Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 85 (1681. - 1700. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1700. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2022-12-29 23:43:57
Üzenet elküldve: 2022-12-29 23:43:57
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 137
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 137
Játékstílus: Vakmerő
//Baarcas, Rotha, Gul//
*A kereskedő szemlátomást nem rest előhalászni a kiszemelt tárgyat, amit Rotha számára ki is pucol. Ettől ez a darab igen kecsegtetően fest.
~Ez igen, nem is rossz. Azt hiszem ez több, mint jó lesz.~
Álmélkodik, ahogyan a kereskedő felé nyújtja az üvegdarabot, majd szinte ugyanabban a minutumban vissza is rántja, mintha megijedt volna valamitől vagy valakitől.*
-Nyugodtan ide adhatja, nem töröm el!
*Szól jóságosan Rotha, bizonygatva képességét a törékeny dolgok szakszerű kezeléséről. Azonban a kereskedő valaki mást szólít meg, akit ő nem láthat, mert mögötte jelenik. Rotha érzi is valakinek a jelenlétét, de csak akkor eszmél rá, hogy ki is az, amikor az illető megszólal.*
-Ohó! Hát te vagy az tegnapról a fürdőházból?! Ruwynnról úgy hírlik, hogy elment vadászni. Nekem is vele kellett volna mennem, de a tegnapiak után, csak ivócimborák maradtunk, semmi több.
*Nem akarja felidézni az egész estét, hogy jól leszerepelt Ruwynn előtt.
~Bah...hagytam volna, hogy orrba vágja az öreg köpcöst.~*
-Ha gondolod, miután befejeztem a vásárlást, megihatunk valamit. De addig is nézz szét, hátha megtalálod azt amit keresel.
*A kereskedő szemlátomást nem rest előhalászni a kiszemelt tárgyat, amit Rotha számára ki is pucol. Ettől ez a darab igen kecsegtetően fest.
~Ez igen, nem is rossz. Azt hiszem ez több, mint jó lesz.~
Álmélkodik, ahogyan a kereskedő felé nyújtja az üvegdarabot, majd szinte ugyanabban a minutumban vissza is rántja, mintha megijedt volna valamitől vagy valakitől.*
-Nyugodtan ide adhatja, nem töröm el!
*Szól jóságosan Rotha, bizonygatva képességét a törékeny dolgok szakszerű kezeléséről. Azonban a kereskedő valaki mást szólít meg, akit ő nem láthat, mert mögötte jelenik. Rotha érzi is valakinek a jelenlétét, de csak akkor eszmél rá, hogy ki is az, amikor az illető megszólal.*
-Ohó! Hát te vagy az tegnapról a fürdőházból?! Ruwynnról úgy hírlik, hogy elment vadászni. Nekem is vele kellett volna mennem, de a tegnapiak után, csak ivócimborák maradtunk, semmi több.
*Nem akarja felidézni az egész estét, hogy jól leszerepelt Ruwynn előtt.
~Bah...hagytam volna, hogy orrba vágja az öreg köpcöst.~*
-Ha gondolod, miután befejeztem a vásárlást, megihatunk valamit. De addig is nézz szét, hátha megtalálod azt amit keresel.
1699. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2022-12-29 23:02:29
Üzenet elküldve: 2022-12-29 23:02:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Rothawda, Gul//
*Vásárlója igencsak szemfüles, hiszen mégis megpillant valamit, amiről a kövér kereskedő megfeledkezett.*
- ó, hogy az?
*Visszafordul és lassan siet holmijaihoz. Óvatosan kihalássza az üvegdarabot, aminek megvan minden része, ránézésre még megrepedve sincs, bár egy réteg por még takarja. Szájához emeli, majd egy fújással és némi törölgetés után még kezében tartva szemléli a tárgyat és árat szab neki. Átpásztázza a Rothawdar testfelépítését.*
- Tessék uram. Ez egy igazán remek darab. Remek szeme van hozzá.
*Nyújtja a vázát, hátha át akarna venni saját szemlevételezésére.*
- Igazán remek karjai vannak. Tudna nekem segíteni némi fizikai munkában? Sajnos már öreg vagyok és nem vagyok olyan erős, mint fiatal koromban.
*Hagyja, hadd nézegesse a vázát, de a közelgő óriásról még szeme sarkában is figyelmes lesz. Amilyen határozottan közeleg, úgy érzi veszélyt, hogy párban jönnek és leütik, majd kifosztják. Persze ez csak a legvadabb fantáziája, de könnyen le tudna lépni az egyikük, amíg a másik őt feltartóztatja. Gyorsan át is veszi a vázát.*
- Adjom Önnek Eeyr gyönyörűséges napot, uram! Szolgálhatok valamivel?
*Kérdezi a termetes teremtést a kufár vigyorával.*
*Vásárlója igencsak szemfüles, hiszen mégis megpillant valamit, amiről a kövér kereskedő megfeledkezett.*
- ó, hogy az?
*Visszafordul és lassan siet holmijaihoz. Óvatosan kihalássza az üvegdarabot, aminek megvan minden része, ránézésre még megrepedve sincs, bár egy réteg por még takarja. Szájához emeli, majd egy fújással és némi törölgetés után még kezében tartva szemléli a tárgyat és árat szab neki. Átpásztázza a Rothawdar testfelépítését.*
- Tessék uram. Ez egy igazán remek darab. Remek szeme van hozzá.
*Nyújtja a vázát, hátha át akarna venni saját szemlevételezésére.*
- Igazán remek karjai vannak. Tudna nekem segíteni némi fizikai munkában? Sajnos már öreg vagyok és nem vagyok olyan erős, mint fiatal koromban.
*Hagyja, hadd nézegesse a vázát, de a közelgő óriásról még szeme sarkában is figyelmes lesz. Amilyen határozottan közeleg, úgy érzi veszélyt, hogy párban jönnek és leütik, majd kifosztják. Persze ez csak a legvadabb fantáziája, de könnyen le tudna lépni az egyikük, amíg a másik őt feltartóztatja. Gyorsan át is veszi a vázát.*
- Adjom Önnek Eeyr gyönyörűséges napot, uram! Szolgálhatok valamivel?
*Kérdezi a termetes teremtést a kufár vigyorával.*
1698. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2022-12-29 00:00:55
Üzenet elküldve: 2022-12-29 00:00:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
//Rothawdar//
*Kis kerülővel végül a piactérre került.*
~Na itt aztán nagy a tömeg, itt igazán zajlik az élet, a Főtér ehhez képest smafu. Csodás a ez a hely.~
*Arra a kevés holmijára is vigyázva, halad a sorok, oszlopok között. Innen frissen sült ételek aromája , onnan nyers hús illata, máshonnan friss zöldségek, vagy épp gyümölcsök aromája. De persze, mindent bejár az árusok hívó szavainak kakofóniája.*
-Nem, köszönöm, értem és tetszik, de egyenlőre csak körülnézek. *Persze, ezen szavak az árusoktól zömében süket fülekre találnak.*
*Az egész délelőttöt felemésztő sétálgatás és hárítások közepette először ismerős hang, majd ismerős arc, azaz gyolcsköteg kelti fel a figyelmét. A tömegen könnyen átvergődve odaér mellé és kezét a vállára téve, meg is szólítja.*
-Ruwynn italt ígért és beszélgetést.
*Kis kerülővel végül a piactérre került.*
~Na itt aztán nagy a tömeg, itt igazán zajlik az élet, a Főtér ehhez képest smafu. Csodás a ez a hely.~
*Arra a kevés holmijára is vigyázva, halad a sorok, oszlopok között. Innen frissen sült ételek aromája , onnan nyers hús illata, máshonnan friss zöldségek, vagy épp gyümölcsök aromája. De persze, mindent bejár az árusok hívó szavainak kakofóniája.*
-Nem, köszönöm, értem és tetszik, de egyenlőre csak körülnézek. *Persze, ezen szavak az árusoktól zömében süket fülekre találnak.*
*Az egész délelőttöt felemésztő sétálgatás és hárítások közepette először ismerős hang, majd ismerős arc, azaz gyolcsköteg kelti fel a figyelmét. A tömegen könnyen átvergődve odaér mellé és kezét a vállára téve, meg is szólítja.*
-Ruwynn italt ígért és beszélgetést.
1697. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2022-12-28 22:17:42
Üzenet elküldve: 2022-12-28 22:17:42
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 137
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 137
Játékstílus: Vakmerő
//Baarcas//
*A kereskedő kérdésére csak magában mosolyog.
~Nő bizony, de nem akárki.~*
-Fogjuk rá, uogy nő van a dologban, de elég ha átlátszó.
*Nem tudja pontosan mire készül a tokás kereskedő, amikor a botját előszedi. Ahogy végignéz a portékákon, mintha megakadna valamin a szeme.*
-Elnézést, az ott mi?
*Mutat rá egy karcsúnak tűnő búrára. Nem látszik tisztán, sem teljes egészében, mert valami más kacat eltakarja, így Rothnak találgatnia kell. Ha a tárgy száján befér a keze az már teljesen jó és ha még üvegből is volna még jobb lenne.*
-Jól látom, hogy az valamiféle üveg búra vagy mi?!
*A kereskedő kérdésére csak magában mosolyog.
~Nő bizony, de nem akárki.~*
-Fogjuk rá, uogy nő van a dologban, de elég ha átlátszó.
*Nem tudja pontosan mire készül a tokás kereskedő, amikor a botját előszedi. Ahogy végignéz a portékákon, mintha megakadna valamin a szeme.*
-Elnézést, az ott mi?
*Mutat rá egy karcsúnak tűnő búrára. Nem látszik tisztán, sem teljes egészében, mert valami más kacat eltakarja, így Rothnak találgatnia kell. Ha a tárgy száján befér a keze az már teljesen jó és ha még üvegből is volna még jobb lenne.*
-Jól látom, hogy az valamiféle üveg búra vagy mi?!
1696. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2022-12-27 22:04:11
Üzenet elküldve: 2022-12-27 22:04:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Roth//
*Úgy látszik céltudatos vásárló érkezett szerény kis standjához, ami egyszerre áldás és átok is. Áldás, amiért nagy valószínűséggel fog vásárolni valamit, ha akad az elképzeléséhez hasonló akármi. Átok, amiért feltehetően nem fog tudni többet holmit rásózni.*
- Nő van dologban?
*Próbál puhatolózni, hátha sikerül fogást találnia, de azért végiglapozza a portékáit a fejében.*
~Váza, mi?~
*Akad pár talán két darab a kupaca alja felé, de a törött szélük miatt alkalmasabb lennének egy utcai bökdösésre, mintsem egy lakás dekorációjának. Fénytöréshez kétség sem fér, az idő folyamán megtelepedő por és kosz réteg miatt ennek a kitételnek bármelyik tárgy megfelelne.
Tokája vakarása közben számbaveszi a piaci kufárokat és munkásembereket is.*
- Ismerek egy remek kézművest.
*Már veszi is fel a botját, hogy odavezesse az illetőhöz, esélyt sem hagyva Rothnak, hogy gondolkozzon.*
~Gondolkozásból mindig csak tökvakarás és kifogás születik.~
- Talán hajba kapott a lánnyal? Vagy inkább hódolni szeretne? Talán nem ártana pár szép szál virág is a vázába.
*Úgy látszik céltudatos vásárló érkezett szerény kis standjához, ami egyszerre áldás és átok is. Áldás, amiért nagy valószínűséggel fog vásárolni valamit, ha akad az elképzeléséhez hasonló akármi. Átok, amiért feltehetően nem fog tudni többet holmit rásózni.*
- Nő van dologban?
*Próbál puhatolózni, hátha sikerül fogást találnia, de azért végiglapozza a portékáit a fejében.*
~Váza, mi?~
*Akad pár talán két darab a kupaca alja felé, de a törött szélük miatt alkalmasabb lennének egy utcai bökdösésre, mintsem egy lakás dekorációjának. Fénytöréshez kétség sem fér, az idő folyamán megtelepedő por és kosz réteg miatt ennek a kitételnek bármelyik tárgy megfelelne.
Tokája vakarása közben számbaveszi a piaci kufárokat és munkásembereket is.*
- Ismerek egy remek kézművest.
*Már veszi is fel a botját, hogy odavezesse az illetőhöz, esélyt sem hagyva Rothnak, hogy gondolkozzon.*
~Gondolkozásból mindig csak tökvakarás és kifogás születik.~
- Talán hajba kapott a lánnyal? Vagy inkább hódolni szeretne? Talán nem ártana pár szép szál virág is a vázába.
1695. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2022-12-27 21:22:12
Üzenet elküldve: 2022-12-27 21:22:12
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 137
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 137
Játékstílus: Vakmerő
//Baarcas//
*A kereskedő, akit kiszemelt, nem rest elhagyni jól bemelegített helyét és egyből valami mást próbál eladni neki, amit ő nem is kért.
~Na, ez aztán kereskedő, ha nem vigyázok, mindent is eladna.~*
-Eeyr adjon magának is. Elnézést, de nem ezt keresem. Még nem is mondtam, hogy mire vagyok kíváncsi. De ki tudja, lehet van magának is, ami épp nekem kell.
*Vigyorodik el gyolcsai alatt, hiszen arca teljesen be van pólyálva és a kereskedő nem láthatja arckifejezéseit, hacsak nem tud a lélek tükréből olvasni. Kezei úgyszintén bepólyálva, csak a többi ruhadarabja takarja el, teljes testét beborító géz tekercset.*
-Nézze, értem én, hogy maga kereskedő, hiszen mi más miatt lenne itt ennyi, hát hogy is mondjam portékával. Azonban nekem valami egészen más kell. Nekem egy karcsú nyakú, öblös vázára van szükségem, ami úgy van megcsiszolva, hogy lehetőleg törje a fényt. Van magának ilyen vagy hasonló?
*A kereskedő, akit kiszemelt, nem rest elhagyni jól bemelegített helyét és egyből valami mást próbál eladni neki, amit ő nem is kért.
~Na, ez aztán kereskedő, ha nem vigyázok, mindent is eladna.~*
-Eeyr adjon magának is. Elnézést, de nem ezt keresem. Még nem is mondtam, hogy mire vagyok kíváncsi. De ki tudja, lehet van magának is, ami épp nekem kell.
*Vigyorodik el gyolcsai alatt, hiszen arca teljesen be van pólyálva és a kereskedő nem láthatja arckifejezéseit, hacsak nem tud a lélek tükréből olvasni. Kezei úgyszintén bepólyálva, csak a többi ruhadarabja takarja el, teljes testét beborító géz tekercset.*
-Nézze, értem én, hogy maga kereskedő, hiszen mi más miatt lenne itt ennyi, hát hogy is mondjam portékával. Azonban nekem valami egészen más kell. Nekem egy karcsú nyakú, öblös vázára van szükségem, ami úgy van megcsiszolva, hogy lehetőleg törje a fényt. Van magának ilyen vagy hasonló?
1694. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2022-12-27 00:30:05
Üzenet elküldve: 2022-12-27 00:30:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Roth//
*Szokásos öltözékében gubbaszt a szokásos "standjánál", körbevéve magát szokásos limlomjaival. Hangosan rikkantgat, hátha felhívja valamelyik járókelő figyelmét és sikerül egyik legalább az egyik darabot rásózni az emberre, akár akarja, akár nem. Legtöbb holmija rozogának tűnik, vagy annyira mocskos, hogyha van is bármi haszna, a kosz elfedi. Meggyőződése, hogy mindegyik darab egy igazi kincs, csak meg kell találni mire is lehetne felhasználni. Nem is érti, hogy miért dobta ki ezeket a többi piaci kufár.*
~Egyszer jó lesz még valamire.~
*Egy potenciális vásárló közelíti meg a kacatjaiból kirakott standját, amit bármelyik hajléktalan megirigyelne, olyan kényelmesen van oda bevackolva. Gyorsan köp kettőt a tenyerébe és megigazítja a haját az elengánsabb küllemért. Még fel is áll kényelmeske helyéről, hogy pozitívabb benyomást tegyen. Most nem kurjantgat, mert nem kell hívogatni, hogy odamenjen hozzá a prédája hozzá.*
- Eeyr adjon önnek fenséges napot, uram! Mivel állhatok szolgálhatok a szolgálatára? Szeretne esetleg egy...
*Felvesz a körülötte lévő kacatokból egyet, majd kitalál valami történetekkel vonzobbá tenni, hátha sikerül túltenni rajta, nem baj ha túlságosan rámenős, elvégre kereskedőből van.*
*Szokásos öltözékében gubbaszt a szokásos "standjánál", körbevéve magát szokásos limlomjaival. Hangosan rikkantgat, hátha felhívja valamelyik járókelő figyelmét és sikerül egyik legalább az egyik darabot rásózni az emberre, akár akarja, akár nem. Legtöbb holmija rozogának tűnik, vagy annyira mocskos, hogyha van is bármi haszna, a kosz elfedi. Meggyőződése, hogy mindegyik darab egy igazi kincs, csak meg kell találni mire is lehetne felhasználni. Nem is érti, hogy miért dobta ki ezeket a többi piaci kufár.*
~Egyszer jó lesz még valamire.~
*Egy potenciális vásárló közelíti meg a kacatjaiból kirakott standját, amit bármelyik hajléktalan megirigyelne, olyan kényelmesen van oda bevackolva. Gyorsan köp kettőt a tenyerébe és megigazítja a haját az elengánsabb küllemért. Még fel is áll kényelmeske helyéről, hogy pozitívabb benyomást tegyen. Most nem kurjantgat, mert nem kell hívogatni, hogy odamenjen hozzá a prédája hozzá.*
- Eeyr adjon önnek fenséges napot, uram! Mivel állhatok szolgálhatok a szolgálatára? Szeretne esetleg egy...
*Felvesz a körülötte lévő kacatokból egyet, majd kitalál valami történetekkel vonzobbá tenni, hátha sikerül túltenni rajta, nem baj ha túlságosan rámenős, elvégre kereskedőből van.*
1693. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2022-12-26 22:55:57
Üzenet elküldve: 2022-12-26 22:55:57
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 137
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 137
Játékstílus: Vakmerő
//Baarcas//
*Roth a tegnapi ivászat és fürdőházi balhé óta nem találkozott Ruwynnal, sem a magas óriás felől nem hallott semmit. Kialudta magát, szerencsére hatvége van és alhatott bátran.
~Máskor belemegyek a játékba és hagyom, hogy ökölre menjen a dolog.~
Dohog magában, mert már megbánta, hogy visszatartotta Ruwynn öklét. Elszámolta a dolgokat.
~Sebaj, jó volt akárhogy is.~
Elkezd kotorászni holmijai között és egy kedves kis emléket talál meg anyjától hátrahagyva.*
-Ezt meg kell őriznem. Talán egy üvegburok megteszi. De csak a piacon találok ilyesmit.
*Elindul a piacra, ahol el kezd keresgélni üvegből készült vázaszerű alkalmatosság után, de valahogy nem talál ilyet sehol. Talán ha megkérdez egy-két kereskedőt, hátha sikerrel jár.
Meglát egy telt alakot, aki a portékái mellett gubbaszt és odalép hozzá.*
-Elnézést, hogy megzavarom. Keresek valamit. Tudna segíteni?
*Roth a tegnapi ivászat és fürdőházi balhé óta nem találkozott Ruwynnal, sem a magas óriás felől nem hallott semmit. Kialudta magát, szerencsére hatvége van és alhatott bátran.
~Máskor belemegyek a játékba és hagyom, hogy ökölre menjen a dolog.~
Dohog magában, mert már megbánta, hogy visszatartotta Ruwynn öklét. Elszámolta a dolgokat.
~Sebaj, jó volt akárhogy is.~
Elkezd kotorászni holmijai között és egy kedves kis emléket talál meg anyjától hátrahagyva.*
-Ezt meg kell őriznem. Talán egy üvegburok megteszi. De csak a piacon találok ilyesmit.
*Elindul a piacra, ahol el kezd keresgélni üvegből készült vázaszerű alkalmatosság után, de valahogy nem talál ilyet sehol. Talán ha megkérdez egy-két kereskedőt, hátha sikerrel jár.
Meglát egy telt alakot, aki a portékái mellett gubbaszt és odalép hozzá.*
-Elnézést, hogy megzavarom. Keresek valamit. Tudna segíteni?
1692. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2022-12-25 22:10:14
Üzenet elküldve: 2022-12-25 22:10:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 678
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 678
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Miután minden egy kicsit másképpen alakult, mint ahogyan eredetileg tervezve volt//
*Kolompért pakolni nem is olyan nehéz, mint elsőre gondolta volna, főleg úgy nem, hogy akitől megveszi még segít is neki a kordéra felpakolni a zsákokat. Gyanítja, hogy annak köszönheti mindezt a kedvességet, hogy nem mindenki vásárol egy mázsával egyszerre, így mindenesetre nem fárad el már a vásárlás legelején, nyugodtan mehet tovább nézelődni, válogatni, pakolni és fizetni.
Megnyugtatja a tudat, hogyha semmi más ételt nem vesz, ennyi kolompér akkor is még jó darabig ellátná élelemmel Szarvasliget lakóit, ha pedig ültetnek is belőle, és miért ne tennék, akkor meg aztán tényleg jó ideig nem kell azon aggódni, hogy mit fognak majd enni holnap.
Mégsem állhat meg ekkora mennyiségnél. Az állatok ugyan ellegelésznek magukban, azért takarmány sem árt nekik, de hát ők maguk sem ehetnek pusztán krumplit hosszú hatokon keresztül. A takarmányt mindenesetre sokkal tovább tart felrakni a kordéra, mint amennyire nehéz, így inkább csak azért fárasztó, mert nem végez vele túl hamar.
Ugyan lisztből és zöldségből is harminc kis zsákot, illetve adagot vesz, de ezek már sokkal könnyebbek, akár a hat zacskó rizs, meg a két üveg méz, nem kell segítenie senkinek ebben sem. A tíz egy kilós cukorral is könnyedén boldogul, éppen csak arra kell figyelnie, hogy ne szakítson ki véletlenül egyet sem belőlük és ne is szórja szét.
Legnehezebb innentől kezdve az a kis hordó világos sör, amivel Intet szeretné meglepni, igaz ő is szívesen meg fog belőle majd egy-két korsóval inni, csak jusson el végre oda.
Különös módon éppen most érzi úgy, hogy megszállja a honvágy, amikor már majdnem úton van hazafelé, és szinte mindennel végzett, ami miatt eredetileg a városba érkezett.
Mindenesetre most, hogy hosszú távú szükségleteikről nagyjából gondoskodott, ideje kicsit magát is elkényeztetnie, mint azt eredetileg eltervezte.
Vesz magának rövid szoknyát, harisnyával, holdas karperecet, öt darab masnit, kéket, fehéret, sárgát, szürkét és rózsaszínt, valamint két egyszerű mesés könyvet, amit elnézegethet majd esténként, vagy akár majd most hazafelé az úton. Ugyan tudja, hogy ebből már nem kicsit kinőtt, de hát sokat tanult mágiát mostanában, amellett nem vágyik semmi nehezebb olvasmányra, csak valami aranyos és könnyed kis könyvecskére. A borítója alapján választ éppen olyan kettőt, ami biztosan megfelel ezeknek a kritériumoknak, de egyébként sem hiszi, hogy szomorú mesékkel nyomasztanák az artheniori gyerekeket.
Természetesen macskát és szamarat választ a leggondosabban, bár előbbiből sokkal nagyobb a választék, szerencsére. Kicsit keres, kislányt, aki még nem rég lehetett csak elválasztva az édesanyjától, és nem csak azért, mert szerinte a kismacskáknál talán csak a kisnyulak édesebbek és szerethetőbbek a világon, hanem azért is, mert nevelhető macskát szeretne, akinek van ideje hozzászokni, és akit még van lehetősége nevelni.
~ Vajon a macskák tényleg vonzódnak a mágusokhoz, vagy ez is csak babona? Jó lenne, mert, ha igen akkor sokkal könnyebb dolgom lenne vele? ~
Többször is megnéz minden olyan helyet, ahol macskát, vagy azt is árulnak, és, ahogyan arra tulajdonképpen számított, pontosan olyan macskát amilyet szeretne, nem talál. Az volt a vágya, hogy teljesen a holdra emlékeztesse, vagyis legyen hófehér a szőre apró szürke foltokkal. Az sem árt, ha kicsit bújós, és lustának látszik, mármint amennyire azt első ránézésre meg lehet egy macskáról állapítani. Végül csak talál egyet, aki nagyjából megfelel az elképzeléseinek, és akin kis jóindulattal van egy nagyon apró, szürkés foltocska, pontosabban egy olyan, ami annyira nem teljesen fehér, de aztán úgy dönt, hogy ilyen apróságon nem fog megakasztani, és nem tér vissza Szarvasligetbe macska nélkül.
Óvatosan megsimogatja az általa kiszemelt, apró állatot, aki nem húzódik el, sőt, kicsit még nyávog is neki.
~ Tökéletes! ~*
- Szép reggelt! Őt szeretném kérni. *monjda a macskákat áruló idősebb nőnek, aki gondolkodás nélkül kihalássza a kis fehér macskát a többi közül, és átadja neki, aki óvatosan fogja meg, majd teszi bele a neki hozott kosárba.
~ Nem akar szökni. Eddig jó. ~*
- Volt már macskája? *kérdi tőle a nő, akitől veszi.*
- Ő lesz az első. *válaszol mosolyogva.*
- Akkor egy jó tanács rögtön az elején. *mondja az ember nő.* Ne nagyon zavarja az első időkben, ne akarja minden áron simogatni és ne akarjon folyton játaszani vele! A macska nem kutya, sokkal önállóbb és bizalmatlanabb. Hagynia kell, amíg megszokja és felfedezi az új otthonát. Persze, ha ő megy oda barátkozni és ő maga akar játszani, nem szabad visszautasítani. Ha ezeket betartja, akkor sokkal nagyobb eséllyel fogja szereti magát a macska, mint egyébként.
- Köszönöm a tanácsot, mindenképpen megfogadom! *köszöni meg, bár mindezek nagy részét azért ő maga is tudta.*
- Aztán tudja-e a kisasszony, hogy a macskák nem csak tejet isznak? *téved az öregasszony tekintete a hóna alól kilógó egyik mesekönyvre.* Sokan éppen az ilyen könyvek miatt hajlamosak azt hinni, hogy a macskának nem kell víz, csak tej. Pedig a túl sok tej nem tesz ám jót nekik, meghajtja őket, arról nem is beszélve, hogy drága.
- Ezzel nem lesz gond. *mosolyodik el.* Van otthon kecskénk, de majd figyelek rá, hogy mindig legyen friss víz kikészítve neki, és csak kevés tejet kapjon.
- Helyes. Maga olyasféle hölgynek látszik, aki biztosan el fogja kényeztetni a macskát. Látszik a szemein, meg abból, ahogy ránéz. De vigyázzon! A régi szép időkben még főleg egerészésre tartották a macskát, nem házi kedvencnek. Eléggé önző állat, szóval, ha nagyon elkényezteti, cserébe hajlamos nagyon elszemtelenedni. Szóval tényleg legyen óvatos vele! Nem árt néha rákiabálni és meghúzni a határokat az ő birodalma és a magáé között.
- Köszönöm a tanácsokat még egyszer, igyekszem megfogadni valamennyit! *mondja mosolyogva miután leszámolja a nő tenyerébe az állat árát, de amikor elköszönés után elfordul a nőtől, a cica pedig éppen csak befészkeli magát a neki hozott, reméli számára kényelmes, rongyokkal kibélelt kosárba, amiben eddig plüssnyulai utaztak, máris simogatja a fejét, és csúsztat neki egy kis jutalomfalatkát is.
~ Még szép, hogy el fogom kényeztetni. Végül is most már az én cicám. Az első cicám. Milyen kis puha és pihés, hihetetlen. Holdacskának szerettem volna hívni, de azt hiszem Holdpihe lesz a neve, pont azért mert annyira kis pihés! Fura név, de hát ő biztosan különleges macska.~ gondolja lelkesen.*
- Holdpihe! *mondja is ki fennhangon, hogy hallja, hogy hangzik, és úgy érzi, hogy kiállja az első próbát. Ezek után hirtelen ötlettől vezérelve kibontja a szürke masnit, amit eredetileg a saját hajába szánt, és óvatosan macskája nyaka köré tekeri szalagként, és köt rá egy csinos kis csomót. Az állat tűri, és ezt szintén jó jelnek veszi. Masnival együtt pedig most már nem csak a hold fehérsége, hanem szürkesége is rajta van, így tényleg méltó lesz a neki szánt névhez.
Ezek után veszi meg a szamarat és a hozzá való lószerszámot, ami segítségével majd a hátára ülhet. A macskával ellentétben most nem kislányt választ, hanem kisfiút, pontosabban fiút, hiszen az állat bár fiatalnak látszik, már nem tűnik csikónak, éppen csak kicsit kisebb a többieknél. De hát ő sem túl nagy, így biztos el fogja bírni.*
- Valami jó tanács a szamárhoz esetleg? *kérdi.* Nem volt még szamaram.
*A macskát áruló nővel ellentétben a férfi, akitől a szamarát veszi nem túl közlékeny, inkább annyira unott, mintha szívességet tenne neki azzal, hogy egyáltalán elfogadja tőle a pénzt az állatért.*
- Hát, ne felejtsen el enni, meg inni adni neki néha, különben megdöglik. Ha makacskodik, akkor meg használja az ostort. *ásít.*
- Őőő, rendben. *hagyja is ennyiben a dolgot. Szerencsére a szamár egyelőre nem makacskodik.*
- Jól fogok bánni veled, ígérem. *suttogja neki, mintha értené, és meg is puszilja az állat homlokát, utána pedig barátságosan simogatja kicsit. Reméli, hogy egyelőre ennyi elég, hogy elkezdje megkedvelni és anélkül is kövesse őt, hogy különösebben unszolni kéne. Majd, ha kiérnek a városból, vagy legalább a piacról, akkor reményei szerint meg is eteti majd. Egyelőre azonban csak húzza maga után, mint a kordét húzó lovat és szerencsére ő is követi.
Most, hogy elköltött rengeteg pénzt, ideje végre elhagyni a piacot és elindulni haza.
Összesen 2658 aranya ment el, a kereskedők, ennyivel lettek gazdagabbak, Mesélő (Morw) is biztosan örül a pénznek, amit tőle kapott.
Most már tényleg nagyon jó lenne végre otthon lenni újra.*
*Kolompért pakolni nem is olyan nehéz, mint elsőre gondolta volna, főleg úgy nem, hogy akitől megveszi még segít is neki a kordéra felpakolni a zsákokat. Gyanítja, hogy annak köszönheti mindezt a kedvességet, hogy nem mindenki vásárol egy mázsával egyszerre, így mindenesetre nem fárad el már a vásárlás legelején, nyugodtan mehet tovább nézelődni, válogatni, pakolni és fizetni.
Megnyugtatja a tudat, hogyha semmi más ételt nem vesz, ennyi kolompér akkor is még jó darabig ellátná élelemmel Szarvasliget lakóit, ha pedig ültetnek is belőle, és miért ne tennék, akkor meg aztán tényleg jó ideig nem kell azon aggódni, hogy mit fognak majd enni holnap.
Mégsem állhat meg ekkora mennyiségnél. Az állatok ugyan ellegelésznek magukban, azért takarmány sem árt nekik, de hát ők maguk sem ehetnek pusztán krumplit hosszú hatokon keresztül. A takarmányt mindenesetre sokkal tovább tart felrakni a kordéra, mint amennyire nehéz, így inkább csak azért fárasztó, mert nem végez vele túl hamar.
Ugyan lisztből és zöldségből is harminc kis zsákot, illetve adagot vesz, de ezek már sokkal könnyebbek, akár a hat zacskó rizs, meg a két üveg méz, nem kell segítenie senkinek ebben sem. A tíz egy kilós cukorral is könnyedén boldogul, éppen csak arra kell figyelnie, hogy ne szakítson ki véletlenül egyet sem belőlük és ne is szórja szét.
Legnehezebb innentől kezdve az a kis hordó világos sör, amivel Intet szeretné meglepni, igaz ő is szívesen meg fog belőle majd egy-két korsóval inni, csak jusson el végre oda.
Különös módon éppen most érzi úgy, hogy megszállja a honvágy, amikor már majdnem úton van hazafelé, és szinte mindennel végzett, ami miatt eredetileg a városba érkezett.
Mindenesetre most, hogy hosszú távú szükségleteikről nagyjából gondoskodott, ideje kicsit magát is elkényeztetnie, mint azt eredetileg eltervezte.
Vesz magának rövid szoknyát, harisnyával, holdas karperecet, öt darab masnit, kéket, fehéret, sárgát, szürkét és rózsaszínt, valamint két egyszerű mesés könyvet, amit elnézegethet majd esténként, vagy akár majd most hazafelé az úton. Ugyan tudja, hogy ebből már nem kicsit kinőtt, de hát sokat tanult mágiát mostanában, amellett nem vágyik semmi nehezebb olvasmányra, csak valami aranyos és könnyed kis könyvecskére. A borítója alapján választ éppen olyan kettőt, ami biztosan megfelel ezeknek a kritériumoknak, de egyébként sem hiszi, hogy szomorú mesékkel nyomasztanák az artheniori gyerekeket.
Természetesen macskát és szamarat választ a leggondosabban, bár előbbiből sokkal nagyobb a választék, szerencsére. Kicsit keres, kislányt, aki még nem rég lehetett csak elválasztva az édesanyjától, és nem csak azért, mert szerinte a kismacskáknál talán csak a kisnyulak édesebbek és szerethetőbbek a világon, hanem azért is, mert nevelhető macskát szeretne, akinek van ideje hozzászokni, és akit még van lehetősége nevelni.
~ Vajon a macskák tényleg vonzódnak a mágusokhoz, vagy ez is csak babona? Jó lenne, mert, ha igen akkor sokkal könnyebb dolgom lenne vele? ~
Többször is megnéz minden olyan helyet, ahol macskát, vagy azt is árulnak, és, ahogyan arra tulajdonképpen számított, pontosan olyan macskát amilyet szeretne, nem talál. Az volt a vágya, hogy teljesen a holdra emlékeztesse, vagyis legyen hófehér a szőre apró szürke foltokkal. Az sem árt, ha kicsit bújós, és lustának látszik, mármint amennyire azt első ránézésre meg lehet egy macskáról állapítani. Végül csak talál egyet, aki nagyjából megfelel az elképzeléseinek, és akin kis jóindulattal van egy nagyon apró, szürkés foltocska, pontosabban egy olyan, ami annyira nem teljesen fehér, de aztán úgy dönt, hogy ilyen apróságon nem fog megakasztani, és nem tér vissza Szarvasligetbe macska nélkül.
Óvatosan megsimogatja az általa kiszemelt, apró állatot, aki nem húzódik el, sőt, kicsit még nyávog is neki.
~ Tökéletes! ~*
- Szép reggelt! Őt szeretném kérni. *monjda a macskákat áruló idősebb nőnek, aki gondolkodás nélkül kihalássza a kis fehér macskát a többi közül, és átadja neki, aki óvatosan fogja meg, majd teszi bele a neki hozott kosárba.
~ Nem akar szökni. Eddig jó. ~*
- Volt már macskája? *kérdi tőle a nő, akitől veszi.*
- Ő lesz az első. *válaszol mosolyogva.*
- Akkor egy jó tanács rögtön az elején. *mondja az ember nő.* Ne nagyon zavarja az első időkben, ne akarja minden áron simogatni és ne akarjon folyton játaszani vele! A macska nem kutya, sokkal önállóbb és bizalmatlanabb. Hagynia kell, amíg megszokja és felfedezi az új otthonát. Persze, ha ő megy oda barátkozni és ő maga akar játszani, nem szabad visszautasítani. Ha ezeket betartja, akkor sokkal nagyobb eséllyel fogja szereti magát a macska, mint egyébként.
- Köszönöm a tanácsot, mindenképpen megfogadom! *köszöni meg, bár mindezek nagy részét azért ő maga is tudta.*
- Aztán tudja-e a kisasszony, hogy a macskák nem csak tejet isznak? *téved az öregasszony tekintete a hóna alól kilógó egyik mesekönyvre.* Sokan éppen az ilyen könyvek miatt hajlamosak azt hinni, hogy a macskának nem kell víz, csak tej. Pedig a túl sok tej nem tesz ám jót nekik, meghajtja őket, arról nem is beszélve, hogy drága.
- Ezzel nem lesz gond. *mosolyodik el.* Van otthon kecskénk, de majd figyelek rá, hogy mindig legyen friss víz kikészítve neki, és csak kevés tejet kapjon.
- Helyes. Maga olyasféle hölgynek látszik, aki biztosan el fogja kényeztetni a macskát. Látszik a szemein, meg abból, ahogy ránéz. De vigyázzon! A régi szép időkben még főleg egerészésre tartották a macskát, nem házi kedvencnek. Eléggé önző állat, szóval, ha nagyon elkényezteti, cserébe hajlamos nagyon elszemtelenedni. Szóval tényleg legyen óvatos vele! Nem árt néha rákiabálni és meghúzni a határokat az ő birodalma és a magáé között.
- Köszönöm a tanácsokat még egyszer, igyekszem megfogadni valamennyit! *mondja mosolyogva miután leszámolja a nő tenyerébe az állat árát, de amikor elköszönés után elfordul a nőtől, a cica pedig éppen csak befészkeli magát a neki hozott, reméli számára kényelmes, rongyokkal kibélelt kosárba, amiben eddig plüssnyulai utaztak, máris simogatja a fejét, és csúsztat neki egy kis jutalomfalatkát is.
~ Még szép, hogy el fogom kényeztetni. Végül is most már az én cicám. Az első cicám. Milyen kis puha és pihés, hihetetlen. Holdacskának szerettem volna hívni, de azt hiszem Holdpihe lesz a neve, pont azért mert annyira kis pihés! Fura név, de hát ő biztosan különleges macska.~ gondolja lelkesen.*
- Holdpihe! *mondja is ki fennhangon, hogy hallja, hogy hangzik, és úgy érzi, hogy kiállja az első próbát. Ezek után hirtelen ötlettől vezérelve kibontja a szürke masnit, amit eredetileg a saját hajába szánt, és óvatosan macskája nyaka köré tekeri szalagként, és köt rá egy csinos kis csomót. Az állat tűri, és ezt szintén jó jelnek veszi. Masnival együtt pedig most már nem csak a hold fehérsége, hanem szürkesége is rajta van, így tényleg méltó lesz a neki szánt névhez.
Ezek után veszi meg a szamarat és a hozzá való lószerszámot, ami segítségével majd a hátára ülhet. A macskával ellentétben most nem kislányt választ, hanem kisfiút, pontosabban fiút, hiszen az állat bár fiatalnak látszik, már nem tűnik csikónak, éppen csak kicsit kisebb a többieknél. De hát ő sem túl nagy, így biztos el fogja bírni.*
- Valami jó tanács a szamárhoz esetleg? *kérdi.* Nem volt még szamaram.
*A macskát áruló nővel ellentétben a férfi, akitől a szamarát veszi nem túl közlékeny, inkább annyira unott, mintha szívességet tenne neki azzal, hogy egyáltalán elfogadja tőle a pénzt az állatért.*
- Hát, ne felejtsen el enni, meg inni adni neki néha, különben megdöglik. Ha makacskodik, akkor meg használja az ostort. *ásít.*
- Őőő, rendben. *hagyja is ennyiben a dolgot. Szerencsére a szamár egyelőre nem makacskodik.*
- Jól fogok bánni veled, ígérem. *suttogja neki, mintha értené, és meg is puszilja az állat homlokát, utána pedig barátságosan simogatja kicsit. Reméli, hogy egyelőre ennyi elég, hogy elkezdje megkedvelni és anélkül is kövesse őt, hogy különösebben unszolni kéne. Majd, ha kiérnek a városból, vagy legalább a piacról, akkor reményei szerint meg is eteti majd. Egyelőre azonban csak húzza maga után, mint a kordét húzó lovat és szerencsére ő is követi.
Most, hogy elköltött rengeteg pénzt, ideje végre elhagyni a piacot és elindulni haza.
Összesen 2658 aranya ment el, a kereskedők, ennyivel lettek gazdagabbak, Mesélő (Morw) is biztosan örül a pénznek, amit tőle kapott.
Most már tényleg nagyon jó lenne végre otthon lenni újra.*
1691. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2022-12-23 20:49:57
Üzenet elküldve: 2022-12-23 20:49:57
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A bajnok és a pillangó//
*Kapaszkodik, mintha az élete múlna rajta. Egy kicsit valóban így van, bár Denjaaral mögötte már talán annyira mégsem kellene aggódnia, mégsem képes leplezni, hogy milyen kényelmetlen számára ez az egész.
~ Rossz ötlet volt ez Lissa, rosszabb eszedbe sem juthatott volna. ~
Igyekszik nem lefelé nézni, mert akkor tudatosulna benne, hogy milyen magasan van.*
- Azért akadnak ott olyanok is, bár tagadhatatlanul kisebb számban.
*Mondjuk azt egészen megszokta, hogy a városban majdhogynem nyugodtan járhat kelhet, mert elég sok őrjáratozás zajlik már az utcákon ahhoz, hogy mindig a háta mögé pillantgasson. A Kikötőben ez feltehetően elkerülhetetlen lesz.*
- A szántók, na igen, az a bőség páratlan, bár gondolom meleg időben látványosabb, amikor a szellő végig szalad a búzakalászok tengerén.
*Kabátjának csuklyás részét fejére húzza, egyrészt takarásával óvja magát a kíváncsi tekintetektől, egy kicsit pedig a hidegtől is.*
- Áh a thargok, hallottam róluk sokat, ezek között jó nem igen szerepelt. Mennyire igaz a szóbeszéd? Brutális és szörnyű népek?
*Miközben haladnak megpillant egy füvekkel teli bódét, amire látványosan felélénkül a figyelme.*
- Egy pillanatra megállhatnánk ott?
*Mutat az árus felé, közvetlen utána már erszényét keresi elő ruhája alól.*
- Elnézést! Legyen szíves egy főzetnyi Rhéát adni.
*Nem száll le a hátasról, nem mintha Denjaar nélkül képes lenne ezt abszolválni. Erősen kapaszkodva, de sikeresen képes abszolválni a 49 arany átadását. (Mesélő (Morw)) A maréknyi szárított füvet erszényével együtt gondosan elrakja.
~ Jól felment az ára ennek is. ~
Persze hangosan nem panaszkodik, csak magában töpreng azon, hogy lehet árat kell majd így emelnie. Vagy a félvéreknek fog kedvezményesen számolni.*
- Hol is tartottunk? Jaj, igen! Szóval hallottam, hogy új lehetőségek nyílnak ott, megnézném magamnak. A Sellőház is vonz, kellemes hely, de a lányok nagyon... rivalizálnak. Nem hiszem, hogy szívesen látnának amikor már kiépült ügyfélkörük van, nekem pedig semmi kedvem most kikaparni magamnak egy nyomorult kis patkánylyukat.
*Bár nem mondja ki, de valójában már többre tartja magát annál, hogy "helyért" kuncsorogjon egy madámnál, annál még az is jobb ha egyedül próbál szerencsét. Egy új késdobáló pedig pont ideális is lehet ilyen célokra.*
- Aztán meglátjuk, hogy a megérzéseim helyesek, de ennyi évtized után elég jól kiszimatolom a jó alkalmakat.
*Mosolyogva pillant hátra, s talán most először érzékelhető rajta, hogy kellemes modora és ifjú külseje mögött egy igen sokat látott, és tapasztalt nő rejtezik.*
*Kapaszkodik, mintha az élete múlna rajta. Egy kicsit valóban így van, bár Denjaaral mögötte már talán annyira mégsem kellene aggódnia, mégsem képes leplezni, hogy milyen kényelmetlen számára ez az egész.
~ Rossz ötlet volt ez Lissa, rosszabb eszedbe sem juthatott volna. ~
Igyekszik nem lefelé nézni, mert akkor tudatosulna benne, hogy milyen magasan van.*
- Azért akadnak ott olyanok is, bár tagadhatatlanul kisebb számban.
*Mondjuk azt egészen megszokta, hogy a városban majdhogynem nyugodtan járhat kelhet, mert elég sok őrjáratozás zajlik már az utcákon ahhoz, hogy mindig a háta mögé pillantgasson. A Kikötőben ez feltehetően elkerülhetetlen lesz.*
- A szántók, na igen, az a bőség páratlan, bár gondolom meleg időben látványosabb, amikor a szellő végig szalad a búzakalászok tengerén.
*Kabátjának csuklyás részét fejére húzza, egyrészt takarásával óvja magát a kíváncsi tekintetektől, egy kicsit pedig a hidegtől is.*
- Áh a thargok, hallottam róluk sokat, ezek között jó nem igen szerepelt. Mennyire igaz a szóbeszéd? Brutális és szörnyű népek?
*Miközben haladnak megpillant egy füvekkel teli bódét, amire látványosan felélénkül a figyelme.*
- Egy pillanatra megállhatnánk ott?
*Mutat az árus felé, közvetlen utána már erszényét keresi elő ruhája alól.*
- Elnézést! Legyen szíves egy főzetnyi Rhéát adni.
*Nem száll le a hátasról, nem mintha Denjaar nélkül képes lenne ezt abszolválni. Erősen kapaszkodva, de sikeresen képes abszolválni a 49 arany átadását. (Mesélő (Morw))
A maréknyi szárított füvet erszényével együtt gondosan elrakja. ~ Jól felment az ára ennek is. ~
Persze hangosan nem panaszkodik, csak magában töpreng azon, hogy lehet árat kell majd így emelnie. Vagy a félvéreknek fog kedvezményesen számolni.*
- Hol is tartottunk? Jaj, igen! Szóval hallottam, hogy új lehetőségek nyílnak ott, megnézném magamnak. A Sellőház is vonz, kellemes hely, de a lányok nagyon... rivalizálnak. Nem hiszem, hogy szívesen látnának amikor már kiépült ügyfélkörük van, nekem pedig semmi kedvem most kikaparni magamnak egy nyomorult kis patkánylyukat.
*Bár nem mondja ki, de valójában már többre tartja magát annál, hogy "helyért" kuncsorogjon egy madámnál, annál még az is jobb ha egyedül próbál szerencsét. Egy új késdobáló pedig pont ideális is lehet ilyen célokra.*
- Aztán meglátjuk, hogy a megérzéseim helyesek, de ennyi évtized után elég jól kiszimatolom a jó alkalmakat.
*Mosolyogva pillant hátra, s talán most először érzékelhető rajta, hogy kellemes modora és ifjú külseje mögött egy igen sokat látott, és tapasztalt nő rejtezik.*
1690. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2022-12-23 14:39:10
Üzenet elküldve: 2022-12-23 14:39:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 559
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 559
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//A bajnok és a pillangó//
*Miután felpakolta a leányt a ló hátára, maga is felkapaszkodik. Kezébe fogja a kantárszárat, s elég csak némán megrántania hozzá, hogy Ősz tudja, mi a teendő.
Nem zavarja előtte az aprócska elf, bőven ellát felette. Kissé szorosan vannak a nyeregben, de ez lesz az utolsó gondja.*
-Valóban nem olyan színes. És az uracskák sem olyan vagyonosak... *Feltenné a kérdést, hogy minek tart arra az elf, amerre tart, de nem rá tartozik. Talán a Sellőháznál keres új lehetőségeket, talán valami Patkányúr kegyét keresi.*
-Több ízben. *Nem ereszti bő lére. Járt már a Kikötőben korábban is, még regnáló bajnokként. Sosem volt különösebben oda a helyért.*
-Hanem az odavezető út tán érdekesebb. A Szántóföldek, na meg a thargok... Ilyesmit nem látsz nyugaton. *Kissé lassít a tempón, nehogy átgázoljanak a Piactér forgatagán. Lassú léptekkel ügetnek, kerülgetve a tömeget.
Hosszan hallgat, mint aki morfondírozik valamin. Végül csak kiböki a fel nem tett kérdést.*
-Mi dolgod a Kikötőben? Tán csak nem a Sellőházba tartasz?
*Miután felpakolta a leányt a ló hátára, maga is felkapaszkodik. Kezébe fogja a kantárszárat, s elég csak némán megrántania hozzá, hogy Ősz tudja, mi a teendő.
Nem zavarja előtte az aprócska elf, bőven ellát felette. Kissé szorosan vannak a nyeregben, de ez lesz az utolsó gondja.*
-Valóban nem olyan színes. És az uracskák sem olyan vagyonosak... *Feltenné a kérdést, hogy minek tart arra az elf, amerre tart, de nem rá tartozik. Talán a Sellőháznál keres új lehetőségeket, talán valami Patkányúr kegyét keresi.*
-Több ízben. *Nem ereszti bő lére. Járt már a Kikötőben korábban is, még regnáló bajnokként. Sosem volt különösebben oda a helyért.*
-Hanem az odavezető út tán érdekesebb. A Szántóföldek, na meg a thargok... Ilyesmit nem látsz nyugaton. *Kissé lassít a tempón, nehogy átgázoljanak a Piactér forgatagán. Lassú léptekkel ügetnek, kerülgetve a tömeget.
Hosszan hallgat, mint aki morfondírozik valamin. Végül csak kiböki a fel nem tett kérdést.*
-Mi dolgod a Kikötőben? Tán csak nem a Sellőházba tartasz?
1689. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2022-12-19 20:26:12
Üzenet elküldve: 2022-12-19 20:26:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Minden, ami fejfájást okozhat//
-És a nép vagy megszokja az intézkedést, vagy fellázad.
*Fejti tovább a tudós gondolatmenetét, ha a férfi már így átalakította azt a lány egyszerű gazdaságügyi (és/vagy gazdagság-ügyi) megállapításából. Kicsit megcsóválja a fejét.*
-Na persze azért kétlem, hogy polgárháború robbanna ki a lovak árai miatt.
*Fűzi még gyorsan hozzá, és közben erőteljesen reménykedik, hogy kellően halkan beszélt, és senki nem hallgatta ki a beszélgetésük foszlányát, hogy aztán továbbítsa egy városőrnek, hogy itt két alak lázadást tervez szítani.*
-Oh...remek.
*Szusszan egyet megkönnyebbülten, mikor Dan felvilágosítja, hogy igenis ketten fogják megülni Holdfényt.*
-Talán nem lesz kényelmetlen erre az egy útra. Meg a visszaútra.
*Bólint végül, és készségesen megvárja, míg a tudós felkapaszkodik a nyereg elejébe. Persze átfut a gondolatai közt, hogy segít neki, de mivel nagyjából abban merülne ki a hatalmas segítsége, hogy a férfit a tomporánál fogva próbálja feljebb tolni - az pedig meglehetősen érdekesen venné ki magát, minden szemszögből -, így inkább elveti a próbálkozás ötletét is.
Neki ellenben valószínűleg szüksége lesz némi segítségre, mivel a nyereg fele már foglalt, így nehézkesebb a megfelelő pozícióba felkapaszkodni.*
-Segítene, kérem?
*Kéri a férfit, és ha amaz megszánja egy karral, akkor könnyedebben emelkedik ő is a helyére, a tudós mögé. A reggelijüket és egyéb fontos kellékeket tartalmazó kis batyut, amit még indulás előtt készített össze, a nyereg oldalára köti, köpenyét pedig eligazítja szépen a ló farán, csak ezután fordul előre, és kicsit tartózkodón hajol előrébb, hogy Danhez szóljon.*
-Ugye nem bánja, ha magába kapaszkodok?
*Nem mintha nagyon lenne más választása. Bármennyire is furcsa a testi közelség, főleg a tegnapi események fényében, kénytelen lesz a férfit átkarolva kapaszkodni, hogy le ne essen hátasukról. Így óvatosan emeli karjait a tudós két oldalán előre, hogy annak hasa előtt fonhassa össze őket. Ennek velejárója, hogy felsőtestével is közelebb kerül a másik hátához, de azért igyekszik nem hozzásimulni teljesen.*
-Mehetünk.
-És a nép vagy megszokja az intézkedést, vagy fellázad.
*Fejti tovább a tudós gondolatmenetét, ha a férfi már így átalakította azt a lány egyszerű gazdaságügyi (és/vagy gazdagság-ügyi) megállapításából. Kicsit megcsóválja a fejét.*
-Na persze azért kétlem, hogy polgárháború robbanna ki a lovak árai miatt.
*Fűzi még gyorsan hozzá, és közben erőteljesen reménykedik, hogy kellően halkan beszélt, és senki nem hallgatta ki a beszélgetésük foszlányát, hogy aztán továbbítsa egy városőrnek, hogy itt két alak lázadást tervez szítani.*
-Oh...remek.
*Szusszan egyet megkönnyebbülten, mikor Dan felvilágosítja, hogy igenis ketten fogják megülni Holdfényt.*
-Talán nem lesz kényelmetlen erre az egy útra. Meg a visszaútra.
*Bólint végül, és készségesen megvárja, míg a tudós felkapaszkodik a nyereg elejébe. Persze átfut a gondolatai közt, hogy segít neki, de mivel nagyjából abban merülne ki a hatalmas segítsége, hogy a férfit a tomporánál fogva próbálja feljebb tolni - az pedig meglehetősen érdekesen venné ki magát, minden szemszögből -, így inkább elveti a próbálkozás ötletét is.
Neki ellenben valószínűleg szüksége lesz némi segítségre, mivel a nyereg fele már foglalt, így nehézkesebb a megfelelő pozícióba felkapaszkodni.*
-Segítene, kérem?
*Kéri a férfit, és ha amaz megszánja egy karral, akkor könnyedebben emelkedik ő is a helyére, a tudós mögé. A reggelijüket és egyéb fontos kellékeket tartalmazó kis batyut, amit még indulás előtt készített össze, a nyereg oldalára köti, köpenyét pedig eligazítja szépen a ló farán, csak ezután fordul előre, és kicsit tartózkodón hajol előrébb, hogy Danhez szóljon.*
-Ugye nem bánja, ha magába kapaszkodok?
*Nem mintha nagyon lenne más választása. Bármennyire is furcsa a testi közelség, főleg a tegnapi események fényében, kénytelen lesz a férfit átkarolva kapaszkodni, hogy le ne essen hátasukról. Így óvatosan emeli karjait a tudós két oldalán előre, hogy annak hasa előtt fonhassa össze őket. Ennek velejárója, hogy felsőtestével is közelebb kerül a másik hátához, de azért igyekszik nem hozzásimulni teljesen.*
-Mehetünk.
1688. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2022-12-16 21:17:05
Üzenet elküldve: 2022-12-16 21:17:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
~Höhöhö... úgy látszik, korábban túl korán érkeztem. Na ez már aztán a piac.~
*Érkezik meg a piactérre, nem sokkal ebédidő után. A kora délutáni órákban a lassú nézelődők és a sebtében fel alá rohangáló inasok kettőse jellemzi. Számos utcagyerek is itt múlatja az idejét, vagy éppen koldulnak, ki tudja kinek a megbízására. A véznábbak biztos maguknak, míg a kicsit kerekded, piros pozsgás arcúak vélhetően másképp is hozzájutnak azokhoz a fölös érmékhez.
A sorok között sétálgatva meg is találja azokat a termékeket, amiket keresett.*
-Höhöhö... megnézhetem? Igen azt szeretném. És azt is. Ez még jól jöhet, ezt is kérem.
*Mondja árust árust követve, ahogy halad előre, de mivel erszénye szűkös, és még máshova is el akar nézni, így csak a legfontosabbakat veszi meg.*
*Érkezik meg a piactérre, nem sokkal ebédidő után. A kora délutáni órákban a lassú nézelődők és a sebtében fel alá rohangáló inasok kettőse jellemzi. Számos utcagyerek is itt múlatja az idejét, vagy éppen koldulnak, ki tudja kinek a megbízására. A véznábbak biztos maguknak, míg a kicsit kerekded, piros pozsgás arcúak vélhetően másképp is hozzájutnak azokhoz a fölös érmékhez.
A sorok között sétálgatva meg is találja azokat a termékeket, amiket keresett.*
-Höhöhö... megnézhetem? Igen azt szeretném. És azt is. Ez még jól jöhet, ezt is kérem.
*Mondja árust árust követve, ahogy halad előre, de mivel erszénye szűkös, és még máshova is el akar nézni, így csak a legfontosabbakat veszi meg.*
1687. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2022-12-16 15:55:30
Üzenet elküldve: 2022-12-16 15:55:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Utazás Északra//
*Feltűnik Bobbirnak, hogy hirtelen gyorsabb tempóra váltanak, de kevés jelentőséget tulajdonít neki, betudja annak, hogy Sair a célhoz közel már szeretné gyorsan letudni a legutolsó szakaszt. Bobbir ehelyett inkább azon tanakodik, hogy vajon illendő-e a ház megtalálása után is keresnie az elf nő társaságát.*
~Szívesen megismerkednék vele sokkal jobban, de majd biztosan rohan tovább a vadonba. Mégsem akaszkodhatok a nyakába. De talán szívesen venné, csak nem meri mondani.~
*A táska elvesztéséről értesülvén felszisszen és rosszallóan megcsóválja a fejét. Kellemetlen ügy, együtt tud érezni Sairral.*
– Az bizony kár. Itt a városban viszont még pótolhatod, legalább egy batyut olcsón kaphatsz. *Rögtön megoldást javasol, sőt azon töri a fején, hogy ő milyen táskapótlékot tud felajánlani.*
– Csak a trófeáért megölni egy állatot szerintem is kár. Viszont úgy hallottam, megvan a maga szépsége az áldozat becserkészésének. A sok nyomolvasás és türelmes várakozás után néhány pillanat alatt kell hirtelen célt érni. Így mesélték nekem a vadászok. *Sair kérésére bólint, és a nő sebességét felvéve a Polgárnegyed a Templom felőli részébe vezető úton halad tovább a célhoz.*
– Valakit egyszerűen hív a vadon és a puszta. Mások viszont kényszerűségből indulnak vándorútra. *A megjegyzés után szóval nem, csak a tekintetével kérdezi, hogy melyik leírás illik Sairra.*
*Feltűnik Bobbirnak, hogy hirtelen gyorsabb tempóra váltanak, de kevés jelentőséget tulajdonít neki, betudja annak, hogy Sair a célhoz közel már szeretné gyorsan letudni a legutolsó szakaszt. Bobbir ehelyett inkább azon tanakodik, hogy vajon illendő-e a ház megtalálása után is keresnie az elf nő társaságát.*
~Szívesen megismerkednék vele sokkal jobban, de majd biztosan rohan tovább a vadonba. Mégsem akaszkodhatok a nyakába. De talán szívesen venné, csak nem meri mondani.~
*A táska elvesztéséről értesülvén felszisszen és rosszallóan megcsóválja a fejét. Kellemetlen ügy, együtt tud érezni Sairral.*
– Az bizony kár. Itt a városban viszont még pótolhatod, legalább egy batyut olcsón kaphatsz. *Rögtön megoldást javasol, sőt azon töri a fején, hogy ő milyen táskapótlékot tud felajánlani.*
– Csak a trófeáért megölni egy állatot szerintem is kár. Viszont úgy hallottam, megvan a maga szépsége az áldozat becserkészésének. A sok nyomolvasás és türelmes várakozás után néhány pillanat alatt kell hirtelen célt érni. Így mesélték nekem a vadászok. *Sair kérésére bólint, és a nő sebességét felvéve a Polgárnegyed a Templom felőli részébe vezető úton halad tovább a célhoz.*
– Valakit egyszerűen hív a vadon és a puszta. Mások viszont kényszerűségből indulnak vándorútra. *A megjegyzés után szóval nem, csak a tekintetével kérdezi, hogy melyik leírás illik Sairra.*
1686. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2022-12-16 12:24:33
Üzenet elküldve: 2022-12-16 12:24:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Minden, ami fejfájást okozhat//
*Danissol elmosolyodik a nő egyébként nem olyan "értékes" mondatáról eszébe jutó dolgon. ~Milyen elmés!~ dicséri meg, nos természetesen önmagát*
- Tudom, hogy nem úgy értette, de ha úgy értelmezzük, hogy ha társadalmi szinten tűzünk ki elfogadhatatlan intézkedéseket, a nép kénytelen azt megszokni. Lassan komolyan fizetésemelést kell kapnia, megdolgoztatja az agyamat. *"dicséri" a másikat, de nyilván önimádó tudós módjára*
- Miért kérdeztem? Azt hittem egyértelmű, ezzel utazunk. Nem gondolhatja azt, hogy hagyom gyalogolni vagy egy parasztház árát elverni egy lóra! Inkább jöjjön, pattanjon fel! *de előbb ő maga rugózik a vezető pozícióba. Szerencséjére magas, így megy neki ilyen lábbal is a dolog*
*Danissol elmosolyodik a nő egyébként nem olyan "értékes" mondatáról eszébe jutó dolgon. ~Milyen elmés!~ dicséri meg, nos természetesen önmagát*
- Tudom, hogy nem úgy értette, de ha úgy értelmezzük, hogy ha társadalmi szinten tűzünk ki elfogadhatatlan intézkedéseket, a nép kénytelen azt megszokni. Lassan komolyan fizetésemelést kell kapnia, megdolgoztatja az agyamat. *"dicséri" a másikat, de nyilván önimádó tudós módjára*
- Miért kérdeztem? Azt hittem egyértelmű, ezzel utazunk. Nem gondolhatja azt, hogy hagyom gyalogolni vagy egy parasztház árát elverni egy lóra! Inkább jöjjön, pattanjon fel! *de előbb ő maga rugózik a vezető pozícióba. Szerencséjére magas, így megy neki ilyen lábbal is a dolog*
1685. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2022-12-15 19:00:58
Üzenet elküldve: 2022-12-15 19:00:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Utazás Északra//
*A Piactér elég zsúfolt, úgyhogy Sair megszaporázza a lépteit, szeretne mielőbb kijutni innen. Nem kíván most semmit vásárolni, csak mielőbb túlesni a látogatáson, már ha sikerrel jár.
Miközben sietősen szedi a lábait, hallgatja Bobbir beszámolóját.*
- Az mindig nagy előny, ha valaki sok mindenhez ért. Növeli a túlélési esélyeket is, ha esetleg úgy adódik.
*Érzékeli, hogy Bobbir nem olyan szívesen beszél a munkáról, úgyhogy válaszol a kérdésére.*
- Nos, igen, aki folyton úton van, annak meg kell tudnia megszereznie, amire szüksége van. Egyébként mindig tartok magamnál egy bőrtáskát néhány szükséges holmival, ám egy szerencsétlen incidens következtében sajnos elveszítettem. Néha betérek egy-egy fogadóba, de sokszor a szabadban töltöm az éjszakákat is.
Nem mindig éltem vándorként egyébként, úgyhogy némely képességemnek még van hová fejlődnie, de igyekszem minden helyzetben feltalálni magamat. Vadászni nem szeretek, nem szívesen ölök, de időnként rákényszerülök.
*Hónapok óta ezek voltak a leghosszabb mondatok, amik elhagyták a száját, de nem gondolkodik most ezen, hanem igyekszik mihamarabb célba érni.*
- Nem szeretnék vásárolni. *Mondja Bobbirnak.* - Csak menjünk tovább, a legutolsó ház lesz az jobb oldalon, ha még ott áll.
*Reméli, hogy Bobbir is az övéihez igazítja a lépteit, ha nem így tesz, hát az az ő baja, innentől már egyedül is odatalálna.*
*A Piactér elég zsúfolt, úgyhogy Sair megszaporázza a lépteit, szeretne mielőbb kijutni innen. Nem kíván most semmit vásárolni, csak mielőbb túlesni a látogatáson, már ha sikerrel jár.
Miközben sietősen szedi a lábait, hallgatja Bobbir beszámolóját.*
- Az mindig nagy előny, ha valaki sok mindenhez ért. Növeli a túlélési esélyeket is, ha esetleg úgy adódik.
*Érzékeli, hogy Bobbir nem olyan szívesen beszél a munkáról, úgyhogy válaszol a kérdésére.*
- Nos, igen, aki folyton úton van, annak meg kell tudnia megszereznie, amire szüksége van. Egyébként mindig tartok magamnál egy bőrtáskát néhány szükséges holmival, ám egy szerencsétlen incidens következtében sajnos elveszítettem. Néha betérek egy-egy fogadóba, de sokszor a szabadban töltöm az éjszakákat is.
Nem mindig éltem vándorként egyébként, úgyhogy némely képességemnek még van hová fejlődnie, de igyekszem minden helyzetben feltalálni magamat. Vadászni nem szeretek, nem szívesen ölök, de időnként rákényszerülök.
*Hónapok óta ezek voltak a leghosszabb mondatok, amik elhagyták a száját, de nem gondolkodik most ezen, hanem igyekszik mihamarabb célba érni.*
- Nem szeretnék vásárolni. *Mondja Bobbirnak.* - Csak menjünk tovább, a legutolsó ház lesz az jobb oldalon, ha még ott áll.
*Reméli, hogy Bobbir is az övéihez igazítja a lépteit, ha nem így tesz, hát az az ő baja, innentől már egyedül is odatalálna.*
1684. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2022-12-15 18:33:39
Üzenet elküldve: 2022-12-15 18:33:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Utazás Északra//
*Meglepődés ide vagy oda, Bobbir általában komolyan gondolja a szavait. A hirtelen vagy túlzónak tűnő kedvesség nem udvariasságból vagy számításból fordul elő nála, ez sokkal inkább alkati tulajdonság. A barátkozásban segíti, a társalgásban furfangosabban eljárókkal szemben viszont hátránynak bizonyulhat a túlzott jószándék, előfordulhat ugyanis, hogy így az ő kárára kedvez magának valaki. Az utóbbi években utóbbi téren rengeteget fejlődött, de a kedves hozzáállás másokhoz még mindig fontos része az eszköztárának.
Az érdeklődő kérdésekkel és az azokat követő lelkes beszámolóval gyorsan telik az idő. Mire észbe kap, addigra már bőven a város belsejében járnak, az artheniori piactérre érkeznek meg először a tisztás felől. Délelőtt van, ilyentájt pedig még telente is megtelik a piac a különféle árusokkal, valamint a vásárolni vagy nézelődni érkező környékbeliekkel. Időnként egy-egy különleges holmikat áruló, messziről jött karaván is feltűnik, ma azonban közönséges nap van, csak a szokásos kínálatot látni a bódék és asztalok környékén. Talán a Gnóm Üzletházban lehet valami.*
– Igen. Ahogy a legtöbb munka, ha szorgalmasan és lelkiismeretesen csinálják. Az ősszel például egy építkezésen segítettem az ácsoknak. Nem félek a magasban és ügyesen mozgok az állványokon, úgyhogy szívesen hívnak. De takarítást vagy állatok etetését is elvállalom, ha éppen az van. *Megvonja a vállát. Bár készséggel válaszol, látszik, hogy nem a munka a kedvenc témája. Sokkal jobban szereti a nap előtte vagy utána lévő részét.*
– És te, hogy boldogulsz vándorlás közben? Biztos ügyes vadász és gyűjtögető vagy, aki a jég hátán is megél. *Megelőlegezi a bizalmat Sairnak. Feltételezi, hogy a nagy batyu azért hiányzik a nő hátáról, mert menet közben is mindent megszerez magának.*
– Ha vásárolnál, megállhatunk. Különben viszont erre. *A Polgárnegyed belseje felé vezető irányba mutat és arra vezeti tovább párosukat, hacsak Sair nem állítja meg.*
*Meglepődés ide vagy oda, Bobbir általában komolyan gondolja a szavait. A hirtelen vagy túlzónak tűnő kedvesség nem udvariasságból vagy számításból fordul elő nála, ez sokkal inkább alkati tulajdonság. A barátkozásban segíti, a társalgásban furfangosabban eljárókkal szemben viszont hátránynak bizonyulhat a túlzott jószándék, előfordulhat ugyanis, hogy így az ő kárára kedvez magának valaki. Az utóbbi években utóbbi téren rengeteget fejlődött, de a kedves hozzáállás másokhoz még mindig fontos része az eszköztárának.
Az érdeklődő kérdésekkel és az azokat követő lelkes beszámolóval gyorsan telik az idő. Mire észbe kap, addigra már bőven a város belsejében járnak, az artheniori piactérre érkeznek meg először a tisztás felől. Délelőtt van, ilyentájt pedig még telente is megtelik a piac a különféle árusokkal, valamint a vásárolni vagy nézelődni érkező környékbeliekkel. Időnként egy-egy különleges holmikat áruló, messziről jött karaván is feltűnik, ma azonban közönséges nap van, csak a szokásos kínálatot látni a bódék és asztalok környékén. Talán a Gnóm Üzletházban lehet valami.*
– Igen. Ahogy a legtöbb munka, ha szorgalmasan és lelkiismeretesen csinálják. Az ősszel például egy építkezésen segítettem az ácsoknak. Nem félek a magasban és ügyesen mozgok az állványokon, úgyhogy szívesen hívnak. De takarítást vagy állatok etetését is elvállalom, ha éppen az van. *Megvonja a vállát. Bár készséggel válaszol, látszik, hogy nem a munka a kedvenc témája. Sokkal jobban szereti a nap előtte vagy utána lévő részét.*
– És te, hogy boldogulsz vándorlás közben? Biztos ügyes vadász és gyűjtögető vagy, aki a jég hátán is megél. *Megelőlegezi a bizalmat Sairnak. Feltételezi, hogy a nagy batyu azért hiányzik a nő hátáról, mert menet közben is mindent megszerez magának.*
– Ha vásárolnál, megállhatunk. Különben viszont erre. *A Polgárnegyed belseje felé vezető irányba mutat és arra vezeti tovább párosukat, hacsak Sair nem állítja meg.*
1683. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2022-12-13 20:43:33
Üzenet elküldve: 2022-12-13 20:43:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Utazás Északra//
*Meghökken, amikor Bobbir azt mondja neki, hogy számolja őt is az ismerősei közé, de mégis jólesik neki, hogy az elf így tekint rá, még akkor is, ha csak nemrég találkoztak. Nem válaszol rá semmit, nem igazán tudna mit felelni erre. Lehet, hogy ezzel megbántja az elfet, ám ez nem áll szándékában, bár Bobbir ezt nyilván nem tudhatja.*
~Elszoktam a kedvességtől, és attól is, hogy én magam az legyek másokkal. Más dolog a tisztesség és az udvariasság, és más dolog barátságosnak lenni, vagy megbízni valakiben. Nem tudom, képes leszek-e rá még valaha.~
*Miközben a város utcáit róják, figyelmesen hallgatja az elf beszámolóját a városi életről. Fejét is enyhén felé fordítja, hogy jelezze, valóban érdekli a mondanivalója.
Artheniorra nem ismer rá, tényleg nem így nézett ki, mikor legutóbb itt járt.*
- Az inasmunka nagyon derék és tisztességes munka. *Válaszolja Bobbirnak, miután az megosztja vele, mivel keresi a kenyerét.* - Milyen mesterséghez értesz? *Ő maga semmilyen mesterséget nem tanult ki, bár vándorlásai során szert tett néhány igen hasznos képességre, de kicsit mindig is irigykedve tekintett azokra, akik mesteri szinten űznek valamilyen foglalkozást. Inasként pedig Bobbirnak bőven van alkalma ellesnie bármilyen szakma fortélyait.
Időközben egyre beljebb haladnak a házak között, és lassan közeledik az alkonyat, Sair pedig abban reménykedik, hogy még az éj leszállta előtt megtalálja, akit keres.*
*Meghökken, amikor Bobbir azt mondja neki, hogy számolja őt is az ismerősei közé, de mégis jólesik neki, hogy az elf így tekint rá, még akkor is, ha csak nemrég találkoztak. Nem válaszol rá semmit, nem igazán tudna mit felelni erre. Lehet, hogy ezzel megbántja az elfet, ám ez nem áll szándékában, bár Bobbir ezt nyilván nem tudhatja.*
~Elszoktam a kedvességtől, és attól is, hogy én magam az legyek másokkal. Más dolog a tisztesség és az udvariasság, és más dolog barátságosnak lenni, vagy megbízni valakiben. Nem tudom, képes leszek-e rá még valaha.~
*Miközben a város utcáit róják, figyelmesen hallgatja az elf beszámolóját a városi életről. Fejét is enyhén felé fordítja, hogy jelezze, valóban érdekli a mondanivalója.
Artheniorra nem ismer rá, tényleg nem így nézett ki, mikor legutóbb itt járt.*
- Az inasmunka nagyon derék és tisztességes munka. *Válaszolja Bobbirnak, miután az megosztja vele, mivel keresi a kenyerét.* - Milyen mesterséghez értesz? *Ő maga semmilyen mesterséget nem tanult ki, bár vándorlásai során szert tett néhány igen hasznos képességre, de kicsit mindig is irigykedve tekintett azokra, akik mesteri szinten űznek valamilyen foglalkozást. Inasként pedig Bobbirnak bőven van alkalma ellesnie bármilyen szakma fortélyait.
Időközben egyre beljebb haladnak a házak között, és lassan közeledik az alkonyat, Sair pedig abban reménykedik, hogy még az éj leszállta előtt megtalálja, akit keres.*
1682. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2022-12-11 20:15:06
Üzenet elküldve: 2022-12-11 20:15:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Minden, ami fejfájást okozhat//
*A tömör válaszra csak jókedvűen megrántja a vállait, mintegy elkönyvelve magának a győzelmet. Nem mintha éppen vitáztak, vagy versenyeztek volna, de már csak a gondolat is, hogy Dan nem kívánja meggyőzni őt a tudomány hittel szembeni feljebbvalóságáról, felér számára egy kisebb diadallal. Így tehát ő is megmarad annál az elméleténél, hogy a tehetség isteni ajándéknak számít. A témát mindenesetre már nem feszegeti tovább, elvégre pihenniük kell a másnapi hosszú út előtt.*
-Lehet, hogy máshol ugyanilyen áron, vagy még drágábban tudják eladni, és ezért nem veszik a fáradságot, hogy alább adjanak.
*Elmélkedik a lovak pénztárcát nem kímélő árairól. Ki tudja, Wegtorenben, vagy akár Pirtianesben mennyiért vesztegetik őket az árusok, Lihanechben viszont határozottan úgy emlékszik, hogy sok aranyat értek. Nagyon sokat. Konkrét adatot viszont nem tud, egyszer volt lova, de azt ajándékba kapta a kedvesétől. Miután pedig a hátas kimúlt, nem volt szíve újat vásárolni helyette.*
-Persze nem azt mondom, hogy nem örülnék neki, ha olcsóbbak lennének.
*Jegyzi meg a férfinak, mikor Dan megérdeklődi az egyik szépség értékét. Előkanyarítja köpenye alól a saját erszényét, hogy számot vessen csekélyke vagyonáról, és keserűen állapítja meg, hogy bizony alig maradna pénze, ha ő is venne egy lovat. Egy pillanatra átfut a gondolatai között, hogy de jó is lenne, ha még sokáig ápolhatná a tudóst... aztán gyorsan le is szidja magát, elvégre mégse kívánhatja, hogy a másik még hatokig, ha nem hónapokig gyengélkedjen. Ez több lenne, mint önző. Ideje lesz más munkák után is néznie, hiszen a férfi már most szemmel láthatóan sokkal jobban viseli lábának sérülését, mint előző nap. Meg se lehetne mondani, hogy az a végtag nem is olyan rég törött volt. Míg ezen gondolkodik, Dannek bőven akad ideje megvásárolni Holdfényt, így sikeresen visszazökkenti Tinát a valóságba, mikor nekiszegezi a kérdést, hogy tetszik-e a lánynak az állat.*
-Persze, hogy tetszik. Gyönyörű hátas. Miért kérdi?
*Nem tudja, miért fontos, hogy neki éppen tetszik-e a ló, de úgy ítéli, a tudós biztos csak udvariasságból kérdezte meg. Mosolyogva néz az állat felé, és lassan végig is simít annak fején és nyakán. Nagyon szeretne venni magának is egyet, de ennél a pontnál elbizonytalanodik, és nem feltétlen a vagyonát leapasztó vásárlás miatt. Gyakorlatilag nincs otthona Artheniorban, és ha az ápolói megbízatása véget ér, akkor munkája se lesz. Hogyan tarthatna el egy lovat, ha magát is alig lesz képes?*
-Vajon elbírná kettőnket?
*Teszi végül fel félve a kérdést. Elvégre, ha Holdfény egy-emberes hátas, akkor kénytelen lesz vásárolni egy másik állatot, de ha nagyobb a ló teherbírása, akár ketten is megülhetnék erre az egy útra.*
*A tömör válaszra csak jókedvűen megrántja a vállait, mintegy elkönyvelve magának a győzelmet. Nem mintha éppen vitáztak, vagy versenyeztek volna, de már csak a gondolat is, hogy Dan nem kívánja meggyőzni őt a tudomány hittel szembeni feljebbvalóságáról, felér számára egy kisebb diadallal. Így tehát ő is megmarad annál az elméleténél, hogy a tehetség isteni ajándéknak számít. A témát mindenesetre már nem feszegeti tovább, elvégre pihenniük kell a másnapi hosszú út előtt.*
-Lehet, hogy máshol ugyanilyen áron, vagy még drágábban tudják eladni, és ezért nem veszik a fáradságot, hogy alább adjanak.
*Elmélkedik a lovak pénztárcát nem kímélő árairól. Ki tudja, Wegtorenben, vagy akár Pirtianesben mennyiért vesztegetik őket az árusok, Lihanechben viszont határozottan úgy emlékszik, hogy sok aranyat értek. Nagyon sokat. Konkrét adatot viszont nem tud, egyszer volt lova, de azt ajándékba kapta a kedvesétől. Miután pedig a hátas kimúlt, nem volt szíve újat vásárolni helyette.*
-Persze nem azt mondom, hogy nem örülnék neki, ha olcsóbbak lennének.
*Jegyzi meg a férfinak, mikor Dan megérdeklődi az egyik szépség értékét. Előkanyarítja köpenye alól a saját erszényét, hogy számot vessen csekélyke vagyonáról, és keserűen állapítja meg, hogy bizony alig maradna pénze, ha ő is venne egy lovat. Egy pillanatra átfut a gondolatai között, hogy de jó is lenne, ha még sokáig ápolhatná a tudóst... aztán gyorsan le is szidja magát, elvégre mégse kívánhatja, hogy a másik még hatokig, ha nem hónapokig gyengélkedjen. Ez több lenne, mint önző. Ideje lesz más munkák után is néznie, hiszen a férfi már most szemmel láthatóan sokkal jobban viseli lábának sérülését, mint előző nap. Meg se lehetne mondani, hogy az a végtag nem is olyan rég törött volt. Míg ezen gondolkodik, Dannek bőven akad ideje megvásárolni Holdfényt, így sikeresen visszazökkenti Tinát a valóságba, mikor nekiszegezi a kérdést, hogy tetszik-e a lánynak az állat.*
-Persze, hogy tetszik. Gyönyörű hátas. Miért kérdi?
*Nem tudja, miért fontos, hogy neki éppen tetszik-e a ló, de úgy ítéli, a tudós biztos csak udvariasságból kérdezte meg. Mosolyogva néz az állat felé, és lassan végig is simít annak fején és nyakán. Nagyon szeretne venni magának is egyet, de ennél a pontnál elbizonytalanodik, és nem feltétlen a vagyonát leapasztó vásárlás miatt. Gyakorlatilag nincs otthona Artheniorban, és ha az ápolói megbízatása véget ér, akkor munkája se lesz. Hogyan tarthatna el egy lovat, ha magát is alig lesz képes?*
-Vajon elbírná kettőnket?
*Teszi végül fel félve a kérdést. Elvégre, ha Holdfény egy-emberes hátas, akkor kénytelen lesz vásárolni egy másik állatot, de ha nagyobb a ló teherbírása, akár ketten is megülhetnék erre az egy útra.*
1681. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2022-12-11 15:27:23
Üzenet elküldve: 2022-12-11 15:27:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 678
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 678
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Miután minden egy kicsit másképpen alakult, mint ahogyan eredetileg tervezve volt//
*Miután végre megérkezik a piacra, és elkezd ismét és úgy igazán először megnézni itt mindent magának, hamar kétségek kezdik gyötörni, pontosabban fogalmazva saját magának, rájön arra, hogy lehet, hogy mindaz, amit eltervezett még sem lesz olyan egyszerű.
Ahogyan előveszi plüssnyulai mellől a táskájából a saját maga által írt listát, bármennyire is azt hitte, hogy ez már végleges, most, hogy már tényleg itt van, nem árt összvetnie egy részről az általuk eddig megkeresett pénz mennyiségével, más részről pedig a valósággal. Könnyen lehet például, hogy az a hófehér, néhány apró szürke folttal tarkított kismacska, akit ő keres csak álmaiban létezik, ahogyan az is, hogy nem fog találni olyan szamarat, ami egyszerre aranyos meg szép, nemrég nőtt ki a gyerekkorból, de ahhoz már elég nagy, hogy elbírja őt, és persze a hátára is engedi.
Úgy dönt mindenesetre, hogy még egyszer alaposan körülnéz, mielőtt még felelőtlen vásárolgatásba kezd. Hiába az állatok érdeklik leginkább, azt tartja a legokosabbnak, ha őket veszi meg legutoljára. Lisztet, takarmányt és kolompért vásárolni nem igényli komoly döntések sorozatát, éppen csak figyelni kell rá, hogy ne legyenek kiszakadva a lisztes zsákok, illetve persze, hogy ne rohadt kolompért sózzanak rá, de egy macska körülbelül tíz-tizenöt évet él, egy szamár pedig akár negyvenet is élhet, így mindkét esetben igen csak hosszú távra választ magának társat, szamár esetében talán egy fél életre is, szóval elkapkodni tényleg nem szeretné.
Szerencséjére a Piactér tágas és ezen a korai órán nincsenek még túl sokan, így a kordéval is viszonylag könnyedén mozoghat, Szarvasliget közös lova pedig továbbra is engedelmesen követi oda, amerre ő vezeti.
Azon mindenesetre ismét elképed, hogy mennyi minden van itt, össze sem tudja Artheniort hasonlítani azokkal a kis, vidéki vásárocskákkal, ahol édesanyjával megfordult kislány korában. Abban azért eléggé hasonlít, hogy néhányan itt is eléggé rámenősen kínálgatják a portékájukat, egyelőre azonban nem mutat komoly vásárlási szándékot sehol. Azt azért eldönti hamar, hogy nem csak egy macskát és egy szamarat fog venni magának, hanem egy rövid szoknyával és harisnyával, meg pár apró csecsebecsével is meg fogja lepni magát, bár a szoknya egy kicsit talán merész és rövid, de annyi baj legyen, eljöhet még egyszer az a nap, amikor szüksége lesz egy kicsit kihívóbb ruhadarabra, ha le szeretne nyűgözni valakit. Azok után pedig amennyit dolgozott mostanában, úgy gondolja, hogy ennyit igazán megérdemel, és bár főleg azért kereste munkával a pénzt eddig és jött most ide, hogy Szarvasliget készleteit feltöltse, még ő sem gondolhat mindig csak másokra.
Ez akkor is eszébe jut, amikor megpillantja a zsákos kolompérokat, és némileg tűnődve megáll előttük.*
- Jellemző, hogy pont akkor nincs itt senki velem, amikor segíteni kéne. *jegyzi meg, de aztán el is mosolyodik, és magában kicsit és röviden el is neveti magát. Végtére is, ez így van jól és rendjén. Mindenkinek meg van a saját élete, a saját dolga, az övé pedig most éppen az, hogy bevásároljon. Semmi mást nem csinál, csak azt, amit magára vállalt. Csecsebecsék, ruhák és állatok helyett először is a legszükségesebbeket fogja megvenni, és a legnehezebbel kezdi. Ha sikerült a kordéjára felpakolni húsz-huszonöt zsák kolompért, úgy gondolja, hogy akkor majd utána minden más gyerekjáték lesz már.*
*Miután végre megérkezik a piacra, és elkezd ismét és úgy igazán először megnézni itt mindent magának, hamar kétségek kezdik gyötörni, pontosabban fogalmazva saját magának, rájön arra, hogy lehet, hogy mindaz, amit eltervezett még sem lesz olyan egyszerű.
Ahogyan előveszi plüssnyulai mellől a táskájából a saját maga által írt listát, bármennyire is azt hitte, hogy ez már végleges, most, hogy már tényleg itt van, nem árt összvetnie egy részről az általuk eddig megkeresett pénz mennyiségével, más részről pedig a valósággal. Könnyen lehet például, hogy az a hófehér, néhány apró szürke folttal tarkított kismacska, akit ő keres csak álmaiban létezik, ahogyan az is, hogy nem fog találni olyan szamarat, ami egyszerre aranyos meg szép, nemrég nőtt ki a gyerekkorból, de ahhoz már elég nagy, hogy elbírja őt, és persze a hátára is engedi.
Úgy dönt mindenesetre, hogy még egyszer alaposan körülnéz, mielőtt még felelőtlen vásárolgatásba kezd. Hiába az állatok érdeklik leginkább, azt tartja a legokosabbnak, ha őket veszi meg legutoljára. Lisztet, takarmányt és kolompért vásárolni nem igényli komoly döntések sorozatát, éppen csak figyelni kell rá, hogy ne legyenek kiszakadva a lisztes zsákok, illetve persze, hogy ne rohadt kolompért sózzanak rá, de egy macska körülbelül tíz-tizenöt évet él, egy szamár pedig akár negyvenet is élhet, így mindkét esetben igen csak hosszú távra választ magának társat, szamár esetében talán egy fél életre is, szóval elkapkodni tényleg nem szeretné.
Szerencséjére a Piactér tágas és ezen a korai órán nincsenek még túl sokan, így a kordéval is viszonylag könnyedén mozoghat, Szarvasliget közös lova pedig továbbra is engedelmesen követi oda, amerre ő vezeti.
Azon mindenesetre ismét elképed, hogy mennyi minden van itt, össze sem tudja Artheniort hasonlítani azokkal a kis, vidéki vásárocskákkal, ahol édesanyjával megfordult kislány korában. Abban azért eléggé hasonlít, hogy néhányan itt is eléggé rámenősen kínálgatják a portékájukat, egyelőre azonban nem mutat komoly vásárlási szándékot sehol. Azt azért eldönti hamar, hogy nem csak egy macskát és egy szamarat fog venni magának, hanem egy rövid szoknyával és harisnyával, meg pár apró csecsebecsével is meg fogja lepni magát, bár a szoknya egy kicsit talán merész és rövid, de annyi baj legyen, eljöhet még egyszer az a nap, amikor szüksége lesz egy kicsit kihívóbb ruhadarabra, ha le szeretne nyűgözni valakit. Azok után pedig amennyit dolgozott mostanában, úgy gondolja, hogy ennyit igazán megérdemel, és bár főleg azért kereste munkával a pénzt eddig és jött most ide, hogy Szarvasliget készleteit feltöltse, még ő sem gondolhat mindig csak másokra.
Ez akkor is eszébe jut, amikor megpillantja a zsákos kolompérokat, és némileg tűnődve megáll előttük.*
- Jellemző, hogy pont akkor nincs itt senki velem, amikor segíteni kéne. *jegyzi meg, de aztán el is mosolyodik, és magában kicsit és röviden el is neveti magát. Végtére is, ez így van jól és rendjén. Mindenkinek meg van a saját élete, a saját dolga, az övé pedig most éppen az, hogy bevásároljon. Semmi mást nem csinál, csak azt, amit magára vállalt. Csecsebecsék, ruhák és állatok helyett először is a legszükségesebbeket fogja megvenni, és a legnehezebbel kezdi. Ha sikerült a kordéjára felpakolni húsz-huszonöt zsák kolompért, úgy gondolja, hogy akkor majd utána minden más gyerekjáték lesz már.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3048-3067