//Nyári forgatag//
//Tökelütött egy társaság//
*Persze utazópartnerei már megint nem értik, hogy mi a baja. Lassan úgy érzi magát, mint egy rossz művész, akit senki se ért meg. Szörnyű egy világba élünk, így hamar be is fejezi folyamatos zsörtölődését, s csak szemeit forgatja, ahogy kezeit a mellkasán keresztbe fonja, durcásan. Dynti válaszárai s hasonló a reakció.*
- Jah, minden évszakba elregéled. Mert neked muszáj a közfeltűnés tárgyának lenned, igazam van? *Néz rá sanda szemekkel társnőjére, majd rögtön legyint is egyet.* - Nem baj, kiisszuk magunkból a gondokat, nem igaz Rumlopó?
*Vigyorog rá. Igazából a fő problémája csak az, hogy korán van, s nincs hozzászokva ehhez. A barlangba alig lehet érzékelni az idő folyását, szinte mindig sötét. Napvilágot csak akkor látnak, ha feltekintenek a kis lyukra, vagy épp Lélekvesztőn vesztegeli az időt, s az ottani bejáratot szemléli, de egyébként… Hozzászokott a hosszú alvásokhoz, s természetes, hogy ez furcsa számára, hogy ilyen korán már itt vannak. Ennek jeléül ásít is egy hatalmasat. Majd megfordul, s két kezét a füleihez teszi ernyőként.*
- Mit ne csináljak? Tu… tu… tu… mi? *Húzza össze szemöldökét értetlenkedve. Nem is érdekli, a többi szava, Vörikére néz, hasonló tekintettel, majd Nerire mutat.* - Te érted, hogy mit gagyog? De persze, hogy megvéd, hogy ne. Bízz csak egy csapat renegátba.
*Teszi fel előbb a kérdést, majd újra forgatja a szemeit. Néha nem érti Vörike csöppnyi eszének járását. Nem mintha neki nagyobb lenne, de kettejüké már összetesz egy felet is akár. *
- Áh a rum! *Néz csillogó szemekkel. A fejfájós reggelek már annyira nem tetszenek neki, ezért is tartja szinten magát, s akkor oda a baj. Igaz ezzel a módszerrel sokkal gyorsabban is fogy véges rumkészletük.
Ahogy áll az ékszeres standnál meglepődve érzékeli, hogy épp Rumlopó az, aki arrébb tessékeli. Szavaiban lehet némi igazság tele van a város őrökkel, ahogy nézi, így bármikor kiszúrhatják.
~No persze, aki a Kikötőben tud bujkálni, majd pont itt fogják elkapni.~
*De azért lehajtja fejét, hiszen nem tudni mikor ismerik fel. Tán tényleg át kellett volna öltöznie. De hát már néhány fesztivált túlélt itt a városban, miért is most lenne baj? Feje lehajtása nem marad sokáig, hiszen meghallja az orbitális hangos hangot, melyre rögtön felkapja a fejét, s hátravetve kezd nevetésbe. De hamar abbahagyja. Nem tudja, hogy a városnak milyen vezetése van, nem szokott ide járni. Így azt sem tudja, hogy milyen hatékonyak az itteni őrök, de nem akar nagyobb feltűnést kelteni. Vöröske csipkelődésére nem rest reagálni.*
- Kérlek szépen! *Fordul meg, miközben arcán tőle szokatlan arisztokratikus báj és merevség ül ki.* - Sértésnek veszem, hiszen előtted áll minden tengerek Királya. S mint tudjuk, hogy a tenger egy vadóc nőstény, úgy hírlik, hogy csak hímegyedek lehetnek úrra rajta, habár azt nem tudják, hogy a tenger a nőket szereti. Így minden jog engem illet. *De nem bírja ki röhögés nélkül ő sem.
~Király, manapság, hogyne. Majd ha én leszek a halhatatlanok fejedelme. Vagy a krákenek egyetlen irányítója.~
*Nevet továbbra is, a markába. Nerilil akciójára meg különösebben nem reagál úgy, ahogy elvárja. Inkább csak kihúzza magát, hogy ezzel közszemlére tegye, hogy igen, ő itt a mindenható Királynő, kinek lábai előtt kéne hevernie a mindenhatóságnak.*
- A popsikám a legfőbb ékem, drága alattvalóm! *Vékonyítja el hangját, ahogy kezét a vállai magasságába emeli, s csuklóját enyhén megtöri. Közben ajkait groteszk mód csücsöríti, így figurázva ki a számára oly alantas réteget.*
- Jaj, valaki milyen felvágós lett, miután két pasit tart az ágyába. *Vigyorodik el, ahogy Dyntire néz.* - Biztos nem bír már el többet, Taran, meg Fejes után, mi? Túl sok már a kettő, igaz?