// Paripa vásárlás //
*Rhule egy darabig csendben figyeli, az almát rágcsálja csak. Aztán jön csak a kérdés. Ismét érik benne, hogy megüti a fiút, de aztán visszafogja magát. Nem kerülte el a figyelmét a homlokán az ökle nyomán felhasadó szemöldöke. Kicsit duzzadt. Bár azért volt már ennél rosszabb is, mindkettejük állapota.*
- A csizmámat, de egyébként igen, amint látod. *jegyzi meg halvány mosollyal. Örül, hogy túleshet azon a levélíráson, mert most igazán kezdi szörnyen érezni magát. Haza menni nem szeretne, de akármi történhet, és hallott olyan meséket, hogy valaki a szüleivel búcsú helyett veszekedett, azt mire hazatalált egyik szülője valami betegség rablás áldozata lett. Ezen félelmeit nem ossza meg Rhule-al, de ez egészen elszomorítja. Aztán kilépnek a Pegazusból, és a piac felé indulnak. Ezután végre megérti miért is jó, hogy Rhule-ba botlott akkor mikor olyan hirtelen elhatározta, hogy Wegtorenbe megy. Ha nem a fiúval találkozik, akkor most biztosan meg akarna halni. Mert amiket elmesél a zsoldosokról. Még le is döbben, aztán megtorpan. Egy pillanatig csak áll és nézi Rhule hátát, és mennyire örül neki, hogy végül vele tartott akkor Artheniorba. Aztán kapcsol és lehet, a fiúnak fel se tűnik, hogy egy pillanatra megállt. Pár nagyobb és gyorsabb lépéssel utoléri. Hogy pont meghallja azt, hogy nem tenyészkanca akkor mi. *
- Igen? Nahát. *kezdi csalódottan.*
- Pedig már kezdtem reménykedni benne, hogy egy kivénhedt tenyészkancát látsz bennem. *ajka lebiggyed, ahogy kiejti ezt, és pár másodpercre pedig már elmosolyodik.*
- Hát akkor azt hiszem, örülök, hogy találkoztunk, akkor. Ha akkor nem futunk, össze azt hiszem most meg akarnék halni. *ebbe még belegondolnia is szörnyű. A hideg is kirázza még a gondolatra is, hogy nem lenne beleszólása kivel mikor és hogyan…
Elhessegeti a gondolatot, és reméli Rhule ezt nem akarja tovább firtatni, mert itt neki ebből ennyi elég volt. Felsóhajt, és ahogy közelednek a piachoz gondolatai teljesen más síkra terelődnek. Veszt egy lovat az élete első saját lova, a saját megkeresett pénzén. Otthon ugye apja révén jutott mindenhez, ami sosem tette boldoggá. Saját maga akar válogatni, megnézni, és ha rosszul választ, akkor maga hibájából tanulni abból.*
- Úú már alig várom. *kezd lelkesedni, mintha az előbbi borús gondolatai elszálltak volna, és örül neki, hogy Rhule is sokkal felszabadultabb és többet mosolyog. ~Biztos, mert elmondta a titkát.~ jut eszébe. Még így reggel se gondolta meg magát, nem látja másnak, sőt jobban bízik benne, mint eddig. Ismeri, tudja mit várhat tőle, és nem kell félni attól, hogy a következő percben mi lesz. Semmi pénzért nem cserélne társat. Szívesen elmondaná, mindezt Rhule-nak, de nem biztos benne, hogy a fiú nem a tegnapi őszinteségek rovására írja ezt fel. Akkor pedig magyarázkodhatna, hogy tényleg így gondolja, és nem azért mondja, ezért inkább később mondja el, majd amikor ez már egy ködös artheniori emlék marad csak.*