Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 457 (9121. - 9140. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
9140. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2021-06-22 17:17:37
Üzenet elküldve: 2021-06-22 17:17:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 584
OOC üzenetek: 406
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 584
OOC üzenetek: 406
Játékstílus: Megfontolt
//Dalosmadár//
* Nimeril nem bízik túlságosan senkiben, de mostanság minden apró kis kedvességre ugrik, mint egy kutya a velős csontra. Ugyan nem szívesen, de csak csapódik a dalnok mellé, mert a plusz aranyak ígérete az elég motiváló tud lenni. Na meg szívesen tölti egy ilyen remek művész mellett az idejét. Talán még a csillogó aranyaknál is többet megér neki most egy dal, ami a lelkéig is elér. Viszont van önkritikája az biztos, mert tudja pontosan magáról, hogy milyen a megjelenése, na meg a szaga. Ezért tisztes távolságban helyezkedik el, ami abból a szempontból is, hogy legalább nincs láb, vagyis kéz alatt. Macskája ott van az ölében nem is és még csak nem is sejti, hogy a neve micsoda köztéma lesz hamarosan. A tanonc könnyedén ejti ki az utált nevet, mert most eszében sincs a szőke disznó. Viszont arca elborul, amikor meglátja mosolyt a dalnok arcán. Ráadásul bevallja ő maga is, hogy ismeri.*
- Hogy ismerem-e? Azt a mocskos szőke patkányt? Az a disznó volt a tanárom egy egész hatig. Mondvacsinált indokkal dobot ki, hogy elloptam azt a növényt, amit a saját táskámból vettem ki és a saját két kezemmel gyűjtöttem be. Majdnem bele is haltam azt erre meg akarta velem etetni őket. Ja és a legjobb, hogy amikor haza jöttem sérültem, szépen ellátott és aztán ott hagyott egyedül, csak mert ő gyógyfüveket ment gyűjtögetni. Le merném fogadni, hogy valami nőcskét fűzögetett akkor is, a betege meg ott gebedjen meg. Szóval igen ismerem Aleist. Olyan kétszínű nyomorék, mint ez a szerencsétlen cica. Legszívesebben felboncolnám.* Az eddig oly békés és félénk lány, most egy pillanat alatt borult ki.*
- Legutóbb a Szarvasligetben ette a fenne, talán még ott van most is. Jó ismerősöd?* Már kezd kicsit lehiggadni, de nem állja meg, hogy ne kérdezzen rá. Mondjuk egy dalnok híres, szóval ismerhet lazán egy orvost, aki szintén híres. Nem is tűnik fel neki, hogy valaki más is nézi őket. Most magában fortyog. Csak reméli, hogy annyira nem ápol jó viszont a dokival a szimpatikus elf nő. Akkor máris nem lenne annyira szimpatikus.*
~ Nem! Nem szabad megítélni csak azért, mert ismeri. ~* Próbálja magát fegyelemre oktatni. Amikor megszólítják a férfit, akkor ő is rögtön rámered. A negatív gondolatai a sarokba húzódnak erre az időre.*
* Nimeril nem bízik túlságosan senkiben, de mostanság minden apró kis kedvességre ugrik, mint egy kutya a velős csontra. Ugyan nem szívesen, de csak csapódik a dalnok mellé, mert a plusz aranyak ígérete az elég motiváló tud lenni. Na meg szívesen tölti egy ilyen remek művész mellett az idejét. Talán még a csillogó aranyaknál is többet megér neki most egy dal, ami a lelkéig is elér. Viszont van önkritikája az biztos, mert tudja pontosan magáról, hogy milyen a megjelenése, na meg a szaga. Ezért tisztes távolságban helyezkedik el, ami abból a szempontból is, hogy legalább nincs láb, vagyis kéz alatt. Macskája ott van az ölében nem is és még csak nem is sejti, hogy a neve micsoda köztéma lesz hamarosan. A tanonc könnyedén ejti ki az utált nevet, mert most eszében sincs a szőke disznó. Viszont arca elborul, amikor meglátja mosolyt a dalnok arcán. Ráadásul bevallja ő maga is, hogy ismeri.*
- Hogy ismerem-e? Azt a mocskos szőke patkányt? Az a disznó volt a tanárom egy egész hatig. Mondvacsinált indokkal dobot ki, hogy elloptam azt a növényt, amit a saját táskámból vettem ki és a saját két kezemmel gyűjtöttem be. Majdnem bele is haltam azt erre meg akarta velem etetni őket. Ja és a legjobb, hogy amikor haza jöttem sérültem, szépen ellátott és aztán ott hagyott egyedül, csak mert ő gyógyfüveket ment gyűjtögetni. Le merném fogadni, hogy valami nőcskét fűzögetett akkor is, a betege meg ott gebedjen meg. Szóval igen ismerem Aleist. Olyan kétszínű nyomorék, mint ez a szerencsétlen cica. Legszívesebben felboncolnám.* Az eddig oly békés és félénk lány, most egy pillanat alatt borult ki.*
- Legutóbb a Szarvasligetben ette a fenne, talán még ott van most is. Jó ismerősöd?* Már kezd kicsit lehiggadni, de nem állja meg, hogy ne kérdezzen rá. Mondjuk egy dalnok híres, szóval ismerhet lazán egy orvost, aki szintén híres. Nem is tűnik fel neki, hogy valaki más is nézi őket. Most magában fortyog. Csak reméli, hogy annyira nem ápol jó viszont a dokival a szimpatikus elf nő. Akkor máris nem lenne annyira szimpatikus.*
~ Nem! Nem szabad megítélni csak azért, mert ismeri. ~* Próbálja magát fegyelemre oktatni. Amikor megszólítják a férfit, akkor ő is rögtön rámered. A negatív gondolatai a sarokba húzódnak erre az időre.*
9139. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2021-06-22 12:27:03
Üzenet elküldve: 2021-06-22 12:27:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//A szerelem hullámhosszán//
*A Központból az intézőre nem jellemzőn sietősen, szinte kapkodva lábait indul el át a piacon, ám még így sem feledkezik meg munkájáról. Mivel nemrég kapott megrendelést egy igen fontos személytől, így összekötve a kellemest a hasznossal, egy kanyarral az ékszerészek standjai felé kanyarodik és gyors, ám kissé kapkodó alkudozással megalkuszik pár ékszerre, amelyeket a megrendelő kért tőle. Mivel pontos elképzelései vannak, így a részletezés sem tart sokáig és amint kifizette a tetemes, 2310 aranyat a kofának (Mesélő (Májmétely)), már indul is tovább.
A szerzeményeket az erszényébe rejti, azt pedig a kabátja alá, biztos helyre és már szedi is a lábát a Kalmár felé. Már így is többet időzött, mint szeretné, de most már semmi sem állíthatja meg, hogy a fogadóban találkozzon Xavyval és végre bevallja neki az érzelmeit. Nem is érti, hogy miért várt ennyit, hisz annyira nyilvánvaló, hogy őket egymásnak teremtették az istenek. Az érzéstől féloldalas, bárgyú mosollyal tör át a tömegen, amíg rá nem fordul a Kalmárhoz vezető útra. A lábai szinte repítik, pillekönnyűnek és gondtalannak érzi magát. Itt az ideje, hogy végre ő is boldog lehessen és ezt senki más mellett nem tudja elképzelni, csak a gnóm lány oldalán.
Amint eléri a Kalmárt, be is nyit, nincs miért várnia.*
*A Központból az intézőre nem jellemzőn sietősen, szinte kapkodva lábait indul el át a piacon, ám még így sem feledkezik meg munkájáról. Mivel nemrég kapott megrendelést egy igen fontos személytől, így összekötve a kellemest a hasznossal, egy kanyarral az ékszerészek standjai felé kanyarodik és gyors, ám kissé kapkodó alkudozással megalkuszik pár ékszerre, amelyeket a megrendelő kért tőle. Mivel pontos elképzelései vannak, így a részletezés sem tart sokáig és amint kifizette a tetemes, 2310 aranyat a kofának (Mesélő (Májmétely)), már indul is tovább.
A szerzeményeket az erszényébe rejti, azt pedig a kabátja alá, biztos helyre és már szedi is a lábát a Kalmár felé. Már így is többet időzött, mint szeretné, de most már semmi sem állíthatja meg, hogy a fogadóban találkozzon Xavyval és végre bevallja neki az érzelmeit. Nem is érti, hogy miért várt ennyit, hisz annyira nyilvánvaló, hogy őket egymásnak teremtették az istenek. Az érzéstől féloldalas, bárgyú mosollyal tör át a tömegen, amíg rá nem fordul a Kalmárhoz vezető útra. A lábai szinte repítik, pillekönnyűnek és gondtalannak érzi magát. Itt az ideje, hogy végre ő is boldog lehessen és ezt senki más mellett nem tudja elképzelni, csak a gnóm lány oldalán.
Amint eléri a Kalmárt, be is nyit, nincs miért várnia.*
9138. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2021-06-22 10:46:47
Üzenet elküldve: 2021-06-22 10:46:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
//Dalosmadár//
//Nimri, Saenato//
*Ha valamit Dora megtanult az évek során, az a nyájas beszéd. Ennek köszönhető, hogy olyan mézesmázosan, cserfesen fogadja az amúgy meglehetősen mosdatlan lányt, és rögtön magához ragadja a kezdeményezés lehetőségét. Látszik, hogy szerencsétlen pára rég volt ilyen kivételezett helyzetben, hatalmas szemeket mereszt az (ál)dalnokra, de annyi esze van, hogy a bevétel reményében átnyújtsa a tálkát, és leüljön Dora mellé. Jó messzire. Így kevésbé büdös. De azért úgy fordul a gitárral, hogy szemmel tarthassa, elvégre ebben a városban még a legártatlanabb külső is megtévesztő lehet.*
~ Kedvelem ezt a lányt, van önkritikája. ~ *Gondolja magában Dora, miközben a tálat leteszi maga, maguk elé, és a három aranyat is beleejti. Nem sok, de nem is kevés. Van egy olyan érzése, hogy ettől szimpatikusabbá válnak majd az arra járók előtt. S már neki is kezdene a dalnak, mikor meghallja azt a roppant ismerős nevet a girhes macskát simogató lány szájából.
Először nem is tudja hova tenni, mintha évezredek teltek volna el azóta, hogy utoljára hallotta. Ám amikor összerakja a képet, és eszébe jut a Vaskorsó hősszerelmes verekedője, a jóképű szőke elf doktor – önkéntelenül is lehull a dalnoki álca, s Dora szája zugában sokat sejtető mosoly jelenik meg. Innentől nem tudná letagadni, hogy ő is ismeri, és a lány névadása sem lehet véletlen, hiszen a macsek egyik lábára kicsit sánta.*
~ Milyen elmés. Jó a kiscsaj humora. ~
- Te ismered Intath-ot? Honnan? Futólag találkoztam már vele. *Persze esze ágában sincs túl szaporán kérdezgetni, még halálra rémisztené a lányt. De ha választ kap az előző kérdésekre, még egyet megérdeklődne, hiszen nem árt tudni, hol élnek a jóképű, régi barátok.* Azt tudod-e esetleg, merre lakik? Mókás lenne, ha összehozna vele a sors megint.
*S hogy így felbuzdult, vidáman mosolyogva veszi észre, hogy társaságuk is akadt. Dora kedveli a kalapokat, de ilyenfélét még soha nem látott, amelyet a távolabb ácsorgó férfi visel, ezért olthatatlan kíváncsisággal bámulja meg az őt leső idegent.*
- Köszönöm uraságod figyelmét! Mondja csak, miről hallgatná meg szívesen a következőt? Szerelemről? Elmúlásról? Vagy a nyárról? *És ezzel nagyjából el is sorolta az összes dalt, amelyet nagy valószínűséggel még le tud játszani ezen az egyszerű kis hangszeren. Amíg a friss hallgatóság válaszára vár, megpendíti párszor a húrokat, hogy tudja, melyik dalt körülbelül milyen hanggal kell kezdenie. Az eddigi tapasztalata az, hogy az első két-három pengetés után már rá fog érezni.*
A hozzászólás írója (Dorawyna Olaphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.06.22 10:48:11
//Nimri, Saenato//
*Ha valamit Dora megtanult az évek során, az a nyájas beszéd. Ennek köszönhető, hogy olyan mézesmázosan, cserfesen fogadja az amúgy meglehetősen mosdatlan lányt, és rögtön magához ragadja a kezdeményezés lehetőségét. Látszik, hogy szerencsétlen pára rég volt ilyen kivételezett helyzetben, hatalmas szemeket mereszt az (ál)dalnokra, de annyi esze van, hogy a bevétel reményében átnyújtsa a tálkát, és leüljön Dora mellé. Jó messzire. Így kevésbé büdös. De azért úgy fordul a gitárral, hogy szemmel tarthassa, elvégre ebben a városban még a legártatlanabb külső is megtévesztő lehet.*
~ Kedvelem ezt a lányt, van önkritikája. ~ *Gondolja magában Dora, miközben a tálat leteszi maga, maguk elé, és a három aranyat is beleejti. Nem sok, de nem is kevés. Van egy olyan érzése, hogy ettől szimpatikusabbá válnak majd az arra járók előtt. S már neki is kezdene a dalnak, mikor meghallja azt a roppant ismerős nevet a girhes macskát simogató lány szájából.
Először nem is tudja hova tenni, mintha évezredek teltek volna el azóta, hogy utoljára hallotta. Ám amikor összerakja a képet, és eszébe jut a Vaskorsó hősszerelmes verekedője, a jóképű szőke elf doktor – önkéntelenül is lehull a dalnoki álca, s Dora szája zugában sokat sejtető mosoly jelenik meg. Innentől nem tudná letagadni, hogy ő is ismeri, és a lány névadása sem lehet véletlen, hiszen a macsek egyik lábára kicsit sánta.*
~ Milyen elmés. Jó a kiscsaj humora. ~
- Te ismered Intath-ot? Honnan? Futólag találkoztam már vele. *Persze esze ágában sincs túl szaporán kérdezgetni, még halálra rémisztené a lányt. De ha választ kap az előző kérdésekre, még egyet megérdeklődne, hiszen nem árt tudni, hol élnek a jóképű, régi barátok.* Azt tudod-e esetleg, merre lakik? Mókás lenne, ha összehozna vele a sors megint.
*S hogy így felbuzdult, vidáman mosolyogva veszi észre, hogy társaságuk is akadt. Dora kedveli a kalapokat, de ilyenfélét még soha nem látott, amelyet a távolabb ácsorgó férfi visel, ezért olthatatlan kíváncsisággal bámulja meg az őt leső idegent.*
- Köszönöm uraságod figyelmét! Mondja csak, miről hallgatná meg szívesen a következőt? Szerelemről? Elmúlásról? Vagy a nyárról? *És ezzel nagyjából el is sorolta az összes dalt, amelyet nagy valószínűséggel még le tud játszani ezen az egyszerű kis hangszeren. Amíg a friss hallgatóság válaszára vár, megpendíti párszor a húrokat, hogy tudja, melyik dalt körülbelül milyen hanggal kell kezdenie. Az eddigi tapasztalata az, hogy az első két-három pengetés után már rá fog érezni.*
A hozzászólás írója (Dorawyna Olaphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.06.22 10:48:11
9137. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2021-06-21 12:09:43
Üzenet elküldve: 2021-06-21 12:09:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Elveszett lélek //
*A tündérlány jószívűen és komikusan erősködik, hogy Sricmor nem fog éhezni, sőt a fogadó fogyhat majd ki az alapanyagokból. Ezen elvigyorodik az óriás, majd megtoldja egy mondattal.*
- Lehet, olcsóbban jönnél ki, ha te főznél. *Ez talán igaz is lehet, mivel a fogadóban jóval drágábban mérik az ételt, mint a piaci alapanyagokból önállóan elkészítve. A Wegtoreni bepillantáson is jól mulat. Teljesen oldott hangulatban hagyják maguk mögött a Pegazus fogadót és viszonylag hamar a piacon találhatják magukat. Figyelmesen követi az útmutatást addig amíg Irumi hirtelen el nem rugaszkodik a válláról és repülve próbál elsőként a piacra érni. Egy rövid időre meglepetten pislog maga elé, majd nekilódulva futni kezd a tündérlány után. Hatalmas léptekkel indul meg, aminek elmaradhatatlan velejárója a talaj rengése. Lassabb reflexeinek a számlájára írható, hogy egy néhány méterrel Irumi megelőzi Sricmort és hamarabb ér a piac bejáratához.*
- Te győztél. *Kénytelen elismerni vereségét, ami miatt annyira nem bánkódik. Vigyorogva nézi a tündérkét, hogy a piaci forgatagban mit szeretne először megtekinteni.*
- Ez nagyobb, mint gondoltam. *Alaposan körbe tekint a piaci árusokon, s ilyen magasságból jól belátja szinte az egészet. Ha Irumi is benne van, akkor együtt indulnak meg a felfedező úton.*
- Azon gondolkodtam, hogy milyen magasra tudsz felrepülni? *Tündért is ritkán lát, nemhogy röptében. Kíváncsi, hogy magasságban mennyire tud felfelé szárnyalni a lány. Sricmor magassága felett már teljesen be tudná látni az egész területet.*
- Nézd csak mennyi bájital van ott! *Az egyik kereskedőnél tisztes mennyiségű bájitalt lát meg, ami megragadja a tekintetét.*
- Ittál már valamilyen bájitalt? *A kérdés után rájön, hogy a tündérke nem sokra emlékszik a korábbi életéből, így lehet felesleges a kérdése, de már kimondta.*
*A tündérlány jószívűen és komikusan erősködik, hogy Sricmor nem fog éhezni, sőt a fogadó fogyhat majd ki az alapanyagokból. Ezen elvigyorodik az óriás, majd megtoldja egy mondattal.*
- Lehet, olcsóbban jönnél ki, ha te főznél. *Ez talán igaz is lehet, mivel a fogadóban jóval drágábban mérik az ételt, mint a piaci alapanyagokból önállóan elkészítve. A Wegtoreni bepillantáson is jól mulat. Teljesen oldott hangulatban hagyják maguk mögött a Pegazus fogadót és viszonylag hamar a piacon találhatják magukat. Figyelmesen követi az útmutatást addig amíg Irumi hirtelen el nem rugaszkodik a válláról és repülve próbál elsőként a piacra érni. Egy rövid időre meglepetten pislog maga elé, majd nekilódulva futni kezd a tündérlány után. Hatalmas léptekkel indul meg, aminek elmaradhatatlan velejárója a talaj rengése. Lassabb reflexeinek a számlájára írható, hogy egy néhány méterrel Irumi megelőzi Sricmort és hamarabb ér a piac bejáratához.*
- Te győztél. *Kénytelen elismerni vereségét, ami miatt annyira nem bánkódik. Vigyorogva nézi a tündérkét, hogy a piaci forgatagban mit szeretne először megtekinteni.*
- Ez nagyobb, mint gondoltam. *Alaposan körbe tekint a piaci árusokon, s ilyen magasságból jól belátja szinte az egészet. Ha Irumi is benne van, akkor együtt indulnak meg a felfedező úton.*
- Azon gondolkodtam, hogy milyen magasra tudsz felrepülni? *Tündért is ritkán lát, nemhogy röptében. Kíváncsi, hogy magasságban mennyire tud felfelé szárnyalni a lány. Sricmor magassága felett már teljesen be tudná látni az egész területet.*
- Nézd csak mennyi bájital van ott! *Az egyik kereskedőnél tisztes mennyiségű bájitalt lát meg, ami megragadja a tekintetét.*
- Ittál már valamilyen bájitalt? *A kérdés után rájön, hogy a tündérke nem sokra emlékszik a korábbi életéből, így lehet felesleges a kérdése, de már kimondta.*
9136. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2021-06-21 10:09:44
Üzenet elküldve: 2021-06-21 10:09:44
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Dalosmadár//
*A piactér zsúfolt rengetegében egy korábbi vándor alakja tűnik fel. Több éve már, hogy nem járt a városban, egészen pontosan a Tanács bukása óta. A piaci fergeteg egy közepes magasságú félvért láthat a személyében. Inkább szikár és rugalmas testfelépítésű mintsem vaskos. A járása dinamikus, ruganyos. Hosszú, hollófekete haja van, amit varkocsba fonva hord. Szemei mandula vágásúak, s ritka fekete színben csillognak, ami talán a leginkább megragadja mások figyelmét. Kisugárzása fiatalos annak ellenére, hogy már hatvan évet is betöltötte. Felül könnyű, lenge ruhát hord, a meleg ellen kör alakú bambuszból szőtt kalapot visel a fején. Megannyi gondolat cikázik a fejében, a régmúltról, egykori életéről. Amint áthalad a piacon, egy dallam vonja magára figyelmét. Fülbemászó dallam, amihez csengő ének is társul. Az énekes hang irányába indul el, hogy jobban hallja a dalosmadár énekét. Megáll tisztes távolban és végig hallgatja az előadást. Számtalan emléket hoz fel a mélyből, s olyannyira megragadja figyelmét, hogy a tekintete rajta marad a sötétbarna hajú elf dalnokon. Gondolatban messze jár, látszólag azonban az elf lányt nézi szüntelen. Az sem zavarja meg, hogy vörös hajú társasága akad az énekesnek. Ott áll egy helyben, el nem múló figyelemmel és tekintettel Dorawyna irányában.*
*A piactér zsúfolt rengetegében egy korábbi vándor alakja tűnik fel. Több éve már, hogy nem járt a városban, egészen pontosan a Tanács bukása óta. A piaci fergeteg egy közepes magasságú félvért láthat a személyében. Inkább szikár és rugalmas testfelépítésű mintsem vaskos. A járása dinamikus, ruganyos. Hosszú, hollófekete haja van, amit varkocsba fonva hord. Szemei mandula vágásúak, s ritka fekete színben csillognak, ami talán a leginkább megragadja mások figyelmét. Kisugárzása fiatalos annak ellenére, hogy már hatvan évet is betöltötte. Felül könnyű, lenge ruhát hord, a meleg ellen kör alakú bambuszból szőtt kalapot visel a fején. Megannyi gondolat cikázik a fejében, a régmúltról, egykori életéről. Amint áthalad a piacon, egy dallam vonja magára figyelmét. Fülbemászó dallam, amihez csengő ének is társul. Az énekes hang irányába indul el, hogy jobban hallja a dalosmadár énekét. Megáll tisztes távolban és végig hallgatja az előadást. Számtalan emléket hoz fel a mélyből, s olyannyira megragadja figyelmét, hogy a tekintete rajta marad a sötétbarna hajú elf dalnokon. Gondolatban messze jár, látszólag azonban az elf lányt nézi szüntelen. Az sem zavarja meg, hogy vörös hajú társasága akad az énekesnek. Ott áll egy helyben, el nem múló figyelemmel és tekintettel Dorawyna irányában.*
9135. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2021-06-18 21:55:51
Üzenet elküldve: 2021-06-18 21:55:51
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 584
OOC üzenetek: 406
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 584
OOC üzenetek: 406
Játékstílus: Megfontolt
//Dalosmadár//
* Valóban egy meghatódott zöld szempár figyeli a muzsikust. Bele se mer gondolni, hogy ez miféle érzelmeket válthat ki a másikból. Érzékei eltompultak, mert amúgy már biztosan szégyellősen elinalt volna, amikor észleli, hogy bizony bámul valakit és az még akár vissza is néz rá. Ami pedig ezután következik az már tényleg nagy bátorság a kis mocskostól. Az, hogy így mer odaállítani egy ilyen művész elé, amikor ő csak egy mocskos koldus. viszont megteszi, mit sem sejtve róla, hogy a másik mennyire feszült emiatt. Hosszú időnek tűnik az a pár lépés megtétele, de csak megtörténik. Átadja az aranyakat és már fordul is el, hogy távozzék. A köszönet az nagyon jól esik neki, mert akár azt is megkaphatta volna, hogy na kotródj innét! Szóval már indul is, amikor megszólítják. A lába földbe gyökerezik, pedig legszívesebben felugrana és elszaladna a hirtelen mozdulatól meg hozzá intézet szavaktól. Így most csak annyi telik tőle, hogy félénken összerezzen. Kedvességgel közelednek irányába, amit a szavak és a mosoly is alátámaszt. Nem is tudja ezt hirtelen hova tenni a lány. Nagy bamba bociszemekkel bámul rá. Érti amit mond mégis, mintha ne mis ezen a nyelven mondaná. Jótevőin gyakorta nem tud kiigazodni, de ez a mostani talán az eddigi legkomplikáltabb.*
- Ööö háát, én izé...* Makog összevissza, de aztán csak szót fogad engedelmesen. Az utóbbi időben eléggé szolgalelkűvé vált. Gépiesen elballag a tálkájáért és aztán meg vissza a zenészhez. Macskája persze végig a kezében van. Visszaérve átnyújtja az üres edényt. A leülésnél elég sokat tétovázik, mert tudja ő magáról, hogy ilyen is jóval távolabb teszi le magát végül a lánytól. Elég nyílt és barátkozó a dalnok stílusa, mert rögvest magához veszi a kezdeményezést.*
- A-Aledis a neve.* Nem bőbeszédű, főleg nem most. Idegesen simogatja a cicát, aki a szöges ellentéte a félvérnek. Lustán nyújtózik, majd aztán rápislog Dorára. Őt aztán a legkevésbé sem érdekli az énekes. Megelégszik annyival, hogy még nem zavarta el. Nimeril most közelebb van szóval rábámulhat arra hangszerre, amin az imént játszott az idegen bárd. Egyszerű darabnak tűnik, így első ránézésre, ahogy maga kezelője is. Mondjuk a lány nem egy nagy emberismerő, szóval ha nem az lenne, akkor sem feltételezne semmi különlegeset.*
* Valóban egy meghatódott zöld szempár figyeli a muzsikust. Bele se mer gondolni, hogy ez miféle érzelmeket válthat ki a másikból. Érzékei eltompultak, mert amúgy már biztosan szégyellősen elinalt volna, amikor észleli, hogy bizony bámul valakit és az még akár vissza is néz rá. Ami pedig ezután következik az már tényleg nagy bátorság a kis mocskostól. Az, hogy így mer odaállítani egy ilyen művész elé, amikor ő csak egy mocskos koldus. viszont megteszi, mit sem sejtve róla, hogy a másik mennyire feszült emiatt. Hosszú időnek tűnik az a pár lépés megtétele, de csak megtörténik. Átadja az aranyakat és már fordul is el, hogy távozzék. A köszönet az nagyon jól esik neki, mert akár azt is megkaphatta volna, hogy na kotródj innét! Szóval már indul is, amikor megszólítják. A lába földbe gyökerezik, pedig legszívesebben felugrana és elszaladna a hirtelen mozdulatól meg hozzá intézet szavaktól. Így most csak annyi telik tőle, hogy félénken összerezzen. Kedvességgel közelednek irányába, amit a szavak és a mosoly is alátámaszt. Nem is tudja ezt hirtelen hova tenni a lány. Nagy bamba bociszemekkel bámul rá. Érti amit mond mégis, mintha ne mis ezen a nyelven mondaná. Jótevőin gyakorta nem tud kiigazodni, de ez a mostani talán az eddigi legkomplikáltabb.*
- Ööö háát, én izé...* Makog összevissza, de aztán csak szót fogad engedelmesen. Az utóbbi időben eléggé szolgalelkűvé vált. Gépiesen elballag a tálkájáért és aztán meg vissza a zenészhez. Macskája persze végig a kezében van. Visszaérve átnyújtja az üres edényt. A leülésnél elég sokat tétovázik, mert tudja ő magáról, hogy ilyen is jóval távolabb teszi le magát végül a lánytól. Elég nyílt és barátkozó a dalnok stílusa, mert rögvest magához veszi a kezdeményezést.*
- A-Aledis a neve.* Nem bőbeszédű, főleg nem most. Idegesen simogatja a cicát, aki a szöges ellentéte a félvérnek. Lustán nyújtózik, majd aztán rápislog Dorára. Őt aztán a legkevésbé sem érdekli az énekes. Megelégszik annyival, hogy még nem zavarta el. Nimeril most közelebb van szóval rábámulhat arra hangszerre, amin az imént játszott az idegen bárd. Egyszerű darabnak tűnik, így első ránézésre, ahogy maga kezelője is. Mondjuk a lány nem egy nagy emberismerő, szóval ha nem az lenne, akkor sem feltételezne semmi különlegeset.*
9134. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2021-06-18 17:30:07
Üzenet elküldve: 2021-06-18 17:30:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
//Dalosmadár//
*Ahogy a magát csupán dalnoknak álcázó elfkisasszony a szerzett dalocskája utolsó hangjait játssza (mellette pedig Legény, vagy röviden Ló téblábol), egy érdeklődőt pillant meg: egy nagyon vékony, koszos lány vele átellenben foglal helyet. Jó esetben Dorának már ennyitől is inába szállt volna a bátorsága, és undorodva, az erszényét féltve lépett volna odébb, azonban a zöld szempár inkább meghatottságra, semmint rossz szándékra utal. Sőt, nem is lehetne ennél hízelgőbb. Végtére is ez Dora első dala, amit valaha összeütött. Nem is gondolta volna, hogy egy szívből jövő dallam ugyanúgy megérinthet másokat, mint az arany csörgése.*
~ Ma is tanultam valamit. ~
*Ez még mindig rendben lenne, azonban a lány belenyúl a pénzes tálkájába, és megindul felé, Dora gyomra pedig minden egyes lépéssel aggodalmasabban szorul össze. Arra nem volt felkészülve, hogy tennie is kell valamit, azt se tudja már, hogyan kell kedvesnek lennie. Egyáltalán jó ötlet annak lenni? Vagy védje az arcát valamivel? Már csak átkozni tudja magát: bár választhatott volna egy álcát, ami közelebb áll az eredeti rangjához! Megszeppenve pislog fel az idegenre, és már éppen mondana valamit – hogy mit, ő maga sem tudja –, mikor az ölébe néhány arany pottyan.*
- Ööö, köszönöm. *Ez furcsán fog hangzani, de egyáltalán nem azért zenél, hogy pénzt kapjon. Mivel eleve van neki, ez eszébe se jutott. Ami pedig ezután következik, az minden megfontolás nélkül, ösztönösen bukik ki belőle.* Várj csak! *Pattan fel hirtelen, és úgy kell elkapnia ügyes kezével a lepotyogó tallérokat. Szerencsére mind megvan. Ha a lány felfigyel rá, elmosolyodik, mutatva a tenyerén a pénzt.* Az első hallgatómnak én vagyok az adósa. Gyere inkább, ülj le mellém, és hozd a táladat is! Majd megosztozunk az aranyakon.
*Meglapogat maga mellett a kisebb ládikót (a pénzes tarisznyájával szigorúan átellenes oldalon), hogy üljön oda. Ez a legkevesebb, ha már Dora megrabolja a bevételétől. Nem tudja, mik az egy helyen koldulás egyetemes szabályai, de nem lehet egyszerű. A macskát csak ekkor veszi észre, illetve azt, hogy a rajongójához tartozik. Ahogy a gazdája, az állat sem valami festői példány.*
- Hogy hívják a kis jószágot? *Kíváncsiskodik, de ujja már a következő hangokat keresgéli, felbátorodva az elismerésen. Még van nóta a tarsolyában, ha nem is az ő irománya. Kívülről egész meggyőzően mutathat: Dalosmadár, a koldusok pártfogója, a város dalnoka.*
A hozzászólás írója (Dorawyna Olaphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.06.18 17:32:30
*Ahogy a magát csupán dalnoknak álcázó elfkisasszony a szerzett dalocskája utolsó hangjait játssza (mellette pedig Legény, vagy röviden Ló téblábol), egy érdeklődőt pillant meg: egy nagyon vékony, koszos lány vele átellenben foglal helyet. Jó esetben Dorának már ennyitől is inába szállt volna a bátorsága, és undorodva, az erszényét féltve lépett volna odébb, azonban a zöld szempár inkább meghatottságra, semmint rossz szándékra utal. Sőt, nem is lehetne ennél hízelgőbb. Végtére is ez Dora első dala, amit valaha összeütött. Nem is gondolta volna, hogy egy szívből jövő dallam ugyanúgy megérinthet másokat, mint az arany csörgése.*
~ Ma is tanultam valamit. ~
*Ez még mindig rendben lenne, azonban a lány belenyúl a pénzes tálkájába, és megindul felé, Dora gyomra pedig minden egyes lépéssel aggodalmasabban szorul össze. Arra nem volt felkészülve, hogy tennie is kell valamit, azt se tudja már, hogyan kell kedvesnek lennie. Egyáltalán jó ötlet annak lenni? Vagy védje az arcát valamivel? Már csak átkozni tudja magát: bár választhatott volna egy álcát, ami közelebb áll az eredeti rangjához! Megszeppenve pislog fel az idegenre, és már éppen mondana valamit – hogy mit, ő maga sem tudja –, mikor az ölébe néhány arany pottyan.*
- Ööö, köszönöm. *Ez furcsán fog hangzani, de egyáltalán nem azért zenél, hogy pénzt kapjon. Mivel eleve van neki, ez eszébe se jutott. Ami pedig ezután következik, az minden megfontolás nélkül, ösztönösen bukik ki belőle.* Várj csak! *Pattan fel hirtelen, és úgy kell elkapnia ügyes kezével a lepotyogó tallérokat. Szerencsére mind megvan. Ha a lány felfigyel rá, elmosolyodik, mutatva a tenyerén a pénzt.* Az első hallgatómnak én vagyok az adósa. Gyere inkább, ülj le mellém, és hozd a táladat is! Majd megosztozunk az aranyakon.
*Meglapogat maga mellett a kisebb ládikót (a pénzes tarisznyájával szigorúan átellenes oldalon), hogy üljön oda. Ez a legkevesebb, ha már Dora megrabolja a bevételétől. Nem tudja, mik az egy helyen koldulás egyetemes szabályai, de nem lehet egyszerű. A macskát csak ekkor veszi észre, illetve azt, hogy a rajongójához tartozik. Ahogy a gazdája, az állat sem valami festői példány.*
- Hogy hívják a kis jószágot? *Kíváncsiskodik, de ujja már a következő hangokat keresgéli, felbátorodva az elismerésen. Még van nóta a tarsolyában, ha nem is az ő irománya. Kívülről egész meggyőzően mutathat: Dalosmadár, a koldusok pártfogója, a város dalnoka.*
A hozzászólás írója (Dorawyna Olaphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.06.18 17:32:30
9133. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2021-06-18 06:43:31
Üzenet elküldve: 2021-06-18 06:43:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Útban a város felé//
*Dolga végeztével elhagyja a kovácsműhelyt. Rozsda engedelmesen követi, szorosan hozzásimul lábaihoz. Kicsit bánja, hogy nem firtatta tovább a vörös démonnal való esetleges találkozás létrejöttét, de most nem hiányzik neki az asszonynép csalfa társasága. Nyugalomra vágyik most, nem a fehérnéppel való nászra, bár megfordult a fejében, hogy áldozhatnának vagy fél tucat éjszakát a szerelem oltárán a vörös démonnal. Habár eljátszadozik a gondolattal és elméjében már le is vetkőztette ezt a páratlan szépséget, de nincs még itt az ideje randevújuknak. A sors keze néha ad, olykor elvesz, ha egy az útjuk újra találkoznak. A remény hal meg utoljára, de sokkal inkább foglalkoztatja most valami más. Szeretne egy kicsit megpihenni, meditálni, kiszellőztetni a fejét, ami teli van a kohó füstjével, de leginkább a leány illatával.
A kapun kiérve csak lassan nyitja ki szemét, hunyorogva pislant néhányat, mert elvakítja a delelőn járó nap sugára.
A nyüzsgő piactér a kofák, kereskedők, rikkancsok hangjától zajosan kelleti magát. A friss pecsenye illatától összefut a nyál a szájában, de nem akar most ilyen nehéz étket fogyasztani. Próbál nem a tömegben törtetni, inkább a kevésbé forgalmas széleken ballag tovább, de nem tér le a főutcáról.
Elhatározza hát magát és a polgárnegyed felé veszi az útirányt.
Hozzá szokott már a fürkésző szemek pillantásaihoz, nem is igen foglalkoztatja a dolog. Persze résen van, mert tudja, hogy a zsebesek szeretnek a tarka sokaságban elvegyülni. Nincs mitől tartania, mert pénzét az üreges bronz korongokból formázott nyakláncában hordja, majd tíz láb magasban. Ember legyen a talpán, aki megmássza és vállalja a pofonok általi halált.
Nyugodtan, magát kihúzva vonul át a piacon. Járása termetét meghazudtolóan ruganyos, testtartása nyugodt magabiztosságot sugároz.*
*Dolga végeztével elhagyja a kovácsműhelyt. Rozsda engedelmesen követi, szorosan hozzásimul lábaihoz. Kicsit bánja, hogy nem firtatta tovább a vörös démonnal való esetleges találkozás létrejöttét, de most nem hiányzik neki az asszonynép csalfa társasága. Nyugalomra vágyik most, nem a fehérnéppel való nászra, bár megfordult a fejében, hogy áldozhatnának vagy fél tucat éjszakát a szerelem oltárán a vörös démonnal. Habár eljátszadozik a gondolattal és elméjében már le is vetkőztette ezt a páratlan szépséget, de nincs még itt az ideje randevújuknak. A sors keze néha ad, olykor elvesz, ha egy az útjuk újra találkoznak. A remény hal meg utoljára, de sokkal inkább foglalkoztatja most valami más. Szeretne egy kicsit megpihenni, meditálni, kiszellőztetni a fejét, ami teli van a kohó füstjével, de leginkább a leány illatával.
A kapun kiérve csak lassan nyitja ki szemét, hunyorogva pislant néhányat, mert elvakítja a delelőn járó nap sugára.
A nyüzsgő piactér a kofák, kereskedők, rikkancsok hangjától zajosan kelleti magát. A friss pecsenye illatától összefut a nyál a szájában, de nem akar most ilyen nehéz étket fogyasztani. Próbál nem a tömegben törtetni, inkább a kevésbé forgalmas széleken ballag tovább, de nem tér le a főutcáról.
Elhatározza hát magát és a polgárnegyed felé veszi az útirányt.
Hozzá szokott már a fürkésző szemek pillantásaihoz, nem is igen foglalkoztatja a dolog. Persze résen van, mert tudja, hogy a zsebesek szeretnek a tarka sokaságban elvegyülni. Nincs mitől tartania, mert pénzét az üreges bronz korongokból formázott nyakláncában hordja, majd tíz láb magasban. Ember legyen a talpán, aki megmássza és vállalja a pofonok általi halált.
Nyugodtan, magát kihúzva vonul át a piacon. Járása termetét meghazudtolóan ruganyos, testtartása nyugodt magabiztosságot sugároz.*
9132. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2021-06-17 21:06:58
Üzenet elküldve: 2021-06-17 21:06:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Cha'yss//
*Többször kacéran pislog fel az árusra, miközben a portékát nézegeti. Tulajdonképpen egészen jóképű fickó. Ügyesen alkuszik a vevőivel, de fiatal. Talán csak segéd vagy a családi vállalkozásban szárnyait próbálgató fiú. Yeza többször is visszalép egy bizonyos nyaklánchoz. Nem tűnik túl drágának, de megkapó a mintája. Nem az az aprólékos gonddal kidolgozott darab. Szilaj és nyers és elemi kifejezőerő sugárzik belőle, ahogy a fém korongot a nap szimbólumot megjeleníti. A fekete bársonyszalagra fűzött medált Yezának egyre határozottabb szándéka kiügyeskedni magának az árusnál. Semmi kétsége, hogy rá tudja venni. Épp készülne megszólítani, hogy édesen búgó hangja vezetőszárra tegye az ifjú hozzáállását, amikor a háta mögül elhangzik a neve. Méghozzá olyasvalaki zöngéin, akire egyáltalán nem volt felkészülve. Megpördül, mint akit félreérthetetlenül tolvajláson kaptak, de még időbe telik bármiféle mentséget előrántani a tarsolyából.*
- Báróm! *nyögi ki, de zavara csak jobban fokozódik, ahogy végigpillant a férfin.* - Milyen... *látszik rajta, hogy kutat valami megfelelő szó után, a nyílpuskát és a vívómellényt látva, de végül kimondásra nem teljesen az kerül, ami elsőre megfogalmazódik benne* - fess vagy ma. Ahogy mindig *teszi hozzá. Végre sikerül a mosolyt gatyába rázni az arcán. Nem is csoda, hogy küzd vele, hiszen az, hogy a férfi ilyen nyájas vele, inkább nyugtalanító a számára a legutóbbi találkozásuk fényében.*
- Hát, megtaláltál *mondja. Amint az idegesség sodrában magára talál, hozza is a formáját. Félmosolyra húzódó ajka, fejének apró biccentése már-már körbeudvarolja a kijelentés és véletlen mögötti nyilvánvaló (mi más?) álszerénységet. Elvégre ha a kiváló Caldorcor Báró keres valakit, azt meg is találja. Ez nem is lehet kérdéses.*
- Épp a könyvtárba készültem, hogy kutakodjak kicsit a küldetés kapcsán. Minél felkészültebb vagyok, annál biztosabban szállíthatom a sikert Neked és a Kereskedőháznak, nem igaz? Mindent megteszek, hogy kiérdemeljem a megelőlegezett bizalmat *szögezi le alázatos főhajtással. Most látszik rajta, hogy igyekszik. Tulajdonképpen karmolva kapaszkodik belé a gondolat, hogy innen már csak egy rövidebb sétányi ideje lesz egy elhagyatottabb városrészig, aztán egy íjpuska vessző pontot is tesz a pályafutása végére. Ehhez képest mondjuk bámulatos hidegvérrel áll helyt a szerepében.
Amikor a Báró elővezeti a következőket, Yeza szemöldöke érdeklődőn megemelkedik. ~Illene hozzám. Képzelem! Pont, mint a gyöngyhalászat~ zsörtölődik magában, amit csak a nagyon szemfüles megfigyelő szúrhat ki. Legfőképp az olyanok, akik már elég jól ismerik őt. ~Ne kímélj, bökd ki! Fát kell vágni? Csak ne gyerekfelügyelet legyen! Magas ég, könyörgöm, csak ne az!~
A felkínálást kart természetesen nem utasítja el. A férfiba karol, bár nem úgy, ahogy az erényesség intelmeivel nevelt kisasszonyok tennék. Yeza a Báróhoz simul, mint egy gömbölyded erszényen vásárolt kísérő.*
- Rendelkezz velem, Báróm. Ha bármit tehetek, egy szavadba kerül, hisz tudod *mondja, abban a meggyőződésben, hogy nincs kizárva, most gyakorlatilag az életéért könyörög. Muszáj kiköszörülnie a csorbát. Legalább időt nyernie. Ahogy ülepszik benne az a beszélgetés, egyre aggasztóbbak a visszhangjai. A kertelés nélküli válaszút vázolása lefektette a szabályokat. Yeza meg a szabályok... *
- Harag? *pillant fel szinte döbbenten már a felvetéstől is.* - Hová gondolsz?
*Együtt érzőn sóhajt a kötelezettségek taglalására.*
- Wegtoren szülöttei gyakorta vannak ezzel így *von vállat mosolyogva.* - De egy ilyen férfi, mint te, még megkötött kézzel is remekelni tud, ebben biztos vagyok. *A megjegyzés finoman áthallásos és édesen, de nem émelygősen hízelgő. Yeza előszeretettel játszik az ilyesmivel.* - De ha bármivel könnyíthetek a terheiden, vagy csak szebbé tehetem a napodat, Báróm *simít végig a férfi karján* -, ne habozz szólni.
*Többször kacéran pislog fel az árusra, miközben a portékát nézegeti. Tulajdonképpen egészen jóképű fickó. Ügyesen alkuszik a vevőivel, de fiatal. Talán csak segéd vagy a családi vállalkozásban szárnyait próbálgató fiú. Yeza többször is visszalép egy bizonyos nyaklánchoz. Nem tűnik túl drágának, de megkapó a mintája. Nem az az aprólékos gonddal kidolgozott darab. Szilaj és nyers és elemi kifejezőerő sugárzik belőle, ahogy a fém korongot a nap szimbólumot megjeleníti. A fekete bársonyszalagra fűzött medált Yezának egyre határozottabb szándéka kiügyeskedni magának az árusnál. Semmi kétsége, hogy rá tudja venni. Épp készülne megszólítani, hogy édesen búgó hangja vezetőszárra tegye az ifjú hozzáállását, amikor a háta mögül elhangzik a neve. Méghozzá olyasvalaki zöngéin, akire egyáltalán nem volt felkészülve. Megpördül, mint akit félreérthetetlenül tolvajláson kaptak, de még időbe telik bármiféle mentséget előrántani a tarsolyából.*
- Báróm! *nyögi ki, de zavara csak jobban fokozódik, ahogy végigpillant a férfin.* - Milyen... *látszik rajta, hogy kutat valami megfelelő szó után, a nyílpuskát és a vívómellényt látva, de végül kimondásra nem teljesen az kerül, ami elsőre megfogalmazódik benne* - fess vagy ma. Ahogy mindig *teszi hozzá. Végre sikerül a mosolyt gatyába rázni az arcán. Nem is csoda, hogy küzd vele, hiszen az, hogy a férfi ilyen nyájas vele, inkább nyugtalanító a számára a legutóbbi találkozásuk fényében.*
- Hát, megtaláltál *mondja. Amint az idegesség sodrában magára talál, hozza is a formáját. Félmosolyra húzódó ajka, fejének apró biccentése már-már körbeudvarolja a kijelentés és véletlen mögötti nyilvánvaló (mi más?) álszerénységet. Elvégre ha a kiváló Caldorcor Báró keres valakit, azt meg is találja. Ez nem is lehet kérdéses.*
- Épp a könyvtárba készültem, hogy kutakodjak kicsit a küldetés kapcsán. Minél felkészültebb vagyok, annál biztosabban szállíthatom a sikert Neked és a Kereskedőháznak, nem igaz? Mindent megteszek, hogy kiérdemeljem a megelőlegezett bizalmat *szögezi le alázatos főhajtással. Most látszik rajta, hogy igyekszik. Tulajdonképpen karmolva kapaszkodik belé a gondolat, hogy innen már csak egy rövidebb sétányi ideje lesz egy elhagyatottabb városrészig, aztán egy íjpuska vessző pontot is tesz a pályafutása végére. Ehhez képest mondjuk bámulatos hidegvérrel áll helyt a szerepében.
Amikor a Báró elővezeti a következőket, Yeza szemöldöke érdeklődőn megemelkedik. ~Illene hozzám. Képzelem! Pont, mint a gyöngyhalászat~ zsörtölődik magában, amit csak a nagyon szemfüles megfigyelő szúrhat ki. Legfőképp az olyanok, akik már elég jól ismerik őt. ~Ne kímélj, bökd ki! Fát kell vágni? Csak ne gyerekfelügyelet legyen! Magas ég, könyörgöm, csak ne az!~
A felkínálást kart természetesen nem utasítja el. A férfiba karol, bár nem úgy, ahogy az erényesség intelmeivel nevelt kisasszonyok tennék. Yeza a Báróhoz simul, mint egy gömbölyded erszényen vásárolt kísérő.*
- Rendelkezz velem, Báróm. Ha bármit tehetek, egy szavadba kerül, hisz tudod *mondja, abban a meggyőződésben, hogy nincs kizárva, most gyakorlatilag az életéért könyörög. Muszáj kiköszörülnie a csorbát. Legalább időt nyernie. Ahogy ülepszik benne az a beszélgetés, egyre aggasztóbbak a visszhangjai. A kertelés nélküli válaszút vázolása lefektette a szabályokat. Yeza meg a szabályok... *
- Harag? *pillant fel szinte döbbenten már a felvetéstől is.* - Hová gondolsz?
*Együtt érzőn sóhajt a kötelezettségek taglalására.*
- Wegtoren szülöttei gyakorta vannak ezzel így *von vállat mosolyogva.* - De egy ilyen férfi, mint te, még megkötött kézzel is remekelni tud, ebben biztos vagyok. *A megjegyzés finoman áthallásos és édesen, de nem émelygősen hízelgő. Yeza előszeretettel játszik az ilyesmivel.* - De ha bármivel könnyíthetek a terheiden, vagy csak szebbé tehetem a napodat, Báróm *simít végig a férfi karján* -, ne habozz szólni.
9131. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2021-06-17 18:38:41
Üzenet elküldve: 2021-06-17 18:38:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Yeza//
*A piacon át vezet az út a Kalmárba, így ha már ott van, visszafelé is benéz a standok és kofák közé, hátha talál valamit, ami érdemes a figyelmére. A "hivatalos" dolgokat letudta mára, most már csak saját, privát igényeivel kell csak foglalkoznia.
Ám minő véletlen, akit épp keres, ugyancsak a piacon van. Úgy tűnik, a közelmúltban többször éri kellemes meglepetésként a véletlen. Magában jót mosolyog azon, hogy a vöröst a kelmékkel és csecsebecsékkel kufárkodó árusok között találja. Valahogy azt gondolta Yezáról, hogy a wegtoreni lány nem az a fajta, aki kedveli az ilyesmit.*
- Yeza! *Szól oda, amikor hallótávolságba ért, ami a piac nyüzsgését-zsongását tekintve pár lépés közelségre redukálódik. Ha pedig a vörös lány figyelmét magára vonta, akkor mosolyogva lép közelebb.
Természetesen élesen él még benne a nemrég közöttük lezajlott beszélgetés a váltóról és wegtoreni vendégükről, akinek közbenjárásával Yeza megszabadulhat múltjának egy kísértő súlyától és a Kereskedőház is jól járhat a dologgal.*
- Milyen örömteli véletlen, hogy találkozunk. Épp téged kerestelek. *Kezd beszélgetésbe könnyed hangon, mintha nemrég szorította volna engedelmességre a lányt.*
- Egy kedves ismerősöm megkért valamire, ami úgy gondolom, tökéletesen illene hozzád és a képességeidhez. *Folytatja és karját ajánlja fel a lánynak, ahogy azt az etikett megengedi. Ha pedig Yeza belekarol, szelíden, de határozottan kezdi el vezetni a Kalmár felé és miközben odaérnek, elmondja a szívesség részleteit, amelyeket a vörösre bízna. Az ő múltjával és képességeivel gyerekjáték a feladat, sétagalopp, ha úgy tetszik. Természetesen ennek feltétele, hogy Yeza kövesse és ne fejezze ki ellenvetését aziránt, hogy visszaindulnak a fogadóba, de az igric amúgy is oda tart és onnan a vörös könnyedén elkezdheti a kérés végrehajtását.*
- Remélem, nincs közöttünk harag a korábban történtek miatt, de megértheted, hogy nekem is meg van kötve a kezem. Rengeteg elvárásnak kell megfelelnem, amelyek olykor befolyásolják a döntéseim. Mondhatni nem tudom, hogy a szívemre vagy az eszemre hallgassak. *Sóhajtja derűs mosollyal, ahogy a Kalmár felé haladnak.*
*A piacon át vezet az út a Kalmárba, így ha már ott van, visszafelé is benéz a standok és kofák közé, hátha talál valamit, ami érdemes a figyelmére. A "hivatalos" dolgokat letudta mára, most már csak saját, privát igényeivel kell csak foglalkoznia.
Ám minő véletlen, akit épp keres, ugyancsak a piacon van. Úgy tűnik, a közelmúltban többször éri kellemes meglepetésként a véletlen. Magában jót mosolyog azon, hogy a vöröst a kelmékkel és csecsebecsékkel kufárkodó árusok között találja. Valahogy azt gondolta Yezáról, hogy a wegtoreni lány nem az a fajta, aki kedveli az ilyesmit.*
- Yeza! *Szól oda, amikor hallótávolságba ért, ami a piac nyüzsgését-zsongását tekintve pár lépés közelségre redukálódik. Ha pedig a vörös lány figyelmét magára vonta, akkor mosolyogva lép közelebb.
Természetesen élesen él még benne a nemrég közöttük lezajlott beszélgetés a váltóról és wegtoreni vendégükről, akinek közbenjárásával Yeza megszabadulhat múltjának egy kísértő súlyától és a Kereskedőház is jól járhat a dologgal.*
- Milyen örömteli véletlen, hogy találkozunk. Épp téged kerestelek. *Kezd beszélgetésbe könnyed hangon, mintha nemrég szorította volna engedelmességre a lányt.*
- Egy kedves ismerősöm megkért valamire, ami úgy gondolom, tökéletesen illene hozzád és a képességeidhez. *Folytatja és karját ajánlja fel a lánynak, ahogy azt az etikett megengedi. Ha pedig Yeza belekarol, szelíden, de határozottan kezdi el vezetni a Kalmár felé és miközben odaérnek, elmondja a szívesség részleteit, amelyeket a vörösre bízna. Az ő múltjával és képességeivel gyerekjáték a feladat, sétagalopp, ha úgy tetszik. Természetesen ennek feltétele, hogy Yeza kövesse és ne fejezze ki ellenvetését aziránt, hogy visszaindulnak a fogadóba, de az igric amúgy is oda tart és onnan a vörös könnyedén elkezdheti a kérés végrehajtását.*
- Remélem, nincs közöttünk harag a korábban történtek miatt, de megértheted, hogy nekem is meg van kötve a kezem. Rengeteg elvárásnak kell megfelelnem, amelyek olykor befolyásolják a döntéseim. Mondhatni nem tudom, hogy a szívemre vagy az eszemre hallgassak. *Sóhajtja derűs mosollyal, ahogy a Kalmár felé haladnak.*
9130. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2021-06-17 18:15:49
Üzenet elküldve: 2021-06-17 18:15:49
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 584
OOC üzenetek: 406
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 584
OOC üzenetek: 406
Játékstílus: Megfontolt
//Dalosmadár//
* Véletlen vagy sem, de a lába végül a ide hozta a tanoncot a piacra. Éhesnek éppen most nem éhes az ingyen ebéd után, de az alkalmat akkor is jó megragadni egy kis koldulásra. Le is teszi magát a földre a már jól bejáratott fém edénykéjével. Aldeis jó szolgálatot tesz, mert mintha jobban adakoznának, amióta vele van. Valószínűleg a szegény kis állatkát jobban sajnálják, mint a koszos korcsot. Na, de ez nem lényeg, csak az aranyak, amik kellemesen csilingelnek, amikor a láboshoz csapódnak. A nap csöndesen telik, addig a pillanatig, amíg a különös vándor meg nem érkezik. Koldushoz híven mindenkit megnéz magának Nimeril, de a köpenyes alaknak csak egy pillantást szentel. Az ilyen titokzatos alakok általában hamar eltűnnek. A cifra és fényes ruhák a jók, amik vonzzák a barnáit igazán. Ám, amikor az ismeretlen utazó a közelében telepedik le, akkor már jobban megnézi magának.*
~ Ezek a mozdulatok nem emberiek. Túlságosan könnyedek és túlságosan elegánsak ahhoz. Talán fajtárs, vagy esetleg valami elf. ~* Von le előzetes következtetést. Na nem mintha ez annyira rá hatással lenne, de nincs jobb dolga éppen. Kíváncsian figyeli, hogy mire készül, mert nem csak ücsörögni akar az már most látszik. Előkerül egy ge'tharr, ami is amit már nem is tudja mióta nem látott a tanonc. Kikerekedett szemekkel figyeli a hangszert. Nagyon érdekes látványban lehet része most Nimerilnek. Gyakorlott kézzel húzza maga elé a hangszert, amiből rögtön tud következtetést levonni a tanonc.*
~ Szóval utcazenész lenne. Mondjuk azok sokkal nagyobb hangúak szoktak lenni. Meg az öltözetük is cifrább. ~* Tűnődik és várja, hogy mi fog történni. Hát pont semmi, mert csak nézi azt a hangszert, mintha valami emlék volna.*
~ Biztos most szerezte. Talán valamelyik nemesnek a leszármazottja és a családi holmi miatt érkezett. ~* Eddig ez a legvalószínűbb elmélete, amit így hirtelenjében kiötlött. Pedig még alig telt el néhány pillanat. Mielőtt tovább tudná gondolni ezt a teóriáját elkezdődik a kis rögtönzött koncert. Cicája rögtön felkapja a fejét a hirtelen jött szokatlan hangra. Ő is meg a félvér is mereven bámulják a zenélő lányt. Valószínűleg nem csak ők lehetnek így ezzel. Igazán lélekig ható dalnak lehetnek most fültanúi. Nimerilben régi emlékeket indít meg a dallam, aminek hatására néhány kövér könnycsepp gördül végig koszos kis arcán. Mindig is szerette a muzsikát. Ha erre jár egy utcazenész, akkor mindig kiül hallgatni a játékát, de ez most merőben más. Nem valami vidám kis dallam, vagy szomorú lelket marcangoló tragédia. Mégis sikerül megérintenie belül a koldust. Némán ül és szívja magába az utolsó dallamig. Amikor pedig vége szakad, akkor még egy ideig kábán üldögél a zenészre meredve. Aztán viszont magához tér és feláll ültő helyéből. Belemarkol kis tálkájába és kiveszi belőle azt a kevés aranyat, amit ma keresett. Kissé félénken, de odasétál és Dorawyna Olaphine ölébe potyogtatja mind a 3 arany tallért.*
- Kö-köszönjük a szépséges dalt.* Mondja bátortalanul és szégyellősen már fordul is el, hogy elkotródjék. Ma este biztos sírva fog elaludni. Most, hogy erőt merítsen felkapja ölébe még a cicát, mert kell nagyon kell neki a szőrős kis állat támogatása.*
* Véletlen vagy sem, de a lába végül a ide hozta a tanoncot a piacra. Éhesnek éppen most nem éhes az ingyen ebéd után, de az alkalmat akkor is jó megragadni egy kis koldulásra. Le is teszi magát a földre a már jól bejáratott fém edénykéjével. Aldeis jó szolgálatot tesz, mert mintha jobban adakoznának, amióta vele van. Valószínűleg a szegény kis állatkát jobban sajnálják, mint a koszos korcsot. Na, de ez nem lényeg, csak az aranyak, amik kellemesen csilingelnek, amikor a láboshoz csapódnak. A nap csöndesen telik, addig a pillanatig, amíg a különös vándor meg nem érkezik. Koldushoz híven mindenkit megnéz magának Nimeril, de a köpenyes alaknak csak egy pillantást szentel. Az ilyen titokzatos alakok általában hamar eltűnnek. A cifra és fényes ruhák a jók, amik vonzzák a barnáit igazán. Ám, amikor az ismeretlen utazó a közelében telepedik le, akkor már jobban megnézi magának.*
~ Ezek a mozdulatok nem emberiek. Túlságosan könnyedek és túlságosan elegánsak ahhoz. Talán fajtárs, vagy esetleg valami elf. ~* Von le előzetes következtetést. Na nem mintha ez annyira rá hatással lenne, de nincs jobb dolga éppen. Kíváncsian figyeli, hogy mire készül, mert nem csak ücsörögni akar az már most látszik. Előkerül egy ge'tharr, ami is amit már nem is tudja mióta nem látott a tanonc. Kikerekedett szemekkel figyeli a hangszert. Nagyon érdekes látványban lehet része most Nimerilnek. Gyakorlott kézzel húzza maga elé a hangszert, amiből rögtön tud következtetést levonni a tanonc.*
~ Szóval utcazenész lenne. Mondjuk azok sokkal nagyobb hangúak szoktak lenni. Meg az öltözetük is cifrább. ~* Tűnődik és várja, hogy mi fog történni. Hát pont semmi, mert csak nézi azt a hangszert, mintha valami emlék volna.*
~ Biztos most szerezte. Talán valamelyik nemesnek a leszármazottja és a családi holmi miatt érkezett. ~* Eddig ez a legvalószínűbb elmélete, amit így hirtelenjében kiötlött. Pedig még alig telt el néhány pillanat. Mielőtt tovább tudná gondolni ezt a teóriáját elkezdődik a kis rögtönzött koncert. Cicája rögtön felkapja a fejét a hirtelen jött szokatlan hangra. Ő is meg a félvér is mereven bámulják a zenélő lányt. Valószínűleg nem csak ők lehetnek így ezzel. Igazán lélekig ható dalnak lehetnek most fültanúi. Nimerilben régi emlékeket indít meg a dallam, aminek hatására néhány kövér könnycsepp gördül végig koszos kis arcán. Mindig is szerette a muzsikát. Ha erre jár egy utcazenész, akkor mindig kiül hallgatni a játékát, de ez most merőben más. Nem valami vidám kis dallam, vagy szomorú lelket marcangoló tragédia. Mégis sikerül megérintenie belül a koldust. Némán ül és szívja magába az utolsó dallamig. Amikor pedig vége szakad, akkor még egy ideig kábán üldögél a zenészre meredve. Aztán viszont magához tér és feláll ültő helyéből. Belemarkol kis tálkájába és kiveszi belőle azt a kevés aranyat, amit ma keresett. Kissé félénken, de odasétál és Dorawyna Olaphine ölébe potyogtatja mind a 3 arany tallért
.*- Kö-köszönjük a szépséges dalt.* Mondja bátortalanul és szégyellősen már fordul is el, hogy elkotródjék. Ma este biztos sírva fog elaludni. Most, hogy erőt merítsen felkapja ölébe még a cicát, mert kell nagyon kell neki a szőrős kis állat támogatása.*
9129. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2021-06-17 11:53:21
Üzenet elküldve: 2021-06-17 11:53:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
//Dalosmadár//
*A piacon tömeg van. Dorát ez eddig is zavarta, sőt, az utóbbi időben még el is szokott tőle, ezért másodpercenként megkérdőjelezi a Nagy Tervét. Mi célt is szolgál? Kinek jó ez? Még le is leplezheti magát, ha nagy feltűnést kelt. De valami mégis azt súgja, hogy cselekedjen, és ezt a hangot nem lehet csak úgy elnémítani. Lábai szinte maguktól teszik meg a távot, és hopp, a lány már helyet is foglal egy félreeső ládán, kissé pimaszul, kissé hetykén, mégis magabiztosan. Testét melegség járja át a gondolatra, hogy épp önmagát adja. Hogy megtalálta valami másban, mint az intrikák, mint a Radkraal és a szép ruhák.
Az arra járók egy csuklyás női alakot láthatnak, hosszú barna hajjal, amint egyszerű, mégis tiszta ruhájában gyakorlottan az ölébe húz egy ge'tharrt, méghozzá azzal a nem titkolt céllal, hogy muzsikáljon rajta. Egy kis esetlenségnek tudható be, hogy Dora kifejezetten sokat nézi a húrokat, de ez nem jelenti azt, hogy a kis dallam, amit előjátszik, olyan borzasztó lenne. Kezd megjönni a kedve ehhez az egészhez, bele is vág a közepébe. Ujjaival előcsalja az egyszerű dallamocskát, és hagyja, hogy csak úgy jöjjön a többi. Néha pedig tekintetével egy ismerős arcot keres a tömegben. Rodariót? Habrertust? A régi önmagát? Ki tudja?*
- A lélek egy dalosmadár
Felhők alatt száll az ének
Mindegy miről, mindegy, kinek
A lélek egy pacsirta
Húzza egyre a nótát
Tudja is ő, ki írta…
A lélek egy cinege
Faggathatják, ahogy bírják
Kedvesének nincs neve
A lélek egy sasmadár
Szárnyalásra született
Az észérvekkel harcba száll
A lélek egy szarka
Ha elfordulsz, másra kacsint
Igen csalfa fajta
A lélek egy vörösbegy
Ketrecbe nem zárhatod
Nincs otthona, jön és megy
A lélek egy dalosmadár
Szívről szívre száll az ének
Ki hall, ki lát, mindenkinek.
*És ha van kinek, odabiccent, ha nem, hát így járt, mindenesetre felszabadultan elmosolyodik, miközben a húrral játszogat egy kissé. Hát sikerült. Nem is rossz ez egy újrakezdőtől.*
*A piacon tömeg van. Dorát ez eddig is zavarta, sőt, az utóbbi időben még el is szokott tőle, ezért másodpercenként megkérdőjelezi a Nagy Tervét. Mi célt is szolgál? Kinek jó ez? Még le is leplezheti magát, ha nagy feltűnést kelt. De valami mégis azt súgja, hogy cselekedjen, és ezt a hangot nem lehet csak úgy elnémítani. Lábai szinte maguktól teszik meg a távot, és hopp, a lány már helyet is foglal egy félreeső ládán, kissé pimaszul, kissé hetykén, mégis magabiztosan. Testét melegség járja át a gondolatra, hogy épp önmagát adja. Hogy megtalálta valami másban, mint az intrikák, mint a Radkraal és a szép ruhák.
Az arra járók egy csuklyás női alakot láthatnak, hosszú barna hajjal, amint egyszerű, mégis tiszta ruhájában gyakorlottan az ölébe húz egy ge'tharrt, méghozzá azzal a nem titkolt céllal, hogy muzsikáljon rajta. Egy kis esetlenségnek tudható be, hogy Dora kifejezetten sokat nézi a húrokat, de ez nem jelenti azt, hogy a kis dallam, amit előjátszik, olyan borzasztó lenne. Kezd megjönni a kedve ehhez az egészhez, bele is vág a közepébe. Ujjaival előcsalja az egyszerű dallamocskát, és hagyja, hogy csak úgy jöjjön a többi. Néha pedig tekintetével egy ismerős arcot keres a tömegben. Rodariót? Habrertust? A régi önmagát? Ki tudja?*
- A lélek egy dalosmadár
Felhők alatt száll az ének
Mindegy miről, mindegy, kinek
A lélek egy pacsirta
Húzza egyre a nótát
Tudja is ő, ki írta…
A lélek egy cinege
Faggathatják, ahogy bírják
Kedvesének nincs neve
A lélek egy sasmadár
Szárnyalásra született
Az észérvekkel harcba száll
A lélek egy szarka
Ha elfordulsz, másra kacsint
Igen csalfa fajta
A lélek egy vörösbegy
Ketrecbe nem zárhatod
Nincs otthona, jön és megy
A lélek egy dalosmadár
Szívről szívre száll az ének
Ki hall, ki lát, mindenkinek.
*És ha van kinek, odabiccent, ha nem, hát így járt, mindenesetre felszabadultan elmosolyodik, miközben a húrral játszogat egy kissé. Hát sikerült. Nem is rossz ez egy újrakezdőtől.*
9128. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2021-06-16 11:46:15
Üzenet elküldve: 2021-06-16 11:46:15
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 584
OOC üzenetek: 406
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 584
OOC üzenetek: 406
Játékstílus: Megfontolt
// Aldeis a kétszínű //
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
* Nimeril elunja a koldulást, így aztán a Piactér felé veszi az irányt. Ez a másik legjobb hely a környéken a koldulásra és a potya kaja szerzésre. Átsétál hát és letelepszik egy padra. Onnan személi a vásári forgatagot. A jó idő kicsalja a városlakókat. Főleg most, hogy már friss termékek is vannak a hideg hónapok után. A tanonc már rég nincs tisztában az árakkal, szóval az nem izgatja, mi mennyibe kerül. Néha ugyan vesz valamit kevéske pénzén, e az általában már olyan étel, amit olcsón adnak, mert valami baja van. Most csak figyel és türelmesen várakozik, mintha vadászaton lenne. Voltaképpen azon is van. Elgurult alma, vagy leejtett pékárú, neki mindegy, csak ehető legyen. Viszont ma nincs szerencséje, mert hosszas üldögélés után sem történik semmi.*
- Na mindegy, majd legközelebb.* Rántja meg vállait. Aranya most még éppenséggel akad is annyi, hogy majd záráskor beszerezzen valamit. Fel is áll, hogy tova induljon, amikor a szeme sarkában megpillant valamit. Ösztönösen odafordítja a fejét. Egy sovány fekete fehér tarka macskát vesz észre. Ez azért nem szokatlan látvány a városban, de ez a cica elég sovány és csúnyán sántít az egyik lábára. ~ Szegény pára. Talán segíthetnék esetleg rajta. ~ Sajnálja meg jószágot, mert saját magát látja meg benne. Rögtön oda is indul, hogy megvizsgálja legújabb betegét.*
- Cicc cicuska cicc! Gyere ide szépen, hadd nézzelek meg.* Meg azt, ahogy Nimeril kigondolta. A macsek három lábbal és girhesen is, de szalad elfelé. A szintén girhes lány pedig szalad utána. Még jó, hogy az állat kifelé iramodik a tér széle felé. Legalább nincsenek útban az emberek. Sikerül is megszorítania néhány üres láda között. Még jó, hogy nem tud mászni most sérülten, mert amúgy biztos meglépne, de akkor nem is üldözné a félvér sem.*
- Shhh! Semmi baj cicuska. Ígérem meggyógyítalak.* Ez nem igazán győzi meg a karmos bestiát. Fúj meg kaffog Nimeril felé. Azt nézi, hogy lehetne meglépni a lány lába mellett, viszont a tanonc se most jött le a fáról. Hagy neki egy kis rést, ami jó lehetőségnek tűnhet a menekülésre. Amikor pedig mozdul a macska, akkor ő is. Megcsípi, vagyis mondhatni. Ugyanis a mocskos dög rögtön az összes karmát belé mélyeszti és még harapni sem rest. Felháborodott macska nyávogást, majd fájdalmas felkiáltást lehet hallani, mielőtt a cicus visszarepülne a dobozok közzé, mert amin rátámad a félvérre az rögtön elhajítja.*
- Te koszos kis dög! Akkor is segíteni fogok rajtad, ha beledöglesz. Ide gyere te féreg!* Veti rá magát. Keserves állóharc alakul ki a ládák között a földön. Az arra járó kevés piacozó szörnyülködve néz oda. Valószínűleg az járhat a fejükben, hogy meg akarja enni a lány a macskát, de kit izgat ez? Az ő szemükben csak két koszos állat verekszik. Rövid dulakodás után azért csak felülkerekedik a bestián Nimeril. Az eredmény egy az ingébe tekert állat, ami 55 aranyat is megérne, ha meg kéne venni egy Mesélő (Májmétely) kereskedőtől. Viszont így lesérülve semmit sem ér. Azt nem mondathatni, hogy a lány boldog lenne az eredményt illetően, hiszen tiszta vér az arca meg a keze. Ezek a csúnya karmolások sokáig meg fognak majd látszani. Az állat sem nyugodott még bele abba, hogy rab. Folyton ficánkol, de Nimeril ingébe tekerte, így most piszkos hasa kilátszik, de ez a legkevésbé sem zavarja. Ideje, hogy elinduljon a rendelőjébe. Nem lesz zökkenőmentes a gyógyítás sem, de azt majdcsak megoldja valahogy.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
* Nimeril elunja a koldulást, így aztán a Piactér felé veszi az irányt. Ez a másik legjobb hely a környéken a koldulásra és a potya kaja szerzésre. Átsétál hát és letelepszik egy padra. Onnan személi a vásári forgatagot. A jó idő kicsalja a városlakókat. Főleg most, hogy már friss termékek is vannak a hideg hónapok után. A tanonc már rég nincs tisztában az árakkal, szóval az nem izgatja, mi mennyibe kerül. Néha ugyan vesz valamit kevéske pénzén, e az általában már olyan étel, amit olcsón adnak, mert valami baja van. Most csak figyel és türelmesen várakozik, mintha vadászaton lenne. Voltaképpen azon is van. Elgurult alma, vagy leejtett pékárú, neki mindegy, csak ehető legyen. Viszont ma nincs szerencséje, mert hosszas üldögélés után sem történik semmi.*
- Na mindegy, majd legközelebb.* Rántja meg vállait. Aranya most még éppenséggel akad is annyi, hogy majd záráskor beszerezzen valamit. Fel is áll, hogy tova induljon, amikor a szeme sarkában megpillant valamit. Ösztönösen odafordítja a fejét. Egy sovány fekete fehér tarka macskát vesz észre. Ez azért nem szokatlan látvány a városban, de ez a cica elég sovány és csúnyán sántít az egyik lábára. ~ Szegény pára. Talán segíthetnék esetleg rajta. ~ Sajnálja meg jószágot, mert saját magát látja meg benne. Rögtön oda is indul, hogy megvizsgálja legújabb betegét.*
- Cicc cicuska cicc! Gyere ide szépen, hadd nézzelek meg.* Meg azt, ahogy Nimeril kigondolta. A macsek három lábbal és girhesen is, de szalad elfelé. A szintén girhes lány pedig szalad utána. Még jó, hogy az állat kifelé iramodik a tér széle felé. Legalább nincsenek útban az emberek. Sikerül is megszorítania néhány üres láda között. Még jó, hogy nem tud mászni most sérülten, mert amúgy biztos meglépne, de akkor nem is üldözné a félvér sem.*
- Shhh! Semmi baj cicuska. Ígérem meggyógyítalak.* Ez nem igazán győzi meg a karmos bestiát. Fúj meg kaffog Nimeril felé. Azt nézi, hogy lehetne meglépni a lány lába mellett, viszont a tanonc se most jött le a fáról. Hagy neki egy kis rést, ami jó lehetőségnek tűnhet a menekülésre. Amikor pedig mozdul a macska, akkor ő is. Megcsípi, vagyis mondhatni. Ugyanis a mocskos dög rögtön az összes karmát belé mélyeszti és még harapni sem rest. Felháborodott macska nyávogást, majd fájdalmas felkiáltást lehet hallani, mielőtt a cicus visszarepülne a dobozok közzé, mert amin rátámad a félvérre az rögtön elhajítja.*
- Te koszos kis dög! Akkor is segíteni fogok rajtad, ha beledöglesz. Ide gyere te féreg!* Veti rá magát. Keserves állóharc alakul ki a ládák között a földön. Az arra járó kevés piacozó szörnyülködve néz oda. Valószínűleg az járhat a fejükben, hogy meg akarja enni a lány a macskát, de kit izgat ez? Az ő szemükben csak két koszos állat verekszik. Rövid dulakodás után azért csak felülkerekedik a bestián Nimeril. Az eredmény egy az ingébe tekert állat, ami 55 aranyat is megérne, ha meg kéne venni egy Mesélő (Májmétely) kereskedőtől
. Viszont így lesérülve semmit sem ér. Azt nem mondathatni, hogy a lány boldog lenne az eredményt illetően, hiszen tiszta vér az arca meg a keze. Ezek a csúnya karmolások sokáig meg fognak majd látszani. Az állat sem nyugodott még bele abba, hogy rab. Folyton ficánkol, de Nimeril ingébe tekerte, így most piszkos hasa kilátszik, de ez a legkevésbé sem zavarja. Ideje, hogy elinduljon a rendelőjébe. Nem lesz zökkenőmentes a gyógyítás sem, de azt majdcsak megoldja valahogy.*
9127. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2021-06-14 15:36:19
Üzenet elküldve: 2021-06-14 15:36:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
*Yeza a standok között kódorog. Elsősorban térképek után kérdezősködik, de sehol nem mond konkrétumot, csak hogy ajándékba lesz és valami különlegességet akar. Távoli, egzotikus helyekről vagy hasonló.*
- Ó, ez, ez nem is rossz! *hajt ki egyet, ami bár a partvidéket mutatja, de nem elég messzire.* - A szalonban egészen jól is festene, de a... *morfondírozik és elhúzza a száját kissé.* - Nem is tudom... a függönyökhöz túl... hmmm... Nincs valami... *a pergamen felé köröz jobbjával* ...kékebb? *kérdi egy lelkes, de a kartográfiában tökéletesen képzetlen fehérnép bájával.
Sajnos egyelőre nem jár sikerrel, így kénytelen tovább keresgélni. Olykor kissé elcsábul a finom kelmék, de főleg a csecsebecsék és illatszerek irányába.*
- Ó, ez, ez nem is rossz! *hajt ki egyet, ami bár a partvidéket mutatja, de nem elég messzire.* - A szalonban egészen jól is festene, de a... *morfondírozik és elhúzza a száját kissé.* - Nem is tudom... a függönyökhöz túl... hmmm... Nincs valami... *a pergamen felé köröz jobbjával* ...kékebb? *kérdi egy lelkes, de a kartográfiában tökéletesen képzetlen fehérnép bájával.
Sajnos egyelőre nem jár sikerrel, így kénytelen tovább keresgélni. Olykor kissé elcsábul a finom kelmék, de főleg a csecsebecsék és illatszerek irányába.*
9126. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2021-06-11 15:25:30
Üzenet elküldve: 2021-06-11 15:25:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
*Kellett már neki a felfrissülés és miután megtisztálkodott, kialudta magát és tiszta ruhát húzott, újra embernek érezheti magát. Kicsit eltérő módon választott ruhaszettet magának mint azt tőle megszokott. Most a gyakorlatiasságot részesítette előnyben a külcsínnel szemben, bár ruháira ezúttal sem lehet panasz.
Erős és strapabíró vászonnadrágban jelenik meg a piacon a Kalmár felől. Csizmája kényelmes, mind gyalogláshoz, mind lovagláshoz kiváló. A fehér ing felett ezúttal a vívómellénynek is nevezett bőrvértet visel, vállain pedig, a melegre való tekintettel könnyű sötét köpenyt. Természetesen nem maradhat el most sem a kalap és a szarvasbőrből varrt kesztyűk sem. Kathlyn most a köpeny rejtekében pihen a vállára akasztott szíjon, oldalán mesterkard, a combjára és az övére szíjazva pedig a kurta acélvesszőket rejtő tok, amelyek a számszeríjat teszik gyors és halálos fegyverré.
Könnyed mosollyal, egyedül sétál céltudatosan a piac felé, hogy ezúttal maga bonyolítson le pár üzletet. Sokat kíván költeni, mert minőségi árut venne és egy-két elmaradt apróság is belefér még az idejébe.
Bár intézője sokkal jobban alkuszik, egy báró megengedheti magának, hogy olykor hóbortból maga intézze dolgait. Kis alkudozás után át is adja a kofáknak (Mesélő (Májmétely)) a vásárlásáért kialkudott súlyos, 2336 aranyat rejtő erszényt.*
- Mindig öröm veletek üzletelni. *Mosolyog elégedetten a kofákra, majd szerzeményeivel meg is indul komótosan a nem is olyan messze lévő Központ felé, ahová a vásároltakat szánja. A többit majd Aztyan elintézi. Láthatóan örül, hogy kicsit az egyszerűbb dolgokkal is foglalkozhat és nem kell fejvadászokkal, gyilkos rokonokkal és kelekótya kancellárokkal bajlódnia.
Úgy sejti, Yezát is a Központban találja. Van számára egy testhezálló feladata, amivel a nagy kaland előtt szerezhet egy jó pontot az igric előtt. Egy amolyan beugró feladat. Minden bizonnyal a vörös számára sétagalopp lesz az egész.*
Erős és strapabíró vászonnadrágban jelenik meg a piacon a Kalmár felől. Csizmája kényelmes, mind gyalogláshoz, mind lovagláshoz kiváló. A fehér ing felett ezúttal a vívómellénynek is nevezett bőrvértet visel, vállain pedig, a melegre való tekintettel könnyű sötét köpenyt. Természetesen nem maradhat el most sem a kalap és a szarvasbőrből varrt kesztyűk sem. Kathlyn most a köpeny rejtekében pihen a vállára akasztott szíjon, oldalán mesterkard, a combjára és az övére szíjazva pedig a kurta acélvesszőket rejtő tok, amelyek a számszeríjat teszik gyors és halálos fegyverré.
Könnyed mosollyal, egyedül sétál céltudatosan a piac felé, hogy ezúttal maga bonyolítson le pár üzletet. Sokat kíván költeni, mert minőségi árut venne és egy-két elmaradt apróság is belefér még az idejébe.
Bár intézője sokkal jobban alkuszik, egy báró megengedheti magának, hogy olykor hóbortból maga intézze dolgait. Kis alkudozás után át is adja a kofáknak (Mesélő (Májmétely)) a vásárlásáért kialkudott súlyos, 2336 aranyat rejtő erszényt.
*- Mindig öröm veletek üzletelni. *Mosolyog elégedetten a kofákra, majd szerzeményeivel meg is indul komótosan a nem is olyan messze lévő Központ felé, ahová a vásároltakat szánja. A többit majd Aztyan elintézi. Láthatóan örül, hogy kicsit az egyszerűbb dolgokkal is foglalkozhat és nem kell fejvadászokkal, gyilkos rokonokkal és kelekótya kancellárokkal bajlódnia.
Úgy sejti, Yezát is a Központban találja. Van számára egy testhezálló feladata, amivel a nagy kaland előtt szerezhet egy jó pontot az igric előtt. Egy amolyan beugró feladat. Minden bizonnyal a vörös számára sétagalopp lesz az egész.*
9125. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2021-06-10 19:42:29
Üzenet elküldve: 2021-06-10 19:42:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
*A nyomasztó gondolatok közül ismerős hang rántja vissza. Tamburin és a jellegzetes hangzású wegtoreni pergető. Az egyszerű, ujjra fűzhető, lakkozott fa hangszer szapora koppanásai tökéletes aláfestést adnak a temperamentumos táncoknak. Yeza önkéntelenül az egyik stand ponyvájának takarásába húzódik. Csak most tudatosul benne, hogy idáig rejtőzködés és a már-már megszokássá görcsösödött óvatosság nélkül jött. Nem tudja már, mit gondoljon az itteni helyzetéről és zsong a feje a megannyi elmélettől, hogy ki és hogyan meg miért árulja el vagy játssza ki. Az otthoni muzsika pár percre feledteti vele mindezt. Félszeg vágyódással les ki a ponyva mögül.
A hímzett ruhák virágainak tükrös közepe táncoltatja a fényt. Csillan és ragyog. Rabul ejti Yeza pillantását. Szusszanva tépi ki magát a látvány markából és lapul ismét a stand széléhez, aztán szaporázva indul tovább. Kis kerülőt tesz, hogy messzebb haladhasson el a társulattól, de a zenét még sokáig hallja. A Kovácsműhely előtt már csak a dallam emléke lüktet a fejében, de próbál egyelőre szabadulni tőle, míg ezt letudja.*
A hímzett ruhák virágainak tükrös közepe táncoltatja a fényt. Csillan és ragyog. Rabul ejti Yeza pillantását. Szusszanva tépi ki magát a látvány markából és lapul ismét a stand széléhez, aztán szaporázva indul tovább. Kis kerülőt tesz, hogy messzebb haladhasson el a társulattól, de a zenét még sokáig hallja. A Kovácsműhely előtt már csak a dallam emléke lüktet a fejében, de próbál egyelőre szabadulni tőle, míg ezt letudja.*
9124. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2021-06-06 13:19:06
Üzenet elküldve: 2021-06-06 13:19:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Egy új élmény//
*A lány jót mosolyog amikor a fiú vitába száll vele. Türelmesen végig hallgatja, majd egy egyszerű kérdést tesz fel.*
-Zeekx voltál te már szerelmes?
*Reméli a másik nem sértődik meg a kérdésen és bólint az utazás egyedüli megélésére. Elmosolyodik a fiú érdeklődő természetén.*
-Rendben, mesélni fogok, viszont előtte innom kell.
*Felkuncog, majd figyelmesen hallgatja a fogadó történetét. Ámulattal tölti el, hogy milyen összetett komplexum terül el a piactól nem messze.*
-Ez mind nagyon jól hangzik. Lehet azt a fürdőt is érdemes lenne majd megnézni.
*A fiúra kacsint, majd abba az irányba néz, ahová az mutat. Az épület melyet megpillant tényleg nagyon impozánsnak hat és kitűnik a környezetéből. Egy jó darabig vizsgálgatja a helyet, amikor eszébe jut, hogy Zeekx a válaszára vár.*
-Mindenki, aki ott közöttünk él egy bizonyos életkorban el kell, hogy hagyja a falut és útra kell kelnie. Megjárni a nagyvilágot, felfedezni új dolgokat és tudást szerezni. Öt év áll rendelkezésünkre amit családunk tart számon. Hogyha vissza térünk megosztjuk tapasztalatainkat kiválasztjuk szakmánkat, amiben dolgozni fogunk életünk végéig és a közösség teljes jogú tagjává válva családot is alapíthatunk. Ha nem térünk vissza, akkor később soha nem tehetjük meg, hogyha pedig egy társunk ránk talál és a jelek alapján megismer, jogában áll megölni.
*A lány jót mosolyog amikor a fiú vitába száll vele. Türelmesen végig hallgatja, majd egy egyszerű kérdést tesz fel.*
-Zeekx voltál te már szerelmes?
*Reméli a másik nem sértődik meg a kérdésen és bólint az utazás egyedüli megélésére. Elmosolyodik a fiú érdeklődő természetén.*
-Rendben, mesélni fogok, viszont előtte innom kell.
*Felkuncog, majd figyelmesen hallgatja a fogadó történetét. Ámulattal tölti el, hogy milyen összetett komplexum terül el a piactól nem messze.*
-Ez mind nagyon jól hangzik. Lehet azt a fürdőt is érdemes lenne majd megnézni.
*A fiúra kacsint, majd abba az irányba néz, ahová az mutat. Az épület melyet megpillant tényleg nagyon impozánsnak hat és kitűnik a környezetéből. Egy jó darabig vizsgálgatja a helyet, amikor eszébe jut, hogy Zeekx a válaszára vár.*
-Mindenki, aki ott közöttünk él egy bizonyos életkorban el kell, hogy hagyja a falut és útra kell kelnie. Megjárni a nagyvilágot, felfedezni új dolgokat és tudást szerezni. Öt év áll rendelkezésünkre amit családunk tart számon. Hogyha vissza térünk megosztjuk tapasztalatainkat kiválasztjuk szakmánkat, amiben dolgozni fogunk életünk végéig és a közösség teljes jogú tagjává válva családot is alapíthatunk. Ha nem térünk vissza, akkor később soha nem tehetjük meg, hogyha pedig egy társunk ránk talál és a jelek alapján megismer, jogában áll megölni.
9123. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2021-06-04 13:39:52
Üzenet elküldve: 2021-06-04 13:39:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Dalthondan//
- Gratulálok ez egészen szép kis dalocska volt
* Frekderkun meg is tapsolja az előadást. *
- Az az igazság, hogy én még nem döntöttem el milyen hangszeren lenne érdemes megtanulni játszani. De mindegy is. Szerintem menjünk a Taverna a három baráthoz-ba. Ott jó lesz nekünk. Meghívlak majd valamire. Még az is lehet, hogy mulatni fogunk, és egy két menyecskét is felszedünk.
~ Csak ki ne forgassanak a pénzemből. ~
* Fekderkun ezen komoran elgondolkodik, és ezt az elf észre veheti, és kérdezhet róla az úton ha érdekli a dolog. *
- Gratulálok ez egészen szép kis dalocska volt
* Frekderkun meg is tapsolja az előadást. *
- Az az igazság, hogy én még nem döntöttem el milyen hangszeren lenne érdemes megtanulni játszani. De mindegy is. Szerintem menjünk a Taverna a három baráthoz-ba. Ott jó lesz nekünk. Meghívlak majd valamire. Még az is lehet, hogy mulatni fogunk, és egy két menyecskét is felszedünk.
~ Csak ki ne forgassanak a pénzemből. ~
* Fekderkun ezen komoran elgondolkodik, és ezt az elf észre veheti, és kérdezhet róla az úton ha érdekli a dolog. *
9122. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2021-06-04 06:51:46
Üzenet elküldve: 2021-06-04 06:51:46
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Frekderkun//
*Frekderkun egy kis bemutatót kér zenei tudásából, amit nincs szándékában elutasítani.*
-Miért is ne? Nincs semmi akadálya.
*Előveszi mellénye belső zsebéből a furulyáját, ajkait megnedvesíti nyelvével, majd belekezd rövid előadásába. Lassú, lágy fuvallathoz hasonlító kezdésbe kezd, majd lassacskán elkezd a magasabb hangokat is játszani és a tempón is egy kisebb gyorsulás jelenik meg, keveredve magasabb és alacsonyabb hangokkal. Játékát pár perc múlva abba is hagyja, hiszen csak egy rövid bemutatóról volt szó.*
-Na, milyennek gondolja?
*Túl sokat nem mutatott, de azért a férfinak még meglehet a véleménye. Válasza után ő is válaszol Frekderkun kérdésére.*
-Vannak időszakok, amikor igen jól lehet keresni vele, de a hidegebb időkben már kevésbé. Elsőnek is kell egy hangszer, amin játszani akar, és azt meg is kell venni, ami azért nem drága, de nem árt egy kicsit gyűjtögetni rá.
*Ad tanácsot a férfinak. Végül ha nincs a férfinak kérdése, akkor megkérdezi, hogy vele tart e.*
-Akkor indulhatunk?
*Már bőven elmúlt dél, bár azért még nincs késő, csak nem akar túl későn indulni és végül egy újabb éjszakát a városban tölteni. Abban viszont biztos, hogy az út közben éri majd őket az este, úgyhogy reménykedik, hogy találnak egy fogadót az út közben.*
*Frekderkun egy kis bemutatót kér zenei tudásából, amit nincs szándékában elutasítani.*
-Miért is ne? Nincs semmi akadálya.
*Előveszi mellénye belső zsebéből a furulyáját, ajkait megnedvesíti nyelvével, majd belekezd rövid előadásába. Lassú, lágy fuvallathoz hasonlító kezdésbe kezd, majd lassacskán elkezd a magasabb hangokat is játszani és a tempón is egy kisebb gyorsulás jelenik meg, keveredve magasabb és alacsonyabb hangokkal. Játékát pár perc múlva abba is hagyja, hiszen csak egy rövid bemutatóról volt szó.*
-Na, milyennek gondolja?
*Túl sokat nem mutatott, de azért a férfinak még meglehet a véleménye. Válasza után ő is válaszol Frekderkun kérdésére.*
-Vannak időszakok, amikor igen jól lehet keresni vele, de a hidegebb időkben már kevésbé. Elsőnek is kell egy hangszer, amin játszani akar, és azt meg is kell venni, ami azért nem drága, de nem árt egy kicsit gyűjtögetni rá.
*Ad tanácsot a férfinak. Végül ha nincs a férfinak kérdése, akkor megkérdezi, hogy vele tart e.*
-Akkor indulhatunk?
*Már bőven elmúlt dél, bár azért még nincs késő, csak nem akar túl későn indulni és végül egy újabb éjszakát a városban tölteni. Abban viszont biztos, hogy az út közben éri majd őket az este, úgyhogy reménykedik, hogy találnak egy fogadót az út közben.*
9121. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2021-06-03 17:39:08
Üzenet elküldve: 2021-06-03 17:39:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Dalthontan//
- Örülök, hogy találkoztunk! Azt mondod bárd vagy? Hát a kedvemért játssz el valamit a hangszereden! Aztán ha te is úgy gondolod akkor csatlakozom a kalandútra, de csak egy kis ideig.
* Frekderkun már rég hallott muzsikaszót, és örül neki, hogy végre itt a lehetőség egy igazi muzsikustól hallani valami jó muzsikát. Bár nem vár túl nagy csinnadrattát az egy szál furulyától. *
- Azért megkérdezem , hogy jól lehet ezzel a szakmával keresni, mert én is szeretnék magam is egy kicsit megtanulni zenélni. Aztán képezném magam. Ki tudja? Lehet, hogy lesz belőlem valami félnótás zenész.
- Örülök, hogy találkoztunk! Azt mondod bárd vagy? Hát a kedvemért játssz el valamit a hangszereden! Aztán ha te is úgy gondolod akkor csatlakozom a kalandútra, de csak egy kis ideig.
* Frekderkun már rég hallott muzsikaszót, és örül neki, hogy végre itt a lehetőség egy igazi muzsikustól hallani valami jó muzsikát. Bár nem vár túl nagy csinnadrattát az egy szál furulyától. *
- Azért megkérdezem , hogy jól lehet ezzel a szakmával keresni, mert én is szeretnék magam is egy kicsit megtanulni zenélni. Aztán képezném magam. Ki tudja? Lehet, hogy lesz belőlem valami félnótás zenész.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10037-10056