//Nyári forgatag//
// Shelquatin Syn//
*Kérdései újra megválaszolatlanok lesznek. De nem adja fel, a másik hozzászokhatott volna már, hogy nem adja fel olyan könnyen amit tudni akar. De jelenleg úgy gondolja, hogy hallgatás beleegyezés, s a dathirii nem hangzik olyan rosszul, mint a bolond.
Nem csak ő fogja meg a férfi csuklóját, hanem a másik az övé köré, mire a másik csuklón szenderülő sárkánygyík felemeli felét, s fenyegetően hallatja hangját, mintha ráförmedni akarna a férfire. Nem fáj kezének szorítása, de tudja, hogy nehezebben tudna ebből kiszabadulni.
A kérdésre viszont újra csak elmosolyodik, kedvesen, fejét félrehajtva, szemeit becsukva, ahogy a férfira tekint.*
- Ha éles helyzet lenne, megoldanám. *Bíztatja a másikat. Szemeit újra kinyitva újra komolyan tekint a másikra.* - Ritkán használok fegyvert, s akkor is csak ha végszükséges.
*Testhelyzetét átteszi másik lábára, ezt érezheti is a másik, ahogy bőre alatt meghúzódó izmainak vibrálását is, hogy kész bármilyen gyorsan cselekedni is. Akár egy vadászni készülő tigris, ki a fűben meglapulva várja, hogy becserkéssze áldozatát.*
- Az erő még nem jelenti azt, hogy fölényben vagy. *Tudatja a másikkal.* - Ha ügyesebb, vagy gyorsabb vagy, sok kellemetlen csapást betalálhatnék ilyen közel hozzád. Nem csak még egy szabad kezem van, hanem két lábam. S ott rontottad el, hogy azt hiszed csak egy fegyverem van. *Mosolyog továbbra is. Nem hiszi, hogy fölénybe jutott, de mindenképp hiszi, hogy ezzel meglepi a másikat. Nem védtelen, s nem olyan ostoba, hogy csak egy fegyvert viseljen. Mióta eljött otthonról, számtalanszor tapasztalta, hogy szüksége van rájuk.
A hirtelen rántásra nincs felkészülve most. Hiába engedi el hamar, már késő, s némileg előrébb hajol, ahogy magával húzza a kéz. Egyensúlyát elvesztve dől előre. Mivel nem tud már korrigálni helyzetén, tenyerével állítja meg magát. A férfi mellkasán. Alig csak pár másodpercnyi érintkezés az egész, mint rugó úgy pattan vissza egyenesbe a szőkeség, majd vakarja meg zavartan a tarkóját.*
- Bocsi. Úgy tűnik, szeretek nekimenni másoknak. *Magyarázza, mintha az előbbi percek meg sem történtek volna.*
- Igazából elkakaskodhatunk még itt egy darabig, nem hinném, hogy egyről a kettőre jutnánk. *Sóhajtja el magát, miközben fejét lehajtja, majd hirtelen emeli fel, újabb lelkesedéssel Smaragdjaiba.* - De akár megpróbálhatnánk megértetni a másikkal az álláspontját, nem?