Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 165 (12017. - 12036. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
12036. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-08-25 13:21:48
Üzenet elküldve: 2026-08-25 13:21:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Nyugalom, a helyzet változatlan//
//Normund//
*Mintha megállna az idő egy pillanatra. A férfi, ujjai között a zöld anyaggal, a nő várakozón.
~Talán nincs is baj a színnel…~ Shallee-ben felbukkan a gondolat, de el is hessenti, mert a folytatása túl bonyolult, túl összetett, és nagyon sok kérdést vet még fel.
Mindig is büszke volt a munkájára. Amikor még anyja és apja váltva álltak a pult mögött, hogy kiszolgálják a piacra tévedőket, vagy éppen a nagyon is tudatosan érkező vásárlókat, akik közül nem egy a módosabb artheniori polgárok közül került ki, már akkor is nagy gondot fordított keze munkájára. Szerette. Szerette, amit csinált. Ujjai között szinte énekelt a vetélő, s oly gyorsan szaporodtak a sorok a szöveten, hogy még maga is meglepődött. És szerette azt is, amikor a kész vászonból megszületett egy ruhadarab, mindegy volt, hogy ing, nadrág, szoknya készült belőle.
Még most is szereti ezt a munkát.
Aztán a másik elengedi az anyagot, az ing visszahullik a többi holmi tetejére, a másik, a drágábbik darab mellé. Shalleet némi szomorúság kapja el hirtelen, főleg az elhangzó szavak nyomán. Tehát, tényleg nincs baj a színnel. Talán az anyag nem tetszik. A minősége, fogása… esetleg maga a szabás.*
- Sajn…
*Benne reked a szó, ahogy elhangzanak a következő szavak. Zavara fellobban, arcának pírjával együtt. Ez most másféle, mint a korábbi volt. Ebben nyoma sincs a szégyenkezésnek, amit az üzletkötés miatt érzett. Ebben valami egészen más van. Szíve két-három kalapácsütéssel többet ver, hangosan, majd kiugorva a mellkasából. Ujjai saját köténye szegélyébe kapaszkodnak, levegő után kap.*
- É… értem. *Aztán.* Nem, nem sért meg. Ha nem tetszik…
*Habog. Közben korholja önmagát, hiszen nem éppen ilyen butuska liba, akit két kedves szó zavarba hozhat. Miért történt most meg mégis.*
~Szedd már össze magad!~
*Korholja magát, miközben mély levegőt vesz. Nem mehet ez így tovább.*
-Igen, gondosan kiválasztottam, hiszen fel tudom mérni, mekkora ruhára van szüksége.
*Most már határozottabban csendül a hangja, a pillanatnyi zavarnak már nyoma sincs*
~Óvatosan Shallee, nehogy csapdába szaladj!~ *Inti most önmagát, és azért, nehogy a másik félreértse, még egy éjkék anyagot is előhúz. Erős, valamivel durvább vászon, amely nem lenből, hanem kenderből készült, mégis puhább, finomabb, mint amit zsákkészítéshez használnak. No, nem is zsákot tart a kezében, hanem egy tabardot. Nagyon hasonlót, mint amilyet a férfi is visel. Ujja ugyan nincs, de ejtett vállai ráérnek a felső karizmokra. A hónalj alattól a csípő magasságáig összevarrták az elejét a hátuljával. Elől a nyaknál nem mély a kivágás, kényelmesen átfér rajta azért a fej. Nem gallérban, hanem kapucniban végződik. A varrott széleket ezüstszállal hímzett, egyszerű indaminta futja körül, mind a kapucni szegélyén, mind az ujj résznél, és a ruha aljánál is.
Most ezt tolja a férfi elé, eltakarva vele a zöld inget.*
- Ez is az Ön mérete. Rá tudok hímezni bármit a hátára. Ha van kedvenc mintája, vagy családi címere…
*Hagyja nyitva a mondatot. Miből is gondolja, hogy lenne ilyenje a férfinek? Nem tudja, még csak nem is sejti. Inkább csak megérzés. Persze, az is lehet, hogy nem akar élni ilyesmivel a másik. Ennek persze több oka is lehet, de most ebbe nem akar belefolyni egyelőre.*
~Hagyd abba! Túl erőszakos vagy.~
*Fúj magában visszavonulót. Nem szeretné elriasztani a férfit. Nem is ezért vette elő a tabardot, csak… ~Mit akartál, mi? Megmutatni, hogy érsz annyit? Mennyit is?~ Bosszús lesz a gondolattól. Most mi a fenét művel? De tényleg?*
//Normund//
*Mintha megállna az idő egy pillanatra. A férfi, ujjai között a zöld anyaggal, a nő várakozón.
~Talán nincs is baj a színnel…~ Shallee-ben felbukkan a gondolat, de el is hessenti, mert a folytatása túl bonyolult, túl összetett, és nagyon sok kérdést vet még fel.
Mindig is büszke volt a munkájára. Amikor még anyja és apja váltva álltak a pult mögött, hogy kiszolgálják a piacra tévedőket, vagy éppen a nagyon is tudatosan érkező vásárlókat, akik közül nem egy a módosabb artheniori polgárok közül került ki, már akkor is nagy gondot fordított keze munkájára. Szerette. Szerette, amit csinált. Ujjai között szinte énekelt a vetélő, s oly gyorsan szaporodtak a sorok a szöveten, hogy még maga is meglepődött. És szerette azt is, amikor a kész vászonból megszületett egy ruhadarab, mindegy volt, hogy ing, nadrág, szoknya készült belőle.
Még most is szereti ezt a munkát.
Aztán a másik elengedi az anyagot, az ing visszahullik a többi holmi tetejére, a másik, a drágábbik darab mellé. Shalleet némi szomorúság kapja el hirtelen, főleg az elhangzó szavak nyomán. Tehát, tényleg nincs baj a színnel. Talán az anyag nem tetszik. A minősége, fogása… esetleg maga a szabás.*
- Sajn…
*Benne reked a szó, ahogy elhangzanak a következő szavak. Zavara fellobban, arcának pírjával együtt. Ez most másféle, mint a korábbi volt. Ebben nyoma sincs a szégyenkezésnek, amit az üzletkötés miatt érzett. Ebben valami egészen más van. Szíve két-három kalapácsütéssel többet ver, hangosan, majd kiugorva a mellkasából. Ujjai saját köténye szegélyébe kapaszkodnak, levegő után kap.*
- É… értem. *Aztán.* Nem, nem sért meg. Ha nem tetszik…
*Habog. Közben korholja önmagát, hiszen nem éppen ilyen butuska liba, akit két kedves szó zavarba hozhat. Miért történt most meg mégis.*
~Szedd már össze magad!~
*Korholja magát, miközben mély levegőt vesz. Nem mehet ez így tovább.*
-Igen, gondosan kiválasztottam, hiszen fel tudom mérni, mekkora ruhára van szüksége.
*Most már határozottabban csendül a hangja, a pillanatnyi zavarnak már nyoma sincs*
~Óvatosan Shallee, nehogy csapdába szaladj!~ *Inti most önmagát, és azért, nehogy a másik félreértse, még egy éjkék anyagot is előhúz. Erős, valamivel durvább vászon, amely nem lenből, hanem kenderből készült, mégis puhább, finomabb, mint amit zsákkészítéshez használnak. No, nem is zsákot tart a kezében, hanem egy tabardot. Nagyon hasonlót, mint amilyet a férfi is visel. Ujja ugyan nincs, de ejtett vállai ráérnek a felső karizmokra. A hónalj alattól a csípő magasságáig összevarrták az elejét a hátuljával. Elől a nyaknál nem mély a kivágás, kényelmesen átfér rajta azért a fej. Nem gallérban, hanem kapucniban végződik. A varrott széleket ezüstszállal hímzett, egyszerű indaminta futja körül, mind a kapucni szegélyén, mind az ujj résznél, és a ruha aljánál is.
Most ezt tolja a férfi elé, eltakarva vele a zöld inget.*
- Ez is az Ön mérete. Rá tudok hímezni bármit a hátára. Ha van kedvenc mintája, vagy családi címere…
*Hagyja nyitva a mondatot. Miből is gondolja, hogy lenne ilyenje a férfinek? Nem tudja, még csak nem is sejti. Inkább csak megérzés. Persze, az is lehet, hogy nem akar élni ilyesmivel a másik. Ennek persze több oka is lehet, de most ebbe nem akar belefolyni egyelőre.*
~Hagyd abba! Túl erőszakos vagy.~
*Fúj magában visszavonulót. Nem szeretné elriasztani a férfit. Nem is ezért vette elő a tabardot, csak… ~Mit akartál, mi? Megmutatni, hogy érsz annyit? Mennyit is?~ Bosszús lesz a gondolattól. Most mi a fenét művel? De tényleg?*
12035. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-08-25 11:49:07
Üzenet elküldve: 2026-08-25 11:49:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Nyugalom, a helyzet változatlan//
//Shallee Bonshrou //
*Normund természetesen mit sem sejt arról, milyen emlékeket kavart fel azzal az egyetlen, egyszerű részvétnyilvánítással. Csupán a rövid köszönetet hallja, s látja a lány arcán átsuhanó valamit, aminek jelentését nem próbálja megfejteni. Nem is volna illendő. Így hát nem kérdez tovább, és hagyja, hogy a beszélgetés visszakanyarodjon egy jóval könnyedebb témához. A portékákhoz. Illetve természetesen, mostanra valamelyest az eladójuk kevésbé gyászos oldalához is.
Shallee magyarázatára, miszerint minden vásárlót meg kell becsülni, Normund csak lassan bólint. Teljesen észszerű válasz. Olyannyira észszerű, hogy szinte már sajnálatos. A nő azonban közben továbbra is a tekintetét keresi, a halvány pír sem akar egészen eltűnni az arcáról, így hősünk egyelőre nem érzi szükségét annak, hogy maradéktalanul elhiggye.*
~Minden vásárlót.~
~Hallottam.~
~Akkor talán vásárolnod is kellene valamit.~
*Normund ezúttal válaszra sem méltatja Valdyrt. Helyette ujjai között ismét finoman megdörzsöli a mohazöld vásznat. Nem kell értenie a kelmekészítés minden csínjához-bínjához, hogy felismerje: ez sem holmi összecsapott munka. Egyszerűbb a másiknál, kétségtelen, de erősnek tűnik, kellemes a tapintása, a szín pedig...
Normund tekintete az ingről ismét Shallee-re vándorol. Néhány pillanat erejéig szótlan marad. Mintha valóban komoly mérlegelést igényelne a kérdésre adott válasz. Aztán lassan elengedi az anyagot.*
- Nem, a színnel semmi baj.
*Tekintete még egyszer végigfut a mohazöld ingen, aztán visszatér a nő arcára.*
- Kifejezetten tetszik. *Egy szívdobbanásnyi szünet.* - Az ing is.
*Az utolsó két szó előtt megjelenő félmosoly aligha hagy sok kétséget afelől, hogy a mondat első fele ezúttal nem feltétlenül a portékára vonatkozott. Normund láthatóan elégedett is magával. Talán túlságosan.*
~Szánalmas.~
~Féltékeny vagy?~
~Egy ingre?~
*Erre már majdnem felnevet, de sikerül egy halk, orron kifújt levegővel elintéznie a dolgot. Kívülről legfeljebb úgy tűnhet, mintha saját megjegyzésén szórakozna.*
- Egyébként sem volna bölcs dolog másikat keresni. *Folytatja, ujjaival ezúttal nem az ruhák anyagát, hanem a bajszát pödörgetve.* - Ha már ilyen gondosan kiválasztotta nekem, még a végén megsérteném vele kegyedet.
*Persze pontosan tudja, hogy Shallee minden bizonnyal egyszerűen csak egy megfelelő méretű inget húzott elő a kupacból. Az igazság azonban ritkán olyan szórakoztató, mint az a változat, amelyet Normund éppen hallani szeretne. Az ötven arany kérdése ettől még ott marad közöttük, és Normund egyelőre láthatóan nem sieti el, hogy előhalássza az erszényét.*
//Shallee Bonshrou //
*Normund természetesen mit sem sejt arról, milyen emlékeket kavart fel azzal az egyetlen, egyszerű részvétnyilvánítással. Csupán a rövid köszönetet hallja, s látja a lány arcán átsuhanó valamit, aminek jelentését nem próbálja megfejteni. Nem is volna illendő. Így hát nem kérdez tovább, és hagyja, hogy a beszélgetés visszakanyarodjon egy jóval könnyedebb témához. A portékákhoz. Illetve természetesen, mostanra valamelyest az eladójuk kevésbé gyászos oldalához is.
Shallee magyarázatára, miszerint minden vásárlót meg kell becsülni, Normund csak lassan bólint. Teljesen észszerű válasz. Olyannyira észszerű, hogy szinte már sajnálatos. A nő azonban közben továbbra is a tekintetét keresi, a halvány pír sem akar egészen eltűnni az arcáról, így hősünk egyelőre nem érzi szükségét annak, hogy maradéktalanul elhiggye.*
~Minden vásárlót.~
~Hallottam.~
~Akkor talán vásárolnod is kellene valamit.~
*Normund ezúttal válaszra sem méltatja Valdyrt. Helyette ujjai között ismét finoman megdörzsöli a mohazöld vásznat. Nem kell értenie a kelmekészítés minden csínjához-bínjához, hogy felismerje: ez sem holmi összecsapott munka. Egyszerűbb a másiknál, kétségtelen, de erősnek tűnik, kellemes a tapintása, a szín pedig...
Normund tekintete az ingről ismét Shallee-re vándorol. Néhány pillanat erejéig szótlan marad. Mintha valóban komoly mérlegelést igényelne a kérdésre adott válasz. Aztán lassan elengedi az anyagot.*
- Nem, a színnel semmi baj.
*Tekintete még egyszer végigfut a mohazöld ingen, aztán visszatér a nő arcára.*
- Kifejezetten tetszik. *Egy szívdobbanásnyi szünet.* - Az ing is.
*Az utolsó két szó előtt megjelenő félmosoly aligha hagy sok kétséget afelől, hogy a mondat első fele ezúttal nem feltétlenül a portékára vonatkozott. Normund láthatóan elégedett is magával. Talán túlságosan.*
~Szánalmas.~
~Féltékeny vagy?~
~Egy ingre?~
*Erre már majdnem felnevet, de sikerül egy halk, orron kifújt levegővel elintéznie a dolgot. Kívülről legfeljebb úgy tűnhet, mintha saját megjegyzésén szórakozna.*
- Egyébként sem volna bölcs dolog másikat keresni. *Folytatja, ujjaival ezúttal nem az ruhák anyagát, hanem a bajszát pödörgetve.* - Ha már ilyen gondosan kiválasztotta nekem, még a végén megsérteném vele kegyedet.
*Persze pontosan tudja, hogy Shallee minden bizonnyal egyszerűen csak egy megfelelő méretű inget húzott elő a kupacból. Az igazság azonban ritkán olyan szórakoztató, mint az a változat, amelyet Normund éppen hallani szeretne. Az ötven arany kérdése ettől még ott marad közöttük, és Normund egyelőre láthatóan nem sieti el, hogy előhalássza az erszényét.*
12034. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-08-25 09:41:18
Üzenet elküldve: 2026-08-25 09:41:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Nyugalom, a helyzet változatlan//
//Normund//
- Köszönöm.
*Leheli el, miközben egy szívverésnyi időre felbukkan benne az édesanyja arca. Nem a fiatal, életerős asszonyé, aki méltó párja volt a férjének. A betegé, kinek arcbőre megfakult, beesett, ezáltal szemei nagyobbaknak tűntek, és a kíntól felhúzódó ajkak mögül előbukkanó megfogyatkozott fogaktól rózsaszínes íny. A mély barázdákká változó ráncok, mely egykor kedvessé tették az arcot, most rávésték a fájdalom nyomait. És lelkében felbukkan a szag is, melytől mindig sírhatnékja támadt, az elmúlás szaga, mely rátelepedett a kis szoba minden tárgyára, apja vállára, és Shallee úgy érezte, beitta magát még a ruháikba is. És felbukkan a nap, mikor anyja lelke megtért Eeyr-hez. Apja térdre rogyva zokogott az ágy mellett, fejét, arcát fúrta az elhalt asszony hasát fedő takaróba. S mikor felpillantott, már nyomokban sem volt rajta a megszokott nyugalmat és biztonságot sugárzó kinézet. Csak mélységes gyötrelem, az elvesztés okozta téboly. S ez maradt is, majd katatóniába váltott, s nem maradt más belőle, mint élő, emberroncs.
Aztán, ahogy a másik visszakérdez, újra elfutja arcát a pír. Szégyenkezik megint. Szégyelli, hogy ennyit kér ezekben az időkben, de hát… Ha nem lenne a háború fenyegetése, még talán többért is el lehetne adni. A már-már selyem minőségű fonalból készült, gondosan szőtt vászon hibátlan. A belőle szabott inget hozzáértő kéz varrta meg. Szabása egyenes, ujjai csuklóig érnek, keskeny kézelője és divatosan álló gallérja elegánssá teszi. A nyakrésznél nem gombok fogják össze, hanem a vászonból varrt vékony zsinegszerű megkötő három-három szépen hímzett gomblyukon át fűzi szorosabbra, ha kell. Nem túl díszes, sokkal inkább visszafogottan elegáns. Sokat dolgozott vele. Persze, az ajándékként kínált másik inggel is sokat dolgozott, de annak anyaga egyszerű vászon, a len, melyből készült bárhol megterem. Persze, ott is gondot fordított a len minél finomabbá tételére. Csak olyan lenfonalat vásárolt, amely a megfelelő eljárással termesztett, szedett, áztatott, törött és tilolt volt. Csak a megfelelően gerebenezett növény finom rostjaiból készült, gondosan font fonálból készített olyan vásznat, amelyet aztán némi vassal elkevert csalánlevélben áztatott, hogy megkaphassa azt a szép, sötét mohazöld színt, amelyet a férfi is megcsodálhat éppen. Annak az ingnek az ára normális esetben 18 arany lenne, de persze ezt nem mondja el, ám éppen a különleges helyzetre való tekintettel enyhíti a másik ing árát.*
- Igen?
*Kérdez vissza, de a férfi folytatja is tovább. Apró kuncogásszerű sóhaj bukik ki belőle.*
- Nem. De nehéz időket élünk, és… minden… vásárlót meg kell becsülni.
*Tekintete elmélyed a férfi pillantásában, ajkai apró mosolyra húzódnak. Zavarba ejti a másik pillantása, az a különös félmosoly a száj szélén.*
- Nem… tetszik? *Bizonytalanodik el kicsit, mert hát ez is benne van a pakliban. Most tekintete a másik keze felé rebben.* Keressek egy másik színt?
*Bár ezt a mohazöldet a maga részéről nagyon szépnek tartja. Az anyag is hibátlan, erős és tartós.*
//Normund//
- Köszönöm.
*Leheli el, miközben egy szívverésnyi időre felbukkan benne az édesanyja arca. Nem a fiatal, életerős asszonyé, aki méltó párja volt a férjének. A betegé, kinek arcbőre megfakult, beesett, ezáltal szemei nagyobbaknak tűntek, és a kíntól felhúzódó ajkak mögül előbukkanó megfogyatkozott fogaktól rózsaszínes íny. A mély barázdákká változó ráncok, mely egykor kedvessé tették az arcot, most rávésték a fájdalom nyomait. És lelkében felbukkan a szag is, melytől mindig sírhatnékja támadt, az elmúlás szaga, mely rátelepedett a kis szoba minden tárgyára, apja vállára, és Shallee úgy érezte, beitta magát még a ruháikba is. És felbukkan a nap, mikor anyja lelke megtért Eeyr-hez. Apja térdre rogyva zokogott az ágy mellett, fejét, arcát fúrta az elhalt asszony hasát fedő takaróba. S mikor felpillantott, már nyomokban sem volt rajta a megszokott nyugalmat és biztonságot sugárzó kinézet. Csak mélységes gyötrelem, az elvesztés okozta téboly. S ez maradt is, majd katatóniába váltott, s nem maradt más belőle, mint élő, emberroncs.
Aztán, ahogy a másik visszakérdez, újra elfutja arcát a pír. Szégyenkezik megint. Szégyelli, hogy ennyit kér ezekben az időkben, de hát… Ha nem lenne a háború fenyegetése, még talán többért is el lehetne adni. A már-már selyem minőségű fonalból készült, gondosan szőtt vászon hibátlan. A belőle szabott inget hozzáértő kéz varrta meg. Szabása egyenes, ujjai csuklóig érnek, keskeny kézelője és divatosan álló gallérja elegánssá teszi. A nyakrésznél nem gombok fogják össze, hanem a vászonból varrt vékony zsinegszerű megkötő három-három szépen hímzett gomblyukon át fűzi szorosabbra, ha kell. Nem túl díszes, sokkal inkább visszafogottan elegáns. Sokat dolgozott vele. Persze, az ajándékként kínált másik inggel is sokat dolgozott, de annak anyaga egyszerű vászon, a len, melyből készült bárhol megterem. Persze, ott is gondot fordított a len minél finomabbá tételére. Csak olyan lenfonalat vásárolt, amely a megfelelő eljárással termesztett, szedett, áztatott, törött és tilolt volt. Csak a megfelelően gerebenezett növény finom rostjaiból készült, gondosan font fonálból készített olyan vásznat, amelyet aztán némi vassal elkevert csalánlevélben áztatott, hogy megkaphassa azt a szép, sötét mohazöld színt, amelyet a férfi is megcsodálhat éppen. Annak az ingnek az ára normális esetben 18 arany lenne, de persze ezt nem mondja el, ám éppen a különleges helyzetre való tekintettel enyhíti a másik ing árát.*
- Igen?
*Kérdez vissza, de a férfi folytatja is tovább. Apró kuncogásszerű sóhaj bukik ki belőle.*
- Nem. De nehéz időket élünk, és… minden… vásárlót meg kell becsülni.
*Tekintete elmélyed a férfi pillantásában, ajkai apró mosolyra húzódnak. Zavarba ejti a másik pillantása, az a különös félmosoly a száj szélén.*
- Nem… tetszik? *Bizonytalanodik el kicsit, mert hát ez is benne van a pakliban. Most tekintete a másik keze felé rebben.* Keressek egy másik színt?
*Bár ezt a mohazöldet a maga részéről nagyon szépnek tartja. Az anyag is hibátlan, erős és tartós.*
12033. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-08-24 22:41:44
Üzenet elküldve: 2026-08-24 22:41:44
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 226
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 226
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tévúton//
* Maavienak fogalma sincs róla, hogy az a bizonyos hegy belseje milyen pompás volt valaha. A törpe uraság nem is húzza soká az időt és belekezd a lány felvilágosításába ezzel kapcsolatban. *
- Szörnyen? Tudod te, hogy miről beszélsz? Nincs sötét és nincs hideg, hála Wylnurana ajándékának. Az örök tűz fénye és melege töltötte be ott még a legeldugottabb tárnát is. Azt pedig el sem tudod képzelni, hogy milyen pompás is volt az a hely! Azok a gyönyörűen faragott szobrok, azok a hatalmas csarnokok A föld alatti tavak és vízesések, melyekben csak úgy csillogott a szent láng. Lányom, ha azt láttad volna ott szeretnél élni! Mit gondolsz az elfek egy csoportja miért költözött a föld alá? Az a büszke és hiú nép is irigykedve figyelte a törpék városát!
* Folytatná még sokáig az öreg a mesélést, de nem a piactér zaja a legalkalmasabb hely az ilyesmire, Így hát egy ideig csak sodródik a forgataggal és próbálja nem szem elől téveszteni a lányt. Mikor a lány bevallja azt, amit Wertus már rég tudott az öreg csak elmosolyodik, előkotorja a cédulát és már átnyújtaná a lánynak, mikor az faképnél hagyja! A törpe erre egy pillanatra megdermed, de aztán megrázza a fejét és a papirossal a kezében követi a kócos tincsek gazdáját. Majd mi sem természetesebb, ő is beleszól a beszélgetésbe: *
- Igen! Bizony tanúsíthatom, hogy ezt mondtam! Mintha ráöntötték volna erre a lányra! Maga igazán jó lélek, hogy hitelre odaadta neki!
* Mondja az öreg, arról mit sem sejtve, hogy talán mégsem úgy áll a dolog, ahogyan ő elképzeli. *
- Igazán jóravaló leány ez. Nem gondolja szabó uram? A ruha pedig tényleg nagyon szép, még egy ilyen szedett-vedett lánykán is jól áll, mint ez a feketeség. Maga még sokra viszi egyszer ilyen tehetséggel! Királyi szabó lesz, én mondom!
//Tévúton//
* Maavienak fogalma sincs róla, hogy az a bizonyos hegy belseje milyen pompás volt valaha. A törpe uraság nem is húzza soká az időt és belekezd a lány felvilágosításába ezzel kapcsolatban. *
- Szörnyen? Tudod te, hogy miről beszélsz? Nincs sötét és nincs hideg, hála Wylnurana ajándékának. Az örök tűz fénye és melege töltötte be ott még a legeldugottabb tárnát is. Azt pedig el sem tudod képzelni, hogy milyen pompás is volt az a hely! Azok a gyönyörűen faragott szobrok, azok a hatalmas csarnokok A föld alatti tavak és vízesések, melyekben csak úgy csillogott a szent láng. Lányom, ha azt láttad volna ott szeretnél élni! Mit gondolsz az elfek egy csoportja miért költözött a föld alá? Az a büszke és hiú nép is irigykedve figyelte a törpék városát!
* Folytatná még sokáig az öreg a mesélést, de nem a piactér zaja a legalkalmasabb hely az ilyesmire, Így hát egy ideig csak sodródik a forgataggal és próbálja nem szem elől téveszteni a lányt. Mikor a lány bevallja azt, amit Wertus már rég tudott az öreg csak elmosolyodik, előkotorja a cédulát és már átnyújtaná a lánynak, mikor az faképnél hagyja! A törpe erre egy pillanatra megdermed, de aztán megrázza a fejét és a papirossal a kezében követi a kócos tincsek gazdáját. Majd mi sem természetesebb, ő is beleszól a beszélgetésbe: *
- Igen! Bizony tanúsíthatom, hogy ezt mondtam! Mintha ráöntötték volna erre a lányra! Maga igazán jó lélek, hogy hitelre odaadta neki!
* Mondja az öreg, arról mit sem sejtve, hogy talán mégsem úgy áll a dolog, ahogyan ő elképzeli. *
- Igazán jóravaló leány ez. Nem gondolja szabó uram? A ruha pedig tényleg nagyon szép, még egy ilyen szedett-vedett lánykán is jól áll, mint ez a feketeség. Maga még sokra viszi egyszer ilyen tehetséggel! Királyi szabó lesz, én mondom!
12032. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-08-24 20:32:11
Üzenet elküldve: 2026-08-24 20:32:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Nyugalom, a helyzet változatlan//
//Shallee Bonshrou //
*Az elkötelezettségre tett megjegyzése úgy tűnik, akaratlanul is érzékenyebb pontra tapintott, mint azt Normund gondolta volna. Az arcáról lassanként eltűnik az iménti könnyed mosoly, ahogy a nő néhány rövid mondatban megmagyarázza, mi tartja még mindig a stand mögött. Az anyja halott, az apja beteg, neki pedig nemigen maradt más választása, mint továbbvinni azt, amit a szülei elkezdtek. Erre már nehéz volna valami szellemeset mondani.*
- Részvétem az édesanyja miatt.
*Hangjából ezúttal hiányzik minden korábbi élcelődés. Röviden biccent is mellé, aztán néhány pillanatig csendben marad. Nem kérdez az apjáról. Alig néhány perce ismerik egymást, és Normund még saját mércéjével mérve is túlzásnak érezné, ha máris a nő családi tragédiájának részleteiben kezdene vájkálni. Helyette inkább ismét a portékák felé fordítja figyelmét.
Figyeli, ahogy Shallee előhúzza a másik inget, majd a pirtianesi mellé helyezi. A mohazöld darab egyszerűbb, de kétségtelenül használhatóbbnak tűnik a mindennapokra. Normund már éppen nyúlna is felé, amikor meghallja az árat.*
- Ötven?
*Nem felháborodás van a hangjában. Inkább csak megismétli a számot, miközben tekintete visszatér a drágábbik ingre. Ennyiért valóban nem közönséges vásznat kínálnak. Egykori otthonában valószínűleg gondolkodás nélkül kifizette volna érte az összeget. Akkoriban persze az sem különösebben érdekelte, honnan került az arany az erszényébe. Most azonban nem nyúl érte.
Ehelyett a zöld inget veszi szemügyre, aztán lassan Shallee-re emeli tekintetét. Észreveszi a beharapott alsó ajkat. A halvány pírt is. No meg azt, hogy a nő éppen az ő tekintetét kutatja. Most először veszi a fáradságot arra is, hogy valamivel alaposabban szemügyre vegye a nőt. Első pillantásra nincs benne semmi különösebben hivalkodó. Barna haj, barna szemek, egyszerű öltözék; az a fajta teremtés, aki mellett az ember talán gondolkodás nélkül elsétálna egy zsúfolt utcán. Most, hogy azonban ott áll előtte, Normundnak be kell látnia, hogy kár volna így tenni. Van valami kifejezetten kellemes ebben az egyszerűségben. Finom vonások, kedves arc és azok a nagy barna szemek sem rontanak éppen az összképen. Normund szája sarkában erre ismét megjelenik az a bizonyos mosoly.*
- Érdekes kereskedő kegyed.
*Jegyzi meg, miközben egyik kezével továbbra is a zöld ing anyagát vizsgálja. Egy pillanatra elhallgat, majd valamivel közelebb hajol a két ruhadarabhoz, mintha ismét azok minőségét mérlegelné. A következő kérdés előtt azonban már Shallee-re pillant oldalról.*
- Minden vásárlójával ilyen nagylelkű?
*Az ártatlan kérdéshez társuló félmosoly azért meglehetősen világossá teszi, hogy aligha pusztán a kereskedői szokásaira kíváncsi.*
~Ne hízelegj magadnak. Csak el akarja adni az inget.~
~Tudom.~
*Feleli gondolatban Valdyrnak, miközben kiegyenesedik. Legalábbis többnyire tudja. Ettől még nincs oka elsietni a dolgot.*
//Shallee Bonshrou //
*Az elkötelezettségre tett megjegyzése úgy tűnik, akaratlanul is érzékenyebb pontra tapintott, mint azt Normund gondolta volna. Az arcáról lassanként eltűnik az iménti könnyed mosoly, ahogy a nő néhány rövid mondatban megmagyarázza, mi tartja még mindig a stand mögött. Az anyja halott, az apja beteg, neki pedig nemigen maradt más választása, mint továbbvinni azt, amit a szülei elkezdtek. Erre már nehéz volna valami szellemeset mondani.*
- Részvétem az édesanyja miatt.
*Hangjából ezúttal hiányzik minden korábbi élcelődés. Röviden biccent is mellé, aztán néhány pillanatig csendben marad. Nem kérdez az apjáról. Alig néhány perce ismerik egymást, és Normund még saját mércéjével mérve is túlzásnak érezné, ha máris a nő családi tragédiájának részleteiben kezdene vájkálni. Helyette inkább ismét a portékák felé fordítja figyelmét.
Figyeli, ahogy Shallee előhúzza a másik inget, majd a pirtianesi mellé helyezi. A mohazöld darab egyszerűbb, de kétségtelenül használhatóbbnak tűnik a mindennapokra. Normund már éppen nyúlna is felé, amikor meghallja az árat.*
- Ötven?
*Nem felháborodás van a hangjában. Inkább csak megismétli a számot, miközben tekintete visszatér a drágábbik ingre. Ennyiért valóban nem közönséges vásznat kínálnak. Egykori otthonában valószínűleg gondolkodás nélkül kifizette volna érte az összeget. Akkoriban persze az sem különösebben érdekelte, honnan került az arany az erszényébe. Most azonban nem nyúl érte.
Ehelyett a zöld inget veszi szemügyre, aztán lassan Shallee-re emeli tekintetét. Észreveszi a beharapott alsó ajkat. A halvány pírt is. No meg azt, hogy a nő éppen az ő tekintetét kutatja. Most először veszi a fáradságot arra is, hogy valamivel alaposabban szemügyre vegye a nőt. Első pillantásra nincs benne semmi különösebben hivalkodó. Barna haj, barna szemek, egyszerű öltözék; az a fajta teremtés, aki mellett az ember talán gondolkodás nélkül elsétálna egy zsúfolt utcán. Most, hogy azonban ott áll előtte, Normundnak be kell látnia, hogy kár volna így tenni. Van valami kifejezetten kellemes ebben az egyszerűségben. Finom vonások, kedves arc és azok a nagy barna szemek sem rontanak éppen az összképen. Normund szája sarkában erre ismét megjelenik az a bizonyos mosoly.*
- Érdekes kereskedő kegyed.
*Jegyzi meg, miközben egyik kezével továbbra is a zöld ing anyagát vizsgálja. Egy pillanatra elhallgat, majd valamivel közelebb hajol a két ruhadarabhoz, mintha ismét azok minőségét mérlegelné. A következő kérdés előtt azonban már Shallee-re pillant oldalról.*
- Minden vásárlójával ilyen nagylelkű?
*Az ártatlan kérdéshez társuló félmosoly azért meglehetősen világossá teszi, hogy aligha pusztán a kereskedői szokásaira kíváncsi.*
~Ne hízelegj magadnak. Csak el akarja adni az inget.~
~Tudom.~
*Feleli gondolatban Valdyrnak, miközben kiegyenesedik. Legalábbis többnyire tudja. Ettől még nincs oka elsietni a dolgot.*
12031. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-08-24 18:38:50
Üzenet elküldve: 2026-08-24 18:38:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Nyugalom, a helyzet változatlan//
//Normund//
*Valamiért pontosan érzi, hogy a férfi számára nem idegen a finom kelme érintése. Ahogy végig simít a puha vászon felületén, arra utal, hogy volt már dolga értékesebb anyaggal. Nos, lám beigazolódik a korábbi kósza gondolat futam. Senkit nem ítélhet meg előre öltözéke, viselkedése alapján. Lehet, hogy a másik épp harcosnak néz ki, de békeidőben egy úri szalonban is megállná a helyét. Most ezzel a gondolattal a háta mögött pillant végig lopva a másikon. ~Igen… akár egy úri szalonban is. ~
A következő szavakra azonban halkan elkuncogja magát. *
-Minden bizonnyal.
*Fűzi hozzá, és a mosoly ott marad a szája sarkában. A következő szavakat elérti, és aprót bólint csak rá. Ehhez nem igazán van mit hozzátenni, és ha mondana is bármit, lehet az nem lenne helyén való. Hogyan is lehetne beszélni egy harcba tartó katonának arról, hogy nem érdemes a csatába a legszebb és legdrágább ruhába menni. Bár ki tudja? Talán éppen úgy érdemes. Vagy azért, mert ha már utolér a vég, a legjobb ruhámban érjen utol, vagy azért, mert úgy is mindegy.
Mind a két lehetőség lehangoló, és erről Shallee nem akar beszélni. Főleg, hogy a benne végig futó gondolatok keserűséget okoznának a férfinek. Valahogy egyféle szarkazmust érez ki a másik által mondott szavakból. Úgy véli Ő is tisztában van a helyzet fonákságával. A következő szavak is erre mutatnak rá. *
- Valóban. *Apró mosollyal biccent. * Az utóbbi napokban sok menekült érkezett, és legalább annyi fegyverforgató is. Majdnem mindenki áthalad a piacon.
*Körbe pillant. Most is vannak olyanok, akik ugyan lassítanak kicsit az árus pultok előtt, de nem vásárolnak, haladnak tovább. S ha mégis megállnak, inkább az ételre költik kevéske pénzüket, mint ruhára. *
- Az összes fogadó megtelt már. Nem is tudom, hogy hol talál szállást ez a sok menedéket remélő.
*Halkan teszi hozzá, visszafordulva a férfi felé.*
- Elkötelezettség lenne? *Mosolyogva csóválja meg kissé a fejét. * Koránt sem az. Anyám már nem él, apám pedig belebetegedett. Valakinek vinnie kell a boltot. És hát… *Sóhajt, kicsit meghúzva a vállait.* Mi mást is tehetnék?
~Nekünk is ennünk kell valamiből.~
*De ezt már csak gondolatban teszi hozzá. Végül halványan elmosolyodik újra. A többi ruha felé fordul, jobbjával a kupacba nyúl, és egy sötét mohazöld inget húz elő. Ez is a férfi mérete. A drága holmi mellé tolja.*
- Az az ing… *Mutat rá a Pirtianes-i anyagból készültre.* 50 arany alapesetben. Most adok mellé egy másikat, hétköznapokra valót ajándékba. *Szinte elpirul, hiszen valahol szégyenkezik azért, hogy pénzt kér a jelenlegi helyzetben. Normális körülmények között nem adna mellé ajándékot, de a jelen helyzet minden, csak nem normális.
Kicsit beharapja alsó ajkát, majd apró mosollyal arcán a másik tekintetét kutatja. A lélek onnan köszön vissza, sok mindent elárulva.*
A hozzászólás írója (Shallee Bonshrou) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.08.24 18:41:34
//Normund//
*Valamiért pontosan érzi, hogy a férfi számára nem idegen a finom kelme érintése. Ahogy végig simít a puha vászon felületén, arra utal, hogy volt már dolga értékesebb anyaggal. Nos, lám beigazolódik a korábbi kósza gondolat futam. Senkit nem ítélhet meg előre öltözéke, viselkedése alapján. Lehet, hogy a másik épp harcosnak néz ki, de békeidőben egy úri szalonban is megállná a helyét. Most ezzel a gondolattal a háta mögött pillant végig lopva a másikon. ~Igen… akár egy úri szalonban is. ~
A következő szavakra azonban halkan elkuncogja magát. *
-Minden bizonnyal.
*Fűzi hozzá, és a mosoly ott marad a szája sarkában. A következő szavakat elérti, és aprót bólint csak rá. Ehhez nem igazán van mit hozzátenni, és ha mondana is bármit, lehet az nem lenne helyén való. Hogyan is lehetne beszélni egy harcba tartó katonának arról, hogy nem érdemes a csatába a legszebb és legdrágább ruhába menni. Bár ki tudja? Talán éppen úgy érdemes. Vagy azért, mert ha már utolér a vég, a legjobb ruhámban érjen utol, vagy azért, mert úgy is mindegy.
Mind a két lehetőség lehangoló, és erről Shallee nem akar beszélni. Főleg, hogy a benne végig futó gondolatok keserűséget okoznának a férfinek. Valahogy egyféle szarkazmust érez ki a másik által mondott szavakból. Úgy véli Ő is tisztában van a helyzet fonákságával. A következő szavak is erre mutatnak rá. *
- Valóban. *Apró mosollyal biccent. * Az utóbbi napokban sok menekült érkezett, és legalább annyi fegyverforgató is. Majdnem mindenki áthalad a piacon.
*Körbe pillant. Most is vannak olyanok, akik ugyan lassítanak kicsit az árus pultok előtt, de nem vásárolnak, haladnak tovább. S ha mégis megállnak, inkább az ételre költik kevéske pénzüket, mint ruhára. *
- Az összes fogadó megtelt már. Nem is tudom, hogy hol talál szállást ez a sok menedéket remélő.
*Halkan teszi hozzá, visszafordulva a férfi felé.*
- Elkötelezettség lenne? *Mosolyogva csóválja meg kissé a fejét. * Koránt sem az. Anyám már nem él, apám pedig belebetegedett. Valakinek vinnie kell a boltot. És hát… *Sóhajt, kicsit meghúzva a vállait.* Mi mást is tehetnék?
~Nekünk is ennünk kell valamiből.~
*De ezt már csak gondolatban teszi hozzá. Végül halványan elmosolyodik újra. A többi ruha felé fordul, jobbjával a kupacba nyúl, és egy sötét mohazöld inget húz elő. Ez is a férfi mérete. A drága holmi mellé tolja.*
- Az az ing… *Mutat rá a Pirtianes-i anyagból készültre.* 50 arany alapesetben. Most adok mellé egy másikat, hétköznapokra valót ajándékba. *Szinte elpirul, hiszen valahol szégyenkezik azért, hogy pénzt kér a jelenlegi helyzetben. Normális körülmények között nem adna mellé ajándékot, de a jelen helyzet minden, csak nem normális.
Kicsit beharapja alsó ajkát, majd apró mosollyal arcán a másik tekintetét kutatja. A lélek onnan köszön vissza, sok mindent elárulva.*
A hozzászólás írója (Shallee Bonshrou) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.08.24 18:41:34
12030. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-08-24 18:35:49
Üzenet elküldve: 2026-08-24 18:35:49
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tévúton//
*Ijedt és kikerekedett szemekkel hallgatja, ahogy az öreg színt vall a világukat fenyegető mészárlásról. Fogalma sem volt róla, hogy itt, a város nem létező falain kívül mi folyik, és ezek szerint csak a szerencséjüknek köszönhetik azt is, hogy Yvonnal még épségben a városba értek. Vagy az istenek mégsem annyira vakok…?*
- É-Értem… *Ennyivel hessegeti el a szörnyűségeket ígérő témát. Nem akar orkokat látni, egyet sem.
Szerencsére Wertus király története el tudja nyomni a rossz érzéseit, még úgy is, hogy a törpe hamar tiszta vizet önt a pohárba, és közli, hogy biza' ő nem lesz uralkodó.*
- Azt akarja, hogy a törpék beköltözzenek egy hegybe? Már ne is haragudjon, de ez szörnyen hangzik. Ott sötét van és hideg. ~Mint a cellámban…~ *Csóválja meg a fejét, közben pedig már tovább nézelődik a piaci árusok között, keresve egy ominózus bácsit, aki talán nem annyira öreg, mint Wertus, de azért szintén látszik rajta a kor. Eközben éri a kérdés a versikéről.*
- Ó, hát… izé, umm… Igen, elfelejtettem. *Vallja be, miközben lesüti a tekintetét. Most már ő is tudja, hogy azért jó, ha van egy bölcs törpe a háznál. Most szüksége lesz Wertusra és az írótudományára, de legfőképp a papírkára a zsebéből.*
- Igen, kérem! De egy pillanat! *Hirtelen el is siet Wertustól, mert meglátja a bácsit, akit egészen idáig keresett. A tömegen keresztülslisszolva verekedi magát oda a bódéjához.*
- Jó napot! Ma is hoztam némi aranyat, hogy törlesszem az adósságomat. Tessék! *Ad oda néhány aranyérmét a szabónak, aki mostanra már megbocsájtotta a lánynak, hogy lopott tőle. Az aranyat persze elfogadja, majd így szól.*
- Ami azt illeti, leányom, talán az istenek is úgy akarták, hogy hozzád kerüljön ez a ruha. Jól áll rajtad! Mintha csak neked készítettem volna. *Maavie erre rögtön elvörösödik, kezeit összekulcsolja a háta mögött, és megilletődve rebegteti a pilláit.*
- Úgy gondolja? Az az öreg törpe ott, Wertus úr is azt mondta nekem, hogy csinos vagyok benne. *Mutat Wertus felé, aki messze nem került Maavietól, így az egész beszélgetést hallhatja.*
- Csakugyan? *kérdezi halvány mosollyal az arcán az árus.*
- Igen! Én pedig már egészen megszerettem. Kényelmes, és soha nem fázom benne. *Melege az szokott lenni, de ezt nem említi, mert akkor csak feltűri a fehér felső ujjait vagy leveszi a mellénykét, és már jó is. Úgy tűnik, hogy az öreg szabó mostanra már megbarátkozott a kis tolvaj lánnyal, és őszintén hiszi, hogy megbánta a tettét.
Wertusnak, mindeközben, ha szeretne, van lehetősége csatlakozni a pároshoz és a beszélgetéshez.*
//Tévúton//
*Ijedt és kikerekedett szemekkel hallgatja, ahogy az öreg színt vall a világukat fenyegető mészárlásról. Fogalma sem volt róla, hogy itt, a város nem létező falain kívül mi folyik, és ezek szerint csak a szerencséjüknek köszönhetik azt is, hogy Yvonnal még épségben a városba értek. Vagy az istenek mégsem annyira vakok…?*
- É-Értem… *Ennyivel hessegeti el a szörnyűségeket ígérő témát. Nem akar orkokat látni, egyet sem.
Szerencsére Wertus király története el tudja nyomni a rossz érzéseit, még úgy is, hogy a törpe hamar tiszta vizet önt a pohárba, és közli, hogy biza' ő nem lesz uralkodó.*
- Azt akarja, hogy a törpék beköltözzenek egy hegybe? Már ne is haragudjon, de ez szörnyen hangzik. Ott sötét van és hideg. ~Mint a cellámban…~ *Csóválja meg a fejét, közben pedig már tovább nézelődik a piaci árusok között, keresve egy ominózus bácsit, aki talán nem annyira öreg, mint Wertus, de azért szintén látszik rajta a kor. Eközben éri a kérdés a versikéről.*
- Ó, hát… izé, umm… Igen, elfelejtettem. *Vallja be, miközben lesüti a tekintetét. Most már ő is tudja, hogy azért jó, ha van egy bölcs törpe a háznál. Most szüksége lesz Wertusra és az írótudományára, de legfőképp a papírkára a zsebéből.*
- Igen, kérem! De egy pillanat! *Hirtelen el is siet Wertustól, mert meglátja a bácsit, akit egészen idáig keresett. A tömegen keresztülslisszolva verekedi magát oda a bódéjához.*
- Jó napot! Ma is hoztam némi aranyat, hogy törlesszem az adósságomat. Tessék! *Ad oda néhány aranyérmét a szabónak, aki mostanra már megbocsájtotta a lánynak, hogy lopott tőle. Az aranyat persze elfogadja, majd így szól.*
- Ami azt illeti, leányom, talán az istenek is úgy akarták, hogy hozzád kerüljön ez a ruha. Jól áll rajtad! Mintha csak neked készítettem volna. *Maavie erre rögtön elvörösödik, kezeit összekulcsolja a háta mögött, és megilletődve rebegteti a pilláit.*
- Úgy gondolja? Az az öreg törpe ott, Wertus úr is azt mondta nekem, hogy csinos vagyok benne. *Mutat Wertus felé, aki messze nem került Maavietól, így az egész beszélgetést hallhatja.*
- Csakugyan? *kérdezi halvány mosollyal az arcán az árus.*
- Igen! Én pedig már egészen megszerettem. Kényelmes, és soha nem fázom benne. *Melege az szokott lenni, de ezt nem említi, mert akkor csak feltűri a fehér felső ujjait vagy leveszi a mellénykét, és már jó is. Úgy tűnik, hogy az öreg szabó mostanra már megbarátkozott a kis tolvaj lánnyal, és őszintén hiszi, hogy megbánta a tettét.
Wertusnak, mindeközben, ha szeretne, van lehetősége csatlakozni a pároshoz és a beszélgetéshez.*
12029. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-08-24 17:01:42
Üzenet elküldve: 2026-08-24 17:01:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Nyugalom, a helyzet változatlan//
//Shallee Bonshrou //
*Normund ujjai még néhányszor végigfutnak az anyagon, miközben hallgatja a választ. Pirtianes. Nem rossz. Sőt, ha valóban onnan érkezett az alapanyag, az megmagyarázná, miért akadt meg rajta a tekintete a környező portékák között. Nem mintha különösebben szüksége volna egy újabb ingre. Ha őszinte akar lenni magával, jelenleg egyáltalán nincs szüksége semmire, amit ezen a standon megvásárolhatna.
Ettől persze még nézelődhet és találhat is valami szemrevalót.
Éppen visszaengedné az anyagot az asztalra, amikor a nő félbehagyja a mondatot. Normund tekintete rögtön ráemelkedik. Egy rövid pillanatig várja a folytatást, ám helyette Shallee megkerüli az asztalt, és csakhamar ott terem mellette. A jelentős magasságkülönbség miatt kénytelen kissé lefelé pillantani rá.*
- De?
*Segítené készségesen befejezni a félbehagyott mondatot, ám erre végül nincs szükség. Normund erre előbb az ingre, majd saját magára pillant. Mintha ellenőrizné, mi árulhatta el róla ilyen könnyedén, hogy nem békés kereskedőként érkezett a városba. Igaz, a fegyver némileg megkönnyíti a találgatást. Halvány, kissé szórakozott mosoly jelenik meg az arcán.*
- Nagy kár. Jól mutatna rajtam a csata hevében.
*Vágja rá közben visszafogott, de cserébe felettébb önelégült mosolyt villantva.*
~Előnyös. Ha vérzik az ember, legalább rögtön látszik.~
*Valdyr kéretlen megjegyzésére Normund szája sarka egy pillanatra megrándul. Ezúttal azonban megállja, hogy látványosan reagáljon rá. Az előbbi legyintés is több figyelmet szentelt a kardban lakozó alaknak, mint amennyit feltétlenül érdemelt.
Ismét az ing felé fordul, majd valamivel alaposabban is szemügyre veszi a szabását. A megjegyzésből persze érti, hogy Shallee valószínűleg mire céloz. Az öltözéke, a fegyvere, talán már pusztán az, ahogy mozog, elég ahhoz, hogy nő megállapítsa, hősünk nem feltétlen békés úton keresi a kenyerét. Tévesnek még csak nem is nevezhetné a feltételezést.*
- Szerencsére nem minden ruhámnak kell túlélnie egy csatát. *Jegyzi meg végül könnyedén.* - És nem is mindnek kell megjárnia azt.
*Az utolsó mondat mellől már valamelyest eltűnik a mosoly. Tekintete egy pillanatra elkalandozik a piac irányába. A szokatlanul gyér vásárlóközönség önmagában is sokatmondó, még ha Normundnak nincs is összehasonlítási alapja arra, milyen a Piactér rendes körülmények között.*
- Furcsa egy helyzet. *Folytatja, miközben visszafordul a nőhöz.* - Néhány napja érkeztem csupán a városba, de eleddig kétféle emberrel találkoztam. Olyan, aki menekül, illetve olyan, aki arra készül, hogy másoknak ne kelljen.
*Röviden végignéz a gondosan elrendezett vásznakon és ruhákon. Ha mindet a nő készítette, aligha tegnap kezdte a mesterséget. Ehhez képest a stand előtt nem éppen egymás sarkát tapossák a vásárlók.*
- Kegyed pedig még mindig itt árul. *Jegyzi meg inkább kíváncsian, mintsem számonkérően, aztán ismét az ingre pillant.* - Szó mi szó, lenyűgöző az elkötelezettsége.
//Shallee Bonshrou //
*Normund ujjai még néhányszor végigfutnak az anyagon, miközben hallgatja a választ. Pirtianes. Nem rossz. Sőt, ha valóban onnan érkezett az alapanyag, az megmagyarázná, miért akadt meg rajta a tekintete a környező portékák között. Nem mintha különösebben szüksége volna egy újabb ingre. Ha őszinte akar lenni magával, jelenleg egyáltalán nincs szüksége semmire, amit ezen a standon megvásárolhatna.
Ettől persze még nézelődhet és találhat is valami szemrevalót.
Éppen visszaengedné az anyagot az asztalra, amikor a nő félbehagyja a mondatot. Normund tekintete rögtön ráemelkedik. Egy rövid pillanatig várja a folytatást, ám helyette Shallee megkerüli az asztalt, és csakhamar ott terem mellette. A jelentős magasságkülönbség miatt kénytelen kissé lefelé pillantani rá.*
- De?
*Segítené készségesen befejezni a félbehagyott mondatot, ám erre végül nincs szükség. Normund erre előbb az ingre, majd saját magára pillant. Mintha ellenőrizné, mi árulhatta el róla ilyen könnyedén, hogy nem békés kereskedőként érkezett a városba. Igaz, a fegyver némileg megkönnyíti a találgatást. Halvány, kissé szórakozott mosoly jelenik meg az arcán.*
- Nagy kár. Jól mutatna rajtam a csata hevében.
*Vágja rá közben visszafogott, de cserébe felettébb önelégült mosolyt villantva.*
~Előnyös. Ha vérzik az ember, legalább rögtön látszik.~
*Valdyr kéretlen megjegyzésére Normund szája sarka egy pillanatra megrándul. Ezúttal azonban megállja, hogy látványosan reagáljon rá. Az előbbi legyintés is több figyelmet szentelt a kardban lakozó alaknak, mint amennyit feltétlenül érdemelt.
Ismét az ing felé fordul, majd valamivel alaposabban is szemügyre veszi a szabását. A megjegyzésből persze érti, hogy Shallee valószínűleg mire céloz. Az öltözéke, a fegyvere, talán már pusztán az, ahogy mozog, elég ahhoz, hogy nő megállapítsa, hősünk nem feltétlen békés úton keresi a kenyerét. Tévesnek még csak nem is nevezhetné a feltételezést.*
- Szerencsére nem minden ruhámnak kell túlélnie egy csatát. *Jegyzi meg végül könnyedén.* - És nem is mindnek kell megjárnia azt.
*Az utolsó mondat mellől már valamelyest eltűnik a mosoly. Tekintete egy pillanatra elkalandozik a piac irányába. A szokatlanul gyér vásárlóközönség önmagában is sokatmondó, még ha Normundnak nincs is összehasonlítási alapja arra, milyen a Piactér rendes körülmények között.*
- Furcsa egy helyzet. *Folytatja, miközben visszafordul a nőhöz.* - Néhány napja érkeztem csupán a városba, de eleddig kétféle emberrel találkoztam. Olyan, aki menekül, illetve olyan, aki arra készül, hogy másoknak ne kelljen.
*Röviden végignéz a gondosan elrendezett vásznakon és ruhákon. Ha mindet a nő készítette, aligha tegnap kezdte a mesterséget. Ehhez képest a stand előtt nem éppen egymás sarkát tapossák a vásárlók.*
- Kegyed pedig még mindig itt árul. *Jegyzi meg inkább kíváncsian, mintsem számonkérően, aztán ismét az ingre pillant.* - Szó mi szó, lenyűgöző az elkötelezettsége.
12028. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-08-24 08:50:38
Üzenet elküldve: 2026-08-24 08:50:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Nyugalom, a helyzet változatlan//
//Normund//
*Nyögvenyelős a kereskedelem. De hát ez nem is csoda, hiszen a háború itt toporog a küszöbön, és Arthenior, ha nem is túl hivalkodóan, de készül az ostromra. Sokan a város szélénél dolgoznak, árkokat ásnak, sáncokat építenek. Fákat hegyeznek karóvá, hogy a sáncok oldalába ássák azokat, hegyeikkel kifelé. Ugyan nem fal, de mégis valami védelem.
Shallee nem ért a harchoz. Kíváncsian nézte el a fura munkálatokat. Értelmetlennek tűnt a számára, hiszen úgy vélte, a letűzött karók között simán át lehet bújni. Na persze, ha hagyják az embert. De éppen ezért sűrűsödött meg a tömeg a városban. A katonák, harcosok nem fogják hagyni, hogy az orkok átbújjanak a karók között. Shallee legalább is ezt reméli.
Annak ellenére, hogy nagyon sokan érkeztek Artheniorba, menekültek és városvédők egyaránt, a szűkösségen kívül alig van vásárló a piacon. Lődörgő persze bőven akad, de kevés az, akinek pénze is van. Talán nem is igazán szép dolog, hogy pénzt vár el a portékáiért, hiszen ínséges idők járnak, de hát neki is meg kell élnie valamiből. Anyja hónapokkal ezelőtt megtért Eeyr kebelére, apja pedig némileg belerokkant az elvesztésébe. Shallee lett a családfenntartó. Ha csak önmagáról lenne szó, talán nem is törődne annyira a pénzzel, de hát ott az apja, akiről gondoskodnia kell.
Némi szégyenkezéssel és bűnbánattal gondol erre, miközben a vásznakat rendezgeti a sár színű ponyva alatt, mely négy erős, fa tartó oszlopra van rögzítve, így védve az árut, mely az asztalon foglal helyet. Vásznak és öltözékek hevernek szép rendben egymás mellett, néhány férfiaknak való ing, nadrág, mellény, női ruha sajátos fán lóg az elülső oszlopokról. Ám hiába a gondos kínálás, már hat napja nem adott el semmit.
~Talán holnap már nem is nyitok ki. ~
Elmereng egy pillanatra. Tényleg feleslegesnek érzi azt, hogy az egész napját itt töltse, amikor közel-távol nincs senki, aki tényleg vásárolna is.
Magasított széken ül, fél fenékkel, ujjai között habfehér vászon, női ing készül belőle. Vagyis hát az ing már készen van, most csak egy kis fehér hímzés kerül még rá. Hátha úgy kelendőbb lesz. Ujjai fürgén járnak, a tű hol eltűnik az anyagban, hol előbukkan.
Aztán felpillant. Magas, világosbarna hajú, ismeretlen férfi áll meg a standja előtt, s különleges érzékkel érinti és vizsgálja meg az egyik inget. Mi tagadás, mondhatni a legértékesebb portékáját. *
- Igen, én készítettem. A vásznat is. Igaz, hogy az alapanyagot Pirtianesből hozattam hozzá. Még van a vászonból. De...
*Miközben beszél, feláll a székről, a kezében tartott inget a vásznak tetejére helyezi, és lassan megkerüli az asztalt. A férfi mellett áll meg, akinek alig ér a válláig. Az elharapott mondat úgy folytatódott volna, hogy "...ez az ing nagyon sokba kerül." Elharapta. Mert mi jogon is kérdőjelezi meg, hogy a másik képes arra, hogy kifizessen egy ilyen értékes ruhát? Lopva pillant végig a másikon, levonva az eredményt, a férfi harcos. *
- ... de, nem harcra való.
*Fejezi be a mondatot, halványan elmosolyodva. Reméli ezzel kivágja magát a hirtelen botlás okozta helyzetből. *
//Normund//
*Nyögvenyelős a kereskedelem. De hát ez nem is csoda, hiszen a háború itt toporog a küszöbön, és Arthenior, ha nem is túl hivalkodóan, de készül az ostromra. Sokan a város szélénél dolgoznak, árkokat ásnak, sáncokat építenek. Fákat hegyeznek karóvá, hogy a sáncok oldalába ássák azokat, hegyeikkel kifelé. Ugyan nem fal, de mégis valami védelem.
Shallee nem ért a harchoz. Kíváncsian nézte el a fura munkálatokat. Értelmetlennek tűnt a számára, hiszen úgy vélte, a letűzött karók között simán át lehet bújni. Na persze, ha hagyják az embert. De éppen ezért sűrűsödött meg a tömeg a városban. A katonák, harcosok nem fogják hagyni, hogy az orkok átbújjanak a karók között. Shallee legalább is ezt reméli.
Annak ellenére, hogy nagyon sokan érkeztek Artheniorba, menekültek és városvédők egyaránt, a szűkösségen kívül alig van vásárló a piacon. Lődörgő persze bőven akad, de kevés az, akinek pénze is van. Talán nem is igazán szép dolog, hogy pénzt vár el a portékáiért, hiszen ínséges idők járnak, de hát neki is meg kell élnie valamiből. Anyja hónapokkal ezelőtt megtért Eeyr kebelére, apja pedig némileg belerokkant az elvesztésébe. Shallee lett a családfenntartó. Ha csak önmagáról lenne szó, talán nem is törődne annyira a pénzzel, de hát ott az apja, akiről gondoskodnia kell.
Némi szégyenkezéssel és bűnbánattal gondol erre, miközben a vásznakat rendezgeti a sár színű ponyva alatt, mely négy erős, fa tartó oszlopra van rögzítve, így védve az árut, mely az asztalon foglal helyet. Vásznak és öltözékek hevernek szép rendben egymás mellett, néhány férfiaknak való ing, nadrág, mellény, női ruha sajátos fán lóg az elülső oszlopokról. Ám hiába a gondos kínálás, már hat napja nem adott el semmit.
~Talán holnap már nem is nyitok ki. ~
Elmereng egy pillanatra. Tényleg feleslegesnek érzi azt, hogy az egész napját itt töltse, amikor közel-távol nincs senki, aki tényleg vásárolna is.
Magasított széken ül, fél fenékkel, ujjai között habfehér vászon, női ing készül belőle. Vagyis hát az ing már készen van, most csak egy kis fehér hímzés kerül még rá. Hátha úgy kelendőbb lesz. Ujjai fürgén járnak, a tű hol eltűnik az anyagban, hol előbukkan.
Aztán felpillant. Magas, világosbarna hajú, ismeretlen férfi áll meg a standja előtt, s különleges érzékkel érinti és vizsgálja meg az egyik inget. Mi tagadás, mondhatni a legértékesebb portékáját. *
- Igen, én készítettem. A vásznat is. Igaz, hogy az alapanyagot Pirtianesből hozattam hozzá. Még van a vászonból. De...
*Miközben beszél, feláll a székről, a kezében tartott inget a vásznak tetejére helyezi, és lassan megkerüli az asztalt. A férfi mellett áll meg, akinek alig ér a válláig. Az elharapott mondat úgy folytatódott volna, hogy "...ez az ing nagyon sokba kerül." Elharapta. Mert mi jogon is kérdőjelezi meg, hogy a másik képes arra, hogy kifizessen egy ilyen értékes ruhát? Lopva pillant végig a másikon, levonva az eredményt, a férfi harcos. *
- ... de, nem harcra való.
*Fejezi be a mondatot, halványan elmosolyodva. Reméli ezzel kivágja magát a hirtelen botlás okozta helyzetből. *
12027. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-08-23 22:33:16
Üzenet elküldve: 2026-08-23 22:33:16
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 226
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 226
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tévúton//
* A lány közbeszúr egy egyszerűnek tűnő kérdést, persze Wertus nem szeret senki adósa maradni. Pláne, ha a törlesztés csak abból áll, hogy beszélni kell. *
- Kik miért vannak sokan? A menekültek? Az lenne a legjobb, ha nem lennének, mert akkor béke lenne. De, ha már vannak akkor az a jó, ha sokan vannak. Ez azt jelenti, hogy sokan túlélték a mészárlást, amit az orkok műveltek a csata után.
* Ezután bolyongnak kicsit a piac bódéi és árusai között. Az már feltűnt az öregnek, hogy a Maavienak fogalma sincs már róla, hogy miért is jött, de nem szól semmit, várja, hogy az majd elkérje a papírfecnit, amire felírta a bevásárlólistát. Egyelőre jót szórakozik magában a dolgon. Ezen szórakozásából egy fontos kérdés zökkenti ki. Elmosolyodik, majd így szól: *
- Hogy mit? Én, király? Nem hinném, vannak arra alkalmasabb törpék is. Én abban hiszek, hogy, ha sikerül valahogy újra fellobbantani a tüzet, akkor a népemben megmozdul valami. Valami, amitől újra vágyni fognak rá, hogy ott folytassák, ahol több száz éve abbahagyták. Azt szeretném, hogy feltámadjon a királyságunk és a régi dicsőségében ragyogjon! De király? Az nem leszek. Legalább is nem hinném, hogy az istennő engem választana majd, ki oly esendő és gyenge.
* Ezek után már nem bírja sokáig cérnával és megkérdezi: *
- Talán már elfelejtetted a versikédet? Előhalásszam a zsebemből a listádat?
//Tévúton//
* A lány közbeszúr egy egyszerűnek tűnő kérdést, persze Wertus nem szeret senki adósa maradni. Pláne, ha a törlesztés csak abból áll, hogy beszélni kell. *
- Kik miért vannak sokan? A menekültek? Az lenne a legjobb, ha nem lennének, mert akkor béke lenne. De, ha már vannak akkor az a jó, ha sokan vannak. Ez azt jelenti, hogy sokan túlélték a mészárlást, amit az orkok műveltek a csata után.
* Ezután bolyongnak kicsit a piac bódéi és árusai között. Az már feltűnt az öregnek, hogy a Maavienak fogalma sincs már róla, hogy miért is jött, de nem szól semmit, várja, hogy az majd elkérje a papírfecnit, amire felírta a bevásárlólistát. Egyelőre jót szórakozik magában a dolgon. Ezen szórakozásából egy fontos kérdés zökkenti ki. Elmosolyodik, majd így szól: *
- Hogy mit? Én, király? Nem hinném, vannak arra alkalmasabb törpék is. Én abban hiszek, hogy, ha sikerül valahogy újra fellobbantani a tüzet, akkor a népemben megmozdul valami. Valami, amitől újra vágyni fognak rá, hogy ott folytassák, ahol több száz éve abbahagyták. Azt szeretném, hogy feltámadjon a királyságunk és a régi dicsőségében ragyogjon! De király? Az nem leszek. Legalább is nem hinném, hogy az istennő engem választana majd, ki oly esendő és gyenge.
* Ezek után már nem bírja sokáig cérnával és megkérdezi: *
- Talán már elfelejtetted a versikédet? Előhalásszam a zsebemből a listádat?
12026. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-08-23 21:09:18
Üzenet elküldve: 2026-08-23 21:09:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Nyugalom, a helyzet változatlan//
//Shallee Bonshrou //
*A háborúnak még meg sem kellett érkeznie ahhoz, hogy az ember észrevegye a közeledtét.
Normund legalábbis erre a megállapításra jut, miközben komótos léptekkel halad végig a Piactér bódéi között. Néhány napja már annak, hogy megérkezett Artheniorba, így volt ideje hallani ezt-azt. A Pegazus vendégköre pedig különösen alkalmasnak bizonyult arra, hogy az ember akkor is értesüljön a legújabb hírekről, ha történetesen nem kérdezett senkitől semmit. Kereskedők, zsoldosok, átutazók és helyiek beszéltek ugyanarról, legfeljebb abban nem értettek egyet, mekkora veszedelem közeleg valójában.
Éppen ezért jött.
Persze ezt aligha vallaná be ilyen egyszerűen bárkinek. Mondhatná, hogy kíváncsiságból. Mondhatná azt is, hogy egy kardforgatónak mindig akad munkája ott, ahol háború készülődik. Mindkettő igaz lenne. Mégis ott motoszkál mögöttük valami sokkal önzőbb gondolat is. Bizonyítani akar. Elsősorban magának, bár az sem lenne ellenére, ha végül mások is megjegyeznék a Valthamere nevet.
Ehhez képest az elmúlt napok meglehetősen eseménytelenül teltek. Berendezkedett a Pegazusban, bejárta a város néhány részét, a Piacteret azonban mindeddig elkerülte. Most is inkább a kíváncsiság hozta ide, semmint bármiféle vásárlási szándék.
A hely még így is szolgál némi látnivalóval. Sátrak és bódék sorakoznak egymás mellett, közöttük keskeny átjárókban hömpölyög a nép. Frissen sült kenyér illata keveredik a gyümölcsökével, fűszerekével és mindazzal, amit jobb volna talán nem azonosítani. Mégis könnyű elképzelni, milyen lehetett ugyanez békésebb időkben. Most kevesebb a vásárló, halkabbak az alkuk, és feltűnően sok beszélgetés szakad félbe egy-egy páncélos alak láttán. A közelgő háború árnyéka ide is elért.
Normund mindebből látszólag keveset vesz magára. Meglehetőst vígan nézelődik. Megvizsgál néhány fegyvert, – amelyek közül egyiket sem venné a kezébe érthető okok miatt – elidőzik egy fűszeres előtt anélkül, hogy tudná, mit néz, majd kis híján továbbhalad egy ruhákkal és vásznakkal megrakott stand mellett is.
Végül mégis megtorpan.*
~Mi olyan érdekes?~
*Szólal meg a hang a fejében. Valdyr hangja. Normund erre, csak legyint egyet a levegőbe, majd finoman megrázza fejét. Tekintete az egyik kikészített ingen állapodik meg. Nem különösebben hivalkodó darab, éppen ellenkezőleg. Az anyaga azonban első pillantásra jobb minőségűnek tűnik annál, mint amit az előző néhány árus kínálatában látott. Márpedig, ha valamiben, hát ebben van összehasonlítási alapja. A Valthamere-házban az ember hamarabb megtanulta megkülönböztetni a jó kelmét a hitványtól, mint hogy miként kellene tisztességesen megkeresni az árát. Odanyúl hát az anyaghoz, két ujja közé fogja annak szélét, majd kissé megdörzsöli.*
- Hm. *Fejti ki összetett véleményét a témában, majd csak ez után pillant csak fel a stand mögött álló barna hajú nőre.* - Ezt kegyed készítette, vagy csak árulja?
//Shallee Bonshrou //
*A háborúnak még meg sem kellett érkeznie ahhoz, hogy az ember észrevegye a közeledtét.
Normund legalábbis erre a megállapításra jut, miközben komótos léptekkel halad végig a Piactér bódéi között. Néhány napja már annak, hogy megérkezett Artheniorba, így volt ideje hallani ezt-azt. A Pegazus vendégköre pedig különösen alkalmasnak bizonyult arra, hogy az ember akkor is értesüljön a legújabb hírekről, ha történetesen nem kérdezett senkitől semmit. Kereskedők, zsoldosok, átutazók és helyiek beszéltek ugyanarról, legfeljebb abban nem értettek egyet, mekkora veszedelem közeleg valójában.
Éppen ezért jött.
Persze ezt aligha vallaná be ilyen egyszerűen bárkinek. Mondhatná, hogy kíváncsiságból. Mondhatná azt is, hogy egy kardforgatónak mindig akad munkája ott, ahol háború készülődik. Mindkettő igaz lenne. Mégis ott motoszkál mögöttük valami sokkal önzőbb gondolat is. Bizonyítani akar. Elsősorban magának, bár az sem lenne ellenére, ha végül mások is megjegyeznék a Valthamere nevet.
Ehhez képest az elmúlt napok meglehetősen eseménytelenül teltek. Berendezkedett a Pegazusban, bejárta a város néhány részét, a Piacteret azonban mindeddig elkerülte. Most is inkább a kíváncsiság hozta ide, semmint bármiféle vásárlási szándék.
A hely még így is szolgál némi látnivalóval. Sátrak és bódék sorakoznak egymás mellett, közöttük keskeny átjárókban hömpölyög a nép. Frissen sült kenyér illata keveredik a gyümölcsökével, fűszerekével és mindazzal, amit jobb volna talán nem azonosítani. Mégis könnyű elképzelni, milyen lehetett ugyanez békésebb időkben. Most kevesebb a vásárló, halkabbak az alkuk, és feltűnően sok beszélgetés szakad félbe egy-egy páncélos alak láttán. A közelgő háború árnyéka ide is elért.
Normund mindebből látszólag keveset vesz magára. Meglehetőst vígan nézelődik. Megvizsgál néhány fegyvert, – amelyek közül egyiket sem venné a kezébe érthető okok miatt – elidőzik egy fűszeres előtt anélkül, hogy tudná, mit néz, majd kis híján továbbhalad egy ruhákkal és vásznakkal megrakott stand mellett is.
Végül mégis megtorpan.*
~Mi olyan érdekes?~
*Szólal meg a hang a fejében. Valdyr hangja. Normund erre, csak legyint egyet a levegőbe, majd finoman megrázza fejét. Tekintete az egyik kikészített ingen állapodik meg. Nem különösebben hivalkodó darab, éppen ellenkezőleg. Az anyaga azonban első pillantásra jobb minőségűnek tűnik annál, mint amit az előző néhány árus kínálatában látott. Márpedig, ha valamiben, hát ebben van összehasonlítási alapja. A Valthamere-házban az ember hamarabb megtanulta megkülönböztetni a jó kelmét a hitványtól, mint hogy miként kellene tisztességesen megkeresni az árát. Odanyúl hát az anyaghoz, két ujja közé fogja annak szélét, majd kissé megdörzsöli.*
- Hm. *Fejti ki összetett véleményét a témában, majd csak ez után pillant csak fel a stand mögött álló barna hajú nőre.* - Ezt kegyed készítette, vagy csak árulja?
12025. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-08-23 19:43:16
Üzenet elküldve: 2026-08-23 19:43:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
-Nem érdekelnek az almáid.
-De... De ezek mézédesek! Nézd meg, nézd milyen gyönyörű pirosak!
-Mindjárt az orrod is ilyen piros lesz. Meg ekkora mint ez a kibaszott alma. Hagyjál már az almáiddal.
*Az árus mogorván összezárja mellkasán a karjait, és szúrós szemekkel néz a fél-elfre. Egy darabig farkasszemet néznek. A csendet Ull töri meg.*
-Jól van. Ha adsz egyet hajlandó vagyok megkóstolni, és ha jó, holnap jövök és veszek egy batyuval, mit szólsz?
*A kofa arca felvidult, mit neki egy alma, egyébként is úgy szedegeti össze a földről ezeket, annyi van belőle mint a vesztés.*
-Köszönöm, uram! Akkor holnap várom!
*Azzal ad neki egy almát, amit a fél-elf egy főhajtással köszön meg. Jó néhány lépést tesz az árustól mielőtt megtörölné az almát a ruháján, és beleharapna. ~Basszameg, ez tényleg jó. De biztos nem jövök vissza érte. Megnézem honnan szedi és szerzek még párat legközelebb.~ Esze ágában sincs aranyat kiadné valamiért, ami a természetben csak úgy megterem, és csupán annyi dolga van vele, hogy odamenjen és kinyújtsa érte a kezét. ~Ezek a városaik roppant lusta népség.~ A fejét rázva halad tovább a Pegazus fogadó felé, sajnos olyan finom sört főzni ő sem tud, mint amit ott árulnak.*
-De... De ezek mézédesek! Nézd meg, nézd milyen gyönyörű pirosak!
-Mindjárt az orrod is ilyen piros lesz. Meg ekkora mint ez a kibaszott alma. Hagyjál már az almáiddal.
*Az árus mogorván összezárja mellkasán a karjait, és szúrós szemekkel néz a fél-elfre. Egy darabig farkasszemet néznek. A csendet Ull töri meg.*
-Jól van. Ha adsz egyet hajlandó vagyok megkóstolni, és ha jó, holnap jövök és veszek egy batyuval, mit szólsz?
*A kofa arca felvidult, mit neki egy alma, egyébként is úgy szedegeti össze a földről ezeket, annyi van belőle mint a vesztés.*
-Köszönöm, uram! Akkor holnap várom!
*Azzal ad neki egy almát, amit a fél-elf egy főhajtással köszön meg. Jó néhány lépést tesz az árustól mielőtt megtörölné az almát a ruháján, és beleharapna. ~Basszameg, ez tényleg jó. De biztos nem jövök vissza érte. Megnézem honnan szedi és szerzek még párat legközelebb.~ Esze ágában sincs aranyat kiadné valamiért, ami a természetben csak úgy megterem, és csupán annyi dolga van vele, hogy odamenjen és kinyújtsa érte a kezét. ~Ezek a városaik roppant lusta népség.~ A fejét rázva halad tovább a Pegazus fogadó felé, sajnos olyan finom sört főzni ő sem tud, mint amit ott árulnak.*
12024. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-08-23 14:45:27
Üzenet elküldve: 2026-08-23 14:45:27
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tévúton//
*Míg hallgatja a történetet az elveszett törpe városról, lassan megszaporázza a lépteit is. Sejti, hogy Wertus követni fogja, és ha itt állnak, az öreg véget nem érő mondanivalóit hallgatva, akkor soha nem érnek oda a piacra, márpedig ömm… húsra, kicsi piros paprikára és… ~Ó, ne!~ Elfelejtette. Tényleg elfelejtette, hogy mit kell vennie. Hamar megnyugszik azonban, mert eszébe jut, hogy a törpe zsebében ott lapul a megoldás. Na jó, be kell vallania, hogy az öreg tényleg előrelátó.
Zavartalanul hallgathatja hát a történetet, legalábbis addig, míg a piachoz egyre közelebb érve meg nem szaporodik a lélekszám. Igen, a menekültek nagy része a Piactéren telepedett le, egy részük pedig már a Polgárnegyedig is elért.*
- Ahj, miért vannak itt ilyen sokan?! *Szúrja közbe Wertus két mondata közt valahol. Addig talán a törpének is van lehetősége levegőt venni. Maavie persze mit sem tud a közelgő ostromról, az ork fenyegetésről és miegymásról. A tudatlanság néha áldás, és ez most különösen igaz a fiatal lányra.
Avalurydda legendájára hosszú ideig nem mond semmit, magában tűnődik rajta még akkor is, mikor már a kufárok bódéit kerülgetik. Ugyan az itteni hangzavar miatt nehéz lesz már beszélgetniük, de egy kérdés azért mégis megfogalmazódik a leány együgyű kis agyában.*
- Ha megtalálja azt a szent lángot, akkor mi lesz? Maga lesz a törpék királya? Ezért keresi, igaz? *Mosolyodik el játékosan, de szemei közben már nagyon kutatnak valami után. Egy bizonyos árust keres, azt, akitől azt a ruhát lopta, khm, vette, amit most is visel és Wertus csinosnak nevezett rajta. Itt az ideje, hogy megint törlesszen egy keveset neki az adósságából, tudniillik, mióta tiszta lapot kezdett a Dwirinthalen-kúriában, bevallotta az árusnak a tettét, bocsánatot kért tőle és azóta igyekszik leróni a tartozását.*
//Tévúton//
*Míg hallgatja a történetet az elveszett törpe városról, lassan megszaporázza a lépteit is. Sejti, hogy Wertus követni fogja, és ha itt állnak, az öreg véget nem érő mondanivalóit hallgatva, akkor soha nem érnek oda a piacra, márpedig ömm… húsra, kicsi piros paprikára és… ~Ó, ne!~ Elfelejtette. Tényleg elfelejtette, hogy mit kell vennie. Hamar megnyugszik azonban, mert eszébe jut, hogy a törpe zsebében ott lapul a megoldás. Na jó, be kell vallania, hogy az öreg tényleg előrelátó.
Zavartalanul hallgathatja hát a történetet, legalábbis addig, míg a piachoz egyre közelebb érve meg nem szaporodik a lélekszám. Igen, a menekültek nagy része a Piactéren telepedett le, egy részük pedig már a Polgárnegyedig is elért.*
- Ahj, miért vannak itt ilyen sokan?! *Szúrja közbe Wertus két mondata közt valahol. Addig talán a törpének is van lehetősége levegőt venni. Maavie persze mit sem tud a közelgő ostromról, az ork fenyegetésről és miegymásról. A tudatlanság néha áldás, és ez most különösen igaz a fiatal lányra.
Avalurydda legendájára hosszú ideig nem mond semmit, magában tűnődik rajta még akkor is, mikor már a kufárok bódéit kerülgetik. Ugyan az itteni hangzavar miatt nehéz lesz már beszélgetniük, de egy kérdés azért mégis megfogalmazódik a leány együgyű kis agyában.*
- Ha megtalálja azt a szent lángot, akkor mi lesz? Maga lesz a törpék királya? Ezért keresi, igaz? *Mosolyodik el játékosan, de szemei közben már nagyon kutatnak valami után. Egy bizonyos árust keres, azt, akitől azt a ruhát lopta, khm, vette, amit most is visel és Wertus csinosnak nevezett rajta. Itt az ideje, hogy megint törlesszen egy keveset neki az adósságából, tudniillik, mióta tiszta lapot kezdett a Dwirinthalen-kúriában, bevallotta az árusnak a tettét, bocsánatot kért tőle és azóta igyekszik leróni a tartozását.*
12023. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-08-23 10:33:17
Üzenet elküldve: 2026-08-23 10:33:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 337
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 337
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
* Némi gondolkodás után a törpe úgy dönt, hogy nem várja meg a felmentősereget, és maga indul a piacra, hátha megpillant egy ékszert, amit elég méltónak talál Amolshrudd hamujának tárolására. Lát itt mindent, a megannyi tárgy között sok réz és ezüst ékszer kerül a szeme elé. Mintha csak azoktól szeretnének megszabadulni. Végül egyik elé tolt kacatra sem tart igényt.
Sokáig azonban nem kell keresnie a megfelelő ékszert. A bódés rengeteg közepén megtalálja, amit keres. Legalábbis első ránézésre megegyezik azzal, amit fejben elképzelt. Előtte kifinomultan megmunkált ékszerek sorakoznak. Nem szeretne több időt vesztegetni, így le is szólítja az eladót. Szerencsére felkészült a törpe, és egyik zsebéből elővesz egy apróbb papírost, melyen kövének a tervrajza szerepel. *
- Üdv. Egy olyan nyakéket szeretnék, amibe tökéletesen beleillik ez a kő.
* Oda is adja a papírt, majd karba tett kézzel áll, míg elkészítik neki a kért ékszert. *
Sokáig azonban nem kell keresnie a megfelelő ékszert. A bódés rengeteg közepén megtalálja, amit keres. Legalábbis első ránézésre megegyezik azzal, amit fejben elképzelt. Előtte kifinomultan megmunkált ékszerek sorakoznak. Nem szeretne több időt vesztegetni, így le is szólítja az eladót. Szerencsére felkészült a törpe, és egyik zsebéből elővesz egy apróbb papírost, melyen kövének a tervrajza szerepel. *
- Üdv. Egy olyan nyakéket szeretnék, amibe tökéletesen beleillik ez a kő.
* Oda is adja a papírt, majd karba tett kézzel áll, míg elkészítik neki a kért ékszert. *
12022. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-08-21 22:45:21
Üzenet elküldve: 2026-08-21 22:45:21
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 226
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 226
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
* Wertus gyorsan maga mögött hagyja a tisztást és beveti magát a piactér forgatagába. Ezúttal nem élelmet jött venni, vagy felszerelést a következő útjára. Még maga sem tudja pontosan hogyan, de készíteni szeretne Amloshrudd parazsának valami ideiglenes tartót, hogy ne kelljen a zsebében hordania amíg elkészül egy méltó ereklyetartó. Egyelőre nem talált olyan árust, aki ilyesmivel foglalkozna, de nem adja fel. Talán a piac túlsó felén több szerencsével jár majd. Át is vág a sokaságon, nincs kedve sokat időzni itt, hisz lassan már ebédidő van, azután pedig visszatérne a panzióba, hogy pihenhessen egy kicsit.
Szerencséje van! Talál egy árust, aki ilyesmivel foglalkozik, vásárol is magának egy nyakláncot és megkéri az eladót, hogy a medál helyett készítsen egy erős tartót a kövének. Először az kicsit furán méregeti a követ, de végül is rááll a dologra.*
A hozzászólás írója (Wertus Askander) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.08.21 22:50:27
Szerencséje van! Talál egy árust, aki ilyesmivel foglalkozik, vásárol is magának egy nyakláncot és megkéri az eladót, hogy a medál helyett készítsen egy erős tartót a kövének. Először az kicsit furán méregeti a követ, de végül is rááll a dologra.*
A hozzászólás írója (Wertus Askander) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.08.21 22:50:27
12021. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-08-18 13:05:05
Üzenet elküldve: 2026-08-18 13:05:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 349
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 349
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Örök ígéret//
*Nyomasztó esték örökös körforgása nehezedik lelkére. Az ágy lakásában hidegen várja őt. Kedves mostohájának ölelése úgy hiányzik számára mint éhezőnek egy falat kenyér. Viszont most már túl mélyen van ahhoz, hogy az egészet hátra hagyja. A házassági ajánlat amit apja rendelt el. A vörös ördöggel közösen szőtt tervük. A sár, a mocsok már nyakig ér. És még mindig úgy érzi, hogy süllyed. Lassan. Nem is tudna már rábökni mi is vezérli őt csupán. Gőg? Büszkeség? A csak azért is? Vagy az amit képtelen még magának is bevallani. Azt, hogy fél. Fél hátra hagyni azt az ismert és megszokott életvitelt ami folyton folyvást megköveteli tőle, hogy pengeélen táncoljon. A zsebtolvajlás, az éjjeli tivornyák, a kártyajátékok és kockázások. Na meg a velejáró dulakodások. Igen, ez egy olyan életvitel amik sokakat elnyel és hamar fel is emészt. Eddig szerencsésnek mondhatja magát, hogy elfként ennyi évet megélt. Igaz. Ennek az életnek a lenyomatai megbújnak ruházata alatt különböző hegek formájában. Amit majd nehéz lesz megmagyarázni Alenianak ha majd a nászéjszakára kerül a sor. Ha egyáltalán addig nem bukik le. Nem ihat előre a medve bőrére. Bármennyire is nem fűlik a foga az egészhez. A tervük ezen az átkozott esküvőn múlik, hogy a nemesek közé kerülhessen.
Viszont nincsen házasság eljegyzés nélkül és nincsen eljegyzés gyűrű nélkül. Ezért is jelent meg itt. Szépen kiöltözve, ahogy egy nemesnek illik. Most már figyelnie kell arra, miképpen mutatkozik a tömeg előtt. Mert arcára emlékezni fognak. A gondolat maga kellemetlen hidegrázást okoz számára. Ez az utolsó dolog amit kívánhat magának egy hasonszőrű tolvaj.
Hátrahagyva örökkön simulékony mozgását amivel egybeolvad a tömeggel. Most minden ellentmondást követve kitűnik a tömegből. Büszkén felemelt arccal és megnyerő könnyed mosollyal lépdel a tömegben. Ha valakivel tekintete összefut még egy kedves biccentésre is hajlandó.*
~ Ahogy te tanítottad. ~
*Emeli fel tekintetét az égre. Apja kemény tanításának rideg és fájdalmas emléke élénkül fel benne. És mint egy kellemes hideg fuvallat a meleg nyári napon. Egy másik emlék is halványan de feldereng benne. Mostohaanyja emléke. Aki olykor olykor vigaszt nyújtott még számára is. Szívét lehúzza a keserédes gondolatok súlya. Ezerszer megbánta már régi, botor, fiatal énjének tetteit. Ám mégse lett ettől jobb. Inkább csak tapasztaltabb abban, hogy ezt jobban ignorálja.
Szemeit végül egy sóhajt követően ereszti le az asztalok portékáira. Ha már itt jár úgy látja jónak érdemes egy két dolgot megvásárolni a gyűrűn kívül is. Az az ital amit a vörös adott neki jól jött. Vesz is egyet belőle. És ha már itt van egy másikat is.
Illedelmesen lebonyolítja a vételt majd egy kedves mosollyal áll tovább. Keresve azt amiért valóban jött. A gyűrűt.
Egy másik asztalhoz érkezik. Nyakláncok, fülbevalók, karperecek és gyűrűk sokasága terül elé. Ismét barátságosan köszönti az eladót. Majd kezeit jól látható módon maga elött fonja őket keresztbe. A gyanút elterelve magáról. Az eladó pedig látva mozgását egy másik vevőhöz fordul.*
~ Ostoba. ~
*Gondolja magában, hogy egy finom mozdulattal akár két gyűrűtől is megfoszthatná az eladót. De most nem ezért jött.*
~ Áh egyik rosszabb mint a másik. Muszáj olyat találni ami illik is hozzá. A végén még megsértődne mert nem megy a szeme színéhez vagy a ruházatához. ~
*Arcára ekkor ül ki csak az elégedetlenség. Amit az eladó próbál valamelyest enyhíteni ám Lazziar tenyerét felemelve csitítja azt némán nyugalomra.*
- Semmi gond jó uram, csak az igazit keresem az igazinak.
*Mondja megnyerően és nyugtatva az eladót aki csak bólogat megértve azt a súlyt ami most Lazziart terheli.*
- Talán készíttessen egyet magának, ha úgy gondolja az úrfi. A Mesgrel család ötvösműhelyét, a polgárnegyedben megtalálja.
*Ajánlja fel neki az eladó. Amire Lazziar egy pillanatra a szemöldökét borzolja amíg gondolkodik.*
~ Miért is ne, talán egy személyre szabott gyűrűnek jobban örülne. ~
*Határozza el magát végül.*
- Köszönöm szépen jó uram Eeyr áldja.
*Mondja egy mosollyal az arcán. Majd hátat fordítva a kocsinak rögvest a szemét forgatja, hogy ilyet egyáltalán képes volt kiejteni az ajkain. Viszont léptei így új irányt vesznek. Vissza oda, ahonnan jött. A polgárnegyedbe.*
*Nyomasztó esték örökös körforgása nehezedik lelkére. Az ágy lakásában hidegen várja őt. Kedves mostohájának ölelése úgy hiányzik számára mint éhezőnek egy falat kenyér. Viszont most már túl mélyen van ahhoz, hogy az egészet hátra hagyja. A házassági ajánlat amit apja rendelt el. A vörös ördöggel közösen szőtt tervük. A sár, a mocsok már nyakig ér. És még mindig úgy érzi, hogy süllyed. Lassan. Nem is tudna már rábökni mi is vezérli őt csupán. Gőg? Büszkeség? A csak azért is? Vagy az amit képtelen még magának is bevallani. Azt, hogy fél. Fél hátra hagyni azt az ismert és megszokott életvitelt ami folyton folyvást megköveteli tőle, hogy pengeélen táncoljon. A zsebtolvajlás, az éjjeli tivornyák, a kártyajátékok és kockázások. Na meg a velejáró dulakodások. Igen, ez egy olyan életvitel amik sokakat elnyel és hamar fel is emészt. Eddig szerencsésnek mondhatja magát, hogy elfként ennyi évet megélt. Igaz. Ennek az életnek a lenyomatai megbújnak ruházata alatt különböző hegek formájában. Amit majd nehéz lesz megmagyarázni Alenianak ha majd a nászéjszakára kerül a sor. Ha egyáltalán addig nem bukik le. Nem ihat előre a medve bőrére. Bármennyire is nem fűlik a foga az egészhez. A tervük ezen az átkozott esküvőn múlik, hogy a nemesek közé kerülhessen.
Viszont nincsen házasság eljegyzés nélkül és nincsen eljegyzés gyűrű nélkül. Ezért is jelent meg itt. Szépen kiöltözve, ahogy egy nemesnek illik. Most már figyelnie kell arra, miképpen mutatkozik a tömeg előtt. Mert arcára emlékezni fognak. A gondolat maga kellemetlen hidegrázást okoz számára. Ez az utolsó dolog amit kívánhat magának egy hasonszőrű tolvaj.
Hátrahagyva örökkön simulékony mozgását amivel egybeolvad a tömeggel. Most minden ellentmondást követve kitűnik a tömegből. Büszkén felemelt arccal és megnyerő könnyed mosollyal lépdel a tömegben. Ha valakivel tekintete összefut még egy kedves biccentésre is hajlandó.*
~ Ahogy te tanítottad. ~
*Emeli fel tekintetét az égre. Apja kemény tanításának rideg és fájdalmas emléke élénkül fel benne. És mint egy kellemes hideg fuvallat a meleg nyári napon. Egy másik emlék is halványan de feldereng benne. Mostohaanyja emléke. Aki olykor olykor vigaszt nyújtott még számára is. Szívét lehúzza a keserédes gondolatok súlya. Ezerszer megbánta már régi, botor, fiatal énjének tetteit. Ám mégse lett ettől jobb. Inkább csak tapasztaltabb abban, hogy ezt jobban ignorálja.
Szemeit végül egy sóhajt követően ereszti le az asztalok portékáira. Ha már itt jár úgy látja jónak érdemes egy két dolgot megvásárolni a gyűrűn kívül is. Az az ital amit a vörös adott neki jól jött. Vesz is egyet belőle. És ha már itt van egy másikat is.
Illedelmesen lebonyolítja a vételt majd egy kedves mosollyal áll tovább. Keresve azt amiért valóban jött. A gyűrűt.
Egy másik asztalhoz érkezik. Nyakláncok, fülbevalók, karperecek és gyűrűk sokasága terül elé. Ismét barátságosan köszönti az eladót. Majd kezeit jól látható módon maga elött fonja őket keresztbe. A gyanút elterelve magáról. Az eladó pedig látva mozgását egy másik vevőhöz fordul.*
~ Ostoba. ~
*Gondolja magában, hogy egy finom mozdulattal akár két gyűrűtől is megfoszthatná az eladót. De most nem ezért jött.*
~ Áh egyik rosszabb mint a másik. Muszáj olyat találni ami illik is hozzá. A végén még megsértődne mert nem megy a szeme színéhez vagy a ruházatához. ~
*Arcára ekkor ül ki csak az elégedetlenség. Amit az eladó próbál valamelyest enyhíteni ám Lazziar tenyerét felemelve csitítja azt némán nyugalomra.*
- Semmi gond jó uram, csak az igazit keresem az igazinak.
*Mondja megnyerően és nyugtatva az eladót aki csak bólogat megértve azt a súlyt ami most Lazziart terheli.*
- Talán készíttessen egyet magának, ha úgy gondolja az úrfi. A Mesgrel család ötvösműhelyét, a polgárnegyedben megtalálja.
*Ajánlja fel neki az eladó. Amire Lazziar egy pillanatra a szemöldökét borzolja amíg gondolkodik.*
~ Miért is ne, talán egy személyre szabott gyűrűnek jobban örülne. ~
*Határozza el magát végül.*
- Köszönöm szépen jó uram Eeyr áldja.
*Mondja egy mosollyal az arcán. Majd hátat fordítva a kocsinak rögvest a szemét forgatja, hogy ilyet egyáltalán képes volt kiejteni az ajkain. Viszont léptei így új irányt vesznek. Vissza oda, ahonnan jött. A polgárnegyedbe.*
12020. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-08-17 12:05:28
Üzenet elküldve: 2026-08-17 12:05:28
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 315
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 315
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Hőhullám//
*Alissäna nem sejti, hogy Shorenai nem elégedett válaszával, pedig éppenséggel nem is füllentett nagyot. Három vendég jut eszébe, ezek közül Orthus és Intath határozottan olyanoknak tűnnek, akiket még egykori nemesi életéből ismer a Kisasszony, Denjaarral való ismeretsége pedig elképzelése sincs, hogy miként indult, csak azt tudja jelenleg hol tart. Ez utóbbiban lát veszélyforrást egy leendő vőlegény számára, de nem óhajt ilyen érzékeny témát piszkálgatni. Helyette türelmesen figyel és fülel, hátha elcsíp egy-egy hasznos információt.
Ezt leszámítva úgy tűnik elégedettek vele, s éppen ezért a pillangó is elégedett saját ügyességével. Már-már kedve lenne dorombolva Shorenai kezei alá bújni némi simogatásért, helyette alaposan elraktározza az információt, hiszen ki ne játszaná ki az aduászt, ha ott pihenne a kezeiben.
Elgondolkodik, s valahol egyetért. Látott már embereket őrültségeket cselekedni csak azért, mert sarokba szorítva érezték magukat. Ezúttal viszont nem ad hangot gondolatainak, mert a behízelgés is csak akkor működik megfelelően, ha mértékkel osztják.*
- Igenis, Shorenai úr.
*Kacér módon ízlelgeti a férfi nevének hangzását nyelvén. Természetesen a hűvüsséggel sem akadna problémája, de ezt ritkán követelik meg tőle, s eddigi megfigyelései alapján Shorenai is kedveli Alissäna jól bevált bizalmaskodó, de meghunyászkodó modorát.*
- Részemről készen állok.
*Ugyan körbepillant a Piactéren, de kételkedik abban, hogy problémájukra itt lelnének megoldást, kétségeit viszont megtartja magának, s továbbra is Shorenainál hagyja az irányítás jogát.*
*Alissäna nem sejti, hogy Shorenai nem elégedett válaszával, pedig éppenséggel nem is füllentett nagyot. Három vendég jut eszébe, ezek közül Orthus és Intath határozottan olyanoknak tűnnek, akiket még egykori nemesi életéből ismer a Kisasszony, Denjaarral való ismeretsége pedig elképzelése sincs, hogy miként indult, csak azt tudja jelenleg hol tart. Ez utóbbiban lát veszélyforrást egy leendő vőlegény számára, de nem óhajt ilyen érzékeny témát piszkálgatni. Helyette türelmesen figyel és fülel, hátha elcsíp egy-egy hasznos információt.
Ezt leszámítva úgy tűnik elégedettek vele, s éppen ezért a pillangó is elégedett saját ügyességével. Már-már kedve lenne dorombolva Shorenai kezei alá bújni némi simogatásért, helyette alaposan elraktározza az információt, hiszen ki ne játszaná ki az aduászt, ha ott pihenne a kezeiben.
Elgondolkodik, s valahol egyetért. Látott már embereket őrültségeket cselekedni csak azért, mert sarokba szorítva érezték magukat. Ezúttal viszont nem ad hangot gondolatainak, mert a behízelgés is csak akkor működik megfelelően, ha mértékkel osztják.*
- Igenis, Shorenai úr.
*Kacér módon ízlelgeti a férfi nevének hangzását nyelvén. Természetesen a hűvüsséggel sem akadna problémája, de ezt ritkán követelik meg tőle, s eddigi megfigyelései alapján Shorenai is kedveli Alissäna jól bevált bizalmaskodó, de meghunyászkodó modorát.*
- Részemről készen állok.
*Ugyan körbepillant a Piactéren, de kételkedik abban, hogy problémájukra itt lelnének megoldást, kétségeit viszont megtartja magának, s továbbra is Shorenainál hagyja az irányítás jogát.*
12019. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-08-17 00:00:05
Üzenet elküldve: 2026-08-17 00:00:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hőhullám//
-Barátok a Gazdagnegyedből, hmm? *Szeme sarkából vet egy pillantást az elfre. Megfigyelte már, hogy újdonsült kompániája óvatosan bánik az áskálódó kérdésekkel. Bölcs dolog nem rossz szelét kelteni a munkaadónak. Ugyanakkor a memóriája szerencsére kitűnő. Emlékei szerint Relael kifejezetten unalmasnak tartotta Artheniort. Egy olyan rózsának, mint a nemes elf, biztosan akad épp elég régi ismerőse Artheniorból, kiket nem rettent a rózsatövis. Ugyanakkor valahogy kétkedve fogadja e választ. Van egy olyan sejtése, hogy a kis céda inkább kitérő választ szolgáltat ezúttal.
Alissäna egyébiránt kitűnően pengeti annak a bizonyos hárfának a húrjait. Oly természetességgel adja alá a lovat, hogy nincs kétsége afelől, hogy a kis pillangó valóban egyetért szavaival. Pedig jó szeme van az ilyesmihez, a hiúságát simogatni igazi szakértelmet igényel.*
-Tűpontos észrevétel. A félelem ugyanakkor nem csak bénít. *Hagyja, hogy a finom kis ujjak a makulátlan posztón játszanak.*
-Oly cselekedetekre sarkall egyeseket, melyek elképzelhetetlenek lennének boldog békeidőben. Hiába, a legmagasabban tartott váza is ugyanúgy ripityára törik, mikor földet ér. Árus!
*Az utolsó szót természetesen nem Alissänának címzi. Ellép a lánytól, hogy átvehesse a gyűrűt és kifizethesse ezért is az egyébként borsos árat. Ha lenne egy-két tolvaja, mint a régi szép időkben, biztosan a könnyebb utat választotta volna. Sárváros felszámolása azonban megkurtította a szakértelmet.*
-Kegyed túloz. *Negédesen hárítja a bókot. Meg kell hagyni, az elf érti a dolgát. Ráadásul olybá fest számára, hogy egy húron pendülnek. Talán tényleg tudja mire használni. Többre is, mint ahogy az elsőre tűnt. Persze az álarcot nem veti le, ennyire nem óvatlan. Meghagyja a naiv szerencsevadász szerepét egyelőre.*
-A Monteqieo úr talán túl hűvös, nem igaz? A Shorenai úr megteszi. *Hűvös tekintete elidőzik a karcsú kis pillangón, miközben a frissen szerzett csomagot körültekintően kabátja mellső zsebébe helyezi. Végül gondosan nyírt szakálla alatt megenged egy mosolyt is.*
-Nos, úgy hiszem, indulhatunk. Már csak egy valamirevaló kísérőre lesz szükségünk. *Úgy pillant körbe a bódék között, mintha bármelyik mögül előbukkanhatna ama zsoldos, ki épp a Kikötőbe készül.*
-Barátok a Gazdagnegyedből, hmm? *Szeme sarkából vet egy pillantást az elfre. Megfigyelte már, hogy újdonsült kompániája óvatosan bánik az áskálódó kérdésekkel. Bölcs dolog nem rossz szelét kelteni a munkaadónak. Ugyanakkor a memóriája szerencsére kitűnő. Emlékei szerint Relael kifejezetten unalmasnak tartotta Artheniort. Egy olyan rózsának, mint a nemes elf, biztosan akad épp elég régi ismerőse Artheniorból, kiket nem rettent a rózsatövis. Ugyanakkor valahogy kétkedve fogadja e választ. Van egy olyan sejtése, hogy a kis céda inkább kitérő választ szolgáltat ezúttal.
Alissäna egyébiránt kitűnően pengeti annak a bizonyos hárfának a húrjait. Oly természetességgel adja alá a lovat, hogy nincs kétsége afelől, hogy a kis pillangó valóban egyetért szavaival. Pedig jó szeme van az ilyesmihez, a hiúságát simogatni igazi szakértelmet igényel.*
-Tűpontos észrevétel. A félelem ugyanakkor nem csak bénít. *Hagyja, hogy a finom kis ujjak a makulátlan posztón játszanak.*
-Oly cselekedetekre sarkall egyeseket, melyek elképzelhetetlenek lennének boldog békeidőben. Hiába, a legmagasabban tartott váza is ugyanúgy ripityára törik, mikor földet ér. Árus!
*Az utolsó szót természetesen nem Alissänának címzi. Ellép a lánytól, hogy átvehesse a gyűrűt és kifizethesse ezért is az egyébként borsos árat. Ha lenne egy-két tolvaja, mint a régi szép időkben, biztosan a könnyebb utat választotta volna. Sárváros felszámolása azonban megkurtította a szakértelmet.*
-Kegyed túloz. *Negédesen hárítja a bókot. Meg kell hagyni, az elf érti a dolgát. Ráadásul olybá fest számára, hogy egy húron pendülnek. Talán tényleg tudja mire használni. Többre is, mint ahogy az elsőre tűnt. Persze az álarcot nem veti le, ennyire nem óvatlan. Meghagyja a naiv szerencsevadász szerepét egyelőre.*
-A Monteqieo úr talán túl hűvös, nem igaz? A Shorenai úr megteszi. *Hűvös tekintete elidőzik a karcsú kis pillangón, miközben a frissen szerzett csomagot körültekintően kabátja mellső zsebébe helyezi. Végül gondosan nyírt szakálla alatt megenged egy mosolyt is.*
-Nos, úgy hiszem, indulhatunk. Már csak egy valamirevaló kísérőre lesz szükségünk. *Úgy pillant körbe a bódék között, mintha bármelyik mögül előbukkanhatna ama zsoldos, ki épp a Kikötőbe készül.*
12018. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-08-16 20:38:20
Üzenet elküldve: 2026-08-16 20:38:20
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 315
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 315
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Hőhullám//
*Alissäna nem ápol olyan jó kapcsolatot az ismeretlennel, ahhoz túl óvatos, így magában megkérdőjelezi Shorenai döntését, ezt viszont igen jól palástolja.*
- Ó, milyen igaz! Csak az ismeretlen tartogathat váratlan lehetőségeket.
*Eddig szemet hunyt felette, de egyre szokatlanabb és feltűnőbb számára Shorenai kíváncsisága lehetséges hitvese irányában. Alissänában felmerül, hogy ugyan miért akarna bárki nőül venni egy olyan személyt, akiről láthatóan nem tud semmit. Esetleg pontosan jól tudja a válaszokat, csak tesztelni óhajtja a pillangó tudását? Nem mélázhat sokat, mert válaszolnia kell.*
- Nem igazán.
*Hazudik teljes természetességgel. Futólag a választott ékszerre pillant, s a látottakat elraktározza elméjében.*
- S ha akadnak, azok sem túl érdekesek. Jellemzően régi ismerősök, barátok még a Gazdagnegyedből.
*Ez éppenséggel nem is olyan nagy ferdítés, de nem is akad okot a kétségre. Ha szükséges, játszi könnyedséggel vezet félre másokat, hiszen szakmája semmi másból nem áll, csak a vonzó hazugságokból, így elég sok tapasztalata van ezen a téren.*
- Efelől nincs kétségem.
*Tekintetét elszakítja a szép ékszerekről, és legédesebb mosolyával pillant fel Shorenaira. Mindent bevet, hogy a férfiúi büszkeségét simogassa a látszólag vagyonos idegennek.
A közeledést nem csak tűri, de kifejezetten bátorítja. Finoman bújik Shorenai testéhez, finom kezecskéjével pedig gyönyörködve simít végig annak mellkasán. Fejét oldalra billentve, alsó ajkát beharapva huncut módon mosolyog fel a férfira. Láthatóan nincs ellenére társasága érintése, akinek mozdulataiból semmiféle többlet szándékot nem lát, elvégre semmi oka nincs rosszat feltételezni róla.
Shorenai nem is sejti, hogy milyen fontos információkat árul el magáról a kis kurtizánnak. Bárhogy próbálja szépíteni magában Alissäna, az elhangzottak egy menthetetlen opportunista rejtett gondolatai. Valamelyest tud velük azonosulni, elvégre ő maga is igyekszik minden ígéretesnek tűnő alkalmat megragadni, hogy saját javára fordíthassa, így egyből talál egy közös tulajdonságot kettejük között. Ez persze nem csak a megértést segíti számára, hanem a társalgás során akár finoman rájátszhat, hogy Shorenai kedvére tehessen.*
- Kivételes hozzáállás. Az a tapasztalatom, hogy a vagyonosak nehéz időkben féltik a pozicíójukat. Ezt könnyű lehet kihasználni, a leleményesek valóban a saját malmukra hajthatják a vizet bátor cselekvőképességükkel, amikor másokat megbénít a félelem.
*Most hogy a szükséges ékszereket beszerezték, úgy tűnik nincs egyéb okuk a maradásra, melyet Shorenai is egyértelműen a tudtára ad.*
- Nincs sok holmim, de minden szükséges tárgy a birtokomban van. S egyébként is, az Ön társasága minden hiányt feledtet.
*Az elengedhetetlen behízelgést követően még egy gyors kérdéssel fordul Shorenaihoz, amit minden ügyfelének feltesz.*
- Úgy emlékszem meg sem kérdeztem, hogy milyen megszólítást részesít előnyben?
*Természetesen itt nem a férfi neve foglalkoztatja, s az enyhén bizalmas hangnem talán sugallhatja is mindezt a férfi számára.*
*Alissäna nem ápol olyan jó kapcsolatot az ismeretlennel, ahhoz túl óvatos, így magában megkérdőjelezi Shorenai döntését, ezt viszont igen jól palástolja.*
- Ó, milyen igaz! Csak az ismeretlen tartogathat váratlan lehetőségeket.
*Eddig szemet hunyt felette, de egyre szokatlanabb és feltűnőbb számára Shorenai kíváncsisága lehetséges hitvese irányában. Alissänában felmerül, hogy ugyan miért akarna bárki nőül venni egy olyan személyt, akiről láthatóan nem tud semmit. Esetleg pontosan jól tudja a válaszokat, csak tesztelni óhajtja a pillangó tudását? Nem mélázhat sokat, mert válaszolnia kell.*
- Nem igazán.
*Hazudik teljes természetességgel. Futólag a választott ékszerre pillant, s a látottakat elraktározza elméjében.*
- S ha akadnak, azok sem túl érdekesek. Jellemzően régi ismerősök, barátok még a Gazdagnegyedből.
*Ez éppenséggel nem is olyan nagy ferdítés, de nem is akad okot a kétségre. Ha szükséges, játszi könnyedséggel vezet félre másokat, hiszen szakmája semmi másból nem áll, csak a vonzó hazugságokból, így elég sok tapasztalata van ezen a téren.*
- Efelől nincs kétségem.
*Tekintetét elszakítja a szép ékszerekről, és legédesebb mosolyával pillant fel Shorenaira. Mindent bevet, hogy a férfiúi büszkeségét simogassa a látszólag vagyonos idegennek.
A közeledést nem csak tűri, de kifejezetten bátorítja. Finoman bújik Shorenai testéhez, finom kezecskéjével pedig gyönyörködve simít végig annak mellkasán. Fejét oldalra billentve, alsó ajkát beharapva huncut módon mosolyog fel a férfira. Láthatóan nincs ellenére társasága érintése, akinek mozdulataiból semmiféle többlet szándékot nem lát, elvégre semmi oka nincs rosszat feltételezni róla.
Shorenai nem is sejti, hogy milyen fontos információkat árul el magáról a kis kurtizánnak. Bárhogy próbálja szépíteni magában Alissäna, az elhangzottak egy menthetetlen opportunista rejtett gondolatai. Valamelyest tud velük azonosulni, elvégre ő maga is igyekszik minden ígéretesnek tűnő alkalmat megragadni, hogy saját javára fordíthassa, így egyből talál egy közös tulajdonságot kettejük között. Ez persze nem csak a megértést segíti számára, hanem a társalgás során akár finoman rájátszhat, hogy Shorenai kedvére tehessen.*
- Kivételes hozzáállás. Az a tapasztalatom, hogy a vagyonosak nehéz időkben féltik a pozicíójukat. Ezt könnyű lehet kihasználni, a leleményesek valóban a saját malmukra hajthatják a vizet bátor cselekvőképességükkel, amikor másokat megbénít a félelem.
*Most hogy a szükséges ékszereket beszerezték, úgy tűnik nincs egyéb okuk a maradásra, melyet Shorenai is egyértelműen a tudtára ad.*
- Nincs sok holmim, de minden szükséges tárgy a birtokomban van. S egyébként is, az Ön társasága minden hiányt feledtet.
*Az elengedhetetlen behízelgést követően még egy gyors kérdéssel fordul Shorenaihoz, amit minden ügyfelének feltesz.*
- Úgy emlékszem meg sem kérdeztem, hogy milyen megszólítást részesít előnyben?
*Természetesen itt nem a férfi neve foglalkoztatja, s az enyhén bizalmas hangnem talán sugallhatja is mindezt a férfi számára.*
12017. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-08-12 22:42:34
Üzenet elküldve: 2026-08-12 22:42:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hőhullám//
*Csak szeme sarkából vet egy pillantást a kis pillangóra, hogy aztán elmélyülten folytassa az ékszerek tanulmányozását.*
-Akad. Ugyanakkor ez esetben talán szívesen nyúlok az ismeretlenbe. Az ember új kapcsolatokra tehet szert. *Nem fejti ki indokait, meghagyja a találgatás lehetőségét Alissänának.*
-Szóval ritkán akad különleges vendég, hmm? *Egy csillogó, apró, finomra csiszolt ónix díszítette aranygyűrűt vesz közelebbről szemügyre.*
-A kisasszonyának tán nem akadnak vendégei? *A kérdés könnyed, mintha csak foghegyről vetné oda, mégis figyel, tapogatózik, ahogy a pillangó is teszi. Tisztában van vele, hogy kettejük közül Alissänának kell óvatosabbnak lennie, mégsem hagyhatja oly válasz nélkül, mely nem sejtet legalább valamit.*
-Ez esetben valóban szerencséd, hogy kegyed belém botlott. *Fűzi hozzá a lány beszámolójához selymesen. Felegyenesedik, majd hóna alá veti a sétapálcát és közelebb lép Alissänához. Kivárja, hogy a kupec végezzen az aktuális vevőjével, addig pedig diszkrét közelséget enged meg magának a kurtizánnal.*
-A teendői biztosan megszaporodnak majd, efelől nincs kétségem. *Ezúttal csak úgy a miheztartás végett, de végigsimít Alissäna hátán. Jelzésértékű a tett, s noha lehetne arra gondolni, hogy saját magára céloz, ő egészen másra utal, még ha ennek apropóját nem is dörgöli a lány orra alá.*
-Ugyan már. Mikor lenne szerencsésebb egy leánykérés, mint most? Az ember nem tudhatja, mire ébred másnap. *Színpadiasan csóválja meg fejét, miközben ellép a leánytól.*
-Árus! Ezt kérem. Ezt, ni. *Kesztyűs kezével int az ónix gyűrűre. Megvárja, míg az árus elcsomagolja, addig nem bajlódik erszényével.*
-Az orkok, a káosz, ez mind nem aggaszt. Aki tudja, hogyan merítse kanalát a zavarosba, az a legjobb falatokat képes kimerni magának. A vagyonos emberek mind így kerültek oda, ahol vannak. Vagy ha nem ők, hát az őseik. *A bölcselet értelmét ismét meghagyja Alissänának.*
-Összepakolt kegyed az útra? *A kurtizán nem úgy festett a fogadóban, mintha készen állna egy ekkora kirándulásra.*
A hozzászólás írója (Shorenai de Monteqieo) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.08.12 23:28:49
*Csak szeme sarkából vet egy pillantást a kis pillangóra, hogy aztán elmélyülten folytassa az ékszerek tanulmányozását.*
-Akad. Ugyanakkor ez esetben talán szívesen nyúlok az ismeretlenbe. Az ember új kapcsolatokra tehet szert. *Nem fejti ki indokait, meghagyja a találgatás lehetőségét Alissänának.*
-Szóval ritkán akad különleges vendég, hmm? *Egy csillogó, apró, finomra csiszolt ónix díszítette aranygyűrűt vesz közelebbről szemügyre.*
-A kisasszonyának tán nem akadnak vendégei? *A kérdés könnyed, mintha csak foghegyről vetné oda, mégis figyel, tapogatózik, ahogy a pillangó is teszi. Tisztában van vele, hogy kettejük közül Alissänának kell óvatosabbnak lennie, mégsem hagyhatja oly válasz nélkül, mely nem sejtet legalább valamit.*
-Ez esetben valóban szerencséd, hogy kegyed belém botlott. *Fűzi hozzá a lány beszámolójához selymesen. Felegyenesedik, majd hóna alá veti a sétapálcát és közelebb lép Alissänához. Kivárja, hogy a kupec végezzen az aktuális vevőjével, addig pedig diszkrét közelséget enged meg magának a kurtizánnal.*
-A teendői biztosan megszaporodnak majd, efelől nincs kétségem. *Ezúttal csak úgy a miheztartás végett, de végigsimít Alissäna hátán. Jelzésértékű a tett, s noha lehetne arra gondolni, hogy saját magára céloz, ő egészen másra utal, még ha ennek apropóját nem is dörgöli a lány orra alá.*
-Ugyan már. Mikor lenne szerencsésebb egy leánykérés, mint most? Az ember nem tudhatja, mire ébred másnap. *Színpadiasan csóválja meg fejét, miközben ellép a leánytól.*
-Árus! Ezt kérem. Ezt, ni. *Kesztyűs kezével int az ónix gyűrűre. Megvárja, míg az árus elcsomagolja, addig nem bajlódik erszényével.*
-Az orkok, a káosz, ez mind nem aggaszt. Aki tudja, hogyan merítse kanalát a zavarosba, az a legjobb falatokat képes kimerni magának. A vagyonos emberek mind így kerültek oda, ahol vannak. Vagy ha nem ők, hát az őseik. *A bölcselet értelmét ismét meghagyja Alissänának.*
-Összepakolt kegyed az útra? *A kurtizán nem úgy festett a fogadóban, mintha készen állna egy ekkora kirándulásra.*
A hozzászólás írója (Shorenai de Monteqieo) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.08.12 23:28:49
8737-8756 , 8757-8776 , 8777-8796 , 8797-8816 , 8817-8836 , 8837-8856 , 8857-8876 , 8877-8896 , 8897-8916 , 8917-8936 , 8937-8956 , 8957-8976 , 8977-8996 , 8997-9016 , 9017-9036 , 9037-9056 , 9057-9076 , 9077-9096 , 9097-9116 , 9117-9136 , 9137-9156 , 9157-9176 , 9177-9196 , 9197-9216 , 9217-9236 , 9237-9256 , 9257-9276 , 9277-9296 , 9297-9316 , 9317-9336 , 9337-9356 , 9357-9376 , 9377-9396 , 9397-9416 , 9417-9436 , 9437-9456 , 9457-9476 , 9477-9496 , 9497-9516 , 9517-9536 , 9537-9556 , 9557-9576 , 9577-9596 , 9597-9616 , 9617-9636 , 9637-9656 , 9657-9676 , 9677-9696 , 9697-9716 , 9717-9736 , 9737-9756 , 9757-9776 , 9777-9796 , 9797-9816 , 9817-9836 , 9837-9856 , 9857-9876 , 9877-9896 , 9897-9916 , 9917-9936 , 9937-9956 , 9957-9976 , 9977-9996 , 9997-10016 , 10017-10036 , 10037-10056 , 10057-10076 , 10077-10096 , 10097-10116 , 10117-10136 , 10137-10156 , 10157-10176 , 10177-10196 , 10197-10216 , 10217-10236 , 10237-10256 , 10257-10276 , 10277-10296 , 10297-10316 , 10317-10336 , 10337-10356 , 10357-10376 , 10377-10396 , 10397-10416 , 10417-10436 , 10437-10456 , 10457-10476 , 10477-10496 , 10497-10516 , 10517-10536 , 10537-10556 , 10557-10576 , 10577-10596 , 10597-10616 , 10617-10636 , 10637-10656 , 10657-10676 , 10677-10696 , 10697-10716 , 10717-10736 , 10737-10756 , 10757-10776 , 10777-10796 , 10797-10816 , 10817-10836 , 10837-10856 , 10857-10876 , 10877-10896 , 10897-10916 , 10917-10936 , 10937-10956 , 10957-10976 , 10977-10996 , 10997-11016 , 11017-11036 , 11037-11056 , 11057-11076 , 11077-11096 , 11097-11116 , 11117-11136 , 11137-11156 , 11157-11176 , 11177-11196 , 11197-11216 , 11217-11236 , 11237-11256 , 11257-11276 , 11277-11296 , 11297-11316 , 11317-11336 , 11337-11356 , 11357-11376 , 11377-11396 , 11397-11416 , 11417-11436 , 11437-11456 , 11457-11476 , 11477-11496 , 11497-11516 , 11517-11536 , 11537-11556 , 11557-11576 , 11577-11596 , 11597-11616 , 11617-11636 , 11637-11656 , 11657-11676 , 11677-11696 , 11697-11716 , 11717-11736 , 11737-11756 , 11757-11776 , 11777-11796 , 11797-11816 , 11817-11836 , 11837-11856 , 11857-11876 , 11877-11896 , 11897-11916 , 11917-11936 , 11937-11956 , 11957-11976 , 11977-11996 , 11997-12016 , 12017-12036 , 12037-12056 , 12057-12076 , 12077-12096 , 12087-12106