//Nyári forgatag//
//Chadim//
*Persze, nem kell az örökkévalóságról beszélni, elég gondolni rá. Lorewet sokan nem szeretik, amiért egyfolytában emlékezteti őket arra, hogy szánalmas életük mennyire hiábavaló, és mind meg fognak halni, majd az emlékük is elvész örökre, de talán ez a legkegyesebb dolog, amit tehet. Sőt, talán még ez is kevés. Mindig azt mondják, ne ítélkezz, amíg nem próbáltad, és tulajdonképpen ez részben a halálra is igaz, azt leszámítva, hogy az csak egyszer történik egy életben. Ha többször is lenne, akkor az első után mindenki másképpen látná a világot, viszont előtte... Az a gond, hogy senki sem hiszi el igazán, hogy meg fog halni. Tudja, de nem hiszi el, hiába temette el tucatnyi rokonát. A legtöbben nem hiszik el, hogy mindennek vége lehet, és mintegy megpróbálják szembe köpni a halált azzal, hogy nem vesznek róla tudomást. Persze milyen lenne, ha mindenki átérezni a helyzetét, és mulandóságát? Kitörne a káosz, mindenki egyfolytában a haláltól rettegne, és ki se mernének jönni a házukból.*
- Nem tudhatod, mi vár rád a halál után, de majdnem teljesen biztos, hogy nem térhetsz már vissza sehogyan. Legalábbis igazi írás, amely ezt bizonyítaná, sosem született, vagy már elégette egy templomszolga. Vagy éppen Amos Thenior őrzi a kis ládájában, amiben az olyan dolgok vannak, amik nem juthatnak a köz kezére, mert igazak, de el akarja titkolni. Ó igen, jó nagy láda lehet.
*Nem pusztán azért, mert bőven akad titkolnivalója magáról, hanem mert a világról is. A felsőbb világokról, az entitásokról, és mindenről, amitől meg akarja fosztani az átlagembert, de nem, Lorew ebbe nem nyugszik bele. Ha tőle nem tudhatja meg, majd megtudja a másik oldaltól. Igazából be kell vallania magának, illetve egy ideje már igyekszik elfogadni, inkább istennőt szeretne, mint istent. Fogalma sincs, hogy miért (illetve egészen halvány elképzelései vannak) de persze tudja, hogy az entitások többsége nem nélkül létező, pusztán ha halandó formát ölt, az lesz nő vagy férfi.*
- Egy varázslat sem nehéz, amit halandó elsajátíthat *ez a szomorú igazság, hiszen ezek csak egyszerű játékok az igazi entitások, az igazi felsőbbrendű varázshasználók szemében* De nem az én dolgom, hogy megnyissam ezt a kaput. Ha így teszek, az entitás utána el is tűnik. És nem, cseppet sem zavar, hogy egy olyan kezében van az életem, akiről nem is tudok semmit. Ezerszer jobb így, mintha egy egyszerű halandó irányítaná az életemet, mint oly sokaknak.
*Nem mondja ki, de persze azokra gondol, akik vakon követik a főpap bolondságait ahelyett, hogy a saját fejük után mennének, vagy ennél is több, olyat találjanak, aki tényleg irányíthatja az életüket, egy felsőbbrendű lényt, akit örökké szolgálhatnak. Aki talán a lelkükkel is rendelkezhet haláluk után. Hol van ehhez képest Amos Thenior, vagy bármelyik halandó varázshasználó?*