//Régmúlt szelleme//
*Természetesen annyira ő sem hülye, hogy ne akarjon a kosártól megszabadulni, ha már egyszer érkezett egy segítő kéz. Nagy benne a dac, mindig is ilyen volt, de ennek ellenére vissza nem utasítaná, hogy ne kelljen cipekednie. De azért az arckifejezésén nem változtatna egy cseppet sem. Sőt még jobban elsötétíti a bájos pofit az a tenyérbemászó mosoly, amivel a férfi jutalmazza meg. Ami persze valahol még vonzó is a nő számára, s ez a felismerés csak jobban szítja benne a mérget.*
- Pedig azt hittem sikerül elrejtenem a kitörő örömömet.
*Forgatja meg a szemeit, igyekezvén, hogy uralkodjon magán, s ne csapjon bele valami gyermekded hisztibe. Amiről továbbra is úgy gondolja, hogy oktalan lenne, hiszen végül is nem tettek esküt egymásnak, szóval Xidros akkor léphetett le, amikor csak óhajtott. S, mint a mellékelt ábra mutatja élt is eme lehetőségével. Az persze azért más megvilágításba helyezi a dolgokat, hogy legalább egy viszlátot odavakkanthatott volna távozásakor.*
- Ó, nem is tudod, hogy mennyire.
*Ölt is angyalian bájos mosolyt magára, de vonásai hamar meg is komolyodnak, mikor a férfi kész is a lényegre térni. Érdeklődve hallgatja a magyarázatot, amit vegyes érzelmekkel fogad. Naivságából fakadóan el is hihetné éppenséggel azt az eget rengetően fontos tudásról szőtt mesét, de valahogy fenntartásokkal kezeli az ügyet. Persze annyira nem nagy világot látott, hogy túlkombinálja a dolgokat, így egy másik hölgy társaságának lehetősége is csak futó gondolatként fészkeli bele magát a fejébe. Talán majd kicsit később, ha lappang a harag, akkor eljut az ép esze arra a pontra, hogy nagyobb megvilágosodással nézzen be a dolgok mögé.*
- Remélem, akkor megérte ez a kis kitérő és így most már igen bölcs emberként térhettél vissza ebbe a porfészekbe.
*Jegyzi meg negédesen és egyben igen epésen. De a fellengzős dacosság nem tart sokáig, ugyanis Xidros megjegyzése igen gyorsan kizökkenti eme szerepéből. Azzal majdnem tisztában volt, hogy apró kis hantája nem áll túl stabil lábakon. De most valamiért olyan érzése támad, hogy a férfi nem is nagyon hiszi el a vőlegényes meséjét.*
- Nagy ez a piac. Itt mindent is kapni. *Mormogja félvállról.* Amúgy meg honnan veszed, hogy nem készült vele? Talán csak olyan értékes, hogy nem merem hordani a sok enyves kezű között.
*Szűkíti össze hideg szemeit morcosan, ahogy felpillant a férfira. Közben pedig, ha már úgy sincs nála a cipelni való kényelmesen meg is indul.*
- De, ha úgy is volna, kétlem, hogy azzal akarnál most a piacon nézelődni. *Bök is jelentőségteljesen a kosárra, majd olyan riasztóan mocsok vigyorra húzza az ajkait, amitől még valószínűleg ő maga is megriadna, ha látná.* Tudod a te korodban nem árt vigyázni a fizikumra. Ha becsípődik a derekad a végén nem tudsz több fontos tudás birtokába kerülni.
*Ezzel vissza is kanyarodik az előbb hátrahagyott témához. Ugyanis a felsejlő gondolatot, miszerint elképzelhető, hogy másik nőcske után kullogott nem igazán tudja figyelmen kívül hagyni.*