Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 508 (10141. - 10160. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
10160. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-08-19 10:44:34
Üzenet elküldve: 2024-08-19 10:44:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Kislány a nagyvárosban //
// Zárás //
* Jóízűen elneveti magát, amikor a lány felfújja a pofazacskóját. Még beszélgethetnének, de az állóvíz kicsit felkavarodik, amikor felismerik a lányt. Innentől kezdve minden olyan gyorsan történik. A kiabáló kufárhoz csatlakozik még több hang. A lány meg mintha számszeríjból lőtték volna ki. A pillanat töredéke alatt ugrik talpra és old sebesen kereket. A fiú csak mosolyog utána, ahogy azok ketten eltűnnek a tömegben. Egy darabig még hallgatja a kiabálást, mire elül. Kényelmesen befejezi az étkezik, mert hát ő nem siet ám sehova. Ha hozzá intéznek szavakat az ügy miatt, csak hárít. Aztán végül maga is talpra áll, hogy tova induljon. A standok között sétálva még nézelődik egy kicsit. Teysus most sem hagyja el. A szeme megakad az egyik kufár portékáin. Hangszerek, de még milyen szép hangszerek. Rég nem volt már rendes hangszere, hiszen a városba jövet mindet, úgymond elhagyta, vagyis inkább otthagyta a társulatnál. Mindegy is ez már a múlt. Mohón pillant végig a felhozatalon. Leginkább a pengetős hangszerek érdeklik, azokból is a mandolinok állnak legközelebb kicsi szívéhez. Többet is a kezébe vesz, hogy kipróbálja a fogásukat, hangjukat. Laikus szemnek talán majdnem egyforma mind, de neki nem. Hiszen nem mindegy, hogy milyen fából készülnek az egyes részei. Sokáig nem kell válogatnia, mivel a szeme megakad az egyiken. Rögtön kezébe is veszi, és a hangszer szinte azonnal bele is simul kis praclijaiba, mint a jó szerető. Meg se kell pengetnie, hogy tudja Ő az igazi. Nem is csalódik benne, amikor lágyan a húrokhoz ér. Jelzi is rögtön, hogy ő lesz. Bár már nem szándékozik más venni, azért nézelődik még egy keveset. Így kerül a kosarába még egy furulya is. Ezeket kifizetve távozik a piacról.*
// Zárás //
* Jóízűen elneveti magát, amikor a lány felfújja a pofazacskóját. Még beszélgethetnének, de az állóvíz kicsit felkavarodik, amikor felismerik a lányt. Innentől kezdve minden olyan gyorsan történik. A kiabáló kufárhoz csatlakozik még több hang. A lány meg mintha számszeríjból lőtték volna ki. A pillanat töredéke alatt ugrik talpra és old sebesen kereket. A fiú csak mosolyog utána, ahogy azok ketten eltűnnek a tömegben. Egy darabig még hallgatja a kiabálást, mire elül. Kényelmesen befejezi az étkezik, mert hát ő nem siet ám sehova. Ha hozzá intéznek szavakat az ügy miatt, csak hárít. Aztán végül maga is talpra áll, hogy tova induljon. A standok között sétálva még nézelődik egy kicsit. Teysus most sem hagyja el. A szeme megakad az egyik kufár portékáin. Hangszerek, de még milyen szép hangszerek. Rég nem volt már rendes hangszere, hiszen a városba jövet mindet, úgymond elhagyta, vagyis inkább otthagyta a társulatnál. Mindegy is ez már a múlt. Mohón pillant végig a felhozatalon. Leginkább a pengetős hangszerek érdeklik, azokból is a mandolinok állnak legközelebb kicsi szívéhez. Többet is a kezébe vesz, hogy kipróbálja a fogásukat, hangjukat. Laikus szemnek talán majdnem egyforma mind, de neki nem. Hiszen nem mindegy, hogy milyen fából készülnek az egyes részei. Sokáig nem kell válogatnia, mivel a szeme megakad az egyiken. Rögtön kezébe is veszi, és a hangszer szinte azonnal bele is simul kis praclijaiba, mint a jó szerető. Meg se kell pengetnie, hogy tudja Ő az igazi. Nem is csalódik benne, amikor lágyan a húrokhoz ér. Jelzi is rögtön, hogy ő lesz. Bár már nem szándékozik más venni, azért nézelődik még egy keveset. Így kerül a kosarába még egy furulya is. Ezeket kifizetve távozik a piacról.*
10159. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-08-15 16:33:23
Üzenet elküldve: 2024-08-15 16:33:23
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Kislány a nagyvárosban //
-Kibeszéled magad? Hogyan?
*Szólal fel, egy falat közben teli szájjal. Lehetséges neki is bátrabban kéne hozzáállnia az itt lévő kétlábúakhoz, mert Alesian nem az első kétlábú lenne akinek a legelső gondolata az volt kergessük meg ezt a leányzót. Tény nem tett a férfi ellen semmit, de ki tudja milyen más okból kergetnék őt, reméli sosem tudja meg.*
-Pedig nem is ijesztőek, amikor ezt csinálják.
*Néz a férfire, majd felfújja két pofazacskóját ami eléggé érdekes képet mutat főleg, hogy a szósz szét van terülve arcocskáján.*
-Az a kedvencem.
*Fejezi be végül a mondatot, majd iránymutatása végén látja a tündér lelkes kérdezősködését odúja felől. Vajon baj lesz e belőle ha még egy ember tudja merre található? Végül is, már két kétlábú látta, és ők nem akarták bántani, illetve a férfi adott neki már valamit amivel megtömheti a hasát, sőt Deresnek is. Olyan érzése támad mintha viszonoznia kellene ezt a szívességet, ha mással nem is, legalább egy kis bizalommal.*
-Ühüm.
*Bólogat maszatos arcával, és már szóra nyitná a száját, mikor Deres morgására és csaholására lesz figyelmes. Rögtön a kutyájára fordítja a fejét, aki már rég befejezett csonton rágódott csupán, viszont most a veszélyforrás felé fordította deres pofáját. No de mire is pontosan, a kufárok ugyebár egymás között nagy cimborák tudnak lenni, és itt sincsen máshogy Arthenior városában. Azok akik megnézték a triót a piacra jövetelükkor, ismerték azokat akiktől Cilia nemrég csent el egy két falatot. Deres pont az egyik ilyen feléjük üvöltöző kereskedőre morog. Cilia amint látja a veszélyforrás pontos helyét, a megmaradt utolsó falatot kiejti kezéből és azonnal futni kezd.*
-Deres hozzám!
*Szól kutyájához, aki azonnal felpattanva kezdi el követni gazdáját. Cilia csupán hátranéz a tündérre, kívánna szólni felé, de se ideje, se szava nincs a tündér jótettéhez irányába. Szíve mélyén csak reméli visszatudja majd fizetni neki jóságát, ha fejben még nem is tudja, hogyan, de érzi hálás Alesiannak ezért az apró kis vendéglátásért. Gyors és sietős léptekkel távozik a piactérről, kirontanak ketten a tömegből, ordibálás és felháborodás hangjai érzékelhetőek oda ahova mennek. Majd, ahogy távolodik el a helyszíntől úgy csendesül el és válik vissza a megszokott tömeg hangos zsongásává.*
-Kibeszéled magad? Hogyan?
*Szólal fel, egy falat közben teli szájjal. Lehetséges neki is bátrabban kéne hozzáállnia az itt lévő kétlábúakhoz, mert Alesian nem az első kétlábú lenne akinek a legelső gondolata az volt kergessük meg ezt a leányzót. Tény nem tett a férfi ellen semmit, de ki tudja milyen más okból kergetnék őt, reméli sosem tudja meg.*
-Pedig nem is ijesztőek, amikor ezt csinálják.
*Néz a férfire, majd felfújja két pofazacskóját ami eléggé érdekes képet mutat főleg, hogy a szósz szét van terülve arcocskáján.*
-Az a kedvencem.
*Fejezi be végül a mondatot, majd iránymutatása végén látja a tündér lelkes kérdezősködését odúja felől. Vajon baj lesz e belőle ha még egy ember tudja merre található? Végül is, már két kétlábú látta, és ők nem akarták bántani, illetve a férfi adott neki már valamit amivel megtömheti a hasát, sőt Deresnek is. Olyan érzése támad mintha viszonoznia kellene ezt a szívességet, ha mással nem is, legalább egy kis bizalommal.*
-Ühüm.
*Bólogat maszatos arcával, és már szóra nyitná a száját, mikor Deres morgására és csaholására lesz figyelmes. Rögtön a kutyájára fordítja a fejét, aki már rég befejezett csonton rágódott csupán, viszont most a veszélyforrás felé fordította deres pofáját. No de mire is pontosan, a kufárok ugyebár egymás között nagy cimborák tudnak lenni, és itt sincsen máshogy Arthenior városában. Azok akik megnézték a triót a piacra jövetelükkor, ismerték azokat akiktől Cilia nemrég csent el egy két falatot. Deres pont az egyik ilyen feléjük üvöltöző kereskedőre morog. Cilia amint látja a veszélyforrás pontos helyét, a megmaradt utolsó falatot kiejti kezéből és azonnal futni kezd.*
-Deres hozzám!
*Szól kutyájához, aki azonnal felpattanva kezdi el követni gazdáját. Cilia csupán hátranéz a tündérre, kívánna szólni felé, de se ideje, se szava nincs a tündér jótettéhez irányába. Szíve mélyén csak reméli visszatudja majd fizetni neki jóságát, ha fejben még nem is tudja, hogyan, de érzi hálás Alesiannak ezért az apró kis vendéglátásért. Gyors és sietős léptekkel távozik a piactérről, kirontanak ketten a tömegből, ordibálás és felháborodás hangjai érzékelhetőek oda ahova mennek. Majd, ahogy távolodik el a helyszíntől úgy csendesül el és válik vissza a megszokott tömeg hangos zsongásává.*
10158. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-08-15 12:59:50
Üzenet elküldve: 2024-08-15 12:59:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Kislány a nagyvárosban //
- Igen, és még baltájuk is van, ami különösen egészségtelen a testemre nézve.* Fűzi hozzá a favágós gondolatmenethez.*
- Azt nem feltétlen mondanám, hogy nem haragsznak, de sok esetben többet nem találkozom velük, ha mégis, akkor vagy kidumálom magam, vagy meglógok.* Rántja meg a vállait. Rég volt már, hogy favágók kergették meg. Talán akkor, amikor még a közösségben élt. Ott meg egy tündér olyan, mint a többi. Elég sok dologról mesél vagy éppen magyaráz, de most nem kap vissza annyi kérdéseket. Vagy nagyon jól magyaráz, vagy csak a lány nem akar többet kérdezni, de nem ezen nem gondolkodik a tündér. Főleg úgy, hogy a békás poénja tetszetős a lány számára is.*
- Én is szeretem őket, régen a mikor kicsi voltam sokszor ijesztegetem vele a lányokat.* Emlékezik vissza azokra a régi szép időkre. Közben még pár részlettel lett gazdagabb, de ez nem sok segítség, hiszen Szikra, kit tudja, talán csak megérzésre egy irányt mutat neki. Aztán csak Teysus tudja biztosra, hogy tényleg arra van vagy sem. Ellenben a jelenlegi lakhelye itt van a közelben, ami valószínűleg komfortosabb, mint az erdő.*
- Új odú? Megnézhetem majd?* Kérdezi, mert őszintén kíváncsi, hogy mit jelent egy szegény lánynak a kényelem.*
- Igen, és még baltájuk is van, ami különösen egészségtelen a testemre nézve.* Fűzi hozzá a favágós gondolatmenethez.*
- Azt nem feltétlen mondanám, hogy nem haragsznak, de sok esetben többet nem találkozom velük, ha mégis, akkor vagy kidumálom magam, vagy meglógok.* Rántja meg a vállait. Rég volt már, hogy favágók kergették meg. Talán akkor, amikor még a közösségben élt. Ott meg egy tündér olyan, mint a többi. Elég sok dologról mesél vagy éppen magyaráz, de most nem kap vissza annyi kérdéseket. Vagy nagyon jól magyaráz, vagy csak a lány nem akar többet kérdezni, de nem ezen nem gondolkodik a tündér. Főleg úgy, hogy a békás poénja tetszetős a lány számára is.*
- Én is szeretem őket, régen a mikor kicsi voltam sokszor ijesztegetem vele a lányokat.* Emlékezik vissza azokra a régi szép időkre. Közben még pár részlettel lett gazdagabb, de ez nem sok segítség, hiszen Szikra, kit tudja, talán csak megérzésre egy irányt mutat neki. Aztán csak Teysus tudja biztosra, hogy tényleg arra van vagy sem. Ellenben a jelenlegi lakhelye itt van a közelben, ami valószínűleg komfortosabb, mint az erdő.*
- Új odú? Megnézhetem majd?* Kérdezi, mert őszintén kíváncsi, hogy mit jelent egy szegény lánynak a kényelem.*
10157. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-08-14 13:40:49
Üzenet elküldve: 2024-08-14 13:40:49
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Kislány a nagyvárosban //
*Mesehős, cseng a fülében a szó, ami sejtet számara valamit kis buksija legsötétebb sarkában. De mégis micsoda, vagy épp kicsoda is egy mesehős, nem igazán jön rá, de biztos abban ő maga távol áll ettől a fogalomtól, egy mesehős biztos nem bujkál gyáván bokrok és öreg fák odvaiban, nap mint nap épp eleséget keresve, hogy ne korogjon éhesen a gyomra. Nem éppen valami hősies. Hősies? Vágódik a szó fejében egy újabb képet formálva szeme előtt. De oly homályos, mintha egy ködös rét kellős közepén állna. Elidőzik a gondolaton egy picit, miközben újra harap, egyre mohóbban, ahogy hűl a cipó, a töltelék kezd szépen maszatolódni szája körül. Nem úgy tűnik mintha zavartatná magát.*
-Haragosak nagyon.
*Teszi hozzá röviden, ódzkodik a favágók gondolatától is, nincs velük sok jó emléke a közelmúltban. A nagy éles baltáikkal, nagy termetükkel mindig is ijesztőek voltak számára.*
-És már nem haragszanak rád? Vagy még keresnek?
*Dönti el maszatos arcát oldalasan érdeklődően, hiszen őt sokszor keresték a favágók, csak mindig elbújt előlük, lehet a Tündér is így tesz azóta is. Csak tudná mi is az az ékszer, csók, vagy feleség, de már kezd így is szégyenérzete kerekedni, már ha kitudná ezt fejezni. De inkább csak azt érzi nem akar ezekre a szavakra már rákérdezni, hisz Teysusra is megkapta a választ, miszerint jobb istent nem is kívánhat magának a férfi, annak magyarázatához csak bólogat mintha megértette volna, de valójában az étellel jobban el van foglalva. De amikor a békás történetet meghallja, felkuncog, sanda kis mosoly kerekedik foltos arcára.*
-Szeretem a békákat, szépen énekelnek sötétben.
*Mondja el egyszerű véleményét. A város nevének kijavításában ismételten csak bólogat.*
-Arthenior. Ühüm.
*A származásának helyével kapcsolatosan, elgondolkodik egy picit, kis ujját állára teszi.*
-Messze innen, úúúúgy arra talán.
*Mutat el emlékezetből egy irányba amit annak vél az erdő mélyebb pontjaira vezethet.*
-De az új odúnk is kényelmes már, itt van nem messze.
*Mondja el büszkén, hiszen tény és való mióta megérkezett és rátalált arra az elhagyatott pincére, egész kényelmessé tette már. Legalább is saját maga számára.*
*Mesehős, cseng a fülében a szó, ami sejtet számara valamit kis buksija legsötétebb sarkában. De mégis micsoda, vagy épp kicsoda is egy mesehős, nem igazán jön rá, de biztos abban ő maga távol áll ettől a fogalomtól, egy mesehős biztos nem bujkál gyáván bokrok és öreg fák odvaiban, nap mint nap épp eleséget keresve, hogy ne korogjon éhesen a gyomra. Nem éppen valami hősies. Hősies? Vágódik a szó fejében egy újabb képet formálva szeme előtt. De oly homályos, mintha egy ködös rét kellős közepén állna. Elidőzik a gondolaton egy picit, miközben újra harap, egyre mohóbban, ahogy hűl a cipó, a töltelék kezd szépen maszatolódni szája körül. Nem úgy tűnik mintha zavartatná magát.*
-Haragosak nagyon.
*Teszi hozzá röviden, ódzkodik a favágók gondolatától is, nincs velük sok jó emléke a közelmúltban. A nagy éles baltáikkal, nagy termetükkel mindig is ijesztőek voltak számára.*
-És már nem haragszanak rád? Vagy még keresnek?
*Dönti el maszatos arcát oldalasan érdeklődően, hiszen őt sokszor keresték a favágók, csak mindig elbújt előlük, lehet a Tündér is így tesz azóta is. Csak tudná mi is az az ékszer, csók, vagy feleség, de már kezd így is szégyenérzete kerekedni, már ha kitudná ezt fejezni. De inkább csak azt érzi nem akar ezekre a szavakra már rákérdezni, hisz Teysusra is megkapta a választ, miszerint jobb istent nem is kívánhat magának a férfi, annak magyarázatához csak bólogat mintha megértette volna, de valójában az étellel jobban el van foglalva. De amikor a békás történetet meghallja, felkuncog, sanda kis mosoly kerekedik foltos arcára.*
-Szeretem a békákat, szépen énekelnek sötétben.
*Mondja el egyszerű véleményét. A város nevének kijavításában ismételten csak bólogat.*
-Arthenior. Ühüm.
*A származásának helyével kapcsolatosan, elgondolkodik egy picit, kis ujját állára teszi.*
-Messze innen, úúúúgy arra talán.
*Mutat el emlékezetből egy irányba amit annak vél az erdő mélyebb pontjaira vezethet.*
-De az új odúnk is kényelmes már, itt van nem messze.
*Mondja el büszkén, hiszen tény és való mióta megérkezett és rátalált arra az elhagyatott pincére, egész kényelmessé tette már. Legalább is saját maga számára.*
10156. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-08-13 20:07:41
Üzenet elküldve: 2024-08-13 20:07:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Kislány a nagyvárosban //
- Az, mesehős.* Erősít rá, majd várja, hogy emésztegesse a hallottakat a lány. Egy pici időbe bele telik, mire levon ebből némi konklúziót. Nem lehetett egyszerű a lány élete, ahogy meséli elég sokan megnézik és nem azért mert, olyan lenyűgöző hős lenne. Sőt nagyon valószínű, hogy egy része a nézelődőknek inkább a kutya miatt teszi ezt.*
- A fa döntögetőket felénk se szerették, cserébe ők se szerettek minket.* Csatlakozik be, így a lány is hallhatja, hogy bizony a favágók közös ellenségeknek számítanak. Újfent megemlíti Teysus nevét, mire visszakérdez a lány. Nem is ússza meg némi magyarázás nélkül, mert hát Alesian csak valamiféle papjának tartja magát.*
- Igen Ő, a függetlenség istene, avagy A Szabad. Tökéletes istenség egy magamfajtának.* Ezzel be is fejezte a magyarázást, mert hát javarészt úgyse érti meg a gyermek, amit mondd, de talán arra elég ez, hogy később még emlékezzen istenére.*
- Hogy én? Hát persze, hogy vettem el. Ékszert, csókot, feleséget. Tudod hányszor kergettek már meg? Agyon akartak csapni, megverni, kitépni a szárnyacskáim.* Kuncog, miközben sorolja a lopásait.*
- De van amikor csak azért kergetnek meg, mert valakiből csúfot űztem, vagy megtréfáltam.* Napestig sorolhatná a sok szép csíntevéses emlékét.*
- Képzeld egyszer valakinek békát csempésztem az italába. Amikor inni akart akkor ugrott ki belőle.* Ez az egyik legjobb poénja volt a sok közzül.*
- Arthenior, de jó lesz az. Na én amúgy pont onnan származom. Hát gyalog elmenni tényleg elég messze van ilyen rövid lábúaknak, mint mi. Én mondjuk szekérrel járok álltalában, úgy valami gyorsabb, meg kényelmesebb.* Meséli el saját utazási szokásait, mintha kérdezte volna bárki.*
- Egyszer szívesen megnézném azt a helyet, ahonnan jöttél, talán majd ha van kedved megmutathatnád.* Ajánlja fel neki ezt, mert szívesen megnézné a helyet, hátha valamit megtudna még, de nem fogja most rögtön arra kérni, hogy menjen vissza az erdőbe, amikor három napja jött meg onnan.*
- Az, mesehős.* Erősít rá, majd várja, hogy emésztegesse a hallottakat a lány. Egy pici időbe bele telik, mire levon ebből némi konklúziót. Nem lehetett egyszerű a lány élete, ahogy meséli elég sokan megnézik és nem azért mert, olyan lenyűgöző hős lenne. Sőt nagyon valószínű, hogy egy része a nézelődőknek inkább a kutya miatt teszi ezt.*
- A fa döntögetőket felénk se szerették, cserébe ők se szerettek minket.* Csatlakozik be, így a lány is hallhatja, hogy bizony a favágók közös ellenségeknek számítanak. Újfent megemlíti Teysus nevét, mire visszakérdez a lány. Nem is ússza meg némi magyarázás nélkül, mert hát Alesian csak valamiféle papjának tartja magát.*
- Igen Ő, a függetlenség istene, avagy A Szabad. Tökéletes istenség egy magamfajtának.* Ezzel be is fejezte a magyarázást, mert hát javarészt úgyse érti meg a gyermek, amit mondd, de talán arra elég ez, hogy később még emlékezzen istenére.*
- Hogy én? Hát persze, hogy vettem el. Ékszert, csókot, feleséget. Tudod hányszor kergettek már meg? Agyon akartak csapni, megverni, kitépni a szárnyacskáim.* Kuncog, miközben sorolja a lopásait.*
- De van amikor csak azért kergetnek meg, mert valakiből csúfot űztem, vagy megtréfáltam.* Napestig sorolhatná a sok szép csíntevéses emlékét.*
- Képzeld egyszer valakinek békát csempésztem az italába. Amikor inni akart akkor ugrott ki belőle.* Ez az egyik legjobb poénja volt a sok közzül.*
- Arthenior, de jó lesz az. Na én amúgy pont onnan származom. Hát gyalog elmenni tényleg elég messze van ilyen rövid lábúaknak, mint mi. Én mondjuk szekérrel járok álltalában, úgy valami gyorsabb, meg kényelmesebb.* Meséli el saját utazási szokásait, mintha kérdezte volna bárki.*
- Egyszer szívesen megnézném azt a helyet, ahonnan jöttél, talán majd ha van kedved megmutathatnád.* Ajánlja fel neki ezt, mert szívesen megnézné a helyet, hátha valamit megtudna még, de nem fogja most rögtön arra kérni, hogy menjen vissza az erdőbe, amikor három napja jött meg onnan.*
10155. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-08-13 19:17:31
Üzenet elküldve: 2024-08-13 19:17:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1330
OOC üzenetek: 239
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1330
OOC üzenetek: 239
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
*Nem is meglepő, hogy nem merték őket együtt beengedni az öltözőfülkébe. Amint kiérnek az üzletből máris bújnak egymáshoz és egyelőre csak a szemeikkel, de falják is a másikat. Azon a doki mindenképp túl van már, hogy a szavak jelentésével foglalkozzon. Melyikük a kincs? Kit érdekel ha ilyen vágyakozva néz rá a lány. Nem is szégyelli tovább hergelni a másikat egy alattomos támadással. Hogy miképp reagál majd rá nem sejti, lehet hogy tovább bíbelődik még kicsit a csomagokkal, köt még pár csomót rájuk akkor is ha nem is kell. Hát nem. Nem csalódik hisz hallja, hogy elérte a célját, de a hatás az, hogy a félvér még kevésbé késlekedne a ló leadásával. A doki nem bírja ki, hogy ne simítson végig a lány arcán, hüvelykjét egészen azokig a csábító ajkakig vezetve. Mosolyában a várakozás izgalma és a vágy egyaránt jelen van.*
-Vezess akkor édes Mai.
*Nem is meglepő, hogy nem merték őket együtt beengedni az öltözőfülkébe. Amint kiérnek az üzletből máris bújnak egymáshoz és egyelőre csak a szemeikkel, de falják is a másikat. Azon a doki mindenképp túl van már, hogy a szavak jelentésével foglalkozzon. Melyikük a kincs? Kit érdekel ha ilyen vágyakozva néz rá a lány. Nem is szégyelli tovább hergelni a másikat egy alattomos támadással. Hogy miképp reagál majd rá nem sejti, lehet hogy tovább bíbelődik még kicsit a csomagokkal, köt még pár csomót rájuk akkor is ha nem is kell. Hát nem. Nem csalódik hisz hallja, hogy elérte a célját, de a hatás az, hogy a félvér még kevésbé késlekedne a ló leadásával. A doki nem bírja ki, hogy ne simítson végig a lány arcán, hüvelykjét egészen azokig a csábító ajkakig vezetve. Mosolyában a várakozás izgalma és a vágy egyaránt jelen van.*
-Vezess akkor édes Mai.
10154. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-08-13 16:07:38
Üzenet elküldve: 2024-08-13 16:07:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 540
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 540
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
*Bármeddig el tudott volna lenni abban a csodaországban, ami másnak csak egy üzlet, de ahogy nézi az elfet, vagy inkább ahogy egymásra néznek, a mérleg nyelve valahogy mégis felé dől. Nem is kíván sokkal többet időzni annál, mint amennyit kell. Bármikor visszajöhet, az a szőke pedig nincs itt bármikor. Talán kevésbé lenne meg a varázsa is, ha sűrűn látná. Bár egy jó ideig biztos azt sem unná meg.
Ő sem rest magához vonni így már csak gondolni sem tud ruhákra egyáltalán... Nincs is más, csak a zöldek, és a szavak, amiket kiejt a szájával, amiből azt sem bánná, ha csak hazugságok dőlnének. Most egyáltalán nem érdekli semmi más, pedig nem híres róla, hogy bárki is megzavarná a fejét. *
- Milyen szerencse, hogy nem is kell. Szeretem a piacot, mindig lehet valami... kincsre bukkanni.
*Hogy ezt magára érti-e, vagy a másikra, az teljesen mindegy, mert egymás számára úgy tűnik most azok. A többi pedig senkit nem érdekel. Meg is fordul, hogy a csomagokat rá tudja erősíteni a már így is jól felszerelt lóra, de a művelet sokkal könnyebb lenne, ha ádáz módon nem támadták volna meg hátulról. Mondjuk ilyen kellemes érzések közepette sem pakolt még. Elég nehéz közben koncentrálni, hogy ne essen le minden, de hozzá is éppen úgy simuljon, hogy érezze, amit érezni szeretne. A csókok nyomán gerince mentén felszökik a kellemes hideg, még a levegő is elakad annak hevében. De a művelet sikerül, nem is vacakolhat sokáig, mert már nagyon menne... Meg is fordul végül, így is túl sokáig nézett másra a szemek helyett.*
- Annak a lónak pihenésre van szüksége... Szerintem induljunk.
*Húzódik a vigyor végig húsos ajkán. Mindketten tudhatják, hogy egyáltalán nem a hátas sorsa érdekli leginkább, csak hogy végre nyelje el őket a szoba. Bár nem szívesen időzne ott sokáig, de... nem ma van a napja az észérveknek és józan gondolatoknak.*
*Bármeddig el tudott volna lenni abban a csodaországban, ami másnak csak egy üzlet, de ahogy nézi az elfet, vagy inkább ahogy egymásra néznek, a mérleg nyelve valahogy mégis felé dől. Nem is kíván sokkal többet időzni annál, mint amennyit kell. Bármikor visszajöhet, az a szőke pedig nincs itt bármikor. Talán kevésbé lenne meg a varázsa is, ha sűrűn látná. Bár egy jó ideig biztos azt sem unná meg.
Ő sem rest magához vonni így már csak gondolni sem tud ruhákra egyáltalán... Nincs is más, csak a zöldek, és a szavak, amiket kiejt a szájával, amiből azt sem bánná, ha csak hazugságok dőlnének. Most egyáltalán nem érdekli semmi más, pedig nem híres róla, hogy bárki is megzavarná a fejét. *
- Milyen szerencse, hogy nem is kell. Szeretem a piacot, mindig lehet valami... kincsre bukkanni.
*Hogy ezt magára érti-e, vagy a másikra, az teljesen mindegy, mert egymás számára úgy tűnik most azok. A többi pedig senkit nem érdekel. Meg is fordul, hogy a csomagokat rá tudja erősíteni a már így is jól felszerelt lóra, de a művelet sokkal könnyebb lenne, ha ádáz módon nem támadták volna meg hátulról. Mondjuk ilyen kellemes érzések közepette sem pakolt még. Elég nehéz közben koncentrálni, hogy ne essen le minden, de hozzá is éppen úgy simuljon, hogy érezze, amit érezni szeretne. A csókok nyomán gerince mentén felszökik a kellemes hideg, még a levegő is elakad annak hevében. De a művelet sikerül, nem is vacakolhat sokáig, mert már nagyon menne... Meg is fordul végül, így is túl sokáig nézett másra a szemek helyett.*
- Annak a lónak pihenésre van szüksége... Szerintem induljunk.
*Húzódik a vigyor végig húsos ajkán. Mindketten tudhatják, hogy egyáltalán nem a hátas sorsa érdekli leginkább, csak hogy végre nyelje el őket a szoba. Bár nem szívesen időzne ott sokáig, de... nem ma van a napja az észérveknek és józan gondolatoknak.*
10153. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-08-13 09:38:57
Üzenet elküldve: 2024-08-13 09:38:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1330
OOC üzenetek: 239
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1330
OOC üzenetek: 239
Játékstílus: Megfontolt
//A Köpeny//
*Megkapja a várt bókot a másiktól úgyhogy elégedett lehet. A kikötőben kissé megropogtatott egójának szüksége van erre. Ki lesznek fizetve a ruhák és távozhatnak. Hogy nem csak a félvér az egyetlen akit hajt a vére, azt tökéletesen jelzi, hogy amint zárult mögöttük a szabó ajtaja az övével együtt abban a pillanatban csúszik az elf keze is a lány csípőjére és húzza kissé közelebb is magához. Zöldjeit a kékekbe fúrja és közelebb is hajol a másik arcához.*
-Tudod szeretem a szépet. Nem tudok neki ellenállni. Ezeket felkötnéd a ló hátára?
*Villan tekintete a csonka kezén egyensúlyozott dobozokra. Ha a lány segít ebben akkor rögtön megbizonyosodhat róla, hogy a férfi nem túlzott. Sem most, sem pedig mikor a ruhát dicsérte. Ugyanis míg a ő a csomagokkal foglalkozna az elf mögé lépne, finoman félresöpörné a haját és a hátától indulva a nyakáig, apró csókokkal halmozná el a lányt. A türelem sose volt a férfi erénye. Csak kivételes helyzetekben. Ez nem az.*
*Megkapja a várt bókot a másiktól úgyhogy elégedett lehet. A kikötőben kissé megropogtatott egójának szüksége van erre. Ki lesznek fizetve a ruhák és távozhatnak. Hogy nem csak a félvér az egyetlen akit hajt a vére, azt tökéletesen jelzi, hogy amint zárult mögöttük a szabó ajtaja az övével együtt abban a pillanatban csúszik az elf keze is a lány csípőjére és húzza kissé közelebb is magához. Zöldjeit a kékekbe fúrja és közelebb is hajol a másik arcához.*
-Tudod szeretem a szépet. Nem tudok neki ellenállni. Ezeket felkötnéd a ló hátára?
*Villan tekintete a csonka kezén egyensúlyozott dobozokra. Ha a lány segít ebben akkor rögtön megbizonyosodhat róla, hogy a férfi nem túlzott. Sem most, sem pedig mikor a ruhát dicsérte. Ugyanis míg a ő a csomagokkal foglalkozna az elf mögé lépne, finoman félresöpörné a haját és a hátától indulva a nyakáig, apró csókokkal halmozná el a lányt. A türelem sose volt a férfi erénye. Csak kivételes helyzetekben. Ez nem az.*
10152. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-08-12 20:24:15
Üzenet elküldve: 2024-08-12 20:24:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 540
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 540
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A Köpeny//
*Sokáig nem tetszeleghet a dokinak abban az új fekete ruhában, amit szinte ráöntöttek. De ami késik, nem múlik, mégsem gondolná, hogy abban megy ki innen, amit éppen vásárolt. Nincs rászorulva, hogy erre szükség legyen, na meg a piros is éppen eléggé tetszett az efnek, legalábbis azt mondta. A szavak mit sem érnek, a tekintete annál többet.
Nagy szerencséje van az öregasszonynak, hogy nem hallotta tőle ismét a szitokszót. Nem tud olyasmire vágyni, amit annyira aljas módon akartak ráerőltetni, csak hogy ne a család gondja legyen. Talán soha nem is fog. De a derekáról hiányzó kar érzete azért lelohasztja a vigyort néhány másodpercre, de hamar visszakúszik, hiszen van még a napból bőven. Nem gondol arra, hogy az után mi vár rá, mert túl sok a feladat, amivel elkezdene azonnal megbirkózni fejben.
Kilép végül újra a leplek alól és közel lép a férfihez. Várja, hogy végre magára öltse a köpenyt, s ahogy látja rajta egészen elégedett. Van benne egy kis része és még csak közölni sem kellett, hogy szűkítsenek rajta, mert nem egy zsebes-gombos zsákot kíván nézegetni azon a hosszúéletűn. Nem mintha majd sűrűn látná benne. Elismerően bólogat, a kérdésre pedig kacér mosoly villan. Azt, hogy mire gondol nem mondja ki, nem biztos, hogy a vénlány fülének való, még a végén álmatlan éjszakát okozna a kijelentésével és fantáziájával. Hadd legyen az csak az övé, a szabó pedig álmodjon tűkkel és cérnákkal. Ettől még hálás neki, hogy olyan szép költeményt varrt kifejezetten neki. Mert bárki bármit mondjon, neki készült.*
- Remek? Több, mint az. Nagyon jól festesz benne. Szép munka, köszönjük Asszonyom.
*A szemek csillogásának maradékát azért megkapja ő is. A ruhák már elcsomagolva ők pedig mehetnek végre. Az elköszönés után alig, hogy kilépnek az ajtón, a szabad keze végigfut a szőke oldalán, egészen a hátáig simítja, maga felé kívánja vonni egy kicsit. Nem akarja már sokkal tovább bírni. Felnéz rá és csak akkor szólal meg.*
- Nem tudtam, hogy ilyen nagyvonalú vagy. Köszönöm... Doki.
*Lévén a nevét még most sem tudja, hiába csengette ki az aranyakat. Már mulattatja a dolog. Csak tűnjenek el végre innen.*
*Sokáig nem tetszeleghet a dokinak abban az új fekete ruhában, amit szinte ráöntöttek. De ami késik, nem múlik, mégsem gondolná, hogy abban megy ki innen, amit éppen vásárolt. Nincs rászorulva, hogy erre szükség legyen, na meg a piros is éppen eléggé tetszett az efnek, legalábbis azt mondta. A szavak mit sem érnek, a tekintete annál többet.
Nagy szerencséje van az öregasszonynak, hogy nem hallotta tőle ismét a szitokszót. Nem tud olyasmire vágyni, amit annyira aljas módon akartak ráerőltetni, csak hogy ne a család gondja legyen. Talán soha nem is fog. De a derekáról hiányzó kar érzete azért lelohasztja a vigyort néhány másodpercre, de hamar visszakúszik, hiszen van még a napból bőven. Nem gondol arra, hogy az után mi vár rá, mert túl sok a feladat, amivel elkezdene azonnal megbirkózni fejben.
Kilép végül újra a leplek alól és közel lép a férfihez. Várja, hogy végre magára öltse a köpenyt, s ahogy látja rajta egészen elégedett. Van benne egy kis része és még csak közölni sem kellett, hogy szűkítsenek rajta, mert nem egy zsebes-gombos zsákot kíván nézegetni azon a hosszúéletűn. Nem mintha majd sűrűn látná benne. Elismerően bólogat, a kérdésre pedig kacér mosoly villan. Azt, hogy mire gondol nem mondja ki, nem biztos, hogy a vénlány fülének való, még a végén álmatlan éjszakát okozna a kijelentésével és fantáziájával. Hadd legyen az csak az övé, a szabó pedig álmodjon tűkkel és cérnákkal. Ettől még hálás neki, hogy olyan szép költeményt varrt kifejezetten neki. Mert bárki bármit mondjon, neki készült.*
- Remek? Több, mint az. Nagyon jól festesz benne. Szép munka, köszönjük Asszonyom.
*A szemek csillogásának maradékát azért megkapja ő is. A ruhák már elcsomagolva ők pedig mehetnek végre. Az elköszönés után alig, hogy kilépnek az ajtón, a szabad keze végigfut a szőke oldalán, egészen a hátáig simítja, maga felé kívánja vonni egy kicsit. Nem akarja már sokkal tovább bírni. Felnéz rá és csak akkor szólal meg.*
- Nem tudtam, hogy ilyen nagyvonalú vagy. Köszönöm... Doki.
*Lévén a nevét még most sem tudja, hiába csengette ki az aranyakat. Már mulattatja a dolog. Csak tűnjenek el végre innen.*
10151. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-08-12 19:43:47
Üzenet elküldve: 2024-08-12 19:43:47
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Kislány a nagyvárosban //
*Egyszer talán majd megfejti miképpen okozza ezeket a füst karikákat, de tény ez nem a mai nap folyamán fog kiderülni. Épp nem is a gyanú keltésről van éppen szó, de inkább, ahogy kezdi felfogni a városban élők szokásait, itt mindenki ad mindenkinek valamit, valamiért cserébe. Illetve senki sem szereti ha anélkül vesznek el, hogy nem kapnak cserébe semmit. Kérdése teljesen jogosan hangozhat azoknak akiknek nincs felé hátsó szándéka.*
-Mesehős?
*Elkezdi végigmérni magát és Derest, maga a szó is dereng még a fülében, régen hallotta ezt már. Könyvek illata csapja meg az orrát egy pillanatra. De lehet, hogy csak képzeli? Vagy az ismételt fejsajgás ami ezt kikelti belőle? Meg is vakarja kicsit buksiját ott ahol fájdalmat érzi, ami rögvest el is múlik.*
-Azt tudom, sokan néznek meg itt. A kőodúk között pedig még többen. Azok akik a fákat döntik sem kedveltek sosem.
*Magyarázza el gyermeki egyszerűséggel, hangjában nem igazán érezhető a sajnálat vagy a megbánás, pusztán az, hogy ez történt meg vele.*
-Teysus?
*Teszi fel ismét a kérdést, inkább ismét a név nem ismerete amiért csak úgy kiszökik a száján, nem igazán vár rá választ, inkább csak hangosan gondolkodik.*
-Milyen komisz dolgot? Te is vettél el valamit sárga karika adás nélkül? Velem most sok jó történt. Mióta hármat aludtam csak hárman kergettek meg. Az erdőben ez többször megtörtént.
*Meséli el az ő helyzetét, de a kérdésére várja a választ kíváncsi tekintettel.*
-Messze, sokat kell aludni, hogy odaérj. Néhány alvás óta vagyunk mi is Deressel.. Arthineor? Igen. Nem.. Artenor Környékén.
*A város nevét még nem igazán szokta meg.*
*Egyszer talán majd megfejti miképpen okozza ezeket a füst karikákat, de tény ez nem a mai nap folyamán fog kiderülni. Épp nem is a gyanú keltésről van éppen szó, de inkább, ahogy kezdi felfogni a városban élők szokásait, itt mindenki ad mindenkinek valamit, valamiért cserébe. Illetve senki sem szereti ha anélkül vesznek el, hogy nem kapnak cserébe semmit. Kérdése teljesen jogosan hangozhat azoknak akiknek nincs felé hátsó szándéka.*
-Mesehős?
*Elkezdi végigmérni magát és Derest, maga a szó is dereng még a fülében, régen hallotta ezt már. Könyvek illata csapja meg az orrát egy pillanatra. De lehet, hogy csak képzeli? Vagy az ismételt fejsajgás ami ezt kikelti belőle? Meg is vakarja kicsit buksiját ott ahol fájdalmat érzi, ami rögvest el is múlik.*
-Azt tudom, sokan néznek meg itt. A kőodúk között pedig még többen. Azok akik a fákat döntik sem kedveltek sosem.
*Magyarázza el gyermeki egyszerűséggel, hangjában nem igazán érezhető a sajnálat vagy a megbánás, pusztán az, hogy ez történt meg vele.*
-Teysus?
*Teszi fel ismét a kérdést, inkább ismét a név nem ismerete amiért csak úgy kiszökik a száján, nem igazán vár rá választ, inkább csak hangosan gondolkodik.*
-Milyen komisz dolgot? Te is vettél el valamit sárga karika adás nélkül? Velem most sok jó történt. Mióta hármat aludtam csak hárman kergettek meg. Az erdőben ez többször megtörtént.
*Meséli el az ő helyzetét, de a kérdésére várja a választ kíváncsi tekintettel.*
-Messze, sokat kell aludni, hogy odaérj. Néhány alvás óta vagyunk mi is Deressel.. Arthineor? Igen. Nem.. Artenor Környékén.
*A város nevét még nem igazán szokta meg.*
10150. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-08-12 19:19:11
Üzenet elküldve: 2024-08-12 19:19:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1330
OOC üzenetek: 239
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1330
OOC üzenetek: 239
Játékstílus: Megfontolt
//A Köpeny//
*A doki nem túloz a ruhával kapcsolatban. Ez látszik a szemein is és azon ahogy ő is átöleli a lány derekát. Nem meglepő, hogy a vaksi nyanyának is egyértelmű mi van kettejük között. És mi történne ha a függöny mögött magukra maradnának. Ezért is olyan szomorú, hogy megint elválnak egy ruhavisszavétel erejéig és a doki magára marad a vénasszonnyal. Az esküvő témáját finoman elvicceli a férfi. Annyira van távol attól, hogy belegondolni is rossz. Az igazat megvallva számára nem is jelent semmit maga az esküvő mind szertartás, mind maga a fogadalom. Egy kapcsolatban nem a hangzatos szavak vagy az ígéretek számítanak. Ő is hazudik mindenkinek. Meg volt már házas asszonnyal is. Nem jelent ez semmit. Mikor a félvér végez az öltözéssel, a húsos lány is befejezi a doki köpenyét. Az elf fel is próbálja hisz látatlanban nem ad ki pénzt. Kényelmes. Begombolva se szűk. Tud benne mozogni. A zsebek jó helyen vannak. És a köpeny alja, ami követi a mozgását kimondottan tetszik neki bár ezt nem fejti ki hangosan.*
-Remek.*Állapítja meg.*Remek?
*Kérdez rá a kék szeműtől is akinek közben eltették a ruháját. Bár a válasz egyértelmű. Tudja ő is csak mégis szeretné hallani is. Ha megbeszéltek mindent akkor leveszi a köpenyeket és el lehet tenni azokat, majd rátérni a mocskos anyagiakra. Rossz belegondolni, hogy azért a pénzért amit a doki így elszór mennyit dolgozhattak a sellőházban a lányok. Úgy kell nekik! A pulthoz menve leszámolja a 400 aranyat rá.
Közben hangosan számol és maga is kis tornyocskákat épít. Véletlenül se szeretne többet adni. Amúgy is ivott már vele a mama. Nincs szüksége borravalóra. Ezek után távozhatnak is a lovukhoz. Vagyis a doki kölcsönlovához.*
*A doki nem túloz a ruhával kapcsolatban. Ez látszik a szemein is és azon ahogy ő is átöleli a lány derekát. Nem meglepő, hogy a vaksi nyanyának is egyértelmű mi van kettejük között. És mi történne ha a függöny mögött magukra maradnának. Ezért is olyan szomorú, hogy megint elválnak egy ruhavisszavétel erejéig és a doki magára marad a vénasszonnyal. Az esküvő témáját finoman elvicceli a férfi. Annyira van távol attól, hogy belegondolni is rossz. Az igazat megvallva számára nem is jelent semmit maga az esküvő mind szertartás, mind maga a fogadalom. Egy kapcsolatban nem a hangzatos szavak vagy az ígéretek számítanak. Ő is hazudik mindenkinek. Meg volt már házas asszonnyal is. Nem jelent ez semmit. Mikor a félvér végez az öltözéssel, a húsos lány is befejezi a doki köpenyét. Az elf fel is próbálja hisz látatlanban nem ad ki pénzt. Kényelmes. Begombolva se szűk. Tud benne mozogni. A zsebek jó helyen vannak. És a köpeny alja, ami követi a mozgását kimondottan tetszik neki bár ezt nem fejti ki hangosan.*
-Remek.*Állapítja meg.*Remek?
*Kérdez rá a kék szeműtől is akinek közben eltették a ruháját. Bár a válasz egyértelmű. Tudja ő is csak mégis szeretné hallani is. Ha megbeszéltek mindent akkor leveszi a köpenyeket és el lehet tenni azokat, majd rátérni a mocskos anyagiakra. Rossz belegondolni, hogy azért a pénzért amit a doki így elszór mennyit dolgozhattak a sellőházban a lányok. Úgy kell nekik! A pulthoz menve leszámolja a 400 aranyat rá.
Közben hangosan számol és maga is kis tornyocskákat épít. Véletlenül se szeretne többet adni. Amúgy is ivott már vele a mama. Nincs szüksége borravalóra. Ezek után távozhatnak is a lovukhoz. Vagyis a doki kölcsönlovához.*
10149. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-08-12 19:18:33
Üzenet elküldve: 2024-08-12 19:18:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Kislány a nagyvárosban //
* A forró falat nem tántoríthat el egy éhes pocakot. Szikra sokkal taktikusabban kezdi el befalni az ételét, miközben folyik a csevej, amiből csak minimális információhoz a jut a tündér. Ellenben a gyanúsan sok jó cselekedete Cilia felé, enyhe gyanút kelt a lányban. Kérdésére amolyan semmit mondó választ ad, legalábbis így tűnhet. A helyzet oldása képen úgy dönt kicsit megtréfálja kis társát. Kis varázslata jól működik, így néhány füstkarikával ajándékozza meg az elfet. Az meg erősen próbálkozik leutánozni azt, de nem jön rá a fiú trükkjére. Alesian nem állhatja, hogy ne nevessen fel jóízűen.*
- Ha majd nősz még egy kicsit biztosan megtanulod, ezt hogyan kell csinálni. De visszatérve, olyan vagy, mint egy mesehős. Titokzatos múltú, van egy nagy kutyád, és érdekes megjelenésed. * Igyekszik úgy fogalmazni, hogy talán egy gyerek is felfogja, bár mint kiderült, a lány nem tartja magát furcsának, sőt talán a tündér lehetne furcsa az ő szemében.*
- Na, de komolyan, ne aggódj! Nem kell megadnod nekem semmit. Teysus tanai szerint amúgyis egyensúlyba kell hozni az életem. Tudod tettem pár komisz dolgot nemrég, szóval most tennem kéne pár jót is. Ahogy nézem rád is rád fért már egy kis jó a sok rossz után.* Indoklásban nagyon is jó, bár egy gyermek számára ez csak egy halom sületlenség, de ezeket inkább magának mondja. Az evésben le van már egy kicsit maradva, mert üresen jár a szája. Igyekszik bepótolni az elmaradást, mielőtt kehülne teljesen az étele.*
- Amúgy arra emlékszel, hogy az erdőben merre ébredtél fel? Itt nevelkedtem a környező erdőkben, talán felismerem a helyet.* Mondja neki, bár az esély kicsi lehet, hogy bármit hozzá tudjon tenni a lányhoz, de nem nulla.*
* A forró falat nem tántoríthat el egy éhes pocakot. Szikra sokkal taktikusabban kezdi el befalni az ételét, miközben folyik a csevej, amiből csak minimális információhoz a jut a tündér. Ellenben a gyanúsan sok jó cselekedete Cilia felé, enyhe gyanút kelt a lányban. Kérdésére amolyan semmit mondó választ ad, legalábbis így tűnhet. A helyzet oldása képen úgy dönt kicsit megtréfálja kis társát. Kis varázslata jól működik, így néhány füstkarikával ajándékozza meg az elfet. Az meg erősen próbálkozik leutánozni azt, de nem jön rá a fiú trükkjére. Alesian nem állhatja, hogy ne nevessen fel jóízűen.*
- Ha majd nősz még egy kicsit biztosan megtanulod, ezt hogyan kell csinálni. De visszatérve, olyan vagy, mint egy mesehős. Titokzatos múltú, van egy nagy kutyád, és érdekes megjelenésed. * Igyekszik úgy fogalmazni, hogy talán egy gyerek is felfogja, bár mint kiderült, a lány nem tartja magát furcsának, sőt talán a tündér lehetne furcsa az ő szemében.*
- Na, de komolyan, ne aggódj! Nem kell megadnod nekem semmit. Teysus tanai szerint amúgyis egyensúlyba kell hozni az életem. Tudod tettem pár komisz dolgot nemrég, szóval most tennem kéne pár jót is. Ahogy nézem rád is rád fért már egy kis jó a sok rossz után.* Indoklásban nagyon is jó, bár egy gyermek számára ez csak egy halom sületlenség, de ezeket inkább magának mondja. Az evésben le van már egy kicsit maradva, mert üresen jár a szája. Igyekszik bepótolni az elmaradást, mielőtt kehülne teljesen az étele.*
- Amúgy arra emlékszel, hogy az erdőben merre ébredtél fel? Itt nevelkedtem a környező erdőkben, talán felismerem a helyet.* Mondja neki, bár az esély kicsi lehet, hogy bármit hozzá tudjon tenni a lányhoz, de nem nulla.*
10148. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-08-12 18:07:51
Üzenet elküldve: 2024-08-12 18:07:51
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//A Köpeny//
*Intath döntését hallva elédegetten csapja össze tenyereit. Még így is szép haszonnal ad túl mindkét ruhán, de nem hazudott akkor, amikor megdicsérte Mai választását, és akkor se túlzott, amikor az árengedményről beszélt. Eddig, talán még lejjebb is tudta volna alkudni az árakat a doktor úr, ha akarja, de az már igen nehéz lett volna. Mind elégedettek lehetnek hát az üzlettel.*
- Helyes, helyes. Öltözzön csak át, kedveském, biztos vagyok benne, hogy a köpeny is egy-kettőre itt lesz!
*ígéri, majd amíg Mai visszaöltözik, az asszonyság áradozik róla egy sort Intathnak, el- elejtve a megjegyzést, hogy ha valaha csinos menyasszonyi ruhára lenne szükségük, már tudja, hol találnak hozzá jó szabónőt. Ezeket Mai szerencsére nem hallhatja, így nem kelthet benne rossz érzést az jóhiszemű megjegyzés.
Mire a leányzó visszatér, Murtriel asszony már előkerít egy lapos papírdobozt, ami fekete színű. Már ez is ritka drága darabnak tűnik. De szép ruhának szép doboz jár. A fekete ruhát nagy óvatossággal engedi bele a dobozba, jobbra-balra mozgatja behajtogatja azt, hogy minél kevesebb ráncot vessen. Ezt követően két fehér kövecskét is bedob mellé, ezek magukba szívnak majd mindenféle nedvességet. Végül, mintegy lezárásaként a már-már szertartásos procedúrának, egy szárított, lapított virágot is rátesz díszként, úgy helyezi fel végül a doboz fedelét, hogy egy fehér szalaggal gyors, határozott mozdulatokkal átkösse.
Amíg ő ezzel foglalatoskodik, az egyik leányzó hátulról már ki is hozza a köpenyt, és Intathnak van alkalma meggyőződni arról, hogy minden gomb, zseb a helyén van, és az ingujjak is megfelelő hosszúak, de még derékban is igazítottak rajta kicsit. Azért nem csináltak belőle feszülős uniformist, de fessebben fog mutatni benne. Ha ezzel is elégedettek, akkor az asszonyság bólogatva int, hogy a köpeny is elcsomagolható. Intathnak azonban sokkal szerényebb csomagolással kell beérnie, díszdoboz és szalag helyett egyszerű vászonzsákkal és zsineggel. Talán nem orrol meg érte.*
- Nos, akkor 400 aranyat kérnék.
*mondja, visszacsoszogva a pult mögé. Ha Intath leszámolja neki, gyorsan átszámolja (gyakorlott mozdulatokkal pillanatok alatt egyforma magasságú oszlopokba rendezve az érméket tapintásból meg tudja mondani, hogy hiánytalan-e az összeg), ésha ez is rendben van, búcsút int a helyes fiatal párnak, akiknek a nap legnagyobb üzletét köszönheti. Még mindig ritka, hogy az efféle szép, alkalmi ruhákra igény legyen. A régi nemesség idejében a hét minden napján, olykor kettessével, hármassával ontották az efféle szépségeket.*
*Intath döntését hallva elédegetten csapja össze tenyereit. Még így is szép haszonnal ad túl mindkét ruhán, de nem hazudott akkor, amikor megdicsérte Mai választását, és akkor se túlzott, amikor az árengedményről beszélt. Eddig, talán még lejjebb is tudta volna alkudni az árakat a doktor úr, ha akarja, de az már igen nehéz lett volna. Mind elégedettek lehetnek hát az üzlettel.*
- Helyes, helyes. Öltözzön csak át, kedveském, biztos vagyok benne, hogy a köpeny is egy-kettőre itt lesz!
*ígéri, majd amíg Mai visszaöltözik, az asszonyság áradozik róla egy sort Intathnak, el- elejtve a megjegyzést, hogy ha valaha csinos menyasszonyi ruhára lenne szükségük, már tudja, hol találnak hozzá jó szabónőt. Ezeket Mai szerencsére nem hallhatja, így nem kelthet benne rossz érzést az jóhiszemű megjegyzés.
Mire a leányzó visszatér, Murtriel asszony már előkerít egy lapos papírdobozt, ami fekete színű. Már ez is ritka drága darabnak tűnik. De szép ruhának szép doboz jár. A fekete ruhát nagy óvatossággal engedi bele a dobozba, jobbra-balra mozgatja behajtogatja azt, hogy minél kevesebb ráncot vessen. Ezt követően két fehér kövecskét is bedob mellé, ezek magukba szívnak majd mindenféle nedvességet. Végül, mintegy lezárásaként a már-már szertartásos procedúrának, egy szárított, lapított virágot is rátesz díszként, úgy helyezi fel végül a doboz fedelét, hogy egy fehér szalaggal gyors, határozott mozdulatokkal átkösse.
Amíg ő ezzel foglalatoskodik, az egyik leányzó hátulról már ki is hozza a köpenyt, és Intathnak van alkalma meggyőződni arról, hogy minden gomb, zseb a helyén van, és az ingujjak is megfelelő hosszúak, de még derékban is igazítottak rajta kicsit. Azért nem csináltak belőle feszülős uniformist, de fessebben fog mutatni benne. Ha ezzel is elégedettek, akkor az asszonyság bólogatva int, hogy a köpeny is elcsomagolható. Intathnak azonban sokkal szerényebb csomagolással kell beérnie, díszdoboz és szalag helyett egyszerű vászonzsákkal és zsineggel. Talán nem orrol meg érte.*
- Nos, akkor 400 aranyat kérnék.
*mondja, visszacsoszogva a pult mögé. Ha Intath leszámolja neki, gyorsan átszámolja (gyakorlott mozdulatokkal pillanatok alatt egyforma magasságú oszlopokba rendezve az érméket tapintásból meg tudja mondani, hogy hiánytalan-e az összeg), ésha ez is rendben van, búcsút int a helyes fiatal párnak, akiknek a nap legnagyobb üzletét köszönheti. Még mindig ritka, hogy az efféle szép, alkalmi ruhákra igény legyen. A régi nemesség idejében a hét minden napján, olykor kettessével, hármassával ontották az efféle szépségeket.*
10147. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-08-12 18:05:12
Üzenet elküldve: 2024-08-12 18:05:12
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Kislány a nagyvárosban //
*Jól tudja ezt Alesian, a hibáiból tanul az ember, vagy éppen az elf jelen esetben. Ezután kétszer is meggondolja, mibe harap bele elhamarkodottan. Jobban érzi, hogy a férfi kioktató szavaira inkább nem válaszol, rettentően fürkészi melyik részébe harapjon az amúgy jól sikerült cipóba. Sajnos ha akarna se tudna mondani többet arról honnan is van Deres. Ő is pontosan ennyit tud amennyit elmond, se többet se kevesebbet. De most nincs is ideje a múlton rágódni, amiről nem tud az ember, vagyis elf, az nem fáj. Nem úgy mint ez a forró falat ami nemrégiben csúszott le torkán. Azonban nem teljesen bátortalanította el ezt Ciliát, amint kinéz magának egy megfelelő méretű falatot, ismételten harap egyet ebből a töltött csodából. Olyan jóízűen eszegeti még az arra sétálóknak is megjön az étvágya, ki tudja talán azok is beállnak a pék árus soraiba, hogy vegyenek egyet maguknak vagy szeretteiknek. Alesian válaszán enyhén oldalra billentett fejjel, meglepetten hallja, nem erre számított.*
-Engem érdekesnek? Miért?
*Néz csodálkozóan a tündérre, mi lenne benne az érdekes? Szakadt ruha, piszkos kinézet, és eddig csak a baj járt vele bárkibe is szaladt. De gondolatait eltereli az a néhány füst gomolyag amit Alesian a szájával formálva kipöfékel elé. A füstre tekint, majd a cipóra, aztán a férfira, ez ismétlődik meg néhányszor. Majd saját maga is csücsöríteni kezd szájával és kezdi el ki pufogni a levegőt, de semmi. Majd egy újabb harapás és nyelést követően, ismét próbálkozik, ismét semmi. Látszólagosan próbál rájönni, ezt mégis, hogy a csudába tudta megcsinálni a másik. Deres persze, mint aki más világban van csócsálja azóta is a cubákot, majdnemhogy teljesen megfeledkezve a furcsa párosról. Néha egy két pillantást vett Ciliára, hogy megvan, ott van még ahol hagyta. Ráérősen és lomhán csócsálja a csontot, roppantul elégedett azzal amit kapott.*
*Jól tudja ezt Alesian, a hibáiból tanul az ember, vagy éppen az elf jelen esetben. Ezután kétszer is meggondolja, mibe harap bele elhamarkodottan. Jobban érzi, hogy a férfi kioktató szavaira inkább nem válaszol, rettentően fürkészi melyik részébe harapjon az amúgy jól sikerült cipóba. Sajnos ha akarna se tudna mondani többet arról honnan is van Deres. Ő is pontosan ennyit tud amennyit elmond, se többet se kevesebbet. De most nincs is ideje a múlton rágódni, amiről nem tud az ember, vagyis elf, az nem fáj. Nem úgy mint ez a forró falat ami nemrégiben csúszott le torkán. Azonban nem teljesen bátortalanította el ezt Ciliát, amint kinéz magának egy megfelelő méretű falatot, ismételten harap egyet ebből a töltött csodából. Olyan jóízűen eszegeti még az arra sétálóknak is megjön az étvágya, ki tudja talán azok is beállnak a pék árus soraiba, hogy vegyenek egyet maguknak vagy szeretteiknek. Alesian válaszán enyhén oldalra billentett fejjel, meglepetten hallja, nem erre számított.*
-Engem érdekesnek? Miért?
*Néz csodálkozóan a tündérre, mi lenne benne az érdekes? Szakadt ruha, piszkos kinézet, és eddig csak a baj járt vele bárkibe is szaladt. De gondolatait eltereli az a néhány füst gomolyag amit Alesian a szájával formálva kipöfékel elé. A füstre tekint, majd a cipóra, aztán a férfira, ez ismétlődik meg néhányszor. Majd saját maga is csücsöríteni kezd szájával és kezdi el ki pufogni a levegőt, de semmi. Majd egy újabb harapás és nyelést követően, ismét próbálkozik, ismét semmi. Látszólagosan próbál rájönni, ezt mégis, hogy a csudába tudta megcsinálni a másik. Deres persze, mint aki más világban van csócsálja azóta is a cubákot, majdnemhogy teljesen megfeledkezve a furcsa párosról. Néha egy két pillantást vett Ciliára, hogy megvan, ott van még ahol hagyta. Ráérősen és lomhán csócsálja a csontot, roppantul elégedett azzal amit kapott.*
10146. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-08-12 17:46:14
Üzenet elküldve: 2024-08-12 17:46:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Kislány a nagyvárosban //
* Békésen nekiállnak falatozni egy félreeső padon. Előre figyelmezteti a lányt, hogy óvatosan egyen, de mindig az élet a legjobb tanár. Első kézből tapasztalhatja meg, hogy mégis mennyire meleg tud lenni a friss pékárú. El is kuncogja magát a férfi.*
- Én mondtam, hogy meleg lesz.* Jegyzi, majd falatozás közbe kérdezősködik, de előrébb ahogy sejtette nem jutott. Csupán azt a csekély információt szerzi meg, hogy valami erdőben járhatott. Ezen elmélkedik, amikor jön az ominózus kérdés. A tündér meg is áll az evésben.*
~ Tényleg. Mit is akarok én? ~* Kívülről annyi látszik rajta, hogy nagyon komoly gondolkodós fejet vág. Néhány pillanatig így is marad, majd ránéz a lányra és megrántja a vállait.*
- Nem tudom. Nem szoktam ilyesmin gondolkodni. Szeretem az érdekes dolgokat, lényeket, helyeket. Téged érdekesnek találtalak.* Közben mély levegőt vesz, hogy megtréfálja a kíváncsi Szikrát. Amikor kifújja a levegőt három darab füstkarikát fúj a lány felé, feltéve, ha sikerül a rögtönzött kis varázslata. Ha nem, hát akkor a kudarca legalább nem fog feltűnni neki.*
A varázsló mély levegőt vesz, melynek hatására ezután kevéske füstöt lélegez ki magából, amikor kifújja a levegőt.
* Békésen nekiállnak falatozni egy félreeső padon. Előre figyelmezteti a lányt, hogy óvatosan egyen, de mindig az élet a legjobb tanár. Első kézből tapasztalhatja meg, hogy mégis mennyire meleg tud lenni a friss pékárú. El is kuncogja magát a férfi.*
- Én mondtam, hogy meleg lesz.* Jegyzi, majd falatozás közbe kérdezősködik, de előrébb ahogy sejtette nem jutott. Csupán azt a csekély információt szerzi meg, hogy valami erdőben járhatott. Ezen elmélkedik, amikor jön az ominózus kérdés. A tündér meg is áll az evésben.*
~ Tényleg. Mit is akarok én? ~* Kívülről annyi látszik rajta, hogy nagyon komoly gondolkodós fejet vág. Néhány pillanatig így is marad, majd ránéz a lányra és megrántja a vállait.*
- Nem tudom. Nem szoktam ilyesmin gondolkodni. Szeretem az érdekes dolgokat, lényeket, helyeket. Téged érdekesnek találtalak.* Közben mély levegőt vesz, hogy megtréfálja a kíváncsi Szikrát. Amikor kifújja a levegőt három darab füstkarikát fúj a lány felé, feltéve, ha sikerül a rögtönzött kis varázslata. Ha nem, hát akkor a kudarca legalább nem fog feltűnni neki.*
A varázsló mély levegőt vesz, melynek hatására ezután kevéske füstöt lélegez ki magából, amikor kifújja a levegőt.
10145. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-08-12 09:35:45
Üzenet elküldve: 2024-08-12 09:35:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 540
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 540
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A Köpeny//
*A sikere osztatlan, pontosan tudta ő, hogy mit kell választania. Egy új ruhának mindig van hely és az sem utolsó, hogy a Doki úgy néz rá, ahogy. Az elismerés persze jólesik az asszonyságtól is, leginkább azért, mert őszintének hat. Nem kíván rátukmálni semmit, hogy még több arany üthesse a markát és még csak meg sem jegyzi, hogy itt ott be kellene varrni belőle. A fölösleges macerát ma egyáltalán nem kívánja, éppen elég a köpenyre várni, aztán pedig végre foglalkozhat a férfival. Sosem szerette, ha bárki méricskéli, dicséri, nincs rá igénye és egyáltalán nem akart feltűnni senkinek, sehol. De ez a helyzet teljesen más. A zöldek úgy villannak rá, ahogyan azt szeretné látni, s nem is fosztja meg a látványtól, megengedi, hogy körbe forgassa. Az ő mosolya sem akar eltűnni a dús ajkakról. *
- Azt hiszem, ez tényleg így a tökéletes. Nagyon szép munka, köszönöm.
*Kapja meg a boldog vonásokat a hölgy is, hiszen az érdem java része az övé. Az árat nem tudja sokallani, mert van, ami mindent megér. Int egészen nagyvonalú, ami kellemes meglepetés. A hálás pillantáson túl biztosan kap mást is majd a szőke. Bár ahhoz nem kell a ruha sem, de mi mással lehet valakit még jobban levenni a lábáról? Végül ott is marad mellette, kezét a derekára csúsztatva, majd várakozóan, de nem türelmetlenül néz a nőre.*
- Biztos az a köpeny is minőségi munka, kíváncsian várom.
*Fordul vissza egy kicsit még beszívni a másik vonásait, főleg, ha őt nézi. Aztán ha megérkezik végre az, amiért eredetileg jöttek, ő visszaöltené azt a piros ruhát, amit a leplek alatt hagyott, hadd csomagolja be az új szerzeményt.*
*A sikere osztatlan, pontosan tudta ő, hogy mit kell választania. Egy új ruhának mindig van hely és az sem utolsó, hogy a Doki úgy néz rá, ahogy. Az elismerés persze jólesik az asszonyságtól is, leginkább azért, mert őszintének hat. Nem kíván rátukmálni semmit, hogy még több arany üthesse a markát és még csak meg sem jegyzi, hogy itt ott be kellene varrni belőle. A fölösleges macerát ma egyáltalán nem kívánja, éppen elég a köpenyre várni, aztán pedig végre foglalkozhat a férfival. Sosem szerette, ha bárki méricskéli, dicséri, nincs rá igénye és egyáltalán nem akart feltűnni senkinek, sehol. De ez a helyzet teljesen más. A zöldek úgy villannak rá, ahogyan azt szeretné látni, s nem is fosztja meg a látványtól, megengedi, hogy körbe forgassa. Az ő mosolya sem akar eltűnni a dús ajkakról. *
- Azt hiszem, ez tényleg így a tökéletes. Nagyon szép munka, köszönöm.
*Kapja meg a boldog vonásokat a hölgy is, hiszen az érdem java része az övé. Az árat nem tudja sokallani, mert van, ami mindent megér. Int egészen nagyvonalú, ami kellemes meglepetés. A hálás pillantáson túl biztosan kap mást is majd a szőke. Bár ahhoz nem kell a ruha sem, de mi mással lehet valakit még jobban levenni a lábáról? Végül ott is marad mellette, kezét a derekára csúsztatva, majd várakozóan, de nem türelmetlenül néz a nőre.*
- Biztos az a köpeny is minőségi munka, kíváncsian várom.
*Fordul vissza egy kicsit még beszívni a másik vonásait, főleg, ha őt nézi. Aztán ha megérkezik végre az, amiért eredetileg jöttek, ő visszaöltené azt a piros ruhát, amit a leplek alatt hagyott, hadd csomagolja be az új szerzeményt.*
10144. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-08-12 02:22:54
Üzenet elküldve: 2024-08-12 02:22:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1330
OOC üzenetek: 239
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1330
OOC üzenetek: 239
Játékstílus: Megfontolt
//A Köpeny//
*A borról és az érdektelen történetekről az vonja el a férfi figyelmét mikor végre elhúzódik a függöny és kilép rajta a félvér. Nagyon jó ízlése van a lánynak. Méghozzá jól is számolt. A férfi tekintete egyből megakad a kivillanó lábakon és a vállakon. Gyorsan kiüríti a kupáját és leteszi, hogy közelebbről is megnézze magának a másikat. Szótlanul pusztán egy vidám mosollyal néz végig rajta, de a tekintete mindent elárul. Finoman meg is forgatná a lányt, utána bólintana.*
-Tökéletes. Szinte rád öntötték.
*Nem hazudik. Az öreglány is megerősíti a szavait. Majd el is kezd számolgatni. Habár a doki nagyon szívesen alkudna még belőle, de végignéz a félvéren és csak elmosolyodik.*
-Elvisszük.
*Ez nem is kérdés. Annyira biztos minthogy még ma leveszi a lányról. Most már szívesen túllenne a bevásárláson, ledobná, azt a lovat és csak Mai-al foglalkozna. Közben persze nem kerüli el a fülét a vénasszony szava járása. Felmerül benne, hogy csak egy trükk lenne, de annak a fajtája nem szokta az ilyen szavakat félvállról venni. Megtudott valami érdekeset arról az asszonyról. Elteszi magának.*
*A borról és az érdektelen történetekről az vonja el a férfi figyelmét mikor végre elhúzódik a függöny és kilép rajta a félvér. Nagyon jó ízlése van a lánynak. Méghozzá jól is számolt. A férfi tekintete egyből megakad a kivillanó lábakon és a vállakon. Gyorsan kiüríti a kupáját és leteszi, hogy közelebbről is megnézze magának a másikat. Szótlanul pusztán egy vidám mosollyal néz végig rajta, de a tekintete mindent elárul. Finoman meg is forgatná a lányt, utána bólintana.*
-Tökéletes. Szinte rád öntötték.
*Nem hazudik. Az öreglány is megerősíti a szavait. Majd el is kezd számolgatni. Habár a doki nagyon szívesen alkudna még belőle, de végignéz a félvéren és csak elmosolyodik.*
-Elvisszük.
*Ez nem is kérdés. Annyira biztos minthogy még ma leveszi a lányról. Most már szívesen túllenne a bevásárláson, ledobná, azt a lovat és csak Mai-al foglalkozna. Közben persze nem kerüli el a fülét a vénasszony szava járása. Felmerül benne, hogy csak egy trükk lenne, de annak a fajtája nem szokta az ilyen szavakat félvállról venni. Megtudott valami érdekeset arról az asszonyról. Elteszi magának.*
10143. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-08-11 23:12:04
Üzenet elküldve: 2024-08-11 23:12:04
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//A Köpeny//
*Murtriel kellemesen elbeszélget a doktor úrral, aki igen jó benyomást tesz rá, amíg várakoznak. Persze sejti, hogy mind a férfi, mind a nő szívesebben foglalkozott volna egymással a ruhapróba alatt is. Nem ők lennének az elsők. De ez tisztes üzlet, nem hagyhatják a vevőket kedvük szerint dorbézolni még akkor sem, ha ettől esetleg több arany csörögne végül az idős varrónő erszényében.
Mai visszatérésére mind a ketten oda fordulnak. Murtriel asszonyság, hiába lát kevéssé, most mégis egyfajta meleg mosollyal méri végig a leányzót. Ritka az, hogy egy ruha ilyen szépen gazdára talál.*
- Nahát kisasszony! Talán megálmodtam a jöttét, amikor ezt a finom ruhácskát megvarrtam.
*körbejárja Mai-t, de úgy, hogy közben gondosan figyel rá, nehogy Intath útjába álljon a nézelődésben.*
- Lehetséges, hogy ezen nem is kell semmit igazítani? Az efféle daraboknál ez igen ritka.
*állapítja meg hümmögve.*
- Tudja, rendes körülmények között ezért a ruháért 400 aranyat is elkérnék. Vagy 500-at olyantól, akinek nem szívesen adnám. De ennek a ruhának kegyed a gazdája. 340 arany. Az a köpennyel együtt összesen 400. És akkor enyém a jóleső érzés, hogy az egyik gyermekem méltó otthonra lelt.
*ajánlja fel, némi melodrámával megfűszerezve, de hát még a varrónőkben is itt bujkál a művészlélek. Főleg a jobbakban, mint amilyen ő is.*
*Murtriel kellemesen elbeszélget a doktor úrral, aki igen jó benyomást tesz rá, amíg várakoznak. Persze sejti, hogy mind a férfi, mind a nő szívesebben foglalkozott volna egymással a ruhapróba alatt is. Nem ők lennének az elsők. De ez tisztes üzlet, nem hagyhatják a vevőket kedvük szerint dorbézolni még akkor sem, ha ettől esetleg több arany csörögne végül az idős varrónő erszényében.
Mai visszatérésére mind a ketten oda fordulnak. Murtriel asszonyság, hiába lát kevéssé, most mégis egyfajta meleg mosollyal méri végig a leányzót. Ritka az, hogy egy ruha ilyen szépen gazdára talál.*
- Nahát kisasszony! Talán megálmodtam a jöttét, amikor ezt a finom ruhácskát megvarrtam.
*körbejárja Mai-t, de úgy, hogy közben gondosan figyel rá, nehogy Intath útjába álljon a nézelődésben.*
- Lehetséges, hogy ezen nem is kell semmit igazítani? Az efféle daraboknál ez igen ritka.
*állapítja meg hümmögve.*
- Tudja, rendes körülmények között ezért a ruháért 400 aranyat is elkérnék. Vagy 500-at olyantól, akinek nem szívesen adnám. De ennek a ruhának kegyed a gazdája. 340 arany. Az a köpennyel együtt összesen 400. És akkor enyém a jóleső érzés, hogy az egyik gyermekem méltó otthonra lelt.
*ajánlja fel, némi melodrámával megfűszerezve, de hát még a varrónőkben is itt bujkál a művészlélek. Főleg a jobbakban, mint amilyen ő is.*
10142. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-08-11 19:18:06
Üzenet elküldve: 2024-08-11 19:18:06
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Kislány a nagyvárosban //
*Nehézkesen de igen, képes visszatartani a fenevadat, hasonlóak ők mint valami testvérpár, néha napján vitatkoznak, de tűzbe tennék egymásért kezüket, vagy épp mancsukat, ki mit ugyebár. Deres remekül betanított viselkedésért, szívesen mesélne történeteket. De sajnos ő maga sem tudja miért ilyen jóságosan hozzá a jószág, és miért hallgat rá ennyire. Tény a kalmárok szeme, valóban felismerheti őket, csupán az istenek tudják miért nem kiáltottak még a városőrségért. Lehet jobb nem játszani a türelmükkel. A furcsa triónak lehetséges siettetni kellene az itt elintéző ügyeiket ameddig még eltűrik Ciliát a vásárlók sora között. Alesian felszólalására, hogy siessen tovább a pékáruhoz, csak elégedetten bólint, már kevésbé tűnik zavartnak, hogy tudja kedves állatkája legalább biztosan teli gyomorral fog lefeküdni az éjjel. Mivel Deres el van foglalva a jókora cubákkal, így Ciliának van alkalma végignézni Alesiant, ahogy, sikeresen nyélbe üti a következő üzletet. Az arany mennyiség amit a férfi kifizet kettőjük élelméért, kissé aggasztani kezdi Ciliát, fogalma sincs miért is teszi ezt a férfi érte, és Grael szavai kezdenek csengeni fülében. Ismét egy bólintással kifejezve egyetértését, követi Alesiant a távolban lévő padokhoz, ahova felhúzza magát és leül, lábai éppen, hogy nem érnek le a földre. Deres természetesen boldogan farkát csóválva követte a két apró termetűt, majd mikor meglátja, hogy kényelembe helyezték magukat, saját maga is leterül a földre Cilia mellett, és végre rákezd a cubák hangos csócsálásába.*
-Jó étvágyat.
*Utánozza le ügyetlenül Alesian szavait miközben kezébe veszi a férfitől a jókora méretű töltött kenyérfélét. Az illata az ételnek betelíti orrjáratait a leánynak, és neki is megindul a nyáltermelés kicsiny szájában. A meleg érzet a kezében pedig semmihez sem fogható, a kenyér roppanós érzete ujjai alatt, nem egy e világi érzet számára. Képtelen kivárni, a figyelmeztetés ellenére egy nagyot harap már amennyire szája engedi, a töltött csodába, a gőz szinte csak úgy kicsap a töltelékből. Cilia maga pedig nem is az első pillanatban érzi meg a forróságot, de ahogy forgatni kezdi a falatot a szájában, hirtelen egy sokkot kapott képpel kezd el huhogni, lábacskáit is idegesen kezdi el lengetni, annyira meglepődött. Egy kisebb huhogós küzdelem után, végre a Alesian kérdése is eljut a fülébe.*
-Amióta kinyitottam a szemem az erdőben. Mellettem feküdt.
*Válaszolja Alesianra tekintve majd Deresre, megbizonyosodik arról kedves jószága jóízűen falatozik vele együtt. Majd enyhén lelombozott tekintettel a földre tekintve Alesianhoz szól.*
-Láttam sok olyan sárga karikát adtál adtál annak a kétlábúnak. Te pedig ezt nekünk adtad. Te mit akarsz?
*Fogalmazása nyersnek hangzik hangzik talán, de hangjából nem ez vehető ki, hangja továbbra is lágy, és érezhető benne valamelyest egy kis szégyenérzet. Mintha Cilia, pontosabban Szikra, érezné tartozna valamivel a férfinak. Csak fogalma sincs, ezt miképpen tudná viszonyozni.*
*Nehézkesen de igen, képes visszatartani a fenevadat, hasonlóak ők mint valami testvérpár, néha napján vitatkoznak, de tűzbe tennék egymásért kezüket, vagy épp mancsukat, ki mit ugyebár. Deres remekül betanított viselkedésért, szívesen mesélne történeteket. De sajnos ő maga sem tudja miért ilyen jóságosan hozzá a jószág, és miért hallgat rá ennyire. Tény a kalmárok szeme, valóban felismerheti őket, csupán az istenek tudják miért nem kiáltottak még a városőrségért. Lehet jobb nem játszani a türelmükkel. A furcsa triónak lehetséges siettetni kellene az itt elintéző ügyeiket ameddig még eltűrik Ciliát a vásárlók sora között. Alesian felszólalására, hogy siessen tovább a pékáruhoz, csak elégedetten bólint, már kevésbé tűnik zavartnak, hogy tudja kedves állatkája legalább biztosan teli gyomorral fog lefeküdni az éjjel. Mivel Deres el van foglalva a jókora cubákkal, így Ciliának van alkalma végignézni Alesiant, ahogy, sikeresen nyélbe üti a következő üzletet. Az arany mennyiség amit a férfi kifizet kettőjük élelméért, kissé aggasztani kezdi Ciliát, fogalma sincs miért is teszi ezt a férfi érte, és Grael szavai kezdenek csengeni fülében. Ismét egy bólintással kifejezve egyetértését, követi Alesiant a távolban lévő padokhoz, ahova felhúzza magát és leül, lábai éppen, hogy nem érnek le a földre. Deres természetesen boldogan farkát csóválva követte a két apró termetűt, majd mikor meglátja, hogy kényelembe helyezték magukat, saját maga is leterül a földre Cilia mellett, és végre rákezd a cubák hangos csócsálásába.*
-Jó étvágyat.
*Utánozza le ügyetlenül Alesian szavait miközben kezébe veszi a férfitől a jókora méretű töltött kenyérfélét. Az illata az ételnek betelíti orrjáratait a leánynak, és neki is megindul a nyáltermelés kicsiny szájában. A meleg érzet a kezében pedig semmihez sem fogható, a kenyér roppanós érzete ujjai alatt, nem egy e világi érzet számára. Képtelen kivárni, a figyelmeztetés ellenére egy nagyot harap már amennyire szája engedi, a töltött csodába, a gőz szinte csak úgy kicsap a töltelékből. Cilia maga pedig nem is az első pillanatban érzi meg a forróságot, de ahogy forgatni kezdi a falatot a szájában, hirtelen egy sokkot kapott képpel kezd el huhogni, lábacskáit is idegesen kezdi el lengetni, annyira meglepődött. Egy kisebb huhogós küzdelem után, végre a Alesian kérdése is eljut a fülébe.*
-Amióta kinyitottam a szemem az erdőben. Mellettem feküdt.
*Válaszolja Alesianra tekintve majd Deresre, megbizonyosodik arról kedves jószága jóízűen falatozik vele együtt. Majd enyhén lelombozott tekintettel a földre tekintve Alesianhoz szól.*
-Láttam sok olyan sárga karikát adtál adtál annak a kétlábúnak. Te pedig ezt nekünk adtad. Te mit akarsz?
*Fogalmazása nyersnek hangzik hangzik talán, de hangjából nem ez vehető ki, hangja továbbra is lágy, és érezhető benne valamelyest egy kis szégyenérzet. Mintha Cilia, pontosabban Szikra, érezné tartozna valamivel a férfinak. Csak fogalma sincs, ezt miképpen tudná viszonyozni.*
10141. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-08-11 17:47:51
Üzenet elküldve: 2024-08-11 17:47:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Kislány a nagyvárosban //
* Elég nehéz hallania a lány halk szavait, főleg, hogy még tömeg is van, ráadásul sokat sem beszél. Ő ugyan mesél az ételekre adott kérdés miatt, de csak a szokásos választ kapja, mint bárki mástól. Mondjuk nem is ez a legjobb hely a beszélgetésre. Kisebb küzdelem árán, de átjutnak minden gond nélkül a vadász standjáig. Még, ha egy-két eladó fel is méri magának őket, jelenleg senki nem köt beléjük. A félvér mondjuk gyanúsan méregeti őket, főleg a belelkesült Derest, akit úgy tart féken a lány. Alesian is kissé aggódva pillant oda és csak remélni tudja a legjobbakat. Igyekszik gyorsan megalkudni a húsra, amit aztán rögtön le is passzol Szikrának. Meglepve tapasztalja, hogy a bestia nem kap mohón az eleség után. A legtöbb állat mondhatni vinné a gazdája karját is, oly mohón csapna le az ételre. Megint csak figyelemre méltó, hogy a húst bár megkapta Deres, nem kezdi el vadul befalni.*
~ Mi a szösz? ~* Kerekedik el a szeme, mert ezek szerint valaki alaposan kioktatta ezt a jószágot. Még az is lehet, hogy valamilyen druida idomította be. A lényeg, hogy a hangulat most már igazán kezd megoldódni. A kutya se olyan merev, és Cilia is sokkal nyugodtabbnak tűnik.*
- Menjünk és harapjunk mi is valamit.* Kuncog fel és int a lánynak, hogy kövesse. Kis furakodás, kis tolongás, meg egy kevés sorban álldogálás, de eljutnak ahhoz a pékhez, akit kerestek. Alesian pedig kifizet 64 aranyat az eladónak. Két friss meleg lepény talált új gazdára.*
- Üljünk lett ott szélen valahol az egyik padra és faljuk be, amíg meleg.* Biccent egy félre eső padocska irányába. Remélhetőleg gond nélkül eljutnak a padig, ahol aztán mindenki befalhatja a maga eledelét.*
- Vigyázz, mert meleg!* Figyelmezteti a lányt a nyilvánvalóra.*
- Jó étvágyat!* Szól, mielőtt beleharapna a finomságba. Tészta, paradicsom, fűszerek és a négy különféle sajtból készült csoda. Arthenior legjobb utcai ételeinek egyike. Ha már esznek, akkor feltesz egy kérdést Szikrának, amire nem biztos, hogy választ fog kapni, hiszen könnyebb kérdéseknél elbukott már nála.*
- Derest mióta ismered? Honnan van?
* Elég nehéz hallania a lány halk szavait, főleg, hogy még tömeg is van, ráadásul sokat sem beszél. Ő ugyan mesél az ételekre adott kérdés miatt, de csak a szokásos választ kapja, mint bárki mástól. Mondjuk nem is ez a legjobb hely a beszélgetésre. Kisebb küzdelem árán, de átjutnak minden gond nélkül a vadász standjáig. Még, ha egy-két eladó fel is méri magának őket, jelenleg senki nem köt beléjük. A félvér mondjuk gyanúsan méregeti őket, főleg a belelkesült Derest, akit úgy tart féken a lány. Alesian is kissé aggódva pillant oda és csak remélni tudja a legjobbakat. Igyekszik gyorsan megalkudni a húsra, amit aztán rögtön le is passzol Szikrának. Meglepve tapasztalja, hogy a bestia nem kap mohón az eleség után. A legtöbb állat mondhatni vinné a gazdája karját is, oly mohón csapna le az ételre. Megint csak figyelemre méltó, hogy a húst bár megkapta Deres, nem kezdi el vadul befalni.*
~ Mi a szösz? ~* Kerekedik el a szeme, mert ezek szerint valaki alaposan kioktatta ezt a jószágot. Még az is lehet, hogy valamilyen druida idomította be. A lényeg, hogy a hangulat most már igazán kezd megoldódni. A kutya se olyan merev, és Cilia is sokkal nyugodtabbnak tűnik.*
- Menjünk és harapjunk mi is valamit.* Kuncog fel és int a lánynak, hogy kövesse. Kis furakodás, kis tolongás, meg egy kevés sorban álldogálás, de eljutnak ahhoz a pékhez, akit kerestek. Alesian pedig kifizet 64 aranyat
az eladónak. Két friss meleg lepény talált új gazdára.*- Üljünk lett ott szélen valahol az egyik padra és faljuk be, amíg meleg.* Biccent egy félre eső padocska irányába. Remélhetőleg gond nélkül eljutnak a padig, ahol aztán mindenki befalhatja a maga eledelét.*
- Vigyázz, mert meleg!* Figyelmezteti a lányt a nyilvánvalóra.*
- Jó étvágyat!* Szól, mielőtt beleharapna a finomságba. Tészta, paradicsom, fűszerek és a négy különféle sajtból készült csoda. Arthenior legjobb utcai ételeinek egyike. Ha már esznek, akkor feltesz egy kérdést Szikrának, amire nem biztos, hogy választ fog kapni, hiszen könnyebb kérdéseknél elbukott már nála.*
- Derest mióta ismered? Honnan van?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10248-10267