//Nyári forgatag//
//Lorew Mazoral//
*Az ellenségekkel csak egy baj van, hogy ellenségek. Viszont belőlük is létezik legalább két fajta. Az egyik az agresszívabb, akinek annyira keresztbe tettek, hogy amint meglátja az embert, már metszi is el a torkát. A másik, amely nem akarja egy kis bosszú miatt az életét és halálát a rácsok mögött tölteni. Ez a veszélyesebb, mert míg a pengétől ki lehet térni, a ravaszságtól már nehezebb. Tegyük fel a keresztbetevő nem is tudja, hogy az embere a városban van, ezúton könnyedén kicsinálhatja egy kis méreggel, mondjuk, ha az italába csempészi. Itt esélyed sem volt, hogy megismerd a gyilkosod. Az már a jobbik eset, ha be is mutatkozik, egy teljesen kitalált szöveggel, amit Khyr egyszer már hallott.
A bandita, mióta elváltak az útjaik először, megtalálta és a rászegeződő penge ellenére békülést ajánlott. „Megbocsátok, ptyícám. Gyere, igyunk erre valamit! Jaj, ugyan tedd már le azt a csúnya acélt, ne törd össze a szívem újra. ” Ez a férfi lehet, hogy ravasznak hiszi magát, de végtelenül együgyű, mint egy darab szikla. El is rontotta már az elején és a vége az lett a történetnek, hogy pocsolya részegen feküdt az emésztő mellett. Természetesen még élt, és még mindég él, amennyit a lány tud róla. Khyr életében ez a „szerelem” megerősítés volt arra, hogy ne lógjon együtt senkivel huzamosabb ideig, mert az elválás a fickónak fog fájni. Nem az összetört szíve, hanem az darabokban heverő egója miatt. Hiába, a macsók már csak ilyenek.
A vörös nem tart attól, hogy Lorew ennyire el akarna rejtőzni előle, hiszen el fogja felejteni amint itt végeztek. Így könnyű szerrel meg fogja találni, pláne ha nem lesz olyan botor, hogy dühösen rontson be a templomba. Az a csak a tartalék terv. Először mindég kedves és hazug.
Lehet, hogy ha majd meglátja, akkor már beugrik majd, ekkor is két dolog lehetséges. Egy, hogy mély nyomot hagyott benne találkozásuk és – mint majdnem mindenki – ő is menekülőre fogja a dolgot. Kettő, hogy ugyan emlékszik a lányra, de lövése sincs, hogy mégis mikor, hol és miért találkoztak. Nem kell félteni a Szarkát, ő minden helyzetből ki tud hozni egy megoldást, amely neki lesz előnyös. Nos, majdnem minden helyzetből.*
- Csóró szerzetes, ptyícám… *Ingatja a fejét.* Sok közös van, kettőnkben úgy érzem. Te nem érzed? Ezt a vibrálást a levegőben, ezt a feszültséget? *Örült mosolyra nyitja a száját és kimereszti a szemét, hogy úgy nézzen ki, mint… nos mint egy túlságosan seggbemászó barátnő jelölt.* Oh, én igen. Valamely feszültség minden bizonnyal jelen van. *Teszi hozzá, majd túl is lendül a bimbózó szerelem poénján és rátér a már ismerős és klasszikus félreérthető, szókicsavaró szexuális töltetű poénokra.*
-Hm, de sokáig bírod. *Fel-feldobálja a szemöldökét.*Nem volt még pasim, aki ilyen kitartó volt. *Mosolyodik el. S kaján vigyor terül szét az arcán.*Tetszik a gondolkodásmódod, mágusom. Én sem lennék ellene ilyetén tartalmas kapcsolatnak. *Rá is kacsint, sőt még csókot is küld felé. Khyrt se kell félteni ám.
A hempergés után a lány ugyan a földre kerül, de mikor Lorew úgy dönt, hogy nem akar a diadalmas fél lenni, akkor Khyr mindent megtesz, hogy maga alá kényszerítse. Nehezen, de megvalósítható, anélkül, hogy bizonyos szerzetesek meglépjenek alóla.*
- Sejthettem volna. Ti férfiak mindég alul akartok lenni, hogy a munka neheze ránk háruljon. *Legyint egyet, mikor már megállapodott.* Azért én titkon remélem, hogy még van a tarsolyodban valami.
*Ismét mosoly és szemöldökdobálás. Elérkezett az a pillanat, hogy akármit mond a férfi, azt Khyr képes lesz kicsavarni a maga kedvére. Végül választ is kap és milyen szépet. A lány nem kételkedik, a mesékben vannak varázslók varázshatalmú tárgyakkal, ezek helyenként feltupírozott gyermeki ábrándokat elindító hulladékok, és nem lepődik meg, hogy pálca, mely villámokat szór, tényleg nem létezik.*
- Hm… Nem létezik? Oh, de talán egy tekercset rejtegetsz odabenn… *Mondja lehangoltságot és szomorúságot, de főleg csalódottságot mímelve. Oldalra néz, s a földet pásztázza, mint aki menten elbőgi magát, aztán pár pillanattal később – ami éppen elég a színjátékának sikeréhez, vagy éppen kudarcához – visszatekint a férfi szemébe és rókavigyorba élesedik.*
- Derítsük, ki mit rejt ez a köntös, hmm? *Szemeit résnyire húzza, és kezeit egymásra helyezi a férfi mellkasán, majd előre dől, hogy közel kerüljön ama archoz. Combjait még nem ernyeszti el. Nem bízik már meg ebben a fickóban.
Átfut az agyán, hogy ha mindenáron idő előtt akar lelépni, akkor megkötözi és felviszi magával a barlangba. Ha tényleg olyan sokáig bírja az iramot, akkor hetente párszor igénybe venné a szolgáltatásait. Micsoda élet lenne.*