//Kisasszony hóbortok//
*Alenia válasza megerősíti a gyanúját, miszerint barátnője nagyon ritkán, vagy éppen még soha nem járt kint a piacon. Az utóbbi az, amiről végül kiderül, hogy igazság, és bár rossz abba belegondolni, hogy valaki egy aranykalitkában élje az életét, - a kifejezés ugyan talán erős túlzás, de jobb hirtelen nem jut az eszébe, - annak fényében, ami velük történt, már meg tudja érteni.
Való igaz, hogy az események bebizonyították, hogy a féltés és félelem nem volt teljesen alaptalan, ez viszont csak még egy érv a szemében amelett, hogy érdemes lenne a minél teljesebb egyenlőségre törekedni. Ha egy társadalom legalsó és legfelső rétegei között a különbségek a lehető legkisebbek, vagy még jobb, egyáltalán nincsenek, akkor értelme sincs annak, hogy valakik anyagi haszon reményében ártatlan, fiatal lányokat raboljanak el, kínozzanak és csonkítsanak meg.
Persze ezt a gondolatát nem mondja ki, mivel nem szeretné újrakezdeni a tegnapi vitát. A helye és az ideje sincs itt, bár igazság szerint, nem csak most, hanem soha többé nem akarja elkezdeni előröl, mert nem látja értelmét. Egyrészt tegnap sikerült valami kompromisszum-féleségre jutniuk és ehhez Aleniának elég volt csak Eeyr nevét felhasználnia, másrészt pedig amúgy sem hiszi, hogy a világ éppen abba az irányba megy, amit ő kívánatosnak gondolna. Nem utolsó sorban pedig elméleti viták helyett sokkal jobb élvezni a pillanatot, azt, hogy együtt lehetnek végre itt.
Mert, ami őt illeti, szereti, ahogyan a piacon lüktet az élet, és kíváncsi rá, hogy mindez Aleniát is meg fogja-e annyira fogni, mint amennyire őt már sikerült.
Elvben a Tanácsháza a város központja, valójában talán éppen ez a piac, ahol összefutnak az életnek a szálai, nem pusztán a város, hanem az egész környék életének a szálai, hiszen itt nem csak helyiek akarnak eladni és venni, nem csak ők ismerkednek, barátkoznak, tesznek szert nyereségre, vagy éppen veszítenek, mert egy élelmes kereskedő képes jól átverni őket.
Aztán itt van még a változatossága is az egésznek. Bár nem mindig vannak ugyanott ugyanazok a kereskedők, néha pedig ugyanannál a standál más, az árust helyettesítő, alkalmi munkás fogad, látszólagos kuszasága ellenére mégis kiismerhető és felfedezhető a tér, de a változatosság itt még bőven nem ér véget.
Egyszer gyönyörű és finom virágok illata kúszik be ellenállhatatlanul az orrba, hogy aztán nem sokkal később eladásra hajtott állatok ürülékének a szaga készülő frissensültek és olcsó sör illatával keveredjen különös elegyet alkotva, attól függően, hogy épp merre járnak itt. Máskor pedig arra kell figyelniük, hogy ne menjenek véletlenül sem neki egy éppen figyelmetlen, részeg törpének, vagy arra, hogy képesek legyenek időben kikerülni fura külsejű alakokat, akiken talán egy kislány is látná, hogy nem éppen vásárolni tévedtek véletlenül ide.*
- Itt minden és mindenki itt van, kicsit olyan, mint az egész városnak és a környékének a sűrített esszenciája. Szinte minden értelmes faj képviselője kisgyerektől az aggastyánokig, rengeteg kereskedő és persze árú a néhány aranyért megszerezhető apróságoktól kezdve egészen a hintókig. Holdpihét is itt vettem. *mondja, bár nem gondolja, hogy mindaz, amit mond újdonságot jelentene Aleniának, hiszen attól, hogy nem járt még itt, még nyilván el tudja és eddig is el tudta képzelni, hogy milyen lehet és lehetett korábban.*
- De sokáig nekem is újdonság volt, hogy ekkora a piac meg ennyi minden van, mert azelőtt csak kis vidéki vásárokon jártam anyával, otthon készített füstölőket árultunk és néhány apróságot. *meséli.*
- Nem mondom, hogy teljesen jól kiismerem itt magam, de azért eléggé, mert szeretek sokszor csak úgy nézelődni és sétálgatni itt, szóval eltévedni nem fogunk. *ígéri meg, aztán rátér a lényegre is, mert elsősorban azért jöttek, hogy az útra felkészüljenek, nem pedig azért, hogy ő magában elmélkedjen, idegenvezetőt játsszon, vagy pedig meséljen.*
- Én is nagyjából arra gondoltam, hogy ilyesmiket kéne venni. *mondja, miután meghallgatja Alenia ötleteit, mert most kivételesen nem gondolkodott előre, hogy mit, hogyan és merre, mint általában szokott, és éppen azért nem, mert igyekszik Alenia kívánságaihoz hozzáigazítani a vásárlás sorrendjét magát.
Persze máskor valóban igyekszik a lehető leggondosabban fejben előre eltervezni mindent. Természetétől teljesen idegen lenne, ha nem mindig célirányosan vásárolna, hanem csapongva és ötletszerűen, ahogyan az is, ha úgy járna ki ide, hogy nem tudja előre már legalább nagyjából azt, hogy mit szeretne majd venni. Sokszor mindezek ellenére, mégis éppen azt élvezi, hogy magával sodorja és ragadja csak úgy nézelődni a kedve, illetve olyan dolgokat is megszemlélni, amiket nem szándékozik megvenni éppen, akár azért, mert fontosabb dolgokra kellene a pénz, akár, mert egyszerűen tényleg nincsen éppen rá szükség.*
- Szerintem kezdjük a nadrágoknál és a cipőkkel először. *javasolja, mert úgy van vele, hogy egyszerűbb feladat ezekből kiválasztani a megfelelőt, mint mondjuk olyan blúzt, vagy egyéb felsőrészt találni, ami szép, mégsem teszi feltűnővé Alenia hiányzó karját.*
- Van árus, aki mindkettőt egyszerre árul, és csizmákat is, nincs is innen messze. Egy kényelmesebb csizma kéne inkább cipő helyett, lehetőleg olyan, aminek lapos a talpa, vagy csak nagyon kis sarka van, meg egy szűk, kényelmes nadrág, de majd te eldöntöd, hogy melyikből melyik legyen. Színben én feketét választanék a helyedben. Talán annyira nem vagy oda a fekete színért, de a szőke lányoknak nagyon jól áll, pont a szőkeségüket emeli ki, biztosan te is szép lennél benne. Nem mintha annyira nagyon poros, meg koszos lenne az út, de ettől még a világosabb ruhák akkor is sokkal könnyebben koszolódnak sajnos, épp ezért utazáshoz szerintem egyszerűbb valami egészen sötét, amin nem, vagy sokkal kevésbé látszik meg a por.
*Csak magában teszi hozzá, hogy nem mintha nem lenne mindegy, ha egyszer ő mossa majd ki, és szívesen segít ebben is Niának, ettől még szokása szerint igyekszik gyakorlatiasan gondolkodni, de igazság szerint, azért is javasolta ezt, mert eddig nem nagyon járt ilyesmiben, ő pedig tényleg nagyon szívesen megnézné Aleniát, ha nem is talpig feketében, de olyan ruhában, amiben ez a szín dominál, ami elvben nem is szín, bár ő ezt a gondolatot kicsit azért erős ellentmondásnak érezte mindig, ahogyan most is. Annyiból mondjuk mindegy, hogy ezen sem éppen most fog mélyebben elgondolkodni.
Kíváncsian várja mindenesetre Alenia válaszát, amennyiben pedig kedvező legalább abban a tekintetben, hogy kezdhetik a nadrág és a cipő, vagy csizma megvásárlásával, el is kezdi majd őt vezetni a lehető legrövidebb úton a számára látásból már régóta ismert kereskedő felé.*