//Orkok és sötételfek//
*Hogy ki és mitől is bűzlik pontosan, az nyilván megítélés kérdése, de mint hogy Draenon a saját szagát nem érzi, s maximum a lehelete lehet némileg azonos az üvegben lötyögő nedű aromájával, s ugyebár szóvá sem lett téve a dolog, aligha foglalkozik azzal, mit gondol Hagrar. Az más kérdés, hogy amennyiben szóvá lett volna téve, úgy bizony nem lett volna rest riposztként megemlíteni az orkok orrfacsaró testszagát, bár ez minden valószínűség szerint verekedésbe torkollott volna, így talán jobb is, hogy senki nem kezdte el a másik szagát becsmérelni.*
-Ugyan kérem, uraim, csak semmi meggondolatlanság. *húzza el a száját, majd midőn az ork hím elé lépni méltóztatik, követelve azt, ami az övé, nevezetesen a Draenon kezében tartott tőrt, a férfi megvonja a vállát, s feldobja az említett célszerszámot a levegőbe. Na nem támadólag, csak úgy, hogy az ork, ha akarja, elkaphassa. Ha nem, akkor a penge csilingelve a piactér kövezetére hullik.*
-Kell a rossebnek a vacak bökőd. *jegyzi meg egykedvűen, s már fordul is el az orktól, mert annak szagától az el sem fogyasztott reggelije is felkívánkozik.*
-Csodálatos. Csak megértem a napot, mikor orkok küldenek el melegebb éghajlatra. *vált könnyedebb hangnemre, még egy gunyoros kuncogást is megenged magának, mivel afelől már majdnem bizonyos, hogy a helyzet aligha fog a tettlegességig fajulni.
Ugyanakkor olybá tűnik, a helyzet megoldódik, mivel az orkok értelmesebbik fele szintén nem akar balhét, s már szállingóznak is elfelé, nagyon helyesen.*
-Na erről ennyit. *köp ki vidáman oldalra, s meghúzza a rumosüvegét. Már éppen indulna a dolgára ő is, mint ahogyan azt korábban javasolták is neki, amikor a mélységi nőstény hangja üti meg a fülét. Felé fordulva felvillantja a legszebb vigyorát, még kissé meg is hajol.*
-Ahogy az úrnő parancsolja. *azzal elindul felé, s odaérve nem rest besegíteni a nősténynek, aki egyedül aligha tudja elcígölni a félájult fajtársát a városon keresztül.*
-Szabadjon megjegyeznem hölgyem, elbűvölően kezelte az iménti helyzetet. *kacsint Krisára, miközben a mélységi hím karját átveti saját vállán, s így két oldalról támogatva kísérik az említett, igen ittas illetőt.*
-Már-már attól tartottam, ölre kell mennem ezekkel a zöldbőrű urakkal kegyed becsületéért. Kár lett volna ennyi daliás ork vitézért... *kuncogja el magát.*
-Egyébként Draenon vagyok. Megtisztelne azzal, hogy elárulja becses nevét, avagy szólítsam egyszerűen csak "úrnőm"-nek? *vigyorog a nőstényre. Hiába no, képtelen megállni, hogy a szemrevaló mélységinek tegye a szépet, még ha csupán félig-meddig tréfából is. Van valami ezekben a kormosképűekben, ami ellenállhatatlanul vonzza a férfit. Tudja a rosseb, mi az.*