//Iliwary és Svir//
- Részedről egy pontos értéket várnék el, mivel te már pontosan tudod, mennyit adsz. Én azért használtam hanyagul a nagyjából szót, mivel a négyszázötven arany éppen úgy elégséges mértékben egészíti ki a jelenlegi pénzemet, mint ötszázötven. Ezzel szemben számodra nem teljesen mindegy, hogy négyszázötvenet kell kipótolnod nyolcszázötvenre, vagy ötszázötvenet. Szóval a te érdekedben most pontosítanék helyetted: pontosan ötszáz aranyat adtál, miután megszereztem az italokat, még háromszázzal tartozol.
*Pontosan átszámolja a pénzt, majd úgy ítéli meg, ez elégséges lesz a maga háromszáz aranyával együtt. A férfi szeretne vele jönni, ami megoldható, csak egy szabály van ilyen esetekre.*
- Ne jöjjön rá, hogy köztünk bármilyen üzleti kapcsolat van. Amikortól már a látókörébe értünk a kofának, semmiféle interakció ne legyen köztünk, elég tág értelemben véve, bezárólag az egymás mellett sétálással. Azaz maradj le kicsit. Odajöhetsz eljátszani a nézelődőt, majd távozhatsz üres kézzel, sétálhatsz egészen eddig a pontig előttem vagy mögöttem, csak a szó semmilyen értelmében sem mellettem. Visszafelé is él a szabály, amíg ki nem kerültünk a látóköréből, ne fordulj felém, ne szólj hozzám, és lehet még az is túl gyanús, hogy ugyanazon az úton odamegyünk, majd visszafelé is ugyanarra távozunk, de a tapasztalat szerint ez nem szabadna okot adjon gyanakvásra. Mondanom sem kell - de azért megteszem -, mindez azért fontos, hogy ne a szeme láttára adjam el drágábban a bájitalt. Ha rájön, hogy neked akarom eladni, nem fogja az általam megszokott áron kínálni, helyette ugyanazt az árat kapom, amit te is kapnál. Egyébként a legjobb az lenne, ha te mennél előre, a standtól nagyjából fél tucat lépésre megállnál, aztán én odamennék, megvenném, és miután én már visszafelé is elhaladtam melletted, te nagyjából egy perc - értsd: minimum fél perc, legfeljebb két perc - múlva utánam jönnél. Már ha tudod, merre van a bájitalos.
*Amennyiben nem, úgy odafelé is Iliwary mögött kell menjen, és visszafelé is. A maga részéről igazából onnantól kezdve semmiféle figyelmet nem tulajdonít a férfinek, hogy elindulnak, nem úgy viselkedik személyével szemben, mint egy idegennel, hanem mint akiről azt se tudja, hogy a világon van. Rezzenéstelen arccal veszi be azt a két kanyart, amit meg kell tenni a bódék között, hogy a bájitaloshoz jusson, ott pedig nem bizonyosodik meg róla, hogy Svir maradt-e hat lépés távolságban, vagy pedig odament bámészkodni, hanem osztatlan figyelmét szenteli az árusnak:*
- Üdvözöllek! Szükségem volna öt darab feketére.
- Rendben *az árus a maga fukar stílusában fogalmaz, és mellőzi az üdvözlést, mint általában. Amíg elsétál az italokért, addig Iliwary elővesz egy üres erszényt, és átszámolja bele a kevés visszamaradó aranyat, majd mikor megérkeznek a bájitalok, erszényestül adja oda a maradékot. A maradék ebben az esetben érdekes szó, hiszen pénzének nagy részét jelenti, sokkal inkább nevezhető maradéknak az kevés, ami a másik erszénybe került, ami neki maradt. Sajnos nincsenek akkora markai, hogy ennyi pénzt egyben át tudjon nyújtani, de az árus már tudja, hogy így intézi a dolgot, így hamarosan vissza is kapja az üres erszényt egy bólintással együtt, miszerint rendben volt az arany mennyisége. Elrakja szütyőjébe az üres erszényt, és az öt megvásárolt fekete varázsitalt is, majd pedig elbúcsúzik, és Svirről továbbra is vajmi kevés - azaz semennyi - tudomást véve visszaindul oda, ahonnan eredetileg indultak. Ezúttal ellenkező irányban veszi be a két kanyart, majd megáll a korábban megtaposott helyükön, és csak akkor néz körbe, hogy a férfi a láthatáron van-e, ha pedig nem, akkor türelmesen várja, hogy felbukkanjon.*