*Már hónapok teltek el, mióta visszatért Artheniorba. Mikor először haza merészkedett, Arthenior erdeiben bujkált, majd a tisztáson vert tanyát egy jó darabig. Csak hetekkel később jött be a városba. Persze meg kellett várnia, hogy a kedélyek lecsillapodjanak, a régi külseje pedig teljesen eltűnjön. Most pedig jókedvűen almát falatozva járja a piaci forgatagot. Fényben fürdik arca, ahogy néha megállva behunyt szemmel a tömeg fölé emeli arcát. Elvezi a nyüzsgést, az illatokat, és az emberek közelségét. Most valóban élőnek érezheti magát megannyi kínlódás, és nélkülözés után. Aprópó nélkülözés. Még egy újabb megbízást is sikerült beszereznie, s annak teljesítéséhez vezető út a piacon át vezet. Be kell szereznie néhány dolgot.*
– Szép napot! Érdeklődni szeretnék, hogy ezek a fésűk milyen árban vannak?
* Hanyag testtartással áll meg egy árusnál, valahol a piac vége felé. Már messziről látta megcsillan-i az ékszereket, csecsebecséket. Hirtelen, rengeteg szépségen akad meg tekintete. Van itt ékkövekkel kirakott, faragott, virágmintás, fehér csontból készült, sőt még bőrtokkal rendelkező fésű is.
– Úgy látom van érzéke a szép dolgokhoz kedveském. Ezek igazi régiségek. Sokukat messzi földről hoztam, csak azért hogy a magához hasonló finom hölgyek a kedvüket leljék benne.
* Sung durcás mosolyra húzta a száját a szavak hallatán. S bár legszívesebben szemen köpné magát saját bájolgása láttán, mégis erőt véve magán, pironkodva fogadja a bókot.
– Ó ön igazán kedves. De még mindig érdekelne, mennyibe is kerülnek ezek a ritkaságok?
*Pillanatnyi hányingerét felfogva, jó cuppogósan harap bele almájába, s tekintetét le sem veszi az árusról. Nincs ínyére udvariasságának tettetése.*
– Nos, ez itt. * Bök egy kék ékkövekkel kirakott fehér csontból készült fésűre.*
8 arany darabja. A többin amin nincs kő, 3 arany darabja. * Jobb kezét végighúzza portékái felett, melyeket nem díszített semmi, s kérdőn néz leendő vásárlója felé.* Keresve se találna szebb, és jobb minőségűt mint az én drágaságaim. *Büszkén kihúzza magát a bódé mögött álló, és pók hasa előtt összekulcsolja kezeit. *
– Igen, valóban szépek. S azok selyemszövetek?
* Sung az asztalra támaszkodva, félig megcsócsált almás kezével mutat a sarok irányába, ahol egymásra pakolva pihennek a szövetek.*
– Aranyat, pirosat, lilát, virágmintásat keresek. Szépet, hivalkodót, harsányat, olyat amin megakad az ember szeme.
~S a szajhák tekintete.~
– Mit tud nekem mutatni?
* A kofa arrébb poroszkál, megfordul, és három tálcát lepakol egy öreg ládáról. A ládának megfogja az egyik fülét, és egészen kihúzza standja elé. Ott a lány előtt felemeli a láda tetejét, és ismét délceg testtartással, tenyerét a lány hátára téve invitálja közelségre a láda irányába. Sung közelebb lépett, és a ládában először egy bordó selymet, majd mikor kezével is emelgetni kezdte a láda tartalmát, kívánságának megfelelően, ott volt minden fajta mintájú, és színű anyag amit csak szeretett volna. *
– Nos barátom, rendkívüliek és valóban figyelemre méltóak ezek az anyagok. Ha mindet elvinném, mennyit számolnál értük?
*A kofa visszacsukja a ládát, majd hamiskás, kapzsi mosolyra húzódik hurkás ajka.*
– Csak, neked kedves hölgyem, megszámítom úgy 25 aranyban.
* Sung még egy utolsót harap az almából, és a sunyi tekintetbe mered.*
– Rendben, legyen. Akkor kérek hozzá, öt darab kő nélküli fésűt, és egy ékköveset, de azt már ajándékba, amiért ilyen nagylelkű voltam, és nem engedtelek hazamenni üres kézzel családodhoz.
*Kezét a férfi felé tartja, aki rögtön bele is csap, majd a kézből egy apró fecnit halász ki.*
– Erre a címre küldesd ki ha lehet, és jó uram...
*Már éppen indult volna el a standtól, mikor is vissza fordul árusa felé.*
– Nem tudod, hogy hol van a városban jó hírű bordélyház?
* A férfi miközben már pakolja össze a kért holmikat, fel sem tekintve szól dörmögve.*
– Dehogynem! A Kósza Pinty amit kegyed keres, itt van az nem messze, de ha pontosabb útmutatást akar, akkor várjon estig, és az ifjú férfiak majd odavezetik.
* A lány már meg sem várta a mondat végét, neki elég volt csak a helyiség neve is. Egykedvűen dudorászva halad tovább a forgatagon, miközben almájának csak a megmaradt kocsányát hajítja háta mögé.*