Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 162 (3221. - 3240. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3240. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-06-10 01:06:18
Üzenet elküldve: 2026-06-10 01:06:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Halvány Felhőszín//
*Tudta ő, csak nem sejtette, de így kimondva, egészen felháborodik. Még hogy Édesapa eladja őt egy ilyen piperkőc majomnak?! Hát még mit nem! Mert hát ez a terv! Lényegében ez az öreg Mesgrel mester fondorlatos kifundáltsága!
Ajkai egészen elnyílnak a dühtől, a fehér arcot vörösre festi a pulykaméreg, ami fél szívdobbanásnyi idő alatt elfutja az apró testet. Hirtelen túlságosan hangos neki a világ. Kiabál a bábmester, harsog a tér is, odébb meg valami aprónép nyirvákol a portékáját hirdetve. Még, hogy minden bajra! Ad neki bajt menten, hát mindjárt hozzávágja a papucsát az árus leányhoz, legyen oka kiabálni!
Nem rá haragszik, hanem a világra, de megtorolni bosszúságát könnyebb a kisebben és első lépésnek az is elegendő, hogy visszaadja bántalmát a sorsnak! *
-Azt gondolom! Azt mondta, ennek legalább van haja! Az van neki, de már nem sokáig, mert Eeyrre esküszöm, kitépem neki mindet, ha csak hozzám szól! Én nekem nem kell az a ficsúr, nem megyek én hozzá, előbb vetem le magam a templomtoronyból!
*Drámai? -Igen. Brilliánsan és kielégítően szemlélteti a nem szűnő ellenszenvét? – Egyértelműen! Türelmesen, de még mindig legalább olyan vörös arccal, mint az ominózus eperszín ruha, hallgatja a tanácsokat.*
-Remélem ez csak a hajra és a szőrre vonatkozik, mert garantálom neked, bármit eszik vagy iszik nálunk az a mihaszna, én abba beleköpök! Emlékszel-e még Vennsa Osgitoserre és Prisys Unnenitirre? Az ikerlányok, akik átjöttek valamelyik nap kártyázni hozzánk! No meg Welniana Ergesre? Az a sánta! Na, tudod! -*feszülten ránt egyet szabad kezén, nyitott tenyerét enyhén az ég felé mutatva rázza, így várva barátosnéjától, hogy emlékezzen.*-Tudod, na! NA! -*egészen elhalkul, integet, hogy hajoljon oda Zhaemira, mert most fontos pletykákat fog megosztani vele!*- Azok mesélték, hogy látták a Pegazusban, valami mélységivel enyelegni! El tudod ezt hinni, még szobára is mentek?! Egy kormossal! Mert neki ez tetszik, ezek az óriás nők, ezek a füstösképű macskafülűek! A rendes gnóm lányok már nem is tetszenek neki! Meg azt is mondták, hogy egyszer dolgozott egy boszorkának, de mert amaz nem volt megelégedve a munkájával, ezért megátkozta! Úgyhogy, most minden teliholdkor átváltozik...nyesté! Hát nyestmenyecske legyek én, Zhaemira?! Kikacagna az összes barátosném, én lennék a város csúfja! Nem én! -*élesen suhint a levegőbe kézfejének élével.*-Inkább meghalok, mintsem hogy a szégyenben haljak meg!
*Fel sem merül benne, hogy kártyapartnerei esetleg füllenthettek, hazudhattak, vagy ferdíthették a valóságot, mert ő nem is sejti azt, amit a többiek már rég tudnak. Nem Mesgrel mester volt az első, aki igyekezett kiházasítani a leányát a jó gnóm családok közül, ám egy sem járt sikerrel, lévén a facér vőlegény jelölt túlságosan is válogatós volt. Legalább annyira válogatós, mint Selmyra.
Azonban drámáját és fájdalmát nem élheti át teljesen, ahogy a pletykálásban sem dagonyázhat, mert a vérmes kis tündér cérnahangú sipítozása ismét beárnyékolja a pillanatot.*
-Melyik az a Cagon?! Az a…mondjad már -*csettint párat a levegőbe, hátha gyorsabban gördül a név a nyelvére.*-Tharged, nem…? Az öltönyös ork, az szállít a Városőrségnek is, nem? Minek neked hashajt…
*Aztán elhallgat. A galambszürke tekintet megrebben, őszinte csodálkozás, majd látható elismerés ül ki az arcára. Hirtelen ragadja meg két kézzel Zhaemira karját, boldogan cibálja meg, így fejezve ki lelkesedését, szökdel is párat álltában. Nem tudja visszafojtani a boldogságát.*
-Eeyrre, TE VAGY A LEGOKOSABB, A VILÁGON! -*sipítja boldogan. Az egyik szökkenésnél két tenyere közé igyekszik fogni a lány arcát, aztán lehúzni a fejét magához, hogy jó nagy, nyálas hálacsókot tudjon nyomni a homlokára.*-TE, és az a briliáns elméd! Tökéletes! Nos, kérdezzük meg!
*Nem várakozik sokat, hamarosan már Annimon standja előtt ácsorog, oldalán sose volt ikrével. Kezeit hátra kulcsolja maga mögött, kritikus tekintettel méri végig a portékát, mintha tudná, hogy mit csinál.*
-Üdvözöllek, tündér! Fontos kérdésem van feléd, de egész diszkrét, mert…az ügy kellemetlen. Sok szép portékád van, azt látom, de…van-e olyan, amitől rájön az ember fia-lányára a szapora? Gnómnak kéne, életmentő volna!
*Tudta ő, csak nem sejtette, de így kimondva, egészen felháborodik. Még hogy Édesapa eladja őt egy ilyen piperkőc majomnak?! Hát még mit nem! Mert hát ez a terv! Lényegében ez az öreg Mesgrel mester fondorlatos kifundáltsága!
Ajkai egészen elnyílnak a dühtől, a fehér arcot vörösre festi a pulykaméreg, ami fél szívdobbanásnyi idő alatt elfutja az apró testet. Hirtelen túlságosan hangos neki a világ. Kiabál a bábmester, harsog a tér is, odébb meg valami aprónép nyirvákol a portékáját hirdetve. Még, hogy minden bajra! Ad neki bajt menten, hát mindjárt hozzávágja a papucsát az árus leányhoz, legyen oka kiabálni!
Nem rá haragszik, hanem a világra, de megtorolni bosszúságát könnyebb a kisebben és első lépésnek az is elegendő, hogy visszaadja bántalmát a sorsnak! *
-Azt gondolom! Azt mondta, ennek legalább van haja! Az van neki, de már nem sokáig, mert Eeyrre esküszöm, kitépem neki mindet, ha csak hozzám szól! Én nekem nem kell az a ficsúr, nem megyek én hozzá, előbb vetem le magam a templomtoronyból!
*Drámai? -Igen. Brilliánsan és kielégítően szemlélteti a nem szűnő ellenszenvét? – Egyértelműen! Türelmesen, de még mindig legalább olyan vörös arccal, mint az ominózus eperszín ruha, hallgatja a tanácsokat.*
-Remélem ez csak a hajra és a szőrre vonatkozik, mert garantálom neked, bármit eszik vagy iszik nálunk az a mihaszna, én abba beleköpök! Emlékszel-e még Vennsa Osgitoserre és Prisys Unnenitirre? Az ikerlányok, akik átjöttek valamelyik nap kártyázni hozzánk! No meg Welniana Ergesre? Az a sánta! Na, tudod! -*feszülten ránt egyet szabad kezén, nyitott tenyerét enyhén az ég felé mutatva rázza, így várva barátosnéjától, hogy emlékezzen.*-Tudod, na! NA! -*egészen elhalkul, integet, hogy hajoljon oda Zhaemira, mert most fontos pletykákat fog megosztani vele!*- Azok mesélték, hogy látták a Pegazusban, valami mélységivel enyelegni! El tudod ezt hinni, még szobára is mentek?! Egy kormossal! Mert neki ez tetszik, ezek az óriás nők, ezek a füstösképű macskafülűek! A rendes gnóm lányok már nem is tetszenek neki! Meg azt is mondták, hogy egyszer dolgozott egy boszorkának, de mert amaz nem volt megelégedve a munkájával, ezért megátkozta! Úgyhogy, most minden teliholdkor átváltozik...nyesté! Hát nyestmenyecske legyek én, Zhaemira?! Kikacagna az összes barátosném, én lennék a város csúfja! Nem én! -*élesen suhint a levegőbe kézfejének élével.*-Inkább meghalok, mintsem hogy a szégyenben haljak meg!
*Fel sem merül benne, hogy kártyapartnerei esetleg füllenthettek, hazudhattak, vagy ferdíthették a valóságot, mert ő nem is sejti azt, amit a többiek már rég tudnak. Nem Mesgrel mester volt az első, aki igyekezett kiházasítani a leányát a jó gnóm családok közül, ám egy sem járt sikerrel, lévén a facér vőlegény jelölt túlságosan is válogatós volt. Legalább annyira válogatós, mint Selmyra.
Azonban drámáját és fájdalmát nem élheti át teljesen, ahogy a pletykálásban sem dagonyázhat, mert a vérmes kis tündér cérnahangú sipítozása ismét beárnyékolja a pillanatot.*
-Melyik az a Cagon?! Az a…mondjad már -*csettint párat a levegőbe, hátha gyorsabban gördül a név a nyelvére.*-Tharged, nem…? Az öltönyös ork, az szállít a Városőrségnek is, nem? Minek neked hashajt…
*Aztán elhallgat. A galambszürke tekintet megrebben, őszinte csodálkozás, majd látható elismerés ül ki az arcára. Hirtelen ragadja meg két kézzel Zhaemira karját, boldogan cibálja meg, így fejezve ki lelkesedését, szökdel is párat álltában. Nem tudja visszafojtani a boldogságát.*
-Eeyrre, TE VAGY A LEGOKOSABB, A VILÁGON! -*sipítja boldogan. Az egyik szökkenésnél két tenyere közé igyekszik fogni a lány arcát, aztán lehúzni a fejét magához, hogy jó nagy, nyálas hálacsókot tudjon nyomni a homlokára.*-TE, és az a briliáns elméd! Tökéletes! Nos, kérdezzük meg!
*Nem várakozik sokat, hamarosan már Annimon standja előtt ácsorog, oldalán sose volt ikrével. Kezeit hátra kulcsolja maga mögött, kritikus tekintettel méri végig a portékát, mintha tudná, hogy mit csinál.*
-Üdvözöllek, tündér! Fontos kérdésem van feléd, de egész diszkrét, mert…az ügy kellemetlen. Sok szép portékád van, azt látom, de…van-e olyan, amitől rájön az ember fia-lányára a szapora? Gnómnak kéne, életmentő volna!
3239. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-06-09 14:14:09
Üzenet elküldve: 2026-06-09 14:14:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Halvány Felhőszín//
*Arcára halvány pírt von a dicséret, azért csak jóleső, ha egy ilyen úri lány, mint Selmyra mondja azt a főztjére, hogy az megfelelt neki.*
- Tudom én azt, hogy ízlett. *-bár arca komoly, hangjában van valami egészen oda nem illő remegés-* Hisz' úgy etted, mintha még sose etté' vó'na!
*Elvigyorodik, szabad kezét ismét szája elé kapja – legalábbis arra a pár pillanatra, amíg a gnóm belé nem karol. Még mindig szélesen mosolyogva veszi fel kis barátnője sétatempóját, igazán nem kényelmetlenség ez neki, és amúgy is ráérnek. Ez neki a legfurcsább az utóbbi időben: hogy sokszor mennyire ráérnek mindenfélére. Odahaza, Szántóvégen mindennek megvolt az ideje, és sokszor a napok nem álltak másból, mint feladatok végeláthatatlan sorából. De amióta a Mesgrel család szolgálatába állt, mint amolyan kotlós a legifjabb leánygyermekük felett..? Persze, azért van dolga így is elég, de valahogy ráérősebbek és kényelmesebbek lettek a napjai.*
- Na, mondjad csak, mondjad! *-biztatón bólogat most ő maga, ahogy az imént Selmyra, és oldalról a lány arcára pislant. Az Istenek a megmondhatói, nem tehet róla: kíváncsi teremtés. Hallgatja ahogy kis barátnője beszélni kezd, kosarával úgy lavíroz közben, hogy ne üssön le senki emberfiát vele. Mikor a lány erre kéri, hát ismét megnézi magának.*
- Csuda szép jány vagy te, Selmyra kedvesem. *-megingatja a fejét-* Még egy kopasz ökörtű' is szép porontyaid lennének! De megértelek, megértelek.
*Bólogat is, hogy kis barátnője lássa, tényleg megérti.*
- A'sszondják, ha egy férfinak dús haja van, akkor másban is dúskál.. ehehe.. érted, no! *-ismét elpiruló arcát a Piactér fele fordítja egy pillanatra, de füleit hegyezi azért a lány szavaira. Hamarost vissza is néz rá, ahogy szóba kerül a korábban már meg-megemlített férfiú.-* Tudom há'! Mondom, hogy tudom!!
*Ujjhegyével megböki Selmyra oldalát, de egyébként figyel tovább, csak hamar el is tátja kissé száját meglepetésében. Nem is baj, hogy időközben megállnak a bábmester körénél, így legalább nem esik át a saját lábán.*
- Te, Selmyra…! *-kissé közelebb hajol-* Gondolod, hogy az apád.. hogy hát ő.. Annak a gnómnak akarna eladni téged?!
*Egy pillanatra egészen megsajnálja kis barátnőjét. Hát miféle pocsék élet lenne az..! Olyan férfi kegyét lesni, akit az ember vakaréknak sem kívánna csizmája talpára?! Kissé elhúzza a száját a bor gondolatára, de a fintorból csakhamar komisz mosoly lesz, ahogy ez az okos lány máris sorolja a jobbnál-jobb ötleteit arra, hogy milyen desszertet szánna annak a gnómnak.*
- De hát mitő' sikó'tozna az már? Hisz' férfiember.. gnóm.. na. *-valami az eszébe jut, szélesedő vigyora nem sejtet sok jót.-* Hát, akármit akarsz beletenni a borába, a hajadbú', abbú' ne rakjá' bele. Tudod galambom, felénk aztat mondják, hogy ha legényt akarsz fogni, annak a legbiztosabb módja az, ha a hajadbú' pár szálat az ételibe vagy italába csempészel. Ha megeszi vagy megissza, akkó' ott a vége, egy hó'dtő'te se kell, oszt ott vonít éjidőbe' az ablakod alatt a nagy szerelmitű'.
*Halkan felvihog. Hátra rázza vastag fonatba húzott haját, majd kíváncsian körbe néz. Hiszen azért csak komolyan veszi Selmyra kérdését! A szívére venné, ha valami csimasz gnóm kötné be a kis barátnője fejét. Szabad kezének ujjai hirtelen szorulnak meg egy pillanatra Selmyra felkarján, ahogy valami tényleg csak megüti a fülét.*
- Selmyra! *-ha lehet suttogva kiabálni, akkor neki most sikerül-* Há' hallod ezt?!
*Nagyra tágult szemmel néz a gnómra, majd állával a portékát hirdető apró leány felé int.*
- Varázsital! Panasz ellen..! Mit gondó'sz.. *-egészen közel hajol, fel-felkuncog-* ..olyan itala van-e, ami szorulás ellen jó? Csak mer' ha olyat raksz a gnómuraság italába..
*Arcára halvány pírt von a dicséret, azért csak jóleső, ha egy ilyen úri lány, mint Selmyra mondja azt a főztjére, hogy az megfelelt neki.*
- Tudom én azt, hogy ízlett. *-bár arca komoly, hangjában van valami egészen oda nem illő remegés-* Hisz' úgy etted, mintha még sose etté' vó'na!
*Elvigyorodik, szabad kezét ismét szája elé kapja – legalábbis arra a pár pillanatra, amíg a gnóm belé nem karol. Még mindig szélesen mosolyogva veszi fel kis barátnője sétatempóját, igazán nem kényelmetlenség ez neki, és amúgy is ráérnek. Ez neki a legfurcsább az utóbbi időben: hogy sokszor mennyire ráérnek mindenfélére. Odahaza, Szántóvégen mindennek megvolt az ideje, és sokszor a napok nem álltak másból, mint feladatok végeláthatatlan sorából. De amióta a Mesgrel család szolgálatába állt, mint amolyan kotlós a legifjabb leánygyermekük felett..? Persze, azért van dolga így is elég, de valahogy ráérősebbek és kényelmesebbek lettek a napjai.*
- Na, mondjad csak, mondjad! *-biztatón bólogat most ő maga, ahogy az imént Selmyra, és oldalról a lány arcára pislant. Az Istenek a megmondhatói, nem tehet róla: kíváncsi teremtés. Hallgatja ahogy kis barátnője beszélni kezd, kosarával úgy lavíroz közben, hogy ne üssön le senki emberfiát vele. Mikor a lány erre kéri, hát ismét megnézi magának.*
- Csuda szép jány vagy te, Selmyra kedvesem. *-megingatja a fejét-* Még egy kopasz ökörtű' is szép porontyaid lennének! De megértelek, megértelek.
*Bólogat is, hogy kis barátnője lássa, tényleg megérti.*
- A'sszondják, ha egy férfinak dús haja van, akkor másban is dúskál.. ehehe.. érted, no! *-ismét elpiruló arcát a Piactér fele fordítja egy pillanatra, de füleit hegyezi azért a lány szavaira. Hamarost vissza is néz rá, ahogy szóba kerül a korábban már meg-megemlített férfiú.-* Tudom há'! Mondom, hogy tudom!!
*Ujjhegyével megböki Selmyra oldalát, de egyébként figyel tovább, csak hamar el is tátja kissé száját meglepetésében. Nem is baj, hogy időközben megállnak a bábmester körénél, így legalább nem esik át a saját lábán.*
- Te, Selmyra…! *-kissé közelebb hajol-* Gondolod, hogy az apád.. hogy hát ő.. Annak a gnómnak akarna eladni téged?!
*Egy pillanatra egészen megsajnálja kis barátnőjét. Hát miféle pocsék élet lenne az..! Olyan férfi kegyét lesni, akit az ember vakaréknak sem kívánna csizmája talpára?! Kissé elhúzza a száját a bor gondolatára, de a fintorból csakhamar komisz mosoly lesz, ahogy ez az okos lány máris sorolja a jobbnál-jobb ötleteit arra, hogy milyen desszertet szánna annak a gnómnak.*
- De hát mitő' sikó'tozna az már? Hisz' férfiember.. gnóm.. na. *-valami az eszébe jut, szélesedő vigyora nem sejtet sok jót.-* Hát, akármit akarsz beletenni a borába, a hajadbú', abbú' ne rakjá' bele. Tudod galambom, felénk aztat mondják, hogy ha legényt akarsz fogni, annak a legbiztosabb módja az, ha a hajadbú' pár szálat az ételibe vagy italába csempészel. Ha megeszi vagy megissza, akkó' ott a vége, egy hó'dtő'te se kell, oszt ott vonít éjidőbe' az ablakod alatt a nagy szerelmitű'.
*Halkan felvihog. Hátra rázza vastag fonatba húzott haját, majd kíváncsian körbe néz. Hiszen azért csak komolyan veszi Selmyra kérdését! A szívére venné, ha valami csimasz gnóm kötné be a kis barátnője fejét. Szabad kezének ujjai hirtelen szorulnak meg egy pillanatra Selmyra felkarján, ahogy valami tényleg csak megüti a fülét.*
- Selmyra! *-ha lehet suttogva kiabálni, akkor neki most sikerül-* Há' hallod ezt?!
*Nagyra tágult szemmel néz a gnómra, majd állával a portékát hirdető apró leány felé int.*
- Varázsital! Panasz ellen..! Mit gondó'sz.. *-egészen közel hajol, fel-felkuncog-* ..olyan itala van-e, ami szorulás ellen jó? Csak mer' ha olyat raksz a gnómuraság italába..
3238. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-06-09 09:48:28
Üzenet elküldve: 2026-06-09 09:48:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Halvány Felhőszín//
*Újabb nap, újabb eladások. Vagyis inkább azoknak ígéretei. Milyen furcsa is számára, hogy papírosokat, tintát lehet csak nála látni. Nem pedig portékát mint a legtöbb árusnál. Hát igen, ilyen az amikor valaki a már elismert Cagon úr, alkimistának dolgozik. Szerencsétlennek csak egy a gondja. Hogy zöld a bőre. Mert akkor lehet maga állna a piactéren megkötni a remek üzleteit. De így muszáj volt a kedves és aprócska tündér arca mögé bújni. Hogy a hétköznapi eladásokat megtartsa. Főleg ilyen időkben. Amikor is a hasonszőrűjei éppen a határokat dúlják fel.
Nixomia is csak tesz-vesz, rohan fel és alá a fényes páncéljában. Hallotta is tőle, hogy bizony felállított egy menedéket a szántóföldieknek, innen pár saroknyira csupán a polgárnegyedben. Ezzel is segítve a rászorulókat, és persze hirdetve saját jó hírnevét. Amiért még Nimo maga is kiáll bármikor. Hiszen őt is kiemelte a semmiből. Így most már, még ha csupán egy jobb sorsú cseléd szintjére is. De biztonságban tudhatja magát, egy szép kúriában Selyemrév szívében.
Így viszont jogosan kérdezhetnék őt, akkor mit keres itt a piactéren? És miért dolgozik egy ork alkimistának? Nos remek kérdés valóban. Azért mert tervei vannak. Mondhatni világméretűek. Még ha termete alig vetekszik egy hatalmasra nőtt dinnyével is. Mágus szeretne lenni, akkora mint Abogr maga. De ehhez idő, és pénz kell. Rengeteg mind a kettőből. Valahol pedig el kell kezdenie magának is. És ezt a cselédség aligha tudja megalapozni.
Itt is áll ő. A megszokott helyén. A halaspult mellett ami jelenleg most üresen áll. Lehet az árus még csak most fog érkezni, vagy el sem fog. Ám ettől függetlenül ő töretlenül hirdeti "árújának" hírnevét.*
- Tessék lássék, csak jöjjenek!
Varázsitalokat vegyenek!
Panaszukat meghallgatja,
Italukat megkavarja,
Cagon úr, az Alkimista!
*Röpke kis ötletét egy mostanra már gyűrött papiroson lehet csak látni csupán ami kis táskájában pihen. A tegnap estét azzal töltötte, hogy valami kis szálló igét próbáljon megalkotni arra, hogy fülbemászó szavakkal furakodjon be a leendő vásárlók fülébe. Nem szép, tán még hibás is. De próbálkozni szabad. Ha más nem pont amiatt fognak fel ráfigyelni, mert valakinek a fülét bántja kis "verse". Az apró test, hatalmasat rikkant a versel. Lágy és kisegér hangja most úgy szól mint az orkok kürtjei talán a szántóföldeken.*
*Újabb nap, újabb eladások. Vagyis inkább azoknak ígéretei. Milyen furcsa is számára, hogy papírosokat, tintát lehet csak nála látni. Nem pedig portékát mint a legtöbb árusnál. Hát igen, ilyen az amikor valaki a már elismert Cagon úr, alkimistának dolgozik. Szerencsétlennek csak egy a gondja. Hogy zöld a bőre. Mert akkor lehet maga állna a piactéren megkötni a remek üzleteit. De így muszáj volt a kedves és aprócska tündér arca mögé bújni. Hogy a hétköznapi eladásokat megtartsa. Főleg ilyen időkben. Amikor is a hasonszőrűjei éppen a határokat dúlják fel.
Nixomia is csak tesz-vesz, rohan fel és alá a fényes páncéljában. Hallotta is tőle, hogy bizony felállított egy menedéket a szántóföldieknek, innen pár saroknyira csupán a polgárnegyedben. Ezzel is segítve a rászorulókat, és persze hirdetve saját jó hírnevét. Amiért még Nimo maga is kiáll bármikor. Hiszen őt is kiemelte a semmiből. Így most már, még ha csupán egy jobb sorsú cseléd szintjére is. De biztonságban tudhatja magát, egy szép kúriában Selyemrév szívében.
Így viszont jogosan kérdezhetnék őt, akkor mit keres itt a piactéren? És miért dolgozik egy ork alkimistának? Nos remek kérdés valóban. Azért mert tervei vannak. Mondhatni világméretűek. Még ha termete alig vetekszik egy hatalmasra nőtt dinnyével is. Mágus szeretne lenni, akkora mint Abogr maga. De ehhez idő, és pénz kell. Rengeteg mind a kettőből. Valahol pedig el kell kezdenie magának is. És ezt a cselédség aligha tudja megalapozni.
Itt is áll ő. A megszokott helyén. A halaspult mellett ami jelenleg most üresen áll. Lehet az árus még csak most fog érkezni, vagy el sem fog. Ám ettől függetlenül ő töretlenül hirdeti "árújának" hírnevét.*
- Tessék lássék, csak jöjjenek!
Varázsitalokat vegyenek!
Panaszukat meghallgatja,
Italukat megkavarja,
Cagon úr, az Alkimista!
*Röpke kis ötletét egy mostanra már gyűrött papiroson lehet csak látni csupán ami kis táskájában pihen. A tegnap estét azzal töltötte, hogy valami kis szálló igét próbáljon megalkotni arra, hogy fülbemászó szavakkal furakodjon be a leendő vásárlók fülébe. Nem szép, tán még hibás is. De próbálkozni szabad. Ha más nem pont amiatt fognak fel ráfigyelni, mert valakinek a fülét bántja kis "verse". Az apró test, hatalmasat rikkant a versel. Lágy és kisegér hangja most úgy szól mint az orkok kürtjei talán a szántóföldeken.*
3237. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-06-08 22:54:57
Üzenet elküldve: 2026-06-08 22:54:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Halvány Felhőszín//
*A Mesgrel gnómok generációs jónévnek örvendenek az ötvös szakmában, cifra műhelyük apáról-fiúra szállt egészen addig, míg Bilgim Mesgrelt lányokkal nem verte meg a sors. Merthogy Mesgrel mesternek öt is lett belőle, mind egytől-egyig szép, ámbár legtöbbje mihaszna. Határokat átívelő házasításba kezdett, így a hajadonok száma egészen drasztikusan lecsökkent, már csak egy maradt. A legkisebb, a legválogatósabb.
Selmyra Mesgrel ugyan is pontosan tisztában van az értékeivel és azzal is, talán a legkiválóbb ötvös mesterek egyike lehetne, ha az istenek nem űztek volna vele kegyetlen tréfát és női test helyett férfibe zárták volna, ám nem így történt. Ezért dolgozik titokban apja műhelyében, vagy mentegetőzik kedvesen, szerényen, miszerint a rendelésre készült ékszereket magának, vagy barátnőinek csinálja. Mert hisz népszerű gnómleány ő, aki könnyen barátkozik, így tett szert legújabbra is, akivel anyja legnagyobb örömére és apja legnagyobb bánatára az indokoltnál sokkal több időt tölt együtt.
Kedveli Zhaemirát, már csak a neve miatt is, hiszen egészen hasonlóan cseng, mint az övé. Zhaemira, Selmyra…akár ikrek is lehetnének, már ha legújabb barátosnéja nem lenne fél fejjel magasabb, mint ő, no meg jobban hasonlítana rá és nem beszélne ilyen furán.
Merthogy a nagypolgári családból származó gnóm kifejezetten furának tartja a szántóföldekre jellemző dialektust, de cseppet sem zavarónak. Sokat tanul Zhaemirától. Hogyan kell mosni, hogyan kell tojást sütni, milyen az élet vidéken, vagy hogyan gondolkodnak azok, akiknek nem úgy jár az esze, mint az övé, vagy magukfajtáké.
Vidáman hallgatja Széphajú Ibram történetét, egészen átszellemült képpel bólogat, mikor a kopaszodás kerül terítékre mélyen, már-már sértetten hördül, rosszallóan ingatja a fejét, tenyerét sértetten a mellkasára teszi, úgy bólint mélyet egy „nem mondod komolyan?!” kíséretében, bár az is csak inkább biztatás társalkodónője történetére, így biztosítva együttérzéséről.
A könyöklökést szofisztikált horkantással nyugtázza, az aktuális kelmefelhozatalon pihentette tekintetét, végül megtorpan a szappanárus előtt, ott, ahol Zhaemira is elidőzik. Megkérdezi, tudja-e mire való a mosószappan. Hát, gondolja mosni. De, hogy azt hogy csinálják, az már rejtély. Nem szorult rá, hogy tudja és őszintén reméli, nem is fog, de kifejezetten örül annak, hogy újdonsült házi segítőjük ilyen jártas a praktikákban. Apja reméli, így, hogy ennyi időt töltenek együtt, valami ráragad a leányra a koszon kívül, mert a jelenlegi házvezető tudás igen kevés lesz, egy boldog, kiteljesedett házassághoz. De hát ki akar megházasodni? Mert…Selmy, nos… ő nem. Jó neki úgy, ahogy van! Boldogan, egyetlen ősz hajszál nélkül, gondtalanul! *
-Az véletlen volt, mert túl jót főztél! Én úgy dícsértem a főztöd! - *siet gyorsan leszögezni, nem zavartatja magát, nincs is benne szégyenérzet. Barátosnéja karjába igyekszik karolni, úgy sétálni mellette. Talán a hangulatot szeretné romantizálni, talán így próbálja lassításra késztetni a magasnövésűt, hogy ne kelljen futnia utána. Sosem tudjuk meg!*
-Hm, hát… volt. -*vallja meg némi gondolkodást követően.*-Sok volt, de nekem nem tetszenek, mert vagy bugyuták, vagy pocakosak, vagy kancsalok, vagy öregek, egyiknek-másiknak meg pontosan olyan szép a haja, mint annak az Ibramnak! -*saját feje búbjára kopogtat, célzásként, jelzésként.*-Nekem fontos, hogy legyen haja, mert ha lesz gyerekünk, akkor én nem akarom, hogy elrontsa a vérvonalat! Most nézzél rám! -*int maga felé nagyvonalúan.*-Mi lesz énvelem, ha csúnya lesz a gyerekem? Szégyenembe a kútba ugrok, aztán kár lenne értem, igaz-e! Egyel kevesebb szép lenne itt a világban! Meg hát, te is sírnál ugye, mert kivel ennél mézes, égetett mandulát esténként, miközben mindenféléről pletykálsz!
*Szemöldökét magasra emeli, jelentőségteljesen pillant fel Zhaemirára, aprót, egészen meggyőzően biccent, így igazolva magát. Nem messze a piactéren bábjátékos mozgatja faragott bábuit. A gyermekek tátott szájjal hallgatják, körbeülök a széles paravánt, attól nem messze áll meg Selmy is, hogy rálássanak a bábjátékra, ám beszélgetésükkel mégse zavarják a történetet.*
-Mesélek én neked, szívesen! Emlékszel-e még arra a ficsúrra, amelyiknek úgy ki van pödörve a bajsza! Az a kacor-féle, peckes, pökhendi! Tudod melyik, az a gnóm, amelyiknek, olyan bőrköténye van, mint a mészárosoknak. Na, TUDOD! -*a szürke szemek a lányét kutatják, keresve bennük a felismerés akár egyetlen apró szikráját is.*-Az egy pojáca, mindegy is! Na, Édesapa meghívta hozzánk megvitatni a legújabb nagy találmányát, amihez segítség kell neki. SzAkVéLeMéNy! -*az utolsó szót szarkasztikusan, rosszallóan hangsúlyozza ki.*-Aztán nekem meg utasításba adta, hogy véletlenül se menjek ki a szobából, aztán nagyon okosan, nagyon szerényen ott kellegessem magamat a sarokban, merthát az egy rendes, nagy jövőjű mester.
*A hangja egyre magasabb, egyre vékonyabb, ellenszenvét nem tudja leplezni. A történet végét már szinte hadarja, egészen felpaprikázza még a gondolat is, hogy ő bárkinek illegesse magát, nempláne olyas valakinek, aki lefintorogta őt a szüreti bálon. LEFINTOROGTA. ŐT. Pofátlan alak.*
-Úgyhogy ma bort is keresünk, meg mindenféle jót, amivel kedvére tehetünk a mEStErNeK, mert nagyon ki kell tennünk magunkért. Veszünk mindent. Aztán, tudod mit fogunk még venni? -*halkítja el a hangját, képére cinkos, csínytevésről árulkodó mosoly ül ki*-Egy egeret! Mert neki azt rakunk a csészéjébe. Vagy pókot, vagy…valami mást! Nem is tudom, valamit, amitől sikoltozva ugrik majd fel ültéből! Tudod merre találhatunk olyat? Találunk egyáltalán itt ilyesmit?
A hozzászólás írója (Selmyra Mesgrel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.06.08 22:55:53
*A Mesgrel gnómok generációs jónévnek örvendenek az ötvös szakmában, cifra műhelyük apáról-fiúra szállt egészen addig, míg Bilgim Mesgrelt lányokkal nem verte meg a sors. Merthogy Mesgrel mesternek öt is lett belőle, mind egytől-egyig szép, ámbár legtöbbje mihaszna. Határokat átívelő házasításba kezdett, így a hajadonok száma egészen drasztikusan lecsökkent, már csak egy maradt. A legkisebb, a legválogatósabb.
Selmyra Mesgrel ugyan is pontosan tisztában van az értékeivel és azzal is, talán a legkiválóbb ötvös mesterek egyike lehetne, ha az istenek nem űztek volna vele kegyetlen tréfát és női test helyett férfibe zárták volna, ám nem így történt. Ezért dolgozik titokban apja műhelyében, vagy mentegetőzik kedvesen, szerényen, miszerint a rendelésre készült ékszereket magának, vagy barátnőinek csinálja. Mert hisz népszerű gnómleány ő, aki könnyen barátkozik, így tett szert legújabbra is, akivel anyja legnagyobb örömére és apja legnagyobb bánatára az indokoltnál sokkal több időt tölt együtt.
Kedveli Zhaemirát, már csak a neve miatt is, hiszen egészen hasonlóan cseng, mint az övé. Zhaemira, Selmyra…akár ikrek is lehetnének, már ha legújabb barátosnéja nem lenne fél fejjel magasabb, mint ő, no meg jobban hasonlítana rá és nem beszélne ilyen furán.
Merthogy a nagypolgári családból származó gnóm kifejezetten furának tartja a szántóföldekre jellemző dialektust, de cseppet sem zavarónak. Sokat tanul Zhaemirától. Hogyan kell mosni, hogyan kell tojást sütni, milyen az élet vidéken, vagy hogyan gondolkodnak azok, akiknek nem úgy jár az esze, mint az övé, vagy magukfajtáké.
Vidáman hallgatja Széphajú Ibram történetét, egészen átszellemült képpel bólogat, mikor a kopaszodás kerül terítékre mélyen, már-már sértetten hördül, rosszallóan ingatja a fejét, tenyerét sértetten a mellkasára teszi, úgy bólint mélyet egy „nem mondod komolyan?!” kíséretében, bár az is csak inkább biztatás társalkodónője történetére, így biztosítva együttérzéséről.
A könyöklökést szofisztikált horkantással nyugtázza, az aktuális kelmefelhozatalon pihentette tekintetét, végül megtorpan a szappanárus előtt, ott, ahol Zhaemira is elidőzik. Megkérdezi, tudja-e mire való a mosószappan. Hát, gondolja mosni. De, hogy azt hogy csinálják, az már rejtély. Nem szorult rá, hogy tudja és őszintén reméli, nem is fog, de kifejezetten örül annak, hogy újdonsült házi segítőjük ilyen jártas a praktikákban. Apja reméli, így, hogy ennyi időt töltenek együtt, valami ráragad a leányra a koszon kívül, mert a jelenlegi házvezető tudás igen kevés lesz, egy boldog, kiteljesedett házassághoz. De hát ki akar megházasodni? Mert…Selmy, nos… ő nem. Jó neki úgy, ahogy van! Boldogan, egyetlen ősz hajszál nélkül, gondtalanul! *
-Az véletlen volt, mert túl jót főztél! Én úgy dícsértem a főztöd! - *siet gyorsan leszögezni, nem zavartatja magát, nincs is benne szégyenérzet. Barátosnéja karjába igyekszik karolni, úgy sétálni mellette. Talán a hangulatot szeretné romantizálni, talán így próbálja lassításra késztetni a magasnövésűt, hogy ne kelljen futnia utána. Sosem tudjuk meg!*
-Hm, hát… volt. -*vallja meg némi gondolkodást követően.*-Sok volt, de nekem nem tetszenek, mert vagy bugyuták, vagy pocakosak, vagy kancsalok, vagy öregek, egyiknek-másiknak meg pontosan olyan szép a haja, mint annak az Ibramnak! -*saját feje búbjára kopogtat, célzásként, jelzésként.*-Nekem fontos, hogy legyen haja, mert ha lesz gyerekünk, akkor én nem akarom, hogy elrontsa a vérvonalat! Most nézzél rám! -*int maga felé nagyvonalúan.*-Mi lesz énvelem, ha csúnya lesz a gyerekem? Szégyenembe a kútba ugrok, aztán kár lenne értem, igaz-e! Egyel kevesebb szép lenne itt a világban! Meg hát, te is sírnál ugye, mert kivel ennél mézes, égetett mandulát esténként, miközben mindenféléről pletykálsz!
*Szemöldökét magasra emeli, jelentőségteljesen pillant fel Zhaemirára, aprót, egészen meggyőzően biccent, így igazolva magát. Nem messze a piactéren bábjátékos mozgatja faragott bábuit. A gyermekek tátott szájjal hallgatják, körbeülök a széles paravánt, attól nem messze áll meg Selmy is, hogy rálássanak a bábjátékra, ám beszélgetésükkel mégse zavarják a történetet.*
-Mesélek én neked, szívesen! Emlékszel-e még arra a ficsúrra, amelyiknek úgy ki van pödörve a bajsza! Az a kacor-féle, peckes, pökhendi! Tudod melyik, az a gnóm, amelyiknek, olyan bőrköténye van, mint a mészárosoknak. Na, TUDOD! -*a szürke szemek a lányét kutatják, keresve bennük a felismerés akár egyetlen apró szikráját is.*-Az egy pojáca, mindegy is! Na, Édesapa meghívta hozzánk megvitatni a legújabb nagy találmányát, amihez segítség kell neki. SzAkVéLeMéNy! -*az utolsó szót szarkasztikusan, rosszallóan hangsúlyozza ki.*-Aztán nekem meg utasításba adta, hogy véletlenül se menjek ki a szobából, aztán nagyon okosan, nagyon szerényen ott kellegessem magamat a sarokban, merthát az egy rendes, nagy jövőjű mester.
*A hangja egyre magasabb, egyre vékonyabb, ellenszenvét nem tudja leplezni. A történet végét már szinte hadarja, egészen felpaprikázza még a gondolat is, hogy ő bárkinek illegesse magát, nempláne olyas valakinek, aki lefintorogta őt a szüreti bálon. LEFINTOROGTA. ŐT. Pofátlan alak.*
-Úgyhogy ma bort is keresünk, meg mindenféle jót, amivel kedvére tehetünk a mEStErNeK, mert nagyon ki kell tennünk magunkért. Veszünk mindent. Aztán, tudod mit fogunk még venni? -*halkítja el a hangját, képére cinkos, csínytevésről árulkodó mosoly ül ki*-Egy egeret! Mert neki azt rakunk a csészéjébe. Vagy pókot, vagy…valami mást! Nem is tudom, valamit, amitől sikoltozva ugrik majd fel ültéből! Tudod merre találhatunk olyat? Találunk egyáltalán itt ilyesmit?
A hozzászólás írója (Selmyra Mesgrel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.06.08 22:55:53
3236. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-06-08 19:52:40
Üzenet elküldve: 2026-06-08 19:52:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Halvány Felhőszín//
- … na meg ott vó't a Széphajú Ibram. Te..! Hát annak tényleg szép haja vó't! *-megigazítja a könyökhajlatában lógó kosarat, bizalmaskodón hajol közelebb társához-* Már tényleg. Vó't. Alig tő'tötte a huszadik nyarát, oszt' mán' kezdett kopaszodni. Itt, így, meg emitt, így!
*Felemeli szabad kezét, és homloka fölé félköröket rajzol, mutatva, hogy annak a bizonyos, mostanra már inkább csak Kopasz Ibramnak hogy indult kopásnak a valahavolt szép haja. A gondolattól cseppet sem úrihölgyhöz illőn felvihog, kezét a szája elé kapja, csak szemei ragyognak a délelőtti fényben, mint két achát.
Mikor kis idő múltán elmúlik nevethetnékje, könyökkel finoman böki meg a mellette haladót, az sem érdekli, ha az épp belefeledkezne valamibe a Piactér csábító kínálatából.*
- Na és te? Bizton' sok legén' csapta ám neked is a szelet, mi? *-ismét szélesen elmosolyodik, amúgy egészen semmilyen arca most szinte szépnek látszódik. Hirtelen mozdulattal áll meg az egyik árus előtt, majd annak portékája elé hajolva szól hátra válla fölött.*
- Ez tudod-e mi? *-ujjával rábök egy szürkés-sárgás, tompa fényű kavicsnak látszó valamire-* Ez mosószappan. Marhaepébű'. Tudod, mire jó ez?
*Hátrales válla fölött, vastag fonatban lógó haja követi a mozdulatot.*
- Hát hogy ha megin' leeszed azt az eperszínű ruhádat azzal a raguval, akkó' ezzel lehet kivenni a fó'tot belülle. Kérek egyet! *-utolsó szavai az árusnak szólnak. Elrakja a szappant a kosárba, cserébe 10 aranyat ad az árusnak.
Visszaigazodik társa mellé, félrebiccentett fejjel néz rá, szája sarkában megint feltűnik a vidám-kíváncsi-szemtelen mosolya.-* Na?! Há' meséjjé' má' valamit!
- … na meg ott vó't a Széphajú Ibram. Te..! Hát annak tényleg szép haja vó't! *-megigazítja a könyökhajlatában lógó kosarat, bizalmaskodón hajol közelebb társához-* Már tényleg. Vó't. Alig tő'tötte a huszadik nyarát, oszt' mán' kezdett kopaszodni. Itt, így, meg emitt, így!
*Felemeli szabad kezét, és homloka fölé félköröket rajzol, mutatva, hogy annak a bizonyos, mostanra már inkább csak Kopasz Ibramnak hogy indult kopásnak a valahavolt szép haja. A gondolattól cseppet sem úrihölgyhöz illőn felvihog, kezét a szája elé kapja, csak szemei ragyognak a délelőtti fényben, mint két achát.
Mikor kis idő múltán elmúlik nevethetnékje, könyökkel finoman böki meg a mellette haladót, az sem érdekli, ha az épp belefeledkezne valamibe a Piactér csábító kínálatából.*
- Na és te? Bizton' sok legén' csapta ám neked is a szelet, mi? *-ismét szélesen elmosolyodik, amúgy egészen semmilyen arca most szinte szépnek látszódik. Hirtelen mozdulattal áll meg az egyik árus előtt, majd annak portékája elé hajolva szól hátra válla fölött.*
- Ez tudod-e mi? *-ujjával rábök egy szürkés-sárgás, tompa fényű kavicsnak látszó valamire-* Ez mosószappan. Marhaepébű'. Tudod, mire jó ez?
*Hátrales válla fölött, vastag fonatban lógó haja követi a mozdulatot.*
- Hát hogy ha megin' leeszed azt az eperszínű ruhádat azzal a raguval, akkó' ezzel lehet kivenni a fó'tot belülle. Kérek egyet! *-utolsó szavai az árusnak szólnak. Elrakja a szappant a kosárba, cserébe 10 aranyat ad az árusnak.
Visszaigazodik társa mellé, félrebiccentett fejjel néz rá, szája sarkában megint feltűnik a vidám-kíváncsi-szemtelen mosolya.-* Na?! Há' meséjjé' má' valamit!
3235. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-06-02 12:51:38
Üzenet elküldve: 2026-06-02 12:51:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 435
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 435
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Babkár Threbuchey//
* Nem kis szavakkal támassza alá kistermetét. A hústoronynak viszont egészen addig nem kifogása, míg pontosan azt kapja, amit ígérnek neki. Mert az ő szakmájukban a szavak nagy erőkkel bírnak és a legkisebb baklövés is vezethet hatalmas problémákhoz. Főleg ha az illető egy ork. Szerencsére a tündérnek ilyen problémái nincsenek. A kijelentésre viszonylag nagyot néz. A kereskedők többje felkészült, na de ennyire? Amint előkerülnek a varázsitalok, néhányat véletlenszerűen kiemel a sokaságból, majd szemrevételezéssel állapítja meg a minőséget. *
- Uhum. Kiváló minőség. Pont erre van szükségem.
* Mondja elégedett bólintások között, majd amint leszámolta az összeget és megbizonyosodtak arról, hogy mindenki boldog, úgy az ork sem lát több okot tovább maradni. Persze megihatnának egy teát, de biztos benne, hogy a másiknak is olyan sok dolga van, mint neki. *
- Minden jót önnek is.
* Mondja, majd sarkon fordul és elégedetten távozik az italaival. *
* Nem kis szavakkal támassza alá kistermetét. A hústoronynak viszont egészen addig nem kifogása, míg pontosan azt kapja, amit ígérnek neki. Mert az ő szakmájukban a szavak nagy erőkkel bírnak és a legkisebb baklövés is vezethet hatalmas problémákhoz. Főleg ha az illető egy ork. Szerencsére a tündérnek ilyen problémái nincsenek. A kijelentésre viszonylag nagyot néz. A kereskedők többje felkészült, na de ennyire? Amint előkerülnek a varázsitalok, néhányat véletlenszerűen kiemel a sokaságból, majd szemrevételezéssel állapítja meg a minőséget. *
- Uhum. Kiváló minőség. Pont erre van szükségem.
* Mondja elégedett bólintások között, majd amint leszámolta az összeget és megbizonyosodtak arról, hogy mindenki boldog, úgy az ork sem lát több okot tovább maradni. Persze megihatnának egy teát, de biztos benne, hogy a másiknak is olyan sok dolga van, mint neki. *
- Minden jót önnek is.
* Mondja, majd sarkon fordul és elégedetten távozik az italaival. *
3234. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-06-01 18:32:02
Üzenet elküldve: 2026-06-01 18:32:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Babkár Threbuchey//
- Úgy biza! Garantáltan. * Bólogat szorgalmasan a megjegyzésre, miszerint nála olcsóbban ugyan sehol nem kaphat italt, vagy ha mégis, az igen gyanús. És az se biztos, hogy valódi. Ő viszont garantálja a minőséget, nem csak az árban, de a termékben is. A méretes erszényre felvonja a szemöldökét, hiszen a legtöbben praktikus okokból inkább úgy hordják maguknál a pénzt, hogy ne csak apró, keveset érő de sok helyet foglaló arany lenne benne, hanem magas aranytartalmú, de nem annyira méretes érmék is legyenek köztük. Persze ha valaki apróval akarja kifizetni, nem fogja húzni a száját, legfeljebb eltart egy darabig, amíg leszámolja az összeget. *
- Nagyjából fél perc. * Jelenti ki vigyorogva a kérdésre válaszolva, miután átfutja a listát. *
- Szerencsére ez még nem több, mint a készletem. * Nevet fel halkan, és elkezdi kipakolni az árut a bódéból. Targhed Cagon előtt hamarosan ott sorakozik 36 Világoszöld varázsital a pulton. Ezen kívül 4 Halványlila varázsital is Targhed Cagon tulajdonává válik. *
- Nyugodtan ellenőrizze a minőséget, amíg én leszámolom az összeget. * Jegyzi meg, és elkezdi leszámolni a pénzt. Nem tudhatja, hogy a férfi honnan értesült az árairól, de be kell lássa, hogy helyesek voltak az értesülései. Úgyhogy Babkár boldogan helyezi biztonságba a pénzt, éppen oda, ahonnan az árut vette elő, a hét lakat alatt őrzött biztos széfbe. *
- Köszönöm a vásárlást. További szép napot! * Búcsúzik a vásárlótól, hiszen mögötte már feltűnnek az újabb kuncsaftok, akiknek kár lenne rabolni az idejét. *
- Úgy biza! Garantáltan. * Bólogat szorgalmasan a megjegyzésre, miszerint nála olcsóbban ugyan sehol nem kaphat italt, vagy ha mégis, az igen gyanús. És az se biztos, hogy valódi. Ő viszont garantálja a minőséget, nem csak az árban, de a termékben is. A méretes erszényre felvonja a szemöldökét, hiszen a legtöbben praktikus okokból inkább úgy hordják maguknál a pénzt, hogy ne csak apró, keveset érő de sok helyet foglaló arany lenne benne, hanem magas aranytartalmú, de nem annyira méretes érmék is legyenek köztük. Persze ha valaki apróval akarja kifizetni, nem fogja húzni a száját, legfeljebb eltart egy darabig, amíg leszámolja az összeget. *
- Nagyjából fél perc. * Jelenti ki vigyorogva a kérdésre válaszolva, miután átfutja a listát. *
- Szerencsére ez még nem több, mint a készletem. * Nevet fel halkan, és elkezdi kipakolni az árut a bódéból. Targhed Cagon előtt hamarosan ott sorakozik 36 Világoszöld varázsital a pulton.
Ezen kívül 4 Halványlila varázsital is Targhed Cagon tulajdonává válik. *- Nyugodtan ellenőrizze a minőséget, amíg én leszámolom az összeget. * Jegyzi meg, és elkezdi leszámolni a pénzt. Nem tudhatja, hogy a férfi honnan értesült az árairól, de be kell lássa, hogy helyesek voltak az értesülései. Úgyhogy Babkár boldogan helyezi biztonságba a pénzt, éppen oda, ahonnan az árut vette elő, a hét lakat alatt őrzött biztos széfbe. *
- Köszönöm a vásárlást. További szép napot! * Búcsúzik a vásárlótól, hiszen mögötte már feltűnnek az újabb kuncsaftok, akiknek kár lenne rabolni az idejét. *
3233. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-05-26 09:12:07
Üzenet elküldve: 2026-05-26 09:12:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 435
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 435
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Babkár Threbuchey//
* A szóbeszédek gyakran igazságon alapulnak. Ezért is döntött úgy, hogy maga jár utána ennek a kereskedőnek. Elvégre legrosszabb esetben csak az derülne ki, hogy őt rendesen kijátszották. Azonban a legjobb esetek egyikei közé tartozik, ha valóban egy újabb beszállított tudhat magának. *
- Szóval a legolcsóbb.
* Ismétli, mint valami papagáj, ám nem azért jött, hogy a kereskedő minden szavát ismételje. Azért nem fizetnek olyan sokat.
Aprókat bólogat a hallottakra. Ilyen egy igazi kereskedő. Nem is húzza tovább az idejét. Biztos benne, hogy nem lesz hosszas beszélgetésre szükségük, hogy mindketten azzal távozzanak, amit szeretnének. Kis mocorgás után egy, a tündér méreteivel vetekedő erszényt helyez az asztalra. Az erszény pontos tartalmát, nagyjából 1800 arany köré saccolhatja Babkár Threbuchey. Hihetné azt is, hogy most fogják belerángatni minden mocskos dologba, főleg ennyi pénz láttán, ám még mielőtt szárnyra kaphatna mindenki fantáziája, hamar leszögezi. *
- Bájitalokra lenne szükségem. Pontosabban annyira, és azokra, amik ezen a papíron fel vannak tűntetve.
* Ekkor másik zsebéből egy apróra összehajtott fecnit vesz elő, és diszkréten átnyújtja. Benne csak ennyi áll: 36 világoszöld, 4 halványlila. *
- A mennyiség elsőre nagynak tűnhet, de mennyi időbe kerülne ezeket beszerezni? Fel szeretnék készülni a legrosszabbra.
* A szóbeszédek gyakran igazságon alapulnak. Ezért is döntött úgy, hogy maga jár utána ennek a kereskedőnek. Elvégre legrosszabb esetben csak az derülne ki, hogy őt rendesen kijátszották. Azonban a legjobb esetek egyikei közé tartozik, ha valóban egy újabb beszállított tudhat magának. *
- Szóval a legolcsóbb.
* Ismétli, mint valami papagáj, ám nem azért jött, hogy a kereskedő minden szavát ismételje. Azért nem fizetnek olyan sokat.
Aprókat bólogat a hallottakra. Ilyen egy igazi kereskedő. Nem is húzza tovább az idejét. Biztos benne, hogy nem lesz hosszas beszélgetésre szükségük, hogy mindketten azzal távozzanak, amit szeretnének. Kis mocorgás után egy, a tündér méreteivel vetekedő erszényt helyez az asztalra. Az erszény pontos tartalmát, nagyjából 1800 arany köré saccolhatja Babkár Threbuchey.
Hihetné azt is, hogy most fogják belerángatni minden mocskos dologba, főleg ennyi pénz láttán, ám még mielőtt szárnyra kaphatna mindenki fantáziája, hamar leszögezi. *- Bájitalokra lenne szükségem. Pontosabban annyira, és azokra, amik ezen a papíron fel vannak tűntetve.
* Ekkor másik zsebéből egy apróra összehajtott fecnit vesz elő, és diszkréten átnyújtja. Benne csak ennyi áll: 36 világoszöld, 4 halványlila. *
- A mennyiség elsőre nagynak tűnhet, de mennyi időbe kerülne ezeket beszerezni? Fel szeretnék készülni a legrosszabbra.
3232. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-05-22 17:27:58
Üzenet elküldve: 2026-05-22 17:27:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Babkár Threbuchey//
* A fiatal tündér mindennapos, hősies szolgálatait nyújtja a városlakóknak, ahogy mindig. Hiszen olyan olcsón, mint ő, senki nem árul, amennyire erről tud, és ez bizony felér azzal, hogy Babkár az olcsó árak hőse. Legalábbis így gondolja a kufár, akinek egészen a fejébe szállt már a sok kedves szó és bók, amit minduntalan kap. Azonban ma máshogy süt rá a szerencse, és a nap, mert hirtelen egy brutális árnyék vetül rá. Viszont, mivel nem szokott előítéletekkel élni, kedvesen mosolyog fel az érkezőre. *
- Szép napot! * Üdvözli kedvesen, és amit hall, attól alighanem szárnyalna a boldogságtól, kár, hogy nem adatottak neki ilyesmik. Egyébként is, szárnyak nélkül is el van szállva magától. *
- Megtalálta, jó uram, megtalálta! Babkár Threbuchey vagyok, a legolcsóbb árus a piacon. * Biztosítja az idegent mosolyogva, és gondolatban már dörzsöli is a tenyerét, és tudja, hogy itt bizony jó kis üzlet lesz. Valami ezt súgja neki, de azt nehéz lenne megmondani, hogy micsoda. *
- Ami nincs készleten, azt seperc beszerzem, amit nálam nem kapni, az nem is létezik. * Teszi még hozzá, ha esetlegesen kellene még tovább fényeznie magát, de úgy tűnik, hogy erre nincs szüksége. *
- Miben segíthetek?
* A fiatal tündér mindennapos, hősies szolgálatait nyújtja a városlakóknak, ahogy mindig. Hiszen olyan olcsón, mint ő, senki nem árul, amennyire erről tud, és ez bizony felér azzal, hogy Babkár az olcsó árak hőse. Legalábbis így gondolja a kufár, akinek egészen a fejébe szállt már a sok kedves szó és bók, amit minduntalan kap. Azonban ma máshogy süt rá a szerencse, és a nap, mert hirtelen egy brutális árnyék vetül rá. Viszont, mivel nem szokott előítéletekkel élni, kedvesen mosolyog fel az érkezőre. *
- Szép napot! * Üdvözli kedvesen, és amit hall, attól alighanem szárnyalna a boldogságtól, kár, hogy nem adatottak neki ilyesmik. Egyébként is, szárnyak nélkül is el van szállva magától. *
- Megtalálta, jó uram, megtalálta! Babkár Threbuchey vagyok, a legolcsóbb árus a piacon. * Biztosítja az idegent mosolyogva, és gondolatban már dörzsöli is a tenyerét, és tudja, hogy itt bizony jó kis üzlet lesz. Valami ezt súgja neki, de azt nehéz lenne megmondani, hogy micsoda. *
- Ami nincs készleten, azt seperc beszerzem, amit nálam nem kapni, az nem is létezik. * Teszi még hozzá, ha esetlegesen kellene még tovább fényeznie magát, de úgy tűnik, hogy erre nincs szüksége. *
- Miben segíthetek?
3231. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-05-20 13:56:16
Üzenet elküldve: 2026-05-20 13:56:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 435
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 435
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Babkár Threbuchey//
* A kaszárnyában történő átadást követően néhány napig meghúzza magát a nép elől. Na, nem pont bujkálás a célja, inkább a kikapcsolódás. Sokszor sokat jelent néhány nap semmittevés. Azonban sokkal több felelőssége van annál, hogy több napon keresztül ne csináljon semmit se. Ezért is döntött úgy, hogyha már az égiek is úgy akarják, akkor feltölti a készleteit mindenféle finomsággal. Az orkok közeledtével a kínálat az erősebb italokra megugrik, és persze hasznos, ha van az embernél néhány a biztonság kedvéért, még akkor is, ha nem kíván harcba bocsátkozni. A piacra érve hirtelen nem tudja kit keressen. A két nemest rég látta és kétli, hogy most olyan apróságokkal vannak elfoglalva, mint a kufárkodások. *
- Lassan új beszállítót is keresnem kell.
* Ejti el az orr alatt. Persze semmi baja a jelenlegi kereskedőkkel, de jó lenne ha valaki mindég kéznél lenne, mikor szüksége van rá. Ezért is bolyong most a piactéren. Füleit szélesre nyitja, hátha hall valami említésre méltót. Meg is akad füle valami érdekesen, egy tündér, aki az állítások szerint elég szép áron képes beszerezni minden apróságot. Tudván, hogy nem veszthet sokat, maga is felkeresi a kereskedőt. Nem sokkal később Babkár bódéjára vet árnyékot a hatalmas testével. *
- Üdvözlöm.
* Szólal meg a szokásos kérges hangjával. Szemeivel automatikusan körbenéz az előtte fekvő apróságokon. Sok dolog nem köti le a figyelmét, de a rossz szokások nehezen gyógyulnak. *
- Babkárt, a kereskedőt keresem. Úgy hallottam a piac ezen részén nincs olyan kereskedő, aki labdába rúghat az árai mellett.
* Enyhén fényezi is a mondatok között. Na, nem mintha nem esne le neki, hogy az első tündér, akit meglát, az lenne, de azért rájátszik a szerepére. Abból még problémája nem adódott. *
* A kaszárnyában történő átadást követően néhány napig meghúzza magát a nép elől. Na, nem pont bujkálás a célja, inkább a kikapcsolódás. Sokszor sokat jelent néhány nap semmittevés. Azonban sokkal több felelőssége van annál, hogy több napon keresztül ne csináljon semmit se. Ezért is döntött úgy, hogyha már az égiek is úgy akarják, akkor feltölti a készleteit mindenféle finomsággal. Az orkok közeledtével a kínálat az erősebb italokra megugrik, és persze hasznos, ha van az embernél néhány a biztonság kedvéért, még akkor is, ha nem kíván harcba bocsátkozni. A piacra érve hirtelen nem tudja kit keressen. A két nemest rég látta és kétli, hogy most olyan apróságokkal vannak elfoglalva, mint a kufárkodások. *
- Lassan új beszállítót is keresnem kell.
* Ejti el az orr alatt. Persze semmi baja a jelenlegi kereskedőkkel, de jó lenne ha valaki mindég kéznél lenne, mikor szüksége van rá. Ezért is bolyong most a piactéren. Füleit szélesre nyitja, hátha hall valami említésre méltót. Meg is akad füle valami érdekesen, egy tündér, aki az állítások szerint elég szép áron képes beszerezni minden apróságot. Tudván, hogy nem veszthet sokat, maga is felkeresi a kereskedőt. Nem sokkal később Babkár bódéjára vet árnyékot a hatalmas testével. *
- Üdvözlöm.
* Szólal meg a szokásos kérges hangjával. Szemeivel automatikusan körbenéz az előtte fekvő apróságokon. Sok dolog nem köti le a figyelmét, de a rossz szokások nehezen gyógyulnak. *
- Babkárt, a kereskedőt keresem. Úgy hallottam a piac ezen részén nincs olyan kereskedő, aki labdába rúghat az árai mellett.
* Enyhén fényezi is a mondatok között. Na, nem mintha nem esne le neki, hogy az első tündér, akit meglát, az lenne, de azért rájátszik a szerepére. Abból még problémája nem adódott. *
3230. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-05-06 10:59:08
Üzenet elküldve: 2026-05-06 10:59:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Vadnak készült//
* Nem érti miért nem lehetne olyan pehelykönnyűre csinálni az egész ketrecet, mint az oldalán pihenő kardja, de ha ennyire meg szeretné nehezíteni a munkáját, ő nem szól bele. Az már más kérdés, hogy Klentnek fogalma sincs arról, hogy mi, hol merre, így nem is fűz hozzá sokat. Bár alapjaiban egyetért a másikkal, miszerint nem kéne rács mögé zárni, őt mégsem érdekli a dolog. Valakik sok pénzt fizetnek néhány egzotikusan veszélyes állatért, amiért persze ő nem tehet. Ő csak engedelmeskedik a keresletnek. Ha ő nem tenné. bizonyára valaki más igen. *
- A szekérrel együtt felszerelve mennyi lenne?
* Kérdez rá gyorsan ha már témánál vannak. *
- Ritkítsuk. Nem nagy vad lett volna, csupán elővigyázatosság. De így jobban belegondolva a félelmem alaptalan. Jó lesz az ahogy azt alapból feltalálták.
* Mondja, s bár elsőre nem hazudik, valóban nem tervezi nagy vadakkal megtölteni a ketrecet, valahogy el tudja képzelni, hogy ezt adják ki neki, mint elvégzendő feladat. *
- Drágább lesz, tudom. A szekereket sem két tallérért osztogatják. Talán tudok valakit, akitől tudok szerezni egyet. Ideszállíttatom vele, ha az megfelel.
* Viszont, hogy miből fogja fedezni, arról még fogalma sincs. Talán eljött az ideje behajtani néhány tartozást, hogy abból fedezze a mester költségeit. *
- Néhány nap múlva visszajövök az előleggel. Addig nem kell elkezdeni a munkálatokat.
* Részéről mindent átbeszéltek. Addigra csak lesz annyival józanabb, hogy rájöjjön mit hagyott még ki. Ha más nincs, elköszön a gnómtól és dülöngélősen folytatja az útját a piacon. *
//Vadnak készült//
* Nem érti miért nem lehetne olyan pehelykönnyűre csinálni az egész ketrecet, mint az oldalán pihenő kardja, de ha ennyire meg szeretné nehezíteni a munkáját, ő nem szól bele. Az már más kérdés, hogy Klentnek fogalma sincs arról, hogy mi, hol merre, így nem is fűz hozzá sokat. Bár alapjaiban egyetért a másikkal, miszerint nem kéne rács mögé zárni, őt mégsem érdekli a dolog. Valakik sok pénzt fizetnek néhány egzotikusan veszélyes állatért, amiért persze ő nem tehet. Ő csak engedelmeskedik a keresletnek. Ha ő nem tenné. bizonyára valaki más igen. *
- A szekérrel együtt felszerelve mennyi lenne?
* Kérdez rá gyorsan ha már témánál vannak. *
- Ritkítsuk. Nem nagy vad lett volna, csupán elővigyázatosság. De így jobban belegondolva a félelmem alaptalan. Jó lesz az ahogy azt alapból feltalálták.
* Mondja, s bár elsőre nem hazudik, valóban nem tervezi nagy vadakkal megtölteni a ketrecet, valahogy el tudja képzelni, hogy ezt adják ki neki, mint elvégzendő feladat. *
- Drágább lesz, tudom. A szekereket sem két tallérért osztogatják. Talán tudok valakit, akitől tudok szerezni egyet. Ideszállíttatom vele, ha az megfelel.
* Viszont, hogy miből fogja fedezni, arról még fogalma sincs. Talán eljött az ideje behajtani néhány tartozást, hogy abból fedezze a mester költségeit. *
- Néhány nap múlva visszajövök az előleggel. Addig nem kell elkezdeni a munkálatokat.
* Részéről mindent átbeszéltek. Addigra csak lesz annyival józanabb, hogy rájöjjön mit hagyott még ki. Ha más nincs, elköszön a gnómtól és dülöngélősen folytatja az útját a piacon. *
3229. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-05-03 19:39:59
Üzenet elküldve: 2026-05-03 19:39:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 495
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 495
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
*Merchen éppen indulnq a dolgára egy újabb nap kalandjait keresve, mikor nem várt vendég érkezik. Meg is lepődik a modorosságon, ám mikor hátrafordul hogy üdvözölje Nestar cimboráját, az sehol sincs. Kikerekedett szemekkel kell rájönnie hogy az üzenet nem tréfált, és valóban valamiféle varázslatról lehet szó. ~ Ezt mindenképp el kell tanulnom tőle!~ Igen hasznos képesség lehet. Mivel tudja miféle körökben mozog a másik, nem késlekedik sokat, beszerzi a kért italokat és rögtön útnak is indul. Bár még sosem járt ott, ahová készül, biztosan megoldja majd.*
3228. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-05-01 11:07:32
Üzenet elküldve: 2026-05-01 11:07:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 144
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 144
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Csöbörből vödörbe//
*Remegő kezekkel, rettegve közelíti meg a piacteret, s mindez csak fokozódik azzal, hogy szíve is hevesen kezd verni, miközben torkában óriási gombócot érez, mikor az árusok közt megpillantja azt a férfit is, akitől ellopta a most rajta lévő ruhákat. Megtorpan. Nem tesz egy lépést se tovább, de előtte lepörögnek az elmúlt napok eseményei. Az út a kikötőből, Yvon, a segítsége és az összeveszésük minden pillanata és oka. Végül pedig Elireya, aki egy új életet ajánlott neki.*
- Tiszta lap… *Suttogja maga elé a sötételf szavait, miközben rápillant a kezében lévő pénzeszsákra, amit tőle kapott. Nyel egy nagyot, majd minden bátorságát összeszedve odalépked az árushoz. Igen, abban az öltözékben, ami tőle van, de nem fizetett érte.*
- Jó napot… *Köszön félénken az idősebb úrnak, aki persze azonnal felismeri, no nem a lányt, hanem az általa viselt portékáit. Arcán látszik, ahogy azonnal dühbe gurul, de még mielőtt bármit is mondhatna, Maavie újra megszólal.*
- Kérem, uram, ne bántson! Tudom, hogy mennyire rosszat tettem. Tudja, nekem nem volt semmim, még egy rendes ruhám sem. Ezért loptam el ezeket. Most viszont szeretnék bocsánatot kérni, és tiszta lappal kezdeni. Kifizetem a ruhákat. *Mutatja fel a zsákot, benne a pénzzel, mire az árus meglehetősen gyanakodva méri végig a lányt. A vallomása elismerésre méltó, de nem lehet biztos abban, hogy ez a pénz törvényes úton került a kis vadóchoz.*
- Mondd, lányom, honnan van ez a pénz? Ezt is loptad? *Kérdezi, mire Maavie összerezzen, kékjeiből pedig őszinte könnycseppek erednek meg.*
- Nem, nem, ezt kaptam. Egy kedves nőtől, aki munkát ajánlott nekem. Ez elég a ruhákra? *Nyújtja át a zsákot a férfinek, aki továbbra is ódzkodva, de megszámolja a pénzt.*
- Ez háromszáz arany. Amit elvittél, annak az értéke körülbelül ötszáz. *Maavie elvörösödik szégyenében, lehajtja a fejét, de nem hagyja annyiban a dolgot.*
- Kifizetem mindet! Idővel… Most már… most már van munkám. Umm, a pénzt azért kaptam, hogy fehér bájitalt vegyek belőle annak, aki adta. A maradékot odaadom most, aztán, ha kapok többet, akkor azt is elhozom. Ha… megengedi, hogy így jóvá tegyem a hibám. Csak kérem, ne adjon fel az őröknek! Azt ne tegye… *Maavie most már rendesen sírni kezd. Az árus felsóhajt, sokáig morfondírozik, míg végül egy isteni sugallat, a jósága vagy szimplán a további probléma elkerülése okán úgy dönt, hogy rábólint.*
- Rendben, lányom. Legyen így. Értékelem, hogy idejöttél hozzám, és elmondtad nekem, hogy mi történt. Remélem, hogy tanultál az esetből, és nem csinálsz többet ilyet. *Maavie szipogva bólogat, majd könnyes szemekkel felpillant az öreg úrra.*
- Köszönöm… *Azzal elsiet, hogy egy másik árustól megvegye az Elireya úrnő által kért bájitalt, amiből kettőt is kap. Nem ért hozzá, de azt mondták neki, hogy akkor hat igazán, ha a kettőt összekeverve issza meg valaki. Lehet, hogy átverték, de ő erre nem is gondol. Visszasiet a szabóhoz, és odaadja neki a maradék pénzt, így hát visszajáró és új ruha nélkül, de a kért varázsitalokkal indul vissza Elireyához a Dwirinthalen kúriába. Reméli, hogy ha őszintén elmondja majd, mi történt, nem fog rá nagyon haragudni, amiért csak félig teljesítette a rá bízott feladatot.*
*Remegő kezekkel, rettegve közelíti meg a piacteret, s mindez csak fokozódik azzal, hogy szíve is hevesen kezd verni, miközben torkában óriási gombócot érez, mikor az árusok közt megpillantja azt a férfit is, akitől ellopta a most rajta lévő ruhákat. Megtorpan. Nem tesz egy lépést se tovább, de előtte lepörögnek az elmúlt napok eseményei. Az út a kikötőből, Yvon, a segítsége és az összeveszésük minden pillanata és oka. Végül pedig Elireya, aki egy új életet ajánlott neki.*
- Tiszta lap… *Suttogja maga elé a sötételf szavait, miközben rápillant a kezében lévő pénzeszsákra, amit tőle kapott. Nyel egy nagyot, majd minden bátorságát összeszedve odalépked az árushoz. Igen, abban az öltözékben, ami tőle van, de nem fizetett érte.*
- Jó napot… *Köszön félénken az idősebb úrnak, aki persze azonnal felismeri, no nem a lányt, hanem az általa viselt portékáit. Arcán látszik, ahogy azonnal dühbe gurul, de még mielőtt bármit is mondhatna, Maavie újra megszólal.*
- Kérem, uram, ne bántson! Tudom, hogy mennyire rosszat tettem. Tudja, nekem nem volt semmim, még egy rendes ruhám sem. Ezért loptam el ezeket. Most viszont szeretnék bocsánatot kérni, és tiszta lappal kezdeni. Kifizetem a ruhákat. *Mutatja fel a zsákot, benne a pénzzel, mire az árus meglehetősen gyanakodva méri végig a lányt. A vallomása elismerésre méltó, de nem lehet biztos abban, hogy ez a pénz törvényes úton került a kis vadóchoz.*
- Mondd, lányom, honnan van ez a pénz? Ezt is loptad? *Kérdezi, mire Maavie összerezzen, kékjeiből pedig őszinte könnycseppek erednek meg.*
- Nem, nem, ezt kaptam. Egy kedves nőtől, aki munkát ajánlott nekem. Ez elég a ruhákra? *Nyújtja át a zsákot a férfinek, aki továbbra is ódzkodva, de megszámolja a pénzt.*
- Ez háromszáz arany. Amit elvittél, annak az értéke körülbelül ötszáz. *Maavie elvörösödik szégyenében, lehajtja a fejét, de nem hagyja annyiban a dolgot.*
- Kifizetem mindet! Idővel… Most már… most már van munkám. Umm, a pénzt azért kaptam, hogy fehér bájitalt vegyek belőle annak, aki adta. A maradékot odaadom most, aztán, ha kapok többet, akkor azt is elhozom. Ha… megengedi, hogy így jóvá tegyem a hibám. Csak kérem, ne adjon fel az őröknek! Azt ne tegye… *Maavie most már rendesen sírni kezd. Az árus felsóhajt, sokáig morfondírozik, míg végül egy isteni sugallat, a jósága vagy szimplán a további probléma elkerülése okán úgy dönt, hogy rábólint.*
- Rendben, lányom. Legyen így. Értékelem, hogy idejöttél hozzám, és elmondtad nekem, hogy mi történt. Remélem, hogy tanultál az esetből, és nem csinálsz többet ilyet. *Maavie szipogva bólogat, majd könnyes szemekkel felpillant az öreg úrra.*
- Köszönöm… *Azzal elsiet, hogy egy másik árustól megvegye az Elireya úrnő által kért bájitalt, amiből kettőt is kap. Nem ért hozzá, de azt mondták neki, hogy akkor hat igazán, ha a kettőt összekeverve issza meg valaki. Lehet, hogy átverték, de ő erre nem is gondol. Visszasiet a szabóhoz, és odaadja neki a maradék pénzt, így hát visszajáró és új ruha nélkül, de a kért varázsitalokkal indul vissza Elireyához a Dwirinthalen kúriába. Reméli, hogy ha őszintén elmondja majd, mi történt, nem fog rá nagyon haragudni, amiért csak félig teljesítette a rá bízott feladatot.*
3227. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-05-01 05:58:37
Üzenet elküldve: 2026-05-01 05:58:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Vadnak készült//
- Hát, annyi-amennyi. *Bólint a férfi meglepett visszakérdezésére. Az acél nehéz dolog. A papíros ugyan sokat elbír, de más kérdés, hogy a gyakorlatban valami mennyire praktikus. Véleménye szerint alapból az sem praktikus, ha valaki egy állatot ketrecbe kíván zárni, és ott akarja szállítani, etetni, eltartani és nevelni. De hát a véleményét -szerencsére?- nem kérték ki, így azt megtartja bajsza alatt.*
- Nos, stabilnak stabil marad. *Lesandít a vázlatra.* Nem véletlenül alakult ki úgy az átlagos távolság a rácsok között, ahogy, tudja, uram. Általában csak akkor sűrítik be a rácsozatot, ha kisebb állatról van szó. Akkor az nem fér át a rácsok között. Viszont egy kisebb állatnak nem is kell ilyen magas ketrec. Meg ilyen vastag rudazat.
*Újra felsandít, érzi a belső késztetést, és tudja, hogy nem fog bírni magával.*
- Ami állatot ennyire elzárva kell tartani, azt talán rács mögé sem érdemes dugni.
*Pláne azért, mert ha egyszer egy ilyen állat ki találna szabadulni valahogy a rácsok mögül.. nos.. nem lenne a környéken.
Szemöldökei előbb a homloka felé mozdulnak, majd összeborzolódnak ahogy mély árok kerül közéjük hallva a férfi áradozását a lupusfulgurról.*
- Én ugyan nem a lupusfulgur bundájára, vagy karmára, vagy akár a pöcsére gondoltam, jóuram. *Bajsza állása sejteti, hogy elhúzódik a szája.* Hanem a ketrecére! Az épp azért áll kerekekre szerelt vázon, mert amúgy annyira nehéz lenne, hogy csigákkal lehetne csak megemelni. Bár.. *Halk, vihogásszerű hangot hallat* ..annak a flótásnak sem lennék a helyében, aki épp egy lupusfulgur ketrecének a rácsát tapogatja. Igen hamar égnek meredhet a haja. Na, de..!
*Megdörgöli az orrát.*
- A ketrec. Ritkítsuk a rácsot akkor, uram?
A hozzászólás írója (Gilas Abac) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.05.01 06:00:19
//Vadnak készült//
- Hát, annyi-amennyi. *Bólint a férfi meglepett visszakérdezésére. Az acél nehéz dolog. A papíros ugyan sokat elbír, de más kérdés, hogy a gyakorlatban valami mennyire praktikus. Véleménye szerint alapból az sem praktikus, ha valaki egy állatot ketrecbe kíván zárni, és ott akarja szállítani, etetni, eltartani és nevelni. De hát a véleményét -szerencsére?- nem kérték ki, így azt megtartja bajsza alatt.*
- Nos, stabilnak stabil marad. *Lesandít a vázlatra.* Nem véletlenül alakult ki úgy az átlagos távolság a rácsok között, ahogy, tudja, uram. Általában csak akkor sűrítik be a rácsozatot, ha kisebb állatról van szó. Akkor az nem fér át a rácsok között. Viszont egy kisebb állatnak nem is kell ilyen magas ketrec. Meg ilyen vastag rudazat.
*Újra felsandít, érzi a belső késztetést, és tudja, hogy nem fog bírni magával.*
- Ami állatot ennyire elzárva kell tartani, azt talán rács mögé sem érdemes dugni.
*Pláne azért, mert ha egyszer egy ilyen állat ki találna szabadulni valahogy a rácsok mögül.. nos.. nem lenne a környéken.
Szemöldökei előbb a homloka felé mozdulnak, majd összeborzolódnak ahogy mély árok kerül közéjük hallva a férfi áradozását a lupusfulgurról.*
- Én ugyan nem a lupusfulgur bundájára, vagy karmára, vagy akár a pöcsére gondoltam, jóuram. *Bajsza állása sejteti, hogy elhúzódik a szája.* Hanem a ketrecére! Az épp azért áll kerekekre szerelt vázon, mert amúgy annyira nehéz lenne, hogy csigákkal lehetne csak megemelni. Bár.. *Halk, vihogásszerű hangot hallat* ..annak a flótásnak sem lennék a helyében, aki épp egy lupusfulgur ketrecének a rácsát tapogatja. Igen hamar égnek meredhet a haja. Na, de..!
*Megdörgöli az orrát.*
- A ketrec. Ritkítsuk a rácsot akkor, uram?
A hozzászólás írója (Gilas Abac) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.05.01 06:00:19
3226. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-04-28 09:39:43
Üzenet elküldve: 2026-04-28 09:39:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Vadnak készült//
* Javaslatára egy apró hümmögéssel válaszol. Gondolkodik ezen az eshetőségen, és míg nem lát benne nagy fantáziát, amilyen egyszerű terv, olyannyira könnyen be is válhat. A fiatalabb tapasztalatlan példányok könnyen eshetnek áldozatául ennek a manővernek. Nem is tőluk tart fattyú, őt inkább azok a bestiák zavarják, amik már valamennyire tapasztaltak, ha vadászokról van szó. *
- Nem, nem csak csapda. Ebben lenne szállítva, etetve, eltartva és nevelve. Ha arra kerülne sor.
* Teszi hozzá a végéhez, még mielőtt jobban szárnyra kapna a képzelete. Ekkor maga is áttekint a a készülő rajzára és ő is valami ilyesmit lát maga előtt. Pontosan ilyen homályos paca lebeg lelki szemei előtt. Aztán, mint derült égből villámcsapás, olyan gyorsan fordítja fejét a gnóm irányába. Arca sokszor nyitott könyv az öt megfigyelők számára, de most kifejezetten leolvasható minden gondolata. *
- Mennyi?
* Amint meghallja a becsült mennyiséget, ami valószínűleg a valós súlya is lesz, fejen csapja magát, épp olyan erősen, mint aki csak most realizálta, hogy mégis mekkora fába készül vágni a fejszéjét. Elég kemény hónapok állnak előtte, talán jobb is, hogy eddig nem is gondolt rá. *
- Jó uram, még a végén kiderül, hogy a bestiát lesz a legkönnyebb beszerezni.
* Hirtelen bővülő szókincse és szóhasználata nem véletlen. *
- Nem tudjuk ezt valahogy könnyíteni? Ember, gnóm, de akár törpe legyen a talpán, aki ezt fogja hurcolászni. És mi lenne akkor, ha mégse építenénk kétszer annyi ráccsal? Stabilitásából nem fog annyit veszíteni, ha kicsit spórolunk az oldalán, ugye?
* Nem feltétlen aranyra gondol spórolás alatt. Ha a minőséget valahogy megtartják, az áron sem kell változtatniuk. *
- Láttam bizony. A bundája értékes a felsőbb körökben, de karmait még annál is többért láttam egy aukción. Nem semmi egy bestia. Mit megadnék, ha egy olyat tudnék idomítani. De, biztos sokan még annál is többért érdeklődnének.
* Kezeit mellkasánál összefonva kezd bólogatni saját szavaira. Szinte megálmodja ezt a világot és benne elképzeli milyen is lenne mellette egy ilyen fenevad. Kár, hogy a városőrség megölné abban a pillanatban, amint rájönnek a turpisságra. *
- Mindenképp.
* Vágja rá gyorsan a kérdésére, hogy még a visszalépés gondolata se tudjon megfordulni a két fél között. *
- Ez nem fog megtántorítani. Zavaró, valóban. De ha minden zavarótényezőnél megfordulnánk, sose érnénk célba.
//Vadnak készült//
* Javaslatára egy apró hümmögéssel válaszol. Gondolkodik ezen az eshetőségen, és míg nem lát benne nagy fantáziát, amilyen egyszerű terv, olyannyira könnyen be is válhat. A fiatalabb tapasztalatlan példányok könnyen eshetnek áldozatául ennek a manővernek. Nem is tőluk tart fattyú, őt inkább azok a bestiák zavarják, amik már valamennyire tapasztaltak, ha vadászokról van szó. *
- Nem, nem csak csapda. Ebben lenne szállítva, etetve, eltartva és nevelve. Ha arra kerülne sor.
* Teszi hozzá a végéhez, még mielőtt jobban szárnyra kapna a képzelete. Ekkor maga is áttekint a a készülő rajzára és ő is valami ilyesmit lát maga előtt. Pontosan ilyen homályos paca lebeg lelki szemei előtt. Aztán, mint derült égből villámcsapás, olyan gyorsan fordítja fejét a gnóm irányába. Arca sokszor nyitott könyv az öt megfigyelők számára, de most kifejezetten leolvasható minden gondolata. *
- Mennyi?
* Amint meghallja a becsült mennyiséget, ami valószínűleg a valós súlya is lesz, fejen csapja magát, épp olyan erősen, mint aki csak most realizálta, hogy mégis mekkora fába készül vágni a fejszéjét. Elég kemény hónapok állnak előtte, talán jobb is, hogy eddig nem is gondolt rá. *
- Jó uram, még a végén kiderül, hogy a bestiát lesz a legkönnyebb beszerezni.
* Hirtelen bővülő szókincse és szóhasználata nem véletlen. *
- Nem tudjuk ezt valahogy könnyíteni? Ember, gnóm, de akár törpe legyen a talpán, aki ezt fogja hurcolászni. És mi lenne akkor, ha mégse építenénk kétszer annyi ráccsal? Stabilitásából nem fog annyit veszíteni, ha kicsit spórolunk az oldalán, ugye?
* Nem feltétlen aranyra gondol spórolás alatt. Ha a minőséget valahogy megtartják, az áron sem kell változtatniuk. *
- Láttam bizony. A bundája értékes a felsőbb körökben, de karmait még annál is többért láttam egy aukción. Nem semmi egy bestia. Mit megadnék, ha egy olyat tudnék idomítani. De, biztos sokan még annál is többért érdeklődnének.
* Kezeit mellkasánál összefonva kezd bólogatni saját szavaira. Szinte megálmodja ezt a világot és benne elképzeli milyen is lenne mellette egy ilyen fenevad. Kár, hogy a városőrség megölné abban a pillanatban, amint rájönnek a turpisságra. *
- Mindenképp.
* Vágja rá gyorsan a kérdésére, hogy még a visszalépés gondolata se tudjon megfordulni a két fél között. *
- Ez nem fog megtántorítani. Zavaró, valóban. De ha minden zavarótényezőnél megfordulnánk, sose érnénk célba.
3225. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-04-27 14:34:22
Üzenet elküldve: 2026-04-27 14:34:22
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Vadnak készült//
- Igazán nem tudom, hogy milyen állatot kíván elfogni, *Tűnődőn vakarja meg homlokát* de ha nem a legokosabb fajtát, akkor nem is kell elásni. Elég csak csalit tenni a közepébe, és önként belesétál. Épp mint az ivók, elég csak egy hordó sört felütni, és….
*A mondat befejezése szerencsére némi köhécselésbe fullad. Inkább gyorsan tovább is lép, mintha csak az utcán sétálva kerülne ki valamit.*
- Szóval ebben lenne etetve is? Akkor nem csak csapdáról van szó, hm? *Vaskos bőrköténye megannyi zsebe közül az egyikből kihúzza jegyzetelésre szolgáló kis könyvét, és kinyitja egy üres oldalnál. Szénirónt húz elő egy másik zsebből, és szempillantás se telik bele, máris skiccelni kezd. Ügyes munkája nyomán csakhamar felsejlik egy ládaforma képződmény rajza a lapon, mely láda oldalát rácsok alkotják. A zárszerkezet egyelőre csak elnagyolva kerül a rajzra. Szemöldökei alól pislant fel ahogy a méret is szóba kerül, és ezúttal csupán az orra alatt mormog valamit véleményül. Végül csak felírja a méretet is (bár precízebben, mint azt megadták neki), és lejjebb ereszti a könyvet.*
- A súlya? Jó kérdés. *Visszanéz a rajzra, hümmög.* Ennyire sűrű rácsozással, így hogy ilyen magas.. tudja, uram, milyen nehéz egy ekkora tömör acélcső?! Nos..
*Számokat firkál gyors szuccesszióban, végül csak úgy magának biccent.*
- Igen. Hm? *Felnéz.* A súlya? Másfél és két mázsa között. *Megemeli mutatóujját* Nettó! Erre még rájön a.. hümh.. megtermett patkánya súlya.
*Megelőlegezi a reakciót, szinte védekezve vonja meg a vállát.*
- Nehéz lenne, igen. Látott már karneváli kocsit, amiben a lupusfulgurt meg ezeket szállítják? Gondolhatja, hogy nem véletlenül van a ketrec maga a kocsi részeként megépítve. *Kissé megemeli a jegyzetelésre szolgáló könyvet.* Nos, hogy dönt az uraság? Megrendeli?
//Vadnak készült//
- Igazán nem tudom, hogy milyen állatot kíván elfogni, *Tűnődőn vakarja meg homlokát* de ha nem a legokosabb fajtát, akkor nem is kell elásni. Elég csak csalit tenni a közepébe, és önként belesétál. Épp mint az ivók, elég csak egy hordó sört felütni, és….
*A mondat befejezése szerencsére némi köhécselésbe fullad. Inkább gyorsan tovább is lép, mintha csak az utcán sétálva kerülne ki valamit.*
- Szóval ebben lenne etetve is? Akkor nem csak csapdáról van szó, hm? *Vaskos bőrköténye megannyi zsebe közül az egyikből kihúzza jegyzetelésre szolgáló kis könyvét, és kinyitja egy üres oldalnál. Szénirónt húz elő egy másik zsebből, és szempillantás se telik bele, máris skiccelni kezd. Ügyes munkája nyomán csakhamar felsejlik egy ládaforma képződmény rajza a lapon, mely láda oldalát rácsok alkotják. A zárszerkezet egyelőre csak elnagyolva kerül a rajzra. Szemöldökei alól pislant fel ahogy a méret is szóba kerül, és ezúttal csupán az orra alatt mormog valamit véleményül. Végül csak felírja a méretet is (bár precízebben, mint azt megadták neki), és lejjebb ereszti a könyvet.*
- A súlya? Jó kérdés. *Visszanéz a rajzra, hümmög.* Ennyire sűrű rácsozással, így hogy ilyen magas.. tudja, uram, milyen nehéz egy ekkora tömör acélcső?! Nos..
*Számokat firkál gyors szuccesszióban, végül csak úgy magának biccent.*
- Igen. Hm? *Felnéz.* A súlya? Másfél és két mázsa között. *Megemeli mutatóujját* Nettó! Erre még rájön a.. hümh.. megtermett patkánya súlya.
*Megelőlegezi a reakciót, szinte védekezve vonja meg a vállát.*
- Nehéz lenne, igen. Látott már karneváli kocsit, amiben a lupusfulgurt meg ezeket szállítják? Gondolhatja, hogy nem véletlenül van a ketrec maga a kocsi részeként megépítve. *Kissé megemeli a jegyzetelésre szolgáló könyvet.* Nos, hogy dönt az uraság? Megrendeli?
3224. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-04-25 00:26:30
Üzenet elküldve: 2026-04-25 00:26:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Borárus//
-Micsoda népségek!
*Egészen hitetlenkedik a dolgon. Ha neki lenne egy hordó bora, az már aligha lenne. De leginkább csak nem. Persze megtanulta már, hogy nem önmagából kell kiindulnia, hisz a világon csak egy olyan van mint ő. Csakis ő.*
-Dehogynem fiam. Ez a legkevesebb.
*Talán Natu mester nem a legélesebb kés a fiókban, de örül neki, hogy örömet tudott okozni ennek a kedves fiatalembernek, és csak néhány érmébe került. Hogy ez az öröm igaz-e vagy sem, az őt már egyáltalán nem érdekli. A birtoklevél dolgán azért megakadnak kerekek a fejében. ~Birtoklevél? De hát én nem akarok semmiféle birtokot venni! Csak egy jó bort meg egy szamarat!~ De úgy érzi, hogy biztosan nem verné át őt Babkár, úgyhogy nincs semmi gond. Aztán mikor elmagyarázza neki a tündér a dolgokat, így már meg is ért mindent.*
-Á dehogy. Jó lesz így. Megyek és keresek valami jó nagy szamarat aztán nem kell koptatnom a lábamat meg a hátamat mindenféle málhával.
*Ezt meg is ejti amint itt végez, azonban még van egy fontos dolog. Ahogy az aggbor hozzá kerül, csak néhány kósza másodpercig csodálja meg a üveget, majd ki is bontja az üveget. Hosszan szagol bele az illatfelhőbe, és csillogó szemekkel néz a tündérre. Ivókürtjébe önt néhány kortyot, hogy meg is kóstolhassa az italt, és nem úgy látszik, mint aki csalódott lenne.*
-Hű! Ez tényleg jó nedves év lehetett! Az anyámat!
*A mentegetőzésre csak legyint egyet.*
-Ne viccelj velem, ezt meg kell kóstolnod! Különben legközelebb csak hallomásból tudod hogy mit árulsz, így meg az ízét is tudni fogod, gondolj bele, hehheh!
*Akár elfogad egy kóstolót akár nem, Natu mester megköszöni a segítséget, elbúcsúzik és kezében azzal a bizonyos birtoklevéllel igyekszik elintézni a szamár dolgát is, mielőtt távozna a piacról.*
-Micsoda népségek!
*Egészen hitetlenkedik a dolgon. Ha neki lenne egy hordó bora, az már aligha lenne. De leginkább csak nem. Persze megtanulta már, hogy nem önmagából kell kiindulnia, hisz a világon csak egy olyan van mint ő. Csakis ő.*
-Dehogynem fiam. Ez a legkevesebb.
*Talán Natu mester nem a legélesebb kés a fiókban, de örül neki, hogy örömet tudott okozni ennek a kedves fiatalembernek, és csak néhány érmébe került. Hogy ez az öröm igaz-e vagy sem, az őt már egyáltalán nem érdekli. A birtoklevél dolgán azért megakadnak kerekek a fejében. ~Birtoklevél? De hát én nem akarok semmiféle birtokot venni! Csak egy jó bort meg egy szamarat!~ De úgy érzi, hogy biztosan nem verné át őt Babkár, úgyhogy nincs semmi gond. Aztán mikor elmagyarázza neki a tündér a dolgokat, így már meg is ért mindent.*
-Á dehogy. Jó lesz így. Megyek és keresek valami jó nagy szamarat aztán nem kell koptatnom a lábamat meg a hátamat mindenféle málhával.
*Ezt meg is ejti amint itt végez, azonban még van egy fontos dolog. Ahogy az aggbor hozzá kerül, csak néhány kósza másodpercig csodálja meg a üveget, majd ki is bontja az üveget. Hosszan szagol bele az illatfelhőbe, és csillogó szemekkel néz a tündérre. Ivókürtjébe önt néhány kortyot, hogy meg is kóstolhassa az italt, és nem úgy látszik, mint aki csalódott lenne.*
-Hű! Ez tényleg jó nedves év lehetett! Az anyámat!
*A mentegetőzésre csak legyint egyet.*
-Ne viccelj velem, ezt meg kell kóstolnod! Különben legközelebb csak hallomásból tudod hogy mit árulsz, így meg az ízét is tudni fogod, gondolj bele, hehheh!
*Akár elfogad egy kóstolót akár nem, Natu mester megköszöni a segítséget, elbúcsúzik és kezében azzal a bizonyos birtoklevéllel igyekszik elintézni a szamár dolgát is, mielőtt távozna a piacról.*
3223. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-04-24 23:27:17
Üzenet elküldve: 2026-04-24 23:27:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Borárus//
- Hát, gondolom elzárták a pincét. * Gondolkodik félhangosan, ráérezve arra, hogy hiába beszélne profitról, és értékállóságról, az öregnél mindezzel nem menne sokra. Helyette inkább próbál valami egyszerűbb magyarázattal szolgálni. *
- Drága apó, nem kellett volna. * Legyint nagylelkűen, de azért az aranyat gyorsan elrakja. Elő is vesz egy papirost, mielőtt átadná a bort, és körmölni kezd rá. Bár kétli, hogy az öreg tudna olvasni, úgyhogy ahogy végzett, el is magyarázza a dolgot. *
- Ez egy birtoklevél. * Mutat a papírra, jobb szó híján. *
- Ha ezt felmutatja ott, a lókupecnél, akkor feljogosítja arra, hogy kiválasszon magának egy szamarat, olyat, amilyet csak szeretne. Fontos, hogy szamár legyen, és ne ló, hiszen abban állapodtunk meg, és az van a papíron is. * Magyarázkodik a kereskedő, és ha nem ellenkezik a vén iszákos, akkor a kezébe is nyomja, at ötvenest formázó palackkal együtt. *
- Persze ha nem bízik meg bennem, akkor el is kísérhetem, de talán így egyszerűbb. * Teszi hozzá még kedvesen mosolyogva, és a vásárlóra bízza, hogyan dönt. Bárhogy is alakul, az már cáfolhatatlan tény, hogy a tulajdonába került egy szamár, és az agg bor, még ha erről nem is tud még. *
- Egyébiránt én nem iszok, de egy ilyen jóféle bort vétek lenne visszautasítani. * Teszi hozzá, óvatosan bújva ki a felajánlás elől, de meghagyva az esélyt arra, hogy ha az elutasítás megsértené a vásárlót, akkor rákényszeríthesse az italt. *
- Hát, gondolom elzárták a pincét. * Gondolkodik félhangosan, ráérezve arra, hogy hiába beszélne profitról, és értékállóságról, az öregnél mindezzel nem menne sokra. Helyette inkább próbál valami egyszerűbb magyarázattal szolgálni. *
- Drága apó, nem kellett volna. * Legyint nagylelkűen, de azért az aranyat gyorsan elrakja. Elő is vesz egy papirost, mielőtt átadná a bort, és körmölni kezd rá. Bár kétli, hogy az öreg tudna olvasni, úgyhogy ahogy végzett, el is magyarázza a dolgot. *
- Ez egy birtoklevél. * Mutat a papírra, jobb szó híján. *
- Ha ezt felmutatja ott, a lókupecnél, akkor feljogosítja arra, hogy kiválasszon magának egy szamarat, olyat, amilyet csak szeretne. Fontos, hogy szamár legyen, és ne ló, hiszen abban állapodtunk meg, és az van a papíron is. * Magyarázkodik a kereskedő, és ha nem ellenkezik a vén iszákos, akkor a kezébe is nyomja, at ötvenest formázó palackkal együtt. *
- Persze ha nem bízik meg bennem, akkor el is kísérhetem, de talán így egyszerűbb. * Teszi hozzá még kedvesen mosolyogva, és a vásárlóra bízza, hogyan dönt. Bárhogy is alakul, az már cáfolhatatlan tény, hogy a tulajdonába került egy szamár, és az agg bor, még ha erről nem is tud még. *
- Egyébiránt én nem iszok, de egy ilyen jóféle bort vétek lenne visszautasítani. * Teszi hozzá, óvatosan bújva ki a felajánlás elől, de meghagyva az esélyt arra, hogy ha az elutasítás megsértené a vásárlót, akkor rákényszeríthesse az italt. *
3222. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-04-23 09:21:34
Üzenet elküldve: 2026-04-23 09:21:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Vadnak készült//
* Zseni, természetesen csak a fattyú után. Elvégre neki jutott eszébe előbb a ketrec. A gnóm csak feljavította. Rafinált megoldás ide vagy oda, néha az egyszerű megoldások bizonyulnak a legjobbnak. Aki tűzzel játszik, az tűz által vész, ezért is szentel annyi időt az énekléssel és a kardforgatással. Inkább olyan halál üldözze, mintsem az élve égés. De ez csak személyes preferencia, igazán nem szeretne beleszólni mások szeszélyeibe. Csinálja csak. *
- Patkányfogó. Nem is rossz ötlet. Áh. Nem lesz az jó. Egy ekkora ketrecet el kéne ásni, hogy belesétáljon a bestia. Azzal nem lenne gond, na, de kiszedni?
* Rosszallóan rázza meg a fejét. Nem tetszik neki az ötlet. Kevesebb ideje lenne piálni, de főként az ő seggét rúgnák laposra, ha a hülyesége miatt kétszereződne a kint töltött idő. Sokatmondó mosollyal karöltve bólint a gnóm irányába. *
- Bizony ám. Elől lenne etetve, míg az én felelősségem alatt van. Okosak ezek. Házimacskát is láttam már ajtót nyitni. Ezekkel nem kockáztatnám meg.
* A kovács újbóli említésére kezének legyintésével válaszol. Olcsó? Valóban. Ám fél attól, hogy sokkal több kérdést tennének fel. Nem tenne jót a fattyú egészségének, ha rossz fülekbe jutna minden, amit csinál. Inkább át is tereli a témát valami sokkal kecsegtetőbbre. *
- Valóban. De én nem szeretem, ha egy üzletnek nincs konkurenciája. Ha ehhez az kell, hogy kicsivel többet fizessek a munkádért, ám legyen. Ami pedig a pontos méretet illeti…
* Lassacskán ugyan, de rájött, hogy enyhén szédülő énje nemigen fogja megmutatni. Hacsak nem a saját testével demonstrálja. Kezét feje tetejére helyezi, és onnan motyogva kezdi betájolni a ketrec magasságát. *
- Hogy is volt… Én vagyok ennyi… Akkor ez ennyi. Olyan másfél két méter közötti magasságra gondoltam. Szélességre és hosszra pedig férjen fel egy szekér hátuljára. Ember legyen a talpán, aki ezt kézzel vinné el. Mennyire lesz nehéz? Jól jönne az oldalaira olyan fogantyú, ami megkönnyíti a cipelését.
* Kezével mutatja is, hogy mire gondol emeléssel kapcsolatban. Ha üresen még épphogy elcipelné egyedül, úgy megtömve egy állattal képtelenség. *
//Vadnak készült//
* Zseni, természetesen csak a fattyú után. Elvégre neki jutott eszébe előbb a ketrec. A gnóm csak feljavította. Rafinált megoldás ide vagy oda, néha az egyszerű megoldások bizonyulnak a legjobbnak. Aki tűzzel játszik, az tűz által vész, ezért is szentel annyi időt az énekléssel és a kardforgatással. Inkább olyan halál üldözze, mintsem az élve égés. De ez csak személyes preferencia, igazán nem szeretne beleszólni mások szeszélyeibe. Csinálja csak. *
- Patkányfogó. Nem is rossz ötlet. Áh. Nem lesz az jó. Egy ekkora ketrecet el kéne ásni, hogy belesétáljon a bestia. Azzal nem lenne gond, na, de kiszedni?
* Rosszallóan rázza meg a fejét. Nem tetszik neki az ötlet. Kevesebb ideje lenne piálni, de főként az ő seggét rúgnák laposra, ha a hülyesége miatt kétszereződne a kint töltött idő. Sokatmondó mosollyal karöltve bólint a gnóm irányába. *
- Bizony ám. Elől lenne etetve, míg az én felelősségem alatt van. Okosak ezek. Házimacskát is láttam már ajtót nyitni. Ezekkel nem kockáztatnám meg.
* A kovács újbóli említésére kezének legyintésével válaszol. Olcsó? Valóban. Ám fél attól, hogy sokkal több kérdést tennének fel. Nem tenne jót a fattyú egészségének, ha rossz fülekbe jutna minden, amit csinál. Inkább át is tereli a témát valami sokkal kecsegtetőbbre. *
- Valóban. De én nem szeretem, ha egy üzletnek nincs konkurenciája. Ha ehhez az kell, hogy kicsivel többet fizessek a munkádért, ám legyen. Ami pedig a pontos méretet illeti…
* Lassacskán ugyan, de rájött, hogy enyhén szédülő énje nemigen fogja megmutatni. Hacsak nem a saját testével demonstrálja. Kezét feje tetejére helyezi, és onnan motyogva kezdi betájolni a ketrec magasságát. *
- Hogy is volt… Én vagyok ennyi… Akkor ez ennyi. Olyan másfél két méter közötti magasságra gondoltam. Szélességre és hosszra pedig férjen fel egy szekér hátuljára. Ember legyen a talpán, aki ezt kézzel vinné el. Mennyire lesz nehéz? Jól jönne az oldalaira olyan fogantyú, ami megkönnyíti a cipelését.
* Kezével mutatja is, hogy mire gondol emeléssel kapcsolatban. Ha üresen még épphogy elcipelné egyedül, úgy megtömve egy állattal képtelenség. *
3221. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-04-22 20:15:06
Üzenet elküldve: 2026-04-22 20:15:06
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Vadnak készült//
*Magától értetődő tényt közöl vele az ember, és mint minden magától értetődő tényre, erre is csak bólintani tud.
Így van.
Zseni.
Viszont dacára az ingyen is odaadott ötleteknek, a férfi nem különösebben vevő a rafináltabb megoldásokra, hanem határozottan egyszerű konstrukciót szeretne a magáénak tudni. Ezek után már tényleg nem érti, hogy miért nem inkább egy kovácsot keresett meg a kérésével?! Bár meglehet, hogy jelen állapotában azt sem tudja szegény pára, hogy merre van a kovács. Eltűnődik, hogy mennyire lenne helyénvaló bármilyen áruról megegyeznie így. Hiszen mi van akkor, ha másnap emlékezni sem fog az ember minderre?*
- Persze, egyszerű szerkezet. *Vállat von.* Kicsiben már rég létezik. Patkányfogónak hívják.
*Szinte csalódottságot érez. Patkányfogó..! Még ha annál nagyobb és erősebb is. Azért kíváncsi lenne, hogy mekkora patkányt akar elkapni a férfi.*
- Hogy ne tudjon kinyúlni? *Hümmög.* És ne tudja kitanulni..?
*Tényleg kíváncsi ezek után.*
- Persze, ez nem jelent gondot. Egyszerű csapózár, ami csak a megfelelő kulccsal nyílik.. anélkül meg se moccan. *Aprót legyint. Végiggondolja hogy mennyi mindenre lenne szüksége -elsősorban: rengeteg vasra, a megfelelő formában-, majd bajsza alatt kissé csücsörítve gondolkozik.*
- Háromszáz arany. *Böki ki végül. Egy kovács ennél olcsóbban csinálna ketrecet, de hát pontosan ezt közölte már a férfival.* Sűrű rácsozatú ketrec, önzáró reteszes csapó-ajtóval. A mutatott méretben.
*A „mutatott méret” persze nem csak úgy tessék-lássék dolgot jelent, szemmérték alapján meglehetősen pontos elképzelései vannak már.*
- Ritka ércek..? Hmm..! Azokkal mindig lehet mit kezdeni!
//Vadnak készült//
*Magától értetődő tényt közöl vele az ember, és mint minden magától értetődő tényre, erre is csak bólintani tud.
Így van.
Zseni.
Viszont dacára az ingyen is odaadott ötleteknek, a férfi nem különösebben vevő a rafináltabb megoldásokra, hanem határozottan egyszerű konstrukciót szeretne a magáénak tudni. Ezek után már tényleg nem érti, hogy miért nem inkább egy kovácsot keresett meg a kérésével?! Bár meglehet, hogy jelen állapotában azt sem tudja szegény pára, hogy merre van a kovács. Eltűnődik, hogy mennyire lenne helyénvaló bármilyen áruról megegyeznie így. Hiszen mi van akkor, ha másnap emlékezni sem fog az ember minderre?*
- Persze, egyszerű szerkezet. *Vállat von.* Kicsiben már rég létezik. Patkányfogónak hívják.
*Szinte csalódottságot érez. Patkányfogó..! Még ha annál nagyobb és erősebb is. Azért kíváncsi lenne, hogy mekkora patkányt akar elkapni a férfi.*
- Hogy ne tudjon kinyúlni? *Hümmög.* És ne tudja kitanulni..?
*Tényleg kíváncsi ezek után.*
- Persze, ez nem jelent gondot. Egyszerű csapózár, ami csak a megfelelő kulccsal nyílik.. anélkül meg se moccan. *Aprót legyint. Végiggondolja hogy mennyi mindenre lenne szüksége -elsősorban: rengeteg vasra, a megfelelő formában-, majd bajsza alatt kissé csücsörítve gondolkozik.*
- Háromszáz arany. *Böki ki végül. Egy kovács ennél olcsóbban csinálna ketrecet, de hát pontosan ezt közölte már a férfival.* Sűrű rácsozatú ketrec, önzáró reteszes csapó-ajtóval. A mutatott méretben.
*A „mutatott méret” persze nem csak úgy tessék-lássék dolgot jelent, szemmérték alapján meglehetősen pontos elképzelései vannak már.*
- Ritka ércek..? Hmm..! Azokkal mindig lehet mit kezdeni!
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3260-3279