Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 130 (2581. - 2600. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2600. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-08-15 13:12:04
Üzenet elküldve: 2025-08-15 13:12:04
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
// Tárgyak hurcolása: 5/7 //
* Elérkezettnek látta az időt arra Alesian, hogy a csettintést új szintre emeljék. A jó öreg villát most a kezébe nyomja az állatnak és csettint kettőt, miközben elindul. Kicsit össze van zavarodva Zápor és tétován néz a távolodó Alesianra, aki többször is megismétli a hívó csettintést. Végül elkezd szaladni utána a villával Zápor. Ekkor kap egy kis jutalmat, de most nem veszi el tőle a fiú az evőeszközt. Meg tovább és csettintget neki újfent, de Zápor a villát szépen ott hagyja. Odaszalad Alesianhoz, de az nem ad neki semmit. Mutogat a villa után és ismételgeti a hívó csettintést. Az megvan a mosómedvének, hogy kaja erre a csettintésre, ha van nála dolog, ezért elrohan a legközelebbi felszedhető ágdarabig és azt viszi oda, de nem kap semmit. Alesian továbbra is a villára mutogat. Csak, akkor kapja meg a kaját, ha azzal együtt tér vissza hozzá. Ezt gyakorolják el párszor, hogy rögzüljön és aztán fog csak a következő lépésre menni. Leteszi a villát a közelben és füttyel elhívja magához egy távolabbi helyre Záport majd mutat a villára. Az kell megjegyeztetni vele, hogy ha mutat valamire és csettint a hívással, akkor azt hozza ide, amire mutatott. Lépésről lépésre építik fel a tanulási folyamatot. Nem taníthatja meg neki az összes tárgyat, de ha mutat valamire azt megértheti az egyébként intelligens lény. Sok türelem kell azért, de meg fogja érni remélhetőleg.*
* Elérkezettnek látta az időt arra Alesian, hogy a csettintést új szintre emeljék. A jó öreg villát most a kezébe nyomja az állatnak és csettint kettőt, miközben elindul. Kicsit össze van zavarodva Zápor és tétován néz a távolodó Alesianra, aki többször is megismétli a hívó csettintést. Végül elkezd szaladni utána a villával Zápor. Ekkor kap egy kis jutalmat, de most nem veszi el tőle a fiú az evőeszközt. Meg tovább és csettintget neki újfent, de Zápor a villát szépen ott hagyja. Odaszalad Alesianhoz, de az nem ad neki semmit. Mutogat a villa után és ismételgeti a hívó csettintést. Az megvan a mosómedvének, hogy kaja erre a csettintésre, ha van nála dolog, ezért elrohan a legközelebbi felszedhető ágdarabig és azt viszi oda, de nem kap semmit. Alesian továbbra is a villára mutogat. Csak, akkor kapja meg a kaját, ha azzal együtt tér vissza hozzá. Ezt gyakorolják el párszor, hogy rögzüljön és aztán fog csak a következő lépésre menni. Leteszi a villát a közelben és füttyel elhívja magához egy távolabbi helyre Záport majd mutat a villára. Az kell megjegyeztetni vele, hogy ha mutat valamire és csettint a hívással, akkor azt hozza ide, amire mutatott. Lépésről lépésre építik fel a tanulási folyamatot. Nem taníthatja meg neki az összes tárgyat, de ha mutat valamire azt megértheti az egyébként intelligens lény. Sok türelem kell azért, de meg fogja érni remélhetőleg.*
2599. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-08-15 12:18:34
Üzenet elküldve: 2025-08-15 12:18:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Wrojth Wenkroft//
* Alig távozik a szemrevaló kis hölgy, rövidesen egy törp lép a tündér bódéja elé. Érdeklődve pillant a másikra, kedvesen mosolyogva. *
- Üdvözlöm! Ahogy ígértem, verhetetlen árakkal dolgozok. Ha valaki olcsóbb, az vagy lopta, vagy hamisította. * Kezdi boldogan, hiszen egyre jobban dudorodik a kis erszény az oldalán. Ha ez így megy tovább, a Pegazusban alhat az utca helyett. Ennél pedig nincs jobb üzlet. *
- Áh, kérem, ismerem azt a kereskedőt. Parfümszesszel keveri az italait, azt állítja, hogy ettől jobb lesz a hatásuk, de igazából csak tönkreteszi. Három italból csinál így négyet, aztán a sebek meg nem gyógyulnak be. * Legyint a tündér, és elővesz egy világoszöld italt, kedvesen felmutatva. *
- Ahogy a színén is látja, ez tökéletes, nem hígított, nem hamisított. Ha kell, nyugodtan verje be a fejét abba az oszlopba, és le is tesztelheti. * Ajánlkozik nagylelkűen, na persze addig nem menne, hogy saját testi épségét sértse, de szívesen ad egy tesztitalt, ha attól jobban hisznek neki. *
- Mit takar a ládányi? Hiszen ládából is van több méret. Egyébként negyvenöt aranyért adom az italok darabját, ennél olcsóbban sehol nem kap, ezt garantálom.
* Alig távozik a szemrevaló kis hölgy, rövidesen egy törp lép a tündér bódéja elé. Érdeklődve pillant a másikra, kedvesen mosolyogva. *
- Üdvözlöm! Ahogy ígértem, verhetetlen árakkal dolgozok. Ha valaki olcsóbb, az vagy lopta, vagy hamisította. * Kezdi boldogan, hiszen egyre jobban dudorodik a kis erszény az oldalán. Ha ez így megy tovább, a Pegazusban alhat az utca helyett. Ennél pedig nincs jobb üzlet. *
- Áh, kérem, ismerem azt a kereskedőt. Parfümszesszel keveri az italait, azt állítja, hogy ettől jobb lesz a hatásuk, de igazából csak tönkreteszi. Három italból csinál így négyet, aztán a sebek meg nem gyógyulnak be. * Legyint a tündér, és elővesz egy világoszöld italt, kedvesen felmutatva. *
- Ahogy a színén is látja, ez tökéletes, nem hígított, nem hamisított. Ha kell, nyugodtan verje be a fejét abba az oszlopba, és le is tesztelheti. * Ajánlkozik nagylelkűen, na persze addig nem menne, hogy saját testi épségét sértse, de szívesen ad egy tesztitalt, ha attól jobban hisznek neki. *
- Mit takar a ládányi? Hiszen ládából is van több méret. Egyébként negyvenöt aranyért adom az italok darabját, ennél olcsóbban sehol nem kap, ezt garantálom.
2598. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-08-15 12:11:35
Üzenet elküldve: 2025-08-15 12:11:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Drameitar Erefueves//
* Továbbra sem fárad a nemes lelkesedése, amivel Nestart hallgatja. Baj is lenne, ha lankadna, mert az bebizonyítaná, hogy nem a legjobb kiszemelt a Gömböc tesztelésre. Szerencsére erre nem ad okot. *
- Oh, bámulatos, hogy magára meri hagyni, felügyelet nélkül. Én félnék, hogy baja esik, vagy valami olyat csinál, amivel kárt okoz önmagában, esetleg másokban. * Jegyzi meg az elf, és el is gondolkodik azon, hogy milyen idegesítő lehet egy fénygömbbel egy szobában aludni, úgy, hogy sosem éri igazán a sötétség a szemét. Magában meg is jegyzi, hogy Gömböc a szolgálóival fog "aludni". *
- Viszont rendkívül érdekfeszítő, ahogy kettejük kapcsolatáról beszél. Kicsit olyan, mint az olajlámpás és a molylepke esete. Ha kialszik a fény, a lepke nem tudja, hogy merre menjen. * Persze ez inkább hangos gondolkodás, feleslegesen mondja ki a nyilvánvalót. Csupán mutatni akarja a fél-elf számára, hogy nagyjából érti a dolgokat, és nem teljesen reménytelen eset. *
- És azt tesztelte már, hogy varázstárgyakra hogy reagál? Esetleg kék varázsitalokra? * Teszi fel a következő kérdést, bár lehet, hogy már elhangzott erre vonatkozó utalás, de a nagy érdeklődés közben úgy forognak agytekervényei, lehet, hogy elengedett a füle mellett fontos információkat. Igazából, annyira jár az agya, hogy nehezére esik megállítani, hogy figyeljen a kapott válaszokra. *
- Egy sötételf? Hihetetlen, hogy egyesek mennyire lealacsonyodnak egy kis adományért. * Rosszallóan csóválja a fejét, na persze nem rasszista ő, csupán megveti a sötételfeket és az orkokat. A barbárokat se tartja sokra, de azokkal még könnyebben megbarátkozik. *
- Lehetséges, hogy Eeyr sem tartotta túl szerencsésnek ezt a párosítást, és azért nehezítette meg ennek a Valuryennek a dolgát. Egyébként az amulettek készítése magas szintű varázslat, viszont nem egy titkolt tudás. Ettől függetlenül, csak azoknak adatik meg a lehetőség rá, akik hűen szolgálják Eeyrt, de mint ilyen, ha gondolja, szívesen készítek egyet önnek is. Ha már egy ilyen páratlan elméről van szó, aki ilyen gyönyörűséget képes a világra teremteni, ez a legkevesebb. * Tesz ajánlatot, hiszen nem tudja, hogy Nestar már rendelkezik ilyen áldott tárggyal. *
- Maga a mágia ismerete, mint mondtam, nem elég hozzá. Azok, akik valami olyat tettek, amiért az istennő vagy Teysus kitüntette őket figyelmével, csak ők képesek rá. Persze van még egy módja annak, hogy ezt a fajta kegyet kereshessük, méghozzá az, hogyha egy fény oltárt meggyengítünk, annak a mágiájából táplálkozunk.
//Drameitar Erefueves//
* Továbbra sem fárad a nemes lelkesedése, amivel Nestart hallgatja. Baj is lenne, ha lankadna, mert az bebizonyítaná, hogy nem a legjobb kiszemelt a Gömböc tesztelésre. Szerencsére erre nem ad okot. *
- Oh, bámulatos, hogy magára meri hagyni, felügyelet nélkül. Én félnék, hogy baja esik, vagy valami olyat csinál, amivel kárt okoz önmagában, esetleg másokban. * Jegyzi meg az elf, és el is gondolkodik azon, hogy milyen idegesítő lehet egy fénygömbbel egy szobában aludni, úgy, hogy sosem éri igazán a sötétség a szemét. Magában meg is jegyzi, hogy Gömböc a szolgálóival fog "aludni". *
- Viszont rendkívül érdekfeszítő, ahogy kettejük kapcsolatáról beszél. Kicsit olyan, mint az olajlámpás és a molylepke esete. Ha kialszik a fény, a lepke nem tudja, hogy merre menjen. * Persze ez inkább hangos gondolkodás, feleslegesen mondja ki a nyilvánvalót. Csupán mutatni akarja a fél-elf számára, hogy nagyjából érti a dolgokat, és nem teljesen reménytelen eset. *
- És azt tesztelte már, hogy varázstárgyakra hogy reagál? Esetleg kék varázsitalokra? * Teszi fel a következő kérdést, bár lehet, hogy már elhangzott erre vonatkozó utalás, de a nagy érdeklődés közben úgy forognak agytekervényei, lehet, hogy elengedett a füle mellett fontos információkat. Igazából, annyira jár az agya, hogy nehezére esik megállítani, hogy figyeljen a kapott válaszokra. *
- Egy sötételf? Hihetetlen, hogy egyesek mennyire lealacsonyodnak egy kis adományért. * Rosszallóan csóválja a fejét, na persze nem rasszista ő, csupán megveti a sötételfeket és az orkokat. A barbárokat se tartja sokra, de azokkal még könnyebben megbarátkozik. *
- Lehetséges, hogy Eeyr sem tartotta túl szerencsésnek ezt a párosítást, és azért nehezítette meg ennek a Valuryennek a dolgát. Egyébként az amulettek készítése magas szintű varázslat, viszont nem egy titkolt tudás. Ettől függetlenül, csak azoknak adatik meg a lehetőség rá, akik hűen szolgálják Eeyrt, de mint ilyen, ha gondolja, szívesen készítek egyet önnek is. Ha már egy ilyen páratlan elméről van szó, aki ilyen gyönyörűséget képes a világra teremteni, ez a legkevesebb. * Tesz ajánlatot, hiszen nem tudja, hogy Nestar már rendelkezik ilyen áldott tárggyal. *
- Maga a mágia ismerete, mint mondtam, nem elég hozzá. Azok, akik valami olyat tettek, amiért az istennő vagy Teysus kitüntette őket figyelmével, csak ők képesek rá. Persze van még egy módja annak, hogy ezt a fajta kegyet kereshessük, méghozzá az, hogyha egy fény oltárt meggyengítünk, annak a mágiájából táplálkozunk.
2597. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-08-15 09:51:59
Üzenet elküldve: 2025-08-15 09:51:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 170
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 170
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Babkár Threbuchey//
* A megbeszélések, tervezgetések közepette eléggé megszalad a keze alatt a munka. Míg időérzéke egyre csak romlik, teendői egyre sokasodnak. Hirtelen azt sem tudja hol, mit kéne csinálni. Ezt egy reggeli szíverősítő, méghozzá a barackos változatból deríti ki. Amint felhörpinti a nedűt, egyből rájön, hogy mit is szeretne csinálni. Talán a szeretne egy erős szó, inkább mit kell csinálnia. A piacra érve a többi látogatásához hasonló látvány fogadja. Magas árak, sok ember, kevés levegő. Tökéletes hely egy kis zsebmetszésre, bár nem emiatt érkezett. Varázsitalokra szomjazik, márpedig szüksége van azokra, ha nem szeretne hamar szörnyethalni. Kecsegtető hangok ütik meg a fülét. Verhetetlen árak? Gyors, olcsó holmik? Mi ez, ha nem meghívás? Ha átvernék élni fog a pénzvisszatérítéssel. Aztán az árus a fejével fogja fizetni a kamatot. *
- Üdv. Annak én leszek a tanúja.
* Feleli a törp az olcsó árak kifejezésre, közben közelebb lép a standhoz. *
- Egy kisebb ládányi zöld varázsitalra lenne szükségem. Kettővel lejjebb is olcsóságról kiáltoznak, ez miben másabb?
* Érdeklődik a fiatal képű tündérnél. Ha valami hihetetlen árat mondana számára, úgy kérdés nélkül csapja elő az erszényét. Eljátszadozik a gondolattal, hogy mellé is jól jönne egy kereskedő, aki azzal foglalkozna, hogy a könyvük jól nézzen ki és mindenük meglegyen, amire csak szükségük van. Kár, hogy a legtöbb kereskedő becsületes, vagy pedig harcot kerülő. Az lenne még hab a tortán, ha kardot is ragadnának, de biztos benne, hogy a legtöbb szerint a toll élesebb, mint a kard. *
* A megbeszélések, tervezgetések közepette eléggé megszalad a keze alatt a munka. Míg időérzéke egyre csak romlik, teendői egyre sokasodnak. Hirtelen azt sem tudja hol, mit kéne csinálni. Ezt egy reggeli szíverősítő, méghozzá a barackos változatból deríti ki. Amint felhörpinti a nedűt, egyből rájön, hogy mit is szeretne csinálni. Talán a szeretne egy erős szó, inkább mit kell csinálnia. A piacra érve a többi látogatásához hasonló látvány fogadja. Magas árak, sok ember, kevés levegő. Tökéletes hely egy kis zsebmetszésre, bár nem emiatt érkezett. Varázsitalokra szomjazik, márpedig szüksége van azokra, ha nem szeretne hamar szörnyethalni. Kecsegtető hangok ütik meg a fülét. Verhetetlen árak? Gyors, olcsó holmik? Mi ez, ha nem meghívás? Ha átvernék élni fog a pénzvisszatérítéssel. Aztán az árus a fejével fogja fizetni a kamatot. *
- Üdv. Annak én leszek a tanúja.
* Feleli a törp az olcsó árak kifejezésre, közben közelebb lép a standhoz. *
- Egy kisebb ládányi zöld varázsitalra lenne szükségem. Kettővel lejjebb is olcsóságról kiáltoznak, ez miben másabb?
* Érdeklődik a fiatal képű tündérnél. Ha valami hihetetlen árat mondana számára, úgy kérdés nélkül csapja elő az erszényét. Eljátszadozik a gondolattal, hogy mellé is jól jönne egy kereskedő, aki azzal foglalkozna, hogy a könyvük jól nézzen ki és mindenük meglegyen, amire csak szükségük van. Kár, hogy a legtöbb kereskedő becsületes, vagy pedig harcot kerülő. Az lenne még hab a tortán, ha kardot is ragadnának, de biztos benne, hogy a legtöbb szerint a toll élesebb, mint a kard. *
2596. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-08-15 02:46:46
Üzenet elküldve: 2025-08-15 02:46:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1062
OOC üzenetek: 117
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1062
OOC üzenetek: 117
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Drameitar Erefueves//
*Nestar kevésbé tartja szentnek a lény létezését, ő csak túlértékelte az esélyeit annak, hogy a lény belepusztulna egy ilyen próbálkozásba, valamint rengeteg hasznos dolgot tanult még tőle az idő alatt, így még hosszasan szüksége van az entitásra. De a nemes felvetése, hogy lehet a lény potenciálja jobban kiaknázható, ha több terhet tennének rá, megér egy próbálkozást a jövőben, így az entitás sorsa is lehet sötétebbre fordult Drameiloten szavai által.*
- A legtovább csak egy-két napra volt magára hagyva, ilyenkor általában megkörnyékez mágikus tárgyakat és fényessége elhalványul, de egyáltalán nem nevezném szükségesnek a táplálását. Jómagam nem teszem, csak ha vezetni kell és mostanára csak akkor szükséges, ha fel vagy alá megyek a lépcsőn, vagy bemutató jelleggel. Az előbbi is inkább amiatt gond, hogy bár követni tud, de még szokatlan számára felszállni vagy leereszkedni a szintemre tudatosan és kellemetlen eseményeknek nyithat teret, ha alattam vagy felettem mászkál, esetleges falakon túl, amin át nem tudom figyelni.
*Ellenben ebből támad is egy ötlete, hogy Gömböc megbújhatna a talpa alatt, ha nem akarja a jelenlétét tudatosítani a körülötte lévők számára. Ennek a lehetségessége persze erősen kérdéses.*
- Azt nem tudom, hogy milyen hosszan élné túl nélküle, de a természetében van, hogy keresse az energiaforrásokat és trükkösnek tűnik a kísérletezése, ugyanis semmi nem képes visszatartani, amiből nem képes táplálkozni.
*Ez már amúgy jelzi is a veszélyeit egy ilyen entitásnak, de ezt még korai szóvá tennie. Az Eeyr tanai megmagyarázzák számára a mágus kíméletességét, de az elmondottak alapján nem látja, hogy kevésbé alkalmas lenne a tudomány végzésére, mint az elementáris mágusok. Nestar nem sértődik meg azon, hogy pogány mágusnak lett titulálva, ő tudja, hogy micsodának számít és vágtak már rosszabbat is a fejéhez, amikor még a Dwirinthaleneknél szolgált.*
- Dehogyis, örömmel veszem segítségét. Bár hithűnek nem nevezném magam, pont ezen a haton volt szerencsém megismerkedni Valuryennel, aki hasonmód Eeyrt szolgálta, bár számára kevésbé volt örvendetes a nap. Egy Salwar nevezetű sötételf keresett fel engem, őszinte szándékkal, hogy csináltasson magának egy amulettet, ami gyorsabbá teszi és ehhez nekem az én képességeimre volt szüksége a komponens szolgáló amuletthez. Valuryen jó szívű pap volt, azonban még a varázsitallal felruházva is sikertelenül járt az áldással. Csak a negyedik próbálkozásra tudtam odaérni, így nem nyilatkozhatom a probléma okáról. De sanyarú sorsú sötételfnek négy készített italom, és így több, mint ezer aranya bánta, mire negyedszerre sikerrel jártak az áldással. Ettől még a legboldogabb napja volt, hisz a végére egy relikviát tudhatott magánál és az értékét tekintve olcsón megúszta. De gondolom kiérdemelte, ha már foglalkoztak egyáltalán a kérésével.
*Mondjuk olyanról nem hallott, hogy valaki két entitást tiszteljen. De ezt is kénytelen csak emlékezetében tartani későbbre, ahogy a veszélyek átdiskurálását is.*
- Ellenben, kénytelen vagyok rákérdezni, hogy egy ilyen amulett készítése milyen költségekkel és áldozatokkal jár. Eleinte azt hittem, hogy a mágiát tudni elegendő és a módjába beletanulok, de el kell ismerjem, tévedtem ebben és túlzott óvatosságra intenek képességeimnek korlátai.
//Drameitar Erefueves//
*Nestar kevésbé tartja szentnek a lény létezését, ő csak túlértékelte az esélyeit annak, hogy a lény belepusztulna egy ilyen próbálkozásba, valamint rengeteg hasznos dolgot tanult még tőle az idő alatt, így még hosszasan szüksége van az entitásra. De a nemes felvetése, hogy lehet a lény potenciálja jobban kiaknázható, ha több terhet tennének rá, megér egy próbálkozást a jövőben, így az entitás sorsa is lehet sötétebbre fordult Drameiloten szavai által.*
- A legtovább csak egy-két napra volt magára hagyva, ilyenkor általában megkörnyékez mágikus tárgyakat és fényessége elhalványul, de egyáltalán nem nevezném szükségesnek a táplálását. Jómagam nem teszem, csak ha vezetni kell és mostanára csak akkor szükséges, ha fel vagy alá megyek a lépcsőn, vagy bemutató jelleggel. Az előbbi is inkább amiatt gond, hogy bár követni tud, de még szokatlan számára felszállni vagy leereszkedni a szintemre tudatosan és kellemetlen eseményeknek nyithat teret, ha alattam vagy felettem mászkál, esetleges falakon túl, amin át nem tudom figyelni.
*Ellenben ebből támad is egy ötlete, hogy Gömböc megbújhatna a talpa alatt, ha nem akarja a jelenlétét tudatosítani a körülötte lévők számára. Ennek a lehetségessége persze erősen kérdéses.*
- Azt nem tudom, hogy milyen hosszan élné túl nélküle, de a természetében van, hogy keresse az energiaforrásokat és trükkösnek tűnik a kísérletezése, ugyanis semmi nem képes visszatartani, amiből nem képes táplálkozni.
*Ez már amúgy jelzi is a veszélyeit egy ilyen entitásnak, de ezt még korai szóvá tennie. Az Eeyr tanai megmagyarázzák számára a mágus kíméletességét, de az elmondottak alapján nem látja, hogy kevésbé alkalmas lenne a tudomány végzésére, mint az elementáris mágusok. Nestar nem sértődik meg azon, hogy pogány mágusnak lett titulálva, ő tudja, hogy micsodának számít és vágtak már rosszabbat is a fejéhez, amikor még a Dwirinthaleneknél szolgált.*
- Dehogyis, örömmel veszem segítségét. Bár hithűnek nem nevezném magam, pont ezen a haton volt szerencsém megismerkedni Valuryennel, aki hasonmód Eeyrt szolgálta, bár számára kevésbé volt örvendetes a nap. Egy Salwar nevezetű sötételf keresett fel engem, őszinte szándékkal, hogy csináltasson magának egy amulettet, ami gyorsabbá teszi és ehhez nekem az én képességeimre volt szüksége a komponens szolgáló amuletthez. Valuryen jó szívű pap volt, azonban még a varázsitallal felruházva is sikertelenül járt az áldással. Csak a negyedik próbálkozásra tudtam odaérni, így nem nyilatkozhatom a probléma okáról. De sanyarú sorsú sötételfnek négy készített italom, és így több, mint ezer aranya bánta, mire negyedszerre sikerrel jártak az áldással. Ettől még a legboldogabb napja volt, hisz a végére egy relikviát tudhatott magánál és az értékét tekintve olcsón megúszta. De gondolom kiérdemelte, ha már foglalkoztak egyáltalán a kérésével.
*Mondjuk olyanról nem hallott, hogy valaki két entitást tiszteljen. De ezt is kénytelen csak emlékezetében tartani későbbre, ahogy a veszélyek átdiskurálását is.*
- Ellenben, kénytelen vagyok rákérdezni, hogy egy ilyen amulett készítése milyen költségekkel és áldozatokkal jár. Eleinte azt hittem, hogy a mágiát tudni elegendő és a módjába beletanulok, de el kell ismerjem, tévedtem ebben és túlzott óvatosságra intenek képességeimnek korlátai.
2595. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-08-15 01:18:34
Üzenet elküldve: 2025-08-15 01:18:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Drameitar Erefueves//
* Továbbra is issza Nestar szavait, mint egy tudásra éhező, megtölthetetlen szivacs, amibe csak csepegtetik az információt. *
- Oh, dehát az szörnyű lenne. * Tisztázza gyorsan, nehogy esetleges félreértés történjen, és az alkimista azt gondolja, szívesen feláldozná a lényt a tudás oltárán. * Hiszen olyan tiszta, kár lenne hagyni, hogy elpusztuljon. Még ha úgy többet is tudnánk meg a természetéről.
* Persze Drameiloten sem szent, ha halottakról van szó, a boncolásban, és egyéb utólagos tudás szerzésében nem lát semmi kivetni valót, viszont magától sosem okozná, vagy nézné végig, ahogy másnak a halálát okozzák, még ha csak egy ilyen apró mágikus teremtményről is van szó. Ha teheti, a rovarok és ízeltlábúak útját is igyekszik nem keresztezni, ezzel megkímélve őket, de persze nem hullajt könnyeket azokért az ízeltlábúakért, vagy egyéb állatokért, amik életösztöne nem segítik a túlélésüket. Egy szóval, lépett ő már pókra, ha nem volt elég kilépni az útjából, de igyekszik elkerülni az ilyet. *
- Egyébként mennyi ideig világít, és meddig képes túlélni mágia nélkül? Egyáltalán, adja jelét annak, hogy szüksége van a táplálkozás ilyen formájára? * Teszi fel a következő kérdést. Lelki szemei előtt egy gömböcökből álló, utcai lámpákkal megvilágított városrészt vizionál, ahol többé nem kell fáklyákkal és olajlámpákkal világítani. *
- Hát hogy ne keltené fel az érdeklődést? Hiszen ez a légérdekfeszítőbb dolog, amit valaha láttam. Vagyis lény, elnézést. * Csodálkozik a fél-elf szavain, de amit ez után hall, az még nagyobb meghökkenésre ad okot. *
- Le lennék kötelezve, Nestar uram. Hiszen ki tudja, hogy mennyi lehetőség rejlik egy ilyen lényben, hogyha nem szánjuk rá az időt, hogy megismerjük a természetét, akkor lehet, hogy megkárosítjuk a világot. Kérem, bármiben segítségére lehetek, ne habozzon szólni. Viszont, egy dolgot nem árt, ha tud. Én Eeyr és Teysus tanait követem, így a mágikus képességeim is hozzájuk kapcsolódik, messze elmarad a pogány mágusokétól, akik az elementáris erőket irányítják. Úgy gondolom, tisztességes, ha ezt tisztázom, mielőtt élek az ajánlatával. Amennyiben még így is számít a segítségemre, természetesen örömmel lennék gazdája egy ilyen Gömböcnek.
//Drameitar Erefueves//
* Továbbra is issza Nestar szavait, mint egy tudásra éhező, megtölthetetlen szivacs, amibe csak csepegtetik az információt. *
- Oh, dehát az szörnyű lenne. * Tisztázza gyorsan, nehogy esetleges félreértés történjen, és az alkimista azt gondolja, szívesen feláldozná a lényt a tudás oltárán. * Hiszen olyan tiszta, kár lenne hagyni, hogy elpusztuljon. Még ha úgy többet is tudnánk meg a természetéről.
* Persze Drameiloten sem szent, ha halottakról van szó, a boncolásban, és egyéb utólagos tudás szerzésében nem lát semmi kivetni valót, viszont magától sosem okozná, vagy nézné végig, ahogy másnak a halálát okozzák, még ha csak egy ilyen apró mágikus teremtményről is van szó. Ha teheti, a rovarok és ízeltlábúak útját is igyekszik nem keresztezni, ezzel megkímélve őket, de persze nem hullajt könnyeket azokért az ízeltlábúakért, vagy egyéb állatokért, amik életösztöne nem segítik a túlélésüket. Egy szóval, lépett ő már pókra, ha nem volt elég kilépni az útjából, de igyekszik elkerülni az ilyet. *
- Egyébként mennyi ideig világít, és meddig képes túlélni mágia nélkül? Egyáltalán, adja jelét annak, hogy szüksége van a táplálkozás ilyen formájára? * Teszi fel a következő kérdést. Lelki szemei előtt egy gömböcökből álló, utcai lámpákkal megvilágított városrészt vizionál, ahol többé nem kell fáklyákkal és olajlámpákkal világítani. *
- Hát hogy ne keltené fel az érdeklődést? Hiszen ez a légérdekfeszítőbb dolog, amit valaha láttam. Vagyis lény, elnézést. * Csodálkozik a fél-elf szavain, de amit ez után hall, az még nagyobb meghökkenésre ad okot. *
- Le lennék kötelezve, Nestar uram. Hiszen ki tudja, hogy mennyi lehetőség rejlik egy ilyen lényben, hogyha nem szánjuk rá az időt, hogy megismerjük a természetét, akkor lehet, hogy megkárosítjuk a világot. Kérem, bármiben segítségére lehetek, ne habozzon szólni. Viszont, egy dolgot nem árt, ha tud. Én Eeyr és Teysus tanait követem, így a mágikus képességeim is hozzájuk kapcsolódik, messze elmarad a pogány mágusokétól, akik az elementáris erőket irányítják. Úgy gondolom, tisztességes, ha ezt tisztázom, mielőtt élek az ajánlatával. Amennyiben még így is számít a segítségemre, természetesen örömmel lennék gazdája egy ilyen Gömböcnek.
2594. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-08-15 00:58:49
Üzenet elküldve: 2025-08-15 00:58:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1062
OOC üzenetek: 117
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1062
OOC üzenetek: 117
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Drameitar Erefueves//
*A visszkérdés egy pillanatra megzavarja, úgyhogy megpróbálja tisztázni, ha esetleges félreértés történt közöttük.*
- Elnézését kérem, egyelőre csak sejtés szintjén mondhatok ilyet. Ha megpróbálja több és több energiával táplálni egy idő után már nem lesz nagyobb és fényesebb. Csak szóljon, hogy takarjam el a szememet. Amiért ez még csak sejtés, hogy nem próbáltuk órák hosszat vagy éppen erős mágiaforrások környékén. De a tapasztalataink, hogy nem képes megtartani az energiát, amit elszív és fény formájában rövid időn belül elvész. Ezért mondtam, hogy nem tud elhízni, ugyanis idővel visszaáll aprólény állapotába. Azonban abban igazat kell adjak, hogy részben az entitás elpusztulásának aggodalmából nem próbáltam ki ténylegesen, hogy mi történne vele, ha még erőteljesebben próbálnánk mágiával feltölteni.
*Ez a társalgás nagyon produktívnak tűnik és lassan túl sok teendője lesz az alkimistának így, hogy az megújult érdeklődést nyert receptekkel is foglalkoznia kell. Lassan be kell vonnia még egy segítő kezet, ha mindennel szeretne egy keveset foglalkozni és nehezen tudná figyelmen kívül hagyni kollégája affinitását erre. Utána szóba kerülnek a piszkos anyagiak és
Drameiloten is arra az eredményre jut, amire Nestar jutott. Nestar problémája nem is feltétlenül a több tízezres számokkal van, hanem azzal, hogy ő tudja, mekkora nyerészkedés folyik rajta vélése szerint és ez a pazarlás jobban megköti a kezét, mint bármi más.*
- Sajnos ahhoz kevésnek bizonyulok, így maradnak a lassabb, tüzetesebb próbálkozások a lény kiismerésére. Amúgy se lenne megfontolt egyből egy ekkora ugrással kezdeni a méretet illetően.
*Nestar már előbb szóvá tette a veszélyeket és majd fogja is, azonban ennél előrébb tesz valamit, mert a nemes tényleg szeretné segíteni, csak a helyzetben nem nagyon tud neki mit ajánlani.*
- Ellenben, látom, hogy az érdeklődését felkeltette, valamint művelt és jártas is a mágia tudományában. Miután egy hasonlóan kicsiny entitás elkészítése jelentéktelen költség, mennyire bánná az ideje, ha készítenék az ön számára is egyet? A fő foglalkozásom az alkímia, így a képességeim a mágikus energiák manipulálására bőven elmaradnak a varázshasználóékkal szemben és ezen nem sok dolog van, ami segíthet.
*Az egyiket persze maga is képes lenne elkészíteni, de az áldozat, amit ez kívánna Nestar számára túl magas, nem tervez egyhamar lelépni az alkímia útjáról, valamint szüksége is van rá a kísérletekhez, amit tervez.*
//Drameitar Erefueves//
*A visszkérdés egy pillanatra megzavarja, úgyhogy megpróbálja tisztázni, ha esetleges félreértés történt közöttük.*
- Elnézését kérem, egyelőre csak sejtés szintjén mondhatok ilyet. Ha megpróbálja több és több energiával táplálni egy idő után már nem lesz nagyobb és fényesebb. Csak szóljon, hogy takarjam el a szememet. Amiért ez még csak sejtés, hogy nem próbáltuk órák hosszat vagy éppen erős mágiaforrások környékén. De a tapasztalataink, hogy nem képes megtartani az energiát, amit elszív és fény formájában rövid időn belül elvész. Ezért mondtam, hogy nem tud elhízni, ugyanis idővel visszaáll aprólény állapotába. Azonban abban igazat kell adjak, hogy részben az entitás elpusztulásának aggodalmából nem próbáltam ki ténylegesen, hogy mi történne vele, ha még erőteljesebben próbálnánk mágiával feltölteni.
*Ez a társalgás nagyon produktívnak tűnik és lassan túl sok teendője lesz az alkimistának így, hogy az megújult érdeklődést nyert receptekkel is foglalkoznia kell. Lassan be kell vonnia még egy segítő kezet, ha mindennel szeretne egy keveset foglalkozni és nehezen tudná figyelmen kívül hagyni kollégája affinitását erre. Utána szóba kerülnek a piszkos anyagiak és
Drameiloten is arra az eredményre jut, amire Nestar jutott. Nestar problémája nem is feltétlenül a több tízezres számokkal van, hanem azzal, hogy ő tudja, mekkora nyerészkedés folyik rajta vélése szerint és ez a pazarlás jobban megköti a kezét, mint bármi más.*
- Sajnos ahhoz kevésnek bizonyulok, így maradnak a lassabb, tüzetesebb próbálkozások a lény kiismerésére. Amúgy se lenne megfontolt egyből egy ekkora ugrással kezdeni a méretet illetően.
*Nestar már előbb szóvá tette a veszélyeket és majd fogja is, azonban ennél előrébb tesz valamit, mert a nemes tényleg szeretné segíteni, csak a helyzetben nem nagyon tud neki mit ajánlani.*
- Ellenben, látom, hogy az érdeklődését felkeltette, valamint művelt és jártas is a mágia tudományában. Miután egy hasonlóan kicsiny entitás elkészítése jelentéktelen költség, mennyire bánná az ideje, ha készítenék az ön számára is egyet? A fő foglalkozásom az alkímia, így a képességeim a mágikus energiák manipulálására bőven elmaradnak a varázshasználóékkal szemben és ezen nem sok dolog van, ami segíthet.
*Az egyiket persze maga is képes lenne elkészíteni, de az áldozat, amit ez kívánna Nestar számára túl magas, nem tervez egyhamar lelépni az alkímia útjáról, valamint szüksége is van rá a kísérletekhez, amit tervez.*
2593. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-08-14 23:44:27
Üzenet elküldve: 2025-08-14 23:44:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Drameitar Erefueves//
- Érdekfeszítő. * Kommentálja a kapott választ, amit látható érdeklődéssel hallgat. *
- Hogyha nem tud elhízni, akkor mi alapján gondolja, hogy van egy maximális energia, amit el tud viselni? * Teszi fel az újabb, számára logikusnak tűnő kérdést. Az elf nemes számára egyértelmű, hogy ha nem tud elhízni, akkor bármennyit tud enni, tehát bármennyit fel is tud venni. De ő nem olyan tudós alkat, mint az alkimista, szóval érthető, ha nem elég kiforrott a logikája ilyen téren.
Ezek után érdeklődve hallgatja a matematikát, ami egy ilyen lény előállítása mögött van. Látszik, hogy számol, nem idegen tőle ez a dolog, és egész ügyes is benne. *
- Szóval majdnem harcminezer, és csak egy kutya. Ha mondjuk egy farkas méretében gondolkodnánk, az akkor olyan ötven, hatvanezer lenne. * Persze csak tippel, hiszen nem hangzott el, hogy mekkora kutyáról van szó, de az elf előtt valamiért a közepes, vagy már-már nagyobb méretű háziállatok képe jelent meg, és nem azoké a kisebb fajtársaiké, amiket pocok és egyéb üreglakók űzésére használnak a vadászok. *
- Sajnálatos ezt hallanom. Hihetetlenül szomorú, amikor a tudás útjába a piszkos anyagiak állnak. * Teszi még hozzá, jelezve, hogy amikor nagylelkű ajánlatot tett, akkor nem ekkora támogatásra gondolt. Hiszen az alapján, amit a fél-elf mond, csak az alapanyag is hihetetlenül drága, és az még nem garantál semmilyen sikereket. Ismerve az ilyen próbálkozásokat, már amilyen statisztika az olvasott könyvekből kiderül, az ilyen kísérletek csupán három, négyszázalékos eséllyel járnak egyből sikerrel. Gyors fejszámolás után úgy érzi, hogy olyan ötszáz-hatszázezer arany lenne az, hogy ezt a témakört kellően körbe tudják járni, és még akkor sem garantálja semmi a sikert. Persze ha Nestar kellően kitapasztalja Gömböcöt, akkor növelheti ezt a sikerrátát, azonban úgy tűnik, még nem tart ott a kutatás, hogy komolyan megérje finanszírozni. *
- Kérem, ha úgy érzi, hogy valamilyen úton sikerül az anyagi szükségleteket az ötödére csökkenteni, azonnal jelentkezzen, és tegyen így akkor is, ha más patrónusok figyelmét is felkeltette. Egyedül túl nagyravágyónak tűnik a támogatása, viszont ha többen összeállunk, és eloszlik az anyagi teher, akkor még nagy dolgokat érhetünk el.
//Drameitar Erefueves//
- Érdekfeszítő. * Kommentálja a kapott választ, amit látható érdeklődéssel hallgat. *
- Hogyha nem tud elhízni, akkor mi alapján gondolja, hogy van egy maximális energia, amit el tud viselni? * Teszi fel az újabb, számára logikusnak tűnő kérdést. Az elf nemes számára egyértelmű, hogy ha nem tud elhízni, akkor bármennyit tud enni, tehát bármennyit fel is tud venni. De ő nem olyan tudós alkat, mint az alkimista, szóval érthető, ha nem elég kiforrott a logikája ilyen téren.
Ezek után érdeklődve hallgatja a matematikát, ami egy ilyen lény előállítása mögött van. Látszik, hogy számol, nem idegen tőle ez a dolog, és egész ügyes is benne. *
- Szóval majdnem harcminezer, és csak egy kutya. Ha mondjuk egy farkas méretében gondolkodnánk, az akkor olyan ötven, hatvanezer lenne. * Persze csak tippel, hiszen nem hangzott el, hogy mekkora kutyáról van szó, de az elf előtt valamiért a közepes, vagy már-már nagyobb méretű háziállatok képe jelent meg, és nem azoké a kisebb fajtársaiké, amiket pocok és egyéb üreglakók űzésére használnak a vadászok. *
- Sajnálatos ezt hallanom. Hihetetlenül szomorú, amikor a tudás útjába a piszkos anyagiak állnak. * Teszi még hozzá, jelezve, hogy amikor nagylelkű ajánlatot tett, akkor nem ekkora támogatásra gondolt. Hiszen az alapján, amit a fél-elf mond, csak az alapanyag is hihetetlenül drága, és az még nem garantál semmilyen sikereket. Ismerve az ilyen próbálkozásokat, már amilyen statisztika az olvasott könyvekből kiderül, az ilyen kísérletek csupán három, négyszázalékos eséllyel járnak egyből sikerrel. Gyors fejszámolás után úgy érzi, hogy olyan ötszáz-hatszázezer arany lenne az, hogy ezt a témakört kellően körbe tudják járni, és még akkor sem garantálja semmi a sikert. Persze ha Nestar kellően kitapasztalja Gömböcöt, akkor növelheti ezt a sikerrátát, azonban úgy tűnik, még nem tart ott a kutatás, hogy komolyan megérje finanszírozni. *
- Kérem, ha úgy érzi, hogy valamilyen úton sikerül az anyagi szükségleteket az ötödére csökkenteni, azonnal jelentkezzen, és tegyen így akkor is, ha más patrónusok figyelmét is felkeltette. Egyedül túl nagyravágyónak tűnik a támogatása, viszont ha többen összeállunk, és eloszlik az anyagi teher, akkor még nagy dolgokat érhetünk el.
2592. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-08-14 23:40:46
Üzenet elküldve: 2025-08-14 23:40:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Valami van a levegőben//
-Bizony. Az idő meg csak úgy röpül, ugye. Nem élünk örökké, mint azok a hegyesfülű takonypócok.
*Szippant is egyet az orrával, kifejezve a nemtetszését, hogyha elfekről van szó, és hát valljuk be, ezért kár is lenne hibáztatni őt.*
-Köszönöm.
*Feleli a név dolgára, mert így úgy veszi, hogy nem haragszik rá, és ez már egy igencsak kellemes dolog.*
-Nagyon kedves tőled, mmmm.
*Csak egy pillanatig gondolkozik, nem akar túl pofátlan sem lenni, úgyhogy csak egy egyszerű lepényt szemel ki magának, s ha kézhez kapja óvatosan el is kezd falatozni.*
-Igen, ne is mondd! Annyira féltem, hogy elkap a lápi hrutyutyu, vagy az az iszonytató huttyogány! Annyi rémes dolgot hallani, még az ingoványos vidék de kutya, de az még hagyján. Szerencsére találkoztam egy fickóval, egy félkarú rabló volt, aztán pont ott hagyták magára. Meglehet, hogy egyedül sosem jutok ki.
*El is réved a távolba, miközben rá gondol. ~Vajon mi lett azóta Atkirával?~ Aztán Agda kérdésére csak legyint, de azért megmosolyogja a jó szívét.*
-Tudod ez nem ilyen egyszerű. Nagy szájjal jöttem el, hogy majd én megmutatom azoknak a senkiháziaknak! Ha most csak úgy hazamegyek azzal, hogy : nézzétek csak, nem haltam meg! Bármekorra csoda is ez önmagában, azt hiszem tán még komolyan venni is nehéz.
*Mérgében belerúg egy aprócska kőbe, hogy csak utána folytassa.*
-Úgyhogy valamit tényleg muszáj lesz kezdenem magammal, különben sose mehetek haza. Tényleg segítenél?
*Kérdezi, és a szeme csak úgy csillog a reménytől.*
-Neked van családod egyébként, vagy egymagad vagy mint a ujjam?
-Bizony. Az idő meg csak úgy röpül, ugye. Nem élünk örökké, mint azok a hegyesfülű takonypócok.
*Szippant is egyet az orrával, kifejezve a nemtetszését, hogyha elfekről van szó, és hát valljuk be, ezért kár is lenne hibáztatni őt.*
-Köszönöm.
*Feleli a név dolgára, mert így úgy veszi, hogy nem haragszik rá, és ez már egy igencsak kellemes dolog.*
-Nagyon kedves tőled, mmmm.
*Csak egy pillanatig gondolkozik, nem akar túl pofátlan sem lenni, úgyhogy csak egy egyszerű lepényt szemel ki magának, s ha kézhez kapja óvatosan el is kezd falatozni.*
-Igen, ne is mondd! Annyira féltem, hogy elkap a lápi hrutyutyu, vagy az az iszonytató huttyogány! Annyi rémes dolgot hallani, még az ingoványos vidék de kutya, de az még hagyján. Szerencsére találkoztam egy fickóval, egy félkarú rabló volt, aztán pont ott hagyták magára. Meglehet, hogy egyedül sosem jutok ki.
*El is réved a távolba, miközben rá gondol. ~Vajon mi lett azóta Atkirával?~ Aztán Agda kérdésére csak legyint, de azért megmosolyogja a jó szívét.*
-Tudod ez nem ilyen egyszerű. Nagy szájjal jöttem el, hogy majd én megmutatom azoknak a senkiháziaknak! Ha most csak úgy hazamegyek azzal, hogy : nézzétek csak, nem haltam meg! Bármekorra csoda is ez önmagában, azt hiszem tán még komolyan venni is nehéz.
*Mérgében belerúg egy aprócska kőbe, hogy csak utána folytassa.*
-Úgyhogy valamit tényleg muszáj lesz kezdenem magammal, különben sose mehetek haza. Tényleg segítenél?
*Kérdezi, és a szeme csak úgy csillog a reménytől.*
-Neked van családod egyébként, vagy egymagad vagy mint a ujjam?
2591. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-08-14 21:36:51
Üzenet elküldve: 2025-08-14 21:36:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 449
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 449
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Mai//
-Ugyan.
*Legyint bohókásan a nő kijelentésére, de azért persze jól esik neki, azt kár volna tagadni.*
-Elkaptak egy egész lovat? Egyre jobban tetszenek nekem ezek a lupuskák! Meg is kérdezem majd róla az egyik barátomat, hogy nem-e tud róluk valamit, hátha tud segíteni benne.
*Azért ami egy lovat úgy szét tud marcangolni, hogy úgy kelljen helyre varázsolni, az Rorkirnak igen hasznos társ lenne a kalandozásai során. A hozzádőlő vállakat pedig férfiasan állja, és titkon kicsit élvezi is a másik közelségét. Furcsán kellemes illata van, és olyan puhának látszik a bőre.*
-Nahát, csak nem magad is mágus vagy? Vagy ezt említetted korábban is? Ne haragudj, ha nem emlékszem. Ó az én kutyusom biztos kijönne vele, ő egyébként is az a szabadabb fajta jószág, vigyáz a kunyhómra, de egyébként szeret csatangolni, és jól is van ez így. Mikor megyek és szükségem van rá, akkor mindig ott van, ennél többet nem is kérhetnék.
*Magyarázza Árnyék dolgát Mai-nak, tényleg szereti a kis jószágot, de nem egy harci eb, vadászni például nem szívesen vinné magával, jobb neki is így. Az őseiról tett megjegyzésre igencsak felkacag a férfi.*
-Nocsak, ilyen tipikus elfek, mi? A magas lóval meg mindennel? Fenn hordják az orrukat biztos.
*Tapasztalatai szerint mindenki csak addig hordja fenn az orrát, amíg valaki be nem töri azt, utána valahogy mindig megjön az eszük, a legtöbbjének legalábbis. Aztán Rorkir csak belemerül a történetébe, ami láthatóan hatással van piacoló társára, és ezen semmi szégyellnivaló nincs.*
-Oda bizony. Mocsok egy dolog ez, és nem kell őket megérteni. Gyarlóság, gyengeség ez, semmi más. Az én falumban, az én törzsemben előbb halt volna meg az összes harcolni képes férfi, minthogy elgondolkodjanak azon, hogy valami vénasszonynak a szavára ártatlan leányokat áldozzanak egy szörnynek.
*Ki is köp oldalra, látszik hogy még mindig bosszantja a dolog. Mindig is utálta, mikor valaki gyenge, nem fizikailag, hanem szellemileg. Aki nem képes kiállni magáért, aki nem harcol az utolsó leheletéig.*
-Nocsak, de kis tűzről pattant kis hegyesfülű valakit.
*Visszatér arcára a széles vigyor.*
-Á, ne túlozzunk. Csak megöltem egy bestiát, ha nem lettek volna a falusiak is megtettem volna, ez inkább csak a szerencsés dolgok összefonódása volt, a sors úgy hozta hogy mindenki jól járjon, szerencsére.
*Persze azért örül, hogy segíthetett, szó se róla.*
-De kedves vagy, köszönöm!
*Fejet is hajt, ami egyáltalán nem mindennapi dolog tőle.*
-Ezt az ajánlatot nem utasíthatom el, úgy gondolom. Szívesen megnézném a kis kölköket, tán egy-kettőt megtaníthatnék rendesen öklözni, aztán hipphopp mehetnek is valami városőrnek rendes zsoldért. Mit szólsz? A többit meg megtanítod varázsolni, és lesz egy aprócska hadseregünk.
*A hadseregről viszont egész más jut eszébe, és kicsit el is komorodik. Megáll, kezeit Mai vállaira teszi, és keményen a szemébe néz.*
-Hallottad ezt a furcsa kürtöt, igaz? Tudod, hogy mit jelent ugye?
*Bár Rorkir nem ismeri a részleteket, hallott már hasonlót, és sejti hogy mi következik a közeljövőben.*
//Mai//
-Ugyan.
*Legyint bohókásan a nő kijelentésére, de azért persze jól esik neki, azt kár volna tagadni.*
-Elkaptak egy egész lovat? Egyre jobban tetszenek nekem ezek a lupuskák! Meg is kérdezem majd róla az egyik barátomat, hogy nem-e tud róluk valamit, hátha tud segíteni benne.
*Azért ami egy lovat úgy szét tud marcangolni, hogy úgy kelljen helyre varázsolni, az Rorkirnak igen hasznos társ lenne a kalandozásai során. A hozzádőlő vállakat pedig férfiasan állja, és titkon kicsit élvezi is a másik közelségét. Furcsán kellemes illata van, és olyan puhának látszik a bőre.*
-Nahát, csak nem magad is mágus vagy? Vagy ezt említetted korábban is? Ne haragudj, ha nem emlékszem. Ó az én kutyusom biztos kijönne vele, ő egyébként is az a szabadabb fajta jószág, vigyáz a kunyhómra, de egyébként szeret csatangolni, és jól is van ez így. Mikor megyek és szükségem van rá, akkor mindig ott van, ennél többet nem is kérhetnék.
*Magyarázza Árnyék dolgát Mai-nak, tényleg szereti a kis jószágot, de nem egy harci eb, vadászni például nem szívesen vinné magával, jobb neki is így. Az őseiról tett megjegyzésre igencsak felkacag a férfi.*
-Nocsak, ilyen tipikus elfek, mi? A magas lóval meg mindennel? Fenn hordják az orrukat biztos.
*Tapasztalatai szerint mindenki csak addig hordja fenn az orrát, amíg valaki be nem töri azt, utána valahogy mindig megjön az eszük, a legtöbbjének legalábbis. Aztán Rorkir csak belemerül a történetébe, ami láthatóan hatással van piacoló társára, és ezen semmi szégyellnivaló nincs.*
-Oda bizony. Mocsok egy dolog ez, és nem kell őket megérteni. Gyarlóság, gyengeség ez, semmi más. Az én falumban, az én törzsemben előbb halt volna meg az összes harcolni képes férfi, minthogy elgondolkodjanak azon, hogy valami vénasszonynak a szavára ártatlan leányokat áldozzanak egy szörnynek.
*Ki is köp oldalra, látszik hogy még mindig bosszantja a dolog. Mindig is utálta, mikor valaki gyenge, nem fizikailag, hanem szellemileg. Aki nem képes kiállni magáért, aki nem harcol az utolsó leheletéig.*
-Nocsak, de kis tűzről pattant kis hegyesfülű valakit.
*Visszatér arcára a széles vigyor.*
-Á, ne túlozzunk. Csak megöltem egy bestiát, ha nem lettek volna a falusiak is megtettem volna, ez inkább csak a szerencsés dolgok összefonódása volt, a sors úgy hozta hogy mindenki jól járjon, szerencsére.
*Persze azért örül, hogy segíthetett, szó se róla.*
-De kedves vagy, köszönöm!
*Fejet is hajt, ami egyáltalán nem mindennapi dolog tőle.*
-Ezt az ajánlatot nem utasíthatom el, úgy gondolom. Szívesen megnézném a kis kölköket, tán egy-kettőt megtaníthatnék rendesen öklözni, aztán hipphopp mehetnek is valami városőrnek rendes zsoldért. Mit szólsz? A többit meg megtanítod varázsolni, és lesz egy aprócska hadseregünk.
*A hadseregről viszont egész más jut eszébe, és kicsit el is komorodik. Megáll, kezeit Mai vállaira teszi, és keményen a szemébe néz.*
-Hallottad ezt a furcsa kürtöt, igaz? Tudod, hogy mit jelent ugye?
*Bár Rorkir nem ismeri a részleteket, hallott már hasonlót, és sejti hogy mi következik a közeljövőben.*
2590. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-08-14 21:08:03
Üzenet elküldve: 2025-08-14 21:08:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1062
OOC üzenetek: 117
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1062
OOC üzenetek: 117
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Drameitar Erefueves//
- Feltételezésem alapján ezzel táplálkozik. Az ötlet érdekes, akkor gondolom az oltár környékén kellene létrehozni. Elhízni nem tud, jelenlegi tapasztalataim alapján, minél többet eszik, annál több fénnyé alakítja. Eleinte gondoltunk arra, hogy mi lenne, ha megpróbálnánk több energiával feltölteni, mint amit elviselni képes, de abból semmi jó nem sülhet ki. A befogadóképessége konstansnak tűnik, de lehet csak ezen a példányon.
*A lény túl egyszerű és gyenge, hogy a komolyabb kísérletekbe merüljön vele. De ha Nestar mélyen magába tekintene és megkeresné az igazi okát annak, hogy miért nem merült bele komolyabb tudományokba a lidércfénnyel kapcsolatban, az őszinte válasza az, hogy mert ráérős és lekötötte a kereskedéssel kapcsolatos próbálkozásai. Melyeket kozmetikázhat, de mondhatni kudarc kudarc után érte, bár legalább megismert egy csomó városbelit, akire később is számíthat. Drameiloten ajánlatát nem tudja, mennyire vegye burkoltnak vagy valósnak, de úgy hangzik, mintha egy vagyonos támogatóra tehetne szert.*
- Ezt örömmel venném, azonban a pénzét se kívánnám pazarolni. Talán egy kicsit bővebben kifejtem.
*Elő is kerül a szivarostokja, benne a két zöld, egy kék, egy lila és egy barna italával, ebből neki most a kék fog kelleni.*
- Ez a varázsital egy tapasztalt mágus energiáinak a felét visszatölti és ez az, amiből a fénylény készült. Egyetlen darabja a jelen árakon olyan háromszáz arany alatt kaparódzik egy huszassal. Hogy fel tudjunk tölteni egy üstöt, egy kutya méretében, ebből kellene olyan... száz.
*Sajnos Nestar nem humorizál és nem is dramatizálja túl a helyzetet, Dram számára is felajánlja a fiolát megvizsgálni, hogy ráméretezze, mennyire lenne szüksége. De még azt is mondhatná az alkimista, hogy bőven alulbecsüli, mennyire lenne szükségük.*
- A háború óta a négyszeresére nőttek a kék italok árai és ez jócskán meghátráltatott bármiféle kutakodásban. Ehhez sajnos nem elég csak a pénzt beleönteni, ehhez egy saját kereskedőhálózatot kellene üzemeltetni Wegtorenből Artheniorig.
//Drameitar Erefueves//
- Feltételezésem alapján ezzel táplálkozik. Az ötlet érdekes, akkor gondolom az oltár környékén kellene létrehozni. Elhízni nem tud, jelenlegi tapasztalataim alapján, minél többet eszik, annál több fénnyé alakítja. Eleinte gondoltunk arra, hogy mi lenne, ha megpróbálnánk több energiával feltölteni, mint amit elviselni képes, de abból semmi jó nem sülhet ki. A befogadóképessége konstansnak tűnik, de lehet csak ezen a példányon.
*A lény túl egyszerű és gyenge, hogy a komolyabb kísérletekbe merüljön vele. De ha Nestar mélyen magába tekintene és megkeresné az igazi okát annak, hogy miért nem merült bele komolyabb tudományokba a lidércfénnyel kapcsolatban, az őszinte válasza az, hogy mert ráérős és lekötötte a kereskedéssel kapcsolatos próbálkozásai. Melyeket kozmetikázhat, de mondhatni kudarc kudarc után érte, bár legalább megismert egy csomó városbelit, akire később is számíthat. Drameiloten ajánlatát nem tudja, mennyire vegye burkoltnak vagy valósnak, de úgy hangzik, mintha egy vagyonos támogatóra tehetne szert.*
- Ezt örömmel venném, azonban a pénzét se kívánnám pazarolni. Talán egy kicsit bővebben kifejtem.
*Elő is kerül a szivarostokja, benne a két zöld, egy kék, egy lila és egy barna italával, ebből neki most a kék fog kelleni.*
- Ez a varázsital egy tapasztalt mágus energiáinak a felét visszatölti és ez az, amiből a fénylény készült. Egyetlen darabja a jelen árakon olyan háromszáz arany alatt kaparódzik egy huszassal. Hogy fel tudjunk tölteni egy üstöt, egy kutya méretében, ebből kellene olyan... száz.
*Sajnos Nestar nem humorizál és nem is dramatizálja túl a helyzetet, Dram számára is felajánlja a fiolát megvizsgálni, hogy ráméretezze, mennyire lenne szüksége. De még azt is mondhatná az alkimista, hogy bőven alulbecsüli, mennyire lenne szükségük.*
- A háború óta a négyszeresére nőttek a kék italok árai és ez jócskán meghátráltatott bármiféle kutakodásban. Ehhez sajnos nem elég csak a pénzt beleönteni, ehhez egy saját kereskedőhálózatot kellene üzemeltetni Wegtorenből Artheniorig.
2589. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-08-14 20:00:17
Üzenet elküldve: 2025-08-14 20:00:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1171
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1171
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Rorkir//
*Igen hamar szelídítene magához egy állatot a barbár, ahelyett, hogy levadászná. Ez szimpatikus vonás. Néhány pillanattal ezelőtt még egy asszonyságnak kívánt ajándékot, máris magának szerezne egy szőrös kis kölyköt. Jót mosolyog ezen, szépíti az embereket a gondoskodás.*
- Biztosan tudnál, ki más, ha nem te? *Vigyorog, majd kissé játékosan dől a vállával a férfinek egy pillanatra.* - Igazából tényleg szépnek hangzanak. Csakhogy láttam mit okoznak. Pont akiről kérdeztél barátom lovát kapták el, még most sem hiszem el, hogy el tudott menekülni. Ó... és… a sérülései olyan súlyosak voltak, hogy egy mágus kellett hozzá, hogy ellássa. Az én erőm nem is volt elég hozzá, pedig nem vagyok semmi! *Ugyan tényleg nem szereti magát fényezni, ez most csupán a mesélés beleélésének a hozadéka. Tényleg rengeteget fejlődött az eltelt esztendőben, de egy majdnem holtat még ő sem tud lábraállítani.* - Na de mindegy, szóval biztos igazi különlegesség a Lupusfulgur, na de a drága ebed hogy viselné? *Még emlékszik a kutyára, hiányolja is innen kicsit. Kedveli az állatokat, gyűjti is őket az istállóba rendesen.
Ha nem árulja el, hát nem. Elhúzott szájjal csóválja meg a fejét, de nem kérdez tovább, pedig szíves-örömest kacagott volna egyet maga is.*
- Ha valamelyik ősöm tudna erről a lépésemről, minden bizonnyal lefitymálva ingatná a fejét, hogy nem magamnak nyerészkedek, hanem másoknak segítek. De, annyi baj legyen. Én jól boldogulok. És köszönöm a szavaid, igen jól esnek.
*Viszont már alig várja a történetet, amit végül meg is kap. A szája úgy marad; résnyire nyitva végig. Többnyire bármennyit tud beszélni és végeláthatatlannak tűnnek a kérdései hada, de most egy pontig meg sem tud szólalni. Mindig rájön, hogy a világ, amiben él, nem túl tág. Szélesednek a határok, de még mindig nem látott semmit.*
- Emberáldozat? Odadobták a leányukat, hogy hátha sikerül? *Fúj egy nagyot.* - Persze… értem az elkeseredettséget, de ez borzalmas. *Forgatja tovább a fejében a hallottakat, nézi az átélést és hitetlenkedik tovább. De már csak a végén szólal meg.*
- Hát persze, hogy az a jó kurva Sa'Tereth az oka! *Csattan fel, majd nyel egyet, aztán mintha mi sem történt volna rendezi a vonásait és hangszínét.*
- Elnézést. Szóval, ez… hatalmas tett tőled, Rorkir! Hogy te vagy büszke rám? Hiszen megvédtél egy egész falut, vagy többet. Komolyan, több ilyen kellene, mint te vagy. Remélem a te vigyázód minden lépésedet óvni fogja. *A vallásokban nem túl jó, de talán érti a másik, hogy mire gondol.*
- Megérdemelted, hogy eltűnjön rólad az átok. Ha a városban jársz nézz be hozzám az Árvaházba. Tudod milyen boldog és elszánt arcokat látnál, egy-egy történeted után? Persze kihagyva a nagyon véres részleteket. *Kuncog.* - De komolyan mondtam, akkor is, ha csak egy szobára lenne szükséged, amíg itt vagy, csak gyere.
//Rorkir//
*Igen hamar szelídítene magához egy állatot a barbár, ahelyett, hogy levadászná. Ez szimpatikus vonás. Néhány pillanattal ezelőtt még egy asszonyságnak kívánt ajándékot, máris magának szerezne egy szőrös kis kölyköt. Jót mosolyog ezen, szépíti az embereket a gondoskodás.*
- Biztosan tudnál, ki más, ha nem te? *Vigyorog, majd kissé játékosan dől a vállával a férfinek egy pillanatra.* - Igazából tényleg szépnek hangzanak. Csakhogy láttam mit okoznak. Pont akiről kérdeztél barátom lovát kapták el, még most sem hiszem el, hogy el tudott menekülni. Ó... és… a sérülései olyan súlyosak voltak, hogy egy mágus kellett hozzá, hogy ellássa. Az én erőm nem is volt elég hozzá, pedig nem vagyok semmi! *Ugyan tényleg nem szereti magát fényezni, ez most csupán a mesélés beleélésének a hozadéka. Tényleg rengeteget fejlődött az eltelt esztendőben, de egy majdnem holtat még ő sem tud lábraállítani.* - Na de mindegy, szóval biztos igazi különlegesség a Lupusfulgur, na de a drága ebed hogy viselné? *Még emlékszik a kutyára, hiányolja is innen kicsit. Kedveli az állatokat, gyűjti is őket az istállóba rendesen.
Ha nem árulja el, hát nem. Elhúzott szájjal csóválja meg a fejét, de nem kérdez tovább, pedig szíves-örömest kacagott volna egyet maga is.*
- Ha valamelyik ősöm tudna erről a lépésemről, minden bizonnyal lefitymálva ingatná a fejét, hogy nem magamnak nyerészkedek, hanem másoknak segítek. De, annyi baj legyen. Én jól boldogulok. És köszönöm a szavaid, igen jól esnek.
*Viszont már alig várja a történetet, amit végül meg is kap. A szája úgy marad; résnyire nyitva végig. Többnyire bármennyit tud beszélni és végeláthatatlannak tűnnek a kérdései hada, de most egy pontig meg sem tud szólalni. Mindig rájön, hogy a világ, amiben él, nem túl tág. Szélesednek a határok, de még mindig nem látott semmit.*
- Emberáldozat? Odadobták a leányukat, hogy hátha sikerül? *Fúj egy nagyot.* - Persze… értem az elkeseredettséget, de ez borzalmas. *Forgatja tovább a fejében a hallottakat, nézi az átélést és hitetlenkedik tovább. De már csak a végén szólal meg.*
- Hát persze, hogy az a jó kurva Sa'Tereth az oka! *Csattan fel, majd nyel egyet, aztán mintha mi sem történt volna rendezi a vonásait és hangszínét.*
- Elnézést. Szóval, ez… hatalmas tett tőled, Rorkir! Hogy te vagy büszke rám? Hiszen megvédtél egy egész falut, vagy többet. Komolyan, több ilyen kellene, mint te vagy. Remélem a te vigyázód minden lépésedet óvni fogja. *A vallásokban nem túl jó, de talán érti a másik, hogy mire gondol.*
- Megérdemelted, hogy eltűnjön rólad az átok. Ha a városban jársz nézz be hozzám az Árvaházba. Tudod milyen boldog és elszánt arcokat látnál, egy-egy történeted után? Persze kihagyva a nagyon véres részleteket. *Kuncog.* - De komolyan mondtam, akkor is, ha csak egy szobára lenne szükséged, amíg itt vagy, csak gyere.
2588. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-08-14 18:44:02
Üzenet elküldve: 2025-08-14 18:44:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 449
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 449
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Mai//
*Rorkir igencsak érdeklődve hallgatja Mait ahogy ezekről a különös, farkasszerű lényekről beszél.*
-Húha! Csodálatosaknak hangzanak!
*De valahogy mégsem úgy hangzik, mintha a férfi félne tőlük, vagy le akarná vadászni őket. Sokkal inkább, mintha akarna magának egyet fogni.*
-Szerinted tudnék fogni egyet magamnak? Mondjuk ha szereznék egy kölyköt, lehet hogy hozzám szokna. Micsoda társ lenne! Gondolj csak bele, jönne velem mindig, együtt harcolnánk, együtt lakomáznánk. Gondolj csak bele.
*Micsoda vágyálmok, bár ahogy elhallgatja, nem hangzik túl veszélytelennek, meg aztán honnan szerezne egy kölyköt? Legfeljebb ha kivégezne egy egész falkával, hogy egy kölyköt hazavigyen, az nem volna túl szép dolog.*
-Ó semmi, semmi.
*Legyint is a kezével, és az orra alatt kuncog, mint egy kamaszfiú.*
-De büszke vagyok rád, hogy ilyen apró létedre ekkora terhet cipelsz. Az őseid biztos büszkék rád.
*Bár fogalma sincs, hogy van-e családja vagy ilyesmi, de ősei azok mindenkinek vannak. A barbárnak pedig több sem kell, minthogy kalandjairól kérdezzék őt, hisz erről minden harcos szeret beszélni.*
-Nincs olyan messze ide Vadászlak, a szántóföldek egyik faluja, nem meglepő módon leginkább vadászok lakják. Gondolom ők szállítják a húst a városba is.
*Magyarázza, bár ezt csak sejti.*
-Aztán arra jártam nemrég, és valami Rémnek hittek az úton. Sok mindennek hívtak már, de ennek még nem, úgyhogy utánakérdeztem miről is van szó. Kiderült, hogy valami emberfarkas szerű, hatalmas bestia tartja rettegésben a falusiakat, elragadja az állatokat, meg néha az embereket is.
*Kicsit közelebb hajol Mai-hoz.*
-Már áldoztak is neki egy leányt, mert rábeszélte őket a falu előljárója. Borzalmas egy helyzet.
*Ecseteli tovább, és egészen belejön a mesélésbe, ritkán beszél ennyit egyszerre.*
-Kicsit nyomoztunk a fővadásszal, aztán előcsalogattuk ezt a rémet és lefejeztem.
*Mutatja is a mozdulatot a kezével, hogy átélhetőbb legyen a mese.*
-Aztán kiderült, hogy az elöljáró végig összejátszott ezzel a rémmel, ő gondozta, ő látta el a sebeit, csak hogy sakkban tarthassa és irányíthassa a falusiakat. Őt a sajátjai büntették meg, mikor kiderült az igazság. Hála a szellemeknek.
*Nagyon nem kedvelte Mardreit, úgy is gondolja, hogy tán még olcsón is megúszta, hogy csak halálra verték.*
-Egy fiúcska volt ez a rém, tán valami átok sújtotta, de ez sosem derült ki.
*Megvonja vállait, ez tényleg nem az ő asztala.*
-Talán ha valaki rá is vigyázott volna, nem fajult volna idáig a helyzet.
*Egy kedvesnek szánt mosolyt intéz Mai felé.*
-Aztán kaptam ezt a medált, és azóta valahogy jobban is érzem magam. Meglehet, hogy valamelyik istenség is orrolt erre a Mardrei-re, valami Sa'Tereth-hez imádkozott, mielőtt elkapták.
//Mai//
*Rorkir igencsak érdeklődve hallgatja Mait ahogy ezekről a különös, farkasszerű lényekről beszél.*
-Húha! Csodálatosaknak hangzanak!
*De valahogy mégsem úgy hangzik, mintha a férfi félne tőlük, vagy le akarná vadászni őket. Sokkal inkább, mintha akarna magának egyet fogni.*
-Szerinted tudnék fogni egyet magamnak? Mondjuk ha szereznék egy kölyköt, lehet hogy hozzám szokna. Micsoda társ lenne! Gondolj csak bele, jönne velem mindig, együtt harcolnánk, együtt lakomáznánk. Gondolj csak bele.
*Micsoda vágyálmok, bár ahogy elhallgatja, nem hangzik túl veszélytelennek, meg aztán honnan szerezne egy kölyköt? Legfeljebb ha kivégezne egy egész falkával, hogy egy kölyköt hazavigyen, az nem volna túl szép dolog.*
-Ó semmi, semmi.
*Legyint is a kezével, és az orra alatt kuncog, mint egy kamaszfiú.*
-De büszke vagyok rád, hogy ilyen apró létedre ekkora terhet cipelsz. Az őseid biztos büszkék rád.
*Bár fogalma sincs, hogy van-e családja vagy ilyesmi, de ősei azok mindenkinek vannak. A barbárnak pedig több sem kell, minthogy kalandjairól kérdezzék őt, hisz erről minden harcos szeret beszélni.*
-Nincs olyan messze ide Vadászlak, a szántóföldek egyik faluja, nem meglepő módon leginkább vadászok lakják. Gondolom ők szállítják a húst a városba is.
*Magyarázza, bár ezt csak sejti.*
-Aztán arra jártam nemrég, és valami Rémnek hittek az úton. Sok mindennek hívtak már, de ennek még nem, úgyhogy utánakérdeztem miről is van szó. Kiderült, hogy valami emberfarkas szerű, hatalmas bestia tartja rettegésben a falusiakat, elragadja az állatokat, meg néha az embereket is.
*Kicsit közelebb hajol Mai-hoz.*
-Már áldoztak is neki egy leányt, mert rábeszélte őket a falu előljárója. Borzalmas egy helyzet.
*Ecseteli tovább, és egészen belejön a mesélésbe, ritkán beszél ennyit egyszerre.*
-Kicsit nyomoztunk a fővadásszal, aztán előcsalogattuk ezt a rémet és lefejeztem.
*Mutatja is a mozdulatot a kezével, hogy átélhetőbb legyen a mese.*
-Aztán kiderült, hogy az elöljáró végig összejátszott ezzel a rémmel, ő gondozta, ő látta el a sebeit, csak hogy sakkban tarthassa és irányíthassa a falusiakat. Őt a sajátjai büntették meg, mikor kiderült az igazság. Hála a szellemeknek.
*Nagyon nem kedvelte Mardreit, úgy is gondolja, hogy tán még olcsón is megúszta, hogy csak halálra verték.*
-Egy fiúcska volt ez a rém, tán valami átok sújtotta, de ez sosem derült ki.
*Megvonja vállait, ez tényleg nem az ő asztala.*
-Talán ha valaki rá is vigyázott volna, nem fajult volna idáig a helyzet.
*Egy kedvesnek szánt mosolyt intéz Mai felé.*
-Aztán kaptam ezt a medált, és azóta valahogy jobban is érzem magam. Meglehet, hogy valamelyik istenség is orrolt erre a Mardrei-re, valami Sa'Tereth-hez imádkozott, mielőtt elkapták.
2587. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-08-14 18:28:19
Üzenet elküldve: 2025-08-14 18:28:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Drameitar Erefueves//
* Az egykori nemes bele se gondol, hogy milyen szerencsés, amiért ilyen érdekfeszítő, és egyedi dologba futott a piacon. Annak, aki előtt a pénz nem jelent komoly akadályt, és szinte bármit megvehet, amit a szeme vagy agya megkíván, hihetetlen kincs minden, amit eddig nem tapasztalt meg, főleg, ha még nem is eladó. *
- Pedig érdekelne, hogy az oltárra hogyan reagálna. Hiszen abból állandóan áramlik a mágia, valamennyire, ezért is erősíti fel Eeyr varázslatait. Bár ha nem csinál mást, csak magába szívja a mágikus energiákat, akkor talán mindegy, hogy milyen forrásból érkezik. Egyáltalán, ha már élő lényként gondolunk rá, maga szerint a mágiát elfogyasztja, vagy csak érdekesnek találja? El tud hízni? * Teszi fel a következő kérdését, ami hirtelen eszébe jut. Drameiloten egészen olyan, mint egy gyermek, aki számára minden új, és mindenről a lehető legtöbbet akarja megtudni, megérteni. Csak ez a minden jelen pillanatban Gömböc. *
- Érdekes, szóval költséges dolog az előállítása. Mondja, talált már pártfogót magának, aki szívesen támogatja a tudomány fejlődését? * Teszi fel a következő, magától értetődő kérdést. * Mert én nagyon szívesen patronálnám ezeket a kísérleteket. Úgy gondolom, hogy tömérdek dolgot nem tudunk még a világról, és minden, ami ezen tudásunk határait feszegeti, a teljes társadalom érdekeit szolgálja. Éppen ezért, bármit megér. * Teszi még hozzá, bár nem titkolt szándéka, hogy ha ilyen módon részt vehetne Nestar kísérleteiben, akkor alighanem magának is szerezhetne előbb utóbb egy Gömböcöt, vagy hozzá hasonló lényt. Már ha kiderül, hogy tényleg ártalmatlan, és hosszú távon nem okoz kellemetlen, akár az életre kártékony mellékhatásokat. *
//Drameitar Erefueves//
* Az egykori nemes bele se gondol, hogy milyen szerencsés, amiért ilyen érdekfeszítő, és egyedi dologba futott a piacon. Annak, aki előtt a pénz nem jelent komoly akadályt, és szinte bármit megvehet, amit a szeme vagy agya megkíván, hihetetlen kincs minden, amit eddig nem tapasztalt meg, főleg, ha még nem is eladó. *
- Pedig érdekelne, hogy az oltárra hogyan reagálna. Hiszen abból állandóan áramlik a mágia, valamennyire, ezért is erősíti fel Eeyr varázslatait. Bár ha nem csinál mást, csak magába szívja a mágikus energiákat, akkor talán mindegy, hogy milyen forrásból érkezik. Egyáltalán, ha már élő lényként gondolunk rá, maga szerint a mágiát elfogyasztja, vagy csak érdekesnek találja? El tud hízni? * Teszi fel a következő kérdését, ami hirtelen eszébe jut. Drameiloten egészen olyan, mint egy gyermek, aki számára minden új, és mindenről a lehető legtöbbet akarja megtudni, megérteni. Csak ez a minden jelen pillanatban Gömböc. *
- Érdekes, szóval költséges dolog az előállítása. Mondja, talált már pártfogót magának, aki szívesen támogatja a tudomány fejlődését? * Teszi fel a következő, magától értetődő kérdést. * Mert én nagyon szívesen patronálnám ezeket a kísérleteket. Úgy gondolom, hogy tömérdek dolgot nem tudunk még a világról, és minden, ami ezen tudásunk határait feszegeti, a teljes társadalom érdekeit szolgálja. Éppen ezért, bármit megér. * Teszi még hozzá, bár nem titkolt szándéka, hogy ha ilyen módon részt vehetne Nestar kísérleteiben, akkor alighanem magának is szerezhetne előbb utóbb egy Gömböcöt, vagy hozzá hasonló lényt. Már ha kiderül, hogy tényleg ártalmatlan, és hosszú távon nem okoz kellemetlen, akár az életre kártékony mellékhatásokat. *
2586. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-08-14 17:08:24
Üzenet elküldve: 2025-08-14 17:08:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1062
OOC üzenetek: 117
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1062
OOC üzenetek: 117
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Drameitar Erefueves//
*Ritkán hallja, hogy valaki olyan olvasta az irományát, aki nem használja fel a benne lévő tudást, de meglepő módon, a másik eset nem is olyan rég történt. Elfogadja, hogy a kettő között valószínűleg semmi összefüggés nincsen és számára az csak pozitívum, ha érdeklődnek a kevervényei iránt. A kézrázást követően rátérnek Gömböcre és bár kimondatlanul is, de elég bizonyossá válik Nestar számára, hogy egy varázshasználóval van dolga. A dolgot nem kommentálja, ellenben mást igen.*
- A Templomban jártunk, azonban igyekeztem távol tartani az oltártól vagy aktív varázslásoktól. Csak egy megbízás folyamán jártam arra és bár nem tagadom, népszerűségnek örvendett, nem háborgattam volna a fontos munkájukat. De innen is gondolom, hogy nem teljesen élettelen, ugyanis valamennyire kötődik a megszokotthoz és nem marad hátra, amit egy erősebb mágiaforrást érzékel. Vagy egy erősebb varázslót. Nem nevezném lojalitásnak, valószínűleg nem tudatosan dönt, hanem ösztönből. De, nem próbálkoztam annak a vizsgálatával, hogy miként hat rá az Eeyr mágia, még nem volt szándékomban zavartatni egy papot ezzel, de azt láttam, hogy a varázslás folyamata képes magához vonzani.
*Végül vissza is tér a kérdés megválaszolásához a nagy kerülő végeztével, de úgy tűnik, hogy a nemes érdeklődésével nem tévedett.*
- Az alkalmazott mágiát figyelembe véve, az első kérdésre bizonyosan igen a válasz. A holdszellemet eleinte egy folyadék fogadja be és ennek a mérete korlátozza, hogy mekkora entitást képes a mágia belehívni. Ennek a növelésével logikus, hogy a varázslat korlátai is kitolhatóak, beleértve a szellemi korlátait. Elméletileg, egyelőre csak egy példány készült. Ez még taposatlan út, óvatosan akarok eljárni. Nem csak a költségek elszárnyalása miatt, de a keletkezett lény irányítása is egy komoly és nehézkes kérdésnek tűnik. Gömböc ártalmatlansága apró méretéből ered és az, hogy képességeit nem tudja irányítani. Nem csekély aggodalommal tölt el a gondolat, hogy miként lehetne beidomítani egy entitást, ami képes elszívni erőből az őt létrehozó varázslóból az energiákat. Nem is tudom, hogy mivel védekeznék ellene.
//Drameitar Erefueves//
*Ritkán hallja, hogy valaki olyan olvasta az irományát, aki nem használja fel a benne lévő tudást, de meglepő módon, a másik eset nem is olyan rég történt. Elfogadja, hogy a kettő között valószínűleg semmi összefüggés nincsen és számára az csak pozitívum, ha érdeklődnek a kevervényei iránt. A kézrázást követően rátérnek Gömböcre és bár kimondatlanul is, de elég bizonyossá válik Nestar számára, hogy egy varázshasználóval van dolga. A dolgot nem kommentálja, ellenben mást igen.*
- A Templomban jártunk, azonban igyekeztem távol tartani az oltártól vagy aktív varázslásoktól. Csak egy megbízás folyamán jártam arra és bár nem tagadom, népszerűségnek örvendett, nem háborgattam volna a fontos munkájukat. De innen is gondolom, hogy nem teljesen élettelen, ugyanis valamennyire kötődik a megszokotthoz és nem marad hátra, amit egy erősebb mágiaforrást érzékel. Vagy egy erősebb varázslót. Nem nevezném lojalitásnak, valószínűleg nem tudatosan dönt, hanem ösztönből. De, nem próbálkoztam annak a vizsgálatával, hogy miként hat rá az Eeyr mágia, még nem volt szándékomban zavartatni egy papot ezzel, de azt láttam, hogy a varázslás folyamata képes magához vonzani.
*Végül vissza is tér a kérdés megválaszolásához a nagy kerülő végeztével, de úgy tűnik, hogy a nemes érdeklődésével nem tévedett.*
- Az alkalmazott mágiát figyelembe véve, az első kérdésre bizonyosan igen a válasz. A holdszellemet eleinte egy folyadék fogadja be és ennek a mérete korlátozza, hogy mekkora entitást képes a mágia belehívni. Ennek a növelésével logikus, hogy a varázslat korlátai is kitolhatóak, beleértve a szellemi korlátait. Elméletileg, egyelőre csak egy példány készült. Ez még taposatlan út, óvatosan akarok eljárni. Nem csak a költségek elszárnyalása miatt, de a keletkezett lény irányítása is egy komoly és nehézkes kérdésnek tűnik. Gömböc ártalmatlansága apró méretéből ered és az, hogy képességeit nem tudja irányítani. Nem csekély aggodalommal tölt el a gondolat, hogy miként lehetne beidomítani egy entitást, ami képes elszívni erőből az őt létrehozó varázslóból az energiákat. Nem is tudom, hogy mivel védekeznék ellene.
2585. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-08-14 17:04:23
Üzenet elküldve: 2025-08-14 17:04:23
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Valami van a levegőben//
*Legyint egyet: fátylat a múltra. Szerencsére nem történt baj. Családjukban már régen leszoktatták a férfiakat az efféle köszönésről. Már ami a női nemet illeti, mert férfiak között még mindig dívik ez a fejelés, csak ezt egyelőre nem mondja el a másiknak.*
-Az jó régen volt.
*Állapítja meg arra vonatkozóan, hogy Grorin milyen kicsi volt, amikor utoljára erre járt. Persze nem leöregezni akarja a másikat.*
-Persze, te is hívhatsz így.
*Bólint rá egyet, miközben kicsit arrébb tereli Grorint. A pék bódéja elől inkább a sütöde elé, ahol friss sült kolbászok, oldalasok és egyéb ínycsiklandó finomságok sülnek.*
-Válassz bátran, meghívlak ebédre. Én kolbászt eszek.
*És rendel is. Vélhetően Grorin is megteszi ezt, és míg várják az étel elkészültét, addig meghallgatja a férfi rövid beszámolóját.*
-Atyám! Szép kis kaland! Még szerencse, hogy ép bőrrel megúsztad. A Krenkataur barlang környéke és Erdőmélye nem játék, még egy törpének sem. *Aztán elmereng egy pillanatra.* Miért akkora gond, hogy üres kézzel mész haza? Hiszen az életed megmaradt, és ezt a családodnak is értékelni kéne. De, ha gondolod, segítek kitalálni valamit.
*Persze, hogy segít ezen nem múlik. Alapjában segítőkész fajta, és lelkének vidámsága nem engedi a hosszú szomorkodást.*
*Legyint egyet: fátylat a múltra. Szerencsére nem történt baj. Családjukban már régen leszoktatták a férfiakat az efféle köszönésről. Már ami a női nemet illeti, mert férfiak között még mindig dívik ez a fejelés, csak ezt egyelőre nem mondja el a másiknak.*
-Az jó régen volt.
*Állapítja meg arra vonatkozóan, hogy Grorin milyen kicsi volt, amikor utoljára erre járt. Persze nem leöregezni akarja a másikat.*
-Persze, te is hívhatsz így.
*Bólint rá egyet, miközben kicsit arrébb tereli Grorint. A pék bódéja elől inkább a sütöde elé, ahol friss sült kolbászok, oldalasok és egyéb ínycsiklandó finomságok sülnek.*
-Válassz bátran, meghívlak ebédre. Én kolbászt eszek.
*És rendel is. Vélhetően Grorin is megteszi ezt, és míg várják az étel elkészültét, addig meghallgatja a férfi rövid beszámolóját.*
-Atyám! Szép kis kaland! Még szerencse, hogy ép bőrrel megúsztad. A Krenkataur barlang környéke és Erdőmélye nem játék, még egy törpének sem. *Aztán elmereng egy pillanatra.* Miért akkora gond, hogy üres kézzel mész haza? Hiszen az életed megmaradt, és ezt a családodnak is értékelni kéne. De, ha gondolod, segítek kitalálni valamit.
*Persze, hogy segít ezen nem múlik. Alapjában segítőkész fajta, és lelkének vidámsága nem engedi a hosszú szomorkodást.*
2584. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-08-14 16:30:32
Üzenet elküldve: 2025-08-14 16:30:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1171
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1171
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Rorkir//
*Bőszen bólogat az alkimisták kérdésére. Ugyan volt ambíciója régen eme tudományhoz, de ha erre is időt szánna, akkor még piacra járni sem lenne ideje. De a Lupusfulgurokról hallott Noritól is, na meg utána is olvasott. Így hát, ha nem is oly tudálékosan, de nekiáll elmagyarázni.*
- Végül is az is egy farkas, vagy mi. Csak nagyobb. Fekete, és kékszínű derengés futkos a szőrében. Olyan lehet, mint a kék holdfény. Szerintem. És a farka vége olyan, mint egy bunkó, tüskékkel. Szóval igazi különlegesség, csakhogy veszélyes. Így belegondolva a farkastól biztos veszélyesebb. *Nem szokott ostobaságokat kérdezni, de amikor hangosan kimondja a gondolatait, akkor jobban összeáll a kép, így rá is jött a válaszra.* - Merthogy állítólag villámcsapásszerű, ha hozzáérnek. De ez csupán feltételezés, nem hiszem, hogy sokan túlélték, akik megsimogatták. *Megvonja a vállát, valójában a simogatás szóval csak tompít azon, amit nem akar teljességgel tudomásul venni, mert elég volt a ló látványa. Bár az nem szenvedett ilyesfajta károkat talán, hanem inkább falatoztak belőle.
Ismét csak nevet, hogy épp azért nem kíván kényelmes helyre menni, mint ő. Ezért hát a bódé felé veszi az irányt.*
- Nos igen, értük aztán nem jön senki. Felelősség, de jó a tudat, hogy talán olyanok is jutnak valamire az életben közülük, akiknek esélye sem volt rá.
*Nem igazán érti a kacagás tárgyát viszont.*
- Mi olyan vicces? *Kérdi naivan.*
- Meglehet. *Jól esnek neki a szavak, de az öntömjénezést csak néha szereti, így nem kezd bele saját maga dicséretébe. Érdekesebbnek tűnik a barbár története.*
- Vannak pletykák, de egyik sem tűnt túl hihetőnek. Bár már nem tudok kételkedni sem. Hallottam már a helyről is, de még sosem jártam ott. *Újra méregetni kezdi a férfit, majd az érmét. Tüzetesen megvizsgálja a benne lévő karcokat. Kissé eltátja a száját, úgy néz vissza, lassan felfelé haladva, egészen Rorkir szemeiig.*
- Csak nem? *Hitetlenkedik, de közben már nagyon várja a történetet.* - Mesélj el mindent!
//Rorkir//
*Bőszen bólogat az alkimisták kérdésére. Ugyan volt ambíciója régen eme tudományhoz, de ha erre is időt szánna, akkor még piacra járni sem lenne ideje. De a Lupusfulgurokról hallott Noritól is, na meg utána is olvasott. Így hát, ha nem is oly tudálékosan, de nekiáll elmagyarázni.*
- Végül is az is egy farkas, vagy mi. Csak nagyobb. Fekete, és kékszínű derengés futkos a szőrében. Olyan lehet, mint a kék holdfény. Szerintem. És a farka vége olyan, mint egy bunkó, tüskékkel. Szóval igazi különlegesség, csakhogy veszélyes. Így belegondolva a farkastól biztos veszélyesebb. *Nem szokott ostobaságokat kérdezni, de amikor hangosan kimondja a gondolatait, akkor jobban összeáll a kép, így rá is jött a válaszra.* - Merthogy állítólag villámcsapásszerű, ha hozzáérnek. De ez csupán feltételezés, nem hiszem, hogy sokan túlélték, akik megsimogatták. *Megvonja a vállát, valójában a simogatás szóval csak tompít azon, amit nem akar teljességgel tudomásul venni, mert elég volt a ló látványa. Bár az nem szenvedett ilyesfajta károkat talán, hanem inkább falatoztak belőle.
Ismét csak nevet, hogy épp azért nem kíván kényelmes helyre menni, mint ő. Ezért hát a bódé felé veszi az irányt.*
- Nos igen, értük aztán nem jön senki. Felelősség, de jó a tudat, hogy talán olyanok is jutnak valamire az életben közülük, akiknek esélye sem volt rá.
*Nem igazán érti a kacagás tárgyát viszont.*
- Mi olyan vicces? *Kérdi naivan.*
- Meglehet. *Jól esnek neki a szavak, de az öntömjénezést csak néha szereti, így nem kezd bele saját maga dicséretébe. Érdekesebbnek tűnik a barbár története.*
- Vannak pletykák, de egyik sem tűnt túl hihetőnek. Bár már nem tudok kételkedni sem. Hallottam már a helyről is, de még sosem jártam ott. *Újra méregetni kezdi a férfit, majd az érmét. Tüzetesen megvizsgálja a benne lévő karcokat. Kissé eltátja a száját, úgy néz vissza, lassan felfelé haladva, egészen Rorkir szemeiig.*
- Csak nem? *Hitetlenkedik, de közben már nagyon várja a történetet.* - Mesélj el mindent!
2583. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-08-14 15:34:43
Üzenet elküldve: 2025-08-14 15:34:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Drameitar Erefueves//
* Az elf bólint, mielőtt válaszolna. Emlékeiben kutat, hogy felidézze az olvasmányt, de csak ködös foszlányokat talál. *
- Hasznos volt, még egy olyan laikus elme számára is, mint az enyém. * Jelenti ki végül, mert ebben a legbiztosabb. * Persze inkább csak az érdeklődés hajtott, mint a kényszer. Nem mondanám, hogy kedvem támadt tőle az alkímiához, de legalább felületes ismereteket szereztem a témában.
* A kézfogás után viszont sokkal érdekesebb, és izgalmasabb dolog következik, méghozzá Gömböc etetése. Természetesen engedi, hogy ujjaihoz kerüljön, de csak azért, mert az előbb az alkimista már megmutatta, hogy mi történik ilyenkor. Lenyűgözve nézi, ahogy erősödik a fénye a kis teremtménynek. Növeli a kiáramoltatott energiákat, és nagy örömére a fény is erősebbé válik. *
- Vitte már az oltár közelébe? Kíváncsi vagyok, hogy Eeyr mágiájára hogyan reagál. * Érdeklődik, a templom felé biccentve fejével. A továbbiakban érdeklődve hallhat minden információt, amit a fénygömbről megoszt vele a tudós elme. *
- Vajon képes lehet értelmesebb lényeket is létre hozni? * Teszi fel a magától értetődő kérdést. * Mondjuk olyat, ami tanítható, mint egy kutya? Képesek vajon szaporodni? Van belőlük több is? * Záporoznak tovább a kérdések, láthatóan a nemest lenyűgözi a dolog, és szeretne mindent tudni róla. *
//Drameitar Erefueves//
* Az elf bólint, mielőtt válaszolna. Emlékeiben kutat, hogy felidézze az olvasmányt, de csak ködös foszlányokat talál. *
- Hasznos volt, még egy olyan laikus elme számára is, mint az enyém. * Jelenti ki végül, mert ebben a legbiztosabb. * Persze inkább csak az érdeklődés hajtott, mint a kényszer. Nem mondanám, hogy kedvem támadt tőle az alkímiához, de legalább felületes ismereteket szereztem a témában.
* A kézfogás után viszont sokkal érdekesebb, és izgalmasabb dolog következik, méghozzá Gömböc etetése. Természetesen engedi, hogy ujjaihoz kerüljön, de csak azért, mert az előbb az alkimista már megmutatta, hogy mi történik ilyenkor. Lenyűgözve nézi, ahogy erősödik a fénye a kis teremtménynek. Növeli a kiáramoltatott energiákat, és nagy örömére a fény is erősebbé válik. *
- Vitte már az oltár közelébe? Kíváncsi vagyok, hogy Eeyr mágiájára hogyan reagál. * Érdeklődik, a templom felé biccentve fejével. A továbbiakban érdeklődve hallhat minden információt, amit a fénygömbről megoszt vele a tudós elme. *
- Vajon képes lehet értelmesebb lényeket is létre hozni? * Teszi fel a magától értetődő kérdést. * Mondjuk olyat, ami tanítható, mint egy kutya? Képesek vajon szaporodni? Van belőlük több is? * Záporoznak tovább a kérdések, láthatóan a nemest lenyűgözi a dolog, és szeretne mindent tudni róla. *
2582. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-08-14 13:50:35
Üzenet elküldve: 2025-08-14 13:50:35
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Merchen, zárás//
*Úgy fest, hogy most hiába két kereskedő között történik üzlet, a helyzet egyáltalán nem annyira fájdalmas, mint amennyire egy ilyen helyzet fájdalmas tud lenni. Nincs alkudozás, nincsenek feltételek, nem rágcsálnak olyan dolgokat, amiket nem kéne. Kérés, ajánlat, elfogadás, megegyezés. Sima, mint a liba tolla.*
- Vigyázzon magára ön is, Feiy úr! *-viszonozza a búcsúba szánt kívánságot, majd mikor a tündér ismét elillan előle, szusszant egyet.
Nem mondhatni, hogy teljes mértékben boldog azért. Az üzlet maga jó, azzal nincs gondja, de az üzlet alanya..? Na, azzal még nem békült ki.
Újra kezébe fogja a sétapálcát, szemre méricskéli kicsit, majd ismét a mérőzsinórért nyúl, hogy azzal is lemérje. A hosszát, a kerületét, és még pár olyan dolgot, amire szüksége lehet. Ezután a kocsi oldalából lehajtott polcra könyököl, a jegyzetkönyve mellé, és eltűnődve csücsörít kicsit.
Rejtett penge, mi? Botkard, hm? Hát, legyen.
Ujjai közé veszi szénirónját, majd sebes mozdulatokkal felrajzolja a bot vázlatát az imént lemértek alapján. Ezután újabb rajzot készít, de ez már azt ábrázolja, hogy hogyan tud majd elférni egy penge a bot testében. Azt már most látja, hogy nem lesz egy túl erős kard a dologból, de a tündérnek talán épp elég lesz, ha önvédelemre kerülne a sor. Hiszen nem feltétlenül a penge maga számít majd, hanem a meglepetés ereje, hogy rendelkezik olyannal. És persze az sem árt, ha a tündér elő tudja adni, hogy használni is tudja és akarja. De ezek már nem rajta múlnak.
A következő üres lapon újabb rajzot készít, ezúttal már csak a pengéről magáról. Mozdulatai gondosak, a rajz tiszta. Mellé vonalakat húz és méreteket jelöl. Ez a rajz nem neki kell. Ezt majd a kovácsnak adja oda. Óvatosan kitépi a lapot, négyrét hajtja, és eltűnteti bőrköténye egyik zsebében.
Még pár órát kint töltött volna ma is a Piacon, de ez a megbízás nem hagyja nyugodni. Már nem is annyira bosszantja, mintsem inkább kíváncsi arra, hogy hogyan tudja majd megoldani a feladatot. Rutinos mozdulatokkal elkezdi összepakolni áruját, összekészíti és lezárja a kocsit, hát ennyi volt a bazár mára!
A szekér szarvai közé áll, és a néha meg-megcsörrenő holmik hangjától kísérve a Kovácsműhely felé igyekszik.*
*Úgy fest, hogy most hiába két kereskedő között történik üzlet, a helyzet egyáltalán nem annyira fájdalmas, mint amennyire egy ilyen helyzet fájdalmas tud lenni. Nincs alkudozás, nincsenek feltételek, nem rágcsálnak olyan dolgokat, amiket nem kéne. Kérés, ajánlat, elfogadás, megegyezés. Sima, mint a liba tolla.*
- Vigyázzon magára ön is, Feiy úr! *-viszonozza a búcsúba szánt kívánságot, majd mikor a tündér ismét elillan előle, szusszant egyet.
Nem mondhatni, hogy teljes mértékben boldog azért. Az üzlet maga jó, azzal nincs gondja, de az üzlet alanya..? Na, azzal még nem békült ki.
Újra kezébe fogja a sétapálcát, szemre méricskéli kicsit, majd ismét a mérőzsinórért nyúl, hogy azzal is lemérje. A hosszát, a kerületét, és még pár olyan dolgot, amire szüksége lehet. Ezután a kocsi oldalából lehajtott polcra könyököl, a jegyzetkönyve mellé, és eltűnődve csücsörít kicsit.
Rejtett penge, mi? Botkard, hm? Hát, legyen.
Ujjai közé veszi szénirónját, majd sebes mozdulatokkal felrajzolja a bot vázlatát az imént lemértek alapján. Ezután újabb rajzot készít, de ez már azt ábrázolja, hogy hogyan tud majd elférni egy penge a bot testében. Azt már most látja, hogy nem lesz egy túl erős kard a dologból, de a tündérnek talán épp elég lesz, ha önvédelemre kerülne a sor. Hiszen nem feltétlenül a penge maga számít majd, hanem a meglepetés ereje, hogy rendelkezik olyannal. És persze az sem árt, ha a tündér elő tudja adni, hogy használni is tudja és akarja. De ezek már nem rajta múlnak.
A következő üres lapon újabb rajzot készít, ezúttal már csak a pengéről magáról. Mozdulatai gondosak, a rajz tiszta. Mellé vonalakat húz és méreteket jelöl. Ez a rajz nem neki kell. Ezt majd a kovácsnak adja oda. Óvatosan kitépi a lapot, négyrét hajtja, és eltűnteti bőrköténye egyik zsebében.
Még pár órát kint töltött volna ma is a Piacon, de ez a megbízás nem hagyja nyugodni. Már nem is annyira bosszantja, mintsem inkább kíváncsi arra, hogy hogyan tudja majd megoldani a feladatot. Rutinos mozdulatokkal elkezdi összepakolni áruját, összekészíti és lezárja a kocsit, hát ennyi volt a bazár mára!
A szekér szarvai közé áll, és a néha meg-megcsörrenő holmik hangjától kísérve a Kovácsműhely felé igyekszik.*
2581. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-08-14 00:50:12
Üzenet elküldve: 2025-08-14 00:50:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1062
OOC üzenetek: 117
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1062
OOC üzenetek: 117
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Drameitar Erefueves//
*Enyhe meglepetés éri, hogy a könyve alapján ismerik fel, bár Valuryennek is arról jutott csak eszébe a foglalkozása. Amíg nem volt tanácsosként hivatkoznak rá, addig örül bárminek, amit a múltba vésett.*
- Köszönöm a dicsérő szavakat. Jó hallani, hogy nem vész kárba a tudás. Nem sokat ér a könyv, aminek a lapjait nem olvassák. Remélem hasznára vált.
*Kellemesen eső összefutni még egy alkímiával foglalkozó vagy legalább is érdeklődést mutató személlyel, így Nestar bizonyos, hogy lesz majd miről még beszélgetniük, bármennyire is téves legyen ez a gondolat. Gömböc követi is a mézesmadzagot, amit előtte húznak, nem szorosan, a lénynek sikerül a saját momentuma miatt túlhaladnia, de vissza is mibolyog pályájára. Nestart nem zavarja a kíváncsi szelleme a nemes úrnak, így nem is zavarja meg a manapepecselésben. Amennyiben Drameiloten az ujja begyéhez engedi a fénylidércet, úgy az a forrás közelében erősebb fénnyel fog világlani, ha több energiával szánja meg. Számára még így is elenyésző mennyiségekről van szó, egy gyertyalángot nem gyújthatna meg vele.*
- Még korai bármit is bizonyossággal állítani, de elhanyagolható mennyiségű, inkább ösztönlényként jellemezném és egyelőre úgy véljük, hogy kizárólag a szabadon áramló mágikus energiákat érzékeli, ezek molyként vonzzák magukhoz. Ahogy tapasztalta, a nem mágikus tárgyakra hatni nem tud és nem is hatnak rá vissza. Jelentéktelen mennyiségben zavarhatja a varázslatok fenntartását, és közvetlenül áramoltatott energiákat felszívva hófehér fénnyel világít, de megtartani nem tudja. Ami talán jobb is.
*Nem kreálna akkora örömmel egy nagyobb mágikus parazitát, bár azt se tagadja le, hogy nem érdekelné, miként viselkedne egy ilyen élőlény csak mondjuk tucatszoros energiabefektetéssel. Bár még így is lehet, hogy alacsony számokban gondolkodik.*
- A további kutatást nehezíti, hogy nem tudunk kommunikálni vele, a fénye is inkább csak az energiafogyasztás melléktermékeként jelentkezik.
*Nem mondja, hogy fényt ürít Gömböc, mert nem lenne illendő, de máshogy nehezen tudná leírni a folyamatot.*
- De mindenképp valami élőnek nevezném, még ha csak egy rovar szintjére is tenném. Képes önmaga is cselekedni, például nekimenni egy személynek, egyszer és újra, mert látszatra nem érzékeli, de nem képes átmenni sem rajta. Azonban erről egy éven belül többet tudok majd mondani.
//Drameitar Erefueves//
*Enyhe meglepetés éri, hogy a könyve alapján ismerik fel, bár Valuryennek is arról jutott csak eszébe a foglalkozása. Amíg nem volt tanácsosként hivatkoznak rá, addig örül bárminek, amit a múltba vésett.*
- Köszönöm a dicsérő szavakat. Jó hallani, hogy nem vész kárba a tudás. Nem sokat ér a könyv, aminek a lapjait nem olvassák. Remélem hasznára vált.
*Kellemesen eső összefutni még egy alkímiával foglalkozó vagy legalább is érdeklődést mutató személlyel, így Nestar bizonyos, hogy lesz majd miről még beszélgetniük, bármennyire is téves legyen ez a gondolat. Gömböc követi is a mézesmadzagot, amit előtte húznak, nem szorosan, a lénynek sikerül a saját momentuma miatt túlhaladnia, de vissza is mibolyog pályájára. Nestart nem zavarja a kíváncsi szelleme a nemes úrnak, így nem is zavarja meg a manapepecselésben. Amennyiben Drameiloten az ujja begyéhez engedi a fénylidércet, úgy az a forrás közelében erősebb fénnyel fog világlani, ha több energiával szánja meg. Számára még így is elenyésző mennyiségekről van szó, egy gyertyalángot nem gyújthatna meg vele.*
- Még korai bármit is bizonyossággal állítani, de elhanyagolható mennyiségű, inkább ösztönlényként jellemezném és egyelőre úgy véljük, hogy kizárólag a szabadon áramló mágikus energiákat érzékeli, ezek molyként vonzzák magukhoz. Ahogy tapasztalta, a nem mágikus tárgyakra hatni nem tud és nem is hatnak rá vissza. Jelentéktelen mennyiségben zavarhatja a varázslatok fenntartását, és közvetlenül áramoltatott energiákat felszívva hófehér fénnyel világít, de megtartani nem tudja. Ami talán jobb is.
*Nem kreálna akkora örömmel egy nagyobb mágikus parazitát, bár azt se tagadja le, hogy nem érdekelné, miként viselkedne egy ilyen élőlény csak mondjuk tucatszoros energiabefektetéssel. Bár még így is lehet, hogy alacsony számokban gondolkodik.*
- A további kutatást nehezíti, hogy nem tudunk kommunikálni vele, a fénye is inkább csak az energiafogyasztás melléktermékeként jelentkezik.
*Nem mondja, hogy fényt ürít Gömböc, mert nem lenne illendő, de máshogy nehezen tudná leírni a folyamatot.*
- De mindenképp valami élőnek nevezném, még ha csak egy rovar szintjére is tenném. Képes önmaga is cselekedni, például nekimenni egy személynek, egyszer és újra, mert látszatra nem érzékeli, de nem képes átmenni sem rajta. Azonban erről egy éven belül többet tudok majd mondani.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2885-2904