Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 278 (5541. - 5560. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
5560. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-09-11 20:48:38
Üzenet elküldve: 2016-09-11 20:48:38
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Hát igen, ilyen az ő formája. Csöbörből vödörbe. Amennyire Ydriss kihátrál a vitákból, a sebhelyes kis nőstényke úgy mar rá minden szavára. Belé mélyeszti a karmait minden apró megjegyzésével. Nem is lenne ezzel olyan nagy baj, ha Kharasshi keze nem lenne megkötve szinte minden szempontból a replika terén.
A mentés viszont csodával határos módon működik. Az ékszer elnyeri a némber tetszését és kisimítja a homlokáról az ingerült ráncokat. Még valami elismerésfélét is kap. Ezek után próbálná nem megvenni! Csak az a helyzet, hogy pontosan tisztában van vele, kizárt, hogy ennyi pénz legyen az erszényében.
~Na, ebből vágd ki magad, nagyokos!~
Összekaparja hát maradék büszkeségét és megemeli az állát a nőstény előtt.*
- Még meggondolom, hogy megérdemled-e. *Visszanyújtja az ékszert az árusnak.* - Tegye félre nekem *mondja, de szúrós pillantása csak ezután fordul felé a lányról.* - Holnap délelőtt visszajövök érte. *Adhatna foglalót, de jobbnak látja, ha az erszénye továbbra is takarásban marad, nehogy kiderüljön a ferdítés. De valószínűleg elég lesz az a nézés is egy magafajta mélységi hímtől, ami szavak nélkül is azt sugallja "visszajövök, s ha a nyaklánc már nem lesz meg, a dobogó szívedet viszem helyette".
Tovább lép a csillogó portékák mellől és elindul a bazársoron.*
- Nem szoktam el tőle *mondja, mint aki meg van győződve állítása igazáról.* - Csak a helyzet idegen. Te pedig provokálsz. Készakarva.
*Még nem tudja, hogy fogja kezelni ezt a helyzetet, de reménykedik, hogy idővel Iluse is csillapodik majd.* - Nem bánom *tárja szét a karjait.* - Élezd csak rajtam a nyelved, álnok nőszemély. Ha ez tesz boldoggá.
*Hát igen, ilyen az ő formája. Csöbörből vödörbe. Amennyire Ydriss kihátrál a vitákból, a sebhelyes kis nőstényke úgy mar rá minden szavára. Belé mélyeszti a karmait minden apró megjegyzésével. Nem is lenne ezzel olyan nagy baj, ha Kharasshi keze nem lenne megkötve szinte minden szempontból a replika terén.
A mentés viszont csodával határos módon működik. Az ékszer elnyeri a némber tetszését és kisimítja a homlokáról az ingerült ráncokat. Még valami elismerésfélét is kap. Ezek után próbálná nem megvenni! Csak az a helyzet, hogy pontosan tisztában van vele, kizárt, hogy ennyi pénz legyen az erszényében.
~Na, ebből vágd ki magad, nagyokos!~
Összekaparja hát maradék büszkeségét és megemeli az állát a nőstény előtt.*
- Még meggondolom, hogy megérdemled-e. *Visszanyújtja az ékszert az árusnak.* - Tegye félre nekem *mondja, de szúrós pillantása csak ezután fordul felé a lányról.* - Holnap délelőtt visszajövök érte. *Adhatna foglalót, de jobbnak látja, ha az erszénye továbbra is takarásban marad, nehogy kiderüljön a ferdítés. De valószínűleg elég lesz az a nézés is egy magafajta mélységi hímtől, ami szavak nélkül is azt sugallja "visszajövök, s ha a nyaklánc már nem lesz meg, a dobogó szívedet viszem helyette".
Tovább lép a csillogó portékák mellől és elindul a bazársoron.*
- Nem szoktam el tőle *mondja, mint aki meg van győződve állítása igazáról.* - Csak a helyzet idegen. Te pedig provokálsz. Készakarva.
*Még nem tudja, hogy fogja kezelni ezt a helyzetet, de reménykedik, hogy idővel Iluse is csillapodik majd.* - Nem bánom *tárja szét a karjait.* - Élezd csak rajtam a nyelved, álnok nőszemély. Ha ez tesz boldoggá.
5559. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-09-11 20:18:04
Üzenet elküldve: 2016-09-11 20:18:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
*Mindent a közbiztonságért! Egy ilyen terv sehol sem sülhet fel. Csoda, hogy még senkinek nem jutott eszébe és nem jár már most mindenki csupán azokban az apró páncéldarabokban. A kérdés azonban még mindig megmarad: Mi lesz a férfi tolvajokkal és azokkal a férfiakkal, akiket ők akarnak kirabolni? Nem csupán a hölgyek biztonságára kell gondolni, mikor a városi kriminalitás a téma.
~Néhány arany, hát persze.~ Rhebosse lenyeli a választ, hogy ha még az istállós fiúnak is aranyban kell fizetnie, akkor akár a testét is áruba bocsáthatná, hisz számításai szerint még a gatyája is rámegy majd magára a ló megvásárlására. Vagyis a szoknyája épp.
Ahogy a páros odaérkezik a sorban álló, magukat az eladójukhoz hasonlóan rendkívül unó hátasokhoz, a fickó szeme felcsillan. Na nem a lehetséges vásárlók láttán, sokkal inkább Frankón akad meg a szeme. Nem csoda, a mögötte álló lovak nyomába sem érhetnek a paripának. Egytől egyig póni, gebe, mintha mindnek lenne valami defektje.*
- Eladó, jó uram? *hangzik a felelet a rókaképű, ideges mozgású krapektől. Távolról sem nyújtott bizalomgerjesztő benyomást, de ha csak tőle lehet itt lovat venni, be kell érjék vele.*
- Az éppen van, nézze csak, ezeket kiválóbbnál kiválóbb hátasokat itt megettem!
*Rhebosse felvirul, na nem a „kiváló hátasok” láttán, hanem azon, hogy tényleg eladók. Bár láthatóan a fickó úgy szűrte le a helyzetet, hogy Svirrel kell majd tárgyalnia.*
- Na és melyik a… *gondolkodik el, mert még sosem vett lovat.* a legjobb?
*Ezzel nem lőhet mellé. Meg aztán hátha látja a fickó, hogy mennyire komolyak a szándékaik.*
- Kérem… *tárja szét karjait a pasas.* Loek U'pech csak és kizárólag a legjobb lovakkal foglalkozik. Megsért azzal, hogy bármelyik is jobb lehet a másiknál. Mind elsőosztályú telivér.
*Az egyik elsőosztályú telivér forog, mocorog kicsit és egy hatalmas adag citrommal fejti ki véleményét Loek U'pechről.*
- Kedves Loek… *kezdi újra a vörös, és a kalaposra sandít, hogy az biztosan ne szalassza el mennyire jól csinálja a lány az üzletelést.* Egy könnyen kezelhető, megbízható lovat szeretnék.
- Az van, mind jól van tanítva, kedves hölgyem. *köti az ebet a karóhoz a vérbeli üzletember.*
- Hát akkor… *nyújtózkodik a lány, szeme ide-oda jár az állatok közt míg meg nem állapodik egy szép, almásderes, kissé ugyan köpcös és alacsony jószágon.*
- Azt mennyiért adja?
- Azt, kérem, ugyan. Nézze inkább ezt a szép jószágot. *csap rá egy foltos lóra, amelyik a legközelebb áll hozzá. Ahogy az állat mozdul látható, hogy baj lehet a jobb hátsó lábával.*
- Mondok én valamit maguknak. *kezdi magyarázni az árus kettejüknek.* Mit szólnának egy cseréhez? A maguk láthatóan hibás alultáplált lova ezért a szépségért, a következő lóra meg adok kedvezményt.
*Rhebosse kitátja a száját és tágra nyílt szemekkel várja hogyan fogadja majd Svir, vagy akár Frankó ezt a pofátlan ajánlatot. Ha tehette volna még időben befogja szegény ló fülét, hogy ne hallja ezt a sértést.*
~Néhány arany, hát persze.~ Rhebosse lenyeli a választ, hogy ha még az istállós fiúnak is aranyban kell fizetnie, akkor akár a testét is áruba bocsáthatná, hisz számításai szerint még a gatyája is rámegy majd magára a ló megvásárlására. Vagyis a szoknyája épp.
Ahogy a páros odaérkezik a sorban álló, magukat az eladójukhoz hasonlóan rendkívül unó hátasokhoz, a fickó szeme felcsillan. Na nem a lehetséges vásárlók láttán, sokkal inkább Frankón akad meg a szeme. Nem csoda, a mögötte álló lovak nyomába sem érhetnek a paripának. Egytől egyig póni, gebe, mintha mindnek lenne valami defektje.*
- Eladó, jó uram? *hangzik a felelet a rókaképű, ideges mozgású krapektől. Távolról sem nyújtott bizalomgerjesztő benyomást, de ha csak tőle lehet itt lovat venni, be kell érjék vele.*
- Az éppen van, nézze csak, ezeket kiválóbbnál kiválóbb hátasokat itt megettem!
*Rhebosse felvirul, na nem a „kiváló hátasok” láttán, hanem azon, hogy tényleg eladók. Bár láthatóan a fickó úgy szűrte le a helyzetet, hogy Svirrel kell majd tárgyalnia.*
- Na és melyik a… *gondolkodik el, mert még sosem vett lovat.* a legjobb?
*Ezzel nem lőhet mellé. Meg aztán hátha látja a fickó, hogy mennyire komolyak a szándékaik.*
- Kérem… *tárja szét karjait a pasas.* Loek U'pech csak és kizárólag a legjobb lovakkal foglalkozik. Megsért azzal, hogy bármelyik is jobb lehet a másiknál. Mind elsőosztályú telivér.
*Az egyik elsőosztályú telivér forog, mocorog kicsit és egy hatalmas adag citrommal fejti ki véleményét Loek U'pechről.*
- Kedves Loek… *kezdi újra a vörös, és a kalaposra sandít, hogy az biztosan ne szalassza el mennyire jól csinálja a lány az üzletelést.* Egy könnyen kezelhető, megbízható lovat szeretnék.
- Az van, mind jól van tanítva, kedves hölgyem. *köti az ebet a karóhoz a vérbeli üzletember.*
- Hát akkor… *nyújtózkodik a lány, szeme ide-oda jár az állatok közt míg meg nem állapodik egy szép, almásderes, kissé ugyan köpcös és alacsony jószágon.*
- Azt mennyiért adja?
- Azt, kérem, ugyan. Nézze inkább ezt a szép jószágot. *csap rá egy foltos lóra, amelyik a legközelebb áll hozzá. Ahogy az állat mozdul látható, hogy baj lehet a jobb hátsó lábával.*
- Mondok én valamit maguknak. *kezdi magyarázni az árus kettejüknek.* Mit szólnának egy cseréhez? A maguk láthatóan hibás alultáplált lova ezért a szépségért, a következő lóra meg adok kedvezményt.
*Rhebosse kitátja a száját és tágra nyílt szemekkel várja hogyan fogadja majd Svir, vagy akár Frankó ezt a pofátlan ajánlatot. Ha tehette volna még időben befogja szegény ló fülét, hogy ne hallja ezt a sértést.*
5558. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-09-11 17:06:36
Üzenet elküldve: 2016-09-11 17:06:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1636
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1636
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
*Csakugyan sok problémára megoldást adna az olyan nagyon sokat emlegetett ruhadarab széles körben való elterjedése. A világvégét kiáltó szekták közül a prűdebbek tagjai például egészen leblokkolnának ekkora erkölcstelenség láttán, a már úgyis minden mindegy jelszóval a testi élvezetek féktelen hajszolását propagálók pedig az irigységtől pukkadnának meg, amiért nem ők álltak elő az ötlettel. A közbiztonság is javulna, hisz ugye az erszényeket kevesebb helyre lehetne eldugni, így meg ugye kevesebb figyelés is elegendő lenne a tolvajok ellen, a tolvajok pedig nem tudnák hová elrejteni az elcsent pénzt és árukat. A csuklyás-köpenyes alakokat pedig sokkal könnyebben kiszúrnák a derék városőrök. Ők természetesen valami könnyen megkülönböztethető színű hacuka viselésére lennének kötelezve, hogy rögtön tudják a városiak, kihez fussanak segítségért.*
- Néhány arany néha is megteszi. Többnyire. *Kicsit zagyva, de azért így igaz, ahogy mondja. Neki legalábbis ezt a módszer alkalmazva még semmi gondja nem akadt az istálló személyzetével.*
- Rendben, menjünk arra. *Arra mennek. Lóháton. A slusszpoén az, hogy megérkezni is ugyanígy érkeznek meg. Igen, lóháton. Rhebosse kérésére bólint, aztán megpróbálja elkapni a kupec tekintetét. Ha a szemkontaktust megtalálta, akkor a biccentés és a kalapemelés következik. A következő lépés, hogy leszállnak Frankó hátáról és közelebb mennek a kereskedőhöz.*
- Jó napot, jó uram! Van-e ló eladó? *Ő megkérdezte, innentől Rhebosse is csatlakozhat. Elvégre neki lesz a ló, nem a kalaposnak.*
- Néhány arany néha is megteszi. Többnyire. *Kicsit zagyva, de azért így igaz, ahogy mondja. Neki legalábbis ezt a módszer alkalmazva még semmi gondja nem akadt az istálló személyzetével.*
- Rendben, menjünk arra. *Arra mennek. Lóháton. A slusszpoén az, hogy megérkezni is ugyanígy érkeznek meg. Igen, lóháton. Rhebosse kérésére bólint, aztán megpróbálja elkapni a kupec tekintetét. Ha a szemkontaktust megtalálta, akkor a biccentés és a kalapemelés következik. A következő lépés, hogy leszállnak Frankó hátáról és közelebb mennek a kereskedőhöz.*
- Jó napot, jó uram! Van-e ló eladó? *Ő megkérdezte, innentől Rhebosse is csatlakozhat. Elvégre neki lesz a ló, nem a kalaposnak.*
5557. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-09-11 14:33:59
Üzenet elküldve: 2016-09-11 14:33:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
*Páncélhacuka mindenkinek, minden igényre! A kovácsok meg egyre kisebbeket s egyre pikánsabbakat készítenek majd, egészen addig, míg már csak egy falatnyi fém takarja a kérdéses részeket. Teljesen biztos, hogy a hatás nem csupán békés, hanem egészen fenomenális volna. Na meg mindenkinek jobb, ha ilyen időkben a népesség-csökkenés ellensúlyozásra kerül egy keveset.
Rhebosse kételkedik benne, hogy divatba jönne a viselet, valószínűleg még így is inkább a nemes urak, meg a kevésbé nemes urak vásárolnák a portékát a hölgyek számára, akik aztán sohasem vennék fel őket, köszönhetően a praktikusság teljes hiányának. Persze nem Rhebosse, hisz a vörös annyira szereti az ő kalaposát, hogy néhanapján csak kész érte ilyen komoly áldozatokat hozni.*
- Majd kitalálok valamit. *kacsint hozzá, pedig nem is áll szándékában féltékennyé tenni a férfit. Egy egészen más terv fogant meg a szürkeállományában. Finomságokról, süteményekről melyeket a konyháról csen, rendszeres kis ajándékokról. Hisz mint tudjuk, a férfiak szívéhez -s ezúttal a megfelelő lógondozásához- a gyomrukon át vezet a második legrövidebb út.*
- Talán nézzünk el arra hátra! *nyugtatja Svirt, s mutat a piac másik vége felé. Az mégsem járja, hogy se csónakot se lovat ne találjanak. Ha így alakul, kénytelenek lennének már-már szerencsétlennek elkönyvelni a mai napot.
Ha sikerül kényelmes sétagaloppban átcaplatniuk a piacozók között anélkül, hogy Frankó bárkinek a sarkára lépne lassan megláthatják, amint az egyik sátor mögött szép sorban ácsorog pár paci. Kisebbek-nagyobbak. Előttük pedig egy igen unottnak tűnő fickó támaszkodik.*
- Ott, nézd! *derül fel a lány, mert már kezdett bizony kétségbe esni. Esni meg senki sem szeret, sem kétségbe, sem lóról le.* Kérdezzük meg eladóak-e. *A pasas kizárásos alapon vagy lovat árul, vagy lólimonádét ennyi állattal maga mögött.*
Rhebosse kételkedik benne, hogy divatba jönne a viselet, valószínűleg még így is inkább a nemes urak, meg a kevésbé nemes urak vásárolnák a portékát a hölgyek számára, akik aztán sohasem vennék fel őket, köszönhetően a praktikusság teljes hiányának. Persze nem Rhebosse, hisz a vörös annyira szereti az ő kalaposát, hogy néhanapján csak kész érte ilyen komoly áldozatokat hozni.*
- Majd kitalálok valamit. *kacsint hozzá, pedig nem is áll szándékában féltékennyé tenni a férfit. Egy egészen más terv fogant meg a szürkeállományában. Finomságokról, süteményekről melyeket a konyháról csen, rendszeres kis ajándékokról. Hisz mint tudjuk, a férfiak szívéhez -s ezúttal a megfelelő lógondozásához- a gyomrukon át vezet a második legrövidebb út.*
- Talán nézzünk el arra hátra! *nyugtatja Svirt, s mutat a piac másik vége felé. Az mégsem járja, hogy se csónakot se lovat ne találjanak. Ha így alakul, kénytelenek lennének már-már szerencsétlennek elkönyvelni a mai napot.
Ha sikerül kényelmes sétagaloppban átcaplatniuk a piacozók között anélkül, hogy Frankó bárkinek a sarkára lépne lassan megláthatják, amint az egyik sátor mögött szép sorban ácsorog pár paci. Kisebbek-nagyobbak. Előttük pedig egy igen unottnak tűnő fickó támaszkodik.*
- Ott, nézd! *derül fel a lány, mert már kezdett bizony kétségbe esni. Esni meg senki sem szeret, sem kétségbe, sem lóról le.* Kérdezzük meg eladóak-e. *A pasas kizárásos alapon vagy lovat árul, vagy lólimonádét ennyi állattal maga mögött.*
5556. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-09-11 11:16:43
Üzenet elküldve: 2016-09-11 11:16:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1636
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1636
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
*Bizonyosan megoldható lenne a páncélhacuka a finoman kidolgozott részletek nélkül is. Lehetne sima változat, mindenféle csicsa és ciráda nélkül a kisebb pénzűeknek, meg azoknak, akiknek ezek nélkül is elég élénk a fantáziája. Látható tehát, hogy ő igazán mindent megtenne, hogy e most még különc áru a széles tömegek által is ismert, és nem csak ismert, de szeretett és viselt is legyen. Harchoz persze egyáltalán nem alkalmas a viselet, de nem is szeretné, ha harcolnának benne. A békés megoldások híve, nem hiányzik neki, hogy léptem-nyomon gyepálják egymást Lanawin népei.
A Piactérre sokkal gyorsabban érkeznek meg, mint a városból kifelé a folyópartra. Ez persze egyáltalán nem meglepő, mert most ugye mind a ketten Frankó hátán ülnek. Leszállni pedig addig le sem szállnak, amíg valami lókupechez hasonlót nem találnak. Így a magasból ugyebár sokkal könnyebb bámészkodni és kupecek után kutatni.*
- Igen, tud ő is. Csak ne felejts el jóban lenni vele, akkor sokkal jobban odafigyel a lovadra. *Áll elő egy talán tényleg hasznos tanáccsal. Ilyenből is kell minden napra legalább egy, különben még azt mondhatná valaki, hogy teljesen fölöslegesen jártatja a száját olyan sokat.*
- Na hol vannak már ezek? *Türelmetlenkedik. Nem szokta meg, hogy nem találja meg rögtön, amit keres. Ma pedig ez már másodszorra történhet meg. Katasztrófa!*
A Piactérre sokkal gyorsabban érkeznek meg, mint a városból kifelé a folyópartra. Ez persze egyáltalán nem meglepő, mert most ugye mind a ketten Frankó hátán ülnek. Leszállni pedig addig le sem szállnak, amíg valami lókupechez hasonlót nem találnak. Így a magasból ugyebár sokkal könnyebb bámészkodni és kupecek után kutatni.*
- Igen, tud ő is. Csak ne felejts el jóban lenni vele, akkor sokkal jobban odafigyel a lovadra. *Áll elő egy talán tényleg hasznos tanáccsal. Ilyenből is kell minden napra legalább egy, különben még azt mondhatná valaki, hogy teljesen fölöslegesen jártatja a száját olyan sokat.*
- Na hol vannak már ezek? *Türelmetlenkedik. Nem szokta meg, hogy nem találja meg rögtön, amit keres. Ma pedig ez már másodszorra történhet meg. Katasztrófa!*
5555. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-09-10 20:52:18
Üzenet elküldve: 2016-09-10 20:52:18
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Tudta jól, hogy ezzel fel fogja ingerelni a hímet. De nem ő lenne, ha nem tette volna. Egy nap alighanem mindent vissza fog fizetni neki Kharasshi, ám amíg nála van a gyeplő, minden egyes pillanatát ki fogja élvezni. És egy pillanatra sem tagadja.*
- A fajtánk már csak ilyen. De bizonyára elszoktál tőle a felszíni mellet. *A fejét csóválja, de közben alattomosan mosolyog. Utána azonban komoly kifejezést erőltet magára.*
- Igen, tudom. Máskülönben aligha cserélnéd a bátyád életét egy esélyre vele. Nem, nem vagyok ostoba, tudom, hogy nem csak a kölyök miatt van. *Fonja keresztbe maga előtt a kezeit.
A csecsebecsét, meg úgy általában az árus portékáit nagyon szemügyre sem veszi. Egészen addig, míg a helyzetet nem próbálja azzal menteni Kharasshi, hogy neki válogat. Nem egy nagy ékszer bolond maga sem, így kétli ennek igazság tartalmát. Azonban egyfajta béke ajánlatként elfogadja. A szépet azért még ő is értékeli. Kézbe veszi a medaliont, s a fény felé tartva szemügyre veszi benne a követ. Ritka darab, nem mindennap botlik a mélységi ilyen árnyalatokba. Az ezüstöt pedig valahogy mindig jobban preferálta az aranynál, már ha ékszer viselésről volt szó.*
- Szép darab, jó szemed van hozzá. *Visszaadja a nyakéket Kharasshinak, ezzel rábízva a döntést, tényleg megveszi-e a csecsebecsét, vagy mégsem kívánja a pénzét szórni.*
*Tudta jól, hogy ezzel fel fogja ingerelni a hímet. De nem ő lenne, ha nem tette volna. Egy nap alighanem mindent vissza fog fizetni neki Kharasshi, ám amíg nála van a gyeplő, minden egyes pillanatát ki fogja élvezni. És egy pillanatra sem tagadja.*
- A fajtánk már csak ilyen. De bizonyára elszoktál tőle a felszíni mellet. *A fejét csóválja, de közben alattomosan mosolyog. Utána azonban komoly kifejezést erőltet magára.*
- Igen, tudom. Máskülönben aligha cserélnéd a bátyád életét egy esélyre vele. Nem, nem vagyok ostoba, tudom, hogy nem csak a kölyök miatt van. *Fonja keresztbe maga előtt a kezeit.
A csecsebecsét, meg úgy általában az árus portékáit nagyon szemügyre sem veszi. Egészen addig, míg a helyzetet nem próbálja azzal menteni Kharasshi, hogy neki válogat. Nem egy nagy ékszer bolond maga sem, így kétli ennek igazság tartalmát. Azonban egyfajta béke ajánlatként elfogadja. A szépet azért még ő is értékeli. Kézbe veszi a medaliont, s a fény felé tartva szemügyre veszi benne a követ. Ritka darab, nem mindennap botlik a mélységi ilyen árnyalatokba. Az ezüstöt pedig valahogy mindig jobban preferálta az aranynál, már ha ékszer viselésről volt szó.*
- Szép darab, jó szemed van hozzá. *Visszaadja a nyakéket Kharasshinak, ezzel rábízva a döntést, tényleg megveszi-e a csecsebecsét, vagy mégsem kívánja a pénzét szórni.*
5554. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-09-10 20:50:23
Üzenet elküldve: 2016-09-10 20:50:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
*Azért egy olyan buja apróság is komoly kihívás egy kovácsnak, hisz rengeteg apró részlet, csodaszépen kidolgozott díszítés szerepelt azon a darabon is, amit a vörös próbált. Az ára meg, fölér egy teljes páncélöltözékével, ha nem kétszer annyiért is vesztegetik az igazán pikáns darabokat. Tulajdonképpen ilyen háborús időkben a páncélhacukák sokkal gazdaságosabb árunak számítanak, hisz kevesebb anyagfelhasználás mellett sokkal több aranyat hoznak a házhoz. A drága fém pedig megmarad a nemes fegyverekbe rakni, hogy azzal mentsék meg a hős kalandorok a csöppnyi fémruhába öltöztetett cselédeket.
Lassan ügetnek vissza, amerről jöttek, s még tovább is. Sietni nem kell, nem kergeti őket senki (ezúttal, szerencsére).
Nézelődhetnek és kényelmesen megvitathatják a lótulajdonosok kötelességeit.*
- Ne mondj ilyet, olyan jó ló. *Ő azért nem olyan biztos benne, hogy Frankó nem érti mit beszél a gazdája. Jobb félni, mint megijedni, nehogy idő előtt ledobja őket a hátáról sértettségében. Még az is lehet, hogy ha tényleg találnak egy lókupect szegény pára azt hiszi majd, hogy nem venni, hanem eladni akarnak.*
- Gondolom, az istállós fiú is tud róla gondoskodni ha épp nem érek rá. *hányja-veti magában mennyi csutakolást, ganézást és etetést bírna ki alkalomadtán.*
- A piacon mindenfélét kapni, nem hiszem, hogy pont ló ne lenne. Hacsak el nem vitték az összeset a csatákba. *jut eszébe s néz kissé aggodalmasan a kalap alá.
Idővel Frankó patadobogása mellé kezd a piaci kofák hangja, meg a városiak alkudozó beszéde beszüremleni, s lassan már láthatják is a fent említett alakokat, ahogy egymást próbálják meggyőzni mindenféléről.*
Lassan ügetnek vissza, amerről jöttek, s még tovább is. Sietni nem kell, nem kergeti őket senki (ezúttal, szerencsére).
Nézelődhetnek és kényelmesen megvitathatják a lótulajdonosok kötelességeit.*
- Ne mondj ilyet, olyan jó ló. *Ő azért nem olyan biztos benne, hogy Frankó nem érti mit beszél a gazdája. Jobb félni, mint megijedni, nehogy idő előtt ledobja őket a hátáról sértettségében. Még az is lehet, hogy ha tényleg találnak egy lókupect szegény pára azt hiszi majd, hogy nem venni, hanem eladni akarnak.*
- Gondolom, az istállós fiú is tud róla gondoskodni ha épp nem érek rá. *hányja-veti magában mennyi csutakolást, ganézást és etetést bírna ki alkalomadtán.*
- A piacon mindenfélét kapni, nem hiszem, hogy pont ló ne lenne. Hacsak el nem vitték az összeset a csatákba. *jut eszébe s néz kissé aggodalmasan a kalap alá.
Idővel Frankó patadobogása mellé kezd a piaci kofák hangja, meg a városiak alkudozó beszéde beszüremleni, s lassan már láthatják is a fent említett alakokat, ahogy egymást próbálják meggyőzni mindenféléről.*
5553. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-09-10 20:39:42
Üzenet elküldve: 2016-09-10 20:39:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Tehetett volna erre egy kisebb összeget. De ő volt az ostoba, hogy pont ennek a rosszmájú kis szukának próbálja itt kiteregetni a lelki szennyesét. Ebben a pillanatban még komolyan nem tudja, hogy fogja megállni, hogy ne tekerje ki a nyakát, míg az a kölyök megszületik. Annyi biztos, hogy pokoli próbatétel lesz. Még csak arra se bazírozhat, hogy legfeljebb rákap az italra. Míg a fivérét meg nem találja, szüksége lesz minden éberségére. De hogy a rossebbe fogja elviselni ezt a tortúrát addig józanul, arról fogalma sincs. Uralkodnia kell magán, hogy el ne roppantsa a kezében azt a kis függőt, ami balszerencséjére épp ekkor következett soron a mustrán.
Forr benne a düh. Csoda, hogy még nem párállik ki az orrán, mint egy rossz kedvű tűzokádó fenevadén a füst.*
- Ydriss harcos. Méghozzá nem is akármilyen! *fordul szembe a nősténnyel. Ha nem a gyerekével lenne viselős, már biztos a zsibárus kacatjai közé vágta volna, hogy a stand nyögve hányt volna pozdorját alatta.* - És nem mondtam le róla *emeli fenyegetőn a mutatóujját Iluse felé.*
- Elveszítem, tudom *csap a levegőbe tehetetlenül.* - De nem mondtam le róla. *Pedig a mozdulat annyira nagyon akarná inkább azt az ékszeres állványt felborítani, hogy valamennyire, legalább egy egészen kicsit megszabadítsa ettől az indulattól a pusztítás. De türtőzteti magát. Jobb lesz, ha hozzászokik.*
- Nagyon élvezed ezt, igaz? *hunyorít gyilkos pillantással a nőstényre.* - Az én nyomoromon szórakozol ennyire jól vagy még mindig a kis felszíni piszkálja a büszkeségedet?
*Szerencsére a következő mondatát már nem mondja ki. Már eddig se kellett volna elmennie. Még csak az hiányzik, hogy magára haragítsa a veszett perszónát. Igyekszik kiprüszkölni haragja maradékát és nem belebonyolódni jobban.*
- Neked válogattam *próbálkozik egy ügyes mentéssel és a tenyerére vesz egy nyakláncot. Az ezüst foglalat különleges színű opálkövet zár magába. Mélysége van. Vörös és kék dereng benne, mintha észak különös fényei lennének fajtája ízlése szerint kőbe zárva.*
*Tehetett volna erre egy kisebb összeget. De ő volt az ostoba, hogy pont ennek a rosszmájú kis szukának próbálja itt kiteregetni a lelki szennyesét. Ebben a pillanatban még komolyan nem tudja, hogy fogja megállni, hogy ne tekerje ki a nyakát, míg az a kölyök megszületik. Annyi biztos, hogy pokoli próbatétel lesz. Még csak arra se bazírozhat, hogy legfeljebb rákap az italra. Míg a fivérét meg nem találja, szüksége lesz minden éberségére. De hogy a rossebbe fogja elviselni ezt a tortúrát addig józanul, arról fogalma sincs. Uralkodnia kell magán, hogy el ne roppantsa a kezében azt a kis függőt, ami balszerencséjére épp ekkor következett soron a mustrán.
Forr benne a düh. Csoda, hogy még nem párállik ki az orrán, mint egy rossz kedvű tűzokádó fenevadén a füst.*
- Ydriss harcos. Méghozzá nem is akármilyen! *fordul szembe a nősténnyel. Ha nem a gyerekével lenne viselős, már biztos a zsibárus kacatjai közé vágta volna, hogy a stand nyögve hányt volna pozdorját alatta.* - És nem mondtam le róla *emeli fenyegetőn a mutatóujját Iluse felé.*
- Elveszítem, tudom *csap a levegőbe tehetetlenül.* - De nem mondtam le róla. *Pedig a mozdulat annyira nagyon akarná inkább azt az ékszeres állványt felborítani, hogy valamennyire, legalább egy egészen kicsit megszabadítsa ettől az indulattól a pusztítás. De türtőzteti magát. Jobb lesz, ha hozzászokik.*
- Nagyon élvezed ezt, igaz? *hunyorít gyilkos pillantással a nőstényre.* - Az én nyomoromon szórakozol ennyire jól vagy még mindig a kis felszíni piszkálja a büszkeségedet?
*Szerencsére a következő mondatát már nem mondja ki. Már eddig se kellett volna elmennie. Még csak az hiányzik, hogy magára haragítsa a veszett perszónát. Igyekszik kiprüszkölni haragja maradékát és nem belebonyolódni jobban.*
- Neked válogattam *próbálkozik egy ügyes mentéssel és a tenyerére vesz egy nyakláncot. Az ezüst foglalat különleges színű opálkövet zár magába. Mélysége van. Vörös és kék dereng benne, mintha észak különös fényei lennének fajtája ízlése szerint kőbe zárva.*
5552. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-09-10 19:31:47
Üzenet elküldve: 2016-09-10 19:31:47
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Látja feltételezése igazának jeleit, s bár nem teszi szóvá most, elraktározza emlékeiben. Ami talán rosszabb, mintha azonnal leordítaná a hím fejét a helyéről. Azonban kellően nyűgös ahhoz, hogy ezt a problémát ne most rendezze le. Akkora szerencséje viszont biztosan nem lesz, hogy a hím felfogja, ő kötelezte el magát valaki mellett, pontosabban egy felszíni elf mellett. Akik ráadásul a hűséget egészen másképp értelmezik, mint ők. Iluse viszont szabad, mint a madár, és azzal áll össze, akivel akar, és amikor akar. Csak mivel hasa most akkora mint egy jóllakott óriásnak, eltekint az efféle esti élvezetektől.
A válasz hallatán nem szól közbe, legalábbis egy darabig. Szemét azonban enyhén felvonja, mikor Kharasshi kiböki, asszonykája lehet, nem is várta őt vissza.*
- Aki nem harcos, nem tudja, milyen az az élet. Mert ha emlékeim nem csalnak, elmondtad neki, odahaza mivel is tengetted a napjaid. Vaagy... *Gyanakodva szűkülnek össze szemei miközben a mélységi hímet méregeti.* "csak nem valamelyik rokonát csináltad ki? *Kerekednek el szemei a végére, ám a döbbent kifejezés hamar hangos hahotában folytatódik.*
- Ó te jó mélység, hát te is megéred a pénzed! Na hát ezek után nem csoda, ha nem rohant, hogy a nyakadba ugorjon. Már értem, miért mondtál le róla ilyen hamar. *Vigyorog még mindig, mint a tejbe tök. Mint aki most hallotta az évszázad viccét.
Akkor is csak a fejét csóválja, mikor a hím a csecsebecséket nézegeti. Abban is biztos, hogy nem magának válogat.*
- Ez még akkor is kevés lenne, ha ékszer mániás a kicsike. No de hogyan akarsz kimászni ebből a szószból? *Pillant kérdőn hímre. A nőstényke tekintetéből könnyedén ki lehet olvasni: csapdába ejtetted magad Kharasshi.*
A hozzászólás írója (Iluse Yawanarylth) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.09.10 19:55:50
*Látja feltételezése igazának jeleit, s bár nem teszi szóvá most, elraktározza emlékeiben. Ami talán rosszabb, mintha azonnal leordítaná a hím fejét a helyéről. Azonban kellően nyűgös ahhoz, hogy ezt a problémát ne most rendezze le. Akkora szerencséje viszont biztosan nem lesz, hogy a hím felfogja, ő kötelezte el magát valaki mellett, pontosabban egy felszíni elf mellett. Akik ráadásul a hűséget egészen másképp értelmezik, mint ők. Iluse viszont szabad, mint a madár, és azzal áll össze, akivel akar, és amikor akar. Csak mivel hasa most akkora mint egy jóllakott óriásnak, eltekint az efféle esti élvezetektől.
A válasz hallatán nem szól közbe, legalábbis egy darabig. Szemét azonban enyhén felvonja, mikor Kharasshi kiböki, asszonykája lehet, nem is várta őt vissza.*
- Aki nem harcos, nem tudja, milyen az az élet. Mert ha emlékeim nem csalnak, elmondtad neki, odahaza mivel is tengetted a napjaid. Vaagy... *Gyanakodva szűkülnek össze szemei miközben a mélységi hímet méregeti.* "csak nem valamelyik rokonát csináltad ki? *Kerekednek el szemei a végére, ám a döbbent kifejezés hamar hangos hahotában folytatódik.*
- Ó te jó mélység, hát te is megéred a pénzed! Na hát ezek után nem csoda, ha nem rohant, hogy a nyakadba ugorjon. Már értem, miért mondtál le róla ilyen hamar. *Vigyorog még mindig, mint a tejbe tök. Mint aki most hallotta az évszázad viccét.
Akkor is csak a fejét csóválja, mikor a hím a csecsebecséket nézegeti. Abban is biztos, hogy nem magának válogat.*
- Ez még akkor is kevés lenne, ha ékszer mániás a kicsike. No de hogyan akarsz kimászni ebből a szószból? *Pillant kérdőn hímre. A nőstényke tekintetéből könnyedén ki lehet olvasni: csapdába ejtetted magad Kharasshi.*
A hozzászólás írója (Iluse Yawanarylth) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.09.10 19:55:50
5551. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-09-10 18:36:20
Üzenet elküldve: 2016-09-10 18:36:20
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Abból a pillantásból bizony ő is kap. Iluse megsejti a gondolatmenetét, az pedig nem jó előjel a számára. Azért bármennyire is pórázon van, a végsőkig nem hunyászkodik meg. Nem mondhatni, hogy tudatos nála ez a dolog, de természetesen jogot formál a nőstényre. Ha kicsit is átgondolná, talán nem pillantana vissza ilyen rátartian, de egyelőre nem gondolkodik ilyesmin, csak evickél az egyre zavarosabbá váló érzésein. Majd akkor kap agyérgörcsöt, amikor ráébred, hogy nagyon is benne van a pakliban, hogy Iluse másfelé nézelődjön. Egyelőre viszont az újfent kényelmetlen témakörről egy újabb váltás következik. A következő kérdés ráadásul nem is olyan, ami lassan forrósodik, hanem ami már kiejtve égeti az amúgy is érzékeny légkört.*
- Rosszul *feleli Kharasshi, meglepően higgadtan. Hogy a téma ennek ellenére kényes, az is jól mutatja, hogy elindul. Lassú sétára kéri ezzel a nősténykét. Nem nagyon tudna erről beszélni egy helyben toporogva.*
- Ráadásul maga se tudta, hogy akarjon-e visszavárni egyáltalán. Én *kezd bele kissé vontatottan* - tettem néhány dolgot a múltban, amivel nem igazán tudott megbirkózni. De háborúban a halál nem válogat. Én se tettem.
*Nem beszél szívesen erről a témáról, ezt nem nehéz kitalálni, de az is észrevehető, hogy csak őrlődik rajta, ha nem beszélheti ki végre valakinek. Komái nem nagyon akadnak errefelé, mióta az az akasztani való félszemű délre vonult. Nem igazán jön ki a városi népekkel. Leginkább csak a verekedésig jut velük. Ezen Khannal is túlestek, talán kétszer is, de másokkal valahogy itt vége is szakad az ismerkedési folyamatnak.*
- Mondhatni, nem volt felhőtlen a viszontlátás *sóhajt és a zsibárus felakasztgatott csecsebecséivel babrál, pedig semmi érdeklődés nem mutat irántuk. De talán Ydrissnek tetszene valamelyik. A jó ég tudja.*
*Abból a pillantásból bizony ő is kap. Iluse megsejti a gondolatmenetét, az pedig nem jó előjel a számára. Azért bármennyire is pórázon van, a végsőkig nem hunyászkodik meg. Nem mondhatni, hogy tudatos nála ez a dolog, de természetesen jogot formál a nőstényre. Ha kicsit is átgondolná, talán nem pillantana vissza ilyen rátartian, de egyelőre nem gondolkodik ilyesmin, csak evickél az egyre zavarosabbá váló érzésein. Majd akkor kap agyérgörcsöt, amikor ráébred, hogy nagyon is benne van a pakliban, hogy Iluse másfelé nézelődjön. Egyelőre viszont az újfent kényelmetlen témakörről egy újabb váltás következik. A következő kérdés ráadásul nem is olyan, ami lassan forrósodik, hanem ami már kiejtve égeti az amúgy is érzékeny légkört.*
- Rosszul *feleli Kharasshi, meglepően higgadtan. Hogy a téma ennek ellenére kényes, az is jól mutatja, hogy elindul. Lassú sétára kéri ezzel a nősténykét. Nem nagyon tudna erről beszélni egy helyben toporogva.*
- Ráadásul maga se tudta, hogy akarjon-e visszavárni egyáltalán. Én *kezd bele kissé vontatottan* - tettem néhány dolgot a múltban, amivel nem igazán tudott megbirkózni. De háborúban a halál nem válogat. Én se tettem.
*Nem beszél szívesen erről a témáról, ezt nem nehéz kitalálni, de az is észrevehető, hogy csak őrlődik rajta, ha nem beszélheti ki végre valakinek. Komái nem nagyon akadnak errefelé, mióta az az akasztani való félszemű délre vonult. Nem igazán jön ki a városi népekkel. Leginkább csak a verekedésig jut velük. Ezen Khannal is túlestek, talán kétszer is, de másokkal valahogy itt vége is szakad az ismerkedési folyamatnak.*
- Mondhatni, nem volt felhőtlen a viszontlátás *sóhajt és a zsibárus felakasztgatott csecsebecséivel babrál, pedig semmi érdeklődés nem mutat irántuk. De talán Ydrissnek tetszene valamelyik. A jó ég tudja.*
5550. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-09-10 16:34:30
Üzenet elküldve: 2016-09-10 16:34:30
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Néhány pillanatig résnyire szűkült szemmel méregeti Kharasshit. Talán az okoz neki ekkora megkönnyebbülést, hogy egy ember nősténnyel lakik. Nem pedig egy hímmel? Az ő érdekében reméli, hogy nem ez járt a fejében. Senki nem akarja felébreszteni az alvó sárkányt, ugyebár, főleg ha ez a képletes bestia a valóságban egy várandós mélységi. Még csak az kellene, hogy ez a hím azt higgye, bármiféle engedélyt kellene kérnie tőle neki. Senkinek nem tartozik sem elszámolással, sem engedelmességgel, aki pedig mást hisz, az a világ legnagyobb ostobája.
Azonban mielőtt feleslegesen kapna dührohamot, inkább másfelé tereli gondolatait. A könnyed, hétköznapi csevej, ami egy ilyen helyzetben merülhetne fel, nos, neki sem épp az erőssége.*
- Hogy viselte az asszonyod a távol léted? *Bök ki végül valami kérdést, habár talán nem a legszerencsésebb témaválasztás. Igaz, mentségére szóljon, sem nem szurkálódni, se nem kötekedni nem akar ezzel, egyszerűen csak ez jutott eszébe. Meg megannyi másik kérdés a küzdővermekkel kapcsolatban, annyi esze viszont van, hogy ne azokról faggassa a hímet.*
*Néhány pillanatig résnyire szűkült szemmel méregeti Kharasshit. Talán az okoz neki ekkora megkönnyebbülést, hogy egy ember nősténnyel lakik. Nem pedig egy hímmel? Az ő érdekében reméli, hogy nem ez járt a fejében. Senki nem akarja felébreszteni az alvó sárkányt, ugyebár, főleg ha ez a képletes bestia a valóságban egy várandós mélységi. Még csak az kellene, hogy ez a hím azt higgye, bármiféle engedélyt kellene kérnie tőle neki. Senkinek nem tartozik sem elszámolással, sem engedelmességgel, aki pedig mást hisz, az a világ legnagyobb ostobája.
Azonban mielőtt feleslegesen kapna dührohamot, inkább másfelé tereli gondolatait. A könnyed, hétköznapi csevej, ami egy ilyen helyzetben merülhetne fel, nos, neki sem épp az erőssége.*
- Hogy viselte az asszonyod a távol léted? *Bök ki végül valami kérdést, habár talán nem a legszerencsésebb témaválasztás. Igaz, mentségére szóljon, sem nem szurkálódni, se nem kötekedni nem akar ezzel, egyszerűen csak ez jutott eszébe. Meg megannyi másik kérdés a küzdővermekkel kapcsolatban, annyi esze viszont van, hogy ne azokról faggassa a hímet.*
5549. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-09-09 22:18:59
Üzenet elküldve: 2016-09-09 22:18:59
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
~Nősténnyel~
- Á... *biccent a válaszra, méghozzá nagyon rosszul játszott közönyösséggel. Ami azt illeti, a képére van írva az elégedettség vagy megkönnyebbülés vagy a kettő elegye.
Mi tagadás, Iluse mindig is szemrevaló nőstényke volt, de a várandósságtól valahogy egészen... kivirult. Mindegy, milyen házsártos, mennyire kibírhatatlanná gyűrűzik az amúgy is vérlázító természete. Hiába a kialvatlanságtól karikás szemek, a bedagadt boka, a hátfájását támasztó jellegzetes tartás. Ragyog.
Ha Kharasshit megkérdeznék, biztos valami epéset válaszolna, de a lelke mélyén azért felettébb nagy büszkeséggel tölti el, hogy egy ilyen nőstény hordja a gyermekét. Alattomos fúria.*
- Egyetlen pillantással is *jegyzi meg félhangosan a lakótárs hiedelmeire rákötve. Élc és méltatás olyan pokolian harmonikus keveréke ül a megjegyzésben, hogy akarattal se nagyon lehet egyik vagy másik javára értelmezni. Mindkettő egész igazsággal feszít. Így, egymás mellett.*
~Nősténnyel~
- Á... *biccent a válaszra, méghozzá nagyon rosszul játszott közönyösséggel. Ami azt illeti, a képére van írva az elégedettség vagy megkönnyebbülés vagy a kettő elegye.
Mi tagadás, Iluse mindig is szemrevaló nőstényke volt, de a várandósságtól valahogy egészen... kivirult. Mindegy, milyen házsártos, mennyire kibírhatatlanná gyűrűzik az amúgy is vérlázító természete. Hiába a kialvatlanságtól karikás szemek, a bedagadt boka, a hátfájását támasztó jellegzetes tartás. Ragyog.
Ha Kharasshit megkérdeznék, biztos valami epéset válaszolna, de a lelke mélyén azért felettébb nagy büszkeséggel tölti el, hogy egy ilyen nőstény hordja a gyermekét. Alattomos fúria.*
- Egyetlen pillantással is *jegyzi meg félhangosan a lakótárs hiedelmeire rákötve. Élc és méltatás olyan pokolian harmonikus keveréke ül a megjegyzésben, hogy akarattal se nagyon lehet egyik vagy másik javára értelmezni. Mindkettő egész igazsággal feszít. Így, egymás mellett.*
5548. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-09-09 21:33:41
Üzenet elküldve: 2016-09-09 21:33:41
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Hogy mennyire szeret mások idegein táncot lejteni... kiváltképp Kharasshién. Még úgy is, hogy tisztában van vele, ez könnyen az életébe kerülhet. Azonban most olyan fogást talált a hímen, amit nem szándékozik csak úgy kihasználatlanul hagyni.
Ennek ellenére mégis hagyja, hadd terelődjenek békésebb témák felé - már amennyire ez neki békésebb. Talán csak mert hosszú a nap már.*
- Egy ember nősténnyel lakok. Neki kell a pénz, nekem meg kell valaki, akit ugráltathatok. Hála az égnek, továbbra is azt hiszi, hogy egyetlen gyors mozdulattal véget vethetek a nyomorult életének, csak mert mélységi vagyok. *Ami jelen helyzetben egy jó nagy vicc. Mozogni is alig tud, fáj a háta, a válla, a lába, a talpa, és még sorolhatná. A legszörnyűbb az egészben, hogy tényleg kell valaki, akit ugráltathat. És nem azért, mert kettejük közül ő élvezi a helyzeti előnyt, ő van a hatalmi pozícióban, hanem mert rá van szorulva. Kell valaki, aki egyszerű, hétköznapi feladatokat megcsinálja, mert ő nem tudja. Mások segítségére szorul. Ez pedig rettentően idegesíti és bosszantja. Ez olyan gyengeség, amit nem visel el, és nem tűr meg. Mégis, a természet furcsa fintora, hogy ennyire korlátok közé sodor egy anyaság elé néző mélységi nőstényt, hogy ennyire védtelenné és kiszolgáltatottá teszi. Egyszerűen gyűlöli ezt az érzést. Épp ezért sem túl ragozni nem akarja, sem részletezni, vagy egyáltalán beszélni róla.*
*Hogy mennyire szeret mások idegein táncot lejteni... kiváltképp Kharasshién. Még úgy is, hogy tisztában van vele, ez könnyen az életébe kerülhet. Azonban most olyan fogást talált a hímen, amit nem szándékozik csak úgy kihasználatlanul hagyni.
Ennek ellenére mégis hagyja, hadd terelődjenek békésebb témák felé - már amennyire ez neki békésebb. Talán csak mert hosszú a nap már.*
- Egy ember nősténnyel lakok. Neki kell a pénz, nekem meg kell valaki, akit ugráltathatok. Hála az égnek, továbbra is azt hiszi, hogy egyetlen gyors mozdulattal véget vethetek a nyomorult életének, csak mert mélységi vagyok. *Ami jelen helyzetben egy jó nagy vicc. Mozogni is alig tud, fáj a háta, a válla, a lába, a talpa, és még sorolhatná. A legszörnyűbb az egészben, hogy tényleg kell valaki, akit ugráltathat. És nem azért, mert kettejük közül ő élvezi a helyzeti előnyt, ő van a hatalmi pozícióban, hanem mert rá van szorulva. Kell valaki, aki egyszerű, hétköznapi feladatokat megcsinálja, mert ő nem tudja. Mások segítségére szorul. Ez pedig rettentően idegesíti és bosszantja. Ez olyan gyengeség, amit nem visel el, és nem tűr meg. Mégis, a természet furcsa fintora, hogy ennyire korlátok közé sodor egy anyaság elé néző mélységi nőstényt, hogy ennyire védtelenné és kiszolgáltatottá teszi. Egyszerűen gyűlöli ezt az érzést. Épp ezért sem túl ragozni nem akarja, sem részletezni, vagy egyáltalán beszélni róla.*
5547. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-09-09 21:18:19
Üzenet elküldve: 2016-09-09 21:18:19
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Ó, hogy ennek a megátalkodott nősténynek mekkora tehetsége van hozzá, hogy előcsalja Kharasshiból az érzést, a vágyat, hogy ráfogjon arra a karcsú nyakacskára és szorítsa, szorítsa, amíg nyugalmat nem szerez magának!
Csikorgatja a fogait a válaszra, próbálja nem mutatni, hogy mi jár a fejében, de a szeme alatt egy ideg önkéntelen rángása elég beszédesen jelzi, mekkora lélekjelenléttel türtőzteti magát meg a véleményét a helyzetre való tekintettel.
Szerencsére a téma kanyarodik és némileg békésebb vizekre eveznek. Természetesen Iluse így sem könnyíti meg a dolgát. Ha bármilyen apróságot kért volna, Kharasshi már hasznosnak érezhette volna magát, de nem! Nem kell semmi. A hím pedig továbbra is ott toporog az apaság mihaszna szerepében, aminek görcsösen próbál megfelelni, de az egész valahogy csak suta szerepjátéknak tűnik. Kirekesztik ebből a fontos dologból és ezzel nem nagyon tud mit kezdeni.*
- És *köszörüli meg a torkát* - egyedül laksz? Vagy van, aki segítsen? *puhatolózik, méghozzá a lehető legpancserebb módon: mintha olyan dologról beszélne, ami egyáltalán nem fontos, sőt, nem is érdekli igazán, mintha csak a csevegés fonalának fenntartása miatt tért volna ki rá.*
*Ó, hogy ennek a megátalkodott nősténynek mekkora tehetsége van hozzá, hogy előcsalja Kharasshiból az érzést, a vágyat, hogy ráfogjon arra a karcsú nyakacskára és szorítsa, szorítsa, amíg nyugalmat nem szerez magának!
Csikorgatja a fogait a válaszra, próbálja nem mutatni, hogy mi jár a fejében, de a szeme alatt egy ideg önkéntelen rángása elég beszédesen jelzi, mekkora lélekjelenléttel türtőzteti magát meg a véleményét a helyzetre való tekintettel.
Szerencsére a téma kanyarodik és némileg békésebb vizekre eveznek. Természetesen Iluse így sem könnyíti meg a dolgát. Ha bármilyen apróságot kért volna, Kharasshi már hasznosnak érezhette volna magát, de nem! Nem kell semmi. A hím pedig továbbra is ott toporog az apaság mihaszna szerepében, aminek görcsösen próbál megfelelni, de az egész valahogy csak suta szerepjátéknak tűnik. Kirekesztik ebből a fontos dologból és ezzel nem nagyon tud mit kezdeni.*
- És *köszörüli meg a torkát* - egyedül laksz? Vagy van, aki segítsen? *puhatolózik, méghozzá a lehető legpancserebb módon: mintha olyan dologról beszélne, ami egyáltalán nem fontos, sőt, nem is érdekli igazán, mintha csak a csevegés fonalának fenntartása miatt tért volna ki rá.*
5546. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-09-08 14:14:42
Üzenet elküldve: 2016-09-08 14:14:42
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Persze, persze, nem volt könnyű, de nem sokat kellett gondolkoznod rajta. És mit ahogy mondottam, a dolgok ezen részét nem velem kell megbeszélned. *Legyint a morgásra. Nem várja, hogy némán tűrje az egész élcelődést a hím, azzal még el is ásná magát előtte. A helyzeten azonban nem változtat. A benne növekvő kölyöknek hála nála van az ütő kártya, ezt pedig Kharasshi maga vállalta, s maga adta a nőstény tudtára. S hogy az ő kezében van a gyeplő, egy pillanatig sem fogja titkolni. A hónapok óta gyülemlő feszültség és idegességre legalább némi gyógyírt kap.*
- Amire szükségem van az megvan. *Felel némileg barátibb hangon.* Jobban viszont csak akkor leszek, ha már megszületett. Addig viszont nem igazán van mi, ami javíthatna a nyűgökön. Ez ilyen. *Persze tisztában van vele, hogy akkor sem javul a helyzet, ha fia vagy lánya végre világra jön. Ismeri magát, tudja jól, mennyire nyughatatlan természete van, és hogy napról napra jobban őrli az idegeit, hogy nem jut egyről a kettőre, hogy semmit nem ért még el. Egy poronttyal a nyakán az efféle változás esélye drasztikusan csökken, ami megint csak a hangulat rombolására jó. Azonban egyszerre csak egy problémával foglalkozik, annak megoldására fordítja erőforrásait. Az idősebb D'Rake jelentette fenyegetés pedig ismét egy helyezéssel lentebb tolja a mi lesz a kölyökkel, ha végre megszületett kérdést. Mert abban biztos, hogy a letelepedek egy viskóban, és boldogan nevelem a csemetét szóba sem jöhet esetében.*
- Persze, persze, nem volt könnyű, de nem sokat kellett gondolkoznod rajta. És mit ahogy mondottam, a dolgok ezen részét nem velem kell megbeszélned. *Legyint a morgásra. Nem várja, hogy némán tűrje az egész élcelődést a hím, azzal még el is ásná magát előtte. A helyzeten azonban nem változtat. A benne növekvő kölyöknek hála nála van az ütő kártya, ezt pedig Kharasshi maga vállalta, s maga adta a nőstény tudtára. S hogy az ő kezében van a gyeplő, egy pillanatig sem fogja titkolni. A hónapok óta gyülemlő feszültség és idegességre legalább némi gyógyírt kap.*
- Amire szükségem van az megvan. *Felel némileg barátibb hangon.* Jobban viszont csak akkor leszek, ha már megszületett. Addig viszont nem igazán van mi, ami javíthatna a nyűgökön. Ez ilyen. *Persze tisztában van vele, hogy akkor sem javul a helyzet, ha fia vagy lánya végre világra jön. Ismeri magát, tudja jól, mennyire nyughatatlan természete van, és hogy napról napra jobban őrli az idegeit, hogy nem jut egyről a kettőre, hogy semmit nem ért még el. Egy poronttyal a nyakán az efféle változás esélye drasztikusan csökken, ami megint csak a hangulat rombolására jó. Azonban egyszerre csak egy problémával foglalkozik, annak megoldására fordítja erőforrásait. Az idősebb D'Rake jelentette fenyegetés pedig ismét egy helyezéssel lentebb tolja a mi lesz a kölyökkel, ha végre megszületett kérdést. Mert abban biztos, hogy a letelepedek egy viskóban, és boldogan nevelem a csemetét szóba sem jöhet esetében.*
5545. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-09-08 08:45:18
Üzenet elküldve: 2016-09-08 08:45:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1659
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1659
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Állatvásár//
*Egy órával később, mikor a dolgai nem igazán jól alakultak Lazyar-al, és a csók után otthagyták egymást, Learon eldönti, hogy régi hóbortjának fog hódolni, és állatokat fog nézegetni a piacon. Amúgy is látott párat, és állományát is növelni szándékozta már hónapokkal ezelőtt, valahogy sosem jutott el odáig, hogy a tettek mezejére lépjen. Most azonban itt van, mindenféle szárnyasok, ludak, kacsák és lábasok, mint kecskék, bárányok között. Ahogy sétál, és szakértő szemmel szemlél, egyből feltűnik neki egy nagyon szép állat. Igazán jól van tartva, és a fejét is megemeli, mintha csak valami önérzetes nemes lenne. Ahogy közelebb lép a pásztor, egyből rájön, hogy ő a Kos. A nagybetűs, majdhogynem tökéletes példány, és egyből erszényében kezd kutakodni, hogy megvegye. Mikor kitapogatja a dagadt kis zsákot, ami teli van az aranyaival, már nem aggódik és odalép az egyébként szinte hófehér jószághoz.*
-Megengedi, hogy megnézzem? *Az árus bólint, de azért egy óvatosan szócskát is mellé tesz, mintha csak nem bízna Learonban. Az pedig meg is érti miért, amikor jobban megnézi. Nagyon szép, egészséges kos, ahogy azt a fogai mutatják, és a hasát megtapogatva, jobban megszemlélve egyből rájön, hogy nagyon minőségi tenyészállat lehetne belőle.* ~Kellesz nekem te!~
-Mennyit kér érte? *Erre a mondatra azonnal felcsillan a szeme a köpcös parasztnak, akié az állat, de Learon erszényére is vet egy pillantást, nehogy csalódnia kelljen. Nem fog.*
-Látja, ugye, hogy milyen tökéletes példány! Nem talál jobbat a piacon! *Ebben a kecskés nem is kételkedik, hanem csak bólogat. Körbejárta a piacot, és tényleg ez a legéletrevalóbb mindközül.*
-Kétszáz arany! *Learon újra végigmustrálja a jószágot, nehogy aztán a végén hibás döntést hozzon, de akárhogy nézi, nem tud rosszat találni benne.*
-Tetszik az ár! Azonban nekem szükségem lenne mellé birkákra is. *A férfi pedig szinte a sarkán fordul meg örömében, amikor int Learonnak, hogy kövesse. Az állatot egy másik paraszt veszi kezelésbe, egy utolsó leporolásra, rendezgetésre, hogy jó állapotban cseréljen gazdát. Nem hiába ilyen sokba kerül. Egy átlag ember egy évet is ledolgozik, hogy annyi pénze legyen, hogy egy ilyet vehessen, van akinek még annyi idő is kevés lenne rá. A két pásztor pedig elmegy megnézni a nyájat, és kiválasztani azt a kilencet, amit egy kos még bír szusszal, és Learon is bírja arannyal.*
-Nos, és milyen állatokat gondolt? Gondolom nem a legrosszabb minőséget, egy ilyen csodás kos mellé! *Learon pedig azonnal válaszol.*
-Nem ismerem a maga juhait, előbb vetek rájuk egy pillantást, mert ha másnál jobbat találok, jobb áron, akkor elhiheti, hogy csak a kost fogom vinni! *Az árus rosszallóan csóválja a fejét.*
-Csak nem képzeli, hogy Arthenior legjobb birkaárusa silány minőséget ad el egy ilyen hozzáértőnek, mint ön? Láttam ám, hogy nézett arra a jószágra! Ha zt hinném, rossz helyre kerül, nem is adnám el, akármennyit adnak érte! *Az ilyen beszéd pedig a fél-karúnak örömére van, így egyre jobban megbízik a férfiben. Mindig is naiv volt, de ez esetben nem is akarja átverni őt paraszt.*
-Itt is volnánk! *Közel harminc állat, vannak nagyon jók, és elég rosszak is, de összességében egyik sem beteges, vagy sovány, mint ahogy az ilyeneket árulni szokták. Learon első pillantásra kiválasztja a kilenc legátlagosabbat. Még a faluban azt tanulta gyermekkorában, hogy nem szabad a legjobbakat megvenni, mert azok kényesek, és nem lesz vevő a bundájukra, és a legrosszabbakat sem, mert azokkal csak a baj van, és nem hozzá vissza az árát.*
-Látszik a szakértelme uram! Ők mind egytől eddig százharminc aranyat érnek. Kívánja megnézni mindegyiket egyenként, vagy mehetünk?
-Ha nem probléma, akkor megnézem. *Ezzel neki is áll, az árus pedig visszamegy a koshoz, Learon mellé pedig az előbbi paraszt áll, figyelve, nehogy elvigyen valamit. Mikor a kecskés végez, visszatér a leszámolt összeggel.*
-Merre vannak a földjei, jó uram, mert mi a szántóföldek felől jöttünk, ott szoktunk legeltetni? *Learonnak erre hihetetlen ötlet jut eszébe, bár azért vonakodik így pénzt adni valakinek, hogy nem kap érte jelenleg semmit.*
-Hát ez nagyon jó! *Szólal fel végül.*
-Megtennék, hogy elviszik oda, az egyik házhoz? Természetesen nem ingyen gondoltam, harminc arany viszont gondolom elég lenne egy kis kitérőre... *A parasztnak pedig nem kell ezt kétszer mondani, azonnal tenyerét tartja, és írástudóért füttyent, hogy a papírokat el is készítsék. A kecskés mindent rendben talál, így Az 1400 arany pedig átkerül a kereskedő (Mesélő (Dáriusz)) kezébe.
Ezután megadja a leírást a tanyához, ahova újdonsült nyáját vinni kell, és távozik is a fogadó felé.* ~Talán mégsem volt olyan nagyon borzalmas ez a nap! Csak éljem túl próbákat, aztán igazán jó dolgom lesz a rengeteg állat között!~
*Egy órával később, mikor a dolgai nem igazán jól alakultak Lazyar-al, és a csók után otthagyták egymást, Learon eldönti, hogy régi hóbortjának fog hódolni, és állatokat fog nézegetni a piacon. Amúgy is látott párat, és állományát is növelni szándékozta már hónapokkal ezelőtt, valahogy sosem jutott el odáig, hogy a tettek mezejére lépjen. Most azonban itt van, mindenféle szárnyasok, ludak, kacsák és lábasok, mint kecskék, bárányok között. Ahogy sétál, és szakértő szemmel szemlél, egyből feltűnik neki egy nagyon szép állat. Igazán jól van tartva, és a fejét is megemeli, mintha csak valami önérzetes nemes lenne. Ahogy közelebb lép a pásztor, egyből rájön, hogy ő a Kos. A nagybetűs, majdhogynem tökéletes példány, és egyből erszényében kezd kutakodni, hogy megvegye. Mikor kitapogatja a dagadt kis zsákot, ami teli van az aranyaival, már nem aggódik és odalép az egyébként szinte hófehér jószághoz.*
-Megengedi, hogy megnézzem? *Az árus bólint, de azért egy óvatosan szócskát is mellé tesz, mintha csak nem bízna Learonban. Az pedig meg is érti miért, amikor jobban megnézi. Nagyon szép, egészséges kos, ahogy azt a fogai mutatják, és a hasát megtapogatva, jobban megszemlélve egyből rájön, hogy nagyon minőségi tenyészállat lehetne belőle.* ~Kellesz nekem te!~
-Mennyit kér érte? *Erre a mondatra azonnal felcsillan a szeme a köpcös parasztnak, akié az állat, de Learon erszényére is vet egy pillantást, nehogy csalódnia kelljen. Nem fog.*
-Látja, ugye, hogy milyen tökéletes példány! Nem talál jobbat a piacon! *Ebben a kecskés nem is kételkedik, hanem csak bólogat. Körbejárta a piacot, és tényleg ez a legéletrevalóbb mindközül.*
-Kétszáz arany! *Learon újra végigmustrálja a jószágot, nehogy aztán a végén hibás döntést hozzon, de akárhogy nézi, nem tud rosszat találni benne.*
-Tetszik az ár! Azonban nekem szükségem lenne mellé birkákra is. *A férfi pedig szinte a sarkán fordul meg örömében, amikor int Learonnak, hogy kövesse. Az állatot egy másik paraszt veszi kezelésbe, egy utolsó leporolásra, rendezgetésre, hogy jó állapotban cseréljen gazdát. Nem hiába ilyen sokba kerül. Egy átlag ember egy évet is ledolgozik, hogy annyi pénze legyen, hogy egy ilyet vehessen, van akinek még annyi idő is kevés lenne rá. A két pásztor pedig elmegy megnézni a nyájat, és kiválasztani azt a kilencet, amit egy kos még bír szusszal, és Learon is bírja arannyal.*
-Nos, és milyen állatokat gondolt? Gondolom nem a legrosszabb minőséget, egy ilyen csodás kos mellé! *Learon pedig azonnal válaszol.*
-Nem ismerem a maga juhait, előbb vetek rájuk egy pillantást, mert ha másnál jobbat találok, jobb áron, akkor elhiheti, hogy csak a kost fogom vinni! *Az árus rosszallóan csóválja a fejét.*
-Csak nem képzeli, hogy Arthenior legjobb birkaárusa silány minőséget ad el egy ilyen hozzáértőnek, mint ön? Láttam ám, hogy nézett arra a jószágra! Ha zt hinném, rossz helyre kerül, nem is adnám el, akármennyit adnak érte! *Az ilyen beszéd pedig a fél-karúnak örömére van, így egyre jobban megbízik a férfiben. Mindig is naiv volt, de ez esetben nem is akarja átverni őt paraszt.*
-Itt is volnánk! *Közel harminc állat, vannak nagyon jók, és elég rosszak is, de összességében egyik sem beteges, vagy sovány, mint ahogy az ilyeneket árulni szokták. Learon első pillantásra kiválasztja a kilenc legátlagosabbat. Még a faluban azt tanulta gyermekkorában, hogy nem szabad a legjobbakat megvenni, mert azok kényesek, és nem lesz vevő a bundájukra, és a legrosszabbakat sem, mert azokkal csak a baj van, és nem hozzá vissza az árát.*
-Látszik a szakértelme uram! Ők mind egytől eddig százharminc aranyat érnek. Kívánja megnézni mindegyiket egyenként, vagy mehetünk?
-Ha nem probléma, akkor megnézem. *Ezzel neki is áll, az árus pedig visszamegy a koshoz, Learon mellé pedig az előbbi paraszt áll, figyelve, nehogy elvigyen valamit. Mikor a kecskés végez, visszatér a leszámolt összeggel.*
-Merre vannak a földjei, jó uram, mert mi a szántóföldek felől jöttünk, ott szoktunk legeltetni? *Learonnak erre hihetetlen ötlet jut eszébe, bár azért vonakodik így pénzt adni valakinek, hogy nem kap érte jelenleg semmit.*
-Hát ez nagyon jó! *Szólal fel végül.*
-Megtennék, hogy elviszik oda, az egyik házhoz? Természetesen nem ingyen gondoltam, harminc arany viszont gondolom elég lenne egy kis kitérőre... *A parasztnak pedig nem kell ezt kétszer mondani, azonnal tenyerét tartja, és írástudóért füttyent, hogy a papírokat el is készítsék. A kecskés mindent rendben talál, így Az 1400 arany pedig átkerül a kereskedő (Mesélő (Dáriusz)) kezébe.
Ezután megadja a leírást a tanyához, ahova újdonsült nyáját vinni kell, és távozik is a fogadó felé.* ~Talán mégsem volt olyan nagyon borzalmas ez a nap! Csak éljem túl próbákat, aztán igazán jó dolgom lesz a rengeteg állat között!~
5544. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-09-08 07:11:11
Üzenet elküldve: 2016-09-08 07:11:11
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Fürge lovasok//
*Efamar kedvesen fogadja és be is mutatja neki a két hölgyet, akik mindketten a tűz városából valóak.*
-Örvendek lányaim!
*Gem papa mindenkit a fiának, lányának hív, vagy gyerekeimnek, hiszen nyolcvan életévével tényleg szinte bárki tatája lehet.*
-Hallottam róla fiam. *pillant Efamarra.* -A sorsomat akkor sem kerülhetem el, ha itt maradok. Jobb lesz, ha veletek megyek. De köszönöm az aggodalmat.
*Amennyire tudja igyekszik az öszvért gyors tempóra bírni. Noha fizikálisan erősebb a lónál és a teherbírása is nagyobb, de a sebesség, vagy a vágta nem Kisasszony erőssége.*
*Efamar kedvesen fogadja és be is mutatja neki a két hölgyet, akik mindketten a tűz városából valóak.*
-Örvendek lányaim!
*Gem papa mindenkit a fiának, lányának hív, vagy gyerekeimnek, hiszen nyolcvan életévével tényleg szinte bárki tatája lehet.*
-Hallottam róla fiam. *pillant Efamarra.* -A sorsomat akkor sem kerülhetem el, ha itt maradok. Jobb lesz, ha veletek megyek. De köszönöm az aggodalmat.
*Amennyire tudja igyekszik az öszvért gyors tempóra bírni. Noha fizikálisan erősebb a lónál és a teherbírása is nagyobb, de a sebesség, vagy a vágta nem Kisasszony erőssége.*
5543. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-09-07 22:15:36
Üzenet elküldve: 2016-09-07 22:15:36
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Lám csak lám, a természet mennyire könnyen iktatja érvénybe a törvényeket, melyeket az idő elkoptatni látszott. Kharasshi nem talál kibúvót a nőstény fogásából. Iluse olyan ösztönös könnyedséggel uralkodik rajta, mintha erre született volna.
Kharasshi félrefordítja a tekintetét, amikor a nőstényke rámutat, hogy bizony, lépre ment a választás csapdájával. Újabb nagylelkű kegy, ami mardos és emlékezteti a helyére ebben a játszmában. Szíve szerint persze visszamorogna, hogy ha nem neki szólt ez a "terítés", akkor miért nem csak egyet mondott a három közül? De hallgat. Csak a szája szegletében ránduló izom jelzi, hogy az önérzete azért nem lett túl mélyre ásva a kötelességtudata alá.*
- Senki nem mondta, hogy könnyű *kapaszkodik ki az ajkára a megjegyzés, bár valószínűleg akarata ellenére, mert alig több, mint méltatlankodó dohogás.*
- Ott leszek. *Sóhajában ott remeg az a pokol, aminek elébe néz, míg az a másnap dél elérkezik, de nem akarja ezzel jóllakatni Iluse rosszindulatát, amit asszonya iránt táplál. Házasságának gyászos vesszőfutása helyett igyekszik inkább az itt és a most felé tereli a gondolatait.*
- De mesélj. Szükséged van valamire? *vonja meg a vállát egy kezdő apuka esetlen tanácstalanságával.* - Hogy viseled?
*Lám csak lám, a természet mennyire könnyen iktatja érvénybe a törvényeket, melyeket az idő elkoptatni látszott. Kharasshi nem talál kibúvót a nőstény fogásából. Iluse olyan ösztönös könnyedséggel uralkodik rajta, mintha erre született volna.
Kharasshi félrefordítja a tekintetét, amikor a nőstényke rámutat, hogy bizony, lépre ment a választás csapdájával. Újabb nagylelkű kegy, ami mardos és emlékezteti a helyére ebben a játszmában. Szíve szerint persze visszamorogna, hogy ha nem neki szólt ez a "terítés", akkor miért nem csak egyet mondott a három közül? De hallgat. Csak a szája szegletében ránduló izom jelzi, hogy az önérzete azért nem lett túl mélyre ásva a kötelességtudata alá.*
- Senki nem mondta, hogy könnyű *kapaszkodik ki az ajkára a megjegyzés, bár valószínűleg akarata ellenére, mert alig több, mint méltatlankodó dohogás.*
- Ott leszek. *Sóhajában ott remeg az a pokol, aminek elébe néz, míg az a másnap dél elérkezik, de nem akarja ezzel jóllakatni Iluse rosszindulatát, amit asszonya iránt táplál. Házasságának gyászos vesszőfutása helyett igyekszik inkább az itt és a most felé tereli a gondolatait.*
- De mesélj. Szükséged van valamire? *vonja meg a vállát egy kezdő apuka esetlen tanácstalanságával.* - Hogy viseled?
5542. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-09-07 20:00:04
Üzenet elküldve: 2016-09-07 20:00:04
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 193
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 193
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Fürge lovasok - mindenki//
* Már el is indul a lányokkal együtt, mikor Lia utána kiált. Megáll és visszafordul és szól a lányoknak is, hogy álljanak meg. Még nem szálltak vissza a lovaikra, nem mentek messzire, így hamar utoléri őket a kisöreg. Aki be is mutatkozik és elmondja, hogy mi is a helyzet. *
- Áh, értem. Üdvözöllek kis csapatunkban Gem papa. Igen, én vagyok Efamar, és nyugodtan szólíts csak így, tőlem akár tegeződhetünk is, nem veszem zokon. Nivere a rokonom, az ő anyja testvére volt az én feleségemnek. Nyugodjanak békében.
* Ennyit a családi tragédiákról. *
- Ez a tüzes vérű ifjú hölgy Mealyne Melingrem, egy wegtoreni nemesi ház sarja.
- Ez a szépség itt az oldalamon Daynah Yffer, szintén egy wegtoreni ház szülötte.
* Összecsapja a tenyereit, jelezve az indulást, bár attól beszélgetni, meg kérdezősködni még lehet. *
- Na, lépjünk le a városból. Még a kovácsműhelynél meg akarok állni.
- Gem papa, azért most szólok, hogy a mi környékünkön most élőholtak hemzsegnek és csatába indulunk. Örülünk minden segítő kéznek a háznál, de megértem, ha még a városban maradnál inkább, egy kis ideig?
* Nem tudja, ismeri-e a helyzetet az öregapó, vagy most említette-e neki Lia. De úgy érzi nem lenne igazságos, ha nem szólna előre. *
* Már el is indul a lányokkal együtt, mikor Lia utána kiált. Megáll és visszafordul és szól a lányoknak is, hogy álljanak meg. Még nem szálltak vissza a lovaikra, nem mentek messzire, így hamar utoléri őket a kisöreg. Aki be is mutatkozik és elmondja, hogy mi is a helyzet. *
- Áh, értem. Üdvözöllek kis csapatunkban Gem papa. Igen, én vagyok Efamar, és nyugodtan szólíts csak így, tőlem akár tegeződhetünk is, nem veszem zokon. Nivere a rokonom, az ő anyja testvére volt az én feleségemnek. Nyugodjanak békében.
* Ennyit a családi tragédiákról. *
- Ez a tüzes vérű ifjú hölgy Mealyne Melingrem, egy wegtoreni nemesi ház sarja.
- Ez a szépség itt az oldalamon Daynah Yffer, szintén egy wegtoreni ház szülötte.
* Összecsapja a tenyereit, jelezve az indulást, bár attól beszélgetni, meg kérdezősködni még lehet. *
- Na, lépjünk le a városból. Még a kovácsműhelynél meg akarok állni.
- Gem papa, azért most szólok, hogy a mi környékünkön most élőholtak hemzsegnek és csatába indulunk. Örülünk minden segítő kéznek a háznál, de megértem, ha még a városban maradnál inkább, egy kis ideig?
* Nem tudja, ismeri-e a helyzetet az öregapó, vagy most említette-e neki Lia. De úgy érzi nem lenne igazságos, ha nem szólna előre. *
5541. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-09-07 12:08:04
Üzenet elküldve: 2016-09-07 12:08:04
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Súlyos döntés ez, de szükséges. Lám, a fiatalabb fivér összeszedi magát, és szembeszáll az idősebbel. Talán. Mert egyáltalán nem biztos benne, hogy a most született elhatározás ki fog tartani a nagy találkozásig. Aminek a beteljesülésére alig pár hat van már csak hátra. Amennyiben pedig nem sikerül lezárni addig a testvérharcot, a hím önként, magától mond le felszíni asszonyáról. A gondolat elégedett mosolyt szül, melyet meg sem próbál elnyomni. Nem ő mondatta ki, de lám, a mélységi végül mégis a mélységit választja. Még hogy a szerelem mindent legyőz... mindig is tudta, hogy a felszíniek ezen mondása egy nagy humbug, önámítás. Azonban a hím szavai a mélységi nőstény ösztöneit és önérzetét is felpiszkálják, noha azt nem tiltja meg neki, hogy megérintse gömbölyödő hasát, melyben a születendő gyermek növekszik. Furcsa, de bármennyiszer is gondol rá, vagy próbálja kimondani, nem tudja közösként felfogni. Képtelen kimondani, hogy gyermekünk.*
- Legyen. Megteszed, amit meg kell tenned. Ám ha mégis kifutnál az időből, akkor az én döntésem jön, amit oly nagylelkűen felajánlottál, s máris elbitorolnál. *Néz Kharasshi. Mert bizony ő csak a három lehetséges végkifejletet ecsetelte, a döntés jogát egyetlen szóval sem adta át, pontosabban adta vissza a hímnek.*
- Közöld a tényállást az elfeddel. És ha azok után, hogy ilyen könnyedén lemondanál róla, nem hajít ki páros lábbal, felőlem mellette maradhatsz, ameddig jónak látod. Holnap délben a kovácsnál várlak, hogy mire jutottál az asszonyoddal. *Ezzel a kérdés a maga részéről lezártnak tekinti. Egyszerre csak egy problémával kell foglalkozni. Ám hogy mi lesz akkor, ha a gyerektolvaj idősebb D'Rake nem távozik az élők sorából, ezzel elhárítva a fenyegetést, nos, az már a jövő zenéje. Persze már van terve, ez esetben mit fog lépni, és az, mint várható, senkinek nem fog tetszeni.*
*Súlyos döntés ez, de szükséges. Lám, a fiatalabb fivér összeszedi magát, és szembeszáll az idősebbel. Talán. Mert egyáltalán nem biztos benne, hogy a most született elhatározás ki fog tartani a nagy találkozásig. Aminek a beteljesülésére alig pár hat van már csak hátra. Amennyiben pedig nem sikerül lezárni addig a testvérharcot, a hím önként, magától mond le felszíni asszonyáról. A gondolat elégedett mosolyt szül, melyet meg sem próbál elnyomni. Nem ő mondatta ki, de lám, a mélységi végül mégis a mélységit választja. Még hogy a szerelem mindent legyőz... mindig is tudta, hogy a felszíniek ezen mondása egy nagy humbug, önámítás. Azonban a hím szavai a mélységi nőstény ösztöneit és önérzetét is felpiszkálják, noha azt nem tiltja meg neki, hogy megérintse gömbölyödő hasát, melyben a születendő gyermek növekszik. Furcsa, de bármennyiszer is gondol rá, vagy próbálja kimondani, nem tudja közösként felfogni. Képtelen kimondani, hogy gyermekünk.*
- Legyen. Megteszed, amit meg kell tenned. Ám ha mégis kifutnál az időből, akkor az én döntésem jön, amit oly nagylelkűen felajánlottál, s máris elbitorolnál. *Néz Kharasshi. Mert bizony ő csak a három lehetséges végkifejletet ecsetelte, a döntés jogát egyetlen szóval sem adta át, pontosabban adta vissza a hímnek.*
- Közöld a tényállást az elfeddel. És ha azok után, hogy ilyen könnyedén lemondanál róla, nem hajít ki páros lábbal, felőlem mellette maradhatsz, ameddig jónak látod. Holnap délben a kovácsnál várlak, hogy mire jutottál az asszonyoddal. *Ezzel a kérdés a maga részéről lezártnak tekinti. Egyszerre csak egy problémával kell foglalkozni. Ám hogy mi lesz akkor, ha a gyerektolvaj idősebb D'Rake nem távozik az élők sorából, ezzel elhárítva a fenyegetést, nos, az már a jövő zenéje. Persze már van terve, ez esetben mit fog lépni, és az, mint várható, senkinek nem fog tetszeni.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10212-10231