Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 151 (3001. - 3020. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3020. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-01-11 14:57:00
Üzenet elküldve: 2026-01-11 14:57:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 381
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 381
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Megrendelés//
* Kellemes meglepetésként éri, hogy leáll vele társalogni az illető. Ez már egy nagyon is jó jel arra, hogy jó úton halad céljai elérésében, s az előítéletek hálója napról napra kisebb lesz. Persze előfordulhat, hogy csak megjátssza magát, de ezzel most nem foglalkozik. Amint meghallja a másik nevét, kissé nagyobbak lesznek a szemei a meglepődéstől. Persze a kezét nem utasítja el, s megrázza azt. Nem túl erősen, nagyjából olyan erővel, amivel az emberek szoktak egymás között. Már kitapasztalta, hogy mi az az erőszínt, amivel már átformázza a kisebb fajok kacsóit, s erre odafigyel. *
- Sayqueves. Részemről a szerencse. Targhed Cagon, a városőrség legújabb bájital beszállítója.
* Mutatkozik be maga is, majd folytatja. Valami azt súgja neki, hogy a mindennapi bájcsevejre most nincs idejük. Továbbá meglepi a tény, hogy a sok varázsital közül, pont a fehérre esik a választás. *
- Szóval bájmódosító italt szeretne. Rég kértek tőlem már ilyet. Talán még a mágustoronyban lehetett az illető.
* Ez a téma elgondolkodtatja. Nem éppen a legkelendőbb ital, de a tény, hogy nem is telt el olyan sok idő, s már kettőt kér két külön ember. Érdekesnek tartja. *
- Ami azt illeti szerintem tudok önön segíteni. Az fajom nyújtotta előítéletek révén néha számomra is jól jön az ital nyújtotta segítség. Mindig van nálam egy, arra az esetre, ha szükségem lenne rá.
* Fejti ki, majd azzal a lendülettel elővesz egy kisebb dobozt. A nemes előtt nyitja ki, s benne néhány apróbb üvegcse található. De, amit ők keresnek, az pont a közepén található. Apró üvegcse, benne porcelánfehér folyadék. A legerősebb a fajtájából, amit a jelenkori alkímiai tudás enged kifacsarni magából. Talán az újonnan felfedezett alkímia ezt képes lesz túlszárnyalni, de addig is, ezzel kell beérniük. Előveszi, majd el is teszi annak dobozát. A kis üvegcse látszatra eltörpül az ork kezéhez képest, de tenyerében egyértelműen lehet látni annak színét. *
- Ebből ez az egy darabom van. Arra akartam használni, hogy probléma nélkül beengedjenek a tanácsházára, de milyen kereskedő lennék, ha elutasítanék egy jó üzletet. Mit szólna háromszáz aranyhoz?
* Teszi fel az első ajánlatot érte. Annyi pénzből tud magának venni annyit, hogy újfent kikeverje az italt szabadidejében. *
* Kellemes meglepetésként éri, hogy leáll vele társalogni az illető. Ez már egy nagyon is jó jel arra, hogy jó úton halad céljai elérésében, s az előítéletek hálója napról napra kisebb lesz. Persze előfordulhat, hogy csak megjátssza magát, de ezzel most nem foglalkozik. Amint meghallja a másik nevét, kissé nagyobbak lesznek a szemei a meglepődéstől. Persze a kezét nem utasítja el, s megrázza azt. Nem túl erősen, nagyjából olyan erővel, amivel az emberek szoktak egymás között. Már kitapasztalta, hogy mi az az erőszínt, amivel már átformázza a kisebb fajok kacsóit, s erre odafigyel. *
- Sayqueves. Részemről a szerencse. Targhed Cagon, a városőrség legújabb bájital beszállítója.
* Mutatkozik be maga is, majd folytatja. Valami azt súgja neki, hogy a mindennapi bájcsevejre most nincs idejük. Továbbá meglepi a tény, hogy a sok varázsital közül, pont a fehérre esik a választás. *
- Szóval bájmódosító italt szeretne. Rég kértek tőlem már ilyet. Talán még a mágustoronyban lehetett az illető.
* Ez a téma elgondolkodtatja. Nem éppen a legkelendőbb ital, de a tény, hogy nem is telt el olyan sok idő, s már kettőt kér két külön ember. Érdekesnek tartja. *
- Ami azt illeti szerintem tudok önön segíteni. Az fajom nyújtotta előítéletek révén néha számomra is jól jön az ital nyújtotta segítség. Mindig van nálam egy, arra az esetre, ha szükségem lenne rá.
* Fejti ki, majd azzal a lendülettel elővesz egy kisebb dobozt. A nemes előtt nyitja ki, s benne néhány apróbb üvegcse található. De, amit ők keresnek, az pont a közepén található. Apró üvegcse, benne porcelánfehér folyadék. A legerősebb a fajtájából, amit a jelenkori alkímiai tudás enged kifacsarni magából. Talán az újonnan felfedezett alkímia ezt képes lesz túlszárnyalni, de addig is, ezzel kell beérniük. Előveszi, majd el is teszi annak dobozát. A kis üvegcse látszatra eltörpül az ork kezéhez képest, de tenyerében egyértelműen lehet látni annak színét. *
- Ebből ez az egy darabom van. Arra akartam használni, hogy probléma nélkül beengedjenek a tanácsházára, de milyen kereskedő lennék, ha elutasítanék egy jó üzletet. Mit szólna háromszáz aranyhoz?
* Teszi fel az első ajánlatot érte. Annyi pénzből tud magának venni annyit, hogy újfent kikeverje az italt szabadidejében. *
3019. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-01-11 14:26:40
Üzenet elküldve: 2026-01-11 14:26:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Megrendelés//
* A piac szerencsére nem túl nagy ahhoz, hogy lóháton lépdelve bejárhatatlan legyen, és így nem is kell sokáig keressen, mire talál egy árust, aki előtt egyértelműen felismerhető módon sorakoznak a különböző színű italok. Az pedig igazán nagy örömre ad okoz, hogy ahogy hallja, az egyik vásárló éppen azzal kérked, hogy milyen jó italokat tud kikeverni ezekből. Nem is rest nemesekhez méltó módon leszállni a lováról, és határozott léptekkel, az állatot az oldalán vezetve sétálva közelebb. *
- Szép napot kívánok! * Köszönti a napszaknak megfelelő módon az orkot, akinek megjelenése nagyban eltér fajtársaitól, főleg az igényes, szép minőségű ruhákat tekintve. Ez a döntő ok, amiért megközelíti őt, hiszen mondani bárki mondhat bármit, de ha még a megjelenésére is így ad, akkor még igaz is lehet, amit állít. *
- Drameiloten Sayqueves vagyok, és éppen nagy segítségre van szükségem. Alkimistát keresek, olyat, aki nem csak megvásárolni, de kikeverni is ki tudja az italokat. * Teszi hozzá közel érve, és a kezét parolázásra nyújtva. Reméli, hogy ujjai épek maradnak a kézfogás után, és nem kell mágiához nyúljon, hogy meggyógyítsa kézfejét. *
- Ha ebben szolgálatomra lenne, akkor igazán lekötelezne. Persze nem ingyen. Olyan italt keresek, ami az elfogyasztójának különleges bájat kölcsönöz, és kellemesebb társasággá teszi. És ebből is a legerősebbet, amit csak készíteni képes. * Teszi még hozzá, mert úgy gondolja, hogy ha amulettet készít, akkor abba a legjobb és legerősebb italt érdemes csak zárni. És húgára gondolva csak a karizmatikusság jut eszébe, úgy gondolja, hogy a határozottságon kívül ez az, amiben a leginkább segítségre szorul. Persze ha tudna olyan amulettet készíteni, ami kitörli a kellemetlen emlékeket, és a lázadás okozta traumákat, akkor egyértelműen ilyet készítene, de erre sajnos nincs lehetősége. *
* A piac szerencsére nem túl nagy ahhoz, hogy lóháton lépdelve bejárhatatlan legyen, és így nem is kell sokáig keressen, mire talál egy árust, aki előtt egyértelműen felismerhető módon sorakoznak a különböző színű italok. Az pedig igazán nagy örömre ad okoz, hogy ahogy hallja, az egyik vásárló éppen azzal kérked, hogy milyen jó italokat tud kikeverni ezekből. Nem is rest nemesekhez méltó módon leszállni a lováról, és határozott léptekkel, az állatot az oldalán vezetve sétálva közelebb. *
- Szép napot kívánok! * Köszönti a napszaknak megfelelő módon az orkot, akinek megjelenése nagyban eltér fajtársaitól, főleg az igényes, szép minőségű ruhákat tekintve. Ez a döntő ok, amiért megközelíti őt, hiszen mondani bárki mondhat bármit, de ha még a megjelenésére is így ad, akkor még igaz is lehet, amit állít. *
- Drameiloten Sayqueves vagyok, és éppen nagy segítségre van szükségem. Alkimistát keresek, olyat, aki nem csak megvásárolni, de kikeverni is ki tudja az italokat. * Teszi hozzá közel érve, és a kezét parolázásra nyújtva. Reméli, hogy ujjai épek maradnak a kézfogás után, és nem kell mágiához nyúljon, hogy meggyógyítsa kézfejét. *
- Ha ebben szolgálatomra lenne, akkor igazán lekötelezne. Persze nem ingyen. Olyan italt keresek, ami az elfogyasztójának különleges bájat kölcsönöz, és kellemesebb társasággá teszi. És ebből is a legerősebbet, amit csak készíteni képes. * Teszi még hozzá, mert úgy gondolja, hogy ha amulettet készít, akkor abba a legjobb és legerősebb italt érdemes csak zárni. És húgára gondolva csak a karizmatikusság jut eszébe, úgy gondolja, hogy a határozottságon kívül ez az, amiben a leginkább segítségre szorul. Persze ha tudna olyan amulettet készíteni, ami kitörli a kellemetlen emlékeket, és a lázadás okozta traumákat, akkor egyértelműen ilyet készítene, de erre sajnos nincs lehetősége. *
3018. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-01-11 14:11:31
Üzenet elküldve: 2026-01-11 14:11:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
//A Szent Láng Keresése//
*Gubacs épp a tisztább pillanatait éli. Na nem éppen külsőleg, mert úgy talán az utolsó tiszta pillanata az lehetett, amikor megszületett, hanem belsőleg. Wertus ki is szeretné használni ezt a ritka alkalmat arra, hogy komolyabban elbeszélgessen vele, így gyorsan bele is kezd:*
- Te Gubacs testvér! Gyakran emlegeted az istennőt. Mesélj róla kicsit többet! Mikor szólított meg először és milyen álmaid voltak vele?
* Az ősz törpe részéről ez nem csak olyan udvariaskodó, üssük el az időt valamivel típusú kérdés. Őszintén érdekli a téma és ez az érdeklődés jól láthatóan ki is ül az arcára. Figyelmesen hallgatja Gubacs válaszát.
De a piactéren amaz valami negyedik törpét keres. Wertus nem látott itt semmiféle negyediket, se most, sem akkor, mikor összetalálkoztak. Gubacs valószínűleg képzelődött megint. Jobb lesz vele vigyázni, mert sosem lehet nála tudni, hogy mi a valóság és mi a képzelet szüleménye! Persze az öreg nem hiszi, hogy hazudna, egyszerűen csak képzelődik.
A kovácsműhellyel kapcsolatban Wertus a következőt fűzi hozzá Gubacs ezúttal helyes meglátásához:*
- Még ráérünk a kováccsal. Szívesebben hallgatnám tovább azt, amit az istennőről meséltél, de ehhez nyugodtabb hely kell, mint ez a zajos piactér!
Úgy tudom van itt a közelben egy tisztás, menjünk előbb oda! Közben nyugodtan folytasd csak, én hallgatlak út közben is!
//A Szent Láng Keresése//
*Gubacs épp a tisztább pillanatait éli. Na nem éppen külsőleg, mert úgy talán az utolsó tiszta pillanata az lehetett, amikor megszületett, hanem belsőleg. Wertus ki is szeretné használni ezt a ritka alkalmat arra, hogy komolyabban elbeszélgessen vele, így gyorsan bele is kezd:*
- Te Gubacs testvér! Gyakran emlegeted az istennőt. Mesélj róla kicsit többet! Mikor szólított meg először és milyen álmaid voltak vele?
* Az ősz törpe részéről ez nem csak olyan udvariaskodó, üssük el az időt valamivel típusú kérdés. Őszintén érdekli a téma és ez az érdeklődés jól láthatóan ki is ül az arcára. Figyelmesen hallgatja Gubacs válaszát.
De a piactéren amaz valami negyedik törpét keres. Wertus nem látott itt semmiféle negyediket, se most, sem akkor, mikor összetalálkoztak. Gubacs valószínűleg képzelődött megint. Jobb lesz vele vigyázni, mert sosem lehet nála tudni, hogy mi a valóság és mi a képzelet szüleménye! Persze az öreg nem hiszi, hogy hazudna, egyszerűen csak képzelődik.
A kovácsműhellyel kapcsolatban Wertus a következőt fűzi hozzá Gubacs ezúttal helyes meglátásához:*
- Még ráérünk a kováccsal. Szívesebben hallgatnám tovább azt, amit az istennőről meséltél, de ehhez nyugodtabb hely kell, mint ez a zajos piactér!
Úgy tudom van itt a közelben egy tisztás, menjünk előbb oda! Közben nyugodtan folytasd csak, én hallgatlak út közben is!
3017. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-01-11 14:07:05
Üzenet elküldve: 2026-01-11 14:07:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 381
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 381
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Megrendelés//
* Nagy szerencséje van akkor a nemesnek. Ugyanis nem Nestar az egyetlen, aki képes jóminőségű italokat előállítani. Az újonnan feltörekvő ork, épp a közelben tevékenykedik, s bár el van foglalva saját problémáival, megvannak a saját készletei a népnek. Bizonyára a nemesnek sem esik nehezére kiszúrni egy szekrényméretű orkot, vérvörös öltönyben. Az pedig, hogy miből gondolná, hogy pont ez az ork képes rajta segíteni? Nos, talán a témából, amit az óriással és az árusokkal beszélget, valamit, ahol vannak. Mert ha már itt van, akkor vesz is magának valamilyen bájitalt, mindig is így ment ez. Most is sorakoznak előtte a színesebbnél színesebb italok. *
- Fontos, hogy a saját készleteim is naprakészek legyenek. Nem lenne jó, ha belefutnék megint valami bestiába a semmiből. Soha többet! Ezekből a lehető legerősebbet fogom készíteni.
* Fejti ki a hallgatóknak, majd maga is megpillant valakit közeledni. Nemesnek nézi az illetőt, bár még életében nem látta. Miért is kellett volna látnia? Nem selyemrévbe lakik, pedig örülne neki. A szomszédok kevésbé, de az már az ő problémájuk lenne. Ha elmegy mellettük nemigen tud mit csinálni, ám ha pont mellettük áll meg, úgy megszólítja a lóháton érkező alakot. Elvégre az is lehet, hogy valamiért jött, s nem csak nézelődni. *
- Üdvözlöm jó uram. Talán segíthetek?
* Teszi fel a kérdést, közben felé fordul. Persze az is lehet, hogy csak mellé fogott, gondolja, hogy kérdezni csak nem olyan nagy bűn. Legalábbis kalodába csak nem zárják az orkokat, ha merik kinyitni a szájukat. Cagon egyébként sem tűnik fenyegetőnek. Talán azoknak, akik még életükben nem láttak orkfajzatot, de aki már harcolt és tudja milyen az orkok rossz oldala, az már tapasztalatból is láthatja, hogy ez az ork inkább beépülni próbálkozik, mintsem bajt keverni. *
* Nagy szerencséje van akkor a nemesnek. Ugyanis nem Nestar az egyetlen, aki képes jóminőségű italokat előállítani. Az újonnan feltörekvő ork, épp a közelben tevékenykedik, s bár el van foglalva saját problémáival, megvannak a saját készletei a népnek. Bizonyára a nemesnek sem esik nehezére kiszúrni egy szekrényméretű orkot, vérvörös öltönyben. Az pedig, hogy miből gondolná, hogy pont ez az ork képes rajta segíteni? Nos, talán a témából, amit az óriással és az árusokkal beszélget, valamit, ahol vannak. Mert ha már itt van, akkor vesz is magának valamilyen bájitalt, mindig is így ment ez. Most is sorakoznak előtte a színesebbnél színesebb italok. *
- Fontos, hogy a saját készleteim is naprakészek legyenek. Nem lenne jó, ha belefutnék megint valami bestiába a semmiből. Soha többet! Ezekből a lehető legerősebbet fogom készíteni.
* Fejti ki a hallgatóknak, majd maga is megpillant valakit közeledni. Nemesnek nézi az illetőt, bár még életében nem látta. Miért is kellett volna látnia? Nem selyemrévbe lakik, pedig örülne neki. A szomszédok kevésbé, de az már az ő problémájuk lenne. Ha elmegy mellettük nemigen tud mit csinálni, ám ha pont mellettük áll meg, úgy megszólítja a lóháton érkező alakot. Elvégre az is lehet, hogy valamiért jött, s nem csak nézelődni. *
- Üdvözlöm jó uram. Talán segíthetek?
* Teszi fel a kérdést, közben felé fordul. Persze az is lehet, hogy csak mellé fogott, gondolja, hogy kérdezni csak nem olyan nagy bűn. Legalábbis kalodába csak nem zárják az orkokat, ha merik kinyitni a szájukat. Cagon egyébként sem tűnik fenyegetőnek. Talán azoknak, akik még életükben nem láttak orkfajzatot, de aki már harcolt és tudja milyen az orkok rossz oldala, az már tapasztalatból is láthatja, hogy ez az ork inkább beépülni próbálkozik, mintsem bajt keverni. *
3016. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-01-11 12:38:02
Üzenet elküldve: 2026-01-11 12:38:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Megrendelés//
* A piacra érve az elf, szokásával ellentétben nem egy szolgálóval az oldalán, és nem a megszokott helyekre megy. Nagylelkűsége addig nem terjed ki, hogy drága, és minőségi holmit vegyen a férfinak, persze más lenne a kérdés, ha már bizonyítottan a Sayqueves ház egyik szolgálója lenne. Akkor a megjelenése tükrözné azt is, akiket szolgál, ezért szükséges lenne neki, ha nem is nemesekre jellemző, de valamivel jobb minőségű ruhákat vegyen. Azért így sem kell majd szégyenkezzen a férfinak, ha átveszi azokat, amikor Drameiloten számára összeszed. Azonban nem ez az egyetlen ok, hogy a piacra érkezett. Tesztelni szeretné korábbi elméletét, és ehhez bizony varázsitalt kell vegyen. Az pedig számára kevésbé ismert, hogy hol tud ilyesmihez hozzájutni. Nestart nem látja sehol, úgyhogy bolyongani kezd, és olyan árust keres, aki egyáltalán árul hasonlót. Reméli, hogy ahol italokat árulnak, ott a magasabb szintű, kikevert verzióhoz is hozzájuthat. *
* A piacra érve az elf, szokásával ellentétben nem egy szolgálóval az oldalán, és nem a megszokott helyekre megy. Nagylelkűsége addig nem terjed ki, hogy drága, és minőségi holmit vegyen a férfinak, persze más lenne a kérdés, ha már bizonyítottan a Sayqueves ház egyik szolgálója lenne. Akkor a megjelenése tükrözné azt is, akiket szolgál, ezért szükséges lenne neki, ha nem is nemesekre jellemző, de valamivel jobb minőségű ruhákat vegyen. Azért így sem kell majd szégyenkezzen a férfinak, ha átveszi azokat, amikor Drameiloten számára összeszed. Azonban nem ez az egyetlen ok, hogy a piacra érkezett. Tesztelni szeretné korábbi elméletét, és ehhez bizony varázsitalt kell vegyen. Az pedig számára kevésbé ismert, hogy hol tud ilyesmihez hozzájutni. Nestart nem látja sehol, úgyhogy bolyongani kezd, és olyan árust keres, aki egyáltalán árul hasonlót. Reméli, hogy ahol italokat árulnak, ott a magasabb szintű, kikevert verzióhoz is hozzájuthat. *
3015. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-01-11 10:53:04
Üzenet elküldve: 2026-01-11 10:53:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 381
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 381
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Megrendelés//
* Igazán furcsán hathat a piacra gördülő páros. Baloldalt a vörösben úszó ork, kinek kezében ottlapul a gyeplő. Mellette Bérence? Testőre? Jelenlegi munkatársa egy óriás kapott helyet. Nem is akármilyen megbízásból érkeznek a piacra. Néhány utolsó simítás hiányzik, s mindenük meg lesz ahhoz, hogy hiánytalanul leszállítsák a kért bájitalokat. Még néhány nap a leadásig, s megszabadul ettől a kötelezettségétől és visszavetheti magát a kutatásaiba. Sok dolgot kell még tanulmányoznia, s még megannyi dolgot kell felfedeznie. Már alig várja ezt a pillanatot. Bár az óriás eléggé elszórakoztatja ez idő alatt, azért mégsem ugyanaz a kettő. Végül meg is érkeznek arra a pontra, ahol már igen nehéz szekérrel tovább haladni. Nem lehetetlen, de nem éri meg a bonyodalmakat. Cagon nagyot ránt a gyeplőn, megállítva ezzel a lovakat. *
- Tudnék én még beszélni a gyógyitalokról, de a legtöbbjét akcióban kell látni, hogy igazán beleégjen az valaki emlékeibe.
* Mondja, s le is száll a szekérről. Belső zsebéből előbányássza a papírost, amin a megvásárolandó dolgok szerepelnek. Sok üvegcsére lesz szüksége, amiben az italokat fogja tárolni. Ezzel fognak kezdeni. *
- Van erre valaki, aki kiváló üvegeket készít. Kezdjük ott.
* Mutat az egyik irányba, s el is indul. *
* Igazán furcsán hathat a piacra gördülő páros. Baloldalt a vörösben úszó ork, kinek kezében ottlapul a gyeplő. Mellette Bérence? Testőre? Jelenlegi munkatársa egy óriás kapott helyet. Nem is akármilyen megbízásból érkeznek a piacra. Néhány utolsó simítás hiányzik, s mindenük meg lesz ahhoz, hogy hiánytalanul leszállítsák a kért bájitalokat. Még néhány nap a leadásig, s megszabadul ettől a kötelezettségétől és visszavetheti magát a kutatásaiba. Sok dolgot kell még tanulmányoznia, s még megannyi dolgot kell felfedeznie. Már alig várja ezt a pillanatot. Bár az óriás eléggé elszórakoztatja ez idő alatt, azért mégsem ugyanaz a kettő. Végül meg is érkeznek arra a pontra, ahol már igen nehéz szekérrel tovább haladni. Nem lehetetlen, de nem éri meg a bonyodalmakat. Cagon nagyot ránt a gyeplőn, megállítva ezzel a lovakat. *
- Tudnék én még beszélni a gyógyitalokról, de a legtöbbjét akcióban kell látni, hogy igazán beleégjen az valaki emlékeibe.
* Mondja, s le is száll a szekérről. Belső zsebéből előbányássza a papírost, amin a megvásárolandó dolgok szerepelnek. Sok üvegcsére lesz szüksége, amiben az italokat fogja tárolni. Ezzel fognak kezdeni. *
- Van erre valaki, aki kiváló üvegeket készít. Kezdjük ott.
* Mutat az egyik irányba, s el is indul. *
3014. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-01-10 23:41:08
Üzenet elküldve: 2026-01-10 23:41:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
//A Szent Láng Keresése//
* Igazán ínycsiklandó gyomorsavas sört hány ki, de persze akad benne répa, meg egyéb felismerhetetlen maradványok is. De répa biztosan. Mikor már nem jön több, megtörli száját és felnéz az öregre. *
– Jól. He. Hehe. * Nem igazán hatja meg az ilyen. Az sem, hogy szakálláról nem sikerült maradéktalanul eltávolítani a hányadékot. Van ott már minden, aludttejtől kezdve, sáron át, döglött állatokig minden. Na jó, utóbbi talán már csak az őt övező legenda része. De senkinek nem ajánlanám, hogy Gubacs szakállában turkáljon. *
– Na, menjünk már! * Ért egyet társával, és indul ő is a piactér felé. Teljesen jól van, nem kell neki a győzködés. Így aztán el is érkeznek a térre, ahol az egész kalandjuk kezdetét vette. Itt ismerkedtek meg a törpék egymással, innen indultak el megváltani a világot. Olyan régen volt, olyan szép emlék köti őket ide! *
– A bunkósbanka szálljon rá, hova tűnt a negyedik törpe?! * Kiált fel váratlanul, mert beugrik neki, hogy amikor a földön fetrengett a kitört lábú szék miatt, látott egy negyedik törpét is. *
– Lehet, hogy ő a hiányzó láncszem! A királyunk! Vagy nem. * Vonja meg végül vállát, majd nagyot ásít és szemét úgy megdörzsöli, hogy csoda, hogy nem folyik ki. Ezután körbenéz és elgondolkodva megjegyzi.*
– Zizgő-bizgő hangyákat látok mindenfelé. A tenger mélyéig nem látok, de a kovácsműhely arra van, ni! * Mutat el az egyik irányba, és meglepő módon valóban arra, amerre a műhely bejárata van, a piac szélén. Újabb bizonyíték arra, hogy Gubacs tényleg látja a jövőt. Hiszen a kovácsműhely a jövőben is ott fog állni. Legalábbis öt perc múlva egész biztosan. Tehát a jövőbe lát! *
//A Szent Láng Keresése//
* Igazán ínycsiklandó gyomorsavas sört hány ki, de persze akad benne répa, meg egyéb felismerhetetlen maradványok is. De répa biztosan. Mikor már nem jön több, megtörli száját és felnéz az öregre. *
– Jól. He. Hehe. * Nem igazán hatja meg az ilyen. Az sem, hogy szakálláról nem sikerült maradéktalanul eltávolítani a hányadékot. Van ott már minden, aludttejtől kezdve, sáron át, döglött állatokig minden. Na jó, utóbbi talán már csak az őt övező legenda része. De senkinek nem ajánlanám, hogy Gubacs szakállában turkáljon. *
– Na, menjünk már! * Ért egyet társával, és indul ő is a piactér felé. Teljesen jól van, nem kell neki a győzködés. Így aztán el is érkeznek a térre, ahol az egész kalandjuk kezdetét vette. Itt ismerkedtek meg a törpék egymással, innen indultak el megváltani a világot. Olyan régen volt, olyan szép emlék köti őket ide! *
– A bunkósbanka szálljon rá, hova tűnt a negyedik törpe?! * Kiált fel váratlanul, mert beugrik neki, hogy amikor a földön fetrengett a kitört lábú szék miatt, látott egy negyedik törpét is. *
– Lehet, hogy ő a hiányzó láncszem! A királyunk! Vagy nem. * Vonja meg végül vállát, majd nagyot ásít és szemét úgy megdörzsöli, hogy csoda, hogy nem folyik ki. Ezután körbenéz és elgondolkodva megjegyzi.*
– Zizgő-bizgő hangyákat látok mindenfelé. A tenger mélyéig nem látok, de a kovácsműhely arra van, ni! * Mutat el az egyik irányba, és meglepő módon valóban arra, amerre a műhely bejárata van, a piac szélén. Újabb bizonyíték arra, hogy Gubacs tényleg látja a jövőt. Hiszen a kovácsműhely a jövőben is ott fog állni. Legalábbis öt perc múlva egész biztosan. Tehát a jövőbe lát! *
3013. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-01-10 09:54:33
Üzenet elküldve: 2026-01-10 09:54:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 488
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 488
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Én elmentem a vásárba...//
*Babkár beszéde, ha az út egészén csak örvénylett is körülötte és igen nehezen szedett ki annak mélyéről valódi információkat, befelé menet már tud belőle szálazni. Számára is igen fontos, hogy miféle állatok közül választhat és láthatóan elgondolkodik annak szavain. Még szóra is nyitná ajkát, hogy megválaszolja, hogy ő bizony olyat akar, akivel nem kell naphosszat foglalkozni és tanítani arra is, hogy hogyan ne lépjen sárba, ha van mellette szárazföld, de mégsem olyan koros, hogy néhány tél után temetheti a hátsókertben. Már gördülne le a nyelvéről az is, hogy emiatt megkérdezze, hogy meddig él egy hátas, de megválaszolják helyette, ő pedig akkor szúrja ki a telivért, mikor közölné igényeit. S természetesen, mintha csak hamukupacot fújnának el, olyan könnyen reppen szét az akarat, hiszen a szürke ló fiatal és még van mit törni rajta. De Rilt megfogta, s innentől már nincs visszaút.*
- Köszönöm. *Mondja eztán a kutya dolgára. Tán elkapta a gépszíj, s állatfarmnyi négylábúval tér ma haza, de legalább elmúlt a szorongató érzés a torkából-mellkasából, s már Babkár végeláthatatlan szóáradata is szelídül a gondolatai között.
Türelmetlen vár, s bár nem olyasvalaki, aki toporgásba kezd, de nyaka néha nyúlik az irányba, ahol eltűnt a kereskedő.*
- Jó, menjünk! *Mondja rögvest, miután végre megkapta a válaszát. Ma már hallott efféle ugatást, s az is vonzotta, de most már képtelen ellenállni. Követi a tündért, majd rá sem nézve halad el mellette, hogy bemehessen a jelzett része, s még a nehezített pálya sem érdekli különösebben, csak hadd lássa meg, kivel nem vesződnének, de azért az árát elkérik. Viszont nem mondta, de nem érdekli, hogy mennyibe kerül.
Nem csak gondolatai, hanem a tartása is szelídül. Szinte uralja a béke, ahogy az ebek játékát vizslatja, s keresi az óarany szempár azt, aki a leginkább vonzza. Közelít, s morgó tán három hónapot megélt „csöppséghez” guggol le, kin egészen jól látszik, hogy éppúgy nem kedveli az idegeneket, mint a leendő gazdája. De az ilyen lelkek képesek egymásra találni, noha olykor megfelelő távolságból. Eltart, míg ösztönös jelenlétével, kinyújtott ujjaival magához édesgeti a fekete szőrű, cserszín pofájú és mellű kutyát. Mikor úgy véli az állat, hogy biztonságban van ő, s biztonságban tudja a jelenlegi territóriumát, vakkantva adja meg magát egy simogatásra, majd az elf bőrnadrágját bemocskolva, annak guggoló combjára igyekszik ugrani, s két mancsának elkent lenyomatával sikeresen írja alá szerződésüket. Ezen felbuzdulva veszi ölbe, majd tán Babkár szemeinek is hihetetlen módon, egy boldog és kedélyes nő lép ki hozzá.*
- Mehetünk. Ő kell. Ha egyedül nem érzi jól magát, visszajövök a testvéréért. *Bár van egy megérzése, hogy nem olyasvalakit választott, akinek ez fontos, de a testvér szóról még Rilnek is megváltozott a vélemény az elmúlt időszakban. Ha nem is hiányzott soha, már hiányozna.*
*Babkár beszéde, ha az út egészén csak örvénylett is körülötte és igen nehezen szedett ki annak mélyéről valódi információkat, befelé menet már tud belőle szálazni. Számára is igen fontos, hogy miféle állatok közül választhat és láthatóan elgondolkodik annak szavain. Még szóra is nyitná ajkát, hogy megválaszolja, hogy ő bizony olyat akar, akivel nem kell naphosszat foglalkozni és tanítani arra is, hogy hogyan ne lépjen sárba, ha van mellette szárazföld, de mégsem olyan koros, hogy néhány tél után temetheti a hátsókertben. Már gördülne le a nyelvéről az is, hogy emiatt megkérdezze, hogy meddig él egy hátas, de megválaszolják helyette, ő pedig akkor szúrja ki a telivért, mikor közölné igényeit. S természetesen, mintha csak hamukupacot fújnának el, olyan könnyen reppen szét az akarat, hiszen a szürke ló fiatal és még van mit törni rajta. De Rilt megfogta, s innentől már nincs visszaút.*
- Köszönöm. *Mondja eztán a kutya dolgára. Tán elkapta a gépszíj, s állatfarmnyi négylábúval tér ma haza, de legalább elmúlt a szorongató érzés a torkából-mellkasából, s már Babkár végeláthatatlan szóáradata is szelídül a gondolatai között.
Türelmetlen vár, s bár nem olyasvalaki, aki toporgásba kezd, de nyaka néha nyúlik az irányba, ahol eltűnt a kereskedő.*
- Jó, menjünk! *Mondja rögvest, miután végre megkapta a válaszát. Ma már hallott efféle ugatást, s az is vonzotta, de most már képtelen ellenállni. Követi a tündért, majd rá sem nézve halad el mellette, hogy bemehessen a jelzett része, s még a nehezített pálya sem érdekli különösebben, csak hadd lássa meg, kivel nem vesződnének, de azért az árát elkérik. Viszont nem mondta, de nem érdekli, hogy mennyibe kerül.
Nem csak gondolatai, hanem a tartása is szelídül. Szinte uralja a béke, ahogy az ebek játékát vizslatja, s keresi az óarany szempár azt, aki a leginkább vonzza. Közelít, s morgó tán három hónapot megélt „csöppséghez” guggol le, kin egészen jól látszik, hogy éppúgy nem kedveli az idegeneket, mint a leendő gazdája. De az ilyen lelkek képesek egymásra találni, noha olykor megfelelő távolságból. Eltart, míg ösztönös jelenlétével, kinyújtott ujjaival magához édesgeti a fekete szőrű, cserszín pofájú és mellű kutyát. Mikor úgy véli az állat, hogy biztonságban van ő, s biztonságban tudja a jelenlegi territóriumát, vakkantva adja meg magát egy simogatásra, majd az elf bőrnadrágját bemocskolva, annak guggoló combjára igyekszik ugrani, s két mancsának elkent lenyomatával sikeresen írja alá szerződésüket. Ezen felbuzdulva veszi ölbe, majd tán Babkár szemeinek is hihetetlen módon, egy boldog és kedélyes nő lép ki hozzá.*
- Mehetünk. Ő kell. Ha egyedül nem érzi jól magát, visszajövök a testvéréért. *Bár van egy megérzése, hogy nem olyasvalakit választott, akinek ez fontos, de a testvér szóról még Rilnek is megváltozott a vélemény az elmúlt időszakban. Ha nem is hiányzott soha, már hiányozna.*
3012. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-01-08 14:26:46
Üzenet elküldve: 2026-01-08 14:26:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Én elmentem a vásárba...//
* Babkár nem igazán attól fél, hogy ismeretlen alakok rabolják ki, sokkal inkább az idegen, hátán kardot viselő, és eddig felettébb mogorva elf az, akiben nem bízik meg teljes mértékben, főleg nem annyira, hogy szűk sikátorokba menjen vele, hodarillal a kezében. Mert az általa ismert legrövidebb út bizony érint ilyeneket, nem véletlenül beszél annyit, hogy ha hirtelen kést szegeznének a torkának, akkor a belé akadó szó jelezze, hogy valami nincs rendben. De úgy tűnik, hogy ilyesmitől nem kell tartson, és gond nélkül megérkeznek az általa ismert legjobb tenyésztőhöz. Persze vihette volna amazt egy lókupechez is, de akkor meg kellett volna fizessék a felárat, és egyébként sem kaptak volna ilyen fenséges hátasokat, mint itt. *
- Nagyon szép lovak vannak most, és választhatsz, hogy fiatal, vagy felnőtt állatot szeretnél. A fiatalok is két évesek, de még nem tanították őket be annyira, mint a felnőtt társaikat, viszont koruknál fogva fogékonyabbak még mindenre, amit szeretnél, hogy tudjanak. Már elég fejlettek, hogy ne okozzanak gondot, és megtűrik a hátukon a lovast, hozzá vannak szoktatva, viszont minden másra neked kell megtanítanod, ha ilyet választasz. Az idősebb lovak négy és hat tavasz között vannak, láthatod, hogy ők se öregek, a nyolc nyarat megélteket már inkább tenyészlónak tartja az öreg, pedig van még bennük bőven élet. Tudod meddig él egy ilyen állat? Én mondom neked, húsz, de még harminc tél is van bennük, de hát azért is hoztalak ide, mert itt a minőségre esküsznek, és nem adnak ki olyat, akinek már gond lehet az ízületeivel. Ezért is mondom neked, hogy itt a minőségre garancia van, nem sóznak rád egy olyan gebét, aki alig két ősz múlva összeroskad a karámban, mert nem bírja tovább tartani magát. Persze nagyon fontos elmondanom, hogy ezek utazó lovak, nem teherlovak. Szóval, ha nem utazásra kell neked, hanem arra, hogy földet műveljen, akkor nagyon rossz helyen járunk. Persze megveheted erre a célra is, de nem olyan robusztusak, nehezebben fogják bírni a terhelést, és hamarabb elnyűlik tőle a lábuk. Szólj egyébként, ha látsz olyat, aki tetszik neked. * Vezeti beljebb a kis tündér, továbbra is úgy járatva a nyelvét, mintha végeláthatatlan lenne a szóáradat, és sosem apadna ki a mondanivalóból. Viszont úgy tűnik, hogy bármennyit is beszél, mégis sikerül találjanak egy szürke telivért, aki megtetszik a vásárlónak. Örömmel az arcán bólint rá Babkár, amikor az állatot hallják. Elgondolkodva néz a nőre, majd megvonja a vállát. *
- Várj itt, megkérdezem. * Mondja, és sebesen szedve apró lábait tűnik el, hogy felkeresse a tulajdonost. Nem kell sokáig várni rá, az azonban jótékony csendben telik, és már meg is jelenik újra a kis fickó, vigyorral az arcán. *
- A kutyák alapvetően nem eladók, de nemrég fialt le az egyik őrszuka, és vannak pár hónapos kölykök, akikkel több a gond, mint a haszon. Egyébként sincs szüksége az öregnek ennyi állatra, azt mondja, hogy ha megfizeted az árát, akkor a tiéd lehet. Gyere, megmutatom őket, ott vannak hátul. Addig is szóltam már a lovászfiúknak, hogy készítsék elő az állatot neked. * Int a kezével, invitálva a másikat, hogy kövesse. Ha így tesz, akkor az istálló mögötti kis részre vezeti, ahol már térdig kell gázolni a latyakban - szerencsére ez sem lóürülék, sokkal inkább sár, ami az állandó járkálás és a hideg tél kettősének köszönhető. *
- Ott lesznek bent. * Int előre, a kapuban megállva. Neki esze ágában sincs vadállatok közé menni, amikről nem tud semmit. *
* Babkár nem igazán attól fél, hogy ismeretlen alakok rabolják ki, sokkal inkább az idegen, hátán kardot viselő, és eddig felettébb mogorva elf az, akiben nem bízik meg teljes mértékben, főleg nem annyira, hogy szűk sikátorokba menjen vele, hodarillal a kezében. Mert az általa ismert legrövidebb út bizony érint ilyeneket, nem véletlenül beszél annyit, hogy ha hirtelen kést szegeznének a torkának, akkor a belé akadó szó jelezze, hogy valami nincs rendben. De úgy tűnik, hogy ilyesmitől nem kell tartson, és gond nélkül megérkeznek az általa ismert legjobb tenyésztőhöz. Persze vihette volna amazt egy lókupechez is, de akkor meg kellett volna fizessék a felárat, és egyébként sem kaptak volna ilyen fenséges hátasokat, mint itt. *
- Nagyon szép lovak vannak most, és választhatsz, hogy fiatal, vagy felnőtt állatot szeretnél. A fiatalok is két évesek, de még nem tanították őket be annyira, mint a felnőtt társaikat, viszont koruknál fogva fogékonyabbak még mindenre, amit szeretnél, hogy tudjanak. Már elég fejlettek, hogy ne okozzanak gondot, és megtűrik a hátukon a lovast, hozzá vannak szoktatva, viszont minden másra neked kell megtanítanod, ha ilyet választasz. Az idősebb lovak négy és hat tavasz között vannak, láthatod, hogy ők se öregek, a nyolc nyarat megélteket már inkább tenyészlónak tartja az öreg, pedig van még bennük bőven élet. Tudod meddig él egy ilyen állat? Én mondom neked, húsz, de még harminc tél is van bennük, de hát azért is hoztalak ide, mert itt a minőségre esküsznek, és nem adnak ki olyat, akinek már gond lehet az ízületeivel. Ezért is mondom neked, hogy itt a minőségre garancia van, nem sóznak rád egy olyan gebét, aki alig két ősz múlva összeroskad a karámban, mert nem bírja tovább tartani magát. Persze nagyon fontos elmondanom, hogy ezek utazó lovak, nem teherlovak. Szóval, ha nem utazásra kell neked, hanem arra, hogy földet műveljen, akkor nagyon rossz helyen járunk. Persze megveheted erre a célra is, de nem olyan robusztusak, nehezebben fogják bírni a terhelést, és hamarabb elnyűlik tőle a lábuk. Szólj egyébként, ha látsz olyat, aki tetszik neked. * Vezeti beljebb a kis tündér, továbbra is úgy járatva a nyelvét, mintha végeláthatatlan lenne a szóáradat, és sosem apadna ki a mondanivalóból. Viszont úgy tűnik, hogy bármennyit is beszél, mégis sikerül találjanak egy szürke telivért, aki megtetszik a vásárlónak. Örömmel az arcán bólint rá Babkár, amikor az állatot hallják. Elgondolkodva néz a nőre, majd megvonja a vállát. *
- Várj itt, megkérdezem. * Mondja, és sebesen szedve apró lábait tűnik el, hogy felkeresse a tulajdonost. Nem kell sokáig várni rá, az azonban jótékony csendben telik, és már meg is jelenik újra a kis fickó, vigyorral az arcán. *
- A kutyák alapvetően nem eladók, de nemrég fialt le az egyik őrszuka, és vannak pár hónapos kölykök, akikkel több a gond, mint a haszon. Egyébként sincs szüksége az öregnek ennyi állatra, azt mondja, hogy ha megfizeted az árát, akkor a tiéd lehet. Gyere, megmutatom őket, ott vannak hátul. Addig is szóltam már a lovászfiúknak, hogy készítsék elő az állatot neked. * Int a kezével, invitálva a másikat, hogy kövesse. Ha így tesz, akkor az istálló mögötti kis részre vezeti, ahol már térdig kell gázolni a latyakban - szerencsére ez sem lóürülék, sokkal inkább sár, ami az állandó járkálás és a hideg tél kettősének köszönhető. *
- Ott lesznek bent. * Int előre, a kapuban megállva. Neki esze ágában sincs vadállatok közé menni, amikről nem tud semmit. *
3011. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-01-04 09:28:25
Üzenet elküldve: 2026-01-04 09:28:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 488
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 488
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Én elmentem a vásárba...//
*Ha tudná, hogy Babkárnak miféle probléma fogant meg tekervényes kereskedőelméjében, hát a hátán feszülő kardra, s az övén csüngő megannyi dobókeresztre mutatna. A világ legnagyobb nyugodtságával magukkal hozhatnák a szert, amit el is pöfékelhetne, hogy kisimuljanak képzelt ráncani, s ha valaki rákívánna, hát át kellene verekednie magát egy pengegarmadán. Feszültségét tekintve rettentően vágyja, hogy valaki efféle merényletet kíséreljen meg ellenük, hogy aztán jogos önvédelemből ritkítson a forgatag népén. Magától viszont nem keresi a bajt, így a fiatal kufár számára nem derülhet ki túlzottan, hogy mennyire frusztrálja e hely Caelrilt.
A hosszúéletű sem gondolta volna viszont, hogy van, amivel tetézni képesek a belső fortyogását. A szóáradatot hallva érzi, hogy ő maga zsebelne ki bárkit, akinél lapul valami, ami csendesít. Persze ott van az ajka, amit kinyithatna, ott van a hangja, amit, ha kieresztene bizonyosan elhallgatna a tündér. Homlokát és halántékát támadó hangyák vertek tanyát bőre alatt, s koponyáján rágják át magukat, amibe egy-egy ponton bele is borzong. Hogy miről beszél a másik, ha próbálna is odafigyelni sem tudná befogani most, de mint kiderült nem is kell, hiszen ahogy célt érnek, válaszidőt sem hagyva mondja utasítást újra, majd tova is szökken.*
-Rendben.
*Szinte megkönnyebbül a tudattól, hogy lesz egy kis ideje egyedül. Egyetlen fontos ragadt meg benne, még a szóáradat legelejéről, hogy nem kell felesleges szóváltásba elegyednie a lótenyésztővel. Ahogy a tündér után néz, nyelnie kell egyet, de azt be kell vallja, hogy ha idegesítő is, érti a dolgát, mert akkor is megvenne tőle bármit, ha az összes aranyába kerülne, csak, hogy szabaduljon. Egyébként bármennyit is beszél, nem lenne ennyire terhes, ha az mondjuk szesz felett történne egy kocsmában, de a piacon tapasztalt érzetekkel karöltve igen fájdalmas.
Elrugaszkodik az épület falától, melynek nekidőlt a várakozás alatt, majd egy biccentéssel köszön a tenyésztőnek. Hogy küllemében milyen lovat szeretne, az nem fogant még meg benne, de nem is szépségre megy, sokkal inkább vár valami vonzást. Valamit, amire, ha ránéz, el tudja mondani, hogy ő lesz az. És kisvártatva, minden eddigi nehézséget elfeledtetve egy szürke telivért talál, amit cseppet sem szakértő szemmel, de úgy téve vizsgál meg. Egyáltalán nem ért az állatokhoz, de ha sánta lenne is vinné, annyira tetszik neki. Szerencséjére ereje teljében tündököl és csak egyet prüszköl, egyenesen a nő arcába, amire megjelenik az első igazi mosoly is ma az ajkán. De csak biccent az irányba, tudatva, hogy viszi. Aztán a háttérben ugatás, mint az előző helyen. Még harmatos, kölyöknek ható, de már most tiszteletet kivívni óhajtó szólam, amire az elf kihúzza magát és figyelni kezd. Babkár pillantását keresi később, s nem is rest a közelébe lépni. Nem kérdezhet a tulajdonostól, de a fiútól igen. Bár nem kérdez… csak mond.* - A kutya. Meg akarom nézni. *Talán nem is eladósorban van, de inkább eltölt még egy kis időt bámészkodással, vagy állatsimogatással, minthogy újra kimenjen a vadonba, amit Piactérként emlegetnek.*
*Ha tudná, hogy Babkárnak miféle probléma fogant meg tekervényes kereskedőelméjében, hát a hátán feszülő kardra, s az övén csüngő megannyi dobókeresztre mutatna. A világ legnagyobb nyugodtságával magukkal hozhatnák a szert, amit el is pöfékelhetne, hogy kisimuljanak képzelt ráncani, s ha valaki rákívánna, hát át kellene verekednie magát egy pengegarmadán. Feszültségét tekintve rettentően vágyja, hogy valaki efféle merényletet kíséreljen meg ellenük, hogy aztán jogos önvédelemből ritkítson a forgatag népén. Magától viszont nem keresi a bajt, így a fiatal kufár számára nem derülhet ki túlzottan, hogy mennyire frusztrálja e hely Caelrilt.
A hosszúéletű sem gondolta volna viszont, hogy van, amivel tetézni képesek a belső fortyogását. A szóáradatot hallva érzi, hogy ő maga zsebelne ki bárkit, akinél lapul valami, ami csendesít. Persze ott van az ajka, amit kinyithatna, ott van a hangja, amit, ha kieresztene bizonyosan elhallgatna a tündér. Homlokát és halántékát támadó hangyák vertek tanyát bőre alatt, s koponyáján rágják át magukat, amibe egy-egy ponton bele is borzong. Hogy miről beszél a másik, ha próbálna is odafigyelni sem tudná befogani most, de mint kiderült nem is kell, hiszen ahogy célt érnek, válaszidőt sem hagyva mondja utasítást újra, majd tova is szökken.*
-Rendben.
*Szinte megkönnyebbül a tudattól, hogy lesz egy kis ideje egyedül. Egyetlen fontos ragadt meg benne, még a szóáradat legelejéről, hogy nem kell felesleges szóváltásba elegyednie a lótenyésztővel. Ahogy a tündér után néz, nyelnie kell egyet, de azt be kell vallja, hogy ha idegesítő is, érti a dolgát, mert akkor is megvenne tőle bármit, ha az összes aranyába kerülne, csak, hogy szabaduljon. Egyébként bármennyit is beszél, nem lenne ennyire terhes, ha az mondjuk szesz felett történne egy kocsmában, de a piacon tapasztalt érzetekkel karöltve igen fájdalmas.
Elrugaszkodik az épület falától, melynek nekidőlt a várakozás alatt, majd egy biccentéssel köszön a tenyésztőnek. Hogy küllemében milyen lovat szeretne, az nem fogant még meg benne, de nem is szépségre megy, sokkal inkább vár valami vonzást. Valamit, amire, ha ránéz, el tudja mondani, hogy ő lesz az. És kisvártatva, minden eddigi nehézséget elfeledtetve egy szürke telivért talál, amit cseppet sem szakértő szemmel, de úgy téve vizsgál meg. Egyáltalán nem ért az állatokhoz, de ha sánta lenne is vinné, annyira tetszik neki. Szerencséjére ereje teljében tündököl és csak egyet prüszköl, egyenesen a nő arcába, amire megjelenik az első igazi mosoly is ma az ajkán. De csak biccent az irányba, tudatva, hogy viszi. Aztán a háttérben ugatás, mint az előző helyen. Még harmatos, kölyöknek ható, de már most tiszteletet kivívni óhajtó szólam, amire az elf kihúzza magát és figyelni kezd. Babkár pillantását keresi később, s nem is rest a közelébe lépni. Nem kérdezhet a tulajdonostól, de a fiútól igen. Bár nem kérdez… csak mond.* - A kutya. Meg akarom nézni. *Talán nem is eladósorban van, de inkább eltölt még egy kis időt bámészkodással, vagy állatsimogatással, minthogy újra kimenjen a vadonba, amit Piactérként emlegetnek.*
3010. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-01-03 13:08:14
Üzenet elküldve: 2026-01-03 13:08:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Én elmentem a vásárba...//
* Úgy tűnik, hogy fordulni látszik a tündér szerencséje, mert újdonsült vásárlója igen csak érdeklődik a hodaril iránt. Eljátszik a gondolattal, hogy nem adja el neki az összeset, de továbbra is fél tőle, hogy inkább megfosztják az árutól, mielőtt vevőt találna rá. *
- Három adag, de nem hozom magammal. Majd az egész végén, itt a bódénál, megkapod. * Mondja gyorsan, mielőtt az elfnek az jutna az eszébe, hogy elvágja a torkát út közben, hogy kirabolja. Semmi kedve holtan végezni, épp ezért át is értékeli magában, hogy mennyire fontos neki az, hogy drogokkal kereskedjen. Talán ha lenne egy testőre, aki megvédi, ha baj van, akkor meggondolná a dolgot. Így viszont inkább a jobb félni, mint megijedni elvén gondolkodik. *
- Rendben, akkor hát együtt megyünk. * Húzódik gyerekes örömmel vigyorra az arca, ahogy elindulnak előre. Természetesen menet közben végig beszéli az utat, hogyha nem fojtja valaki belé a szót - szó szerint. *
- Először is Isphetet kell felkeressük, nála vannak a legkiválóbb lovak az egész környéken. Gondolom tudom, hogy mi jár most a fejedben. Ha megmutatom, hogy honnan veszem a lovat, akkor mi akadályoz meg benne, hogy legközelebb te is rögtön oda menj, és megvedd, anélkül, hogy igénybe vennéd a közvetítő szolgáltatásait? Kérlek, ne is álmodj róla. Isphet nem ad csak úgy lovat bárkinek, nekem is sokáig kellett fűznöm, mire egyáltalán szóba állt velem. ÉS gyűlöli az idegeneket, úgyhogy arra kérlek, ne beszélj vele, csak ha kérdez, de úgyse fog kérdezni. Elég mogorva fickó, aki jobban ért a lovakhoz és az abrakhoz, mint bármi máshoz. A családja generációk óta tenyészti a lovakat, szerintem olyan messzire nyúlik vissza a családfája, hogy még a város se állt, amikor ők már lovakkal foglalkoztak. Persze ha így van, akkor még nem hívhatták artheniori telivérnek az állatokat. Valószínűleg azt se tudták, hogy mi az a telivér. A lényeg, hogy az ő családjától származnak ezek a hátasok. Persze már nem csak ő tenyészt telivéreket, van több másik család is, akik ezzel foglalkoznak, de az a véleményem nekem is, meg Isphetnek is, hogy mind kókler, akik csak nyerészkedni akarnak más kemény munkáján. Itt balra fordulunk, aztán arra megyünk tovább. A piacon kevés állatot tart, csak nekünk, akik kiérdemeltük, de egyébként az állatokat a folyón túl tenyészti. Akkora farmja van, el se hinnéd, hogy mekkora. Egyszer voltam kint, felálltam egy hordóra, de még úgy se láttam el a kerítésig. És az egész tele van gyönyörű, telivér lovakkal, ilyen ménest még a Tharg hadúr is megirigyelt volna, Eeyr nyugosztalja. Bár lehet, hogy mégse, mert ezek nem harci lovak, ahhoz külön kell tanítani őket. Ismerek is egy tündért, aki elég jó benne, már csikó korában megveszi az állatokat, és úgy neveli fel őket, hogy ne ijedjenek meg a harctól, meg a saját árnyékuktól. Igazán remek csataméneket nevel, ha jól tudom, még a városőrök parancsnokának a lova is tőle származik. Persze lehet, hogy tévedek, tudod hogy van ez, szájról szájra terjednek a pletykák, aztán mindenki azt mond, amit hisz, hogy hallott. Itt forduljunk be jobbra, vigyázz a lábadra, van ott egy jókora lyuk a pocsolya alatt, nehogy belelépj, mert kimegy a bokád. Mindjárt megérkezünk egyébként. Szóval hol is tartottam? Ja igen, a csatamének. Remek jószágok azok. A páncéljuk olyan drága, mint egy ház, az állat meg még egyszer annyi, de ha ez menti meg valakinek az életét, akkor megéri az aranyat, nem? És az a legszebb az egészben, hogy... na, látod ott azt a cégért? Az aranyozott lovat. Na, nem oda megyünk, az egy átverés. Tudod mit szoktak mondani, jó bornak nem kell cégér, és ez igaz mindenre. Nekem is csak egy bódém van, és lám, én vagyok a legolcsóbb az egész városban. Szerencséd volt, amikor jöttél, mert épp nem állt sor, pedig rendszeresen egymás sarkát tapossák a népek, hogy nálam vegyenek. Na, itt megint balra, és már látod is azt a faajtót, ott fogunk bekopogni. Vagyis én, mert te kint megvársz, amíg nem szólok, rendben? * Teszi fel a kérdést a tündér, és már szökken is előre, hogy apró lábait sebesen szedve mielőbb az ajtóhoz érjen. Ott aztán kettőt koppint, vár egy kicsit, majd koppint még hármat, hogy biztosra menjen. Előjön egy mogorva alak, aki igen barátságtalanul méregeti a fiatal tündért, de hamarosan szúrós szemmel pillant az elfre, és betessékeli az árust, bevágva maguk után az ajtót. Ha a nő az utasításnak megfelelően várakozik, akkor nem kell sokáig így tegyen, mert rövid, de annál nehezebben érthető beszélgetés után, ami kiszűrődik bentről, feltárul az ajtó, és megjelenik Babkár. *
- Azt mondta bejöhetsz, de ne nyúlj semmihez. Választhatsz magadnak lovat. * ÉS ahogy ezt mondja, szélesre tárja az ajtót, engedve, hogy a vásárlója beljebb kerüljön. Odabent a szokásos lókarám szag van, csak éppen a trágya mindent elnyomó bűzét nem érezni, ami a számos inasnak lehet köszönhető, akik szorgosan takarítanak. *
* Úgy tűnik, hogy fordulni látszik a tündér szerencséje, mert újdonsült vásárlója igen csak érdeklődik a hodaril iránt. Eljátszik a gondolattal, hogy nem adja el neki az összeset, de továbbra is fél tőle, hogy inkább megfosztják az árutól, mielőtt vevőt találna rá. *
- Három adag, de nem hozom magammal. Majd az egész végén, itt a bódénál, megkapod. * Mondja gyorsan, mielőtt az elfnek az jutna az eszébe, hogy elvágja a torkát út közben, hogy kirabolja. Semmi kedve holtan végezni, épp ezért át is értékeli magában, hogy mennyire fontos neki az, hogy drogokkal kereskedjen. Talán ha lenne egy testőre, aki megvédi, ha baj van, akkor meggondolná a dolgot. Így viszont inkább a jobb félni, mint megijedni elvén gondolkodik. *
- Rendben, akkor hát együtt megyünk. * Húzódik gyerekes örömmel vigyorra az arca, ahogy elindulnak előre. Természetesen menet közben végig beszéli az utat, hogyha nem fojtja valaki belé a szót - szó szerint. *
- Először is Isphetet kell felkeressük, nála vannak a legkiválóbb lovak az egész környéken. Gondolom tudom, hogy mi jár most a fejedben. Ha megmutatom, hogy honnan veszem a lovat, akkor mi akadályoz meg benne, hogy legközelebb te is rögtön oda menj, és megvedd, anélkül, hogy igénybe vennéd a közvetítő szolgáltatásait? Kérlek, ne is álmodj róla. Isphet nem ad csak úgy lovat bárkinek, nekem is sokáig kellett fűznöm, mire egyáltalán szóba állt velem. ÉS gyűlöli az idegeneket, úgyhogy arra kérlek, ne beszélj vele, csak ha kérdez, de úgyse fog kérdezni. Elég mogorva fickó, aki jobban ért a lovakhoz és az abrakhoz, mint bármi máshoz. A családja generációk óta tenyészti a lovakat, szerintem olyan messzire nyúlik vissza a családfája, hogy még a város se állt, amikor ők már lovakkal foglalkoztak. Persze ha így van, akkor még nem hívhatták artheniori telivérnek az állatokat. Valószínűleg azt se tudták, hogy mi az a telivér. A lényeg, hogy az ő családjától származnak ezek a hátasok. Persze már nem csak ő tenyészt telivéreket, van több másik család is, akik ezzel foglalkoznak, de az a véleményem nekem is, meg Isphetnek is, hogy mind kókler, akik csak nyerészkedni akarnak más kemény munkáján. Itt balra fordulunk, aztán arra megyünk tovább. A piacon kevés állatot tart, csak nekünk, akik kiérdemeltük, de egyébként az állatokat a folyón túl tenyészti. Akkora farmja van, el se hinnéd, hogy mekkora. Egyszer voltam kint, felálltam egy hordóra, de még úgy se láttam el a kerítésig. És az egész tele van gyönyörű, telivér lovakkal, ilyen ménest még a Tharg hadúr is megirigyelt volna, Eeyr nyugosztalja. Bár lehet, hogy mégse, mert ezek nem harci lovak, ahhoz külön kell tanítani őket. Ismerek is egy tündért, aki elég jó benne, már csikó korában megveszi az állatokat, és úgy neveli fel őket, hogy ne ijedjenek meg a harctól, meg a saját árnyékuktól. Igazán remek csataméneket nevel, ha jól tudom, még a városőrök parancsnokának a lova is tőle származik. Persze lehet, hogy tévedek, tudod hogy van ez, szájról szájra terjednek a pletykák, aztán mindenki azt mond, amit hisz, hogy hallott. Itt forduljunk be jobbra, vigyázz a lábadra, van ott egy jókora lyuk a pocsolya alatt, nehogy belelépj, mert kimegy a bokád. Mindjárt megérkezünk egyébként. Szóval hol is tartottam? Ja igen, a csatamének. Remek jószágok azok. A páncéljuk olyan drága, mint egy ház, az állat meg még egyszer annyi, de ha ez menti meg valakinek az életét, akkor megéri az aranyat, nem? És az a legszebb az egészben, hogy... na, látod ott azt a cégért? Az aranyozott lovat. Na, nem oda megyünk, az egy átverés. Tudod mit szoktak mondani, jó bornak nem kell cégér, és ez igaz mindenre. Nekem is csak egy bódém van, és lám, én vagyok a legolcsóbb az egész városban. Szerencséd volt, amikor jöttél, mert épp nem állt sor, pedig rendszeresen egymás sarkát tapossák a népek, hogy nálam vegyenek. Na, itt megint balra, és már látod is azt a faajtót, ott fogunk bekopogni. Vagyis én, mert te kint megvársz, amíg nem szólok, rendben? * Teszi fel a kérdést a tündér, és már szökken is előre, hogy apró lábait sebesen szedve mielőbb az ajtóhoz érjen. Ott aztán kettőt koppint, vár egy kicsit, majd koppint még hármat, hogy biztosra menjen. Előjön egy mogorva alak, aki igen barátságtalanul méregeti a fiatal tündért, de hamarosan szúrós szemmel pillant az elfre, és betessékeli az árust, bevágva maguk után az ajtót. Ha a nő az utasításnak megfelelően várakozik, akkor nem kell sokáig így tegyen, mert rövid, de annál nehezebben érthető beszélgetés után, ami kiszűrődik bentről, feltárul az ajtó, és megjelenik Babkár. *
- Azt mondta bejöhetsz, de ne nyúlj semmihez. Választhatsz magadnak lovat. * ÉS ahogy ezt mondja, szélesre tárja az ajtót, engedve, hogy a vásárlója beljebb kerüljön. Odabent a szokásos lókarám szag van, csak éppen a trágya mindent elnyomó bűzét nem érezni, ami a számos inasnak lehet köszönhető, akik szorgosan takarítanak. *
3009. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-01-02 20:59:29
Üzenet elküldve: 2026-01-02 20:59:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 488
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 488
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Én elmentem a vásárba...//
*Beleegyezik a telivérbe, legyen bármely vidékről való, hogyha tudja azt, amit Ril szeretne. Bólint egyet, majd sorra veszik, mire is van szüksége a nőnek, s bár útközben még juthat eszébe más is, törekszik arra, hogy minden kívánságát a fiú elé tárja. Még gondolkodóba is esik, hogy nem-e hagyott ki valamit, hiszen szeretné elkerülni annak kellemetlenségét, hogy még egyszer vissza kelljen ide jönnie az elkövetkezendő hónapban. Vagy esztendőben.
Hogy a kis tündérnél Hodaril lapul, őszintén meglepi. Remélte, hogy nem valamiféle nyugtató tea alapanyaga gördül le a nyelvéről, de várakozáson felüli, hogy az itteni kufárok mennyi mindenben utaznak. *
- Mennyid van? *Kérdi, s feltett szándéka megvenni, bármennyit is hall.
Megvárja, míg amaz szedelőzködik, s bár elkalandozik a gondolattal, hogy mi lenne, ha itt várná meg, jól tudja, hogy az állatot magának kell kiválasztania. A szimpátia fontos, még ha hátassal van is dolga, de talán hamarabbi egymásra találásra lehet számítani, mintha a forgatagból kellene magának választania olyan személyt, akivel zokszó nélkül töltene egy, az új lakásáig vezető utat.*
- Meg szeretnék nézni magamnak mindent, de azt nem bánom, ha a legrövidebb útvonalat választod.
*Enyhe csupán a célzás, s nem vesződik magázódással sem. Hogy melyik üzletet, standot veszik először célba, neki lényegtelen, amíg megkapja azt, amit kért. Követi a másikat, beszéljen bármennyit, s bár igényei azok vannak a minőségre vonatkozóan, nem fog kötözködni az állvánnyal és mérleggel kapcsolatosan, így ha azok megvannak, hát megállapodhatnak a hátasoknál. *
*Beleegyezik a telivérbe, legyen bármely vidékről való, hogyha tudja azt, amit Ril szeretne. Bólint egyet, majd sorra veszik, mire is van szüksége a nőnek, s bár útközben még juthat eszébe más is, törekszik arra, hogy minden kívánságát a fiú elé tárja. Még gondolkodóba is esik, hogy nem-e hagyott ki valamit, hiszen szeretné elkerülni annak kellemetlenségét, hogy még egyszer vissza kelljen ide jönnie az elkövetkezendő hónapban. Vagy esztendőben.
Hogy a kis tündérnél Hodaril lapul, őszintén meglepi. Remélte, hogy nem valamiféle nyugtató tea alapanyaga gördül le a nyelvéről, de várakozáson felüli, hogy az itteni kufárok mennyi mindenben utaznak. *
- Mennyid van? *Kérdi, s feltett szándéka megvenni, bármennyit is hall.
Megvárja, míg amaz szedelőzködik, s bár elkalandozik a gondolattal, hogy mi lenne, ha itt várná meg, jól tudja, hogy az állatot magának kell kiválasztania. A szimpátia fontos, még ha hátassal van is dolga, de talán hamarabbi egymásra találásra lehet számítani, mintha a forgatagból kellene magának választania olyan személyt, akivel zokszó nélkül töltene egy, az új lakásáig vezető utat.*
- Meg szeretnék nézni magamnak mindent, de azt nem bánom, ha a legrövidebb útvonalat választod.
*Enyhe csupán a célzás, s nem vesződik magázódással sem. Hogy melyik üzletet, standot veszik először célba, neki lényegtelen, amíg megkapja azt, amit kért. Követi a másikat, beszéljen bármennyit, s bár igényei azok vannak a minőségre vonatkozóan, nem fog kötözködni az állvánnyal és mérleggel kapcsolatosan, így ha azok megvannak, hát megállapodhatnak a hátasoknál. *
3008. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-01-02 16:40:58
Üzenet elküldve: 2026-01-02 16:40:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Én elmentem a vásárba...//
* Úgy tűnik, hogy bár sok beszédnek sok az alja, egyelőre épp az ellenkezője látszik bebizonyosodni, mert Babkár kezdi meggyőzni az újabb vásárlót arról a tényről, amit ismer mindenki Artheniorban, hogy bizony nála a legjobb vásárolni. Persze ha az elf kérné, hogy kevesebbet beszéljen, akkor alkalmazkodna a vevő igényihez, gondolatot viszont nem tud olvasni - még. *
- Akkor a telivér lesz a legjobb választás. * Helyesel végül, hiszen úgy tűnik, hogy nem kell eladja azt, amit nem is tudna, méghozzá a wegtoreni telivért. Szerencsés ez a helyzet, ahogy az is, hogy úgy tűnik, megszabadulhat végre a sebtiben vásárolt hodariltól is, amit nem is igazán gondolt át, hogy mennyire kockázatos volt megvásároljon. Na nem azért, mert a törvény bűntetné azt, hogy ilyet árul, sokkal inkább mert attól félt, hogy hamarabb fogják ellopni, mint megvenni. Hiszen aki ilyesmit használ, az általában nem riad vissza attól, hogy erővel vegye el, és ritkán fizet érte. *
- Hodarilt. * Mondja egyszerűen válaszolva, hiszen ennek az árunak nem kell külön szöveget rittyentenie. Aki drogot akar venni, az meg fogja venni, aki pedig nem, azt bűn lenne rábeszélni. Azért Babkárnak is vannak elvei, még ha nem is látszik rajta feltétlenül. *
- Induljunk. * Bólint, és elkezd bezárni a kis bódét. A tüzet nem oltja el, hagyja, hogy maradjon a parázs, annyival is könnyebb lesz majd visszagyújtani, ha visszaérkezik, ellenben számos apró lakat kerül fel, kulcsok fordulnak el a zárakban, és tolózárak kerülnek tolásra, bebiztosítva, hogy a bódéban minden, ami benne van, a helyén is marad. *
- Persze ha kívánja, meg is várhat, amíg összeszedek mindent. * Tesz még egy ajánlatot, hiszen tudja, hogy a vásárlók jobban szeretnek a melegben várakozni, mint lesétálni a talpukról az összes bőrt, amíg a tündér beszerez mindent, amit kérnek. Persze ha mindezek után vele akar tartani a vásárló, nem fogja elutasítani a társaságot. Viszont akkor számítani kell arra, hogy a tündér nem szeret csendben sétálni, és bizony szavakkal fogja kitölteni a kettejük közötti űrt. *
* Úgy tűnik, hogy bár sok beszédnek sok az alja, egyelőre épp az ellenkezője látszik bebizonyosodni, mert Babkár kezdi meggyőzni az újabb vásárlót arról a tényről, amit ismer mindenki Artheniorban, hogy bizony nála a legjobb vásárolni. Persze ha az elf kérné, hogy kevesebbet beszéljen, akkor alkalmazkodna a vevő igényihez, gondolatot viszont nem tud olvasni - még. *
- Akkor a telivér lesz a legjobb választás. * Helyesel végül, hiszen úgy tűnik, hogy nem kell eladja azt, amit nem is tudna, méghozzá a wegtoreni telivért. Szerencsés ez a helyzet, ahogy az is, hogy úgy tűnik, megszabadulhat végre a sebtiben vásárolt hodariltól is, amit nem is igazán gondolt át, hogy mennyire kockázatos volt megvásároljon. Na nem azért, mert a törvény bűntetné azt, hogy ilyet árul, sokkal inkább mert attól félt, hogy hamarabb fogják ellopni, mint megvenni. Hiszen aki ilyesmit használ, az általában nem riad vissza attól, hogy erővel vegye el, és ritkán fizet érte. *
- Hodarilt. * Mondja egyszerűen válaszolva, hiszen ennek az árunak nem kell külön szöveget rittyentenie. Aki drogot akar venni, az meg fogja venni, aki pedig nem, azt bűn lenne rábeszélni. Azért Babkárnak is vannak elvei, még ha nem is látszik rajta feltétlenül. *
- Induljunk. * Bólint, és elkezd bezárni a kis bódét. A tüzet nem oltja el, hagyja, hogy maradjon a parázs, annyival is könnyebb lesz majd visszagyújtani, ha visszaérkezik, ellenben számos apró lakat kerül fel, kulcsok fordulnak el a zárakban, és tolózárak kerülnek tolásra, bebiztosítva, hogy a bódéban minden, ami benne van, a helyén is marad. *
- Persze ha kívánja, meg is várhat, amíg összeszedek mindent. * Tesz még egy ajánlatot, hiszen tudja, hogy a vásárlók jobban szeretnek a melegben várakozni, mint lesétálni a talpukról az összes bőrt, amíg a tündér beszerez mindent, amit kérnek. Persze ha mindezek után vele akar tartani a vásárló, nem fogja elutasítani a társaságot. Viszont akkor számítani kell arra, hogy a tündér nem szeret csendben sétálni, és bizony szavakkal fogja kitölteni a kettejük közötti űrt. *
3007. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-01-01 18:48:04
Üzenet elküldve: 2026-01-01 18:48:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Vásárfia//
*Szürke tekintete élénken csillan a forgatag láttán. Kackiás szakálla alatt még egy sajátos mosoly is görbülni látszik.*
~Harminc...Harmincegy?~ *Szórakozottan bámul egy színes lábfejmelegítőkkel kufárkodó pojácát, miközben gondolataiba merülve igyekszik számot vetni vele, mikor járt Artheniorban legutoljára.
Felszívódásának oka prózainak mondható. A baljós üzenet a Tűz Városából arra ösztönözte, hogy egy rövid időre eltűnjék a kíváncsi tekintetek elől. Természetesen minden feszülő zsinórt gondosan elnyisszantott maga után, így aligha lyukadhatott volna bárki a nyomára. Szerencsétlenségére – vagy szerencséjére, ki ennek a megmondója – mindez azzal is járt, hogy ígéretes "céhtársait" is hátra kellett hagynia. Óvatos ember.
Gondosan orra elé emeli éjfekete kendőjét, miközben elhalad egy friss húst áruló kofa bódéja előtt. Még némi homlokráncolást is megenged, mintha bizony roppantul elítélné, ahogy a húspult köreit zavarta.
Nem véletlen, hogy sétapálcája pont a Piactér utcaköveit veri ütemes tempóban. Szüksége van néhány kiegészítőre, hogy megjelenése teljes maradhasson. Elvégre az első benyomás olyan, akár egy éles kés, ha jó kezekben forog.
Nem is aprózza el. Valóságos beszerzőkörútra indul a Piactéren. Természetesen csak a legkiválóbb minőségű árukhoz nyúl. Ehhez igazán van érzéke.
Már javában delelőjén túl van a nap, mire mindennel végez. Első útja természetesen a Pegazus fogadóba vezet majd. Valahol meg kell szállnia, míg feltérképezi Selyemrévet és annak lakóit. Mi lenne erre alkalmasabb hely, mint a sokat látott taverna?*
A hozzászólás írója (Shorenai de Monteqieo) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.01.01 19:01:36
*Szürke tekintete élénken csillan a forgatag láttán. Kackiás szakálla alatt még egy sajátos mosoly is görbülni látszik.*
~Harminc...Harmincegy?~ *Szórakozottan bámul egy színes lábfejmelegítőkkel kufárkodó pojácát, miközben gondolataiba merülve igyekszik számot vetni vele, mikor járt Artheniorban legutoljára.
Felszívódásának oka prózainak mondható. A baljós üzenet a Tűz Városából arra ösztönözte, hogy egy rövid időre eltűnjék a kíváncsi tekintetek elől. Természetesen minden feszülő zsinórt gondosan elnyisszantott maga után, így aligha lyukadhatott volna bárki a nyomára. Szerencsétlenségére – vagy szerencséjére, ki ennek a megmondója – mindez azzal is járt, hogy ígéretes "céhtársait" is hátra kellett hagynia. Óvatos ember.
Gondosan orra elé emeli éjfekete kendőjét, miközben elhalad egy friss húst áruló kofa bódéja előtt. Még némi homlokráncolást is megenged, mintha bizony roppantul elítélné, ahogy a húspult köreit zavarta.
Nem véletlen, hogy sétapálcája pont a Piactér utcaköveit veri ütemes tempóban. Szüksége van néhány kiegészítőre, hogy megjelenése teljes maradhasson. Elvégre az első benyomás olyan, akár egy éles kés, ha jó kezekben forog.
Nem is aprózza el. Valóságos beszerzőkörútra indul a Piactéren. Természetesen csak a legkiválóbb minőségű árukhoz nyúl. Ehhez igazán van érzéke.
Már javában delelőjén túl van a nap, mire mindennel végez. Első útja természetesen a Pegazus fogadóba vezet majd. Valahol meg kell szállnia, míg feltérképezi Selyemrévet és annak lakóit. Mi lenne erre alkalmasabb hely, mint a sokat látott taverna?*
A hozzászólás írója (Shorenai de Monteqieo) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.01.01 19:01:36
3006. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-01-01 15:35:25
Üzenet elküldve: 2026-01-01 15:35:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 488
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 488
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Én elmentem a vásárba...//
*Lehetne csodálatra méltó is, hogy egy egyszerű „rendben” helyett - ami számára teljességgel kielégítő lett volna -, miféle szóáradatra is képes a tündér. A halovány mosoly még feljebb görbül ajkán, de inkább ijedt segélykiáltásba torkollna, ha nem tudná, hogy a tündér nem csak hadovál össze-vissza, hanem ténylegesen segít. Valahol mégis megnyugtató a kelleténél több szó, mert azt sejteti, hogy ugyan ezt kell hallgatnia majd egész úton, de legalább az az út rövid lesz, mert amaz pontosan tudja, hogy merre és hova kell és érdemes menni.*
- Nem hosszú utazásokra kell. *Mondja, ezzel mintegy beleegyezve az Artheniori telivérbe. A gyorsaság olyan szempont viszont, amit figyelembe óhajt venni. A festőállvány dolga más. Itt már ő maga is úgy helyezkedik egész testével, hogy látható legyen, hogy azért ez mégiscsak érdekli, hiszen minden, ami az alkotásaihoz szükséges, az fontos. Ha olyan műhelybe tévednek, ahol lát egyéb famunkákat is, amire a házba szükség lehet, hát akkor nem lesz rest megvásárolni, na de ezt ki nem ejti a számán, még a végén napestig hallgathatja, hogy a fiú szerint mit vegyen és azt mennyire jó áron tudja megszerezni. Bólint csupán, s így tesz a mérlegre is.
A másik suttogása feltételezteti, hogy nem egyszerű ördögvigyort kínál majd neki, így hát azt sem sérelmezi, hogy ismét közelebb hajolt hozzá a tündér.*
- Mit? *Kérdi egyszerűen, majd ha kap választ, abba minden bizonnyal beleegyezik, tán még akkor is, ha ház árát kéri el érte. Bár természetesen nem olyan ostoba, hogy némi nyugalomért megtegye, de jelenleg úgy érzi, hogy bármit megér.*
- Indulunk? *Nem sürget, de érezhető, hogy túl szeretne lenni az egészen.*
*Lehetne csodálatra méltó is, hogy egy egyszerű „rendben” helyett - ami számára teljességgel kielégítő lett volna -, miféle szóáradatra is képes a tündér. A halovány mosoly még feljebb görbül ajkán, de inkább ijedt segélykiáltásba torkollna, ha nem tudná, hogy a tündér nem csak hadovál össze-vissza, hanem ténylegesen segít. Valahol mégis megnyugtató a kelleténél több szó, mert azt sejteti, hogy ugyan ezt kell hallgatnia majd egész úton, de legalább az az út rövid lesz, mert amaz pontosan tudja, hogy merre és hova kell és érdemes menni.*
- Nem hosszú utazásokra kell. *Mondja, ezzel mintegy beleegyezve az Artheniori telivérbe. A gyorsaság olyan szempont viszont, amit figyelembe óhajt venni. A festőállvány dolga más. Itt már ő maga is úgy helyezkedik egész testével, hogy látható legyen, hogy azért ez mégiscsak érdekli, hiszen minden, ami az alkotásaihoz szükséges, az fontos. Ha olyan műhelybe tévednek, ahol lát egyéb famunkákat is, amire a házba szükség lehet, hát akkor nem lesz rest megvásárolni, na de ezt ki nem ejti a számán, még a végén napestig hallgathatja, hogy a fiú szerint mit vegyen és azt mennyire jó áron tudja megszerezni. Bólint csupán, s így tesz a mérlegre is.
A másik suttogása feltételezteti, hogy nem egyszerű ördögvigyort kínál majd neki, így hát azt sem sérelmezi, hogy ismét közelebb hajolt hozzá a tündér.*
- Mit? *Kérdi egyszerűen, majd ha kap választ, abba minden bizonnyal beleegyezik, tán még akkor is, ha ház árát kéri el érte. Bár természetesen nem olyan ostoba, hogy némi nyugalomért megtegye, de jelenleg úgy érzi, hogy bármit megér.*
- Indulunk? *Nem sürget, de érezhető, hogy túl szeretne lenni az egészen.*
3005. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-01-01 13:57:22
Üzenet elküldve: 2026-01-01 13:57:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Én elmentem a vásárba...//
* Babkár figyelmesen hallgatja az elmondottakra kapott választ, bár nem kell vele sokat fáradjon, mert az elhangzottak rövidek, egyszerűek, és lényegre törőek. Elgondolkodva vakarja az állát, majd vidáman a saját tenyerébe csap. *
- Tudok egy helyet, ahol igazán remek hátasokat adnak. Artheniori telivért, annál remekebb paripa nincs sehol, még a pirtianesi fakók, és a wegtoreni feketék se érnek fel egy artheniori szürkéhez. Én magam, termetemből adódóan, jobban szeretem a lihanechi sárga pónikat, de ez most más kérdés. Az artheniori telivér a leggyorsabb ló, bármelyik városban elismerik ezt, kénytelenek, hiszen versenyeket szinte csak ők nyernek. Aki egy ilyen deresen ül, soha többé nem akar másra felülni. Hosszútávra mondjuk nem a legjobb, akkor már inkább egy wegtoreni fekete, azok kimennek a világból is, és szinte meg se látszik rajtuk. * Sorolja rögtön a lehetőségeket a tündér, persze azt nem teszi hozzá, hogy wegtoreni feketéhez egészen wegtorenig kell menni, vagy igen komoly felárat fizetni. *
- A festőállvány egyszerű dolog, jóban vagyok az egyik famunkással, aki olyan remek munkát végez, soha nem lesz rá panasz, még három generáció után se kopik meg a festése, vagy itt görbüljek meg. * Tart egy kis hatásszünetet, miközben kihúzza magát, hogy mutassa, ő bizony olyan egyenes, mint a szeg. *
- A mérleg már drágább dolog, de egyet se féljen, kedves hölgy, mert amit én szerzek, az olyan pontos, hogy alkimisták is használják. Ugyan annyiért, mintha egy sima mérleget venne, el tudja hinni? Babkár bizony mindenkit ismer, mindenkivel jóban van, és messze a legolcsóbb, wegtorentől keletre, lihanechtől délre. Pirtianesben van egy kereskedő, aki szűz lányok véréért bármit megszerez, vele nem tudok versenyezni. * Nevet halkan, de látszik rajta, hogy csak tréfál, nem gondolja komolyan. Vagy mégis? *
- És tudok valamit az emlékekre is. * Hajol egész közel, és ezt már suttogva mondja, hiszen a Nestartól vett horadilra még nem talált vevőt, de igazán égeti már a zsebét. *
* Babkár figyelmesen hallgatja az elmondottakra kapott választ, bár nem kell vele sokat fáradjon, mert az elhangzottak rövidek, egyszerűek, és lényegre törőek. Elgondolkodva vakarja az állát, majd vidáman a saját tenyerébe csap. *
- Tudok egy helyet, ahol igazán remek hátasokat adnak. Artheniori telivért, annál remekebb paripa nincs sehol, még a pirtianesi fakók, és a wegtoreni feketék se érnek fel egy artheniori szürkéhez. Én magam, termetemből adódóan, jobban szeretem a lihanechi sárga pónikat, de ez most más kérdés. Az artheniori telivér a leggyorsabb ló, bármelyik városban elismerik ezt, kénytelenek, hiszen versenyeket szinte csak ők nyernek. Aki egy ilyen deresen ül, soha többé nem akar másra felülni. Hosszútávra mondjuk nem a legjobb, akkor már inkább egy wegtoreni fekete, azok kimennek a világból is, és szinte meg se látszik rajtuk. * Sorolja rögtön a lehetőségeket a tündér, persze azt nem teszi hozzá, hogy wegtoreni feketéhez egészen wegtorenig kell menni, vagy igen komoly felárat fizetni. *
- A festőállvány egyszerű dolog, jóban vagyok az egyik famunkással, aki olyan remek munkát végez, soha nem lesz rá panasz, még három generáció után se kopik meg a festése, vagy itt görbüljek meg. * Tart egy kis hatásszünetet, miközben kihúzza magát, hogy mutassa, ő bizony olyan egyenes, mint a szeg. *
- A mérleg már drágább dolog, de egyet se féljen, kedves hölgy, mert amit én szerzek, az olyan pontos, hogy alkimisták is használják. Ugyan annyiért, mintha egy sima mérleget venne, el tudja hinni? Babkár bizony mindenkit ismer, mindenkivel jóban van, és messze a legolcsóbb, wegtorentől keletre, lihanechtől délre. Pirtianesben van egy kereskedő, aki szűz lányok véréért bármit megszerez, vele nem tudok versenyezni. * Nevet halkan, de látszik rajta, hogy csak tréfál, nem gondolja komolyan. Vagy mégis? *
- És tudok valamit az emlékekre is. * Hajol egész közel, és ezt már suttogva mondja, hiszen a Nestartól vett horadilra még nem talált vevőt, de igazán égeti már a zsebét. *
3004. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-12-30 20:11:03
Üzenet elküldve: 2025-12-30 20:11:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1135
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1135
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
//A szekérgázolás velejárója//
*Merchen sejtése jó arra, hogy ritkán történnek ilyenek és a nagy vonulatban igaza is van.*
- Micsoda idők, ahogy mondja. De nem olyan meglepő, Norennartól hallottam a hírt jómagam is a déli eseményekről. Ő volt az első felderítők között, akik összefutottak az orkokkal. Szóval, ha úgy nézi, akkor még relatíve későn is él a lehetőséggel. De nem lep meg, ezek érdekes idők, ilyenkor érdemes leporolni minden lehetőséget, amivel élni lehet.
*Merchennek ezt mondjuk nem kell ajánlania, hiszen már többször is megtette. A varázstárgy ügyének örül, hogy utánajárnak, bár számára ez már csak kényelmi funkcióval jár. Nem beszélve arról, hogy mire válaszhoz jut, a télnek már vége lesz.*
*Merchen sejtése jó arra, hogy ritkán történnek ilyenek és a nagy vonulatban igaza is van.*
- Micsoda idők, ahogy mondja. De nem olyan meglepő, Norennartól hallottam a hírt jómagam is a déli eseményekről. Ő volt az első felderítők között, akik összefutottak az orkokkal. Szóval, ha úgy nézi, akkor még relatíve későn is él a lehetőséggel. De nem lep meg, ezek érdekes idők, ilyenkor érdemes leporolni minden lehetőséget, amivel élni lehet.
*Merchennek ezt mondjuk nem kell ajánlania, hiszen már többször is megtette. A varázstárgy ügyének örül, hogy utánajárnak, bár számára ez már csak kényelmi funkcióval jár. Nem beszélve arról, hogy mire válaszhoz jut, a télnek már vége lesz.*
3003. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-12-30 19:52:41
Üzenet elküldve: 2025-12-30 19:52:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//A szekérgázolás velejárója//
-Hát persze, hogy holdmágia.
*Teátrálisan megfogja a fejét, de azért jót mosolyog a dolgon. Igazából nem gondolta volna, hogy efféle mágiák is léteznek, de nagyon kellemesnek tűnik, olyan mindennapinak. Hasznosnak. Merchen is meglepődik a fiún, és az üzeneten, aztán hamar világossá válik a kép.*
-Hát persze.
*Mondja, és csak pillanatokra tűnik el, hogy aztán 16 Világosbarna varázsitallal térjen vissza, és átadhassa őket Nestar Erefiz-nek.
*
-Micsoda meglepetés, ilyen gyakoriak lennének ezek az amulettáldások a templomban? Úgy hittem, hogy ezek igencsak ritkán fordulnak elő, s nem is olyan régen is hasonló helyzet állt elő, ha jól emlékszem. Micsoda idők.
*Mondja, bár inkább csak úgy hangosan gondolkozik, minthogy ténylegesen kérdést tett volna fel.*
-Persze, menjen csak. Sok szerencsét! A köpeny dolgának pedig utánajárok. Viszlát.
*Köszön el maga is az alkimistától, és az ötletet pedig elteszi a tarsolyába, talán meg lehet oldani a dolgot. Sőt azt sem tartja kizártnak, hogy egy efféle varázslatot netán egy varázstárgyba bezárjon egy igazán ügyes mágus. Mindenképp utánajár.*
-Hát persze, hogy holdmágia.
*Teátrálisan megfogja a fejét, de azért jót mosolyog a dolgon. Igazából nem gondolta volna, hogy efféle mágiák is léteznek, de nagyon kellemesnek tűnik, olyan mindennapinak. Hasznosnak. Merchen is meglepődik a fiún, és az üzeneten, aztán hamar világossá válik a kép.*
-Hát persze.
*Mondja, és csak pillanatokra tűnik el, hogy aztán 16 Világosbarna varázsitallal térjen vissza, és átadhassa őket Nestar Erefiz-nek.
*-Micsoda meglepetés, ilyen gyakoriak lennének ezek az amulettáldások a templomban? Úgy hittem, hogy ezek igencsak ritkán fordulnak elő, s nem is olyan régen is hasonló helyzet állt elő, ha jól emlékszem. Micsoda idők.
*Mondja, bár inkább csak úgy hangosan gondolkozik, minthogy ténylegesen kérdést tett volna fel.*
-Persze, menjen csak. Sok szerencsét! A köpeny dolgának pedig utánajárok. Viszlát.
*Köszön el maga is az alkimistától, és az ötletet pedig elteszi a tarsolyába, talán meg lehet oldani a dolgot. Sőt azt sem tartja kizártnak, hogy egy efféle varázslatot netán egy varázstárgyba bezárjon egy igazán ügyes mágus. Mindenképp utánajár.*
3002. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-12-30 17:21:56
Üzenet elküldve: 2025-12-30 17:21:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1135
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1135
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
//A szekérgázolás velejárója//
*A köpenyét el is felejtette, megszokta már, hogy ezzel szeli keresztül a várost a téli időkben.*
- Oh, köszönöm a kérdését, de ez nem igazi köpeny. Holdmágiával van szőve és igen, a hideg viszontagságai ellen véd. Sajnos a varázslat csak egyszeri hordásra elegendő, utána újra el kell mondani az igét, de amikor elkezd foglalkozni a mágiával, örömmel megtanítom.
*Merchen kérdésére érkezik is el hozzájuk egy gyerek, aki rája mutat elég nagy élénkséggel, majd vissza is húzza a kezét, hogy ujjai ne fagyjanak meg.*
- Aszondják te vagy Nestar... Barna italokat kértek a Templomba. Valami Norennar.
*A nevére bólint, de hosszas beszélgetésbe nem kezdhet, mert ott is hagyják, a fényes köpenyénél fontosabbá válik a zord idő elkerülése.*
- Hát, nem tudom, hogy mit akarhat...
*Aztán neki is az eszébe ötlik az előző találkozása a mélységinek és elég gyorsan sajnálni kezdi.*
- Visszavonom, szóval a hír, a tisztázás végett, hogy sötételf ismertségemnek, még a Dwirinthalen házból, sikerült mindkét amulettáldásra felajánlott varázsitalát elrontaniuk a papoknak, ha jól sejtem. Legalább, én kettőre adtam számára italt. Akkor szeretnék kérni még tizenhat italt, aztán lehet még visszatérek.
* Átad Merchen Feiynek 608 aranyat. Úgy tűnik ezzel nincs szerencséjük a templomban, bár ez nem feltétlenül lepi meg. Ahogy tapasztalta, az egy nehéz varázslat, még a képzett mágusok számára. De nem is bánja, ha még egyszer megfigyelheti, ahogy a rituálét végrehajtják.*
- És, ha nem bánja, akkor el is sietek, elkészíteni a számukra, mert gondolom türelmetlenül várják. Ellenben, ha már a köpeny szóba került, amúgy nem csak a megtanítás miatt, de amúgy az érdekelne, hogy mivel a levételig maradandó, vajon lenne-e valami mágikus trükk, amit valaki már kiötölt és árul egy olyan köpenyt, ami sose foszlik szét és ugyanezt tudja. Ennek a kifurfangolása túlmutat a képességeimen, de talán egy kapcsolata hallhatott róla. Addig is, szerencsés napot.
*A köpenyét el is felejtette, megszokta már, hogy ezzel szeli keresztül a várost a téli időkben.*
- Oh, köszönöm a kérdését, de ez nem igazi köpeny. Holdmágiával van szőve és igen, a hideg viszontagságai ellen véd. Sajnos a varázslat csak egyszeri hordásra elegendő, utána újra el kell mondani az igét, de amikor elkezd foglalkozni a mágiával, örömmel megtanítom.
*Merchen kérdésére érkezik is el hozzájuk egy gyerek, aki rája mutat elég nagy élénkséggel, majd vissza is húzza a kezét, hogy ujjai ne fagyjanak meg.*
- Aszondják te vagy Nestar... Barna italokat kértek a Templomba. Valami Norennar.
*A nevére bólint, de hosszas beszélgetésbe nem kezdhet, mert ott is hagyják, a fényes köpenyénél fontosabbá válik a zord idő elkerülése.*
- Hát, nem tudom, hogy mit akarhat...
*Aztán neki is az eszébe ötlik az előző találkozása a mélységinek és elég gyorsan sajnálni kezdi.*
- Visszavonom, szóval a hír, a tisztázás végett, hogy sötételf ismertségemnek, még a Dwirinthalen házból, sikerült mindkét amulettáldásra felajánlott varázsitalát elrontaniuk a papoknak, ha jól sejtem. Legalább, én kettőre adtam számára italt. Akkor szeretnék kérni még tizenhat italt, aztán lehet még visszatérek.
* Átad Merchen Feiynek 608 aranyat.
Úgy tűnik ezzel nincs szerencséjük a templomban, bár ez nem feltétlenül lepi meg. Ahogy tapasztalta, az egy nehéz varázslat, még a képzett mágusok számára. De nem is bánja, ha még egyszer megfigyelheti, ahogy a rituálét végrehajtják.*- És, ha nem bánja, akkor el is sietek, elkészíteni a számukra, mert gondolom türelmetlenül várják. Ellenben, ha már a köpeny szóba került, amúgy nem csak a megtanítás miatt, de amúgy az érdekelne, hogy mivel a levételig maradandó, vajon lenne-e valami mágikus trükk, amit valaki már kiötölt és árul egy olyan köpenyt, ami sose foszlik szét és ugyanezt tudja. Ennek a kifurfangolása túlmutat a képességeimen, de talán egy kapcsolata hallhatott róla. Addig is, szerencsés napot.
3001. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-12-30 15:30:55
Üzenet elküldve: 2025-12-30 15:30:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//A szekérgázolás velejárója//
-Rendben!
*Feleli a fél-elfnek. Egyébként pedig a jól megszokott helyét foglalja el a piactéren, ahol nem túlságosan sokkal később Nestar meg is találhatja őt.*
-Még nem tudtam egyeztetni vele, de itt néhány asszonyság, akik füvekkel üzletelnek azt mondták, hogy valószínűleg gyógynövény magok lehetnek. Tudja, vérfű meg ilyesmi.
*Igazából azt lehet látni a tündéren, hogy örül a zsákocskának és a magoknak, elvégre találta őket, és ezt minden hozzá hasonló lélek tudja, hogy ez a szerencse jele. Ingyen lónak pedig nem illik nézni a fogát.*
-Egyébként láttam korábban is, hogy milyen különleges köpenye van. Hol szerezte? Úgy látszik, mintha nem is érezné ezt a farkasordító hideget.
*Ez fúrta az oldalát a tisztáson is, de nem akart túlságosan tolakodó lenne. Így azonban jobban látja érvényét, hogy kicsit kérdezősködjön.*
-Ó és persze a legfontosabb, milyen italokra lenne ezúttal szüksége?
-Rendben!
*Feleli a fél-elfnek. Egyébként pedig a jól megszokott helyét foglalja el a piactéren, ahol nem túlságosan sokkal később Nestar meg is találhatja őt.*
-Még nem tudtam egyeztetni vele, de itt néhány asszonyság, akik füvekkel üzletelnek azt mondták, hogy valószínűleg gyógynövény magok lehetnek. Tudja, vérfű meg ilyesmi.
*Igazából azt lehet látni a tündéren, hogy örül a zsákocskának és a magoknak, elvégre találta őket, és ezt minden hozzá hasonló lélek tudja, hogy ez a szerencse jele. Ingyen lónak pedig nem illik nézni a fogát.*
-Egyébként láttam korábban is, hogy milyen különleges köpenye van. Hol szerezte? Úgy látszik, mintha nem is érezné ezt a farkasordító hideget.
*Ez fúrta az oldalát a tisztáson is, de nem akart túlságosan tolakodó lenne. Így azonban jobban látja érvényét, hogy kicsit kérdezősködjön.*
-Ó és persze a legfontosabb, milyen italokra lenne ezúttal szüksége?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3115-3134