// Rémségek cirkusza - Sárga //
*Mortar csak áll némán, s próbálja szokni ezt az új, különös testet. Kicsit úgy érzi magát, mintha valami dobozba zárták volna be, melynek oldalára apró lyukakat vágtak, hogy lélegezni tudjon, s hogy lássa a külső világot. Azonban valamiért kettős érzés keríti hatalmába, mikor végleg leülepedett benne a tény, hogy valamilyen szokatlan, sárkányszerű lény külsejét öltötte magára. Mindig is unta az embereket, ezért is töltötte idejének nagy részét egyedül, s a világba eleve nem is igazán talált olyan izgalmat, mely kicsit megmozgatta volna a fantáziáját. Talán a Sors hozta úgy, hogy ez az átalakulás valamilyen szinten még a kedvére is tegyen..
Mikor a másik két lény, akikkel egy ketrecbe dobták, megszólalnak, a férfi szemei nagyra kerekednek. Most lát csak igazán magán kívülre, hiszen nem csak ő van ugyanebben a cipőben. Minden egyes vonásukon látszik a szenvedés, a menni akarás, s hogy milyen rosszul érzik magukat ebben a helyzetben. Való igaz, hogy egy normális elmével rendelkező ember így reagálna, ám Mortarban felgyulladt valami beteges kíváncsiság, valami beteges vágy, melynek következtében az ő arcáról eltűnik a kétségbeesés, s kíváncsian kezdi tanulmányozni a magukat ghaannak nevező lényeket - bár mivel íriszei koromfeketék lettek, ezért nehezen lehet látni, hogy éppen merre pillant.*
- Cirkusz? *billenti oldalra fejét* Nem gondoltam volna, hogy az első cirkuszi látogatásomban pont én leszek a főszám! Már ha egyáltalán a színpadra terveznek.. *megvakarja fejét, de keze beleakad a szarvakba* Áhh, ezeket még szoknom kell!
*Mikor odakúszik hozzá a hölgy tag, Mortar kedvesen megfogja a kezét, függetlenül attól, hogy ő sosem a kedvességéről s a közvetlenségéről volt híres. Az unalmas emberekre nem pazarolta figyelmét, ám e helyzet teljesen más!*
- Ugyan, kedves, ne sajnáld, majd lesz valahogy! Valami kiút csak van innen, még ha örökre e külső is lesz a végzetünk! *ekkor körbepillant, bár egyelőre a ketrecből való közvetlen kijutás esélyét elveti* Ti is emberek voltatok ezelőtt? *kérdi a hölgyet kíváncsian* Mert nekem az utolsó emlékem az volt, hogy egy ízletes sütemény majdnem a végem okozta.. Nemrég egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy az emberi énem csupán egy illúzió, egy álom volt, s hogy bizony ez a valóság. *legyint egyet* Persze, azóta már magamhoz tértem! *ekkor megragadja vöröses farkát, maga elé helyezi, majd leül vissza a földre* S mondjátok, mire kell itt számítanom? Mindenki csupán azért van itt, hogy a közönség megbámulja, vagy esetleg más cél is vezérli a fogvatartókat?
*Jobb lesz minél előbb megtudnia minden fontos információt a férfinek, bár szinte biztos benne, hogy meglepetés akkor is fogja érni, még ha ezek ketten mindenről tájékoztatják is. A másik ketrecben levők úgy látszik, hogy újabb átalakuláson mennek át közben, úgyhogy Mortar nem is törődik velük ezután, inkább a hozzá hasonlóknak szenteli figyelmét.*