*Meg is érkezik az öreges épületbe, majd a hátsó részhez vezetik, ahol szerencsére sok fényforrás biztosítja a munkáját. Meglepően sok ládát vél látni, első sorban azért, mert nem csak italok vannak itt, hanem minden egyéb is. Első körben egy pipettát, egy olajlámpát és egy kis kanalat szeretne, több egyéb eszköz társaságában. A könnyedebb italokat már látszatról felismeri, ezekkel nem is vesződik sokat, megszagolja, hogy a mellette nyugvó kereskedő is megbizonyosodjék arról, vizsgálódott vele, elmondja a várható hatását, amit a kereskedő le is jegyez, majd egy számmal jelzi, hogy mostantól minden üvegcse, amire ez a szám rákerül, ezt a hatás váltja ki. A kereskedő még ha nem is értene a számoláshoz (bár ekkor szakmájának elég csapnivaló képviselője lenne), akkor is felismeri a jeleket és össze is tudja mérni. De aggodalma fölösleges, pár keresztkérdés után megbizonyosodik, hogy ért a számok művészetéhez a kereskedő is, már ami az egyszerűbb folyamatokat illeti. Az első üveg méltó száma a 013-as lett. Ez érdeklődést vált ki a kereskedőből, azonban gyorsan meg is válaszolja.*
-Az ital a 01-es kategória 3 komponenst igénylő tagja, elsőként így behatárolva azt, hogy mire való és azt, hogy mennyire nehéz előállítani. Ezzel esetleg majdnem vaktában is meg lehet állapítani, hogy mennyit ér, akkor is, ha éppen nincs a kéznél az a pergamen, amiben le van írva.
*Ezt több-kevesebb ellenvetéssel le tudja nyomni a kereskedő torkán, felhozva, hogy idővel ő is belerázódik ebbe a szisztematikus gondolkodásba. És bár ő másképpen rendezi italait, azért ez a módszer sem hibádzik sokat. A lényeg, hogy egyértelmű legyen és következetes. Gyorsan futnak át a keze alatt az egyszerű italok, párnál megakad és csak komolyabb vizsgálódások után tudja csak megállapítani hatásukat. Elég gyorsan fel is gyűlnek az alkímiához szükséges eszköztár az asztalán, egy kevés dolgot kénytelen volt másból pótolni, de ezt elnézi magának. Eszébe is jut Noriz, aki éppen azon ügyködik, hogy ezekből a legjobbat biztosítsa neki. De elsőként a kereskedővel kell lerendeznie a dolgokat. Néhol felfut a kedve, ekkor Nestar számára ijesztő mértékben örvendezik meg, megfeledkezve arról, hogy bálványozásának célpontja egy élettelen tárgy. Még élőnél is szégyenteljes, ha ily mélyre süllyed valaki, de egy kis fiolán. De nem az ő feladata megítélni ezt, nem is teszi szóvá. Végül a kezébe jut a bizonyos foltos ital. Itt nagy reményekkel néz rá a boltos, de kénytelen lelombozni, ez nem hoz semmilyen jövőlátást vagy veszélyérzékelést, egy erős idegi méreg, ami mágikus jelleggel is bír. Ettől függetlenül, egy erős italról van szó, csak nem biztos, hogy ilyet szeretne a kereskedő árulni is, legfeljebb a polc alól.*
Ez maradjon kettőnk között, még eldöntöm, hogy mit kezdek vele.
*Szólnak rá, de arcán erőteljes érdektelen nyugalmon túl semmit nem olvashat le.*
-Legyen úgy.
*Ezzel a mondattal le is zárja az ügyet. Az egyik ilyen fiolát meg is kapja, hátha véletlenül tévedne, vizsgálja meg otthon is, majd haladnak tovább. Még pár veszélyes anyagot kénytelen közölni a kereskedővel, de ezeket nem reagálja le olyan rosszul, mint ahogy az elsőt. Beletörődhetett, hogy bizony ilyen dolgok is előkerülnek ismeretlen rakományokból, de nem bánja igazán, amíg az értéke magasra srófolható. A vége felé már gondolkodnia sem kell, csak mondani a számokat, új dolgot nem fél felfedezni köztük. Midőn az utolsó csomaggal is végzett, egy kellemes kézfogással elköszön a kereskedőtől és távozik, ránéz Norizra, hogy éppen mi van vele. Nem miatta aggódik, hanem amiatt, amivel megbízta.*