// Füves körút //
*Sajnálatos, hogy nincs ideje nézelődni, pedig ebben a forgatagban mindig van mit. Persze, csak akkor, ha már az értékeit biztonságban tudta le, elég lehetőséget találna azoknak az aranyakban az egy-egy szebb ezüstmunkára tekintvén. De persze, amennyiben ennek ellen is tud állni, egy nem túl barátságos, de módfelett biztató kisebb fatákolmányt láthat meg, furcsa illatokkal. Bár ő maga is ért a növényekhez valamennyire, de ennyi zöldet ritkán látott még összehordva, egy tálcán. Látszólag semmit nem adnak a külvilág elvárásaira, a kis virágmagvak vagy fejek kisebb levelekben, a növényi csokrok pedig valami fű vagy rostszállal vannak összekötve. Az idős hölgy sem a városi hangulatot hordozza magán, ruházata eléggé koszos és elnyűtt, de érezhető, hogy nem azért, mert elhanyagolja magát, pusztán csak szakmai ártalom. Mert akinek annyit időt kell az erdő mélyén eltöltenie, nem teheti meg, hogy minden nap többször is tisztára mossa a ruházatát, különben teljesen elfakul. Nagyjából mindent lát, amit ismer és még sok mást is, amikről viszont már kevés tudása akad. Az egyik ilyen egy agyagedényben pihenő, lilás fejű virág, ami nem kívánja kibontani a szirmait ilyen világos időben, sőt, az van leginkább az árnyékba helyezve. A másik érdekesség az egy tüskés gyökér, ami egyáltalán semmire nem tűnik alkalmasnak, legalábbis az ő szemében. A jobb oldalt pedig feltűnnek kisebb, gyantába fagyott állatkák. Erről megoszlik az általános vélemény, hogy szép vagy nem, egyesek szeretik nyakbavalónak hordani, ha szépen kimunkált, mások szerint pedig egyenesen visszataszító, hogy valaki halott bogarakat hordjon a szíve felett. De kicsit elbotorkált a tekintete, nem ezekért jött.*