Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 159 (3161. - 3180. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3180. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-03-06 18:30:31
Üzenet elküldve: 2026-03-06 18:30:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
//Megrendelés//
//A kis növény árus lány//
*Ha ez volt Cagon célja. Akkor bizony elérte. Feltüzelte a kislányban azt a merészséget ami olykor megbújik benne. Belegondolva, mennyivel is egyszerűbb volt Szikrának lenni. Amíg nem tudta pontosan kicsoda is volt ő valójában. Emlékei visszatértével sok minden más visszakerült a helyére. Mint a helyes viselkedés is. Sokak számára lehet furcsa látvány. De Cilia igen is képes volt jó gyerek módjára viselkedni. Helyet adva néha egy egy apró csínytevésnek természetesen.*
- Hmm lehet róla szó.
*Mondja még az ásványt vizsgálva a kezében, enyhén hunyorgó szemmel. A mágia sikerült, és fejében már formálódik is az anyag pontos összetétele. Arcán is egyre jobban látható a koncentráció. Sőt mi több, meglepettség és értetlenség egy időben. Furcsábbnál furcsa nevek jönnek elő a fejében amit talán gnómok, törpék és mélységiek gond nélkül felismernék, révén a bányák nagy kedvelői. Ám még tudós palántaként is ez az apró kő feltette neki a leckét.*
- Igen az. A Szikra becenév. És nem emlékszem már. Talán egy növénygyűjtő keresésem alatt.
*Mondja kissé zavartan, mintha inkább mondaná azt, hogy " csendet mert most koncentrálok ". Arca egyre jobban torzul mintha csak a tudást szívná ki kezeivel abból az apró tárgyból. De nem a fájdalom, inkább csak a meglepettség és a figyelem, hogy ennyi minden elférhet egy ilyen apró, maroknyi ásványban.*
- Arra nem lesz szükség.
*Nyílik ki végül a smaragd szempár. Bennük valami égbekiáltó csodálattal. Ahogy feljebb emeli az ásvány darabot és két ujja között lassan billenti jobbra balra. Az apró napsugár ami ekkor a piactéren végig suhan. Apró táncot lejt a kristályban és az sokféle színben pompázni kezd.*
- Lenyűgöző.
*Mondja csodálattal.*
- Vas, réz, ametiszt, kvarc, topáz, ezüst, arany még gyémánt és sok sok más. Közönséges kavicstól egészen a legdrágább ékkőig. Ám nyomokban, furcsa összetételben.
*Hogy ez a varázslat eddig, hogy nem jutott eszébe. Sok bajt és fejtőrést megspórolt volna magának Nimeril laborjában. Mennyivel egyszerűbb ha az ember lánya. Vagyis elf lánya néha használja is a kicsi fejét.*
- Kétszázötven. A kő pedig ajándék. Mert arra nem tudok árat mondani.
*Mondja ki végül utolsóként. Majd a csomagot amiben a sárkányfogak és az ital megtalálható, hozzáteszi a követ is, és a asztal közepére helyezi. Az orkra várva, hogy az ajánlat elfogadható számára.*
//A kis növény árus lány//
*Ha ez volt Cagon célja. Akkor bizony elérte. Feltüzelte a kislányban azt a merészséget ami olykor megbújik benne. Belegondolva, mennyivel is egyszerűbb volt Szikrának lenni. Amíg nem tudta pontosan kicsoda is volt ő valójában. Emlékei visszatértével sok minden más visszakerült a helyére. Mint a helyes viselkedés is. Sokak számára lehet furcsa látvány. De Cilia igen is képes volt jó gyerek módjára viselkedni. Helyet adva néha egy egy apró csínytevésnek természetesen.*
- Hmm lehet róla szó.
*Mondja még az ásványt vizsgálva a kezében, enyhén hunyorgó szemmel. A mágia sikerült, és fejében már formálódik is az anyag pontos összetétele. Arcán is egyre jobban látható a koncentráció. Sőt mi több, meglepettség és értetlenség egy időben. Furcsábbnál furcsa nevek jönnek elő a fejében amit talán gnómok, törpék és mélységiek gond nélkül felismernék, révén a bányák nagy kedvelői. Ám még tudós palántaként is ez az apró kő feltette neki a leckét.*
- Igen az. A Szikra becenév. És nem emlékszem már. Talán egy növénygyűjtő keresésem alatt.
*Mondja kissé zavartan, mintha inkább mondaná azt, hogy " csendet mert most koncentrálok ". Arca egyre jobban torzul mintha csak a tudást szívná ki kezeivel abból az apró tárgyból. De nem a fájdalom, inkább csak a meglepettség és a figyelem, hogy ennyi minden elférhet egy ilyen apró, maroknyi ásványban.*
- Arra nem lesz szükség.
*Nyílik ki végül a smaragd szempár. Bennük valami égbekiáltó csodálattal. Ahogy feljebb emeli az ásvány darabot és két ujja között lassan billenti jobbra balra. Az apró napsugár ami ekkor a piactéren végig suhan. Apró táncot lejt a kristályban és az sokféle színben pompázni kezd.*
- Lenyűgöző.
*Mondja csodálattal.*
- Vas, réz, ametiszt, kvarc, topáz, ezüst, arany még gyémánt és sok sok más. Közönséges kavicstól egészen a legdrágább ékkőig. Ám nyomokban, furcsa összetételben.
*Hogy ez a varázslat eddig, hogy nem jutott eszébe. Sok bajt és fejtőrést megspórolt volna magának Nimeril laborjában. Mennyivel egyszerűbb ha az ember lánya. Vagyis elf lánya néha használja is a kicsi fejét.*
- Kétszázötven. A kő pedig ajándék. Mert arra nem tudok árat mondani.
*Mondja ki végül utolsóként. Majd a csomagot amiben a sárkányfogak és az ital megtalálható, hozzáteszi a követ is, és a asztal közepére helyezi. Az orkra várva, hogy az ajánlat elfogadható számára.*
3179. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-03-06 09:07:24
Üzenet elküldve: 2026-03-06 09:07:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Megrendelés//
//A kis növény árus lány//
* Bár nem tudhatja, hogy az elf, mégis milyen kapcsolatot ápol az orkokkal, biztos semmilyet, ami nem meglepő, de jobb ha fajának egy –viszonylag– kedvesebb tagjával találkozik, mintsem valakivel, aki kétszer sem gondolkodott volna el az áron, csak elvenne mindent. Megakarta tanítani valamire, s olybá tűnik sikerült is. Bár az ork ebben a hitben van, mert végre valahára sikerült felvennie a szemkontaktust az elfel, ha más lenne az indok, ő maga nem tudhat erről. Az újonnan kapott láng a másik szemében egy apró bólintásra kényszeríti, de a mosoly az arcáról hamar lekopik, s helyét egy másik érzelem veszi át. Hangosan sóhajt a kapott ár hallatán, majd keze mintha ösztönösen túrna bele a rövid hajába. Bár ez is egy színjáték számára, mégis fenntartja azt, mintha egy valódi példába csöppentek volna. *
- Legyen kétszázharminc és kérjük a szép követ is mellé.
* Feleli mély hangon, majd tovább figyeli a másik kettő beszélgetését. Thalyssa pont azokat a kérdéseket teszi fel, amik őt is érdeklik. S bár ezekre a megfelelő választ az ork képtelen lenne megválaszolni, úgy a benne rejlő rejtett lehetőségek, azt néhány nap alatt megmondja. *
- Talán…
* Mondja egy kicsit hangosabban a kelleténél. Közben persze azon gondolkozik, hogy hol hallott már csillogó kövekről, de valahogy nem jut eszébe semmi hasznos. Ha tudná mi is valójában, talán nem azzal lenne elfoglalva, hogy tanítsa a másikat, hanem, hogy végre valahára üzletet köthessenek. *
- Ha van benne lehetőség… Talán kideríthetem a laboromban.
* Teszi hozzá, mint lehetőség, ám ez mind attól függ, hogy szeretne e megválni tőle. Neki nagyjából mindegy, miként dönt az elf, bár számára nyilván az lenne a legjobb, ha minél jobb áron juthat olcsó növényekhez. *
//A kis növény árus lány//
* Bár nem tudhatja, hogy az elf, mégis milyen kapcsolatot ápol az orkokkal, biztos semmilyet, ami nem meglepő, de jobb ha fajának egy –viszonylag– kedvesebb tagjával találkozik, mintsem valakivel, aki kétszer sem gondolkodott volna el az áron, csak elvenne mindent. Megakarta tanítani valamire, s olybá tűnik sikerült is. Bár az ork ebben a hitben van, mert végre valahára sikerült felvennie a szemkontaktust az elfel, ha más lenne az indok, ő maga nem tudhat erről. Az újonnan kapott láng a másik szemében egy apró bólintásra kényszeríti, de a mosoly az arcáról hamar lekopik, s helyét egy másik érzelem veszi át. Hangosan sóhajt a kapott ár hallatán, majd keze mintha ösztönösen túrna bele a rövid hajába. Bár ez is egy színjáték számára, mégis fenntartja azt, mintha egy valódi példába csöppentek volna. *
- Legyen kétszázharminc és kérjük a szép követ is mellé.
* Feleli mély hangon, majd tovább figyeli a másik kettő beszélgetését. Thalyssa pont azokat a kérdéseket teszi fel, amik őt is érdeklik. S bár ezekre a megfelelő választ az ork képtelen lenne megválaszolni, úgy a benne rejlő rejtett lehetőségek, azt néhány nap alatt megmondja. *
- Talán…
* Mondja egy kicsit hangosabban a kelleténél. Közben persze azon gondolkozik, hogy hol hallott már csillogó kövekről, de valahogy nem jut eszébe semmi hasznos. Ha tudná mi is valójában, talán nem azzal lenne elfoglalva, hogy tanítsa a másikat, hanem, hogy végre valahára üzletet köthessenek. *
- Ha van benne lehetőség… Talán kideríthetem a laboromban.
* Teszi hozzá, mint lehetőség, ám ez mind attól függ, hogy szeretne e megválni tőle. Neki nagyjából mindegy, miként dönt az elf, bár számára nyilván az lenne a legjobb, ha minél jobb áron juthat olcsó növényekhez. *
3178. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-03-06 00:58:48
Üzenet elküldve: 2026-03-06 00:58:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Megrendelés//
//A kis növény árus lány//
*Thalyssa a ork mellett állva figyeli az egész jelenetet, súlypontját áthelyezi az egyik lábára, karjait keresztbe fonja a mellkasa előtt. A láda mögött gubbasztó elf alacsonyabb, mint ő, mégis egész nagyot nő a szemében. A vörös hajú bakfis egyik szemöldöke lassan feljebb kúszik, amikor meghallja a toppanást.*
- Na lám.
A mocsárzöld és égkék szem egyszerre villan fel, ahogy Cilia végre kimondja a nevét, és – ami még fontosabb – nem hátrál meg. Thalyssa szája sarkában egy pillanatra megjelenik az a kajla, dölyfös félmosoly, amely rendszerint akkor bukkan elő, amikor valaki végre nem viselkedik kiszámíthatóan.
Egy pillanatra az ork felé sandít. Nem buta gyerek – ha nem is érti minden szándékát a nagydarab fickónak, azt azért látja, hogy az egész jelenet több volt egyszerű alkudozásnál. A köhögésre és a magasba emelt ujjra a vörös hajzuhatag finoman megbillen, ahogy a lány félrebillenti a fejét. A felemás szemek felkúsznak az ork arcára. Aztán az ég felé. Aztán vissza.
~Értem én…
Nem kommentálja. Csak egy rövid, elégedett szusszanást hallat.. Figyelme ezután visszatér Ciliára, aki már a különös kővel foglalatoskodik. Thalyssa közelebb lép a ládához, ujjai a durva fa szélére támaszkodnak. Kissé előrehajol, vörös hajának kusza végei előrebuknak a vállán.
A kristályban táncoló fény most egészen közelről látszik. A lány szemei összeszűkülnek.*
– Hm.
*Thalyssa ajkai vékony csíkba húzódnak.
~Szóval még varázsolni is próbál…
– Cilia Miritar – *ismétli végül, hangjában enyhe gunyorral, de nem rosszindulatúan.* – Sokkal hosszabb név, mint a Szikra.
*Oldalra sandít az ork felé.*
– Bár… – *vállat von*. – az se lenne éppen hazugság.
Tekintete visszacsúszik a kőre, a fény tényleg furcsán mozog benne.
– Hol találtad ezt? - *Az állával a kristály felé bök.* – Mert láttam már csillogó kavicsot patakmederben. Meg láttam már kereskedőt, aki annak próbálta eladni. De az nem így nézett vissza az emberre.
Kicsit még közelebb hajol a ládához, szinte az elf személyes terébe.
– Szóval? – *kérdezi nyersen, gyermeki kíváncsisággal.* – Erdei lelet… vagy valaki a kezedbe nyomta? És egyáltalán… mi ez?
//A kis növény árus lány//
*Thalyssa a ork mellett állva figyeli az egész jelenetet, súlypontját áthelyezi az egyik lábára, karjait keresztbe fonja a mellkasa előtt. A láda mögött gubbasztó elf alacsonyabb, mint ő, mégis egész nagyot nő a szemében. A vörös hajú bakfis egyik szemöldöke lassan feljebb kúszik, amikor meghallja a toppanást.*
- Na lám.
A mocsárzöld és égkék szem egyszerre villan fel, ahogy Cilia végre kimondja a nevét, és – ami még fontosabb – nem hátrál meg. Thalyssa szája sarkában egy pillanatra megjelenik az a kajla, dölyfös félmosoly, amely rendszerint akkor bukkan elő, amikor valaki végre nem viselkedik kiszámíthatóan.
Egy pillanatra az ork felé sandít. Nem buta gyerek – ha nem is érti minden szándékát a nagydarab fickónak, azt azért látja, hogy az egész jelenet több volt egyszerű alkudozásnál. A köhögésre és a magasba emelt ujjra a vörös hajzuhatag finoman megbillen, ahogy a lány félrebillenti a fejét. A felemás szemek felkúsznak az ork arcára. Aztán az ég felé. Aztán vissza.
~Értem én…
Nem kommentálja. Csak egy rövid, elégedett szusszanást hallat.. Figyelme ezután visszatér Ciliára, aki már a különös kővel foglalatoskodik. Thalyssa közelebb lép a ládához, ujjai a durva fa szélére támaszkodnak. Kissé előrehajol, vörös hajának kusza végei előrebuknak a vállán.
A kristályban táncoló fény most egészen közelről látszik. A lány szemei összeszűkülnek.*
– Hm.
*Thalyssa ajkai vékony csíkba húzódnak.
~Szóval még varázsolni is próbál…
– Cilia Miritar – *ismétli végül, hangjában enyhe gunyorral, de nem rosszindulatúan.* – Sokkal hosszabb név, mint a Szikra.
*Oldalra sandít az ork felé.*
– Bár… – *vállat von*. – az se lenne éppen hazugság.
Tekintete visszacsúszik a kőre, a fény tényleg furcsán mozog benne.
– Hol találtad ezt? - *Az állával a kristály felé bök.* – Mert láttam már csillogó kavicsot patakmederben. Meg láttam már kereskedőt, aki annak próbálta eladni. De az nem így nézett vissza az emberre.
Kicsit még közelebb hajol a ládához, szinte az elf személyes terébe.
– Szóval? – *kérdezi nyersen, gyermeki kíváncsisággal.* – Erdei lelet… vagy valaki a kezedbe nyomta? És egyáltalán… mi ez?
3177. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-03-05 14:58:40
Üzenet elküldve: 2026-03-05 14:58:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
//Megrendelés//
//A kis növény árus lány//
*Beleegyezően bólint az öblös hangú válaszra. Hát nem oszt meg több titkot az italokkal kapcsolatban. És a kellemesebb hangulat ami eddigra kialakul, mostanra ismét elvészni látszik. A lány "lyukat a hasba" beszédje még hagyján azt még megérti. Elvégre ezek szerint nem minden ork olyan vérszomjas amilyennek képzelte. De mint kiderül olyan körmönfont mint a legrosszabb kereskedő akit valaha látott a piactéren.
Lesújtva nézegeti árúját. Sajnaltatva önmagát és helyzetét. Ám ez csak az ő fejében van meg. Ám ezt a sajnálatot megtöri a lány kérdése.*
- A nevem? Szikra.
*Válaszolja alig hallható hangon. És mintha úgy tünne teljesen elvesztené önmagát, csak bámul ki a fejéből. Ám valami más is megtöri az ő hitetlenkedő pillanatát. Az ork hangos torok köszörülése. Majd újbóli. Cilia mint eddig is csak a mellkasáig mer felnézni. Ám az ismétlés meghozza a sikert. És a smaragdok végre találkoznak a vörös színű szemekkel. Egy pillanatra meg is borzong. Eszébe juttatva a régi rémképek egyikét. Ám ezek a szemek másabbak. Mélyebbre tekintve mást lát. Egy jelzést. Mintha Mait látná meg egy pillanatra benne. Amikor tanította. És csak csendben nézte őt, jöjjön rá maga a válaszra. Most is ez az érzés kapja el. Csak mire? Mire akarja most pont az ork tanítani. Ám az ujjak mikor mozdulnak és feljebb is emelkednek. Mintha látszodna a kis elfen, hogy az értelem vissza is szökik a smaragd szemeibe. Egy jó adag bátorsággal együtt. Nem véletlen kapta Alesiantól a szikra nevet. Mint a frissen kalapalt vas, szemei szikrákat tudnának szorni.
Arcán az eddigi lehangolt vonalakat felváltja valami más. Megkomolyulnak az arcvonások, vékony szemöldöke is mérgesen húzodik össze. Talpa megemelkedik és egy nagyot toppant. Mint aki csak megvetette a lábát a próbákhoz amiket most ki kell állnia. Határozottan fordul a másik lányhoz.*
- A nevem Cilia Miritar.
*Majd ismet az ork vörös szemeibe tekint és határozotan megszólal.*
- És nem áll az alku. Elengedem az ár felét, ahogy Thalyssa mondta az udvariatlanságom miatt. De ennyi. Semmivel sem kevesebb.
*És pár másodpercic meg ha látszik is kezén a reszketés, szemet le nem veszi az orkról amíg amaz meg szólal meg.
Ám ezek után ismét a lánynak szenteli figyelmét, hiszen a kis ököl nagyságú ásvány darabra felkeltette a figyelmét.*
- Az asvány? Nos. Nem tudom, párszor megvizsgáltam de sosem jöttem rá pontosan. Hmm.
*Gondolkodik, ahogy a kezeibe veszi és forgatni kezdi. Gondolkodik nagyon vajon mit is válaszoljon. Majd eszébe jut Nimeril mester tanítása és kis magiája amit tanított neki. Lehunyja szemeit egy pár pillanatra és a kőre koncentrál. Ha minden igaz hamarosan ott lesz fejeben a válasz a lány kérdésére.*
A varázsló megérint egy tárgyat, melynek hatására meg tudja határozni az abban fellehető, általa ismert anyagokat, és ezek pontos arányát.
//A kis növény árus lány//
*Beleegyezően bólint az öblös hangú válaszra. Hát nem oszt meg több titkot az italokkal kapcsolatban. És a kellemesebb hangulat ami eddigra kialakul, mostanra ismét elvészni látszik. A lány "lyukat a hasba" beszédje még hagyján azt még megérti. Elvégre ezek szerint nem minden ork olyan vérszomjas amilyennek képzelte. De mint kiderül olyan körmönfont mint a legrosszabb kereskedő akit valaha látott a piactéren.
Lesújtva nézegeti árúját. Sajnaltatva önmagát és helyzetét. Ám ez csak az ő fejében van meg. Ám ezt a sajnálatot megtöri a lány kérdése.*
- A nevem? Szikra.
*Válaszolja alig hallható hangon. És mintha úgy tünne teljesen elvesztené önmagát, csak bámul ki a fejéből. Ám valami más is megtöri az ő hitetlenkedő pillanatát. Az ork hangos torok köszörülése. Majd újbóli. Cilia mint eddig is csak a mellkasáig mer felnézni. Ám az ismétlés meghozza a sikert. És a smaragdok végre találkoznak a vörös színű szemekkel. Egy pillanatra meg is borzong. Eszébe juttatva a régi rémképek egyikét. Ám ezek a szemek másabbak. Mélyebbre tekintve mást lát. Egy jelzést. Mintha Mait látná meg egy pillanatra benne. Amikor tanította. És csak csendben nézte őt, jöjjön rá maga a válaszra. Most is ez az érzés kapja el. Csak mire? Mire akarja most pont az ork tanítani. Ám az ujjak mikor mozdulnak és feljebb is emelkednek. Mintha látszodna a kis elfen, hogy az értelem vissza is szökik a smaragd szemeibe. Egy jó adag bátorsággal együtt. Nem véletlen kapta Alesiantól a szikra nevet. Mint a frissen kalapalt vas, szemei szikrákat tudnának szorni.
Arcán az eddigi lehangolt vonalakat felváltja valami más. Megkomolyulnak az arcvonások, vékony szemöldöke is mérgesen húzodik össze. Talpa megemelkedik és egy nagyot toppant. Mint aki csak megvetette a lábát a próbákhoz amiket most ki kell állnia. Határozottan fordul a másik lányhoz.*
- A nevem Cilia Miritar.
*Majd ismet az ork vörös szemeibe tekint és határozotan megszólal.*
- És nem áll az alku. Elengedem az ár felét, ahogy Thalyssa mondta az udvariatlanságom miatt. De ennyi. Semmivel sem kevesebb.
*És pár másodpercic meg ha látszik is kezén a reszketés, szemet le nem veszi az orkról amíg amaz meg szólal meg.
Ám ezek után ismét a lánynak szenteli figyelmét, hiszen a kis ököl nagyságú ásvány darabra felkeltette a figyelmét.*
- Az asvány? Nos. Nem tudom, párszor megvizsgáltam de sosem jöttem rá pontosan. Hmm.
*Gondolkodik, ahogy a kezeibe veszi és forgatni kezdi. Gondolkodik nagyon vajon mit is válaszoljon. Majd eszébe jut Nimeril mester tanítása és kis magiája amit tanított neki. Lehunyja szemeit egy pár pillanatra és a kőre koncentrál. Ha minden igaz hamarosan ott lesz fejeben a válasz a lány kérdésére.*
A varázsló megérint egy tárgyat, melynek hatására meg tudja határozni az abban fellehető, általa ismert anyagokat, és ezek pontos arányát.
3176. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-03-05 11:07:07
Üzenet elküldve: 2026-03-05 11:07:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Megrendelés//
//A kis növény árus lány//
- Itt ott néhány érdekes reakció, de a legtöbb helyen mintha hiányozna valami, amitől végbe mehetne a teljes reakció. A tűz sem ég fa nélkül, és jelen esetben a fa hiányzik.
* Fejti ki az elf válaszára. A fiatalságnak még sokat kell tanulnia az életről, amit az ork most egy erős leckeként dob a kettejük arcába. Jobb, ha korán megtanulják, hogy a világ, olykor kegyetlenebb és néha a szomszédjaink sokkal veszélyesebbek, mint az erdőben bújó fenevadak. Terve épp úgy végződik, amitől tartott. Az elf rövid megszólalásából, s az azt követő némaság többet elárul, mint azt hinnék. Thalyssa pillantása is csak zöldfülűségét támassza alá. Kezei szorosabban fonódnak mellkasa köré, főleg mert a válasz igen egyszerű. Ha hagyják magukat eltaposni, úgy el is lesznek taposva. Bár még gyerekek, ez nem tart örökké. Néhány másodpercig ugyan, de lenéz az emberlányra. Tekintetéből sokat nem lehet kiolvasni, de nem várja el a lánytól, hogy mellé tegye le a voksát. Ha ő nem mond semmit, akkor az orknak kell rávezetnie a párost. Ha nem látják a fától az erdőt, néha egy kisebb lökés elég. Egyik keze kiemelkedik a fogásból, amit szája elé tesz, majd feltűnő köhögésbe kezd, hogy magára terelje a figyelmet, ezúttal a feje irányába. Ha megint a mellkasát nézné akkor megint ugyanott vannak. Ha sikerül az elf tekintetét elnyernie, mutatóujját kiegyenesíti, de nem mond semmit, csak tovább köhög, mintha valami a torkán akadt volna. Közben persze egyenest az ég felé mutat. Utalva ezzel arra, hogy az előadásnak közel sincs vége, s innen kezdődik az igazi tárgyalás. Persze az ork így gondolja, hogy a többiek mit vonnak le belőle, arról fogalma sincs.
A kő kérdésére egyelőre nem válaszol. Hasonlóan még ő sem látott ilyet. Ami az orkot illeti, a kő lehet egy fontos elegyed, avagy egy szebb kavics a sok közül. Bármelyik is legyen, hagyja, hogy a tündér mondjon róla pár szót, hátha beigazolja valamelyik teóriát. Ami őt illeti, ő csak jól jöhet ki ebből a helyzetből. *
//A kis növény árus lány//
- Itt ott néhány érdekes reakció, de a legtöbb helyen mintha hiányozna valami, amitől végbe mehetne a teljes reakció. A tűz sem ég fa nélkül, és jelen esetben a fa hiányzik.
* Fejti ki az elf válaszára. A fiatalságnak még sokat kell tanulnia az életről, amit az ork most egy erős leckeként dob a kettejük arcába. Jobb, ha korán megtanulják, hogy a világ, olykor kegyetlenebb és néha a szomszédjaink sokkal veszélyesebbek, mint az erdőben bújó fenevadak. Terve épp úgy végződik, amitől tartott. Az elf rövid megszólalásából, s az azt követő némaság többet elárul, mint azt hinnék. Thalyssa pillantása is csak zöldfülűségét támassza alá. Kezei szorosabban fonódnak mellkasa köré, főleg mert a válasz igen egyszerű. Ha hagyják magukat eltaposni, úgy el is lesznek taposva. Bár még gyerekek, ez nem tart örökké. Néhány másodpercig ugyan, de lenéz az emberlányra. Tekintetéből sokat nem lehet kiolvasni, de nem várja el a lánytól, hogy mellé tegye le a voksát. Ha ő nem mond semmit, akkor az orknak kell rávezetnie a párost. Ha nem látják a fától az erdőt, néha egy kisebb lökés elég. Egyik keze kiemelkedik a fogásból, amit szája elé tesz, majd feltűnő köhögésbe kezd, hogy magára terelje a figyelmet, ezúttal a feje irányába. Ha megint a mellkasát nézné akkor megint ugyanott vannak. Ha sikerül az elf tekintetét elnyernie, mutatóujját kiegyenesíti, de nem mond semmit, csak tovább köhög, mintha valami a torkán akadt volna. Közben persze egyenest az ég felé mutat. Utalva ezzel arra, hogy az előadásnak közel sincs vége, s innen kezdődik az igazi tárgyalás. Persze az ork így gondolja, hogy a többiek mit vonnak le belőle, arról fogalma sincs.
A kő kérdésére egyelőre nem válaszol. Hasonlóan még ő sem látott ilyet. Ami az orkot illeti, a kő lehet egy fontos elegyed, avagy egy szebb kavics a sok közül. Bármelyik is legyen, hagyja, hogy a tündér mondjon róla pár szót, hátha beigazolja valamelyik teóriát. Ami őt illeti, ő csak jól jöhet ki ebből a helyzetből. *
3175. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-03-04 23:23:29
Üzenet elküldve: 2026-03-04 23:23:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Megrendelés//
//A kis növény árus lány//
*Az elf helyett is felháborodik az ork ajánlatán, megnyúló képpel kapja fel a fejét, hogy jól megnézhesse magának az igazi, jólfésült tolvajt. Vékony szemöldökét összeráncolja, a felgyűrűzött ujjakban végződő apró tenyér tompán puffan a lapos mellkason, ajkai résnyire nyílnak. Arcára a megbotránkozás mellett némi elismerés ül ki, csak aztán fordul ismét Cilia felé.
Ha észre is veszi a „csúnya tekintetet“, nem tűnik úgy, mint aki tudomást vesz róla, zavarni sem zavarja igazán. Tizenegy lánnyal nőtt fel, míg nem kerül verekedésre a sor, nehéz megrengetni a világát -ha pedig mégiscsak ölre menne bárkivel, attól sem szeppenne meg igazán, mivel általában a dühe nagyobb, mint a józan ítélőképessége.
A felemás szemeket egyre vonzza a különös kristály, hóka ujjait szorosan fonja össze a hasa előtt, így biztosítva magát és a többieket is, a mai napon nem fog tolvajlás történni, legalább is nem Thalyssa részéről, Cilia ellen.
Türelmesen várja ki az üzlet végét, tekintete az alkudozók között ingázik, de a továbbiakban az árakba nem szól bele. Bár kezdi megsajnálni az elfet, sajnálatból még jó nem származott, ő pedig kifejezetten jóra vágyik, ami akkor tetőzik, ha érvényesül a „boldog asszony, boldog ház“ elve. Csak hát, ugye…esetükben most Cagon lenne az asszony.
A vörös elég vizuális, ahogy megjelenik lelki szemei előtt az ork finom, dámákhoz illő ruhában, reflexszerűen rántja hátrébb a fejét, erősen megrázkódik, még el is fintorodik. Saját reakcióját rosszalló nyammogással nyugtázza, kelletlen szusszantással igyekszik ledörzsölgetni az alkarjára kúszó libabőrt.*
-Nem mondtad el a neved. Az ork bemutatkozott, én pedig Thalyssa vagyok. Te meg…? -*bök kerek állával a lány irányába.* - Mi az a kő? Miért táncol benne a fény? -*az utóbbi kérdés mindkét személynek címződik. Az egyik találta, a másik meg állítása szerint nagy tudós, így nem kételkedik abban, hogy válaszokat is fog kapni. Amennyiben a megtaláló elhárítja a választ, a kölyök ismét az orkra pillant fel, várakozón pislant párat, ha kell, még a kristály felé is int lusta mozdulattal, így várva a pontos meghatározást.*
//A kis növény árus lány//
*Az elf helyett is felháborodik az ork ajánlatán, megnyúló képpel kapja fel a fejét, hogy jól megnézhesse magának az igazi, jólfésült tolvajt. Vékony szemöldökét összeráncolja, a felgyűrűzött ujjakban végződő apró tenyér tompán puffan a lapos mellkason, ajkai résnyire nyílnak. Arcára a megbotránkozás mellett némi elismerés ül ki, csak aztán fordul ismét Cilia felé.
Ha észre is veszi a „csúnya tekintetet“, nem tűnik úgy, mint aki tudomást vesz róla, zavarni sem zavarja igazán. Tizenegy lánnyal nőtt fel, míg nem kerül verekedésre a sor, nehéz megrengetni a világát -ha pedig mégiscsak ölre menne bárkivel, attól sem szeppenne meg igazán, mivel általában a dühe nagyobb, mint a józan ítélőképessége.
A felemás szemeket egyre vonzza a különös kristály, hóka ujjait szorosan fonja össze a hasa előtt, így biztosítva magát és a többieket is, a mai napon nem fog tolvajlás történni, legalább is nem Thalyssa részéről, Cilia ellen.
Türelmesen várja ki az üzlet végét, tekintete az alkudozók között ingázik, de a továbbiakban az árakba nem szól bele. Bár kezdi megsajnálni az elfet, sajnálatból még jó nem származott, ő pedig kifejezetten jóra vágyik, ami akkor tetőzik, ha érvényesül a „boldog asszony, boldog ház“ elve. Csak hát, ugye…esetükben most Cagon lenne az asszony.
A vörös elég vizuális, ahogy megjelenik lelki szemei előtt az ork finom, dámákhoz illő ruhában, reflexszerűen rántja hátrébb a fejét, erősen megrázkódik, még el is fintorodik. Saját reakcióját rosszalló nyammogással nyugtázza, kelletlen szusszantással igyekszik ledörzsölgetni az alkarjára kúszó libabőrt.*
-Nem mondtad el a neved. Az ork bemutatkozott, én pedig Thalyssa vagyok. Te meg…? -*bök kerek állával a lány irányába.* - Mi az a kő? Miért táncol benne a fény? -*az utóbbi kérdés mindkét személynek címződik. Az egyik találta, a másik meg állítása szerint nagy tudós, így nem kételkedik abban, hogy válaszokat is fog kapni. Amennyiben a megtaláló elhárítja a választ, a kölyök ismét az orkra pillant fel, várakozón pislant párat, ha kell, még a kristály felé is int lusta mozdulattal, így várva a pontos meghatározást.*
3174. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-03-04 19:36:47
Üzenet elküldve: 2026-03-04 19:36:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
//Megrendelés//
//A kis növény árus lány//
*Smaragdjai végül csak ide oda cikáznak. Hol a loboncos vörös hajún. Hol a szép zakó kabáton. És egy olyan kósza gondolat szökik át fejében, hogy ennek a kettősnek bizony elég érdekes kapcsolata van. Talán egy új segéd? Talán ő is ért ezekhez a praktikákhoz? Egyáltalán illendő az ilyesmire rákérdezni, ha jelenleg csak egy eladó? Megannyi apró kérdés az izgatottság mellet, hogy fér el fejében nem tudni.*
- És talált valami érdekeset?
*Kérdezi, ahogy az utolsó darabokat is végre zsákba teszi. Ha esetleg elárul az ork néhány újabb keverési kombinációt az már csak hab lenne a torta tetején.
A kristályra ő maga nem szán túl nagy figyelmet. Volt már eleget a kezében, és vizsgálgatta ő maga is eleget. Ám nem igazán jött rá mire is lehetne alkalmazni. Tört le belőle egy egy kisebb darabot, és képes is volt feloldani. Vízben, alkoholban vagy épp olajban. És mind mind másképpen végződött. Ám hatása nem igazán volt önmagukban. A képletből hiányzott valami. Valami ami sajnos nem volt akkor a kezében. De talán majd egyszer képes lesz maga újra találni egy ilyesmit. Jobban belegondolva, nem is emlékszik ő maga hol találta. Talán még régen volt valamelyik erszényben amit lopott? Vagy pont a gyógynövény keresés közben találta már? Hiába jó a memória, ez egészen ködbe vész.
Amúgy is, most nagy számolásokban van, és árait pusztán azokhoz méri amiket itt is látott. Az itteni italok is ennyiért kelnek el néhány standdal arrébb. Ám úgy tűnik a rőthajúnak muszáj belekotnyeleskednie. Legszívesebben ráförmedne. Toppantana egy hatalmasat, és mint egy másik sokat csicsergő árvának mondaná, fogja be a pite lesőjét. Ám egy valamit meg kell hagynia. Igaza van. Valóban fegyvert rántott, és valóban örülne ha az ork visszatérne hozzá esetleg még a maradék növényért. Sőt ki tudja, szívesen lenne a beszerzője is ha úgy alakul. Ezzel megalapozva saját maga tanítását a templomban. Sőt ha olyan jól menne a szekér akkor a saját jövőjüket is megalapozhatná Trylnorral. Erről jut eszébe, a fiúcskának is kell néznie valami ajándékot ha jön látogatóba. Még sem mehet haza üres kézzel és néhány kósza puszival a szája szélén elvörösödve.
Így hát csak nagyot nyel, csak egy aprócska szikra pattan ki szeméből amivel a kotnyeleskedő bakfist illeti. Sóhaj után meg is szólal.*
- Ahj. Aminek a fele összesen kétszáztizenöt. Összesen.
*Mondja ki, de az ork öblös hangja ismét felszólal. Az árat még lejjebb csapva.*
- Hogy tessék?
*Tátja nagyra a száját megszeppenve. Szemén is látható, hogy az ő munkája a mesternek ennyit ér. Mint akit Anviel vagy Mai teremtett le, tör le mint a bili füle.*
- Az még kevesebb is mint a fele.
*Mondja kétségbeesetten az orra alatt, és nem igazán tudja eldönteni, hogy végül rábólintson e vagy sem.*
//A kis növény árus lány//
*Smaragdjai végül csak ide oda cikáznak. Hol a loboncos vörös hajún. Hol a szép zakó kabáton. És egy olyan kósza gondolat szökik át fejében, hogy ennek a kettősnek bizony elég érdekes kapcsolata van. Talán egy új segéd? Talán ő is ért ezekhez a praktikákhoz? Egyáltalán illendő az ilyesmire rákérdezni, ha jelenleg csak egy eladó? Megannyi apró kérdés az izgatottság mellet, hogy fér el fejében nem tudni.*
- És talált valami érdekeset?
*Kérdezi, ahogy az utolsó darabokat is végre zsákba teszi. Ha esetleg elárul az ork néhány újabb keverési kombinációt az már csak hab lenne a torta tetején.
A kristályra ő maga nem szán túl nagy figyelmet. Volt már eleget a kezében, és vizsgálgatta ő maga is eleget. Ám nem igazán jött rá mire is lehetne alkalmazni. Tört le belőle egy egy kisebb darabot, és képes is volt feloldani. Vízben, alkoholban vagy épp olajban. És mind mind másképpen végződött. Ám hatása nem igazán volt önmagukban. A képletből hiányzott valami. Valami ami sajnos nem volt akkor a kezében. De talán majd egyszer képes lesz maga újra találni egy ilyesmit. Jobban belegondolva, nem is emlékszik ő maga hol találta. Talán még régen volt valamelyik erszényben amit lopott? Vagy pont a gyógynövény keresés közben találta már? Hiába jó a memória, ez egészen ködbe vész.
Amúgy is, most nagy számolásokban van, és árait pusztán azokhoz méri amiket itt is látott. Az itteni italok is ennyiért kelnek el néhány standdal arrébb. Ám úgy tűnik a rőthajúnak muszáj belekotnyeleskednie. Legszívesebben ráförmedne. Toppantana egy hatalmasat, és mint egy másik sokat csicsergő árvának mondaná, fogja be a pite lesőjét. Ám egy valamit meg kell hagynia. Igaza van. Valóban fegyvert rántott, és valóban örülne ha az ork visszatérne hozzá esetleg még a maradék növényért. Sőt ki tudja, szívesen lenne a beszerzője is ha úgy alakul. Ezzel megalapozva saját maga tanítását a templomban. Sőt ha olyan jól menne a szekér akkor a saját jövőjüket is megalapozhatná Trylnorral. Erről jut eszébe, a fiúcskának is kell néznie valami ajándékot ha jön látogatóba. Még sem mehet haza üres kézzel és néhány kósza puszival a szája szélén elvörösödve.
Így hát csak nagyot nyel, csak egy aprócska szikra pattan ki szeméből amivel a kotnyeleskedő bakfist illeti. Sóhaj után meg is szólal.*
- Ahj. Aminek a fele összesen kétszáztizenöt. Összesen.
*Mondja ki, de az ork öblös hangja ismét felszólal. Az árat még lejjebb csapva.*
- Hogy tessék?
*Tátja nagyra a száját megszeppenve. Szemén is látható, hogy az ő munkája a mesternek ennyit ér. Mint akit Anviel vagy Mai teremtett le, tör le mint a bili füle.*
- Az még kevesebb is mint a fele.
*Mondja kétségbeesetten az orra alatt, és nem igazán tudja eldönteni, hogy végül rábólintson e vagy sem.*
3173. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-03-04 10:03:09
Üzenet elküldve: 2026-03-04 10:03:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Megrendelés//
//A kis növény árus lány//
* Nem nagyon figyeli Thalyssa arcán kiült nemtetszésre. Csak foga bánná, ha engedne a belső hangjainak, s megmutatná, hogy miért ne tologassa őt. Bár a valódi példája a történetnek, valójában az lesz, hogy miért ne harapjunk orkokat. Meglepődni meglepődne a zöldség, de mikor beletörik a foga, akkor bizony ő nevetne utoljára. *
- Csak egy sanda gyanú. Magam is kísérleteztem a különböző növények kombinációjával.
* Feleli, míg várja, hogy becsomagolja a növényeket. Arra pedig, hogy nincs több, arra csak megértően rázza meg a fejét. Amolyan ez van jelentéssel. Egy pillanatra elbambul, szemei a többi bódén kiült portékákat vizslatják, majd egy tompa koppanás üti meg a fülét, majd egy apró ütlegelés az alkarján, aminek következtében tekintetét visszaemeli az előtte levő elfre. Pontosabban a kettejük között fekvő dobozokra, s itt látja meg a fénylő, eddig még sosem látott követ. Fejét kissé megbillenti az eddig még sosem látott darabra, bár még nem tudja, hogy mi az. Az ár hallatán egy pillanatra elképed. Jó borsosan adja a magáét a fiatal elf, de még mielőtt megszólalhatna Thalyssa kezébe veszi a helyzetet. Nem mintha szükséges lenne, de legalább nem érzi magát teljesen hülyének, amiért sokallja az árakat. Az eddigi kereskedőkkel a jelen felvetett ár töredékéért ment a kereskedelem. Viszont, hogy milyen acélkínálásról beszél, azt nem tudja, de jobbnak látja elengedni ezt a megszólalást a füle mellett. *
- Ötven arany, az egy elég borsos ár darabjáért. Nem is beszélve a bájitalról.
* Kezei újfent mellmagasságban összefonja, majd fejében kalkulálni kezd. A lelki szemei előtt felugró végösszeg nincs a tetszésére, ennyiből más kereskedőknél akár a dupláját is képes lehetne megvenni. A fiatal palántának messzire kellet mennie a növényekért, de ez nem változtat az ork anyagi helyzetén. Most kiderül, hogy mennyire is ért az elf az üzleteléshez. *
- Mit szólnál tízhez darabjáért, plusz harmincöt az italért.
* Először direkt alacsony árral hadonászik. Részben kíváncsiságból, hogy belemegy e, másrészt, aki ilyen nagy összeggel kezd, az bizony elég mélyre is képes menni. Egyelőre nem is tervez nagyobb összeget ajánlani a másiknak, pusztán csak azért, mert. A kis követ sem említi meg olyan gyorsan. Ha nem tetszene neki az ár, akkor azzal karöltve fog alkudozni. *
//A kis növény árus lány//
* Nem nagyon figyeli Thalyssa arcán kiült nemtetszésre. Csak foga bánná, ha engedne a belső hangjainak, s megmutatná, hogy miért ne tologassa őt. Bár a valódi példája a történetnek, valójában az lesz, hogy miért ne harapjunk orkokat. Meglepődni meglepődne a zöldség, de mikor beletörik a foga, akkor bizony ő nevetne utoljára. *
- Csak egy sanda gyanú. Magam is kísérleteztem a különböző növények kombinációjával.
* Feleli, míg várja, hogy becsomagolja a növényeket. Arra pedig, hogy nincs több, arra csak megértően rázza meg a fejét. Amolyan ez van jelentéssel. Egy pillanatra elbambul, szemei a többi bódén kiült portékákat vizslatják, majd egy tompa koppanás üti meg a fülét, majd egy apró ütlegelés az alkarján, aminek következtében tekintetét visszaemeli az előtte levő elfre. Pontosabban a kettejük között fekvő dobozokra, s itt látja meg a fénylő, eddig még sosem látott követ. Fejét kissé megbillenti az eddig még sosem látott darabra, bár még nem tudja, hogy mi az. Az ár hallatán egy pillanatra elképed. Jó borsosan adja a magáét a fiatal elf, de még mielőtt megszólalhatna Thalyssa kezébe veszi a helyzetet. Nem mintha szükséges lenne, de legalább nem érzi magát teljesen hülyének, amiért sokallja az árakat. Az eddigi kereskedőkkel a jelen felvetett ár töredékéért ment a kereskedelem. Viszont, hogy milyen acélkínálásról beszél, azt nem tudja, de jobbnak látja elengedni ezt a megszólalást a füle mellett. *
- Ötven arany, az egy elég borsos ár darabjáért. Nem is beszélve a bájitalról.
* Kezei újfent mellmagasságban összefonja, majd fejében kalkulálni kezd. A lelki szemei előtt felugró végösszeg nincs a tetszésére, ennyiből más kereskedőknél akár a dupláját is képes lehetne megvenni. A fiatal palántának messzire kellet mennie a növényekért, de ez nem változtat az ork anyagi helyzetén. Most kiderül, hogy mennyire is ért az elf az üzleteléshez. *
- Mit szólnál tízhez darabjáért, plusz harmincöt az italért.
* Először direkt alacsony árral hadonászik. Részben kíváncsiságból, hogy belemegy e, másrészt, aki ilyen nagy összeggel kezd, az bizony elég mélyre is képes menni. Egyelőre nem is tervez nagyobb összeget ajánlani a másiknak, pusztán csak azért, mert. A kis követ sem említi meg olyan gyorsan. Ha nem tetszene neki az ár, akkor azzal karöltve fog alkudozni. *
3172. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-03-04 00:09:50
Üzenet elküldve: 2026-03-04 00:09:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Megrendelés//
//A kis növény árus lány//
*Talán még azt a luxust is megengedné magának, hogy egy pillanatra elbambuljon, de az úri-móka nem olyan időtöltés, amit az istenek neki szántak, éber megfigyelésébe és erőst koncentrálásába a szó legszorosabb értelmében nyúl bele a hátára lapuló öblös zöld tenyér, ami már-már nógató szülői figyelemmel tessékeli előrébb a bakfist, ha akarja, ha nem.
Hiába a nagy bunda és az égig túrt boglyas rőtség – ami apácska szerint „madárfészek, mintsem haj”-, a vékonyka, inas test egészen aprónak mondható korához és átlag kortársai fejletségéhez képest, így hiába makacsolja meg magát és feszül meg egészében, így is kénytelen-kelletlen megteszi a kikényszerített, bizonytalan lépéseket.
Leplezetlen sértettséggel csapja hátrébb a fejét, hogy a mellkason túl láthasson, a szeplős orrnyereg ráncba szalad egy pillanatra, a kenőcstől üde rózsaszín ajkak felhúzódnak, egy pillanatra megvillantva a kérgekkel fehérített fogacskákat, így adva az ork tudtára nemtetszését. A vak is láthatja, nem áll az erdei messze attól, hogy megharapja jóakaróját az „őtet ne tologassák csak sehova se, majd ő azt tudja hova megy” életfilozófia kereteiben, ám előkerül a különös kristály, így a harcikedve is egy pillanat alatt elillan. Az eddig vicsorgó száj most résnyire elnyílik a csodálattól, félbéna jobbjának kézfejével az ork alkarjára ütöget finoman, ha elnyerte a figyelmét, rá is mutat a színváltó kőre.*
- …nek a fele, -*teszi hozzá az ár elhangzását követően*-mert ugye gorombán viselkedtél, meg szeretnéd, ha még visszajárna és mást is venne tőled. Több mint kétszáz arany is nagyon szép pénz valakitől, akit acéllal kínáltál volna. Ha ő nem veszi meg, más nem fogja, te is tudod. Számítsd meg neki olcsón, talán még akad valami régi felszerelése is, amit legközelebb neked tudhat adni, emlékezve a nagyvonalúságodra. -*fejét lentebb biccenti, tenyerét kinyitva fordítja az elf lány felé, így bólogat egyre csak mondandója közben, egészen őszinte arckifejezéssel, egyenes tartással. A színes kristályra le-levándorol a tekintete, mert vonzza, de egyelőre figyelmét inkább az üzletnek szenteli, még akkor is, ha az nem a sajátja.*
//A kis növény árus lány//
*Talán még azt a luxust is megengedné magának, hogy egy pillanatra elbambuljon, de az úri-móka nem olyan időtöltés, amit az istenek neki szántak, éber megfigyelésébe és erőst koncentrálásába a szó legszorosabb értelmében nyúl bele a hátára lapuló öblös zöld tenyér, ami már-már nógató szülői figyelemmel tessékeli előrébb a bakfist, ha akarja, ha nem.
Hiába a nagy bunda és az égig túrt boglyas rőtség – ami apácska szerint „madárfészek, mintsem haj”-, a vékonyka, inas test egészen aprónak mondható korához és átlag kortársai fejletségéhez képest, így hiába makacsolja meg magát és feszül meg egészében, így is kénytelen-kelletlen megteszi a kikényszerített, bizonytalan lépéseket.
Leplezetlen sértettséggel csapja hátrébb a fejét, hogy a mellkason túl láthasson, a szeplős orrnyereg ráncba szalad egy pillanatra, a kenőcstől üde rózsaszín ajkak felhúzódnak, egy pillanatra megvillantva a kérgekkel fehérített fogacskákat, így adva az ork tudtára nemtetszését. A vak is láthatja, nem áll az erdei messze attól, hogy megharapja jóakaróját az „őtet ne tologassák csak sehova se, majd ő azt tudja hova megy” életfilozófia kereteiben, ám előkerül a különös kristály, így a harcikedve is egy pillanat alatt elillan. Az eddig vicsorgó száj most résnyire elnyílik a csodálattól, félbéna jobbjának kézfejével az ork alkarjára ütöget finoman, ha elnyerte a figyelmét, rá is mutat a színváltó kőre.*
- …nek a fele, -*teszi hozzá az ár elhangzását követően*-mert ugye gorombán viselkedtél, meg szeretnéd, ha még visszajárna és mást is venne tőled. Több mint kétszáz arany is nagyon szép pénz valakitől, akit acéllal kínáltál volna. Ha ő nem veszi meg, más nem fogja, te is tudod. Számítsd meg neki olcsón, talán még akad valami régi felszerelése is, amit legközelebb neked tudhat adni, emlékezve a nagyvonalúságodra. -*fejét lentebb biccenti, tenyerét kinyitva fordítja az elf lány felé, így bólogat egyre csak mondandója közben, egészen őszinte arckifejezéssel, egyenes tartással. A színes kristályra le-levándorol a tekintete, mert vonzza, de egyelőre figyelmét inkább az üzletnek szenteli, még akkor is, ha az nem a sajátja.*
3171. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-03-03 18:24:29
Üzenet elküldve: 2026-03-03 18:24:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 148
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 148
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Érvidéki Wylem//
*Legalább erre képes, a feszültség oldásra. Szerencséjére a férfi veszi a lapot és nem sértődik meg apró ércelődésére.*
- Talán tudok egyet.
*Kuncog továbbra is, ebbe beleértve cseléd társát vagy éppen magát. Bár lehet nem venné jól ki magát, ha haza állítana egy kóbor macska szerű alakkal. Akinek a ruháját akarná kimostani. Legfeljebb majd megteszi ő. Még ha pont a nagyobb ruhadarabokkal szokott birkózni a mosások alatt. A zoknik, alsóneműk és felsők nem okoznak számára nagy gondot.
Hazudna? Olyat ő sosem tenne. Esetleg egy apró füllentés. Mint a romváros ügyében. De nyakát merné rá tenni, hogy ezt az Érvidéki nevet már hallotta valahol. Vagy egy öreg bácsi esetleg valami arany érről beszélt? Bányász volt az illető így hát azon sem csodálkozna ha valami arany bánya állna a dolog mellett. De így jobban belegondolva. Már ebben sem olyan biztos.*
- Igazán hálás vagyok! Igyekszem majd meghálálni valahogy.
*Mondja azért. Ha már a férfi ilyen udvarias, megpróbál kérni neki egy meleg tányérnyi ételt. Ha úgy van megkaphatja az ő adagját. Bár az lehet a fél fogára sem lenne elég. Vagy ha Nixomia úrnő megengedi, akkor esetleg a vendégszobát is megkaphatná erre az éjszakára. Majd kitalál valamit ha úgy alakul. Ennyit igazán megérdemel a másik ha már ilyen segítőkész.*
- Milyen csodás. Ilyen biztonságban az úrnő mellett szoktam érezni magam. Egy igazi tapasztalt kardforgató. Képzeld Wegtoreni igazából.
*Mesél egy két apróságot Nixomiával kapcsolatban. Mert hát ő sokkalta érdekesebb mint apró lénye. Aki eddig amit feltud hozni a nevéhez, hogy ő maga takarította ki a mágustorony szobáit hatokon át.
Akkor bizony a férfi rosszul képzeli. Az egyedüli dolog amit ő jobban tudna megtenni esetleg az az, hogy milyen gyorsan szaladna el a baj elől. Mert ha más nem abban bizony nagyon jó.*
*Legalább erre képes, a feszültség oldásra. Szerencséjére a férfi veszi a lapot és nem sértődik meg apró ércelődésére.*
- Talán tudok egyet.
*Kuncog továbbra is, ebbe beleértve cseléd társát vagy éppen magát. Bár lehet nem venné jól ki magát, ha haza állítana egy kóbor macska szerű alakkal. Akinek a ruháját akarná kimostani. Legfeljebb majd megteszi ő. Még ha pont a nagyobb ruhadarabokkal szokott birkózni a mosások alatt. A zoknik, alsóneműk és felsők nem okoznak számára nagy gondot.
Hazudna? Olyat ő sosem tenne. Esetleg egy apró füllentés. Mint a romváros ügyében. De nyakát merné rá tenni, hogy ezt az Érvidéki nevet már hallotta valahol. Vagy egy öreg bácsi esetleg valami arany érről beszélt? Bányász volt az illető így hát azon sem csodálkozna ha valami arany bánya állna a dolog mellett. De így jobban belegondolva. Már ebben sem olyan biztos.*
- Igazán hálás vagyok! Igyekszem majd meghálálni valahogy.
*Mondja azért. Ha már a férfi ilyen udvarias, megpróbál kérni neki egy meleg tányérnyi ételt. Ha úgy van megkaphatja az ő adagját. Bár az lehet a fél fogára sem lenne elég. Vagy ha Nixomia úrnő megengedi, akkor esetleg a vendégszobát is megkaphatná erre az éjszakára. Majd kitalál valamit ha úgy alakul. Ennyit igazán megérdemel a másik ha már ilyen segítőkész.*
- Milyen csodás. Ilyen biztonságban az úrnő mellett szoktam érezni magam. Egy igazi tapasztalt kardforgató. Képzeld Wegtoreni igazából.
*Mesél egy két apróságot Nixomiával kapcsolatban. Mert hát ő sokkalta érdekesebb mint apró lénye. Aki eddig amit feltud hozni a nevéhez, hogy ő maga takarította ki a mágustorony szobáit hatokon át.
Akkor bizony a férfi rosszul képzeli. Az egyedüli dolog amit ő jobban tudna megtenni esetleg az az, hogy milyen gyorsan szaladna el a baj elől. Mert ha más nem abban bizony nagyon jó.*
3170. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-03-03 17:39:17
Üzenet elküldve: 2026-03-03 17:39:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Annimon Negereth//
*Idegességére gyorsan port rugdos a lány poénkodásával.*
- Remélem van valamerre egy ügyes mosóasszony, aki füleket és nadrágokat is tud mosni!
*Kacag egyet halkan, aztán meglepetten szusszan egyet.
Mégis honnan a Sa'terethből lehetne a tündérnek ismerős a fiú neve? Egy éve járt először Lihanechben, ott is csak a szegényebb réteggel bajlódott olyanokkal, akik még be is veszik szavait, vagy ha mégsem, akkor ne legyen elég hatalmuk bárminemű atrocitás alá venni Wylemet. A lány most vagy udvariasan füllent, hogy ne érezze magát annyira névtelennek, avagy tényleg ért valamit az ott tartózkodása? Már maga se tudja, és egyelőre nem is firtatja, talán ha máskor megadatik az alkalma rá.*
- Úgy hazáig is kísérem a kisasszonyt!
* ~ Úgy ennyi erővel tényleg a saját kardomba dőlhetnék! ~
A legnagyobb probléma az, hogy nem tudja, mit találjon ki, hogy elkerülhesse a találkozást ezzel az úrnővel. Történetese a legjobb lenne, ha meg sem közelítené azt az épületet, ahhoz viszont valami hihető indokot kéne találni, miért nem kíséri hazáig, és ez a problémás, mivel látszólag semmi akadálya nincs a dolognak.
A Romváros említése már kicsit más tészta, és a fiú nyel is egy kisebbet.
~ Ezer meg egy átkot erre a városra, hogy egy efféle bűnnegyedből van a bejárat a város legelőkelőbb területére... ~*
- Természetesen nem! *Kezét ráteszi kardgombjára.* - Annimon kisasszony ma testőrséggel megy haza.
*Bár lehet a tündér ügyesebben meg tudná védeni kettejüket, mint ő egyedül saját magát.*
*Idegességére gyorsan port rugdos a lány poénkodásával.*
- Remélem van valamerre egy ügyes mosóasszony, aki füleket és nadrágokat is tud mosni!
*Kacag egyet halkan, aztán meglepetten szusszan egyet.
Mégis honnan a Sa'terethből lehetne a tündérnek ismerős a fiú neve? Egy éve járt először Lihanechben, ott is csak a szegényebb réteggel bajlódott olyanokkal, akik még be is veszik szavait, vagy ha mégsem, akkor ne legyen elég hatalmuk bárminemű atrocitás alá venni Wylemet. A lány most vagy udvariasan füllent, hogy ne érezze magát annyira névtelennek, avagy tényleg ért valamit az ott tartózkodása? Már maga se tudja, és egyelőre nem is firtatja, talán ha máskor megadatik az alkalma rá.*
- Úgy hazáig is kísérem a kisasszonyt!
* ~ Úgy ennyi erővel tényleg a saját kardomba dőlhetnék! ~
A legnagyobb probléma az, hogy nem tudja, mit találjon ki, hogy elkerülhesse a találkozást ezzel az úrnővel. Történetese a legjobb lenne, ha meg sem közelítené azt az épületet, ahhoz viszont valami hihető indokot kéne találni, miért nem kíséri hazáig, és ez a problémás, mivel látszólag semmi akadálya nincs a dolognak.
A Romváros említése már kicsit más tészta, és a fiú nyel is egy kisebbet.
~ Ezer meg egy átkot erre a városra, hogy egy efféle bűnnegyedből van a bejárat a város legelőkelőbb területére... ~*
- Természetesen nem! *Kezét ráteszi kardgombjára.* - Annimon kisasszony ma testőrséggel megy haza.
*Bár lehet a tündér ügyesebben meg tudná védeni kettejüket, mint ő egyedül saját magát.*
3169. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-03-03 17:23:52
Üzenet elküldve: 2026-03-03 17:23:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 148
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 148
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Érvidéki Wylem//
- Lehet érdemes lenne kimosni.
*Kuncog fel, de hangja inkább csipjelődő mintsem valóban megsérteni akarná a másikat. Amaz amúgy is olyannak tűnik aki érti a tréfát.
Hamar ott is hagyják a zöldellő tisztást és annak csodás lassan újra rügyező fáit. Amit lecserélnek az ordítozó kereskedök és a standok rengetege. Már hozzászokott ehhez az apró tündér. Mondhatni otthonosan közlekedik. Egyes kofának még mosolyogva int is egy kettőt akit felismer a sok közül.*
- Hát ezért volt akkor ismerős a neved!
*Ugrik fel hirtelen örömében amit a felismerés okoz neki.*
- Én is lihanech környékéről jövök, csak egy kisebb faluból.
*A részletekkel maga sem untatná a lovagot. Elvégre amaz ha már híres a nagyvárosban biztos járt kellt sok helyen is. Az ő kis faluja meg semmiben sem különbözik a másikoktól.*
- Ha lehetséges hazáig. Olyan jó meleg a köpenyed.
*Tereli kissé a szót.*
- Neem egyáltalán nem veszélyes. Selyemrévben lakom az úrnő kúriáján. Aahh.. nos.
*Ekkor csak kibukik a szög a zsákból.*
- A romváros az amiben nem bízok annyiban. Ott hallottam vannak néha rosszarcú emberek.
*Kacag fel idegesen, valamelyest álcázva azt a kis dolgot amit nem akart kimondani.*
- De biztos vagyok benne, hogy egy lovagnak ez nem esik nehezére. Ugye?
*Kérdezi fejét kissé oldalra döntve. És mintha erződne benne a lelkiismeretfurdalás. Hogy ilyenre vette rá a másikat.*
- Lehet érdemes lenne kimosni.
*Kuncog fel, de hangja inkább csipjelődő mintsem valóban megsérteni akarná a másikat. Amaz amúgy is olyannak tűnik aki érti a tréfát.
Hamar ott is hagyják a zöldellő tisztást és annak csodás lassan újra rügyező fáit. Amit lecserélnek az ordítozó kereskedök és a standok rengetege. Már hozzászokott ehhez az apró tündér. Mondhatni otthonosan közlekedik. Egyes kofának még mosolyogva int is egy kettőt akit felismer a sok közül.*
- Hát ezért volt akkor ismerős a neved!
*Ugrik fel hirtelen örömében amit a felismerés okoz neki.*
- Én is lihanech környékéről jövök, csak egy kisebb faluból.
*A részletekkel maga sem untatná a lovagot. Elvégre amaz ha már híres a nagyvárosban biztos járt kellt sok helyen is. Az ő kis faluja meg semmiben sem különbözik a másikoktól.*
- Ha lehetséges hazáig. Olyan jó meleg a köpenyed.
*Tereli kissé a szót.*
- Neem egyáltalán nem veszélyes. Selyemrévben lakom az úrnő kúriáján. Aahh.. nos.
*Ekkor csak kibukik a szög a zsákból.*
- A romváros az amiben nem bízok annyiban. Ott hallottam vannak néha rosszarcú emberek.
*Kacag fel idegesen, valamelyest álcázva azt a kis dolgot amit nem akart kimondani.*
- De biztos vagyok benne, hogy egy lovagnak ez nem esik nehezére. Ugye?
*Kérdezi fejét kissé oldalra döntve. És mintha erződne benne a lelkiismeretfurdalás. Hogy ilyenre vette rá a másikat.*
3168. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-03-03 16:52:15
Üzenet elküldve: 2026-03-03 16:52:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Annimon Negereth//
- Hmm, a bolondját járatja velem a fülem, meg mertem volna esküdni, hogy mágcselédet hallottam.
*Jobb tenyerével tarkóját dörzsöli szavai közben, ahogy a tündér mellett kullog, s oldalasan felé sandít. A tisztás puha -s mint a lány ruháján is látszik-, nedves talaját kisvártatva felváltja a Piactér kijárt, kopogós aljzata, a háttérben a madárzaj a népek duruzsolására vált át.
Mintha egy barackmagot nyelt volna le, úgy fullad meg a saját nyálán a lány kérdésére.*
- Hogy mi? Ó, igen, persze, ez a város tele van lehetőségekkel. * ~ Nemesi lovag méghozzá, hadd tapsoljam meg magam. Ha a mai napot túlélem, kártyáznom kell, mert a szerencsém hihetetlenül irdalmas. ~ * - Reményeim szerint már híre kelt nevemnek a Levegő Városában is, s úgy szeretnek majd, mint Lihanechben, ahol lovaggá neveltek.
*Ha a páros fölött plafon lenne, már rég rájuk szakadt volna. Mindenképpen izgalmasabb sztori, mint az, hogy kendert és lent aratott egész életében, meg őrölte a búzát a kis házimalomban. Természetesen minden hazugság akkor jó, ha van benne egy kicsi igazság, így életének ezen szakaszát se hagyja ki, ha majd valaki rákérdez.*
- És mondd, meddig kísérjelek, Annimon? Veszélyes környéken élsz?
*Hangjából az óvó-védő patrónus zeng, fejében viszont az, hogy milyen kifogást hozzon fel, hogy minél hamarabb leléphessen, s megússza a találkozást ezzel a bizonyos "úrnővel".*
- Hmm, a bolondját járatja velem a fülem, meg mertem volna esküdni, hogy mágcselédet hallottam.
*Jobb tenyerével tarkóját dörzsöli szavai közben, ahogy a tündér mellett kullog, s oldalasan felé sandít. A tisztás puha -s mint a lány ruháján is látszik-, nedves talaját kisvártatva felváltja a Piactér kijárt, kopogós aljzata, a háttérben a madárzaj a népek duruzsolására vált át.
Mintha egy barackmagot nyelt volna le, úgy fullad meg a saját nyálán a lány kérdésére.*
- Hogy mi? Ó, igen, persze, ez a város tele van lehetőségekkel. * ~ Nemesi lovag méghozzá, hadd tapsoljam meg magam. Ha a mai napot túlélem, kártyáznom kell, mert a szerencsém hihetetlenül irdalmas. ~ * - Reményeim szerint már híre kelt nevemnek a Levegő Városában is, s úgy szeretnek majd, mint Lihanechben, ahol lovaggá neveltek.
*Ha a páros fölött plafon lenne, már rég rájuk szakadt volna. Mindenképpen izgalmasabb sztori, mint az, hogy kendert és lent aratott egész életében, meg őrölte a búzát a kis házimalomban. Természetesen minden hazugság akkor jó, ha van benne egy kicsi igazság, így életének ezen szakaszát se hagyja ki, ha majd valaki rákérdez.*
- És mondd, meddig kísérjelek, Annimon? Veszélyes környéken élsz?
*Hangjából az óvó-védő patrónus zeng, fejében viszont az, hogy milyen kifogást hozzon fel, hogy minél hamarabb leléphessen, s megússza a találkozást ezzel a bizonyos "úrnővel".*
3167. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-03-03 15:17:21
Üzenet elküldve: 2026-03-03 15:17:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
//Megrendelés//
//A kis növény árus lány//
*Tekintetét Cagonra azóta sem emeli fel. A vörös gonosznak tünő szemek, hiába néznek rá barátságosan. A hideg is kiveri tőle Ciliát. Azokra a vörösszempárokra emlékezteti amik őt üldözték annak idején. És akármennyire is igyekszik nem erre gondolni. Cagon puszta jelenléte emlékezteti őt arra a borzasztó napra. Ehelyett tekintete inkább saját arúján pihen, amiket oly szépen elrendezett végül. Azonban akaratlanul is a másik lányra téved a tekintete mikor amaz előre lép. A ő mélyzöld szempárjai találkoznak a másik felemás színeivel. És egy pillanatra Cilia meg is feledkezik magáról.*
~ De szépek. Milyen érdekes, hogy lett ilyen? ~
*Teszi fel magában az ilyen és hasonló kérdéseket. Majd hirtelen húzza el tekintetét mondván bámulni nem illendő. Vissza is emeli tekintetét Cagon mellkasára. Addig még fel meri emelni tekintetét.*
- Igen? Az összes? Máris becsomagolom.
*Lepődik meg, és hangjában érződik is az őszinte boldogság. Kissé kapkodva, ám biztos kezekkel hamar vissza is csomagolja őket a nedves rongyba. Majd egy szárazabb erszénybe helyezi őket.*
- De igen, abból. Ennyire felismerhető?
*Kérdez vissza lelkesen, mert ezek szerint mégsem valami kutyulmányt kevert össze. A mezei harmatka pedig egyik kedvenc ha épp nem a szívéhez legközelebbi virág. Ami családja címere is volt egykoron. Vagy talán máig is. Ha maradt még a veszélyes családi foglalkozás miatt rokona.*
- Máris.
*Mondja enyhe mosollyal. Mintha már a félelme is tényleg kezdene köddé válni. Cagonnak ólybá túnhet megütötte a közös hangot a kis elfel.*
- Öhm. Sajnos igen. Csak. Ennyi.
*Mondja csalódottan, mert már kezdte belelovagolni magát lehet mindemt képes lesz most eladni. De ezek szerint nincs mindenre szüksége a férfinak. Pakolaszás és csomagolás közben. Táskájából ekkor ki is vesz egy érdekes kristály darabkát. Hol vörös hol kékes vagy épp lilás árnyalattal tetszeleg. Mintha a benne lévő ásványok örökös újraformálódásban lennének. Az asztalon is hagyja amíg egy újabb kendőt nem talál táskája mélyén, amivel a karizma italt csavarja be, ne essen kárja szállítás közben.*
- Ez esetben akkor a hét sárkányfog és az ital. Öhm.
*Ekkor latszódik a lányon a tanacstalanság igazán. Mintha tekintete a többi standon keresne valamit. És egy ideig gondolkodik is.*
- Az ital nyolcvan arany. A sárkányfogak pedig darabja. Öhm. Ötven.
*Mondja ki kissé bizonytalanul. Akármennyire is szeretné ezt teljes magabiztossággal mondani.*
//A kis növény árus lány//
*Tekintetét Cagonra azóta sem emeli fel. A vörös gonosznak tünő szemek, hiába néznek rá barátságosan. A hideg is kiveri tőle Ciliát. Azokra a vörösszempárokra emlékezteti amik őt üldözték annak idején. És akármennyire is igyekszik nem erre gondolni. Cagon puszta jelenléte emlékezteti őt arra a borzasztó napra. Ehelyett tekintete inkább saját arúján pihen, amiket oly szépen elrendezett végül. Azonban akaratlanul is a másik lányra téved a tekintete mikor amaz előre lép. A ő mélyzöld szempárjai találkoznak a másik felemás színeivel. És egy pillanatra Cilia meg is feledkezik magáról.*
~ De szépek. Milyen érdekes, hogy lett ilyen? ~
*Teszi fel magában az ilyen és hasonló kérdéseket. Majd hirtelen húzza el tekintetét mondván bámulni nem illendő. Vissza is emeli tekintetét Cagon mellkasára. Addig még fel meri emelni tekintetét.*
- Igen? Az összes? Máris becsomagolom.
*Lepődik meg, és hangjában érződik is az őszinte boldogság. Kissé kapkodva, ám biztos kezekkel hamar vissza is csomagolja őket a nedves rongyba. Majd egy szárazabb erszénybe helyezi őket.*
- De igen, abból. Ennyire felismerhető?
*Kérdez vissza lelkesen, mert ezek szerint mégsem valami kutyulmányt kevert össze. A mezei harmatka pedig egyik kedvenc ha épp nem a szívéhez legközelebbi virág. Ami családja címere is volt egykoron. Vagy talán máig is. Ha maradt még a veszélyes családi foglalkozás miatt rokona.*
- Máris.
*Mondja enyhe mosollyal. Mintha már a félelme is tényleg kezdene köddé válni. Cagonnak ólybá túnhet megütötte a közös hangot a kis elfel.*
- Öhm. Sajnos igen. Csak. Ennyi.
*Mondja csalódottan, mert már kezdte belelovagolni magát lehet mindemt képes lesz most eladni. De ezek szerint nincs mindenre szüksége a férfinak. Pakolaszás és csomagolás közben. Táskájából ekkor ki is vesz egy érdekes kristály darabkát. Hol vörös hol kékes vagy épp lilás árnyalattal tetszeleg. Mintha a benne lévő ásványok örökös újraformálódásban lennének. Az asztalon is hagyja amíg egy újabb kendőt nem talál táskája mélyén, amivel a karizma italt csavarja be, ne essen kárja szállítás közben.*
- Ez esetben akkor a hét sárkányfog és az ital. Öhm.
*Ekkor latszódik a lányon a tanacstalanság igazán. Mintha tekintete a többi standon keresne valamit. És egy ideig gondolkodik is.*
- Az ital nyolcvan arany. A sárkányfogak pedig darabja. Öhm. Ötven.
*Mondja ki kissé bizonytalanul. Akármennyire is szeretné ezt teljes magabiztossággal mondani.*
3166. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-03-03 10:01:17
Üzenet elküldve: 2026-03-03 10:01:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Megrendelés//
//A kis növény árus lány//
* Igazán kár, hogy a kettejük hajápolási titkai most háttérbe szorul. Cagon mindig is adott a jelenésére, de el kell ismernie, hogy jelenleg nem éppen ezért közelítették meg az elfet. Ekkor lenéz egy pillanatra a ruhájába karoló lányra. Nem érti a hirtelen visszahúzódást, de nem teszi közzé. *
- Valóban, felszerelés nélkül elég nehéz belemerülni.
* Kezeit keresztbe fonja mellkasánál, majd bólogatni kezd. Az iménti szavak hallatán akaratlanul is előtörnek rég elfeledett emlékei hasonló koros korából, mikor még egy vekni kenyérre is spórolni kellett. Azóta kicsit sok dolog változott. *
- Kezdetnek megveszem az összes sárkányfogat. Abból eléggé megcsappantak a készleteim a legutolsó látogatásom óta.
* Azt egyelőre nem mondja el, hogy mit tervez velük, bár mivel említette, hogy a bájitalkészítés a célja, így nem kell hozzá okosnak lenni, hogy kilehessen következtetni. Csak érteni kell egy hangyányit a receptekhez. Márpedig az oldalt pihenő italokból kiindulva minden feltétel adott ahhoz, hogy rájöjjön az elf. Kicsit tovább is nézi az egyik üvegcsét, pontosabban az egyszerű karizmaitalt, majd rámutatva kérdezi az elftől. *
- Annak ott ismerős színe van. Csak nem a Mezei Harmatka és Lórév Könnyéből készítetted?
* A növények egybekeverése viszonylag könnyű folyamat, így nem nehéz elhinni, hogy azt magának keverte unalmában. Fajából kiindulva néha elengedhetetlen, hogy egyszer kétszer felhörpintsen egy hasonló kaliberű italt. Így, hogy egy előbbi vásárlója megvette utolsó példányát, most hiányában kicsit paranoiás. Helyeslő válasz után elismerően bólint. *
- Akkor azt is szeretném.
* Ekkor látja csak, hogy Thalyssa kíváncsian előrébb vándorol. Nem annyira, hogy az jelentős legyen, de épp annyira, hogy az ork perifériájába kerüljön. Hatalmas tenyere a hátára tapad, majd közelebb tolja a dobozokhoz, ő pedig folytatja a beszélgetést. *
- Ez minden?
* Kérdése természetesen arra irányul, hogy a felsorakoztatott növényeken kívül, akad e még bármi, amit nem sikerült kihoznia a piacra. *
- Esetleg Napsó, vagy bűzgomba, talán valami más?
* Nem esne nehezére elhinni, hogy akad még valami sokkal értékesebb dolog az elfnél, ám nem fogja feszegetni a témát, ha nemleges válaszban részesítené, csak bólint párat rá. Elvégre még ha lenne se kényszeríthetné, hogy adja el neki. Vicces is lenne monopóliumot vezetni a városra. Nem nyerné el vele az emberek tiszteletét. *
//A kis növény árus lány//
* Igazán kár, hogy a kettejük hajápolási titkai most háttérbe szorul. Cagon mindig is adott a jelenésére, de el kell ismernie, hogy jelenleg nem éppen ezért közelítették meg az elfet. Ekkor lenéz egy pillanatra a ruhájába karoló lányra. Nem érti a hirtelen visszahúzódást, de nem teszi közzé. *
- Valóban, felszerelés nélkül elég nehéz belemerülni.
* Kezeit keresztbe fonja mellkasánál, majd bólogatni kezd. Az iménti szavak hallatán akaratlanul is előtörnek rég elfeledett emlékei hasonló koros korából, mikor még egy vekni kenyérre is spórolni kellett. Azóta kicsit sok dolog változott. *
- Kezdetnek megveszem az összes sárkányfogat. Abból eléggé megcsappantak a készleteim a legutolsó látogatásom óta.
* Azt egyelőre nem mondja el, hogy mit tervez velük, bár mivel említette, hogy a bájitalkészítés a célja, így nem kell hozzá okosnak lenni, hogy kilehessen következtetni. Csak érteni kell egy hangyányit a receptekhez. Márpedig az oldalt pihenő italokból kiindulva minden feltétel adott ahhoz, hogy rájöjjön az elf. Kicsit tovább is nézi az egyik üvegcsét, pontosabban az egyszerű karizmaitalt, majd rámutatva kérdezi az elftől. *
- Annak ott ismerős színe van. Csak nem a Mezei Harmatka és Lórév Könnyéből készítetted?
* A növények egybekeverése viszonylag könnyű folyamat, így nem nehéz elhinni, hogy azt magának keverte unalmában. Fajából kiindulva néha elengedhetetlen, hogy egyszer kétszer felhörpintsen egy hasonló kaliberű italt. Így, hogy egy előbbi vásárlója megvette utolsó példányát, most hiányában kicsit paranoiás. Helyeslő válasz után elismerően bólint. *
- Akkor azt is szeretném.
* Ekkor látja csak, hogy Thalyssa kíváncsian előrébb vándorol. Nem annyira, hogy az jelentős legyen, de épp annyira, hogy az ork perifériájába kerüljön. Hatalmas tenyere a hátára tapad, majd közelebb tolja a dobozokhoz, ő pedig folytatja a beszélgetést. *
- Ez minden?
* Kérdése természetesen arra irányul, hogy a felsorakoztatott növényeken kívül, akad e még bármi, amit nem sikerült kihoznia a piacra. *
- Esetleg Napsó, vagy bűzgomba, talán valami más?
* Nem esne nehezére elhinni, hogy akad még valami sokkal értékesebb dolog az elfnél, ám nem fogja feszegetni a témát, ha nemleges válaszban részesítené, csak bólint párat rá. Elvégre még ha lenne se kényszeríthetné, hogy adja el neki. Vicces is lenne monopóliumot vezetni a városra. Nem nyerné el vele az emberek tiszteletét. *
3165. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-03-03 01:01:35
Üzenet elküldve: 2026-03-03 01:01:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Megrendelés//
//A kis növényárus lány//
*Thalyssa akár a fiatal varjú a kerítésen: hiába hangos, most mégis csöndesen figyel, nem szól többet. Talán a nyugalomra intés hatott, az is lehet, hogy máson jár az esze.
Félig Cagon mögött marad. Nem bújik el teljesen, de elég közel áll ahhoz, hogy érezze az ork testéből áradó nehéz, meleg jelenlétet. Nem kapaszkodik már a kabátjába sem, csak gémberedett ujjai pihennek a drága szöveten, mintha ott felejtődtek volna. A bundába rejtett bal kéz mozdulatlan, de nem tétlen: ott lapul benne a megszokott apró vászonzacskó, benne a szárított morzsalék, amelyet még az apja tanított neki porítani. Jobb félni, mint megijedni, azt mondják.
Egy pillanatra arcát a piackapu felé fordítja, próbálja felmérni a szélirányt és latolgatni a lehetőségeket. Nem csinál ostobaságot, mindössze felkészül minden eshetőségre. A teste nem mozdul, a tekintete azonban annál elevenebb.
A két különböző színű írisz ide-oda rebben a beszélők között, mint a rigó a bokrok sűrűjében. Cilia kezeit nézi először.
Nem az arcát – a kezek amúgy is többet mondanak.
Az ujjak ideges morzsolását. A fioláknál a hirtelen visszahúzott mozdulatot. A tőr már nincs előrántva, de Thalyssa mérget merne rá venni: a csukló, az izmok és az idegek nagyon is emlékeznek a mozdulatsorra. A riadt kéz nem felejt gyorsan, ezért akkor is fegyverhez kaphat, ha az ész már tudja, hogy nincs rá szükség.
Orkok.
Thalyssa eltárolja a szót mindenféle ítélkezés nélkül, puszta információként. Ha valaki így reagál egy faj láttán, annak oka van. Az ok pedig mindig használható valamire.
Aztán Cagon beszél. A hangja mély, öblös, de nem harsány. Nem fenyegető – inkább tekintélyt parancsoló. Amikor a mellkasára teszi a kezét, Thalyssa figyeli az apró részleteket: nem túlzó a mozdulat, nem kérkedő. A név kimondásakor nincs benne bizonytalanság.
„Becses nevem Targhed Cagon.”
Thalyssa fejében a név helyet talál.
Alkimista. Városőrség. Bájitalellátó. Ez fontos.
A „városőrség” szónál a tekintete akaratlanul is az elf lány arcára siklik. Ott a rezzenés. A légzés apró megtorpanása. A félelem nem csak a zöld bőrnek szól.
Az „új alkímia” említésére viszont már Cagon felé fordul teljes figyelemmel.
Új alkímia.
Az apja főzetei régi receptek voltak. Erdőszagúak. Gyógyítók vagy bénítók. A porok, amelyeket tanult készíteni, egyszerűek, de alattomosak.
Az „új” szó viszont mást jelent:
Fejlődést.
Kísérletezést.
Hibákat.
A hibák pedig mindig hasznosak – abból tanul az ember.
Thalyssa kissé oldalra billenti a fejét, mintha csak a sárkányfog erezetét vizsgálná. Valójában Cagon beszédének ritmusát hallgatja. Nem hadar. Nem magyarázza túl. Tudja, mit akar.
Cilia felsorolása közben a lány már a növényeket méri fel.
Cyrold.
Rysha.
Kvartan.
Lórév.
Ezüstcsörgő.
Tymkol.
A neveket hangtalanul ismétli magában, összekötve őket a küllemükkel. A fiolákra is vet egy gyors pillantást – épp csak annyit, hogy megállapítsa a folyadék színét és sűrűségét.
Most nem szól közbe, helyette figyel.
Figyeli, hogy Cagon mennyit hajlandó adni, hogyan reagál a felszerelés említésére ahogy azt is, hogy a lány kezdeti félelme lassan csillapodik-e, vagy más irányba hajlik.
Egy apró, alig észrevehető mozdulattal közelebb lép a kirakott növényekhez, de még mindig az ork árnyékában marad.*
A hozzászólás írója (Thalyssa Lwyd) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.03.03 01:04:36
//A kis növényárus lány//
*Thalyssa akár a fiatal varjú a kerítésen: hiába hangos, most mégis csöndesen figyel, nem szól többet. Talán a nyugalomra intés hatott, az is lehet, hogy máson jár az esze.
Félig Cagon mögött marad. Nem bújik el teljesen, de elég közel áll ahhoz, hogy érezze az ork testéből áradó nehéz, meleg jelenlétet. Nem kapaszkodik már a kabátjába sem, csak gémberedett ujjai pihennek a drága szöveten, mintha ott felejtődtek volna. A bundába rejtett bal kéz mozdulatlan, de nem tétlen: ott lapul benne a megszokott apró vászonzacskó, benne a szárított morzsalék, amelyet még az apja tanított neki porítani. Jobb félni, mint megijedni, azt mondják.
Egy pillanatra arcát a piackapu felé fordítja, próbálja felmérni a szélirányt és latolgatni a lehetőségeket. Nem csinál ostobaságot, mindössze felkészül minden eshetőségre. A teste nem mozdul, a tekintete azonban annál elevenebb.
A két különböző színű írisz ide-oda rebben a beszélők között, mint a rigó a bokrok sűrűjében. Cilia kezeit nézi először.
Nem az arcát – a kezek amúgy is többet mondanak.
Az ujjak ideges morzsolását. A fioláknál a hirtelen visszahúzott mozdulatot. A tőr már nincs előrántva, de Thalyssa mérget merne rá venni: a csukló, az izmok és az idegek nagyon is emlékeznek a mozdulatsorra. A riadt kéz nem felejt gyorsan, ezért akkor is fegyverhez kaphat, ha az ész már tudja, hogy nincs rá szükség.
Orkok.
Thalyssa eltárolja a szót mindenféle ítélkezés nélkül, puszta információként. Ha valaki így reagál egy faj láttán, annak oka van. Az ok pedig mindig használható valamire.
Aztán Cagon beszél. A hangja mély, öblös, de nem harsány. Nem fenyegető – inkább tekintélyt parancsoló. Amikor a mellkasára teszi a kezét, Thalyssa figyeli az apró részleteket: nem túlzó a mozdulat, nem kérkedő. A név kimondásakor nincs benne bizonytalanság.
„Becses nevem Targhed Cagon.”
Thalyssa fejében a név helyet talál.
Alkimista. Városőrség. Bájitalellátó. Ez fontos.
A „városőrség” szónál a tekintete akaratlanul is az elf lány arcára siklik. Ott a rezzenés. A légzés apró megtorpanása. A félelem nem csak a zöld bőrnek szól.
Az „új alkímia” említésére viszont már Cagon felé fordul teljes figyelemmel.
Új alkímia.
Az apja főzetei régi receptek voltak. Erdőszagúak. Gyógyítók vagy bénítók. A porok, amelyeket tanult készíteni, egyszerűek, de alattomosak.
Az „új” szó viszont mást jelent:
Fejlődést.
Kísérletezést.
Hibákat.
A hibák pedig mindig hasznosak – abból tanul az ember.
Thalyssa kissé oldalra billenti a fejét, mintha csak a sárkányfog erezetét vizsgálná. Valójában Cagon beszédének ritmusát hallgatja. Nem hadar. Nem magyarázza túl. Tudja, mit akar.
Cilia felsorolása közben a lány már a növényeket méri fel.
Cyrold.
Rysha.
Kvartan.
Lórév.
Ezüstcsörgő.
Tymkol.
A neveket hangtalanul ismétli magában, összekötve őket a küllemükkel. A fiolákra is vet egy gyors pillantást – épp csak annyit, hogy megállapítsa a folyadék színét és sűrűségét.
Most nem szól közbe, helyette figyel.
Figyeli, hogy Cagon mennyit hajlandó adni, hogyan reagál a felszerelés említésére ahogy azt is, hogy a lány kezdeti félelme lassan csillapodik-e, vagy más irányba hajlik.
Egy apró, alig észrevehető mozdulattal közelebb lép a kirakott növényekhez, de még mindig az ork árnyékában marad.*
A hozzászólás írója (Thalyssa Lwyd) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.03.03 01:04:36
3164. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-03-02 19:25:52
Üzenet elküldve: 2026-03-02 19:25:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A szabadság íze//
*A piacra érve, majd nem sokkal később a neki tetsző ruhákat meglátva arra számít, ami eddig is nem egyszer megtörtént már, mióta együtt vannak. Yvon majd segít rajta, és kifizeti neki a holmikat, így becsületes úton, ajándékként kerülhetnek a tulajdonába. Őt lepi meg a legjobban, mikor a fiú egészen más ötlettel áll elő. Kékjeit megdöbbenten, hitetlenül kapja felé, majd többször is végigméri, mintha csak meg akarna győződni róla, hogy valóban jól hallotta, és nem csupán álmodik, de nem. Yvon arca komoly, olyan, amilyennek még soha ezelőtt nem látta. Ekkor változik meg Maavie tekintete is. Szíve gyorsabban kezd verni, s máris érezni kezdi azt az izgatottságot, amelyről korábban, a fürdőházban beszélt.*
– Nem! *szólal meg komolyan. Elsőre akár úgy is hangozhatna, mintha magát a lopás gondolatát utasítaná el, pedig ó, dehogy.*
– Menj el innen. Jó messzire. Ne lássanak a környéken sem! *folytatja ellentmondást nem tűrően.* Most mindenképp menj a fogadóba! Sötétedés után ott találkozunk.
*Egy ideig figyeli, ahogy Yvon elsétál, csak ezután fordul vissza a bódék felé. Már pontosan tudja, mit akar. Ebben a felfokozott állapotban nincs szüksége arra, hogy valaki megtanítsa akarni, az ösztön vezeti. Egy fehér ing, egy egyszerű, fekete mellény, nadrág, csizma és egy vastagabb köpeny a hideg ellen. Ezeket akarja, de mindez túl sok ahhoz, hogy egyetlen óvatlan mozdulattal felkapja és elszaladjon. Ehhez terv kell. Jó terv.
A kereskedő valóban elfoglaltnak tűnik ugyan, mégsem ez a megfelelő pillanat. Úgy dönt, hogy inkább kivár. Nem tudja, Yvon merre jár éppen, de már nem is érdekli. Meg fogja várni, míg a lemenő nap miatt a tér még szürkébbé válik. Nem vaksötétté, akkor ő sem látna eleget. Az igazi szürkület a tökéletes választás. Ilyenkor az emberek figyelme valahogy… szétszórt.
Az időpont megvan, már csak a zsákmány ideiglenes rejtekhelyét kell kiválasztania. Egy üres bódét vesz észre nem messze, amely mögé egyik oldalról sem lehet belátni. Megfelel. Ma este az égiek is kegyesek vele, mert a lehetőséget nem neki kell megteremtenie, jön az magától. A kereskedő jókedélyű beszélgetésbe elegyedik a pultjától távolabb, gyaníthatóan egy barátjával. Több sem kell Maavie-nak, nekilát a műveletnek. Nem fut. Nem kapkod, úgy mozog, mint aki pontosan tudja, mit csinál. Először az inget és a mellényt emeli le, úgy hajtva össze őket, ahogy egy vásárló is tenné. Egy másik mozdulattal a nadrág kerül melléjük. Végül a csizma és a kabát jut el a rejtekhelyig. Mindeközben még a halom tetejéről egy kis fekete masnit is van ideje elcsennie. Végül a kiválasztott pult mögé húzódik ő is, ahol rövid időre megáll. Hallgatózik és figyel. Mikor már biztos benne, hogy senki sem törődik vele, elindul, de nem a főtér felé veszi az irányt, hanem a Polgárnegyed házai közé. Egy eldugottabb zugban áll meg, két ház között, ahol végre átöltözhet. Azonban nem élvezheti még az új külsejét, hiába hagyja régi, szakadt gönceit maga mögött az enyészetnek. Most még dolga van. Kilép a rejtekhelyéről, és teljesen megújulva, egy másik lány szerepében tetszelegve indul Yvon keresésére, miközben szíve továbbra is szaporán ver, pedig most már senki sem gyanakodhat rá.*
*A piacra érve, majd nem sokkal később a neki tetsző ruhákat meglátva arra számít, ami eddig is nem egyszer megtörtént már, mióta együtt vannak. Yvon majd segít rajta, és kifizeti neki a holmikat, így becsületes úton, ajándékként kerülhetnek a tulajdonába. Őt lepi meg a legjobban, mikor a fiú egészen más ötlettel áll elő. Kékjeit megdöbbenten, hitetlenül kapja felé, majd többször is végigméri, mintha csak meg akarna győződni róla, hogy valóban jól hallotta, és nem csupán álmodik, de nem. Yvon arca komoly, olyan, amilyennek még soha ezelőtt nem látta. Ekkor változik meg Maavie tekintete is. Szíve gyorsabban kezd verni, s máris érezni kezdi azt az izgatottságot, amelyről korábban, a fürdőházban beszélt.*
– Nem! *szólal meg komolyan. Elsőre akár úgy is hangozhatna, mintha magát a lopás gondolatát utasítaná el, pedig ó, dehogy.*
– Menj el innen. Jó messzire. Ne lássanak a környéken sem! *folytatja ellentmondást nem tűrően.* Most mindenképp menj a fogadóba! Sötétedés után ott találkozunk.
*Egy ideig figyeli, ahogy Yvon elsétál, csak ezután fordul vissza a bódék felé. Már pontosan tudja, mit akar. Ebben a felfokozott állapotban nincs szüksége arra, hogy valaki megtanítsa akarni, az ösztön vezeti. Egy fehér ing, egy egyszerű, fekete mellény, nadrág, csizma és egy vastagabb köpeny a hideg ellen. Ezeket akarja, de mindez túl sok ahhoz, hogy egyetlen óvatlan mozdulattal felkapja és elszaladjon. Ehhez terv kell. Jó terv.
A kereskedő valóban elfoglaltnak tűnik ugyan, mégsem ez a megfelelő pillanat. Úgy dönt, hogy inkább kivár. Nem tudja, Yvon merre jár éppen, de már nem is érdekli. Meg fogja várni, míg a lemenő nap miatt a tér még szürkébbé válik. Nem vaksötétté, akkor ő sem látna eleget. Az igazi szürkület a tökéletes választás. Ilyenkor az emberek figyelme valahogy… szétszórt.
Az időpont megvan, már csak a zsákmány ideiglenes rejtekhelyét kell kiválasztania. Egy üres bódét vesz észre nem messze, amely mögé egyik oldalról sem lehet belátni. Megfelel. Ma este az égiek is kegyesek vele, mert a lehetőséget nem neki kell megteremtenie, jön az magától. A kereskedő jókedélyű beszélgetésbe elegyedik a pultjától távolabb, gyaníthatóan egy barátjával. Több sem kell Maavie-nak, nekilát a műveletnek. Nem fut. Nem kapkod, úgy mozog, mint aki pontosan tudja, mit csinál. Először az inget és a mellényt emeli le, úgy hajtva össze őket, ahogy egy vásárló is tenné. Egy másik mozdulattal a nadrág kerül melléjük. Végül a csizma és a kabát jut el a rejtekhelyig. Mindeközben még a halom tetejéről egy kis fekete masnit is van ideje elcsennie. Végül a kiválasztott pult mögé húzódik ő is, ahol rövid időre megáll. Hallgatózik és figyel. Mikor már biztos benne, hogy senki sem törődik vele, elindul, de nem a főtér felé veszi az irányt, hanem a Polgárnegyed házai közé. Egy eldugottabb zugban áll meg, két ház között, ahol végre átöltözhet. Azonban nem élvezheti még az új külsejét, hiába hagyja régi, szakadt gönceit maga mögött az enyészetnek. Most még dolga van. Kilép a rejtekhelyéről, és teljesen megújulva, egy másik lány szerepében tetszelegve indul Yvon keresésére, miközben szíve továbbra is szaporán ver, pedig most már senki sem gyanakodhat rá.*
3163. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-03-02 18:02:22
Üzenet elküldve: 2026-03-02 18:02:22
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//A szabadság íze//
* Akaratlanul is hozzásegíti Maaviet az önállósághoz. Elindulnak a piac felé. Furcsa érzése támad attól, hogy most először a lányt követi és nem fordítva, de eltévedni nem igen tudnak, legalábbis addig nem, amíg ki nem érnek a fürdőházból a szabad levegőre. A dél körüli forgatagnak már csak halvány nyoma maradt. Rögtön eszébe is jut, amit Maavie mondott neki korábban a tömegről: hogy minél többen vannak, annál könnyebb lopni. Vagy valami ilyesmi.
Amikor Maavie őt kérdezi a továbbiakról, ő csak pislog, hosszasan megvonja a vállait. *
– Hát, ruhát akarsz, nem? * Kérdezi, mintha mi sem lenne egyértelműbb, s ő is szétnéz a piacon. Persze kettejük közül Maavie a nő, így ő előbb kiszúrja a ruhákat, és oda is sétálnak ahhoz a standhoz, ahol aztán megmutatja Yvonnak, hogy milyen ruhára gondolt. *
– Szép. * Esze ágában sincs lebeszélni Maaviet a ruháról, amit megálmodott magának. A mostaninál gyakorlatilag bármi jobban mutatna rajta – bár azt el kell ismerni, a most hordott kopott göncök jól tükrözik a lány anyagi helyzetét. Annak azonban vége, hiszen már Yvon mellett van! …Ugye? A fiú végighallgatja Maavie álmait, meg is próbálja fekete-fehérben elképzelni őt, és el kell ismerni, szobalányként is jól mutatna ilyen öltözékben. Igaz, nem szobalánynak készül, hanem kereskedő-segédnek, de azoknak is ki kell nézniük valahogy, nem igaz? Sőt, számára talán még fontosabb is lesz a megjelenés, mint egy szolgálólánynak, hiszen őt az egész piactér szemügyre veheti majd, nem csak az, akit szolgál egy kúria falai közt. Egyelőre azonban még nem tartanak ott… *
– Hmm. * Yvon elgondolkodik, azután körbenéz. Látja, hogy a kereskedő, akihez a stand tartozik nincs a közvetlen közelükben, mert épp egy üzletet bonyolít le kicsivel arrébb. Ez elég is, hogy a fiú határozottan Maavie szemébe nézzen, és – úgy tűnik – teljesen komoly hangon szóljon. Persze szinte suttogva, nehogy más is meghallja rajtuk kívül. *
– Lopd el akkor, ami kell. 𝘔𝘦𝘨𝘦𝘯𝘨𝘦𝘥𝘦𝘮. Amott foglak várni a piac szélén. * Elmutat a piacnak abba a végébe, amerről a főtérre lehet továbbhaladni. *
– Ha lebuknál, a fogadóban találkozunk. Tudod, ugyanaz a szobánk, mint tegnap. Az lesz a rejtekhelyünk. * Szemrebbenés nélkül mondja mindezt. Úgy látszik, Yvon teljesen megváltozott. Az, aki nemrég még dühös volt Maaviere, amiért a múltban valamikor talán lopott ezt-azt a túlélésért, az most bűnrészességet vállal a ruhalopásban, amit amúgy könnyedén ki is fizethetne, ha akarna. De úgy látszik, mégsem akarja. Ez így olcsóbb megoldás, az biztos.
Amennyiben Maavie nem állítja meg, Yvon szépen lassan, sétatempóban el is indul a főtér felé. Semmi gyanúsat nem tesz, csak sétálgat. *
* Akaratlanul is hozzásegíti Maaviet az önállósághoz. Elindulnak a piac felé. Furcsa érzése támad attól, hogy most először a lányt követi és nem fordítva, de eltévedni nem igen tudnak, legalábbis addig nem, amíg ki nem érnek a fürdőházból a szabad levegőre. A dél körüli forgatagnak már csak halvány nyoma maradt. Rögtön eszébe is jut, amit Maavie mondott neki korábban a tömegről: hogy minél többen vannak, annál könnyebb lopni. Vagy valami ilyesmi.
Amikor Maavie őt kérdezi a továbbiakról, ő csak pislog, hosszasan megvonja a vállait. *
– Hát, ruhát akarsz, nem? * Kérdezi, mintha mi sem lenne egyértelműbb, s ő is szétnéz a piacon. Persze kettejük közül Maavie a nő, így ő előbb kiszúrja a ruhákat, és oda is sétálnak ahhoz a standhoz, ahol aztán megmutatja Yvonnak, hogy milyen ruhára gondolt. *
– Szép. * Esze ágában sincs lebeszélni Maaviet a ruháról, amit megálmodott magának. A mostaninál gyakorlatilag bármi jobban mutatna rajta – bár azt el kell ismerni, a most hordott kopott göncök jól tükrözik a lány anyagi helyzetét. Annak azonban vége, hiszen már Yvon mellett van! …Ugye? A fiú végighallgatja Maavie álmait, meg is próbálja fekete-fehérben elképzelni őt, és el kell ismerni, szobalányként is jól mutatna ilyen öltözékben. Igaz, nem szobalánynak készül, hanem kereskedő-segédnek, de azoknak is ki kell nézniük valahogy, nem igaz? Sőt, számára talán még fontosabb is lesz a megjelenés, mint egy szolgálólánynak, hiszen őt az egész piactér szemügyre veheti majd, nem csak az, akit szolgál egy kúria falai közt. Egyelőre azonban még nem tartanak ott… *
– Hmm. * Yvon elgondolkodik, azután körbenéz. Látja, hogy a kereskedő, akihez a stand tartozik nincs a közvetlen közelükben, mert épp egy üzletet bonyolít le kicsivel arrébb. Ez elég is, hogy a fiú határozottan Maavie szemébe nézzen, és – úgy tűnik – teljesen komoly hangon szóljon. Persze szinte suttogva, nehogy más is meghallja rajtuk kívül. *
– Lopd el akkor, ami kell. 𝘔𝘦𝘨𝘦𝘯𝘨𝘦𝘥𝘦𝘮. Amott foglak várni a piac szélén. * Elmutat a piacnak abba a végébe, amerről a főtérre lehet továbbhaladni. *
– Ha lebuknál, a fogadóban találkozunk. Tudod, ugyanaz a szobánk, mint tegnap. Az lesz a rejtekhelyünk. * Szemrebbenés nélkül mondja mindezt. Úgy látszik, Yvon teljesen megváltozott. Az, aki nemrég még dühös volt Maaviere, amiért a múltban valamikor talán lopott ezt-azt a túlélésért, az most bűnrészességet vállal a ruhalopásban, amit amúgy könnyedén ki is fizethetne, ha akarna. De úgy látszik, mégsem akarja. Ez így olcsóbb megoldás, az biztos.
Amennyiben Maavie nem állítja meg, Yvon szépen lassan, sétatempóban el is indul a főtér felé. Semmi gyanúsat nem tesz, csak sétálgat. *
3162. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-03-02 17:01:55
Üzenet elküldve: 2026-03-02 17:01:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A szabadság íze//
- Igen, így jó. *Bólint, és kis kezeivel viszonozva azt bújik bele az ölelésbe mindaddig, amíg tart. Yvon egyébként érzésre egészen furcsán viselkedik most vele, de nem tudná megmondani, hogy miért érzi így. A legnagyobb problémája azonban nem ez, hanem, hogy neki kell a párosukat a piacra vezetni. Meglepetten pislog, mikor Yvon megmutatja, merre van a megfelelő kijárat, de nem mozdul addig a néhány szívdobbanásnyi pillanatig, míg Maavie erőt nem vesz magán, és meg nem indul. Az ajtót kinyitva aztán szokatlan érzés fogja el, ahogy kilép a szabadba. Nem tudatosul benne ugyan, de most először léphet ki a nagyvilágba azért, mert ő így akarta. Most nem menekül senki elől, nem hozták és még csak nem is követett senkit, egyszerűen így döntött, amit azért tehetett meg, mert szabad.
A piactéren mindeközben már megszűnt a korábbi nyüzsgés, aminek a lány jobban is örül, nincs az a kellemetlenül hangos zsibongás, és nem is akarja minden második lépésnél fellökni valaki. Egy ponton azonban tétován néz fel Yvonra.*
- És most mit kell csinálni? *Kérdezi, mert ő legfeljebb arra vonatkozóan tudna haditervvel előállni, hogy hogyan lopjanak el innen valamit, ami a városra köszöntő szürkületben már nem is volna olyan nehéz. Arról viszont fogalma sincs, hogyan kell érdeklődni ruhák után, elkérni őket, hogy felpróbálhassa, majd tisztességesen meg is vásárolni azt egy szabótól vagy kufártól.*
- Nézd! Ott vannak olyan fehérek, mint amiket mondtam. *Azért úgy tűnik, feltalálja magát. Oda is siet az egyik standhoz, ahol ingeket, nadrágokat és szoknyákat árulnak, szerencsére nem a megfizethetetlen fajtából, melyek nemhogy az övé, de talán Yvon pénztárcájához sem mérhetőek.*
- Ilyenre gondoltam. *Simít végig az egyik hosszú ujjú, fehér ingen, ami egyszerű, de finomabb anyaga és szabása miatt egyértelműen nőknek készült.*
- Feketét szeretnék mellé. Nadrágot, és persze egy csizmának is örülnék… Ha szabad nekem olyat… *Lepillant majdnem meztelen lábaira, és kicsit el is pirul szégyenében.*
- Igen, így jó. *Bólint, és kis kezeivel viszonozva azt bújik bele az ölelésbe mindaddig, amíg tart. Yvon egyébként érzésre egészen furcsán viselkedik most vele, de nem tudná megmondani, hogy miért érzi így. A legnagyobb problémája azonban nem ez, hanem, hogy neki kell a párosukat a piacra vezetni. Meglepetten pislog, mikor Yvon megmutatja, merre van a megfelelő kijárat, de nem mozdul addig a néhány szívdobbanásnyi pillanatig, míg Maavie erőt nem vesz magán, és meg nem indul. Az ajtót kinyitva aztán szokatlan érzés fogja el, ahogy kilép a szabadba. Nem tudatosul benne ugyan, de most először léphet ki a nagyvilágba azért, mert ő így akarta. Most nem menekül senki elől, nem hozták és még csak nem is követett senkit, egyszerűen így döntött, amit azért tehetett meg, mert szabad.
A piactéren mindeközben már megszűnt a korábbi nyüzsgés, aminek a lány jobban is örül, nincs az a kellemetlenül hangos zsibongás, és nem is akarja minden második lépésnél fellökni valaki. Egy ponton azonban tétován néz fel Yvonra.*
- És most mit kell csinálni? *Kérdezi, mert ő legfeljebb arra vonatkozóan tudna haditervvel előállni, hogy hogyan lopjanak el innen valamit, ami a városra köszöntő szürkületben már nem is volna olyan nehéz. Arról viszont fogalma sincs, hogyan kell érdeklődni ruhák után, elkérni őket, hogy felpróbálhassa, majd tisztességesen meg is vásárolni azt egy szabótól vagy kufártól.*
- Nézd! Ott vannak olyan fehérek, mint amiket mondtam. *Azért úgy tűnik, feltalálja magát. Oda is siet az egyik standhoz, ahol ingeket, nadrágokat és szoknyákat árulnak, szerencsére nem a megfizethetetlen fajtából, melyek nemhogy az övé, de talán Yvon pénztárcájához sem mérhetőek.*
- Ilyenre gondoltam. *Simít végig az egyik hosszú ujjú, fehér ingen, ami egyszerű, de finomabb anyaga és szabása miatt egyértelműen nőknek készült.*
- Feketét szeretnék mellé. Nadrágot, és persze egy csizmának is örülnék… Ha szabad nekem olyat… *Lepillant majdnem meztelen lábaira, és kicsit el is pirul szégyenében.*
3161. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-03-02 15:59:03
Üzenet elküldve: 2026-03-02 15:59:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
//Megrendelés//
//A kis növény árus lány//
*Azon egy gonosztevvésüknek sajnos pont ő és családja esett áldozatul. A másik kettőnek persze ezt nem kötelező tudnia, főleg nem megérteni. Annyira elég éppen ha esetleg megosztáná velük. Rajöjjének miért is ijedt meg annyira amennyire.
Szerencséjére épp elég időt hagyott neki a másik lány, esési művészetével. Cagon így nem veszi észre az előrántott tőrt. A lány ejti csak szóba. De addigra már Cilia sem markolja a nyelét. Inkább morzsolgatja idegesen kezeit maga előtt. Tanácstalanul, miképp is működik ez az üzlet nyélbe ütés. Kalapács híján is reméli meglehet oldani.
Ám a lányka, legalább olyan vérmesen förmed rá mint saját kutyája másokra akik kezet emeltek anno utca tolvaj karrierje során. Cilia meg is ellitődik rendesen. Elvégre semmi rosszat nem tett a másik ellen pusztán megakarta védeni magát.*
- Dehát én csak.
*Kezdene magyarázkodni. Ám ekkor az öblös hang inti nyugalomra mindkettőjüket. Keveseknek sikerült így belefojtani a szót. Leginkább az is csak Mai vagy Anviel. Azonban Cagon is rendelkezik egy "előnnyel', úgy mond. Amivel képes az ilyesmire.
Hát ha nem válaszol a lány, akkor ő sem fog a hajával kapcsolatos kérdésekre válaszolni. Talán majd egy másik alkalommal. A növények arannyá változtatása most amúgy is fontosabb. Cagon pedig nem tűnik olyan alaknak akit érdekelné a hajápolás titkai.*
- Örvedek. Cagon úr.
*Bár az örvendek nem hangzik éppen őszintének. De ez továbbra is az aggodalom miatt mintsem udvariatlanság miatt lenne. Látszik szegén szegény lányon, nehezére esik meg a szemkontaktust is tartania a férfival. Nem csak a faji hovatartozása miatt. Hanem mert éppenseggel említi kiknek is dolgozik. És ha még ő maga nem városőr. Jobb ha nem hiv magára több figyelmet mint amennyire az szükségeltetik.*
- Valóban így van Cagon úr. Én is szeretnék velük kísérletezni. De felszerelés és alapanyag nélkül sajnos nem tudok. Mennyit szeretne? Sajnos ez a hét darab van csak sárkányfogból. De van más is. Cyrold, rysha, kvartan, lórév, ezüstcsörgő, és tymkol is.. meg.. meg sok gubis.
*Mutat végig a kicsomagolt darabokon. Hangja kissé meg ideges, és érezhető az önbizalom hiány. A 9 apró fiolákra csak rá akart volna mutatni ám hamar elhúzza a kezét. Elvégre azok csak egyszerű italok. És nem is tartja érdemesnek megmutatni egy alkimistának aki ilyen tapasztaltnak tűnik.*
//A kis növény árus lány//
*Azon egy gonosztevvésüknek sajnos pont ő és családja esett áldozatul. A másik kettőnek persze ezt nem kötelező tudnia, főleg nem megérteni. Annyira elég éppen ha esetleg megosztáná velük. Rajöjjének miért is ijedt meg annyira amennyire.
Szerencséjére épp elég időt hagyott neki a másik lány, esési művészetével. Cagon így nem veszi észre az előrántott tőrt. A lány ejti csak szóba. De addigra már Cilia sem markolja a nyelét. Inkább morzsolgatja idegesen kezeit maga előtt. Tanácstalanul, miképp is működik ez az üzlet nyélbe ütés. Kalapács híján is reméli meglehet oldani.
Ám a lányka, legalább olyan vérmesen förmed rá mint saját kutyája másokra akik kezet emeltek anno utca tolvaj karrierje során. Cilia meg is ellitődik rendesen. Elvégre semmi rosszat nem tett a másik ellen pusztán megakarta védeni magát.*
- Dehát én csak.
*Kezdene magyarázkodni. Ám ekkor az öblös hang inti nyugalomra mindkettőjüket. Keveseknek sikerült így belefojtani a szót. Leginkább az is csak Mai vagy Anviel. Azonban Cagon is rendelkezik egy "előnnyel', úgy mond. Amivel képes az ilyesmire.
Hát ha nem válaszol a lány, akkor ő sem fog a hajával kapcsolatos kérdésekre válaszolni. Talán majd egy másik alkalommal. A növények arannyá változtatása most amúgy is fontosabb. Cagon pedig nem tűnik olyan alaknak akit érdekelné a hajápolás titkai.*
- Örvedek. Cagon úr.
*Bár az örvendek nem hangzik éppen őszintének. De ez továbbra is az aggodalom miatt mintsem udvariatlanság miatt lenne. Látszik szegén szegény lányon, nehezére esik meg a szemkontaktust is tartania a férfival. Nem csak a faji hovatartozása miatt. Hanem mert éppenseggel említi kiknek is dolgozik. És ha még ő maga nem városőr. Jobb ha nem hiv magára több figyelmet mint amennyire az szükségeltetik.*
- Valóban így van Cagon úr. Én is szeretnék velük kísérletezni. De felszerelés és alapanyag nélkül sajnos nem tudok. Mennyit szeretne? Sajnos ez a hét darab van csak sárkányfogból. De van más is. Cyrold, rysha, kvartan, lórév, ezüstcsörgő, és tymkol is.. meg.. meg sok gubis.
*Mutat végig a kicsomagolt darabokon. Hangja kissé meg ideges, és érezhető az önbizalom hiány. A 9 apró fiolákra csak rá akart volna mutatni ám hamar elhúzza a kezét. Elvégre azok csak egyszerű italok. És nem is tartja érdemesnek megmutatni egy alkimistának aki ilyen tapasztaltnak tűnik.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3162-3181