//Megpróbáltatások//
*Syndrát szemmel láthatóan több alkalommal is elcsábítják a ruhaneműk. Ami azt illeti, vannak közöttük olyanok, amelyek Khrys figyelmét is megragadják, ám ő - társával ellentétben nem fecsérli az időt ilyesmire. Nem mintha amúgy nem tudna órákat eltölteni ezzel, de inkább nem fájdítja saját szívét azzal, ha valamit nem tud megvenni. Kissé pénz szűkében van, és ilyen esetben igencsak meg kell fontolni, mire is költ az ember. Na de hát kétségtelenül nem állandó ez a helyzet, mint ahogyan sosem volt az. Hol kevesebb pénzt hordott magánál, hol többet.
Végül csak előkerül az a kis zsákocska. ~Mit vigyorog ennyire?~ Gondosan a táskájába süllyeszti a frissen szerzett pénzt. Meg kell hagyni, nem lehet kevés az összeg, hiszen meglehetősen súlyos a zsák. Kis mosoly jelenik meg ajkán a hozzá fűződő megjegyzésre, aztán biccent, hogy részéről nem probléma. Amennyi dolgot kell vásárolnia, valószínűleg nem lesz túl nehéz mindet elkölteni. Ráadásul több dolog is van, amiből többet kéne beszerezni, ezek pedig csak még inkább növelik a kiadásokat. Ő sem tudja, mennyit kell végül majd fizetnie, hamarosan kiderül. Legfeljebb nem egyszerre adja meg az árukért járó összeget. Syndra biztosítja róla, hogy szükség esetén ad még pénzt, amiben Khrys ezúttal már nem kételkedik. Elvégre most is tartotta a szavát. A beszélgetés majdhogynem lezárul azzal, hogy ideje indulnia a dolgára, ám Syndrának eszébe jut még valami. Készségesen előhalássza táskájából a listát, és társa felé nyújtja, hogy leellenőrizhesse, minden rendben van-e. Syndra megjegyzéseitől kezd Khrysnek az a benyomása lenni, hogy az elf szinte anyáskodik felette. Mintha Khrys még csupán egy gyerek lenne, akire az anyja rábízza a vásárlást, hogy bizonyítsa, elég rátermettnek tartja erre, ám közben mégis aggódna a kimenetelért.
Újabb kérdés érkezik az erdőben töltendő éjszakák kapcsán. Nemet mutat a saját nyelvén arra a kérdésre, hogy van-e takarója. Különben csak részben igaz, mert jelenleg tényleg nincs nála, de majd otthonról hoz egyet. Ezt azonban már nem köti a másik orrára - leginkább azért, mert ahhoz papírt kéne elővenni. Arra meg most nincs túl sok idő. Amúgy is már menne bevásárolni, de hát Syndra még feltartja a túléléssel kapcsolatban. Khrys a társa arcát vizslatja, hogy bármit felfedezzen. Érzi a másik hangjában az aggodalmat, de nem tudja eldönteni, hogy ez miféle aggodalom. Végül eldönti magában, hogy Syndra csak is arra gondolhatott, ő biza képtelen akárhány éjszakát tölteni az erdőben. Tény, hogy eddigi életében nem sokszor fordult elő ilyesmi, de bizonyára nem fog ott pusztulni a fák között. Hanyag, már-már flegma mozdulattal igent int a saját nyelvén, majd távozni készül, hogy mihamarabb beszerezze a szükséges dolgokat.*