Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 26 (501. - 520. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
520. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-04-27 13:15:33
Üzenet elküldve: 2020-04-27 13:15:33
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Rosszalkodjunk!//
*A gyors tempónak hála a piactérre még úgy érnek, hogy csepereg az eső. Lassan már megérkeznek a Kalmárba és reggelizhetnek, ami azért már nem reggeli, hiszen már jócskán a délelőtben járnak, de még azért van idő ebédig. A piac most nem olyan sűrű. Néhány ember mászkál, valószínűleg menedéket keresve jutottak el a piacra. Csak átutaznak rajta, valószínűleg. Az eladók sem tartózkodnak itt, az amelyik igen az éppen csomagol, hogy még ő is elkerülhesse a nagy esőt. Már nem kell sok és ők is biztonságban lehetnek.*
*A gyors tempónak hála a piactérre még úgy érnek, hogy csepereg az eső. Lassan már megérkeznek a Kalmárba és reggelizhetnek, ami azért már nem reggeli, hiszen már jócskán a délelőtben járnak, de még azért van idő ebédig. A piac most nem olyan sűrű. Néhány ember mászkál, valószínűleg menedéket keresve jutottak el a piacra. Csak átutaznak rajta, valószínűleg. Az eladók sem tartózkodnak itt, az amelyik igen az éppen csomagol, hogy még ő is elkerülhesse a nagy esőt. Már nem kell sok és ők is biztonságban lehetnek.*
519. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-04-27 12:12:17
Üzenet elküldve: 2020-04-27 12:12:17
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A Jó, a Rossz, és a Szép//
*Elégedett vigyor ül ki arcára, amikor hallja a dicsérő szavakat, vagyis inkább csak Rocha szájából hat annak a madarát illető megjegyzés.*
- Úgy is mondhatjuk. Bár a kamasz szó jobban illene rá.
*Ereszt meg egy gonosz mosolyt, utalva a szóban forgó lány hisztis, heves, és érthetetlen, kiszámíthatatlan stílusára. Azt hitte, hogy ha felpiszkálja a kis tündért, legalább hasonlóan visszaharap, ahogy a félvér tette volna ilyen helyzetekben. Helyette viszont nem várt csókkal támadták le, ami, bár jól esett enyhén zaklatott lelkének, mégsem volt az az igazi, édes csók.*
- Ezek szerint mindketten kölykökkel ismerkedtünk.
*Jegyzi meg féloldalas, hanyag somolygással az ajkain, s igyekszik nem tudomást venni Rocha következő szavairól. Hogy ittak, aztán még a nő házába is elmentek. Tudja jól, hogy a félvér is hasonlóan szabad szellemű, mint jómaga, így vannak róla enyhe sejtései, mi minden történhetett a négy fal között, azzal az "édes kis kölyökkel". Elnyom magában egy keserű fintort, s inkább nézelődni kezd az árusok között.
Ha tudná, hogy Rocha kalandja sokkal ártatlanabbul végződött, mint sajátja, nyugodtabban nézne a szemébe, de erre kevés esélyt lát. Legutóbb, amikor vele iszogatott, izgalmas vége lett a napnak, miért ne történne ugyanez, ha mással ül be kocsmázni?*
- Azt hiszem, meg is találtam, amit kerestem.
*Fordul a fura lötyikkel teli üvegek felé, amelyek mellett a nagy beszélgetésben majdnem elsétált, s nagy serényen be is vásárol párat az alapokból.*
- Nos, én csupán ezért jöttem, de nem rám vallana, ha nem élvezném ki tovább egy gyönyörű nő társaságát.
*Lép vissza Rocha mellé, s szavainak célja most kivételesen nem az, hogy bárkit levegyen a lábáról. Inkább burkoltan ajánlja társaságát a továbbiakban, a saját egyedi, udvariaskodó stílusával.*
*Elégedett vigyor ül ki arcára, amikor hallja a dicsérő szavakat, vagyis inkább csak Rocha szájából hat annak a madarát illető megjegyzés.*
- Úgy is mondhatjuk. Bár a kamasz szó jobban illene rá.
*Ereszt meg egy gonosz mosolyt, utalva a szóban forgó lány hisztis, heves, és érthetetlen, kiszámíthatatlan stílusára. Azt hitte, hogy ha felpiszkálja a kis tündért, legalább hasonlóan visszaharap, ahogy a félvér tette volna ilyen helyzetekben. Helyette viszont nem várt csókkal támadták le, ami, bár jól esett enyhén zaklatott lelkének, mégsem volt az az igazi, édes csók.*
- Ezek szerint mindketten kölykökkel ismerkedtünk.
*Jegyzi meg féloldalas, hanyag somolygással az ajkain, s igyekszik nem tudomást venni Rocha következő szavairól. Hogy ittak, aztán még a nő házába is elmentek. Tudja jól, hogy a félvér is hasonlóan szabad szellemű, mint jómaga, így vannak róla enyhe sejtései, mi minden történhetett a négy fal között, azzal az "édes kis kölyökkel". Elnyom magában egy keserű fintort, s inkább nézelődni kezd az árusok között.
Ha tudná, hogy Rocha kalandja sokkal ártatlanabbul végződött, mint sajátja, nyugodtabban nézne a szemébe, de erre kevés esélyt lát. Legutóbb, amikor vele iszogatott, izgalmas vége lett a napnak, miért ne történne ugyanez, ha mással ül be kocsmázni?*
- Azt hiszem, meg is találtam, amit kerestem.
*Fordul a fura lötyikkel teli üvegek felé, amelyek mellett a nagy beszélgetésben majdnem elsétált, s nagy serényen be is vásárol párat az alapokból.*
- Nos, én csupán ezért jöttem, de nem rám vallana, ha nem élvezném ki tovább egy gyönyörű nő társaságát.
*Lép vissza Rocha mellé, s szavainak célja most kivételesen nem az, hogy bárkit levegyen a lábáról. Inkább burkoltan ajánlja társaságát a továbbiakban, a saját egyedi, udvariaskodó stílusával.*
518. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-04-27 08:48:31
Üzenet elküldve: 2020-04-27 08:48:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Az Ember, a félvér és egy üveg rum //
*Ha nem nagyon járt addig a lány, úgy merész. Dorian már járt a Kalmár környékén, betérni lapos erszénye miatt nem tette meg. Ott eddig nem kérdezte meg, hogy keresnek-e bárdot, ám lehet nem lenne utolsó öltet.*
- Egy bordélyház volt előtte. Ha jól rémlik a ház vezetőjét körözték valami alvilági üzelmek miatt. *de ebben nem lehet biztos. Mert nem volt itt mikor ez történt, csak a szóbeszédeket hallotta.*
- De ez nem biztos, hacsak nem adunk a helyi pletykafészek tagjainak a szavaira. *vonja meg a vállát, habár viccelődik Dorian még sem nevet rajta.*
- Lehet, bár én azért annyit nem iszom *hazudja, mert két napja úgy rémlik neki, hogy a saját hányásában ébredt, két üres üveg társaságában. Na abból mára sikerült összeszednie magát. Le is kellett fürdenie, mert hát borzalmas okádék szaga volt. Ruena azonban most sikeresen elcsalja a figyelmét az italtól, már a kezében levőnek is lezárult a szája. Aztán ahogy a kiderül, milyen rokonai is vannak Ruenának úgy eszébe vési jó lesz vigyázni. Dühös bátyók elől kifejezetten utál menekülni.*
- A fivéred nyilván nem igazán bírja. Vagy keveri azt sem szabad. Én csak rumot iszom, vagy bort. A Pegazusban például finom almabort lehet kapni. *mondja, és közben el is árulja hol kapható a legfinomabb bor.*
- Az nem olyan biztos. Saját magáról senki se tud jó véleményt mondani. *szívesen meghallgatná Ruena hangját énekelve és más különféle pózokban is. Egyedül a bátyó jelenléte a tudatában veszi vissza a nyílt szándékától. Jobb óvatosnak lenni.*
- Igen, *aztán őszintén felel.*
- A szüleimről csak hallomásból tudok, egy elf nő, és egy kalóz. Egy kalózhajón születtem és kiraktak a Kikötőben. Ott nőttem fel… hagyjuk ennek részleteit. Aztán pár hónapja jöttem ide. Itt jobban tetszik, mint a Kikötő. *Azt a csúnya részletet kihagyja, hogy semmilyen szerelem nem volt Dorian fogantatásában. Hogy a nevét nem is az anyjától kapta. Ezek őt nem zavarja, ám de mások mindig szörnyülködnek, sajnálják. Ezt pedig nem szereti, mert ha őt nem bántja ez, akkor másnak meg miért fáj?*
- Tényleg fontos lehet. *jegyzi meg a reggelire, ami azt illeti, eléggé éhesnek is érzi magát már.*
- Pedig a boldogsághoz senki sem lehet túl öreg. *ért egyet Ruenával. A konyak szürcsölésre elmosolyodik. ~Nem is olyan ellenszenved ez a néni, ha konyakja is van.~ Gondolja. Közben minden figyelmét a lányra fordítja.*
- Már nagyon kíváncsi vagyok rá. *mondja, és az ujjai közé fűződő vékony ujjakra nem mondhat nemet. De most kíváncsi lenne annak a két tökfilkó arcára, mert Ruena nagyon is megkapó jelenség. Szívesen közelebb lépne és átkarolna, mint az imént, bár most nem színjáték miatt tenné.*
- Rendben. *bólint, és türelmesen vár. Aztán pár perc telik csak el, ismét nyílik az ajtó, és megkapja a lehetőséget, hogy belépjen.*
- Ennek örülök. *jegyzi meg. Be is lép. Körülnéz, de leginkább a szakács és a főztje érdekli, de egyelőre türelmet erőltet magára. Minden érdekelni fogja, amit Ruena mond vagy mutat.*
A hozzászólás írója (Adoriannth Caisdeanraehl) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.27 08:49:09
*Ha nem nagyon járt addig a lány, úgy merész. Dorian már járt a Kalmár környékén, betérni lapos erszénye miatt nem tette meg. Ott eddig nem kérdezte meg, hogy keresnek-e bárdot, ám lehet nem lenne utolsó öltet.*
- Egy bordélyház volt előtte. Ha jól rémlik a ház vezetőjét körözték valami alvilági üzelmek miatt. *de ebben nem lehet biztos. Mert nem volt itt mikor ez történt, csak a szóbeszédeket hallotta.*
- De ez nem biztos, hacsak nem adunk a helyi pletykafészek tagjainak a szavaira. *vonja meg a vállát, habár viccelődik Dorian még sem nevet rajta.*
- Lehet, bár én azért annyit nem iszom *hazudja, mert két napja úgy rémlik neki, hogy a saját hányásában ébredt, két üres üveg társaságában. Na abból mára sikerült összeszednie magát. Le is kellett fürdenie, mert hát borzalmas okádék szaga volt. Ruena azonban most sikeresen elcsalja a figyelmét az italtól, már a kezében levőnek is lezárult a szája. Aztán ahogy a kiderül, milyen rokonai is vannak Ruenának úgy eszébe vési jó lesz vigyázni. Dühös bátyók elől kifejezetten utál menekülni.*
- A fivéred nyilván nem igazán bírja. Vagy keveri azt sem szabad. Én csak rumot iszom, vagy bort. A Pegazusban például finom almabort lehet kapni. *mondja, és közben el is árulja hol kapható a legfinomabb bor.*
- Az nem olyan biztos. Saját magáról senki se tud jó véleményt mondani. *szívesen meghallgatná Ruena hangját énekelve és más különféle pózokban is. Egyedül a bátyó jelenléte a tudatában veszi vissza a nyílt szándékától. Jobb óvatosnak lenni.*
- Igen, *aztán őszintén felel.*
- A szüleimről csak hallomásból tudok, egy elf nő, és egy kalóz. Egy kalózhajón születtem és kiraktak a Kikötőben. Ott nőttem fel… hagyjuk ennek részleteit. Aztán pár hónapja jöttem ide. Itt jobban tetszik, mint a Kikötő. *Azt a csúnya részletet kihagyja, hogy semmilyen szerelem nem volt Dorian fogantatásában. Hogy a nevét nem is az anyjától kapta. Ezek őt nem zavarja, ám de mások mindig szörnyülködnek, sajnálják. Ezt pedig nem szereti, mert ha őt nem bántja ez, akkor másnak meg miért fáj?*
- Tényleg fontos lehet. *jegyzi meg a reggelire, ami azt illeti, eléggé éhesnek is érzi magát már.*
- Pedig a boldogsághoz senki sem lehet túl öreg. *ért egyet Ruenával. A konyak szürcsölésre elmosolyodik. ~Nem is olyan ellenszenved ez a néni, ha konyakja is van.~ Gondolja. Közben minden figyelmét a lányra fordítja.*
- Már nagyon kíváncsi vagyok rá. *mondja, és az ujjai közé fűződő vékony ujjakra nem mondhat nemet. De most kíváncsi lenne annak a két tökfilkó arcára, mert Ruena nagyon is megkapó jelenség. Szívesen közelebb lépne és átkarolna, mint az imént, bár most nem színjáték miatt tenné.*
- Rendben. *bólint, és türelmesen vár. Aztán pár perc telik csak el, ismét nyílik az ajtó, és megkapja a lehetőséget, hogy belépjen.*
- Ennek örülök. *jegyzi meg. Be is lép. Körülnéz, de leginkább a szakács és a főztje érdekli, de egyelőre türelmet erőltet magára. Minden érdekelni fogja, amit Ruena mond vagy mutat.*
A hozzászólás írója (Adoriannth Caisdeanraehl) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.27 08:49:09
517. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-04-26 18:36:42
Üzenet elküldve: 2020-04-26 18:36:42
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//A Jó, a Rossz, és a Szép//
*Azért lelki szemei előtt elképzeli milyen is lehet Aldo, ahogy a feketeszín madár helyet foglal a vállán. Így a képzeletében valóban szép látványt nyújt. Van benne valami különlegesség, valami szokatlan és egyedi.*
- Azt hiszem ebbe még belekötni sem tudok.
*A nőre tett megjegyzésre burkoltan elvigyorodik. Valahol mélyen enyhe elégedettség tölti el, akkor is mikor tudja, vagyis sejti jól, hogy az éjszaka biztos nem sértettséggel volt tele.*
- Szóval kifogtál egy kislányt.
*Lehet, hogy az ő természete mocsok, de valahogy az olyan lányok, akik ha kell, ha nem csak sértődöttet játszanak, számára még nem tartoznak a nők kategóriájába. Vagy legalábbis nem az érett fajtába. Persze ő nem ismerte meg, az őszintét megvallva nem is akarja, szóval ezen további véleményét szépen meg is tartja magának.*
- Szabad megkérdezned.
*Szusszan is fel halkan.*
- Itt a piacon találkoztam vele. Édes egy kölyök. Egy kis segítség kellett neki én meg készséges voltam és segítettem rajta.
*Sandít is szeme sarkából a férfira. Persze rögtön nem kezdi el fejtegetni, hogy ez a segítség egy ajándék vételéről szólt. Kíváncsi, hogy ez a balladai homály vált e ki valami reakciót Aldoból.*
- Azután ettünk egy jót, ittunk egy keveset és megmutattam hol lakom.
*Az ivászatos ismerkedés Aldo tudhatja jól, hogy legutóbb hogyan végződött a nőnél. Többek között, ezt alaposan ki is használva, ezt sem kezdi tüzetesebben fejtegetni, hogy pontosabban hol miket csináltak. Annak ellenére, hogy Wrexannal teljesen ártatlan volt az ismerkedésük, inkább egy kellemes barátság szövődött kettejük között, de női lénye nem állja meg, hogy ha lehet felpiszkálja a fél információkkal az elfet.*
*Azért lelki szemei előtt elképzeli milyen is lehet Aldo, ahogy a feketeszín madár helyet foglal a vállán. Így a képzeletében valóban szép látványt nyújt. Van benne valami különlegesség, valami szokatlan és egyedi.*
- Azt hiszem ebbe még belekötni sem tudok.
*A nőre tett megjegyzésre burkoltan elvigyorodik. Valahol mélyen enyhe elégedettség tölti el, akkor is mikor tudja, vagyis sejti jól, hogy az éjszaka biztos nem sértettséggel volt tele.*
- Szóval kifogtál egy kislányt.
*Lehet, hogy az ő természete mocsok, de valahogy az olyan lányok, akik ha kell, ha nem csak sértődöttet játszanak, számára még nem tartoznak a nők kategóriájába. Vagy legalábbis nem az érett fajtába. Persze ő nem ismerte meg, az őszintét megvallva nem is akarja, szóval ezen további véleményét szépen meg is tartja magának.*
- Szabad megkérdezned.
*Szusszan is fel halkan.*
- Itt a piacon találkoztam vele. Édes egy kölyök. Egy kis segítség kellett neki én meg készséges voltam és segítettem rajta.
*Sandít is szeme sarkából a férfira. Persze rögtön nem kezdi el fejtegetni, hogy ez a segítség egy ajándék vételéről szólt. Kíváncsi, hogy ez a balladai homály vált e ki valami reakciót Aldoból.*
- Azután ettünk egy jót, ittunk egy keveset és megmutattam hol lakom.
*Az ivászatos ismerkedés Aldo tudhatja jól, hogy legutóbb hogyan végződött a nőnél. Többek között, ezt alaposan ki is használva, ezt sem kezdi tüzetesebben fejtegetni, hogy pontosabban hol miket csináltak. Annak ellenére, hogy Wrexannal teljesen ártatlan volt az ismerkedésük, inkább egy kellemes barátság szövődött kettejük között, de női lénye nem állja meg, hogy ha lehet felpiszkálja a fél információkkal az elfet.*
516. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-04-26 17:52:44
Üzenet elküldve: 2020-04-26 17:52:44
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A Jó, a Rossz, és a Szép//
*Tény és való, Aldo nem az a bárkihez és bármihez kötődős típus, s babusgatnia sem szokás kis cuki állatokat. De a holló valahogy más volt. Már alapból az, hogy életben maradt, pedig aznap reggel sok volt az elhullott fióka, sok madarat levert a vihar.*
- Pedig képzeld, jól áll a vállamon egy fekete madár.
*Jegyzi meg mosolyogva, nem mintha sűrűn járna ki utcára kedvencével. Néha elviszi magával napközben, ha nem tervez túl forgalmas helyre menni, de a piac nem madárnak való hely.*
- Hát... Az olyan dolgokon is megsértődött, amit kivételesen nem sértésnek szántam.
*Forgatja a szemét, Rocha bizonyára tudja, milyen Aldo, amikor csipkelődni akar, de volt alkalma megismerni a férfi szelídebb oldalát is, amikor nem minden második szava sértő.
Úgyis tudja, hogy a félvér már kiismerte annyira, hogy sejti, mi lehetett az ismerkedés vége. S Aldo nem megy bele a részletekbe, még akkor sem, ha most kivételesen tényleg nem ő volt a kezdeményező szoknyapecér. De azért áldozatnak sem mondhatja magát, elvégre élt az elé tárulkozó lehetőséggel.*
- Kivel, ha szabad kérdeznem?
*Érdeklődik óvatosan, ügyelve, hogy arca rezzenéstelen maradjon. Persze nem érzi jogosultnak magát semmiféle kellemetlen érzésre, esetleg féltékenységre ezzel kapcsolatban, de a nő arcán szétterülő mosoly sejteti, hogy nem a saját neme egy képviselőjével hozta össze a sors. S Aldo, bár igyekszik elnyomni, valami idegen, furcsa zavartságot érez ezzel kapcsolatban.*
*Tény és való, Aldo nem az a bárkihez és bármihez kötődős típus, s babusgatnia sem szokás kis cuki állatokat. De a holló valahogy más volt. Már alapból az, hogy életben maradt, pedig aznap reggel sok volt az elhullott fióka, sok madarat levert a vihar.*
- Pedig képzeld, jól áll a vállamon egy fekete madár.
*Jegyzi meg mosolyogva, nem mintha sűrűn járna ki utcára kedvencével. Néha elviszi magával napközben, ha nem tervez túl forgalmas helyre menni, de a piac nem madárnak való hely.*
- Hát... Az olyan dolgokon is megsértődött, amit kivételesen nem sértésnek szántam.
*Forgatja a szemét, Rocha bizonyára tudja, milyen Aldo, amikor csipkelődni akar, de volt alkalma megismerni a férfi szelídebb oldalát is, amikor nem minden második szava sértő.
Úgyis tudja, hogy a félvér már kiismerte annyira, hogy sejti, mi lehetett az ismerkedés vége. S Aldo nem megy bele a részletekbe, még akkor sem, ha most kivételesen tényleg nem ő volt a kezdeményező szoknyapecér. De azért áldozatnak sem mondhatja magát, elvégre élt az elé tárulkozó lehetőséggel.*
- Kivel, ha szabad kérdeznem?
*Érdeklődik óvatosan, ügyelve, hogy arca rezzenéstelen maradjon. Persze nem érzi jogosultnak magát semmiféle kellemetlen érzésre, esetleg féltékenységre ezzel kapcsolatban, de a nő arcán szétterülő mosoly sejteti, hogy nem a saját neme egy képviselőjével hozta össze a sors. S Aldo, bár igyekszik elnyomni, valami idegen, furcsa zavartságot érez ezzel kapcsolatban.*
515. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-04-26 17:06:52
Üzenet elküldve: 2020-04-26 17:06:52
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//A Jó, a Rossz, és a Szép//
*Kissé eltűnődik a madaras dolgon. Azok is szép állatok. Az említett hollóról pedig pont az jut eszébe, hogy állítólag igen intelligens állatok. De a piacon nem rémlik neki, hogy látott volna tollasokat.*
- Furcsa téged elképzelni egy háziállattal.
*Mosolyodik el kissé, amiben azért némi gonoszkodás, persze a jobbik fajtából, is megcsillan.*
- Legalább lefoglalod magad.
*Biccent is. Neki sem ártana valami komolyabb elfoglaltság. Valami ami kizökkenti a szürke hétköznapokból.
Közben a tündérke említésére akaratlanul is felszökik a szemöldöke. Vannak elképzelései az ismertségről, de igyekszik nem jelét adni, hogy zavarná e a dolog.*
- Ha nem vagyok túl indiszkrét mit takar az, hogy érdekes?
*Pillant fel az arcára. Ha kikerüli a választ, akkor megpróbálja kiolvasni az arcából. Bár sajnos nem valami fényes emberismerő, meg Aldot sem ismerte még ki, de egy próbát megér a dolog.*
- A napokban nem. Viszont ma igen. Ismerkedtem.
*Mosolyodik el önkéntelenül is szélesebben, ahogy eszébe jut a fiú. Szép napot töltött ma vele, kellemesen érezte magát.*
*Kissé eltűnődik a madaras dolgon. Azok is szép állatok. Az említett hollóról pedig pont az jut eszébe, hogy állítólag igen intelligens állatok. De a piacon nem rémlik neki, hogy látott volna tollasokat.*
- Furcsa téged elképzelni egy háziállattal.
*Mosolyodik el kissé, amiben azért némi gonoszkodás, persze a jobbik fajtából, is megcsillan.*
- Legalább lefoglalod magad.
*Biccent is. Neki sem ártana valami komolyabb elfoglaltság. Valami ami kizökkenti a szürke hétköznapokból.
Közben a tündérke említésére akaratlanul is felszökik a szemöldöke. Vannak elképzelései az ismertségről, de igyekszik nem jelét adni, hogy zavarná e a dolog.*
- Ha nem vagyok túl indiszkrét mit takar az, hogy érdekes?
*Pillant fel az arcára. Ha kikerüli a választ, akkor megpróbálja kiolvasni az arcából. Bár sajnos nem valami fényes emberismerő, meg Aldot sem ismerte még ki, de egy próbát megér a dolog.*
- A napokban nem. Viszont ma igen. Ismerkedtem.
*Mosolyodik el önkéntelenül is szélesebben, ahogy eszébe jut a fiú. Szép napot töltött ma vele, kellemesen érezte magát.*
514. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-04-26 16:54:15
Üzenet elküldve: 2020-04-26 16:54:15
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A Jó, a Rossz, és a Szép//
- Igen, egy teljesen átlagos holló. De egészen a szívemhez nőtt.
*Még fiókaként találta, egy viharos éjszaka utáni hajnali séta közben, a tisztáson. Valószínű leverhette a szél, fészkestől. Aldo sem tudja, pontosan miért, de felvette a földről az ázott fiókát, aki már tollasodott, s valamennyire tudott is repülni, így nem zúzta halálra az esés. Aztán hazavitte, végül a madár egészen hozzászokott a kényelmes élethez.
Némi örömmel veszi tudomásul, hogy Rocha már nem csak a hátát mutatja, hanem be is várja, maga mellé engedve.*
- Hát őszintén, nem túl érdekesen. Belevetettem magam a munkába.
*Feleli kifejezéstelen arccal.*
- Összefutottam egy tündérrel. Elég érdekes személyiség volt.
*Folytatja, hiszen talán ez volt az egyetlen eseménydúsabb este a héten. De az érdekes jelzőt kissé megnyomja, mintha némiképp negatív jelzőként használná. Eszébe jutnak azok a nevetséges viták, veszekedések, amelyeket láthatóan minden ésszerű indok nélkül generált a tündér. Már talán a nevére sem emlékszik, futó kaland volt, talán Rochát akarta feledtetni vele. Ami persze nem sikerült, a középszerű élmény csak még inkább eszébe juttatta a félvért, akihez aligha érhetett fel.*
- És veled? Történt veled valami érdekes?
- Igen, egy teljesen átlagos holló. De egészen a szívemhez nőtt.
*Még fiókaként találta, egy viharos éjszaka utáni hajnali séta közben, a tisztáson. Valószínű leverhette a szél, fészkestől. Aldo sem tudja, pontosan miért, de felvette a földről az ázott fiókát, aki már tollasodott, s valamennyire tudott is repülni, így nem zúzta halálra az esés. Aztán hazavitte, végül a madár egészen hozzászokott a kényelmes élethez.
Némi örömmel veszi tudomásul, hogy Rocha már nem csak a hátát mutatja, hanem be is várja, maga mellé engedve.*
- Hát őszintén, nem túl érdekesen. Belevetettem magam a munkába.
*Feleli kifejezéstelen arccal.*
- Összefutottam egy tündérrel. Elég érdekes személyiség volt.
*Folytatja, hiszen talán ez volt az egyetlen eseménydúsabb este a héten. De az érdekes jelzőt kissé megnyomja, mintha némiképp negatív jelzőként használná. Eszébe jutnak azok a nevetséges viták, veszekedések, amelyeket láthatóan minden ésszerű indok nélkül generált a tündér. Már talán a nevére sem emlékszik, futó kaland volt, talán Rochát akarta feledtetni vele. Ami persze nem sikerült, a középszerű élmény csak még inkább eszébe juttatta a félvért, akihez aligha érhetett fel.*
- És veled? Történt veled valami érdekes?
513. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-04-26 14:59:03
Üzenet elküldve: 2020-04-26 14:59:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Partnere gyors lelépése után Xaras úgy dönt, hogy megy tovább a maga útján, és elmegy a kikötőbe. Egy időre megunta a város prűdségét, és inkább valami izgalmasabb terepre lép. Alapvetően nincs sok holmija, a legértékesebb dolog az a lantja, amitől semmi szín alatt nem válna meg. A piacon gyorsan keresztülmegy, bár a forgatag ezt nehezen teszi lehetővé, mégis megy tovább, hogy elérje a kikötőt. Valószínűleg egy szabad ég alatt alvás is bele fog tartozni, de Xaras tudja, hogy a művészek élete olykor sanyarú, és meg kell szoknia azt is.*
512. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-04-26 14:09:01
Üzenet elküldve: 2020-04-26 14:09:01
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//A Jó, a Rossz, és a Szép//
- Te tudod.
*Vonja meg ő is könnyedén a vállait, mintha valóban nem érdekelné, hogy vele tart e az elf. De az igazság messze van ettől. Az, hogy örül e a társaságnak, vagy inkább választaná most a magányt az még számára is kérdéses.
Egy ideig szótlanul ballag az árusok között. Nem viszi rá a lélek, hogy hátrapillantson a férfira. Félő, hogy azok a szemek megint csak csapdába ejtenék. Az pedig mindkettejük megnyugodni látszó lelkének sem tennének túl jót. Igazából fogalma sincs, hogy merre is lehet pontosan, amit Aldo keres, de futó emléke van róla, mintha látott volna üvegcsékkel, fura dolgokkal teli asztalt, hát először afelé veszi az irányt.
Persze közben nézelődik, néhol megáll egy-egy pillanatra, de még sehol nem kezd költekezni. Inkább egyszerre intézi el a dolgokat, amikor már teljes a kép.*
- Szóval neked madarad van?
*Töri meg végül a csendet visszakanyarodva az előbbi témához. Azután, ha ez kifut valószínűleg megint csendben marad. Közben pedig akarva akaratlanul csak ráeszi a fene, hogy hátra fordítsa tekintetét, végül sóhajtva be is várja maga mellé a férfit. Nagyjából akkorra, mikor eldöntötte ő is magában, hogy egy remek éjszakán vannak túl, barátkozni meg szabad, ha úgy döntenének. Kivételesen nem haraggal váltak el, ittas mámorban nem tettek balga ígéreteket, így tiszta lappal, két különálló ismerősként futottak össze a piacon. Mert persze, hogy mindkettejüknek épp ebben az időben lett itt dolga.*
- És hogy teltek a napjaid?
*Végül csak kiböki a következő kérdést, bár igazából ez is pusztán a csend elűzésére szolgál. Van pár tippje, amiről ha akar beszél a férfi, ha nem őt az sem nagyon izgatja. Vagyis legalábbis törekszik arra, hogy ne izgassa.*
- Te tudod.
*Vonja meg ő is könnyedén a vállait, mintha valóban nem érdekelné, hogy vele tart e az elf. De az igazság messze van ettől. Az, hogy örül e a társaságnak, vagy inkább választaná most a magányt az még számára is kérdéses.
Egy ideig szótlanul ballag az árusok között. Nem viszi rá a lélek, hogy hátrapillantson a férfira. Félő, hogy azok a szemek megint csak csapdába ejtenék. Az pedig mindkettejük megnyugodni látszó lelkének sem tennének túl jót. Igazából fogalma sincs, hogy merre is lehet pontosan, amit Aldo keres, de futó emléke van róla, mintha látott volna üvegcsékkel, fura dolgokkal teli asztalt, hát először afelé veszi az irányt.
Persze közben nézelődik, néhol megáll egy-egy pillanatra, de még sehol nem kezd költekezni. Inkább egyszerre intézi el a dolgokat, amikor már teljes a kép.*
- Szóval neked madarad van?
*Töri meg végül a csendet visszakanyarodva az előbbi témához. Azután, ha ez kifut valószínűleg megint csendben marad. Közben pedig akarva akaratlanul csak ráeszi a fene, hogy hátra fordítsa tekintetét, végül sóhajtva be is várja maga mellé a férfit. Nagyjából akkorra, mikor eldöntötte ő is magában, hogy egy remek éjszakán vannak túl, barátkozni meg szabad, ha úgy döntenének. Kivételesen nem haraggal váltak el, ittas mámorban nem tettek balga ígéreteket, így tiszta lappal, két különálló ismerősként futottak össze a piacon. Mert persze, hogy mindkettejüknek épp ebben az időben lett itt dolga.*
- És hogy teltek a napjaid?
*Végül csak kiböki a következő kérdést, bár igazából ez is pusztán a csend elűzésére szolgál. Van pár tippje, amiről ha akar beszél a férfi, ha nem őt az sem nagyon izgatja. Vagyis legalábbis törekszik arra, hogy ne izgassa.*
511. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-04-26 13:47:51
Üzenet elküldve: 2020-04-26 13:47:51
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A Jó, a Rossz, és a Szép//
-Megértem.
*Tényleg megérti. Neki is szüksége van dolgokra, amibe kapaszkodhat, ha úgy érzi, túl gyorsan változik lába alatt a talaj. A sok éve gyűjtögetett könyvei, na meg Holló viszont mindig ugyanott lesz, mindig otthon várja.*
- Miért ne?
*Kérdez vissza, részben kibújva a válasz alól, s vállát lazán megvonva, mintha tényleg nem lenne ez nagy dolog. Próbál magának hazudni, s többé-kevésbé sikerül is meggyőznie magát, hogy igen, ez a rövid időtöltés semmit sem jelent neki, csak barátilag szórakoztatják egymást. Nem akar ő már semmit a nőtől, hiszen megkapta, amire vágyott, de attól még jóban maradhatnak, az senkinek sem árthat. Efféle csinos hazugságokkal tömködi elméjét, míg végül sikerül magáévá tennie őket, s kisebb könnyebbséget is érez, most, hogy végre tisztázta magában ezeket. Nem sejti, hogy ez a rövid megkönnyebbülés nem lesz túl hosszú életű, csak addig nyugtatja le harcoló gondolatait, amíg lassú, nyugodt léptekkel sétál Rocha mögött.*
- Remek, nagyon köszönöm.
*Indul a félvér után, s közben görcsösen koncentrál arra, hogy elnézzen a feje mellet, s tekintete ezúttal ne vándoroljon hol a hófehér hajzuhatagra, hol a karcsú derékra, vagy lágyan ringó csípőre.*
~Behh... Elvégre én is férfiból vagyok.~
*Sóhajt magában, mintha csak biológiai ösztönei felelnének az enyhe sóvárgással átitatott pillantásaiért. Mi más lenne a hibás?*
-Megértem.
*Tényleg megérti. Neki is szüksége van dolgokra, amibe kapaszkodhat, ha úgy érzi, túl gyorsan változik lába alatt a talaj. A sok éve gyűjtögetett könyvei, na meg Holló viszont mindig ugyanott lesz, mindig otthon várja.*
- Miért ne?
*Kérdez vissza, részben kibújva a válasz alól, s vállát lazán megvonva, mintha tényleg nem lenne ez nagy dolog. Próbál magának hazudni, s többé-kevésbé sikerül is meggyőznie magát, hogy igen, ez a rövid időtöltés semmit sem jelent neki, csak barátilag szórakoztatják egymást. Nem akar ő már semmit a nőtől, hiszen megkapta, amire vágyott, de attól még jóban maradhatnak, az senkinek sem árthat. Efféle csinos hazugságokkal tömködi elméjét, míg végül sikerül magáévá tennie őket, s kisebb könnyebbséget is érez, most, hogy végre tisztázta magában ezeket. Nem sejti, hogy ez a rövid megkönnyebbülés nem lesz túl hosszú életű, csak addig nyugtatja le harcoló gondolatait, amíg lassú, nyugodt léptekkel sétál Rocha mögött.*
- Remek, nagyon köszönöm.
*Indul a félvér után, s közben görcsösen koncentrál arra, hogy elnézzen a feje mellet, s tekintete ezúttal ne vándoroljon hol a hófehér hajzuhatagra, hol a karcsú derékra, vagy lágyan ringó csípőre.*
~Behh... Elvégre én is férfiból vagyok.~
*Sóhajt magában, mintha csak biológiai ösztönei felelnének az enyhe sóvárgással átitatott pillantásaiért. Mi más lenne a hibás?*
510. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-04-26 12:14:29
Üzenet elküldve: 2020-04-26 12:14:29
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//A Jó, a Rossz, és a Szép//
- Azt hiszem kéne végre valami állandó az életembe.
*Vonja meg egyszerűen a vállait, miközben karjait összefonja mellei előtt, s már teljes testével a férfi felé fordul. Egyelőre tényleg figyelmen kívül hagyja a vakarcsokat, majd később visszatér a gondolatra, hogy szerezzen e magának valami társat.*
- Tényleg el akarsz kísérni?
*Vonja fel kérdőn a szemöldökeit, de pillantásából nem a kíváncsiság, vagy esetleges meglepettség sugárzik. Próbál célozni arra, hogy jól gondolja meg Aldo, hogy tényleg akarna e még rá szánni egy kicsit az idejéből. Ahogy megismerte ezen részét tudja, hogy ő sem híve annak, hogy egy nővel az éjszaka után is még kapcsolattartási protokollt hajtsanak végre, azzal meg csak megerősítést kapott, hogy Aldo véletlenül sem kereste fel a fogadói éjszaka után. Persze a nő sem fektetett bele nagy munkát, hogy egy esetleges találkozást eszközöljön. Hogy hiányzott e neki mégis a férfi? Egy kicsit talán igen, de miértjét nem tudná megmondani. Mi tagadás eddig vele érezte magát a legjobban, de ez eddig nem sok mindent jelentett a számára. Talán ezért a zavarosságért jobb is volt, hogy nem találkoztak újra, de az élet keserű humora a mai napon betalált.*
- Mintha arra láttam volna. *Mutat is az egyik sor felé.* Bár engem nem érdekel az ilyesmi, de azért futólag nézelődöm. Úgy is vennem kéne egy új köpenyt is. Azt hiszem az is arrafelé volt.
*Ezzel sarkon is fordul megindulva a mutatott irányba. Ha Aldo valóban vele tart lassabb léptekkel megvárja, persze azért pár lépéssel előtte haladva. Az a kis sértettség, az istenek sem tudják miért, de csak ott motoszkál benne. Majd elmúlik.*
- Azt hiszem kéne végre valami állandó az életembe.
*Vonja meg egyszerűen a vállait, miközben karjait összefonja mellei előtt, s már teljes testével a férfi felé fordul. Egyelőre tényleg figyelmen kívül hagyja a vakarcsokat, majd később visszatér a gondolatra, hogy szerezzen e magának valami társat.*
- Tényleg el akarsz kísérni?
*Vonja fel kérdőn a szemöldökeit, de pillantásából nem a kíváncsiság, vagy esetleges meglepettség sugárzik. Próbál célozni arra, hogy jól gondolja meg Aldo, hogy tényleg akarna e még rá szánni egy kicsit az idejéből. Ahogy megismerte ezen részét tudja, hogy ő sem híve annak, hogy egy nővel az éjszaka után is még kapcsolattartási protokollt hajtsanak végre, azzal meg csak megerősítést kapott, hogy Aldo véletlenül sem kereste fel a fogadói éjszaka után. Persze a nő sem fektetett bele nagy munkát, hogy egy esetleges találkozást eszközöljön. Hogy hiányzott e neki mégis a férfi? Egy kicsit talán igen, de miértjét nem tudná megmondani. Mi tagadás eddig vele érezte magát a legjobban, de ez eddig nem sok mindent jelentett a számára. Talán ezért a zavarosságért jobb is volt, hogy nem találkoztak újra, de az élet keserű humora a mai napon betalált.*
- Mintha arra láttam volna. *Mutat is az egyik sor felé.* Bár engem nem érdekel az ilyesmi, de azért futólag nézelődöm. Úgy is vennem kéne egy új köpenyt is. Azt hiszem az is arrafelé volt.
*Ezzel sarkon is fordul megindulva a mutatott irányba. Ha Aldo valóban vele tart lassabb léptekkel megvárja, persze azért pár lépéssel előtte haladva. Az a kis sértettség, az istenek sem tudják miért, de csak ott motoszkál benne. Majd elmúlik.*
509. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-04-26 11:39:55
Üzenet elküldve: 2020-04-26 11:39:55
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A Jó, a Rossz, és a Szép//
*Nem, tényleg nem akarta újra látni a nőt. Nem azért, mert mérges lenne rá, vagy idegesítené. Talán pont az ellenkezője miatt. Talán ma sem fog időben hazaérni, főleg, ha elkíséri a nőt, nem csak a piacon, hanem esetleg utána egy italra is. Mert valószínű ez fog történni.*
- Jól jön egy kedvenc, főleg, ha egyedül élsz.
*Bár ő nincs oda a szőrős állatokért, meg tudja érteni, ha valaki társra vágyik. Elvégre őt is várják otthon, ha nem is egy csaholó kiskutya.*
- Én inkább madárpárti vagyok.
*Gondol saját kedves Hollójára, ami ebben a pillanatban valószínűleg békésen gubbaszt ülőrúdján, várva haza gazdáját.*
- Elkísérhetlek? Nekem is kellene pár dolgot vásárolnom.
*Reménykedik benne, hogy ezúttal megtalálja a bájitalos standot, s társaságban a bóklászás is kellemesebb.*
- Sehogy sem találom, amit keresek. Pedig csak egyszerű varázsitalokat szeretnék venni, de nem igazodom ki ezen a forgatagon.
*Vázolja fel helyzetét, reménykedve, hogy Rocha esetleg látta az általa keresett pultot, netán már elment mellette. Meg hát így akár beszélgetést is kezdeményezhet. Csak arra ne kérdezzen rá a nő, miért tűnt el úgy, hogy még saját lakásának helyét sem árulta el. Nem igazán tudna értelmes magyarázattal szolgálni, mert maga sem tudja, mit miért miért csinált.*
*Nem, tényleg nem akarta újra látni a nőt. Nem azért, mert mérges lenne rá, vagy idegesítené. Talán pont az ellenkezője miatt. Talán ma sem fog időben hazaérni, főleg, ha elkíséri a nőt, nem csak a piacon, hanem esetleg utána egy italra is. Mert valószínű ez fog történni.*
- Jól jön egy kedvenc, főleg, ha egyedül élsz.
*Bár ő nincs oda a szőrős állatokért, meg tudja érteni, ha valaki társra vágyik. Elvégre őt is várják otthon, ha nem is egy csaholó kiskutya.*
- Én inkább madárpárti vagyok.
*Gondol saját kedves Hollójára, ami ebben a pillanatban valószínűleg békésen gubbaszt ülőrúdján, várva haza gazdáját.*
- Elkísérhetlek? Nekem is kellene pár dolgot vásárolnom.
*Reménykedik benne, hogy ezúttal megtalálja a bájitalos standot, s társaságban a bóklászás is kellemesebb.*
- Sehogy sem találom, amit keresek. Pedig csak egyszerű varázsitalokat szeretnék venni, de nem igazodom ki ezen a forgatagon.
*Vázolja fel helyzetét, reménykedve, hogy Rocha esetleg látta az általa keresett pultot, netán már elment mellette. Meg hát így akár beszélgetést is kezdeményezhet. Csak arra ne kérdezzen rá a nő, miért tűnt el úgy, hogy még saját lakásának helyét sem árulta el. Nem igazán tudna értelmes magyarázattal szolgálni, mert maga sem tudja, mit miért miért csinált.*
508. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-04-25 20:50:55
Üzenet elküldve: 2020-04-25 20:50:55
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//A Jó, a Rossz, és a Szép//
*Az ajkát harapdálva tűnődik el, hogy csak kéne magának valami állandó társaság. Ha más nem, akkor egy ilyen gombszemű, nyáladzó, pisis szőrcsomó. Amúgy is hűségesebbnek vannak tartva, mint bármelyik lény Arthenior szerte, meg talán bárhol máshol is. Az árus egy pillanatot szentel is a nőnek, hogy komolyan érdeklődik e valamelyik állat iránt, de Rocha csak a fejét rázza, hogy egyelőre még messze van a döntéstől. Talán még egy pár kör séta a piacon és el is felejti a vakarcsokat.
De azok a nedves nózik és csillogó kis szemek az ő szívét is alaposan meglágyítják.
Végül inkább kiegyenesedve lép egyet hátrébb, mielőtt végérvényesen megigéznék ezek a kis átokfajzatok.
Viszont mikor fülébe csendül egy ismerős hang már inkább azt kívánja bárcsak egy lenne a szőrcsomók közül és szépen el tudna vegyülni közöttük. A szíve kínzóan hatalmasat dobban, s gyomra is kissé összeszorul. Az első egy-két nap még dühös volt, hogy a férfi nem hallat magáról, de utána, ahogy lenyugtatta megbolondult érzelmeit rájött, hogy nem is várhatott mást tőle. Meg persze nem is akart. Ő sem volt soha az egy éjszakás kalandok utáni kapcsolattartás híve. De a váratlan találkozás azért csak rákényszeríti az érzést, hogy jobb lenne, ha megnyílna a föld és el is nyelné a nőt azonnal.
Ennek ellenére mégis teljes nyugalmat árasztva emeli meg fejét és a férfira emeli arany szemeit.*
- Nem 'tom. Még az is lehet.
*Fordul is vissza az állatok felé még azelőtt, hogy tekintete a kék szemekre tévedne. Azért nem venne mérget rá, hogy most kitisztul fejjel már hidegen hagyná. Így nem éri meg kockáztatni.*
- De azt hiszem ezt a döntést a végére hagyom. Még akarok pár dolgot venni, szóval csak ha marad rá keret.
*És ezzel el is pillant a többi árus felé, ahol ruhák, ételek és egyéb más kincs rejtezik.*
*Az ajkát harapdálva tűnődik el, hogy csak kéne magának valami állandó társaság. Ha más nem, akkor egy ilyen gombszemű, nyáladzó, pisis szőrcsomó. Amúgy is hűségesebbnek vannak tartva, mint bármelyik lény Arthenior szerte, meg talán bárhol máshol is. Az árus egy pillanatot szentel is a nőnek, hogy komolyan érdeklődik e valamelyik állat iránt, de Rocha csak a fejét rázza, hogy egyelőre még messze van a döntéstől. Talán még egy pár kör séta a piacon és el is felejti a vakarcsokat.
De azok a nedves nózik és csillogó kis szemek az ő szívét is alaposan meglágyítják.
Végül inkább kiegyenesedve lép egyet hátrébb, mielőtt végérvényesen megigéznék ezek a kis átokfajzatok.
Viszont mikor fülébe csendül egy ismerős hang már inkább azt kívánja bárcsak egy lenne a szőrcsomók közül és szépen el tudna vegyülni közöttük. A szíve kínzóan hatalmasat dobban, s gyomra is kissé összeszorul. Az első egy-két nap még dühös volt, hogy a férfi nem hallat magáról, de utána, ahogy lenyugtatta megbolondult érzelmeit rájött, hogy nem is várhatott mást tőle. Meg persze nem is akart. Ő sem volt soha az egy éjszakás kalandok utáni kapcsolattartás híve. De a váratlan találkozás azért csak rákényszeríti az érzést, hogy jobb lenne, ha megnyílna a föld és el is nyelné a nőt azonnal.
Ennek ellenére mégis teljes nyugalmat árasztva emeli meg fejét és a férfira emeli arany szemeit.*
- Nem 'tom. Még az is lehet.
*Fordul is vissza az állatok felé még azelőtt, hogy tekintete a kék szemekre tévedne. Azért nem venne mérget rá, hogy most kitisztul fejjel már hidegen hagyná. Így nem éri meg kockáztatni.*
- De azt hiszem ezt a döntést a végére hagyom. Még akarok pár dolgot venni, szóval csak ha marad rá keret.
*És ezzel el is pillant a többi árus felé, ahol ruhák, ételek és egyéb más kincs rejtezik.*
507. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-04-25 18:28:14
Üzenet elküldve: 2020-04-25 18:28:14
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A Jó, a Rossz, és a Szép//
*A piacnak megvan az a szépsége, vagy átka, hogy a város minden szegletéből összeverődnek itt a tömegek, s véletlen, érdekes találkozások születhetnek rég nem látott ismerősök, vagy éppen ellenségek között. Ilyenkor a vásárlók, tekintet nélkül a körülöttük lévőkre, megállnak egy lelkes, baráti csevejre, vagy éppen azért, hogy pár méter távolságról sértéseket kiabáljanak egymásnak. Így hát elég zajos ez a tér, s még zajosabb, ha az eladók megpróbálják túlharsogni a sokaság alap moraját. Aldo ezért sem szeret hosszan időzni itt, már mehetnéke van, de csak nem találja, amiért jött. Pedig nem szeretne egyebet, mint pár ártatlan, alap varázsitalt. De céltalanul bóklászik egy ideje, kissé talán elveszetten, s már a második, nyöszörgő kisállatokat árusító sátor előtt halad el. Most viszont megtorpan, habár továbbra sem a mocorgó szőrgombócok miatt.
A nő háttal áll, s fehér haja lágyan omlik vállára. Aldo ezer közül is felismerné ezt az árnyalatot, s ezt az alkatot, még ha arcot nem is lát.*
~Nocsak...~
*Mivel ő hátrébb áll, kevés az esélye, hogy Rocha észreveszi, amíg hirtelen meg nem pördül. Elsétálhatna, mintha itt sem lett volna soha. Nem venné észre. Igen, feltehetően ez lenne a legjobb választás. Bár legutóbb nem haragban váltak el, miután Aldo hazatért, hatszor megbánta az egész éjjelt, s arra a következtetésre jutott, hogy jobb, ha nem keresi többet Rochát. Nem engedhet meg magának újabb gyenge pillanatokat.
Indulna is tovább, de lábának valamiért nem akaródzik lépnie.*
~Kellett neki is pont ilyenkor piacra jönnie.~
*Dohog magában, bár tudja, hogy ez pusztán szerencsétlen véletlen. Az elmúlt napokban, miután már nem látta többet a nőt, élete és elméje újra visszaszokott az általa felépített valósághoz. Beletörődött, hogy egy újabb futó kalandot hagy maga után, habár az igazából már a második kalandja volt Rochával. Erre most itt harmadszor is találkozik vele, mintha a sors kimutatná kegyetlen humorát, ezúttal Aldot választva áldozatul. Fintorog egyet, s belenyugvóan sóhajt, hiszen már tudja, hogy nem fog szó nélkül elosonni. Inkább mellé lép, mintha ő is az állatok után érdeklődne.*
- Csak nem egy kiskutyára vágysz?
*S ha Rocha ránéz azokkal az aranybarna szemekkel, már nem is fogja bánni elhamarkodott döntését. Legfeljebb utólag.*
*A piacnak megvan az a szépsége, vagy átka, hogy a város minden szegletéből összeverődnek itt a tömegek, s véletlen, érdekes találkozások születhetnek rég nem látott ismerősök, vagy éppen ellenségek között. Ilyenkor a vásárlók, tekintet nélkül a körülöttük lévőkre, megállnak egy lelkes, baráti csevejre, vagy éppen azért, hogy pár méter távolságról sértéseket kiabáljanak egymásnak. Így hát elég zajos ez a tér, s még zajosabb, ha az eladók megpróbálják túlharsogni a sokaság alap moraját. Aldo ezért sem szeret hosszan időzni itt, már mehetnéke van, de csak nem találja, amiért jött. Pedig nem szeretne egyebet, mint pár ártatlan, alap varázsitalt. De céltalanul bóklászik egy ideje, kissé talán elveszetten, s már a második, nyöszörgő kisállatokat árusító sátor előtt halad el. Most viszont megtorpan, habár továbbra sem a mocorgó szőrgombócok miatt.
A nő háttal áll, s fehér haja lágyan omlik vállára. Aldo ezer közül is felismerné ezt az árnyalatot, s ezt az alkatot, még ha arcot nem is lát.*
~Nocsak...~
*Mivel ő hátrébb áll, kevés az esélye, hogy Rocha észreveszi, amíg hirtelen meg nem pördül. Elsétálhatna, mintha itt sem lett volna soha. Nem venné észre. Igen, feltehetően ez lenne a legjobb választás. Bár legutóbb nem haragban váltak el, miután Aldo hazatért, hatszor megbánta az egész éjjelt, s arra a következtetésre jutott, hogy jobb, ha nem keresi többet Rochát. Nem engedhet meg magának újabb gyenge pillanatokat.
Indulna is tovább, de lábának valamiért nem akaródzik lépnie.*
~Kellett neki is pont ilyenkor piacra jönnie.~
*Dohog magában, bár tudja, hogy ez pusztán szerencsétlen véletlen. Az elmúlt napokban, miután már nem látta többet a nőt, élete és elméje újra visszaszokott az általa felépített valósághoz. Beletörődött, hogy egy újabb futó kalandot hagy maga után, habár az igazából már a második kalandja volt Rochával. Erre most itt harmadszor is találkozik vele, mintha a sors kimutatná kegyetlen humorát, ezúttal Aldot választva áldozatul. Fintorog egyet, s belenyugvóan sóhajt, hiszen már tudja, hogy nem fog szó nélkül elosonni. Inkább mellé lép, mintha ő is az állatok után érdeklődne.*
- Csak nem egy kiskutyára vágysz?
*S ha Rocha ránéz azokkal az aranybarna szemekkel, már nem is fogja bánni elhamarkodott döntését. Legfeljebb utólag.*
506. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-04-25 12:22:43
Üzenet elküldve: 2020-04-25 12:22:43
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//A Jó, a Rossz, és a Szép//
*Nem igazán kecsegteti izgalmakkal a tény, hogy egyedül maradt. Szinte féltékeny arccal méregeti a csapatokba verődött nézelődőket és vásárlókat, akiknek van kihez szólni, van kivel együtt nevetni, akik társaságot biztosítanak neki. Így egyedül kissé unalmas a bolyongás. Bár az igazat megvallva már hozzá szokott, de az utóbbi pár napban azért itt-ott csak akadt társasága. Ott van a szép szemű hegyes fülű, aki bizonyára ismét valami könnyen szerzett nőcskét ölel maga alá, s ez a gondolat valami oknál fogva apró dühöt éreztet vele, de igyekszik ezt az érzést hamar el is hessegetni magától, ma pedig egy édes és kedves fiú személye zökkentette ki a hatköznapok szürkeségéből. Szóval igazából izgalmasan és kellemesen teltek a napjai a szokottal ellentétben. Így hát mivel nőből faragták, s nem tud magával mit kezdeni ezért határozott célja, hogy pénzt költsön. Amúgy sem ártana otthonra valami főzni való, vagy valami szép ruha, mert abból sosem lehet elég. Az ékszerek nem az ő stílusa, persze leszámítva egyet, így az újonnan kapott brossra is simít, ami megint egy kis mosolyt varázsol az arcára. Végighalad a ruhák, az ételek mellett, mindenhol megjegyezve, hogy mit is vehetne, de még nem áll le sehol. Azután az itt-ott felbukkanó állatoknál már elgondolkodva lassítja le léptei.*
~ Talán, ha szereznék egy macskát vagy kutyát.~
*Tűnődik is el lopva, de végül csak lelegyintve a gondolatot indul is tovább. De pár lépés és csak rákényszeríti magát, hogy visszatolasson. Csücsörítve, a szemeit kissé összehúzva méregeti a zajongó állatokat, s próbál koncentrálni, hogy ne üljön ki az arcára az "Egek, de zabálnivaló vagy!" tekintet.*
~Annyira talán nem is lenne hülyeség.~
*Nem igazán kecsegteti izgalmakkal a tény, hogy egyedül maradt. Szinte féltékeny arccal méregeti a csapatokba verődött nézelődőket és vásárlókat, akiknek van kihez szólni, van kivel együtt nevetni, akik társaságot biztosítanak neki. Így egyedül kissé unalmas a bolyongás. Bár az igazat megvallva már hozzá szokott, de az utóbbi pár napban azért itt-ott csak akadt társasága. Ott van a szép szemű hegyes fülű, aki bizonyára ismét valami könnyen szerzett nőcskét ölel maga alá, s ez a gondolat valami oknál fogva apró dühöt éreztet vele, de igyekszik ezt az érzést hamar el is hessegetni magától, ma pedig egy édes és kedves fiú személye zökkentette ki a hatköznapok szürkeségéből. Szóval igazából izgalmasan és kellemesen teltek a napjai a szokottal ellentétben. Így hát mivel nőből faragták, s nem tud magával mit kezdeni ezért határozott célja, hogy pénzt költsön. Amúgy sem ártana otthonra valami főzni való, vagy valami szép ruha, mert abból sosem lehet elég. Az ékszerek nem az ő stílusa, persze leszámítva egyet, így az újonnan kapott brossra is simít, ami megint egy kis mosolyt varázsol az arcára. Végighalad a ruhák, az ételek mellett, mindenhol megjegyezve, hogy mit is vehetne, de még nem áll le sehol. Azután az itt-ott felbukkanó állatoknál már elgondolkodva lassítja le léptei.*
~ Talán, ha szereznék egy macskát vagy kutyát.~
*Tűnődik is el lopva, de végül csak lelegyintve a gondolatot indul is tovább. De pár lépés és csak rákényszeríti magát, hogy visszatolasson. Csücsörítve, a szemeit kissé összehúzva méregeti a zajongó állatokat, s próbál koncentrálni, hogy ne üljön ki az arcára az "Egek, de zabálnivaló vagy!" tekintet.*
~Annyira talán nem is lenne hülyeség.~
505. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-04-25 11:45:08
Üzenet elküldve: 2020-04-25 11:45:08
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A Jó, a Rossz, és a Szép//
*Mozgalmas napjába végül csak sikerült belesűrítenie egy vásárlást is, bár a kellemes délelőtti órákról már rég lecsúszott, de csak odaért a piacra. Lépteit lelassítva bandukol a legkülönfélébb árusok és portékáik között, habár határozott elképzeléssel és céllal jött ide, azért szeret ráérősen elbóklászni a tömegben, szemügyre véve mindenfélét. Elidőzik egy ósdi, régi könyveket árusító szakállas, feltehetően gnóm bácsi pultja előtt, s bár tudja, hogy nem ezért jött, azért megnézegeti a dohos tekercseket, lapokat. A legtöbb számára teljesen felesleges, de rossz tulajdonsága, hogy összevásárolna mindent írást, aminek bármilyen tudományhoz köze van. Így nehéz szívvel bár, de végül tovább áll. Elmegy egy adag vinnyogó, nyüszítő kisállat mellett, illatos cipók, sonkák és kolbászok előtt, de ezek kevésbé érdeklik. Már bevásárolt előző nap ételből, akad még otthon miből főzni.*
*Mozgalmas napjába végül csak sikerült belesűrítenie egy vásárlást is, bár a kellemes délelőtti órákról már rég lecsúszott, de csak odaért a piacra. Lépteit lelassítva bandukol a legkülönfélébb árusok és portékáik között, habár határozott elképzeléssel és céllal jött ide, azért szeret ráérősen elbóklászni a tömegben, szemügyre véve mindenfélét. Elidőzik egy ósdi, régi könyveket árusító szakállas, feltehetően gnóm bácsi pultja előtt, s bár tudja, hogy nem ezért jött, azért megnézegeti a dohos tekercseket, lapokat. A legtöbb számára teljesen felesleges, de rossz tulajdonsága, hogy összevásárolna mindent írást, aminek bármilyen tudományhoz köze van. Így nehéz szívvel bár, de végül tovább áll. Elmegy egy adag vinnyogó, nyüszítő kisállat mellett, illatos cipók, sonkák és kolbászok előtt, de ezek kevésbé érdeklik. Már bevásárolt előző nap ételből, akad még otthon miből főzni.*
504. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-04-25 10:29:44
Üzenet elküldve: 2020-04-25 10:29:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Az Ember, a félvér és egy üveg rum //
* Ruena nem tudja, mennyire számít merész dolognak elsétálni egy fogadó ajtajáig, aztán onnan hazáig szaladni, de nem siet kijavítani a fiút.*
- Nem.*vallja meg.* Azt tudom, hogy nem oly rég alakították át, de többet nem.* kérdő tekintetét Dorianra függeszti várva, hogy beavassa a dologba.*
- Ezek szerint mindenkire másként hat.*elmélkedik tovább az alkohol hatásairól.* A fivéremé inkább tompulni szokott tőle.* Ruena bátyja alapjáraton sem egy nagy koponya, de egy-egy szüreti bál alkalmával még így is képes volt erős visszaesést produkálni.*
- Nem hiszem, hogy menne.* mosolyodik el a feltételezésre. Ruena Selwyeer, mint éneked előadó. Igazság szerint a kis csitrinek egészen szép hangja van, ez náluk amolyan családi vonás, de hiányzik belőle az a fajta karizmatikus kiállás, amit egy ilyen munkakör megkívánna magának. Dorian vele ellentétben birtokolja mindezt, elég csak ránézni. Ruena nem érez irigységet, vagy tartja magát kevesebbnek, egyszerűen tudja ő másra hivatott.*
- Pedig a reggeli fontos.*mondja már-már anyáskodó hangnemben. Megsajnálja a fiút, vele még soha nem esett meg, hogy ne lett volna mit ennie.*
- Egyedül élsz?* teszi fel a kérdést, ami egyből eszébe ötlik.*
- A néni, hát.*elgondolkodik a válaszon, könnyű lenne rossz képet festeni a nőről, de Ruena hálátlannak érezné magát, ha megtenné.* Leginkább szomorú.* az ifjúlány halvány mosolya is a megnevezett érzelmet tükrözi most.* Elvesztette a jókedvét, a nevetését és már túl öregnek és magányosnak érzi magát, hogy a keresésébe kezdjen.* Ruena sajnálja ezért és próbált ellene tenni, de aki nem akarja, azon nehéz segíteni.*
- Igen, nem lesz gond.* egyre biztosabb a dolgába. A Néni időnként elszokott szürcsölni egy kis konyakot is lefekvés előtt, olyankor egy egész bazárnyi gnóm robbantgatására se ébredne fel.*
- Finom is!* jelenti ki határozottan.* Ha már nem túl változatos a menü, volt alkalmam tökélyre fejleszteni.* vigyorodik el. Kézen fogja a fiút és elindul vele hazafelé. Dorian, ha nem is húzza el a kezét kapásból a lány egy idő után elengedi, a nagy tömegben könnyebb úgy lavírozni. A ház, amihez az ifjút vezeti a szegénynegyed és a piactér találkozásánál áll. A kialakításából ítélve egykoron valami üzlet lehetett.*
- Előre megyek és megnézem mi a helyzet.*nyit be óvatosan a házba és hajtja be maga mögött az ajtót.*
- Tiszta a levegő.*tér vissza kis idő múltán, némán int Doriannak, hogy fáradjon beljebb.*
A hozzászólás írója (Ruena Selwyeer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.25 10:30:22
* Ruena nem tudja, mennyire számít merész dolognak elsétálni egy fogadó ajtajáig, aztán onnan hazáig szaladni, de nem siet kijavítani a fiút.*
- Nem.*vallja meg.* Azt tudom, hogy nem oly rég alakították át, de többet nem.* kérdő tekintetét Dorianra függeszti várva, hogy beavassa a dologba.*
- Ezek szerint mindenkire másként hat.*elmélkedik tovább az alkohol hatásairól.* A fivéremé inkább tompulni szokott tőle.* Ruena bátyja alapjáraton sem egy nagy koponya, de egy-egy szüreti bál alkalmával még így is képes volt erős visszaesést produkálni.*
- Nem hiszem, hogy menne.* mosolyodik el a feltételezésre. Ruena Selwyeer, mint éneked előadó. Igazság szerint a kis csitrinek egészen szép hangja van, ez náluk amolyan családi vonás, de hiányzik belőle az a fajta karizmatikus kiállás, amit egy ilyen munkakör megkívánna magának. Dorian vele ellentétben birtokolja mindezt, elég csak ránézni. Ruena nem érez irigységet, vagy tartja magát kevesebbnek, egyszerűen tudja ő másra hivatott.*
- Pedig a reggeli fontos.*mondja már-már anyáskodó hangnemben. Megsajnálja a fiút, vele még soha nem esett meg, hogy ne lett volna mit ennie.*
- Egyedül élsz?* teszi fel a kérdést, ami egyből eszébe ötlik.*
- A néni, hát.*elgondolkodik a válaszon, könnyű lenne rossz képet festeni a nőről, de Ruena hálátlannak érezné magát, ha megtenné.* Leginkább szomorú.* az ifjúlány halvány mosolya is a megnevezett érzelmet tükrözi most.* Elvesztette a jókedvét, a nevetését és már túl öregnek és magányosnak érzi magát, hogy a keresésébe kezdjen.* Ruena sajnálja ezért és próbált ellene tenni, de aki nem akarja, azon nehéz segíteni.*
- Igen, nem lesz gond.* egyre biztosabb a dolgába. A Néni időnként elszokott szürcsölni egy kis konyakot is lefekvés előtt, olyankor egy egész bazárnyi gnóm robbantgatására se ébredne fel.*
- Finom is!* jelenti ki határozottan.* Ha már nem túl változatos a menü, volt alkalmam tökélyre fejleszteni.* vigyorodik el. Kézen fogja a fiút és elindul vele hazafelé. Dorian, ha nem is húzza el a kezét kapásból a lány egy idő után elengedi, a nagy tömegben könnyebb úgy lavírozni. A ház, amihez az ifjút vezeti a szegénynegyed és a piactér találkozásánál áll. A kialakításából ítélve egykoron valami üzlet lehetett.*
- Előre megyek és megnézem mi a helyzet.*nyit be óvatosan a házba és hajtja be maga mögött az ajtót.*
- Tiszta a levegő.*tér vissza kis idő múltán, némán int Doriannak, hogy fáradjon beljebb.*
A hozzászólás írója (Ruena Selwyeer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.25 10:30:22
503. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-04-25 10:13:45
Üzenet elküldve: 2020-04-25 10:13:45
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
*A Kalmárt lassan maga mögött hagyja, léptei a szegénynegyeden át vezetik egészen a zsivajokkal teli, finom illatokkal körbelengett piac felé. Ahogy közeledik úgy zeng fel a piac harsogása, úgy lesz egyre csalogatóbb a megannyi illat. Ahogy megérkezik kissé tétovázva áll meg az egyik sor elején. Igazából még céltalanul jött ide, így nem nagy a jelentősége, hogy merre is induljon el. De így egyedül maradva kicsit azért unalmas kihívásnak tűnik. Végül abbahagyja a dilemmázást és találomra indul is az asztalok között, az árusok portékáival szemezve.*
502. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-04-24 16:35:23
Üzenet elküldve: 2020-04-24 16:35:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Az Ember, a félvér és egy üveg rum //
*Nem érti a lány miért kérdezi ezt a köszönömöt. De hát nem kell mindent értenie, ahhoz hogy jól el töltse idejét egy nővel, nemde?*
- Igen, micsoda szerencse. *jegyzi meg, kacsint is egyet mosolyogva, hogy tényleg így gondolja. A Kalmár említésére érdeklődve nézi a lányt. Tudja, hogy az a kalmár előtt mi volt. Egy bordély.*
- Nocsak, milyen merész vagy? *jegyzi meg kedvesen.*
- Tudod mi volt előtte? *kérdezi meg közben. Hiszen ezt kevesen tudják. Bár Dorian sem itteni, csak hallotta az öregeket beszélni a: Bezzeg az én időmben kezdetű mondatoknál mindig figyelt. Így hamar kiderült számára, hogy hogyan is nézett ki jó pár éve Arthenior, hogy milyen a Holdkaravánpihenő. A kérdésre bólint.*
- Hát nem mindenki egyforma. Nekem jobban fog így az agyam. *magyarázza a teljes sületlenséget, hiszen józanul még szokott rímelve is beszélni, míg ittasan meg nem.*
- Hm, munkát? *kérdez vissza, és jól megnézi ezzel most látványosan Ruenát.*
- Ha esetleg tudsz énekelni akár fel is léphetnénk együtt. Pegazusban szoktam, vagy a főtéren.*mondja, persze hogy Ruena mostanában nem látta annak egy oka lehet. Nem volt nagyon ihlete, vagyis nem igen tudta letenni az üveget, ami jelenleg is a kezében van. A kérdésre megdörzsöli a hasát.*
- Mi tagadás még nem is reggeliztem, és mindjárt ebédidő van. *Az ugyanolyan ebéd mindennapra nem zavarná a félvért.*
- Egyet értek a nénikéddel, ha azt gondolod, nekem bajom lenne ezzel, hát tévedsz. *mondja nagy büszkén, jó lenne neki mindennap ugyanaz, ha az biztosan az asztalra kerülne. Dorian azonban nem tud főzni, így általában a Pegazusban szokott kései ebédet tartani. *
- Eh, ez a néni milyen már? *képed el, kezeit széttárva figyeli a lányt. Persze az a néni megy aludni ebéd után, így reménnyel telik meg.*
- És gondolod, akkor úgy megkóstolhatnám ezt a csirkés zöldséges ragut? *kérdezi hangjában is érezi a vágyakozását. Az üvegre visszanyomja a dugót, így jelezve talán mégis jobb ezúttal józannak lenni. Legalábbis van az a nő, jelen esetben Ruena, akiért talán érdemes nem leinnia magát még delelő előtt.*
- Amúgy a Pegazusban szoktam kései ebédet tartani, de a te ragud biztosan sokkal finomabb. *na ha ezt hallaná a szakács, lehet, többet nem is adna neki. Nos, pofátlan vagy nem, de mintha meghívatná magát erre a bizonyos ebédre.*
*Nem érti a lány miért kérdezi ezt a köszönömöt. De hát nem kell mindent értenie, ahhoz hogy jól el töltse idejét egy nővel, nemde?*
- Igen, micsoda szerencse. *jegyzi meg, kacsint is egyet mosolyogva, hogy tényleg így gondolja. A Kalmár említésére érdeklődve nézi a lányt. Tudja, hogy az a kalmár előtt mi volt. Egy bordély.*
- Nocsak, milyen merész vagy? *jegyzi meg kedvesen.*
- Tudod mi volt előtte? *kérdezi meg közben. Hiszen ezt kevesen tudják. Bár Dorian sem itteni, csak hallotta az öregeket beszélni a: Bezzeg az én időmben kezdetű mondatoknál mindig figyelt. Így hamar kiderült számára, hogy hogyan is nézett ki jó pár éve Arthenior, hogy milyen a Holdkaravánpihenő. A kérdésre bólint.*
- Hát nem mindenki egyforma. Nekem jobban fog így az agyam. *magyarázza a teljes sületlenséget, hiszen józanul még szokott rímelve is beszélni, míg ittasan meg nem.*
- Hm, munkát? *kérdez vissza, és jól megnézi ezzel most látványosan Ruenát.*
- Ha esetleg tudsz énekelni akár fel is léphetnénk együtt. Pegazusban szoktam, vagy a főtéren.*mondja, persze hogy Ruena mostanában nem látta annak egy oka lehet. Nem volt nagyon ihlete, vagyis nem igen tudta letenni az üveget, ami jelenleg is a kezében van. A kérdésre megdörzsöli a hasát.*
- Mi tagadás még nem is reggeliztem, és mindjárt ebédidő van. *Az ugyanolyan ebéd mindennapra nem zavarná a félvért.*
- Egyet értek a nénikéddel, ha azt gondolod, nekem bajom lenne ezzel, hát tévedsz. *mondja nagy büszkén, jó lenne neki mindennap ugyanaz, ha az biztosan az asztalra kerülne. Dorian azonban nem tud főzni, így általában a Pegazusban szokott kései ebédet tartani. *
- Eh, ez a néni milyen már? *képed el, kezeit széttárva figyeli a lányt. Persze az a néni megy aludni ebéd után, így reménnyel telik meg.*
- És gondolod, akkor úgy megkóstolhatnám ezt a csirkés zöldséges ragut? *kérdezi hangjában is érezi a vágyakozását. Az üvegre visszanyomja a dugót, így jelezve talán mégis jobb ezúttal józannak lenni. Legalábbis van az a nő, jelen esetben Ruena, akiért talán érdemes nem leinnia magát még delelő előtt.*
- Amúgy a Pegazusban szoktam kései ebédet tartani, de a te ragud biztosan sokkal finomabb. *na ha ezt hallaná a szakács, lehet, többet nem is adna neki. Nos, pofátlan vagy nem, de mintha meghívatná magát erre a bizonyos ebédre.*
501. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-04-23 22:32:29
Üzenet elküldve: 2020-04-23 22:32:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Az Ember, a félvér és egy üveg rum //
- Hah, köszönöm?* szinte kérdésként hat, ahogy mondja. Ruena nincs hozzászokva a bókokhoz így nem is tudja megfelelően kezelni őket. Nővérei mellett nem jutott nagy figyelem rá ilyen téren. Ők sokkal jobban kezelték a fiúkat, a húgukat pedig igyekezték elhajtani a közelükből. Ruena nem vette ezt zokon, halálosan unalmas volt várni őket a pajta előtt. Gyűlöl várni.*
- Nahát, én is a környéken lakom egy ideje.* csillan fel a szeme.* Gyorsan megszerettem itt.* futtatja végig tekintetét a piacon.* Igazából még a nagy részét nem is láttam.*fintorodik el, célozva rá, hogy iménti kijelentése ennek tükrében talán túlzó.* A piac, a szegénynegyed és a főtér az én birodalmam, bár egyszer majdnem elmentem egészen a Kalmárig.* adja elő úgy, mintha a sárkány barlangjáig merészkedett volna.*
- Dolgozol?* néz fel kíváncsian a félvérre, majd a következő eszmefuttatást fenntartásokkal fogadja.*
- Nem tudtam, hogy az alkohol ilyen hatással van a kreativitásra, bár ugyan még nem is próbáltam soha.* mi végre is okoskodna olyan dologról, amiről gőze sincs.*
- Én épp munkát keresek, ha esetleg tudsz valami jó ajánlatot ne tartsd magadba.* kacsint a fiúra, majd épp azon morfondírozik megkérje-e Doriant, hogy adjon elő neki valamit, mikor az megint az étel felől kérdez.*
- Éhes vagy?* kérdezi meg kerek perec.* Csirkés zöldségragú van, mostanra késznek kell lennie. Holnap is csirkés zöldségragú lesz és minden bizonnyal holnap után is.* neveti el magát kínjában.* A néném nem szívleli a változatosságot.* sóhajt nagyot. Nem egyszerű az élet az asszonnyal, de úgy gondolja lehetne ennél rosszabb is így igyekszik keveset panaszkodni.* Igazából.* harapja be alsó ajkát, ahogy elgondolkodik.* A Néni nem engedi, hogy vendéget fogadjak, de hamarosan itt a délutáni sziesztájának az ideje.
- Hah, köszönöm?* szinte kérdésként hat, ahogy mondja. Ruena nincs hozzászokva a bókokhoz így nem is tudja megfelelően kezelni őket. Nővérei mellett nem jutott nagy figyelem rá ilyen téren. Ők sokkal jobban kezelték a fiúkat, a húgukat pedig igyekezték elhajtani a közelükből. Ruena nem vette ezt zokon, halálosan unalmas volt várni őket a pajta előtt. Gyűlöl várni.*
- Nahát, én is a környéken lakom egy ideje.* csillan fel a szeme.* Gyorsan megszerettem itt.* futtatja végig tekintetét a piacon.* Igazából még a nagy részét nem is láttam.*fintorodik el, célozva rá, hogy iménti kijelentése ennek tükrében talán túlzó.* A piac, a szegénynegyed és a főtér az én birodalmam, bár egyszer majdnem elmentem egészen a Kalmárig.* adja elő úgy, mintha a sárkány barlangjáig merészkedett volna.*
- Dolgozol?* néz fel kíváncsian a félvérre, majd a következő eszmefuttatást fenntartásokkal fogadja.*
- Nem tudtam, hogy az alkohol ilyen hatással van a kreativitásra, bár ugyan még nem is próbáltam soha.* mi végre is okoskodna olyan dologról, amiről gőze sincs.*
- Én épp munkát keresek, ha esetleg tudsz valami jó ajánlatot ne tartsd magadba.* kacsint a fiúra, majd épp azon morfondírozik megkérje-e Doriant, hogy adjon elő neki valamit, mikor az megint az étel felől kérdez.*
- Éhes vagy?* kérdezi meg kerek perec.* Csirkés zöldségragú van, mostanra késznek kell lennie. Holnap is csirkés zöldségragú lesz és minden bizonnyal holnap után is.* neveti el magát kínjában.* A néném nem szívleli a változatosságot.* sóhajt nagyot. Nem egyszerű az élet az asszonnyal, de úgy gondolja lehetne ennél rosszabb is így igyekszik keveset panaszkodni.* Igazából.* harapja be alsó ajkát, ahogy elgondolkodik.* A Néni nem engedi, hogy vendéget fogadjak, de hamarosan itt a délutáni sziesztájának az ideje.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2936-2955