//Nyári forgatag//
//Vásárlás//
*Hát hiába, nagyjából szépen lassan sikerül dűlőre jutni, a gömbről viszont nem is esik több szó, forgathatja akármeddig a szerzetes. Persze jó kérdés, megérné ez neki ötszáz aranyért? AMikor lehet nem is működik? Egyáltalán honnan tudná eldönteni. Vegyük reálisan, megveszi a gömböt, és nekiáll tesztelgetni. Véletlenszerű emberekhez odamegy, akik boldogok, szomorúak, mérgesek, rájuk koncentrál, miközben nézi a gömböt, figyel, és nem történik semmi. Akkor még egyszerűen lehet, hogy ő volt a béna, nem tudott koncentrálni, nem erre született, ilyesmik. Mint a mágia, rengeteget foglalkozott vele, de az istenért se megy neki. Ettől még létezik mágia, mások is ugyanúgy használják, csak neki nincs meg hozzá az adottsága. Mikor tudhatná, hogy hamisítvány a gömb? Vagy mit segítene neki, ha tudná, hogy működik, csak ő nem tudja használni? Hát ő fizetett érte ötszáz aranyat... Aztán mire tudná használni, ha nem tudná rendeltetésszerűen kezelni, mindegy milyen okból? Éppen ezért előbb visszateszi a pultra, és nem olyan biztos benne, hogy meg fogja venni. A tőr viszont már más tészta, hiszen az habár még kevésbé biztos, hogy működik, de sokkal nagyobb hatalomról van szó, amit ösztönösen szeretne inkább a markaiban tudni. Akkor is, ha kisebb az esély, a nyeremény is nagyobb lehet. A keresés művelete olyan sokáig tart, hogy Lorew már-már kezdi elveszíteni a lelkesedését, meg egyáltalán a reményét is, hogy tényleg itt van a penge. Amikor a gnóm visszatér, szinte már várja, hogy "sajnálom, nincs itt", de akkor megakad a szeme az eszközön, mely ott lapul az apró, öreg mancsok között. Hagyja az öreget dolgozni, hadd bugyolálja ki, csak utána jegyzi meg:*
- Csodaszép darab *elvégre kinek kell arany meg gyémánt, azzal a nemesek díszítik a tőröket, akik nem tudják használni. Mindig mondták, az igazi kardot nem díszíti semmi, alkalomadtán vér. A tudás sem a pénztől függ, és hát lássuk be, ezerszer vészjóslóbban néz ki így, mintha aranyozott lenne. Óvatosan felemeli, megszemléli, a vésetet is, főleg azt... kígyó. Persze ez még nem jelent semmit, de kiindulási alapnak jó, ha átverés, legalább szépen megtervezett. Ha valaha ki is derülne a pengéről, hogy hamis, talán akkor is jó pénzért tovább tudná adni.*
- Egy párja? Esetleg még tud valamit a vadászról, vagy a démonról, aki megölte? *első pillanatokban valóban a puszta kíváncsiság vezeti, viszont ahogy kimondja a szavakat, belegondol, hogy akár ennek később utána is járhatna, ha szükségét érzi. Ki tudja? Talán a vadászt elpusztító démon az ő vezetője is egyben. Persze az már végképp nem befolyásol semmit, hogy a gnóm tud-e valami pontosabbat mondani, így nagyon reméli, hogy nem fog valami baromságot kitalálni. Az ár pedig... négyszázötven arany. Alapból jutányos ár, de mégiscsak egy forgatagról beszélünk, és főleg ilyen helyen minden alku tárgya, mivel a gnóm is helyben találja ki az árakat. Hümmög egy sort, nézegeti még a tőrt, majd visszahelyezi a pultra.*
- Négyszáz aranyban megegyezhetünk *böki ki végül, elvégre ha az öreg szabadulni akar tőle, akkor ez is igazán tisztességes ajánlat, ha pedig értékesnek tartaná, akkor a négyszázötven is kevés volna.*