*Van mit bepótolnia, ha fel akar zárkózni, de a mondás úgy tartja, hogy jobb később mint soha! Na valahogy így van ezzel Kai is, aki az utóbbi időkben igen elvonultan élt és nem mutatkozott a városban. Egyszerűen csak visszavonult és remeteként élt, olvasgatott és tanulmányozta az ökoszisztémát, ami az egyik kedvenc elfoglaltsága. Ezt a tisztás és az erdőségek környékén megtehette, igazából senki és semmi nem zavarta, az istenek magasabb csatározásait is átvészelte. Szóval újra itt, újra mozgásban...
A piac olyan egy alkimista számára, mintha a második otthona lenne. Ha löttyök kellenek, akkor ide kell jönni és itt kell beszerezni, lehetőleg a legjobb áron. Ehhez nem kicsit kell puhítani a ravasz kereskedőket, akik nyilván a legnagyobb haszonnal akarnak dolgozni és legfeljebb annak adnak kedvezményt, aki visszatérő vendég és híres a szakmában. Kai vajon híres? Talán hallották már futólag a nevét, ugyanakkor még közel sem tekinthető hírességnek. Az alkímia minden apró csínját-bínját még nem ismeri, de szinte bármit képes már kikeverni, hiszen az eszközei is megvannak hozzá. Amiben még hiányosságai vannak, az a dörzsöltség és fondorlat, ami kötelező azoknak, akik a kereskedők közt mozognak és adnak-vesznek. Szóval van még mit tanulni és ellesni, de nem buta fiú, ráadásul roppant fiatal és fejlődőképes. Idővel komoly tapasztalatra és hírnévre tehet szert, feltéve ha kitartó lesz és nem lankad kedve, mint az elmúlt időkben. Most jelenleg úgy érzi feltöltődött és vannak céljai, mik motiválják az úton.*