Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 187 (3721. - 3740. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3740. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-28 22:49:36
Üzenet elküldve: 2015-07-28 22:49:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Megfontolt
//Nyári forgatag//
//Eori, Yariel//
* Oldalát fogva kéjesen röhögcsél, egész hosszasan. Látott már ő ilyet hiszen sokfelé vitte az útja, az ezüst haj mégis elterjedtebb tapasztalatai szerint. Nem mellesleg vonzó is, ha egy csinos elf leányka arcát keretezi, s ez a sápatag zöld sem lenne talán olyan mókás, ha a tulajdonosa egy érettebb, s már domborulatokban kiforrt hölgyé lenne. De nem így van. A kis porcelánbaba pedig hamar a szívére is veszi a sértést, s nem is rest fizikálisan bántalmazni érte Gilroyt. Ma már másodszorra próbálják ellátni a baját. Talán meg is érdemli, hisz nem átall tenni érte a bitangja. Az eltátott száj és az egyre inkább piruló bájos arcocska még inkább fojtó kacagást csal ki belőle. Cicceg, trüttyög orrhangon, s még a mellkas ütögetést is későn veszi észre. Hátra lépve egyet éppen, hogy nem botlik meg maga mögött egy nagyobb kavicsban.*
- Ne csiklandj, kis pukkancs. Mókás ez, nem szégyen! Én pedig a megtestesült udvariasság élő szobra vagyok. * Húzza ki magát, s közben finoman megfogva a vékonyka csuklókat eltartja magától a kezecskéket, melyek éppen a ruháját húzkodták. Még a végén elszakítja az ő drága szép kelméjét!*
- Eori! Hát hol vannak a szüleid? Elcsatangoltál? Anyukádnak is ilyen hajkoronája van? ... vagy lombkoronája? Haha! * Ekkorra már féltérdre ereszkedett, s nem számítva újabb ostromra a leánykától, nem is védekezik, mikor hátra lökik.* Óh? * Nyögi meglepettségében, mikor alfelére pottyan kissé, tenyerével pedig maga mögött kitámaszt. Eztán elvigyorodik, látva, hogy támadója is megbillent, s most a térdébe kapaszkodik.*
- Azt mondják, hogy ne kezdj ki a nagyobbal kicsilány, mert megjárod. Szerintem fogadd meg, néha életmentő. * Hangzik a játékos fenyegetés, bár Gil inkább csak bölcselkedik, s továbbra sem fagy le képéről az a pimasz mosoly.*
- Jól van már, jól van. Belátom tényleg goromba fráter voltam. Meg tudsz bocsájtani nekem, kis hölgy? * Szavai egész őszintén csengenek, s ahogy feltápászkodik, felsegíti Eorit is, ha az elfogadja a segítő kezet... de csak miután leporolta saját ruhájáról a piszkot. Nem szereti, ha valami koszos.*
- A dicséretedet pedig köszönöm! Ami azt illeti csak neked van jó füled errefelé úgy látom... Na ne már! Te most sírsz?
* Kérdi megrökönyödve, miután látja, hogy a lányka is egy könnycseppet töröl le az arcáról. Pont ekkor csatlakozik hozzájuk egy még Eorinál is alacsonyabb teremtés, kinek hangjára Gil érdeklődve odafordítja a fejét.*
- Igen, így vagyunk ezzel jónéhányan. Aztán mit keresel errefelé? Munkát, szeszt...esetleg szoknyát?
* Kérdi kissé mélán a semmibe merengve, az új jövevény megjegyzésén pedig nagyon kell koncentrálnia, hogy ne kezdjen megint hahotázni. Akkor nem csak neki szúrt rögtön szemet a nem mindennapi hajkorona.*
- Azám, de még mellé egy kis méregzsák is. Hát nem ennivaló? Több pénzt dobnának a kalapomba, ha azt mondanám, hogy a húgocskám vagy. Kapsz a kezedbe egy félszemű elrongyolódott babát, s máris sír a sok bolond szeme és nyúlkál a zsebébe. Na mit szólsz kis hölgy? Te is jöhetsz őőő, hogy hívnak fiú?
//Eori, Yariel//
* Oldalát fogva kéjesen röhögcsél, egész hosszasan. Látott már ő ilyet hiszen sokfelé vitte az útja, az ezüst haj mégis elterjedtebb tapasztalatai szerint. Nem mellesleg vonzó is, ha egy csinos elf leányka arcát keretezi, s ez a sápatag zöld sem lenne talán olyan mókás, ha a tulajdonosa egy érettebb, s már domborulatokban kiforrt hölgyé lenne. De nem így van. A kis porcelánbaba pedig hamar a szívére is veszi a sértést, s nem is rest fizikálisan bántalmazni érte Gilroyt. Ma már másodszorra próbálják ellátni a baját. Talán meg is érdemli, hisz nem átall tenni érte a bitangja. Az eltátott száj és az egyre inkább piruló bájos arcocska még inkább fojtó kacagást csal ki belőle. Cicceg, trüttyög orrhangon, s még a mellkas ütögetést is későn veszi észre. Hátra lépve egyet éppen, hogy nem botlik meg maga mögött egy nagyobb kavicsban.*
- Ne csiklandj, kis pukkancs. Mókás ez, nem szégyen! Én pedig a megtestesült udvariasság élő szobra vagyok. * Húzza ki magát, s közben finoman megfogva a vékonyka csuklókat eltartja magától a kezecskéket, melyek éppen a ruháját húzkodták. Még a végén elszakítja az ő drága szép kelméjét!*
- Eori! Hát hol vannak a szüleid? Elcsatangoltál? Anyukádnak is ilyen hajkoronája van? ... vagy lombkoronája? Haha! * Ekkorra már féltérdre ereszkedett, s nem számítva újabb ostromra a leánykától, nem is védekezik, mikor hátra lökik.* Óh? * Nyögi meglepettségében, mikor alfelére pottyan kissé, tenyerével pedig maga mögött kitámaszt. Eztán elvigyorodik, látva, hogy támadója is megbillent, s most a térdébe kapaszkodik.*
- Azt mondják, hogy ne kezdj ki a nagyobbal kicsilány, mert megjárod. Szerintem fogadd meg, néha életmentő. * Hangzik a játékos fenyegetés, bár Gil inkább csak bölcselkedik, s továbbra sem fagy le képéről az a pimasz mosoly.*
- Jól van már, jól van. Belátom tényleg goromba fráter voltam. Meg tudsz bocsájtani nekem, kis hölgy? * Szavai egész őszintén csengenek, s ahogy feltápászkodik, felsegíti Eorit is, ha az elfogadja a segítő kezet... de csak miután leporolta saját ruhájáról a piszkot. Nem szereti, ha valami koszos.*
- A dicséretedet pedig köszönöm! Ami azt illeti csak neked van jó füled errefelé úgy látom... Na ne már! Te most sírsz?
* Kérdi megrökönyödve, miután látja, hogy a lányka is egy könnycseppet töröl le az arcáról. Pont ekkor csatlakozik hozzájuk egy még Eorinál is alacsonyabb teremtés, kinek hangjára Gil érdeklődve odafordítja a fejét.*
- Igen, így vagyunk ezzel jónéhányan. Aztán mit keresel errefelé? Munkát, szeszt...esetleg szoknyát?
* Kérdi kissé mélán a semmibe merengve, az új jövevény megjegyzésén pedig nagyon kell koncentrálnia, hogy ne kezdjen megint hahotázni. Akkor nem csak neki szúrt rögtön szemet a nem mindennapi hajkorona.*
- Azám, de még mellé egy kis méregzsák is. Hát nem ennivaló? Több pénzt dobnának a kalapomba, ha azt mondanám, hogy a húgocskám vagy. Kapsz a kezedbe egy félszemű elrongyolódott babát, s máris sír a sok bolond szeme és nyúlkál a zsebébe. Na mit szólsz kis hölgy? Te is jöhetsz őőő, hogy hívnak fiú?
3739. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-28 22:38:05
Üzenet elküldve: 2015-07-28 22:38:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Vásárlás - vége//
*Taitos megköszöni a gnóm öregnek az árut, és tarisznyájába teszi őket, vigyázva, hogy a kulcs meglegyen.*
~Megtaláltam hát azt, amit kerestem.~
*Gondolja még, és tényleg búcsút vesz az árustól.*
-Hát, akkor ha lesz még felesleges aranyam, akkor legkésőbb jövőre jövök az ínyencségekért, de remélem látom még idén is!
*Fejezi be, és barátaihoz sétál.*
//Manuri, Morwon//
-Nézd csak!
*Lengeti Taitos picit kisebb hévvel érkezve az újonnan szerzett jósnyakláncot, és Manuri fölé magasodik, miközben fájdalmas nyöszörgés kíséretében felemeli karját, hogy a lány nyakába akassza a kis ékszert.*
-Tiszta fehér ilyenkor, mikor nyugalom van.
*Meséli, és picit tovább fűzi a dolgot, közelebb hajolva súgja meg Manurinak mit is tesz még a csecsebecse.*
-És tűzpiros, ha baj van, remélem ez megóv majd, ha már én nem tudom rajtad tartani a szemem.
*Mondja, és aligha kárpótlás ez, de lehet, hogy szükség sincs rá.*
-Bármikor rosszra fordulhatnak a dolgok.
*Teszi még hozzá egy előrelátó pillantás keretében, ami akár a "nem kéne, hogy bajod legyen" arckifejezés is lehetne, aztán Morwon még jó régi kérdésére is válaszol.*
-Hát, én Nevesincs Hercegnőként ismerem, de majd bemutatkozik a kisasszony a Kocsma Bajnokának.
*Mondja, remélhetőleg megint zavarba hozva az óriást.*
~Hehe, Morwon a Vidék Gödénye.~
*Nevetgél magában, és ismét Manuriba karol.*
-Morwon, elkísérem a csinos leányzót a Gazdagnegyed felé, elkísérsz minket? Aztán lassan mehetnénk haza is.
*Ejti ki a "haza" szót életében talán először, és várja, hogy mestere mit szól majd a vásár fiához, persze ez töredéke annak az érdeklődésnek, amit a félvér lány válasza iránt táplál.*
//Vásárlás - vége//
*Taitos megköszöni a gnóm öregnek az árut, és tarisznyájába teszi őket, vigyázva, hogy a kulcs meglegyen.*
~Megtaláltam hát azt, amit kerestem.~
*Gondolja még, és tényleg búcsút vesz az árustól.*
-Hát, akkor ha lesz még felesleges aranyam, akkor legkésőbb jövőre jövök az ínyencségekért, de remélem látom még idén is!
*Fejezi be, és barátaihoz sétál.*
//Manuri, Morwon//
-Nézd csak!
*Lengeti Taitos picit kisebb hévvel érkezve az újonnan szerzett jósnyakláncot, és Manuri fölé magasodik, miközben fájdalmas nyöszörgés kíséretében felemeli karját, hogy a lány nyakába akassza a kis ékszert.*
-Tiszta fehér ilyenkor, mikor nyugalom van.
*Meséli, és picit tovább fűzi a dolgot, közelebb hajolva súgja meg Manurinak mit is tesz még a csecsebecse.*
-És tűzpiros, ha baj van, remélem ez megóv majd, ha már én nem tudom rajtad tartani a szemem.
*Mondja, és aligha kárpótlás ez, de lehet, hogy szükség sincs rá.*
-Bármikor rosszra fordulhatnak a dolgok.
*Teszi még hozzá egy előrelátó pillantás keretében, ami akár a "nem kéne, hogy bajod legyen" arckifejezés is lehetne, aztán Morwon még jó régi kérdésére is válaszol.*
-Hát, én Nevesincs Hercegnőként ismerem, de majd bemutatkozik a kisasszony a Kocsma Bajnokának.
*Mondja, remélhetőleg megint zavarba hozva az óriást.*
~Hehe, Morwon a Vidék Gödénye.~
*Nevetgél magában, és ismét Manuriba karol.*
-Morwon, elkísérem a csinos leányzót a Gazdagnegyed felé, elkísérsz minket? Aztán lassan mehetnénk haza is.
*Ejti ki a "haza" szót életében talán először, és várja, hogy mestere mit szól majd a vásár fiához, persze ez töredéke annak az érdeklődésnek, amit a félvér lány válasza iránt táplál.*
3738. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-28 22:06:39
Üzenet elküldve: 2015-07-28 22:06:39
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
//Nyári forgatag//
//Taitos, Morwon//
- Ahogy kívánja. *Mondja a gnóm, majd a bőrdísszel és a gömbbel együtt lelép a ládikójáról, hogy az asztala alól előszedhessen némi enyvet, amelyet remél, hogy ott is fog találni. Szerencséjére ezúttal nem hagyja cserben az emlékezete, tehát néhány percig elbíbelődik az alkotással, mígnem aztán visszatér a ládájára, és a bőséges aranyak ellenében átadja a kész művet a fiúnak.
Igaz, száz arannyal kevesebbet kap, és se a dísz, sem a munkája nincs kifizetve, de így a forgatag végén és ilyen drága vásárlásnál már nem fog emiatt problémázni. Legyen jó napja a társaságnak.*
- Erről még nem döntöttem, általában elég a nyári forgatagra elutazni idáig, de ha megéri, bizonyosan meg fog találni. *Jegyzi meg egy szelíd mosoly kíséretében, aztán, ha nincs egyéb óhajuk az uraknak, udvariasan elköszön, majd folytatja a pakolászást.*
//Taitos, Morwon//
- Ahogy kívánja. *Mondja a gnóm, majd a bőrdísszel és a gömbbel együtt lelép a ládikójáról, hogy az asztala alól előszedhessen némi enyvet, amelyet remél, hogy ott is fog találni. Szerencséjére ezúttal nem hagyja cserben az emlékezete, tehát néhány percig elbíbelődik az alkotással, mígnem aztán visszatér a ládájára, és a bőséges aranyak ellenében átadja a kész művet a fiúnak.
Igaz, száz arannyal kevesebbet kap, és se a dísz, sem a munkája nincs kifizetve, de így a forgatag végén és ilyen drága vásárlásnál már nem fog emiatt problémázni. Legyen jó napja a társaságnak.*
- Erről még nem döntöttem, általában elég a nyári forgatagra elutazni idáig, de ha megéri, bizonyosan meg fog találni. *Jegyzi meg egy szelíd mosoly kíséretében, aztán, ha nincs egyéb óhajuk az uraknak, udvariasan elköszön, majd folytatja a pakolászást.*
3737. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-28 21:36:26
Üzenet elküldve: 2015-07-28 21:36:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 861
OOC üzenetek: 1430
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 861
OOC üzenetek: 1430
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Vásárlás, Morw, Manuri, Taitos//
- Mhö? Mhö! Mhö. * Möhög először kérdőn tekintve Taitosra, majd másodjára csak egyszerűen felmhördül, mikor Taitos bocsánatot kér, mely közben Morwon alig tudja visszafojtani a kacaját - mintha csak Letrionnal beszélgetne. De vele - még ha ezt még nem is tudja - aztán nem fog már soha. Utolsó emlékezi arról a lovagféléről, mikor a kövektől búcsúzott Amonon. Aztán eltűnt, akárcsak Morw. Csak Morw ugyebár visszatér még...
Visszatérve: a harmadik "mhö" egy igencsak "nekem van, neked nincs" mhö-re sikeredik, majd elneveti magát. *
- Felőlem meghívhatsz bármilyen italra, de én ingyen is ihatok a Pegazusban... Egy évig. * Diadalmasan kihúzza magát, majd folytatja. *
- Megnyertem az ivóversenyt. * Aki azt gondolta, hogy az előzőnél nem tud büszkébb lenni magára és ezáltal magasabbra nőni, az tévedett. Természetesen nem tesz említést arról, hogy hárman is megnyerték és egyszerre dőltek ki. Így mégiscsak szebben hangzik egy kicsit. *
- Szívesen meghívnálak, de nem lehet túljárni az eszükön... Csak én ihatok. * Vagy csak Morwonnak nem sikerült eddig - vagy meg sem próbálta. Viszont az biztos, hogy a nyeremény leírása egy szóval sem említi meg, hogy mások ihatnának helyette, ennek ellenkezőjéről viszont esik szó.
~ Talán ha kölcsönadnám a medált... ~ Jut eszébe, de aztán elhessegeti a lehetőséget, mivel nem bízik meg eléggé Taitosban. Főleg ez utóbbi akciója miatt.
Aztán hallgat. Manurit is szívesen megismerné közelebbről, főleg ha ezúttal Taitos haza is viszi majd a lányt; de elég hallgatagnak tűnik egyelőre.
Szó esik itt őszi fesztiválról is, Morwon egyből megnyalja szája szélét, ahogy a sok finom borra gondol, aztán megrázza fejét. De hiszen most is annyit ihat, amennyit akar! No mindegy, a bor képe nem tűnik el előle, csak elhalványul és felváltja az élő nagyságú piactér és az emberei. *
//Vásárlás, Morw, Manuri, Taitos//
- Mhö? Mhö! Mhö. * Möhög először kérdőn tekintve Taitosra, majd másodjára csak egyszerűen felmhördül, mikor Taitos bocsánatot kér, mely közben Morwon alig tudja visszafojtani a kacaját - mintha csak Letrionnal beszélgetne. De vele - még ha ezt még nem is tudja - aztán nem fog már soha. Utolsó emlékezi arról a lovagféléről, mikor a kövektől búcsúzott Amonon. Aztán eltűnt, akárcsak Morw. Csak Morw ugyebár visszatér még...
Visszatérve: a harmadik "mhö" egy igencsak "nekem van, neked nincs" mhö-re sikeredik, majd elneveti magát. *
- Felőlem meghívhatsz bármilyen italra, de én ingyen is ihatok a Pegazusban... Egy évig. * Diadalmasan kihúzza magát, majd folytatja. *
- Megnyertem az ivóversenyt. * Aki azt gondolta, hogy az előzőnél nem tud büszkébb lenni magára és ezáltal magasabbra nőni, az tévedett. Természetesen nem tesz említést arról, hogy hárman is megnyerték és egyszerre dőltek ki. Így mégiscsak szebben hangzik egy kicsit. *
- Szívesen meghívnálak, de nem lehet túljárni az eszükön... Csak én ihatok. * Vagy csak Morwonnak nem sikerült eddig - vagy meg sem próbálta. Viszont az biztos, hogy a nyeremény leírása egy szóval sem említi meg, hogy mások ihatnának helyette, ennek ellenkezőjéről viszont esik szó.
~ Talán ha kölcsönadnám a medált... ~ Jut eszébe, de aztán elhessegeti a lehetőséget, mivel nem bízik meg eléggé Taitosban. Főleg ez utóbbi akciója miatt.
Aztán hallgat. Manurit is szívesen megismerné közelebbről, főleg ha ezúttal Taitos haza is viszi majd a lányt; de elég hallgatagnak tűnik egyelőre.
Szó esik itt őszi fesztiválról is, Morwon egyből megnyalja szája szélét, ahogy a sok finom borra gondol, aztán megrázza fejét. De hiszen most is annyit ihat, amennyit akar! No mindegy, a bor képe nem tűnik el előle, csak elhalványul és felváltja az élő nagyságú piactér és az emberei. *
3736. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-28 21:35:36
Üzenet elküldve: 2015-07-28 21:35:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
//Nyári forgatag//
//Lorew//
- Hmm.
*Szemei összeszűkülnek, s egy pár pillanatra félreteszi a köpenyes érzésein való gúnyos és kéjenc élősködést. Valóban elgondolkodik, szájával kissé még csücsörít is, ahogyan belülről az alsó ajkába harap kicsit. Pillantása bár továbbra is Lorewen pihen, valahogy mégis a távolba réved, kissé üresen - mintha csak mögötte akarna valamit meglátni, a távolban.
Aztán hirtelen megnyugszik az arca, s visszatér minden vonása, s minden izma a saját alapállapotába.*
- Rendben.
*Bólint aztán, s látszik rajta, hogy eszébe jutott a legjobb ötlet. Nem mosolyog, nem dörzsölgeti a tenyerét, vagy efféle; pusztán valóban nyugodt az arca és hangja, mint az egész beszélgetésük legelején, az első pár percben.*
- Üljön csak ide mellém.
*Megpaskolgatja a ládát maga mellett, s még odébb is húzódik. A nagyobbacska ládán így már biztosan elférnek mindketten anélkül, hogy leborulnának róla. Elvégre, egyikük sem túl széleske, még ember létükre sem.
Egészen addig unszolja biztató és kérlelő szavakkal a csuhást, míg az hajlandónak nem mutatkozik arra, hogy közelebb kerüljön hozzá, még ha beletelik ez vagy negyed órába is. Hogy tovább lesz-e kedve húzni, arról egyelőre fogalma sincsen. Meglehet, hogy ha a férfi hajthatatlan és továbbra is annyira tart tőle, akkor feladja a próbálkozást - de csak mert beleun, vagy ami még kevésbé szerencsés: feldühíti, hogy kéreti magát.*
- Ide kellene jöjjön. Minél közelebb, mert csak akkor tudom a teljes valójában megmutatni. Akkor a leghitelesebb és így akkor a legszebb is. Meg kellene fogja a kezem is, varázslatot kellene használjak és úgy lenne a legerősebb a hatása annak is, úgy vélem.
*Biztatóan igyekszik még mosolyogni is, nagyra nyitott, ártatlan őzike-szemekkel.*
- Ellenkező esetben talán nem tudom abban a formájában megmutatni a dolgot, ahogy szeretném. Ugye, ide jön? Nem fog tovább tartani négy-öt minutumnál, ígérem. És aztán visszaülhet a helyére, ha kényelmetlen lenne itt maradjon. Vagy akár távozhat is, vissza a templomába vagy szentélyébe... Ahogyan jónak látja. De ha már én kötöttem az ebet a karóhoz, hogy kérjen bármit, és tényleg kért is, hát szeretném, ha eleget tehetnék neki. Végülis, a saját kérésemnek, akaratomnak, ha úgy nézzük.
*Ismét megveregeti a ládát, s míg Lorew elhelyezkedik mellette -vagy nem-, felidézi magában annak a varázslatnak a szövegét, amelyre várhatóan perceken vagy pillanatokon belül szüksége lehet.*
//Lorew//
- Hmm.
*Szemei összeszűkülnek, s egy pár pillanatra félreteszi a köpenyes érzésein való gúnyos és kéjenc élősködést. Valóban elgondolkodik, szájával kissé még csücsörít is, ahogyan belülről az alsó ajkába harap kicsit. Pillantása bár továbbra is Lorewen pihen, valahogy mégis a távolba réved, kissé üresen - mintha csak mögötte akarna valamit meglátni, a távolban.
Aztán hirtelen megnyugszik az arca, s visszatér minden vonása, s minden izma a saját alapállapotába.*
- Rendben.
*Bólint aztán, s látszik rajta, hogy eszébe jutott a legjobb ötlet. Nem mosolyog, nem dörzsölgeti a tenyerét, vagy efféle; pusztán valóban nyugodt az arca és hangja, mint az egész beszélgetésük legelején, az első pár percben.*
- Üljön csak ide mellém.
*Megpaskolgatja a ládát maga mellett, s még odébb is húzódik. A nagyobbacska ládán így már biztosan elférnek mindketten anélkül, hogy leborulnának róla. Elvégre, egyikük sem túl széleske, még ember létükre sem.
Egészen addig unszolja biztató és kérlelő szavakkal a csuhást, míg az hajlandónak nem mutatkozik arra, hogy közelebb kerüljön hozzá, még ha beletelik ez vagy negyed órába is. Hogy tovább lesz-e kedve húzni, arról egyelőre fogalma sincsen. Meglehet, hogy ha a férfi hajthatatlan és továbbra is annyira tart tőle, akkor feladja a próbálkozást - de csak mert beleun, vagy ami még kevésbé szerencsés: feldühíti, hogy kéreti magát.*
- Ide kellene jöjjön. Minél közelebb, mert csak akkor tudom a teljes valójában megmutatni. Akkor a leghitelesebb és így akkor a legszebb is. Meg kellene fogja a kezem is, varázslatot kellene használjak és úgy lenne a legerősebb a hatása annak is, úgy vélem.
*Biztatóan igyekszik még mosolyogni is, nagyra nyitott, ártatlan őzike-szemekkel.*
- Ellenkező esetben talán nem tudom abban a formájában megmutatni a dolgot, ahogy szeretném. Ugye, ide jön? Nem fog tovább tartani négy-öt minutumnál, ígérem. És aztán visszaülhet a helyére, ha kényelmetlen lenne itt maradjon. Vagy akár távozhat is, vissza a templomába vagy szentélyébe... Ahogyan jónak látja. De ha már én kötöttem az ebet a karóhoz, hogy kérjen bármit, és tényleg kért is, hát szeretném, ha eleget tehetnék neki. Végülis, a saját kérésemnek, akaratomnak, ha úgy nézzük.
*Ismét megveregeti a ládát, s míg Lorew elhelyezkedik mellette -vagy nem-, felidézi magában annak a varázslatnak a szövegét, amelyre várhatóan perceken vagy pillanatokon belül szüksége lehet.*
3735. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-28 21:16:06
Üzenet elküldve: 2015-07-28 21:16:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Nyári forgatag//
//Gilroy, Yariel//
*A kikerekedett szemeken nem igazán lepődik meg. Gyakran vált ki az embereknél ehhez hasonló reakciót, de általában két variáció van. Vagy úgy, mint a bárd, a szemébe jegyzik meg a nyilvánvaló felfedezést, vagy a háta mögött suttognak össze. Sokszor nem is érti miért van ez, miért olyan meglepő, hisz fehér hajú elf, sötételf, sőt még egy-két ember is mászkál, és a fehér sem egy természetes hajszín, őket mégsem nézik meg ennyire. Persze erre is biztosan van valami logikus magyarázat, csak épp még ő nem érti.
De ahogy a férfi elkezd rajta jó hangosan nevetni, Eorinak egy pillanatra tátva marad a szája, majd úgy vörösödik el a felfújt arcocska a méregtől.*
- Hé! Hagyd abba, ez egyáltalán nem vicces! Hallod?! Bunkó vagy! *Kezdi el ütögetni a férfi mellkasát, közben néha a ruháját húzogatva egy-egy ütés közben. Rúgni még nem rúgja lábon, bár közel jár hozzá, ahogy az azt követő sértett elszaladáshoz is, de egyelőre ezzel is beéri, bár arról fogalma sincs, hogy az ő ütéseit mennyire érzi meg.
Ha a bárd nem fogja le a kis kezeket, ezt addig folytatja, amíg az abba nem hagyja a nevetést, azután csak továbbra is azzal a méregtől felfújt elvörösödött arcával figyeli tovább, ahogy az a könnyeit törölgeti a nevetéstől.*
- Eori. Te pedig egy bunkó, rongy fráter! *Kihasználja, hogy a férfi fél térdre ereszkedett, és így az egyensúlya is ingatag lehet, és ahogy belekezd a második mondatába, azzal a lendülettel megpróbálja ellökni, hogy az fenékre essen. Rosszabb esetben hátra, ő pedig, ha sikerrel jár a gyors rögtönzött mozdulata, gyorsan a legközelebbi dolog után kap, ami valószínűleg a másik térde, hogy ő pedig ne essen a lendülete miatt hasra. Onnan nézi még mindig duzzogva, múló pirossággal. Az önvéleményezéséhez, csak még egyet told hozzá, úgy visszhangozza a másik szavait.*
- És szívesen, hogy megdicsértelek! *Teszi még hozzá, közben ő is letöröl egy könnycseppet a saját arcáról. Azt hitte már mindenhez hozzá van szokva, ami a hajszínét illeti. Nem érdeklik a kéretlen tekintetek, a túl feltűnő és hangos összesúgások, de így kinevetni már nagyon nagyon rég nem nevették ki.
A mögötte felhangzó kérdést jól hallja, de ha a hátát nem kezdené a hang gazdája bökdösni, nem is foglalkozna vele rögtön, de így kíváncsian fordul a fiú felé. Ahogy az is csatlakozik a férfihoz a hajszínének felfedezésében, ismét dühösre vált a tekintete. Ha az előbb sikerült a férfit ellöknie, akkor most a kis kéz annak a térdén belemarkol a nadrágba, így próbálja magát helyben tartani, hogy ne lökje el sokkal nagyobb erővel a fiút is. Általában teljesen hidegen fogja fel az ilyen meglepődéseket, de az előbbi undok nevetés miatt még mindig kissé mérges.*
- Nem mondod! *Böki oda a fiúnak duzzogva. Gyereknek látszik, és nagyjából olyan 40 centivel lehet alacsonyabb nála, így még csak meg sem próbálja finomabban lereagálni az elszólást.*
//Gilroy, Yariel//
*A kikerekedett szemeken nem igazán lepődik meg. Gyakran vált ki az embereknél ehhez hasonló reakciót, de általában két variáció van. Vagy úgy, mint a bárd, a szemébe jegyzik meg a nyilvánvaló felfedezést, vagy a háta mögött suttognak össze. Sokszor nem is érti miért van ez, miért olyan meglepő, hisz fehér hajú elf, sötételf, sőt még egy-két ember is mászkál, és a fehér sem egy természetes hajszín, őket mégsem nézik meg ennyire. Persze erre is biztosan van valami logikus magyarázat, csak épp még ő nem érti.
De ahogy a férfi elkezd rajta jó hangosan nevetni, Eorinak egy pillanatra tátva marad a szája, majd úgy vörösödik el a felfújt arcocska a méregtől.*
- Hé! Hagyd abba, ez egyáltalán nem vicces! Hallod?! Bunkó vagy! *Kezdi el ütögetni a férfi mellkasát, közben néha a ruháját húzogatva egy-egy ütés közben. Rúgni még nem rúgja lábon, bár közel jár hozzá, ahogy az azt követő sértett elszaladáshoz is, de egyelőre ezzel is beéri, bár arról fogalma sincs, hogy az ő ütéseit mennyire érzi meg.
Ha a bárd nem fogja le a kis kezeket, ezt addig folytatja, amíg az abba nem hagyja a nevetést, azután csak továbbra is azzal a méregtől felfújt elvörösödött arcával figyeli tovább, ahogy az a könnyeit törölgeti a nevetéstől.*
- Eori. Te pedig egy bunkó, rongy fráter! *Kihasználja, hogy a férfi fél térdre ereszkedett, és így az egyensúlya is ingatag lehet, és ahogy belekezd a második mondatába, azzal a lendülettel megpróbálja ellökni, hogy az fenékre essen. Rosszabb esetben hátra, ő pedig, ha sikerrel jár a gyors rögtönzött mozdulata, gyorsan a legközelebbi dolog után kap, ami valószínűleg a másik térde, hogy ő pedig ne essen a lendülete miatt hasra. Onnan nézi még mindig duzzogva, múló pirossággal. Az önvéleményezéséhez, csak még egyet told hozzá, úgy visszhangozza a másik szavait.*
- És szívesen, hogy megdicsértelek! *Teszi még hozzá, közben ő is letöröl egy könnycseppet a saját arcáról. Azt hitte már mindenhez hozzá van szokva, ami a hajszínét illeti. Nem érdeklik a kéretlen tekintetek, a túl feltűnő és hangos összesúgások, de így kinevetni már nagyon nagyon rég nem nevették ki.
A mögötte felhangzó kérdést jól hallja, de ha a hátát nem kezdené a hang gazdája bökdösni, nem is foglalkozna vele rögtön, de így kíváncsian fordul a fiú felé. Ahogy az is csatlakozik a férfihoz a hajszínének felfedezésében, ismét dühösre vált a tekintete. Ha az előbb sikerült a férfit ellöknie, akkor most a kis kéz annak a térdén belemarkol a nadrágba, így próbálja magát helyben tartani, hogy ne lökje el sokkal nagyobb erővel a fiút is. Általában teljesen hidegen fogja fel az ilyen meglepődéseket, de az előbbi undok nevetés miatt még mindig kissé mérges.*
- Nem mondod! *Böki oda a fiúnak duzzogva. Gyereknek látszik, és nagyjából olyan 40 centivel lehet alacsonyabb nála, így még csak meg sem próbálja finomabban lereagálni az elszólást.*
3734. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-28 21:00:57
Üzenet elküldve: 2015-07-28 21:00:57
ÚJ
![>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/562_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 143
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 143
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Rahil//
*Tényleg kezdi elhinni? Tényleg sikerült a nőnek annyira összezavarnia, hogy szépen lassan, de biztosan (akár anélkül, hogy felfogná, tudat alatt) több hitelt szavaz meg a második, logikátlanabb válasznak. Persze rendben, akár nyugtathatná is magát azzal, hogy huszonöt éve vár erre a pillanatra, a Pillanatra, és ebből adódó izgatottsága, maga a feszültség, a remény elveszi a józan ítélőképességét. Ugyanakkor emellett is kötelessége legalább részben józannak, és megfontoltnak maradni, egyáltalán ha volt egy dolog, ami hasznos, és a rendnél tanulta, az az önuralom volt. Meg persze az, hogy a bosszú a legjobb megoldás, de hát ez a tudás most mit sem ér. Az önuralom a lényeg, hogy még ilyen helyzetben is képesnek kell maradnia józanul, akár a kívülálló szempontjából végiggondolni a helyzetet, és rájönnie, hogy nem hisz, mert nem hihet.*
- A templomban vagyok, szinte mindig *jegyzi meg, nem mintha nem lenne nyilvánvaló, de biztosra akar menni, illetve el akarja kerülni annak a gyanúját, hogy esetleg el akar valamit titkolni. Vagy hogy éppen amint a forgatagnak vége, és ők ketten elválnak egymástól, összeszedi azt a kevés holmiját, ami van neki, és máris elmenekül a város közeléből is* Ha mégsem, akkor a lihanechi templomban vagyok, ezen két hely valamelyikén (vagy esetleg a köztük lévő úton) biztosan megtalál, ha még életben vagyok.
*Elvégre hol volt élete során mindig? Vagy itt, vagy ott, amióta csak elszabadult, eljött a rendtől, nem volt még olyan nap, mikor a két templom valamelyikében fel nem tűnt volna, ha más nem, este, aludni. Leszámítva azt, amikor persze éppen egyik városból a másikba menetelt. Mindenesetre jó, ez így mindenképpen megnyugtató, a nő majd keresi, amikor úgy akarja, ha mégis halandó lenne, akkor nem számít, ha viszont felsőbbrendű lény, akkor legalább a szerzetes valóban a kezébe helyezi a sorsát. Neki nem kell tudnia semmiről. Ugyanakkor a következő kérdések... hát persze, ez csak egyértelmű, nem mondta, hogy hisz, de attól a nő még gondolhatja ezt. Bár korábban már tisztázták, hogy bizonyítékok nélkül nem tud hinni, de hogy milyen bizonyítékot kérhetne? A tőr... Nem, azt sosem fogja erre használni, nem is akarja tudni, hogy egyáltalán működik-e. És biztos nem fog hozzájárulni egyetlen esetlegesen felsőbbrendű lény sérüléséhez sem, nem véletlenül tüntette el a pengét jóval az ideérkezése előtt. Az csak egy egyszerű tőr, és semmi több...*
- Én nem hiszek *jegyzi meg rezignáltan* Egyáltalán nem hiszek, csak fogalmam sincs mi kellhet ahhoz, hogy higgyek *hajtja le a fejét, hogy néhány pillanatig a földet bámulja. Csak akkor pillant fel újra a nőre, amikor amaz azt mondja, hogy mutathatna bármi, neki csak kérnie kéne. De hogy mit kérhetne... Újból lehajtja a fejét, ám ezúttal csak néhány pillanatra.*
- Kérem... *kezdi bizonytalanul, miközben megint csak felnéz* Kérem mutasson valamit *persze ennél lehetne konkrétabb, viszont fogalma sincs, miből lehet válogatni, így legfeljebb csak egy keveset tud pontosítani* Valami... csodálatosat. Amit egyetlen halandó sem csinálhat. És megígérem, hogy erről sem fog soha senki tudni.
*Habár már korábban is nyomatékosította néhányszor, hogy soha semmit nem mondana erről a beszélgetésről senkinek, de megteszi újra, és akárhányszor, ahányszor csak szükséges. Mondjuk őt nem nehéz lenyűgözni, vagy számára csodálatosat mutatni, mivel neki minden az lesz, aminek érintőlegesen is köze van egy entitáshoz.*
//Rahil//
*Tényleg kezdi elhinni? Tényleg sikerült a nőnek annyira összezavarnia, hogy szépen lassan, de biztosan (akár anélkül, hogy felfogná, tudat alatt) több hitelt szavaz meg a második, logikátlanabb válasznak. Persze rendben, akár nyugtathatná is magát azzal, hogy huszonöt éve vár erre a pillanatra, a Pillanatra, és ebből adódó izgatottsága, maga a feszültség, a remény elveszi a józan ítélőképességét. Ugyanakkor emellett is kötelessége legalább részben józannak, és megfontoltnak maradni, egyáltalán ha volt egy dolog, ami hasznos, és a rendnél tanulta, az az önuralom volt. Meg persze az, hogy a bosszú a legjobb megoldás, de hát ez a tudás most mit sem ér. Az önuralom a lényeg, hogy még ilyen helyzetben is képesnek kell maradnia józanul, akár a kívülálló szempontjából végiggondolni a helyzetet, és rájönnie, hogy nem hisz, mert nem hihet.*
- A templomban vagyok, szinte mindig *jegyzi meg, nem mintha nem lenne nyilvánvaló, de biztosra akar menni, illetve el akarja kerülni annak a gyanúját, hogy esetleg el akar valamit titkolni. Vagy hogy éppen amint a forgatagnak vége, és ők ketten elválnak egymástól, összeszedi azt a kevés holmiját, ami van neki, és máris elmenekül a város közeléből is* Ha mégsem, akkor a lihanechi templomban vagyok, ezen két hely valamelyikén (vagy esetleg a köztük lévő úton) biztosan megtalál, ha még életben vagyok.
*Elvégre hol volt élete során mindig? Vagy itt, vagy ott, amióta csak elszabadult, eljött a rendtől, nem volt még olyan nap, mikor a két templom valamelyikében fel nem tűnt volna, ha más nem, este, aludni. Leszámítva azt, amikor persze éppen egyik városból a másikba menetelt. Mindenesetre jó, ez így mindenképpen megnyugtató, a nő majd keresi, amikor úgy akarja, ha mégis halandó lenne, akkor nem számít, ha viszont felsőbbrendű lény, akkor legalább a szerzetes valóban a kezébe helyezi a sorsát. Neki nem kell tudnia semmiről. Ugyanakkor a következő kérdések... hát persze, ez csak egyértelmű, nem mondta, hogy hisz, de attól a nő még gondolhatja ezt. Bár korábban már tisztázták, hogy bizonyítékok nélkül nem tud hinni, de hogy milyen bizonyítékot kérhetne? A tőr... Nem, azt sosem fogja erre használni, nem is akarja tudni, hogy egyáltalán működik-e. És biztos nem fog hozzájárulni egyetlen esetlegesen felsőbbrendű lény sérüléséhez sem, nem véletlenül tüntette el a pengét jóval az ideérkezése előtt. Az csak egy egyszerű tőr, és semmi több...*
- Én nem hiszek *jegyzi meg rezignáltan* Egyáltalán nem hiszek, csak fogalmam sincs mi kellhet ahhoz, hogy higgyek *hajtja le a fejét, hogy néhány pillanatig a földet bámulja. Csak akkor pillant fel újra a nőre, amikor amaz azt mondja, hogy mutathatna bármi, neki csak kérnie kéne. De hogy mit kérhetne... Újból lehajtja a fejét, ám ezúttal csak néhány pillanatra.*
- Kérem... *kezdi bizonytalanul, miközben megint csak felnéz* Kérem mutasson valamit *persze ennél lehetne konkrétabb, viszont fogalma sincs, miből lehet válogatni, így legfeljebb csak egy keveset tud pontosítani* Valami... csodálatosat. Amit egyetlen halandó sem csinálhat. És megígérem, hogy erről sem fog soha senki tudni.
*Habár már korábban is nyomatékosította néhányszor, hogy soha semmit nem mondana erről a beszélgetésről senkinek, de megteszi újra, és akárhányszor, ahányszor csak szükséges. Mondjuk őt nem nehéz lenyűgözni, vagy számára csodálatosat mutatni, mivel neki minden az lesz, aminek érintőlegesen is köze van egy entitáshoz.*
3733. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-28 20:51:06
Üzenet elküldve: 2015-07-28 20:51:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Vásárlás, Morwon, Manuri//
*Taitos sikerrel jár hát, mind a varázslat, mind a gömb működik, és a veres fény az ötlet pillanatában villan.*
-Szépen működ...
*Mondja, és ráharap a nyelvére. Morwon ugyanis egy ősi varázslattal, az óriásököl formulájával támad, és Taitos a padlóra kerül.
Enyhén szúró lélegzettel áll fel, és a sértett óriásra néz.*
-Ne haragudhj Mhorw, de hha mhegmondom mi lehsz, akkhor bizhtoshan nem működhik.
*Sziszegi feltápászkodva, és a kissé még tán bódult óriásra néz.* Kárpótlásul kérhetsz egy italt *mondja, és aranyat vesz elő, mivel ő alkudozni fog.*
-Akkor hát, tegye rá ezt a tojást erre.
*Emel fel egy eredetileg valami bőrdísznek kinéző dologra, aminek szálai alkalmasak lehetnek egy ilyen bőrszíj alapú nyakba akasztható amulett elkészítéséhez. És Taitos kétli, hogy enyv híján lenne a férfi.*
-És elviszem a dobozt is.
*Mondja, aztán zsebébe nyúl.
Kap így Mesélő (Ara) a gnóm árusának kereken ezer és a maradék 1010-1000 aranyat Morwon költheti el az italoknál.
*
~Reális ár, amúgy illene jobban lealkudni, de majd jövőre talán szívesebben vár.~
*Aztán a kupac pénzt áttolva beszélgetni kezd.*
-Ősszel ki jön az akkori szüret utáni valamire?
*Kérdezi, hisz így a férfi értheti, hogy ha lesz érdekes terméke Taitost megtalálja.*
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.07.28 22:08:37, a következő indokkal:
Jelpótlás.
//Vásárlás, Morwon, Manuri//
*Taitos sikerrel jár hát, mind a varázslat, mind a gömb működik, és a veres fény az ötlet pillanatában villan.*
-Szépen működ...
*Mondja, és ráharap a nyelvére. Morwon ugyanis egy ősi varázslattal, az óriásököl formulájával támad, és Taitos a padlóra kerül.
Enyhén szúró lélegzettel áll fel, és a sértett óriásra néz.*
-Ne haragudhj Mhorw, de hha mhegmondom mi lehsz, akkhor bizhtoshan nem működhik.
*Sziszegi feltápászkodva, és a kissé még tán bódult óriásra néz.* Kárpótlásul kérhetsz egy italt *mondja, és aranyat vesz elő, mivel ő alkudozni fog.*
-Akkor hát, tegye rá ezt a tojást erre.
*Emel fel egy eredetileg valami bőrdísznek kinéző dologra, aminek szálai alkalmasak lehetnek egy ilyen bőrszíj alapú nyakba akasztható amulett elkészítéséhez. És Taitos kétli, hogy enyv híján lenne a férfi.*
-És elviszem a dobozt is.
*Mondja, aztán zsebébe nyúl.
Kap így Mesélő (Ara) a gnóm árusának kereken ezer és a maradék 1010-1000 aranyat Morwon költheti el az italoknál.
*
~Reális ár, amúgy illene jobban lealkudni, de majd jövőre talán szívesebben vár.~
*Aztán a kupac pénzt áttolva beszélgetni kezd.*
-Ősszel ki jön az akkori szüret utáni valamire?
*Kérdezi, hisz így a férfi értheti, hogy ha lesz érdekes terméke Taitost megtalálja.*
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.07.28 22:08:37, a következő indokkal:
Jelpótlás.
3732. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-28 20:29:42
Üzenet elküldve: 2015-07-28 20:29:42
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
//Nyári forgatag//
//Taitos, Morwon//
*A gnóm kofa bólint egyet, érthető, hogyha effajta különleges eszközök kerülnek szóba, a második reakció a kétkedés, közvetlenül az ámulat után. Így tehát nem bánja, ha próbára teszik a tárgyakat, csak óvatosan bánjanak velük.*
- Csak tessék. *Egyezik bele szóban is, majd hagyja, hogy az óriás megérinthesse a gömböt. Amaz már akkor vörösleni kezd, ugyanis az ifjú mágus fejében ott lappang a támadás gondolata, s mivel a gömb jelentősége az előrejelzésben rejtezik, így elvárható, hogy időben értesítse tulajdonosát a fenyegetésről. Nos, az óriásnak gyakorolnia kellene még az összeműködést a gömbbel, mivel annak jelzése ellenére sem tud kitérni a támadás elől, persze ki tudja, lett volna-e rá lehetőség. A gnóm árusnak fogalma sincs róla, csupán pislog a bemutatón.*
- Ó... *Mosolyodik el, ahogy a varázstudó ismét hozzá szól.* Jól hangzik, sőt, remekül, de csupán ez az egy darab van a birtokomban. Nem adják csak úgy halomban őket. *Magyarázza, majd érdeklődően pillant végig a társaságon.* Nos, megfelelőnek találják?
//Taitos, Morwon//
*A gnóm kofa bólint egyet, érthető, hogyha effajta különleges eszközök kerülnek szóba, a második reakció a kétkedés, közvetlenül az ámulat után. Így tehát nem bánja, ha próbára teszik a tárgyakat, csak óvatosan bánjanak velük.*
- Csak tessék. *Egyezik bele szóban is, majd hagyja, hogy az óriás megérinthesse a gömböt. Amaz már akkor vörösleni kezd, ugyanis az ifjú mágus fejében ott lappang a támadás gondolata, s mivel a gömb jelentősége az előrejelzésben rejtezik, így elvárható, hogy időben értesítse tulajdonosát a fenyegetésről. Nos, az óriásnak gyakorolnia kellene még az összeműködést a gömbbel, mivel annak jelzése ellenére sem tud kitérni a támadás elől, persze ki tudja, lett volna-e rá lehetőség. A gnóm árusnak fogalma sincs róla, csupán pislog a bemutatón.*
- Ó... *Mosolyodik el, ahogy a varázstudó ismét hozzá szól.* Jól hangzik, sőt, remekül, de csupán ez az egy darab van a birtokomban. Nem adják csak úgy halomban őket. *Magyarázza, majd érdeklődően pillant végig a társaságon.* Nos, megfelelőnek találják?
3731. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-28 20:22:10
Üzenet elküldve: 2015-07-28 20:22:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
//Nyári forgatag//
//Lorew//
*Bólint, elszopogatva az utolsó adag sört, mely lassanként terül szét nyelvén. Igyekszik kiélvezni az ízét, több pohárral már nemigen venne. Nem arról van szó, hogy ennyire zsugori, hogy négyszer-négy arany már sok, de nem is arról, hogy a fejébe szállt a finom, krémes ízű ital. Egy picit talán igen, de az nem számít, arról még képes nem-tudomást-venni. Jóval inkább az az indoka annak, hogy nem költene újabb aranyakat, hogy már talán el sem fogyna az ital, mire Lorew kínlódásának végére érnek. Meg már lassan amúgy is kezd elege lenni a tömegből, szóval... Még ha nem is érne véget mára a vásári móka, a nyüzsgésből akkor is elege lenne hamarost.*
- Mindent a maga idejében, Lorew. Majd a mikor és hol is ki fog derülni. Szerintem majd megkeresem magát, amikor óhajtom és amikor szükségem lehet magára. A hely és az idő most nem alkalmas arra sem, hogy ezt megsaccoljam. Vagyis, még ha akarnám sem tudnám. Addig viszont... Gondolkodjon és készüljön. Még rengeteg minden megeshet.
*Mereven bámulja a köpenyest, akin már szinte látni a feszültségét. Eddig csak érezni volt képes egy-egy halványabb vagy épp erősebb hullámot felőle, de most mintha már tükröződne a szemében is a félelem, vagy izgatottság, vagy valami más, ezeknek a fajtájából, vagy akár elegyéből.*
- De egyvalamit mondjon meg nekem, Lorew. Hogyhogy képes hinni nekem? Úgy értem, hogyan hiszi el, hogy engem kellene szolgáljon, pusztán egy pár órányi beszélgetés alapján? Tényleg nem kell ehhez semmi egyebet sem tennem? Vagy mutatnom? Mert mutathatnék akár most is csúfságot vagy szépet. Amelyiket akarja. Csak kérnie kell, és cserébe megígérnie, hogy nem fog sikítófrászt kapva elmenekülni és jajveszékelve üvölteni, hogy máglyára való vagyok.
*Fejét megint oldalra biccenti, mint egy kiskutya, aki a gazdája utasítására vár. Pedig nem így van. Egyáltalán nem akar ő másvalaki utasításainak engedelmeskedni. Sőt! Pusztán továbbra is "szent" célja kiforgatni a másik szavait, hogy még több frusztrációt csaljon belé, ahogy először ellene, majd pedig mellette beszél mindennek, s ahogy folyamatosan megrengeti őt még saját hitében és elképzeléseiben is. Ha ehhez pedig az kell, hogy varázsoljon még, vagy holnap reggelre a templom lépcsőjére egy megkopasztott, állati fogazattal megcsócsált nyúl maradékát fektesse, vagy igazából bármit, a két véglet között... Nos, az még mindig nem túl nagy ár azért, hogy cserébe csünghessen még egy darabig a másik visszás érzelmein.*
//Lorew//
*Bólint, elszopogatva az utolsó adag sört, mely lassanként terül szét nyelvén. Igyekszik kiélvezni az ízét, több pohárral már nemigen venne. Nem arról van szó, hogy ennyire zsugori, hogy négyszer-négy arany már sok, de nem is arról, hogy a fejébe szállt a finom, krémes ízű ital. Egy picit talán igen, de az nem számít, arról még képes nem-tudomást-venni. Jóval inkább az az indoka annak, hogy nem költene újabb aranyakat, hogy már talán el sem fogyna az ital, mire Lorew kínlódásának végére érnek. Meg már lassan amúgy is kezd elege lenni a tömegből, szóval... Még ha nem is érne véget mára a vásári móka, a nyüzsgésből akkor is elege lenne hamarost.*
- Mindent a maga idejében, Lorew. Majd a mikor és hol is ki fog derülni. Szerintem majd megkeresem magát, amikor óhajtom és amikor szükségem lehet magára. A hely és az idő most nem alkalmas arra sem, hogy ezt megsaccoljam. Vagyis, még ha akarnám sem tudnám. Addig viszont... Gondolkodjon és készüljön. Még rengeteg minden megeshet.
*Mereven bámulja a köpenyest, akin már szinte látni a feszültségét. Eddig csak érezni volt képes egy-egy halványabb vagy épp erősebb hullámot felőle, de most mintha már tükröződne a szemében is a félelem, vagy izgatottság, vagy valami más, ezeknek a fajtájából, vagy akár elegyéből.*
- De egyvalamit mondjon meg nekem, Lorew. Hogyhogy képes hinni nekem? Úgy értem, hogyan hiszi el, hogy engem kellene szolgáljon, pusztán egy pár órányi beszélgetés alapján? Tényleg nem kell ehhez semmi egyebet sem tennem? Vagy mutatnom? Mert mutathatnék akár most is csúfságot vagy szépet. Amelyiket akarja. Csak kérnie kell, és cserébe megígérnie, hogy nem fog sikítófrászt kapva elmenekülni és jajveszékelve üvölteni, hogy máglyára való vagyok.
*Fejét megint oldalra biccenti, mint egy kiskutya, aki a gazdája utasítására vár. Pedig nem így van. Egyáltalán nem akar ő másvalaki utasításainak engedelmeskedni. Sőt! Pusztán továbbra is "szent" célja kiforgatni a másik szavait, hogy még több frusztrációt csaljon belé, ahogy először ellene, majd pedig mellette beszél mindennek, s ahogy folyamatosan megrengeti őt még saját hitében és elképzeléseiben is. Ha ehhez pedig az kell, hogy varázsoljon még, vagy holnap reggelre a templom lépcsőjére egy megkopasztott, állati fogazattal megcsócsált nyúl maradékát fektesse, vagy igazából bármit, a két véglet között... Nos, az még mindig nem túl nagy ár azért, hogy cserébe csünghessen még egy darabig a másik visszás érzelmein.*
3730. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-28 20:12:29
Üzenet elküldve: 2015-07-28 20:12:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 861
OOC üzenetek: 1430
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 861
OOC üzenetek: 1430
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Vásárlás, Morw, Manuri, Taitos//
* Úgy néz ki Taitost sokkal inkább érdekli ez a lány, mint Morwon. No nem is baj, addig jó, amíg inkább lányokat hajkurászik, mint fiúkat. *
- Gyönyörű Micsoda? * Néz szemét ide-oda vezetve Manuri és Taitos között. Azt azért ne várják el tőle, hogy egy ilyen hosszú nevet megjegyezzen és ráadásul észre is vegye, hogy két értelmes szóból áll.
Taitos üzletelni kezd, erre Morwon is felkapja a fejét és közelebb lép, a bemutatkozást kihagyva, mivel azt Taitos elintézte már helyette is.
Megfogja a gömbre kezeit, mellyel így szépen el is fedi azt, csak ujjai között látszódik annak színe és kérdőn néz Taitosra, hogy erre miért is van szükség?
Aztán egy gyors villanás és fejét kapkodva felüvölt, habár koránt sem olyan fájdalmas, mint ahogy az Morwon produkciójából látszik.
Eltart egy ideig, míg rájön, hogy ezt a fiú ajándékozta neki, így leteszi a gömböt és nem foglalkozva azzal, hogy vörös-e vagy fehér, megpróbálja leütni. Részben a bénító lövedék hatására, részben mert tudja, hogy nem véres ellenséggel néz szembe, nem üt erőset (magához képest), de így is megérezheti azt a fiú, ha sikerül a karlendítés, melyet egy kis lélekjelenléttel könnyedén elkerülhet, ha hátralép egyet, mivel óriásunk nem a leggyorsabbak közül való. Ám ha nem sikerül ellépnie könnyen ki is feküdhet akár. Ha sikerül, ha nem morcosan hátrébb áll és figyeli, hogy vörös lett-e a gömb, vagy csak át akarta verni ő(ke)t. Nem foglalkozik tovább az emberfiú megkergetésével, csupán mint a sértett vad figyeli őket, esetleg közbeavatkozik, ha szükséges, vagy kedve tartja. *
//Vásárlás, Morw, Manuri, Taitos//
* Úgy néz ki Taitost sokkal inkább érdekli ez a lány, mint Morwon. No nem is baj, addig jó, amíg inkább lányokat hajkurászik, mint fiúkat. *
- Gyönyörű Micsoda? * Néz szemét ide-oda vezetve Manuri és Taitos között. Azt azért ne várják el tőle, hogy egy ilyen hosszú nevet megjegyezzen és ráadásul észre is vegye, hogy két értelmes szóból áll.
Taitos üzletelni kezd, erre Morwon is felkapja a fejét és közelebb lép, a bemutatkozást kihagyva, mivel azt Taitos elintézte már helyette is.
Megfogja a gömbre kezeit, mellyel így szépen el is fedi azt, csak ujjai között látszódik annak színe és kérdőn néz Taitosra, hogy erre miért is van szükség?
Aztán egy gyors villanás és fejét kapkodva felüvölt, habár koránt sem olyan fájdalmas, mint ahogy az Morwon produkciójából látszik.
Eltart egy ideig, míg rájön, hogy ezt a fiú ajándékozta neki, így leteszi a gömböt és nem foglalkozva azzal, hogy vörös-e vagy fehér, megpróbálja leütni. Részben a bénító lövedék hatására, részben mert tudja, hogy nem véres ellenséggel néz szembe, nem üt erőset (magához képest), de így is megérezheti azt a fiú, ha sikerül a karlendítés, melyet egy kis lélekjelenléttel könnyedén elkerülhet, ha hátralép egyet, mivel óriásunk nem a leggyorsabbak közül való. Ám ha nem sikerül ellépnie könnyen ki is feküdhet akár. Ha sikerül, ha nem morcosan hátrébb áll és figyeli, hogy vörös lett-e a gömb, vagy csak át akarta verni ő(ke)t. Nem foglalkozik tovább az emberfiú megkergetésével, csupán mint a sértett vad figyeli őket, esetleg közbeavatkozik, ha szükséges, vagy kedve tartja. *
3729. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-28 19:57:32
Üzenet elküldve: 2015-07-28 19:57:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 143
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 143
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Rahil//
*Nagyon nem tetszik neki a helyzet alakulása, egyszerűen kezdi egyre inkább megijeszteni a dolog. Most már eljutott arra a pontra, hogy egyszerűen mindkét eshetőség részben vagy egészben ijesztően hat. Ha a nő nem egy felsőbbrendű lény, pusztán egy halandó, akkor ez az őrült tréfa nagyon-nagyon messzire kezd menni. Alapból sem egy jó dolog olyasmit állítani, hogy valaki felsőbbrendű entitás, miközben csak egy halandó porszem, de ilyen meggyőzően meg... ez egyszerűen elfogadhatatlan, ha valóban így áll a helyzet, akkor le kell torkolnia, és elviharzani. Ha viszont a másik lehetőség áll fenn, az talán még sokkal jobban megrémíti, ezért véletlenül sem dönthet a letorkolás mellett, mivel az ilyen esetben biztosan az életébe kerülne, és akkor talán még szerencsés volt. Ugyanakkor olyan ez, mint az, hogy a nő nem akarja bántani, egyszerűen nem tudja elhinni, ezt már korábban is elmondta. Függetlenül attól, hogy meggyőző (és talán az is benne van, hogy Lorew szeretne hinni, elvégre egész életében erre vágyott), de még mindig ott a tény, hogy mindezt egy egyszerű halandó is eljátszhatná, függetlenül attól, hogy ez valószínűtlen... Ennyire nem hihet el könnyen semmit, akkor sem, ha szeretné, hiszen ahogy korábban is mondta, hinni hisz, de nem elvakult.*
- Mégis... *megrázza a fejét, és igyekszik fejben összerakni a kérdést* Mégis mit mutathatna nekem? Mármint... *nem is igazán tudja megfogalmazni, hogy miért nem találja logikusnak, hogy egy egyszerű nemes bármi újat mutathatna egy világjáró szerzetesnek, így ezt a próbálkozását fel is adja, helyette inkább igyekszik a lényegi részre térni. Máskor bizonyára morogna, vagy legalábbis köpne Amos Thenior nevének említésére, vagy arra, hogy az az alak bármire rá akarja vezetni, de most még ez is elmarad, ez érezteti talán igazán a helyzet súlyosságát, hiszen a sikertelen mondatalkotás lehet a haragjának eredménye is. Mindent a maga idejében... Vi is figyelmeztette, hogy közeledik a pillanat, de azt nem említette (jó persze nyilván nem is tudhatta, őrült volt) hogy ennyire közel van. persze még semmi nem biztos, meg ha biztos is lenne, nem most. Nem itt, és nem most, ez elég világos számára még ilyen összezavart állapotban is, szóval bármi is készül, az még várat magára. Ezt ismételgeti magában, miközben igyekszik megnyugodni.*
- Szóval nem most *erősíti meg a külvilág felé is* Csak hamarosan *majd a következőkre már tényleg értetlenül rázza a fejét, nem pusztán megjátssza* Mégis... hogyhogy mivel nyerhetne meg? Ha... ha ön valóban valamiféle felsőbbrendű erő volna, akkor értelem szerint inkább én kérdezném, hogy mit tehetnék azért, hogy szolgáljam *mert egyértelműen egyáltalán a tényét sem tudná elviselni, vagy feldolgozni, hogy egy entitás megtesz valamit azért, hogy Lorew szolgálja. Elvégre ez a szerzetes számára lenne megtiszteltetés. Persze minden a maga idejében, de talán nem lenne tolakodó a kérdés, hogy...*
- És... mikor? És hol? *elvégre a "nem itt, és nem most" elég tág fogalom, így teljesen magától értetődő lehet a kérdés. Nem mintha egyáltalán tudná, hogy minek az idejéről és helyéről beszélnek, de ez talán az áldott tudatlanság.*
//Rahil//
*Nagyon nem tetszik neki a helyzet alakulása, egyszerűen kezdi egyre inkább megijeszteni a dolog. Most már eljutott arra a pontra, hogy egyszerűen mindkét eshetőség részben vagy egészben ijesztően hat. Ha a nő nem egy felsőbbrendű lény, pusztán egy halandó, akkor ez az őrült tréfa nagyon-nagyon messzire kezd menni. Alapból sem egy jó dolog olyasmit állítani, hogy valaki felsőbbrendű entitás, miközben csak egy halandó porszem, de ilyen meggyőzően meg... ez egyszerűen elfogadhatatlan, ha valóban így áll a helyzet, akkor le kell torkolnia, és elviharzani. Ha viszont a másik lehetőség áll fenn, az talán még sokkal jobban megrémíti, ezért véletlenül sem dönthet a letorkolás mellett, mivel az ilyen esetben biztosan az életébe kerülne, és akkor talán még szerencsés volt. Ugyanakkor olyan ez, mint az, hogy a nő nem akarja bántani, egyszerűen nem tudja elhinni, ezt már korábban is elmondta. Függetlenül attól, hogy meggyőző (és talán az is benne van, hogy Lorew szeretne hinni, elvégre egész életében erre vágyott), de még mindig ott a tény, hogy mindezt egy egyszerű halandó is eljátszhatná, függetlenül attól, hogy ez valószínűtlen... Ennyire nem hihet el könnyen semmit, akkor sem, ha szeretné, hiszen ahogy korábban is mondta, hinni hisz, de nem elvakult.*
- Mégis... *megrázza a fejét, és igyekszik fejben összerakni a kérdést* Mégis mit mutathatna nekem? Mármint... *nem is igazán tudja megfogalmazni, hogy miért nem találja logikusnak, hogy egy egyszerű nemes bármi újat mutathatna egy világjáró szerzetesnek, így ezt a próbálkozását fel is adja, helyette inkább igyekszik a lényegi részre térni. Máskor bizonyára morogna, vagy legalábbis köpne Amos Thenior nevének említésére, vagy arra, hogy az az alak bármire rá akarja vezetni, de most még ez is elmarad, ez érezteti talán igazán a helyzet súlyosságát, hiszen a sikertelen mondatalkotás lehet a haragjának eredménye is. Mindent a maga idejében... Vi is figyelmeztette, hogy közeledik a pillanat, de azt nem említette (jó persze nyilván nem is tudhatta, őrült volt) hogy ennyire közel van. persze még semmi nem biztos, meg ha biztos is lenne, nem most. Nem itt, és nem most, ez elég világos számára még ilyen összezavart állapotban is, szóval bármi is készül, az még várat magára. Ezt ismételgeti magában, miközben igyekszik megnyugodni.*
- Szóval nem most *erősíti meg a külvilág felé is* Csak hamarosan *majd a következőkre már tényleg értetlenül rázza a fejét, nem pusztán megjátssza* Mégis... hogyhogy mivel nyerhetne meg? Ha... ha ön valóban valamiféle felsőbbrendű erő volna, akkor értelem szerint inkább én kérdezném, hogy mit tehetnék azért, hogy szolgáljam *mert egyértelműen egyáltalán a tényét sem tudná elviselni, vagy feldolgozni, hogy egy entitás megtesz valamit azért, hogy Lorew szolgálja. Elvégre ez a szerzetes számára lenne megtiszteltetés. Persze minden a maga idejében, de talán nem lenne tolakodó a kérdés, hogy...*
- És... mikor? És hol? *elvégre a "nem itt, és nem most" elég tág fogalom, így teljesen magától értetődő lehet a kérdés. Nem mintha egyáltalán tudná, hogy minek az idejéről és helyéről beszélnek, de ez talán az áldott tudatlanság.*
3728. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-28 19:47:02
Üzenet elküldve: 2015-07-28 19:47:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Vásárlás, Morw, Manuri//
*Taitos sorra figyeli, ahogyan a gnóm szép kellemesen nyeklik-csuklik és előpakolja portékáját.
Szép darabok, és Taitos látja is ezt, de nem hisz elsőre a dolgoknak, túl szép ahhoz, hogy ilyenek létezzenek, persze nem teljesen szkeptikus.*
-Nagy gyűjtő kend, az is biztos.
*Mondja, és élvezettel nézegeti a gömböt.*
-Viszont mielőtt kiegyeznénk az árban, megnézhetem őket?
*Kérdezi, és nem akar bunkó lenni, de talán ez látszik is személyiségén, egyszerűen csak kíváncsi, és kész.*
-Morw barátom, rátennéd erre az üvegtojásra a markod?
*Hívja oda az óriást, és nem is akarja elvinni a tojást, csak meg kéne, hogy érintse.*
-Na figyelj, szólj, ha vörös.
*Mondja, és int egyet az óriás felé, remélve, hogy veszélyes helyzetet teremt.
Ha a golyó működik a ládát már nem szeretné kipróbáltatni, inkább csak a gnómra néz.*
-Mennyivel rendelkezel ezekből Műgyűjtő úr?
*Bök állával a már remélhetőleg tesztelt gömbre.*
-Vannak forrásaim.
*Mosolyodik az öregre, és figyeli, hátha az üzlet esélye felkelti figyelmét.*
A varázsló egy határozott karlendítéssel rámutat egy célszemélyre, melynek hatására kis energialövedék indul meg az általa kijelölt célpontra, találat esetén enyhe lassító, bénító hatása van.
//Vásárlás, Morw, Manuri//
*Taitos sorra figyeli, ahogyan a gnóm szép kellemesen nyeklik-csuklik és előpakolja portékáját.
Szép darabok, és Taitos látja is ezt, de nem hisz elsőre a dolgoknak, túl szép ahhoz, hogy ilyenek létezzenek, persze nem teljesen szkeptikus.*
-Nagy gyűjtő kend, az is biztos.
*Mondja, és élvezettel nézegeti a gömböt.*
-Viszont mielőtt kiegyeznénk az árban, megnézhetem őket?
*Kérdezi, és nem akar bunkó lenni, de talán ez látszik is személyiségén, egyszerűen csak kíváncsi, és kész.*
-Morw barátom, rátennéd erre az üvegtojásra a markod?
*Hívja oda az óriást, és nem is akarja elvinni a tojást, csak meg kéne, hogy érintse.*
-Na figyelj, szólj, ha vörös.
*Mondja, és int egyet az óriás felé, remélve, hogy veszélyes helyzetet teremt.
Ha a golyó működik a ládát már nem szeretné kipróbáltatni, inkább csak a gnómra néz.*
-Mennyivel rendelkezel ezekből Műgyűjtő úr?
*Bök állával a már remélhetőleg tesztelt gömbre.*
-Vannak forrásaim.
*Mosolyodik az öregre, és figyeli, hátha az üzlet esélye felkelti figyelmét.*
A varázsló egy határozott karlendítéssel rámutat egy célszemélyre, melynek hatására kis energialövedék indul meg az általa kijelölt célpontra, találat esetén enyhe lassító, bénító hatása van.
3727. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-28 19:23:50
Üzenet elküldve: 2015-07-28 19:23:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Nyári forgatag//
// Tökkelütött egy társaság//
//Pegazus//
*Hópihe beszéde közben kezd neki valami derengeni télről, meg a családjáról, de italtól mámoros agyában olyan káosz van, hogy nehéz kivenni belőle egyetlen emléket is tisztán. Mindenesetre valahol irigyli a fakó hajszínű fél-elfet, Nad beszédét meg csak leinti. Ő jön állandóan az apjával, most meg azt mondja nem jók semmire. *
- Medvekezű az anyád! *Sziszegi fogai közül morcosan. Az ő kecses kis csuklóit aligha lehetne egy hatalmas szőrös állat éles mancsaihoz hasonlítani, legalábbis szerinte. Bár még nem látott medvét. Nem is akar. De valahogy úgy képzeli el az elmondások alapján.
Miután szétszakítja őket Rumlopó, olykor-olykor kilibbenve egyensúlyából simogatja a hasát és morcosan nézi a kalózkát, akivel bármiféle elég gyakran felmerülő nézeteltérésük dacára is egy kifejezetten egy húron pendülnek. De a nő szavai csak tovább szítják a vöröske dühét.*
- Hogy mi? *Sipítja széttárva kezét. Ha Hópihe nem ügyel ekkor nagyon, akkor talán képen is törli véletlenül.* Gyengének? *Értetlenkedik.* Azt sem tudják ki vagy. *Legyint. A vörös köd még mindig szemei előtt kavarog. Önérzetes kis teremtmény ő, már pedig a harci tornán való teljesítményére a végkifejlettől eltekintve elég büszke is volt, így a kalózka szavai nem meglepő módon sértettséget vonnak maguk után, amit csak szájalással tud kezelni. Esetleg még a mágus tudná csillapítani, mielőtt elborul az agya, már pedig ő nincs itt. Ezért lassan elborul az agya.*
- A tornán a legjobb harcosok voltak. A szöszike is az volt, meg a buzogánnyal a fejem körül csapkodó benga állat is. Érdekes… téged nem láttalak. *Mutogat dacosan a kalózkára.* Én legalább máshoz is értek a vedelésen kívül. *Most ő vonja fel az állát, ha pedig talál még ép poharat akkor áthajítja Nad felett. Különös hatással volt rá az a néhány pia, vagy csak az teszi, hogy még nem szokott hozzá ahhoz, hogy tartós társai vannak, mindenesetre En felé fordul és hagyja, hogy a nő felsegítse rá a ruháját.*
- Nagyon szép a ruhám. *Mosolyog bájosan Hópihére és bágyatagon nézi a lábán levő, koszos, szakadt, rongyos méregzöld nadrágot, majd feltápászkodik, hogy meginduljon a kijárat felé.*
//Piacs//
*Mérgesen méregeti Nadot menet közben, s azon tűnik, miért is haragszik rá, ugyanis már kevés emléke van a néhány perccel ezelőttiekről. Próbál szlalomozni a tömegben, s addig csetlik botlik, amíg Neri mögé nem ér.*
- Most ti… *Csuklik bele a mondatba.* Zara most… *Újabb csuklás.* Megerőszakoltad Zarát? *Próbál csajosan csevegni, ami nem az ő terepe, de nem adja fel. A föld még mindig mozog talpa alatt, s mintha az emberek sem akarnának fogyni innen. Mindenki kiabál, túl hangos neki az egész a Pegazusban levő „csendhez” képest.*
- Ki a fene találta ki , hogy ide jöjjünk?
// Tökkelütött egy társaság//
//Pegazus//
*Hópihe beszéde közben kezd neki valami derengeni télről, meg a családjáról, de italtól mámoros agyában olyan káosz van, hogy nehéz kivenni belőle egyetlen emléket is tisztán. Mindenesetre valahol irigyli a fakó hajszínű fél-elfet, Nad beszédét meg csak leinti. Ő jön állandóan az apjával, most meg azt mondja nem jók semmire. *
- Medvekezű az anyád! *Sziszegi fogai közül morcosan. Az ő kecses kis csuklóit aligha lehetne egy hatalmas szőrös állat éles mancsaihoz hasonlítani, legalábbis szerinte. Bár még nem látott medvét. Nem is akar. De valahogy úgy képzeli el az elmondások alapján.
Miután szétszakítja őket Rumlopó, olykor-olykor kilibbenve egyensúlyából simogatja a hasát és morcosan nézi a kalózkát, akivel bármiféle elég gyakran felmerülő nézeteltérésük dacára is egy kifejezetten egy húron pendülnek. De a nő szavai csak tovább szítják a vöröske dühét.*
- Hogy mi? *Sipítja széttárva kezét. Ha Hópihe nem ügyel ekkor nagyon, akkor talán képen is törli véletlenül.* Gyengének? *Értetlenkedik.* Azt sem tudják ki vagy. *Legyint. A vörös köd még mindig szemei előtt kavarog. Önérzetes kis teremtmény ő, már pedig a harci tornán való teljesítményére a végkifejlettől eltekintve elég büszke is volt, így a kalózka szavai nem meglepő módon sértettséget vonnak maguk után, amit csak szájalással tud kezelni. Esetleg még a mágus tudná csillapítani, mielőtt elborul az agya, már pedig ő nincs itt. Ezért lassan elborul az agya.*
- A tornán a legjobb harcosok voltak. A szöszike is az volt, meg a buzogánnyal a fejem körül csapkodó benga állat is. Érdekes… téged nem láttalak. *Mutogat dacosan a kalózkára.* Én legalább máshoz is értek a vedelésen kívül. *Most ő vonja fel az állát, ha pedig talál még ép poharat akkor áthajítja Nad felett. Különös hatással volt rá az a néhány pia, vagy csak az teszi, hogy még nem szokott hozzá ahhoz, hogy tartós társai vannak, mindenesetre En felé fordul és hagyja, hogy a nő felsegítse rá a ruháját.*
- Nagyon szép a ruhám. *Mosolyog bájosan Hópihére és bágyatagon nézi a lábán levő, koszos, szakadt, rongyos méregzöld nadrágot, majd feltápászkodik, hogy meginduljon a kijárat felé.*
//Piacs//
*Mérgesen méregeti Nadot menet közben, s azon tűnik, miért is haragszik rá, ugyanis már kevés emléke van a néhány perccel ezelőttiekről. Próbál szlalomozni a tömegben, s addig csetlik botlik, amíg Neri mögé nem ér.*
- Most ti… *Csuklik bele a mondatba.* Zara most… *Újabb csuklás.* Megerőszakoltad Zarát? *Próbál csajosan csevegni, ami nem az ő terepe, de nem adja fel. A föld még mindig mozog talpa alatt, s mintha az emberek sem akarnának fogyni innen. Mindenki kiabál, túl hangos neki az egész a Pegazusban levő „csendhez” képest.*
- Ki a fene találta ki , hogy ide jöjjünk?
3726. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-28 19:21:46
Üzenet elküldve: 2015-07-28 19:21:46
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Vásárlás//
*Az ajánlatán eltűnődnek. Ez talán jót jelent. Kis habozás után ki is jelentik az árat, amire először csak húzza a száját, majd egy "egyefene" mozdulattal belenyúl zsebébe.*
- Legyen. *Mondja mogorván, majd a kofa (Mesélő (Ara)) kezébe nyomja a 180 aranyat.* - Viszont a legnagyobb példányt kérem, az, hogy mennyire életerős, teljesen felesleges.
*~Arra úgysem lesz szüksége.~
Amint megkapta az állatot, minden bizonnyal ketrecestől, lelkileg elégedett, fizikailag viszont komor arckifejezéssel hagyja el a színteret, ezzel együtt pedig a piacteret is. Már kezdi unni az itteni jövést-menést, a szétnyíló tömeget, az orrukat fennhordó mágusokat, egyszerűen ezt a sok életet. Amint megvalósítja tervét, ezek nem lesznek többek, mint jajveszékelő, kárhozott lelkek, akiket kénye-kedve szerint fog irányítani, és szórakozni velük. Mi tagadás, az Alvilág Urának oldalán aranyélete lehetne. És egyszer így is lesz.
Azonban most a madara a lényeg, meg egy hely, ahol könnyedén, feltűnésmentesen megölheti, majd feltámaszthatja.*
//Vásárlás//
*Az ajánlatán eltűnődnek. Ez talán jót jelent. Kis habozás után ki is jelentik az árat, amire először csak húzza a száját, majd egy "egyefene" mozdulattal belenyúl zsebébe.*
- Legyen. *Mondja mogorván, majd a kofa (Mesélő (Ara)) kezébe nyomja a 180 aranyat.*
- Viszont a legnagyobb példányt kérem, az, hogy mennyire életerős, teljesen felesleges. *~Arra úgysem lesz szüksége.~
Amint megkapta az állatot, minden bizonnyal ketrecestől, lelkileg elégedett, fizikailag viszont komor arckifejezéssel hagyja el a színteret, ezzel együtt pedig a piacteret is. Már kezdi unni az itteni jövést-menést, a szétnyíló tömeget, az orrukat fennhordó mágusokat, egyszerűen ezt a sok életet. Amint megvalósítja tervét, ezek nem lesznek többek, mint jajveszékelő, kárhozott lelkek, akiket kénye-kedve szerint fog irányítani, és szórakozni velük. Mi tagadás, az Alvilág Urának oldalán aranyélete lehetne. És egyszer így is lesz.
Azonban most a madara a lényeg, meg egy hely, ahol könnyedén, feltűnésmentesen megölheti, majd feltámaszthatja.*
3725. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-28 19:11:59
Üzenet elküldve: 2015-07-28 19:11:59
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
//Nyári forgatag//
//Taitos//
*Az idős asszonyság megvonja az egyik szemöldökét, aztán az előző mellett heverő, másik amulettre bök a mutatóujjával.*
- Ez maradt még, a többit elvitték. Ebben egy Artiä nevezetű növény hajtása van. Így magában is hasznos, de jobb elültetni, megvárni, míg cserje lesz belőle, és a leveleiből őrleményt ajánlatos készíteni. Finom szeműre kell zúzni, akkor lesz igen hatékony. Ha ruhára szórják, az megszárad, a szobában elhintve pedig meleget csinál. Odafigyeléssel hosszan kitart ez a növény, jó sok ilyen port lehet belőle készíteni. Szintén száz arany. *Magyarázza a nőszemély, miközben néha megkopogtatja a földön a botját, várva, hogy utolsó vásárlói is felszívódjanak.*
*Közben a gnóm uraság elégedetten számolja az utolsók közötti nagy bevételét, mely bizony széles mosolyt csal elvékonyodott ajkaira. Effajta derűben úszva kapja fel a fejét, amikor újabb pára keveredik a standjához.*
- Szép délutánt! Örömmel hallom, tán szüksége volna még egy adagra? *Kérdezi vidáman, aztán érdeklődve hallgatja az ifjút, mit óhajt tőle.*
- Nohát, az előbbi vásárlóm is hasonló ketyerék iránt érdeklődött. Megnézhetem, mi maradt, és hogy mit találok meg. *Mosolyogja, majd a jó kedv szülte lendületével pattan le a ládájáról, de bizony fel is jajdul azon nyomban, mert hát vén ízületeit és csontjait nem az effajta akrobatikához tervezték. Néhány pillanat erejéig a térdét fogva szitkozódik, utána viszont nekilát a kotorászásnak. Már bánja, hogy ideje korán nekiállt elpakolni.
Mindenesetre egy jó néhány perces kutató procedúra végett két tárggyal kerül elő, melyeket nem is rest kipakolni az asztalára a fiú elé.*
- No. Ez a ládika igen csak különleges, vagyis inkább praktikus. *Mutat a neki jobb oldalon pihenő díszes faládára, mely nem túl nagy, mégis sok mindent el lehet benne helyezni, ha valaki úgy kívánja. Cipőt, kisebb ruhadarabokat vagy épp könyveket.* A varázslat abban rejlik, hogy ez a láda sosem tud eltűnni. Bárhol is legyen, a tulajdonosa tudni fogja, hol van. Nekem is van egy ilyen otthon, amikor az asszonynak pakolhatnékja támad, bizony mondom hasznos ez a doboz. Egyre kell figyelni, hogy a kulcs mindég meglegyen, ugyanis ha eltűnik a láda, a kulcsot kell megfogni, majd behunyt szemekkel koncentrálni. Akkor a gondolatok között megjelenik a láda helyzete, én így tapasztaltam. *Magyarázza az öreg, aztán egy nagyobb szusszanást követően a másik tárgyra pillant. Egy újabb kristálygömb, melynek mérete nem nagyobb egy tyúktojásénál.*
- Jósgömbnek hívom csak, de lehetne veszélygömb is. Ha a tulajdonost bárminemű veszély fenyegeti, legyenek azok tolvajok, vadak, gyilkosok, ez a gömb vörösen fog fényleni. Hát mi ez, ha nem hasznos? *Kérdezi mosolyogva, és már majdnem megpihenne a hosszadalmas beszéd után, ám az árakat még nem közölte.* A gömb ára ötszáz arany, a ládikáé hatszáz.
//Moonxylwery, Fängus//
*Az öreg nem bánja az alkudozást, ötven arany hiányba már nem fog belehalni, főleg, hogy így is szép bevételre tehet szert.*
- Megállapodtunk, egy kölyök és egy nagyobb hatszáz aranyért. Egyébbel szolgálhatok? *Kérdezi, mire a mélységi hölgyemény újabb kérdést intéz hozzá. Azonnal megrázza a fejét, ugyanis lovakat szándékkal nem hozott eladni. Helyigényesek, jó sok árnyékra és vízre van szükségük, csupa bonyodalom.*
- Nem, nem hoztam lovakat. De végül is, odaadhatom kegyednek azt, ha úgy kívánja. Négyszázötvenért mondjuk, ez egy igazi telivér. Mit gondol? Jutányos ár egy ilyen fiatal, életerős jószágért. *Magyarázza, kíváncsian várva a hölgy feleletét, ám közben a furcsa alakra is figyelnie kell. Nos, általában nem hiába mond magas árakat, ám az alkudozás itt igen csak kellemetlen mértékeket ölt. Néhány pillanat erejéig tűnődnie kell, mennyiért adja a madarat, de végül is neki az a lényeg, hogy túladjon az áruján, szóval nem vesződik sokat a további alkudozással.*
- Vigye száznyolcvanért, így is töredéke az eredeti árának. Mit mond? *Pillant rá érdeklődve, várva az alak végső döntését.*
//Taitos//
*Az idős asszonyság megvonja az egyik szemöldökét, aztán az előző mellett heverő, másik amulettre bök a mutatóujjával.*
- Ez maradt még, a többit elvitték. Ebben egy Artiä nevezetű növény hajtása van. Így magában is hasznos, de jobb elültetni, megvárni, míg cserje lesz belőle, és a leveleiből őrleményt ajánlatos készíteni. Finom szeműre kell zúzni, akkor lesz igen hatékony. Ha ruhára szórják, az megszárad, a szobában elhintve pedig meleget csinál. Odafigyeléssel hosszan kitart ez a növény, jó sok ilyen port lehet belőle készíteni. Szintén száz arany. *Magyarázza a nőszemély, miközben néha megkopogtatja a földön a botját, várva, hogy utolsó vásárlói is felszívódjanak.*
*Közben a gnóm uraság elégedetten számolja az utolsók közötti nagy bevételét, mely bizony széles mosolyt csal elvékonyodott ajkaira. Effajta derűben úszva kapja fel a fejét, amikor újabb pára keveredik a standjához.*
- Szép délutánt! Örömmel hallom, tán szüksége volna még egy adagra? *Kérdezi vidáman, aztán érdeklődve hallgatja az ifjút, mit óhajt tőle.*
- Nohát, az előbbi vásárlóm is hasonló ketyerék iránt érdeklődött. Megnézhetem, mi maradt, és hogy mit találok meg. *Mosolyogja, majd a jó kedv szülte lendületével pattan le a ládájáról, de bizony fel is jajdul azon nyomban, mert hát vén ízületeit és csontjait nem az effajta akrobatikához tervezték. Néhány pillanat erejéig a térdét fogva szitkozódik, utána viszont nekilát a kotorászásnak. Már bánja, hogy ideje korán nekiállt elpakolni.
Mindenesetre egy jó néhány perces kutató procedúra végett két tárggyal kerül elő, melyeket nem is rest kipakolni az asztalára a fiú elé.*
- No. Ez a ládika igen csak különleges, vagyis inkább praktikus. *Mutat a neki jobb oldalon pihenő díszes faládára, mely nem túl nagy, mégis sok mindent el lehet benne helyezni, ha valaki úgy kívánja. Cipőt, kisebb ruhadarabokat vagy épp könyveket.* A varázslat abban rejlik, hogy ez a láda sosem tud eltűnni. Bárhol is legyen, a tulajdonosa tudni fogja, hol van. Nekem is van egy ilyen otthon, amikor az asszonynak pakolhatnékja támad, bizony mondom hasznos ez a doboz. Egyre kell figyelni, hogy a kulcs mindég meglegyen, ugyanis ha eltűnik a láda, a kulcsot kell megfogni, majd behunyt szemekkel koncentrálni. Akkor a gondolatok között megjelenik a láda helyzete, én így tapasztaltam. *Magyarázza az öreg, aztán egy nagyobb szusszanást követően a másik tárgyra pillant. Egy újabb kristálygömb, melynek mérete nem nagyobb egy tyúktojásénál.*
- Jósgömbnek hívom csak, de lehetne veszélygömb is. Ha a tulajdonost bárminemű veszély fenyegeti, legyenek azok tolvajok, vadak, gyilkosok, ez a gömb vörösen fog fényleni. Hát mi ez, ha nem hasznos? *Kérdezi mosolyogva, és már majdnem megpihenne a hosszadalmas beszéd után, ám az árakat még nem közölte.* A gömb ára ötszáz arany, a ládikáé hatszáz.
//Moonxylwery, Fängus//
*Az öreg nem bánja az alkudozást, ötven arany hiányba már nem fog belehalni, főleg, hogy így is szép bevételre tehet szert.*
- Megállapodtunk, egy kölyök és egy nagyobb hatszáz aranyért. Egyébbel szolgálhatok? *Kérdezi, mire a mélységi hölgyemény újabb kérdést intéz hozzá. Azonnal megrázza a fejét, ugyanis lovakat szándékkal nem hozott eladni. Helyigényesek, jó sok árnyékra és vízre van szükségük, csupa bonyodalom.*
- Nem, nem hoztam lovakat. De végül is, odaadhatom kegyednek azt, ha úgy kívánja. Négyszázötvenért mondjuk, ez egy igazi telivér. Mit gondol? Jutányos ár egy ilyen fiatal, életerős jószágért. *Magyarázza, kíváncsian várva a hölgy feleletét, ám közben a furcsa alakra is figyelnie kell. Nos, általában nem hiába mond magas árakat, ám az alkudozás itt igen csak kellemetlen mértékeket ölt. Néhány pillanat erejéig tűnődnie kell, mennyiért adja a madarat, de végül is neki az a lényeg, hogy túladjon az áruján, szóval nem vesződik sokat a további alkudozással.*
- Vigye száznyolcvanért, így is töredéke az eredeti árának. Mit mond? *Pillant rá érdeklődve, várva az alak végső döntését.*
3724. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-28 18:42:12
Üzenet elküldve: 2015-07-28 18:42:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
//Nyári forgatag//
//Lorew//
*Érzi ám a férfi zavartságát most is. Bár az őrületbe még nem kergette, mint ahogy szeretné; meg ahogyan annak idején egy másik mágust, azon a nyomorult utazáson abba a kastélyba, ahol szörnyű dolgok történtek -de ő nem tehetett még szörnyűbbeket-; de már alakul.*
~Éppcsak ugyanolyanokat. Kivéve azt a farkast. Meg a félős kislányt. Az a kettő finom volt. Meg azért... ez is.~
*Mosolyát elfojtva ingatja meg lassan a fejét, majd oldalra is biccenti kissé. Vörös-barna szemei ugyanilyen kínos lassúsággal siklanak végig a köpenyes alakján fel, s alá. Aztán még csücsörít is, majd ciccegő hangot hallat, ahogy nyelvét a szájpadlására tapasztva fogai mögött, hirtelen beszippantja a levegőt. Majd ismét megingatja a fejét, s lehajtja az immáron utolsó előtti kortyot a sörből.*
- Lorew, Lorew, Lorew...
*Ejti ki lassan a hangot, nagy szünetekkel, az előzőeknél valamivel mélyebben búgó hangon.*
- Sokat kell még magának tanulnia. Mindenről. Talán Thenior is csak erre akarná rávezetni. De én segíthetek. Sokféle dolgot mutathatok meg, azt hiszem. Szépet és otrombát egyaránt. Vagy akár gyomorforgatót...
*Kerüli a kérdéseket - amik igazából nem is voltak. Ott lógnak a fejük fölött, ott fészkelnek a gondolatok közt, de hangot nem öltött a javuk. Vagy ha mégis, igen szűkszavúan és legkevésbé sem egyértelműen.*
- Mindent megtud a maga idejében, Lorew. És igen, parancsolnék. Szívem szerint legalábbis. De egyelőre nem nagyon tehetem meg ezt, mert nem áll a szolgálatomban. Így egyelőre csak kérhetek, vagyis kérdezhetek. Mennyiért tenné? Miért cserébe, minek a fejében? Kedves Lorew.
*A végére ér a harmadik pohár vajsörnek, s tippje szerint lassan ezzel a beszélgetéssel is hasonlóan fog állni. Most már nincs eszmefuttatás, nincsenek faggatózások. Megfogalmazatlan kételyek, szándékok és tippek vannak pusztán; kimondatlan meggyanúsítások, és talán visszafordíthatatlan következmények.
Most kezd kissé veszélyessé fordulni a helyzet, legalábbis számára. Ám ez most így is van jól.*
- Mivel nyerhetném meg magamnak, mondja csak. Bármilyen ordas baromságnak is tűnhet. Csak bökje ki. Aztán meglátjuk, mit tehetünk az ügy érdekében.
*Pillantásában ott bujkál a vadászni készülő nagymacskáé, halvány félmosolyában pedig felsejlik a félig-meddig már győztesek magabiztossága.*
A hozzászólás írója (Rahil Asri Yalaedil) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.28 18:44:30
//Lorew//
*Érzi ám a férfi zavartságát most is. Bár az őrületbe még nem kergette, mint ahogy szeretné; meg ahogyan annak idején egy másik mágust, azon a nyomorult utazáson abba a kastélyba, ahol szörnyű dolgok történtek -de ő nem tehetett még szörnyűbbeket-; de már alakul.*
~Éppcsak ugyanolyanokat. Kivéve azt a farkast. Meg a félős kislányt. Az a kettő finom volt. Meg azért... ez is.~
*Mosolyát elfojtva ingatja meg lassan a fejét, majd oldalra is biccenti kissé. Vörös-barna szemei ugyanilyen kínos lassúsággal siklanak végig a köpenyes alakján fel, s alá. Aztán még csücsörít is, majd ciccegő hangot hallat, ahogy nyelvét a szájpadlására tapasztva fogai mögött, hirtelen beszippantja a levegőt. Majd ismét megingatja a fejét, s lehajtja az immáron utolsó előtti kortyot a sörből.*
- Lorew, Lorew, Lorew...
*Ejti ki lassan a hangot, nagy szünetekkel, az előzőeknél valamivel mélyebben búgó hangon.*
- Sokat kell még magának tanulnia. Mindenről. Talán Thenior is csak erre akarná rávezetni. De én segíthetek. Sokféle dolgot mutathatok meg, azt hiszem. Szépet és otrombát egyaránt. Vagy akár gyomorforgatót...
*Kerüli a kérdéseket - amik igazából nem is voltak. Ott lógnak a fejük fölött, ott fészkelnek a gondolatok közt, de hangot nem öltött a javuk. Vagy ha mégis, igen szűkszavúan és legkevésbé sem egyértelműen.*
- Mindent megtud a maga idejében, Lorew. És igen, parancsolnék. Szívem szerint legalábbis. De egyelőre nem nagyon tehetem meg ezt, mert nem áll a szolgálatomban. Így egyelőre csak kérhetek, vagyis kérdezhetek. Mennyiért tenné? Miért cserébe, minek a fejében? Kedves Lorew.
*A végére ér a harmadik pohár vajsörnek, s tippje szerint lassan ezzel a beszélgetéssel is hasonlóan fog állni. Most már nincs eszmefuttatás, nincsenek faggatózások. Megfogalmazatlan kételyek, szándékok és tippek vannak pusztán; kimondatlan meggyanúsítások, és talán visszafordíthatatlan következmények.
Most kezd kissé veszélyessé fordulni a helyzet, legalábbis számára. Ám ez most így is van jól.*
- Mivel nyerhetném meg magamnak, mondja csak. Bármilyen ordas baromságnak is tűnhet. Csak bökje ki. Aztán meglátjuk, mit tehetünk az ügy érdekében.
*Pillantásában ott bujkál a vadászni készülő nagymacskáé, halvány félmosolyában pedig felsejlik a félig-meddig már győztesek magabiztossága.*
A hozzászólás írója (Rahil Asri Yalaedil) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.28 18:44:30
3723. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-28 18:02:38
Üzenet elküldve: 2015-07-28 18:02:38
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Vásárlás//
*Olybá tűnik, az öreg nem adja valami olcsón a dögeit. Négyszáz aranyat elkérni már kész rablás, és meg sem éri számára. Ha amaz nem adja alább, akkor kénytelen lesz innen távozni, vannak készséges vadászok, akik eme ár töredékéért is elvállalják az állat lelövését.*
- Kofa, egekbe szökteted áraid. Szép, egészséges állatokkal büszkélkedhetsz, s eme tényt nagyra értékelem. Azonban száz és ötven aranynál feljebb nem vásárlok.
*Ha már egyszer az ő igényeit sem tudja kielégíteni, akkor ne adja azt olyan drágán, amire csak rászorul. Neki nagy madár kell drágán, ehelyett csak közepes van, drágábban. Az egész rendezvény egy hatalmas, egybefüggő lehúzás.
Ha a kofa nem adja alább az árat százötven aranyra, a holtidéző szép lassan elkullog, és inkább valamikor máskor szerez be egy efféle állatot.*
//Vásárlás//
*Olybá tűnik, az öreg nem adja valami olcsón a dögeit. Négyszáz aranyat elkérni már kész rablás, és meg sem éri számára. Ha amaz nem adja alább, akkor kénytelen lesz innen távozni, vannak készséges vadászok, akik eme ár töredékéért is elvállalják az állat lelövését.*
- Kofa, egekbe szökteted áraid. Szép, egészséges állatokkal büszkélkedhetsz, s eme tényt nagyra értékelem. Azonban száz és ötven aranynál feljebb nem vásárlok.
*Ha már egyszer az ő igényeit sem tudja kielégíteni, akkor ne adja azt olyan drágán, amire csak rászorul. Neki nagy madár kell drágán, ehelyett csak közepes van, drágábban. Az egész rendezvény egy hatalmas, egybefüggő lehúzás.
Ha a kofa nem adja alább az árat százötven aranyra, a holtidéző szép lassan elkullog, és inkább valamikor máskor szerez be egy efféle állatot.*
3722. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-28 17:54:07
Üzenet elküldve: 2015-07-28 17:54:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 143
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 143
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
*Már megint ez a "segítség" rész. Miért? Hogyan? A nő vajon direkt, és szisztematikusan kerüli ki ezt a kérdést, azért nem ad rá választ, hogy minél inkább felkorbácsolja Lorew kíváncsiságát? Mert addig rendben van, hogy nem tervez lelkeket átültetni, ezt elmondta korábban, rendben, megjegyezte, hogy ha mégis, akkor inkább a szerzetes segítségét kérné. De nem így van. Akkor az előbb vajon miért mondta megint? Mindegy, Lorew nem fog még egyszer rákérdezni, nem akarja kimutatni, hogy egyébként nagyon is kíváncsi, lehet hogy a nőnek csakugyan ez a célja, akkor nem adná meg neki ezt az örömöt. Érdekli a francot, hogy miben lehetne a segítségére... Legalábbis a szerzetes úgy hiszi, így van.*
- Még hogy nincs hírem... *húzza fel az orrát, amikor mindenkinek ismernie kéne Lorew Mazoral, a hatalmas mágus nevét. De rendben, szóval nem akar csorbát ejteni a hírén, megcsonkítani vagy megölni sem, talán ha eleget ismételgeti magában, akkor idővel el fogja hinni.*
- Nana, a "minek?" és a "hogyan?" nem ugyanaz *azért kiszúr egy apróbb turpisságot, hiszen hogy mi okból bántaná, az jó kérdés, és nincsen rá annyira értelmes válasz, de az sem ellenérv, hogy nem fegyverforgató a hölgy* Hogyan... egy íjjal, az nem olyan nehéz. Vagy simán méreggel, még sokkal egyszerűbb. Szóval azért igen könnyen módjában állna ártani nekem. Az ujjaival pedig tartanám a távolságot, ha lehet *amikor legutóbb valaki az arcába dugta a kezét, az utána nagyjából fél perc múlva képen is ütötte, ezt a jövőben szeretné elkerülni. De hála az egeknek legalább a nő azt az egy biztatót kimondja, hogy szerinte Lorew nem súgná be. Pontosan, mindegy miért, semmilyen titok nincs veszélyben, senkit nem kell megölni, így csak buzgón bólogat, hogy pontosan, rátapintott a hölgy a lényegre, Lorew nem szereti a főpapot, tehát nem mondana el neki semmit. Legalább ebből a szempontból nyugodtabb lehet kicsit.*
- Azért nem sok dologért cserébe adnám oda az életem *jegyzi meg, mikor arra terelődik a szó, hogy vajon a nő titka akkor is biztonságban lenne-e, ha Lorewnek az élete forogna kockán* Én csak egy entitásért, és felsőbbrendű lényért adnám az életemet, egyébként túl kell élnem.
*Szerencsére az ilyen viccekkel legalább felhagyott a hölgy, vagy legalábbis úgy tűnik, hiszen az elején nagyon erőltette, az egyfolytában elengedett apró félmegjegyzésekkel szinte az őrületbe kergette Lorewet, viszont az utóbbi időben ez eltűnt. Illetve egészen mostanáig... Ezúttal újból egészen egyértelmű utalást tesz, bár a szerzetes ismételgeti magában, hogy a "magasztos, felsőbbrendű lény" alatt a nő nem önmagára gondolt, viszont ebbe igazán nehéz volna valami mást belemagyarázni.*
- Parancsol? *teszi fel a részben magától értetődő kérdést, és igyekszik rettentően értetlen képet vágni, bár inkább részben ijedtre sikerül* Attól tartok nem igazán értem...
*Nem merne rákérdezni, hiszen hogyan is állapította meg? Fele-fele az esély, már megvitatták korábban az érveket és ellenérveket ebben a témában, hiába kérdezne, ha a nő igennel válaszolna, akkor sem tudna hinni neki, ezt korábban már átrágták.*
*Már megint ez a "segítség" rész. Miért? Hogyan? A nő vajon direkt, és szisztematikusan kerüli ki ezt a kérdést, azért nem ad rá választ, hogy minél inkább felkorbácsolja Lorew kíváncsiságát? Mert addig rendben van, hogy nem tervez lelkeket átültetni, ezt elmondta korábban, rendben, megjegyezte, hogy ha mégis, akkor inkább a szerzetes segítségét kérné. De nem így van. Akkor az előbb vajon miért mondta megint? Mindegy, Lorew nem fog még egyszer rákérdezni, nem akarja kimutatni, hogy egyébként nagyon is kíváncsi, lehet hogy a nőnek csakugyan ez a célja, akkor nem adná meg neki ezt az örömöt. Érdekli a francot, hogy miben lehetne a segítségére... Legalábbis a szerzetes úgy hiszi, így van.*
- Még hogy nincs hírem... *húzza fel az orrát, amikor mindenkinek ismernie kéne Lorew Mazoral, a hatalmas mágus nevét. De rendben, szóval nem akar csorbát ejteni a hírén, megcsonkítani vagy megölni sem, talán ha eleget ismételgeti magában, akkor idővel el fogja hinni.*
- Nana, a "minek?" és a "hogyan?" nem ugyanaz *azért kiszúr egy apróbb turpisságot, hiszen hogy mi okból bántaná, az jó kérdés, és nincsen rá annyira értelmes válasz, de az sem ellenérv, hogy nem fegyverforgató a hölgy* Hogyan... egy íjjal, az nem olyan nehéz. Vagy simán méreggel, még sokkal egyszerűbb. Szóval azért igen könnyen módjában állna ártani nekem. Az ujjaival pedig tartanám a távolságot, ha lehet *amikor legutóbb valaki az arcába dugta a kezét, az utána nagyjából fél perc múlva képen is ütötte, ezt a jövőben szeretné elkerülni. De hála az egeknek legalább a nő azt az egy biztatót kimondja, hogy szerinte Lorew nem súgná be. Pontosan, mindegy miért, semmilyen titok nincs veszélyben, senkit nem kell megölni, így csak buzgón bólogat, hogy pontosan, rátapintott a hölgy a lényegre, Lorew nem szereti a főpapot, tehát nem mondana el neki semmit. Legalább ebből a szempontból nyugodtabb lehet kicsit.*
- Azért nem sok dologért cserébe adnám oda az életem *jegyzi meg, mikor arra terelődik a szó, hogy vajon a nő titka akkor is biztonságban lenne-e, ha Lorewnek az élete forogna kockán* Én csak egy entitásért, és felsőbbrendű lényért adnám az életemet, egyébként túl kell élnem.
*Szerencsére az ilyen viccekkel legalább felhagyott a hölgy, vagy legalábbis úgy tűnik, hiszen az elején nagyon erőltette, az egyfolytában elengedett apró félmegjegyzésekkel szinte az őrületbe kergette Lorewet, viszont az utóbbi időben ez eltűnt. Illetve egészen mostanáig... Ezúttal újból egészen egyértelmű utalást tesz, bár a szerzetes ismételgeti magában, hogy a "magasztos, felsőbbrendű lény" alatt a nő nem önmagára gondolt, viszont ebbe igazán nehéz volna valami mást belemagyarázni.*
- Parancsol? *teszi fel a részben magától értetődő kérdést, és igyekszik rettentően értetlen képet vágni, bár inkább részben ijedtre sikerül* Attól tartok nem igazán értem...
*Nem merne rákérdezni, hiszen hogyan is állapította meg? Fele-fele az esély, már megvitatták korábban az érveket és ellenérveket ebben a témában, hiába kérdezne, ha a nő igennel válaszolna, akkor sem tudna hinni neki, ezt korábban már átrágták.*
3721. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-28 17:09:58
Üzenet elküldve: 2015-07-28 17:09:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
//Nyári forgatag//
//Lorew//
*Elmosolyodik és hümmög. Örömére szolgál azt hallani, hogy a másik nem fenyegetésnek szánta azt, amit ő annak vett, s amire továbbra is megadta a sértett kisasszonyos reakciót.*
~Sok esze van, de nem elég.~
- Ha ártani akarnék magának, Lorew, már rég megtettem volna. De ezt megbeszéltük. Nem áll szándékomban valaki olyat bántani, aki segíthet. Semmilyen módon, még csak a hírén sem akarok csorbát ejteni. Még akkor se, ha olyasmije egyébként nincs is.
*Megrántja a vállát.*
- Meg amúgy is, minek bántanám? Mit néz ki belőlem? Még egy kisebb kalapácsot vagy kardot is nehezemre esik megemelni. Nézze csak ezeket a kis, vékony ujjakat!
*Az orra alá dugja valóban kicsi, szabadabbik kezét, megforgatja előtte, majd vissza is húzza maga mellé a ládára, hogy rá támaszkodjon ismét.*
- Valahogy nem hiszek abban sem, hogy besúgna. Még akkor sem, ha esetleg megtennénk, amiről itt ma szó volt. Maga nem olyan, Lorew. Még akkor sem tenné, ha Amos szavahihető embernek tartaná. Mert kissé kapzsi és megtartaná magának a felfedezést. Mint mondta, akár csak azért is, hogy ezzel a tudással kerekedjen őfölé egyszer. Akár.
*Kortyol a vajsörből, majd miután lenyelte a hűs lét, beszél tovább.*
- Igaz, mérget azért nem vennék rá, hogy nem árul el egy kiadós verésért cserébe, vagy akár azért, hogy megtarthassa az életét. De ebben amúgy is csak akkor lehetnék teljesen biztos, ha valami hozzám kötné. Legalább egy ígéret. Vagy az, hogy tudjam, valaki a fejét veszi a spicliségért. Vagy valami olyan, amivel úgy tudnám kötni magamhoz és a titokhoz, hogy akár az életével is fizessen érte.
*Ismét vállat von.*
- Alkalomadtán előfordulhat, hogy majd így alakul. A megfelelő időben, a megfelelő körülmények közt... És ha a mi felsőbbrendű, nagyobb akarataink is úgy akarják. De egyelőre nincs így. Egyelőre annyi van, hogy úgy tűnik, találtam valakit, akire számíthatok az ügyemben. Aztán, ha esetleg tévednék, legfeljebb találok mást, aki egy ilyen magasztosabb lényt és erőt szolgálhat. De ha úgy lesz, akkor sajnos, azt kell mondjam, és magának azzal a tudattal kell majd együtt élnie, hogy nem érdemelte meg ezt. Vagy csak olyan balga volt, hogy elmulasztotta a lehetőséget, ami talán sosem jön el még egyszer az életében.
*Mosolykáját a pohár mögé rejti, melynek tartalmából ismét kóstol egy aprót.*
//Lorew//
*Elmosolyodik és hümmög. Örömére szolgál azt hallani, hogy a másik nem fenyegetésnek szánta azt, amit ő annak vett, s amire továbbra is megadta a sértett kisasszonyos reakciót.*
~Sok esze van, de nem elég.~
- Ha ártani akarnék magának, Lorew, már rég megtettem volna. De ezt megbeszéltük. Nem áll szándékomban valaki olyat bántani, aki segíthet. Semmilyen módon, még csak a hírén sem akarok csorbát ejteni. Még akkor se, ha olyasmije egyébként nincs is.
*Megrántja a vállát.*
- Meg amúgy is, minek bántanám? Mit néz ki belőlem? Még egy kisebb kalapácsot vagy kardot is nehezemre esik megemelni. Nézze csak ezeket a kis, vékony ujjakat!
*Az orra alá dugja valóban kicsi, szabadabbik kezét, megforgatja előtte, majd vissza is húzza maga mellé a ládára, hogy rá támaszkodjon ismét.*
- Valahogy nem hiszek abban sem, hogy besúgna. Még akkor sem, ha esetleg megtennénk, amiről itt ma szó volt. Maga nem olyan, Lorew. Még akkor sem tenné, ha Amos szavahihető embernek tartaná. Mert kissé kapzsi és megtartaná magának a felfedezést. Mint mondta, akár csak azért is, hogy ezzel a tudással kerekedjen őfölé egyszer. Akár.
*Kortyol a vajsörből, majd miután lenyelte a hűs lét, beszél tovább.*
- Igaz, mérget azért nem vennék rá, hogy nem árul el egy kiadós verésért cserébe, vagy akár azért, hogy megtarthassa az életét. De ebben amúgy is csak akkor lehetnék teljesen biztos, ha valami hozzám kötné. Legalább egy ígéret. Vagy az, hogy tudjam, valaki a fejét veszi a spicliségért. Vagy valami olyan, amivel úgy tudnám kötni magamhoz és a titokhoz, hogy akár az életével is fizessen érte.
*Ismét vállat von.*
- Alkalomadtán előfordulhat, hogy majd így alakul. A megfelelő időben, a megfelelő körülmények közt... És ha a mi felsőbbrendű, nagyobb akarataink is úgy akarják. De egyelőre nincs így. Egyelőre annyi van, hogy úgy tűnik, találtam valakit, akire számíthatok az ügyemben. Aztán, ha esetleg tévednék, legfeljebb találok mást, aki egy ilyen magasztosabb lényt és erőt szolgálhat. De ha úgy lesz, akkor sajnos, azt kell mondjam, és magának azzal a tudattal kell majd együtt élnie, hogy nem érdemelte meg ezt. Vagy csak olyan balga volt, hogy elmulasztotta a lehetőséget, ami talán sosem jön el még egyszer az életében.
*Mosolykáját a pohár mögé rejti, melynek tartalmából ismét kóstol egy aprót.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10321-10340 , 10329-10348