//Nyári forgatag//
//Lorew//
*Yelane nem épp egy nagy mesemondó. Mondhatni inkább csak hallgatni tudja őket, mintsem élvezhetően elmesélni azt másoknak. Az egész történet viszont nem egy nagy dolog, már ha arról az udvarról van szó. Legalábbis értesülései szerint nem, így minden bizonnyal így is van. Ha meg mégsem, hát szívesen hallgatja mások elbeszéléseit.*
- Röviden... Úgy tartják, gyakorta mutatkoznak meg ott szellemek, s hogy olykor még maga Marcus Marra is megmutatja magát. Ő az, kinek a sírt állították az udvarban *- foglalja össze a lényeget.
A teljes történetre már maga sem emlékszik. Egykoron azt is tudta, miért ott temették el őt, s hogyan halt meg az illető, vagy hogy mikor látták utoljára megjelenni, mostanra azonban az egészet homály fedi elméjében és nem is képes visszaidézni azokat. A hallottak alapján, a férfitól sem áll távol a mágia, vagy legalább érintett azzal kapcsolatban. Az élménybeszámolót szívesen hallgatja végig, próbálva elképzelni, milyenek is lehetnek azok a táncoló alakok, kik békét hoznak a háborgókra, még akkor is, ha csupán varázslat az egész. Ha máshogy nem is, hát az által szeretné megpillantani egyszer, még akkor is, ha ahhoz el kell mennie egészen Lihanechig és háborognia kell annak templomában. A kis történet azért előcsal belőle egy apróbb kacajt. Mindez képzelgéseinek köszönhető, melynek során elképzeli az egész jelenetet, na meg a háborút csillapító templomszolga arckifejezését, mikor rájön, hogy újra rendet kell tennie. Valamiért nem is egy ismeretlen alak képe jelenik meg előtte, hanem az egyik artheniori mágusé, kit gyakorta lát gyerekekkel.*
- Még semmi látványosat. De talán...
*Elég gyorsan elhallgat, s azon kezd gondolkodni, mit tegyen. Elmondja azon varázslatokat, melyeket ismer, vagy mutasson be egyet? A bemutató sikerében nem olyan biztos, mégis, talán sikerrel zárja, az pedig látványosabb, mintha el kezdene magyarázni olyan dolgokról, melyekről a másik talán nem is tud. Már csak az a kérdés, hogy mit is kellene megmutatnia. Pillantását körbevezeti környezetén, majd visszafordul Lorew felé. Ennyi idő alatt ki is választja, hogy melyik varázslat legyen az, mellyel megpróbálkozik.*
- Nem biztos, hogy sikerül. Rég volt, hogy tanultam és azóta nem is használtam, de lássuk... *- szólal fel, majd bele is kezd a varázslatba.
Ha sikerrel jár, úgy a buborékot ki is pukkasztja, hogy érezhető legyen az enyhe széllökés. Ez tényleg nem egy nagy valami, s tényleg nem nevezhető többnek apró trükknél, már ha annak nevezhető egyáltalán. Amennyiben sikerül neki, hát megkérdi, tapasztalt-e valamit a férfi. Ha nem, úgy elkönyveli magában, hogy még gyakorolnia kell, mindezt egy csalódott sóhaj keretében.*
- A jobb mindenképp nézőpont kérdése, de ha azt vesszük alapul, akkor akár arról is megkérdezhetnénk az embereket, hogy miért jó nekik az élet. Arra is másként válaszolnának, így halál után is más lehet nekik az, ami jó. Ki tudja, talán ott is létezik egy világ, melyben mindenki megtalálhatja saját értékrendjét, ahogyan itt van. Ezt félretéve viszont... *- gondolkozik el újból.*
- Mi van akkor, ha valaki már rég visszatért? Mi van akkor, ha azt találgatjuk, mit más már átélt, s beszélt is róla. Az élők gondolkodását figyelembe véve, a legtöbben minden bizonnyal bolondnak néznék az illetőt, úgy vélve, hazudik, még akkor is, ha igazat mond. Őrültnek titulálnák, ki csak képzelgéseiben él, olyasmit mondva, mi akár való is lehet és csupán az első életük élők tagadása az, mi valótlanná teszi.
A varázsló buborékot formáz kezével, majd szabadjára engedi a benne keletkező, sűrű levegővel teli légbuborékot, mely ha kipukkad, egy gyenge széllökést eredményez.