//Melyk Rakenwardan//
*Ahogy kiérnek a piactérre, Sem megtorpan. A tér, nappali nyüzsgése ellenére, most nem hemzseg az árusoktól, és a hangos tukmálásuktól. Minden csendes. Meg-meg csillan a fény a járda kövein az éjszakai holdfény. Sem hátrafordul Melyk-hez.*
-Nem, nem tartom feltétlen szükségesnek. Csak nem akartam, hogy mire kiérünk elfogyjon rólam a ruha. Ez már a piactér. Látod ott azt a díszes boltívet? A gazdag negyedből nyílik.
*Végig tapogatja magát, hogy ellenőrizze, pont annyi dolog van nála, mint amennyivel belépett a szegénynegyedbe. Közben, kezével odaint az említett boltíves bejáratra. Újra elindul, átvágva a téren. Le lassít, hogy Melyk tarthassa vele a tempót.*
-Látod azt a táblát, kölyök? Ott van a kovácsműhely. Azon keresztül fogunk eljutni az erdőbe.
*Felhúzva egyik szemöldökét, ránéz a vacogó fiúra.*
-Megvagy még? Kicsit hűvösre fordult az idő.
*Ahogy a csendes téren sétál csak a ló dobogását, és saját szívverését hallja. Na meg persze, Melyk fogvacogását.*
~Szegény gyerek, mindjárt megfagy, sietnem kell, nehogy itt kinyúljon nekem. De csak úgy gyorsíthatok, hogy ne legyen észrevehető. Csak apránként, Sem! Szép, egyenletesen.~
*Megáll a kovácsműhely épülete előtt.*
-Itt csendben kell majd lenned. Át kell vágnunk az épületen. A kovács valószínűleg az emeleti szobájában lesz. Nem lenne jó, ha meghallana minket. Itt bemegyünk, hátul pedig ki, és máris az erdőben leszünk. onnan már csak egy köpés az otthonom. Érted, kölyök?
*Kezét a kilincsre téve várja, hogy Melyk végre reagáljon, az előbbi szavaira.*