz-e ráfogni a lány nyakára, mielőtt bekövetkezik a végső rándulás, melynek következtében a szerzetes a Világmegváltó helyett a néhai jelzőt veszi fel.*
- Az eszem valóban kezd elmenni *jegyzi meg* Milyen szerencse, hogy itt vagy, és rámutatsz ilyesmikre. Bár ha nem lennél itt, nem lenne rá szükség *és legbarátibb mosolyát is magára erőlteti, miközben arról beszél, hogy a lány az őrületbe kergeti* Tudod így nem nehéz jósolni. Azt mondod valakinek, hogy meg fog halni, aztán halálra idegesíted. És úgy már a pénzt sem kérhetik vissza, vág az eszed.
~És tudod, hogy mi vág még? A sarló...~
*Köhint egyet, mert hirtelenjében a fejét nem akarja megrázni, hogy újabb témát adjon a lánynak, viszont valamivel el kell űzni ezt a gondolatot. Ez nem az övé, ő nem gondolna ilyesmikre. Akármilyen idegesítő is ez a lány, ő sosem ölne embert. Akkor sem, ha megérdemlik, és akkor sem, ha egyszer úgyis mind meghalnak.*
- Én is fiatalon fogok találkozni vele *ő pedig azért sem fogja soha elismerni, hogy öreg lenne. Ugyan, férfiassága csúcsán, ereje teljében, élete delelőjén, ilyenkor él igazán* Talán napok kérdése, talán éveké, de ki fogom várni türelmesen. És én még nem szolgálok egyet sem. És nem is kell, hogy szeressen, egy szolga nem vágyik szeretetre, ha megöl, ha hosszú és fájdalmas kínhalálban részesít, nekem úgy is megfelel, csak a nevében tehessem. Én nem vágyom szeretetre, én sem szerettem soha senkit *a vége már inkább morgásra emlékeztet. Hiába, talán azért nem ismerte soha a szeretetet, mert őt sem szerette senki, vagy pont azért nem szereti senki, mert ő képtelen szeretni. Valószínűleg ez egy körforgás, de neki így megfelel, neki ez a normális. Ha esetleg változna, talán még sajnálná is az elvesztegetett éveket, így sokkal jobb ez így.*
- Nem *rövid és tömör választ ad a macskás kérdésre pont a fenti gondolatmenetből fakadóan. Nem akarja azt látni, hogy az állat esetleg szeretetteli, reménykedő szemekkel néz rá, míg ő továbbra is Lorew marad* Ha valamilyen állatom lenne, az mondjuk egy tretil. De macska nem, sokat utazom, és a szerzetesek nem hagynák, hogy a templom készleteiből egyen, más élelmem pedig nincs. Szóval nem kell semmilyen állat, elegek azok, amikkel a templomban körül vagyok véve *kicsivel terjedelmesebb választ adott, mint szeretett volna, az egyszerű nem is megtette volna* Nem kell néhány nap plusz, amennyi időm van, annyi nekem megfelel, azt mondd meg, az mennyi. Mikorra várjam az entitást, életem urát vagy úrnőjét, a többi már nem igazán érdekel. Két nappal később is pont olyan a halál, mint egyébként. Nem kell több nap halandóként, mint amennyit feltétlenül el kell viselnem.
*A halál alapból is adomány lenne neki, hiszen szabadulhat ettől az undorító halandó porhüvelytől, de aligha lenne képes ennek örülni a tudatban, hogy elbukott. Ezért nem éri meg olyasmin tűnődni, hogy vajon mi vár a halál után. Mindegy, ha Lorew elbukik, az keserű lesz, ha pedig beteljesíti a célját, akkor már jöhet bármi, nem érdekli.*
- Ez benne a jó *sóhajtja megtörten* Ha megunok Lorewnek lenni, majd leszek Hu. Vagy Ha. De egyelőre
Lorew maradok, még úgy néhány évtizedig.
*Ez éppen olyan, mint hogy a medál ne fázzon meg... mindegy mi, csak irgalmazzanak neki az égiek, és ennek a témának legyen vége, mert különben valóban nem húzza soká.*
3127. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-01 00:04:29
Üzenet elküldve: 2015-07-01 00:04:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Nyári forgatag//
//Zaranir, Nerilil//
*Útban a tér felé egyre hangosabbá, érezhetőbbé válik a fesztivál, a tömeg, a sonkákként nyűglődő emberek szaga... imádja az ünnepségeket, mégsincs jó hangulata. Az azért nem igaz, hogy félne, de tart valamitől... vagy inkább valakitől. Nem sok kétsége van affelől, hogy Zaranirt, vagy más korábbi társait majd megtalálja a tömegben, de leginkább a szőkeségtől visszakozik, vagyis inkább a rá váró számonkéréstől... hová tűnt azon a téli napon, míg a férfi elment üdvözölni egy régi barátját, és miért nem kereste azóta sem. A válasz persze egyszerű volna, és indokolt is, csak éppen hosszú és kínkeserves, és nem szívesen osztaná meg, még vele sem. Ugyan ők ketten meglehetősen összemelegedtek korábban, de még mindig nem bízik meg benne. A tömegen átvágva legszívesebben befogná az orrát, elszokott már az izzadtság szagától, ráadásul idefele jövet már megtömte magát, ezért a különféle ételek szagának keveréke inkább rosszullétre készteti, mint étvágyra. Éppen ezért kitörő öröm tör rá, mikor megpillant egy szőke kobakot a tömegben... búzaszínű fürtök... szalad felé. Talán egyenesen a karjaiba repül majd. Mert hiányzott neki, ezt már képtelen letagadni. Éppen időben fékez le, hogy tanúja legyen annak, ahogy Zaranir éppen belemerül egy térképbe... és egy nőbe. Döbbenten mered kettejükre pár pillanatig, és akaratlanul is kibukik belőle a név.*
- Zaranir?
*Ezt nem kellett volna, hiszen nyilván magára vonta a figyelmüket, pedig pontosan tudta, hogy ki az. Egyszerűen érezte. Ajkaira gúnyos mosoly húzódik, de szemei azért árulkodnak a megbántottságról... persze, vagy féléve nem találkoztak. De ennyi lenne elfelejteni? Nem mintha Zaranir olyan hűséges volna. Mit is várt tőle...*
- Bocsesz. Eszemben sem volt zavarni.
*Van némi él a hangjában, ahogy ott hagyja azt a kettőt, és bevágtat az első szembejövő épületbe, ami történetesen az ivó. Tökéletes. Most aztán holt részegre issza magát.*
//Zaranir, Nerilil//
*Útban a tér felé egyre hangosabbá, érezhetőbbé válik a fesztivál, a tömeg, a sonkákként nyűglődő emberek szaga... imádja az ünnepségeket, mégsincs jó hangulata. Az azért nem igaz, hogy félne, de tart valamitől... vagy inkább valakitől. Nem sok kétsége van affelől, hogy Zaranirt, vagy más korábbi társait majd megtalálja a tömegben, de leginkább a szőkeségtől visszakozik, vagyis inkább a rá váró számonkéréstől... hová tűnt azon a téli napon, míg a férfi elment üdvözölni egy régi barátját, és miért nem kereste azóta sem. A válasz persze egyszerű volna, és indokolt is, csak éppen hosszú és kínkeserves, és nem szívesen osztaná meg, még vele sem. Ugyan ők ketten meglehetősen összemelegedtek korábban, de még mindig nem bízik meg benne. A tömegen átvágva legszívesebben befogná az orrát, elszokott már az izzadtság szagától, ráadásul idefele jövet már megtömte magát, ezért a különféle ételek szagának keveréke inkább rosszullétre készteti, mint étvágyra. Éppen ezért kitörő öröm tör rá, mikor megpillant egy szőke kobakot a tömegben... búzaszínű fürtök... szalad felé. Talán egyenesen a karjaiba repül majd. Mert hiányzott neki, ezt már képtelen letagadni. Éppen időben fékez le, hogy tanúja legyen annak, ahogy Zaranir éppen belemerül egy térképbe... és egy nőbe. Döbbenten mered kettejükre pár pillanatig, és akaratlanul is kibukik belőle a név.*
- Zaranir?
*Ezt nem kellett volna, hiszen nyilván magára vonta a figyelmüket, pedig pontosan tudta, hogy ki az. Egyszerűen érezte. Ajkaira gúnyos mosoly húzódik, de szemei azért árulkodnak a megbántottságról... persze, vagy féléve nem találkoztak. De ennyi lenne elfelejteni? Nem mintha Zaranir olyan hűséges volna. Mit is várt tőle...*
- Bocsesz. Eszemben sem volt zavarni.
*Van némi él a hangjában, ahogy ott hagyja azt a kettőt, és bevágtat az első szembejövő épületbe, ami történetesen az ivó. Tökéletes. Most aztán holt részegre issza magát.*
3126. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-30 23:26:50
Üzenet elküldve: 2015-06-30 23:26:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Lorew//
- Igen. *Bólogat a feltett kérdésre a medállal kapcsolatban. Egész gyorsan vág az ürge esze, talán rokonlelkek, vagy valami ilyesmi, hiszen ilyen hamar senki sem érzett rá mondanivalójának lényegére. Ez a gondolat viszont gyorsan szertefoszlik a hümmögés utáni kijelentésen.* De hát, ha a nyakadban lóg, sosem kerül vissza hozzá. *Mondja elcsodálkozva.* A földön megtalálná.
*Ő ebben biztos, hiszen ő is megtalálta a férfit, aki valaki más medáljával mászkálgat egy ilyen forgalmas helyen. Őszintén reméli, hogy előbb utóbb megjön az ipse esze, különben sosem lesz rend ezen a piactéren.*
- Bolondot mondtál. *Válaszol a kérdésre és megvonja a szemöldökét. Még csak az imént ejtette ki a száján, de máris elfelejtette?* Kihagy a memóriád igaz? *Kérdezi, mintha aggódna.* Ez tudod, hogy miért van… *A medál miatt persze, mi másért is lenne? A szellemek büntetik a férfit, amiért ilyen balga. Ez biztos, ő is látott már ilyet. Csak néhány napja látott egy asszonyt, akin ott volt a szellemek jele. Ő maga kedvesen felhívta a nő figyelmét arra, hogy, ha ilyen hatalmas dekoltázzsal mászkál, az ég meg fogja büntetni érte. Az asszony persze elhajtotta, s amíg a lányt szidta fennhangon, meg is botlott. Ő pedig biztos benne, hogy erről csakis a másik világ tehet, nem pedig az, hogy annyira elvolt foglalva azzal, hogy különböző szitokszavakat gyártson, hogy nem vette észre azt a buckát a földön. Ez így volt.
Arra, hogy lesznek még tippjei kedvesen mosolyog.*
~Milyen naiv.~
- Halandó? Mint a lovak? *Őszintén nem érti a kérdést, hiszen ő nem így szemléli a világot. Ám a következőre már elmosolyodik.* Ők állnak velem kapcsolatban. Most is itt vannak. *Kezével lassan az ég felé nyúl, mintha csak simogatná a levegőt, majd körkörös mozdulatot tesz. Ehhez a kis produkcióhoz még be is hunyja egy pillanatra a szemét. Így szólal meg.* Szerintük nem vagyok halandó, ahogy te hívtad. De én nem is veszem el, ami a másé, így miért kellene meghalnom?
*Lassan leengedi a kezét, majd újra kinyitja a szemét. Ha csak egy mód van rá, ő nem igazán fog elpusztulni, hiszen ő nem tud. Nem tud róla, hogy megtudna halni, lovat viszont már látott meghalni. Így azok biztos azok. A fickó is az, látszik rajta. Mármint nem ló, hanem halandó. Látszik rajta.
Az üvöltést kifejezéstelen tekintettel tűri, mint akivel minden nap ezt művelik, és megvárja, hogy vége legyen, közben elmereng a duzzogó férfin.*
- De hát, nem is vagy bölcs. Miért akarnál annak tűnni? Öreg viszont lehetnél. Kezd elmenni az eszed is. Talán ezt jobban reprezentálná a szakállad. *Teljesen természetes módon nyilvánítja ki véleményét, mint egy orvosi diagnózist. Ő maga sem akar annak tűnni, ami nem. Milyen dolog ez? Mintha attól, hogy még jobban összegörnyedne, mondhatná magáról, hogy törpe. Logikátlan dolgok ezek, ő pedig szeretne segíteni. Ezért lecsücsül a férfi mellé és igazán idegesítő módon oldalra fordulva folyamatosan bámul a másik képébe, de valójában a szakállát figyelgeti, közben pedig csendesen hallgatja a férfinek az ő lényével való találkozásáról.*
- Meg kellene neked mutatkoznia. Hiszen lassan lejár az időd. Igazságtalan lenne úgy meghalnod, hogy nem is találkoztál vele. *Ugyanaz a nóta, gépszerűen.* Én fiatalon találkoztam velük. *Suttogja.* És én is úgy szolgálom őket, mint te. Csak engem ők szeretnek. Téged ezek szerint nem.
*Megvonja a vállát és elfordul, hogy innentől a bakancsát nézegesse. Mivel elég kicsi így még olykor lóbálgatni is tudja, s ezzel inkább fest egy kislánynak, mint annak, aminek képzeli magát.*
- Nincs macskám, így nem értem miért akarod, hogy bántsam. Az állatokat hagyni kell. Ők nem akarnak bölcsebbnek tűnni, mint amilyenek. S, ha öregek azt is elfogadják. Tanulhatnál tőlük. Vegyünk neked egy macskát? *Pattan fel lelkesen a ládáról.* Ha a Szellemeim látni fogják, hogy hajlandó vagy változni, talán pár nappal kitolják a halálod idejét, s addig lesz ideje a te lényednek is megjelenni. *Mintha a világ legjobb ötlete lenne, úgy várja a választ, egy helyben toporogva.
Közben megtudja az ipse nevét is, mire összeráncolja a homlokát.*
- Lorew? *Ráncolja meg az orrát.* De hát ez sincs az arcodra írva. Ennyi erővel lehetnél Hu is. Hiszen az sincs az arcodra írva. *Pislog rá nagyokat, s úgy tűnik, egy jó ideig nem fogja békén hagyni szegény szerzetest.*
//Lorew//
- Igen. *Bólogat a feltett kérdésre a medállal kapcsolatban. Egész gyorsan vág az ürge esze, talán rokonlelkek, vagy valami ilyesmi, hiszen ilyen hamar senki sem érzett rá mondanivalójának lényegére. Ez a gondolat viszont gyorsan szertefoszlik a hümmögés utáni kijelentésen.* De hát, ha a nyakadban lóg, sosem kerül vissza hozzá. *Mondja elcsodálkozva.* A földön megtalálná.
*Ő ebben biztos, hiszen ő is megtalálta a férfit, aki valaki más medáljával mászkálgat egy ilyen forgalmas helyen. Őszintén reméli, hogy előbb utóbb megjön az ipse esze, különben sosem lesz rend ezen a piactéren.*
- Bolondot mondtál. *Válaszol a kérdésre és megvonja a szemöldökét. Még csak az imént ejtette ki a száján, de máris elfelejtette?* Kihagy a memóriád igaz? *Kérdezi, mintha aggódna.* Ez tudod, hogy miért van… *A medál miatt persze, mi másért is lenne? A szellemek büntetik a férfit, amiért ilyen balga. Ez biztos, ő is látott már ilyet. Csak néhány napja látott egy asszonyt, akin ott volt a szellemek jele. Ő maga kedvesen felhívta a nő figyelmét arra, hogy, ha ilyen hatalmas dekoltázzsal mászkál, az ég meg fogja büntetni érte. Az asszony persze elhajtotta, s amíg a lányt szidta fennhangon, meg is botlott. Ő pedig biztos benne, hogy erről csakis a másik világ tehet, nem pedig az, hogy annyira elvolt foglalva azzal, hogy különböző szitokszavakat gyártson, hogy nem vette észre azt a buckát a földön. Ez így volt.
Arra, hogy lesznek még tippjei kedvesen mosolyog.*
~Milyen naiv.~
- Halandó? Mint a lovak? *Őszintén nem érti a kérdést, hiszen ő nem így szemléli a világot. Ám a következőre már elmosolyodik.* Ők állnak velem kapcsolatban. Most is itt vannak. *Kezével lassan az ég felé nyúl, mintha csak simogatná a levegőt, majd körkörös mozdulatot tesz. Ehhez a kis produkcióhoz még be is hunyja egy pillanatra a szemét. Így szólal meg.* Szerintük nem vagyok halandó, ahogy te hívtad. De én nem is veszem el, ami a másé, így miért kellene meghalnom?
*Lassan leengedi a kezét, majd újra kinyitja a szemét. Ha csak egy mód van rá, ő nem igazán fog elpusztulni, hiszen ő nem tud. Nem tud róla, hogy megtudna halni, lovat viszont már látott meghalni. Így azok biztos azok. A fickó is az, látszik rajta. Mármint nem ló, hanem halandó. Látszik rajta.
Az üvöltést kifejezéstelen tekintettel tűri, mint akivel minden nap ezt művelik, és megvárja, hogy vége legyen, közben elmereng a duzzogó férfin.*
- De hát, nem is vagy bölcs. Miért akarnál annak tűnni? Öreg viszont lehetnél. Kezd elmenni az eszed is. Talán ezt jobban reprezentálná a szakállad. *Teljesen természetes módon nyilvánítja ki véleményét, mint egy orvosi diagnózist. Ő maga sem akar annak tűnni, ami nem. Milyen dolog ez? Mintha attól, hogy még jobban összegörnyedne, mondhatná magáról, hogy törpe. Logikátlan dolgok ezek, ő pedig szeretne segíteni. Ezért lecsücsül a férfi mellé és igazán idegesítő módon oldalra fordulva folyamatosan bámul a másik képébe, de valójában a szakállát figyelgeti, közben pedig csendesen hallgatja a férfinek az ő lényével való találkozásáról.*
- Meg kellene neked mutatkoznia. Hiszen lassan lejár az időd. Igazságtalan lenne úgy meghalnod, hogy nem is találkoztál vele. *Ugyanaz a nóta, gépszerűen.* Én fiatalon találkoztam velük. *Suttogja.* És én is úgy szolgálom őket, mint te. Csak engem ők szeretnek. Téged ezek szerint nem.
*Megvonja a vállát és elfordul, hogy innentől a bakancsát nézegesse. Mivel elég kicsi így még olykor lóbálgatni is tudja, s ezzel inkább fest egy kislánynak, mint annak, aminek képzeli magát.*
- Nincs macskám, így nem értem miért akarod, hogy bántsam. Az állatokat hagyni kell. Ők nem akarnak bölcsebbnek tűnni, mint amilyenek. S, ha öregek azt is elfogadják. Tanulhatnál tőlük. Vegyünk neked egy macskát? *Pattan fel lelkesen a ládáról.* Ha a Szellemeim látni fogják, hogy hajlandó vagy változni, talán pár nappal kitolják a halálod idejét, s addig lesz ideje a te lényednek is megjelenni. *Mintha a világ legjobb ötlete lenne, úgy várja a választ, egy helyben toporogva.
Közben megtudja az ipse nevét is, mire összeráncolja a homlokát.*
- Lorew? *Ráncolja meg az orrát.* De hát ez sincs az arcodra írva. Ennyi erővel lehetnél Hu is. Hiszen az sincs az arcodra írva. *Pislog rá nagyokat, s úgy tűnik, egy jó ideig nem fogja békén hagyni szegény szerzetest.*
3125. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-30 23:25:33
Üzenet elküldve: 2015-06-30 23:25:33
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 120
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 120
Játékstílus: Szelíd
//Nyári forgatag//
// Íjászverseny //
// Esyae Rugarth //
*A lövése már sokkal megfontoltabb, kisebb vadat választ, amit nem csak elejteni, hanem a jutalmát elfogyasztani is könnyedebben tudja majd. A szél játéka, mintha csak számolt volna vele, eltéríti a vesszőt, azonban ahelyett, hogy szórakozna egy keveset vele, pont a szívhez közelíti meg a fadarabot és ezzel egy erős kezdést produkál. Bele is fúródik az acélhegy, kétségtelenül halálos pontot téve a második körös produkcióra. Ez talán még őt is meglepheti, bár kevés kételye volt arra, hogy leterítse a célpontot, de a bezsebelt pontok számát jóval megdobta ezen véletlenszerű esemény, aminek még az sem veheti az élét, hogy a következő körben nem számíthat még egyszer egy ekkora szerencsére. Bár, ki tudja.*
//Célpont eltalálva, ebben a körben 22 pont//
// Íjászverseny //
// Esyae Rugarth //
*A lövése már sokkal megfontoltabb, kisebb vadat választ, amit nem csak elejteni, hanem a jutalmát elfogyasztani is könnyedebben tudja majd. A szél játéka, mintha csak számolt volna vele, eltéríti a vesszőt, azonban ahelyett, hogy szórakozna egy keveset vele, pont a szívhez közelíti meg a fadarabot és ezzel egy erős kezdést produkál. Bele is fúródik az acélhegy, kétségtelenül halálos pontot téve a második körös produkcióra. Ez talán még őt is meglepheti, bár kevés kételye volt arra, hogy leterítse a célpontot, de a bezsebelt pontok számát jóval megdobta ezen véletlenszerű esemény, aminek még az sem veheti az élét, hogy a következő körben nem számíthat még egyszer egy ekkora szerencsére. Bár, ki tudja.*
//Célpont eltalálva, ebben a körben 22 pont//
3124. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-30 22:33:54
Üzenet elküldve: 2015-06-30 22:33:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 130
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 130
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Viera//
*Nos igen, egyszerű kérdést tett fel, és mégsem kap rá egyértelmű választ. Persze van valami abban, amit a nő mond, hogy persze, a tény, hogy nincs ráírva, kié, még nem jelenti azt, hogy Lorewé. Persze a farkas- vagy tolvajtörvények értelmében ha valaki addig nem jelzi, hogy az ő tulajdona, amíg kiveszed a zsebéből, és átrakod a sajátodba, akkor az már a tied. Ugyanakkor a szerzetes sosem ezen törvény alapján élt, ő ezt a medált úgy cseréle, méghozzá pénzre, aranyra, még régen. Így egyértelműen elutasít minden olyan vádat, ami akár érintőlegesen is arról szól, hogy ennek a tárgynak nem ő a jogos tulajdonosa.*
- Vagy úgy... le kéne helyeznem a földre *hümmög* És akkor mégis hogy lehetnék biztos benne, hogy a jogos tulajdonosa fogja elvinni? Jobb lesz ha inkább magamnál tartom ilyen jól látható helyen.
*Esze ágában sincs vitatkozni, amíg nem tudja, kivel vagy mivel áll szemben. Persze, korábban tűnődött azon, hogy miért is van itt a forgatagon, hogy valóban a saját ötlete volt-e, vagy a felsőbb erő hintette el benne a gondolat magvait. Ha pedig az utóbbi, akkor nyilván okkal tette, és mivel eddig haszna még nem volt ebből a tettéből, hát talán majd most. Nem feltételezi, hogy ez a kölyök egy felsőbbrendű lény legyen halandó testben, de lehet egy ilyennek a bábja. Lehet neki már megadatott az, amiről Lorew még csak álmodhat. Mindenesetre jobb az óvatosság, talán tényleg az ő sorsa is ma fog beteljesülni.*
- Bolondot mondtam volna? *megvakarja a fejét, emlékszik már a fene, mit mondott hirtelen felindulásból, de ez nem is számít* Nem gondoltam komolyan, csak dühös voltam.
*Még egy vállvonást is párosít hozzá, hogy mutassa: egyáltalán nem érdekli, hogy az alak megbocsájt-e, vagy komolyan veszi-e a szavait, talán pont ez mutatja, hogy őszintén szólt. Bocsánatot nem fog kérni, a szitkot már csak azért is megérdemelte a lány, mert felbosszantotta a szerzetest. Az égen is körbenéz, de nem lát semmit, ez részint lelombozza, hiszen ha ez a test tényleg híd lenne két világ között, akkor ott valóban entitás rejtőzhet, aki pedig nem mutatkozik Lorew előtt. Persze ez csak annyit jelent, hogy nem ez az entitás lesz a mágus mestere, vagy gazdája, ha úgy tetszik, de a tudat akkor is nyomasztó. És megint ez a halál... miért akarja ennyire meghalasztani a mágust?*
- Lesznek még tippjeim *jegyzi meg, hogy jelezze: nem, azért sem fog meghalni. Őt szavakkal nem ölheti meg senki. Aztán pedig végre megtudja, hogy kicsoda a másik. Vi. Szóval ezt jelentette az örök rajzocska az arcán. Vicces, hogy erre Lorew eddig nem gondolt, ugyanakkor ijesztő, hogy ez a név akár valóban lehetne egy entitás neve. Viszont mivel a bemutatkozás hosszát tekintve már a szerzetes bemutatkozásaival vetekszik, kénytelen megkérdezni:*
- Te halandó vagy? *ennél jobban nem kell szaporítani a szót, belemehetne, hogy a test persze halandó, de élhet még benne halhatatlan entitás, azonban ezt magában már eldöntötte: ez a kölyök halandó, ha nem is közönséges* Kapcsolatban állsz felsőbbrendű lényekkel?
*Persze a lány már utalt ilyesmire, viszont akkor is, tisztább, és biztosabb így, hogy rákérdez. Elvégre talán valóban egy entitás követe, és... nem, valójában ez cseppet sem számít pontosan azóta, hogy a poronty azt mondta, a mágus a szakálltól öregebbnek tűnik. Innentől kezdve lehetne akárki, Lorewnek komoly erőfeszítésekbe kerül, hogy ne fojtsa meg azonnal. Talán az egyetlen, ami visszatartja benne, hogy ez szabadon engedné a tébolyt, amit pedig utána nem tudna visszaparancsolni elméje sötét zugaiba.*
- A szakálltól bölcsebbnek tűnök *üvölti a lányra* Nem öregebbnek. És nem készülök halni.
*Vissza is zuttyan a ládára, és karba fonja a kezeit, hogy jelezze: megsértődött. Így néhány percnyi hallgatásba burkolózik, csak akkor szólal meg újból, mikor a lány az ő felsőbb erejét, entitását, istenét vagy istennőjét kezdi firtatni. Nem látja, na ez jó hír, akkor nem Lorewben van a hiba, csak a lény, akinek hódolni fog, valóban nincs még itt. Ez valamivel jobb kedvre deríti, ugyanakkor a lány még mindig némi zavart okoz a lelkében.*
- Még nem ismerem *mordul* Még nem tudom, ki ő, csak azt, hogy figyel engem, és irányítja az életemet. Ha pedig úgy dönt, hogy meg kell halnom, ám legyen. De előtte meg fog mutatkozni előttem, meg fogom ismerni, az ő szolgálatában, érte fogok meghalni. Nem egy halandó poronty keze által, erről ne is álmodj. Bármily fájdalmas lesz is a halál, amiben részesít, boldogan alávetem magam, ha őt szolgálom vele.
*Csak ekkor tudatosul benne, hogy lehet, nem is mondd botorságokat a lány. Vi. Még szerencse, hogy az arcára van írva, néha az ilyen neveket nehezebb megjegyezni, mint ami az előző hölggyé volt, akit úgy hívtak... mintha a Yellához lett volna köze, vagy a... valahogy biztosan hívták, és Lorew meg is jegyezte, amíg meg akarta jegyezni. Viszont mi van, ha valóban közelít felé a vég? Ez egy az egyben sorsának beteljesülését is jelenti, de ebben a pillanatban ezt kevésnek érzi. Sokáig hitte, hogy képes lenne lenne szembenézni az entitással, leborulni, és várni a halált, de mos, hogy erre esélyt lát... ő szolgálni szeretné, nem azonnal meghalni. Remélhetőleg a "közel van a halál" idővel kiegészül azzal, hogy "de még közelebb az entitás".*
- Nincs fojtogatás, hagyjál már ezzel *mordul fel* Fojtogasd a macskádat a forgatag mellett, ne engem.
*Majd pedig Vi kifejez némi érdeklődést Lorew személye iránt, tény, hogy ezt viszonylag érdekes formában, de ugyan kit is zavar az? A szerzetes ilyeneken már meg sem lepődik, inkább egy hosszú évtizedek fájdalmát és nyomorát egybetömörítő sóhaj után megjegyzi:*
- Nem, én nem vagyok Vi. Talán az arcomon van, hogy Vi? *majd hirtelen rájön, hogy hibát követett el* Nem, a szakáll mögött sincs. Eszedbe se jusson még egyszer a szádra venni a szakállamat. Lorew vagyok, szerzetes a templomból.
//Viera//
*Nos igen, egyszerű kérdést tett fel, és mégsem kap rá egyértelmű választ. Persze van valami abban, amit a nő mond, hogy persze, a tény, hogy nincs ráírva, kié, még nem jelenti azt, hogy Lorewé. Persze a farkas- vagy tolvajtörvények értelmében ha valaki addig nem jelzi, hogy az ő tulajdona, amíg kiveszed a zsebéből, és átrakod a sajátodba, akkor az már a tied. Ugyanakkor a szerzetes sosem ezen törvény alapján élt, ő ezt a medált úgy cseréle, méghozzá pénzre, aranyra, még régen. Így egyértelműen elutasít minden olyan vádat, ami akár érintőlegesen is arról szól, hogy ennek a tárgynak nem ő a jogos tulajdonosa.*
- Vagy úgy... le kéne helyeznem a földre *hümmög* És akkor mégis hogy lehetnék biztos benne, hogy a jogos tulajdonosa fogja elvinni? Jobb lesz ha inkább magamnál tartom ilyen jól látható helyen.
*Esze ágában sincs vitatkozni, amíg nem tudja, kivel vagy mivel áll szemben. Persze, korábban tűnődött azon, hogy miért is van itt a forgatagon, hogy valóban a saját ötlete volt-e, vagy a felsőbb erő hintette el benne a gondolat magvait. Ha pedig az utóbbi, akkor nyilván okkal tette, és mivel eddig haszna még nem volt ebből a tettéből, hát talán majd most. Nem feltételezi, hogy ez a kölyök egy felsőbbrendű lény legyen halandó testben, de lehet egy ilyennek a bábja. Lehet neki már megadatott az, amiről Lorew még csak álmodhat. Mindenesetre jobb az óvatosság, talán tényleg az ő sorsa is ma fog beteljesülni.*
- Bolondot mondtam volna? *megvakarja a fejét, emlékszik már a fene, mit mondott hirtelen felindulásból, de ez nem is számít* Nem gondoltam komolyan, csak dühös voltam.
*Még egy vállvonást is párosít hozzá, hogy mutassa: egyáltalán nem érdekli, hogy az alak megbocsájt-e, vagy komolyan veszi-e a szavait, talán pont ez mutatja, hogy őszintén szólt. Bocsánatot nem fog kérni, a szitkot már csak azért is megérdemelte a lány, mert felbosszantotta a szerzetest. Az égen is körbenéz, de nem lát semmit, ez részint lelombozza, hiszen ha ez a test tényleg híd lenne két világ között, akkor ott valóban entitás rejtőzhet, aki pedig nem mutatkozik Lorew előtt. Persze ez csak annyit jelent, hogy nem ez az entitás lesz a mágus mestere, vagy gazdája, ha úgy tetszik, de a tudat akkor is nyomasztó. És megint ez a halál... miért akarja ennyire meghalasztani a mágust?*
- Lesznek még tippjeim *jegyzi meg, hogy jelezze: nem, azért sem fog meghalni. Őt szavakkal nem ölheti meg senki. Aztán pedig végre megtudja, hogy kicsoda a másik. Vi. Szóval ezt jelentette az örök rajzocska az arcán. Vicces, hogy erre Lorew eddig nem gondolt, ugyanakkor ijesztő, hogy ez a név akár valóban lehetne egy entitás neve. Viszont mivel a bemutatkozás hosszát tekintve már a szerzetes bemutatkozásaival vetekszik, kénytelen megkérdezni:*
- Te halandó vagy? *ennél jobban nem kell szaporítani a szót, belemehetne, hogy a test persze halandó, de élhet még benne halhatatlan entitás, azonban ezt magában már eldöntötte: ez a kölyök halandó, ha nem is közönséges* Kapcsolatban állsz felsőbbrendű lényekkel?
*Persze a lány már utalt ilyesmire, viszont akkor is, tisztább, és biztosabb így, hogy rákérdez. Elvégre talán valóban egy entitás követe, és... nem, valójában ez cseppet sem számít pontosan azóta, hogy a poronty azt mondta, a mágus a szakálltól öregebbnek tűnik. Innentől kezdve lehetne akárki, Lorewnek komoly erőfeszítésekbe kerül, hogy ne fojtsa meg azonnal. Talán az egyetlen, ami visszatartja benne, hogy ez szabadon engedné a tébolyt, amit pedig utána nem tudna visszaparancsolni elméje sötét zugaiba.*
- A szakálltól bölcsebbnek tűnök *üvölti a lányra* Nem öregebbnek. És nem készülök halni.
*Vissza is zuttyan a ládára, és karba fonja a kezeit, hogy jelezze: megsértődött. Így néhány percnyi hallgatásba burkolózik, csak akkor szólal meg újból, mikor a lány az ő felsőbb erejét, entitását, istenét vagy istennőjét kezdi firtatni. Nem látja, na ez jó hír, akkor nem Lorewben van a hiba, csak a lény, akinek hódolni fog, valóban nincs még itt. Ez valamivel jobb kedvre deríti, ugyanakkor a lány még mindig némi zavart okoz a lelkében.*
- Még nem ismerem *mordul* Még nem tudom, ki ő, csak azt, hogy figyel engem, és irányítja az életemet. Ha pedig úgy dönt, hogy meg kell halnom, ám legyen. De előtte meg fog mutatkozni előttem, meg fogom ismerni, az ő szolgálatában, érte fogok meghalni. Nem egy halandó poronty keze által, erről ne is álmodj. Bármily fájdalmas lesz is a halál, amiben részesít, boldogan alávetem magam, ha őt szolgálom vele.
*Csak ekkor tudatosul benne, hogy lehet, nem is mondd botorságokat a lány. Vi. Még szerencse, hogy az arcára van írva, néha az ilyen neveket nehezebb megjegyezni, mint ami az előző hölggyé volt, akit úgy hívtak... mintha a Yellához lett volna köze, vagy a... valahogy biztosan hívták, és Lorew meg is jegyezte, amíg meg akarta jegyezni. Viszont mi van, ha valóban közelít felé a vég? Ez egy az egyben sorsának beteljesülését is jelenti, de ebben a pillanatban ezt kevésnek érzi. Sokáig hitte, hogy képes lenne lenne szembenézni az entitással, leborulni, és várni a halált, de mos, hogy erre esélyt lát... ő szolgálni szeretné, nem azonnal meghalni. Remélhetőleg a "közel van a halál" idővel kiegészül azzal, hogy "de még közelebb az entitás".*
- Nincs fojtogatás, hagyjál már ezzel *mordul fel* Fojtogasd a macskádat a forgatag mellett, ne engem.
*Majd pedig Vi kifejez némi érdeklődést Lorew személye iránt, tény, hogy ezt viszonylag érdekes formában, de ugyan kit is zavar az? A szerzetes ilyeneken már meg sem lepődik, inkább egy hosszú évtizedek fájdalmát és nyomorát egybetömörítő sóhaj után megjegyzi:*
- Nem, én nem vagyok Vi. Talán az arcomon van, hogy Vi? *majd hirtelen rájön, hogy hibát követett el* Nem, a szakáll mögött sincs. Eszedbe se jusson még egyszer a szádra venni a szakállamat. Lorew vagyok, szerzetes a templomból.
3123. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-30 22:09:30
Üzenet elküldve: 2015-06-30 22:09:30
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Mese sarok//
*Az igazságnál néha jobb a hazugság, ez szintén olyasmi, amit kemény leckéken keresztül tanult meg az életben. Ha az eredeti történetet adná elő az őröknek, talán még a mágust is elő akarnák keríteni, a gyerekek meg annál később jutnának haza. Sőt, ha buzgó polgárról van szó, még talán nagy ügyet is csinált volna belőle, és mint tanút, az elf lányt is belerángatták volna. Már csak az hiányozna. Nem, egy egyszerű füllentés megteszi.*
- Hogyne, keressünk egy árnyékos padot. *Invitálja Kergont, meg is célozva napfénytől mentes, éppen felszabaduló padot. Odasiet és leül, foglalva a helyet az idős férfinek, hogy neki is jusson.*
- Hát, az alapokat még édesanyámtól. *Mosolyodik el halványan. Kevés gyerek korából megmaradt emlékei közé tartoznak a homályos képek, amint egy elf asszonnyal a mezőt és az erdőt járják. Szomorú, de a nő alakját nemhogy pontosan, de körülbelülire sem tudja már felidézni. Talán emiatt is költözik némi szomorúság a tekintetébe és a mosolyába is.*
- Később pedig innen is onnan is tanultam, ráragadt. Segédkeztem egy felcsernek. *Érezhetően mélyebb részletekbe nem akaródzik belemenni, hiszen bár vonásai nyugodtak, a hangja ellenben üresen, érzelmektől mentesen cseng.*
- Sok felé járt már, hogy sok történetet tud? *Tereli kicsit más felé a témát, meg amúgy is, szívesen hallana Kergonról is valamit.*
//Mese sarok//
*Az igazságnál néha jobb a hazugság, ez szintén olyasmi, amit kemény leckéken keresztül tanult meg az életben. Ha az eredeti történetet adná elő az őröknek, talán még a mágust is elő akarnák keríteni, a gyerekek meg annál később jutnának haza. Sőt, ha buzgó polgárról van szó, még talán nagy ügyet is csinált volna belőle, és mint tanút, az elf lányt is belerángatták volna. Már csak az hiányozna. Nem, egy egyszerű füllentés megteszi.*
- Hogyne, keressünk egy árnyékos padot. *Invitálja Kergont, meg is célozva napfénytől mentes, éppen felszabaduló padot. Odasiet és leül, foglalva a helyet az idős férfinek, hogy neki is jusson.*
- Hát, az alapokat még édesanyámtól. *Mosolyodik el halványan. Kevés gyerek korából megmaradt emlékei közé tartoznak a homályos képek, amint egy elf asszonnyal a mezőt és az erdőt járják. Szomorú, de a nő alakját nemhogy pontosan, de körülbelülire sem tudja már felidézni. Talán emiatt is költözik némi szomorúság a tekintetébe és a mosolyába is.*
- Később pedig innen is onnan is tanultam, ráragadt. Segédkeztem egy felcsernek. *Érezhetően mélyebb részletekbe nem akaródzik belemenni, hiszen bár vonásai nyugodtak, a hangja ellenben üresen, érzelmektől mentesen cseng.*
- Sok felé járt már, hogy sok történetet tud? *Tereli kicsit más felé a témát, meg amúgy is, szívesen hallana Kergonról is valamit.*
3122. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-30 21:54:03
Üzenet elküldve: 2015-06-30 21:54:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Mese sarok//
*A nő elmondja az őrnek a helyzetet. Bár a gyerekek nem elkallódtak, azért mégis furcsa lenne elmondani hogy a nevelőjük csak úgy otthagyta őket. És bár a mondandó nem igaz, de sokkal jobban járnak vele mintha az igazat mondanák. A dolgon nem sokat változtat, viszont nem kell annyi kérdésre válaszolniuk.
Ahogy jobban belegondol, igencsak meglepődhet majd a drága apuka, hogy a gyermekeit a városőrök viszik haza. Talán meg sem hallgatja majd őket, és rögtön valami büntetést szab ki rájuk azon állítólagos okból hogy elkószáltak a fesztivál forgatagában. Ahogy a gyerekek helyzete le van rendezve, a nő végre válaszol a kenőccsel kapcsolatos kérdésre is.
A kenőcs ára igencsak alacsony, elnézve milyen nagy kiszerelésben adja a másik. Talán gyakori vevő lehet, amennyiben nem áll majd tovább. Ha tovább áll, akkor megpróbál néhány tégelyt venni, jó lesz neki az útja során... De ha kenőcs, akkor egyedül nem veszi hasznát, kell majd aki bekeni a hátát. Tehát akkor itt kéne maradnia a városban. De amúgy is, ki akarná egy öregember hátát kenegetni? Akár marad akár nem, úgy tűnik mégis le kell mondania a kenőcs jótékony hatásáról, mert nem tudja használni.*
-Rendben, csak kérem hadd üljünk le, kicsit megviselt ez a tempó.
*Nem egy nagyon öreg ember ő, ha kell elég sokáig el tud jutni gyalog. De csak a saját tempójában. Gyorsabban is tud menni, de a szokatlan sebesség mindig kifárasztja. Ezért is szokott szinte mindig Tir hátán utazgatni. ~Tényleg, remélhetőleg jó dolga van... De egy istállóban csak nem bánnak vele rosszul...~*
-És Rhenamys... Elmondaná hol tanulta meg hogy melyik növény mire jó? És hogy hogy kell elkészíteni egyes gyógymódokat?
*Lehetséges hogy a nő korábban már felelt ezen kérdésekre. De úgy tűnik nem figyelt eléggé, túlságosan a gyerekeken gondolkodhatott...*
//Mese sarok//
*A nő elmondja az őrnek a helyzetet. Bár a gyerekek nem elkallódtak, azért mégis furcsa lenne elmondani hogy a nevelőjük csak úgy otthagyta őket. És bár a mondandó nem igaz, de sokkal jobban járnak vele mintha az igazat mondanák. A dolgon nem sokat változtat, viszont nem kell annyi kérdésre válaszolniuk.
Ahogy jobban belegondol, igencsak meglepődhet majd a drága apuka, hogy a gyermekeit a városőrök viszik haza. Talán meg sem hallgatja majd őket, és rögtön valami büntetést szab ki rájuk azon állítólagos okból hogy elkószáltak a fesztivál forgatagában. Ahogy a gyerekek helyzete le van rendezve, a nő végre válaszol a kenőccsel kapcsolatos kérdésre is.
A kenőcs ára igencsak alacsony, elnézve milyen nagy kiszerelésben adja a másik. Talán gyakori vevő lehet, amennyiben nem áll majd tovább. Ha tovább áll, akkor megpróbál néhány tégelyt venni, jó lesz neki az útja során... De ha kenőcs, akkor egyedül nem veszi hasznát, kell majd aki bekeni a hátát. Tehát akkor itt kéne maradnia a városban. De amúgy is, ki akarná egy öregember hátát kenegetni? Akár marad akár nem, úgy tűnik mégis le kell mondania a kenőcs jótékony hatásáról, mert nem tudja használni.*
-Rendben, csak kérem hadd üljünk le, kicsit megviselt ez a tempó.
*Nem egy nagyon öreg ember ő, ha kell elég sokáig el tud jutni gyalog. De csak a saját tempójában. Gyorsabban is tud menni, de a szokatlan sebesség mindig kifárasztja. Ezért is szokott szinte mindig Tir hátán utazgatni. ~Tényleg, remélhetőleg jó dolga van... De egy istállóban csak nem bánnak vele rosszul...~*
-És Rhenamys... Elmondaná hol tanulta meg hogy melyik növény mire jó? És hogy hogy kell elkészíteni egyes gyógymódokat?
*Lehetséges hogy a nő korábban már felelt ezen kérdésekre. De úgy tűnik nem figyelt eléggé, túlságosan a gyerekeken gondolkodhatott...*
3121. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-30 21:43:33
Üzenet elküldve: 2015-06-30 21:43:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 180
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 180
Játékstílus: Megfontolt
//Nyári forgatag//
//Mutatványosok//
*A mutatvány után felszabadultan lép vissza a többiekhez, akik alatt az emberlány és Rolwahur értendő.*
- Hogy tetszett? Igaz a legelső próbálkozás nem úgy sikerült, ahogy kellett volna, de a második meg a zsonglőrködés szerintem fantasztikus volt. Legalábbis én nagyon jól éreztem magam. Persze nem csak ez a fontos, hanem az is, hogy a közönség hogy mulatott.
*Majd mint derült égből a villámcsapás jut eszébe, hogy neki még van beszélnivalója az emberlánnyal.*
- Jut eszembe, mi történt, Dharemon?
*A kérdést teljesen nyíltan teszi fel, ugyanis úgy véli, hogy a többiek is tudják, miről van szó.*
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.06.30 21:57:40, a következő indokkal:
E/1. > E/3.
//Mutatványosok//
*A mutatvány után felszabadultan lép vissza a többiekhez, akik alatt az emberlány és Rolwahur értendő.*
- Hogy tetszett? Igaz a legelső próbálkozás nem úgy sikerült, ahogy kellett volna, de a második meg a zsonglőrködés szerintem fantasztikus volt. Legalábbis én nagyon jól éreztem magam. Persze nem csak ez a fontos, hanem az is, hogy a közönség hogy mulatott.
*Majd mint derült égből a villámcsapás jut eszébe, hogy neki még van beszélnivalója az emberlánnyal.*
- Jut eszembe, mi történt, Dharemon?
*A kérdést teljesen nyíltan teszi fel, ugyanis úgy véli, hogy a többiek is tudják, miről van szó.*
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.06.30 21:57:40, a következő indokkal:
E/1. > E/3.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10032-10051