Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 270 (5381. - 5400. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
5400. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-08-17 14:05:39
Üzenet elküldve: 2016-08-17 14:05:39
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Szelíd
//Lóvásár//
*Az a ló, amelyet Chetro kinézett magának, egyáltalán nem áll a végelgyengülés szélén, sőt. Bár látszik rajta, hogy már nem csikókorban van, teste erős, izmos és ruganyos, szeme élénk, mozgása kissé kimért, és jámboran ácsorog a lassan szélütéses tüneteket produkáló kupec mellett.*
- Na, nem megmondtam?! - *Vágja hátba lendületesen a bajszos Chetrot, amikor meghallja, hogy nem a siheder pártjára áll. Még elvitatkoznak egy darabig, amelyet hősünk jobb híján kénytelen végigasszisztálni. A mindegyre idegesedő kupec végül megkísérli tarkón törölni a nemesifjoncot, aki amúgy eláll az üzlettől és riszálva odébbáll. A széles vigyrú hórihorgas ember az egyetlen megmaradt potenciális vevőjéhez fordul.*
- Hogy ezért, ezért-e? - *Ragadja meg a nevezett állat pofaszíját. A békés lelkületű kanca ezt is csak halk prüszköléssel veszi tudomásul: vagy soha nem bánt vele rosszul a csiszár, vagy fát lehet vágni a hátán. Nevezett kufár hümmög is egy sort.* - Háromszáz és ötven arany. Négyszáz kereken, és adok mellé szerszámot. Nem csatára termett a kicsike de jó teherbírású, jámbor állat.
*Barna, nevető szemét mohón a másikra függeszti: aranyat szimatol.*
*Az a ló, amelyet Chetro kinézett magának, egyáltalán nem áll a végelgyengülés szélén, sőt. Bár látszik rajta, hogy már nem csikókorban van, teste erős, izmos és ruganyos, szeme élénk, mozgása kissé kimért, és jámboran ácsorog a lassan szélütéses tüneteket produkáló kupec mellett.*
- Na, nem megmondtam?! - *Vágja hátba lendületesen a bajszos Chetrot, amikor meghallja, hogy nem a siheder pártjára áll. Még elvitatkoznak egy darabig, amelyet hősünk jobb híján kénytelen végigasszisztálni. A mindegyre idegesedő kupec végül megkísérli tarkón törölni a nemesifjoncot, aki amúgy eláll az üzlettől és riszálva odébbáll. A széles vigyrú hórihorgas ember az egyetlen megmaradt potenciális vevőjéhez fordul.*
- Hogy ezért, ezért-e? - *Ragadja meg a nevezett állat pofaszíját. A békés lelkületű kanca ezt is csak halk prüszköléssel veszi tudomásul: vagy soha nem bánt vele rosszul a csiszár, vagy fát lehet vágni a hátán. Nevezett kufár hümmög is egy sort.* - Háromszáz és ötven arany. Négyszáz kereken, és adok mellé szerszámot. Nem csatára termett a kicsike de jó teherbírású, jámbor állat.
*Barna, nevető szemét mohón a másikra függeszti: aranyat szimatol.*
5399. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-08-17 11:26:44
Üzenet elküldve: 2016-08-17 11:26:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
//Kiruccanás//
*Öklével megdöngeti mellkasát, némi felháborodottságot mímelve.*
- Amott vártam a mesterre, ahogy meg volt beszélve. De persze azt nem tudtam, hogy a hosszas lovaglás hogy kikészítette az ülepét, akkor nyilván nem állok az útjába. - *Szippant teátrálisan, körülményesen meghajtva magát a Thán felé. Érdeklődve figyel a Vashegyről érkező hírekre - rég nem járt már a városon kívül, mert ide kötötték mindenféle teendői, de nem mondaná, hogy nem gondolt sokat arra, hogy mi lehet odahaza. Mert neki valószínűleg már Amon Ruadh marad a "haza" akkor is, ha épp az ágya, az élete más földhöz köti.*
- Hát ezek nem jó hírek, nem jók... - *Szontyolodik el kissé. Aztán, ahogy az már szokása, egyből agyalgatni kezd, miképp tehetné hasznossá magát.* - Szekeret hoztatok-e? Tudok hazaküldeni egy pár hordó bort, hagymát, kolompért, némi húst is talán, ami tudok nélkülözni. Tudod, most elég sok a teendő ezzel a leszakadt bordéllyal, de azért kezd a kezem alá idumolni a dolog. Annyit még igazán nélkülözhetek.
*Odahajol a törpéhez és eltűri füle mögül az odatolakodó gesztenye tincset, hogy jobban hallja, mi az a bizalmas természetű mondandó, amit a kovácsmester az ő fülének szánt.*
- Nagyszabású feladat? - *Pislog vissza, de nem akarja feszegetni a témát, ha Hroti magától nem mondja, a piactéren ugyanis még a falnak is füle van.* - Értem. Értem.
*Kezét nyújtja az irományért, utóbb feltöri a Vashegy pecsétjét, átfutja a listát. Másik kezében méregeti a gyanúsan csörrenő és csilingelő aranypénzeket, szakértőn ráncolja fitos orrát.*
- Rendben, rendben. - *Hümmög egy sort.* - Az árut magam vigyem el a Vashegyre? Mi volna, ha én szépen fognám magam, előkeríteném ezeket, amik a listán vannak, addig meg törpe uram, téged szívesen látunk a Kósza Pintyben annyi sörre és minden más mókára is, amire vágyódsz, amennyit csak elbír az a tekintélyes rőt szakállad, hmm? És akkor fordultával akár magad is visszaviheted a Vashegyre az új készletet.
*Az egyik mellékutcára mutat.*
- A Pinty amarra van. - *Nirasra biccent, kicsit megillegeti magát.* - A dalnok úrfi úgyis adósom egy dallal, és az épp megfelelő volna erre.
*Öklével megdöngeti mellkasát, némi felháborodottságot mímelve.*
- Amott vártam a mesterre, ahogy meg volt beszélve. De persze azt nem tudtam, hogy a hosszas lovaglás hogy kikészítette az ülepét, akkor nyilván nem állok az útjába. - *Szippant teátrálisan, körülményesen meghajtva magát a Thán felé. Érdeklődve figyel a Vashegyről érkező hírekre - rég nem járt már a városon kívül, mert ide kötötték mindenféle teendői, de nem mondaná, hogy nem gondolt sokat arra, hogy mi lehet odahaza. Mert neki valószínűleg már Amon Ruadh marad a "haza" akkor is, ha épp az ágya, az élete más földhöz köti.*
- Hát ezek nem jó hírek, nem jók... - *Szontyolodik el kissé. Aztán, ahogy az már szokása, egyből agyalgatni kezd, miképp tehetné hasznossá magát.* - Szekeret hoztatok-e? Tudok hazaküldeni egy pár hordó bort, hagymát, kolompért, némi húst is talán, ami tudok nélkülözni. Tudod, most elég sok a teendő ezzel a leszakadt bordéllyal, de azért kezd a kezem alá idumolni a dolog. Annyit még igazán nélkülözhetek.
*Odahajol a törpéhez és eltűri füle mögül az odatolakodó gesztenye tincset, hogy jobban hallja, mi az a bizalmas természetű mondandó, amit a kovácsmester az ő fülének szánt.*
- Nagyszabású feladat? - *Pislog vissza, de nem akarja feszegetni a témát, ha Hroti magától nem mondja, a piactéren ugyanis még a falnak is füle van.* - Értem. Értem.
*Kezét nyújtja az irományért, utóbb feltöri a Vashegy pecsétjét, átfutja a listát. Másik kezében méregeti a gyanúsan csörrenő és csilingelő aranypénzeket, szakértőn ráncolja fitos orrát.*
- Rendben, rendben. - *Hümmög egy sort.* - Az árut magam vigyem el a Vashegyre? Mi volna, ha én szépen fognám magam, előkeríteném ezeket, amik a listán vannak, addig meg törpe uram, téged szívesen látunk a Kósza Pintyben annyi sörre és minden más mókára is, amire vágyódsz, amennyit csak elbír az a tekintélyes rőt szakállad, hmm? És akkor fordultával akár magad is visszaviheted a Vashegyre az új készletet.
*Az egyik mellékutcára mutat.*
- A Pinty amarra van. - *Nirasra biccent, kicsit megillegeti magát.* - A dalnok úrfi úgyis adósom egy dallal, és az épp megfelelő volna erre.
5398. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-08-17 06:33:04
Üzenet elküldve: 2016-08-17 06:33:04
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Kiruccanás//
*Megunva a céltalan álldogálást, megindulnak a tömegben. Hrothgaar, hogy elüsse az időt, hagyja a bárdog is beszélni, ám Nirasnak nincs most sok mondandója.*
-Lenne mit mesélnem, ám attól tartok, hogy sem a hely, sem az idő nem alkalmas rá. Maradjunk annyiban, hogy kemény volt a sors velem és eldöntöttem, nem maradok adósa.-
*Idáig jut, amikor feltűnik a színen a várt hölgyemény. Niras egy kajan mosollyal fogadja, ami egyben a törpe bevezetőjének is szól.*
-Jobb később, mint soha! És legalább tudjuk, hogy ő sem a temetőben végezte.-
*
Feleli, utalva a kovács korábbi szavaira. Hallgatja a rövid beszámolót a vashegyről, de nem szól bele. Inkább a lányt fürkészi, na meg a kis majmot, már ha látja.*
*Megunva a céltalan álldogálást, megindulnak a tömegben. Hrothgaar, hogy elüsse az időt, hagyja a bárdog is beszélni, ám Nirasnak nincs most sok mondandója.*
-Lenne mit mesélnem, ám attól tartok, hogy sem a hely, sem az idő nem alkalmas rá. Maradjunk annyiban, hogy kemény volt a sors velem és eldöntöttem, nem maradok adósa.-
*Idáig jut, amikor feltűnik a színen a várt hölgyemény. Niras egy kajan mosollyal fogadja, ami egyben a törpe bevezetőjének is szól.*
-Jobb később, mint soha! És legalább tudjuk, hogy ő sem a temetőben végezte.-
*
Feleli, utalva a kovács korábbi szavaira. Hallgatja a rövid beszámolót a vashegyről, de nem szól bele. Inkább a lányt fürkészi, na meg a kis majmot, már ha látja.*
5397. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-08-16 18:24:00
Üzenet elküldve: 2016-08-16 18:24:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Reydis//
-Hát, melletted még napokig maradtam volna. *Mosolyog vissza, de a mosoly ásításba fullad. Miután felöltözött végignéz a szobán, hogy nem hagynak-e itt valamit, de nem lát semmit, ami hiányozna.*
-Most már mindegy, visszaaludni nem olyan jó. Inkább siessünk enni, mert kilukad a gyomrom! *Ő nem siet annyira, inkább lassú, fáradt tempóban megy, és ásít még párat. Azonban ahogy kiér a friss levegőre, egy nagy lélegzetvétel után sokkal élettel telibbnek érzi már magát. Az álmosság is szinte kiszállt a fejéből. Tartja karját, hogy úgy haladjanak tovább. Ugyan, arról még nem hallott, hogy a félvéreknek a szaglásuk is jobb volna, mint az embereké, de Reydis tanúbizonyságot ad róla, mert a nagy forgatagban kiszimatol egy szagot, és mint egy nyomot talált kiskutyus elindul felé a levegőbe szaglászva. Ahogy közelebb érnek, ő is érzi már, és erre nagyot kordul a gyomra.*
-Tényleg jó illata van! *Odaérnek a stand elé, és akkor már látja is sülő cipókat. Nem válaszol szerelmének, csak elvesz kettőt, és kifizeti érte az összeget.*
-Jó étvágyat! *Ezzel bele is harap az övébe, és jóízűen kezdi el eszegetni.*
-Akkor, kedves kapitányom, merre tovább? *Kérdezi két falat között.*
-Hát, melletted még napokig maradtam volna. *Mosolyog vissza, de a mosoly ásításba fullad. Miután felöltözött végignéz a szobán, hogy nem hagynak-e itt valamit, de nem lát semmit, ami hiányozna.*
-Most már mindegy, visszaaludni nem olyan jó. Inkább siessünk enni, mert kilukad a gyomrom! *Ő nem siet annyira, inkább lassú, fáradt tempóban megy, és ásít még párat. Azonban ahogy kiér a friss levegőre, egy nagy lélegzetvétel után sokkal élettel telibbnek érzi már magát. Az álmosság is szinte kiszállt a fejéből. Tartja karját, hogy úgy haladjanak tovább. Ugyan, arról még nem hallott, hogy a félvéreknek a szaglásuk is jobb volna, mint az embereké, de Reydis tanúbizonyságot ad róla, mert a nagy forgatagban kiszimatol egy szagot, és mint egy nyomot talált kiskutyus elindul felé a levegőbe szaglászva. Ahogy közelebb érnek, ő is érzi már, és erre nagyot kordul a gyomra.*
-Tényleg jó illata van! *Odaérnek a stand elé, és akkor már látja is sülő cipókat. Nem válaszol szerelmének, csak elvesz kettőt, és kifizeti érte az összeget.*
-Jó étvágyat! *Ezzel bele is harap az övébe, és jóízűen kezdi el eszegetni.*
-Akkor, kedves kapitányom, merre tovább? *Kérdezi két falat között.*
5396. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-08-16 16:13:49
Üzenet elküldve: 2016-08-16 16:13:49
ÚJ
![>Reydis Syna [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10880_1490455601_fel_elf_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 604
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 604
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Leon//
*Nehezen ébred Leon, lehet hagyhatta volna még aludni és csak akkor kelteni, ha már van nála valami ételféleség is.*
-Na mi van álomszuszék, aludtál volna még tovább? *Mosolyog kedvesen, legalábbis egyelőre még a szép fogai miatt így hat, de ha megvalósítja a tervét, akkor lehet bármilyen széles a száján a vigyor, nem lesz aranyosnak mondható.*
-Szipi szupi! *Pattan le az ágyról és kicsit bemozgatja végtagjait. Reydis már felöltözött és úgy keltette a férfit, így szemeivel követi inkább kedvesét, ahogy felkapja magára a cuccait.*
-Fáradtnak tűnsz, ha szeretnél majd még visszajövünk és pihenhetsz, nem sietünk sehová. ~Vagyis én nagyon is sietnék végre a fogam megcsináltatni a barlangba, de ezt inkább jobb ha meghagyom magamnak.~
-Ja, mehetünk. *Gyorsan megindul ki az ajtón és le lépcsőn, majd az utcákon is vannak, ahol belekarol Leonba és a szegénynegyeden át a piacra siet vele.*
-Ó, ott valami nagyon jó illat van. *Mutat egy helyre miközben a levegőt szimatolja és orrcimpáját is aranyosan mozgatja közben.*
-Szinte az illatával jól tudnék lakni. *Valami húsos cipót árulnak, amit frissen készítenek ott helyben egy forró lapon.*
-Otthagytam a pénzt, a fenébe. *Turkál a zsebébe, de az üresnek bizonyul és kicsit szomorúan néz a férfira.*
-Visszamenjek vagy kifizeted? *Érdeklődik, mert ha kell visszafut ő a szállásra, de ha nem muszáj, akkor persze nem megy, az ingyen étel mindig jobban esik.*
*Nehezen ébred Leon, lehet hagyhatta volna még aludni és csak akkor kelteni, ha már van nála valami ételféleség is.*
-Na mi van álomszuszék, aludtál volna még tovább? *Mosolyog kedvesen, legalábbis egyelőre még a szép fogai miatt így hat, de ha megvalósítja a tervét, akkor lehet bármilyen széles a száján a vigyor, nem lesz aranyosnak mondható.*
-Szipi szupi! *Pattan le az ágyról és kicsit bemozgatja végtagjait. Reydis már felöltözött és úgy keltette a férfit, így szemeivel követi inkább kedvesét, ahogy felkapja magára a cuccait.*
-Fáradtnak tűnsz, ha szeretnél majd még visszajövünk és pihenhetsz, nem sietünk sehová. ~Vagyis én nagyon is sietnék végre a fogam megcsináltatni a barlangba, de ezt inkább jobb ha meghagyom magamnak.~
-Ja, mehetünk. *Gyorsan megindul ki az ajtón és le lépcsőn, majd az utcákon is vannak, ahol belekarol Leonba és a szegénynegyeden át a piacra siet vele.*
-Ó, ott valami nagyon jó illat van. *Mutat egy helyre miközben a levegőt szimatolja és orrcimpáját is aranyosan mozgatja közben.*
-Szinte az illatával jól tudnék lakni. *Valami húsos cipót árulnak, amit frissen készítenek ott helyben egy forró lapon.*
-Otthagytam a pénzt, a fenébe. *Turkál a zsebébe, de az üresnek bizonyul és kicsit szomorúan néz a férfira.*
-Visszamenjek vagy kifizeted? *Érdeklődik, mert ha kell visszafut ő a szállásra, de ha nem muszáj, akkor persze nem megy, az ingyen étel mindig jobban esik.*
5395. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-08-16 13:18:50
Üzenet elküldve: 2016-08-16 13:18:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Unaloműző ebprobléma//
*A korgó gyomrú juhászkutya problémáján Ull a lehető leggyorsabban segíteni akar, így hát a Piactér felé veszi az irányt. A tér szélén leparkolja a kutyát a „Itt maradsz!” parancs használatával, ami remélhetőleg beválik, mert különben az ork kénytelen kötelét pórázként használni, hogy visszatarthassa az ebet a piac nyalánkságaitól. Ez persze vagy sikerül vagy nem, de az biztos, hogy Ull gyorsan keres valami harapnivalót a kutyának.
A kölcsön kenyér pedig visszajár! Azaz Ull nagyon reméli. Nem árt ha az ember, bocsánat: ork, mellett van egy hűséges segítő.*
A hozzászólás írója (Ordonok Ullamar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.08.16 13:23:59
*A korgó gyomrú juhászkutya problémáján Ull a lehető leggyorsabban segíteni akar, így hát a Piactér felé veszi az irányt. A tér szélén leparkolja a kutyát a „Itt maradsz!” parancs használatával, ami remélhetőleg beválik, mert különben az ork kénytelen kötelét pórázként használni, hogy visszatarthassa az ebet a piac nyalánkságaitól. Ez persze vagy sikerül vagy nem, de az biztos, hogy Ull gyorsan keres valami harapnivalót a kutyának.
A kölcsön kenyér pedig visszajár! Azaz Ull nagyon reméli. Nem árt ha az ember, bocsánat: ork, mellett van egy hűséges segítő.*
A hozzászólás írója (Ordonok Ullamar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.08.16 13:23:59
5394. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-08-16 11:25:18
Üzenet elküldve: 2016-08-16 11:25:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
//Mofeta//
* Mosollyal nyugtázza a leány dicséretét, majd szerénykedve hozzáteszi:*
- Oh, ha alkimisták az ember szülei, akkor ez igazán semmiség. Bájitalok területén már nemigen tudok felmutatni tapasztalatot. Édesanyámnak és édesapámnak hála az általánosabb gyógynövények és mérgek között azért eligazodok.
* Mofeta menni készül, amit igazából bán is egy kicsit, de nem tartóztatja.*
- Én köszönöm a társaságodat és a beszélgetést.
* Hiányzott már neki, hogy más tündérekkel társalogjon, hisz hiába él már itt egy ideje, talán soha nem szokja meg teljesen ezt az új világot, mi még annyi meglepetést tartogat mindkettőjük számára.*
- A Pegazus fogadó 21-es szobáján van a szállásom, esténként általában ott vagyok, ha mégsem, a fogadóson keresztül is üzenhetsz nekem. Ha bármikor segítségre lenne szükséged vagy csak egy fajtádbéli társaságára vágysz, szívesen látlak.
* Mosolyog biztatóan újdonsült barátjára.*
- Ég veled, vigyázz magadra!
* Int búcsút Assa is, majd elindul a Piactérről.*
* Mosollyal nyugtázza a leány dicséretét, majd szerénykedve hozzáteszi:*
- Oh, ha alkimisták az ember szülei, akkor ez igazán semmiség. Bájitalok területén már nemigen tudok felmutatni tapasztalatot. Édesanyámnak és édesapámnak hála az általánosabb gyógynövények és mérgek között azért eligazodok.
* Mofeta menni készül, amit igazából bán is egy kicsit, de nem tartóztatja.*
- Én köszönöm a társaságodat és a beszélgetést.
* Hiányzott már neki, hogy más tündérekkel társalogjon, hisz hiába él már itt egy ideje, talán soha nem szokja meg teljesen ezt az új világot, mi még annyi meglepetést tartogat mindkettőjük számára.*
- A Pegazus fogadó 21-es szobáján van a szállásom, esténként általában ott vagyok, ha mégsem, a fogadóson keresztül is üzenhetsz nekem. Ha bármikor segítségre lenne szükséged vagy csak egy fajtádbéli társaságára vágysz, szívesen látlak.
* Mosolyog biztatóan újdonsült barátjára.*
- Ég veled, vigyázz magadra!
* Int búcsút Assa is, majd elindul a Piactérről.*
5393. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-08-16 11:21:09
Üzenet elküldve: 2016-08-16 11:21:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Sa’argathot Ébredése//
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
*Kacérkodó félmosollyal figyeli, ahogy megpróbál kilábalni, önnön maga által ásott veremből.*
~Nem gondoltam volna, hogy ennyire moderálja magát.~
*Mondja magában, olyan élvezettel, mint akinek most ütközött ki a női erényessége. És ezt nagyon élvezi. Újra közelebb lép a taszajtott férfi után, s megtapogatja, annak hiánytalan mellső végtagjának felső részét.*
-Felejtsük el.
*Mondja anyai megengedéssel. Ekkor, szinte kicsit kacagva nézi végig a kecskebújócskát. És bizony a nevén nevezés is feltűnt neki, ami még nagyobb elégedettséggel tölti el. Ő is érzi a nagy zúgolódást körülöttük, de azt hiszi a kecske által okozott bonyodalom kelt ekkora hangzavart, aki éppen a virágos bódé alá szabadult be.*
~És, hát kecskére virágot?~
*Mire ezt kigondolja, érkezik a velőtrázó égzengés, ami az ő velejét is rázza. Ijedtségében, a közelében álló férfi ruhájába markol, és érezhetően összerezzen.*
-Mi a jó budos...
~Franc.~
*Jönne ki a száján ha nem esett volna le az álla. Nézi az energiacsomónak látszó guruló fénygolyót, amiről tudja, hogy már-már nem e világi. A kísérteties suttokás, melyből azonnal leszűri a saját nevét hátborzongatásában, nem engedi, hogy közelebb menjen, pedig nem egy gyáva lányka. Sokkal kíváncsibb ennél. Oldaltokjában tartandó fúvócsőből, melyben teljesen steril nyilak találhatók, hirtelen beleköp egyet. Mikor nem robban föl ettől a próbálkozástól, realizálódik benne a természeti jelenség mibenléte.*
-Gömbvillám.
*Mondja ki, s tenné hozzá azt is, hogy még sosem látott ilyet, de ez evidens. Egyre jobban érdekli a dolog. Nézi ahogy elhalad lábaik előtt a gyönyörűen veszélyes jelenség.*
-Nekem meg az enyémet. Szubjektív mágia.
*Vonja le a nyilvánvaló következtetést Lazyar. Itt nincs mese, meg kecmec. Semmi megbeszélni való. A tudásszomjú kíváncsiság és a közös kaland érdekében a női erény kijelenti.*
-Követjük.
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
*Kacérkodó félmosollyal figyeli, ahogy megpróbál kilábalni, önnön maga által ásott veremből.*
~Nem gondoltam volna, hogy ennyire moderálja magát.~
*Mondja magában, olyan élvezettel, mint akinek most ütközött ki a női erényessége. És ezt nagyon élvezi. Újra közelebb lép a taszajtott férfi után, s megtapogatja, annak hiánytalan mellső végtagjának felső részét.*
-Felejtsük el.
*Mondja anyai megengedéssel. Ekkor, szinte kicsit kacagva nézi végig a kecskebújócskát. És bizony a nevén nevezés is feltűnt neki, ami még nagyobb elégedettséggel tölti el. Ő is érzi a nagy zúgolódást körülöttük, de azt hiszi a kecske által okozott bonyodalom kelt ekkora hangzavart, aki éppen a virágos bódé alá szabadult be.*
~És, hát kecskére virágot?~
*Mire ezt kigondolja, érkezik a velőtrázó égzengés, ami az ő velejét is rázza. Ijedtségében, a közelében álló férfi ruhájába markol, és érezhetően összerezzen.*
-Mi a jó budos...
~Franc.~
*Jönne ki a száján ha nem esett volna le az álla. Nézi az energiacsomónak látszó guruló fénygolyót, amiről tudja, hogy már-már nem e világi. A kísérteties suttokás, melyből azonnal leszűri a saját nevét hátborzongatásában, nem engedi, hogy közelebb menjen, pedig nem egy gyáva lányka. Sokkal kíváncsibb ennél. Oldaltokjában tartandó fúvócsőből, melyben teljesen steril nyilak találhatók, hirtelen beleköp egyet. Mikor nem robban föl ettől a próbálkozástól, realizálódik benne a természeti jelenség mibenléte.*
-Gömbvillám.
*Mondja ki, s tenné hozzá azt is, hogy még sosem látott ilyet, de ez evidens. Egyre jobban érdekli a dolog. Nézi ahogy elhalad lábaik előtt a gyönyörűen veszélyes jelenség.*
-Nekem meg az enyémet. Szubjektív mágia.
*Vonja le a nyilvánvaló következtetést Lazyar. Itt nincs mese, meg kecmec. Semmi megbeszélni való. A tudásszomjú kíváncsiság és a közös kaland érdekében a női erény kijelenti.*
-Követjük.
5392. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-08-16 09:05:52
Üzenet elküldve: 2016-08-16 09:05:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Sa’argathot Ébredése//
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
*Hiába gondolkodik Learon most a nevek ügyében, úgy tűnik ebben nem talált beszélgetőtársa.* ~Pedig olyan jól nekikezdtem...~ *Nem törődik ezzel azonban túl sokat foglalkozik ezzel, hanem bókolna tovább, ahogy azt elkezdte már, de ez ebből sem jön ki jól, mert kezd kihullani a lába alól a talaj.*
-Elnézést kérek hibámért. *Nem ragozza túl sokáig, azzal csak rosszabb helyzetbe hozná magát, és ő okos ember, nem tesz ilyen botorságot.*
-Úgy teszek! *Nem akar túl sokat beszélni, mert az előbbi észhez térítés egy kissé kedvét is szegte. Na nem annyira, hogy itt hagyta egy a gyönyörűséget, de azért meg akarja gondolni a szavait ezután. Kezét rögtön elkapja ahogy szóba kerül, hogy azok nem odavalóak, és fejét hajtva, bocsánatkérést motyog.*
-Bocsásson meg nekem, túlléptem a jó ízlés határa... *De a mondat befejezetlenül marad, mert a piactér mintegy vezényszóra felhördül és a tömeg nagy része menekül, elsiet. Learon persze nem így tesz. Van annál sokkal jobb dolga is, méghozzá riadt kecskéje istápolása. Azonnal amint érzi annak hangulatváltozását, amint nehéz is lenne figyelmen kívül hagyni, hiszen az rossz szokása szerint gazdája két lába alatt próbál menedéket találni, és valljuk be, egy felnőtt kecske nem fér el ott.*
-A macska rúgja meg Fachuta! *Észre sem veszi, hogy az imént még névtelen állatra ráaggatta az önkényes névadó által kitaláltat.*
-Nem vagy már kölyök, mássz ki onnan! *Pöcköli meg az állatot, mire az fülét farkát behúzva leül mellé, és nagy szemekkel néz fel rá.*
-Na! Mi az már? *Eddig még nem jutott el oda, hogy körülnézzen, mert kellemetlen helyzetéből próbált kijönni. Azonban, most megteszi, és ekkor jön az óriási égzendülés, amire ő is összerezzen kissé, de csak a hirtelen jött hangtól, hiszen nem féli a viharokat. Azonban hall egy hangot, amit nem ismer. Körbenéz, de nem találja, hogy ki szólítja. Azonnal Lazyarra néz, akihez, talán ösztönből is közelebb lépett, és jó karjával megfogta a vállát míg a furcsaság zajlott.*
-Hallja ön is, Kedvesem? A nevemet mondta! *Ezzel egy lépést előrébb lép, a jelenség felé.*
-Én, azt hiszem utána megyek! Kíváncsivá tett. *Fejét kissé megbiccenti, és egy apró kézmozdulattal hívja a vöröst.*
-Jön velem? *Hiába nem igazán érti mi az történik, arcáról nem olvad le a mosoly.*
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
*Hiába gondolkodik Learon most a nevek ügyében, úgy tűnik ebben nem talált beszélgetőtársa.* ~Pedig olyan jól nekikezdtem...~ *Nem törődik ezzel azonban túl sokat foglalkozik ezzel, hanem bókolna tovább, ahogy azt elkezdte már, de ez ebből sem jön ki jól, mert kezd kihullani a lába alól a talaj.*
-Elnézést kérek hibámért. *Nem ragozza túl sokáig, azzal csak rosszabb helyzetbe hozná magát, és ő okos ember, nem tesz ilyen botorságot.*
-Úgy teszek! *Nem akar túl sokat beszélni, mert az előbbi észhez térítés egy kissé kedvét is szegte. Na nem annyira, hogy itt hagyta egy a gyönyörűséget, de azért meg akarja gondolni a szavait ezután. Kezét rögtön elkapja ahogy szóba kerül, hogy azok nem odavalóak, és fejét hajtva, bocsánatkérést motyog.*
-Bocsásson meg nekem, túlléptem a jó ízlés határa... *De a mondat befejezetlenül marad, mert a piactér mintegy vezényszóra felhördül és a tömeg nagy része menekül, elsiet. Learon persze nem így tesz. Van annál sokkal jobb dolga is, méghozzá riadt kecskéje istápolása. Azonnal amint érzi annak hangulatváltozását, amint nehéz is lenne figyelmen kívül hagyni, hiszen az rossz szokása szerint gazdája két lába alatt próbál menedéket találni, és valljuk be, egy felnőtt kecske nem fér el ott.*
-A macska rúgja meg Fachuta! *Észre sem veszi, hogy az imént még névtelen állatra ráaggatta az önkényes névadó által kitaláltat.*
-Nem vagy már kölyök, mássz ki onnan! *Pöcköli meg az állatot, mire az fülét farkát behúzva leül mellé, és nagy szemekkel néz fel rá.*
-Na! Mi az már? *Eddig még nem jutott el oda, hogy körülnézzen, mert kellemetlen helyzetéből próbált kijönni. Azonban, most megteszi, és ekkor jön az óriási égzendülés, amire ő is összerezzen kissé, de csak a hirtelen jött hangtól, hiszen nem féli a viharokat. Azonban hall egy hangot, amit nem ismer. Körbenéz, de nem találja, hogy ki szólítja. Azonnal Lazyarra néz, akihez, talán ösztönből is közelebb lépett, és jó karjával megfogta a vállát míg a furcsaság zajlott.*
-Hallja ön is, Kedvesem? A nevemet mondta! *Ezzel egy lépést előrébb lép, a jelenség felé.*
-Én, azt hiszem utána megyek! Kíváncsivá tett. *Fejét kissé megbiccenti, és egy apró kézmozdulattal hívja a vöröst.*
-Jön velem? *Hiába nem igazán érti mi az történik, arcáról nem olvad le a mosoly.*
5391. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-08-15 17:46:13
Üzenet elküldve: 2016-08-15 17:46:13
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
//Sa’argathot Ébredése//
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
*A járókelők száma alapján ez egy átlagos délelőtt. A piacon már a kora reggeli órákban kipakoltak az árusok. Van itt friss hal, gyógynövények, bájitalok, kenyér, és megannyi finomság.
Két mágiára fogékony ember is a helyszínen van, éppen békésen diskurálnak, flörtölnek egymással. Ilyenkor egyébként a férfiak nagyon tudják utálni, ha megzavarják őket, de most mégis ez történik. Talán az sem véletlen, hogy találkoztak, összesodorta őket a véletlen nyári szellő. Egyféle csodának is tekinthető, ahogy a bekövetkező jelenség is. Olyan ritka, olyan különleges, hogy a hétköznapi emberek nem is feltétlenül ismerik, sőt, a tudományokban jártas személyek sem tudnak semmit a kialakulásáról.
Egy kisebb labda méretű villámgolyó ereszkedik le az egyébként kissé felhős égboltról.
Mozgása viszonylag lassú, jól látható, és egy sétáló ember tempójával közelíti meg a piaci tömeget.
Többen zúgolódni kezdenek, mert az esemény ismeretlen, és mint olyantól, félnek, főleg úgy, hogy az elmúlt időkben az efféle furcsa és megmagyarázhatatlan fényjelenségek egyáltalán nem jelentenek jót.
Vannak, akik visszahőkölnek, és olyanok is, akik menekülőre fogják. Néhány lény marad csak, akik tisztes távolból méregetik a vakítóan fényes golyót, de ők is csak addig, míg egy hatalmas égdörgés bele nem zendül a hajszálon függő idegeikbe. A tér pillanatok alatt kiürül, és talán csak két dolog az, ami a mágusokat marasztalja.
Az egyik egészen szokványos lehet, éspedig, hogy olvastak már róla és ismerik a jelenséget.
A másik ennél érdekesebb, és már koránt sem biztató.*
-Learon... Learon.
*A szél süvítése és az emberi suttogás tökéletes elegyeként, mégis tisztán kivehetően hallja a pásztormágus a saját nevét. A vörös hajú lány is hall efféle suttogást, de ő nem Learon, hanem a saját nevét.*
-Lazyar... Lazyar.
*A kecske egyébként meglehetősen nyugtalanná válik, hiszen érzi a körülötte gyülekező, már-már kézzel tapintható feszültséget.
Vajon mihez kezd a páros? Akárhogy is döntenek, a gömbvillám felől folyamatosan hallják a nevüket, és a jelenség az iménti lassú tempóján nem gyorsítva elindul a kovácsműhely felé. Ha esetleg követik, akkor az épület mellet elhaladnak majd, és belépnek az Artheniort övező erdőségbe.*
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
*A járókelők száma alapján ez egy átlagos délelőtt. A piacon már a kora reggeli órákban kipakoltak az árusok. Van itt friss hal, gyógynövények, bájitalok, kenyér, és megannyi finomság.
Két mágiára fogékony ember is a helyszínen van, éppen békésen diskurálnak, flörtölnek egymással. Ilyenkor egyébként a férfiak nagyon tudják utálni, ha megzavarják őket, de most mégis ez történik. Talán az sem véletlen, hogy találkoztak, összesodorta őket a véletlen nyári szellő. Egyféle csodának is tekinthető, ahogy a bekövetkező jelenség is. Olyan ritka, olyan különleges, hogy a hétköznapi emberek nem is feltétlenül ismerik, sőt, a tudományokban jártas személyek sem tudnak semmit a kialakulásáról.
Egy kisebb labda méretű villámgolyó ereszkedik le az egyébként kissé felhős égboltról.
Mozgása viszonylag lassú, jól látható, és egy sétáló ember tempójával közelíti meg a piaci tömeget.
Többen zúgolódni kezdenek, mert az esemény ismeretlen, és mint olyantól, félnek, főleg úgy, hogy az elmúlt időkben az efféle furcsa és megmagyarázhatatlan fényjelenségek egyáltalán nem jelentenek jót.
Vannak, akik visszahőkölnek, és olyanok is, akik menekülőre fogják. Néhány lény marad csak, akik tisztes távolból méregetik a vakítóan fényes golyót, de ők is csak addig, míg egy hatalmas égdörgés bele nem zendül a hajszálon függő idegeikbe. A tér pillanatok alatt kiürül, és talán csak két dolog az, ami a mágusokat marasztalja.
Az egyik egészen szokványos lehet, éspedig, hogy olvastak már róla és ismerik a jelenséget.
A másik ennél érdekesebb, és már koránt sem biztató.*
-Learon... Learon.
*A szél süvítése és az emberi suttogás tökéletes elegyeként, mégis tisztán kivehetően hallja a pásztormágus a saját nevét. A vörös hajú lány is hall efféle suttogást, de ő nem Learon, hanem a saját nevét.*
-Lazyar... Lazyar.
*A kecske egyébként meglehetősen nyugtalanná válik, hiszen érzi a körülötte gyülekező, már-már kézzel tapintható feszültséget.
Vajon mihez kezd a páros? Akárhogy is döntenek, a gömbvillám felől folyamatosan hallják a nevüket, és a jelenség az iménti lassú tempóján nem gyorsítva elindul a kovácsműhely felé. Ha esetleg követik, akkor az épület mellet elhaladnak majd, és belépnek az Artheniort övező erdőségbe.*
5390. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-08-15 09:50:00
Üzenet elküldve: 2016-08-15 09:50:00
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
//Kiruccanás//
*Kellemes meglepetés lesz osztályrésze a törpének és a bárdnak, hiszen a piac forgatagából előkerül az illető, akivel találkozniuk kell. Hrothgaar csupán dölyfösen prüszköl egyet, mikor meglátja az integető lányt.*
- Na végre, ideje volt már.
*Morogja oda Niras-nak, mielőtt a leányzó meghallaná.*
- Rili!
*Emeli meg hangját és jobbját is az aprónép nem isi olyan apró képviselője. Mikor odaér hozzá, kissé megjátszott sértődöttséggel áll vele szóba.*
- Tudod te mennyit lovagoltam? Elzsibbadt a tomporom a nyeregben, mire ideértem! Hol voltál, Rili?
*Kérdezi továbbra is játszott haraggal, hiszen morgolódásának minden oka szertefoszlott, mikor végre észrevette a tömegben Rili-t. Kicsit félrehúzódik az útból a törpe, hogy mások is kényelmesen járhassanak-kelhessenek az utcán, nem áll szándékában félreeső helyre vonulni, vagy bujkálni, hiszen legtöbbször a nagy tömegben a legegyszerűbb eltűnni, csupán beolvadni az arctalan tömegbe...*
- A Vashegy... nos. Hol is kezdjem?! Egyre több a menekült. Lassan már nem lesz egy talpalatnyi pucér föld sem, ahol ne az újonnan érkezők lebzselnének. A készleteink nem lesznek elegek. Amellett érkezett egy kisebb csapatnyi katona is innen a városból, Kagan őrjárattal bízta meg őket. Eddig még nyugodt a hangulat, de szerintem csak idő kérdése, hogy kés villanjon és akkor elszabadulhat a pokol... az őrökre nagy feladat hárul, nagyobb, mint eddig valaha.
*Hangja kissé visszafogottabbá vált, nem harsány, nem hangoskodik, tekintete közben néha ide-oda villan, figyeli környezetüket, hiszen igyekszik úgy beszélni társával, hogy az elhangzó információk ne kerüljenek illetéktelen fülekbe.*
- Nekünk törpéknek is kiadtak egy nagyszabású feladatot, és én mondom, ha befejezzük, az egész világ erről fog beszélni! *Ekkor egészen közel hajol a lányhoz, hogy a fülébe súghassa a hírt.* Ja, és még valami. Kagan üzeni a mi _matrózainknak_, hogy induljanak haza, induljanak délnek. Ha sikerül szerezniük egy hajót, akkor jutalmat kapnak. Valamint... *Ekkor egyik zsebébe kotor és egy összehajtogatott pergament vesz elő.* Ezért is küldött engem Kagan.
* Hrothgaar kezéből Rilai Raeling tenyerébe vándorol a lista és egy nagyobbacska bőrszütyő, benne 5000 csilingelő arannyal.
*
- Fájó szívvel válok meg ettől, hisz annyi minden mókás dologra költhettem volna, mondjuk épp a Pintyben...
*Kellemes meglepetés lesz osztályrésze a törpének és a bárdnak, hiszen a piac forgatagából előkerül az illető, akivel találkozniuk kell. Hrothgaar csupán dölyfösen prüszköl egyet, mikor meglátja az integető lányt.*
- Na végre, ideje volt már.
*Morogja oda Niras-nak, mielőtt a leányzó meghallaná.*
- Rili!
*Emeli meg hangját és jobbját is az aprónép nem isi olyan apró képviselője. Mikor odaér hozzá, kissé megjátszott sértődöttséggel áll vele szóba.*
- Tudod te mennyit lovagoltam? Elzsibbadt a tomporom a nyeregben, mire ideértem! Hol voltál, Rili?
*Kérdezi továbbra is játszott haraggal, hiszen morgolódásának minden oka szertefoszlott, mikor végre észrevette a tömegben Rili-t. Kicsit félrehúzódik az útból a törpe, hogy mások is kényelmesen járhassanak-kelhessenek az utcán, nem áll szándékában félreeső helyre vonulni, vagy bujkálni, hiszen legtöbbször a nagy tömegben a legegyszerűbb eltűnni, csupán beolvadni az arctalan tömegbe...*
- A Vashegy... nos. Hol is kezdjem?! Egyre több a menekült. Lassan már nem lesz egy talpalatnyi pucér föld sem, ahol ne az újonnan érkezők lebzselnének. A készleteink nem lesznek elegek. Amellett érkezett egy kisebb csapatnyi katona is innen a városból, Kagan őrjárattal bízta meg őket. Eddig még nyugodt a hangulat, de szerintem csak idő kérdése, hogy kés villanjon és akkor elszabadulhat a pokol... az őrökre nagy feladat hárul, nagyobb, mint eddig valaha.
*Hangja kissé visszafogottabbá vált, nem harsány, nem hangoskodik, tekintete közben néha ide-oda villan, figyeli környezetüket, hiszen igyekszik úgy beszélni társával, hogy az elhangzó információk ne kerüljenek illetéktelen fülekbe.*
- Nekünk törpéknek is kiadtak egy nagyszabású feladatot, és én mondom, ha befejezzük, az egész világ erről fog beszélni! *Ekkor egészen közel hajol a lányhoz, hogy a fülébe súghassa a hírt.* Ja, és még valami. Kagan üzeni a mi _matrózainknak_, hogy induljanak haza, induljanak délnek. Ha sikerül szerezniük egy hajót, akkor jutalmat kapnak. Valamint... *Ekkor egyik zsebébe kotor és egy összehajtogatott pergament vesz elő.* Ezért is küldött engem Kagan.
* Hrothgaar kezéből Rilai Raeling tenyerébe vándorol a lista és egy nagyobbacska bőrszütyő, benne 5000 csilingelő arannyal.
*- Fájó szívvel válok meg ettől, hisz annyi minden mókás dologra költhettem volna, mondjuk épp a Pintyben...
5389. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-08-15 09:17:01
Üzenet elküldve: 2016-08-15 09:17:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
//Kiruccanás//
*Már messziről integet a morcos rőtszakállúnak, és nem rest elébük is vágni az úton.*
- Hrothgaar mester, nahát! Ritkán látni téged a Vashegyen innen, nem? - *Siet hozzájuk vidáman, visszatömködve ruhája kivágása alá a csicsergő-zajongó, aranyszemű kismajmot. Szeme rávillan a törpék thánjának kíséretére is: Nirassal már találkoztak a Korsóban, így ő is kap egy vidám biccentést.*
- Mi újság odahaza? - *Kezdeményez csevegést, már persze ha ezek ketten közlékeny kedvükben vannak épp.* - Úgy hallottam, a Hadúr elő akar már lassan kotorni a városi szennyből.
*Hangneme is, szeme huncut csillogása is arról árulkodik, hogy megint mókázik csak: napjai jórészt dolgosan és hasznosan telnek, semmi erkölcstelenkedés vagy léhaság, amit az ember egy bordély vezetőjétől várna.*
- Csak nem titeket küldött értem?
*Már messziről integet a morcos rőtszakállúnak, és nem rest elébük is vágni az úton.*
- Hrothgaar mester, nahát! Ritkán látni téged a Vashegyen innen, nem? - *Siet hozzájuk vidáman, visszatömködve ruhája kivágása alá a csicsergő-zajongó, aranyszemű kismajmot. Szeme rávillan a törpék thánjának kíséretére is: Nirassal már találkoztak a Korsóban, így ő is kap egy vidám biccentést.*
- Mi újság odahaza? - *Kezdeményez csevegést, már persze ha ezek ketten közlékeny kedvükben vannak épp.* - Úgy hallottam, a Hadúr elő akar már lassan kotorni a városi szennyből.
*Hangneme is, szeme huncut csillogása is arról árulkodik, hogy megint mókázik csak: napjai jórészt dolgosan és hasznosan telnek, semmi erkölcstelenkedés vagy léhaság, amit az ember egy bordély vezetőjétől várna.*
- Csak nem titeket küldött értem?
5388. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-08-14 20:11:19
Üzenet elküldve: 2016-08-14 20:11:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kecske ének//
*A gondolatmenettel semmi baj, csak túl zavarban van hogy ezt jól átadja. S nem is akar most ezzel a név mizériával foglalkozni, így még csak válaszra sem méltatja csupán átlép felette.*
~Igenis a Fachuta, jó név.~
*Mondja magában, s meg is fogadja, hogy azért ő még hívhatja a kecskét a nevén, s ha megteheti miért ne tenné? És valahol itt tart a gondolkodásban mikor becsap a ménkű. A már eleve célratörő füllentéseknek érzett bókok már a hazugság körébe lépett. Méghozzá a mocskosul megtévesztőébe.*
~Kiről álmodtál te?!~
*Valami hasonlót ír le az arca is.*
~Nem kellet volna ez. Pedig már olyan jól alakult. Megpróbálom elengedni.~
*Nem marasztalja magában ezt a bántó érzést, de azért megjegyzi a dolgot.*
-Ne füllentsen nekem lovagom, mert nemsokára eztán is csak álmodhat rólam.
*Mondja miután meghallgatta az amúgy is elengedett probléma magyarázatát, de jobb tisztázni a dolgokat. Amikor a lány közelebb lép Learon hátrébb. Ez olyan női erőt kölcsönöz eztán Lazyarnak mint aki már több ezer férfit az úja köré csavart már. Hallgatja a további bókokat, amik persze akármilyen jól esnek, és figyelemre méltóak, de amit túlzásba visznek pocsékba megy. Ezek már csak elejtett mondatok a számára. S egyébként is, okosabb lány már annál hogy puszta szavakkal táncba lehessen vinni. A megemlített félkarúságra nem reagál. Ahogy azt már önmagával megbeszélte.*
-Nem mondtam, hogy kellene hogy legyen. Arra itt vannak a magamfajták. Maga őrizzen kecskét, olvasson sokat, s legyen mindig ilyen kedves. *Bókol vissza a maga módján. Azonban, lassan elkerekedik a szeme. A férfi kellemes érintése tovasiklik. Nem azt találja amit várt, ezért elsősorban nem állítja meg a kezét ami kellemes idomai felé halad. A keresztben átívelő deréktokba bújtatott tőrök bőrvédőjét simogathatja csupán. Ha ez megtörténik, Lazyar finoman felnevet. Az elsőnek kellemes simogatásnak hitt taperolásba fúló ölelkezésben, megtaszajtja a férfi jó karjának vállát. Nem nagyon, csak éppen hogy egyet kettőt hátra lépjen.*
-Hová gondol Learon? Mindennek van helye és ideje! És maga még nagyon az elején jár a használati utasításomnak. Ez majd a vége felé található, addig viszont veszélyes próbálkozni.
*Mondja arra utalva, hogy azok a tőrök, nem csak fenék takaró erény páncélok. Nem mintha sokan fogdosnák, de most már tudja hogy erre is hasznos.*
*A gondolatmenettel semmi baj, csak túl zavarban van hogy ezt jól átadja. S nem is akar most ezzel a név mizériával foglalkozni, így még csak válaszra sem méltatja csupán átlép felette.*
~Igenis a Fachuta, jó név.~
*Mondja magában, s meg is fogadja, hogy azért ő még hívhatja a kecskét a nevén, s ha megteheti miért ne tenné? És valahol itt tart a gondolkodásban mikor becsap a ménkű. A már eleve célratörő füllentéseknek érzett bókok már a hazugság körébe lépett. Méghozzá a mocskosul megtévesztőébe.*
~Kiről álmodtál te?!~
*Valami hasonlót ír le az arca is.*
~Nem kellet volna ez. Pedig már olyan jól alakult. Megpróbálom elengedni.~
*Nem marasztalja magában ezt a bántó érzést, de azért megjegyzi a dolgot.*
-Ne füllentsen nekem lovagom, mert nemsokára eztán is csak álmodhat rólam.
*Mondja miután meghallgatta az amúgy is elengedett probléma magyarázatát, de jobb tisztázni a dolgokat. Amikor a lány közelebb lép Learon hátrébb. Ez olyan női erőt kölcsönöz eztán Lazyarnak mint aki már több ezer férfit az úja köré csavart már. Hallgatja a további bókokat, amik persze akármilyen jól esnek, és figyelemre méltóak, de amit túlzásba visznek pocsékba megy. Ezek már csak elejtett mondatok a számára. S egyébként is, okosabb lány már annál hogy puszta szavakkal táncba lehessen vinni. A megemlített félkarúságra nem reagál. Ahogy azt már önmagával megbeszélte.*
-Nem mondtam, hogy kellene hogy legyen. Arra itt vannak a magamfajták. Maga őrizzen kecskét, olvasson sokat, s legyen mindig ilyen kedves. *Bókol vissza a maga módján. Azonban, lassan elkerekedik a szeme. A férfi kellemes érintése tovasiklik. Nem azt találja amit várt, ezért elsősorban nem állítja meg a kezét ami kellemes idomai felé halad. A keresztben átívelő deréktokba bújtatott tőrök bőrvédőjét simogathatja csupán. Ha ez megtörténik, Lazyar finoman felnevet. Az elsőnek kellemes simogatásnak hitt taperolásba fúló ölelkezésben, megtaszajtja a férfi jó karjának vállát. Nem nagyon, csak éppen hogy egyet kettőt hátra lépjen.*
-Hová gondol Learon? Mindennek van helye és ideje! És maga még nagyon az elején jár a használati utasításomnak. Ez majd a vége felé található, addig viszont veszélyes próbálkozni.
*Mondja arra utalva, hogy azok a tőrök, nem csak fenék takaró erény páncélok. Nem mintha sokan fogdosnák, de most már tudja hogy erre is hasznos.*
5387. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-08-14 17:24:00
Üzenet elküldve: 2016-08-14 17:24:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Kecskeének//
*Kap egy gondolatmenetet a nevek ügyében, amit először nem tud hová tenni, de aztán gondolkodik rajta pár másodpercet.*
-A kőnek szikla, a kavicsnak pedig kavics, ugyebár! *Tart egy lélegzetvételnyi szünetet, ahogy folytatja.*
-Akkor hát a kecskének sem jár külön név, hiszen a kecske már önmagában megvan. Kiskecske a kavics, nagykecske a szikla. Ha az ön logikáját nézem, akkor... *Körbenéz a talpa alatt, és felkap egy darab kavicsot.*
-Akkor ennek a kavicsnak kéne a nevet adnom. A Fachutát, vagy bármi mást is. *Felvesz egy újabbat.* Ennek pedig akár Cafhutát. És így minden követ, kavicsot, fát, bokrot el lehetne nevezni, ami valljuk be, időbe tartana. *Nem mondta ő, hogy ne nevezze el a mekegőjét, hiszen tegyen úgy, ha kedve tartja, le a logikája hibás. Megint magyaráz, de ki se bírná. Szereti saját hangját hallani, ami pásztoroknál egészen furcsa dolog. Mondjuk, nem is átlagos kecskés ember ő, erre már bárki rájöhetett.*
-Én is mindig önről álmodoztam! ~Na, ne! Ez nagyon nagy hazugság Learon!~
-Vagyis... Magányos óráimban, voltak önhöz hasonlóak, de eme pompás küllemet el sem lehetett képzelni ennek előtte! ~Így már annyival jobb, ugye? Volt asszonyod, akkor nem álmodtál róla!~ *Sóhajt egyet, de csak úgy észrevétlenül. A lány hangjában ő semmiféle élcet nem vesz észre. Lehet, ha keresné talán akkor, de teljesen nyeregben érzi magát, így nem gondol ilyesmire. Végül nem mennek a tisztásra, és ezzel letudva a dolog. Learonnak imponál, hogy Lazyar nem talál szavak, erre csak jobban fellelkesül, és már ő is, férfi létére kezd belevörösödni a helyzetbe, főleg amikor a vörös közelebb lép. Akkor ő pedig egy leheletnyit hátrább, de ezt is csak amolyan ösztönszerűen.*
-De bizony, hogy kellett! Nem engedhetem meg magamnak, hogy elmenjek ilyen szép virágok mellett, amikor egy ilyen pompás hölgy van a karjaimban. *Javítja magát, mert ez sem jó úgy ahogy van, hiszen nyomorék balja miatt karjaiba venni lehetetlenség, így jobbját Lazyar derekára csúsztatja.*
-Karomban! *Végignézi ahogy a virág átkerül a gallérjára és a lány hajába egy kék, és ahogy megnézi, így valóban jobban tetszik neki.*
-Elnézést! Egy kecskepásztornak ritkán van lehetősége tanulmányozni a divatot. A kecskék majdnem mindenben ugyanolyanok, és nem lehet virágokkal ékesíteni őket, mert megeszik, ugyebár! *Kezdi zavarban érezni magát, de ez mondataiban látszik csupán, mozdulatai ugyan olyan határozottak, ahogy az is, hogy a mozdulat végén picinykével lejjebb csúszik a tenyere derékról.*
*Kap egy gondolatmenetet a nevek ügyében, amit először nem tud hová tenni, de aztán gondolkodik rajta pár másodpercet.*
-A kőnek szikla, a kavicsnak pedig kavics, ugyebár! *Tart egy lélegzetvételnyi szünetet, ahogy folytatja.*
-Akkor hát a kecskének sem jár külön név, hiszen a kecske már önmagában megvan. Kiskecske a kavics, nagykecske a szikla. Ha az ön logikáját nézem, akkor... *Körbenéz a talpa alatt, és felkap egy darab kavicsot.*
-Akkor ennek a kavicsnak kéne a nevet adnom. A Fachutát, vagy bármi mást is. *Felvesz egy újabbat.* Ennek pedig akár Cafhutát. És így minden követ, kavicsot, fát, bokrot el lehetne nevezni, ami valljuk be, időbe tartana. *Nem mondta ő, hogy ne nevezze el a mekegőjét, hiszen tegyen úgy, ha kedve tartja, le a logikája hibás. Megint magyaráz, de ki se bírná. Szereti saját hangját hallani, ami pásztoroknál egészen furcsa dolog. Mondjuk, nem is átlagos kecskés ember ő, erre már bárki rájöhetett.*
-Én is mindig önről álmodoztam! ~Na, ne! Ez nagyon nagy hazugság Learon!~
-Vagyis... Magányos óráimban, voltak önhöz hasonlóak, de eme pompás küllemet el sem lehetett képzelni ennek előtte! ~Így már annyival jobb, ugye? Volt asszonyod, akkor nem álmodtál róla!~ *Sóhajt egyet, de csak úgy észrevétlenül. A lány hangjában ő semmiféle élcet nem vesz észre. Lehet, ha keresné talán akkor, de teljesen nyeregben érzi magát, így nem gondol ilyesmire. Végül nem mennek a tisztásra, és ezzel letudva a dolog. Learonnak imponál, hogy Lazyar nem talál szavak, erre csak jobban fellelkesül, és már ő is, férfi létére kezd belevörösödni a helyzetbe, főleg amikor a vörös közelebb lép. Akkor ő pedig egy leheletnyit hátrább, de ezt is csak amolyan ösztönszerűen.*
-De bizony, hogy kellett! Nem engedhetem meg magamnak, hogy elmenjek ilyen szép virágok mellett, amikor egy ilyen pompás hölgy van a karjaimban. *Javítja magát, mert ez sem jó úgy ahogy van, hiszen nyomorék balja miatt karjaiba venni lehetetlenség, így jobbját Lazyar derekára csúsztatja.*
-Karomban! *Végignézi ahogy a virág átkerül a gallérjára és a lány hajába egy kék, és ahogy megnézi, így valóban jobban tetszik neki.*
-Elnézést! Egy kecskepásztornak ritkán van lehetősége tanulmányozni a divatot. A kecskék majdnem mindenben ugyanolyanok, és nem lehet virágokkal ékesíteni őket, mert megeszik, ugyebár! *Kezdi zavarban érezni magát, de ez mondataiban látszik csupán, mozdulatai ugyan olyan határozottak, ahogy az is, hogy a mozdulat végén picinykével lejjebb csúszik a tenyere derékról.*
5386. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-08-14 16:51:35
Üzenet elküldve: 2016-08-14 16:51:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kecskeének//
*Remekel a kecske mekeg, s eme remekkel kellemtelen lelkesedést vált ki Lazyarból.*
-Miért ne szólítaná nevén az állatot. A kőnek szikla a neve, a kisebbeknek meg kavics. Ha nem nevezzük el a dolgokat mindennek lényegnek nyoma vész.
*Mondja picit fellengzős hasonlattal a lényeget amit eddig nem tudott átadni csak agyának egy lágyabban viszkető részét kapargatta. De végre kifogalmazhatta magából, és ez mosolygós örömmel tölti el. Kecskefülvakargatásba kezd.*
-Ugye Fachuta?
*Kérdezi nyilván válaszra várás nélkül. Fél-felvont szemöldök és egy pökhendi félmosoly ami fogadja, és végighallgatja, hogyan próbálja magát kimenteni a szerencsétlen helyzetből Learon.*
~Már csak ilyenek a férfiak. Magyarázzák önnön hibáikat, csak magyarázzák, mert azt hiszik attól nem lesz hibájuk. De ki mondta hogy a hiba, hiba?~
*Gondolja magában a hittanóra alatt. Amint végére ér mondandójának, meg is köszöni a lány a dolgot.*
-Igazán hálás vagyok ezért a furcsa teológia óráért. Ezek után már okos és szép is lehetek egyszerre. Mindig is erről álmodtam.
*Az élc a hangjában nagyon el van rejtve és inkább humorosan finom mintsem hogy bántó legyen. Aztán pedig a maga hibájára terelődik a szó.*
~Igen. Félre mondtam. Megesik. De ki mondta hogy a hiba, hiba?~
*Ismétli önmagát magában, és egy elnézést kérő szép mosollyal narrálja a helyzetet. És csak egy enyhe beleegyező bólintást ereszt el a tisztás ügyében döntött nemleges válaszra.*
~Ha nem, hát nem.~
*Legyint magában, s testileg is, bár ez csak egy vállrándítás. A meglepő virágadománynak is megörül. Hagyja, s nyurga lábaival finoman légies léptekkel követi. Testhezálló ruhája, lassan megköveteli, hogy levegye a köpenyét a melegben. Már messziről kiszúrja a nővényhadat a pulton, s csak reménykedni mert benne, hogy kap belőle. A melengető meglepetés ül az arcára, egy csipetnyi aranyos örömmel. Na jó... Nagy csipetnyi.*
~Szép csokor kár volt szétszedni.~
*Gondolja magában de nem említené meg a férfinek. Így is túlzóan kedves volt vele.*
-Igazán...
*Az agya pörög, mint a búgócsiga, de valahogy ennyi figyelem és kedvesség kavarodásában, mintha keresgélnie kellene a szavakat.*
-Köszönöm
*Nyögi ki végül nehezen, de hatalmas boldogsággal. Nézi, s tűri ahogy virágot s csókot kap a fejére. Közelebb is lép, mikor a csóknak vége. Egész közel, hogy csak olyan aranyos félrefordított fejjel tudjon a férfi szemébe nézni. Elpirult arccal, egészíti ki az előbbi köszönetnyilvánítást.*
-Nem kellet volna.
~Persze, hogy kellet! És nincs semmi "volna"!~
*Gondolja magában, s tovább fűzi a gondolatfonalat.*
~El ne kapassa magát.~
*S ezért, hogy a férfi ne érezze magát túlságosan nyeregben, kiveszi a narancs virágot a hajából, s a férfi gallérjára tűzi azt. Csak most veszi ki a kezéből a csokrot, s egy kéket szerez belőle. S azt pedig a másik, rossz szeme melletti füle mögé tűzi.*
-Maguk férfiak sosem értettek a színekhez. S e a divathoz.
*Mondja, s rákacsint, hogy azért rosszul se érezze magát a dolog miatt. A lány nagyon szépnek érzi magát most. Merthogy ezt éreztetik neki, meg persze sebhelyét ellensúlyozza most a virág szépsége, így összhatásban arca egyre jobban pirul.*
*Remekel a kecske mekeg, s eme remekkel kellemtelen lelkesedést vált ki Lazyarból.*
-Miért ne szólítaná nevén az állatot. A kőnek szikla a neve, a kisebbeknek meg kavics. Ha nem nevezzük el a dolgokat mindennek lényegnek nyoma vész.
*Mondja picit fellengzős hasonlattal a lényeget amit eddig nem tudott átadni csak agyának egy lágyabban viszkető részét kapargatta. De végre kifogalmazhatta magából, és ez mosolygós örömmel tölti el. Kecskefülvakargatásba kezd.*
-Ugye Fachuta?
*Kérdezi nyilván válaszra várás nélkül. Fél-felvont szemöldök és egy pökhendi félmosoly ami fogadja, és végighallgatja, hogyan próbálja magát kimenteni a szerencsétlen helyzetből Learon.*
~Már csak ilyenek a férfiak. Magyarázzák önnön hibáikat, csak magyarázzák, mert azt hiszik attól nem lesz hibájuk. De ki mondta hogy a hiba, hiba?~
*Gondolja magában a hittanóra alatt. Amint végére ér mondandójának, meg is köszöni a lány a dolgot.*
-Igazán hálás vagyok ezért a furcsa teológia óráért. Ezek után már okos és szép is lehetek egyszerre. Mindig is erről álmodtam.
*Az élc a hangjában nagyon el van rejtve és inkább humorosan finom mintsem hogy bántó legyen. Aztán pedig a maga hibájára terelődik a szó.*
~Igen. Félre mondtam. Megesik. De ki mondta hogy a hiba, hiba?~
*Ismétli önmagát magában, és egy elnézést kérő szép mosollyal narrálja a helyzetet. És csak egy enyhe beleegyező bólintást ereszt el a tisztás ügyében döntött nemleges válaszra.*
~Ha nem, hát nem.~
*Legyint magában, s testileg is, bár ez csak egy vállrándítás. A meglepő virágadománynak is megörül. Hagyja, s nyurga lábaival finoman légies léptekkel követi. Testhezálló ruhája, lassan megköveteli, hogy levegye a köpenyét a melegben. Már messziről kiszúrja a nővényhadat a pulton, s csak reménykedni mert benne, hogy kap belőle. A melengető meglepetés ül az arcára, egy csipetnyi aranyos örömmel. Na jó... Nagy csipetnyi.*
~Szép csokor kár volt szétszedni.~
*Gondolja magában de nem említené meg a férfinek. Így is túlzóan kedves volt vele.*
-Igazán...
*Az agya pörög, mint a búgócsiga, de valahogy ennyi figyelem és kedvesség kavarodásában, mintha keresgélnie kellene a szavakat.*
-Köszönöm
*Nyögi ki végül nehezen, de hatalmas boldogsággal. Nézi, s tűri ahogy virágot s csókot kap a fejére. Közelebb is lép, mikor a csóknak vége. Egész közel, hogy csak olyan aranyos félrefordított fejjel tudjon a férfi szemébe nézni. Elpirult arccal, egészíti ki az előbbi köszönetnyilvánítást.*
-Nem kellet volna.
~Persze, hogy kellet! És nincs semmi "volna"!~
*Gondolja magában, s tovább fűzi a gondolatfonalat.*
~El ne kapassa magát.~
*S ezért, hogy a férfi ne érezze magát túlságosan nyeregben, kiveszi a narancs virágot a hajából, s a férfi gallérjára tűzi azt. Csak most veszi ki a kezéből a csokrot, s egy kéket szerez belőle. S azt pedig a másik, rossz szeme melletti füle mögé tűzi.*
-Maguk férfiak sosem értettek a színekhez. S e a divathoz.
*Mondja, s rákacsint, hogy azért rosszul se érezze magát a dolog miatt. A lány nagyon szépnek érzi magát most. Merthogy ezt éreztetik neki, meg persze sebhelyét ellensúlyozza most a virág szépsége, így összhatásban arca egyre jobban pirul.*
5385. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-08-12 13:14:53
Üzenet elküldve: 2016-08-12 13:14:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Kecskeének//
*Learonnak ez egyáltalán nem tűnik hazugságnak. Nem volt asszonnyal már igencsak hosszú ideje, és amúgy kinézetre Lazyar pont az esete. Mindig is a vörösökhöz húzott a szíve. Az pedig plusz szépsége a lánynak, hogy tökéletlen, mert így sokkal kevésbé feszélyező a férfi számára a szépsége.*
-Én is ismerek ilyet. *Vakargatja meg szakállát, és végül beleegyezően bólint. Nem is igen tudna ellentmondani neki.*
-Legyen hát, de én nem fogom nevén nevezni. Ön viszont Gyönyörűségem, nyugodtan tegyen, ahogy jónak látja. *Megvakargatja a kecske fülét, majd taszajt rajta egyet a lábával, persze csak finoman és a lány vakfoltjában, hogy ne láthassa, így azt mekegésre bírja.*
-Látja, tetszik neki az ötlet! *Ezután az istenekről folytatódik a szó. Hisz ő mindenfélében. Ősök szellemében, természet istenekben, meg úgy mindenféle vallás hihető tételeiben. Ebből gyúr most egy pillanat alatt valami értelmes magyarázatot, hogy ne mondhassa Árva azt, hogy a kövér út menti nénit is ugyan az az isten teremtette mint őt. Mert az ugye megsemmisítené az ő szép bókját.*
-Vannak istenek. Sok van belőlük, ugye. Vannak olyanok, amik mindenféle rútságot teremtenek, mint a kígyók, békát, meg olyanok, akik más állatokat. Mellettük vannak, akik embereket. Átlagosakat, semmilyeneket, mint én magam, vagy az a kis törpe, akit elhagytunk. Ezután van egy, amelyik csak egyszerre egyet teremt. Egyetlen egy hatalmas és csodás lényt, lányt! *Ezután kezével, ami ugye be van hajlítva egyetlen pillanatra a lány két melle közé bök, a szívére.*
-Ez ugye ön! *Mosolyogva szövi tovább a történetet.*
-Ez pedig betelik a művének szépségével, és a nem teremt többet, amíg alkotása él. Elküldi a földre a tökéletlenek közé, mint én, hogy azok gyönyörködhessen benne, és általa váljanak jobbá. ~Hmm, mintha valami szektavezér lenne? Le kéne írni, mielőtt elfelejtem.~ *Ezután a beszélgetés más témában folyik tova, ami sokkal kevesebb gondolkodást igényel.*
-Jó, hogy javította. Egy kecskepásztor általában olvasni sem tud. *Visszagondol családjára, és falujára, ahol nem volt valami nagy az írni tudók aránya. kevesebb, mint a település egytizede, bár talán ezzel sokat is mondott.*
-Mindenfélét szeretek. Legjobban persze szerelmi történeteket, azokból is az egyszerűbbeket, ahol csak ki kell menni a mezőre, meglesni valami szép lányt a folyóban, aztán rögtön szerelembe esni, természetesen viszonzottan, és ott, a víz partján... *A mondatot azonban nem fejezi be, hanem a tisztás dolgára tér át.*
-Nem igazán mennék megint oda. Most jöttem el onnan, és mindketten tévedtünk. *Megpöcköli a kecske fülét, aki felnéz rá. Learon pedig egy zsebkendővel letörli az állat pofáján csordogáló nyálfolyamot.*
-Egyáltalán nem szereti a tisztás füvét. Azonban...*Ezután elgondolkodik, és egy virágárust szúr ki a tömegben.*
-Jöjjön csak! *Finoman húzza magával a lányt. Felkap egy csokor virágot, amiben vannak pirosak meg sárgák és kéket, meg valami jellegtelen zöldet, és előbbit a lány kezébe, másikat kecskéje szájába tömi.*
-Tudom, meg sem közelíti szépségét, de úgy gondoltam, talán illene önhöz. *Ezzel kihúz egy száll narancsos virágot, és Lazyar hajába tűzi. A jó szeme oldaláról, nehogy kellemetlenül érezze magát.*
-Elragadóan bájos! *Sóhajt egyet, ahogy a lányt bámulja, majd hirtelen ötlettől vezérelve egy csókot nyom annak homlokára.*
*Learonnak ez egyáltalán nem tűnik hazugságnak. Nem volt asszonnyal már igencsak hosszú ideje, és amúgy kinézetre Lazyar pont az esete. Mindig is a vörösökhöz húzott a szíve. Az pedig plusz szépsége a lánynak, hogy tökéletlen, mert így sokkal kevésbé feszélyező a férfi számára a szépsége.*
-Én is ismerek ilyet. *Vakargatja meg szakállát, és végül beleegyezően bólint. Nem is igen tudna ellentmondani neki.*
-Legyen hát, de én nem fogom nevén nevezni. Ön viszont Gyönyörűségem, nyugodtan tegyen, ahogy jónak látja. *Megvakargatja a kecske fülét, majd taszajt rajta egyet a lábával, persze csak finoman és a lány vakfoltjában, hogy ne láthassa, így azt mekegésre bírja.*
-Látja, tetszik neki az ötlet! *Ezután az istenekről folytatódik a szó. Hisz ő mindenfélében. Ősök szellemében, természet istenekben, meg úgy mindenféle vallás hihető tételeiben. Ebből gyúr most egy pillanat alatt valami értelmes magyarázatot, hogy ne mondhassa Árva azt, hogy a kövér út menti nénit is ugyan az az isten teremtette mint őt. Mert az ugye megsemmisítené az ő szép bókját.*
-Vannak istenek. Sok van belőlük, ugye. Vannak olyanok, amik mindenféle rútságot teremtenek, mint a kígyók, békát, meg olyanok, akik más állatokat. Mellettük vannak, akik embereket. Átlagosakat, semmilyeneket, mint én magam, vagy az a kis törpe, akit elhagytunk. Ezután van egy, amelyik csak egyszerre egyet teremt. Egyetlen egy hatalmas és csodás lényt, lányt! *Ezután kezével, ami ugye be van hajlítva egyetlen pillanatra a lány két melle közé bök, a szívére.*
-Ez ugye ön! *Mosolyogva szövi tovább a történetet.*
-Ez pedig betelik a művének szépségével, és a nem teremt többet, amíg alkotása él. Elküldi a földre a tökéletlenek közé, mint én, hogy azok gyönyörködhessen benne, és általa váljanak jobbá. ~Hmm, mintha valami szektavezér lenne? Le kéne írni, mielőtt elfelejtem.~ *Ezután a beszélgetés más témában folyik tova, ami sokkal kevesebb gondolkodást igényel.*
-Jó, hogy javította. Egy kecskepásztor általában olvasni sem tud. *Visszagondol családjára, és falujára, ahol nem volt valami nagy az írni tudók aránya. kevesebb, mint a település egytizede, bár talán ezzel sokat is mondott.*
-Mindenfélét szeretek. Legjobban persze szerelmi történeteket, azokból is az egyszerűbbeket, ahol csak ki kell menni a mezőre, meglesni valami szép lányt a folyóban, aztán rögtön szerelembe esni, természetesen viszonzottan, és ott, a víz partján... *A mondatot azonban nem fejezi be, hanem a tisztás dolgára tér át.*
-Nem igazán mennék megint oda. Most jöttem el onnan, és mindketten tévedtünk. *Megpöcköli a kecske fülét, aki felnéz rá. Learon pedig egy zsebkendővel letörli az állat pofáján csordogáló nyálfolyamot.*
-Egyáltalán nem szereti a tisztás füvét. Azonban...*Ezután elgondolkodik, és egy virágárust szúr ki a tömegben.*
-Jöjjön csak! *Finoman húzza magával a lányt. Felkap egy csokor virágot, amiben vannak pirosak meg sárgák és kéket, meg valami jellegtelen zöldet, és előbbit a lány kezébe, másikat kecskéje szájába tömi.*
-Tudom, meg sem közelíti szépségét, de úgy gondoltam, talán illene önhöz. *Ezzel kihúz egy száll narancsos virágot, és Lazyar hajába tűzi. A jó szeme oldaláról, nehogy kellemetlenül érezze magát.*
-Elragadóan bájos! *Sóhajt egyet, ahogy a lányt bámulja, majd hirtelen ötlettől vezérelve egy csókot nyom annak homlokára.*
5384. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-08-12 11:56:34
Üzenet elküldve: 2016-08-12 11:56:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kecskeének//
*Lassacskán tényleg a komolyan-vehetetlenségi fokig bókol a férfi, de az a baj hogy ez a "röpke" túlzásos hazugság kicsit jól esik a lánynak. Sőt. Használati utasításának be is vési ezt valamelyik cikkelyébe.*
~Talán a "kibékítés-engesztelés, vagy csak szimplán mert jól esik" fejezetbe pont belefér. Fő tételnek.~
*Mondja magában, és rögtön elgondolkozik a "fő tétel - főtt étel" szóvicc analógián, de nincs rá lehetősége, hogy elsüsse, hiszen csak gondolta. Ez a lehetőség elszállt. Amíg hallgatja a férfit addig, szépen elrendezgeti, hogy mit is akar vásárolni. Bájitalok, fiolák, kötszerek, fűszerek. Nagyjából ennyit szerez be, s csendben egy vászonzsákba pakolja.*
-Miért ne adhatnánk tiszteletbeli nevet egy állatnak? Ismerek olyanokat, akik még a kardjuknak is nevet adnak. Sőt! Barátként tekintenek élettelen célszámukra.
*Újságolja, egy áthaladtával megismert lovag rövid történetét.*
~Talán Sorellnek hívták vagy valami hasonló.~
*Nem emlékezik pontosan, és tudja, hogy hibás névre gondol, de hanyagolja, ezt az újabb felesleges problémát.*
-És persze Fachutának is biztos tetszik.
*Mondja az állat fülét vakargatva, édes mosollyal az arcán, s várja a beleegyező mekegést. Aztán ha elmarad, azzal sincs semmi baj.*
-Ha tényleg hisz valamiféle istenben, akkor hinnie kellene azt is, hogy mindent az teremtett, s nem csak engem. Ez esetben minden olyan gyönyörű mint én?
*Kérdezi játszott sértődéssel, majd felkacag belőle, nehogy Learon magára vegye. Perce ezen kacajai nem harsányak. Az ő nyugodt kellemesen bársonyos hangján ezek, inkább csak simogató kuncogásnak, heherészésnek hatnak.*
-Hát nem egy könnyű olvasmány, de van aki szereti a kihívásokat.
*Mondja végül, s akkor pontosítja eredeti kérdését.*
-Komolyabb olvasmányokat, verseket, novellákat, esetleg dalokat, kalandregényeket? Miket szeret egy kecskepásztor?
*Most beszélték meg a személyesített alanyokat, ezért azonnal javítja botor hibáját.*
-Bocsánat, nézze el nekem. Mit olvas szívesen A kecskepásztor?
*Hangsúlyozza ki a mutatónévmást, egy kedves mosollyal.*
-Úgy hinném, gazdának állata éhes. Van itt egy tisztás, a környéken, nem tudom ismeri esetleg? Itt a város szélén. Bizonyára finom ott a fű. Jól eshetne az uraságnak.
*Céloz a négylábúra, s visszakarol kísérőjébe.*
~S nekem is lenne ott még dolgom. Szeretem azt a helyet.~
*Teszi hozzá magában, a nem régiben elhagyott puha pázsitra gondolva. Egy pillanatra Ruarára gondol, ahogy a piac kijárata felé tekint. Mégsem kereste fel ígérete szerint.*
~Puff neki!~
*Lassacskán tényleg a komolyan-vehetetlenségi fokig bókol a férfi, de az a baj hogy ez a "röpke" túlzásos hazugság kicsit jól esik a lánynak. Sőt. Használati utasításának be is vési ezt valamelyik cikkelyébe.*
~Talán a "kibékítés-engesztelés, vagy csak szimplán mert jól esik" fejezetbe pont belefér. Fő tételnek.~
*Mondja magában, és rögtön elgondolkozik a "fő tétel - főtt étel" szóvicc analógián, de nincs rá lehetősége, hogy elsüsse, hiszen csak gondolta. Ez a lehetőség elszállt. Amíg hallgatja a férfit addig, szépen elrendezgeti, hogy mit is akar vásárolni. Bájitalok, fiolák, kötszerek, fűszerek. Nagyjából ennyit szerez be, s csendben egy vászonzsákba pakolja.*
-Miért ne adhatnánk tiszteletbeli nevet egy állatnak? Ismerek olyanokat, akik még a kardjuknak is nevet adnak. Sőt! Barátként tekintenek élettelen célszámukra.
*Újságolja, egy áthaladtával megismert lovag rövid történetét.*
~Talán Sorellnek hívták vagy valami hasonló.~
*Nem emlékezik pontosan, és tudja, hogy hibás névre gondol, de hanyagolja, ezt az újabb felesleges problémát.*
-És persze Fachutának is biztos tetszik.
*Mondja az állat fülét vakargatva, édes mosollyal az arcán, s várja a beleegyező mekegést. Aztán ha elmarad, azzal sincs semmi baj.*
-Ha tényleg hisz valamiféle istenben, akkor hinnie kellene azt is, hogy mindent az teremtett, s nem csak engem. Ez esetben minden olyan gyönyörű mint én?
*Kérdezi játszott sértődéssel, majd felkacag belőle, nehogy Learon magára vegye. Perce ezen kacajai nem harsányak. Az ő nyugodt kellemesen bársonyos hangján ezek, inkább csak simogató kuncogásnak, heherészésnek hatnak.*
-Hát nem egy könnyű olvasmány, de van aki szereti a kihívásokat.
*Mondja végül, s akkor pontosítja eredeti kérdését.*
-Komolyabb olvasmányokat, verseket, novellákat, esetleg dalokat, kalandregényeket? Miket szeret egy kecskepásztor?
*Most beszélték meg a személyesített alanyokat, ezért azonnal javítja botor hibáját.*
-Bocsánat, nézze el nekem. Mit olvas szívesen A kecskepásztor?
*Hangsúlyozza ki a mutatónévmást, egy kedves mosollyal.*
-Úgy hinném, gazdának állata éhes. Van itt egy tisztás, a környéken, nem tudom ismeri esetleg? Itt a város szélén. Bizonyára finom ott a fű. Jól eshetne az uraságnak.
*Céloz a négylábúra, s visszakarol kísérőjébe.*
~S nekem is lenne ott még dolgom. Szeretem azt a helyet.~
*Teszi hozzá magában, a nem régiben elhagyott puha pázsitra gondolva. Egy pillanatra Ruarára gondol, ahogy a piac kijárata felé tekint. Mégsem kereste fel ígérete szerint.*
~Puff neki!~
5383. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-08-12 11:04:17
Üzenet elküldve: 2016-08-12 11:04:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
//Assa//
*Erre ugyan már csak egy mosolyt kap a másik, de széles és valódi, hálás mosolyt. Tovább dicsérgetni egymást nem lenne értelme, és különben is, a túl sok dicséret csak elveszi annak hitelét. Készségesen átadja az italt, és még a szája is tátva marad, amikor Assa elmondja azt a sok mindent, amit megjegyezni is alig tud így hirtelen. Szinte önkéntelenül hajol meg köszönetképpen, majd átveszi a fiolát, és ő is felrázza, kutatva, hogy mit is kellene benne látnia. Pár másodpercig elidőzik rajta, majd eszébe jut, hogy egy szót sem szólt, így hát ki is nyitja a száját.*
- Azta! Te tényleg nagyon értesz az ilyesmihez, büszke lehetsz magadra. Azt hiszem... ennél többet már nem is kérhetek.
*Azért, hogy kicsit összeszedje a gondolatait, megejti a vásárlást, és már új szandálkában tér vissza Assához. Vett közben két másik varázsitalt is, fehéreket, amik elvileg valahogy a karizmájára hatnak, ám úgy dönt, hogy ezt majd a szobájában, a tükör előtt próbálja ki. Amit viszont mondott, azt úgy is gondolja, és ismét meghajol.*
- Nagyon szépen köszönöm a segítséget, de tényleg úgy érzem, hogy túl sokat segítettél már, és a világért sem szeretném, hogy rám fecséreld az egész napodat. Nagyon hálás vagyok mindenért, és ha esetleg adsz nekem egy címet, akkor akár fel is kereshetlek később, ha megengeded, most azonban azt hiszem indulnom kéne másokat is megszólítani. Nagy ez a város, és egy kereskedő jobb, ha sokakat ismer.
*Persze ez inkább csak ürügy, és az illem diktálja neki, hogy ne akaszkodjék Assa nyakára egész nap, ráadásul kicsit éhes is, és mivel idefelé látott egy folyót, úgy határoz, hogy megpróbálkozik a horgászattal, ha már a pénzét kakaóra és varázsitalokra költötte ebéd helyett. Ha Assa beleegyezik a távozásba, akkor újra meghajol, jó mélyen, majd egy intést követően elindul a folyópart felé.*
*Erre ugyan már csak egy mosolyt kap a másik, de széles és valódi, hálás mosolyt. Tovább dicsérgetni egymást nem lenne értelme, és különben is, a túl sok dicséret csak elveszi annak hitelét. Készségesen átadja az italt, és még a szája is tátva marad, amikor Assa elmondja azt a sok mindent, amit megjegyezni is alig tud így hirtelen. Szinte önkéntelenül hajol meg köszönetképpen, majd átveszi a fiolát, és ő is felrázza, kutatva, hogy mit is kellene benne látnia. Pár másodpercig elidőzik rajta, majd eszébe jut, hogy egy szót sem szólt, így hát ki is nyitja a száját.*
- Azta! Te tényleg nagyon értesz az ilyesmihez, büszke lehetsz magadra. Azt hiszem... ennél többet már nem is kérhetek.
*Azért, hogy kicsit összeszedje a gondolatait, megejti a vásárlást, és már új szandálkában tér vissza Assához. Vett közben két másik varázsitalt is, fehéreket, amik elvileg valahogy a karizmájára hatnak, ám úgy dönt, hogy ezt majd a szobájában, a tükör előtt próbálja ki. Amit viszont mondott, azt úgy is gondolja, és ismét meghajol.*
- Nagyon szépen köszönöm a segítséget, de tényleg úgy érzem, hogy túl sokat segítettél már, és a világért sem szeretném, hogy rám fecséreld az egész napodat. Nagyon hálás vagyok mindenért, és ha esetleg adsz nekem egy címet, akkor akár fel is kereshetlek később, ha megengeded, most azonban azt hiszem indulnom kéne másokat is megszólítani. Nagy ez a város, és egy kereskedő jobb, ha sokakat ismer.
*Persze ez inkább csak ürügy, és az illem diktálja neki, hogy ne akaszkodjék Assa nyakára egész nap, ráadásul kicsit éhes is, és mivel idefelé látott egy folyót, úgy határoz, hogy megpróbálkozik a horgászattal, ha már a pénzét kakaóra és varázsitalokra költötte ebéd helyett. Ha Assa beleegyezik a távozásba, akkor újra meghajol, jó mélyen, majd egy intést követően elindul a folyópart felé.*
5382. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-08-12 09:45:51
Üzenet elküldve: 2016-08-12 09:45:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
//Mofeta//
- Akkor figyelmes vagy. És köszönöm a kedves szavaidat. Én meg örülök, hogy megszólítottalak.
* Mosolyog kedvesen a lánykára. Amint egyre inkább elmerülnek az eszmecserében, s boncolgatják ezt a témát, úgy alakul Assa véleménye is Mofetáról.*
~ Van sütnivalója, csupán igencsak zsenge korának tudható be, hogy néha elhamarkodottan alkot véleményt. Mégis dicséretre méltó és bátorságra vall, hogy ilyen fiatalon helytáll egymagában a nagyvilágban. Magam is saját káromon, saját tapasztalatom útján tanultam meg, hogy a bátorságot és a vakmerőséget gyakran egy paraszthajszál választja el egymástól.~
- Hm... Megnézhetem?
* Amit kézhez kapja a fiolát, lepattintja a kupakot és óvatosan beleszagol. Majd kissé összerázza az üvegcse tartalmát és figyelmesen kíséri a sűrű folyadék kavargását.*
- Ez egy gyógynövényes ital. A szüleim is készítettek ilyesmit. Kersztes Ulsga leveléből készült. Lázcsillapító hatású, de elég néhány csepp belőle egyszerre, mert nagyobb mennyiségben kábultságot okoz. Alapvetően hasznos kis kotyvalék.
- Akkor figyelmes vagy. És köszönöm a kedves szavaidat. Én meg örülök, hogy megszólítottalak.
* Mosolyog kedvesen a lánykára. Amint egyre inkább elmerülnek az eszmecserében, s boncolgatják ezt a témát, úgy alakul Assa véleménye is Mofetáról.*
~ Van sütnivalója, csupán igencsak zsenge korának tudható be, hogy néha elhamarkodottan alkot véleményt. Mégis dicséretre méltó és bátorságra vall, hogy ilyen fiatalon helytáll egymagában a nagyvilágban. Magam is saját káromon, saját tapasztalatom útján tanultam meg, hogy a bátorságot és a vakmerőséget gyakran egy paraszthajszál választja el egymástól.~
- Hm... Megnézhetem?
* Amit kézhez kapja a fiolát, lepattintja a kupakot és óvatosan beleszagol. Majd kissé összerázza az üvegcse tartalmát és figyelmesen kíséri a sűrű folyadék kavargását.*
- Ez egy gyógynövényes ital. A szüleim is készítettek ilyesmit. Kersztes Ulsga leveléből készült. Lázcsillapító hatású, de elég néhány csepp belőle egyszerre, mert nagyobb mennyiségben kábultságot okoz. Alapvetően hasznos kis kotyvalék.
5381. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-08-12 09:40:41
Üzenet elküldve: 2016-08-12 09:40:41
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
//Kiruccanás//
*Igaz, Hrothgaar épp megkérte Niras-t, hogy a férfi meséljen valamit, de a törpe egyúttal el is lökte finoman magát a faltól. Minden bizonnyal megunta az egy helyben való álldogálást.*
- Menjünk közben. Azt hiszem, benézek a fogadóba, vagy a bordélyba.
*Recsegi a maga morcos módján a törpe és el is indul. Lovát kantárszáron vezetve lépdel keresztül a piactéren, tekintete folyamatosan keres valakit, de nem véli látni az ismerős arcot.*
~Az ég verje meg az egészet.~
*Morgolódik tovább, ám ezúttal magában. Tényleg elég morcos lett a hosszú lovaglástól. Legszívesebben már iszogatna, vagy egy (törpe)lánnyal hancúrozna, de úgy néz ki, nem lesz most szerencséje. Figyel persze Niras-ra, ha a bárd beszédes kedvében van, de közben azért keresi Rili-t.*
*Igaz, Hrothgaar épp megkérte Niras-t, hogy a férfi meséljen valamit, de a törpe egyúttal el is lökte finoman magát a faltól. Minden bizonnyal megunta az egy helyben való álldogálást.*
- Menjünk közben. Azt hiszem, benézek a fogadóba, vagy a bordélyba.
*Recsegi a maga morcos módján a törpe és el is indul. Lovát kantárszáron vezetve lépdel keresztül a piactéren, tekintete folyamatosan keres valakit, de nem véli látni az ismerős arcot.*
~Az ég verje meg az egészet.~
*Morgolódik tovább, ám ezúttal magában. Tényleg elég morcos lett a hosszú lovaglástól. Legszívesebben már iszogatna, vagy egy (törpe)lánnyal hancúrozna, de úgy néz ki, nem lesz most szerencséje. Figyel persze Niras-ra, ha a bárd beszédes kedvében van, de közben azért keresi Rili-t.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10037-10056