//Trayäk//
*Meruwiel megáll egy pillanatra a férfi válaszát látva, és még az almarágást is félbeszakítja. Aztán csak lenyeli a falatot, és rápillant a mélységire.*
- Erre nem gondoltam. *mondja ki őszintén nagy komolyan, aztán csak elmosolyodik.*- De hát sosem értettem a mezőgazdasághoz, nem vagyok kertész típus.
*Tovább indul, és ismét kezdi magát egészen jól érezni. Furcsa hullámvölgyek között vergődik ebben a pár órában, amióta a férfival van.*
- Én ezeken nőttem fel... nem tudom, hogy az almát vagy a szőlőt könnyebb e termeszteni, de eleget hallottam a gonosz boszorkákról, a rémséges, erdőben élő bestiákról, és Berned meg Nerwiel tragédiájáról... *mosolyogva vonja meg a vállát.*- Nem harcosnak neveltek, még ha mindenki ért is az íjhoz a falumban. *pillant Trayra.
Aztán megijed egy kissé. Túl sokat locsog, túl jelentéktelen dolgokról... ám a mélységi újfent csak megállítja és elég komolynak tűnik, amikor beszél. A lány szembe fordul vele, és néhány pillanatig csak értetlenül pislog. Aztán amikor Trayak tovább indul, már biztos benne, hogy itt bizony csúnya tréfát űznek vele.*
- Ugyan, hagyd már. *vonja is össze a szemöldökét, habár a mosolya azért nem tűnt el. A férfi után indul, és úgy beszél hozzá.*
- Miket hordasz itt össze? Ezek már olyan bókok, amikről biztos vagyok benne, hogy nem mondasz igazat. Túlzol. *most ő sorol be a férfi elé, és megáll, ezzel remélhetőleg megállásra kényszerítve a mélységit. Leereszti a fél almát tartó kezét, a másikat pedig csípőre teszi.*
- Akarsz valamit tőlem? *szegezi neki a kérdést, s látszik tekintetében a gyanakvás. Fürkészi egy kicsit a férfi arcát, aztán vállat von.*
- Különben mindegy is, megszoktam, hogy kihasználható vagyok. *mondja teljesen nyugodt hangnemben, szinte beletörődötten. Majd sarkon is fordul nyomban, mielőtt a férfi bármit is mondhatna. Tray azt hihetné, hogy otthagyja őt a lány, de Meruwiel egyszer csak megtorpan, és majdnem felbukik benne egy maszatos arcú, szakadt ruhás kislány.*
- Bocsáss meg kicsim... kérdezni szeretnék tőled valamit. *hajol le az elf kedvesen beszélve a nagy, kék szemű, megszeppent gyermekhez. Amaz csak riadtan pillog a lányra, majd a válla fölött a mélységire, aztán pedig a fél almán állapodik meg a tekintete.*
- Hallottál valamit egy bizonyos Vadvért klánról?
*A kislány ismét csak pillog egy kicsit.*
- Érted, amit kérdezek?
*A szutykos gyermek ekkor felemeli a kezét és határozottan a fél almára mutat. Meruwiel lepillant a kezére, majd még szélesebb mosollyal odanyújtja azt a gyermeknek benne az édes gyümölccsel. Az nyomban kikapja a nő ujjai közül, és vékonyka hangon, de meglehetősen jól hallhatóan szólal meg.*
- Holnap mikor a nap már elhagyta az ég magasát, de még nem bukott a fák alá, a Holdudvaron egy ezüst hajú elf fogja várni azokat akiket érdekel.
*válaszol gépiesen szinte, mintha betanult szöveget mondana. Meruwiel vet egy sokatmondó pillantást Trayakra a válla fölött, majd visszanéz a lányra.*
- Na és mondd csak... *ám mire idáig jut, a gyermek már be is fordul egy koszos sikátorba az almájával együtt. Meruwiel kiegyenesedik, és karba font kezekkel pillant a mélységire.*
- Ezt akartad tudni? *vigyorog túlzottan is elégedetten és kissé kárörvendően. Hiszen a férfi arannyal se győzte meg az előző kölyköt, ő meg egy fél almával beszédre bírta. Persze mindketten tudhatják, hogy a lánynak csak szerencséje volt, de ennek ellenére elég vicces számára ez a szituáció.*