Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 163 (3241. - 3260. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3260. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-06-17 16:19:09
Üzenet elküldve: 2026-06-17 16:19:09
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Halvány Felhőszín//
//Tündérek és orkok//
* Kidühöngték magukat és még egy ütközéstől is megmentették. Miden jól haladt addig a pontig, amíg a mágiával fel nem sült. Nem is egyszer, de kétszer, de a tartalék terv mondhatni siker. Kikacagják, ami egyrészről nem is olyan rossz, de azért az önérzetét kicsit bosszantja, hogy átlátnak rajta, de nem adja fel. Ha hazudni kell, akkor hazudni fog.*
- De ez nem akármilyen mágia. Ez szakrális mágia, ami az istenemtől jön. Tudod én Teysus híve vagyok. Ezeket a mágiákat nem kell a toronyban tanulni. Minden istennek vannak ilyen mágiái.* Dobja be az aduászát és csak reméli, hogy nem Teysus hívő mágus a lány. Ha hiányosak az ismeretei a szakrális mágiáról, akkor hazudhat, ha meg mégis, hát majd elvicceli. Úgy tűnik Annimonnál működik az ilyesmi. Nem is rontja el a hangulatot a borzalmakról szóló elbeszélésével, hanem randevúra hívja, még ha nem is ilyen nyíltan teszi.*
- Remek! Ez a beszéd, ezt ígéretnek veszem.* Ez már egy kis érzelmi zsarolás, de mint a nőkért.*
- Ugye? Szerencsére a magasabb tündérek közzé tartozom, de még így is csak gyerek méretű vagyok. Néha jó, de egy olyan világban, ahol mindenki nagy azért frusztráló tud lenni. Egyébként te hány éves vagy? A megjegyzésed szerint nálam idősebb lehetsz.* Érdeklődik és már örömmel veszi, hogy nem magázzák tovább. Ennyi beszélgetés bele is fér abba a kis időbe, amíg megpillantják a híres Cagont.*
- Nimo?* Ismétli el, de ezt csak úgy magának. Ami jobban meglepi, hogy az alkimista egy ork. Gyanúsan méregeti magának, de nem szól semmit. Sőt kifejezetten hallgatag lett. Na nem azért mert rasszista lenne, de mégiscsak egy orktól kéne varázsitalt vennie. Egy orktól, akik nem is olyan régen valószínűleg az ő fejéből is hej de jó kis talizmánt csináltak volna.*
- Nekem lenne rá szükségem. Az előzőt el kellett használjam miközben orkok ellen harcoltunk.* Az ork szót kissé jobban megnyomja. Viszont felszáll a szekérre és még Záport is felteszi. Ennek utána kell járnia mindenképpen, így hát nem lesz ellenséges Cagonnal, de túlságosan barátságos sem. Egy viszonylag jól öltözött ork, aki alkimista és a lány szerint a kaszárnyába is járó alak ilyen vészterhes időkben, amikor a szántókon halomra ölik a népet, hát több, mint gyanús. Egyrészt a Annimont is óvná, másrészt lehet szép summát kapna, ha bebizonyítaná, hogy ez itt egy kém. Na meg a hírnév, ami ezzel járna. A büszkeségtől biztosan nőne még pár centit is.*
- Tökvirág Alesian vagyok, a társam pedig Zápor. Színész, muzsikus és világjáró.* Mutatkozik be gyorsan.* Nem gondoltam volna, hogy a híres Cagon egy ork. Meglehetősen ritka, hogy alkímiában jártas orkokat lássak.* Udvarias puhatolózás ez még, de kiérződik belőle némi kóstolgatás is.*
//Tündérek és orkok//
* Kidühöngték magukat és még egy ütközéstől is megmentették. Miden jól haladt addig a pontig, amíg a mágiával fel nem sült. Nem is egyszer, de kétszer, de a tartalék terv mondhatni siker. Kikacagják, ami egyrészről nem is olyan rossz, de azért az önérzetét kicsit bosszantja, hogy átlátnak rajta, de nem adja fel. Ha hazudni kell, akkor hazudni fog.*
- De ez nem akármilyen mágia. Ez szakrális mágia, ami az istenemtől jön. Tudod én Teysus híve vagyok. Ezeket a mágiákat nem kell a toronyban tanulni. Minden istennek vannak ilyen mágiái.* Dobja be az aduászát és csak reméli, hogy nem Teysus hívő mágus a lány. Ha hiányosak az ismeretei a szakrális mágiáról, akkor hazudhat, ha meg mégis, hát majd elvicceli. Úgy tűnik Annimonnál működik az ilyesmi. Nem is rontja el a hangulatot a borzalmakról szóló elbeszélésével, hanem randevúra hívja, még ha nem is ilyen nyíltan teszi.*
- Remek! Ez a beszéd, ezt ígéretnek veszem.* Ez már egy kis érzelmi zsarolás, de mint a nőkért.*
- Ugye? Szerencsére a magasabb tündérek közzé tartozom, de még így is csak gyerek méretű vagyok. Néha jó, de egy olyan világban, ahol mindenki nagy azért frusztráló tud lenni. Egyébként te hány éves vagy? A megjegyzésed szerint nálam idősebb lehetsz.* Érdeklődik és már örömmel veszi, hogy nem magázzák tovább. Ennyi beszélgetés bele is fér abba a kis időbe, amíg megpillantják a híres Cagont.*
- Nimo?* Ismétli el, de ezt csak úgy magának. Ami jobban meglepi, hogy az alkimista egy ork. Gyanúsan méregeti magának, de nem szól semmit. Sőt kifejezetten hallgatag lett. Na nem azért mert rasszista lenne, de mégiscsak egy orktól kéne varázsitalt vennie. Egy orktól, akik nem is olyan régen valószínűleg az ő fejéből is hej de jó kis talizmánt csináltak volna.*
- Nekem lenne rá szükségem. Az előzőt el kellett használjam miközben orkok ellen harcoltunk.* Az ork szót kissé jobban megnyomja. Viszont felszáll a szekérre és még Záport is felteszi. Ennek utána kell járnia mindenképpen, így hát nem lesz ellenséges Cagonnal, de túlságosan barátságos sem. Egy viszonylag jól öltözött ork, aki alkimista és a lány szerint a kaszárnyába is járó alak ilyen vészterhes időkben, amikor a szántókon halomra ölik a népet, hát több, mint gyanús. Egyrészt a Annimont is óvná, másrészt lehet szép summát kapna, ha bebizonyítaná, hogy ez itt egy kém. Na meg a hírnév, ami ezzel járna. A büszkeségtől biztosan nőne még pár centit is.*
- Tökvirág Alesian vagyok, a társam pedig Zápor. Színész, muzsikus és világjáró.* Mutatkozik be gyorsan.* Nem gondoltam volna, hogy a híres Cagon egy ork. Meglehetősen ritka, hogy alkímiában jártas orkokat lássak.* Udvarias puhatolózás ez még, de kiérződik belőle némi kóstolgatás is.*
3259. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-06-17 13:31:40
Üzenet elküldve: 2026-06-17 13:31:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 435
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 435
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Halvány Felhőszín//
//Tündérek és orkok//
* A tündérek valóban igen magas szerencsének örvendhetnek, ugyanis még pont elcsípik a piacot éppen elhagyni készülő orkot. Őt aztán nem nehéz kiszúrni a többiekkel szemben, még így, a menekültek között is kimagasló méretével és szemet szúró ruhájával aligha keverhetnék össze mással. Meg persze a két méteres távolságtartás is gyanús lehet, amivel a környező emberek elkerülik az orkot. Sebaj, legalább nem kell manővereznie a sok ember között.
A sikeres üzletelés végeztével elégedetten sétál vissza a szekeréhez, ekkor hallja meg a nevét. A hang irányába fordul, majd a távolban meg is pillantja a két közeledő tündért. Intene feléjük, de kezében egy akkora dobozt tart, amibe mindkettőt becsomagolhatná, így azt felváltja egy jómódú biccentés. *
- Nimo! Nem kis meglepetés bizony.
* Feleli, de egyelőre nem szenteli teljes figyelmét a párosnak, előbb megközelíti a szekerét, hogy lerakhassa a kezében lévő ládát. Fülét közben hegyezi, kíváncsi, hogy mit szeretne a két tündér tőle. Bár talán kitalálni lesz a legkönnyebb, hogy vajon mit szeretnének a helyi alkimistától, de a megvalósítás? *
- Smaragd?
* Kérdez vissza, mikor leteszi a nehéz csomagot a szekér hátuljára, majd megfordul, hogy immáron teljes figyelmét a párosnak szentelje. Közben persze látványosan letapogatja magát, és bár hallani egy-két csörömpölést az öltönye alatt, mégsem kap oda hozzájuk. *
- Most vették meg az utolsó, ami nálam volt, de talán a szállásomon még találhatunk párat.
* Nem úgy beszél róla, mint valami ritkaságról. A hangsúlyából épp az jön le, mintha egy rakás ilyenen aludna. Nem lenne messze az igazságtól, bár ez közel sem jelenti azt, hogy veszítene a ritkaságából. *
- Mire kell a smaragdzöld?
* Teszi fel a kérdést, majd mintha természetes lenne, mutat a szekér irányába, ezzel is utalva a párosnak, hogy szálljanak fel. Útközben elmesélhetik neki, hogy miben sántikálnak. *
//Tündérek és orkok//
* A tündérek valóban igen magas szerencsének örvendhetnek, ugyanis még pont elcsípik a piacot éppen elhagyni készülő orkot. Őt aztán nem nehéz kiszúrni a többiekkel szemben, még így, a menekültek között is kimagasló méretével és szemet szúró ruhájával aligha keverhetnék össze mással. Meg persze a két méteres távolságtartás is gyanús lehet, amivel a környező emberek elkerülik az orkot. Sebaj, legalább nem kell manővereznie a sok ember között.
A sikeres üzletelés végeztével elégedetten sétál vissza a szekeréhez, ekkor hallja meg a nevét. A hang irányába fordul, majd a távolban meg is pillantja a két közeledő tündért. Intene feléjük, de kezében egy akkora dobozt tart, amibe mindkettőt becsomagolhatná, így azt felváltja egy jómódú biccentés. *
- Nimo! Nem kis meglepetés bizony.
* Feleli, de egyelőre nem szenteli teljes figyelmét a párosnak, előbb megközelíti a szekerét, hogy lerakhassa a kezében lévő ládát. Fülét közben hegyezi, kíváncsi, hogy mit szeretne a két tündér tőle. Bár talán kitalálni lesz a legkönnyebb, hogy vajon mit szeretnének a helyi alkimistától, de a megvalósítás? *
- Smaragd?
* Kérdez vissza, mikor leteszi a nehéz csomagot a szekér hátuljára, majd megfordul, hogy immáron teljes figyelmét a párosnak szentelje. Közben persze látványosan letapogatja magát, és bár hallani egy-két csörömpölést az öltönye alatt, mégsem kap oda hozzájuk. *
- Most vették meg az utolsó, ami nálam volt, de talán a szállásomon még találhatunk párat.
* Nem úgy beszél róla, mint valami ritkaságról. A hangsúlyából épp az jön le, mintha egy rakás ilyenen aludna. Nem lenne messze az igazságtól, bár ez közel sem jelenti azt, hogy veszítene a ritkaságából. *
- Mire kell a smaragdzöld?
* Teszi fel a kérdést, majd mintha természetes lenne, mutat a szekér irányába, ezzel is utalva a párosnak, hogy szálljanak fel. Útközben elmesélhetik neki, hogy miben sántikálnak. *
3258. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-06-17 12:52:17
Üzenet elküldve: 2026-06-17 12:52:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Halvány Felhőszín//
//Tündérek//
//Cagon//
-Én már csak annak örülnék ha képesek lennének gondolkodni. Hogy ez nekünk olyan mint nekik a lábuk vagy a kezük. De képtelenek felfogni. Meg aztán, hogy is tudnák.
*Csak azok érthetik akiket a sors megáldott ilyen apró csodával. El nem tudná képzelni életét nélkülük. Még ha leginkább csak "dísznek" is vélheti sok más faj. Mert igazán repülésre nem alkalmas. Viszont az ő életét néha megkönnyítette ha magas polcokról kellett leszedni valamit.*
- Uggh.. Undorító.
*Förmed el jól láthatóan a részletek hallatán. Meg is rázza apró kobakját, hogy a fejében megformált képet szétzúzza.
Apropó torony. Amint Alesian megosztja az ital eredetét. Valami apró dolog üt a fejében szöget. Mintha már a hangja is ismerősnek hatna a fiúnak. Sőt, ismerősnek is tűnik. Nem csak azért mert amaz is tündér. Valaki félre ne értse. Ám nem igazán tudja kitapintani honnan is fakad ez az érzés. És nem is igazán jut a mélyére a saját kis megmentő akciója végett. Talán erősebben is húzta magára a férfit mint azt gondolta. Ám inkább mintsem tapossák el a másikat. Testük pusztán egy pillanatra ér egymáshoz, haja lehet fellibben a másik arcába az idő alatt. Ám Nimo nem igazán figyel arra. Annak örül, nem lett baja.*
- Ugyan semmiség.
*Legyint egyet hasonló pírral ettől függetlenül. Nem szerette volna megzavarni a másik nyugalmát ilyen hirtelen. De a vészhelyzet az vészhelyzet.*
- De hát én. Oh. Merre?
*Fordítja fejét felfelé. Ám ismételten nem lát semmit ott. Talán a bolondját járatja vele a másik? Vékony szemöldökét összehúzva néz vissza Alesianra. Mondhatni számot kérően. Ám meglepődik végül az apró érme láttán. Viszont muszáj kacagnia rajta. Lehet naiv. De olyan mágiáról nem hallott ami érmét húzna ki a másik füle mögül. Jót is kacag rajta. Ám a belefektetett energiát el tudja ismerni.*
~ Jaj de büszke alkat. Hihi. ~
*Majd egy kedves mosollyal rázza meg csak a fejét.*
- Ügyes trükk. De felismerem a mágiát ha látom.
*Kuncog még mellé egy keveset. De nem nevetgélheti el az idejét. Dolog van. Neki épp most adtak fel egy rendelést amit össze kell szednie.*
- Kérem ne is tegye. Elég pusztán a helyzetünkre gondolni és aggodalommal tölt el.
*Mint egy sarokba szorított vad. Talán ahhoz lehet hasonlítani az érzést. Ami csak arra vár mikor csap le a vadász. Nem szeretne arra gondolni min mehettek át a menekültek akik nem rég érkeztek a városba.*
- Csak ketten??! Oh.. Hát persze. Mindenképp. Valamikor. Biztosan.
*Hebeg habog, ahogy idegesen lépked a másik mellett.*
~ Szedd már össze magad! ~
*Korbácsolja önmagát fejében. Amin pusztán Alesian újbóli felszólalása könnyít kicsit. Szinte hitetlenkedve néz rá Nimo.*
~ Fiatalabb? És máris ekkorára nőtt? ~
*Lehet őt is megtréfálta a másik magassága. Mert jócskán két fejjel nagyobb nála. Ha épp nem több.*
- Hát még tündéreknek. Hihi. Idősebbnek látszódtál. Biztos a magasság az oka.
*Mondja kissé már felszabadultabban. Ám csak kicsit.*
- Háát rendben. Akkor erre gyere.
*Vezetni is kezdi őt át a tömegen. Kifelé a polgárnegyedbe vezető kijárat irányába. Amikor is megpillantja az ismerős öltönyös alakot. Nem is hisz a szemének. Mert ilyenkor az ork általában a laborjában szokott lenni. Erre itt találja rögvest a piactér kellős közepén.*
- Cagon úr!
*Rikkant fel, kezét magasra emelve int a zöld bőrűnek, hogy észre vegye őket.*
- Nem hittem volna itt találom őt most.
*Válaszolja a mellette lévő tündérnek és rögtön elé is vezeti őt.*
- Szép napot Cagon úr. Épp magát kerestem. Tük. *Javítja ki magát gyorsan.* A legény itt, Alesian, *Mutat rá a mellette álló fiúra.* két zöld italt szeretne vásárolni. Egy smaragd és egy sötét zöld színűt. Van esetleg most magánál vagy kísérjük el önt a laborjához?
*Kérdezi kedvesen és illedelmesen munkáltatójától.*
//Tündérek//
//Cagon//
-Én már csak annak örülnék ha képesek lennének gondolkodni. Hogy ez nekünk olyan mint nekik a lábuk vagy a kezük. De képtelenek felfogni. Meg aztán, hogy is tudnák.
*Csak azok érthetik akiket a sors megáldott ilyen apró csodával. El nem tudná képzelni életét nélkülük. Még ha leginkább csak "dísznek" is vélheti sok más faj. Mert igazán repülésre nem alkalmas. Viszont az ő életét néha megkönnyítette ha magas polcokról kellett leszedni valamit.*
- Uggh.. Undorító.
*Förmed el jól láthatóan a részletek hallatán. Meg is rázza apró kobakját, hogy a fejében megformált képet szétzúzza.
Apropó torony. Amint Alesian megosztja az ital eredetét. Valami apró dolog üt a fejében szöget. Mintha már a hangja is ismerősnek hatna a fiúnak. Sőt, ismerősnek is tűnik. Nem csak azért mert amaz is tündér. Valaki félre ne értse. Ám nem igazán tudja kitapintani honnan is fakad ez az érzés. És nem is igazán jut a mélyére a saját kis megmentő akciója végett. Talán erősebben is húzta magára a férfit mint azt gondolta. Ám inkább mintsem tapossák el a másikat. Testük pusztán egy pillanatra ér egymáshoz, haja lehet fellibben a másik arcába az idő alatt. Ám Nimo nem igazán figyel arra. Annak örül, nem lett baja.*
- Ugyan semmiség.
*Legyint egyet hasonló pírral ettől függetlenül. Nem szerette volna megzavarni a másik nyugalmát ilyen hirtelen. De a vészhelyzet az vészhelyzet.*
- De hát én. Oh. Merre?
*Fordítja fejét felfelé. Ám ismételten nem lát semmit ott. Talán a bolondját járatja vele a másik? Vékony szemöldökét összehúzva néz vissza Alesianra. Mondhatni számot kérően. Ám meglepődik végül az apró érme láttán. Viszont muszáj kacagnia rajta. Lehet naiv. De olyan mágiáról nem hallott ami érmét húzna ki a másik füle mögül. Jót is kacag rajta. Ám a belefektetett energiát el tudja ismerni.*
~ Jaj de büszke alkat. Hihi. ~
*Majd egy kedves mosollyal rázza meg csak a fejét.*
- Ügyes trükk. De felismerem a mágiát ha látom.
*Kuncog még mellé egy keveset. De nem nevetgélheti el az idejét. Dolog van. Neki épp most adtak fel egy rendelést amit össze kell szednie.*
- Kérem ne is tegye. Elég pusztán a helyzetünkre gondolni és aggodalommal tölt el.
*Mint egy sarokba szorított vad. Talán ahhoz lehet hasonlítani az érzést. Ami csak arra vár mikor csap le a vadász. Nem szeretne arra gondolni min mehettek át a menekültek akik nem rég érkeztek a városba.*
- Csak ketten??! Oh.. Hát persze. Mindenképp. Valamikor. Biztosan.
*Hebeg habog, ahogy idegesen lépked a másik mellett.*
~ Szedd már össze magad! ~
*Korbácsolja önmagát fejében. Amin pusztán Alesian újbóli felszólalása könnyít kicsit. Szinte hitetlenkedve néz rá Nimo.*
~ Fiatalabb? És máris ekkorára nőtt? ~
*Lehet őt is megtréfálta a másik magassága. Mert jócskán két fejjel nagyobb nála. Ha épp nem több.*
- Hát még tündéreknek. Hihi. Idősebbnek látszódtál. Biztos a magasság az oka.
*Mondja kissé már felszabadultabban. Ám csak kicsit.*
- Háát rendben. Akkor erre gyere.
*Vezetni is kezdi őt át a tömegen. Kifelé a polgárnegyedbe vezető kijárat irányába. Amikor is megpillantja az ismerős öltönyös alakot. Nem is hisz a szemének. Mert ilyenkor az ork általában a laborjában szokott lenni. Erre itt találja rögvest a piactér kellős közepén.*
- Cagon úr!
*Rikkant fel, kezét magasra emelve int a zöld bőrűnek, hogy észre vegye őket.*
- Nem hittem volna itt találom őt most.
*Válaszolja a mellette lévő tündérnek és rögtön elé is vezeti őt.*
- Szép napot Cagon úr. Épp magát kerestem. Tük. *Javítja ki magát gyorsan.* A legény itt, Alesian, *Mutat rá a mellette álló fiúra.* két zöld italt szeretne vásárolni. Egy smaragd és egy sötét zöld színűt. Van esetleg most magánál vagy kísérjük el önt a laborjához?
*Kérdezi kedvesen és illedelmesen munkáltatójától.*
3257. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-06-17 11:44:39
Üzenet elküldve: 2026-06-17 11:44:39
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Halvány Felhőszín//
//Tündérek//
- Ugye? Az ilyeneknek meg levágnám az ujját, csak mert miért ne. Akkor rájönnének, hogy milyen érzés lehet, ha a másik szárnyával babrálnak.* Csatlakozik a felháborodáshoz.*
- Mondjuk ahol nyilat kaptam a halott orkoknál voltak ilyen talizmánok, ami egy levágott kéz, vagy fej volt. Hát nem volt gyenge látvány.* Mesél egy kicsit a látottakról is. Legalább ezzel is nyomatékosítja, hogy milyen bátor ő, hogy kimerészkedett ilyen helyre.*
- Ott szereztem én is.* Mondja, majd rakja el az italt gondosan. Az hiányzik még neki, hogy ez is eltörjön. Teysus ma tényleg a gondját viselheti, mert amikor megrebegtetné a szárnyát valaki majdnem félrelökné az útból, mert csak úgy nagyobb és a szemét csak ritkán használja. Még jó, hogy itt a lány, aki elkapja és közelebb húzza. Ezen nagyon megilletődik a fiú. Kicsit égő, de inkább izgalmas. Annimon húzása olyan jól sikerül, hogy Alesian neki is nyomódik egy kicsit. Arcába kerül egy adag a vörös hajkoronából. Elpirul a helyzet okán, pedig az ritka.*
-Ő, izé köszönöm!* Lép egyet hátra kipirult arccal.*
- Ezek a nagyok soha nem figyelnek a kicsikre.* Igyekszik összeszedni magát, majd hencegni a varázstudományával. Az akarat megvan, hogy varázsoljon, még a kézmozdulat is, de a fejében a még a lány finom illata és pillanatnyi tesi kontaktusuk kavarog, ami miatt a varázslat elmarad. Akkor jön erre rá, amikor együttérzően nyugtatják meg.*
~ Basszus! ~* Ez legalább olyan égő most neki, mintha egy légyottnál a szerszáma nem állna fel. Rá kell segíteni.*
- Miről beszélsz, ez teljesen működött.* Mondja miközben bal kezével oldalt a látó periférián kívül újra végrehajtja a mozdulatot. Biztos meg lesz egy kicsit zavarodva a lány, így ezt kihasználja pluszban. Ha sikerül, akkor a tündérlány mögött lévő kődarab a feje fölé emelkedik.*
- Néz csak fel.* Mondja a tündér és láthatja a lebegő követ. Ha viszont nem sikerül, akkor egy érmét fog a bajába, ami a zsebében lapul és ezt csak egy egyszerű mozdulatnak álcázza a már jól betanult illúziókeltő trükkjével.*
- Mi van itt?* Kérdezi és az érmét a lány füle mögül húzza elő. A közjáték után megalkusznak.*
- Igen, veszélyes most a vidék. Saját bőrömön tapasztaltam. Láttam olyasmit, amiről, ha beszélnék, inkább nem beszélek.* A felégetett falut és a kútba dobált testeket kihagyja most. Nem való egy ilyen aranyos és naiv lánynak. Ezt az is bizonyítja, hogy rendesen félreérti a meghívási szándékát.*
- Az se lesz rossz, de inkább egy olyanra gondoltam, ahol csak ketten vagyunk. Szívesen hallanék még rólad többet is, meg én is mesélhetnék még szebb történeteket is.* Látszik, hogy milyen zavarba hozta a Annimont, amit megmosolyog.*
- Kérlek ne magáz, nyugodtan tegezz, becéz, amit csak akarsz, de ez a magázás úgy hangzik, mintha öreg lennék. Éppen csak harminc múltam. Az még embernek is fiatal.* Fedi fel a korát, majd lecsap az alkalomra, hogy kövesse a híres Cagonhoz.*
- Nem fáradság. Elkísérlek, de aggódj a közvetítői díjat megfizetem.* Mellé is lép és nem tágít. Ha a lány megy, akkor ő is megy, ha meg ő is megy, akkor Zápor is megy.*
// Aktív képpesség: Illuzió //
Tökvirág Alesian megpróbált varázsolni egy Kezdő levitáció nevű varázslatot, de a varázslat nem sikerült, elrontotta, így nincs hatása!
//Tündérek//
- Ugye? Az ilyeneknek meg levágnám az ujját, csak mert miért ne. Akkor rájönnének, hogy milyen érzés lehet, ha a másik szárnyával babrálnak.* Csatlakozik a felháborodáshoz.*
- Mondjuk ahol nyilat kaptam a halott orkoknál voltak ilyen talizmánok, ami egy levágott kéz, vagy fej volt. Hát nem volt gyenge látvány.* Mesél egy kicsit a látottakról is. Legalább ezzel is nyomatékosítja, hogy milyen bátor ő, hogy kimerészkedett ilyen helyre.*
- Ott szereztem én is.* Mondja, majd rakja el az italt gondosan. Az hiányzik még neki, hogy ez is eltörjön. Teysus ma tényleg a gondját viselheti, mert amikor megrebegtetné a szárnyát valaki majdnem félrelökné az útból, mert csak úgy nagyobb és a szemét csak ritkán használja. Még jó, hogy itt a lány, aki elkapja és közelebb húzza. Ezen nagyon megilletődik a fiú. Kicsit égő, de inkább izgalmas. Annimon húzása olyan jól sikerül, hogy Alesian neki is nyomódik egy kicsit. Arcába kerül egy adag a vörös hajkoronából. Elpirul a helyzet okán, pedig az ritka.*
-Ő, izé köszönöm!* Lép egyet hátra kipirult arccal.*
- Ezek a nagyok soha nem figyelnek a kicsikre.* Igyekszik összeszedni magát, majd hencegni a varázstudományával. Az akarat megvan, hogy varázsoljon, még a kézmozdulat is, de a fejében a még a lány finom illata és pillanatnyi tesi kontaktusuk kavarog, ami miatt a varázslat elmarad. Akkor jön erre rá, amikor együttérzően nyugtatják meg.*
~ Basszus! ~* Ez legalább olyan égő most neki, mintha egy légyottnál a szerszáma nem állna fel. Rá kell segíteni.*
- Miről beszélsz, ez teljesen működött.* Mondja miközben bal kezével oldalt a látó periférián kívül újra végrehajtja a mozdulatot. Biztos meg lesz egy kicsit zavarodva a lány, így ezt kihasználja pluszban. Ha sikerül, akkor a tündérlány mögött lévő kődarab a feje fölé emelkedik.*
- Néz csak fel.* Mondja a tündér és láthatja a lebegő követ. Ha viszont nem sikerül, akkor egy érmét fog a bajába, ami a zsebében lapul és ezt csak egy egyszerű mozdulatnak álcázza a már jól betanult illúziókeltő trükkjével.*
- Mi van itt?* Kérdezi és az érmét a lány füle mögül húzza elő. A közjáték után megalkusznak.*
- Igen, veszélyes most a vidék. Saját bőrömön tapasztaltam. Láttam olyasmit, amiről, ha beszélnék, inkább nem beszélek.* A felégetett falut és a kútba dobált testeket kihagyja most. Nem való egy ilyen aranyos és naiv lánynak. Ezt az is bizonyítja, hogy rendesen félreérti a meghívási szándékát.*
- Az se lesz rossz, de inkább egy olyanra gondoltam, ahol csak ketten vagyunk. Szívesen hallanék még rólad többet is, meg én is mesélhetnék még szebb történeteket is.* Látszik, hogy milyen zavarba hozta a Annimont, amit megmosolyog.*
- Kérlek ne magáz, nyugodtan tegezz, becéz, amit csak akarsz, de ez a magázás úgy hangzik, mintha öreg lennék. Éppen csak harminc múltam. Az még embernek is fiatal.* Fedi fel a korát, majd lecsap az alkalomra, hogy kövesse a híres Cagonhoz.*
- Nem fáradság. Elkísérlek, de aggódj a közvetítői díjat megfizetem.* Mellé is lép és nem tágít. Ha a lány megy, akkor ő is megy, ha meg ő is megy, akkor Zápor is megy.*
// Aktív képpesség: Illuzió //
Tökvirág Alesian megpróbált varázsolni egy Kezdő levitáció nevű varázslatot, de a varázslat nem sikerült, elrontotta, így nincs hatása!
3256. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-06-17 09:57:19
Üzenet elküldve: 2026-06-17 09:57:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Halvány Felhőszín//
//Tündérek//
*Fejében még rengeteg más szó is megfordult erre az igazán nem hétköznapi eseményre. Viszont abból a sok katyvaszból csak ennyi jött ki vékonyka ajkain.
Hirtelen jött érdeklődésének a másik elmesélése tesz pontot a végére. Ijedtében még ő maga is háta mögé kap szárnyaira amit az imént roppantott meg majdnem Zhaemira.*
- Hát mégis mit képzelt az magáról!?
*Mondja felháborodva. Elképedve a puszta tényen, hogy minden tudósnak vagy varázsló az ő szárnyaik mintha csak kellékek sőt alapanyagok lennének valamiféle eszement, csavart kutatásukhoz. Pedig ez egy kész csoda amit az ősiektől örököltek. Az egyetlen dolog ami megmaradt tőlük. Tisztelni és óvni kell.
Alesian által megmutatott italra pusztán egy apró pillantást vesz és még aprót is bólint hozzá, hogy bizony megnézte magának.*
- Nagyon hasznos! A toronyban szoktak ilyesmit inni a tanoncok.
*Teszi hozzá gondolat menetét. Bizony majd neki is kell egy két ilyen italra majd pénz áldoznia ha vissza szeretne oda menni.*
- Vigyázz!
*Szólal fel amint Alesian megrebegteti szárnyait. Előre is tör, hogy ruhájába belemarkolva közelebb húzza őt maga felé. Majd amint a veszély elhárult el is engedje, hogy ismét két lépéssel hátrébb megálljon. Mert amint amaz nyitogatni készült volna épp egy járókelő haladt el mögötte. Persze bőven volt helye a másik tündérnek ettől még megmozgatnia szárnyait. Nimo pusztán csak rossz emlékek miatt tört ki magából. Nem egyszer nyomták már őt majdnem össze a lábak erdőjében.*
- Tudom jól. Én is csak a tisztáson vagy otthon merem csak megmozgatni őket. Eszem ágában sem lenne nyitott szárnyakkal barangolni közöttük.
*Emeli fel ujját a levegőbe jobbra balra ingatva, ezzel is csak kifejezve nem tetszését.*
- Oh tényleg?!
*Szólal fel a varázslat ajánlásra. A kézmozdulatot még valamelyest fel is ismeri. Ám a várakozásával felfokozott kedve rögvest alulmarad. Ahogy csalódottan pillant körbe, át a férfin. Változást nem látva.*
~ Lehet a kézmozdulata volt rossz? ~
*Gondolkodik el, majd egy megértő mosollyal legyint egyet.*
- Nah, tessék csak hagyni. A varázslatok nagy része rosszul sül el különböző okokból. Majd legközelebb biztos sikerül.
*Vigasztalja a másikat. Hogy aztán a vigasztalást folytassa a csúnya pénzügyek megtárgyalásához.*
- Sajnálom, az árat a Mester szabja meg. És ha az vigasztalja én hálás vagyok a bátor tettéért. Kevesen mernének mostanság kimenni az erdőbe. Nekem is el kellett halogatnom az utazásomat emiatt.
*Kész csoda, hogy ennyit képes volt kinyögni magából zavarában. Mert most a férfi tényleg rádobott egy lapáttal. Nagyot is nyel a lányka. Ahogy magában pánikolva próbálja értelmezni a másik bókját.*
- HÁáháá.. Később? Már mint. Így is a Pegazusban találkozunk később. Arra tetszett gondolni ugye? Biztos arra tetszett gondolni.
*Végső pakoló mozdulatai egyre csak gyorsulnak. Még a magára kapott válltáska is körbe reppen nyaka körül, olyan lendülettel vette magára. Ezen helyzetén pedig az sem segít, hogy Alesian el is akarja kísérni őt Cagonhoz. Amit nem igazán lenne jó ötlet. De mit is mondhatna. Ne? Az még rosszabban nézne ki. Így hát hebegve habogva hát belegyezik. De nem teljesen harc nélkül.*
- Jaj igazán nem szükséges fáradnia. Gyorsan megjárom és már viszem is a rendelését a pegazusba.
*Vigyorodik el egy igazán kínos módon, és meg is indul. Ha a férfi makacs akkor követni fogja. Ám ha nem akkor ígéretéhez hűen majd a pegazusban összefutnak.*
//Tündérek//
*Fejében még rengeteg más szó is megfordult erre az igazán nem hétköznapi eseményre. Viszont abból a sok katyvaszból csak ennyi jött ki vékonyka ajkain.
Hirtelen jött érdeklődésének a másik elmesélése tesz pontot a végére. Ijedtében még ő maga is háta mögé kap szárnyaira amit az imént roppantott meg majdnem Zhaemira.*
- Hát mégis mit képzelt az magáról!?
*Mondja felháborodva. Elképedve a puszta tényen, hogy minden tudósnak vagy varázsló az ő szárnyaik mintha csak kellékek sőt alapanyagok lennének valamiféle eszement, csavart kutatásukhoz. Pedig ez egy kész csoda amit az ősiektől örököltek. Az egyetlen dolog ami megmaradt tőlük. Tisztelni és óvni kell.
Alesian által megmutatott italra pusztán egy apró pillantást vesz és még aprót is bólint hozzá, hogy bizony megnézte magának.*
- Nagyon hasznos! A toronyban szoktak ilyesmit inni a tanoncok.
*Teszi hozzá gondolat menetét. Bizony majd neki is kell egy két ilyen italra majd pénz áldoznia ha vissza szeretne oda menni.*
- Vigyázz!
*Szólal fel amint Alesian megrebegteti szárnyait. Előre is tör, hogy ruhájába belemarkolva közelebb húzza őt maga felé. Majd amint a veszély elhárult el is engedje, hogy ismét két lépéssel hátrébb megálljon. Mert amint amaz nyitogatni készült volna épp egy járókelő haladt el mögötte. Persze bőven volt helye a másik tündérnek ettől még megmozgatnia szárnyait. Nimo pusztán csak rossz emlékek miatt tört ki magából. Nem egyszer nyomták már őt majdnem össze a lábak erdőjében.*
- Tudom jól. Én is csak a tisztáson vagy otthon merem csak megmozgatni őket. Eszem ágában sem lenne nyitott szárnyakkal barangolni közöttük.
*Emeli fel ujját a levegőbe jobbra balra ingatva, ezzel is csak kifejezve nem tetszését.*
- Oh tényleg?!
*Szólal fel a varázslat ajánlásra. A kézmozdulatot még valamelyest fel is ismeri. Ám a várakozásával felfokozott kedve rögvest alulmarad. Ahogy csalódottan pillant körbe, át a férfin. Változást nem látva.*
~ Lehet a kézmozdulata volt rossz? ~
*Gondolkodik el, majd egy megértő mosollyal legyint egyet.*
- Nah, tessék csak hagyni. A varázslatok nagy része rosszul sül el különböző okokból. Majd legközelebb biztos sikerül.
*Vigasztalja a másikat. Hogy aztán a vigasztalást folytassa a csúnya pénzügyek megtárgyalásához.*
- Sajnálom, az árat a Mester szabja meg. És ha az vigasztalja én hálás vagyok a bátor tettéért. Kevesen mernének mostanság kimenni az erdőbe. Nekem is el kellett halogatnom az utazásomat emiatt.
*Kész csoda, hogy ennyit képes volt kinyögni magából zavarában. Mert most a férfi tényleg rádobott egy lapáttal. Nagyot is nyel a lányka. Ahogy magában pánikolva próbálja értelmezni a másik bókját.*
- HÁáháá.. Később? Már mint. Így is a Pegazusban találkozunk később. Arra tetszett gondolni ugye? Biztos arra tetszett gondolni.
*Végső pakoló mozdulatai egyre csak gyorsulnak. Még a magára kapott válltáska is körbe reppen nyaka körül, olyan lendülettel vette magára. Ezen helyzetén pedig az sem segít, hogy Alesian el is akarja kísérni őt Cagonhoz. Amit nem igazán lenne jó ötlet. De mit is mondhatna. Ne? Az még rosszabban nézne ki. Így hát hebegve habogva hát belegyezik. De nem teljesen harc nélkül.*
- Jaj igazán nem szükséges fáradnia. Gyorsan megjárom és már viszem is a rendelését a pegazusba.
*Vigyorodik el egy igazán kínos módon, és meg is indul. Ha a férfi makacs akkor követni fogja. Ám ha nem akkor ígéretéhez hűen majd a pegazusban összefutnak.*
3255. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-06-17 06:49:08
Üzenet elküldve: 2026-06-17 06:49:08
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Halvány Felhőszín//
//Tündérek//
- Én cifrább szavakat használtam akkor, de ja. A mindenit!* Bólogat hozzá, most már csak egy rossz emlék, de a varázsital pótlása legalább olyan rossz, mint szájízt hagy, mint a pótlása. A várostól kapott összeg is úgy tűnik, hogy erre fog szinte teljesen elmenni. Szomorú, de szükséges költség. Legalább a színében tud segíteni, hogy milyet keress. A smaragd élénk színe az elég jól megragadt az elméjében. A másik itallal viszont, már nem tud csak képletes támpontokat mondani.*
- Xavylari nagyvarázsló néven mutatkozott be, de hogy itt van a városban még azt nem tudom. Kicsit hóbortos. Meg akarta venni a szárnyam. Érted, csak úgy a szárnyam. Azért az elég barbár tett volt tőle, de aztán vettem tőle ilyen kék italt, meg zöldet. Igaz adtam is neki, hogy keverjen.* Elővesz egy ciánkék varázsitalt.*
- Ezt előttem keverte ki.* Mutatja meg, ha kíváncsi esetleg rá a lány.*
-Szóval vigyázz a szárnyaidra, nehogy egy ilyen alak kezére jusson.* Kicsit megnyitogatja kecses, darázs szárnyait és megjáratja őket, ha eddig nem látta volna Annimon, akkor most ezt is láthatja. Általában összecsukva van a hátán és nem nagyon tűnik ki a szemből figyelő tekintetteknek úgy, mint egy pillangó szárny. Sajátját elég praktikusnak is tartja pontosan emiatt a tulajdonsága miatt.*
- Egyébként én is tudok varázsolni ám.* Meg is próbálkozik egy varázslattal, ami, ha sikerül, akkor a papír elkezd lebegni, amire eddig a lány írt, ha nem sikerülne, akkor csak egy gyors kézmozdulatnak fog tűnni, mintha csak egy legyet hessegetett volna el. Ha sikerül, akkor szórakozottan figyeli majd a meglepődött arcot.*
- Azigen! Szép kis ára van, ennyit a város nagylelkű adományáról. Kerek ötszáz aranyat kaptam amiért információval szolgáltam a városnak, és még a készleteim pótlását is éppen csak kiállja. Szomorú, na mindegy. Teysus egyik kezével ad, a másikkal meg elvesz.* Sajnáltatja magát, de viszont a dicsérete az legalább még mindig jól működik. Alesian valóban nagyon szívesen csapná a szelet a szó minden értelmében a vörösnek, aki láthatóan zavarban van. A fiú a jobbik zavarra gondol, kár, hogy ez a rosszabbik. Még egy kicsit üti a vasat azért.*
- Később még szívesen összefutnék majd veled. Ritka, hogy saját fajtársammal találkozhatok a városban, főleg egy ilyen csinos fajtárssal.* Bókol neki finoman, mielőtt tovább lépnének.*
- Értem. Jól kitalált üzlet. Érdekes ember lehet ez a Cagon úr, főleg, ha a kaszárnyákba is szállít.* Dörzsöli meg az állát. Ha ilyen nagy emberrel van szó, akkor nem tudja, hogy miért nem ismeri. Ez el is gondolkodtatja. Okleveles bajkeverőként jó, ha tudja, hogy kik azok, akiket érdemes ismerni.*
- Szívesen elkísérnélek ehhez a híres Cagon úrhoz. Elég sok embert ismerek a városban, talán még hasznára válhat az én ismeretségem is.* Ajánlkozik fel rögtön.*
//Tündérek//
- Én cifrább szavakat használtam akkor, de ja. A mindenit!* Bólogat hozzá, most már csak egy rossz emlék, de a varázsital pótlása legalább olyan rossz, mint szájízt hagy, mint a pótlása. A várostól kapott összeg is úgy tűnik, hogy erre fog szinte teljesen elmenni. Szomorú, de szükséges költség. Legalább a színében tud segíteni, hogy milyet keress. A smaragd élénk színe az elég jól megragadt az elméjében. A másik itallal viszont, már nem tud csak képletes támpontokat mondani.*
- Xavylari nagyvarázsló néven mutatkozott be, de hogy itt van a városban még azt nem tudom. Kicsit hóbortos. Meg akarta venni a szárnyam. Érted, csak úgy a szárnyam. Azért az elég barbár tett volt tőle, de aztán vettem tőle ilyen kék italt, meg zöldet. Igaz adtam is neki, hogy keverjen.* Elővesz egy ciánkék varázsitalt.*
- Ezt előttem keverte ki.* Mutatja meg, ha kíváncsi esetleg rá a lány.*
-Szóval vigyázz a szárnyaidra, nehogy egy ilyen alak kezére jusson.* Kicsit megnyitogatja kecses, darázs szárnyait és megjáratja őket, ha eddig nem látta volna Annimon, akkor most ezt is láthatja. Általában összecsukva van a hátán és nem nagyon tűnik ki a szemből figyelő tekintetteknek úgy, mint egy pillangó szárny. Sajátját elég praktikusnak is tartja pontosan emiatt a tulajdonsága miatt.*
- Egyébként én is tudok varázsolni ám.* Meg is próbálkozik egy varázslattal, ami, ha sikerül, akkor a papír elkezd lebegni, amire eddig a lány írt, ha nem sikerülne, akkor csak egy gyors kézmozdulatnak fog tűnni, mintha csak egy legyet hessegetett volna el. Ha sikerül, akkor szórakozottan figyeli majd a meglepődött arcot.*
- Azigen! Szép kis ára van, ennyit a város nagylelkű adományáról. Kerek ötszáz aranyat kaptam amiért információval szolgáltam a városnak, és még a készleteim pótlását is éppen csak kiállja. Szomorú, na mindegy. Teysus egyik kezével ad, a másikkal meg elvesz.* Sajnáltatja magát, de viszont a dicsérete az legalább még mindig jól működik. Alesian valóban nagyon szívesen csapná a szelet a szó minden értelmében a vörösnek, aki láthatóan zavarban van. A fiú a jobbik zavarra gondol, kár, hogy ez a rosszabbik. Még egy kicsit üti a vasat azért.*
- Később még szívesen összefutnék majd veled. Ritka, hogy saját fajtársammal találkozhatok a városban, főleg egy ilyen csinos fajtárssal.* Bókol neki finoman, mielőtt tovább lépnének.*
- Értem. Jól kitalált üzlet. Érdekes ember lehet ez a Cagon úr, főleg, ha a kaszárnyákba is szállít.* Dörzsöli meg az állát. Ha ilyen nagy emberrel van szó, akkor nem tudja, hogy miért nem ismeri. Ez el is gondolkodtatja. Okleveles bajkeverőként jó, ha tudja, hogy kik azok, akiket érdemes ismerni.*
- Szívesen elkísérnélek ehhez a híres Cagon úrhoz. Elég sok embert ismerek a városban, talán még hasznára válhat az én ismeretségem is.* Ajánlkozik fel rögtön.*
3254. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-06-16 21:04:09
Üzenet elküldve: 2026-06-16 21:04:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Halvány Felhőszín//
//Tündérek//
*Kifejezetten szerencséje, hogy a felfaló szemeket úgy kerüli mint macska a forró kását. Inkább foglalkozik a hajával, a papirossal vagy akár a mosó medve látványával is. Olyan édes apró pofát ritkán lát. Az esetleges rágcsálóféle amit lát az a kúrián lévő istállóban fordul elő olykor olykor. Ha épp az arra kóborló macskák nyakon nem csípik.*
- A mindenit.
*Ámul rá a bokáját mutató tündérre. Kissé előre hajolva bizony meg is nézi azt. A lyuk valóban úgy fest, ahogy a másik annak leírja. Még a vér is rajta van. Miután rájön, hogy az tényleg az. Hamar el is kapja a tekintetét onnan. Nem nem igazán kedveli annak látványát. Még ha megszáradt fajta is. Arról nem is beszélve, hogy borzasztó ork barbárokkal találta magát szemben, és képes volt megélni azt a napot, hogy elmesélje azt.*
- Oh igen, smaragd zöld. Hát persze.
*Csap a fejére játékosan, majd gyorsan át is firkálja a neveket amiket átírt. Majd hirtelen abba hagyva, kapja fel tekintetét a férfira. Abba mélyen meredve.*
~ Varázsló?!? Itt a városban? Meg kell találnom! ~
- Gnóm varázsló? Hogy hívták? Esetleg ő is itt van a városban?
*Kérdezi lelkesen kezében a tollat szorongatva, még szerencse, hogy pont kifogyott a tintából. Ám a lelkesedését hamar vissza is fogja egy köhintéssel. Hát még se mutassa már magát ilyen izgatott állapotban mert valaki épp varázslót emlegetett. Pedig legszívesebben most mindent is kikérdezne felőle. Ismét beletúr a hajába ami a hirtelen izgatottságában izgő-mozgó buksija kirázott a füle mögül. Szerényen pillantások után ismét megszólal.*
- Bocsánat, szóval. A Smaragdzöld és a sötétzöld összesen lesz négyszázkilencvenöt, és a szállítási díj pedig húsz arany összesen.
*A kedveskedés bizony meghozza eredményét. Ám a pír nem csak avégett van. Hanem mert kellemetlenül is érzi magát. Fogalma sincs mit mondjon. Viszonozza? Ha igen hogyan? Mit mondhatna a másiknak amit az biztosan már tud magáról? Bátor hisz orkokkal küzdött meg. A küllemét? Na azt már nem szabad, mert akkor a végén elbízza magát és itt fogja neki a szelet még jobban csapni. Akkor aztán ő biztos világgá szalad papíros ide vagy oda.*
- Ha.. maga mondja.
*Mondja orra alatt duruzsolva. Pislog párat szerényen, kissé illegetve magát. Bár ő maga inkább érzi azt szorongásnak. Bár a másik nézheti annak könnyedén. Majd a felvetésre kissé kihúzva magát felemeli két kezét mentegetőzve.*
- Jaj dehogy is. De így kényelmesebb még számomra is! És biztonságosabb is. Képzeld el ha nekem kellene több rekesznyi italt cipelnem ide oda. Így inkább többször szaladok személyes rendelésekre. Cagon úr pedig a nagy szállításokkal foglalkozik a kaszárnyába.
*Magyarázza meg helyzetét. Bizony naiv ő. De ezt bárki mondaná rá letagadná. Csak úgy mint most.*
- Viszont, ha gondolja még az ebéd előtt megkereshetem a mestert és a Pegazusba elviszem magának mit szól? Ott pedig megköthetjük az üzletet. Legalább az a gnóm kisasszony is láthatja majd nem átverés ez.
*Rázza meg a fejét rosszallóan, elhúzott szájjal miközben már kezdi összepakolni kevéske kis holmiját oldaltáskájába. A papirost összetekeri, a tintát le dugózza, a hosszú írótollat pedig egy bőrtokba csúsztatja. Ami aztán a táskába kerül.*
//Tündérek//
*Kifejezetten szerencséje, hogy a felfaló szemeket úgy kerüli mint macska a forró kását. Inkább foglalkozik a hajával, a papirossal vagy akár a mosó medve látványával is. Olyan édes apró pofát ritkán lát. Az esetleges rágcsálóféle amit lát az a kúrián lévő istállóban fordul elő olykor olykor. Ha épp az arra kóborló macskák nyakon nem csípik.*
- A mindenit.
*Ámul rá a bokáját mutató tündérre. Kissé előre hajolva bizony meg is nézi azt. A lyuk valóban úgy fest, ahogy a másik annak leírja. Még a vér is rajta van. Miután rájön, hogy az tényleg az. Hamar el is kapja a tekintetét onnan. Nem nem igazán kedveli annak látványát. Még ha megszáradt fajta is. Arról nem is beszélve, hogy borzasztó ork barbárokkal találta magát szemben, és képes volt megélni azt a napot, hogy elmesélje azt.*
- Oh igen, smaragd zöld. Hát persze.
*Csap a fejére játékosan, majd gyorsan át is firkálja a neveket amiket átírt. Majd hirtelen abba hagyva, kapja fel tekintetét a férfira. Abba mélyen meredve.*
~ Varázsló?!? Itt a városban? Meg kell találnom! ~
- Gnóm varázsló? Hogy hívták? Esetleg ő is itt van a városban?
*Kérdezi lelkesen kezében a tollat szorongatva, még szerencse, hogy pont kifogyott a tintából. Ám a lelkesedését hamar vissza is fogja egy köhintéssel. Hát még se mutassa már magát ilyen izgatott állapotban mert valaki épp varázslót emlegetett. Pedig legszívesebben most mindent is kikérdezne felőle. Ismét beletúr a hajába ami a hirtelen izgatottságában izgő-mozgó buksija kirázott a füle mögül. Szerényen pillantások után ismét megszólal.*
- Bocsánat, szóval. A Smaragdzöld és a sötétzöld összesen lesz négyszázkilencvenöt, és a szállítási díj pedig húsz arany összesen.
*A kedveskedés bizony meghozza eredményét. Ám a pír nem csak avégett van. Hanem mert kellemetlenül is érzi magát. Fogalma sincs mit mondjon. Viszonozza? Ha igen hogyan? Mit mondhatna a másiknak amit az biztosan már tud magáról? Bátor hisz orkokkal küzdött meg. A küllemét? Na azt már nem szabad, mert akkor a végén elbízza magát és itt fogja neki a szelet még jobban csapni. Akkor aztán ő biztos világgá szalad papíros ide vagy oda.*
- Ha.. maga mondja.
*Mondja orra alatt duruzsolva. Pislog párat szerényen, kissé illegetve magát. Bár ő maga inkább érzi azt szorongásnak. Bár a másik nézheti annak könnyedén. Majd a felvetésre kissé kihúzva magát felemeli két kezét mentegetőzve.*
- Jaj dehogy is. De így kényelmesebb még számomra is! És biztonságosabb is. Képzeld el ha nekem kellene több rekesznyi italt cipelnem ide oda. Így inkább többször szaladok személyes rendelésekre. Cagon úr pedig a nagy szállításokkal foglalkozik a kaszárnyába.
*Magyarázza meg helyzetét. Bizony naiv ő. De ezt bárki mondaná rá letagadná. Csak úgy mint most.*
- Viszont, ha gondolja még az ebéd előtt megkereshetem a mestert és a Pegazusba elviszem magának mit szól? Ott pedig megköthetjük az üzletet. Legalább az a gnóm kisasszony is láthatja majd nem átverés ez.
*Rázza meg a fejét rosszallóan, elhúzott szájjal miközben már kezdi összepakolni kevéske kis holmiját oldaltáskájába. A papirost összetekeri, a tintát le dugózza, a hosszú írótollat pedig egy bőrtokba csúsztatja. Ami aztán a táskába kerül.*
3253. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-06-16 20:18:39
Üzenet elküldve: 2026-06-16 20:18:39
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Halvány Felhőszín//
//Tündérek//
* Alesian érdeklődve figyeli, ahogy Annimon a haját rendezgeti. Sajnálatos módon a hajfétise az eléggé dominás, pont ahogyan a comb fétise, meg a mell fétise, meg hát igen, meg a többi. A lényeg, hogy szereti a szép dús hajzuhatagokat. Ezért is van nála emlékben egy a szépséges Henától. Sajnos viszont a nyílt a tollászkodás hamar véget ér, pedig még elnézte volna egy darabig. Rátérnek a tárgyra, amiért végül is itt vannak.*
- Átment a bokámon. Nézd!* Mutatja meg a nadrágját, ahol lyukat és még kicsit véres is.* Mocskos ork szörnyetegek, de egy csomót megöltünk.* Azt bölcsen kihagyja, hogy ő aztán nem. Az egyetlen hasznos cselekedete, hát olyan nem is nagyon volt.*
- Ú! Hát én nekem fogalmam sincsen, hogy milyen zöld az milyen. Ami nekem volt az egy nagy varázslótól kaptam, aki gnóm volt. Ilyen szép smaragd színe volt. Az nagyon dúúrva, olyan kell az biztos. A többihez nem értek, csak gyógyítsa a töréseket és csúnyább vágásokat.* Próbál támpontot adni a lánynak.*
- Igazán. A fülem nagyon rá van állva a rímekre, ez a szakmám. Ha egy magamfajta mondja, akkor az már valódi dícséret.* Élvezi, hogy sikerül azt az édes kis pírt továbbra is fenntartani a kicsi orcán. Most még nem is kellett neki mesterkélt hízelgést alkalmaznia. Szavai az őszinte gondolatait tükrözik. A papírosra nem szól semmit, még az is megeshet, hogy több áthúzott szöveg lesz rajta, mint amennyi eddig volt.*
- Ó! Szóval te vagy az aki elvégzi a piskos munkát. Remélem azért nem használnak ki nagyon. Tündérek vagyunk és csinos a pofink, aztán sokan ezzel visszaélnek.* Húzza össze a szemét, mert kicsit naivnak látja a kicsi fajtársát.*
//Tündérek//
* Alesian érdeklődve figyeli, ahogy Annimon a haját rendezgeti. Sajnálatos módon a hajfétise az eléggé dominás, pont ahogyan a comb fétise, meg a mell fétise, meg hát igen, meg a többi. A lényeg, hogy szereti a szép dús hajzuhatagokat. Ezért is van nála emlékben egy a szépséges Henától. Sajnos viszont a nyílt a tollászkodás hamar véget ér, pedig még elnézte volna egy darabig. Rátérnek a tárgyra, amiért végül is itt vannak.*
- Átment a bokámon. Nézd!* Mutatja meg a nadrágját, ahol lyukat és még kicsit véres is.* Mocskos ork szörnyetegek, de egy csomót megöltünk.* Azt bölcsen kihagyja, hogy ő aztán nem. Az egyetlen hasznos cselekedete, hát olyan nem is nagyon volt.*
- Ú! Hát én nekem fogalmam sincsen, hogy milyen zöld az milyen. Ami nekem volt az egy nagy varázslótól kaptam, aki gnóm volt. Ilyen szép smaragd színe volt. Az nagyon dúúrva, olyan kell az biztos. A többihez nem értek, csak gyógyítsa a töréseket és csúnyább vágásokat.* Próbál támpontot adni a lánynak.*
- Igazán. A fülem nagyon rá van állva a rímekre, ez a szakmám. Ha egy magamfajta mondja, akkor az már valódi dícséret.* Élvezi, hogy sikerül azt az édes kis pírt továbbra is fenntartani a kicsi orcán. Most még nem is kellett neki mesterkélt hízelgést alkalmaznia. Szavai az őszinte gondolatait tükrözik. A papírosra nem szól semmit, még az is megeshet, hogy több áthúzott szöveg lesz rajta, mint amennyi eddig volt.*
- Ó! Szóval te vagy az aki elvégzi a piskos munkát. Remélem azért nem használnak ki nagyon. Tündérek vagyunk és csinos a pofink, aztán sokan ezzel visszaélnek.* Húzza össze a szemét, mert kicsit naivnak látja a kicsi fajtársát.*
3252. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-06-16 19:18:44
Üzenet elküldve: 2026-06-16 19:18:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Halvány Felhőszín//
//Tündérek//
*Bárcsak tudna arról, hogy a a trubadúrnak nem volt lehetősége végig nézni a tisztálkodó balszerencsés eseményt. De mivel azzal volt elfoglalva, hogy alaposan megdolgozza könyökével és térdével Zhaemira azon részeit amit elért. Így nem igazán volt lehetősége kifigyelni Alesian mennyit látott vagy épp mennyit nem, ebből a szerencsétlen és szégyenteljes helyzetből. Hogy őt, mint egy gyereket kapjanak fel a piac kellős közepén és nyálas, tán még használt, zsebkendővel amit jó paraszt módjára összenyálaztak. Úgy töröljék le az arcát. Az istenek bocsátsák, meg számára igen is sértő és lenéző. Mondhatni degradáló is. De sebaj, még ha Zhaemira szerencséjére Nimo nem éppen haragtartó fajta, inkább a szégyenkező. Ami a vörösfejből bizony meglátszik. Még ha a többiek azt hiszik a férfi jelenléte az oka, akkor bizony tévednek. Inkább az, hogy nem volt kedvére Zhaemira falusi, anyai gondoskodása.
Selmyra a hamar ráunt a látványra, vagy tán már akkor megelégelte mikor barátosnéja rákezdett. Mert bizony a bemutatkozás után, és egy rövid, tán elhamarkodott meghívást követően el is sietnek a piactéren nagy susmusolások közben.*
- Oh persze! Hamarosan érkezünk!
*Fordít enyhén hátat Alesiannak amíg búcsút int enyhe mosollyal a fura párosnak.*
~ Mi érkezÜNK!? ~
*Hát még siheder korában sem volt mersze kimenni almát enni a falusi fiúcskákkal. Nem, hogy mostanság még ebédelni is egy társaságban. Ha csak hárman kisasszonyok, még nem is lenne vele gondja. Na de így? Jaj a fejének. Pislog gyorsan kettőt, hogy megeméssze a fejében történt gondolatokat. Majd egy kellemesnek mondható, kufári mosollyal. De nem ám a negédes rosszabbik fajtából. Vissza fordul Alesianhoz. Az arc pír végül csak csak marad, ahogy a trubadúr kedves szavakkal illeti.*
- Igen? Jaj nekem.
*Mondja kissé kínos nevetéssel. És beletúr hosszú göndör hajába, hogy azokat valamelyest háta mögé és szárnyai közé terelje. Addig is végig hallgatja a férfi kérését.*
- Mit mondasz? Nyíllal találtak el?
*Nyílnak szürkés szemei hatalmasra, még szája is egy pillanatra tátva marad, amíg észbe nem kap, hogy jegyzetelnie kell. Rögtön oda is lép hát dobozához, hogy pergamenje fölé hajoljon.*
- Tehát egy méregzöld, és egy olajzöld, esetleg sötétzöld érdekelné jobban?
*Kérdez vissza a papír firkálása közben, és csak kérdésekor fordul vissza fél fejjel. Hosszú haja pedig így a nagy előre hajolásban jócskán a doboz aljáig is elér.*
- Tényleg?
*Egyenesedik ki hirtelen a dicséret hallatán. Ami pír a körmölés alatt elmúlt most vissza is jött. A meglepetés után pedig rögvest vissza is fordul a papiros felé. Amit kellett már rég leírta. Most már csak az írást imitálja amíg nem érzi úgy, hogy arcán elmúlt ez a kellemetlen égő érzet. Majd aztán felegyenesedve ismét a doboztól, lopva lopva néz csak a férfi szemébe, úgy válaszol. *
- Hehe. *Nevet fel röviden és enyhén kínosan.* Ugyan ez csak egy szösszenet. Biztos vagyok benne inkább a fülüket bántja az ittenieknek. De legalább felfigyelnek rám.
*Mondja kissé hebegve habogva, mondhatni mentegetőzve. Nem egy nagy költő ő, nem is tartja magát annak. Majd egy nagy levegővétellel a papírost nézve kezd beszédébe. *
- Rendben. Tökvirág Alesian úr rendelése. Két zöld ital. Méregzöld, olaj zöld esetleg sötét zöld. *Olvassa fel szépen amit eddig írt. A krikszkrakszokat pedig eltakarja ujjával. Még jól hogy már megszáradt a tinta.*
- Melyik nap felelne meg magának a szállításra? Tetszik tudni, az italokat mint egy fullajtár szoktam elvinni a vásárlókhoz. A kérésükre a Pegazusba viszem nekik, esetleg a polgárnegyedbe. De akár későbbiekben itt is felveheti az ebédünk után amint felkerestem a mestert. Az aranyat is majd az átvételkor kell fizetni, amiatt ne aggódjon.
*Kezdi el magyarázni a részleteket. Addig is amíg arra fokuszál képes összeszedni magát.*
//Tündérek//
*Bárcsak tudna arról, hogy a a trubadúrnak nem volt lehetősége végig nézni a tisztálkodó balszerencsés eseményt. De mivel azzal volt elfoglalva, hogy alaposan megdolgozza könyökével és térdével Zhaemira azon részeit amit elért. Így nem igazán volt lehetősége kifigyelni Alesian mennyit látott vagy épp mennyit nem, ebből a szerencsétlen és szégyenteljes helyzetből. Hogy őt, mint egy gyereket kapjanak fel a piac kellős közepén és nyálas, tán még használt, zsebkendővel amit jó paraszt módjára összenyálaztak. Úgy töröljék le az arcát. Az istenek bocsátsák, meg számára igen is sértő és lenéző. Mondhatni degradáló is. De sebaj, még ha Zhaemira szerencséjére Nimo nem éppen haragtartó fajta, inkább a szégyenkező. Ami a vörösfejből bizony meglátszik. Még ha a többiek azt hiszik a férfi jelenléte az oka, akkor bizony tévednek. Inkább az, hogy nem volt kedvére Zhaemira falusi, anyai gondoskodása.
Selmyra a hamar ráunt a látványra, vagy tán már akkor megelégelte mikor barátosnéja rákezdett. Mert bizony a bemutatkozás után, és egy rövid, tán elhamarkodott meghívást követően el is sietnek a piactéren nagy susmusolások közben.*
- Oh persze! Hamarosan érkezünk!
*Fordít enyhén hátat Alesiannak amíg búcsút int enyhe mosollyal a fura párosnak.*
~ Mi érkezÜNK!? ~
*Hát még siheder korában sem volt mersze kimenni almát enni a falusi fiúcskákkal. Nem, hogy mostanság még ebédelni is egy társaságban. Ha csak hárman kisasszonyok, még nem is lenne vele gondja. Na de így? Jaj a fejének. Pislog gyorsan kettőt, hogy megeméssze a fejében történt gondolatokat. Majd egy kellemesnek mondható, kufári mosollyal. De nem ám a negédes rosszabbik fajtából. Vissza fordul Alesianhoz. Az arc pír végül csak csak marad, ahogy a trubadúr kedves szavakkal illeti.*
- Igen? Jaj nekem.
*Mondja kissé kínos nevetéssel. És beletúr hosszú göndör hajába, hogy azokat valamelyest háta mögé és szárnyai közé terelje. Addig is végig hallgatja a férfi kérését.*
- Mit mondasz? Nyíllal találtak el?
*Nyílnak szürkés szemei hatalmasra, még szája is egy pillanatra tátva marad, amíg észbe nem kap, hogy jegyzetelnie kell. Rögtön oda is lép hát dobozához, hogy pergamenje fölé hajoljon.*
- Tehát egy méregzöld, és egy olajzöld, esetleg sötétzöld érdekelné jobban?
*Kérdez vissza a papír firkálása közben, és csak kérdésekor fordul vissza fél fejjel. Hosszú haja pedig így a nagy előre hajolásban jócskán a doboz aljáig is elér.*
- Tényleg?
*Egyenesedik ki hirtelen a dicséret hallatán. Ami pír a körmölés alatt elmúlt most vissza is jött. A meglepetés után pedig rögvest vissza is fordul a papiros felé. Amit kellett már rég leírta. Most már csak az írást imitálja amíg nem érzi úgy, hogy arcán elmúlt ez a kellemetlen égő érzet. Majd aztán felegyenesedve ismét a doboztól, lopva lopva néz csak a férfi szemébe, úgy válaszol. *
- Hehe. *Nevet fel röviden és enyhén kínosan.* Ugyan ez csak egy szösszenet. Biztos vagyok benne inkább a fülüket bántja az ittenieknek. De legalább felfigyelnek rám.
*Mondja kissé hebegve habogva, mondhatni mentegetőzve. Nem egy nagy költő ő, nem is tartja magát annak. Majd egy nagy levegővétellel a papírost nézve kezd beszédébe. *
- Rendben. Tökvirág Alesian úr rendelése. Két zöld ital. Méregzöld, olaj zöld esetleg sötét zöld. *Olvassa fel szépen amit eddig írt. A krikszkrakszokat pedig eltakarja ujjával. Még jól hogy már megszáradt a tinta.*
- Melyik nap felelne meg magának a szállításra? Tetszik tudni, az italokat mint egy fullajtár szoktam elvinni a vásárlókhoz. A kérésükre a Pegazusba viszem nekik, esetleg a polgárnegyedbe. De akár későbbiekben itt is felveheti az ebédünk után amint felkerestem a mestert. Az aranyat is majd az átvételkor kell fizetni, amiatt ne aggódjon.
*Kezdi el magyarázni a részleteket. Addig is amíg arra fokuszál képes összeszedni magát.*
3251. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-06-16 15:55:57
Üzenet elküldve: 2026-06-16 15:55:57
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Halvány Felhőszín//
* Sajnos Alesian lemaradt a nyálas eseményekről. Akkor furakodik át a tömegen, amikor már Nimo a lábán áll. Talán jobb is így neki. A három hölgyemény társaságában szerencsésnek is érezhetné magát. Szemet leginkább a gnómra vetett, akinek a tásasága nem tűnik túlságosan boldognak emiatt. Szót ugyan nem váltanak, de a reakciója magáért beszél. Vele egyelőre nem foglalkozik. Az ilyenekből lesznek az örökké morgó öregasszonyok.*
- Igen, varázsitalt is keresek.* Villant egy mosolyt a tündérre is, majd vissza a gnómra, aki igazán elbűvölő módon üdvözli őt. Tiszta, jól betanult jó modor. Ezt kedveli, van benne egy kis elegancia, ami a butuska parasztlányokból hiányzik. Sajnos éppen távozóban vannak, de a fülét megüti egy röpke szó. Önöket, és mivel többesszámban szólt, így ebbe magát is beleszámolja, hacsak nincsen még Annimonból még egy.*
- Megtisztelő a meghívása kisasszony.* Ölti magára az egyik legédesebb mosolyát. A nevét ugyan még nem tudta meg csak annak a másiknak, aki nem éppen tűnik kisasszonynak. Raanus, neki erről valami állat neve jutna eszébe, de most már tényleg a kipirult vöröske felé fordul, ha amazok távoznak.*
- Kicsit borzos vagy. El nem tudom képzelni, hogy azok ketten mit műveltek veled.* Kuncog fel.* Szóval varázsital. Egy olyan naagyon zöldet szeretnék, ami begyógyít szinte mindent. Meg talán egy kevésbé zöldet, ami a közepesen rossz sérülésekre is jó. Nem is olyan régen egy nyíl ment keresztül a lábamon. Érzésre elpazaroltam egy nagyon értékes mindent gyógyító zöld italt, de Teysusra mondom, majdnem szörnyethaltam úgy fájt. Szóval kell egy olyan is, ami az ilyesmire jó.* Írja körül az italt, amire gondolt.*
- Apropó még jövetben hallottam a kis a rímes csalogatódat. Tetszik.* Most már kicsit hagyja beszélni is szegényt, ha már az égig dicsérte. Nem is rossz húsocska ez a lány, de neki jelenleg csak a gnóm hús jár az eszében. Jó lenne bele harapni abba a sonkába.*
* Sajnos Alesian lemaradt a nyálas eseményekről. Akkor furakodik át a tömegen, amikor már Nimo a lábán áll. Talán jobb is így neki. A három hölgyemény társaságában szerencsésnek is érezhetné magát. Szemet leginkább a gnómra vetett, akinek a tásasága nem tűnik túlságosan boldognak emiatt. Szót ugyan nem váltanak, de a reakciója magáért beszél. Vele egyelőre nem foglalkozik. Az ilyenekből lesznek az örökké morgó öregasszonyok.*
- Igen, varázsitalt is keresek.* Villant egy mosolyt a tündérre is, majd vissza a gnómra, aki igazán elbűvölő módon üdvözli őt. Tiszta, jól betanult jó modor. Ezt kedveli, van benne egy kis elegancia, ami a butuska parasztlányokból hiányzik. Sajnos éppen távozóban vannak, de a fülét megüti egy röpke szó. Önöket, és mivel többesszámban szólt, így ebbe magát is beleszámolja, hacsak nincsen még Annimonból még egy.*
- Megtisztelő a meghívása kisasszony.* Ölti magára az egyik legédesebb mosolyát. A nevét ugyan még nem tudta meg csak annak a másiknak, aki nem éppen tűnik kisasszonynak. Raanus, neki erről valami állat neve jutna eszébe, de most már tényleg a kipirult vöröske felé fordul, ha amazok távoznak.*
- Kicsit borzos vagy. El nem tudom képzelni, hogy azok ketten mit műveltek veled.* Kuncog fel.* Szóval varázsital. Egy olyan naagyon zöldet szeretnék, ami begyógyít szinte mindent. Meg talán egy kevésbé zöldet, ami a közepesen rossz sérülésekre is jó. Nem is olyan régen egy nyíl ment keresztül a lábamon. Érzésre elpazaroltam egy nagyon értékes mindent gyógyító zöld italt, de Teysusra mondom, majdnem szörnyethaltam úgy fájt. Szóval kell egy olyan is, ami az ilyesmire jó.* Írja körül az italt, amire gondolt.*
- Apropó még jövetben hallottam a kis a rímes csalogatódat. Tetszik.* Most már kicsit hagyja beszélni is szegényt, ha már az égig dicsérte. Nem is rossz húsocska ez a lány, de neki jelenleg csak a gnóm hús jár az eszében. Jó lenne bele harapni abba a sonkába.*
3250. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-06-15 21:00:05
Üzenet elküldve: 2026-06-15 21:00:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Halvány Felhőszín//
*A jajveszékelésre és sipítozásra nagyot sóhajt, már-már bosszankodót, hiszen megmondta a lánynak, ha nem sivalkodik előbb szabadul, ráadásul csak jót akarnak neki. Csúnyán csak nem járhat-kelhet az utcán a társaságukban, még a végén rontaná a hírüket a szép leányok között!
Se csodaszer, se indulásra való hajlam, ellenben a fél piac már őket figyeli, Selmyra sosevolt türelme pedig egyre csak fogy. Türelmetlen lenne…? Talán.
Éhes? Mindenképp!
Elégedetlenségét nem hajlandó palástolni, türelmetlenül cuppant az ajkaival, felgyűrűzött ujjával ingerülten kezdi tekergetni az egyik alálógó fonatot, abba igyekezve fojtani minden dühét. Nem kell jó emberismerőnek lenni ahhoz, hogy tudják, a gnóm nem áll messze attól, hogy ott hagyja mind az összes leányt és egymaga induljon neki a fogadónak, bár erre legalább akkora esély van, mint hogy földhöz vágja éppen azt ami a kezében van és ordítani kezdjen a tündérrel és barátosnéjával.
Mentségére szóljon, nehéz természete van, ha „éhség betegségben van”.
Ebbe a kacifántos miliőbe érkezik meg a Tökvirágra keresztelt dalnok is, ám a csalárd tekintet nem talál partnerre a gnómban, ahhoz a lány túlságosan is zaklatott. A figyelmét ha meg is fogja valami, az kizárólag a mosómedve, hiszen az állat látványa szórakoztatja, érdeklődéssel tölti el, ám jelen pillanatban még az sem tudja elfeledtetni vele a korgó hasat. *
-Üdvözlet neked trubadúr. Zápor -* Fejét megbiccenti a tündérfi felé úgy, ahogy illik, majd kap egy hasonló gesztust az állat is, végül a metsző tekintet Annimonra és Zhaemirara szegeződik.*
-Most, hogy befejeztük a mindennemű nyalakodást, akár indulhatnánk is, mert itt hagylak mindőtöket.
*A hangja kísértetiesen idézi a jó, bajszos Mesgrel mestert, a hangszínnel, hanghordozással, türelmetlen, vészjósló élel. Szinte erőszakosan karol bele társalkodónőjébe, de a jó modorról a végére azért csak nem feledkezik meg, hiszen szép neveltetést kapott. Hátát egyenesre húzza, mély levegőt vesz, fejét magasra szegi, minden érzelmét megzabolázza, hogy kisasszonyhoz méltón búcsúzhasson -egyelőre-*
-A dolguk végeztével várjuk Önöket az asztalunkhoz. Raanus kiszasszonnyal előre megyünk. A viszontlátásig.
*A kijelentésnek, miszerint „drámázna itten” már réges-rég késő, mert Selmyra határozottan drámaiként fogja fel az egész helyzetet. Ő nem szeret éhes lenni, most pedig az. Ráadásul hashajtójuk sincs, és patkányuk sem, sőt még csak egy tücsköt vagy más bogarat sem találtak.
Erősen karolja Zhaemirát, szinte húzza, trappol a tömegen át, nem rest könyékkel oldalba segíteni egy-két fehérnépet vagy tévelygőt, aki az útját állja. Így vág át a tömegen, célirányosan, egyenesen a fogadó fel.*
-Láttad milyen vörös lett a lánynak a feje a fiútól? Mint egy paradicsom! Öt aranyat rá, hogy lebeszéli a trubadúr az alsószoknyát róla! -*a hangja valamivel vidámabb, ahogy egyre közelebb érnek céljukhoz. Kurta kezét fogadásra tartja a másik felé.*
-Na, csapj bele és álljad, tudom én, hogy szereted a fogadásokat!
*A jajveszékelésre és sipítozásra nagyot sóhajt, már-már bosszankodót, hiszen megmondta a lánynak, ha nem sivalkodik előbb szabadul, ráadásul csak jót akarnak neki. Csúnyán csak nem járhat-kelhet az utcán a társaságukban, még a végén rontaná a hírüket a szép leányok között!
Se csodaszer, se indulásra való hajlam, ellenben a fél piac már őket figyeli, Selmyra sosevolt türelme pedig egyre csak fogy. Türelmetlen lenne…? Talán.
Éhes? Mindenképp!
Elégedetlenségét nem hajlandó palástolni, türelmetlenül cuppant az ajkaival, felgyűrűzött ujjával ingerülten kezdi tekergetni az egyik alálógó fonatot, abba igyekezve fojtani minden dühét. Nem kell jó emberismerőnek lenni ahhoz, hogy tudják, a gnóm nem áll messze attól, hogy ott hagyja mind az összes leányt és egymaga induljon neki a fogadónak, bár erre legalább akkora esély van, mint hogy földhöz vágja éppen azt ami a kezében van és ordítani kezdjen a tündérrel és barátosnéjával.
Mentségére szóljon, nehéz természete van, ha „éhség betegségben van”.
Ebbe a kacifántos miliőbe érkezik meg a Tökvirágra keresztelt dalnok is, ám a csalárd tekintet nem talál partnerre a gnómban, ahhoz a lány túlságosan is zaklatott. A figyelmét ha meg is fogja valami, az kizárólag a mosómedve, hiszen az állat látványa szórakoztatja, érdeklődéssel tölti el, ám jelen pillanatban még az sem tudja elfeledtetni vele a korgó hasat. *
-Üdvözlet neked trubadúr. Zápor -* Fejét megbiccenti a tündérfi felé úgy, ahogy illik, majd kap egy hasonló gesztust az állat is, végül a metsző tekintet Annimonra és Zhaemirara szegeződik.*
-Most, hogy befejeztük a mindennemű nyalakodást, akár indulhatnánk is, mert itt hagylak mindőtöket.
*A hangja kísértetiesen idézi a jó, bajszos Mesgrel mestert, a hangszínnel, hanghordozással, türelmetlen, vészjósló élel. Szinte erőszakosan karol bele társalkodónőjébe, de a jó modorról a végére azért csak nem feledkezik meg, hiszen szép neveltetést kapott. Hátát egyenesre húzza, mély levegőt vesz, fejét magasra szegi, minden érzelmét megzabolázza, hogy kisasszonyhoz méltón búcsúzhasson -egyelőre-*
-A dolguk végeztével várjuk Önöket az asztalunkhoz. Raanus kiszasszonnyal előre megyünk. A viszontlátásig.
*A kijelentésnek, miszerint „drámázna itten” már réges-rég késő, mert Selmyra határozottan drámaiként fogja fel az egész helyzetet. Ő nem szeret éhes lenni, most pedig az. Ráadásul hashajtójuk sincs, és patkányuk sem, sőt még csak egy tücsköt vagy más bogarat sem találtak.
Erősen karolja Zhaemirát, szinte húzza, trappol a tömegen át, nem rest könyékkel oldalba segíteni egy-két fehérnépet vagy tévelygőt, aki az útját állja. Így vág át a tömegen, célirányosan, egyenesen a fogadó fel.*
-Láttad milyen vörös lett a lánynak a feje a fiútól? Mint egy paradicsom! Öt aranyat rá, hogy lebeszéli a trubadúr az alsószoknyát róla! -*a hangja valamivel vidámabb, ahogy egyre közelebb érnek céljukhoz. Kurta kezét fogadásra tartja a másik felé.*
-Na, csapj bele és álljad, tudom én, hogy szereted a fogadásokat!
3249. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-06-15 20:02:30
Üzenet elküldve: 2026-06-15 20:02:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Halvány Felhőszín//
*Az égiek lássák a lelkét, igazán nem szándéka durváskodni a tündérkével, csak az ő javát akarja. Persze mint oly sokszor az életben, ha valakinek a javát akarják, akkor az küzdeni fog ellene, és lám: ez történik most is. Bármennyire is kicsiny a teremtés, azért csak sikerül sípcsonton rúgnia a bokájával ahogy kapálózik, és a kis könyöke is igen kellemetlen helyen mélyed a hasa tájékába egy pillanatra. Maga nem mérgelődik rajta -noha egyik sem esik jól-, csupán a figyelemtől kissé csücsörítve folytatja gondoskodónak szánt tevékenységét, akár visong a kis tündérke, akár nem. És ha eközben a szárnyát mégis sikerül szegénynek megnyomnia, hát azért saját magát nem érzi felelősnek – felelős azért az, aki úgy vergődik, mintha éppen ölni vagy ölelni akarnák akarata ellenére.
Selmyra szavait hallva azért csak felpislant a szorgoskodásból, arcán egy pillanatra komisz mosoly terül el, de szeme meleg marad.*
- Te csak ne morcoskodjá'. *-a mosoly egy pillanatra szélesebb lesz-* Vagy keressek rajtad is fó'tot?
*Ha épp nem a tündér ficeregne a karja alatt, hát nevetne is, de amíg nem figyel oda egy pillanatra, a kis teremtés csak kinyomja magát a tartásából. Hát le is esik a földre, s ahogy reá pillant, veszi észre, hogy afféle piaci látványosság lett belőlük, mint kicsit arrébb a bábmesterből. Noha több különbség is van: például a bábmester kap érte pénzt. Ellenben a bábmester egyedül van, ők meg Selmyrával ketten, s ha a tündérkét is ide számolják, hát hárman – az meg már egészen olyan, mint egy picike, szedett-vedett réti csokor. Mert hát, természetesen, ez a legnagyobb különbség a bábmester és őközöttük: amannak bajsza van, ők viszont szépek. Legalábbis a két másik lány, magát nem tartja annak. Viszont ha megtudná, hogy a gúvadó szemű tündérlegény -mennyi tündér van hirtelenjében ebben a városban?!- ugyancsak arra gondol, hogy ő csak egy egyszerű parasztlány, hát megnézné, hogy mennyiszer bírja a legényke fülét a saját ujja köré csavarni. És még örülhet, ha csak a fülét..!
A magát Tökvirágnak bemutató legény úgy méregeti őket, mintha csak a húspiacon nézné hogy melyik sonkácskát vigye magával haza, és bizony nem kerüli el a figyelmét, hogy Selmyra sonkácskája kapja a több és hosszabb pillantást. Nem húzza fel ezen az orrát, tökéletesen jól tudja hogy Selmyra mennyire szép lány -és nem csak így, kikenve-fenve az utcán, hát pendelyben is látta már nem egyszer..!-, viszont hivatásából fakadó kötelessége észrevenni ezeket a pillantásokat. Nem igen számított rá, hogy maga is afféle nő lesz még ifjú korában, mint akik a csimotákat felügyelik a fonóban, hogy tényleg csak a rokka járjon a leányok ujjai között, de ha már így alakult, hát becsülettel látja el a dolgát.
A kendőt a kosárba ejti, szeme egy pillanatra megakad a szürkés tintafolton. Szinte felderül a látványtól. Hiszen így meg is tudja majd mutatni Selmyrának, hogy mire is jó a marhaepeszappan! Felveszi karjára a kosarat, megigazítja azt könyökhajlatában, közben küzd magával hogy megállja, hogy ne igazítsa meg kissé a tündérlányka összeborzolódott haját. Na de mivel még mindig sajog a méhe ott ahol amaz belekönyökölt, inkább eltekint az újabb gondoskodó mozdulattól. Inkább Selmyra mellé áll, vállát egészen kihúzza, hogy még nagyobbnak tűnjön mellette, noha tudja, hogy ennek kis barátnője nem nagyon fog örülni. Na de majd este kiengeszteli, miközben égetett mézes mandulát csemegézve beszélik ki a világ dolgait! Hiszen Selmyra csak nem haragudhat rá, miközben épp a lábát masszírozza, nem igaz?*
- Gyere, kedveském! *-úgy tartja szabad karját, hogy kis barátnője belékarolhasson-* Mink mennyünk előre. Emez a kis csöppség meg majd utolér minket, ha végzett itt a dó'gával. Igaz-e?
*Tekintete derűsen a pirospozsgás tündérlánykára villan, majd még mindig derűsen Selmyrára, s végül hidegen és keményen, mint két achát, a Tökvirágra. Hogy mit ígér a tekintete, annak a megítélését a legénykére bízza, de abban egészen biztos lehet a tündérfi, hogy nem entyempentyemet és hajhúzogatást, legalábbis ami a barátnőjét illeti.*
- Mennyünk, *-pislant újra barátnőjére-* hiszen a végén még.. hogy' is? Drámázol itten!
*Halkan felkuncog, s újra a Tökvirágra nézve ajkai egy pillanatra szinte lefelé biggyedőn sejtetik véleményét.*
*Az égiek lássák a lelkét, igazán nem szándéka durváskodni a tündérkével, csak az ő javát akarja. Persze mint oly sokszor az életben, ha valakinek a javát akarják, akkor az küzdeni fog ellene, és lám: ez történik most is. Bármennyire is kicsiny a teremtés, azért csak sikerül sípcsonton rúgnia a bokájával ahogy kapálózik, és a kis könyöke is igen kellemetlen helyen mélyed a hasa tájékába egy pillanatra. Maga nem mérgelődik rajta -noha egyik sem esik jól-, csupán a figyelemtől kissé csücsörítve folytatja gondoskodónak szánt tevékenységét, akár visong a kis tündérke, akár nem. És ha eközben a szárnyát mégis sikerül szegénynek megnyomnia, hát azért saját magát nem érzi felelősnek – felelős azért az, aki úgy vergődik, mintha éppen ölni vagy ölelni akarnák akarata ellenére.
Selmyra szavait hallva azért csak felpislant a szorgoskodásból, arcán egy pillanatra komisz mosoly terül el, de szeme meleg marad.*
- Te csak ne morcoskodjá'. *-a mosoly egy pillanatra szélesebb lesz-* Vagy keressek rajtad is fó'tot?
*Ha épp nem a tündér ficeregne a karja alatt, hát nevetne is, de amíg nem figyel oda egy pillanatra, a kis teremtés csak kinyomja magát a tartásából. Hát le is esik a földre, s ahogy reá pillant, veszi észre, hogy afféle piaci látványosság lett belőlük, mint kicsit arrébb a bábmesterből. Noha több különbség is van: például a bábmester kap érte pénzt. Ellenben a bábmester egyedül van, ők meg Selmyrával ketten, s ha a tündérkét is ide számolják, hát hárman – az meg már egészen olyan, mint egy picike, szedett-vedett réti csokor. Mert hát, természetesen, ez a legnagyobb különbség a bábmester és őközöttük: amannak bajsza van, ők viszont szépek. Legalábbis a két másik lány, magát nem tartja annak. Viszont ha megtudná, hogy a gúvadó szemű tündérlegény -mennyi tündér van hirtelenjében ebben a városban?!- ugyancsak arra gondol, hogy ő csak egy egyszerű parasztlány, hát megnézné, hogy mennyiszer bírja a legényke fülét a saját ujja köré csavarni. És még örülhet, ha csak a fülét..!
A magát Tökvirágnak bemutató legény úgy méregeti őket, mintha csak a húspiacon nézné hogy melyik sonkácskát vigye magával haza, és bizony nem kerüli el a figyelmét, hogy Selmyra sonkácskája kapja a több és hosszabb pillantást. Nem húzza fel ezen az orrát, tökéletesen jól tudja hogy Selmyra mennyire szép lány -és nem csak így, kikenve-fenve az utcán, hát pendelyben is látta már nem egyszer..!-, viszont hivatásából fakadó kötelessége észrevenni ezeket a pillantásokat. Nem igen számított rá, hogy maga is afféle nő lesz még ifjú korában, mint akik a csimotákat felügyelik a fonóban, hogy tényleg csak a rokka járjon a leányok ujjai között, de ha már így alakult, hát becsülettel látja el a dolgát.
A kendőt a kosárba ejti, szeme egy pillanatra megakad a szürkés tintafolton. Szinte felderül a látványtól. Hiszen így meg is tudja majd mutatni Selmyrának, hogy mire is jó a marhaepeszappan! Felveszi karjára a kosarat, megigazítja azt könyökhajlatában, közben küzd magával hogy megállja, hogy ne igazítsa meg kissé a tündérlányka összeborzolódott haját. Na de mivel még mindig sajog a méhe ott ahol amaz belekönyökölt, inkább eltekint az újabb gondoskodó mozdulattól. Inkább Selmyra mellé áll, vállát egészen kihúzza, hogy még nagyobbnak tűnjön mellette, noha tudja, hogy ennek kis barátnője nem nagyon fog örülni. Na de majd este kiengeszteli, miközben égetett mézes mandulát csemegézve beszélik ki a világ dolgait! Hiszen Selmyra csak nem haragudhat rá, miközben épp a lábát masszírozza, nem igaz?*
- Gyere, kedveském! *-úgy tartja szabad karját, hogy kis barátnője belékarolhasson-* Mink mennyünk előre. Emez a kis csöppség meg majd utolér minket, ha végzett itt a dó'gával. Igaz-e?
*Tekintete derűsen a pirospozsgás tündérlánykára villan, majd még mindig derűsen Selmyrára, s végül hidegen és keményen, mint két achát, a Tökvirágra. Hogy mit ígér a tekintete, annak a megítélését a legénykére bízza, de abban egészen biztos lehet a tündérfi, hogy nem entyempentyemet és hajhúzogatást, legalábbis ami a barátnőjét illeti.*
- Mennyünk, *-pislant újra barátnőjére-* hiszen a végén még.. hogy' is? Drámázol itten!
*Halkan felkuncog, s újra a Tökvirágra nézve ajkai egy pillanatra szinte lefelé biggyedőn sejtetik véleményét.*
3248. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-06-15 13:08:24
Üzenet elküldve: 2026-06-15 13:08:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Halvány Felhőszín//
*Előadásának vékony héja kibírja Selmyra vádjait, ugyanis a további kérdések végül csak elmúltak. A nő fejében amúgy is a közte és Cagon között megkötött egyezségük szorosabbnak tűnik. Pedig itt tényleg csak egy rikkancs munkáját végzi el. Ilyesféle holmi papírok teljesen feleslegesnek tűntek. De elég okot adott most ezzel neki a fifikás gnóm hölgyemény, hogy erre jobban fel kell készülnie. Sőt mi több, most már tényleg kell kérnie Cagontól mintákat. Amiket legalább fel tud mutatni. De majd ezt még pótolnia kell.
Ettől függetlenül, hogy helyzetét megmagyarázta. Sajnos nem hisznek neki. És a választól kedve is jócskán lelankad. Minden elvesztett vevő, egy lépéssel hátráltatja kitűzött céljától.*
- Oh.. Értem. Ez esetben itt nap ezen részén megtudnak találni.
*Mondja csalódottságát visszafogva amennyire lehet. Tudja nem tesz jót küllemének, ha látják rajta.
Az ebédet illető kérdésére, az üzlettől függetlenül nem kap elutasító választ. Derűje pedig hamar vissza is szökik arckifejezésére.*
- Remek!
*Szólal fel talán túl korán, még a többiek mondata közben. És már kezdi is feltekerni tekercsét, tollát és a tintáját elpakolni. Ami végül a vesztét is okozza. Pakolásában meg is dermed egy pillantra. amikor is sokat sejtetően szinte már galád módon felszólaló Zhemira hangját túl közel hallja háta mögött.*
- Hogyan megyek? Mire tetszi. ÁÁÁÁÁH!!!
*Szólal fel értetlenül ahogy félbe vágja mondatát hangos felnyikkanásával. A munkához szokott vasmarkok és karok amik hónalja alatt rászorulnak mellkasára egyszerűen nem eresztik. Pedig aztán rúg kapál, ahogy az a tőle kifér.*
- TEGYEN LE AZZONAL!
*Követeli fennhangon de valószínűleg mindhiába. Kapálózása közben érzi igazán a nyomást, ahogy szárnyai majdnem megreccsennek. Ekkor mintha valaki kést szúrt volna hátába, megdermed és hagyja abba a mocorgást. Ám nem a dünnyögést.*
- Tegyek le hát na!
*Az már a kisebbik baja, hogy a nyálas kendő éri arcát. Mert amikor már kissé lenyugodott már maga is látja miért is tette azt vele a nő amit. Arca vöröslik mint egy szép alma, legalább annyira a dühtől mint a szégyentől. Az pedig egyáltalán nem segít rajta, hogy Selmyra is jót szórakozik rajta.
Ami viszont egy hatalmas lapátot tesz az egészre. Amikor is egy újabb hangot hall meg. Miszerint varázsitalokért érdeklődnek.
Nimo meglepett arccal fordul oda még Zhemira karjaiban Alesian felé. Na ekkor válik arca igazán vörössé.*
- Elég!
*Morog rá Zhaemirára, aki munkája végeztével tán szorításából enged annyit, hogy most térdét befúrva maga és a nő teste közé, így elnyomja magát tőle.
Hangos puffanással ér földet. Ám gyorsan felpattan.
Szúrós tekintetét egy ideig Zhaemirán tartja fenyegetően. Majd öltözetét kezdi el megigazítani és leporolni. Még csoda blúza nem gombolódott ki végig a nagy birkózásban.*
- Elnézést kérek ezért a.
*Fordul vissza egy pillanatra Zhaemira felé, majd szürkés tekintete ismét Alesianra kerül. Igaz feje továbbra is vöröslik az előbbi látvány miatt, így tekintetét alig ha tudja teljes mértékben a férfin hagyni. Inkább tekintget más irányba. Mondjuk a mosómedve látványa kifejezetten érdekes és aranyos is. Tökéletes arra, hogy elkerülje ezt a szégyenteljes pillanatokat amiket át kellett élnie.*
- Kellemetlenségért. Annimon vagyok, jól hallottam hát? Varázsitalt keres? Mert akkor jó helyen jár. Mit tehetek önért?
*Lép vissza dobozához, hogy abból ismét elővegye papirosát amin ha a két lány rálát, láthatják is a hashajtó rendelésének kezdeti írását. Amit már át is húzott.*
*Előadásának vékony héja kibírja Selmyra vádjait, ugyanis a további kérdések végül csak elmúltak. A nő fejében amúgy is a közte és Cagon között megkötött egyezségük szorosabbnak tűnik. Pedig itt tényleg csak egy rikkancs munkáját végzi el. Ilyesféle holmi papírok teljesen feleslegesnek tűntek. De elég okot adott most ezzel neki a fifikás gnóm hölgyemény, hogy erre jobban fel kell készülnie. Sőt mi több, most már tényleg kell kérnie Cagontól mintákat. Amiket legalább fel tud mutatni. De majd ezt még pótolnia kell.
Ettől függetlenül, hogy helyzetét megmagyarázta. Sajnos nem hisznek neki. És a választól kedve is jócskán lelankad. Minden elvesztett vevő, egy lépéssel hátráltatja kitűzött céljától.*
- Oh.. Értem. Ez esetben itt nap ezen részén megtudnak találni.
*Mondja csalódottságát visszafogva amennyire lehet. Tudja nem tesz jót küllemének, ha látják rajta.
Az ebédet illető kérdésére, az üzlettől függetlenül nem kap elutasító választ. Derűje pedig hamar vissza is szökik arckifejezésére.*
- Remek!
*Szólal fel talán túl korán, még a többiek mondata közben. És már kezdi is feltekerni tekercsét, tollát és a tintáját elpakolni. Ami végül a vesztét is okozza. Pakolásában meg is dermed egy pillantra. amikor is sokat sejtetően szinte már galád módon felszólaló Zhemira hangját túl közel hallja háta mögött.*
- Hogyan megyek? Mire tetszi. ÁÁÁÁÁH!!!
*Szólal fel értetlenül ahogy félbe vágja mondatát hangos felnyikkanásával. A munkához szokott vasmarkok és karok amik hónalja alatt rászorulnak mellkasára egyszerűen nem eresztik. Pedig aztán rúg kapál, ahogy az a tőle kifér.*
- TEGYEN LE AZZONAL!
*Követeli fennhangon de valószínűleg mindhiába. Kapálózása közben érzi igazán a nyomást, ahogy szárnyai majdnem megreccsennek. Ekkor mintha valaki kést szúrt volna hátába, megdermed és hagyja abba a mocorgást. Ám nem a dünnyögést.*
- Tegyek le hát na!
*Az már a kisebbik baja, hogy a nyálas kendő éri arcát. Mert amikor már kissé lenyugodott már maga is látja miért is tette azt vele a nő amit. Arca vöröslik mint egy szép alma, legalább annyira a dühtől mint a szégyentől. Az pedig egyáltalán nem segít rajta, hogy Selmyra is jót szórakozik rajta.
Ami viszont egy hatalmas lapátot tesz az egészre. Amikor is egy újabb hangot hall meg. Miszerint varázsitalokért érdeklődnek.
Nimo meglepett arccal fordul oda még Zhemira karjaiban Alesian felé. Na ekkor válik arca igazán vörössé.*
- Elég!
*Morog rá Zhaemirára, aki munkája végeztével tán szorításából enged annyit, hogy most térdét befúrva maga és a nő teste közé, így elnyomja magát tőle.
Hangos puffanással ér földet. Ám gyorsan felpattan.
Szúrós tekintetét egy ideig Zhaemirán tartja fenyegetően. Majd öltözetét kezdi el megigazítani és leporolni. Még csoda blúza nem gombolódott ki végig a nagy birkózásban.*
- Elnézést kérek ezért a.
*Fordul vissza egy pillanatra Zhaemira felé, majd szürkés tekintete ismét Alesianra kerül. Igaz feje továbbra is vöröslik az előbbi látvány miatt, így tekintetét alig ha tudja teljes mértékben a férfin hagyni. Inkább tekintget más irányba. Mondjuk a mosómedve látványa kifejezetten érdekes és aranyos is. Tökéletes arra, hogy elkerülje ezt a szégyenteljes pillanatokat amiket át kellett élnie.*
- Kellemetlenségért. Annimon vagyok, jól hallottam hát? Varázsitalt keres? Mert akkor jó helyen jár. Mit tehetek önért?
*Lép vissza dobozához, hogy abból ismét elővegye papirosát amin ha a két lány rálát, láthatják is a hashajtó rendelésének kezdeti írását. Amit már át is húzott.*
3247. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-06-15 10:50:53
Üzenet elküldve: 2026-06-15 10:50:53
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Szürke légió//
//Az orkok nyomában//
// Zárás //
- Nem úgy ismerlek, mint aki sokáig semmit nem fog csinálni.* Mondja neki a tündér.*
- Majd még kereslek a varjú miatt, de ne feledkezz meg róla. Könnyen tanulnak, okos kis bestiák.* Add búcsú tanácsot, aztán távozik.*
//Halvány Felhőszín//
*A Tanácsházáról távozva a piac felé veszi az irányt, hogy pótolja az elveszített varázsitalt. Zápor mellette üget lelkesen, miközben szemét nyitva tartva figyeli a környezetét, hátha valaki elejt valami finomságot. Alesiannak ma malaca lehet, mert ahogy alkimista után kutat meghal egy hangot, amint verses formában hirdeti a bájitalait. Arra veszi hát az irányt. Meg is pillantja a kis törpe fajtársát, de ekkor bizony történik valami, ami megtorpanásra készteti. Mellette pletykálkodó asszonyok módfelett szaftos dologról cseverésznek. Lába rögtön gyökeret ver és hegyes fülét csak úgy hegyezi. Addig itt is marad, amíg ezek az asszonyok ezt beszélik ki, de amikor rátérnek a káposztás rétes receptjére, akkor ő is befejezi a hallgatózást. Ennyi idő Zápornak is elég volt, hogy egy darabka kiflit valahonnan előkaparjon. Már a morzsákat tisztogatja a pofájáról, amikor a fiú mozgásra noszogatja. Megközelíti a varázsitalos tündért, de addigra osztódott még két fele.*
- Teysus ma bőséges kedvében van, úgy látom.* Húzza ki magát és kissé még le is porolja a ruháját. Három lány jobb, mint egy. Megközelíti a triót.*
- Teysus áldja meg a hölgyeket! Ha jól hallottam itt varázsitalokat árulnak.* Még kicsit meg is hajól főleg a gnóm lány irányába.*
~ Micsoda szerencse! Egy gnóm szépség, ami ritka látvány. ~* Örvendezik magában a szerencséjének.*
- Én Tökvirág Alesian vagyok, színész, bárd és kalandor, Teysus alázatos szolgája. Ő pedig a társam Zápor!* Újfent enyhén meghajol és a mosómedve szintén így tesz. Két hátsó lábára állva, gomb szemeket meresztve meghajtja magát, ahogy azt illik. A tündér közben közelebbről megnézi magának mind a három fehérnépet. Egy kicsi, cuki fajtárs bozontos hajjal. Kedvére való látvány, szívesen bele is kapaszkodna abba a hajba. Aztán valami egyszerű, nem túl szép emberi fruska. Legalább nem túl magas, de elég egyszerűnek tűnik. Talán paraszt, vagy városi egyszerű lányka, ha nem büdös, akkor hátulról még az is megteszi. Látott már rosszabbat. Végül pedig a társaság üde színfoltja az elegáns gnóm hölgyike. Szép fekete haj, divatos ruházat, finom ékszerek és persze az ezzel járó hűvös elegancia. Rá igyekszik a legjobb benyomást tenni. Nem pofátlanul, de jelzésértékűen elidőzik rajta a pillantása. Finoman jelezve, hogy tetszik, amit lát, de végül a tündér felé fordul és várja a választ a kérdésére.*
//Az orkok nyomában//
// Zárás //
- Nem úgy ismerlek, mint aki sokáig semmit nem fog csinálni.* Mondja neki a tündér.*
- Majd még kereslek a varjú miatt, de ne feledkezz meg róla. Könnyen tanulnak, okos kis bestiák.* Add búcsú tanácsot, aztán távozik.*
//Halvány Felhőszín//
*A Tanácsházáról távozva a piac felé veszi az irányt, hogy pótolja az elveszített varázsitalt. Zápor mellette üget lelkesen, miközben szemét nyitva tartva figyeli a környezetét, hátha valaki elejt valami finomságot. Alesiannak ma malaca lehet, mert ahogy alkimista után kutat meghal egy hangot, amint verses formában hirdeti a bájitalait. Arra veszi hát az irányt. Meg is pillantja a kis törpe fajtársát, de ekkor bizony történik valami, ami megtorpanásra készteti. Mellette pletykálkodó asszonyok módfelett szaftos dologról cseverésznek. Lába rögtön gyökeret ver és hegyes fülét csak úgy hegyezi. Addig itt is marad, amíg ezek az asszonyok ezt beszélik ki, de amikor rátérnek a káposztás rétes receptjére, akkor ő is befejezi a hallgatózást. Ennyi idő Zápornak is elég volt, hogy egy darabka kiflit valahonnan előkaparjon. Már a morzsákat tisztogatja a pofájáról, amikor a fiú mozgásra noszogatja. Megközelíti a varázsitalos tündért, de addigra osztódott még két fele.*
- Teysus ma bőséges kedvében van, úgy látom.* Húzza ki magát és kissé még le is porolja a ruháját. Három lány jobb, mint egy. Megközelíti a triót.*
- Teysus áldja meg a hölgyeket! Ha jól hallottam itt varázsitalokat árulnak.* Még kicsit meg is hajól főleg a gnóm lány irányába.*
~ Micsoda szerencse! Egy gnóm szépség, ami ritka látvány. ~* Örvendezik magában a szerencséjének.*
- Én Tökvirág Alesian vagyok, színész, bárd és kalandor, Teysus alázatos szolgája. Ő pedig a társam Zápor!* Újfent enyhén meghajol és a mosómedve szintén így tesz. Két hátsó lábára állva, gomb szemeket meresztve meghajtja magát, ahogy azt illik. A tündér közben közelebbről megnézi magának mind a három fehérnépet. Egy kicsi, cuki fajtárs bozontos hajjal. Kedvére való látvány, szívesen bele is kapaszkodna abba a hajba. Aztán valami egyszerű, nem túl szép emberi fruska. Legalább nem túl magas, de elég egyszerűnek tűnik. Talán paraszt, vagy városi egyszerű lányka, ha nem büdös, akkor hátulról még az is megteszi. Látott már rosszabbat. Végül pedig a társaság üde színfoltja az elegáns gnóm hölgyike. Szép fekete haj, divatos ruházat, finom ékszerek és persze az ezzel járó hűvös elegancia. Rá igyekszik a legjobb benyomást tenni. Nem pofátlanul, de jelzésértékűen elidőzik rajta a pillantása. Finoman jelezve, hogy tetszik, amit lát, de végül a tündér felé fordul és várja a választ a kérdésére.*
3246. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-06-14 20:32:54
Üzenet elküldve: 2026-06-14 20:32:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Halvány Felhőszín//
*Selmyrában nem csitul a gyanakvás, így az erszényke sem kerül elő. Állát fentebb szegi, jelentőségteljesen pillant barátnőjére. Amaz ismerheti már annyira a gnóm arckifejezését, hogy rájöjjön, ebből itt üzlet a mai napon nem lesz. Nem bízik az eladóban, hiszen se papírt nem tud mutatni, hogy hitelességét igazolja, se információt arról, merre találnak hitelességet. Az alkimista a laborban van, vagy a kaszárnyában, ám éppúgy lehet a templomnál, vagy a városnak bármelyik fogadójában a latrina felett, kétrét görnyedve. Üres szavaknak véli csupán a megállapítást, melyet bárki mondhat, hova tovább bárki tudhat, aki kicsit is tisztában van azzal, ki-kicsoda a városban és milyen tisztségeket tölt be.*
-Értem.
*A válasz egészen kurta, már-már gyors, gondtalan, szórakozott. Az üzlet elúszott, legalább is az adott pillanatban, biztosan.*
-Meggondoljuk az ajánlatot, s majd később visszalátogatunk.
*Ő nem törődik sokat a tintával a tündér arcán, jobban lefoglalja az, honnan fognak hashajtót szerezni a híres-neves alkalomra. Fejében már kutakodik a patikárius neve, helye után, illetve azon gondolkodik, hogyan is vázolja fel, mire van szüksége, hogy az véletlenül se jusson apja fülébe, így elkerülve a gyanú legkisebb árnyékát is, miután a „mesterre” rájött a szapora. Már fordulna meg, hogy elinduljon, mikor megüti a fülét a kérdés.
Akármilyen gonosznak, pökhendinek is tűnhet a gnóm, nincs benne rosszindulat, legalább is nem azok felé, akik nem ártottak -vélt vagy valós mód- neki, egyszerűen csak félti az aranyát. Megdolgozott érte, sok munkája volt benne. Ám a jó asztaltársaságot sosem utasítja el, ráadásul teli hassal a beszélgetés is jobban gördül, ki tudja, talán még valami érdekeset is megtudnak a tüneménytől -vagy a tüneményről.*
-Felőlem velünk tarthatsz, ha Raanus kisasszonyt nem za…-*ám a mondat végére már nem ér, mivel Zhaemira a szó legszorosabb értelmében kapja (már ha sikerül) a hóna alá az idegent, hogy nyálas keszkenőjével kényszeresen sikálhassa tisztára a másik arcát.*
*Megvolt már a maga küzdelme a lánnyal a tisztogatás terén, volt ott már nagy hiszti és veszekedés is, ám a berögzült szokásokon változtatni már nem lehet, így Selmy határozott bólogatással, de kifejezetten vidáman, kárörvendő jókedvvel nyugtázza az állítást, illetve azt, most nem ő az áldozat!*
-Igazat mond, ha hagyod magad, előbb szabadulsz! -*bólogat nagy beleéléssel, a fülében lógó fülbevalók csak úgy csilingenek a mozdulatban.*- Induljunk hát, egészen megéheztem, ha meg korog a hasam, nem tudok gondolkodni! Morcos leszek akkor, aztán nem hiányzik senkinek sem a dráma!
*Hiszen legutóbb is, amikor éhség tört rá a piacon, csak Zhaemiranak köszönhető, hogy nem verekedett össze az egyik törpeasszonnyal a posztómérő kalmár portékáján.*
-Menjünk hát a Pegazusba, a vendégeim vagytok az ebédre, csak haladjunk. Már egészen ingerültnek érzem magam!
A hozzászólás írója (Selmyra Mesgrel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.06.14 20:34:12
*Selmyrában nem csitul a gyanakvás, így az erszényke sem kerül elő. Állát fentebb szegi, jelentőségteljesen pillant barátnőjére. Amaz ismerheti már annyira a gnóm arckifejezését, hogy rájöjjön, ebből itt üzlet a mai napon nem lesz. Nem bízik az eladóban, hiszen se papírt nem tud mutatni, hogy hitelességét igazolja, se információt arról, merre találnak hitelességet. Az alkimista a laborban van, vagy a kaszárnyában, ám éppúgy lehet a templomnál, vagy a városnak bármelyik fogadójában a latrina felett, kétrét görnyedve. Üres szavaknak véli csupán a megállapítást, melyet bárki mondhat, hova tovább bárki tudhat, aki kicsit is tisztában van azzal, ki-kicsoda a városban és milyen tisztségeket tölt be.*
-Értem.
*A válasz egészen kurta, már-már gyors, gondtalan, szórakozott. Az üzlet elúszott, legalább is az adott pillanatban, biztosan.*
-Meggondoljuk az ajánlatot, s majd később visszalátogatunk.
*Ő nem törődik sokat a tintával a tündér arcán, jobban lefoglalja az, honnan fognak hashajtót szerezni a híres-neves alkalomra. Fejében már kutakodik a patikárius neve, helye után, illetve azon gondolkodik, hogyan is vázolja fel, mire van szüksége, hogy az véletlenül se jusson apja fülébe, így elkerülve a gyanú legkisebb árnyékát is, miután a „mesterre” rájött a szapora. Már fordulna meg, hogy elinduljon, mikor megüti a fülét a kérdés.
Akármilyen gonosznak, pökhendinek is tűnhet a gnóm, nincs benne rosszindulat, legalább is nem azok felé, akik nem ártottak -vélt vagy valós mód- neki, egyszerűen csak félti az aranyát. Megdolgozott érte, sok munkája volt benne. Ám a jó asztaltársaságot sosem utasítja el, ráadásul teli hassal a beszélgetés is jobban gördül, ki tudja, talán még valami érdekeset is megtudnak a tüneménytől -vagy a tüneményről.*
-Felőlem velünk tarthatsz, ha Raanus kisasszonyt nem za…-*ám a mondat végére már nem ér, mivel Zhaemira a szó legszorosabb értelmében kapja (már ha sikerül) a hóna alá az idegent, hogy nyálas keszkenőjével kényszeresen sikálhassa tisztára a másik arcát.*
*Megvolt már a maga küzdelme a lánnyal a tisztogatás terén, volt ott már nagy hiszti és veszekedés is, ám a berögzült szokásokon változtatni már nem lehet, így Selmy határozott bólogatással, de kifejezetten vidáman, kárörvendő jókedvvel nyugtázza az állítást, illetve azt, most nem ő az áldozat!*
-Igazat mond, ha hagyod magad, előbb szabadulsz! -*bólogat nagy beleéléssel, a fülében lógó fülbevalók csak úgy csilingenek a mozdulatban.*- Induljunk hát, egészen megéheztem, ha meg korog a hasam, nem tudok gondolkodni! Morcos leszek akkor, aztán nem hiányzik senkinek sem a dráma!
*Hiszen legutóbb is, amikor éhség tört rá a piacon, csak Zhaemiranak köszönhető, hogy nem verekedett össze az egyik törpeasszonnyal a posztómérő kalmár portékáján.*
-Menjünk hát a Pegazusba, a vendégeim vagytok az ebédre, csak haladjunk. Már egészen ingerültnek érzem magam!
A hozzászólás írója (Selmyra Mesgrel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.06.14 20:34:12
3245. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-06-13 07:33:32
Üzenet elküldve: 2026-06-13 07:33:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Halvány Felhőszín//
*Hogy az mennyire okos vagy sem, talán nem is számít – a kis tündérlányka jót nevetgél a szavain, amitől rögvest sokkal kedvelhetőbb fizimiskája lesz. Visszamosolyog rá, és ez a mosoly egy kissé még szélesebb lesz, amikor meglátja a friss tintacseppet a leány arcán. Nem szól rá semmit, sora sincs most annak, hiszen Selmyra végül kereken kimondja a kis kufárnak hogy mi portékát keres. És nem csak a kérésének ad hangot, hanem a kételyeinek is.*
- Óh..! *-halk sóhaja egészen elveszik a piac forgatagában.
A maga részéről nem sokat gondol arra, hogy az apró teremtés esetleg csupán csaló lenne, de barátnője szavai nyomán maga is rájön, hogy bizony ez a kártya is benne van a negyvenespakliban. Derűs oldalpillantással les a gnóm arcára, majd vissza a tündérkére, aki a szépen sorjázó kérdések nyomán lassan maga is úgy néz ki, mintha bevett volna egy keveset valami szorulás elleni panáceából.
Persze nem hibáztatja ezért, dehogy is! Nagyon is élénken emlékszik még arra a délelőttre, amikor Mesgrel uraság és asszonyság előtt állt a szőnyeg szélén, és a két gnóm egymást felváltva faggatta őt. „Milyen referenciákat tud felmutatni nevelőnői tevékenységéről?” Hát, gondolta akkor, mi a retek az a referencica? „Milyen ajánlásai vannak korábbi munkaadóitól?” No hát, az egyik mindig azt ajánlotta, hogy ha szaggat a térde, akkor mozsárban összetört és langyos mézzel elkevert csalánleveleket tegyen rá pakolásnak. „Milyen garanciát tud vállalni arra, hogy legkisebb lánygyermekünk fejlődésére és javára váló ideákat, illetve a későbbi életvitelének színvonalát javító tevékenységek alapjait adja át neki?” Ezt a kérdést meg úgy általánosságban nem is értette. De végül valahogy a két gnóm csak felfogadta őt, és ezután ismerte meg Selmyrát. És barátnője most nagyon-nagyon emlékezteti őt a szüleire, még ha erről az nem is tud.
Mintha csak véletlenül tenné ahogy bal lábáról a jobb lábára áll, könyökével gyengéden megérinti a gnóm felkarját. „Ne kínozzad már”, üzeni a mozdulat.*
- Nem is hangzik rosszú'! *-rá is bólint Selmyra szavaira. Hogy melyikre gondol – az evésre vagy ivásra, azt nem fűzi hozzá. Persze ez utóbbi terén majd észnél kell lennie, nem is tán maga miatt, hanem terelgetett kiscsibéje végett; hiszen Mesgrel uraság valószínűleg kitépkedné a saját bajszát, ha a leánya erőst becsiccsentve keveredne haza a délután közepe táján.
Szemei újra a tündérleány felé fordulnak ahogy az szinte félénken elcsipogja magát. Szájzugai újra felfelé görbülnek.*
- Há' hogy te hová mész, abba nekem nem sok szavam van. *-megingatja a fejét. A kosarat a földre ereszti, s ahogy felegyenesedik, ujjaival kiemel belőle egy kendőt.-* De abba' tán van, hogy hogyan mész akárhova is.
*Előre lép, és -ha sikerül- úgy kapja el a tündérlányt, ahogy a tapasztalt juhász a birkát: a hóna alá fogva őt, hogy ficánkolni se tudjon. Csak a kis szárnyacskáira vigyáz, hogy azokat ne roppantsa meg valahogy. Szájához emeli a kendőt, és ráköp annak sarkára, majd azzal kezdi el suvickolni a tintafoltot a leány arcán.*
- Haggyad magad kiscsibém, *-duruzsolja halkan-* hamarább szabadú'sz!
*Hogy az mennyire okos vagy sem, talán nem is számít – a kis tündérlányka jót nevetgél a szavain, amitől rögvest sokkal kedvelhetőbb fizimiskája lesz. Visszamosolyog rá, és ez a mosoly egy kissé még szélesebb lesz, amikor meglátja a friss tintacseppet a leány arcán. Nem szól rá semmit, sora sincs most annak, hiszen Selmyra végül kereken kimondja a kis kufárnak hogy mi portékát keres. És nem csak a kérésének ad hangot, hanem a kételyeinek is.*
- Óh..! *-halk sóhaja egészen elveszik a piac forgatagában.
A maga részéről nem sokat gondol arra, hogy az apró teremtés esetleg csupán csaló lenne, de barátnője szavai nyomán maga is rájön, hogy bizony ez a kártya is benne van a negyvenespakliban. Derűs oldalpillantással les a gnóm arcára, majd vissza a tündérkére, aki a szépen sorjázó kérdések nyomán lassan maga is úgy néz ki, mintha bevett volna egy keveset valami szorulás elleni panáceából.
Persze nem hibáztatja ezért, dehogy is! Nagyon is élénken emlékszik még arra a délelőttre, amikor Mesgrel uraság és asszonyság előtt állt a szőnyeg szélén, és a két gnóm egymást felváltva faggatta őt. „Milyen referenciákat tud felmutatni nevelőnői tevékenységéről?” Hát, gondolta akkor, mi a retek az a referencica? „Milyen ajánlásai vannak korábbi munkaadóitól?” No hát, az egyik mindig azt ajánlotta, hogy ha szaggat a térde, akkor mozsárban összetört és langyos mézzel elkevert csalánleveleket tegyen rá pakolásnak. „Milyen garanciát tud vállalni arra, hogy legkisebb lánygyermekünk fejlődésére és javára váló ideákat, illetve a későbbi életvitelének színvonalát javító tevékenységek alapjait adja át neki?” Ezt a kérdést meg úgy általánosságban nem is értette. De végül valahogy a két gnóm csak felfogadta őt, és ezután ismerte meg Selmyrát. És barátnője most nagyon-nagyon emlékezteti őt a szüleire, még ha erről az nem is tud.
Mintha csak véletlenül tenné ahogy bal lábáról a jobb lábára áll, könyökével gyengéden megérinti a gnóm felkarját. „Ne kínozzad már”, üzeni a mozdulat.*
- Nem is hangzik rosszú'! *-rá is bólint Selmyra szavaira. Hogy melyikre gondol – az evésre vagy ivásra, azt nem fűzi hozzá. Persze ez utóbbi terén majd észnél kell lennie, nem is tán maga miatt, hanem terelgetett kiscsibéje végett; hiszen Mesgrel uraság valószínűleg kitépkedné a saját bajszát, ha a leánya erőst becsiccsentve keveredne haza a délután közepe táján.
Szemei újra a tündérleány felé fordulnak ahogy az szinte félénken elcsipogja magát. Szájzugai újra felfelé görbülnek.*
- Há' hogy te hová mész, abba nekem nem sok szavam van. *-megingatja a fejét. A kosarat a földre ereszti, s ahogy felegyenesedik, ujjaival kiemel belőle egy kendőt.-* De abba' tán van, hogy hogyan mész akárhova is.
*Előre lép, és -ha sikerül- úgy kapja el a tündérlányt, ahogy a tapasztalt juhász a birkát: a hóna alá fogva őt, hogy ficánkolni se tudjon. Csak a kis szárnyacskáira vigyáz, hogy azokat ne roppantsa meg valahogy. Szájához emeli a kendőt, és ráköp annak sarkára, majd azzal kezdi el suvickolni a tintafoltot a leány arcán.*
- Haggyad magad kiscsibém, *-duruzsolja halkan-* hamarább szabadú'sz!
3244. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-06-12 23:05:28
Üzenet elküldve: 2026-06-12 23:05:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Halvány Felhőszín//
*Nem is rosszallásból nézett maga köré. Ha gyönyörködni akar a semmiben a másik, váljon egészségére. Pusztán csak meglepte. Már kezdte azt hinni, hogy a leány esetleg rövidlátó és pusztán csak eltévesztette a ládiákát és valami standnak nézte.
Ám a furcsa tekintetek itt még nem érnek végett. Hajaj. Sőt mondhatni a helyzet egyre csak kényelmetlenebb lett. Őszintesége, kedves hangszíne és bizalmaskodó közelsége nem azt érte el a kettősnél mint amit várt.
Mi több, most már kezdő úgy érezni, hogy a kettős őt nézi valaki olyannak akinek nincs sütni valója.
Visszakérdezése amivel csak azt akarta suggalni, hogy figyelt és kíváncsi az esetleges egyéb kérésekre bajokra. Ehelyett egy teljes kioktatást kap.
Pislog is párat a Zhaemira válaszára. Majd egy jó kacagásba is kezd. Amit ideje korán igyekezett is elfojtani. Azzal kezével amiben még a tintába mártott toll is volt. Ezzel egy aprócska cseppet hintve saját arcára amit egyelőre nem is vett észre. Pusztán későbbiekben, amikor is amaz úgy dönt lassan lecsordogál enyhén szeplős arcán. Amit a beszélgetés során egyszer el fog húzni, ezzel egy szép foltot kenve arcára.*
- Értem értem, persze.
*Mondja mosolyogva Zhaemirának egy két bólintással együtt. Majd tekintetét a másik magyarázkodóra fogja. Aki inkább mintha vádaskodásba kezdett. Még fejét is visszahúzza Annimon, mikor Selmyra a nyakát nyújtóztatja felé, mint valami tyúk. A kérdéseket pedig úgy teszi fel, mintha ő ide járna átvágni a népeket. Nimo persze megszeppenve néz a másikra. Eddig is voltak bizalmatlankodó vevői. De ez a fajta hozzáállás bizony első.*
- Kérem, kérem. Erre igazán semmi szükség.
*Próbálkozik enyhíteni a másik kedélyeit, és rögvest meg is magyarázza a helyzetét.*
- Cagon úr, valószínűleg a laborjában, vagy a kaszárnyában tevékenykedik. A papíros pedig nála van, mivel ő folytatja az árúsítást, én csak a kézbesítő vagyok. Illetve tudom pontosan, hogy néz ez ki. Nem kegyelme az első aki ezt szóvá tette és, hogy megnyugtathatom a fizetést az árú átvételekor kell megtenni. Nem előtte.
*Teszi csípőre a kezét magabiztosan. Mint akiről csak leperegtek az ilyesféle vádak. Persze ez csak a küllem. Belül a lélektükrök mélyén, ha igazán mélyen néznek bele. Nimo síkit.*
~ HOGY NEM GONDOLTÁL ERRE TE FÉLŐRÜLT! MEG AZ A NAGY MELÁK IS! EZT SÜRGÖSEN PÓTOLNOD KELL TE SZERENCSÉTLEN! ~
*Ha valaki tán képes lenne gondolatait elolvasni, bizony megsüketülne a visításban. Erről a fajta belső vívódásról pusztán egy apró izzadtság csepp mutatkozik, ami halántéka szélén kezd leperegni. Ami aztán hosszú bozontos hajába szívódik fel félúton.
Bár a tinta maszatos arc, így sem fog sokat segíteni a helyzetén de ő megtette amit lehetett.*
- Nos khm.
*Töri meg a fejében szóló sikítást és az esetleges néma csendet.*
- Hashajtó, felírom maguknak. Ha még érdekelt, de ha így van akkor egy nevet, szállítási címet és időt kérek.
*Az esetleges üzletelés végeztével, amikor Selmyra barátosnéjára néz és felteszi kérdését. Nimo hasa halkan felmorog. Fel is tekint az égre, és bizony elég magasan jár ahhoz, hogy ebédidőt tartson maga is.*
- Hmm. Esetleg magukkal tarthatok?
*Azt már nem teszi hozzá, hogy amiatt mert amúgy nem szeret egyedül étkezni. Így is sokszor magányosnak érzi magát Nixo kúriáján hiába kedvesen vele a többi cselédek. Néha nem igazán találja a helyét.*
*Nem is rosszallásból nézett maga köré. Ha gyönyörködni akar a semmiben a másik, váljon egészségére. Pusztán csak meglepte. Már kezdte azt hinni, hogy a leány esetleg rövidlátó és pusztán csak eltévesztette a ládiákát és valami standnak nézte.
Ám a furcsa tekintetek itt még nem érnek végett. Hajaj. Sőt mondhatni a helyzet egyre csak kényelmetlenebb lett. Őszintesége, kedves hangszíne és bizalmaskodó közelsége nem azt érte el a kettősnél mint amit várt.
Mi több, most már kezdő úgy érezni, hogy a kettős őt nézi valaki olyannak akinek nincs sütni valója.
Visszakérdezése amivel csak azt akarta suggalni, hogy figyelt és kíváncsi az esetleges egyéb kérésekre bajokra. Ehelyett egy teljes kioktatást kap.
Pislog is párat a Zhaemira válaszára. Majd egy jó kacagásba is kezd. Amit ideje korán igyekezett is elfojtani. Azzal kezével amiben még a tintába mártott toll is volt. Ezzel egy aprócska cseppet hintve saját arcára amit egyelőre nem is vett észre. Pusztán későbbiekben, amikor is amaz úgy dönt lassan lecsordogál enyhén szeplős arcán. Amit a beszélgetés során egyszer el fog húzni, ezzel egy szép foltot kenve arcára.*
- Értem értem, persze.
*Mondja mosolyogva Zhaemirának egy két bólintással együtt. Majd tekintetét a másik magyarázkodóra fogja. Aki inkább mintha vádaskodásba kezdett. Még fejét is visszahúzza Annimon, mikor Selmyra a nyakát nyújtóztatja felé, mint valami tyúk. A kérdéseket pedig úgy teszi fel, mintha ő ide járna átvágni a népeket. Nimo persze megszeppenve néz a másikra. Eddig is voltak bizalmatlankodó vevői. De ez a fajta hozzáállás bizony első.*
- Kérem, kérem. Erre igazán semmi szükség.
*Próbálkozik enyhíteni a másik kedélyeit, és rögvest meg is magyarázza a helyzetét.*
- Cagon úr, valószínűleg a laborjában, vagy a kaszárnyában tevékenykedik. A papíros pedig nála van, mivel ő folytatja az árúsítást, én csak a kézbesítő vagyok. Illetve tudom pontosan, hogy néz ez ki. Nem kegyelme az első aki ezt szóvá tette és, hogy megnyugtathatom a fizetést az árú átvételekor kell megtenni. Nem előtte.
*Teszi csípőre a kezét magabiztosan. Mint akiről csak leperegtek az ilyesféle vádak. Persze ez csak a küllem. Belül a lélektükrök mélyén, ha igazán mélyen néznek bele. Nimo síkit.*
~ HOGY NEM GONDOLTÁL ERRE TE FÉLŐRÜLT! MEG AZ A NAGY MELÁK IS! EZT SÜRGÖSEN PÓTOLNOD KELL TE SZERENCSÉTLEN! ~
*Ha valaki tán képes lenne gondolatait elolvasni, bizony megsüketülne a visításban. Erről a fajta belső vívódásról pusztán egy apró izzadtság csepp mutatkozik, ami halántéka szélén kezd leperegni. Ami aztán hosszú bozontos hajába szívódik fel félúton.
Bár a tinta maszatos arc, így sem fog sokat segíteni a helyzetén de ő megtette amit lehetett.*
- Nos khm.
*Töri meg a fejében szóló sikítást és az esetleges néma csendet.*
- Hashajtó, felírom maguknak. Ha még érdekelt, de ha így van akkor egy nevet, szállítási címet és időt kérek.
*Az esetleges üzletelés végeztével, amikor Selmyra barátosnéjára néz és felteszi kérdését. Nimo hasa halkan felmorog. Fel is tekint az égre, és bizony elég magasan jár ahhoz, hogy ebédidőt tartson maga is.*
- Hmm. Esetleg magukkal tarthatok?
*Azt már nem teszi hozzá, hogy amiatt mert amúgy nem szeret egyedül étkezni. Így is sokszor magányosnak érzi magát Nixo kúriáján hiába kedvesen vele a többi cselédek. Néha nem igazán találja a helyét.*
3243. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-06-11 23:57:08
Üzenet elküldve: 2026-06-11 23:57:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
/Halvány Felhőszín//
*Fogalma sincs, hogy hogy csinálnak a csikók tavasszal, nem hogy nem ért a lovakhoz, még fél is tőlük. Magasak is, harapnak is, rúgnak is, no és azok a fogak…!
A lány még a gondolatba is berzenkedve rázkódik bele, élesen szusszantva dörzsölgeti le az alkarjaira kúszó libabőrt, egyre csak ingatva a fejét.*
-Butaságokat mondasz, kifejezetten szép lány vagy, mert jobb ha tudod, Zhaemira Raamus, én csúnya emberekkel nem barátkozom! Ha rút lennél, nem is lehetnél a közelembe, rontanád az összképet!
*Jelentőségteljesen pillant fel a lányra, határozott bólogatással ad helyet saját igazának, melyet mindenképp a standhoz érkezés előtt kell tudatnia a másikkal.
Aztán nagyot fordul a világ. Kincs, ami nincs. Ha nincs mit végig mérni, hát ő akkor is megnézi magának, ha kell, a nagy semmit! Végül a galambszürke tekintet a tündéren időzik el. Szorosan fonja karba mellkasa előtt a kezét, talán a visszautasítás jele ez, talán fázik, ám az is meglehet csak, hogy komfortot keres. Fél kezét a szájához emeli, hülykujjával alsóajka simogatásába kezd, mint ahogy általában mindig teszi, ha valamin nagyon gondolkodik.
Iparos család sarjaként a legelső és legfontosabb kérdés, ami átsuhan az agyán az árus minősége és hitelessége. Hiszen miféle kufár az, akinek nincs portékája? És ha előveszi azt a bizonyos pergament a tollal, mi az esély rá, hogy valóban el is jut a rendelés az alkimistához? Egyszerűbb lenne futárt küldetni, egyenesen a mesterhez, leadva számára a rendelést. Selmyrának nem tetszik ez a koncepció, és látszik is rajta. Nem bízik meg a tündérben, a taníttatása és vére nem engedi.
A tündér értetlenkedik, hebeg-habog, zavartan néz rájuk. Selmy valami hasonló képet vághat, bár ő inkább azt nem érti, hogy a szárnyas tünemény mit nem ért. Ha most tudna Zhaemira gondolatai között olvasni felvidulna, miféle összehangban vannak, mert az ő fejében is hasonló megállapítás üt szöget. Bár a tündér emberfeletti szépséggel bír, talán mégsem ő a legélesebb kés a fiókban. Türelemmel hallgatja társalkodónője eszmefejtését, ahogy igyekszik Nimot rávezetni a nyelvészet rejtelmeire, illetve arra, végül is mit keresnek pontosan. Végül a gnóm mélyet sóhajt, mutatóujja köré csavargatja laza, fonatokkal díszített konytából kilógó tincseit, így próbálva még inkább göndöríteni őket, csak aztán szólal meg.*
-Hashajtót keresünk, olyat is főz-e a te mestered, vagy inkább patikáriushoz, füves asszonyhoz menjünk érte? -*nyakát kinyújtja, körbepillant.*-Hol van most egyáltalán a mestered? Aztán van-e róla hitellel bíró pergamened, hogy te az ő nevében árulsz? Mert árusnak bárki mondhatja magát, leány! De valljuk meg, fura az olyan kufár, akinek nincs mivel kereskednie.
*Várja a papírt, egész türelemmel, hátha bebizonyítják neki, hogy jó helyen járnak, ám ha rövid időn belül nem győzik meg arról, hogy az eladás nem valós és az eladó nem törvényes, hát pillanatokon belül hajlandó tovább sétálni, hogy egereket kezdjen el nézegetni valahol máshol. Tekintete egy pillanatra sokatmondóan siklik barátnőjére.*
-Egészene megéheztem, ezután elmehetnénk enni valamit. No meg inni is! -*teszi hozzá valamivel halkabban, nehogy megzavarja a tündért az üzletben, amit talán kötni igyekszik….velük.*
*Fogalma sincs, hogy hogy csinálnak a csikók tavasszal, nem hogy nem ért a lovakhoz, még fél is tőlük. Magasak is, harapnak is, rúgnak is, no és azok a fogak…!
A lány még a gondolatba is berzenkedve rázkódik bele, élesen szusszantva dörzsölgeti le az alkarjaira kúszó libabőrt, egyre csak ingatva a fejét.*
-Butaságokat mondasz, kifejezetten szép lány vagy, mert jobb ha tudod, Zhaemira Raamus, én csúnya emberekkel nem barátkozom! Ha rút lennél, nem is lehetnél a közelembe, rontanád az összképet!
*Jelentőségteljesen pillant fel a lányra, határozott bólogatással ad helyet saját igazának, melyet mindenképp a standhoz érkezés előtt kell tudatnia a másikkal.
Aztán nagyot fordul a világ. Kincs, ami nincs. Ha nincs mit végig mérni, hát ő akkor is megnézi magának, ha kell, a nagy semmit! Végül a galambszürke tekintet a tündéren időzik el. Szorosan fonja karba mellkasa előtt a kezét, talán a visszautasítás jele ez, talán fázik, ám az is meglehet csak, hogy komfortot keres. Fél kezét a szájához emeli, hülykujjával alsóajka simogatásába kezd, mint ahogy általában mindig teszi, ha valamin nagyon gondolkodik.
Iparos család sarjaként a legelső és legfontosabb kérdés, ami átsuhan az agyán az árus minősége és hitelessége. Hiszen miféle kufár az, akinek nincs portékája? És ha előveszi azt a bizonyos pergament a tollal, mi az esély rá, hogy valóban el is jut a rendelés az alkimistához? Egyszerűbb lenne futárt küldetni, egyenesen a mesterhez, leadva számára a rendelést. Selmyrának nem tetszik ez a koncepció, és látszik is rajta. Nem bízik meg a tündérben, a taníttatása és vére nem engedi.
A tündér értetlenkedik, hebeg-habog, zavartan néz rájuk. Selmy valami hasonló képet vághat, bár ő inkább azt nem érti, hogy a szárnyas tünemény mit nem ért. Ha most tudna Zhaemira gondolatai között olvasni felvidulna, miféle összehangban vannak, mert az ő fejében is hasonló megállapítás üt szöget. Bár a tündér emberfeletti szépséggel bír, talán mégsem ő a legélesebb kés a fiókban. Türelemmel hallgatja társalkodónője eszmefejtését, ahogy igyekszik Nimot rávezetni a nyelvészet rejtelmeire, illetve arra, végül is mit keresnek pontosan. Végül a gnóm mélyet sóhajt, mutatóujja köré csavargatja laza, fonatokkal díszített konytából kilógó tincseit, így próbálva még inkább göndöríteni őket, csak aztán szólal meg.*
-Hashajtót keresünk, olyat is főz-e a te mestered, vagy inkább patikáriushoz, füves asszonyhoz menjünk érte? -*nyakát kinyújtja, körbepillant.*-Hol van most egyáltalán a mestered? Aztán van-e róla hitellel bíró pergamened, hogy te az ő nevében árulsz? Mert árusnak bárki mondhatja magát, leány! De valljuk meg, fura az olyan kufár, akinek nincs mivel kereskednie.
*Várja a papírt, egész türelemmel, hátha bebizonyítják neki, hogy jó helyen járnak, ám ha rövid időn belül nem győzik meg arról, hogy az eladás nem valós és az eladó nem törvényes, hát pillanatokon belül hajlandó tovább sétálni, hogy egereket kezdjen el nézegetni valahol máshol. Tekintete egy pillanatra sokatmondóan siklik barátnőjére.*
-Egészene megéheztem, ezután elmehetnénk enni valamit. No meg inni is! -*teszi hozzá valamivel halkabban, nehogy megzavarja a tündért az üzletben, amit talán kötni igyekszik….velük.*
3242. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-06-10 20:07:36
Üzenet elküldve: 2026-06-10 20:07:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Halvány Felhőszín//
*Egészen meglepődik egy pillanatra s még egyre, ahogy Selmyrát úgy futja el a méreg, mint ahogy a láng kap a szalmacsomóba. No nem azért – megérti ő azt, hogy miért lett egészen paprikás kis barátnője hangulata. Hiszen maga sem szeretné, ha valami ügyefogyott kötné be a fiatal gnóm fejecskéjét. Bár nem ismeri régóta, mégis igaz barátjaként szereti ezt a leányt, és mint olyannak, csakis a legjobbat kívánja. Mindenből! Pláne kérőből!*
- Én azér' a köpködésse' is vigyáznék. *-megvonogatja a vállát, de már egészen máshol jár az esze. Az említett neveket próbálja hová tenni emlékei között, s ebben nincs különösebb segítségére, hogy a névmemóriája meglehetősen pocsék. Akkor jön csak rá, hogy kikről beszél Selmyra, amikor az megemlíti, hogy ezek ketten ikrek, amaz meg a bice. Na! Hát ezt mondják neki, így már egyből tudja..!*
- Jó'van má', tudom hát! *-pisszegi le kis barátnőjét, akinek dúlása-fúlása lassan a bábmestert is zavarni kezdi. (Szegény fickó, az arckifejezéséből ítélve, máris elrontott valami viccet.) Közelebb hajol, s olyat hall amire nincs felkészülve.-* Nem mondod..!?
*Egy pillanatra egészen úgy pislog mint valami sápadt hal a napfényben, majd megrázza a fejét, hogy fonata csak úgy száll.*
- Na neee..! Egy… olyannal!? Há' nincsen annak szeme, he? *-felhúzza az orrát, magát is éppúgy berzengeti a dolog mint Selmyrát, noha neki magának még annyira sem kéne az a gnómuraság, mint a barátnőjének.-* Biztos csak azé' van így, me' nem látott még igazi szép gnómlányt! Hijj!
*Megigazítja a kosarat a könyökhajlatában.*
- Nem lesze' te nyestmenyeske, abba biztos lehetsz! Nem fogom én azt hagyni!
*Mondjuk nem mintha sok beleszólása lenne a dologgal Mesgrel úrral szemben. De ha Selmyra mégis nyestmenyecske lenne, ő akkor is ott maradna mellette. Hiszen egy nyestmenyecske is éppen úgy leeszi magát raguval, ha nem figyel, nem igaz?
Mikor a gnóm annak a Cagonnak a kicsodaságát firtatja, csak tanácstalan módon vonogatja a vállát. Maga nem sokat tud ezekről a városi népekről, a nevét meg tényleg csak kevésnek sikerült megjegyezni eddig. Még akkor is, ha az a Cagon tényleg öltönyös ork lehet. Megpróbálja elképzelni, hogy az milyen lehet. Lelki szemei előtt egy nagydarab, zöld férfiút lát, aki úgy van kiöltözve, mintha maskarásbálba menne. Csak azért nem kezd el vihogni a gondolattól, mert Selmyra elkapja, és jól megpuszilja. Végül ettől kezd el vihogni.*
- Úgy csiná'sz mint a csikó tavasszal, na! *-hangjában csak úgy remeg a szeretet, és bár kézháttal megtörli homlokát, egészen nem veszi zokon a puszit amit kapott.-* Hát ha mán' szép nem vagyok, legalább eszem legyen, mi?
*Szája ismét szélesre húzódik, de csak rögvest összerendezi magát, ahogy barátnője el is indul a kis leány felé, aki rigmussal próálja magára vonni a figyelmet. Odaérve aztán egészen elcsodálkozik: hiszen az nem is kislány! Szemei akkorára tágulnak mint egy-egy kistányér, úgy bámulja a parányi teremtményt. Hogy az milyen szép! Bár talán nem a legeszesebb fajta. Lehet, hogy mégis van abban valami, hogy valaki vagy szép, vagy okos? Bár.. Selmyra szép is, és okos is. Úgyhogy kivételek legalábbis biztos vannak.*
- Hát, szapora! *-bólogat belekotnyeleskedve barátnője ügyébe-* Hát tudod te azt, kedvesem! Amitől az ember.. vagy gnóm hasa úgy megindul, hogy egy parafadugó se lenne elég, hogy.. na.. érted-e?!
*Szemeiben huncut derű csillog.*
*Egészen meglepődik egy pillanatra s még egyre, ahogy Selmyrát úgy futja el a méreg, mint ahogy a láng kap a szalmacsomóba. No nem azért – megérti ő azt, hogy miért lett egészen paprikás kis barátnője hangulata. Hiszen maga sem szeretné, ha valami ügyefogyott kötné be a fiatal gnóm fejecskéjét. Bár nem ismeri régóta, mégis igaz barátjaként szereti ezt a leányt, és mint olyannak, csakis a legjobbat kívánja. Mindenből! Pláne kérőből!*
- Én azér' a köpködésse' is vigyáznék. *-megvonogatja a vállát, de már egészen máshol jár az esze. Az említett neveket próbálja hová tenni emlékei között, s ebben nincs különösebb segítségére, hogy a névmemóriája meglehetősen pocsék. Akkor jön csak rá, hogy kikről beszél Selmyra, amikor az megemlíti, hogy ezek ketten ikrek, amaz meg a bice. Na! Hát ezt mondják neki, így már egyből tudja..!*
- Jó'van má', tudom hát! *-pisszegi le kis barátnőjét, akinek dúlása-fúlása lassan a bábmestert is zavarni kezdi. (Szegény fickó, az arckifejezéséből ítélve, máris elrontott valami viccet.) Közelebb hajol, s olyat hall amire nincs felkészülve.-* Nem mondod..!?
*Egy pillanatra egészen úgy pislog mint valami sápadt hal a napfényben, majd megrázza a fejét, hogy fonata csak úgy száll.*
- Na neee..! Egy… olyannal!? Há' nincsen annak szeme, he? *-felhúzza az orrát, magát is éppúgy berzengeti a dolog mint Selmyrát, noha neki magának még annyira sem kéne az a gnómuraság, mint a barátnőjének.-* Biztos csak azé' van így, me' nem látott még igazi szép gnómlányt! Hijj!
*Megigazítja a kosarat a könyökhajlatában.*
- Nem lesze' te nyestmenyeske, abba biztos lehetsz! Nem fogom én azt hagyni!
*Mondjuk nem mintha sok beleszólása lenne a dologgal Mesgrel úrral szemben. De ha Selmyra mégis nyestmenyecske lenne, ő akkor is ott maradna mellette. Hiszen egy nyestmenyecske is éppen úgy leeszi magát raguval, ha nem figyel, nem igaz?
Mikor a gnóm annak a Cagonnak a kicsodaságát firtatja, csak tanácstalan módon vonogatja a vállát. Maga nem sokat tud ezekről a városi népekről, a nevét meg tényleg csak kevésnek sikerült megjegyezni eddig. Még akkor is, ha az a Cagon tényleg öltönyös ork lehet. Megpróbálja elképzelni, hogy az milyen lehet. Lelki szemei előtt egy nagydarab, zöld férfiút lát, aki úgy van kiöltözve, mintha maskarásbálba menne. Csak azért nem kezd el vihogni a gondolattól, mert Selmyra elkapja, és jól megpuszilja. Végül ettől kezd el vihogni.*
- Úgy csiná'sz mint a csikó tavasszal, na! *-hangjában csak úgy remeg a szeretet, és bár kézháttal megtörli homlokát, egészen nem veszi zokon a puszit amit kapott.-* Hát ha mán' szép nem vagyok, legalább eszem legyen, mi?
*Szája ismét szélesre húzódik, de csak rögvest összerendezi magát, ahogy barátnője el is indul a kis leány felé, aki rigmussal próálja magára vonni a figyelmet. Odaérve aztán egészen elcsodálkozik: hiszen az nem is kislány! Szemei akkorára tágulnak mint egy-egy kistányér, úgy bámulja a parányi teremtményt. Hogy az milyen szép! Bár talán nem a legeszesebb fajta. Lehet, hogy mégis van abban valami, hogy valaki vagy szép, vagy okos? Bár.. Selmyra szép is, és okos is. Úgyhogy kivételek legalábbis biztos vannak.*
- Hát, szapora! *-bólogat belekotnyeleskedve barátnője ügyébe-* Hát tudod te azt, kedvesem! Amitől az ember.. vagy gnóm hasa úgy megindul, hogy egy parafadugó se lenne elég, hogy.. na.. érted-e?!
*Szemeiben huncut derű csillog.*
3241. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-06-10 07:38:16
Üzenet elküldve: 2026-06-10 07:38:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Halvány Felhőszín//
*A népek jönnek és mennek. Egyesek tán még szakadtabbak is a megszokottnál. Lehet ők pont azok a szerencsétlenek akik az orkoktól menekültek ide. Szíve sajdul szegényekért. És szívesen is tenne értük. De nincs semmi olyan tudás a kezében amivel tehetne értük bármi hasznosat. Az elkószált gyerekeknek esetleg tudna mondani egy két szép történetet. De itt ki is fújt a segítség nyújtása.
Kis versikéjét ismételgeti, miközben a szemeket keresi. Azokban pedig érdemi érdeklődést keres. Ki lehet a következő vásárló? Lehet rákéne vennie valahogy Cagont, hagyjon nála legalább pár üvegcske italt, hogy valamit képes legyen felmutatni a leendő vásárlóknak. De valamiért az ork ennyire nem bízik benne. Vagy inkább a világban. Mert bizony a kicsi Nimot nagyon könnyű lenne kirabolni. Pusztán valakinek csak fel kell kapnia mint egy rosszalkodó gyereket az árvaházban és viheti is. A legrosszabb dolog amit tehet, hogy torka szakadtából sikít majd segítségért. Ami talán a fülét sérti majd az elrablónak.
De ebbe jobb ha a hosszú göndör fürtős tündér bele sem gondol. Az élet szép, csodálatos és ebben a városban nincs egy lélek sem aki bántana egy ilyen csöppséget. Ugye?
Zhaemira gondolata talán nem is áll olyan messze az igazságtól. Nimonak is voltak udvarlói. Nem sok, tán egy kezén megtudná számolni. De az bőven elég bizonyíték arra teóriára miszerint ha valakinek a haja belekerül valaki más ételébe és azt elfogyasztja az ilyen hatásokkal jár. Mert Annimonnak bizony van haja bőven! És biztos benne került is belőle olyan helyre is a falujában, ahol ő maga nem is járt!
De ha már a beszélgető lányok jöttek szóba. A szürke tekintete hamar össze is fut velük. Amint megpillantja őket összesúgni. Mert az ő lélektükrök is hamar a tündérre szegeződik. Sőt mi több már közelítenek is.
Annimon persze már felölti a szokásos kufár mosolyát. Negédes, hívogató. Az övé még legalább is olyan. Nem csúnyította el az égig érő kapzsiság mint sok más kereskedőnek ezen a piactéren.
Amint megérkezik a két hölgyemény eléje. Velük pusztán azért képes fejmagasságban beszélni mert épp egy dobozon áll. Viszont mosolya egy pillanatra gördül csak le amint Selmyra a portékáját dicséri. Mert olyan neki bizony nincs. Értetlensége pedig egy kis időre amíg maga köré pillant jól láthatóvá is válik.*
~ Portéka? De hát. Nimo sebaj, lehet csak a szemük rossz. Vagy valami furcsa dolgot ettek amitől soványak maradnak és attól látnak dolgokat. ~
*Gondolja magában, ahogy rögvest le is rázza fejéről az értetlenséget, és hamar visszaölti kedves mosolyát, hogy üdvözölje végül őket.*
- Szép napokat! Nos először is sajnálattal kell közölnöm, én magam nem tartom magamnál az italokat. Viszont!
*Ezzel le is hajol a láda mögött lévő kis pergamenjéért és tolláért. Majd a tollat a tintába merítve és lecsöpögtetve emelkedik fel ismét, hogy rögvest írásba kezdjen.*
- Amint felvettem a rendelésüket rögvest kézbesítem Cagon úrnak. Szóval. Khm.
*Ezzel közelebb is hajol Selmyrahoz.*
- Tehát szapora?
*Arcán egy enyhe zavarodottság látható, mivel először hall ilyesmit. Legtöbbször fullajtárok keresik őt, hogy gyorsabban fussanak. Vagy parasztok, hogy erősebbek legyen a munkák során. Ez számára bizony egy első eset.*
*A népek jönnek és mennek. Egyesek tán még szakadtabbak is a megszokottnál. Lehet ők pont azok a szerencsétlenek akik az orkoktól menekültek ide. Szíve sajdul szegényekért. És szívesen is tenne értük. De nincs semmi olyan tudás a kezében amivel tehetne értük bármi hasznosat. Az elkószált gyerekeknek esetleg tudna mondani egy két szép történetet. De itt ki is fújt a segítség nyújtása.
Kis versikéjét ismételgeti, miközben a szemeket keresi. Azokban pedig érdemi érdeklődést keres. Ki lehet a következő vásárló? Lehet rákéne vennie valahogy Cagont, hagyjon nála legalább pár üvegcske italt, hogy valamit képes legyen felmutatni a leendő vásárlóknak. De valamiért az ork ennyire nem bízik benne. Vagy inkább a világban. Mert bizony a kicsi Nimot nagyon könnyű lenne kirabolni. Pusztán valakinek csak fel kell kapnia mint egy rosszalkodó gyereket az árvaházban és viheti is. A legrosszabb dolog amit tehet, hogy torka szakadtából sikít majd segítségért. Ami talán a fülét sérti majd az elrablónak.
De ebbe jobb ha a hosszú göndör fürtős tündér bele sem gondol. Az élet szép, csodálatos és ebben a városban nincs egy lélek sem aki bántana egy ilyen csöppséget. Ugye?
Zhaemira gondolata talán nem is áll olyan messze az igazságtól. Nimonak is voltak udvarlói. Nem sok, tán egy kezén megtudná számolni. De az bőven elég bizonyíték arra teóriára miszerint ha valakinek a haja belekerül valaki más ételébe és azt elfogyasztja az ilyen hatásokkal jár. Mert Annimonnak bizony van haja bőven! És biztos benne került is belőle olyan helyre is a falujában, ahol ő maga nem is járt!
De ha már a beszélgető lányok jöttek szóba. A szürke tekintete hamar össze is fut velük. Amint megpillantja őket összesúgni. Mert az ő lélektükrök is hamar a tündérre szegeződik. Sőt mi több már közelítenek is.
Annimon persze már felölti a szokásos kufár mosolyát. Negédes, hívogató. Az övé még legalább is olyan. Nem csúnyította el az égig érő kapzsiság mint sok más kereskedőnek ezen a piactéren.
Amint megérkezik a két hölgyemény eléje. Velük pusztán azért képes fejmagasságban beszélni mert épp egy dobozon áll. Viszont mosolya egy pillanatra gördül csak le amint Selmyra a portékáját dicséri. Mert olyan neki bizony nincs. Értetlensége pedig egy kis időre amíg maga köré pillant jól láthatóvá is válik.*
~ Portéka? De hát. Nimo sebaj, lehet csak a szemük rossz. Vagy valami furcsa dolgot ettek amitől soványak maradnak és attól látnak dolgokat. ~
*Gondolja magában, ahogy rögvest le is rázza fejéről az értetlenséget, és hamar visszaölti kedves mosolyát, hogy üdvözölje végül őket.*
- Szép napokat! Nos először is sajnálattal kell közölnöm, én magam nem tartom magamnál az italokat. Viszont!
*Ezzel le is hajol a láda mögött lévő kis pergamenjéért és tolláért. Majd a tollat a tintába merítve és lecsöpögtetve emelkedik fel ismét, hogy rögvest írásba kezdjen.*
- Amint felvettem a rendelésüket rögvest kézbesítem Cagon úrnak. Szóval. Khm.
*Ezzel közelebb is hajol Selmyrahoz.*
- Tehát szapora?
*Arcán egy enyhe zavarodottság látható, mivel először hall ilyesmit. Legtöbbször fullajtárok keresik őt, hogy gyorsabban fussanak. Vagy parasztok, hogy erősebbek legyen a munkák során. Ez számára bizony egy első eset.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3260-3279