Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 132 (2621. - 2640. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2640. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-08-19 22:40:52
Üzenet elküldve: 2025-08-19 22:40:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Nincs ki mind a négy szárnyunk//
*Az egyik, magasabbik tündér jól el van az újdonsült kosával, úgyhogy Merchen csak a nem létező bajsza alatt mosolyog rajta, de egyébként különösebben nem foglalkozik vele, hisz dolga van épp elég. De persze nem szeretne mogorva képet sem festeni magáról, úgyhogy igyekszik úgy tevékenykedni, hogy figyelmét kellőképpen meg tudja osztani. A másik két tündér közötti beszélgetést csak úgy fél füllel hallgatja, mivel a nevek ismeretlenek számára, nem gondolná, hogy fontos lehet, de ezt előre sosem lehet tudni, úgyhogy magában megjegyzi Nixomiát is. Az újabb felé érkező kérdésre leteszi a keze ügyében lévő holmikat, és ismét teljes figyelmét a Annimonra irányítja.*
-Hogyne!
*Rikkan fel, de persze nem felejti, hogy az imént már adott is egy igencsak drága tanácsot neki, amire talán nem is figyelt fel igazán, ez pedig igazán nem lehet Merchen hibája.*
-Az egyik ilyen kis titok, hogy érdemes odafigyelni.
*Mondja cinikusan, majd folytatja.*
-A másik pedig, hogy ebben a világban semmi sincs ingyen.
*Igazság szerint talán ez a legeslegelső és a legeslegfontosabb szabály ami csak létezik. Nem is szabály ez, törvényszerűség, világi igazság.*
-Ha valamiért nem kell fizetned, saját magaddal fizetsz, a szolgálatoddal, a figyelmeddel, a testeddel, vagy bármivel.
*Megvonja a vállát és tovább törölgeti az egyik aranyozott kupát egy selyemronggyal.*
-50 arany alkalmanként, és szívesen adok leckéket is. A kúriám a selyemrévben található, keress meg ott később, ha tényleg szeretnél tanulni. Ha nem tudsz fizetni, az sem gond, talán segíthetnél a jövőben néha egy-két üzletet lebonyolítani vagy ilyesmi. Mindig jól jön egy bájos arc, és még két kéz a háznál.
*Azaz rögtön elő is kerül Merchen első törvénye, miszerint semmi sincs ingyen, s ha nincs aranya, úgy munkával kell fizetnie.*
*Az egyik, magasabbik tündér jól el van az újdonsült kosával, úgyhogy Merchen csak a nem létező bajsza alatt mosolyog rajta, de egyébként különösebben nem foglalkozik vele, hisz dolga van épp elég. De persze nem szeretne mogorva képet sem festeni magáról, úgyhogy igyekszik úgy tevékenykedni, hogy figyelmét kellőképpen meg tudja osztani. A másik két tündér közötti beszélgetést csak úgy fél füllel hallgatja, mivel a nevek ismeretlenek számára, nem gondolná, hogy fontos lehet, de ezt előre sosem lehet tudni, úgyhogy magában megjegyzi Nixomiát is. Az újabb felé érkező kérdésre leteszi a keze ügyében lévő holmikat, és ismét teljes figyelmét a Annimonra irányítja.*
-Hogyne!
*Rikkan fel, de persze nem felejti, hogy az imént már adott is egy igencsak drága tanácsot neki, amire talán nem is figyelt fel igazán, ez pedig igazán nem lehet Merchen hibája.*
-Az egyik ilyen kis titok, hogy érdemes odafigyelni.
*Mondja cinikusan, majd folytatja.*
-A másik pedig, hogy ebben a világban semmi sincs ingyen.
*Igazság szerint talán ez a legeslegelső és a legeslegfontosabb szabály ami csak létezik. Nem is szabály ez, törvényszerűség, világi igazság.*
-Ha valamiért nem kell fizetned, saját magaddal fizetsz, a szolgálatoddal, a figyelmeddel, a testeddel, vagy bármivel.
*Megvonja a vállát és tovább törölgeti az egyik aranyozott kupát egy selyemronggyal.*
-50 arany alkalmanként, és szívesen adok leckéket is. A kúriám a selyemrévben található, keress meg ott később, ha tényleg szeretnél tanulni. Ha nem tudsz fizetni, az sem gond, talán segíthetnél a jövőben néha egy-két üzletet lebonyolítani vagy ilyesmi. Mindig jól jön egy bájos arc, és még két kéz a háznál.
*Azaz rögtön elő is kerül Merchen első törvénye, miszerint semmi sincs ingyen, s ha nincs aranya, úgy munkával kell fizetnie.*
2639. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-08-19 20:54:53
Üzenet elküldve: 2025-08-19 20:54:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 456
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 456
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Mai//
-Dacból?
*BÖlcsen hümment, mintha pontosan értené, hogy mire gondol Mai, de valahol azért kapisgálja.*
-Meg ám mégsem olyan dolog ez, hogy ha elég ideig gyakorlod akkor egyszer csak menni fog. Legalábbis én mindig így képzeltem, hogy hiába nézném napestig erősen koncentrálva a tüzet, sosem tudnám az akarom szerint irányítani. Aztán ki tudja, lehet csak én vagyok hozzá ostoba.
*Azért az látszik rajta, hogy mégsem töri le nagyon a dolog. Elvégre más dolgokban kifejezetten tehetséges, a kedvesére vonatkozó kérdés viszont ténylegesen meglepi, és kicsit zavarba is jön.*
-Hát öm. Ez kicsit bonyolult. Szeretném annak nevezni, szeretném asszonyomnak tudni, de eddig nem volta méltó rá. Tudod egy átokkal a fejemen sosem lehetnék az a férfi az életében, akit megérdemel. De talán most, hogy végre leküzdöttem magamról.
*Kérdések és vágyálmok, vajon megvárta-e őt Rheia? Vajon kiszeretett-e belőle? Vajon szerette-e valaha? Csak a szellemek tudhatják a sorsát, Rorkir pedig annyit tehet, hogy önmaga legjobbját adja hozzá, s lesz ami lesz.*
-Nem, még sosem.
*Érdeklődve hallgatja Mai-t ahogy a varázslásról beszél, és arról, hogy miféle mágiákat ismer.*
-Mire gondolsz? Mi tudna segíteni egy harcost? Úgy értem persze ha a föld hirtelen elnyeli az ellenségeket, ezt magam is értem.
*Bár fogalma sincs, hogy létezik-e ilyen varázslat. Úgy gondolja, hogy ha nem is létezik, biztos feltalálná, ha mágusnak állna.*
-Akkor mindenféle elem erejét a hatalmad alá akarod hajtani, igaz? Ejha. Ki sem néztem volna belőled ezt a törekvést. Akkor aztán jöhet majd bármilyen vész az árvaházra, ha villámokat, tüzet és jeget zúdítasz rájuk, igaz?
*Gondolja a férfi hogy azért nem ilyen egyszerű ez, de az elképzelés valójában nem állhat messze a valóságtól. Talán csak még egy kis időbe telik a fél-elfnek, hogy elérje ezt a szintet. Az orkokkal kapcsolatos ómenek is azt erősíthetik benne, hogy tényleg ez lesz az az út, amit be szeretne járni.*
-Biztosan nem lesz semmi baj. Ha jól számolom, és a füves puszta felől törnek be, előbb fognak a Thargokkal találkozni. Meglepődnék, ha Yagnar és Karheia csak úgy hagyná, hogy átmasírozzanak a földeken ezek a mocsadékok.
*Saját magát nem is említi, de ez egyértelmű lehet, Karheia nevét pedig különös gyengédséggel ejti ki. Mai könnyen rájöhet, hogy ő lehet a "kedvese".*
-Na és, a te kedvesed hol van ilyenkor?
//Mai//
-Dacból?
*BÖlcsen hümment, mintha pontosan értené, hogy mire gondol Mai, de valahol azért kapisgálja.*
-Meg ám mégsem olyan dolog ez, hogy ha elég ideig gyakorlod akkor egyszer csak menni fog. Legalábbis én mindig így képzeltem, hogy hiába nézném napestig erősen koncentrálva a tüzet, sosem tudnám az akarom szerint irányítani. Aztán ki tudja, lehet csak én vagyok hozzá ostoba.
*Azért az látszik rajta, hogy mégsem töri le nagyon a dolog. Elvégre más dolgokban kifejezetten tehetséges, a kedvesére vonatkozó kérdés viszont ténylegesen meglepi, és kicsit zavarba is jön.*
-Hát öm. Ez kicsit bonyolult. Szeretném annak nevezni, szeretném asszonyomnak tudni, de eddig nem volta méltó rá. Tudod egy átokkal a fejemen sosem lehetnék az a férfi az életében, akit megérdemel. De talán most, hogy végre leküzdöttem magamról.
*Kérdések és vágyálmok, vajon megvárta-e őt Rheia? Vajon kiszeretett-e belőle? Vajon szerette-e valaha? Csak a szellemek tudhatják a sorsát, Rorkir pedig annyit tehet, hogy önmaga legjobbját adja hozzá, s lesz ami lesz.*
-Nem, még sosem.
*Érdeklődve hallgatja Mai-t ahogy a varázslásról beszél, és arról, hogy miféle mágiákat ismer.*
-Mire gondolsz? Mi tudna segíteni egy harcost? Úgy értem persze ha a föld hirtelen elnyeli az ellenségeket, ezt magam is értem.
*Bár fogalma sincs, hogy létezik-e ilyen varázslat. Úgy gondolja, hogy ha nem is létezik, biztos feltalálná, ha mágusnak állna.*
-Akkor mindenféle elem erejét a hatalmad alá akarod hajtani, igaz? Ejha. Ki sem néztem volna belőled ezt a törekvést. Akkor aztán jöhet majd bármilyen vész az árvaházra, ha villámokat, tüzet és jeget zúdítasz rájuk, igaz?
*Gondolja a férfi hogy azért nem ilyen egyszerű ez, de az elképzelés valójában nem állhat messze a valóságtól. Talán csak még egy kis időbe telik a fél-elfnek, hogy elérje ezt a szintet. Az orkokkal kapcsolatos ómenek is azt erősíthetik benne, hogy tényleg ez lesz az az út, amit be szeretne járni.*
-Biztosan nem lesz semmi baj. Ha jól számolom, és a füves puszta felől törnek be, előbb fognak a Thargokkal találkozni. Meglepődnék, ha Yagnar és Karheia csak úgy hagyná, hogy átmasírozzanak a földeken ezek a mocsadékok.
*Saját magát nem is említi, de ez egyértelmű lehet, Karheia nevét pedig különös gyengédséggel ejti ki. Mai könnyen rájöhet, hogy ő lehet a "kedvese".*
-Na és, a te kedvesed hol van ilyenkor?
2638. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-08-19 18:45:05
Üzenet elküldve: 2025-08-19 18:45:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Valami van a levegőben//
-Borzalmas lények!
*Erősíti meg a dolgot, bár azt így jobban belegondolva be kell vallania, hogy fogalma sincs, hogy milyenek ezek a huttyogányok.*
-Hát.. ami azt illeti még sosem láttam őket. Szerencsémre! Teszem hozzá, és neked is szerencsédre, hogy még nem futottál beléjük!
*Legalábbis a nagyapja öreg meséire tud csak hagyatkozni, és mivel papa mindig is őszinte egy törp volt, ezért kérdés nélkül elhitte neki. Azt is, mikor repülni tanult, bár ott azért kicsit kételkedett az elején.*
-Az.
*Sóhajtja lemondóan, de azért egy kisebb mosoly is az arcára kúszik.*
-Tudod hogy van ez a törpéknél, nem igaz?
*Tán a büszkeségnél nincs is fontosabb. Legfeljebb az arany, meg a kincsek, de ez már tényleg nagyon változó az egyes klánoknál, sőt még az egyes családokon belül is. Egyébként csak bólint, és nagyon örül a kolbászkának, amit ajándékba kap. El is kezdi behabzsolni, de próbálja elővenni a finomabbik, úritörpe énjét, nehogy végleg elijessze az egyetlen töroe nőt, akivel évek óta találkozott. Egyébként pedig érdeklődve hallgatja Agda történetét a családjáról, és hogy hogy is állnak a viszonyok otthon.*-
-Nahát! Én sosem gondoltam volna, hogy ilyesmi is létezik, hogy az emberek fogadnak be egy törpét. És hogy ilyen jól bántak veled! Látszik, hogy jól neveltek.
*Kacéran végigfut szemével a másik idomain.*
-És mondd csak nem hiányoznak a... Hm. Hogy is mondjam ezt szépen. Nem hiányzik az igazi néped? Vagy nem is gondolsz így rájuk, neked már ők az igazi népeid? Mármint az embercsaládod, meg itt a város, meg ezek az utcák, ezek az épületek?
-Borzalmas lények!
*Erősíti meg a dolgot, bár azt így jobban belegondolva be kell vallania, hogy fogalma sincs, hogy milyenek ezek a huttyogányok.*
-Hát.. ami azt illeti még sosem láttam őket. Szerencsémre! Teszem hozzá, és neked is szerencsédre, hogy még nem futottál beléjük!
*Legalábbis a nagyapja öreg meséire tud csak hagyatkozni, és mivel papa mindig is őszinte egy törp volt, ezért kérdés nélkül elhitte neki. Azt is, mikor repülni tanult, bár ott azért kicsit kételkedett az elején.*
-Az.
*Sóhajtja lemondóan, de azért egy kisebb mosoly is az arcára kúszik.*
-Tudod hogy van ez a törpéknél, nem igaz?
*Tán a büszkeségnél nincs is fontosabb. Legfeljebb az arany, meg a kincsek, de ez már tényleg nagyon változó az egyes klánoknál, sőt még az egyes családokon belül is. Egyébként csak bólint, és nagyon örül a kolbászkának, amit ajándékba kap. El is kezdi behabzsolni, de próbálja elővenni a finomabbik, úritörpe énjét, nehogy végleg elijessze az egyetlen töroe nőt, akivel évek óta találkozott. Egyébként pedig érdeklődve hallgatja Agda történetét a családjáról, és hogy hogy is állnak a viszonyok otthon.*-
-Nahát! Én sosem gondoltam volna, hogy ilyesmi is létezik, hogy az emberek fogadnak be egy törpét. És hogy ilyen jól bántak veled! Látszik, hogy jól neveltek.
*Kacéran végigfut szemével a másik idomain.*
-És mondd csak nem hiányoznak a... Hm. Hogy is mondjam ezt szépen. Nem hiányzik az igazi néped? Vagy nem is gondolsz így rájuk, neked már ők az igazi népeid? Mármint az embercsaládod, meg itt a város, meg ezek az utcák, ezek az épületek?
2637. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-08-19 18:35:02
Üzenet elküldve: 2025-08-19 18:35:02
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Nincs ki mind a négy szárnyunk//
*Merchen szavait figyelmesen hallgatja, és lelkesen bólogat rájuk. Mindig ellenőrizni fogja, hogy megfelelő állapotban vannak-e a kos szarvai - a saját kezével! Ezt már most elkezdi. Végigfuttatja a kezét a kemény csigavonalakon, hogy jól eszébe vésse, milyen állapotban voltak, mikor először találkozott az állattal.
Az elnevezés feletti aggodalmától igyekszik mihamarabb megszabadulni, hogy ne ez az emlék maradjon meg erről az örömteli pillanatról. Hasonlóképpen van a Nimoval kapcsolatos szégyenérzetével. Szép lassan közelíti meg a témát, először a névvel - ezzel pedig nem mellesleg két legyet üt egy csapásra.*
- Tarun.
*Súgja halkan a kosnak, hogy mindketten barátkozhassanak a hangzásával. Elégedettséggel tölti el, hogy Annimon is "áldását adta" a névre. Halványan érzékeli csak, hogy a háttérben a csapat két legújabb tündére valamiféle praktikákról társalog. Figyelmét főleg a találkozás öröme tölti ki. De egy kis kos simogatás után ismét megpróbálkozik Nimo felé nyitni.*
- Annimon. *Mondja hangosan, de még mindig a kos felé fordulva, mintha onnan várna támogatást.* Remélem, nem haragszotok rám, hogy így elrohantam. Nagyon sajnálom. De látod, sokkal jobban az én világom az ilyesmi.
*Céloz ezzel a kosra, és közben óvatosan, az állat mozgását nem korlátozva két kezébe fogja az állat fejét, hogy demonstrálja, mit is ért "ilyesmi" alatt. Bizony az életforma, amit képvisel, nehezen lenne összeegyeztethető egy nemesi kúriával.*
- Kérlek add át Nixomiának is, hogy sajnálom.
*Hangzik az ismételt bocsánatkérés, de ezúttal már Nimo irányába fordul, komoly arccal, hogy látható legyen rajta az őszinteség.*
*Merchen szavait figyelmesen hallgatja, és lelkesen bólogat rájuk. Mindig ellenőrizni fogja, hogy megfelelő állapotban vannak-e a kos szarvai - a saját kezével! Ezt már most elkezdi. Végigfuttatja a kezét a kemény csigavonalakon, hogy jól eszébe vésse, milyen állapotban voltak, mikor először találkozott az állattal.
Az elnevezés feletti aggodalmától igyekszik mihamarabb megszabadulni, hogy ne ez az emlék maradjon meg erről az örömteli pillanatról. Hasonlóképpen van a Nimoval kapcsolatos szégyenérzetével. Szép lassan közelíti meg a témát, először a névvel - ezzel pedig nem mellesleg két legyet üt egy csapásra.*
- Tarun.
*Súgja halkan a kosnak, hogy mindketten barátkozhassanak a hangzásával. Elégedettséggel tölti el, hogy Annimon is "áldását adta" a névre. Halványan érzékeli csak, hogy a háttérben a csapat két legújabb tündére valamiféle praktikákról társalog. Figyelmét főleg a találkozás öröme tölti ki. De egy kis kos simogatás után ismét megpróbálkozik Nimo felé nyitni.*
- Annimon. *Mondja hangosan, de még mindig a kos felé fordulva, mintha onnan várna támogatást.* Remélem, nem haragszotok rám, hogy így elrohantam. Nagyon sajnálom. De látod, sokkal jobban az én világom az ilyesmi.
*Céloz ezzel a kosra, és közben óvatosan, az állat mozgását nem korlátozva két kezébe fogja az állat fejét, hogy demonstrálja, mit is ért "ilyesmi" alatt. Bizony az életforma, amit képvisel, nehezen lenne összeegyeztethető egy nemesi kúriával.*
- Kérlek add át Nixomiának is, hogy sajnálom.
*Hangzik az ismételt bocsánatkérés, de ezúttal már Nimo irányába fordul, komoly arccal, hogy látható legyen rajta az őszinteség.*
2636. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-08-19 11:10:20
Üzenet elküldve: 2025-08-19 11:10:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 213
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 213
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Babkár Threbuchey//
* Az arany hamar gazdát cserél, majd amilyen gyorsan megszámolja a tündér, olyan gyorsan elé terül a tizenöt darab bájital. Amint az összegre ráerősítettek, a törp elkezdi elpakolni az italokat. Kettő megy a jobb zsebébe, kettő megy a bal zsebébe, néhányat a az oldalára köt ki a maradékot pedig ruhájának az ujjába rejti. Bár könnyűnek hangzik, a kivitelezés borzasztóra sikeredik. *
- Nem lehet senki sem elég óvatos mostanság. Ezek a fránya zsiványok mindenütt ott vannak.
* Wrojth már csak tudja, elvégre ő is egy közülük. Bár nem ezzel fogja magát bemutatni, akkor biztos nem kapna ilyen olcsón italokat. A zsugát hallva megpöndöríti bajszát. *
- Jól hangzik. Ha lesz szabad pénzem veszíteni, visszajövök.
* Erősít rá, majd otthagyja a tündért. Egyik tervét készül elindítani, méghozzá az őrségnél. Hátha sikerül beépülni a városi kutyák oldalára, onnan pedig könnyen kifürkészheti a belsőbb információkat, állásokat, terveket. A kaszárnya felé veszi az irányt. *
* Az arany hamar gazdát cserél, majd amilyen gyorsan megszámolja a tündér, olyan gyorsan elé terül a tizenöt darab bájital. Amint az összegre ráerősítettek, a törp elkezdi elpakolni az italokat. Kettő megy a jobb zsebébe, kettő megy a bal zsebébe, néhányat a az oldalára köt ki a maradékot pedig ruhájának az ujjába rejti. Bár könnyűnek hangzik, a kivitelezés borzasztóra sikeredik. *
- Nem lehet senki sem elég óvatos mostanság. Ezek a fránya zsiványok mindenütt ott vannak.
* Wrojth már csak tudja, elvégre ő is egy közülük. Bár nem ezzel fogja magát bemutatni, akkor biztos nem kapna ilyen olcsón italokat. A zsugát hallva megpöndöríti bajszát. *
- Jól hangzik. Ha lesz szabad pénzem veszíteni, visszajövök.
* Erősít rá, majd otthagyja a tündért. Egyik tervét készül elindítani, méghozzá az őrségnél. Hátha sikerül beépülni a városi kutyák oldalára, onnan pedig könnyen kifürkészheti a belsőbb információkat, állásokat, terveket. A kaszárnya felé veszi az irányt. *
2635. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-08-19 08:12:45
Üzenet elküldve: 2025-08-19 08:12:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nincs ki mind a négy szárnyunk//
*Ilyen jót már nem is emlékszik mikor kacagott utoljára. És bár nem a gúny hajtja. Hanem inkább a fejében elképzet látvány, ahogy két tündér egy-egy koson "elkosagol" a naplementébe. Akár egy könyv hősei is lehetnének ezek ketten. És miféle tetteket hajtanak majd végre? Az mind rajtuk múlik. Ryat rövidke ismerete alatt csak annyira ismerte meg, hogy tudja rokonlélek. A makacsságban és a törtetésben. Hogy kitűzött célját elérje. Emellett pedig még büszke is. Ezért sem fogadta el a segítségét Nixomiának, és ment végül maga útjára. Amit kifejezetten el tud ismerni. Még ha túlságosan is vakmerőnek gondolja.
A két lány terveit hallgatva már sokkalta tisztább a kép. Bár így is inkább egy érdekes fogadásnak tűnik mintsem egy kiforrott életútnak. Ám amit Rya megemlíti az önvédelemről alkotott tervét. Már sokkalta érthetőbb a szituáció.*
~ Na igen, egy ilyentől én is rettegnek. Nemhogy kettőtől. ~
*Nevetése eddigre már régen alá múlt. És egyetértő bólogatásba ment át. Majd ismét értetlenül rázza meg fejét, hogy felfogja Rya ismételt kijelentését.*
~ Sólymot meg varjút? A végén tényleg boszorkánynak áll. ~
*Pattannak ki szemei a felismeréstől. Arra nem is gondolva, hogy az illető pusztán csak szereti az egzotikusnak számító háziállatokat. Nimo megelégedne mondjuk egy cicával. Vagy akár egy hatalmas kutyán amin ő lovagolhatna. AZ talán még egyszerűbben is betaníthatóbb lenne mint egy kos.*
- Igen Dänki. Az van.
*Nyugtatja meg a tündért a nap felől. Még ha a sokaid ital után is van. Időérzéke nem hagyta őt teljesen cserben.*
- Ha egy napnak elég jó név, egy kosnak is az lesz.
*Mondja mosolyogva Ryanak. Mintha az elismerés is megcsillanna saját szemében. Meg az ő meglátása szerint, akár botnak is hívhatják őket, csak hallgasson a nevére a jószág. Mert anélkül bizony nem fog vele sokra menni.
De ahogy Rya és Dänki saját kosával van elfoglalva. Ő másra vetett szemet. Nem egészen a jóképű tündérre. Bár amit lát nincs messze attól amit igazán ő keres. Annak fejében megbúvó praktikákra. Amiért nem rest megkérdezni őt. És teljes választ éppen nem kap. De ha a férfi már hajlandóságot mutatott arra, hogy ennyire kifejtse. Talán még ki tud belőle húzni egy két választ.*
- Sok sok apró titok.
*Ismétli el, ahogy issza magába a férfi szavait. Arcába lógó egyik tincset kezdi el félénken füle mögé igazítani, ahogy pirulva belekezd kérdésébe.*
- Esetleg hajlandó megosztani velem ezeket az apró titkokat?
*Alig mer felemelni tekintetét, hogy a másikéba nézzen. Ám a végén összeszedi bátorságát. És mint egy könyörgő kiskutya néz a másikra.*
*Ilyen jót már nem is emlékszik mikor kacagott utoljára. És bár nem a gúny hajtja. Hanem inkább a fejében elképzet látvány, ahogy két tündér egy-egy koson "elkosagol" a naplementébe. Akár egy könyv hősei is lehetnének ezek ketten. És miféle tetteket hajtanak majd végre? Az mind rajtuk múlik. Ryat rövidke ismerete alatt csak annyira ismerte meg, hogy tudja rokonlélek. A makacsságban és a törtetésben. Hogy kitűzött célját elérje. Emellett pedig még büszke is. Ezért sem fogadta el a segítségét Nixomiának, és ment végül maga útjára. Amit kifejezetten el tud ismerni. Még ha túlságosan is vakmerőnek gondolja.
A két lány terveit hallgatva már sokkalta tisztább a kép. Bár így is inkább egy érdekes fogadásnak tűnik mintsem egy kiforrott életútnak. Ám amit Rya megemlíti az önvédelemről alkotott tervét. Már sokkalta érthetőbb a szituáció.*
~ Na igen, egy ilyentől én is rettegnek. Nemhogy kettőtől. ~
*Nevetése eddigre már régen alá múlt. És egyetértő bólogatásba ment át. Majd ismét értetlenül rázza meg fejét, hogy felfogja Rya ismételt kijelentését.*
~ Sólymot meg varjút? A végén tényleg boszorkánynak áll. ~
*Pattannak ki szemei a felismeréstől. Arra nem is gondolva, hogy az illető pusztán csak szereti az egzotikusnak számító háziállatokat. Nimo megelégedne mondjuk egy cicával. Vagy akár egy hatalmas kutyán amin ő lovagolhatna. AZ talán még egyszerűbben is betaníthatóbb lenne mint egy kos.*
- Igen Dänki. Az van.
*Nyugtatja meg a tündért a nap felől. Még ha a sokaid ital után is van. Időérzéke nem hagyta őt teljesen cserben.*
- Ha egy napnak elég jó név, egy kosnak is az lesz.
*Mondja mosolyogva Ryanak. Mintha az elismerés is megcsillanna saját szemében. Meg az ő meglátása szerint, akár botnak is hívhatják őket, csak hallgasson a nevére a jószág. Mert anélkül bizony nem fog vele sokra menni.
De ahogy Rya és Dänki saját kosával van elfoglalva. Ő másra vetett szemet. Nem egészen a jóképű tündérre. Bár amit lát nincs messze attól amit igazán ő keres. Annak fejében megbúvó praktikákra. Amiért nem rest megkérdezni őt. És teljes választ éppen nem kap. De ha a férfi már hajlandóságot mutatott arra, hogy ennyire kifejtse. Talán még ki tud belőle húzni egy két választ.*
- Sok sok apró titok.
*Ismétli el, ahogy issza magába a férfi szavait. Arcába lógó egyik tincset kezdi el félénken füle mögé igazítani, ahogy pirulva belekezd kérdésébe.*
- Esetleg hajlandó megosztani velem ezeket az apró titkokat?
*Alig mer felemelni tekintetét, hogy a másikéba nézzen. Ám a végén összeszedi bátorságát. És mint egy könyörgő kiskutya néz a másikra.*
2634. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-08-18 23:13:05
Üzenet elküldve: 2025-08-18 23:13:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Nincs ki mind a négy szárnyunk//
*Mercen ugyan egy kétszínű kígyó, s bármit megtenne csak hogy jól járjon, valahol mégis melegséggel tölti meg a szívét, ahogy látja, hogy a két tündér mennyire örül a kosoknak. Megérti őket, és a saját gyermekkorára emlékezteti őt a jelenet, mikor az első kiskutyájával találkozott. Micsoda öröm, micsoda ártatlanság.*
-Bizony. És ahogy nőnek majd, úgy lesz egyre nagyobb és nagyobb szarvuk! Legalábbis így hallottam. Talán ennyi tanácsot mégis tudok adni, néha meg kell nézni a szarvukat nem-e túl nagy, nehogy beleakadjanak valamibe, vagy visszaforduljon és magába nőjön.
*Ugyan ez csak nagyon öregeknél fordulhat elő, átadja az egyetlen információt ami a birtokában van ezekről a jószágokról, no persze azon kívül hogy megesznek mindent, felmásznak mindenre, és ha megrúgják őket, akkor bizony visszarúgnak.*
-Hálás vagyok a jó szavakért, köszönöm!
*Feleli Ryának, majd hagyja hogy belevesszenek a mindenféle tervekbe, hogy miket fognak majd az újdonsült hátasaikkal kezdeni, és hogy miféle kalandos dolgokba fognak belekeveredni. Ez már aligha tartozik Merchenre. Hanem a kisebbik tündér kérdez tőle, az aki később csatlakozott a kompániához. Először meg is lepődik a dolgon, aztán csak szélesen mosolyog, de valahogy ez a mosoly egészen más, mint a korábbi.*
-Nincs nagy titok.
*Feleli egyszerűen, majd folytatja.*
-Csak nagyon sok, rengetek sok aprócska titok van. Az egyik, hogy egyszerűen mindenkit ismerni kell. Ezzel érdemes kezdeni, mert ez bizony sok-sok évnyi munka.
*Talán furcsának tűnhet, hogy munkának nevezi azt, hogy meg kell ismerni az embereket, de bizony nem kis feladat ez. Egy jó kereskedőnek nem.*
-S minél többeket ismersz, egyre inkább kezdesz rájönni, hogy habár egyik élőlény sem egyforma, sok a hasonlóság bennük. No de én csak egyszerű kereskedő vagyok, mit tudhatok én.
*Teszi hozzá végül, és feltartja két tenyerét, mintha mást ő bizony nem is tudna mondani, meg amúgy is egy teljesen átlagos tündér, ugyan honnan tudna bármit is. Cinkosan azért kacsint egyet az aprócska teremtésre.*
*Mercen ugyan egy kétszínű kígyó, s bármit megtenne csak hogy jól járjon, valahol mégis melegséggel tölti meg a szívét, ahogy látja, hogy a két tündér mennyire örül a kosoknak. Megérti őket, és a saját gyermekkorára emlékezteti őt a jelenet, mikor az első kiskutyájával találkozott. Micsoda öröm, micsoda ártatlanság.*
-Bizony. És ahogy nőnek majd, úgy lesz egyre nagyobb és nagyobb szarvuk! Legalábbis így hallottam. Talán ennyi tanácsot mégis tudok adni, néha meg kell nézni a szarvukat nem-e túl nagy, nehogy beleakadjanak valamibe, vagy visszaforduljon és magába nőjön.
*Ugyan ez csak nagyon öregeknél fordulhat elő, átadja az egyetlen információt ami a birtokában van ezekről a jószágokról, no persze azon kívül hogy megesznek mindent, felmásznak mindenre, és ha megrúgják őket, akkor bizony visszarúgnak.*
-Hálás vagyok a jó szavakért, köszönöm!
*Feleli Ryának, majd hagyja hogy belevesszenek a mindenféle tervekbe, hogy miket fognak majd az újdonsült hátasaikkal kezdeni, és hogy miféle kalandos dolgokba fognak belekeveredni. Ez már aligha tartozik Merchenre. Hanem a kisebbik tündér kérdez tőle, az aki később csatlakozott a kompániához. Először meg is lepődik a dolgon, aztán csak szélesen mosolyog, de valahogy ez a mosoly egészen más, mint a korábbi.*
-Nincs nagy titok.
*Feleli egyszerűen, majd folytatja.*
-Csak nagyon sok, rengetek sok aprócska titok van. Az egyik, hogy egyszerűen mindenkit ismerni kell. Ezzel érdemes kezdeni, mert ez bizony sok-sok évnyi munka.
*Talán furcsának tűnhet, hogy munkának nevezi azt, hogy meg kell ismerni az embereket, de bizony nem kis feladat ez. Egy jó kereskedőnek nem.*
-S minél többeket ismersz, egyre inkább kezdesz rájönni, hogy habár egyik élőlény sem egyforma, sok a hasonlóság bennük. No de én csak egyszerű kereskedő vagyok, mit tudhatok én.
*Teszi hozzá végül, és feltartja két tenyerét, mintha mást ő bizony nem is tudna mondani, meg amúgy is egy teljesen átlagos tündér, ugyan honnan tudna bármit is. Cinkosan azért kacsint egyet az aprócska teremtésre.*
2633. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-08-18 20:23:45
Üzenet elküldve: 2025-08-18 20:23:45
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Nincs ki mind a négy szárnyunk//
*Nimo jót kacag saját felvetésén, de annyi minden történik egyszerre, hogy Ryának csak annyira futja, hogy szelíden tiltakozzon ellene.*
- Nem, dehogyis!
*Hiszen rettentő sok mindenre jó egy kos, de tejet attól még nem lehet belőle csiholni. Örül, hogy kis barátja jól mulat, de neki épp tele van a feje megannyi ábránddal, a szíve pedig csordultig van izgalommal, és egyszerűen nem tud ennyi felé figyelni. Az aranyak gazdát cserélnek.
A kereskedő egy rövid időre magukra hagyja őket. Nagyon reménykedik benne, hogy nem pont most adták oda az aranyukat egy kóklernek. Bár bizonyára egy kereskedő hírnevének sem tesz jót, ha lenyúlja az ügyfeleit 700 arannyal, szóval átverésre talán nem kerül majd sor. Azért átfut az agyán, milyen szörnyű élmény lenne.
Merchen egészen hamar visszatér, és két patás kaptatása kíséri. A lány elégedett vidámsággal mosolyog, ahogy elképzeli, milyen látványt nyújthatnak.*
- Nagyon köszönjük!
*Felel a férfinak, és már azon töri a fejét, mit ad majd enni az állatnak. Valószínűleg friss füvön fog élni, de nem árt, ha szerez neki egy kis takarmányt is, ha esetleg egyszer olyan helyre vetődnének, ahol nem tudna semmit falatozni. A név dolgával viszont bajban van. Nem szeret nevet adni egy állatnak sem. De hát pont most hallhatta, hogy ez a komoly feladat bizony rá hárul. Muszáj nevet adnia a kosnak! Ez borzalmasan nehéz feladat. Mielőtt azonban teljesen elhatalmasodna rajta a borongós töprengés, elterelődik a figyelme, hiszen Dänkijinkilinkilinkilinkij máris elindul a kosok felé. Ezt a lány felkiáltását követő a környező zörejekből, légáramlatokból, és a jellegzetes szagokból következteti ki. Ő maga is elindul hát a másik gyapjashoz, lassú léptekkel, hogy nehogy rálépjen, vagy elkerülje. Vállán a sárkánylégy hátrább húzódik, hogy ne kerüljön túl közel az idegen állathoz. Hiába helyezkedik azonban, mivel amint Rya kellő közelségbe kerül, letérdel a kos elé, és óvatosan két kezébe fogja az állat fejét. A sárkánylégy inkább átmászik a tündér hátára, hogy elkererülje a kos száját. Rya hátán immár két pár szárny díszeleg.
Óvatosan kitapintja a kos arcának élét, egy darabig fejmagasságban állomásozik előtte, majd összetolja vele saját fejét. Még egy kicsit le is fejeli, mintha ő maga is kos lenne. A kos meglepődik. Fajtársa fejelte már le, nem is egyszer, de tündér még sosem. Egy kis várakozás után azonban ő is lefejeli a tündért. Erősebben, mint azt Rya tette, de vigyázva, mert azt még az állati agyával is felfogja, hogy az előtte térdelő lény törékeny, és barátkozva közeledik csak. A lány fülig érő szájjal, diadalittasan simogatja a kos szarvait. Valóban jó nagy szarvak ezek.*
- Versenyezni! *Visszhangozza lelkesen Dänki szavait. Milyen jól választott barátot! Milyen okos ez a lány! Azután a lelkes szavakat komolyság váltja fel.* Én meg fogom tanítani küzdeni. És meg fog védeni engem.
*Szól elhivatottan. Még ha Nimo jót is mulat az ötleten, ő akkor is ezt szándékozik tenni, és semmi kétsége sincs afelől, hogy ez működhetne. Addig sem jut el fejben, amit Dänki máris pedz: hogy fog ő vakon lovagolni? Egyelőre az alkohol okozta kezdeti optimizmus uralkodik rajta.
Merchennek bármikor dolga akadhat, hiszen nem hiába üzletember. Intéz hát a kedves árushoz még néhány szót, mielőtt esetleg itthagyná őket.*
- Természetesen, mindenképp keressük majd, sőt, ajánljuk is majd másoknak! *Talán Merchen már épp távozóban van, mikor Rya sörtől kótyagos fejében egy újabb gondolat üt szöget.* Ha valaha találna sólymot, vagy varjat, kérem, gondoljon rám!
*Teszi hozzá bátortalanul, és csak félig bízik benne, hogy a másik meghallja szavait. Igazából ő maga sem annyira biztos benne, hogy tudna mit kezdeni hirtelen három állattal. Aranya se lenne rá egyből. Raádásul honnan lenne egy piaci árusnak sólyma? Mindegy, egy próbát megért. Majd egyszer lesz még sok-sok társa. Most viszont a már meglévőkkel kell foglalkoznia. Kezdve talán a névvel.
A név... milyen nehéz dolog. Dänkijinkilinkilinkilinkij azonban ezúttal is éles eszéről tesz tanúbizonyságot, hiszen máris kitalál egyet saját kosának. Rya elámul.*
- Milyen jó ötlet! Hogy borquos van-e, azt nem tudom... *Sosem tartotta számon a napokat.* De nagyon jó név. *Sőt, meg is ihleti őt.* Akkor én Tarunnak fogom hívni ezt a kost! *Támad fel lelkesedése ismét.* Az is jó név, nem?
*Bizonytalankodik még kissé. Nincs ebben nagy rutinja. De szerinte tényleg szép hangzása van. Kemény T, ropogós R, mint ahogy egy kos vágtat, és aztán csattan a szarva a célponton.
Dänkivel ellentétben nem ül fel a kosra, inkább ott marad előtte, és csak simogatja a fejét. Az állat közben megpróbálja megenni Rya hajkoronáját, ami szétterülve igen könnyű célpontot jelent. A lány kacagva, játékosan igyekszik ellenállni neki.*
- Szerinted jó név lesz, Annimon?
*Kérdezi félszegen. Részben azért, hogy apróbb társukat is bevonja a beszélgetésbe, részben azért, mert így próbál újra közeledni a másik felé, még ha szégyenli is magát a történtekért.*
A hozzászólás írója (Vanellarya Rhaentess) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.08.18 20:45:01
*Nimo jót kacag saját felvetésén, de annyi minden történik egyszerre, hogy Ryának csak annyira futja, hogy szelíden tiltakozzon ellene.*
- Nem, dehogyis!
*Hiszen rettentő sok mindenre jó egy kos, de tejet attól még nem lehet belőle csiholni. Örül, hogy kis barátja jól mulat, de neki épp tele van a feje megannyi ábránddal, a szíve pedig csordultig van izgalommal, és egyszerűen nem tud ennyi felé figyelni. Az aranyak gazdát cserélnek.
A kereskedő egy rövid időre magukra hagyja őket. Nagyon reménykedik benne, hogy nem pont most adták oda az aranyukat egy kóklernek. Bár bizonyára egy kereskedő hírnevének sem tesz jót, ha lenyúlja az ügyfeleit 700 arannyal, szóval átverésre talán nem kerül majd sor. Azért átfut az agyán, milyen szörnyű élmény lenne.
Merchen egészen hamar visszatér, és két patás kaptatása kíséri. A lány elégedett vidámsággal mosolyog, ahogy elképzeli, milyen látványt nyújthatnak.*
- Nagyon köszönjük!
*Felel a férfinak, és már azon töri a fejét, mit ad majd enni az állatnak. Valószínűleg friss füvön fog élni, de nem árt, ha szerez neki egy kis takarmányt is, ha esetleg egyszer olyan helyre vetődnének, ahol nem tudna semmit falatozni. A név dolgával viszont bajban van. Nem szeret nevet adni egy állatnak sem. De hát pont most hallhatta, hogy ez a komoly feladat bizony rá hárul. Muszáj nevet adnia a kosnak! Ez borzalmasan nehéz feladat. Mielőtt azonban teljesen elhatalmasodna rajta a borongós töprengés, elterelődik a figyelme, hiszen Dänkijinkilinkilinkilinkij máris elindul a kosok felé. Ezt a lány felkiáltását követő a környező zörejekből, légáramlatokból, és a jellegzetes szagokból következteti ki. Ő maga is elindul hát a másik gyapjashoz, lassú léptekkel, hogy nehogy rálépjen, vagy elkerülje. Vállán a sárkánylégy hátrább húzódik, hogy ne kerüljön túl közel az idegen állathoz. Hiába helyezkedik azonban, mivel amint Rya kellő közelségbe kerül, letérdel a kos elé, és óvatosan két kezébe fogja az állat fejét. A sárkánylégy inkább átmászik a tündér hátára, hogy elkererülje a kos száját. Rya hátán immár két pár szárny díszeleg.
Óvatosan kitapintja a kos arcának élét, egy darabig fejmagasságban állomásozik előtte, majd összetolja vele saját fejét. Még egy kicsit le is fejeli, mintha ő maga is kos lenne. A kos meglepődik. Fajtársa fejelte már le, nem is egyszer, de tündér még sosem. Egy kis várakozás után azonban ő is lefejeli a tündért. Erősebben, mint azt Rya tette, de vigyázva, mert azt még az állati agyával is felfogja, hogy az előtte térdelő lény törékeny, és barátkozva közeledik csak. A lány fülig érő szájjal, diadalittasan simogatja a kos szarvait. Valóban jó nagy szarvak ezek.*
- Versenyezni! *Visszhangozza lelkesen Dänki szavait. Milyen jól választott barátot! Milyen okos ez a lány! Azután a lelkes szavakat komolyság váltja fel.* Én meg fogom tanítani küzdeni. És meg fog védeni engem.
*Szól elhivatottan. Még ha Nimo jót is mulat az ötleten, ő akkor is ezt szándékozik tenni, és semmi kétsége sincs afelől, hogy ez működhetne. Addig sem jut el fejben, amit Dänki máris pedz: hogy fog ő vakon lovagolni? Egyelőre az alkohol okozta kezdeti optimizmus uralkodik rajta.
Merchennek bármikor dolga akadhat, hiszen nem hiába üzletember. Intéz hát a kedves árushoz még néhány szót, mielőtt esetleg itthagyná őket.*
- Természetesen, mindenképp keressük majd, sőt, ajánljuk is majd másoknak! *Talán Merchen már épp távozóban van, mikor Rya sörtől kótyagos fejében egy újabb gondolat üt szöget.* Ha valaha találna sólymot, vagy varjat, kérem, gondoljon rám!
*Teszi hozzá bátortalanul, és csak félig bízik benne, hogy a másik meghallja szavait. Igazából ő maga sem annyira biztos benne, hogy tudna mit kezdeni hirtelen három állattal. Aranya se lenne rá egyből. Raádásul honnan lenne egy piaci árusnak sólyma? Mindegy, egy próbát megért. Majd egyszer lesz még sok-sok társa. Most viszont a már meglévőkkel kell foglalkoznia. Kezdve talán a névvel.
A név... milyen nehéz dolog. Dänkijinkilinkilinkilinkij azonban ezúttal is éles eszéről tesz tanúbizonyságot, hiszen máris kitalál egyet saját kosának. Rya elámul.*
- Milyen jó ötlet! Hogy borquos van-e, azt nem tudom... *Sosem tartotta számon a napokat.* De nagyon jó név. *Sőt, meg is ihleti őt.* Akkor én Tarunnak fogom hívni ezt a kost! *Támad fel lelkesedése ismét.* Az is jó név, nem?
*Bizonytalankodik még kissé. Nincs ebben nagy rutinja. De szerinte tényleg szép hangzása van. Kemény T, ropogós R, mint ahogy egy kos vágtat, és aztán csattan a szarva a célponton.
Dänkivel ellentétben nem ül fel a kosra, inkább ott marad előtte, és csak simogatja a fejét. Az állat közben megpróbálja megenni Rya hajkoronáját, ami szétterülve igen könnyű célpontot jelent. A lány kacagva, játékosan igyekszik ellenállni neki.*
- Szerinted jó név lesz, Annimon?
*Kérdezi félszegen. Részben azért, hogy apróbb társukat is bevonja a beszélgetésbe, részben azért, mert így próbál újra közeledni a másik felé, még ha szégyenli is magát a történtekért.*
A hozzászólás írója (Vanellarya Rhaentess) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.08.18 20:45:01
2632. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-08-18 13:38:17
Üzenet elküldve: 2025-08-18 13:38:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Babkár Threbuchey//
* Babkár bólint, az üzleti érzéknek az is része, hogy megérzi, amikor falba ütközik. Nem is próbálja tovább tukmálni áruját, belátja, hogy így is épp elég aranyat szakít le a törpről, és a ruházatát elnézve aligha gondolja, hogy sokkal több arannyal mászkálna. Sorban előveszi az italokat, és boldogan sorakoztatja fel mindet. Így Wrojth Wenkroft nyugodtan veheti el a15 db Világoszöld varázsitalt
a bódéról. Ahogy ezzel végeznek, elégedetten csapja össze a tenyerét. *
- Nos, remélem nem kell majd használja, de ha mégis, ennyi itallal felszerelkezve bizonyosan nem okoz majd gondot, bármit is hoz a jövő. Kérem jegyezze meg a nevem, Babkár Threbuchey, a legolcsóbb hely az egész városban. * Teszi még hozzá elégedetten, mert nagyon jól telik a nap, egyre több vásárlónál hagyja ott a nevének emlékét, és bízik benne, hogy ha így megy tovább, hamarosan mindenki róla fog beszélni. *
- És amit elfelejtettem mondani, Huszonegyes és Zsuga is játszható! Ha próbára tenné a szerencséjét.
* Babkár bólint, az üzleti érzéknek az is része, hogy megérzi, amikor falba ütközik. Nem is próbálja tovább tukmálni áruját, belátja, hogy így is épp elég aranyat szakít le a törpről, és a ruházatát elnézve aligha gondolja, hogy sokkal több arannyal mászkálna. Sorban előveszi az italokat, és boldogan sorakoztatja fel mindet. Így Wrojth Wenkroft nyugodtan veheti el a15 db Világoszöld varázsitalt
a bódéról. Ahogy ezzel végeznek, elégedetten csapja össze a tenyerét. *- Nos, remélem nem kell majd használja, de ha mégis, ennyi itallal felszerelkezve bizonyosan nem okoz majd gondot, bármit is hoz a jövő. Kérem jegyezze meg a nevem, Babkár Threbuchey, a legolcsóbb hely az egész városban. * Teszi még hozzá elégedetten, mert nagyon jól telik a nap, egyre több vásárlónál hagyja ott a nevének emlékét, és bízik benne, hogy ha így megy tovább, hamarosan mindenki róla fog beszélni. *
- És amit elfelejtettem mondani, Huszonegyes és Zsuga is játszható! Ha próbára tenné a szerencséjét.
2631. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-08-18 11:10:51
Üzenet elküldve: 2025-08-18 11:10:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Nincs ki mind a négy szárnyunk//
* Az üzlet lezárul. Mindenki mehet a dolgára. Azt ugyan nem tudja, hogyan fogják megülni ezeket a jókora állatokat, de majd útközben rájönnek. Ryának még nehezebb dolga lesz, hiszen ő még csak nem is lát. Az erdőmélyi sárkánylégy bizonyára nem lett felkészítve olyan komplex feladatok megoldására, mint egy kos irányítása. Vagy majd a légy irányítja a tündért, a tündér meg a kost. Akárhogy is, Dänkijinkilinkilinkilinkij túl izgatott a maga kosa miatt, hogy a másik problémáival foglalkozzon egyelőre. Mikor Merchen eléjük vezeti a két jószágot, rögtön odalép hozzájuk. Kezét nyújtja a jobboldali orrához, hagyja, hogy megszagolja a tenyerét, aztán finoman végigsimít az orrán. A másiknak csak a füle tövét vakarja meg. A jobboldali kos megszagolja, majd meg is nyalja tenyerét. Tündérünk úgy véli, ez a szeretet jele, úgy mint a kutyáknál. Hamar összebarátkoztak hát. Már csak nevet kell találnia az állatnak. *
– Hű, mekkora szarvaik vannak! * Lepődik meg, mint aki még nem látott kost. Rya apró növésű barátnője felé néz. *
– Nemcsak lovagolni fogunk. Hanem versenyezni. * Mondja büszkén, mintha bármi ilyenről esett volna szó korábban. De logikus, hogyha valamiben versengeni lehet, abban Dänkijinkilinkilinkilinkij részt akar venni. *
– Viszont azt nem itt kéne, ahol emberek vannak. * Ezt ő is belátja. A két elszabadult kost valószínűleg perceken belül lenyilaznák a városőrök, de csak miután egy csomó emberen átgázolnának és az egész piacot feltúrnák szarvaikkal. Ezt senki se akarhatja. Majd kimennek a szabadba megismerkedni újdonsült állataikkal. Vélhetőleg Rya hasonló véleményen van, de egyelőre nem sietteti a dolgot. Épp elég kihívás az, hogy megüljék a fiúkat. Mármint a két kost. *
– Köszönjük szépen! * Fordul még utoljára Merchen úrfi felé. A kereskedő nem tud hasznos információkkal szolgálni a gondozásukkal kapcsolatban, de majd erre is rájönnek idővel. Ő például venni fog egy kefét, hogy tisztán tarthassa vele a kos szőrét. Az ebédjéről meg azáltal gondoskodik majd, hogy nem hanyagolja el. Ha kimennek egy tisztásra vagy egy legelőre a város közelében, a kosok biztosan találnak maguknak ennivalót. Úgy tudja, nem túl válogatósak ezek az állatok. Kis gondolkodás után így szól. *
– Bürkös-nek fogják hívni! Bürkös, a Kos. Mivel ma borquos van… Ugye? * Még, ha tévedne is a hat napjával kapcsolatban, a kos nevén már nem fog változtatni. Myrnek, Tarunnak vagy Orennek is hívhatná, de a Bürkös mennyivel jobban hangzik! Miután a nevet kitalálta, már csak az van hátra, hogy felpattanjon a hátára és ellovagoljon a hátán a hegyekbe. Bátran odalép Bürkös mellé, és átemeli lábát a kos hátán. Nem úgy üli meg, mint egy profi lovas, mert nem is az. Meg Bürkös nem is holmi ló. Elfekszik rajta, és finoman átkarolja az állat nyakát. A továbbiakban meg se moccan. Lehunyja szemeit, és élvezi a kos puha szőrét a feje alatt. Kívülről nehéz lenne megállapítani, hogy azért kapaszkodik így belé, mert fél vagy, mert ugyanúgy öleléssel köszönti szőrös barátját, ahogy azt tette Ryával és Nimoval. Habár ez utóbbi valószínűbb, mert "odafent" nincs sok félnivalója. Bürkös meg se moccan, közönyösen reagál arra, hogy Dänkijinkilinkilinkilinkij a hátán fekszik. Szerencsére mivel nem lóról van szó, így a magasság se probléma. Még, ha le is esne róla, alig egy méterről zuhanna le a földre. Ismerkedik. *
* Az üzlet lezárul. Mindenki mehet a dolgára. Azt ugyan nem tudja, hogyan fogják megülni ezeket a jókora állatokat, de majd útközben rájönnek. Ryának még nehezebb dolga lesz, hiszen ő még csak nem is lát. Az erdőmélyi sárkánylégy bizonyára nem lett felkészítve olyan komplex feladatok megoldására, mint egy kos irányítása. Vagy majd a légy irányítja a tündért, a tündér meg a kost. Akárhogy is, Dänkijinkilinkilinkilinkij túl izgatott a maga kosa miatt, hogy a másik problémáival foglalkozzon egyelőre. Mikor Merchen eléjük vezeti a két jószágot, rögtön odalép hozzájuk. Kezét nyújtja a jobboldali orrához, hagyja, hogy megszagolja a tenyerét, aztán finoman végigsimít az orrán. A másiknak csak a füle tövét vakarja meg. A jobboldali kos megszagolja, majd meg is nyalja tenyerét. Tündérünk úgy véli, ez a szeretet jele, úgy mint a kutyáknál. Hamar összebarátkoztak hát. Már csak nevet kell találnia az állatnak. *
– Hű, mekkora szarvaik vannak! * Lepődik meg, mint aki még nem látott kost. Rya apró növésű barátnője felé néz. *
– Nemcsak lovagolni fogunk. Hanem versenyezni. * Mondja büszkén, mintha bármi ilyenről esett volna szó korábban. De logikus, hogyha valamiben versengeni lehet, abban Dänkijinkilinkilinkilinkij részt akar venni. *
– Viszont azt nem itt kéne, ahol emberek vannak. * Ezt ő is belátja. A két elszabadult kost valószínűleg perceken belül lenyilaznák a városőrök, de csak miután egy csomó emberen átgázolnának és az egész piacot feltúrnák szarvaikkal. Ezt senki se akarhatja. Majd kimennek a szabadba megismerkedni újdonsült állataikkal. Vélhetőleg Rya hasonló véleményen van, de egyelőre nem sietteti a dolgot. Épp elég kihívás az, hogy megüljék a fiúkat. Mármint a két kost. *
– Köszönjük szépen! * Fordul még utoljára Merchen úrfi felé. A kereskedő nem tud hasznos információkkal szolgálni a gondozásukkal kapcsolatban, de majd erre is rájönnek idővel. Ő például venni fog egy kefét, hogy tisztán tarthassa vele a kos szőrét. Az ebédjéről meg azáltal gondoskodik majd, hogy nem hanyagolja el. Ha kimennek egy tisztásra vagy egy legelőre a város közelében, a kosok biztosan találnak maguknak ennivalót. Úgy tudja, nem túl válogatósak ezek az állatok. Kis gondolkodás után így szól. *
– Bürkös-nek fogják hívni! Bürkös, a Kos. Mivel ma borquos van… Ugye? * Még, ha tévedne is a hat napjával kapcsolatban, a kos nevén már nem fog változtatni. Myrnek, Tarunnak vagy Orennek is hívhatná, de a Bürkös mennyivel jobban hangzik! Miután a nevet kitalálta, már csak az van hátra, hogy felpattanjon a hátára és ellovagoljon a hátán a hegyekbe. Bátran odalép Bürkös mellé, és átemeli lábát a kos hátán. Nem úgy üli meg, mint egy profi lovas, mert nem is az. Meg Bürkös nem is holmi ló. Elfekszik rajta, és finoman átkarolja az állat nyakát. A továbbiakban meg se moccan. Lehunyja szemeit, és élvezi a kos puha szőrét a feje alatt. Kívülről nehéz lenne megállapítani, hogy azért kapaszkodik így belé, mert fél vagy, mert ugyanúgy öleléssel köszönti szőrös barátját, ahogy azt tette Ryával és Nimoval. Habár ez utóbbi valószínűbb, mert "odafent" nincs sok félnivalója. Bürkös meg se moccan, közönyösen reagál arra, hogy Dänkijinkilinkilinkilinkij a hátán fekszik. Szerencsére mivel nem lóról van szó, így a magasság se probléma. Még, ha le is esne róla, alig egy méterről zuhanna le a földre. Ismerkedik. *
2630. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-08-18 09:35:05
Üzenet elküldve: 2025-08-18 09:35:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 213
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 213
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Babkár Threbuchey//
* Ha szakálla nem is szemei biztos tennének egy teljes kört a hallott mondatra. Néha igazán nehezére esik megjátszani a kiváló polgár szerepét. Néha kicsúszik egy-két szó egy-két cselekedet, amiből ki lehetne következtetni, hogy nincs ehhez hozzászokva. Nyel egy nagyot, hogy visszanyerjen egy csöppet a gyorsan fogyó kedvéből. Nem a tündér hibája, hogy a törpének rövid a kanóca, de biztos nem szeretné látni miután teljesen eltűnik. *
- Úgy. Tizenöt.
* Erősít rá, majd várja a végösszeget. Bár a negyvenöt valóban felségesnek tűnik a többihez képest, a végösszegbe a szakálla is beleborzong. Kész vagyont elkér a tündér, reméli jól számol, különben éjszaka lesz egy látogatója a rosszabb fajtából. *
- Akkor legyen bármi egyéb nélkül.
* Majd zsebében elraktározza. Legyen bármennyire is nehéz ez a folyamat. Egy erszény kerül Babkár Threbuchey elé, amiben összesen 675 arany található. Ennyi pénztől nem szívesen válik meg, de ha ez kell ahhoz, hogy egy kis biztonságot parancsoljon magának, úgy ezt fogja tenni. Majd később több hajléktalant fog betoborozni, hogy ők is kivehessék a részüket a munkából. A szakállolaját hallva elgondolkozik. Ez valóban olyasmi, aminek hasznát venné, de mivel most költi el az összes pénzét ezért sok lehetősége nincs. *
- Igazán? Sajnos most nem fogok élni ezzel a lehetőséggel. De megjegyeztem, ha kell megkereslek.
* Ha szakálla nem is szemei biztos tennének egy teljes kört a hallott mondatra. Néha igazán nehezére esik megjátszani a kiváló polgár szerepét. Néha kicsúszik egy-két szó egy-két cselekedet, amiből ki lehetne következtetni, hogy nincs ehhez hozzászokva. Nyel egy nagyot, hogy visszanyerjen egy csöppet a gyorsan fogyó kedvéből. Nem a tündér hibája, hogy a törpének rövid a kanóca, de biztos nem szeretné látni miután teljesen eltűnik. *
- Úgy. Tizenöt.
* Erősít rá, majd várja a végösszeget. Bár a negyvenöt valóban felségesnek tűnik a többihez képest, a végösszegbe a szakálla is beleborzong. Kész vagyont elkér a tündér, reméli jól számol, különben éjszaka lesz egy látogatója a rosszabb fajtából. *
- Akkor legyen bármi egyéb nélkül.
* Majd zsebében elraktározza. Legyen bármennyire is nehéz ez a folyamat. Egy erszény kerül Babkár Threbuchey elé, amiben összesen 675 arany található.
Ennyi pénztől nem szívesen válik meg, de ha ez kell ahhoz, hogy egy kis biztonságot parancsoljon magának, úgy ezt fogja tenni. Majd később több hajléktalant fog betoborozni, hogy ők is kivehessék a részüket a munkából. A szakállolaját hallva elgondolkozik. Ez valóban olyasmi, aminek hasznát venné, de mivel most költi el az összes pénzét ezért sok lehetősége nincs. *- Igazán? Sajnos most nem fogok élni ezzel a lehetőséggel. De megjegyeztem, ha kell megkereslek.
2629. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-08-17 22:48:52
Üzenet elküldve: 2025-08-17 22:48:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nincs ki mind a négy szárnyunk//
*Már a látvány maga érdekes, hogy négy tündér talált egymásra a piactér egyik szegletében. Tán tényleg rajzás lenne? Ki tudja, de igazából nem is számít. Nimo már annak örül, hogy Dänkijinkilinkilinkilinkij nem roppantotta őt össze egy ültő helyében. És a szárnya se bánta a végén, aminek roppantul hálás. Mert azokra nagyon finnyás, hogy véletlenül se érjen hozzá senki illetlenül.*
- Remélem nem sajtot terveztek csinálni, mert akkor nehéz dolgotok lesz.
*Kacag fel a megerősítés hallatán. Mert elképzelése sincs, mit kezd majd Rya egy kossal, nem, hogy kettővel. Mert még a szaporításuk is bizony nehezen elképzelhető. Ha csak nem egy juhot találtak valahol, amiről ő maga nem tud. Bár akkor nem kizárt, hogy a két kos fog egymásnak feszülni időközönként. De elég is belegondolni a természet útjaiba. Ryat elnézve biztos van valami terve vele. Csak nem osztotta ezt meg kicsi Nimoval. Nem fogja felróni neki ettől függetlenül. Bár így is elég komikus számára az elképzelés. Ez vigyorán is látszik, ahogy egyre elképedve nézi az aranymennyiséget. Ami kezet cserél rövid időn belül.*
~ Bár nekem lenne ennyi felesleges aranyam. Azt mind a toronyban költeném el. ~
*Nézi ámultan, kikerekedett szemekkel. Ahogy mind az összes hétszáz aranytallér gazdát cserél. Bármit is művel ez a Merchen neki ezt el kell tanulnia. És mindössze két kosért! Elképesztő! Biztos tud egy két praktikát amivel majd Cagon árúit tudja majd jobban hirdetni.
Ryanak attól függetlenül egy kedves mosolyt küld vissza, hogy jelenléte nem zavar senkit sem. Ezt különösen jólesik Nimonak. Mert ha rossz szemmel néznének rá, már sunyiban elsomfordált volna bánatában.
Amíg Merchen a dolgára igyekszik az aranymennyiséggel. Addig Rya felé fordul, mert bizony kis agyának hátsó szegletét bizony nagyon nagyon zavarja az, hogy vajon mire készülnek ezekkel a kosokkal. Bár Dänkijinkilinkilinkilinkij elszólalása, miszerint tartani szeretné Ryaval a tempót, igen kézenfekvő tippet ad számára.*
- Várjunk csak, ti azokon terveztek lovagni?
*Kérdezi elképedve, és már a puszta gondolaton is jót kacag, micsoda látvány. Nem is egy, de kettő! Nem is apró, de két megtermett tündér szeretne két kos hátán "lovagolni". Ezt mindenképpen le kell jegyeznie majd naplójába. Mert senki nem fogja neki elhinni ezt az elképesztő látványt.*
- Elképesztő! De sok sikert kívánok! Ha ezt elmondom Nixomianak nem fogja elhinni.
*Törli ki szeméből a könnycseppet ami a nevetés miatt gyűlt oda.
Addigra már Merchen uraság is visszatér. És ha két fajtársának nincs más hozzáfűznie valója, akkor ő maga bátorkodik, már amennyire szerénysége engedi. Megszólítani a férfit.*
- Mondja csak, ezt mégis, hogy csinálja?
*Mutat a két kosra, amíg arrébb téve két lépést óvatosan megközelíti a férfit, hogy ne a kosok takarásában legyen. Mert Nimo lényét bárki nemes egyszerűséggel rejtheti véka alá, apró termete miatt.
Értve ez alatt a kereskedés apró fúrmányait.*
*Már a látvány maga érdekes, hogy négy tündér talált egymásra a piactér egyik szegletében. Tán tényleg rajzás lenne? Ki tudja, de igazából nem is számít. Nimo már annak örül, hogy Dänkijinkilinkilinkilinkij nem roppantotta őt össze egy ültő helyében. És a szárnya se bánta a végén, aminek roppantul hálás. Mert azokra nagyon finnyás, hogy véletlenül se érjen hozzá senki illetlenül.*
- Remélem nem sajtot terveztek csinálni, mert akkor nehéz dolgotok lesz.
*Kacag fel a megerősítés hallatán. Mert elképzelése sincs, mit kezd majd Rya egy kossal, nem, hogy kettővel. Mert még a szaporításuk is bizony nehezen elképzelhető. Ha csak nem egy juhot találtak valahol, amiről ő maga nem tud. Bár akkor nem kizárt, hogy a két kos fog egymásnak feszülni időközönként. De elég is belegondolni a természet útjaiba. Ryat elnézve biztos van valami terve vele. Csak nem osztotta ezt meg kicsi Nimoval. Nem fogja felróni neki ettől függetlenül. Bár így is elég komikus számára az elképzelés. Ez vigyorán is látszik, ahogy egyre elképedve nézi az aranymennyiséget. Ami kezet cserél rövid időn belül.*
~ Bár nekem lenne ennyi felesleges aranyam. Azt mind a toronyban költeném el. ~
*Nézi ámultan, kikerekedett szemekkel. Ahogy mind az összes hétszáz aranytallér gazdát cserél. Bármit is művel ez a Merchen neki ezt el kell tanulnia. És mindössze két kosért! Elképesztő! Biztos tud egy két praktikát amivel majd Cagon árúit tudja majd jobban hirdetni.
Ryanak attól függetlenül egy kedves mosolyt küld vissza, hogy jelenléte nem zavar senkit sem. Ezt különösen jólesik Nimonak. Mert ha rossz szemmel néznének rá, már sunyiban elsomfordált volna bánatában.
Amíg Merchen a dolgára igyekszik az aranymennyiséggel. Addig Rya felé fordul, mert bizony kis agyának hátsó szegletét bizony nagyon nagyon zavarja az, hogy vajon mire készülnek ezekkel a kosokkal. Bár Dänkijinkilinkilinkilinkij elszólalása, miszerint tartani szeretné Ryaval a tempót, igen kézenfekvő tippet ad számára.*
- Várjunk csak, ti azokon terveztek lovagni?
*Kérdezi elképedve, és már a puszta gondolaton is jót kacag, micsoda látvány. Nem is egy, de kettő! Nem is apró, de két megtermett tündér szeretne két kos hátán "lovagolni". Ezt mindenképpen le kell jegyeznie majd naplójába. Mert senki nem fogja neki elhinni ezt az elképesztő látványt.*
- Elképesztő! De sok sikert kívánok! Ha ezt elmondom Nixomianak nem fogja elhinni.
*Törli ki szeméből a könnycseppet ami a nevetés miatt gyűlt oda.
Addigra már Merchen uraság is visszatér. És ha két fajtársának nincs más hozzáfűznie valója, akkor ő maga bátorkodik, már amennyire szerénysége engedi. Megszólítani a férfit.*
- Mondja csak, ezt mégis, hogy csinálja?
*Mutat a két kosra, amíg arrébb téve két lépést óvatosan megközelíti a férfit, hogy ne a kosok takarásában legyen. Mert Nimo lényét bárki nemes egyszerűséggel rejtheti véka alá, apró termete miatt.
Értve ez alatt a kereskedés apró fúrmányait.*
2628. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-08-17 22:11:39
Üzenet elküldve: 2025-08-17 22:11:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1131
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1131
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Drameitar Erefueves//
- Emiatt nem aggódnék, még egy kevéssel jobb állapotba is kerül, így gondolom évekig is emésztené a folyadékot, mire keresztüljutna rajta.
*Ez azon kevés dolgok egyike, amit teljes bizonyossággal állíthat. Évtizedekig azért nem menne el. Nem állítja, hogy érti az isteni politikát, de a halandókét se, így elfogadja a véleménye szerint mindkettőben tapasztaltabbak szavát erre.*
- Viszont, meg kell valljam, hogy jelenleg nem áll rendelkezésemre olyan ital, melyet áldatnék, így sajnos meg kell várassam ezzel. Valamint a fénylényhez érdemes egy mágikusan kevésbé aktív területre menni, mint a Templom és távol a város belső területeitől, ahol bár nem tilos, de a köznyugalomra rossz hatással van a varázslás. Így a tisztás tűnik erre a legmegfelelőbbnek. Ezt meg tudná-e várni vagy ha nem, mikor máskor lenne alkalmas?
*Veti fel a praktikus kérdéseket és elővezetve hamaros távozását. A nézelődés kellemes, újféle pálinkákról szeret hallgatni, de ha megbízása van, akkor elsődleges dolga azzal foglalkozni és a szórakozás marad későbbre.*
//Drameitar Erefueves//
- Emiatt nem aggódnék, még egy kevéssel jobb állapotba is kerül, így gondolom évekig is emésztené a folyadékot, mire keresztüljutna rajta.
*Ez azon kevés dolgok egyike, amit teljes bizonyossággal állíthat. Évtizedekig azért nem menne el. Nem állítja, hogy érti az isteni politikát, de a halandókét se, így elfogadja a véleménye szerint mindkettőben tapasztaltabbak szavát erre.*
- Viszont, meg kell valljam, hogy jelenleg nem áll rendelkezésemre olyan ital, melyet áldatnék, így sajnos meg kell várassam ezzel. Valamint a fénylényhez érdemes egy mágikusan kevésbé aktív területre menni, mint a Templom és távol a város belső területeitől, ahol bár nem tilos, de a köznyugalomra rossz hatással van a varázslás. Így a tisztás tűnik erre a legmegfelelőbbnek. Ezt meg tudná-e várni vagy ha nem, mikor máskor lenne alkalmas?
*Veti fel a praktikus kérdéseket és elővezetve hamaros távozását. A nézelődés kellemes, újféle pálinkákról szeret hallgatni, de ha megbízása van, akkor elsődleges dolga azzal foglalkozni és a szórakozás marad későbbre.*
2627. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-08-17 21:38:14
Üzenet elküldve: 2025-08-17 21:38:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Nincs ki mind a négy szárnyunk//
*Úgy tűnik, hogy a harmadik, vagyis hát jobban mondva a negyedik tündér tényleg csak úgy odacsapódik a társasághoz, és végül neki nem lesz szüksége egy hátas kos-ra. Felismeri a helyzetet, és nem is akar nagyon lábatlankodni, ezt az erényt pedig Merchen nagyra értékeli.*
-Rendben, akkor kettő kos. Csak egy pillanat türelmet kérek!
*Azzal pedig magára is hagyja a társaságot. Az aranyat meg sem számolja, szinte súlyra már pontosan tudja, hogy minden a legnagyobb rendben, a többieknek pedig nem kell aggódniuk afelől, hogy a tündér csak úgy eliszkolt a pénzükkel, mert minden más portékáját otthagyta. Nem is telik bele sok időbe, hogy kettő kos-sal térjen vissza.*
-Parancsoljanak a hölgyek! Nagyon kezesek, szeretik a simogatást! Nevük nincs, ezt úgy illik, ha önök adnak nekik újat, hiszen innentől kezdve erre kell majd megtanulniuk hallgatni, ám ettől ne féljenek, rettentő okos jószágok.
*Szeretetteljesen meg is lapogatja az egyik fejét, aki láthatóan igencsak örül ennek. A másik kapott kérdésen elgondolkozik, de nem tud túl sok okosat mondani.*
-Sajnos annyira nem értek az ápolásukhoz, sajnálom. De biztos vagyok benne, hogy könnyen rájönnek.
*Azzal pedig az üzlet le is zárult, hiszen egy-egy kost átad a két vevőnek.*
-Ha bármire szükségük lenne a jövőben, kérem, keressenek nyugodtan, és állok rendelkezésükre!
*Úgy tűnik, hogy a harmadik, vagyis hát jobban mondva a negyedik tündér tényleg csak úgy odacsapódik a társasághoz, és végül neki nem lesz szüksége egy hátas kos-ra. Felismeri a helyzetet, és nem is akar nagyon lábatlankodni, ezt az erényt pedig Merchen nagyra értékeli.*
-Rendben, akkor kettő kos. Csak egy pillanat türelmet kérek!
*Azzal pedig magára is hagyja a társaságot. Az aranyat meg sem számolja, szinte súlyra már pontosan tudja, hogy minden a legnagyobb rendben, a többieknek pedig nem kell aggódniuk afelől, hogy a tündér csak úgy eliszkolt a pénzükkel, mert minden más portékáját otthagyta. Nem is telik bele sok időbe, hogy kettő kos-sal térjen vissza.*
-Parancsoljanak a hölgyek! Nagyon kezesek, szeretik a simogatást! Nevük nincs, ezt úgy illik, ha önök adnak nekik újat, hiszen innentől kezdve erre kell majd megtanulniuk hallgatni, ám ettől ne féljenek, rettentő okos jószágok.
*Szeretetteljesen meg is lapogatja az egyik fejét, aki láthatóan igencsak örül ennek. A másik kapott kérdésen elgondolkozik, de nem tud túl sok okosat mondani.*
-Sajnos annyira nem értek az ápolásukhoz, sajnálom. De biztos vagyok benne, hogy könnyen rájönnek.
*Azzal pedig az üzlet le is zárult, hiszen egy-egy kost átad a két vevőnek.*
-Ha bármire szükségük lenne a jövőben, kérem, keressenek nyugodtan, és állok rendelkezésükre!
2626. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-08-17 18:32:15
Üzenet elküldve: 2025-08-17 18:32:15
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Valami van a levegőben//
*Röviden összeismerkedtek, és mivel Agda tényleg régen találkozott már fajtárssal – vélhetően mert kevesen élnek a törpék közül Artheniorban – örül az új ismeretségnek. Részvéttel hallgatja a férfi történetét, hogy éppen csak megúszta a kalandot. *
-Hutt… huttyogány? Soha nem hallottam még ilyen lényről. *Csodálkozik el.* El kell mesélned mindent róla. Hogyan néz ki? Mitől olyan veszélyes?
*Érdekli a dolog persze, bár azért nem igazán szeretne olyan izével találkozni. Ahogy a lápi hrutyutyura sem kíváncsi szemtől szemben, már ha van ilyen lény. De ezzel most nem hozakodik elő.*
-Óh értem, az a fránya büszkeség. *Kuncog egyet.* Persze, hogy komolyan gondoltam, hogy segítek kitalálni valamit. Egy törpe ne maradjon szégyenben senki előtt sem. Nem igaz?
*Elmosolyodik, és bár ezernyi gondolat suhan át a fejében hirtelen, mindet félresepri. Ezt jól meg kell fontolni. Olyannak kell lennie, hogy Grorin emelt fővel állhasson a családja elé.
Közben kiválasztják az ételt, és Agda kifizeti a sültkolbászt kis kenyérrel, meg a lepényt, amit a férfi választ.*
-Menjünk odébb. *Mutat előre egy kisebb padra.* Ott nem leszünk útban, amíg falatozunk.
*Arra felé irányítja a másik törpét, majd helyet foglal, és falatozni kezd. Két falat között válaszol a feltett kérdésre. *
-Van családom, csak ők nem törpék. Egészen kicsiként kerültem az emberszüleimhez. Úgy találtak, kis nyávogó macska voltam egy kosárban. Nem volt szívük ott hagyni, hogy az éjszakai fagy végezzen velem. Gondomat viselték. Most már én viselem az ő gondjukat. Emberapám szíjjártóként dolgozott, amíg már nem bírta tovább ujjaival az erős bőrök feldolgozását. Emberanyám pedig varrásból keresett némi pénzt, hogy tanulhassak. Tudok írni és olvasni.
*Fejezi be rövid élettörténetét, büszkén kivágva az írás és olvasás tudományát.*
*Röviden összeismerkedtek, és mivel Agda tényleg régen találkozott már fajtárssal – vélhetően mert kevesen élnek a törpék közül Artheniorban – örül az új ismeretségnek. Részvéttel hallgatja a férfi történetét, hogy éppen csak megúszta a kalandot. *
-Hutt… huttyogány? Soha nem hallottam még ilyen lényről. *Csodálkozik el.* El kell mesélned mindent róla. Hogyan néz ki? Mitől olyan veszélyes?
*Érdekli a dolog persze, bár azért nem igazán szeretne olyan izével találkozni. Ahogy a lápi hrutyutyura sem kíváncsi szemtől szemben, már ha van ilyen lény. De ezzel most nem hozakodik elő.*
-Óh értem, az a fránya büszkeség. *Kuncog egyet.* Persze, hogy komolyan gondoltam, hogy segítek kitalálni valamit. Egy törpe ne maradjon szégyenben senki előtt sem. Nem igaz?
*Elmosolyodik, és bár ezernyi gondolat suhan át a fejében hirtelen, mindet félresepri. Ezt jól meg kell fontolni. Olyannak kell lennie, hogy Grorin emelt fővel állhasson a családja elé.
Közben kiválasztják az ételt, és Agda kifizeti a sültkolbászt kis kenyérrel, meg a lepényt, amit a férfi választ.*
-Menjünk odébb. *Mutat előre egy kisebb padra.* Ott nem leszünk útban, amíg falatozunk.
*Arra felé irányítja a másik törpét, majd helyet foglal, és falatozni kezd. Két falat között válaszol a feltett kérdésre. *
-Van családom, csak ők nem törpék. Egészen kicsiként kerültem az emberszüleimhez. Úgy találtak, kis nyávogó macska voltam egy kosárban. Nem volt szívük ott hagyni, hogy az éjszakai fagy végezzen velem. Gondomat viselték. Most már én viselem az ő gondjukat. Emberapám szíjjártóként dolgozott, amíg már nem bírta tovább ujjaival az erős bőrök feldolgozását. Emberanyám pedig varrásból keresett némi pénzt, hogy tanulhassak. Tudok írni és olvasni.
*Fejezi be rövid élettörténetét, büszkén kivágva az írás és olvasás tudományát.*
2625. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-08-17 16:04:53
Üzenet elküldve: 2025-08-17 16:04:53
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Nincs ki mind a négy szárnyunk//
*Rya lelkesedésnek véli Dänkijinkilinkilinkilinkij megjegyzését a közös tempóra. Persze szavaiban azt is érzékelni véli, hogy ezek szerint a lány szívesen töltene vele több időt is, ez pedig jól esik neki. Ha valaha tudomást szerezne róla azonban, hogy a másik ennyire igyekszik "teperni", hogy le ne maradjon a feketeruhás tündértől, akkor biztosan megnyugtatná, nincs semmilyen félnivalója.
Nimo kérdései hallatán az apró tündér felé fordul, és határozottan így szól.*
- Kost!
*Mondja szinte Dänkivel egyszerre. Arcán lázas beleélés tükröződik. Bizony ez itt most egy égető kérdés. Ugyan Nimot úgy látszik, nem tüzelték nagyon fel az ötlettel, Rya nem hátrál meg. Így tehát 350 arany üti Merchen Feiy markát. Hacsak a kereskedő nem áll neki tovább boltolni velük, részéről kész is az üzlet, nem alkudozik tovább. Ha ennyi, hát ennyi.
A visszacsatolásokból végre bizonyosságot nyer: jelenleg egy halom tündért képeznek a piac szívében. Ez izgatottsággal tölti el, szárnyai apró zizzenéseket hallatva rezegnek a hír hallatán. Arcáról sugárzik a derű. ~ Ez egy igazán szép nap. ~ *
- Jaj ugyan, nem zavarsz!
*Szól oda Nimonak. Még ha nem is vesz részt az üzletelésben, nem szeretné még egyszer csak úgy faképnél hagyni kisebb társát - aki egyben fajtársa is!
Mielőtt azonban esetleg otthagyná őket, néhány fontos részletet szeretne tisztázni Merchennel.*
- Van az állatoknak neve? Illetve van valamilyen tanács, amit tudna adni a gondozásukhoz?
*A kérdéseket igen felelősségteljes, komoly ábrázattal teszi fel. Ugyanakkor közben majd kiugrik a bőréből, és alig várja, hogy odavezessék elé újdonsült állataikat. Józanul talán bírna magával, de így, egy kis sör után, aprókat toporog egy helyben.*
*Rya lelkesedésnek véli Dänkijinkilinkilinkilinkij megjegyzését a közös tempóra. Persze szavaiban azt is érzékelni véli, hogy ezek szerint a lány szívesen töltene vele több időt is, ez pedig jól esik neki. Ha valaha tudomást szerezne róla azonban, hogy a másik ennyire igyekszik "teperni", hogy le ne maradjon a feketeruhás tündértől, akkor biztosan megnyugtatná, nincs semmilyen félnivalója.
Nimo kérdései hallatán az apró tündér felé fordul, és határozottan így szól.*
- Kost!
*Mondja szinte Dänkivel egyszerre. Arcán lázas beleélés tükröződik. Bizony ez itt most egy égető kérdés. Ugyan Nimot úgy látszik, nem tüzelték nagyon fel az ötlettel, Rya nem hátrál meg. Így tehát 350 arany üti Merchen Feiy markát.
Hacsak a kereskedő nem áll neki tovább boltolni velük, részéről kész is az üzlet, nem alkudozik tovább. Ha ennyi, hát ennyi.A visszacsatolásokból végre bizonyosságot nyer: jelenleg egy halom tündért képeznek a piac szívében. Ez izgatottsággal tölti el, szárnyai apró zizzenéseket hallatva rezegnek a hír hallatán. Arcáról sugárzik a derű. ~ Ez egy igazán szép nap. ~ *
- Jaj ugyan, nem zavarsz!
*Szól oda Nimonak. Még ha nem is vesz részt az üzletelésben, nem szeretné még egyszer csak úgy faképnél hagyni kisebb társát - aki egyben fajtársa is!
Mielőtt azonban esetleg otthagyná őket, néhány fontos részletet szeretne tisztázni Merchennel.*
- Van az állatoknak neve? Illetve van valamilyen tanács, amit tudna adni a gondozásukhoz?
*A kérdéseket igen felelősségteljes, komoly ábrázattal teszi fel. Ugyanakkor közben majd kiugrik a bőréből, és alig várja, hogy odavezessék elé újdonsült állataikat. Józanul talán bírna magával, de így, egy kis sör után, aprókat toporog egy helyben.*
2624. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-08-17 15:09:46
Üzenet elküldve: 2025-08-17 15:09:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1207
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1207
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Rorkir//
*Megértően bólint, még ő maga is grimaszol mellé, amolyan „tudom miről beszélsz” módon.*
- Magam is kifejezetten utáltam a mágusokat. De csupán dacból, erre már ráeszméltem. Igen nagy hatalom, és segítség a jó kezekben… de mint minden, ez is sokszor kerül a rosszabbak markába. *Megingatja a fejét, majd újra szól.*
- Csak nem a kedvesed? *Bővíti tovább a „kedves” szót. Szereti az efféle történeteket, de nem faggatózik ettől jobban. A kis taszajtást vissza is kapja, módfelett élvezi.*
- Holdmágia. Képzeld, már alig van bűbáj, amit még megtanulhatok. A mester nemigen oszt meg tudást egy szinttől feljebb. *Bár azt a szintet is igen nehéz megugrani, de nem dicskeszik.* - Így hát belefogtam a tűz, a víz tanulmányozásába, most pedig feltett szándékom a föld és levegő ágamat erősíteni. Elméletben már megy, de nem volt módomban gyakorolni. A harcosokat segítő áldás is igen sok akad. Na de a kedvenceim azok, amiket ki sem néznek belőlem. Láttál már egy ekkora nőt egy intéssel arrébb tessékelni egy kidőlt fát? *Összeszűkül a szeme.* - Mondjuk, belőled pont kinézem, hogy durvábbat is láttál.
*Érdekesek lehetnek ők ketten a külső szemlélődőnek. Harsány kacagásait ő sem fogja vissza, a csipkelődést sem. Élvezi a társaságot és még egy jövőbeli hadsereg reménye is az övék. Akkor is, ha csak tréfa.
Csakhogy nehezebb vizekre eveznek, s ha veszélyesnek ható, elszánt vigyora a másik képén is van, Mai inkább visszafogja magát és elkedvtelenedik.*
- Igen. Orkok. Az a hír járja, hogy egyre többen tűnnek fel a pusztákban. És tényleg nagynak tűnik a felkészültség. Annak dacára, hogy senki nem tud semmit.
*Vesz egy mély levegőt, majd a kézre fog ami a vállán van, mintha oltalmat keresne. Az, hogy háborút emleget a férfi, máris összeilleszt néhány képkockát a fejében. A gyémánttömb, ami a húgánál van, állítólag pont a régi idők ork háborújának egy „veszteségét” idézi meg. Nyel egyet, hogy elűzze a szemeibe költözött riadalmat. Már tudja, hogy a tanács elé kell járulnia. Ha mégis észrevehető rajta, hát kapóra jön az árvaház.*
- Őszintén remélem. A lázadás sem pusztította el a falakat, s több mágus is van a házban. Máris egyel több okom van a tanulásra.
//Rorkir//
*Megértően bólint, még ő maga is grimaszol mellé, amolyan „tudom miről beszélsz” módon.*
- Magam is kifejezetten utáltam a mágusokat. De csupán dacból, erre már ráeszméltem. Igen nagy hatalom, és segítség a jó kezekben… de mint minden, ez is sokszor kerül a rosszabbak markába. *Megingatja a fejét, majd újra szól.*
- Csak nem a kedvesed? *Bővíti tovább a „kedves” szót. Szereti az efféle történeteket, de nem faggatózik ettől jobban. A kis taszajtást vissza is kapja, módfelett élvezi.*
- Holdmágia. Képzeld, már alig van bűbáj, amit még megtanulhatok. A mester nemigen oszt meg tudást egy szinttől feljebb. *Bár azt a szintet is igen nehéz megugrani, de nem dicskeszik.* - Így hát belefogtam a tűz, a víz tanulmányozásába, most pedig feltett szándékom a föld és levegő ágamat erősíteni. Elméletben már megy, de nem volt módomban gyakorolni. A harcosokat segítő áldás is igen sok akad. Na de a kedvenceim azok, amiket ki sem néznek belőlem. Láttál már egy ekkora nőt egy intéssel arrébb tessékelni egy kidőlt fát? *Összeszűkül a szeme.* - Mondjuk, belőled pont kinézem, hogy durvábbat is láttál.
*Érdekesek lehetnek ők ketten a külső szemlélődőnek. Harsány kacagásait ő sem fogja vissza, a csipkelődést sem. Élvezi a társaságot és még egy jövőbeli hadsereg reménye is az övék. Akkor is, ha csak tréfa.
Csakhogy nehezebb vizekre eveznek, s ha veszélyesnek ható, elszánt vigyora a másik képén is van, Mai inkább visszafogja magát és elkedvtelenedik.*
- Igen. Orkok. Az a hír járja, hogy egyre többen tűnnek fel a pusztákban. És tényleg nagynak tűnik a felkészültség. Annak dacára, hogy senki nem tud semmit.
*Vesz egy mély levegőt, majd a kézre fog ami a vállán van, mintha oltalmat keresne. Az, hogy háborút emleget a férfi, máris összeilleszt néhány képkockát a fejében. A gyémánttömb, ami a húgánál van, állítólag pont a régi idők ork háborújának egy „veszteségét” idézi meg. Nyel egyet, hogy elűzze a szemeibe költözött riadalmat. Már tudja, hogy a tanács elé kell járulnia. Ha mégis észrevehető rajta, hát kapóra jön az árvaház.*
- Őszintén remélem. A lázadás sem pusztította el a falakat, s több mágus is van a házban. Máris egyel több okom van a tanulásra.
2623. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-08-17 14:31:13
Üzenet elküldve: 2025-08-17 14:31:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Nincs ki mind a négy szárnyunk//
* Hamar megsokasodik a társaság. Merchen örülhet, mert három fiatal, csinos tündérlány veszi körbe, és még az üzlete se szenved kárt. Sőt! Rya kérdésére büszkén bólint a társaság talán legmagasabb tündére. Aztán pár pillanat múlva leesik neki, hogy az a Ryával való kommunikációhoz nem elég. *
– Igen. Rájöttem, hogy nekem is kell egy kos. Különben hogyan tarthatnám veled a tempót? * Érvelése logikusnak hat, bár mondandójának van némi mögöttes tartalma is. Ugyanis nemcsak attól fél, hogy gyalogszerrel lehagyná őt a másik, ha kosán lovagol (kosagol?), hanem hogyha neki nem lenne kosa, Rya talán nem is akarna vele barátkozni a továbbiakban. Ezt nem kockáztathatja meg. Meg aztán ahogy azt már korábban megállapították, egy kos jobb mindennél. Kivéve két kosnál.
Dänkijinkilinkilinkilinkij az új jövevénnyel való rövid ölelkezés után neki is válaszol. *
– Hát persze. Kost. Szarvval, patával. * Egy hangyányit elszomorodik, hogy az apró növésű tündért nem izgatja annyira a kosvásárlás ötlete. Talán az a baj, hogy ő még nem ivott eleget. Valószínűleg semennyit se. Ezen aligha fognak tudni sebtében változtatni, így be kell érniük két kossal, fejenként háromszázötven aranyért. Vagy szarvanként háromszázhetvenötért. Vagy patánként nyolcvanhét aranyért. Egyszerre tűnik soknak, mégis oly' kevésnek ez az ár. Egy kisebb vagyon, ha belegondol. Számára mindenképp az. Közben meg mégiscsak kap egy kost ezért az árért. Aztán Merchenhez fordul és előveszi erszényét. Nyel egy nagyot, ahogy kicsit szomorkásan megválik 350 aranyától. A pénzt Merchen Feiy markába nyomja. Mintha közben szemeivel azt üzenné neki, hogy "vigyázz rá". Nyilván nem kötődik olyan szorosan a pénzéhez, mint mondjuk egy háziállathoz – azt nem cserélné el ilyen egyszerűen, még egy kosra sem –, de a pénz biztonság a nagyok világában. A kevesebb pénz kevesebb biztonság. Ezt már megtanulta. Hamarosan új kaland után kell néznie, különben úgy végzi, mint a romvárosi kéregetők, akik láttán mindig elszomorodik. Persze addig még hosszú az út, szerencsére így is marad némi félretett pénze. És most már lesz kosa is mellé.
A látássérült tündér barátnője kérdésén nagyot mosolyog. Folyton elfelejti, hogy szegényke milyen keveset fog fel abból, ami körülöttük történik. A szagok, hangok, érintések nem árulnak el mindent az őket körülvevő világból. De szerencsére itt van neki Dänkijinkilinkilinkilinkij, aki vidáman válaszol neki. *
– Mi itt? Mind. * Majd pontosításként hozzáfűzi. *
– Mi négyen, Merchen úrfival együtt. * Mielőtt még azt hinné, többen is vannak körülötte. Vagy, hogy az egész piacon csak tündérek vannak. Annyira azért még nem terjedtek el Artheniorban. *
* Hamar megsokasodik a társaság. Merchen örülhet, mert három fiatal, csinos tündérlány veszi körbe, és még az üzlete se szenved kárt. Sőt! Rya kérdésére büszkén bólint a társaság talán legmagasabb tündére. Aztán pár pillanat múlva leesik neki, hogy az a Ryával való kommunikációhoz nem elég. *
– Igen. Rájöttem, hogy nekem is kell egy kos. Különben hogyan tarthatnám veled a tempót? * Érvelése logikusnak hat, bár mondandójának van némi mögöttes tartalma is. Ugyanis nemcsak attól fél, hogy gyalogszerrel lehagyná őt a másik, ha kosán lovagol (kosagol?), hanem hogyha neki nem lenne kosa, Rya talán nem is akarna vele barátkozni a továbbiakban. Ezt nem kockáztathatja meg. Meg aztán ahogy azt már korábban megállapították, egy kos jobb mindennél. Kivéve két kosnál.
Dänkijinkilinkilinkilinkij az új jövevénnyel való rövid ölelkezés után neki is válaszol. *
– Hát persze. Kost. Szarvval, patával. * Egy hangyányit elszomorodik, hogy az apró növésű tündért nem izgatja annyira a kosvásárlás ötlete. Talán az a baj, hogy ő még nem ivott eleget. Valószínűleg semennyit se. Ezen aligha fognak tudni sebtében változtatni, így be kell érniük két kossal, fejenként háromszázötven aranyért. Vagy szarvanként háromszázhetvenötért. Vagy patánként nyolcvanhét aranyért. Egyszerre tűnik soknak, mégis oly' kevésnek ez az ár. Egy kisebb vagyon, ha belegondol. Számára mindenképp az. Közben meg mégiscsak kap egy kost ezért az árért. Aztán Merchenhez fordul és előveszi erszényét. Nyel egy nagyot, ahogy kicsit szomorkásan megválik 350 aranyától. A pénzt Merchen Feiy markába nyomja.
Mintha közben szemeivel azt üzenné neki, hogy "vigyázz rá". Nyilván nem kötődik olyan szorosan a pénzéhez, mint mondjuk egy háziállathoz – azt nem cserélné el ilyen egyszerűen, még egy kosra sem –, de a pénz biztonság a nagyok világában. A kevesebb pénz kevesebb biztonság. Ezt már megtanulta. Hamarosan új kaland után kell néznie, különben úgy végzi, mint a romvárosi kéregetők, akik láttán mindig elszomorodik. Persze addig még hosszú az út, szerencsére így is marad némi félretett pénze. És most már lesz kosa is mellé. A látássérült tündér barátnője kérdésén nagyot mosolyog. Folyton elfelejti, hogy szegényke milyen keveset fog fel abból, ami körülöttük történik. A szagok, hangok, érintések nem árulnak el mindent az őket körülvevő világból. De szerencsére itt van neki Dänkijinkilinkilinkilinkij, aki vidáman válaszol neki. *
– Mi itt? Mind. * Majd pontosításként hozzáfűzi. *
– Mi négyen, Merchen úrfival együtt. * Mielőtt még azt hinné, többen is vannak körülötte. Vagy, hogy az egész piacon csak tündérek vannak. Annyira azért még nem terjedtek el Artheniorban. *
2622. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-08-17 01:07:10
Üzenet elküldve: 2025-08-17 01:07:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 379
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 379
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
*Erősen elgondolkozik azon, hogy vegyen-e valamit a piacon. Talán nem ártana egy-két új holmi, és a pipája is elég viseltes már. Egyelőre csak megnézi az árakat, hogy mi mennyibe kerül, meglehet egy ló sem ártana, vagy legalábbis bármilyen hátas jószág, hisz akárhogy is szeret sétálni, már nem lesz fiatalabb. Alaposan szétnéz, ugyan az arany nem veti fel, de ezt-azt talán megengedhet magának. Igaz előbb talán a mágustoronyba kellene látogatnia, hogy a létszükségletű varázslatokat megtanulja, amíg még járhatóak az utak.*
2621. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-08-16 20:10:38
Üzenet elküldve: 2025-08-16 20:10:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nincs ki mind a négy szárnyunk//
*Maga sem hisz a szemének, hogy ennyi tündért fújt össze a szél a piactérre. Ám ezt kifejezetten melengeti szívét. Mondhatni kicsit úgy érzi, mintha ismét falucskájában lenne. Hiányzik is számára. De tudja miért jött ide, és igyekszik ezt a tervét minél hamarabb végrehajtani.
Végig is méri mindegyiket, és szeme egy pillanatra meg is akad a tündér férfin. Meg kell hagyni, igazán fess és jóképű. Ám nincs ideje tovább nézni, mert bizony Dänkinjibingilingi vagy mi is a neve, mert a felénél már elvesztette a fonalat. Pedig Nimonak egészen jó a névmemóriája. Ez a tündér bizony kifogott most rajta.*
- Dänki iga ZÁN! *Köhint fel, ahogy a nő karjai között összeroppan. Még ha nem is szánta erősnek az ölelését. Apró termete miatt könnyű őt megsérteni.*
- Öhm.. Értem. Várj. Kost?
*Néz értetlenül Dänkijinkilinkilinkilinkijre, amjd Ryan állapodik meg a tekintete. Kérdően vizslatva őt. De aztán rájön, hogy ha nem kérdez rá szegény lány nem fog rájönni abból, hogy értetlenkedve nézi csupán.*
- Kost jöttél vásárolni?
*Kacag fel hirtelen hitetlenkedve. Mert elképzelni sem tudja mit szeretne a másik vele. Bár ha sejtései igazak, és képes volt egy sárkánylegyet magához szoktatni. Az illetőnek lehetnek druida képességei. Igazán érdekes.*
- Vanellarya, ezt úgy mondod mintha nem tudnád te magad is az vagy.
*Kacag fel ismét legyintve. Majd Merchenre fordítja a tekintetét, és rögtön mentegetőzni kezd.*
- Örvendek Merchen.* Mosolyog kissé pironkodva a férfira.* -De el kell utasítanom az ajánlatot. Nem igazán tudnék mit kezdeni egy kossal a kúrián.
*Kuncog ismét orra alatt.*
- De akkor nem is zavarok, megvárom amíg befejezik az üzletet rendben?
*Tesz egy lépést hátra, és igazából csak figyeli az eseményeket. Igyekszik pár trükköt ellesni Merchentől. Miféle szavakat használ, hogy ajánlj dolgokat. Hátha képes lesz maga is beleépíteni saját mondandójába, hogy hirdesse Cagon italait.*
*Maga sem hisz a szemének, hogy ennyi tündért fújt össze a szél a piactérre. Ám ezt kifejezetten melengeti szívét. Mondhatni kicsit úgy érzi, mintha ismét falucskájában lenne. Hiányzik is számára. De tudja miért jött ide, és igyekszik ezt a tervét minél hamarabb végrehajtani.
Végig is méri mindegyiket, és szeme egy pillanatra meg is akad a tündér férfin. Meg kell hagyni, igazán fess és jóképű. Ám nincs ideje tovább nézni, mert bizony Dänkinjibingilingi vagy mi is a neve, mert a felénél már elvesztette a fonalat. Pedig Nimonak egészen jó a névmemóriája. Ez a tündér bizony kifogott most rajta.*
- Dänki iga ZÁN! *Köhint fel, ahogy a nő karjai között összeroppan. Még ha nem is szánta erősnek az ölelését. Apró termete miatt könnyű őt megsérteni.*
- Öhm.. Értem. Várj. Kost?
*Néz értetlenül Dänkijinkilinkilinkilinkijre, amjd Ryan állapodik meg a tekintete. Kérdően vizslatva őt. De aztán rájön, hogy ha nem kérdez rá szegény lány nem fog rájönni abból, hogy értetlenkedve nézi csupán.*
- Kost jöttél vásárolni?
*Kacag fel hirtelen hitetlenkedve. Mert elképzelni sem tudja mit szeretne a másik vele. Bár ha sejtései igazak, és képes volt egy sárkánylegyet magához szoktatni. Az illetőnek lehetnek druida képességei. Igazán érdekes.*
- Vanellarya, ezt úgy mondod mintha nem tudnád te magad is az vagy.
*Kacag fel ismét legyintve. Majd Merchenre fordítja a tekintetét, és rögtön mentegetőzni kezd.*
- Örvendek Merchen.* Mosolyog kissé pironkodva a férfira.* -De el kell utasítanom az ajánlatot. Nem igazán tudnék mit kezdeni egy kossal a kúrián.
*Kuncog ismét orra alatt.*
- De akkor nem is zavarok, megvárom amíg befejezik az üzletet rendben?
*Tesz egy lépést hátra, és igazából csak figyeli az eseményeket. Igyekszik pár trükköt ellesni Merchentől. Miféle szavakat használ, hogy ajánlj dolgokat. Hátha képes lesz maga is beleépíteni saját mondandójába, hogy hirdesse Cagon italait.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3018-3037