Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 486 (9701. - 9720. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
9720. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2022-10-19 19:57:37
Üzenet elküldve: 2022-10-19 19:57:37
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Álmodnak e a wargok bárányokkal?//
*Biztos kapni fog a képére, ha nem is a szó szoros értelemben (remélhetőleg), hogy képes volt elcsavarogni a mélységitől. Ahogy keze kicsúszik a másikéból és beleveszik az árusok és a vásárlók forgatagába, szinte megbabonázva issza magába a látvány, az illatok és hangok egyvelegét. Pedig esküszik a három istenre egyszerre, hogy gyűlöli a tömeget, de talán a kíséretnek köszönhető, talán az újdonság varázsának, de valahogy most ez az érzés köddé válik hirtelen. Ez magyarázhatja, hogy ennyire belebambul az egészbe, hogy elveszítette pillanatok alatt a férfit. Vagy csak szokás szerint túl habókos és figyelmetlen, ami inkább a valószínűbb gondolat.*
- Gulyás. Ahhoz sok zöldség kell, meg zsír. A levesek közül az az egyik... *Pillant is hátra, hogy izgatott mosollyal mesélje el a férfinak, de csak valami idegen fogatlan vigyorát pillantja meg maga mögött.* kedvencem.
*Pillázik párat, majd fintorogva ugrik hátrébb a fogatlantól, minek hála egy asszonynak ütődik, kinek innentől kezdve hallgathatja a sápítozását. Már ameddig nem húzza fel a nyúlcipőt és áll neki menekülni.*
- Francba.
*Nyögi kínjában, ahogy kékjei vadul kezdik mérni a tömeget a mélységi után kutakodva, közben lábait is sebesen szedi. Amit gyenge tüdeje követni sem nagyon tud, így hosszú percek elteltével már szaporán kapkodja a levegőt.
Azután csak megtörténik a csoda, legalábbis nagyon reméli. Mert egy fekete alakot sikerül kiszúrnia a kencés standnál, aki hamarost kiköt az italoknál. Lépteit gyorsan le is fékezi, háta mögött a morgó tömeggel. Akikre már igyekszik ügyet sem vetni. Mély levegővel próbálja visszaszerezni nyugodt légzését, ami inkább kevesebb, mint több sikerrel jár. De aztán csak megpróbálkozik még így is becserkészni a másikat. Kissé tétován lép mögé és veregeti meg a vállát.*
- Szerintem a mályva illik igazán a szemed színéhez.
*Dünnyögi, ahogy szeme sarkából visszapillant a kencék felé.*
*Biztos kapni fog a képére, ha nem is a szó szoros értelemben (remélhetőleg), hogy képes volt elcsavarogni a mélységitől. Ahogy keze kicsúszik a másikéból és beleveszik az árusok és a vásárlók forgatagába, szinte megbabonázva issza magába a látvány, az illatok és hangok egyvelegét. Pedig esküszik a három istenre egyszerre, hogy gyűlöli a tömeget, de talán a kíséretnek köszönhető, talán az újdonság varázsának, de valahogy most ez az érzés köddé válik hirtelen. Ez magyarázhatja, hogy ennyire belebambul az egészbe, hogy elveszítette pillanatok alatt a férfit. Vagy csak szokás szerint túl habókos és figyelmetlen, ami inkább a valószínűbb gondolat.*
- Gulyás. Ahhoz sok zöldség kell, meg zsír. A levesek közül az az egyik... *Pillant is hátra, hogy izgatott mosollyal mesélje el a férfinak, de csak valami idegen fogatlan vigyorát pillantja meg maga mögött.* kedvencem.
*Pillázik párat, majd fintorogva ugrik hátrébb a fogatlantól, minek hála egy asszonynak ütődik, kinek innentől kezdve hallgathatja a sápítozását. Már ameddig nem húzza fel a nyúlcipőt és áll neki menekülni.*
- Francba.
*Nyögi kínjában, ahogy kékjei vadul kezdik mérni a tömeget a mélységi után kutakodva, közben lábait is sebesen szedi. Amit gyenge tüdeje követni sem nagyon tud, így hosszú percek elteltével már szaporán kapkodja a levegőt.
Azután csak megtörténik a csoda, legalábbis nagyon reméli. Mert egy fekete alakot sikerül kiszúrnia a kencés standnál, aki hamarost kiköt az italoknál. Lépteit gyorsan le is fékezi, háta mögött a morgó tömeggel. Akikre már igyekszik ügyet sem vetni. Mély levegővel próbálja visszaszerezni nyugodt légzését, ami inkább kevesebb, mint több sikerrel jár. De aztán csak megpróbálkozik még így is becserkészni a másikat. Kissé tétován lép mögé és veregeti meg a vállát.*
- Szerintem a mályva illik igazán a szemed színéhez.
*Dünnyögi, ahogy szeme sarkából visszapillant a kencék felé.*
9719. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2022-10-16 20:08:20
Üzenet elküldve: 2022-10-16 20:08:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
// Függőségek kötelékében //
*Nolen nem túl járatos a füvek terén, néhánytól eltekintve, amik gyakran vagy jó áron fordulnak meg a piacon. Így aztán ő egyáltalán nem tartja túlzónak az elővigyázatosságát. Az ilyen vajákos kuruzslókban épp oly kevéssé bízik, mint a wegtoreniekben. A lány elég agyafúrt hozzá, hogy olyasmit kérjen, ami ártalmatlannak tűnik, esetleg több ilyen összetevőből adja ki a szükséges hatást. A nők és szerek... Sok intő történet alapját adja e kombináció, ő pedig nem akar egy újabb ilyen mű szánnivaló hőse lenni. Szóval nem, nem száll magába a lesújtó pillantástól. Ami inkább pofonként hat, az a gondolat, hogy Daya listáján ez a tétel is szerepelt. Hirtelen sokfelé burjánzik a dolog a fejében, kezdve onnan, hogy miféle emberré lett, hogy a maga kedvére ilyesmire kényszerít egy leányt? Felkavarodik benne az ijesztő és szívmelengetően abszurd lehetőség, hogy egy család legyenek. Hogy apa legyen. Nem-nem, valószínűleg erre még egyikük sem áll készen, és épp ezért egy kicsit sokkoló is a tény, hogy ahányszor együtt háltak, nem is gondolt erre. Az a kis főzet olyan elterjedt, hogy eszébe se jutott.
Minthogy eztán már ugyebár minden a helyére kerül, igyekszik túllépni a tépelődésen, de ha egyszer egy gondolat kibukik, azt nehéz hallgatásra bírni.
Míg a Velasco'rra az üzleti ügyeit intézi, a wegtoreni meglepően jól viseli magát. Nem tetszik neki ez a felállás, az egyértelmű, de magához képest igazi jó kislány. Csak egy alkalommal kell rövidre zárnia egy diskurzust, amikor Daya hirtelen eltűnik a látóteréből. Sietősen búcsúzik és fordul is ki az ajtón a lány után. Szinte biztos benne, hogy nem látja többé és korholja magát, amiért túl hamar engedett neki túl nagy szabadságot. És most még futni se tudna túl eredményesen, ha esetleg még megpillantaná valahol a tömegben. Már ez a sietős tempó is nehezen megy.
Ezekkel a gondolatokkal hadakozva nem kicsit lepi meg, hogy csaknem beleütközik a lányba, amikor a sikátor szélénél kifordul a másik utcára. Mondana valamit, de inkább csak összeszorítja az ajkát. Hogy is hordhatná le, amikor...*
- Gyógyító ital? *veszi kézbe az üvegcsét. Mi tagadás, nem szívesen él ilyesmivel. Aki hallott már kókler alkimisták löttyeinek félresikerült eredményeiről, az inkább kerüli az ilyesmit. Ám való igaz, az állapota nagyon is kívánná a gyors hatású kotyvalékot. A lábadozás túl keserves és hosszadalmas.
kihúzza a dugót és beleszagol az üvegbe. Igen. Szagra stimmel. Színre stimmel. Valahogy mégse tud feltétel nélkül bízni a dologban. Végül egy nagy sóhajjal, jöjjön, aminek jönnie kell alapon gallér mögé küldi a zöld löttyöt. Még a szemét is összeszorítja a bármire felkészülés jegyében, de a hatás úgy cikázik át elkínzott testén, hogy nem hagy kétséget. Mint egy erőteljes fuvallat a száraz leveleket a sikátorból, úgy söpri el a fájdalmat és a gyengeséget ez a rendkívüli szerecske.
Először csak az egyik szemét nyitja ki, mint aki azért kételkedik, hogy nem-e lett zöld a bőre vagy nőtt úszóhártya az ujjai közé egy nem említett mellékhatásként, de úgy tűnik, megúszta ilyesmi nélkül.*
- Szóval a méreg része késleltetett hatású *vonja le a konzekvenciát. Meg kellene köszönnie, de nagyon nem jön a nyelvére, úgyhogy inkább ilyesmivel igyekszik elütni a dolgot.
Most, hogy már jól van, hagyja, sőt, elvárja, hogy Daya karoljon belé ezen a kis sétán, de az andalgás nem tart soká. Nolen kérdése kibukik, ami újból letépi a varrt egy régóta hordott, sokszor elfertőződött és újra felnyílt sebről. Felkészül rá, de a válasz, amit kap, szinte leforrázza. Ezt... furcsamód nem vette számításba. Ami azért is elképesztő, mert ha valamire ily hőn vágyik a szív, azt az eshetőséget azért illik közelebb engedni.
Tulajdonképpen nem hisz a lánynak. Nem mer hinni benne, hogy tényleg igaz, amit kiejt a száján. Nem, egyáltalán nem ringatja magát olyan képzelgésbe, hogy rajta kívül senki nem volt, de ez, ami azt jelenti, hogy senki fontos, még ezt se engedi elhinni az árulásban meghegesedett szív. De ha kegyes hazugság is, ha számító hazugság is, akkor is jólesik.
Mikor a lány elfordul és inkább tovább indulna, hogy messzebb kerülhessen a kényes kérdéstől és a rá adott választól, Nolen visszahúzza, és maga felé fordítva ezúttal ő markol rá az új kabát gallérjára. Hosszan csókolja azt az átkozott wegtorenit, aki mindig a gyengéje volt, amióta ismeri, aztán csak a homlokának dönti a homlokát, hogy kiélvezze ezt a csepp békét.*
- Tudja *sóhajtja.* - És valószínűleg tajtékzik miatta, de ha meglesz Cressys és felkoncolhatja, lecsillapszik.
*Hát igen. Antorac Velasco'rra nem a megbocsátó természetéről hírhedt. Bölcsebb még egy darabig inkább nem kerülni a szeme elé.*
- Persze ha az unokáját hordanád, biztos jobban fogadta volna *szúrja oda tréfálkozva.*
*Nolen nem túl járatos a füvek terén, néhánytól eltekintve, amik gyakran vagy jó áron fordulnak meg a piacon. Így aztán ő egyáltalán nem tartja túlzónak az elővigyázatosságát. Az ilyen vajákos kuruzslókban épp oly kevéssé bízik, mint a wegtoreniekben. A lány elég agyafúrt hozzá, hogy olyasmit kérjen, ami ártalmatlannak tűnik, esetleg több ilyen összetevőből adja ki a szükséges hatást. A nők és szerek... Sok intő történet alapját adja e kombináció, ő pedig nem akar egy újabb ilyen mű szánnivaló hőse lenni. Szóval nem, nem száll magába a lesújtó pillantástól. Ami inkább pofonként hat, az a gondolat, hogy Daya listáján ez a tétel is szerepelt. Hirtelen sokfelé burjánzik a dolog a fejében, kezdve onnan, hogy miféle emberré lett, hogy a maga kedvére ilyesmire kényszerít egy leányt? Felkavarodik benne az ijesztő és szívmelengetően abszurd lehetőség, hogy egy család legyenek. Hogy apa legyen. Nem-nem, valószínűleg erre még egyikük sem áll készen, és épp ezért egy kicsit sokkoló is a tény, hogy ahányszor együtt háltak, nem is gondolt erre. Az a kis főzet olyan elterjedt, hogy eszébe se jutott.
Minthogy eztán már ugyebár minden a helyére kerül, igyekszik túllépni a tépelődésen, de ha egyszer egy gondolat kibukik, azt nehéz hallgatásra bírni.
Míg a Velasco'rra az üzleti ügyeit intézi, a wegtoreni meglepően jól viseli magát. Nem tetszik neki ez a felállás, az egyértelmű, de magához képest igazi jó kislány. Csak egy alkalommal kell rövidre zárnia egy diskurzust, amikor Daya hirtelen eltűnik a látóteréből. Sietősen búcsúzik és fordul is ki az ajtón a lány után. Szinte biztos benne, hogy nem látja többé és korholja magát, amiért túl hamar engedett neki túl nagy szabadságot. És most még futni se tudna túl eredményesen, ha esetleg még megpillantaná valahol a tömegben. Már ez a sietős tempó is nehezen megy.
Ezekkel a gondolatokkal hadakozva nem kicsit lepi meg, hogy csaknem beleütközik a lányba, amikor a sikátor szélénél kifordul a másik utcára. Mondana valamit, de inkább csak összeszorítja az ajkát. Hogy is hordhatná le, amikor...*
- Gyógyító ital? *veszi kézbe az üvegcsét. Mi tagadás, nem szívesen él ilyesmivel. Aki hallott már kókler alkimisták löttyeinek félresikerült eredményeiről, az inkább kerüli az ilyesmit. Ám való igaz, az állapota nagyon is kívánná a gyors hatású kotyvalékot. A lábadozás túl keserves és hosszadalmas.
kihúzza a dugót és beleszagol az üvegbe. Igen. Szagra stimmel. Színre stimmel. Valahogy mégse tud feltétel nélkül bízni a dologban. Végül egy nagy sóhajjal, jöjjön, aminek jönnie kell alapon gallér mögé küldi a zöld löttyöt. Még a szemét is összeszorítja a bármire felkészülés jegyében, de a hatás úgy cikázik át elkínzott testén, hogy nem hagy kétséget. Mint egy erőteljes fuvallat a száraz leveleket a sikátorból, úgy söpri el a fájdalmat és a gyengeséget ez a rendkívüli szerecske.
Először csak az egyik szemét nyitja ki, mint aki azért kételkedik, hogy nem-e lett zöld a bőre vagy nőtt úszóhártya az ujjai közé egy nem említett mellékhatásként, de úgy tűnik, megúszta ilyesmi nélkül.*
- Szóval a méreg része késleltetett hatású *vonja le a konzekvenciát. Meg kellene köszönnie, de nagyon nem jön a nyelvére, úgyhogy inkább ilyesmivel igyekszik elütni a dolgot.
Most, hogy már jól van, hagyja, sőt, elvárja, hogy Daya karoljon belé ezen a kis sétán, de az andalgás nem tart soká. Nolen kérdése kibukik, ami újból letépi a varrt egy régóta hordott, sokszor elfertőződött és újra felnyílt sebről. Felkészül rá, de a válasz, amit kap, szinte leforrázza. Ezt... furcsamód nem vette számításba. Ami azért is elképesztő, mert ha valamire ily hőn vágyik a szív, azt az eshetőséget azért illik közelebb engedni.
Tulajdonképpen nem hisz a lánynak. Nem mer hinni benne, hogy tényleg igaz, amit kiejt a száján. Nem, egyáltalán nem ringatja magát olyan képzelgésbe, hogy rajta kívül senki nem volt, de ez, ami azt jelenti, hogy senki fontos, még ezt se engedi elhinni az árulásban meghegesedett szív. De ha kegyes hazugság is, ha számító hazugság is, akkor is jólesik.
Mikor a lány elfordul és inkább tovább indulna, hogy messzebb kerülhessen a kényes kérdéstől és a rá adott választól, Nolen visszahúzza, és maga felé fordítva ezúttal ő markol rá az új kabát gallérjára. Hosszan csókolja azt az átkozott wegtorenit, aki mindig a gyengéje volt, amióta ismeri, aztán csak a homlokának dönti a homlokát, hogy kiélvezze ezt a csepp békét.*
- Tudja *sóhajtja.* - És valószínűleg tajtékzik miatta, de ha meglesz Cressys és felkoncolhatja, lecsillapszik.
*Hát igen. Antorac Velasco'rra nem a megbocsátó természetéről hírhedt. Bölcsebb még egy darabig inkább nem kerülni a szeme elé.*
- Persze ha az unokáját hordanád, biztos jobban fogadta volna *szúrja oda tréfálkozva.*
9718. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2022-10-16 14:41:58
Üzenet elküldve: 2022-10-16 14:41:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Függőségek kötelékében //
*Végtelenül átlátszóan simul mögé a kikötői, miközben a füvesemberrel diskurál. Nehéz volna hibáztatni a bizalmatlanságáért, elvégre minden oka megvan intrikát feltételezni az ügylet mögött. Ettől függetlenül kissé sértetten feszül meg az ölelésben, keményednek meg a vonásai a kéretlen csókok nyomán. Nem a gyanakvás zavarja, sokkalta inkább, hogy a kikötői azt feltételezi, ilyen amatőr módon intézne egy ilyen fontos dolgot. Biztosan nem vásárolna mérget vagy altatót épp a orra előtt.
Megnyugodhat hát a kikötői, mikor a Rhéa félelmének jól ismert neve diszkréten elhangzik, s mielőtt kabátja zsebének mélyére süllyesztené a szárítmánnyal teli erszényt, elnyúlik egy kedvesnek jóindulattal sem nevezhető mosoly az arcán a másikra pillantva.*
~ Remélem elégedett vagy ~ *Nem szól, de épp elég beszédes a tekintete.
Ahogy maguk mögött hagyják a bőrdíszművest, belekényszerül a néma kísérő szerepében, ami a legkevésbé sem ízlik neki. Úgy érzi magát, mint valami taknyos kölyök, akit nem avatnak be a felnőttek, számára bonyolultnak titulált ügyes-bajos dolgaiba. Veszettül kínozza a kíváncsiság, azonban nem kérdez, csupán csendesen megfigyel. Teszi ezt a lehető legalaposabban. Megjegyzi a helyeket, az emberek arcát, az elhangzott párbeszédeket, még ha számára nincs is túl sok értelme. Sohasem tudhatja, mikor lesz a hasznára.
Az utolsó alkalommal, mikor maradásra intik, mint egy engedelmes ölebet, szóba elegyedik egy idősebb gnóm kotyvasztóval. Nem csak úgy találomra inti le, korábbi vásárlásai közben kikérte pár kofa véleményét, kitől érdemes ilyesmit venni, ők ajánlották ezt a Mailkic nevűt. Meg is vesz tőle 1 Világoszöld varázsitalt, melyet a hamarosan visszatérő Nolenar Kweld Velasco'rra kezébe nyom.
*
- A sebeidre. *fűzi hozzá tárgyilagosan, mindenféle gyengédséget mellőzve.* - Idd meg.
*Nem tudja mennyire ismerős a bájitalokkal a férfi, használt-e valaha ilyesmit, de ha kicsit is jártas a világukban, tudhatja, hogy ártalmatlan itókáról van szó.*
- Járjunk még egyet, szép időnk van *biccent a tisztás irányába, aztán, ha meg nem állítják, el is indul felé. Jól esne most neki egy csendes, nyugalmas séta az elmúlt napok után, de elég hamar nyilvánvalóvá válik, hogy nem ezen a napon fogja megkapni. Már a téma röpke felvezetése is épp elég ahhoz, hogy valamelyest összeszoruljon a gyomra a levegőbe finoman vegyülő feszültségtől. Csaknem dacból felel. Egy gonosz kis hang máris undorítóan suttog a fülébe, hogy ragadja meg az alkalmat, és hozzá ki a sodrából Nolent. Jyzellie miatt. Minden esetleges szajha miatt, akivel a sors azóta összehozta a tengerészt. Minden nőcske miatt, akinek pár kellemes éjszaka reményében szerelmet hazudott, és főleg azok miatt, akiknek talán őszintén mondta. Ezekre gondolva épp eléggé felhúzza magát ahhoz, hogy valami hitvány, kétes választ adjon, de végül csak megáll és kikötőire néz. Mélyet sóhajtva, a szavakat keresve, gondoskodó mozdulatokkal igazítja meg ingje gallérját, mielőtt egy pillanatra gyengéden a kabátba kapaszkodna.*
- Senki *Van valami szomorú ebben a halk, őszinte válaszban. Akadt persze szeretője odahaza, jelentéktelen ficsúr, akit néhanapján az ágyába szólított, de nem érdekli különösebben, mi lehet vele. Az érzés pedig valószínűleg kölcsönös. Nincs már élő rokona sem a városban, Cressys és egykori társai pedig jobb, ha halottnak hiszik.* - Talán csak, ha Almarnak üzennél...
*Ő is megkönnyebbült, mikor megtudta, hogy jól van az őrmester, úgy véli talán ez fordítva is így van. Megköszörülve torkát rántja ki magát a környékező melankóliából, majd elereszti a másikat és tovább indul.*
- Az öreg tudja, hogy élek? *vált témát, noha egyáltalán nem evezik kellemesebb vizekre. Szeretné tudni, mit is keres itt Artheniorban pontosan a Velasco'rra*
*Végtelenül átlátszóan simul mögé a kikötői, miközben a füvesemberrel diskurál. Nehéz volna hibáztatni a bizalmatlanságáért, elvégre minden oka megvan intrikát feltételezni az ügylet mögött. Ettől függetlenül kissé sértetten feszül meg az ölelésben, keményednek meg a vonásai a kéretlen csókok nyomán. Nem a gyanakvás zavarja, sokkalta inkább, hogy a kikötői azt feltételezi, ilyen amatőr módon intézne egy ilyen fontos dolgot. Biztosan nem vásárolna mérget vagy altatót épp a orra előtt.
Megnyugodhat hát a kikötői, mikor a Rhéa félelmének jól ismert neve diszkréten elhangzik, s mielőtt kabátja zsebének mélyére süllyesztené a szárítmánnyal teli erszényt, elnyúlik egy kedvesnek jóindulattal sem nevezhető mosoly az arcán a másikra pillantva.*
~ Remélem elégedett vagy ~ *Nem szól, de épp elég beszédes a tekintete.
Ahogy maguk mögött hagyják a bőrdíszművest, belekényszerül a néma kísérő szerepében, ami a legkevésbé sem ízlik neki. Úgy érzi magát, mint valami taknyos kölyök, akit nem avatnak be a felnőttek, számára bonyolultnak titulált ügyes-bajos dolgaiba. Veszettül kínozza a kíváncsiság, azonban nem kérdez, csupán csendesen megfigyel. Teszi ezt a lehető legalaposabban. Megjegyzi a helyeket, az emberek arcát, az elhangzott párbeszédeket, még ha számára nincs is túl sok értelme. Sohasem tudhatja, mikor lesz a hasznára.
Az utolsó alkalommal, mikor maradásra intik, mint egy engedelmes ölebet, szóba elegyedik egy idősebb gnóm kotyvasztóval. Nem csak úgy találomra inti le, korábbi vásárlásai közben kikérte pár kofa véleményét, kitől érdemes ilyesmit venni, ők ajánlották ezt a Mailkic nevűt. Meg is vesz tőle 1 Világoszöld varázsitalt, melyet a hamarosan visszatérő Nolenar Kweld Velasco'rra kezébe nyom.
*- A sebeidre. *fűzi hozzá tárgyilagosan, mindenféle gyengédséget mellőzve.* - Idd meg.
*Nem tudja mennyire ismerős a bájitalokkal a férfi, használt-e valaha ilyesmit, de ha kicsit is jártas a világukban, tudhatja, hogy ártalmatlan itókáról van szó.*
- Járjunk még egyet, szép időnk van *biccent a tisztás irányába, aztán, ha meg nem állítják, el is indul felé. Jól esne most neki egy csendes, nyugalmas séta az elmúlt napok után, de elég hamar nyilvánvalóvá válik, hogy nem ezen a napon fogja megkapni. Már a téma röpke felvezetése is épp elég ahhoz, hogy valamelyest összeszoruljon a gyomra a levegőbe finoman vegyülő feszültségtől. Csaknem dacból felel. Egy gonosz kis hang máris undorítóan suttog a fülébe, hogy ragadja meg az alkalmat, és hozzá ki a sodrából Nolent. Jyzellie miatt. Minden esetleges szajha miatt, akivel a sors azóta összehozta a tengerészt. Minden nőcske miatt, akinek pár kellemes éjszaka reményében szerelmet hazudott, és főleg azok miatt, akiknek talán őszintén mondta. Ezekre gondolva épp eléggé felhúzza magát ahhoz, hogy valami hitvány, kétes választ adjon, de végül csak megáll és kikötőire néz. Mélyet sóhajtva, a szavakat keresve, gondoskodó mozdulatokkal igazítja meg ingje gallérját, mielőtt egy pillanatra gyengéden a kabátba kapaszkodna.*
- Senki *Van valami szomorú ebben a halk, őszinte válaszban. Akadt persze szeretője odahaza, jelentéktelen ficsúr, akit néhanapján az ágyába szólított, de nem érdekli különösebben, mi lehet vele. Az érzés pedig valószínűleg kölcsönös. Nincs már élő rokona sem a városban, Cressys és egykori társai pedig jobb, ha halottnak hiszik.* - Talán csak, ha Almarnak üzennél...
*Ő is megkönnyebbült, mikor megtudta, hogy jól van az őrmester, úgy véli talán ez fordítva is így van. Megköszörülve torkát rántja ki magát a környékező melankóliából, majd elereszti a másikat és tovább indul.*
- Az öreg tudja, hogy élek? *vált témát, noha egyáltalán nem evezik kellemesebb vizekre. Szeretné tudni, mit is keres itt Artheniorban pontosan a Velasco'rra*
9717. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2022-10-16 13:49:23
Üzenet elküldve: 2022-10-16 13:49:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Gyors kitérő//
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
*Amikor a nyurga elkapja a csuklóját, hát az eléggé meglepi. Inkább olyan, a végére fejhangúvá vékonyodón kifakadós fajtának nézte volna. Annak a fajtának, akinek így lüktet az az ér a halántékán és remegés áll a szemébe, mikor elpattan a cérna. (Bris igazi szakértő már az utolsó csepp utáni viselkedések kategóriái terén.)
Szóval azzal, ha valami meglepő történik, az a baj, hogy olyankor reflexből cselekszik az ember. Márpedig Bris reflexei szatírokon és késes rohadékokon csiszolódtak, úgyhogy mondhatjuk, hogy a kölyökgólyának állati nagy szerencséje van, hogy a bokán rúgásnál pattant fel a nyereménykönyv és nem például az ágyékon térdelésnél. Ezek a pitypangzabálók persze elég fürgék állítólag, szóval talán ezt is megússza, de legalább a leckét megtanulja.
A vörös tarajból már csak egy-egy megszabdalt csimbókot birtokló lány biztos nem érez fikarcnyi bűntudatot se, ha esetleg úgy rendesen sikerül eltalálnia a másikat. Legfeljebb annyi haszna lehet a dolognak, hogy Bris egy kis időre elkussol, míg leülepszenek az események.*
- Honnan a francból tudjam? *ráncolja össze a homlokát a kérdésre.* - Olyan csúnyán be voltam karmolva, hogy még az se rémlik, mikor kezdtünk inni!
*Morcosan összefűzi a kajait, mint akinek esze ágában sincs megmozdulni ebből a lecövekelésből. A zaba említése viszont tényleg megtöri a jeget.*
- És egy pofa sört! *áll bele az alkupozícióba, amint megérzi a lehetőséget. Tény, ami tény: mostanra már mocskosul kong a gyomra. Az előző esti züllés rendesen helyben hagyta. A jó öreg szivacsbelű Gurgo szerint a mocskos nagy bebaszásnak kellően le kell ágyazni odabent és ha megvolt, be is kell takargatni, hogy ne szedjen szét a másnap. És ez bizony állati nagy igazság!*
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
*Amikor a nyurga elkapja a csuklóját, hát az eléggé meglepi. Inkább olyan, a végére fejhangúvá vékonyodón kifakadós fajtának nézte volna. Annak a fajtának, akinek így lüktet az az ér a halántékán és remegés áll a szemébe, mikor elpattan a cérna. (Bris igazi szakértő már az utolsó csepp utáni viselkedések kategóriái terén.)
Szóval azzal, ha valami meglepő történik, az a baj, hogy olyankor reflexből cselekszik az ember. Márpedig Bris reflexei szatírokon és késes rohadékokon csiszolódtak, úgyhogy mondhatjuk, hogy a kölyökgólyának állati nagy szerencséje van, hogy a bokán rúgásnál pattant fel a nyereménykönyv és nem például az ágyékon térdelésnél. Ezek a pitypangzabálók persze elég fürgék állítólag, szóval talán ezt is megússza, de legalább a leckét megtanulja.
A vörös tarajból már csak egy-egy megszabdalt csimbókot birtokló lány biztos nem érez fikarcnyi bűntudatot se, ha esetleg úgy rendesen sikerül eltalálnia a másikat. Legfeljebb annyi haszna lehet a dolognak, hogy Bris egy kis időre elkussol, míg leülepszenek az események.*
- Honnan a francból tudjam? *ráncolja össze a homlokát a kérdésre.* - Olyan csúnyán be voltam karmolva, hogy még az se rémlik, mikor kezdtünk inni!
*Morcosan összefűzi a kajait, mint akinek esze ágában sincs megmozdulni ebből a lecövekelésből. A zaba említése viszont tényleg megtöri a jeget.*
- És egy pofa sört! *áll bele az alkupozícióba, amint megérzi a lehetőséget. Tény, ami tény: mostanra már mocskosul kong a gyomra. Az előző esti züllés rendesen helyben hagyta. A jó öreg szivacsbelű Gurgo szerint a mocskos nagy bebaszásnak kellően le kell ágyazni odabent és ha megvolt, be is kell takargatni, hogy ne szedjen szét a másnap. És ez bizony állati nagy igazság!*
9716. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2022-10-16 09:25:32
Üzenet elküldve: 2022-10-16 09:25:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
// Függőségek kötelékében //
*A feledhetőségre csak enyhén megvonja a vállát és az arcán is csak az a piaci-taktikának amúgy kiváló kifejezés ül, ami mögött csendesen egy nem túl lenyűgözött "a fene tudja" hümmög. Nem csak a lány játszik jól a színlelés aljassággal felhúrozott hangszerén.
A piacra érve hamar kiderül, hogy a wegtorenit nem nagyon kell noszogatni a vásárlásra. Beleveti magát az alkudozásba, mielőtt Nolen megszólalhatna. A jellegzetesen pergő, harsány beszéd ebben a közegben egészen kiteljesedik. A virtus és a csinos pofi, mint szárnysegédek mellett, pedig a kereskedőknek pláne fel kell kötniük a gatyájukat.
A Velasco'rra szeme gyanakvón szűkül, amikor előkerül Daya erszénye. Semmi kétsége, hogy feltalálta magát, miután a pirtianesiek levették a láncait. De azért fúrja a gondolatait, hogy vajon hogyan szerezte.
Mindemellett, és a korábbi kijelentésével ellentétben nem erősködik a fizetés terén. Hagyja a lányt érvényesülni. Egészen a háttérbe vonul, mint egy kötelezően kirendelt testőr a kisasszony mellett. Persze végig éberen figyel. A kis szuka agyafúrt. Nem szeretné, ha valamiféle rejtett üzenet cserélne gazdát. Figyelme a füvesembernél fokozottan kiélesedik. A nők és az efféle portéka kombinációjával nagyon-nagyon érdemes vigyázni. Főleg az ő helyzetében. Szóval a vevőre és eladóra szűkülő diszkréció itt szóba se jöhet. Nolen kilép a háttérbe olvadó árnyék szerepéből és hátulról a wegtoreni kellemes formáihoz simulva, átkarolja a lány derekát. A nyakába, a halántékára csókol, mint az ifjú szerelmesek szokása, akik alig bírják még elengedni egymást akár egy pillanatra is. Szóval pontosan tudja, mit vásárol a másik. De ha valami trükk folytán mégis homályban maradna egy részlet vagy Daya olyasmit vásárol, aminek a hatását/felhasználását nem ismeri, ő lesz az, aki elveszi a kufártól az összekészített holmit, és magánál is tartja. (Természetesen miután a lány kifizette.)
A bőrdíszművesnél kibukó kérdésre csak terelést kap. Ez csak még inkább erősíti rosszallását magával szemben, amiért nem bírta megállni.*
- Úgy érted, ennek könnyebben boldogulsz a csatjával? *mosolyog a válogatásba való beleszólásra. Persze tisztában van vele, hogy ez pimasz, wegtoreni csitri tényleg nehezen törhető jókislány szerepbe, de azért csak megrántja azt az övet két kézre fogva, hogy csattanjon a valóban minőségi szíj.* - Igazad lehet. Jó masszív.
*Pár pillanatig még nézegeti a holmit, aztán végül mégis visszateszi egy biccentéssel az árus felé, ami bizakodásra ad okot, hogy később még talán visszajön érte.
Nolen is sokat nézelődik, de végül mégsem vásárol semmit. Miután Daya megvett mindent, amit tervezett, a kikötői veszi kezébe az irányítást és míg eddig inkább csak ellődörgött a lány nyomában, most ő indul meg, határozott léptekkel vezetve.
Ezúttal sem vásárol, csak szót vált néhány alakkal. Egyesek stand mögött állnak, másokhoz sikátorokon átvágva vagy félreeső, rozoga ajtókon belépve találnak oda. Némely esetben elhangzik a lány felé egy kurta "Várj itt!" utasítás, de az az "itt" mindig látótávolságon belül marad. A diskurzusok vagy túl messze zajlanak a wegtorenitől vagy virágnyelven, amiből ugyan lehet kombinálni, de kevés eséllyel.*
- Körülnéznél még a városban vagy induljunk vissza? *kérdi, amikor végzett az egyértelműen üzleti körúttal. Bármi is a válasz, út közben Nolen egyszer csak visszakanyarodik a korábbi témára.*
- Örülök, hogy végre igyekszel olykor a kedvem szerint válaszolni, és tisztában vagyok vele, hogy valószínűleg jobb lenne nem tudnom róla, de akkor is érdekel. *Igyekszik higgadt maradni. Tiszta fejjel gondolkodni, ami Dayaneer mellett nagyon nem egyszerű.* - Volt valakid? Valaki, akinek írnál? Akivel tudatnád, hogy... ~jól vagy... hogy élsz... hogy segítsen?~ *Nem fejezi be.* - Őszintén.
*A feledhetőségre csak enyhén megvonja a vállát és az arcán is csak az a piaci-taktikának amúgy kiváló kifejezés ül, ami mögött csendesen egy nem túl lenyűgözött "a fene tudja" hümmög. Nem csak a lány játszik jól a színlelés aljassággal felhúrozott hangszerén.
A piacra érve hamar kiderül, hogy a wegtorenit nem nagyon kell noszogatni a vásárlásra. Beleveti magát az alkudozásba, mielőtt Nolen megszólalhatna. A jellegzetesen pergő, harsány beszéd ebben a közegben egészen kiteljesedik. A virtus és a csinos pofi, mint szárnysegédek mellett, pedig a kereskedőknek pláne fel kell kötniük a gatyájukat.
A Velasco'rra szeme gyanakvón szűkül, amikor előkerül Daya erszénye. Semmi kétsége, hogy feltalálta magát, miután a pirtianesiek levették a láncait. De azért fúrja a gondolatait, hogy vajon hogyan szerezte.
Mindemellett, és a korábbi kijelentésével ellentétben nem erősködik a fizetés terén. Hagyja a lányt érvényesülni. Egészen a háttérbe vonul, mint egy kötelezően kirendelt testőr a kisasszony mellett. Persze végig éberen figyel. A kis szuka agyafúrt. Nem szeretné, ha valamiféle rejtett üzenet cserélne gazdát. Figyelme a füvesembernél fokozottan kiélesedik. A nők és az efféle portéka kombinációjával nagyon-nagyon érdemes vigyázni. Főleg az ő helyzetében. Szóval a vevőre és eladóra szűkülő diszkréció itt szóba se jöhet. Nolen kilép a háttérbe olvadó árnyék szerepéből és hátulról a wegtoreni kellemes formáihoz simulva, átkarolja a lány derekát. A nyakába, a halántékára csókol, mint az ifjú szerelmesek szokása, akik alig bírják még elengedni egymást akár egy pillanatra is. Szóval pontosan tudja, mit vásárol a másik. De ha valami trükk folytán mégis homályban maradna egy részlet vagy Daya olyasmit vásárol, aminek a hatását/felhasználását nem ismeri, ő lesz az, aki elveszi a kufártól az összekészített holmit, és magánál is tartja. (Természetesen miután a lány kifizette.)
A bőrdíszművesnél kibukó kérdésre csak terelést kap. Ez csak még inkább erősíti rosszallását magával szemben, amiért nem bírta megállni.*
- Úgy érted, ennek könnyebben boldogulsz a csatjával? *mosolyog a válogatásba való beleszólásra. Persze tisztában van vele, hogy ez pimasz, wegtoreni csitri tényleg nehezen törhető jókislány szerepbe, de azért csak megrántja azt az övet két kézre fogva, hogy csattanjon a valóban minőségi szíj.* - Igazad lehet. Jó masszív.
*Pár pillanatig még nézegeti a holmit, aztán végül mégis visszateszi egy biccentéssel az árus felé, ami bizakodásra ad okot, hogy később még talán visszajön érte.
Nolen is sokat nézelődik, de végül mégsem vásárol semmit. Miután Daya megvett mindent, amit tervezett, a kikötői veszi kezébe az irányítást és míg eddig inkább csak ellődörgött a lány nyomában, most ő indul meg, határozott léptekkel vezetve.
Ezúttal sem vásárol, csak szót vált néhány alakkal. Egyesek stand mögött állnak, másokhoz sikátorokon átvágva vagy félreeső, rozoga ajtókon belépve találnak oda. Némely esetben elhangzik a lány felé egy kurta "Várj itt!" utasítás, de az az "itt" mindig látótávolságon belül marad. A diskurzusok vagy túl messze zajlanak a wegtorenitől vagy virágnyelven, amiből ugyan lehet kombinálni, de kevés eséllyel.*
- Körülnéznél még a városban vagy induljunk vissza? *kérdi, amikor végzett az egyértelműen üzleti körúttal. Bármi is a válasz, út közben Nolen egyszer csak visszakanyarodik a korábbi témára.*
- Örülök, hogy végre igyekszel olykor a kedvem szerint válaszolni, és tisztában vagyok vele, hogy valószínűleg jobb lenne nem tudnom róla, de akkor is érdekel. *Igyekszik higgadt maradni. Tiszta fejjel gondolkodni, ami Dayaneer mellett nagyon nem egyszerű.* - Volt valakid? Valaki, akinek írnál? Akivel tudatnád, hogy... ~jól vagy... hogy élsz... hogy segítsen?~ *Nem fejezi be.* - Őszintén.
9715. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2022-10-13 19:23:56
Üzenet elküldve: 2022-10-13 19:23:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Mézes hetek kezdete //
*Nagyon élvezi egyrészt azt, hogy ilyen magasból nézelődhet, lóháton mégis más a kilátás. Másrészt pedig azért, mert Nilevard karjába bújhat. S még nyakára is kap egy csókot, csak így, út közben. Egyre kevésbé lesz szívbajos emiatt kedvese. A piaci nézelődésből a lovag szavai miatt kíváncsian fordul hátra, mégis mit felejtett el kedvese? A bók hallatán picit hátrébb dőlve puszit ad az állára.*
- Köszönöm a szép bókot. Te is jóképű vagy, mint eddig is.
*Nevetve fordul vissza a tömeg felé és figyeli az irányt, lassan lefordulnak majd a tisztás felé. Az út további részében alkalma van kicsit megismerkedni a lovagi lét apró mozzanataival s ez ismét egy olyan pont, ahol nem irigyli a férfit.*
- Én már a páncélod látványától össze szakadnék, nemhogy hordani, még nézni is fárasztó, nehéz darab. Szerintem furcsán állna rajtam a te páncélod, magasabb is vagy nálam és a többi.
*Lógna rajta, mint tehénen a tabard. Az Ágasnak szánt finomságokkal viszont úgy tűnik, tényleg vigyáznia kell. A ló már fülel is hátra s nem is nagyon akar momentán másra figyelni. Így csendben visszasúg a háta mögé.*
- Rendben, hallgatok addig.
*Nincs már olyan sok, hogy ki érjenek a Piactérről és eljussanak a tisztásra. Ott pedig már csak egy csendes kis pihenőhelyek kell keríteniük.*
// Mézes hetek kezdete //
*Nagyon élvezi egyrészt azt, hogy ilyen magasból nézelődhet, lóháton mégis más a kilátás. Másrészt pedig azért, mert Nilevard karjába bújhat. S még nyakára is kap egy csókot, csak így, út közben. Egyre kevésbé lesz szívbajos emiatt kedvese. A piaci nézelődésből a lovag szavai miatt kíváncsian fordul hátra, mégis mit felejtett el kedvese? A bók hallatán picit hátrébb dőlve puszit ad az állára.*
- Köszönöm a szép bókot. Te is jóképű vagy, mint eddig is.
*Nevetve fordul vissza a tömeg felé és figyeli az irányt, lassan lefordulnak majd a tisztás felé. Az út további részében alkalma van kicsit megismerkedni a lovagi lét apró mozzanataival s ez ismét egy olyan pont, ahol nem irigyli a férfit.*
- Én már a páncélod látványától össze szakadnék, nemhogy hordani, még nézni is fárasztó, nehéz darab. Szerintem furcsán állna rajtam a te páncélod, magasabb is vagy nálam és a többi.
*Lógna rajta, mint tehénen a tabard. Az Ágasnak szánt finomságokkal viszont úgy tűnik, tényleg vigyáznia kell. A ló már fülel is hátra s nem is nagyon akar momentán másra figyelni. Így csendben visszasúg a háta mögé.*
- Rendben, hallgatok addig.
*Nincs már olyan sok, hogy ki érjenek a Piactérről és eljussanak a tisztásra. Ott pedig már csak egy csendes kis pihenőhelyek kell keríteniük.*
9714. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2022-10-13 18:27:53
Üzenet elküldve: 2022-10-13 18:27:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Gyors kitérő//
*Szó nélkül hagyja Brock édesanyjának témáját, miközben végre távoznak a kovácsműhelyből. Nem érzi indokoltnak, hogy egy, mára valószínűleg tisztes korú nő szexuális ízléséről vitatkozzék. Feltéve, hogy él még az illető. Ugyanakkor Rírion attól tart, már rég nem, mivel a lánya elég elhagyatottnak tűnik. Erre nem kérdez rá. Visszafelé is átvágnak a piacon. A lány érdeklődése nem éppen olyan, aminek a legtöbb kereskedő örülne. Rírion megelégeli egy ponton a portékák illetlen taperolását és ráfog a lány csuklójára, határozottan.*
- Hagyd ezt abba, légy oly kedves! *Szól rá. Persze, igyekszik gyorsan haladni visszafelé, ezt Bris jól látja. Arra már nem számít, amit emiatt hall, de hallgatja türelemmel a hosszú ecsetelést Niev vélt cselekedeteiről. Egészen meglepett fejet vág rá.*
- Te, mond! Miközben vandálkodtatok Nievvel, nem vesztetek össze valamin? *Kérdi, őszinte kíváncsisággal. Ugyan nem ért a kamasz lányok nyelvén, arra már látott példát, hogyan tudnak fújni egymásra, jelentéktelen apróságokért. Elég sok idejükbe került mindent elintézni, lassan a tízórai lenne soros, nem a reggeli, így nem csoda, hogy nyűgös a leány. Bár ez akkor sem indokolja feltűnően gyerekes viselkedését, Rírion szerint. Legyen akárhogy, ezt a bajt csak egy módon orvosolhatja az elf hatékonyan.*
- Minél hamarabb érünk vissza, annál hamarabb kaphatsz egy kiadós reggelit. Állom a szavam! *Ő pedig annál hamarabb találkozhat a rég áhított Ággyal.*
*Szó nélkül hagyja Brock édesanyjának témáját, miközben végre távoznak a kovácsműhelyből. Nem érzi indokoltnak, hogy egy, mára valószínűleg tisztes korú nő szexuális ízléséről vitatkozzék. Feltéve, hogy él még az illető. Ugyanakkor Rírion attól tart, már rég nem, mivel a lánya elég elhagyatottnak tűnik. Erre nem kérdez rá. Visszafelé is átvágnak a piacon. A lány érdeklődése nem éppen olyan, aminek a legtöbb kereskedő örülne. Rírion megelégeli egy ponton a portékák illetlen taperolását és ráfog a lány csuklójára, határozottan.*
- Hagyd ezt abba, légy oly kedves! *Szól rá. Persze, igyekszik gyorsan haladni visszafelé, ezt Bris jól látja. Arra már nem számít, amit emiatt hall, de hallgatja türelemmel a hosszú ecsetelést Niev vélt cselekedeteiről. Egészen meglepett fejet vág rá.*
- Te, mond! Miközben vandálkodtatok Nievvel, nem vesztetek össze valamin? *Kérdi, őszinte kíváncsisággal. Ugyan nem ért a kamasz lányok nyelvén, arra már látott példát, hogyan tudnak fújni egymásra, jelentéktelen apróságokért. Elég sok idejükbe került mindent elintézni, lassan a tízórai lenne soros, nem a reggeli, így nem csoda, hogy nyűgös a leány. Bár ez akkor sem indokolja feltűnően gyerekes viselkedését, Rírion szerint. Legyen akárhogy, ezt a bajt csak egy módon orvosolhatja az elf hatékonyan.*
- Minél hamarabb érünk vissza, annál hamarabb kaphatsz egy kiadós reggelit. Állom a szavam! *Ő pedig annál hamarabb találkozhat a rég áhított Ággyal.*
9713. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2022-10-11 22:54:51
Üzenet elküldve: 2022-10-11 22:54:51
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Mézes hetek kezdete //
* Lovát a piactér felé irányítja, hogy talán megpillanthat egy olyan tárgyat, ami kedvesének megtetszhet, de a kényelmes tempóban rádöbben egy hibára. *
- Valahogy végül kimaradt amit szándékomban állt közölni veled.
* Nem akarta azt mondani neki, hogy a terror és a határozott rángatás tapasztotta be a száját, de mindenki tudja, hogy ez így történt. *
- Igazán csinos vagy ma, nem mintha a többi napon másképp lenne.
* Gyorsan zárja is ki a kellemetlen lehetőségeket, majd kezével lágyan átkarolja Tanillát. A nyakára csókot hintve. A kérdés hallatán elmosolyodik, de utána az ég felé néz. *
- Ez teljesen változó, próbálom a warg alakulatot a városi őrséggel jobban összehozni. A viszony eléggé problémás, így szándékunkban áll javítani rajta. Amikor a kaszárnyában aludhatok, akkor mindig az újoncokkal edzek, vagy képzem őket. Számomra is kifizetődőbb, mint a bábút csapkodni.
* Rántja meg a vállát, majd óvatosan az emberek gyűrűjén keresztül próbálja vezetni lovát. *
- Ha tehetem, akkor megbízás alatt is edzek, de általában nincs szükség rá. Tudod milyen lovagi páncélzatban hegyet mászni? Hidd el... Nem akarod megtudni...
* Kacag fel, de azt már nem említi meg neki, hogy még ki se voltak biztosítva. Tanilla végül Ágashoz szól, ami nem éppen bölcs, hisz érti minden egyes szavát. Nilevard halkan a fülébe suttog Tanillának. *
- Óvatosan...Ágas előző életében biztos, hogy róka volt, mert nem csak ravasz... De szívesen trükközik is.
* Az említett fenevad érdeklődve próbál hátra tekingetni a lány felé, hogy talán hamarabb kaphatja meg a jutalmat, mint azt a másik fél adni szándékozna. Tempója nem-igen változik, de kíváncsisága felülmúlhatatlanul hasít előre. *
// Mézes hetek kezdete //
* Lovát a piactér felé irányítja, hogy talán megpillanthat egy olyan tárgyat, ami kedvesének megtetszhet, de a kényelmes tempóban rádöbben egy hibára. *
- Valahogy végül kimaradt amit szándékomban állt közölni veled.
* Nem akarta azt mondani neki, hogy a terror és a határozott rángatás tapasztotta be a száját, de mindenki tudja, hogy ez így történt. *
- Igazán csinos vagy ma, nem mintha a többi napon másképp lenne.
* Gyorsan zárja is ki a kellemetlen lehetőségeket, majd kezével lágyan átkarolja Tanillát. A nyakára csókot hintve. A kérdés hallatán elmosolyodik, de utána az ég felé néz. *
- Ez teljesen változó, próbálom a warg alakulatot a városi őrséggel jobban összehozni. A viszony eléggé problémás, így szándékunkban áll javítani rajta. Amikor a kaszárnyában aludhatok, akkor mindig az újoncokkal edzek, vagy képzem őket. Számomra is kifizetődőbb, mint a bábút csapkodni.
* Rántja meg a vállát, majd óvatosan az emberek gyűrűjén keresztül próbálja vezetni lovát. *
- Ha tehetem, akkor megbízás alatt is edzek, de általában nincs szükség rá. Tudod milyen lovagi páncélzatban hegyet mászni? Hidd el... Nem akarod megtudni...
* Kacag fel, de azt már nem említi meg neki, hogy még ki se voltak biztosítva. Tanilla végül Ágashoz szól, ami nem éppen bölcs, hisz érti minden egyes szavát. Nilevard halkan a fülébe suttog Tanillának. *
- Óvatosan...Ágas előző életében biztos, hogy róka volt, mert nem csak ravasz... De szívesen trükközik is.
* Az említett fenevad érdeklődve próbál hátra tekingetni a lány felé, hogy talán hamarabb kaphatja meg a jutalmat, mint azt a másik fél adni szándékozna. Tempója nem-igen változik, de kíváncsisága felülmúlhatatlanul hasít előre. *
9712. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2022-10-11 18:36:46
Üzenet elküldve: 2022-10-11 18:36:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Mézes hetek kezdete //
*Nilevard elé ül fel Ágasra, de óvatosan helyezkedik el a nyeregben. Tudatosan ügyel arra, hogy ne okozzon neki fájdalmat, bár a kenőcs hamar megteszi a hatását. A zúzódások hamar meggyógyulnak majd. Kérdésére nem felel egyértelműen, kicsit még titkolózik.*
- Ezt is azt is készítettem. Nem igazán tudom jelenleg, mik a kedvenceid, így több mindennel készültem. De persze hagytam belőle otthonra is, így nem kell hazagurulnunk a nap végén. Hús is lesz, kenyér és sütiket is csomagoltam. Meleg teát is készítettem azért egy kulacsba.
*Tanilla sem egy iszákos alkat, bár a sört kedveli, főleg a Wegtorenit. Abból is inkább csak egy kiadós ebéd mellé fogyaszt, nem pedig üres hasra.*
- Minden reggel tartatok edzést? És mindig te, vagy mások is?
*Érdeklődik, mert nem tudja, miképp zajlik az élet egy kaszárnyában. Noha nem maga a harcos lét érdekli, kedvese dolgaira kíváncsi és őt akarja jobban megismerni. A rezidenciától lassan jutnak el a Piactérre, ami megint a nyüzsgő arcát mutatja feléjük, így lassan tudnak csak haladni. S mintha erről jutna eszébe.*
- Ágasnak is hoztam finomságot, de majd ha megálltunk, akkor adnám át csak neki.
// Mézes hetek kezdete //
*Nilevard elé ül fel Ágasra, de óvatosan helyezkedik el a nyeregben. Tudatosan ügyel arra, hogy ne okozzon neki fájdalmat, bár a kenőcs hamar megteszi a hatását. A zúzódások hamar meggyógyulnak majd. Kérdésére nem felel egyértelműen, kicsit még titkolózik.*
- Ezt is azt is készítettem. Nem igazán tudom jelenleg, mik a kedvenceid, így több mindennel készültem. De persze hagytam belőle otthonra is, így nem kell hazagurulnunk a nap végén. Hús is lesz, kenyér és sütiket is csomagoltam. Meleg teát is készítettem azért egy kulacsba.
*Tanilla sem egy iszákos alkat, bár a sört kedveli, főleg a Wegtorenit. Abból is inkább csak egy kiadós ebéd mellé fogyaszt, nem pedig üres hasra.*
- Minden reggel tartatok edzést? És mindig te, vagy mások is?
*Érdeklődik, mert nem tudja, miképp zajlik az élet egy kaszárnyában. Noha nem maga a harcos lét érdekli, kedvese dolgaira kíváncsi és őt akarja jobban megismerni. A rezidenciától lassan jutnak el a Piactérre, ami megint a nyüzsgő arcát mutatja feléjük, így lassan tudnak csak haladni. S mintha erről jutna eszébe.*
- Ágasnak is hoztam finomságot, de majd ha megálltunk, akkor adnám át csak neki.
9711. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2022-10-10 21:57:32
Üzenet elküldve: 2022-10-10 21:57:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
*A hangok alapján sikerül megtalálni a piacot, vagyis inkább piacteret. Ameddig a szem ellát, árusok sokasága, sőt, tengere. Megannyi portékán fut végig tekintete és kimondottan míves tárgyak is akadnak közöttük. Nem árthat majd némi ismeretségre szert tennie, ha komolyabban el akar merülni leendő munkájában. Ott pedig a bizalom fontos tényező lesz. Egy alap sok más mellett. Kötélen tartott kutyák, ketrecbe zárt macskák és más jószágok mellett is elhalad. Pónit és szebbnél szebb lovakat is lát. Füle hegyét megüti olyan hang is, ami ritkább példányokat kínál; de nem csábul el. A kovács műhelye előtt is elhalad út közben. Megérzései viszont másik irányba terelik újfent. Kacskaringós utakon halad, szűkebb sikátorokat sem hagy ki útja során és ha ilyen tempóban jár végig, a környék egy kis szegletét feltérképezheti. Illatok és hangok rögzülnek fejében útja során, semmit nem felejt el.*
9710. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2022-10-09 19:58:14
Üzenet elküldve: 2022-10-09 19:58:14
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Kis utazás//
* Hogy Luni mamája mit mire ért a férfiak terén, azt nem tudja. Persze a lényeg lényegét lényegében tudja, mert nem buta. De az alapoknál többet nem tud, s nem is áll szándékában még az ilyesmi. Így inkább csak bólogat a dolgokra bölcsen. Talán majd egyszer szerelmes lesz ő is, de ez meg olyan, hogy nem tudhatja előre a tündér. Majd lesz, ami lesz. Ami pedig a dokit illeti. *
- Az nem zavar, ha húst veszünk neki mert én is eszem ám húst. De más az, ha egy számunkra kedves állattal teszik ezt, érted? Nekem csak ezzel van bajom, amúgy nem gond. Ez valahogy, természetes nálam, vagyis inkább ebben nőttem fel.
* Szerinte Int nem a vadonban felnőtt felmenőihez tartozik, az iszákosabb mivoltából is arra következtet, hogy inkább városi lélek. *
- Nem baj, ennyit én elnézek neki. Inkább gondoskodom én az ő állatairól is, csak ne egyen belőlük. S amúgy is, illő lenne venni húst otthonra és eltenni valamilyen formában, nem gondolod? Bár halat tudok fogni még jó ideig.
* Luni kezét fogva indulnak vissza hármasban a szekérhez, aminek bakján újfent ő foglalja el a helyet. Rutinosan indul el vele. Merre is? *
- Akkor most izé, erre?
* Mutat rá egy kérdéses irányra és Luni válasza szerint arra indulnak el a szekérrel. Persze azért azt is megnézi, hogy meg vannak-e még a dolgaik, de ha nincs gond, akkor nyugodt tempóban evickélnek át a tömegen. *
* Hogy Luni mamája mit mire ért a férfiak terén, azt nem tudja. Persze a lényeg lényegét lényegében tudja, mert nem buta. De az alapoknál többet nem tud, s nem is áll szándékában még az ilyesmi. Így inkább csak bólogat a dolgokra bölcsen. Talán majd egyszer szerelmes lesz ő is, de ez meg olyan, hogy nem tudhatja előre a tündér. Majd lesz, ami lesz. Ami pedig a dokit illeti. *
- Az nem zavar, ha húst veszünk neki mert én is eszem ám húst. De más az, ha egy számunkra kedves állattal teszik ezt, érted? Nekem csak ezzel van bajom, amúgy nem gond. Ez valahogy, természetes nálam, vagyis inkább ebben nőttem fel.
* Szerinte Int nem a vadonban felnőtt felmenőihez tartozik, az iszákosabb mivoltából is arra következtet, hogy inkább városi lélek. *
- Nem baj, ennyit én elnézek neki. Inkább gondoskodom én az ő állatairól is, csak ne egyen belőlük. S amúgy is, illő lenne venni húst otthonra és eltenni valamilyen formában, nem gondolod? Bár halat tudok fogni még jó ideig.
* Luni kezét fogva indulnak vissza hármasban a szekérhez, aminek bakján újfent ő foglalja el a helyet. Rutinosan indul el vele. Merre is? *
- Akkor most izé, erre?
* Mutat rá egy kérdéses irányra és Luni válasza szerint arra indulnak el a szekérrel. Persze azért azt is megnézi, hogy meg vannak-e még a dolgaik, de ha nincs gond, akkor nyugodt tempóban evickélnek át a tömegen. *
9709. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2022-10-09 19:38:24
Üzenet elküldve: 2022-10-09 19:38:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Álmodnak e a wargok bárányokkal?//
*A halk szitkok s a téblábolókat elkerülő suta léptek lassan, de biztosan egyfajta különös, mások számára aligha átlátható rendszerré állnak össze, mely mintegy kellemes, s feledtető transzba ejti tömegtől való iszonyával küszködő hősünk. Néha egy-egy komolyabb tervezést s időzítést igénylő manőver, mint például két lassan összezáruló váll közti időben történő átcsusszanás, félig-meddig kizökkenti ebből az állapotból, azonban egy-egy újabb alig hallgató szitokkal hamar vissza is rázódik a különös ritmusba, melyből véglegesen mindössze a partnere szavai képesek visszatéríteni a valóságba. A zsibajnak, valamint ily téren nem túl előnyös elhelyezkedésének köszönhetően, ezen szavak nehezen kivehetőek hősünk számára, így a nő egy félig-meddig bárgyú pofánál és egy „HE?”-nél többet aligha képes kicsikarni a sötételfből így első nekifutásra, azonban annak becsületére váljék, hogy végül a hiányos infómorzsákból is képes néhány másodperc alatt összemazsolázni a felé irányuló kérdés jelentését. Tekintve, hogy teljes mértékben tisztában van azzal, hogy a választás lehetőségét jelen helyzetben aligha adhatja tovább anélkül, hogy az ne landolna ismét nála, így rövid gondolkodás után, hangját némileg felemelve, épp csak a közelben trécselő polgárokat felül múlva böki oda a választ.*
- Gulyást.
*Részéről ez tűnik a legbiztosabb megoldásnak ugyanis ebben aligha tud hibát ejteni, de ha mégis összejönne, tapasztalataiból adódóan még képes lehet utólag korrigálni a végeredményt.*
- Ha gondolod lőhetek hozzá…
*Szavait egy elég kellemetlen felismerés szakítja félbe, ugyanis egyszer csak azon kapja magát, hogy a kéz amit korábban oly magabiztossággal szorított, akár egy nedves kígyó, úgy csusszan ki ujjai közül, s a bájos kacsóhoz tartozó, néha igencsak kellemetlen nőszemély pedig sehol. Így a sötételf egyedül marad, annak a tömegnek a közepén, melyet már az előtt a rosszabbik fajta túlvilágra kívánt mielőtt közéjük merészkedett volna. Ha van optimális időpontja a pániknak, hát ez határozottan annak tűnik, azonban hősünk megembereli, vagy sokkal inkább, mintegy belemerülve a vállalhatatlan szójátékok világába, megsötételfeli magát, vesz egy mély levegőt, s a legközömbösebb arckifejezését a képére erőltetve indul tova, legújabb szitkát egyenesen annak a bizonyos kellemetlen nőszemélynek célozva, hogy aztán lecövekeljen az egyik zöldségárus standjától nem messze, s színlelt érdeklődéssel figyelje a felemás minőségű árufelhozatalt. Mikor az ott eltöltött időt, már gyanúsan hosszúnak ítéli, odébb lép egy másik standhoz. Párszor még megismétli ezt a mutatványt, mely mindössze akkor válik igazán vállalhatatlanná mikor észreveszi, hogy színlelt érdeklődése ezúttal egy elsősorban női vásárlókat megcélzó árus kencéire irányul. Ennek örömére a köpeny alól kivillanó kínos félmosollyal tovább is halad, míg végül meg nem akad a szeme egy üveg boron, s a múzsa homlokon nem csókolja. Kezét állára téve, bőszen vakargatni is kezdi azt, azon morfondírozva, hogy vajon megvegye-e a kívánt italt vagy sem.*
*A halk szitkok s a téblábolókat elkerülő suta léptek lassan, de biztosan egyfajta különös, mások számára aligha átlátható rendszerré állnak össze, mely mintegy kellemes, s feledtető transzba ejti tömegtől való iszonyával küszködő hősünk. Néha egy-egy komolyabb tervezést s időzítést igénylő manőver, mint például két lassan összezáruló váll közti időben történő átcsusszanás, félig-meddig kizökkenti ebből az állapotból, azonban egy-egy újabb alig hallgató szitokkal hamar vissza is rázódik a különös ritmusba, melyből véglegesen mindössze a partnere szavai képesek visszatéríteni a valóságba. A zsibajnak, valamint ily téren nem túl előnyös elhelyezkedésének köszönhetően, ezen szavak nehezen kivehetőek hősünk számára, így a nő egy félig-meddig bárgyú pofánál és egy „HE?”-nél többet aligha képes kicsikarni a sötételfből így első nekifutásra, azonban annak becsületére váljék, hogy végül a hiányos infómorzsákból is képes néhány másodperc alatt összemazsolázni a felé irányuló kérdés jelentését. Tekintve, hogy teljes mértékben tisztában van azzal, hogy a választás lehetőségét jelen helyzetben aligha adhatja tovább anélkül, hogy az ne landolna ismét nála, így rövid gondolkodás után, hangját némileg felemelve, épp csak a közelben trécselő polgárokat felül múlva böki oda a választ.*
- Gulyást.
*Részéről ez tűnik a legbiztosabb megoldásnak ugyanis ebben aligha tud hibát ejteni, de ha mégis összejönne, tapasztalataiból adódóan még képes lehet utólag korrigálni a végeredményt.*
- Ha gondolod lőhetek hozzá…
*Szavait egy elég kellemetlen felismerés szakítja félbe, ugyanis egyszer csak azon kapja magát, hogy a kéz amit korábban oly magabiztossággal szorított, akár egy nedves kígyó, úgy csusszan ki ujjai közül, s a bájos kacsóhoz tartozó, néha igencsak kellemetlen nőszemély pedig sehol. Így a sötételf egyedül marad, annak a tömegnek a közepén, melyet már az előtt a rosszabbik fajta túlvilágra kívánt mielőtt közéjük merészkedett volna. Ha van optimális időpontja a pániknak, hát ez határozottan annak tűnik, azonban hősünk megembereli, vagy sokkal inkább, mintegy belemerülve a vállalhatatlan szójátékok világába, megsötételfeli magát, vesz egy mély levegőt, s a legközömbösebb arckifejezését a képére erőltetve indul tova, legújabb szitkát egyenesen annak a bizonyos kellemetlen nőszemélynek célozva, hogy aztán lecövekeljen az egyik zöldségárus standjától nem messze, s színlelt érdeklődéssel figyelje a felemás minőségű árufelhozatalt. Mikor az ott eltöltött időt, már gyanúsan hosszúnak ítéli, odébb lép egy másik standhoz. Párszor még megismétli ezt a mutatványt, mely mindössze akkor válik igazán vállalhatatlanná mikor észreveszi, hogy színlelt érdeklődése ezúttal egy elsősorban női vásárlókat megcélzó árus kencéire irányul. Ennek örömére a köpeny alól kivillanó kínos félmosollyal tovább is halad, míg végül meg nem akad a szeme egy üveg boron, s a múzsa homlokon nem csókolja. Kezét állára téve, bőszen vakargatni is kezdi azt, azon morfondírozva, hogy vajon megvegye-e a kívánt italt vagy sem.*
9708. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2022-10-09 13:15:39
Üzenet elküldve: 2022-10-09 13:15:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Függőségek kötelékében//
*Hiába is próbálja leplezni a tengerész, a féltékenyég apró kis szikrája megmutatja magát abban a kis szünetben, amíg a megfelelő szót keresi. Más helyzetben talán fel sem tűnne neki, vagy nem venné komolyan, de most pontosan ezt akarta elérni. Kicsinyes bosszú volna? Meglehet. Azonban kijárt már a férfinak a Jyzellies jelenetek után.*
- Ilyen feledhetőnek gondolsz? *biggyeszti le ajkát, s talán még meg is esne szomorkás hangján az ember szíve, ha nem villanna olyan bosszantó nyilvánvalósággal zöldjeiben az aljasság. Tökéletesen tisztában van vele, milyen marandó élményeket tud okozni az embereknek, ékes példája éppen itt lépdel az oldalán.
Csak most tűnik fel neki, mennyire nem is nézett körbe eddig a városban. Itt van már egy ideje, de nem nagyon merészkedett elő a fogadóból, csak ha feltétlenül muszáj volt, akkor is igyekezett minél kevesebb időt az utcákon tölteni. Nem tudhatja, Cressys keresteti-e, vélhetőleg halottnak hiszi, de sohasem lehet elég óvatos.
Sok-sok éve már, hogy utoljára a Levegő városában járt. Az utóbbi eszendők mozgalmas eseményeinek híre persze a hegységtől nyugatra is eljutott. Élveholtak, új istenek, lázadás, pestis, ennyi katasztrófa után egy üres romhalmazra számítana az ember, de Arthenior meglepően gyorsan összeszedte magát. Minden vesztesége ellenére szinte úgy tűnik, békés fénykorát éli most a város.
A piac jellegzetes szaga libben az orrába a sürgő-forgó tömeg széléhez érve. Fém, sült étel és izzadtság szúrós aromája elegyedik, melytől, ha csak egy pillanatra is, de wegtoren szűkös bazársorán érzi most magát. Kevés jó emlék fűzi pedig hozzá. Akkor töltötte ott a legtöbb időt, mikor a többi szerencsétlen árvával lopásból próbálta fenntartani magát, a honvágy azonban elhomályosítja most az ínséges esztendőket.
A standok között keringve egy-egy helyen megáll, hogy megvegye, amire szüksége van. Szemtelenül alkudozik persze mindenhol, száll heves vitába szükség esetén, még ha célt nem is ér, harsány hangja azonban máris halkra vált az egyik füvesemberrel szóba elegyedve.
A bőrdíszműves portékái között válogatva felvont szemöldökkel pillant fel a férfira a provokáló kérdést követően.*
- Hogy ne írjon többet, már találtam új ágymelegítőt. *feleli , mintha magától értetődő lenne, de rögvest el is nyúlik egy mosoly az arcán* - Valami ilyesmi szeretnél hallani? Tudom, hogy nem szívesen osztozkodsz. *a végén fel is sóhajt, aztán bök is a kikötői jobb kezében pihenő övre* - Inkább az. Masszívabbnak tűnik.
*Suhan még át arcán valamiféle zavarba ejtő sejtelem, aztán figyelme máris egy prémkabát felé irányul, melyet már csak dacból is megvesz. Neki aztán ne mondja meg senki, mit viselhet és mit nem. A kis kitérőtől 261 arannyal könnyebb lett az erszénye, nem hagyta, hogy bárhol is a férfi fizessen helyette. (Mesélő (Mimóza)) *
*Hiába is próbálja leplezni a tengerész, a féltékenyég apró kis szikrája megmutatja magát abban a kis szünetben, amíg a megfelelő szót keresi. Más helyzetben talán fel sem tűnne neki, vagy nem venné komolyan, de most pontosan ezt akarta elérni. Kicsinyes bosszú volna? Meglehet. Azonban kijárt már a férfinak a Jyzellies jelenetek után.*
- Ilyen feledhetőnek gondolsz? *biggyeszti le ajkát, s talán még meg is esne szomorkás hangján az ember szíve, ha nem villanna olyan bosszantó nyilvánvalósággal zöldjeiben az aljasság. Tökéletesen tisztában van vele, milyen marandó élményeket tud okozni az embereknek, ékes példája éppen itt lépdel az oldalán.
Csak most tűnik fel neki, mennyire nem is nézett körbe eddig a városban. Itt van már egy ideje, de nem nagyon merészkedett elő a fogadóból, csak ha feltétlenül muszáj volt, akkor is igyekezett minél kevesebb időt az utcákon tölteni. Nem tudhatja, Cressys keresteti-e, vélhetőleg halottnak hiszi, de sohasem lehet elég óvatos.
Sok-sok éve már, hogy utoljára a Levegő városában járt. Az utóbbi eszendők mozgalmas eseményeinek híre persze a hegységtől nyugatra is eljutott. Élveholtak, új istenek, lázadás, pestis, ennyi katasztrófa után egy üres romhalmazra számítana az ember, de Arthenior meglepően gyorsan összeszedte magát. Minden vesztesége ellenére szinte úgy tűnik, békés fénykorát éli most a város.
A piac jellegzetes szaga libben az orrába a sürgő-forgó tömeg széléhez érve. Fém, sült étel és izzadtság szúrós aromája elegyedik, melytől, ha csak egy pillanatra is, de wegtoren szűkös bazársorán érzi most magát. Kevés jó emlék fűzi pedig hozzá. Akkor töltötte ott a legtöbb időt, mikor a többi szerencsétlen árvával lopásból próbálta fenntartani magát, a honvágy azonban elhomályosítja most az ínséges esztendőket.
A standok között keringve egy-egy helyen megáll, hogy megvegye, amire szüksége van. Szemtelenül alkudozik persze mindenhol, száll heves vitába szükség esetén, még ha célt nem is ér, harsány hangja azonban máris halkra vált az egyik füvesemberrel szóba elegyedve.
A bőrdíszműves portékái között válogatva felvont szemöldökkel pillant fel a férfira a provokáló kérdést követően.*
- Hogy ne írjon többet, már találtam új ágymelegítőt. *feleli , mintha magától értetődő lenne, de rögvest el is nyúlik egy mosoly az arcán* - Valami ilyesmi szeretnél hallani? Tudom, hogy nem szívesen osztozkodsz. *a végén fel is sóhajt, aztán bök is a kikötői jobb kezében pihenő övre* - Inkább az. Masszívabbnak tűnik.
*Suhan még át arcán valamiféle zavarba ejtő sejtelem, aztán figyelme máris egy prémkabát felé irányul, melyet már csak dacból is megvesz. Neki aztán ne mondja meg senki, mit viselhet és mit nem. A kis kitérőtől 261 arannyal könnyebb lett az erszénye, nem hagyta, hogy bárhol is a férfi fizessen helyette. (Mesélő (Mimóza))
*
9707. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2022-10-08 07:25:41
Üzenet elküldve: 2022-10-08 07:25:41
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Álmodnak e a wargok bárányokkal?//
*Egy percig sem szeretné azt állítani, hogy a piac nyüzsgése, a tömeg vagy a hangzavar őt annyira örömteli hangulatba hozná. De valószínűleg fele annyira sem viseli meg, mint a mélységit. Ahogy a fogadó épületét lassan maguk mögött hagyják, hogy helyébe lépjen a mocskos város, majd a tömött piac, arcán már csak a közömbösség uralkodik el. Szintén nincs odáig a zsúfoltságért, viszont női mivoltát nem igen tudja meghazudtolni, hogy a vásárlás ténye azért valamelyest kompenzálja a vele járó viszontagságokat. Bár azért az is sokat segít a helyzeten, hogy markolhatja társa kezét.
Aztán meg úgy is leköti magát az árusokkal, így fejben már azon dolgozik, hogy kiokoskodja mit is kéne vennie. Csak hát a mit főzzünk megbeszélése elmaradt, így egy kevésbé tömött helyen lefékezi lépteit és tanácstalanul pillant társára.*
- Aztán mit is akarunk enni?
*Vonja fel kérdőn a szemöldökeit, majd újból az árusokra veti hideg szemeit. Látott ő zöldséget, húst, gyümölcsöt. Választék van bőven. Csak jó lenne tisztában lenni a hím szájízével. Bár nem valószínűsíti, hogy olyan finnyás legyen, de nincs olyan lény a földön, akinek bármi megfelel.
A nézelődése viszont lassan tovább siklik, az ételeket felváltják a pipere holmik, ékszerek, ruhák. Ezt a tömegen keresztül is elég hamar ki tudja szúrni. Az idő már amúgy is hűvös, nem ártana valami melegebb holmi. Abból meg amúgy sem lehet baj, ha egy-két olyan dolgot is megnéz, amit nem tervezett vásárolni. Így a kis kéz óvatlanul csúszik ki a mélységiéből, s mire amaz akár pisloghatna kettőt már meg is iramodik az egyik árushoz. Aminek hála a tömeg lassan el is takarja a kutató szemek elől. De az izgatottság túl nagy úr, hogy észbe kapjon, hogy társát ne hagyja faképnél és egyedül a sok zajongó városi között.*
*Egy percig sem szeretné azt állítani, hogy a piac nyüzsgése, a tömeg vagy a hangzavar őt annyira örömteli hangulatba hozná. De valószínűleg fele annyira sem viseli meg, mint a mélységit. Ahogy a fogadó épületét lassan maguk mögött hagyják, hogy helyébe lépjen a mocskos város, majd a tömött piac, arcán már csak a közömbösség uralkodik el. Szintén nincs odáig a zsúfoltságért, viszont női mivoltát nem igen tudja meghazudtolni, hogy a vásárlás ténye azért valamelyest kompenzálja a vele járó viszontagságokat. Bár azért az is sokat segít a helyzeten, hogy markolhatja társa kezét.
Aztán meg úgy is leköti magát az árusokkal, így fejben már azon dolgozik, hogy kiokoskodja mit is kéne vennie. Csak hát a mit főzzünk megbeszélése elmaradt, így egy kevésbé tömött helyen lefékezi lépteit és tanácstalanul pillant társára.*
- Aztán mit is akarunk enni?
*Vonja fel kérdőn a szemöldökeit, majd újból az árusokra veti hideg szemeit. Látott ő zöldséget, húst, gyümölcsöt. Választék van bőven. Csak jó lenne tisztában lenni a hím szájízével. Bár nem valószínűsíti, hogy olyan finnyás legyen, de nincs olyan lény a földön, akinek bármi megfelel.
A nézelődése viszont lassan tovább siklik, az ételeket felváltják a pipere holmik, ékszerek, ruhák. Ezt a tömegen keresztül is elég hamar ki tudja szúrni. Az idő már amúgy is hűvös, nem ártana valami melegebb holmi. Abból meg amúgy sem lehet baj, ha egy-két olyan dolgot is megnéz, amit nem tervezett vásárolni. Így a kis kéz óvatlanul csúszik ki a mélységiéből, s mire amaz akár pisloghatna kettőt már meg is iramodik az egyik árushoz. Aminek hála a tömeg lassan el is takarja a kutató szemek elől. De az izgatottság túl nagy úr, hogy észbe kapjon, hogy társát ne hagyja faképnél és egyedül a sok zajongó városi között.*
9706. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2022-10-05 16:18:23
Üzenet elküldve: 2022-10-05 16:18:23
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// A világ nagy kérdései //
* Tanillát maga elé húzva kacag fel, miközben Ágast megfelelő irányba állítja. A piac nagy része már kiürült, az árusok a maradékot pakolgatják el, ami még megmaradt a nagy forgatag után. Nilevard szemét továbbra is a lány kellemes hajzuhataga köti le, a hallottakra felnevet. *
- Vigyázz mit kívánsz! Amikor a városba tértem, azt mondták a feletteseim, hogy túlságosan sokat beszélek... Ahogyan azt is, hogy rövid életre vágyok...
* Kacag fel újfent, de most a saját szavaira. Bizony... Nilevard szerfelett az előtérben próbált a harcok alatt maradni, így mindig életét kockáztatta. *
- Bredoc parancsnoknak mondtam is, hogy szándékomban áll továbbra is az emberek védelme, még ha az életem kockáztatásával is teszem azt. De mostantól... Van még egy komoly indokom, hogy egészségben vissza térjek...
* Szagol bele a lány hajába, közben derekát átkarolja lágyan, de mégis erősen. A lovag határozott karolása közben nem feledi el Ágas irányítását sem. *
- Rendben, de ha tudok, én is hozok néhány apróságot, ne csak te készülj. Illetlenség lenne ha csak az üres gyomromat vinném.
// A világ nagy kérdései //
* Tanillát maga elé húzva kacag fel, miközben Ágast megfelelő irányba állítja. A piac nagy része már kiürült, az árusok a maradékot pakolgatják el, ami még megmaradt a nagy forgatag után. Nilevard szemét továbbra is a lány kellemes hajzuhataga köti le, a hallottakra felnevet. *
- Vigyázz mit kívánsz! Amikor a városba tértem, azt mondták a feletteseim, hogy túlságosan sokat beszélek... Ahogyan azt is, hogy rövid életre vágyok...
* Kacag fel újfent, de most a saját szavaira. Bizony... Nilevard szerfelett az előtérben próbált a harcok alatt maradni, így mindig életét kockáztatta. *
- Bredoc parancsnoknak mondtam is, hogy szándékomban áll továbbra is az emberek védelme, még ha az életem kockáztatásával is teszem azt. De mostantól... Van még egy komoly indokom, hogy egészségben vissza térjek...
* Szagol bele a lány hajába, közben derekát átkarolja lágyan, de mégis erősen. A lovag határozott karolása közben nem feledi el Ágas irányítását sem. *
- Rendben, de ha tudok, én is hozok néhány apróságot, ne csak te készülj. Illetlenség lenne ha csak az üres gyomromat vinném.
9705. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2022-10-04 20:37:06
Üzenet elküldve: 2022-10-04 20:37:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// A világ nagy kérdései //
*Felül Ágasra, kis segítséggel, hogy a lovag elé, avagy a háta mögé, neki mindegy is. A lényeg a lényeg, hogy biztonságban érzi magát Nilevard mellett. Akár ő kapaszkodik belé a háta mögül, akár őt karolja át a férfi most. Neki mindenképp jó. Kellemes és biztonságos.*
- Szeretlek. S nem is engedlek már el, nem én! Megfogtalak.
*Nevet fel a végén és kicsit erősebben kapaszkodik a férfibe, akibe valószerűtlenül gyorsan szeretett bele. Mégis így lett. Nem bánja. Olyan jó ez az érzés!*
- Reggel készítek majd egy kis harapnivalót az útra, de az irányt majd rád bízom. Jó? Nem feledkezem meg Ágasról sem. Neki is készítek egy pár finom falatot.
*A piacon már pakolnak, lassan sötétedik, így kicsit könnyebben jutnak át és mehetnek tovább a rezidencia felé.*
// A világ nagy kérdései //
*Felül Ágasra, kis segítséggel, hogy a lovag elé, avagy a háta mögé, neki mindegy is. A lényeg a lényeg, hogy biztonságban érzi magát Nilevard mellett. Akár ő kapaszkodik belé a háta mögül, akár őt karolja át a férfi most. Neki mindenképp jó. Kellemes és biztonságos.*
- Szeretlek. S nem is engedlek már el, nem én! Megfogtalak.
*Nevet fel a végén és kicsit erősebben kapaszkodik a férfibe, akibe valószerűtlenül gyorsan szeretett bele. Mégis így lett. Nem bánja. Olyan jó ez az érzés!*
- Reggel készítek majd egy kis harapnivalót az útra, de az irányt majd rád bízom. Jó? Nem feledkezem meg Ágasról sem. Neki is készítek egy pár finom falatot.
*A piacon már pakolnak, lassan sötétedik, így kicsit könnyebben jutnak át és mehetnek tovább a rezidencia felé.*
9704. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2022-10-04 16:08:42
Üzenet elküldve: 2022-10-04 16:08:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 512
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 512
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Kis utazás//
*Ea, aki eddig leginkább csak szórakozottan nézelődött, néha visszapillantva a szekér felé, hogy megvan-e még egyáltalán, most, hogy Thrissaya kicsit bővebben belemegy a témába elneveti magát. Nem kételkedik benne, hogy Thris és Luni elég jól érti, hogy mire gondolhatott a tündérlány nagynénje, de abban azért biztos, hogy velük ellentétben ő nem csak jól érti és sejti, hanem egészen pontosan tudja is.
Sokan nem feltétlen lennének erre büszkék, de ő a maga részéről az rá, hogy férfiak terén szerzett tapasztalata nagyon sokszorosa annak, mint amennyivel a ligetben élő valamennyi lány összesen rendelkezik, de hát persze idősebb is valamennyinél, így bőven volt alkalma élményeket gyűjteni. Mivel pedig mindent egybevetve a férfiaknak köszönhetően sokkal több örömben, mint bánatban volt része, vidám felszabadultsággal képes erről beszélni, mintha az egész éppen csak mellékes téma lenne, nem pedig az, ami talán a legfontosabb az egész életben.*
- Ezzel elég nehéz enne vitatkozni *mondja* de az igazság az, hogy ilyen téren szerintem teljesen mindegy, hogy egy férfi ember, elf, vagy akár tündér, mert ebben teljesen egyformák. De a fiatal lányokat sem kell félteni azért. *teszi hozzá, de bővebben nem fejti ki, hogy pontosan mire gondol, lányát pedig jelen pillanatban sokkal jobban izgatja a piac és az, hogy minél hamarabb megtalálják egykori otthonát, ahol majd átmenetileg megszállnak ameddig Artheniorban lesznek.
Eddig valahogy amúgy is talán az volt életének legintimebb élménye a másik nemmel kapcsolatban, amikor Intath, akiről most is beszélnek, megvizsgálta őt.*
- Azt hittem, hogy téged zavarna, ha pont azt vennék neki, de én szívesen vinnék, hogy örüljön, ha tényleg ilyesmit enne. Azon a lovon, amiből kolbász lett, már úgy sem segíthetünk. Szóval, ha nem bánod, hazafelé viszek majd neki. *mondja, remélve, hogy Thris nem veszi majd nagyon szívére a dolgot. Igazából elhatározta, hogy mindenképpen meglepi ezzel a dokit, nem szívesen tenné ezt a tündérlány tudta nélkül, kosara mélyén lókolbászt csempészve titokban, mert az kicsit olyan lenne, mintha hazudna neki, márpedig ilyesmire pont ő a világon semmivel nem szolgált rá.*
- Mellesleg amennyire ért szerencsétlen az állatokhoz, nem vagyok benne biztos, hogy akár csak egy aranyhalat is rá mernék bízni. Már meséltem, hogy járt a lovával. Nem is értem, hogy egy hozzá hasonló okos elf, hogyan lehet pont állatok terén ennyire buta. Kis túlzással az is csoda, hogy tudja, hogy etetni kell őket.
*Mosolyogva rázza meg a fejét, és szavai ellenére most is nagy szeretettel beszél Intathról, még akkor is, ha a gnóm lánnyal való viselkedését még mindig nem igazán érti. De nem is szívesen gondol vissza erre, meg szerencsére most van ennél fontosabb dolguk is, így nincs is ideje ilyesmin rágódni.*
- Igazad van különben, jobb, ha elindulunk. *bólint végül rá arra, hogy ideje menni.* Amúgy is jobb úgy vásárolni, hogy pénzünk is van hozzá, de az sem árt, ha előre tudjuk, hogy mit akarunk venni, most pedig pénzem sincs, és túl sok mindent is akarok egyszerre, meg aztán eleve nem is jövünk erre, ha Adoaver nem akar pont ide jönni.
*El is indul vissza, ha pedig Thris is és édesanyja felszállnak a szekérre, amivel jöttek, ő maga is követi őket.*
*Ea, aki eddig leginkább csak szórakozottan nézelődött, néha visszapillantva a szekér felé, hogy megvan-e még egyáltalán, most, hogy Thrissaya kicsit bővebben belemegy a témába elneveti magát. Nem kételkedik benne, hogy Thris és Luni elég jól érti, hogy mire gondolhatott a tündérlány nagynénje, de abban azért biztos, hogy velük ellentétben ő nem csak jól érti és sejti, hanem egészen pontosan tudja is.
Sokan nem feltétlen lennének erre büszkék, de ő a maga részéről az rá, hogy férfiak terén szerzett tapasztalata nagyon sokszorosa annak, mint amennyivel a ligetben élő valamennyi lány összesen rendelkezik, de hát persze idősebb is valamennyinél, így bőven volt alkalma élményeket gyűjteni. Mivel pedig mindent egybevetve a férfiaknak köszönhetően sokkal több örömben, mint bánatban volt része, vidám felszabadultsággal képes erről beszélni, mintha az egész éppen csak mellékes téma lenne, nem pedig az, ami talán a legfontosabb az egész életben.*
- Ezzel elég nehéz enne vitatkozni *mondja* de az igazság az, hogy ilyen téren szerintem teljesen mindegy, hogy egy férfi ember, elf, vagy akár tündér, mert ebben teljesen egyformák. De a fiatal lányokat sem kell félteni azért. *teszi hozzá, de bővebben nem fejti ki, hogy pontosan mire gondol, lányát pedig jelen pillanatban sokkal jobban izgatja a piac és az, hogy minél hamarabb megtalálják egykori otthonát, ahol majd átmenetileg megszállnak ameddig Artheniorban lesznek.
Eddig valahogy amúgy is talán az volt életének legintimebb élménye a másik nemmel kapcsolatban, amikor Intath, akiről most is beszélnek, megvizsgálta őt.*
- Azt hittem, hogy téged zavarna, ha pont azt vennék neki, de én szívesen vinnék, hogy örüljön, ha tényleg ilyesmit enne. Azon a lovon, amiből kolbász lett, már úgy sem segíthetünk. Szóval, ha nem bánod, hazafelé viszek majd neki. *mondja, remélve, hogy Thris nem veszi majd nagyon szívére a dolgot. Igazából elhatározta, hogy mindenképpen meglepi ezzel a dokit, nem szívesen tenné ezt a tündérlány tudta nélkül, kosara mélyén lókolbászt csempészve titokban, mert az kicsit olyan lenne, mintha hazudna neki, márpedig ilyesmire pont ő a világon semmivel nem szolgált rá.*
- Mellesleg amennyire ért szerencsétlen az állatokhoz, nem vagyok benne biztos, hogy akár csak egy aranyhalat is rá mernék bízni. Már meséltem, hogy járt a lovával. Nem is értem, hogy egy hozzá hasonló okos elf, hogyan lehet pont állatok terén ennyire buta. Kis túlzással az is csoda, hogy tudja, hogy etetni kell őket.
*Mosolyogva rázza meg a fejét, és szavai ellenére most is nagy szeretettel beszél Intathról, még akkor is, ha a gnóm lánnyal való viselkedését még mindig nem igazán érti. De nem is szívesen gondol vissza erre, meg szerencsére most van ennél fontosabb dolguk is, így nincs is ideje ilyesmin rágódni.*
- Igazad van különben, jobb, ha elindulunk. *bólint végül rá arra, hogy ideje menni.* Amúgy is jobb úgy vásárolni, hogy pénzünk is van hozzá, de az sem árt, ha előre tudjuk, hogy mit akarunk venni, most pedig pénzem sincs, és túl sok mindent is akarok egyszerre, meg aztán eleve nem is jövünk erre, ha Adoaver nem akar pont ide jönni.
*El is indul vissza, ha pedig Thris is és édesanyja felszállnak a szekérre, amivel jöttek, ő maga is követi őket.*
9703. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2022-09-28 17:28:32
Üzenet elküldve: 2022-09-28 17:28:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Álmodnak e a wargok bárányokkal?//
*A nő őszinteségét egy biccentéssel honorálja, s tekintve, hogy jobban látja a témát nem tovább firtatni, így ennek eleget téve, bólintással történő kedveskedése némi jótékony csenddel is kiegészül. Kár lenne újabb problémákkal tetéznie mindazt, ami ma még vár rá, arról nem is beszélve, hogy biza nagyon úgy fest, hogy egy hosszú napnak néznek elébe. Ezen gondolattól, a köpeny árnyai alól valóban nem egy pozitív sötételf ábrázata csillanhat fel, mindenesetre a kezére fogó tenyér, némileg mérsékeli ezt az állapotot, s hősünk arca visszatér a tőle nem épp karakteridegen kifejezéstelen állapotába.
Eleinte csupán a nő mögött lépdel, bizonytalan léptekkel, szinte azt a látszatot keltve, mintha csak rángatnánk, azonban hamar felzárkózik társa mellé, ezzel némiképp ellökve egy másik irányba a körülöttük kialakuló látszatvilágot, melynek részleteibe inkább bele se gondol. Ahogy közelednek a piactér felé, a város jellegzetes bűzébe szinte észrevétlenül kúsznak bele a friss ételek, italok, és egyéb más illatozó portékák finom aromái. Ahol azonban a Három ad, ott el is vesz, ugyanis a megnyerő illatok erősödése mellett a zsibongás is egyre erőteljesebbé válik. Eleinte még fel-felfigyel egy-egy kivehető s egyben értelmesnek tűnő szóra, vagy épp teljes mondatra, azonban a csendhez s nyugalomhoz szokott érzékszerveit érő ingerek lassan oly sűrűvé s oly intenzívvé válnak, hogy elméje szinte képtelenné válik feldolgozni őket. Ahogy a tömeg sűrűsödni kezd körülöttük, s egyre nagyobb erőfeszítésbe kerül a nézelődő, trécselő vagy épp ténylegesen vásárló városiak kikerülése, ismét a nő mögé szorul, s szorosabban kezdi fogni annak kezét remélve, hogy ennyi elég lesz ahhoz, hogy ne tévessze őt szem elől. Menet közben, egy-egy váll fölött átpillantva, szemügyre veszi néhány árus különös portékáit. Néhány új edénnyel, és egy fűszerárus portékáival gondolatban nagyjából sikerül is megbarátkoznia, ám mivel hősünk nem egészen van tudtában a mai piaci árak valós helyzetével, így az esetleges átverésektől és lehúzásoktól tartva, akár egy félholt, csak hagyja, hogy társa tovább húzza őt az izzadságszagú tömegen át, közben orra alatt elmormolva egy-egy halk szitkot, hol a városra, hol az őt körülvevő emberekre, hol pedig mindkettőre vonatkozóan.*
*A nő őszinteségét egy biccentéssel honorálja, s tekintve, hogy jobban látja a témát nem tovább firtatni, így ennek eleget téve, bólintással történő kedveskedése némi jótékony csenddel is kiegészül. Kár lenne újabb problémákkal tetéznie mindazt, ami ma még vár rá, arról nem is beszélve, hogy biza nagyon úgy fest, hogy egy hosszú napnak néznek elébe. Ezen gondolattól, a köpeny árnyai alól valóban nem egy pozitív sötételf ábrázata csillanhat fel, mindenesetre a kezére fogó tenyér, némileg mérsékeli ezt az állapotot, s hősünk arca visszatér a tőle nem épp karakteridegen kifejezéstelen állapotába.
Eleinte csupán a nő mögött lépdel, bizonytalan léptekkel, szinte azt a látszatot keltve, mintha csak rángatnánk, azonban hamar felzárkózik társa mellé, ezzel némiképp ellökve egy másik irányba a körülöttük kialakuló látszatvilágot, melynek részleteibe inkább bele se gondol. Ahogy közelednek a piactér felé, a város jellegzetes bűzébe szinte észrevétlenül kúsznak bele a friss ételek, italok, és egyéb más illatozó portékák finom aromái. Ahol azonban a Három ad, ott el is vesz, ugyanis a megnyerő illatok erősödése mellett a zsibongás is egyre erőteljesebbé válik. Eleinte még fel-felfigyel egy-egy kivehető s egyben értelmesnek tűnő szóra, vagy épp teljes mondatra, azonban a csendhez s nyugalomhoz szokott érzékszerveit érő ingerek lassan oly sűrűvé s oly intenzívvé válnak, hogy elméje szinte képtelenné válik feldolgozni őket. Ahogy a tömeg sűrűsödni kezd körülöttük, s egyre nagyobb erőfeszítésbe kerül a nézelődő, trécselő vagy épp ténylegesen vásárló városiak kikerülése, ismét a nő mögé szorul, s szorosabban kezdi fogni annak kezét remélve, hogy ennyi elég lesz ahhoz, hogy ne tévessze őt szem elől. Menet közben, egy-egy váll fölött átpillantva, szemügyre veszi néhány árus különös portékáit. Néhány új edénnyel, és egy fűszerárus portékáival gondolatban nagyjából sikerül is megbarátkoznia, ám mivel hősünk nem egészen van tudtában a mai piaci árak valós helyzetével, így az esetleges átverésektől és lehúzásoktól tartva, akár egy félholt, csak hagyja, hogy társa tovább húzza őt az izzadságszagú tömegen át, közben orra alatt elmormolva egy-egy halk szitkot, hol a városra, hol az őt körülvevő emberekre, hol pedig mindkettőre vonatkozóan.*
9702. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2022-09-27 19:41:10
Üzenet elküldve: 2022-09-27 19:41:10
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Kis utazás//
- Én sem igazán ismerek embereket, bár találkoztam párral, amíg ide értem. Apukám nővére mondta mindig, hogy az ember férfiak annyira szeleburdik és feledékenyek. Sok mindent ígérgetnek de szinte semmit sem tartanak be ezekből. Mondjuk. Nem tudom, hogy mire értette ezt, mert anyu mindig csendre intette őt. Vagy engem küldött ki.
* Persze annyira már nem gyerek és tudja azokat a dolgokat, amiket az ő korában tudni illik. De valahogy ez a téma soha sem érdekelte igazán. Más dolgok érdeklik és ha egyszer majd ilyesmire kerül sor, akkor hát legyen úgy. Amikor arról beszélgetnek, hogy a patkányt miként csempésszék haza, és milyen ajándékkal csitítsák le a szöszke doktor, ötletelni kezd. *
- A lókolbászt mondtátok mindketten. Emlékszel, mondta hogy a lovat inkább megkóstolná és lókolbászt kérne belőlük. De úgy vettem észre, szereti a szép színes, feltűnő holmikat és igen, inni is szeret. Meg kísérletezgetni.
* Úgy hiszi, fognak találni olyan holmikat, amiket Int kedvel és örülne neki. Itt elég sok mindent árulnak, szóval tutira találnak valamit, ami tetszeni fog a liget doktorának. Ő is hamar talál valamit, ami elnyeri a tetszését. Vagyis inkább valakit, egy nagyon szép pónit. S együtt nevet fel Lunival, mikor a póni szóba kerül. *
- Nem bizony! Ha megvesszük a pónit, akkor ő az enyém lesz. Majd ha mást nem, kap egy aranyhalat.
* Együtt nevetgélnek szegény doki kárára és tovább haladnak, a póni egyelőre marad a helyén. *
- Nem is tudom Luni, szerintem induljunk el a ház felé, addig is tudok nézelődni. Itt simán el lehet tölteni egy napot; csak még nem tudom, mi az, amit megvennék?
- Én sem igazán ismerek embereket, bár találkoztam párral, amíg ide értem. Apukám nővére mondta mindig, hogy az ember férfiak annyira szeleburdik és feledékenyek. Sok mindent ígérgetnek de szinte semmit sem tartanak be ezekből. Mondjuk. Nem tudom, hogy mire értette ezt, mert anyu mindig csendre intette őt. Vagy engem küldött ki.
* Persze annyira már nem gyerek és tudja azokat a dolgokat, amiket az ő korában tudni illik. De valahogy ez a téma soha sem érdekelte igazán. Más dolgok érdeklik és ha egyszer majd ilyesmire kerül sor, akkor hát legyen úgy. Amikor arról beszélgetnek, hogy a patkányt miként csempésszék haza, és milyen ajándékkal csitítsák le a szöszke doktor, ötletelni kezd. *
- A lókolbászt mondtátok mindketten. Emlékszel, mondta hogy a lovat inkább megkóstolná és lókolbászt kérne belőlük. De úgy vettem észre, szereti a szép színes, feltűnő holmikat és igen, inni is szeret. Meg kísérletezgetni.
* Úgy hiszi, fognak találni olyan holmikat, amiket Int kedvel és örülne neki. Itt elég sok mindent árulnak, szóval tutira találnak valamit, ami tetszeni fog a liget doktorának. Ő is hamar talál valamit, ami elnyeri a tetszését. Vagyis inkább valakit, egy nagyon szép pónit. S együtt nevet fel Lunival, mikor a póni szóba kerül. *
- Nem bizony! Ha megvesszük a pónit, akkor ő az enyém lesz. Majd ha mást nem, kap egy aranyhalat.
* Együtt nevetgélnek szegény doki kárára és tovább haladnak, a póni egyelőre marad a helyén. *
- Nem is tudom Luni, szerintem induljunk el a ház felé, addig is tudok nézelődni. Itt simán el lehet tölteni egy napot; csak még nem tudom, mi az, amit megvennék?
9701. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2022-09-25 16:27:28
Üzenet elküldve: 2022-09-25 16:27:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// A világ nagy kérdései //
*Mindez csak azért van, mert Nilevard talán kissé hamarabb beszél, minthogy végiggondolná a mondókáját. Tanilla pedig van annyira szemfüles, hogy rajta kapja a férfit. Aki ezek után hosszan pirulgat, neki pedig nagyon tetszik ez az egész. Nilevard maga is, bár lehet, hogy nem kifejezetten mackós alkat. Igaz, hogy már páncél nélkül van és így belé karolva egészen kellemes, de még van némi hiányérzete. Azt viszont majd később orvosolja.*
- Jól van, nem mondok ilyeneket. Nehogy elfuss nekem, mert nagyon zavarba hozlak. Most jó így, kettesben.
*Bár a piactér forgatagában nincsenek igazából kettesben, de ez most nem is nagyon fontos. Ez a kis séta önmagában is különleges, hiszen ez is olyasmi, ami régen esett már meg vele. Végül meglelik az árust és ő elsorolja, mit szeretne megkóstolni. Na. Ilyen sem volt már, mióta is? Nilevard elkéri, amiket kérnek és fizet is.*
- Üljünk le? Ne sétáljunk inkább? De, végül is leülhetünk, csak olyan nagy a tömeg itt.
*Kereshetnek egy közeli padot, ahová leülhetnek és megkóstolhatják a finomságokat.*
// A világ nagy kérdései //
*Mindez csak azért van, mert Nilevard talán kissé hamarabb beszél, minthogy végiggondolná a mondókáját. Tanilla pedig van annyira szemfüles, hogy rajta kapja a férfit. Aki ezek után hosszan pirulgat, neki pedig nagyon tetszik ez az egész. Nilevard maga is, bár lehet, hogy nem kifejezetten mackós alkat. Igaz, hogy már páncél nélkül van és így belé karolva egészen kellemes, de még van némi hiányérzete. Azt viszont majd később orvosolja.*
- Jól van, nem mondok ilyeneket. Nehogy elfuss nekem, mert nagyon zavarba hozlak. Most jó így, kettesben.
*Bár a piactér forgatagában nincsenek igazából kettesben, de ez most nem is nagyon fontos. Ez a kis séta önmagában is különleges, hiszen ez is olyasmi, ami régen esett már meg vele. Végül meglelik az árust és ő elsorolja, mit szeretne megkóstolni. Na. Ilyen sem volt már, mióta is? Nilevard elkéri, amiket kérnek és fizet is.*
- Üljünk le? Ne sétáljunk inkább? De, végül is leülhetünk, csak olyan nagy a tömeg itt.
*Kereshetnek egy közeli padot, ahová leülhetnek és megkóstolhatják a finomságokat.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10038-10057