// Hadrian //
*Mi-lynn? - kérdezne vissza, aztán ahogy körbenéz, rájön. Persze, így már érti ezt a maskarát, hiszen jól emlékszik arra a kevéske dologra, amit az elfről megtudott. Állandóan menekülnie kell, így nem csoda, hogy nem vállalhatja fel azt, aki. Ez mondjuk nem mentség arra, hogy szó nélkül lelépett, legalább hagyhatott volna egy rövid üzenetet, vagy valami - bár Freya most így gondolkodik, két hónap távlatából már mindegy lenne, üzent-e vagy sem annak idején.*
- Mit kell tennem, hogy elhidd, nincs szükségem védelemre? *fonja össze maga előtt a karjait. Úgy dönt, belemegy a színjátékba, úgyis szimpatikus számára ez az új név.
A kérdésre nem felel. Nem akarja, hogy eltűnjön, de nem tudna választ adni arra, miért. Nem tetszik neki az a magabiztos vigyor az elf arcán, mert azt szűri le ebből, hogy Drian remekül szórakozik. Az nem jó, szenvednie kéne és bűnhődnie, még ha ez túlzás is.
Kizökken egy pillanatra a játékból, ahogy a férfi megérinti az arcát. A simítás vörös pírt csal az arcára, s hogy zavarát leplezze, megpróbálja félrecsapni Drian kezét.*
- Nekem nincs akkora rutinom benne, mint neked...
*Nem tartja rossz dolognak a hazudozást, bár tény, nem szívesen él vele. Ha ügyesebb lenne benne, talán az egész életét végigfüllentette volna.*
- Abenor... Maga a megtestesült szerénység
*Képtelen leplezni a mosolyát, akaratlan is cinkos vigyorra görbül a szája. Sajnos ez a szélhámosság tetszik neki, jobban passzol szerinte az elfhez, mint a bocsánatkérés.* Kár értük, szépek voltak
*Sajnálkozik a földön széttaposott gyöngyökért, majd kíváncsian hallgatja az elf további szavait. A meglepettség ma már többször átfutott az arcán, most viszont kétségbeesés olvasható ki a szemeiből, mikor Drian közli, hogy elhagyja a várost. Freya pár pillanatig úgy bámul rá, mint kidobott kiskutya a gazdájára, aztán elfordítja a fejét, hogy véletlenül se olvashasson a tekintetéből. Nem marasztalná. Nincs annyi pénz vagy olyan istenség, amiért szavakkal bárkit is marasztalna, mert azzal elárulná, hogy megkedvelte az illetőt.*
- Menjünk. Tetszik az új barátod, de Rorickot hol hagytad? Remélem, jól gondját viseled
*Holmi gyerekes bosszúvágyból szeretné azt a látszatot kelteni, hogy Rorick sorsa jobban foglalkoztatja az elfénél.*
- Gyalog jöttem, legalább visszafizetheted most a múltkori fuvart, és így kvittek leszünk. *Arra az esetre céloz, amikor az erdőből való menekülés során Freya hátasára ültek. Ha most Drian viszonozza a szívességet, akkor azzal jóformán mindenféle számlát rendeztek, mindent kiegyenlítettek, és olyan, mintha a találkozásuk meg sem történt volna. Ez a gondolat keserű szájízt hagy maga után, és a hangulata máris elborul.*
- Nos, Rywinn úr, remélem megosztja velem az elmúlt két hónap minden izgalmas történését. Selynn Amunte kisasszony, szolgálatára *nyújtja kezét az elfnek, akár egy úri fruska, ki kézcsókra vár.*
A hozzászólás írója (Freya Mortensen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.08.12 19:14:26