Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 102 (2021. - 2040. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2040. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-07-03 22:14:16
Üzenet elküldve: 2024-07-03 22:14:16
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 592
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 592
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Orthus - Merchen//
*Egyetértőn bólogat. Kalmárok egymás között tudják jól a problémákat, és Merchenből ki is nézi, hogy a felsőbb ligában üzletel. Azt meg már tudja róla, hogy ismeretségei révén a legjobb árakkal dolgozik. Már ami a szokásos piaci holmikat illeti.
Mert amik most itt sorakoznak, azok nem hétköznapi ingóságok. Ezeknek így árat szabni is sokkal nehezebb. Az igazi kérdés inkább az: mennyit ér meg a kedves vevőnek? Na ez az igazi üzletelés, nem az, amikor tömegáruk ellenértékét farigcsálják, pár száz arany megtakarítása végett.
Orthusnak mostanában kevés ideje és figyelme jutott arra, hogy ilyen üzleteket kössön. És ki tudja, lehet hogy ezek a holmik jó ideig a nyakán maradnak. Azonban, talán már csak nosztalgiából is, nem tud ellenállni a kísértésnek, hogy kicsit felelevenítse a régi szép időket, amikor a világot bejárta efféle ritka ingóságokért.
Merchen okfejtése az alkudozásról szintén kedvére való.*
- Tény és való, hogy nagyjából jól írta le, hogyan alakult volna közöttünk a beszélgetés. Talán csak annyi különbséggel, hogy nem szokásom megkérdőjelezni a holmik értékét. Inkább azt, hogy nekem megér-e annyit.
*feleli, majd elhallgat pár másodpercig, mint aki azon tanakodik, akar-e ezek után mégis farigcsálni még az árból, ha másért nem, hát megszokásból. De végül elengedi ezt az ötletet, és határozottan így szól.*
- Legyen hát!
*azzal kezet nyújt Merchen Feiynek, utána pedig leszámol 1000 aranyat
a tündér kereskedőnek. Aztán, mielőtt távozna, még hozzáteszi.*
- Remélem, alkalomadtán vendégül láthatom majd egy frissítőre, ami mellett még szót ejthetünk ritka portékákról és titkos piacokról. Szívesen látom polgárnegyedi otthonomban, bár reményeim szerint nemsokára módom lesz elköltözni onnan az új negyedbe.
*azzal elbúcsúzik, ha Merchennek sincs oka marasztalni, és új szerzeményeivel továbbkaptat otthona felé.*
*Egyetértőn bólogat. Kalmárok egymás között tudják jól a problémákat, és Merchenből ki is nézi, hogy a felsőbb ligában üzletel. Azt meg már tudja róla, hogy ismeretségei révén a legjobb árakkal dolgozik. Már ami a szokásos piaci holmikat illeti.
Mert amik most itt sorakoznak, azok nem hétköznapi ingóságok. Ezeknek így árat szabni is sokkal nehezebb. Az igazi kérdés inkább az: mennyit ér meg a kedves vevőnek? Na ez az igazi üzletelés, nem az, amikor tömegáruk ellenértékét farigcsálják, pár száz arany megtakarítása végett.
Orthusnak mostanában kevés ideje és figyelme jutott arra, hogy ilyen üzleteket kössön. És ki tudja, lehet hogy ezek a holmik jó ideig a nyakán maradnak. Azonban, talán már csak nosztalgiából is, nem tud ellenállni a kísértésnek, hogy kicsit felelevenítse a régi szép időket, amikor a világot bejárta efféle ritka ingóságokért.
Merchen okfejtése az alkudozásról szintén kedvére való.*
- Tény és való, hogy nagyjából jól írta le, hogyan alakult volna közöttünk a beszélgetés. Talán csak annyi különbséggel, hogy nem szokásom megkérdőjelezni a holmik értékét. Inkább azt, hogy nekem megér-e annyit.
*feleli, majd elhallgat pár másodpercig, mint aki azon tanakodik, akar-e ezek után mégis farigcsálni még az árból, ha másért nem, hát megszokásból. De végül elengedi ezt az ötletet, és határozottan így szól.*
- Legyen hát!
*azzal kezet nyújt Merchen Feiynek, utána pedig leszámol 1000 aranyat
a tündér kereskedőnek. Aztán, mielőtt távozna, még hozzáteszi.*- Remélem, alkalomadtán vendégül láthatom majd egy frissítőre, ami mellett még szót ejthetünk ritka portékákról és titkos piacokról. Szívesen látom polgárnegyedi otthonomban, bár reményeim szerint nemsokára módom lesz elköltözni onnan az új negyedbe.
*azzal elbúcsúzik, ha Merchennek sincs oka marasztalni, és új szerzeményeivel továbbkaptat otthona felé.*
2039. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-07-01 21:06:44
Üzenet elküldve: 2024-07-01 21:06:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Orthus - Merchen//
*Merhen megértően bólint a férfi szavaira.*
-Sorstársak vagyunk, jó uram. Egyet se féljen, ha valaki nos én megértem a nehézségeit.
*Cinkos mosolyt villant, olyat amilyet bajtársak szoktak egymásnak. Hisz valahol, noha mindketten saját érdekeiket tartják szem előtt, mégis csak hasonszőrűek a többiekhez képest.*
-Furcsa dolog az élet az már biztos. Csak Teysus tudja, mi fog következni. Mi csak annyit tehetünk, hogy nyitott szemmel járunk a világban, és próbáljuk észrevenni a változást, igaz-e?
*Persze ez amolyan költői kérdés, de valóban mi mást tehetne egy ügyes kereskedő. Aztán szerencsére Orthusnak valóban felkelti az érdeklődését a tündér néhány holmija.*
-Mindeképpen Orthus uram. Mindenképp gondolok majd önre.
*Fejet is hajt ahogy az illik, s készségesen hagyja hogy minden ingóságát alaposan megvizsgálja a másik. Hagyja hogy megfogja és kipróbálja őket, kinéz annyit a férfiből, hogy ne tegye tönkre azokat, attól meg végképpen nem tart, hogy csak úgy megfogna valamit és elszaladna vele mint valami koszos tolvaj. Úgy tűnik meg is akad a szeme pár dolgon, Merchen csak a szokásos bájos mosolyát tartja magán, de egyébként örül neki hogy úgy tűnik tetszenek a portékái. A kérdés hallatán alaposan elgondolkozik, mintha egyébként nem tudná pontosan hogy mi mennyit ér, és mennyiért hajlandó őket továbbadni.*
-Tudja azt a kockát magam nyertem. Mikor volt tavaly az a hatalmas ünnepség, a zsugabajnokság győztesének járó jutalom volt e kocka, a titulus mellett természetsen.
*Nos most már azt is tudhatja Orthus a tündérről, hogy ő az Artheniori kockapóker bajnok.*
-Az utolsó dobással vertem egy sort, a két kettes és két hármasom mellé kijött a harmadik hármas. Micsoda szerencse volt!
*Vidáman meséli a történetet, és habár a számokra már nem emlékszik pontosan, valami ilyesmi volt a döntő.*
-Elkérnék értük jó 1300 aranyat, de mindketten szakmabeliek vagyunk Orthus uram, ne fussunk felesleges köröket. Ön 800-at ajánlana, én felháborodnék, ön firtatná a portékáim értékét aztán megállapodnánk valahol. Legyen kerek 1000 arany, csak most csak önnek. A jövendőbeli jó kapcsolat zálogaként. Mit szól?
*Azzal kezét nyújtja parolázni, s reméli hogy a másik is hasonlóképpen gondolja a dolgokat mint Merchen.*
*Merhen megértően bólint a férfi szavaira.*
-Sorstársak vagyunk, jó uram. Egyet se féljen, ha valaki nos én megértem a nehézségeit.
*Cinkos mosolyt villant, olyat amilyet bajtársak szoktak egymásnak. Hisz valahol, noha mindketten saját érdekeiket tartják szem előtt, mégis csak hasonszőrűek a többiekhez képest.*
-Furcsa dolog az élet az már biztos. Csak Teysus tudja, mi fog következni. Mi csak annyit tehetünk, hogy nyitott szemmel járunk a világban, és próbáljuk észrevenni a változást, igaz-e?
*Persze ez amolyan költői kérdés, de valóban mi mást tehetne egy ügyes kereskedő. Aztán szerencsére Orthusnak valóban felkelti az érdeklődését a tündér néhány holmija.*
-Mindeképpen Orthus uram. Mindenképp gondolok majd önre.
*Fejet is hajt ahogy az illik, s készségesen hagyja hogy minden ingóságát alaposan megvizsgálja a másik. Hagyja hogy megfogja és kipróbálja őket, kinéz annyit a férfiből, hogy ne tegye tönkre azokat, attól meg végképpen nem tart, hogy csak úgy megfogna valamit és elszaladna vele mint valami koszos tolvaj. Úgy tűnik meg is akad a szeme pár dolgon, Merchen csak a szokásos bájos mosolyát tartja magán, de egyébként örül neki hogy úgy tűnik tetszenek a portékái. A kérdés hallatán alaposan elgondolkozik, mintha egyébként nem tudná pontosan hogy mi mennyit ér, és mennyiért hajlandó őket továbbadni.*
-Tudja azt a kockát magam nyertem. Mikor volt tavaly az a hatalmas ünnepség, a zsugabajnokság győztesének járó jutalom volt e kocka, a titulus mellett természetsen.
*Nos most már azt is tudhatja Orthus a tündérről, hogy ő az Artheniori kockapóker bajnok.*
-Az utolsó dobással vertem egy sort, a két kettes és két hármasom mellé kijött a harmadik hármas. Micsoda szerencse volt!
*Vidáman meséli a történetet, és habár a számokra már nem emlékszik pontosan, valami ilyesmi volt a döntő.*
-Elkérnék értük jó 1300 aranyat, de mindketten szakmabeliek vagyunk Orthus uram, ne fussunk felesleges köröket. Ön 800-at ajánlana, én felháborodnék, ön firtatná a portékáim értékét aztán megállapodnánk valahol. Legyen kerek 1000 arany, csak most csak önnek. A jövendőbeli jó kapcsolat zálogaként. Mit szól?
*Azzal kezét nyújtja parolázni, s reméli hogy a másik is hasonlóképpen gondolja a dolgokat mint Merchen.*
2038. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-06-29 18:44:05
Üzenet elküldve: 2024-06-29 18:44:05
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 592
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 592
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Orthus - Merchen//
- Azt látom! Öröm újra ritkaságokat látni. Tudja, fél életemet azzal töltöttem, hogy olyan holmikat szerezzek be, amik nem kaphatóak akárhol. De az elmúlt években eléggé megcsappant erre a kereslet.
*feleli, habár elég enyhe kifejezés a "megcsappant kereslet" a "elűzött vagy elpusztított nemesség" helyett.*
- De ki tudja, talán lassan újra eljön az idő, amikor a leghétköznapibb dolgoknál többre is igény lesz.
*teszi hozzá, majd nagy érdeklődéssel hallgatja Merchen élménybeszámolóját. "Annak a melónak" az emlegetése hallatán egy pillanatra összevonja a szemöldökét. Egyetlen olyan megbizatásról tudott, amire ráillik ez a megfogalmazás. És elég becses jutalom járt volna érte, ha sikerrel jár. Mégis visszautasította, mert nem akarta megkockáztatni, hogy egy ilyen homályos ügylet esetleg visszaütve kockára tegye a terveit a városban, és a kikötőben egyaránt. Utólag se bánta meg a dolgot. Ha Merchen ugyanarról beszél, amire ő gondol, meglehet, hogy ő nem járt volna szerencsével ott, ahol a tündér férfi igen. Tekintettel arra, hogy saját dolgai elég szépen alakulnak, nincs oka panaszra.*
- Ez igazán érdekesen hangzik. Ha mégis úgy adódna, hogy ismét módja lesz megpillantani azt az Aranypartot, emlékezzen rá, hogy esetleg lenne itt érdeklődő ritkaságokra.
*feleli azzal a halvány, cinkos mosollyal, amit kalmárok néha egymás közt váltanak. Aztán végignézi a holmikat, amiket Merchen kínál. Nemigen lehet olvasni a tekintetéből, semmit se néz hosszabb ideig, nem is nagyon nyúl hozzá semmihez.*
- Valóban, akad itt pár érdekesség. Szabad?
*mutat a távcsőre, és ha Merchen megengedi, kezébe veszi azt és keres valami távolabbi dolgot (például a templom tornyát, ha nem takarják épületek), amit szemügyre vehet. Korábban látott már ilyen holmit és kétségtelenül praktikusnak tartja. Talán ez az egy olyan ingóság található a kínálatban, amit ő maga is szívesen birtokolna. Miután meggyőződött arról, hogy jól működik (és egyszermind tapintása és súlya alapján arról is, hogy nem színarany), visszateszi a helyére, csak előbb egy kendővel letörli róla az ujjai nyomát. Ő maga kényes szokott lenni az ilyesmire a saját portékájával szemben.
Aztán még több mindent megnéz, többek között az összes ékszert és az ékköves szablyákat, és végül maga elé vonja a távcsövet, a bajnoki kockát, a leviatán aranygyűrűt.*
- Milyen árat mondana ezért a háromért?
*kérdi végül.*
- Azt látom! Öröm újra ritkaságokat látni. Tudja, fél életemet azzal töltöttem, hogy olyan holmikat szerezzek be, amik nem kaphatóak akárhol. De az elmúlt években eléggé megcsappant erre a kereslet.
*feleli, habár elég enyhe kifejezés a "megcsappant kereslet" a "elűzött vagy elpusztított nemesség" helyett.*
- De ki tudja, talán lassan újra eljön az idő, amikor a leghétköznapibb dolgoknál többre is igény lesz.
*teszi hozzá, majd nagy érdeklődéssel hallgatja Merchen élménybeszámolóját. "Annak a melónak" az emlegetése hallatán egy pillanatra összevonja a szemöldökét. Egyetlen olyan megbizatásról tudott, amire ráillik ez a megfogalmazás. És elég becses jutalom járt volna érte, ha sikerrel jár. Mégis visszautasította, mert nem akarta megkockáztatni, hogy egy ilyen homályos ügylet esetleg visszaütve kockára tegye a terveit a városban, és a kikötőben egyaránt. Utólag se bánta meg a dolgot. Ha Merchen ugyanarról beszél, amire ő gondol, meglehet, hogy ő nem járt volna szerencsével ott, ahol a tündér férfi igen. Tekintettel arra, hogy saját dolgai elég szépen alakulnak, nincs oka panaszra.*
- Ez igazán érdekesen hangzik. Ha mégis úgy adódna, hogy ismét módja lesz megpillantani azt az Aranypartot, emlékezzen rá, hogy esetleg lenne itt érdeklődő ritkaságokra.
*feleli azzal a halvány, cinkos mosollyal, amit kalmárok néha egymás közt váltanak. Aztán végignézi a holmikat, amiket Merchen kínál. Nemigen lehet olvasni a tekintetéből, semmit se néz hosszabb ideig, nem is nagyon nyúl hozzá semmihez.*
- Valóban, akad itt pár érdekesség. Szabad?
*mutat a távcsőre, és ha Merchen megengedi, kezébe veszi azt és keres valami távolabbi dolgot (például a templom tornyát, ha nem takarják épületek), amit szemügyre vehet. Korábban látott már ilyen holmit és kétségtelenül praktikusnak tartja. Talán ez az egy olyan ingóság található a kínálatban, amit ő maga is szívesen birtokolna. Miután meggyőződött arról, hogy jól működik (és egyszermind tapintása és súlya alapján arról is, hogy nem színarany), visszateszi a helyére, csak előbb egy kendővel letörli róla az ujjai nyomát. Ő maga kényes szokott lenni az ilyesmire a saját portékájával szemben.
Aztán még több mindent megnéz, többek között az összes ékszert és az ékköves szablyákat, és végül maga elé vonja a távcsövet, a bajnoki kockát, a leviatán aranygyűrűt.*
- Milyen árat mondana ezért a háromért?
*kérdi végül.*
2037. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-06-26 22:31:58
Üzenet elküldve: 2024-06-26 22:31:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Orthus - Merchen//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Merchen gondos a dolgait illetően, nincs ez természetesen másként az üzleti dolgokkal kapcsolatban sem. Főleg nem egy olyan fontos napon, mint amilyen a mai is. Sokat nem is kell várnia igazából, hogy megjelenjen az első komolyabb vevőjelölt. Hisz ugyan lézengenek errefelé mindenféle népek, de komolytalanok, nem látják meg az igazi értéket, nem úgy mint az a fiatal férfi aki megkörnyékezi Merchent. Ismerősnek hat, a fenébe is talán már találkoztak is korábban. ~Orthus! Hát persze!~ Rögtön eszébe jut a név, s az emlékek is fel-fel ötlenek benne.*
-Üdvözlöm barátom! Számomra öröm.
*Udvariasan meghajlik ahogy azt illik az urak között, majd folytatja.*
-Éles a szeme mint mindig. Ó ha tudná! Roppant izgalmas holmijaim vannak, s magának mint szakmabelinek meg sem próbálnám közönséges áron elsózni.
*Szélesen vigyorog kereskedő társára.*
-Van itt minden kérem, emberevő hüllő, távcső mellyel olyan messze láthat mint egyszerű halandó sosem. Ékszerek és cicomás fegyverek is akadnak, és persze a bajnoki kockám is.
*Szétnéz egy pillanatra, mintha csak úgy tenne hogy ne hallja senki más amit Orthusnak mondani akar, majd kicsit közelebb hajol és úgy folytatja a mesét.*
-Tudja cimborám bevallom hogy végigvittem azt a melót a kikötőbe, és elvittem a fuvart. Becsempésztem amit kellett a Vihar Fiainak, s cserébe jutalmul elvittek a hajójukkal a tengerre. Ugyan nem tudom hová, mert bekötötték a szemem, hogy ne lássam az útvonalat, de egyszer csak eljutottunk egy olyan helyre, amit úgy neveztek hogy Aranypart. Ha látott már érdekes helyet valaha!
*Látszik rajta, hogy egészen belelendül a történetbe, s hacsak nem piszokjó hazudozó, a történet igaznak teljesen igaznak tűnhet. Leginkább mert tényleg az.*
-Ez a titkos tengeri feketepiac, a kereskedők paradicsoma én mondom! Annyi mindenféle holmi volt ott, olyanok amikről itt a városban vagy a környéken még csak hallani sem lehet! Furcsa népek élnek ott és pénzért ha nem túlzok bármit megkapni, onnan hoztam ezt a sok érdekes holmit, hoztam amit az erszényem engedett, no meg a szekerem és a hajó mérete. Úgy nézze a portékám, hogy könnyen meglehet, hogy soha egyikünk életében sem jutunk el oda még egyszer.
*Komoly érv, mert idővel Orthus ezekből a holmiktól ha nem magának tervez vásárolni, akár jó haszonnal is továbbadhatja a megfelelő vevőnek. Merchennek pedig most van szüksége az aranyra, mivel terveiben szerepel hogy a tanácsházára is ellátogasson.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Merchen gondos a dolgait illetően, nincs ez természetesen másként az üzleti dolgokkal kapcsolatban sem. Főleg nem egy olyan fontos napon, mint amilyen a mai is. Sokat nem is kell várnia igazából, hogy megjelenjen az első komolyabb vevőjelölt. Hisz ugyan lézengenek errefelé mindenféle népek, de komolytalanok, nem látják meg az igazi értéket, nem úgy mint az a fiatal férfi aki megkörnyékezi Merchent. Ismerősnek hat, a fenébe is talán már találkoztak is korábban. ~Orthus! Hát persze!~ Rögtön eszébe jut a név, s az emlékek is fel-fel ötlenek benne.*
-Üdvözlöm barátom! Számomra öröm.
*Udvariasan meghajlik ahogy azt illik az urak között, majd folytatja.*
-Éles a szeme mint mindig. Ó ha tudná! Roppant izgalmas holmijaim vannak, s magának mint szakmabelinek meg sem próbálnám közönséges áron elsózni.
*Szélesen vigyorog kereskedő társára.*
-Van itt minden kérem, emberevő hüllő, távcső mellyel olyan messze láthat mint egyszerű halandó sosem. Ékszerek és cicomás fegyverek is akadnak, és persze a bajnoki kockám is.
*Szétnéz egy pillanatra, mintha csak úgy tenne hogy ne hallja senki más amit Orthusnak mondani akar, majd kicsit közelebb hajol és úgy folytatja a mesét.*
-Tudja cimborám bevallom hogy végigvittem azt a melót a kikötőbe, és elvittem a fuvart. Becsempésztem amit kellett a Vihar Fiainak, s cserébe jutalmul elvittek a hajójukkal a tengerre. Ugyan nem tudom hová, mert bekötötték a szemem, hogy ne lássam az útvonalat, de egyszer csak eljutottunk egy olyan helyre, amit úgy neveztek hogy Aranypart. Ha látott már érdekes helyet valaha!
*Látszik rajta, hogy egészen belelendül a történetbe, s hacsak nem piszokjó hazudozó, a történet igaznak teljesen igaznak tűnhet. Leginkább mert tényleg az.*
-Ez a titkos tengeri feketepiac, a kereskedők paradicsoma én mondom! Annyi mindenféle holmi volt ott, olyanok amikről itt a városban vagy a környéken még csak hallani sem lehet! Furcsa népek élnek ott és pénzért ha nem túlzok bármit megkapni, onnan hoztam ezt a sok érdekes holmit, hoztam amit az erszényem engedett, no meg a szekerem és a hajó mérete. Úgy nézze a portékám, hogy könnyen meglehet, hogy soha egyikünk életében sem jutunk el oda még egyszer.
*Komoly érv, mert idővel Orthus ezekből a holmiktól ha nem magának tervez vásárolni, akár jó haszonnal is továbbadhatja a megfelelő vevőnek. Merchennek pedig most van szüksége az aranyra, mivel terveiben szerepel hogy a tanácsházára is ellátogasson.*
2036. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-06-23 17:08:48
Üzenet elküldve: 2024-06-23 17:08:48
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 592
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 592
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Orthus - Merchen//
*Bérlován kaptat át a piactéren, szokásosan közönyös tekintettel, ami azonban feszült gondolatokat palástol.
Több napja már, hogy találkozott Even Alrishul tanácstaggal, és a téma nem kevesebb volt, mint a leendő folyami kikötő. Pontosabban annak finanszírozása. Most is azt gondolja, hogy jó döntést hozott, amikor végül elutasította, hogy ő tárgyaljon erről, mivel nem akartak neki írásos meghatalmazást adni rá, és ez gyanút ébresztett benne.
Ugyanakkor ezáltal ki is került a beavatottak köréből, így fogalma sincs, hogy sor került-e már a találkozóra, és milyen eredmény született. Feltételezi, hogy miután Even csalódott benne, most már nem fog sietni tájékoztatni őt. Ahogyan ő se fog nagyon érdeklődni, hogy mi lett a megbeszélés eredménye, legalábbis egy ideig még nem. Pedig a kikötőöböl az igazi lehetőség, sokkal nagyobb, mint az új gazdagnegyed.
Ahogy ezen révednek el a gondolatai, valami csillogás vonja magára a figyelmét egy olyan standra, ahol korántsem a szokásos tömegáruk láthatóak. Ettől Orthus figyelme is felélénkül. Hiszen tömegárut bármikor lehet venni. A ritkaságok viszont mindig különlegesek. Az ő családja pedig abból vitte sokra, hogy olyasmiket szerzett be, amiket nem lehetett akárhol megvenni.
Ráadásul a kereskedő is ismerős Orthusnak. Emlékszik arra, hogy már volt dolga vele, és igen jó üzletet kötött. Mostanra persze már tud még előnyösebben üzérkedni a piacon, ám akkor régen, amikor éppen véglegesítette a hazaköltözését a városba, jól jött egy nálánál nagyobb presztizzsel bíró kereskedő közbenjárása.
Leszáll hát a lóról, és kantárszáron vezeti oda a standhoz.*
- Üdvözlöm! Feiy úr, ha jól emlékszem, igaz? Orthus Morthimer vagyok, talán még emlékszik rám. Örülök, hogy újra látom! Igazán érdekes holmikat kínál itt.
*üdvözli Merchent.*
*Bérlován kaptat át a piactéren, szokásosan közönyös tekintettel, ami azonban feszült gondolatokat palástol.
Több napja már, hogy találkozott Even Alrishul tanácstaggal, és a téma nem kevesebb volt, mint a leendő folyami kikötő. Pontosabban annak finanszírozása. Most is azt gondolja, hogy jó döntést hozott, amikor végül elutasította, hogy ő tárgyaljon erről, mivel nem akartak neki írásos meghatalmazást adni rá, és ez gyanút ébresztett benne.
Ugyanakkor ezáltal ki is került a beavatottak köréből, így fogalma sincs, hogy sor került-e már a találkozóra, és milyen eredmény született. Feltételezi, hogy miután Even csalódott benne, most már nem fog sietni tájékoztatni őt. Ahogyan ő se fog nagyon érdeklődni, hogy mi lett a megbeszélés eredménye, legalábbis egy ideig még nem. Pedig a kikötőöböl az igazi lehetőség, sokkal nagyobb, mint az új gazdagnegyed.
Ahogy ezen révednek el a gondolatai, valami csillogás vonja magára a figyelmét egy olyan standra, ahol korántsem a szokásos tömegáruk láthatóak. Ettől Orthus figyelme is felélénkül. Hiszen tömegárut bármikor lehet venni. A ritkaságok viszont mindig különlegesek. Az ő családja pedig abból vitte sokra, hogy olyasmiket szerzett be, amiket nem lehetett akárhol megvenni.
Ráadásul a kereskedő is ismerős Orthusnak. Emlékszik arra, hogy már volt dolga vele, és igen jó üzletet kötött. Mostanra persze már tud még előnyösebben üzérkedni a piacon, ám akkor régen, amikor éppen véglegesítette a hazaköltözését a városba, jól jött egy nálánál nagyobb presztizzsel bíró kereskedő közbenjárása.
Leszáll hát a lóról, és kantárszáron vezeti oda a standhoz.*
- Üdvözlöm! Feiy úr, ha jól emlékszem, igaz? Orthus Morthimer vagyok, talán még emlékszik rám. Örülök, hogy újra látom! Igazán érdekes holmikat kínál itt.
*üdvözli Merchent.*
2035. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-06-23 10:37:57
Üzenet elküldve: 2024-06-23 10:37:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Orthus//
*Merchen a kis afférja után egy régi ismerősével a piactéren tevékenykedik. Megannyi érdekes holmit hozott fel a kikötői kalandjából, melyektől most igyekszik megválni tisztes áron. Talán ha sikerül elég aranyat összegyűjtenie, akkor visszaállíthatja családja hírnevét, főleg most hogy a város ismét nemesi címeket osztogat. No meg az új hely a régi sárváros helyén roppant érdekesnek hangzik. Úgyhogy nem vesztegeti az idejét, legmegnyerőbb mosolyát ölti magára, s kipakolja a holmijait. Mindegyik remek történetektől gazdag, s alig várja hogy valaki csak fél szemmel ránézzen a portékára, hogy elvarázsolhassa velük az esetleges vevőt.*
*Merchen a kis afférja után egy régi ismerősével a piactéren tevékenykedik. Megannyi érdekes holmit hozott fel a kikötői kalandjából, melyektől most igyekszik megválni tisztes áron. Talán ha sikerül elég aranyat összegyűjtenie, akkor visszaállíthatja családja hírnevét, főleg most hogy a város ismét nemesi címeket osztogat. No meg az új hely a régi sárváros helyén roppant érdekesnek hangzik. Úgyhogy nem vesztegeti az idejét, legmegnyerőbb mosolyát ölti magára, s kipakolja a holmijait. Mindegyik remek történetektől gazdag, s alig várja hogy valaki csak fél szemmel ránézzen a portékára, hogy elvarázsolhassa velük az esetleges vevőt.*
2034. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-06-13 14:52:07
Üzenet elküldve: 2024-06-13 14:52:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 465
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 465
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Alvó emlékek//
*Ysaneet a legnagyobb jóindulattal sem lehetne ártalmatlannak nevezni. Egész életében lopott, csalt, a Krenkataurt is megjárta, de vér is tapadt már a kezéhez. Ezek azonban mind-mind olyan dolgok, amelyek kívülről nem láthatóak. Hiába mondják, hogy a gyilkolás nyomot hagy a tekinteten, a tolvaj akárhányszor a tükörbe néz ugyanazt a lányt látja, mint előtte. Talán a pillantásaiból hiányzik az az aprócska szemtelen tűz, de vélhetőleg csak azért látja megfakultnak, mert mindenki mással ellentétben ő tudja, figyelmesebben keresi a jeleit.
Az viszont bizonyos, hogy kevesen nézné ki belőle ezt a sok csúfságot, meg is lepi, hogy a férfi oly lendületesen húz közéjük távolságot bizalmatlanul. Kékjei ártatlan meglepettséggel fürkészik az idegent, kissé gyanakvóan össze is vonja szemöldökét, de vonásai kisimulnak, s még egy mosoly is kúszik arcára, ahogy meghallja a bocsánatkérést. Mondjuk persze ez a minimum, miután gwuff módjára letarolta.*
- Hát nem is tudom... *kéreti magát, noha meglehetősen hiteltelenül, mondjuk nem is célja eljátszani a szégyellős szűzleányt. Annak nem itt és most van az ideje.* - Legyen. *böki ki mintha hatalmas szívességet tenne ezzel* - De mindenképpen szereznie kell nekem egy új lábfejet.
*Olyan komolysággal pillant a barna szemekben, mintha ez a legegyértelműbben elvárható dolog lenne a világon*
- De nagyon figyeljen oda, ilyen lúdtalpasokat nem tudok elfogadni. A nagy bütykösöket sem.
*Szögezi le, s közben már veszi is az irányt a Pegazus felé.*
*Ysaneet a legnagyobb jóindulattal sem lehetne ártalmatlannak nevezni. Egész életében lopott, csalt, a Krenkataurt is megjárta, de vér is tapadt már a kezéhez. Ezek azonban mind-mind olyan dolgok, amelyek kívülről nem láthatóak. Hiába mondják, hogy a gyilkolás nyomot hagy a tekinteten, a tolvaj akárhányszor a tükörbe néz ugyanazt a lányt látja, mint előtte. Talán a pillantásaiból hiányzik az az aprócska szemtelen tűz, de vélhetőleg csak azért látja megfakultnak, mert mindenki mással ellentétben ő tudja, figyelmesebben keresi a jeleit.
Az viszont bizonyos, hogy kevesen nézné ki belőle ezt a sok csúfságot, meg is lepi, hogy a férfi oly lendületesen húz közéjük távolságot bizalmatlanul. Kékjei ártatlan meglepettséggel fürkészik az idegent, kissé gyanakvóan össze is vonja szemöldökét, de vonásai kisimulnak, s még egy mosoly is kúszik arcára, ahogy meghallja a bocsánatkérést. Mondjuk persze ez a minimum, miután gwuff módjára letarolta.*
- Hát nem is tudom... *kéreti magát, noha meglehetősen hiteltelenül, mondjuk nem is célja eljátszani a szégyellős szűzleányt. Annak nem itt és most van az ideje.* - Legyen. *böki ki mintha hatalmas szívességet tenne ezzel* - De mindenképpen szereznie kell nekem egy új lábfejet.
*Olyan komolysággal pillant a barna szemekben, mintha ez a legegyértelműbben elvárható dolog lenne a világon*
- De nagyon figyeljen oda, ilyen lúdtalpasokat nem tudok elfogadni. A nagy bütykösöket sem.
*Szögezi le, s közben már veszi is az irányt a Pegazus felé.*
2033. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-06-10 12:28:50
Üzenet elküldve: 2024-06-10 12:28:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Alvó emlékek//
* Nem sok mindenre emlékszik a múltjából. Amire pedig igen, az kellően elundorította őt a többi embertől. Árulás, átverés, hazugság. Ezek azok amik igencsak megmaradtak benne, vagy inkább amik leggyakrabban felébrednek benne mikor másokkal elegyedik. Mintha el lenne átkozva. Mintha valami külső erő gátolná abban, hogy másokkal kapcsolatba léphessen. Sok ideje ezen gondolkodni sosincs, mivel nem maradhat egy helyen sokáig. Talán már most is a nyomában van valaki. Félelme alaptalan, mivel eddig bizonyíték nem támassza alá eme állítást, csak egy mondat visszhangzik a fejében, miszerint „Nem menekülhetsz! Mindig megtalállak, és meg is foglak. Sosem fogsz békére lelni, míg élek! ” Ám ezekhez a szavakhoz arc nem társul. Mikor próbál visszaemlékezni eme fenyegető szavak küldőjére, a fejét pont nem látja. Mintha valami folyton gátolná a leleplezésben. Mostanában feladta ennek a személynek a kilétének a megfejtését, pusztán mozgásban van, hogy még véletlenül se találják meg. Elég közel állhat most a nőszemélyhez, kinek oly galád módon lökték neki. Mikor közelebb hajol, még ha csak enyhén is, egy ösztönös reakciót vált ki Derkből. Az az kicsit hátraugrik, mintha kiakarna kerülni egy felé irányuló ütést, de az egyelőre nem érkezik. Még. Úgy tűnik ez sikeresen kiszedte az ámulásból, amibe a puszta szépsége taszította. Először csak körültekint aggódóan. Hamar megelégszik és arcára egyből nyugalom húzódik. Megköszörüli torkát, mielőtt válaszolna. *
- Igen, pontosan! Elnézést hölgyem.
* Kezét mellkasára helyezi és enyhén meghajol. A Lábbeli említésére ő is lepillant, hogy egy kicsit jobban lássa, hogy mégis mennyi sérülést okozott. Nem egy szakértő, de lehet a lábában több kárt okozott mintsem a cipőjében. *
- Jaj, hát ekkora szerencsétlenséget. Hagy engeszteljem ki kegyed. Meghívhatom egy italra?
* Természetesen próbál drámaiban hallatszani, mint a másik. Ugyan emlékei nincsenek, de a vak is látja és a hülye is tudja, hogy a női lábbelik nem olcsók. Jobban jár, ha inkább feleannyiért meghívja egy kis hűsítőre ebben az időben. Hazudna, ha azt mondaná, hogy ez az egyetlen oka, de valamiről jobb nem beszélni. *
* Nem sok mindenre emlékszik a múltjából. Amire pedig igen, az kellően elundorította őt a többi embertől. Árulás, átverés, hazugság. Ezek azok amik igencsak megmaradtak benne, vagy inkább amik leggyakrabban felébrednek benne mikor másokkal elegyedik. Mintha el lenne átkozva. Mintha valami külső erő gátolná abban, hogy másokkal kapcsolatba léphessen. Sok ideje ezen gondolkodni sosincs, mivel nem maradhat egy helyen sokáig. Talán már most is a nyomában van valaki. Félelme alaptalan, mivel eddig bizonyíték nem támassza alá eme állítást, csak egy mondat visszhangzik a fejében, miszerint „Nem menekülhetsz! Mindig megtalállak, és meg is foglak. Sosem fogsz békére lelni, míg élek! ” Ám ezekhez a szavakhoz arc nem társul. Mikor próbál visszaemlékezni eme fenyegető szavak küldőjére, a fejét pont nem látja. Mintha valami folyton gátolná a leleplezésben. Mostanában feladta ennek a személynek a kilétének a megfejtését, pusztán mozgásban van, hogy még véletlenül se találják meg. Elég közel állhat most a nőszemélyhez, kinek oly galád módon lökték neki. Mikor közelebb hajol, még ha csak enyhén is, egy ösztönös reakciót vált ki Derkből. Az az kicsit hátraugrik, mintha kiakarna kerülni egy felé irányuló ütést, de az egyelőre nem érkezik. Még. Úgy tűnik ez sikeresen kiszedte az ámulásból, amibe a puszta szépsége taszította. Először csak körültekint aggódóan. Hamar megelégszik és arcára egyből nyugalom húzódik. Megköszörüli torkát, mielőtt válaszolna. *
- Igen, pontosan! Elnézést hölgyem.
* Kezét mellkasára helyezi és enyhén meghajol. A Lábbeli említésére ő is lepillant, hogy egy kicsit jobban lássa, hogy mégis mennyi sérülést okozott. Nem egy szakértő, de lehet a lábában több kárt okozott mintsem a cipőjében. *
- Jaj, hát ekkora szerencsétlenséget. Hagy engeszteljem ki kegyed. Meghívhatom egy italra?
* Természetesen próbál drámaiban hallatszani, mint a másik. Ugyan emlékei nincsenek, de a vak is látja és a hülye is tudja, hogy a női lábbelik nem olcsók. Jobban jár, ha inkább feleannyiért meghívja egy kis hűsítőre ebben az időben. Hazudna, ha azt mondaná, hogy ez az egyetlen oka, de valamiről jobb nem beszélni. *
2032. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-06-09 23:14:15
Üzenet elküldve: 2024-06-09 23:14:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 465
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 465
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Alvó emlékek//
*Őszintén, ilyen pitiáner lopásra már nagyon régen vetemedett, nem az ő stílusa. Persze maga is így kezdte, még taknyos kölyök volt, amikor rendszeresen átutazókat zsebelt ki a Kikötőben, de ahogy jövedelmezőbb módszereket talált, elhagyta ezt a tevékenységet. Pedig megvan a maga sajátos bája.
Ez az aprócska nosztalgia azonban tüstént szertefoszlik a bosszantó kis közjátékkal. Csaknem kinézett áldozatának esik, s már fejben készíti is magát az ártatlan szabadkozásra - nagy a tömeg, nem valószínű, hogy feltételezte volna bárki is róla, hogy épp mire készült, könnyen el tudta volna kerülni a felelősségre vonást.
Szerencsétlen fickó azonban érintetlen marad, csak a hirtelen sajgás marad meg a próbálkozás után, ami a lábában lüktet a kis balesettől. Nem tragikus a helyzet, de ettől még alaposan felhúzza magát.
Elsőre még úgy tűnik a lökdösődőnek áll feljebb, vehemensen csattan még a kérdés első fele, Ysa pedig már fordítja is a fejét a hang felé, egy alapos kioktatás céljával. Kék pillantásai figyelmet követelve maguknak kapaszkodnak meg az őt pásztázó barnákban, némi bosszankodás villan tekintetében. Az elhalkuló él a férfi hangjában és az a nézés bizony nagyon is ismerős neki. Na nem maga az idegen, bátran ki merné jelenti, hogy még életében nem találkozott vele, de azt a homályos derengést már más hímnemű szemében is látta ezelőtt. Nocsak, ezt a szerencsétlen kis balesetet akár még a javára is fordíthatja.*
- Segítek *hajol közelebb egy leheletnyit bizalmaskodva* - A "sajnálom" az a szó, amit keres.
*Hangját kicsit lejjebb veszi, van benne egy kis gőgös felhang, de inkább csak tehetségesen rájátszik.*
- Jön nekem egy új lábfejjel *pillant le a cipőjére, de nem tűnik úgy, hogy túlságosan megsérült volna. Ebben a kissé megbűvölt állapotban azonban nem biztos benne, hogy a férfinak ez feltűnik.*
*Őszintén, ilyen pitiáner lopásra már nagyon régen vetemedett, nem az ő stílusa. Persze maga is így kezdte, még taknyos kölyök volt, amikor rendszeresen átutazókat zsebelt ki a Kikötőben, de ahogy jövedelmezőbb módszereket talált, elhagyta ezt a tevékenységet. Pedig megvan a maga sajátos bája.
Ez az aprócska nosztalgia azonban tüstént szertefoszlik a bosszantó kis közjátékkal. Csaknem kinézett áldozatának esik, s már fejben készíti is magát az ártatlan szabadkozásra - nagy a tömeg, nem valószínű, hogy feltételezte volna bárki is róla, hogy épp mire készült, könnyen el tudta volna kerülni a felelősségre vonást.
Szerencsétlen fickó azonban érintetlen marad, csak a hirtelen sajgás marad meg a próbálkozás után, ami a lábában lüktet a kis balesettől. Nem tragikus a helyzet, de ettől még alaposan felhúzza magát.
Elsőre még úgy tűnik a lökdösődőnek áll feljebb, vehemensen csattan még a kérdés első fele, Ysa pedig már fordítja is a fejét a hang felé, egy alapos kioktatás céljával. Kék pillantásai figyelmet követelve maguknak kapaszkodnak meg az őt pásztázó barnákban, némi bosszankodás villan tekintetében. Az elhalkuló él a férfi hangjában és az a nézés bizony nagyon is ismerős neki. Na nem maga az idegen, bátran ki merné jelenti, hogy még életében nem találkozott vele, de azt a homályos derengést már más hímnemű szemében is látta ezelőtt. Nocsak, ezt a szerencsétlen kis balesetet akár még a javára is fordíthatja.*
- Segítek *hajol közelebb egy leheletnyit bizalmaskodva* - A "sajnálom" az a szó, amit keres.
*Hangját kicsit lejjebb veszi, van benne egy kis gőgös felhang, de inkább csak tehetségesen rájátszik.*
- Jön nekem egy új lábfejjel *pillant le a cipőjére, de nem tűnik úgy, hogy túlságosan megsérült volna. Ebben a kissé megbűvölt állapotban azonban nem biztos benne, hogy a férfinak ez feltűnik.*
2031. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-06-06 21:45:18
Üzenet elküldve: 2024-06-06 21:45:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Alvó emlékek//
* A két idegen nemcsak, hogy szóra se méltatja a férfit, de még csak észre sem veszik. Kiváló alkalom, hogy kivonja magát. Fogalma sincs, hogy mégis mit képzelt, mégis miért szólította le őket csak úgy. Sarkon fordul, s hagyja is ott párost. Útja egyenest a városba viszi, ahol a kelleténél nagyobb a nyüzsgés, mint ahogyan arra számított. *
~ Csodálatos! Még több ember. ~
* Egy kis árnyékot keres, hogy megpihenhessen, de azt csupán mások háta mögött találhatna, oda meg nem szívesen kuporodna. Eléggé utálja a közelségüket még így is. Sajnos a tömeg elkapja és az egyik irányba kényszeríti. Ha lenne ereje, mindenkit megátkozna itt helyben. Itt-ott még neki is megy valaki. Egy kis suhanc vagy épp valami nagyra nőtt csecsemőnek ítélt felnőtt. A türelme a végét járja, mikor is valaki oldalról ismételten, de ezúttal erőteljesebben löki félre Derket. Pont az épp akcióban lévő nő és célpontja közé. Ezúttal tényleg elszakad a cérna, még azt sem veszi észre, hogy szegény nőnek a lábain tapos. *
- Nem tudsz vigyázni te anyaszomorító?
* A kérdés természetesen a suhancnak szól ki fellökte. Kizárólag az után kelti fel a figyelmét a nőszemély, miután meghallja azt a halk morranást. Oda is tekint feléje. *
- Valami baj… van?
* A mondat eleje kicsit agresszívabbra sikerült, mint ahogyan azt tervezte. A végét viszont már elgyengülve fejezi be és némaságba burkolózik a férfi. Rég járja az utakat, de eddig még nem találkozott ilyen szép teremtménnyel, vagy ha igen, akkor az elveszett emlékeinek valamelyik szegletében lesz az. Mindenesetre a saját szempárjával próbálja megnézni, hogy mégis milyen kincsbe botlott bele, míg végül szemei megakadnak a másikén. Ha hozzá szolnak, talán elsőre fel sem fogja, hogy az irányzott szavak éppen neki címezik. *
* A két idegen nemcsak, hogy szóra se méltatja a férfit, de még csak észre sem veszik. Kiváló alkalom, hogy kivonja magát. Fogalma sincs, hogy mégis mit képzelt, mégis miért szólította le őket csak úgy. Sarkon fordul, s hagyja is ott párost. Útja egyenest a városba viszi, ahol a kelleténél nagyobb a nyüzsgés, mint ahogyan arra számított. *
~ Csodálatos! Még több ember. ~
* Egy kis árnyékot keres, hogy megpihenhessen, de azt csupán mások háta mögött találhatna, oda meg nem szívesen kuporodna. Eléggé utálja a közelségüket még így is. Sajnos a tömeg elkapja és az egyik irányba kényszeríti. Ha lenne ereje, mindenkit megátkozna itt helyben. Itt-ott még neki is megy valaki. Egy kis suhanc vagy épp valami nagyra nőtt csecsemőnek ítélt felnőtt. A türelme a végét járja, mikor is valaki oldalról ismételten, de ezúttal erőteljesebben löki félre Derket. Pont az épp akcióban lévő nő és célpontja közé. Ezúttal tényleg elszakad a cérna, még azt sem veszi észre, hogy szegény nőnek a lábain tapos. *
- Nem tudsz vigyázni te anyaszomorító?
* A kérdés természetesen a suhancnak szól ki fellökte. Kizárólag az után kelti fel a figyelmét a nőszemély, miután meghallja azt a halk morranást. Oda is tekint feléje. *
- Valami baj… van?
* A mondat eleje kicsit agresszívabbra sikerült, mint ahogyan azt tervezte. A végét viszont már elgyengülve fejezi be és némaságba burkolózik a férfi. Rég járja az utakat, de eddig még nem találkozott ilyen szép teremtménnyel, vagy ha igen, akkor az elveszett emlékeinek valamelyik szegletében lesz az. Mindenesetre a saját szempárjával próbálja megnézni, hogy mégis milyen kincsbe botlott bele, míg végül szemei megakadnak a másikén. Ha hozzá szolnak, talán elsőre fel sem fogja, hogy az irányzott szavak éppen neki címezik. *
2030. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-06-06 20:35:17
Üzenet elküldve: 2024-06-06 20:35:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 465
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 465
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Alvó emlékek//
*A nap erősen tűz, árnyékot szinte alig találni a zsúfolt piactéren. A tömeg hangos, a kofák kiabálva kínálják különlegesnek hazudott áruikat, az emberek hiszékenyen nyüzsögve tolonganak az asztalok körül. Ysanee látszólag érdeklődve nézegeti az árusok portékáit, de valójában minden mozdulatát gondosan megtervezi. Kezeivel finoman simítja végig a kidolgozott öveket a bőrdíszművesnél álldogálva, számító kék pillantásai azonban lopva a körülötte nézelődő emberek arcát vizslatják. Keresi a kacatoktól és kereskedők nagyzolásaitól elvarázsolt tekinteteket, türelmesen várja, mikor lesz valaki óvatlan.
Egy ideje nem túl gyakoriak a lopások errefelé, úgy sejti ennek részben köze lehet a Sárváros felszámolásához. Arthenior alvilága jóformán teljes egészében odaköltözött az Egyenlőség napját követően, s most bizonyára bajban vannak kissé az átszervezéseikkel, elfoglaltságuk okán pedig biztonságos napok köszöntöttek a városra. A kevesebb bűnözés óhatatlanul elővigyázatlanná teszi az embereket, ezt pedig a feketehajú tolvaj igyekszik kihasználni.
Ysa óvatosan mozog a tömegben, szemei gyorsan és éberen pásztázzák a környezetét, mígnem pillantásai végül megállapodnak kiszemeltjén. Magas férfi, nem az a fajta, akiket túl gyakran célkeresztbe vesznek a hozzá hasonló zsebmetszők, de talán épp ő is ebbe a kényelmes hitbe ringatja magát, s ez könnyen hanyaggá teszi.
Ráérősen követi, nem téveszti szem elől egy pillanatra sem, észrevétlenül szedi kettejük között a távolságot. El kell fojtania egy mosolyt, mikor rájön, mennyire látható helyen tartja szerencsétlen az erszényét, szinte könyörög, hogy szabadítsák meg tőle. Ahogy sikerül közelebb verekednie magát az idegenhez, még ráérősen körbenéz. Komótosan fordítja fejét a piac egyik vége felé városőrök után kutatva, s épp ahogy a másik oldalt is ellenőrizné, egy bámészkodó sikeresen nekigyalogol.*
- Az istenekre... *morran egyet halkan orra alatt, mert bizony a lábára is ráléptek, csak remélni tudja, hogy nem keltette fel a kiszemelt figyelmét.*
*A nap erősen tűz, árnyékot szinte alig találni a zsúfolt piactéren. A tömeg hangos, a kofák kiabálva kínálják különlegesnek hazudott áruikat, az emberek hiszékenyen nyüzsögve tolonganak az asztalok körül. Ysanee látszólag érdeklődve nézegeti az árusok portékáit, de valójában minden mozdulatát gondosan megtervezi. Kezeivel finoman simítja végig a kidolgozott öveket a bőrdíszművesnél álldogálva, számító kék pillantásai azonban lopva a körülötte nézelődő emberek arcát vizslatják. Keresi a kacatoktól és kereskedők nagyzolásaitól elvarázsolt tekinteteket, türelmesen várja, mikor lesz valaki óvatlan.
Egy ideje nem túl gyakoriak a lopások errefelé, úgy sejti ennek részben köze lehet a Sárváros felszámolásához. Arthenior alvilága jóformán teljes egészében odaköltözött az Egyenlőség napját követően, s most bizonyára bajban vannak kissé az átszervezéseikkel, elfoglaltságuk okán pedig biztonságos napok köszöntöttek a városra. A kevesebb bűnözés óhatatlanul elővigyázatlanná teszi az embereket, ezt pedig a feketehajú tolvaj igyekszik kihasználni.
Ysa óvatosan mozog a tömegben, szemei gyorsan és éberen pásztázzák a környezetét, mígnem pillantásai végül megállapodnak kiszemeltjén. Magas férfi, nem az a fajta, akiket túl gyakran célkeresztbe vesznek a hozzá hasonló zsebmetszők, de talán épp ő is ebbe a kényelmes hitbe ringatja magát, s ez könnyen hanyaggá teszi.
Ráérősen követi, nem téveszti szem elől egy pillanatra sem, észrevétlenül szedi kettejük között a távolságot. El kell fojtania egy mosolyt, mikor rájön, mennyire látható helyen tartja szerencsétlen az erszényét, szinte könyörög, hogy szabadítsák meg tőle. Ahogy sikerül közelebb verekednie magát az idegenhez, még ráérősen körbenéz. Komótosan fordítja fejét a piac egyik vége felé városőrök után kutatva, s épp ahogy a másik oldalt is ellenőrizné, egy bámészkodó sikeresen nekigyalogol.*
- Az istenekre... *morran egyet halkan orra alatt, mert bizony a lábára is ráléptek, csak remélni tudja, hogy nem keltette fel a kiszemelt figyelmét.*
2029. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-05-30 18:12:49
Üzenet elküldve: 2024-05-30 18:12:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1209
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1209
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Új élet vár//
*A tisztáson épp eleget merengett, a tekercse, melyre felírta az összes létező ötletét, elégnek sem bizonyult, s így az utolsó megtöltött sor jelezte, hogy el kell indulni. Egy újabb kikapcsolódás gyanánt ellátogat a piacra, hogy beszerezzen ezt-az, a saját komfortérzete miatt, na meg a gyerekek számára is bizton találni fog valami meglepetést. Talán nem kéne azonnal rájuk költeni, de így, hogy már felmérte a terepet, hogy mégis mire lehet szükség, pontosan tudja, hogy még szenvednek hiányt ebből-abból. Na meg ő is.
A Pegazus még egy kicsit várat magára, hiszen először bevásárol.
Sokáig kering, mert imádja a piacot. A kofákat, a terjengő illatokat, na meg a megannyi értékes, vagy épp értéktelen, de annál jobban csalogató holmikat.
Így válogatja össze mai szerzeményeit, ami a teljesség igénye nélkül kréta és egy mesekönyv a gyerekeknek, s szintén nekik festék, amivel majd alkothatnak. Talán azokat a fagolyókat is meg tudják színezni, amivel olyan jót játszottak, hogy mindenkinek legyen egy sajátja, s ne lehessen csalást kiáltani, ha épp valaki vesztésre áll. Ha mind ugyanúgy néz ki, s Mai nincs résen, akkor bizony előfordulhat, hogy az nyer, aki a legkevésbé ügyes. Azt meg mégsem hagyhatja. Kiszúr egy szép rózsaszín masnit is, amivel Kriza loboncát kívánja összefogni, akinek folyton a szemébe lóg a haja, így zavarja a tanulásban, na meg a felfedezésben. Nem mellesleg olyan csinosnak látja vele lelki szemei előtt, hogy kár lenne otthagyni.
Magára is gondol persze. Bár híve a józan gondolkodásnak, ha vendég érkezne valaha hozzá, illendő módon meg kéne kínálni, ezért egy üveg törkölypálinkát is vesz, na meg azt a furcsa ördögvigyor nevű dolgot, amit nem tud pontosan mire vélni a kereskedő furcsa bajusz alatti vigyorából. Ennyit megér a dolog, lehet, hogy nemes fűszer lesz majd az egyik ételre. Bár kétli, ha egy olyan standnál szerezte be, ahol a pult alatt is folyt némi ismeretlen eredetű szesz. Kíváncsisága mindig is határtalan volt, de elég egyszerre egy kétes anyag.
Mikor végzett, elindul végre a lováért. Bors már nagyon hiányzik neki, akkor is, ha jól gondját viselik. Most viszont némi simogatás után újra ráül, s meg sem áll a rezidenciáig, ahol megkeresi újdonsült helyét a szamár mellett. Talán még jó barátok is lehetnek, már ha létezik ilyen barátság. Egy biztos. Közel lesz hozzá és a gyerekek imádni fogják. Elindul a szobája felé, ahol le is pakol, majd nem sokkal később már nyakába is veszi újra a várost, s a Pegazusba indul. Oda egyedül megy, nincs olyan sok ruhája, amihez kellene Bors segítsége. *
*A tisztáson épp eleget merengett, a tekercse, melyre felírta az összes létező ötletét, elégnek sem bizonyult, s így az utolsó megtöltött sor jelezte, hogy el kell indulni. Egy újabb kikapcsolódás gyanánt ellátogat a piacra, hogy beszerezzen ezt-az, a saját komfortérzete miatt, na meg a gyerekek számára is bizton találni fog valami meglepetést. Talán nem kéne azonnal rájuk költeni, de így, hogy már felmérte a terepet, hogy mégis mire lehet szükség, pontosan tudja, hogy még szenvednek hiányt ebből-abból. Na meg ő is.
A Pegazus még egy kicsit várat magára, hiszen először bevásárol.
Sokáig kering, mert imádja a piacot. A kofákat, a terjengő illatokat, na meg a megannyi értékes, vagy épp értéktelen, de annál jobban csalogató holmikat.
Így válogatja össze mai szerzeményeit, ami a teljesség igénye nélkül kréta és egy mesekönyv a gyerekeknek, s szintén nekik festék, amivel majd alkothatnak. Talán azokat a fagolyókat is meg tudják színezni, amivel olyan jót játszottak, hogy mindenkinek legyen egy sajátja, s ne lehessen csalást kiáltani, ha épp valaki vesztésre áll. Ha mind ugyanúgy néz ki, s Mai nincs résen, akkor bizony előfordulhat, hogy az nyer, aki a legkevésbé ügyes. Azt meg mégsem hagyhatja. Kiszúr egy szép rózsaszín masnit is, amivel Kriza loboncát kívánja összefogni, akinek folyton a szemébe lóg a haja, így zavarja a tanulásban, na meg a felfedezésben. Nem mellesleg olyan csinosnak látja vele lelki szemei előtt, hogy kár lenne otthagyni.
Magára is gondol persze. Bár híve a józan gondolkodásnak, ha vendég érkezne valaha hozzá, illendő módon meg kéne kínálni, ezért egy üveg törkölypálinkát is vesz, na meg azt a furcsa ördögvigyor nevű dolgot, amit nem tud pontosan mire vélni a kereskedő furcsa bajusz alatti vigyorából. Ennyit megér a dolog, lehet, hogy nemes fűszer lesz majd az egyik ételre. Bár kétli, ha egy olyan standnál szerezte be, ahol a pult alatt is folyt némi ismeretlen eredetű szesz. Kíváncsisága mindig is határtalan volt, de elég egyszerre egy kétes anyag.
Mikor végzett, elindul végre a lováért. Bors már nagyon hiányzik neki, akkor is, ha jól gondját viselik. Most viszont némi simogatás után újra ráül, s meg sem áll a rezidenciáig, ahol megkeresi újdonsült helyét a szamár mellett. Talán még jó barátok is lehetnek, már ha létezik ilyen barátság. Egy biztos. Közel lesz hozzá és a gyerekek imádni fogják. Elindul a szobája felé, ahol le is pakol, majd nem sokkal később már nyakába is veszi újra a várost, s a Pegazusba indul. Oda egyedül megy, nincs olyan sok ruhája, amihez kellene Bors segítsége. *
2028. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-05-29 22:11:05
Üzenet elküldve: 2024-05-29 22:11:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
*Végül régi ismerőse úgy látszik még maga sem biztos hogy pontosan hová tart, de könnyen lehet hogy inkább csak abban nem biztos hogy Merchennek mennyit áruljon el. Nincs harag a részéről, megérti ezt a helyzetet, maga is számtalanszor járt már így, úgyhogy kedvesen elbúcsúzik tőle, meghagyja hogy hol keresse ha mégis úgy gondolná hogy szüksége volna a társaságára, aztán elindul a piactérre egyéb ügyes-bajos dolgait intézni. Tele van energiával és jó lenne néhány aranyat is keresnie ma, hogy ne csak a lábát lógassa valamelyik fogadóban mint általában.*
2027. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-05-20 18:12:25
Üzenet elküldve: 2024-05-20 18:12:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Fiolavásárlás//
*Nol délután, egy kifejezetten erős forgalmú időszakban érkezik a Piactérre. Késztetést érez, hogy csuklyáját arcába húzva szlalomozzon a sűrű tömegben, de végül ellenáll a kísértésnek. Ezzel csak korlátozná látóterét, és még hallását is leárnyékolná egy icipicit. Nem szereti a saját esélyeit rontani. Inkább emlékezteti magát, hogy önszántából jött emberek és egyéb szerzetek közé, és elfogadja az ezzel járó kényelmetlenségeket. Szagok, hangok, mások vállával való összesúrlódás. Bleh. Alig várja, hogy visszatérjen magányába. Aztán persze eszébe jut, hogy küldetése éppen arról fog szólni, hogy felkeressen kilenc különböző szerzetet.*
~ Ó, Eeyr, mire kárhoztattál…? ~
*Szinte biztos, hogy az Erdő Szelleme tudatosan, szánt szándékkal pont ezt a feladatot bízta rá. A tanítások mindig célzottan érkeznek odafentről. Nol kevés ahhoz, hogy ezt a koncepciót jelen tudatállapotában felfogja, úgyhogy továbbra is a csendes, belső szenvedést választja taktikának.
Tekintetét villámgyorsan körbejáratja a portékát kínáló asztalokon, és ki is szúrja a számára legígéretesebbnek tűnő gnóm árust, aki előtt mindenféle üvegcsék, tárolóedények, dunsztosüvegek és furcsa alakú fazekak tornyosulnak. Öles léptekkel megindul felé. Szerencsére a férfi, aki előtte vásárolt, már végzett a fizetéssel, felnyalábolta árucikkeit, és tovább is állt, így Nol a szabad asztalhoz ér oda.*
- Üdv! *Köszön oda foghegyről a pult másik felén álló gnómnak* Kilenc darab fiolát szeretnék vásárolni.
*Mielőtt cselekedne, a gnóm kíváncsian végigméri Nollirot, majd szinte le se véve szemét az elfről, benyúl a pult alá, és egy marék apró fiolát bányász ki valahonnan.*
- Darabja 17 arany. *Közli a gnóm, Nollirohoz hasonló szűkszavúsággal.*
*Nol bólint, majd erszényéből előhalász 153 aranyat, és leteszi a pultra az árus elé. Megvárja, hogy a másik átszámolja a csörgő érméket, bólintson, majd letegye cserébe a kilenc darab apró, alig egy korty folyadék tárolására való kis tárgyat. A nő megvizsgálja a kis üvegcsék állapotát, jelesül, hogy mindegyik jól zár-e, és, hogy egyiken sincs-e repedés vagy egyéb külső sérülés. Mikor mindent rendben talál, viszonozza a gnóm bólintását, és óvatosan behelyezi erszényébe szerzeményeit.
Sarkon fordul, és végiggondolja, szüksége van-e valamire még a piacról. Nem vágyik rá, hogy záros határidőn belül vissza kelljen jönnie ebbe a tömegbe.*
A hozzászólás írója (Nolliro Syaskii) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.05.20 18:16:23
*Nol délután, egy kifejezetten erős forgalmú időszakban érkezik a Piactérre. Késztetést érez, hogy csuklyáját arcába húzva szlalomozzon a sűrű tömegben, de végül ellenáll a kísértésnek. Ezzel csak korlátozná látóterét, és még hallását is leárnyékolná egy icipicit. Nem szereti a saját esélyeit rontani. Inkább emlékezteti magát, hogy önszántából jött emberek és egyéb szerzetek közé, és elfogadja az ezzel járó kényelmetlenségeket. Szagok, hangok, mások vállával való összesúrlódás. Bleh. Alig várja, hogy visszatérjen magányába. Aztán persze eszébe jut, hogy küldetése éppen arról fog szólni, hogy felkeressen kilenc különböző szerzetet.*
~ Ó, Eeyr, mire kárhoztattál…? ~
*Szinte biztos, hogy az Erdő Szelleme tudatosan, szánt szándékkal pont ezt a feladatot bízta rá. A tanítások mindig célzottan érkeznek odafentről. Nol kevés ahhoz, hogy ezt a koncepciót jelen tudatállapotában felfogja, úgyhogy továbbra is a csendes, belső szenvedést választja taktikának.
Tekintetét villámgyorsan körbejáratja a portékát kínáló asztalokon, és ki is szúrja a számára legígéretesebbnek tűnő gnóm árust, aki előtt mindenféle üvegcsék, tárolóedények, dunsztosüvegek és furcsa alakú fazekak tornyosulnak. Öles léptekkel megindul felé. Szerencsére a férfi, aki előtte vásárolt, már végzett a fizetéssel, felnyalábolta árucikkeit, és tovább is állt, így Nol a szabad asztalhoz ér oda.*
- Üdv! *Köszön oda foghegyről a pult másik felén álló gnómnak* Kilenc darab fiolát szeretnék vásárolni.
*Mielőtt cselekedne, a gnóm kíváncsian végigméri Nollirot, majd szinte le se véve szemét az elfről, benyúl a pult alá, és egy marék apró fiolát bányász ki valahonnan.*
- Darabja 17 arany. *Közli a gnóm, Nollirohoz hasonló szűkszavúsággal.*
*Nol bólint, majd erszényéből előhalász 153 aranyat, és leteszi a pultra az árus elé. Megvárja, hogy a másik átszámolja a csörgő érméket, bólintson, majd letegye cserébe a kilenc darab apró, alig egy korty folyadék tárolására való kis tárgyat. A nő megvizsgálja a kis üvegcsék állapotát, jelesül, hogy mindegyik jól zár-e, és, hogy egyiken sincs-e repedés vagy egyéb külső sérülés. Mikor mindent rendben talál, viszonozza a gnóm bólintását, és óvatosan behelyezi erszényébe szerzeményeit.
Sarkon fordul, és végiggondolja, szüksége van-e valamire még a piacról. Nem vágyik rá, hogy záros határidőn belül vissza kelljen jönnie ebbe a tömegbe.*
A hozzászólás írója (Nolliro Syaskii) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.05.20 18:16:23
2026. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-05-19 15:14:40
Üzenet elküldve: 2024-05-19 15:14:40
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 148
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 148
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Azt nem igazán tudná eldönteni, meggyőzte-e a férfit, de annyira nem is fontos neki ezen a ponton. Valahogy elvesztette már a hitét az alkimistákban ilyen szempontból, túl sokan tűntek el a süllyesztőben a szeme láttára.*
- Igazságtalannak hangzik. Sokat kell kockáztatni, és lehet, hogy semmit nem kapsz a végén. Habár kevés dolog indul könnyen.
*Jól emlékszik még a maga első üzleteire, amikor még csak nem is volt igazán olyan helyzetben, hogy előleget kérjen, csak reménykedhetett, hogy nem verik át. Ott legalább voltak másik felek, olyanok, akik ténylegesen tartoznak neki. Ha egy varázsital-keverés befuccsol, még csak haragudni sincs igazán kire, minden bizonnyal megterhelő lehet.*
- Bizonyosan képes leszel rá *még egyszer végigméri az orkot* Kis gyakorlással biztosan.
*Nem hazudott mikor azt mondta, keveseket látott korábban ilyen jó érzékkel az alkímiához. Ha nem is most, de néhány hónapon vagy esztendőn belül, és persze ha lesz elég aranya az italokra, Cagon még neves alkimista lehet. Akkor pedig jó volna, ha Iliwary meg tudná őrizni ezt az ismertséget. A következő mondat mondjuk picit elveszi a kedvét ettől, de nagyon igyekszik, hogy ez ne üljön ki az arcára.*
- Vagy úgy, azért csak óvatosan. Ebből a leírásból kicsit úgy hangzik, mintha az illető nem is támogatni szeretne, inkább hasznot szerezni a tudásodból. De persze mindenkinek meg kell élnie valamiből.
*A tündér például pontosan ilyen dolgokból szeret megélni, így különösebben nem zaklatja fel az sem, ha a férfit valaki más is megpróbálja kihasználni, azonban ebben az esetben már csak elvből is örül annak, hogy tudtára hozta: vannak még alternatívák.*
- Öröm volt megismerkedni, Cagon, remélem, még találkozunk. Engem mindig megtalálsz itt, ha esetleg igénybe kívánod venni a szolgálataimat. Sajnálatos módon most szólít a munka.
*Azzal ha a másik nem tartóztatja, még lép egyet hátrafelé, továbbra is a férfire pillantva, majd megfordul, és úgy sétál tovább. Alig néhány másodperc alatt beleveszik a piaci forgatagba.*
*Azt nem igazán tudná eldönteni, meggyőzte-e a férfit, de annyira nem is fontos neki ezen a ponton. Valahogy elvesztette már a hitét az alkimistákban ilyen szempontból, túl sokan tűntek el a süllyesztőben a szeme láttára.*
- Igazságtalannak hangzik. Sokat kell kockáztatni, és lehet, hogy semmit nem kapsz a végén. Habár kevés dolog indul könnyen.
*Jól emlékszik még a maga első üzleteire, amikor még csak nem is volt igazán olyan helyzetben, hogy előleget kérjen, csak reménykedhetett, hogy nem verik át. Ott legalább voltak másik felek, olyanok, akik ténylegesen tartoznak neki. Ha egy varázsital-keverés befuccsol, még csak haragudni sincs igazán kire, minden bizonnyal megterhelő lehet.*
- Bizonyosan képes leszel rá *még egyszer végigméri az orkot* Kis gyakorlással biztosan.
*Nem hazudott mikor azt mondta, keveseket látott korábban ilyen jó érzékkel az alkímiához. Ha nem is most, de néhány hónapon vagy esztendőn belül, és persze ha lesz elég aranya az italokra, Cagon még neves alkimista lehet. Akkor pedig jó volna, ha Iliwary meg tudná őrizni ezt az ismertséget. A következő mondat mondjuk picit elveszi a kedvét ettől, de nagyon igyekszik, hogy ez ne üljön ki az arcára.*
- Vagy úgy, azért csak óvatosan. Ebből a leírásból kicsit úgy hangzik, mintha az illető nem is támogatni szeretne, inkább hasznot szerezni a tudásodból. De persze mindenkinek meg kell élnie valamiből.
*A tündér például pontosan ilyen dolgokból szeret megélni, így különösebben nem zaklatja fel az sem, ha a férfit valaki más is megpróbálja kihasználni, azonban ebben az esetben már csak elvből is örül annak, hogy tudtára hozta: vannak még alternatívák.*
- Öröm volt megismerkedni, Cagon, remélem, még találkozunk. Engem mindig megtalálsz itt, ha esetleg igénybe kívánod venni a szolgálataimat. Sajnálatos módon most szólít a munka.
*Azzal ha a másik nem tartóztatja, még lép egyet hátrafelé, továbbra is a férfire pillantva, majd megfordul, és úgy sétál tovább. Alig néhány másodperc alatt beleveszik a piaci forgatagba.*
2025. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-05-16 18:45:03
Üzenet elküldve: 2024-05-16 18:45:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
* Ha lenne is pénze, akkor is sajnálná rá azt a mennyiséget, amennyit elvárnak érte. Szerencséjére pénzt hamar tudna keresni. Lehet nem túl szabályos módon, de az is valami. Az árai hallatán szemöldökei kissé feljebb emelkednek, de semmi komolyabb reakciót nem mutat. Nem számított valami egetrengető ajánlatra, és egy ilyet is kapott. Már nem kérdés, nem itt fogja venni az alapokat. Kivéve persze, ha vészhelyzet van és sürgősen kellene. *
- Busás ár ezekért is. De legalább mégsem annyira, mint a fekete. És igen. Egy jobb minőségibb italért jó párat kell a tűzbe vetni, csak azért, hogy a végén lehetségesen ne sikerüljön.
* Cagon érti, legalábbis felfogja, amit mond neki. Ha sikerülne egy ilyet lekevernie, valószínűleg nevét kőbe vésnék. Jó is lenne. A mellé hírnév, amellett vásárlók és ahhoz több pénz a kutatásokra. Csak elindulni nehéz. *
- Igazán csodálatos italok. Ha kikeverhetnék egyet és azt licitálásra bocsátanám, az biztos egy vagyont hozhatna. Nestar, azt mondod? * Elmereng* Igen. Mintha emlékeznék valami ilyen íróra. Főleg a technikáiról irt azokban a könyvekben, nem pedig lehetséges receptekről, amiket alkalmazhatnék. Persze nem várom, hogy a sült galamb a számba repüljön, de azért na. Sőt, mintha teljesen más módszerekkel dolgozna, mint én, azért az is közrejátszhat.
* Nem igazán emlékszik a könyv tartalmára. Csakis azoké ragadt meg az emlékezetében, amiket aktívan használni is tud. Márpedig, ha Nestar valóban egy teljesen másfajta módszerrel dolgozik, akkor a tudását nehezen vehetné át. Nem lehetetlen, de lassabb lenne, mintsem magától rájönni. A következő kérdéseken elgondolkodik. Nem mindegy mit felel. *
- Úgyis mondhatjuk. Valami olyasmiben állapodtam meg valakivel, hogy az elején önerőből dolgozom, és fejlesztem ki a dolgokat. Később ezeket az értékesebbnek vélt italokat ő értékesíti.
* Ha lenne is pénze, akkor is sajnálná rá azt a mennyiséget, amennyit elvárnak érte. Szerencséjére pénzt hamar tudna keresni. Lehet nem túl szabályos módon, de az is valami. Az árai hallatán szemöldökei kissé feljebb emelkednek, de semmi komolyabb reakciót nem mutat. Nem számított valami egetrengető ajánlatra, és egy ilyet is kapott. Már nem kérdés, nem itt fogja venni az alapokat. Kivéve persze, ha vészhelyzet van és sürgősen kellene. *
- Busás ár ezekért is. De legalább mégsem annyira, mint a fekete. És igen. Egy jobb minőségibb italért jó párat kell a tűzbe vetni, csak azért, hogy a végén lehetségesen ne sikerüljön.
* Cagon érti, legalábbis felfogja, amit mond neki. Ha sikerülne egy ilyet lekevernie, valószínűleg nevét kőbe vésnék. Jó is lenne. A mellé hírnév, amellett vásárlók és ahhoz több pénz a kutatásokra. Csak elindulni nehéz. *
- Igazán csodálatos italok. Ha kikeverhetnék egyet és azt licitálásra bocsátanám, az biztos egy vagyont hozhatna. Nestar, azt mondod? * Elmereng* Igen. Mintha emlékeznék valami ilyen íróra. Főleg a technikáiról irt azokban a könyvekben, nem pedig lehetséges receptekről, amiket alkalmazhatnék. Persze nem várom, hogy a sült galamb a számba repüljön, de azért na. Sőt, mintha teljesen más módszerekkel dolgozna, mint én, azért az is közrejátszhat.
* Nem igazán emlékszik a könyv tartalmára. Csakis azoké ragadt meg az emlékezetében, amiket aktívan használni is tud. Márpedig, ha Nestar valóban egy teljesen másfajta módszerrel dolgozik, akkor a tudását nehezen vehetné át. Nem lehetetlen, de lassabb lenne, mintsem magától rájönni. A következő kérdéseken elgondolkodik. Nem mindegy mit felel. *
- Úgyis mondhatjuk. Valami olyasmiben állapodtam meg valakivel, hogy az elején önerőből dolgozom, és fejlesztem ki a dolgokat. Később ezeket az értékesebbnek vélt italokat ő értékesíti.
2024. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-05-16 14:58:24
Üzenet elküldve: 2024-05-16 14:58:24
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 148
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 148
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Igen, úgy tűnik, a férfinek valóban nem volt még dolga fekete italokkal, akkor teljesen érthető, hogy így ledöbbent az áron. Ami azt illeti, nem volt mindig ennyire rossz a helyzet, de az elmúlt években a fekete italok ára szépen lassan elkanászodott.*
- Ez is sok mindentől függ, de mondjuk, hogy tíz darab felett hatvan aranyért darabját, húsz darab felett ötven aranyért darabját. Amennyire tudom, az ilyen egyszerű, piacon vásárolható italokból néhány tucat hamar elfogy, ha az alkimista valódi, erős italokat kotyvaszt belőlük.
*Amikor a képességeket véglegesen újraíró italokra terelődik a szó, Iliwary nem igazán tudja, hogy Cagon vajon érti-e, mire céloz, vagy hallott-e már ilyen italokról. Abban sem biztos, hogy ő maga jól írta körül, vagy neki pontosan írták le annak idején.*
- Elméletileg az ilyen italokkal hétköznapi földművesnek vagy épp kereskedőnek remek kardforgatói képességei támadnak, vagy sikeres lesz a mágia terén, mintha egész életében mágusnak tanult volna. Ha ez igaz, akkor ezek hatalmas erejű italok. Ami engem illet, úgy tudom, hogy azok az alkimisták, akiknek neve van ebben a szakmában, kotyvasztottak már hasonlót. A maroknyi kifejezést azért használtam, mert relatíve kevés igazán nagy névről hallottam. A könyvtárban bizonyára jártál már, úgy tudom, ott megtalálhatóak többek között Nestar Erefiz alkimista könyvei is. Azok, akik alkímiával foglalkoztak a városban, általában ott kezdték. Te találkoztál már ezekkel az irományokkal? Nem volt szó ilyen italokról?
*Reméli, hogy nem csak puszta szájhagyomány útján terjednek az ilyesmi információk, mert akkor ki tudja, hogy ezek a csodálatos italok valóban léteznek-e? A maga részéről Iliwary mindig rettenetesen rossz volt mindenféle harci tevékenységben, még magát sem képes igazán megvédeni, ha arra kerül a sor. Minthogy az alkimista jó befektetésnek tűnik, elkezdte latolgatni az esélyét akár annak is, hogy egy ilyen varázsital megváltoztathatná mindezt.*
- Ezek szerint saját zsebből dolgozol? Akkor valóban nehéz lehet. Senki más nem látta még meg benned a lehetőséget rajtam kívül?
*Igen, úgy tűnik, a férfinek valóban nem volt még dolga fekete italokkal, akkor teljesen érthető, hogy így ledöbbent az áron. Ami azt illeti, nem volt mindig ennyire rossz a helyzet, de az elmúlt években a fekete italok ára szépen lassan elkanászodott.*
- Ez is sok mindentől függ, de mondjuk, hogy tíz darab felett hatvan aranyért darabját, húsz darab felett ötven aranyért darabját. Amennyire tudom, az ilyen egyszerű, piacon vásárolható italokból néhány tucat hamar elfogy, ha az alkimista valódi, erős italokat kotyvaszt belőlük.
*Amikor a képességeket véglegesen újraíró italokra terelődik a szó, Iliwary nem igazán tudja, hogy Cagon vajon érti-e, mire céloz, vagy hallott-e már ilyen italokról. Abban sem biztos, hogy ő maga jól írta körül, vagy neki pontosan írták le annak idején.*
- Elméletileg az ilyen italokkal hétköznapi földművesnek vagy épp kereskedőnek remek kardforgatói képességei támadnak, vagy sikeres lesz a mágia terén, mintha egész életében mágusnak tanult volna. Ha ez igaz, akkor ezek hatalmas erejű italok. Ami engem illet, úgy tudom, hogy azok az alkimisták, akiknek neve van ebben a szakmában, kotyvasztottak már hasonlót. A maroknyi kifejezést azért használtam, mert relatíve kevés igazán nagy névről hallottam. A könyvtárban bizonyára jártál már, úgy tudom, ott megtalálhatóak többek között Nestar Erefiz alkimista könyvei is. Azok, akik alkímiával foglalkoztak a városban, általában ott kezdték. Te találkoztál már ezekkel az irományokkal? Nem volt szó ilyen italokról?
*Reméli, hogy nem csak puszta szájhagyomány útján terjednek az ilyesmi információk, mert akkor ki tudja, hogy ezek a csodálatos italok valóban léteznek-e? A maga részéről Iliwary mindig rettenetesen rossz volt mindenféle harci tevékenységben, még magát sem képes igazán megvédeni, ha arra kerül a sor. Minthogy az alkimista jó befektetésnek tűnik, elkezdte latolgatni az esélyét akár annak is, hogy egy ilyen varázsital megváltoztathatná mindezt.*
- Ezek szerint saját zsebből dolgozol? Akkor valóban nehéz lehet. Senki más nem látta még meg benned a lehetőséget rajtam kívül?
2023. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-05-15 09:56:26
Üzenet elküldve: 2024-05-15 09:56:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
*Változó érzésekkel hagyja el a kovács műhelyét. Utálja a kereskedőket, az üzletkötőket nem különben. Valójában vásárolni utál mindennél jobban, és már előre ideges attól, hogy bele kell merülnie a piac forgatagába. Legszívesebben menekülne, de szüksége van néhány dologra, amik ha nem lennének létszükségletek, nem lenne itt. A műhely elöl tekint végig a téren, már amennyit belát belőle. Még nincsenek annyian, mint a délelőtt folyamán lesznek, ez valamelyest könnyít a helyzetén, mégis vennie kell egy-két mély levegőt, mielőtt elhatározná magát, és zsebretett kézzel elindulna az asztalok felé.
Céltudatosan vág át a számára érdektelen árusok között, reakció nélkül elengedve a füle mellett az esetleg hozzá, vagy a vakvilágba intézett szavakat. Két dologért jött csupán, és nem tervez mást venni. A keresett árust kutatja a tekintete, bár nagyjából tudja, hogy merre találja. Járt már nála, és mivel általában ugyanígy csak a legszükségesebbek dolgokért jön be a városba, ezért általában mindig ugyanitt is áll meg.
Hamar meg is találja a keresett kereskedőt, és az alkudozást megspórolva vesz nála egy kovakövet, meg egy új kulacsot. Ezekkel valószínűleg évekig el lesz ismét anélkül, hogy vissza kellene ide jönnie. Utóbbit az övére akasztja, a követ és az acélt pedig a markába fogva, a kezével együtt süllyeszti vissza a zsebébe.
Száznyolcvan fokos fordulatot vesz, hogy a lehető legrövidebb úton keresztül ki is menekülhessen a térről, de visszafele menet egy félreesőbb asztalnál még megáll, hogy vegyen egy új váltás inget, ha mér itt van, hogy valóban jó darabig ne kelljen visszajönnie ide.*
Céltudatosan vág át a számára érdektelen árusok között, reakció nélkül elengedve a füle mellett az esetleg hozzá, vagy a vakvilágba intézett szavakat. Két dologért jött csupán, és nem tervez mást venni. A keresett árust kutatja a tekintete, bár nagyjából tudja, hogy merre találja. Járt már nála, és mivel általában ugyanígy csak a legszükségesebbek dolgokért jön be a városba, ezért általában mindig ugyanitt is áll meg.
Hamar meg is találja a keresett kereskedőt, és az alkudozást megspórolva vesz nála egy kovakövet, meg egy új kulacsot. Ezekkel valószínűleg évekig el lesz ismét anélkül, hogy vissza kellene ide jönnie. Utóbbit az övére akasztja, a követ és az acélt pedig a markába fogva, a kezével együtt süllyeszti vissza a zsebébe.
Száznyolcvan fokos fordulatot vesz, hogy a lehető legrövidebb úton keresztül ki is menekülhessen a térről, de visszafele menet egy félreesőbb asztalnál még megáll, hogy vegyen egy új váltás inget, ha mér itt van, hogy valóban jó darabig ne kelljen visszajönnie ide.*
2022. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-05-14 21:38:20
Üzenet elküldve: 2024-05-14 21:38:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
* A hirtelen kiült érzelmek talán dugába döntötték a terveit. Mi tagadás, úgy érte ez az információ, mintha pofon vágta volna egy óriás, vagy hideg zuhany egy fagyos reggelen. Megdörzsöli kezével a szemeit mielőtt válaszolna. *
- Szerintem át látsz a szitán, szóval kár tagadni. Ugyan az alkímia világába már régen belevetettem magamat, de nem mindennap adatott meg az élet, hogy a feketével tudjak foglalkozni.
* Megrántja vállait. Támogatója lehetne, ha lenne pofája megkérni. Talán Orthus támogatná az első fekete ital szállításban, de büszkesége nem hagyja, hogy erre vetemedjen. Még. *
- Önmagában megőrjít. Gondolom ezért is néznek rá csúnya szemekkel. És mivel szinte kivannak toloncolva, ezért az áruk is fent van. Sajnos elengedhetetlenek, ha folytatni akarom. Hatvan arany, mi? Csak kíváncsiságból, te mennyiért szereznéd be a simákat? Jó lenne tudni, hogy ha elfogyna az anyagom.
* Ennél az utolsónál füllent. Nem gondolja, hogy jobb árat tudna mondani, mint amelyet kap már alapból, de azért jó lenne tudni, hogy hányadán álnak. Közben hallgatja a mondandóját. Mond egy két dolgot, ami megragadja az ork kíváncsiságát is. Többek között a maradandó erővel felruházó italok. Beletúr a hajába. *
- Azok aztán tényleg ritkaságok. Tudsz olyanról, aki már sikeresen készített ilyen jellegű italt? Szívesen vetnék egy pillantást a jegyzeteire.
* Közben töri a fejét azon, hogy hogyan tudna gyorsan pénzhez jutni. Ha minden kötél szakad, akkor a büszkeségét lenyeli és ír egy levelet Orthusnak. Legrosszabb esetben elutasítja. Cagon nem hiszi, hogy ezzel veszélyeztetné a külön alkut, amit vele kötött. Ahhoz túl jó. *
- Talán mégis csak beletudnék nyúlni a zsebembe! Elég rizikós lesz, szóval várni kell vele egy kicsit.
* A hirtelen kiült érzelmek talán dugába döntötték a terveit. Mi tagadás, úgy érte ez az információ, mintha pofon vágta volna egy óriás, vagy hideg zuhany egy fagyos reggelen. Megdörzsöli kezével a szemeit mielőtt válaszolna. *
- Szerintem át látsz a szitán, szóval kár tagadni. Ugyan az alkímia világába már régen belevetettem magamat, de nem mindennap adatott meg az élet, hogy a feketével tudjak foglalkozni.
* Megrántja vállait. Támogatója lehetne, ha lenne pofája megkérni. Talán Orthus támogatná az első fekete ital szállításban, de büszkesége nem hagyja, hogy erre vetemedjen. Még. *
- Önmagában megőrjít. Gondolom ezért is néznek rá csúnya szemekkel. És mivel szinte kivannak toloncolva, ezért az áruk is fent van. Sajnos elengedhetetlenek, ha folytatni akarom. Hatvan arany, mi? Csak kíváncsiságból, te mennyiért szereznéd be a simákat? Jó lenne tudni, hogy ha elfogyna az anyagom.
* Ennél az utolsónál füllent. Nem gondolja, hogy jobb árat tudna mondani, mint amelyet kap már alapból, de azért jó lenne tudni, hogy hányadán álnak. Közben hallgatja a mondandóját. Mond egy két dolgot, ami megragadja az ork kíváncsiságát is. Többek között a maradandó erővel felruházó italok. Beletúr a hajába. *
- Azok aztán tényleg ritkaságok. Tudsz olyanról, aki már sikeresen készített ilyen jellegű italt? Szívesen vetnék egy pillantást a jegyzeteire.
* Közben töri a fejét azon, hogy hogyan tudna gyorsan pénzhez jutni. Ha minden kötél szakad, akkor a büszkeségét lenyeli és ír egy levelet Orthusnak. Legrosszabb esetben elutasítja. Cagon nem hiszi, hogy ezzel veszélyeztetné a külön alkut, amit vele kötött. Ahhoz túl jó. *
- Talán mégis csak beletudnék nyúlni a zsebembe! Elég rizikós lesz, szóval várni kell vele egy kicsit.
2021. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-05-14 19:51:30
Üzenet elküldve: 2024-05-14 19:51:30
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 148
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 148
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Az árak hallatán az ork arca egészen érdekes, ámde nem meglepő formációt vesz fel. Iliwary a maga részéről nem először látja ezt, így egyvalamiben majdnem biztossá válik.*
- Az első fekete varázsitalod?
*Elvégre azt már átbeszélték, neki van-e tapasztalata ezekkel, viszont ha a férfit így meglepi az ár, akkor könnyen lehet, hogy neki még nincs. Vagy korábban olyan kereskedővel dolgozott, aki szinte haszon nélkül szerezte be neki. Ahogy kezével az erszényét próbálja védeni, az afelől sem hagy sok kétséget, hogy nem állnak komoly támogatók mögötte. Viszont egy dolgot nem lát rajta a tündér, méghozzá a megadást. Úgy tűnik, a pofon ellenére nem adta fel a céljait, és végtére is ez a legfontosabb.*
- Sajnálatos módon a fekete ital jóval drágább, mint bármelyik másik, amit a piacon kaphatsz. Egy zöld vagy kék üvegcse a megfelelő tételben vásárolva akár lemehet hatvan aranyig is darabja, a feketék viszont valami okból rendkívül értékesek. Nem tudom, miért, nem vagyok alkimista.
*A férfinek ezzel kapcsolatban biztos jóval több tudása és tapasztalata van. Hiszen ő maga említette korábban, hogy a kék varázsitalát feljavíthatná a feketével. Könnyen lehet, hogy sok más varázsitalt is fel lehet javítani a feketével. Amikor az ork megpróbál egyéb dolgokat felajánlani arany helyett, Iliwary eltűnődik.*
- Elsőre sajnos nem, az első kört mindenkinek meg kell fizetni. Viszont az italok gyorsan fogynak, amennyire tudom, szóval biztosan lesznek még újabb és újabb körök, ha elégedettnek bizonyulsz a szolgáltatásaimmal. Azt látom, hogy jó érzéked van az alkímiához. Mi több, kiváló. Kis gyakorlással te magad is egy lehetsz a legnagyobb nevek közül. Ami engem illet, én nem értek ugyan az alkímiához egy cseppet sem, de hallottam olyan varázsitalokról, amelyek mindegyik másik felett állnak. Amik nem csupán ideig óráig tesznek erősebbé, vagy gyorsabbá, de a teljes személyedet átformálják, olyan képességeidet szabadítják fel, amikről nem is tudtad, hogy léteznek. Ráadásul a hatásuk nem múlik el. Van értelme annak, amit mondok? Persze tisztában vagyok vele, hogy alig egy maroknyi alkimista képes ezek elkészítésére, de benned mindenképpen megvan a potenciál. Ha esetleg eljutnál ide, egy olyat szívesen beszámítok néhány ezer arany értékben. Ez persze továbbra sem segít az aktuális problémádon, de hát... minden kezdet nehéz.
*Az árak hallatán az ork arca egészen érdekes, ámde nem meglepő formációt vesz fel. Iliwary a maga részéről nem először látja ezt, így egyvalamiben majdnem biztossá válik.*
- Az első fekete varázsitalod?
*Elvégre azt már átbeszélték, neki van-e tapasztalata ezekkel, viszont ha a férfit így meglepi az ár, akkor könnyen lehet, hogy neki még nincs. Vagy korábban olyan kereskedővel dolgozott, aki szinte haszon nélkül szerezte be neki. Ahogy kezével az erszényét próbálja védeni, az afelől sem hagy sok kétséget, hogy nem állnak komoly támogatók mögötte. Viszont egy dolgot nem lát rajta a tündér, méghozzá a megadást. Úgy tűnik, a pofon ellenére nem adta fel a céljait, és végtére is ez a legfontosabb.*
- Sajnálatos módon a fekete ital jóval drágább, mint bármelyik másik, amit a piacon kaphatsz. Egy zöld vagy kék üvegcse a megfelelő tételben vásárolva akár lemehet hatvan aranyig is darabja, a feketék viszont valami okból rendkívül értékesek. Nem tudom, miért, nem vagyok alkimista.
*A férfinek ezzel kapcsolatban biztos jóval több tudása és tapasztalata van. Hiszen ő maga említette korábban, hogy a kék varázsitalát feljavíthatná a feketével. Könnyen lehet, hogy sok más varázsitalt is fel lehet javítani a feketével. Amikor az ork megpróbál egyéb dolgokat felajánlani arany helyett, Iliwary eltűnődik.*
- Elsőre sajnos nem, az első kört mindenkinek meg kell fizetni. Viszont az italok gyorsan fogynak, amennyire tudom, szóval biztosan lesznek még újabb és újabb körök, ha elégedettnek bizonyulsz a szolgáltatásaimmal. Azt látom, hogy jó érzéked van az alkímiához. Mi több, kiváló. Kis gyakorlással te magad is egy lehetsz a legnagyobb nevek közül. Ami engem illet, én nem értek ugyan az alkímiához egy cseppet sem, de hallottam olyan varázsitalokról, amelyek mindegyik másik felett állnak. Amik nem csupán ideig óráig tesznek erősebbé, vagy gyorsabbá, de a teljes személyedet átformálják, olyan képességeidet szabadítják fel, amikről nem is tudtad, hogy léteznek. Ráadásul a hatásuk nem múlik el. Van értelme annak, amit mondok? Persze tisztában vagyok vele, hogy alig egy maroknyi alkimista képes ezek elkészítésére, de benned mindenképpen megvan a potenciál. Ha esetleg eljutnál ide, egy olyat szívesen beszámítok néhány ezer arany értékben. Ez persze továbbra sem segít az aktuális problémádon, de hát... minden kezdet nehéz.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3048-3067