//Nem elég levadászni...//
*Nincs szüksége nagy erőfeszítésekre ahhoz, hogy kikövetkeztesse, Nixának vajon tetszik-e kis üvegcséje, na meg annak tartalma. Még a vak is hallhatná, mennyire örül az ajándéknak.*
- Sok tervezgetés és némi kísérletezgetés kellett hozzá, hogy olyan legyen, amilyennek elképzeltem. Kis finomhangolás, mert először túl sok volt benne a gyömbér. Még a szemem is könnyezett tőle. *Kuncog, visszagondolva az illat korai formájára.* Nagyon sok múlik az arányokon! De örülök, hogy ennyire tetszik! *Zsebeli be végül a dicséretet. Megerősítését, mit a visszakérdezésre természetesen megad, egy mosolygós bólintás képében fejezi ki társnője felé, ki azzal a lendülettel részesíti olyan ölelésben, mit talán utoljára siheder kiskamasz korában kapott egyik bátyjától. Még sarka is elemelkedik a talajtól, ahogy a szőke magához vonja lelkesedésében, belőle is hasonló sikkantást ösztökélve ki ezzel, mint amilyet ő hallat hálájában.*
- Semmi gond. Remélem jó hasznát veszed majd! *Vigyorodik, elütve a másik szabadkozásának élét. Igazán, még jól is esett neki a túlzó gesztus. Legalábbis nemigen reagáltak még így egyetlen portékájára sem. Ilyen felajzott hangulatban nem is csoda hát, hogy remek üzletet tud kötni a csataménre, ahogy az sem, milyen hamar végez kötelező köreivel, ami az egyéb beszerzéseket illeti. A mamóka marad csupán hátra, kit nem állhat megdicsérni Nixa előtt.*
- A fehér? Az tudod... *pillanatra elgondolkodik, hogyan fogalmazhatná meg tömören.* megszépít, ha megiszod. *Nem, ez nem sikerült így a legjobban, össze is ráncolja szemöldökeit nemtetszésében.* Vagyis olyan vonzerőt kölcsönöz egy időre, amivel könnyebb megtenni az első lépéseket a csábítás útján. *Igen, ezt a meghatározást már megfelelőnek tartja, vonásai ennek megfelelően vissza is rendeződnek korábbi, derűs állapotukba.* Csak az a baj, hogy rövid idő alatt elillan a hatásuk. Arról mondjuk nincs bizonyíték, hogy bőrre kenve is ugyan így hatnak, de az ellenkezőjét se igazolta még senki. *Ezen a ponton költözik vissza hamiskás mosolya ajkaira, s indul el, hogy beszerezze a már emlegetett bájitalt.
Visszatérve ezúttal Nixa áll elő egy meglepetéssel. A kézbe kapott gyümölcsnek elsőként a tapintását vizsgálja meg, ujjait finoman futtatva végig héja minden domborulatán és mélyedésén. Néhány erélyesebb mozdulattal végül meg is dörzsölgeti, majd ujjbegyeit orra elé emelve szívja mélyen magába a már említett, citrusos illat finom esszenciáját.*
- Hallucinálni? *Akad meg ténykedésében egy pillanatra, szemöldökeit kérdőn homloka közepébe vonva. Ennek az információnak a birtokában egészen biztos benne, hogy nagy pénzeket lehet leakasztani a termesztésével, már, ha valóban összejön a lány terve, ami a gyorsított növesztést illeti. Persze akkor is, ha nem, csupán hosszabb távú lesz a befektetés.*
- Tényleg érdekes illata van. *Ujjbegyeit visszaemeli, s még néhányszor mélyebbet szippant a rájuk ragadó aromákból.* És tényleg nem a megszokott! *Vigyorodik lágyan.* Emlékeztet a citromra, de valahogy fanyarabb, és ezzel együtt is frissebb. Nem is tudom így elsőre hova tenni. *Arca egészen elmélkedővé válik, ahogy tovább hallgatja a kincsvadász fejtegetését. Az alkohol főzés és a mag olajának kipréselése sem rossz gondolat, őt mégis leginkább a gyümölcs héja érdekli.*
- Hogy bőrön keresztül is...? *Tekint hirtelen riadtan először a zöldszeműre, majd az ujjaira, mikkel alaposan megdörzsölgette azt a bizonyos rakatát, s párszor megismétli az ide-oda pillantgatást.* Hát remélem, hogy nem! *Neveti el végül a dolgot. Ezzel együtt vissza is adja az értékes termést tulajdonosának, s két tenyerét néhányszor összedörzsölve számol be végkövetkeztetéséről.*
- Nagyon érdekes egy növény ez. Egészen biztosan jó hasznát venném! Kipróbálnék vele néhány keveréket. Remélem, ilyen szempontból úgy viselkedik, mint mondjuk egy citrom. Mármint a kezelése szempontjából. *Ezeket szándéka szerint már a Kalmárba vezető útjuk során ecseteli.*