//Nyári forgatag//
//Ciss//
*Nagyszerű, filozófiai vitába bonyolódott egy tízévessel, mi jöhet még? Nem, nem kéne mindenkinek morcoskodnia, de ostobának sem köteles lenni az emberfia, mégis a halandók nagy többsége rettenetesen vak és bolond.*
- Akkor mi lenne? *vonja meg a vállát* Ennek a világnak teljesen mindegy, hogy mit csinálunk benne, rossz ez már így is, és úgy is, mindenképpen az. Majd talán sok száz, vagy ezer év múlva fogunk valamit érni, addig viszont csinálunk, amit akarunk. Én morgok, te pedig hülyeségeket kérdezel.
*Így igaz, a világban mindenkinek megvan a maga helye, és a maga szerepe, habár Lorew szeretné egy kicsivel többre vinni, mint az egyszerű morgás. Sokkal magasztosabb célja van neki.*
- Hasznos, látványos, de veszélyes is. Ha egy tál vizet ott hagysz a szobában, akkor semmi baja nem lesz a helynek, ha viszont egy égő fáklyát dobsz a szobába... nos, látványosnak bizonyosan látványos lesz.
*Nos igen, a világon vannak dolgok, amik nem érik meg. Például feláldozni az életedet valaki másért, vagy pénzt adni a koldusnak. Ó, és gyerekekkel entitásokról beszélni, többnyire az a tapasztalat, hogy a kreativitásuk miatt nyitottabbak a felsőbb világok felé, de ez a kölyök láthatóan igencsak kívülálló a fajtájában.*
- A mágiában is hiszel. Mit gondolsz az honnan származik?
*Vajon honnan kapták a halandók ezt a nagyszerű adományt, amely oly' sok helyzetben megsegíti őket. Hát persze, még régen a felsőbb erőktől, ez soha nem is volt kérdés, csak hát... a főpap és társai, elődei és utódai igyekeznek az emberek fejébe tuszkolni, hogy ez a mi tudományunk, és viszonyítsuk csak magunkat az állatokhoz, hiszen ők nem tudnak varázsolni, ezért vagyunk mi a felsőbbrendűek. Éppen az entitásokról nem beszélnek, akik világra jöttük pillanatában több erőt birtokolnak, mint Amos Thenior valaha is fog.*
- Mint említettem, nincsenek barátaim *nem mintha a barátság olyan volna, mint a kereskedelmi kapcsolat, vagy a házasság, hogy a papír miatt van úgy, az érzések alapján működik, amelyekkel Lorew nem rendelkezik. A barátok csak arra valók, hogy megzsarolhassák vele, illetve bárki ilyen, akihez kötődik. Nem mintha nála fennállni ez a veszély, de aki mást jobban szeret, mint saját magát, az az életét dobja el. Lorewnek ha lesz is barátja, oda fogja lökni a gödörbe bármikor maga helyett. De hát eljő a haladás, a kisgyerek felfogja, hogy bizony Ar Thenior a régi főpap, Amos fia pedig az új eresztés, habár már ő sem mai gyerek, de az ilyenek mindig sokáig húzzák. Hiába, az elnyomás örök, az elnyomók pedig sokáig élnek, ez is a világ rendje. De legalább ilyenkor jó, hogy halandók... Még azt is megérti, hogy nem kell írnia, hiszen kit érdekel most már a piac. Sokkal jobban érdekli Lorewet a nő, aki korábban itt volt. Bolond volt-e, részeg, avagy... Közeleg a pillanat, ahogy Vi mondta.*
- Áh, szóval itteniek a szüleid, és mivel foglalkoznak? *ha a kölyköt írnoknak taníttatták, akkor bizonyára felveti őket a pénz, ez abból a szempontból jó, hogy talán bájitalokkal is foglalkoznak. Ha pedig nem, akkor még mindig ott van a dolog, hogy egy gazdag család gyerekével ismerkedett össze... habár nem, annyira nem lehetnek gazdagok, hogy ő kedves legyen a tündérrel.*