//Második szál//
//Porszemek//
*Tuldhron nem tartozik a szokványos figurák közé, az valóban igaz, de nem is bogaras - mármint akkor, ha éppen nem szedett össze valami földben lakó csúszómászót a legutóbbi felfedező kalandja alatt, bár mostanában inkább a szörmés jószágokat szokása patronálni. Mindenesetre kedves figura, egyeseknek talán túl kedves és optimista is, de nem kibírhatatlan. Van benne valami őszinte derű, fényes karizma, ami a szántóföldi tündérek sajátossága is lehetne akár.
Gnómmal azonban még nem találkozott, legalábbis nem mostanában, ha Kóczit leszámítjuk. A gyapjastevékkel ellentétben, hiszen a vezérhátas megvásárlása után a birtokvétel és a karaván létszámának bővítése a legfontosabb dolog, nagy hasznot tudnak több szempontból is hozni az állatok, ahogyan azt Aztyannak is ecsetelte.*
- Semmi baj, sok mindenkivel előfordult már, hogy másnak nézte, mint ami. De a kecske valóban egyedi, erre még nem volt példa. *Nem bírja megállni, hogy ne kuncogjon még mindig rajta, azért igyekszik elfojtani, nehogy megsértődjön a másik és kapjon egyet, valahogyan, valamivel. Azért ha felejteni nem is tud, az emlékezés annál könnyebben megy és jócskán eszébe tudnak jutni azok az incidensek, amik a nála nagyobbnak hitt népekkel fordultak elő - és igen, még a gnómokat is közéjük sorolja, tündér szemmel félelmetes tud lenni a vehemenciájuk. Inkább hangozzon bizarrul valami, mint érje váratlanul a vajákost a teveköpet. Zsálya nem a legszelídíthetőbb jószágok közé tartozik, idegenekkel szemben kifejezetten ellenséges, s nem tudni, ki kinek a fia-borja, milyen kár érhetné egy esetleges sértődés esetén. Szerencséjére azonban Myr nem tűnik önfejűnek, így a temperamentumos láma, ha eleinte még kételkedve is tekint a vörhenyesre, lassacskán odahajol, megszagolja, azzal eltávolodik. A gazdája csak egy nagy, megkönnyebbült sóhajt hallat maga elé. A bemutatkozást szívesen fogadja, az ismerős név pedig mosolyra fakasztja.*
- Sellőház? Az jó hely, Wrexan is nálatok dolgozik! Mesélj, hogy van, lassan fél éve nem találkoztam vele? Minden rendben, emlékszik még rám, ott dolgozik még? *Persze fogalma sincs róla, hogy valójában egy bordélyról van szó, a fél év pedig történetesen néhány hónapocska, de Rony már csak ilyen, néha szeret nagyzolni, persze nem akkor, ha komoly dolgokról van szó, ez a csintalankodás is fajtajellegnek mondható.*
- És melyik neveden szólítsalak? A Myren, vagy a Jinnaron? *Hiszen ő úgy értelmezi, mintha ugyanúgy két neve lenne a gnómnak, mint mindenki másnak. De a kérdésáradatnak még korán sincs vége.*
- Munkatárs? És mégis milyen munkát végzel, ha szabad kérdeznem? Van foglalkozásod, vagy valami nagyobb dologról lenne szó? *Mosolyodik el ravaszdin, nem tudni, hogy tulajjal, társsal, vagy csak kisegítővel van dolga, erre azért szeretne rájönni.*
- Pompás, nagyszerű! Mik biztosan örülni fog neked, tudod ő a pultosunk. Szegény valamiért megsérül még régebben, de ne félj, attól még kedves és többnyire barátságos. *Persze a sérülés mivoltát nem köti a másik orrára. Mintha mesélt volna már neki róla a fiú, de nem teljesen emlékszik rá, meg ilyeneket nem jó dolog külsősöknek kiadni. Ekkor azonban eszébe jut valami, a sajátos feledékenysége ugyanis most a segédkalmárt is megtréfálta. Hát na, nem tarthat mindent fejben a tündér, főként, ha ennyi mindenre kell figyelnie, mint neki.*
- Morzsa, de bolond vagyok! Az a birtokunkon a kutya! *Csinál úgy kezével, mintha csak a megtévesztő emléket szeretné elhessegetni és néz a sértett, kissé szerencsétlen, gombfejű Cipóra.*
- Ő az, akire ülnöd kéne, Cipó a neve. Ő a legtoleránsabb, most csak miattam néz ki ennyire lélekbe tiportnak. *Kínos mosolyt ejt meg.*
- Áh, nem nehéz, csak kicsit különös, várj csak! *Csettint a nyelvével, így a tevék térdre ereszkednek, ő pedig lehuppan a földre, Myrhez sétál és kezét a másik felé nyújtja.*
- Szabad? *Amennyiben engedélyt kap rá, úgy az állathoz vezeti, s elmutogatja neki, mit csináljon.*
- Először is, jó erősen kapaszkodj a szőrébe, fel a hátára és ne engedd el. Sajnos rájuk nem vettem még lószerszámot, nem volt eddig rá szükség, így szőrén kell megülnöd. Amikor pedig újra csettintek, nagyon erősen fogd, kissé döcögős, mikor újra felállnak. Mehet? *Kérdi, ha a gnóm sikeresen helyet foglalt a zsemleszín állaton. Ekkor visszaballag a vezértevéhez, a hátára ül és csettint, így mindhárom hátas feláll és elindul a Kalmár irányába. Közben azért fél szemmel hátrapillant, ellenőrzésképpen, vajon minden rendben van e.*