//Második szál//
//Porszemek//
*Szürke felhők gyülekeznek az égen, miközben a tündér éppen indulna visszafelé a bevásárlásból. Megint a szokásos ügyek, semmi különös, csak egy kis séta az egyik gyapjastevével. Szereti az állatait, mind a négyet, a lámákat, meg Dudvát is. Újabban egyre többször fogalmazódik meg benne azonban a gondolat: ~ Talán venni kéne egy juhászebet is. Kuvaszt, vagy valami hasonlót. Ha megveszem a többi tevét, akkor kelleni fog. ~ Hiszen Aztyannak tíz gyapjasat ígért, jelenleg pedig csak három van. Terve bezzeg annál sokkal több, ezer és ezer gyümölcsözik az elmefán, szép ábrándok és megvalósítható álmok sorozatai. Reméli egyszer azért sikerül a legtöbbet leszakítania.
A fellegek csak gyülekeznek, de a tündér kedvét nem szegik. Finom szellő süvít, az a lágy nyári fuvallat, eső előtt hűvöst hozó. Szereti a cseppek finom kopogását, a talaj felengedett illatát, mindent körülötte, bár az is igaz, kevés olyan dolog van, ami nem kenyerezhetné le a virágbólszületettet. A Szántóföldekről jött, ha nem is a földművesek sorából, de értékeli ezeket az apróságokat.*
- Köszönöm, Eeyr áldja! *Emeli fel kezét integetésre, mikor búcsút int neki a kufár. A kereskedő hasonlóan barátságosan viszont üdvözli, ismerős itt. Halat szokott eladni, angolnát és kárászt a folyóból, szegény és a családjának sem lehet sok betevője. Rony szokott nekik néha ételt adni a fogadó maradékaiból, meg lehet, a gyapjúból is tesz majd félre nekik, ha lesz egy kis fölösleg. Jelenlegi társa egyedül Zsálya, mióta visszatért útjáról, Dudva inkább a szobában marad, esetleg bejárja a környéket. Ő nem bánja, bízik a menyétben, hűséges állat. Ha meg egyszer tényleg nem térne vissza, akkor legalább boldogabb lehet valahol, az ő döntése. Érdekes a világnézete, nem csupa rózsaszirom és virágpor, de nem is az a komor ködfelleg, mint a legtöbb nagyobbnál. A Kalmárban meg a Leveleknél mintha hasonló gondolkodásúak is lennének, őket kedveli is.
Miután lelkét tisztábbnak érzi és boldogabb is, csettint a nyelvével, hogy az állat letérdeljen. Addig ő, a lassan érő gyakorlat miatt kissé ügyesebben, felmászik a hátára. A nyereg még mindig kényelmes és csodálatos érzés ilyen magasból szemlélni a világot. Ha a furcsa hátas miatt kissé ki is tűnik a tömegből, de sodródik vele. Lassan a tér közepe felé ér.*