Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 170 (3381. - 3400. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3400. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-14 23:39:29
Üzenet elküldve: 2015-07-14 23:39:29
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Egészségügyi szolgálat – Nyílt//
//Ziana Yedhir//
*Bosszúsan sétál a piactéren az egészségügyi szolgálat felé. ~Egy emberrel kell beszélnem! Mi ez már? De mivel fontos alattvalója Plevaennek ezért kedves leszek vele... ~ Mikor oda ér, mivel nem adtak személy leírást és nem egy ember unatkozik ott unottan szólal fel hangosan.*
-Itt találom Zianát a felcsert? Plevaen küldött hozzá és fontos! *Kezével lazán hátrasimít a haján és lezser állással várja, hogy felé forduljon az a bizonyos ember nő és megkapja az instrukciókat, amiről fajtársa nem akart beszélni neki.*
//Egészségügyi szolgálat – Nyílt//
//Ziana Yedhir//
*Bosszúsan sétál a piactéren az egészségügyi szolgálat felé. ~Egy emberrel kell beszélnem! Mi ez már? De mivel fontos alattvalója Plevaennek ezért kedves leszek vele... ~ Mikor oda ér, mivel nem adtak személy leírást és nem egy ember unatkozik ott unottan szólal fel hangosan.*
-Itt találom Zianát a felcsert? Plevaen küldött hozzá és fontos! *Kezével lazán hátrasimít a haján és lezser állással várja, hogy felé forduljon az a bizonyos ember nő és megkapja az instrukciókat, amiről fajtársa nem akart beszélni neki.*
3399. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-14 23:33:25
Üzenet elküldve: 2015-07-14 23:33:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Nyári forgatag//
//A'frad Loganar//
*Lehervad a mosolya. Bár nem az ősrégi emlékek fájnak neki. Hanem a közelmúlté. Próbál visszarázódni, de nem volt elég gyors. A férfi észrevette, hogy elszomorodott.*
- Nem haragszom ne aggódj! Köszönöm, nagyon kedves tőled, hogy kinyílvánítod a részvéted.
*Kelteria szemében csillognak a könnycseppek el akarja felejteni halott szerelmét, de nem megy neki. Ekkor a férfi kicsit közelebb húzza magához, ami egy kicsit meg is lepi a nőt, de hagyja magát.*
- Igaza van. Sajnálom, hogy ilyen ostobán viselkedem, csak elöntöttek az érzelmek. Bocsássa meg a viselkedésemet kérem uram.
*Suttogja halkan kicsit szomorkás hangon, miután a férfi elmondta a véleményét a dolgokról.
Ekkor a férfi megáll mellette, ő pedig érdeklődve figyeli. A férfi felé emeli bal kezét majd Kelteria arcához nyúl és megtörli a szeme sarkát. A nőnek tetszik a férfi kezének puhasága és az ember kedvessége is.*
- A boldog órákra... *Ismétli meg a mondat részt, ami megint összeszorítja a szívét.*
~ Órák nekünk is csak ennyi jutott! Órák és miattam kellett meghalnia! Nem Kelteria! Ő sem akarná, hogy sírj! ~
*Szidja le magát, ahogy kicsit elgondolkodik. Szerencsére a férfi hagy neki időt, hogy elgondolkodhasson és megnyugodjon kicsit, ami lassan sikerül is neki. Pont mire a férfi megint megszólal. Érdeklődve tekint abba az irányba. Majd elmosolyodik a célba dobós játék láttán. A férfi tudná, hogy neki az az élete, hogy célba dobál. Biztosan meglepődne.*
- Csak nem játszani akar! Kíváncsi vagyok, hogy menne önnek!
*Mosolyodik el kedvesen. Eljutott arra a szintre, hogy megnyugodjon, ami nagyon jó dolog. Igaz kicsit furcsállja, hogy a férfi nem engedi távolabb magától, de nem szól semmit, mert nagyon tetszik neki, hogy ilyen közel lehet hozzá.*
//A'frad Loganar//
*Lehervad a mosolya. Bár nem az ősrégi emlékek fájnak neki. Hanem a közelmúlté. Próbál visszarázódni, de nem volt elég gyors. A férfi észrevette, hogy elszomorodott.*
- Nem haragszom ne aggódj! Köszönöm, nagyon kedves tőled, hogy kinyílvánítod a részvéted.
*Kelteria szemében csillognak a könnycseppek el akarja felejteni halott szerelmét, de nem megy neki. Ekkor a férfi kicsit közelebb húzza magához, ami egy kicsit meg is lepi a nőt, de hagyja magát.*
- Igaza van. Sajnálom, hogy ilyen ostobán viselkedem, csak elöntöttek az érzelmek. Bocsássa meg a viselkedésemet kérem uram.
*Suttogja halkan kicsit szomorkás hangon, miután a férfi elmondta a véleményét a dolgokról.
Ekkor a férfi megáll mellette, ő pedig érdeklődve figyeli. A férfi felé emeli bal kezét majd Kelteria arcához nyúl és megtörli a szeme sarkát. A nőnek tetszik a férfi kezének puhasága és az ember kedvessége is.*
- A boldog órákra... *Ismétli meg a mondat részt, ami megint összeszorítja a szívét.*
~ Órák nekünk is csak ennyi jutott! Órák és miattam kellett meghalnia! Nem Kelteria! Ő sem akarná, hogy sírj! ~
*Szidja le magát, ahogy kicsit elgondolkodik. Szerencsére a férfi hagy neki időt, hogy elgondolkodhasson és megnyugodjon kicsit, ami lassan sikerül is neki. Pont mire a férfi megint megszólal. Érdeklődve tekint abba az irányba. Majd elmosolyodik a célba dobós játék láttán. A férfi tudná, hogy neki az az élete, hogy célba dobál. Biztosan meglepődne.*
- Csak nem játszani akar! Kíváncsi vagyok, hogy menne önnek!
*Mosolyodik el kedvesen. Eljutott arra a szintre, hogy megnyugodjon, ami nagyon jó dolog. Igaz kicsit furcsállja, hogy a férfi nem engedi távolabb magától, de nem szól semmit, mert nagyon tetszik neki, hogy ilyen közel lehet hozzá.*
3398. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-14 22:43:58
Üzenet elküldve: 2015-07-14 22:43:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Megfontolt
// Wyni //
* Már nem is bánja, hogy magukra hagyta őket a kis Veres. Se entitásokról karattyoló lelkipásztorok, se zsémbes fúriák, csak ő meg az öbölkék szemű kihívóan mosolygó hölgyike. Vele kapcsolatban sokféle elképzelést dédelget, szájzugában a sokatsejtető mosoly az árulója, ám a vizsgálgatás közben újból vére serken, mitől csak biggyeszteni tud aztán. Úgy sem kellemesebb. Készségesen lejjebb hajol, hogy a lány elérje a sérült felületet. Ha nem volna erre oka, akkor tán túl bizalmatlannak tűnne ez a közelség.*
- Hát persze. Tetszem? Micsoda öröm ez, képzeld nekem pedig pont a barnák a gyengéim.
* Fűzi hozzá s hamiskásan kacsint is mellé. Kifogyhatatlan készletei vannak az ilyetén bókokból, melyekkel általában sikere is van, ám sejtése szerint Wynira gömbölyű vállacskáiról majd lepereg ez a kis megjegyzés. Persze nem hervad reménye oly sokáig, saját fakó szeme az övét keresi, s a meglepő válaszra elkerekednek.*
- Tessék? * Pislog párat, majd halkan felszisszen, mikor megnyomják a felrepedt részt. Ezért már igazán kijárna a fájdalomdíj, de a pár centis közelgés miatt igazán nem panaszkodhat. A szórakozott arckifejezés hamar eltűnik, tekintete pedig lejjebb vándorol a hívogató ajkakra. Milyen puha lehet, és milyen jó volna ha...*
* S míly kiábrándító, mikor csak a puha ujjbegyeket érzi meg és az enyhén csípős fájdalmat. Pedig szárnyaló képzeletében egész másképp folytatódott a kis történet.*
- Hogy behegedjen? Igen persze. Mármint nem! Bárd vagyok, használnom kell a számat, hogy pénzt keressek. Másképp hogy lenne tető a fejem fölött? Csak átutazóban vagyok, nem itt lakom. * Mormogja komolyan elgondolkodva a végét igazából már csak magának, majd rémlik neki, hogy megfeledkezett valamiről.*
- El is felejtettem megköszönni a rám szánt idődet kedves. Látlak még?
* Már nem is bánja, hogy magukra hagyta őket a kis Veres. Se entitásokról karattyoló lelkipásztorok, se zsémbes fúriák, csak ő meg az öbölkék szemű kihívóan mosolygó hölgyike. Vele kapcsolatban sokféle elképzelést dédelget, szájzugában a sokatsejtető mosoly az árulója, ám a vizsgálgatás közben újból vére serken, mitől csak biggyeszteni tud aztán. Úgy sem kellemesebb. Készségesen lejjebb hajol, hogy a lány elérje a sérült felületet. Ha nem volna erre oka, akkor tán túl bizalmatlannak tűnne ez a közelség.*
- Hát persze. Tetszem? Micsoda öröm ez, képzeld nekem pedig pont a barnák a gyengéim.
* Fűzi hozzá s hamiskásan kacsint is mellé. Kifogyhatatlan készletei vannak az ilyetén bókokból, melyekkel általában sikere is van, ám sejtése szerint Wynira gömbölyű vállacskáiról majd lepereg ez a kis megjegyzés. Persze nem hervad reménye oly sokáig, saját fakó szeme az övét keresi, s a meglepő válaszra elkerekednek.*
- Tessék? * Pislog párat, majd halkan felszisszen, mikor megnyomják a felrepedt részt. Ezért már igazán kijárna a fájdalomdíj, de a pár centis közelgés miatt igazán nem panaszkodhat. A szórakozott arckifejezés hamar eltűnik, tekintete pedig lejjebb vándorol a hívogató ajkakra. Milyen puha lehet, és milyen jó volna ha...*
* S míly kiábrándító, mikor csak a puha ujjbegyeket érzi meg és az enyhén csípős fájdalmat. Pedig szárnyaló képzeletében egész másképp folytatódott a kis történet.*
- Hogy behegedjen? Igen persze. Mármint nem! Bárd vagyok, használnom kell a számat, hogy pénzt keressek. Másképp hogy lenne tető a fejem fölött? Csak átutazóban vagyok, nem itt lakom. * Mormogja komolyan elgondolkodva a végét igazából már csak magának, majd rémlik neki, hogy megfeledkezett valamiről.*
- El is felejtettem megköszönni a rám szánt idődet kedves. Látlak még?
3397. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-14 22:10:13
Üzenet elküldve: 2015-07-14 22:10:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Vuckah Oloat//
* Mikor végre fel tud egyenesedni, rögtön a gnóm után veti magát.*
~Megnyúzom ha utol érem.~
*Nem tud olyan könnyen haladni a tömegben, mint az apró termetű, de nem nagyon finomkodik aki útjába kerül löki félre, s nagy nehezen sikerül végre beérnie a ki csalót.
S az sem érdekli, hogy az akkora már valami gyerekformát cipel a vállán.
Kérdés nélkül, talpal rúgja hátba de olyan erősen ahogy csak bírja jól lendületből.
S ha az elterül, gúnyos mosollyal az arcán lép felé.
Megpillantja ugyan a tekercset ami a gyereknél volt, de már az sem nagyon érdekli.*
~Valószínűleg ez is ugyan olyan hamis.~
*Felemeli lábát, s megpróbál a gnóm nyakára lépni.*
//Vuckah Oloat//
* Mikor végre fel tud egyenesedni, rögtön a gnóm után veti magát.*
~Megnyúzom ha utol érem.~
*Nem tud olyan könnyen haladni a tömegben, mint az apró termetű, de nem nagyon finomkodik aki útjába kerül löki félre, s nagy nehezen sikerül végre beérnie a ki csalót.
S az sem érdekli, hogy az akkora már valami gyerekformát cipel a vállán.
Kérdés nélkül, talpal rúgja hátba de olyan erősen ahogy csak bírja jól lendületből.
S ha az elterül, gúnyos mosollyal az arcán lép felé.
Megpillantja ugyan a tekercset ami a gyereknél volt, de már az sem nagyon érdekli.*
~Valószínűleg ez is ugyan olyan hamis.~
*Felemeli lábát, s megpróbál a gnóm nyakára lépni.*
3396. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-14 21:57:52
Üzenet elküldve: 2015-07-14 21:57:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
//Nyári forgatag//
//Kelteria Milert//
*Amikor lehervad Kelteria mosolya, már tudja, hogy rossz dolgot kérdezett, s mikor hallgatja a lány szavait, eszébe jutnak saját szülei is.*
-Ne haragudj, hogy felbolygattam az emlékeket, és részvétem a szüleid miatt.
*Kelteirára néz, s látja a szeme sarkában csillogó könnycseppeket, kicsit közelebb vonja maghoz a lányt vigasztalóan.*
-Tudom mit érez, s tudom nehéz az ilyenen túl tennie magát az embernek, vagy akár az elfnek.
De ők sem azt akarnák, hogy szomorkodjunk miattuk.
Inkább a szép pillanatokra kell gondolni ilyenkor.
*Kicsit megáll menet közben, baljával a lány arca felé nyúl, s finoman kitörli a szeme sarkából a könnycseppet.*
-A boldog órákra kell emlékezni, s jobb is lesz.
Higgye el, ők is azt szeretnék hogy vidám legyen.
*Közben lassan továbbindul, egy kicsit csendben halad, hogy a lánynak legyen ideje megnyugodni, s közben megpillantja a célba dobós bódét.*
-Nézze csak, ott az egyik játék.
*Kicsit körbetekinget a környéken majd egy kicsit arrébb mutat.*
-És ha jól tudom annál a pódiumon álló gnómnál kell jelentkezni.
*Indul is, abba az irányba vezetve a lányt, de nem távolodik tőle, ha csak ő nem tér vissza a tisztes távolságra.*
//Kelteria Milert//
*Amikor lehervad Kelteria mosolya, már tudja, hogy rossz dolgot kérdezett, s mikor hallgatja a lány szavait, eszébe jutnak saját szülei is.*
-Ne haragudj, hogy felbolygattam az emlékeket, és részvétem a szüleid miatt.
*Kelteirára néz, s látja a szeme sarkában csillogó könnycseppeket, kicsit közelebb vonja maghoz a lányt vigasztalóan.*
-Tudom mit érez, s tudom nehéz az ilyenen túl tennie magát az embernek, vagy akár az elfnek.
De ők sem azt akarnák, hogy szomorkodjunk miattuk.
Inkább a szép pillanatokra kell gondolni ilyenkor.
*Kicsit megáll menet közben, baljával a lány arca felé nyúl, s finoman kitörli a szeme sarkából a könnycseppet.*
-A boldog órákra kell emlékezni, s jobb is lesz.
Higgye el, ők is azt szeretnék hogy vidám legyen.
*Közben lassan továbbindul, egy kicsit csendben halad, hogy a lánynak legyen ideje megnyugodni, s közben megpillantja a célba dobós bódét.*
-Nézze csak, ott az egyik játék.
*Kicsit körbetekinget a környéken majd egy kicsit arrébb mutat.*
-És ha jól tudom annál a pódiumon álló gnómnál kell jelentkezni.
*Indul is, abba az irányba vezetve a lányt, de nem távolodik tőle, ha csak ő nem tér vissza a tisztes távolságra.*
3395. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-14 20:58:35
Üzenet elküldve: 2015-07-14 20:58:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Vásárlás//
- Halálbiztos. - *Biccent határozottan. Rilai csak nem tud betelni a lényecske szépségével. Ha előkerül az árus, szinte alig alkudozik. Hullarablónak, uzsorásnak is csak kedvesen titulálja az idomárt. Pikk-pakk kinyittatja a kalickát, a földre helyezi. Törökülésbe telepszik mellé. Súgva-búgva szelídíti a tépázott idegű állatkát. Elébb ujját lopja be a rácsok közé, utóbb fél kezét, karját hajtogatja be a zárkába. Mézes hangon énekelget, visszahunyorog a rémült majomkára. Amaz kétségbeesetten toporgál a kijárat előtt. Kidugja fél lábát, farka bojtját. Megtapogatja a poros sátoraljat. Bátorságot merítve kiront a külvilágba, a leány röptében elkapja. Nyakbőrénél marokra kapja, mire az felháborodott szüttyögésbe-csikorgásba kezd. Éktelenül hadonászik apró végtagjaival. Rili csakhamar megunja a vele való küzdelmet, ruhája alá gyömöszöli, jár vele néhány kört ábrándos tekintettel. Teste melegében őnagysága hamar megnyugszik. Újdonsült cipelője a kis vakarcs bűbájosságától megindultan ringatja mentében, csodálva megejtően rózsaszín ajkait, kicsiny orrát, dús pillájú, rézcirmos szemeit.*
- Szép vagy. - *Sóhajt a lány. A majomka egyetértőn hasra vágja magát vállán, dögönyöző mozdulatokat tesz. Ezzel a béke köztük szentnek tekinthető. Most már Rili is ráér egyéb dolgokra, mint például tovább savazni a Khan által választott röphírnököt.*
- Tudod, egyes helyeken kémmadárnak is nevezik az ilyet. Van, hol üzeneteket hoznak-visznek, sokan balszerencsének tartják megjelenésük, ugyanis híreik nem gyakran jók. Épp ezért a köznép nem kedveli, sőt megveti, bajcsinálónak, dögmadárnak gúnyolják, s nem alaptalanul! Szóval egy ilyen gyászhuszárral álmodtál legutóbb, hm? - *Közelebb lép a vészmadárhoz, még egy próbát tesz az állattal, hátha belopja magát annak szívébe is. Téved. Ismét menekülni kényszerül az állat közeléből a pasas másik oldalára. Dühösen fúj a gyászlény felé.* - Aztán hirtelen szörnycsorda támadt ránk, kis híján felkoncoltak mindnyájunkat. Vajon mit jelez ez neked?!
*A férfi tekintetében lopva ugyanazt a nyűgözött csillogást látja, ha a hollóra tekint, amit ő maga is használt már nem egyszer. Khanra mondjuk, nem is oly rég. Bár mélységesen felháborítja, de megérti, hasztalan a beszéd.*
- No jó, hagyjuk. Éljetek boldogul egymással. Következő programpont.
//Vásárlás//
- Halálbiztos. - *Biccent határozottan. Rilai csak nem tud betelni a lényecske szépségével. Ha előkerül az árus, szinte alig alkudozik. Hullarablónak, uzsorásnak is csak kedvesen titulálja az idomárt. Pikk-pakk kinyittatja a kalickát, a földre helyezi. Törökülésbe telepszik mellé. Súgva-búgva szelídíti a tépázott idegű állatkát. Elébb ujját lopja be a rácsok közé, utóbb fél kezét, karját hajtogatja be a zárkába. Mézes hangon énekelget, visszahunyorog a rémült majomkára. Amaz kétségbeesetten toporgál a kijárat előtt. Kidugja fél lábát, farka bojtját. Megtapogatja a poros sátoraljat. Bátorságot merítve kiront a külvilágba, a leány röptében elkapja. Nyakbőrénél marokra kapja, mire az felháborodott szüttyögésbe-csikorgásba kezd. Éktelenül hadonászik apró végtagjaival. Rili csakhamar megunja a vele való küzdelmet, ruhája alá gyömöszöli, jár vele néhány kört ábrándos tekintettel. Teste melegében őnagysága hamar megnyugszik. Újdonsült cipelője a kis vakarcs bűbájosságától megindultan ringatja mentében, csodálva megejtően rózsaszín ajkait, kicsiny orrát, dús pillájú, rézcirmos szemeit.*
- Szép vagy. - *Sóhajt a lány. A majomka egyetértőn hasra vágja magát vállán, dögönyöző mozdulatokat tesz. Ezzel a béke köztük szentnek tekinthető. Most már Rili is ráér egyéb dolgokra, mint például tovább savazni a Khan által választott röphírnököt.*
- Tudod, egyes helyeken kémmadárnak is nevezik az ilyet. Van, hol üzeneteket hoznak-visznek, sokan balszerencsének tartják megjelenésük, ugyanis híreik nem gyakran jók. Épp ezért a köznép nem kedveli, sőt megveti, bajcsinálónak, dögmadárnak gúnyolják, s nem alaptalanul! Szóval egy ilyen gyászhuszárral álmodtál legutóbb, hm? - *Közelebb lép a vészmadárhoz, még egy próbát tesz az állattal, hátha belopja magát annak szívébe is. Téved. Ismét menekülni kényszerül az állat közeléből a pasas másik oldalára. Dühösen fúj a gyászlény felé.* - Aztán hirtelen szörnycsorda támadt ránk, kis híján felkoncoltak mindnyájunkat. Vajon mit jelez ez neked?!
*A férfi tekintetében lopva ugyanazt a nyűgözött csillogást látja, ha a hollóra tekint, amit ő maga is használt már nem egyszer. Khanra mondjuk, nem is oly rég. Bár mélységesen felháborítja, de megérti, hasztalan a beszéd.*
- No jó, hagyjuk. Éljetek boldogul egymással. Következő programpont.
3394. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-14 20:35:19
Üzenet elküldve: 2015-07-14 20:35:19
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
*Gildra lassú, nyugodt léptekkel közeledik a piactér felé, mellkasához szorítva jegyzetes papírjait. Nincs oka sietni, erre a napra amúgy sem tervezett semmi különöset. A könyvtárat épp aznap délelőtt járta be, órák hosszat keresgélve a fehér farkasok eredetéről szóló tanulmányokat. Akárhogy is, nem sok említésre méltó információt talált ezekről a különleges és ritka állatokról, eltekintve attól a ténytől, hogy a fenyőfás, hegyvidékes tájakat részesítik előnyben. Úgy gondolta, majd másnap folytatja a kutatást, hisz még rengeteg könyvet nem nézett meg és már amúgy is elfáradt.
Ahogy céltalanul bolyong a piactéren, imitt-amott megáll nézelődni. Figyelmét egyszer csak megragadja egy régiségkereskedő standja. Érdeklődve halad a megrakott stand felé, majd meglát egy régi, poros könyvet a csecsebecsék között. Hirtelen eszébe jut, hogy az édesapja által ráhagyott egyik könyvnek is hasonló a borítója. Abban a pillanatban fél kezével oldaltáskájába nyúl. Nem emlékszik rá, hogy visszatette volna a táskájába azt a könyvet, mielőtt eljött a könyvtárból... ~Jaj ne! A könyvtárban hagytam! Most azonnal vissza kell mennem érte!~ Azzal sarkon fordul és szaladva elindul a leggyorsabb úton a könyvtár felé.
Sietségében nem veszi észre, hogy egy másik gnóm elé lép két stand közül, és szerencsésen nekimegy. Egyikük sem esik el, azonban jegyzetei kiesnek kezei közül és szerteszét szóródnak körülötte a szélrózsa minden irányába. Mielőtt leállna összeszedni őket, megáll az ismeretlen gnóm előtt, és hadarva próbál elnézést kérni tőle.*
- Bocsánat, én... én nem láttam hogy erre jössz és nagyon siettem... még egyszer bocsánat hogy neked szaladtam!
Ahogy céltalanul bolyong a piactéren, imitt-amott megáll nézelődni. Figyelmét egyszer csak megragadja egy régiségkereskedő standja. Érdeklődve halad a megrakott stand felé, majd meglát egy régi, poros könyvet a csecsebecsék között. Hirtelen eszébe jut, hogy az édesapja által ráhagyott egyik könyvnek is hasonló a borítója. Abban a pillanatban fél kezével oldaltáskájába nyúl. Nem emlékszik rá, hogy visszatette volna a táskájába azt a könyvet, mielőtt eljött a könyvtárból... ~Jaj ne! A könyvtárban hagytam! Most azonnal vissza kell mennem érte!~ Azzal sarkon fordul és szaladva elindul a leggyorsabb úton a könyvtár felé.
Sietségében nem veszi észre, hogy egy másik gnóm elé lép két stand közül, és szerencsésen nekimegy. Egyikük sem esik el, azonban jegyzetei kiesnek kezei közül és szerteszét szóródnak körülötte a szélrózsa minden irányába. Mielőtt leállna összeszedni őket, megáll az ismeretlen gnóm előtt, és hadarva próbál elnézést kérni tőle.*
- Bocsánat, én... én nem láttam hogy erre jössz és nagyon siettem... még egyszer bocsánat hogy neked szaladtam!
3393. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-14 18:47:38
Üzenet elküldve: 2015-07-14 18:47:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Nyári forgatag //
// Gil //
*Zia nem tétovázik sokat a kereket oldást illetően, ahogy máskor sem. Miért pont most kezdené el? Kurtán vigyorog még egyet a távozó után, tudva jól, nem sokáig kell kutatnia következő áldozatára, így barátnője sorsa felől teljesen megnyugodva foglalatoskodhat a hátrahagyott ápolandó egészségével.
Hogy fesztelenül méregetett-e, az nem kérdés, inkább az, hogy milyen okból. Ezt pedig még ő maga sem tudja megválaszolni, így kénytelen lesz folytatni tevékenységét.*
- Szerintem te pontosan tudod, mi lehet olyan érdekes.
*Mosolyodik kihívón, bal szemöldökét felhúzva, s már hajol is közelebb, az ajkak ellenőrzése végett.*
- Nos, talán.
*Morfondírozik el teljesen komollyá alakított hangon, mint ki épp egy alkalmazandó gyógymódról konzultál. Ami, ha nem szigorúan vesszük, így is van. Ha a férfi keze odébb mozdult, még meg is nyomkodja párszor óvatosan a sebet, miből így pár csepp vér ismét kiserken. Szemforgatással nyugtázza ügyetlenségét, mindezt pár centis közelségből, ha a szőke közben nem mozdult hátrébb.*
- Mindenki megnyugodhat, nem maradandó. Még ölteni sem kell, csak... *Jobbjának hüvelykujját megnyalva közelíti a bizonyos szájsarok felé, hogy letisztogathassa, amit összekoszolt. A legkevésbé sem maszatos gyermekét csutakoló anyuka módjára.*
-... ne tedd ki heveny igénybevételnek, mondjuk... *Hátrébb hajol kicsit, csak, hogy felegyenesedjen, s úgy fojtatja mondandóját.*
-... egy napig. Hogy behegedjen. Az menni fog?
*Kacérkodó vigyora ismételten előkerül, mit egy kacsintással told meg a végén, csak a játék kedvéért.*
// Gil //
*Zia nem tétovázik sokat a kereket oldást illetően, ahogy máskor sem. Miért pont most kezdené el? Kurtán vigyorog még egyet a távozó után, tudva jól, nem sokáig kell kutatnia következő áldozatára, így barátnője sorsa felől teljesen megnyugodva foglalatoskodhat a hátrahagyott ápolandó egészségével.
Hogy fesztelenül méregetett-e, az nem kérdés, inkább az, hogy milyen okból. Ezt pedig még ő maga sem tudja megválaszolni, így kénytelen lesz folytatni tevékenységét.*
- Szerintem te pontosan tudod, mi lehet olyan érdekes.
*Mosolyodik kihívón, bal szemöldökét felhúzva, s már hajol is közelebb, az ajkak ellenőrzése végett.*
- Nos, talán.
*Morfondírozik el teljesen komollyá alakított hangon, mint ki épp egy alkalmazandó gyógymódról konzultál. Ami, ha nem szigorúan vesszük, így is van. Ha a férfi keze odébb mozdult, még meg is nyomkodja párszor óvatosan a sebet, miből így pár csepp vér ismét kiserken. Szemforgatással nyugtázza ügyetlenségét, mindezt pár centis közelségből, ha a szőke közben nem mozdult hátrébb.*
- Mindenki megnyugodhat, nem maradandó. Még ölteni sem kell, csak... *Jobbjának hüvelykujját megnyalva közelíti a bizonyos szájsarok felé, hogy letisztogathassa, amit összekoszolt. A legkevésbé sem maszatos gyermekét csutakoló anyuka módjára.*
-... ne tedd ki heveny igénybevételnek, mondjuk... *Hátrébb hajol kicsit, csak, hogy felegyenesedjen, s úgy fojtatja mondandóját.*
-... egy napig. Hogy behegedjen. Az menni fog?
*Kacérkodó vigyora ismételten előkerül, mit egy kacsintással told meg a végén, csak a játék kedvéért.*
3392. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-14 18:35:21
Üzenet elküldve: 2015-07-14 18:35:21
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári Forgatag//
//Fogadó - Raeyan, Arten//
*~ Egy fél-elf szerető? És nem én? Ily' kegyetlenséget! ~
Felsóhajt magában, mikor meghallja mind Arten, mind a nő véleményét a fattyakkal kapcsolatban. Nos, az elkerülhetetlen olybá tűnik, tényleg elkerülhetetlen, így mikor Raeyan megkérdi tőle önnön kérdése miértjét, mély levegőt vesz, majd belekezd mondandója kusza sűrűjébe. A lehető legbonyolultabban fogalmaz, nehogy megértsék.*
- Nos, mert fél-elf vagyok. *Von vállat közömbös egyszerűséggel, majd a többiekkel egyetemben kiviharzik a fogadóból.*
//Piactér - Raeyan, Ziana, Arten//
*Csendes, különösen csendes egész úton. Ha kérdeznek tőle, egyszerű válaszokat ad, de nem azért, mert szégyellné fattyú mivoltát, csupán addig félt, amíg nem tudta biztosra, mennyire tűrik el őt olyannak, ami, és amint kiderült, hogy egész jól, szemei újra vidáman csillognak, csupán teste az, ami elfáradt, vele együtt pedig szája is. Éberen olyan, mintha szófosása lenne, fáradtan pedig egy néma szerzetest is a porig aláz hallgatagságával.
A mostanra kellemes időben érdeklődve néz körbe-körbe a forgatagon, szerencséjére elég magasan van a feje ahhoz, hogy ne csak arcokat lásson, hanem leginkább fejtetőket, azon túl pedig bódékat, és további érdekes építményeket.
Egy hirtelen jött tompa puffanás zajára ocsúdik fel nézelődéséből, és ahogy társai irányába néz, egy kis vöröst lát, aki minden bizonnyal Raeyannak ütközött, legalábbis elnézve magát a helyzetet. Nem csodálkozik rajta, sőt, nagyon meg sem lepődött, ilyesfajta tömegben az ilyen eléggé gyakori. Az viszont nem, hogy efféle faló szempárok tapadjanak rá, így az előző incidens bepótlása érdekében most lepődik meg, kicsit el is vörösödik, de amint lecsúsznak róla a lélektükrök, fellélegzik.*
- Dennon.
*Veti oda bambán, majd újra ránéznek. Most egy negyed lépésnyit hátrahőköl, arckifejezéséből lerí, hogy kellemetlenül érzi magát. Nem ilyenhez szokott. Ő szokott így nézni a nőkre, nem a nők őrá.
~ Városiak... ~*
//Fogadó - Raeyan, Arten//
*~ Egy fél-elf szerető? És nem én? Ily' kegyetlenséget! ~
Felsóhajt magában, mikor meghallja mind Arten, mind a nő véleményét a fattyakkal kapcsolatban. Nos, az elkerülhetetlen olybá tűnik, tényleg elkerülhetetlen, így mikor Raeyan megkérdi tőle önnön kérdése miértjét, mély levegőt vesz, majd belekezd mondandója kusza sűrűjébe. A lehető legbonyolultabban fogalmaz, nehogy megértsék.*
- Nos, mert fél-elf vagyok. *Von vállat közömbös egyszerűséggel, majd a többiekkel egyetemben kiviharzik a fogadóból.*
//Piactér - Raeyan, Ziana, Arten//
*Csendes, különösen csendes egész úton. Ha kérdeznek tőle, egyszerű válaszokat ad, de nem azért, mert szégyellné fattyú mivoltát, csupán addig félt, amíg nem tudta biztosra, mennyire tűrik el őt olyannak, ami, és amint kiderült, hogy egész jól, szemei újra vidáman csillognak, csupán teste az, ami elfáradt, vele együtt pedig szája is. Éberen olyan, mintha szófosása lenne, fáradtan pedig egy néma szerzetest is a porig aláz hallgatagságával.
A mostanra kellemes időben érdeklődve néz körbe-körbe a forgatagon, szerencséjére elég magasan van a feje ahhoz, hogy ne csak arcokat lásson, hanem leginkább fejtetőket, azon túl pedig bódékat, és további érdekes építményeket.
Egy hirtelen jött tompa puffanás zajára ocsúdik fel nézelődéséből, és ahogy társai irányába néz, egy kis vöröst lát, aki minden bizonnyal Raeyannak ütközött, legalábbis elnézve magát a helyzetet. Nem csodálkozik rajta, sőt, nagyon meg sem lepődött, ilyesfajta tömegben az ilyen eléggé gyakori. Az viszont nem, hogy efféle faló szempárok tapadjanak rá, így az előző incidens bepótlása érdekében most lepődik meg, kicsit el is vörösödik, de amint lecsúsznak róla a lélektükrök, fellélegzik.*
- Dennon.
*Veti oda bambán, majd újra ránéznek. Most egy negyed lépésnyit hátrahőköl, arckifejezéséből lerí, hogy kellemetlenül érzi magát. Nem ilyenhez szokott. Ő szokott így nézni a nőkre, nem a nők őrá.
~ Városiak... ~*
3391. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-14 18:23:02
Üzenet elküldve: 2015-07-14 18:23:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Nyári forgatag//
//Omon//
*Csak most érkezik meg a piactérre. Igaz az már jó ideje elkezdődött a fesztivál, de jobb később, mint soha.
Arra gondol, hogy ha már úgyis erre jár, beugrik ide. Nem az a típus, akit vonz a tömeg, sokkal inkább az újdonság. Na az tényleg érdekli. Reméli, hogy itt fog valami ismeretlent látni/ tanulni, amit a földeken nem lehet. Elvégre ez mégis a főváros.
Egy idei sétálgat a pultok között. Egy- két csecsebecse meg is tetszik neki, de fájón kapja el fejét. Tudja, hogy nincs erre se pénze, se szüksége.*
*A Nap már magasan jár, amikor repülő madarakat pillant meg. A közelből szálltak fel.* ~Mi a... Na, ezt megnézem.~
*Így akadt, hogy végignézi egy mutatványos műsorát, pontosabban egy késdobálóét. Izgulni nem izgul, hogy megvágja-e magát az elf, egy, mert ő nem a olyan fajta, kettő, mert a férfit profinak gondolja. S mint az a tökéletes műsorból kiderül, az is.
A mutatvány után pedig elsőnek jelentkezik, hogy kipróbálja a késdobálást. Némán sétál fel, s a csöndjét csak egy "Jó napot!"-tal szakítja meg.* ~Na, tényleg kipróbálhatok valami újat.~
*Ha a szakértő segít neki egy kicsit, figyelmesen nézi/ hallgatja, s csak azután próbálja meg.*
//Omon//
*Csak most érkezik meg a piactérre. Igaz az már jó ideje elkezdődött a fesztivál, de jobb később, mint soha.
Arra gondol, hogy ha már úgyis erre jár, beugrik ide. Nem az a típus, akit vonz a tömeg, sokkal inkább az újdonság. Na az tényleg érdekli. Reméli, hogy itt fog valami ismeretlent látni/ tanulni, amit a földeken nem lehet. Elvégre ez mégis a főváros.
Egy idei sétálgat a pultok között. Egy- két csecsebecse meg is tetszik neki, de fájón kapja el fejét. Tudja, hogy nincs erre se pénze, se szüksége.*
*A Nap már magasan jár, amikor repülő madarakat pillant meg. A közelből szálltak fel.* ~Mi a... Na, ezt megnézem.~
*Így akadt, hogy végignézi egy mutatványos műsorát, pontosabban egy késdobálóét. Izgulni nem izgul, hogy megvágja-e magát az elf, egy, mert ő nem a olyan fajta, kettő, mert a férfit profinak gondolja. S mint az a tökéletes műsorból kiderül, az is.
A mutatvány után pedig elsőnek jelentkezik, hogy kipróbálja a késdobálást. Némán sétál fel, s a csöndjét csak egy "Jó napot!"-tal szakítja meg.* ~Na, tényleg kipróbálhatok valami újat.~
*Ha a szakértő segít neki egy kicsit, figyelmesen nézi/ hallgatja, s csak azután próbálja meg.*
3390. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-14 18:22:29
Üzenet elküldve: 2015-07-14 18:22:29
ÚJ
![>Dongnor Alonuard [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/1608_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 191
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 191
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Nyári forgatag//
//Mutatványosok//
*A beszélgetést még az előtt befejezik mielőtt Alon megunná és más látnivalót keresne. És a nő bele is kezd a mutatványba. Először nem tűnik túl érdekesnek. Alon el is kezdi kérdezgetni Cotard-ot.*
-Nem azt mondtad, hogy tűzzel fog alkotni valamit?
-Az előző ünnepségen azzal lépett fel.
*Ahogy folytatja a lány Alon rájön, hogy valóban remek produkciót lát. Közben pedig tovább kérdezősködik Cotard-tól aki mintha mindent tudna.*
-Hát ez a szöveg mit jelent?
-Ez egy katonadal fiatalúr.
-Áh értem. Az estélyhez nem fog illeni.
*Ezzel el is mondta a terveit a szolgálójának aki nem reagál rá. A távolban madarak szállnak föl. Alon odanéz. Majd vissza a nőre. Tetszik neki ez az előadás. Mikor Befejezi akkor ő és a szolgálója visszafogott tapssal fejezik ki elismerésüket.*
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.07.14 21:18:47, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.
//Mutatványosok//
*A beszélgetést még az előtt befejezik mielőtt Alon megunná és más látnivalót keresne. És a nő bele is kezd a mutatványba. Először nem tűnik túl érdekesnek. Alon el is kezdi kérdezgetni Cotard-ot.*
-Nem azt mondtad, hogy tűzzel fog alkotni valamit?
-Az előző ünnepségen azzal lépett fel.
*Ahogy folytatja a lány Alon rájön, hogy valóban remek produkciót lát. Közben pedig tovább kérdezősködik Cotard-tól aki mintha mindent tudna.*
-Hát ez a szöveg mit jelent?
-Ez egy katonadal fiatalúr.
-Áh értem. Az estélyhez nem fog illeni.
*Ezzel el is mondta a terveit a szolgálójának aki nem reagál rá. A távolban madarak szállnak föl. Alon odanéz. Majd vissza a nőre. Tetszik neki ez az előadás. Mikor Befejezi akkor ő és a szolgálója visszafogott tapssal fejezik ki elismerésüket.*
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.07.14 21:18:47, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.
3389. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-14 18:12:37
Üzenet elküldve: 2015-07-14 18:12:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Beszerző körút - édes kettesben //
*Miután a páratlan páros fájdalmas és élcelődő búcsút vett egymástól, Taran hamar megtalálja azt a kereskedőt, akit keres. A mozsár megvizsgálása után kicsit tovább haladnak a kezei az üres üvegcsék és a keverőtál felé. Az üvegcséket veszi épp szemügyre, amikor a hozzá hasonló köpenyben lévő férfi megszólítja.*
-Nem, köszönöm, egyelőre csak nézelődöm.
*Válaszol a kapásból feltett kérdésre, aminek egyetlen célja, hogy húzza az időt. A kis eszmefuttatás éppen elég arra, hogy kezét végigvezesse a harmadik fontos összetevőn is, a keverőtálon. Kizárólag a tányér maradt hátra, ám azt nem kezdi el vizsgálni, mert egyrészt gyanús lenne a túlzott érdeklődés, másrészt tányért máshonnét is tudnak szerezni. Harmadrészt reménykedik abban, hogy az eszközt felismeri a kalóz, és különösebb rávezetésre nincs szüksége.
A legkomolyabb indok azonban (és a körülmények tekintetében több nem is kell) az, hogy Taran érdeklődését valóban felkelti a boltos férfi által kínált szerelmi bájital.*
~Nocsak, nocsak!~
*Szemében érdeklődés csillan, miközben közelebb siet az eladóhoz.*
-Aztán mondja csak, Jóuram, miféle szerelmi bájital ez!?
*Látható, hogy a szemében felvetette a szikráját némi kétely is.*
-Tudja, sokat olvastam olyan könyveket is, amiben a növények hatásai le vannak írva. Ez nem volt ismerős.
*Csípőre teszi a kezét, miközben reménykedik abban, hogy Dyntina nem azonnal fog akcióba lépni, megkockáztatva azt, hogy az eladó még nem veszi komolyan a felszínes érdeklődést és nem koncentrál eléggé Taranra. Természetesen a férfinek lesz még sütnivalója.*
-Ha meg tud győzni arról, hogy nem csupán egy mesebeli italról van szó, és tényleg használhat, akkor esetleg érdekelne.
*Látszik a mágustanoncon, hogy jó érvekre lesz szüksége az eladónak, hogy pénzt csikarhasson ki belőle. Sokan ilyenkor kedvet kapnak arra, hogy a kereskedői vénájukat teszteljék és megszállottan próbálják meggyőzni a vevőt arról, hogy amit a kézében tart, az maga a csodaszer. Ha bejön a megjátszott trükk, akkor nem is kell más utat találnia arra, hogy elvonja a kereskedő figyelmét. Természetesen, még ezen felül is vannak ötletei.*
*Miután a páratlan páros fájdalmas és élcelődő búcsút vett egymástól, Taran hamar megtalálja azt a kereskedőt, akit keres. A mozsár megvizsgálása után kicsit tovább haladnak a kezei az üres üvegcsék és a keverőtál felé. Az üvegcséket veszi épp szemügyre, amikor a hozzá hasonló köpenyben lévő férfi megszólítja.*
-Nem, köszönöm, egyelőre csak nézelődöm.
*Válaszol a kapásból feltett kérdésre, aminek egyetlen célja, hogy húzza az időt. A kis eszmefuttatás éppen elég arra, hogy kezét végigvezesse a harmadik fontos összetevőn is, a keverőtálon. Kizárólag a tányér maradt hátra, ám azt nem kezdi el vizsgálni, mert egyrészt gyanús lenne a túlzott érdeklődés, másrészt tányért máshonnét is tudnak szerezni. Harmadrészt reménykedik abban, hogy az eszközt felismeri a kalóz, és különösebb rávezetésre nincs szüksége.
A legkomolyabb indok azonban (és a körülmények tekintetében több nem is kell) az, hogy Taran érdeklődését valóban felkelti a boltos férfi által kínált szerelmi bájital.*
~Nocsak, nocsak!~
*Szemében érdeklődés csillan, miközben közelebb siet az eladóhoz.*
-Aztán mondja csak, Jóuram, miféle szerelmi bájital ez!?
*Látható, hogy a szemében felvetette a szikráját némi kétely is.*
-Tudja, sokat olvastam olyan könyveket is, amiben a növények hatásai le vannak írva. Ez nem volt ismerős.
*Csípőre teszi a kezét, miközben reménykedik abban, hogy Dyntina nem azonnal fog akcióba lépni, megkockáztatva azt, hogy az eladó még nem veszi komolyan a felszínes érdeklődést és nem koncentrál eléggé Taranra. Természetesen a férfinek lesz még sütnivalója.*
-Ha meg tud győzni arról, hogy nem csupán egy mesebeli italról van szó, és tényleg használhat, akkor esetleg érdekelne.
*Látszik a mágustanoncon, hogy jó érvekre lesz szüksége az eladónak, hogy pénzt csikarhasson ki belőle. Sokan ilyenkor kedvet kapnak arra, hogy a kereskedői vénájukat teszteljék és megszállottan próbálják meggyőzni a vevőt arról, hogy amit a kézében tart, az maga a csodaszer. Ha bejön a megjátszott trükk, akkor nem is kell más utat találnia arra, hogy elvonja a kereskedő figyelmét. Természetesen, még ezen felül is vannak ötletei.*
3388. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-14 15:57:49
Üzenet elküldve: 2015-07-14 15:57:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 267
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 267
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Mutatványosok//
* Telik az idő, a tömeg pedig egyre nagyobb, míg a nap is egyre erősebben fénylik. Mivel úgy érzi, mindent kitalált már az első produkciójára, nagy "O"-t formáz szájával és kifújja a levegőt.
~ Hajrá. ~ Gyorsan átfésüli még a terepet, ismerős, vagy kevésbé ismerős alakokat keresve, de egyelőre nem talál sokat. De legalább már akik nem szeretnének megsülni itt a nagy melegben, azok elindultak a Pegazusba, vagy más merre, hogy hűsítőre leljenek, így egy kisebb hely felszabadul, melyre egyből le is csap, s a tömegben tátongó lyuk közepén megáll, kihúzza magát, s belekezd produkciójába. *
- Khrm... * Azért egy kis figyelemfelkeltés nem árt, hogy itt van ő is, így néhányan egyből figyelni kezdik az elf fiút.
Nagyot sóhajt és leveszi a mellette heverő kalitkát rejtő rongyot, melyben így megpillanthatják a népek a benne rejlő zöld színben pompázó wywardot, mely alig tenyér nagyságú, s a kalitka oldalából figyel ki, néha énekes hangot eresztve ki csőrén. Még az erdőben lőtte, egészen pontosan manalövedékkel, így pár percig nem tudott nagyon mozogni, de baja sem esett, így mindenki jól járt, legfeljebb a madár nem, mivel az még mindig nem érti, hogy mit keres ebben a kalitkában... Már ha tudná, hogy mi az a kalitka. *
- Igen apró állat a wyward, a legtöbben nem is gondolnák, hogy milyen sokat tud enni. * Kezd bele a történetébe, majd nagyot nyel. Eszébe jut, hogy valójában még mindig nincs fogalma sem, hogy mit kell mondania, vagy, hogy mennyire fogja érdekelni ez a közönséget. Nagy levegőt vesz, majd kifújja azt.
~ Annál a múltkori napnál biztosan jobb lesz a mai. ~ Jut eszébe, s folytatja. *
- Ez a kis állat nem csak, hogy az összes magkészletemet megette, de több fajtársa is belé fért. * A végét kissé elmosolyogja. Remélhetőleg nem mindegyik néző egy-egy tapasztalt mágus, de páraknak biztosan fel fog tűnni, hogy mágiát használt. Így hát óvatosan kiemeli a kalitkából a madarat, s mikor magasra tartott tenyerében van, elmormol egy rövidebb igét, mely, ha összejön, akkor egy csapatnyi wyward röppen ki kezéből, s igaz nem tudnak sokáig repülni, de azért megpróbálnak minél tovább repülni. Már ha összejön a varázslat. Ha nem, akkor bizonyára újra megpróbálja. Egy kis késés még nem a világ vége...
Remélhetőleg a csapat wywardra többen is felfigyelnek majd, s nem csak az elf fiú köré már korábban összegyűlt csapat fogja figyelni őt. Ekkor kezébe vesz három tőrt, s azt kezdi el csinálni, amit a Tavaszünnepen is. Kést dobál. Elég egyszerű dolog, de nem árt odafigyelni rá, nehogy az élét kapja el valamelyiknek. Fel az első, s alig dobja el már érkezik a másik, aztán a harmadik és így tovább, leejteni ezúttal egyiket sem ejti le, csupán néhány perc után jobbkezében megfogja az egyik kést, majd mikor odaér a másodikat, s végül a harmadikat. Ekkor meghajol, s a közönséget kezdi el pásztázni. *
- Valaki meg szeretné próbálni? * Mosolyog az emberekre, hátha van köztük egy fiatalabb fiú, akit lenyűgözött a mutatványa, vagy - még jobb esetben - egy szép leány; de természetesen senkitől sem tiltja meg, hogy megpróbálkozzon az iménti produkcióval. Ha van bátor jelentkező, akkor átadja neki(k) a késeket, hadd próbálkozzanak, de előtte szívesen elmagyarázza, hogy mire kell ügyelni.
~ Nem is ment olyan nehezen. ~ De azért kifújja magát, ha nincs jelentkező a késdobálás-próbára. Ha van, akkor meg majd csak utána.
~ És még hátra van további két mutatvány. ~ Jut eszébe. Csupán azok később lesznek megvalósítva, napokkal később. Viszont attól még nem árt azokra is felkészülni. Főleg az utolsóra - arra nagy durranást tervez. *
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására a kezében tartott kismadár vagy kisállat tucatnyi mennyiségben röpül, vagy szalad tova.
//Mutatványosok//
* Telik az idő, a tömeg pedig egyre nagyobb, míg a nap is egyre erősebben fénylik. Mivel úgy érzi, mindent kitalált már az első produkciójára, nagy "O"-t formáz szájával és kifújja a levegőt.
~ Hajrá. ~ Gyorsan átfésüli még a terepet, ismerős, vagy kevésbé ismerős alakokat keresve, de egyelőre nem talál sokat. De legalább már akik nem szeretnének megsülni itt a nagy melegben, azok elindultak a Pegazusba, vagy más merre, hogy hűsítőre leljenek, így egy kisebb hely felszabadul, melyre egyből le is csap, s a tömegben tátongó lyuk közepén megáll, kihúzza magát, s belekezd produkciójába. *
- Khrm... * Azért egy kis figyelemfelkeltés nem árt, hogy itt van ő is, így néhányan egyből figyelni kezdik az elf fiút.
Nagyot sóhajt és leveszi a mellette heverő kalitkát rejtő rongyot, melyben így megpillanthatják a népek a benne rejlő zöld színben pompázó wywardot, mely alig tenyér nagyságú, s a kalitka oldalából figyel ki, néha énekes hangot eresztve ki csőrén. Még az erdőben lőtte, egészen pontosan manalövedékkel, így pár percig nem tudott nagyon mozogni, de baja sem esett, így mindenki jól járt, legfeljebb a madár nem, mivel az még mindig nem érti, hogy mit keres ebben a kalitkában... Már ha tudná, hogy mi az a kalitka. *
- Igen apró állat a wyward, a legtöbben nem is gondolnák, hogy milyen sokat tud enni. * Kezd bele a történetébe, majd nagyot nyel. Eszébe jut, hogy valójában még mindig nincs fogalma sem, hogy mit kell mondania, vagy, hogy mennyire fogja érdekelni ez a közönséget. Nagy levegőt vesz, majd kifújja azt.
~ Annál a múltkori napnál biztosan jobb lesz a mai. ~ Jut eszébe, s folytatja. *
- Ez a kis állat nem csak, hogy az összes magkészletemet megette, de több fajtársa is belé fért. * A végét kissé elmosolyogja. Remélhetőleg nem mindegyik néző egy-egy tapasztalt mágus, de páraknak biztosan fel fog tűnni, hogy mágiát használt. Így hát óvatosan kiemeli a kalitkából a madarat, s mikor magasra tartott tenyerében van, elmormol egy rövidebb igét, mely, ha összejön, akkor egy csapatnyi wyward röppen ki kezéből, s igaz nem tudnak sokáig repülni, de azért megpróbálnak minél tovább repülni. Már ha összejön a varázslat. Ha nem, akkor bizonyára újra megpróbálja. Egy kis késés még nem a világ vége...
Remélhetőleg a csapat wywardra többen is felfigyelnek majd, s nem csak az elf fiú köré már korábban összegyűlt csapat fogja figyelni őt. Ekkor kezébe vesz három tőrt, s azt kezdi el csinálni, amit a Tavaszünnepen is. Kést dobál. Elég egyszerű dolog, de nem árt odafigyelni rá, nehogy az élét kapja el valamelyiknek. Fel az első, s alig dobja el már érkezik a másik, aztán a harmadik és így tovább, leejteni ezúttal egyiket sem ejti le, csupán néhány perc után jobbkezében megfogja az egyik kést, majd mikor odaér a másodikat, s végül a harmadikat. Ekkor meghajol, s a közönséget kezdi el pásztázni. *
- Valaki meg szeretné próbálni? * Mosolyog az emberekre, hátha van köztük egy fiatalabb fiú, akit lenyűgözött a mutatványa, vagy - még jobb esetben - egy szép leány; de természetesen senkitől sem tiltja meg, hogy megpróbálkozzon az iménti produkcióval. Ha van bátor jelentkező, akkor átadja neki(k) a késeket, hadd próbálkozzanak, de előtte szívesen elmagyarázza, hogy mire kell ügyelni.
~ Nem is ment olyan nehezen. ~ De azért kifújja magát, ha nincs jelentkező a késdobálás-próbára. Ha van, akkor meg majd csak utána.
~ És még hátra van további két mutatvány. ~ Jut eszébe. Csupán azok később lesznek megvalósítva, napokkal később. Viszont attól még nem árt azokra is felkészülni. Főleg az utolsóra - arra nagy durranást tervez. *
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására a kezében tartott kismadár vagy kisállat tucatnyi mennyiségben röpül, vagy szalad tova.
3387. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-14 15:42:47
Üzenet elküldve: 2015-07-14 15:42:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári Forgatag//
//Egészségügyi szolgálat – Nyílt//
//Letrion, Arten, Dennon//
*Ereszti is sajgó oldalát, dörgöli meg könyöksebét, és vidáman rázza meg lángszín üstökét.*
-Semmi, amit ne tudnék kezelni.
*Neveket nem jegyez meg, de azért figyel a bemutatkozókra, leginkább testi panaszok jeleit kutatva, feleslegesen, egészségesnek tűnik mindhárom.
"Milyen" utazók kérdezne vissza pofátlanul kapásból, de ismét épp Dennon mellkasát mustrálta. Így csak egy elégedett mosollyal, és egy biccentéssel tudja le a különös megfogalmazást. Is.*
-Persze. Mi érdekel?
*Ma vagy már százszor járta körbe az egészet, és mivel bekötözésre váró sérült sincs a közelben, ellenben a félelffel így szívesen kap az ajánlaton.*
-És messzire utaztok? Ugye nem hosszú időre?
*Kérdi Letriont, majd emeli kékjeit a páncélosra.*
-Csatázni mentek? Az borzalmasan veszélyes egy jó felcser nélkül. Ellenben a fürdőházzal, ott épp pucér pancsolás folyik.
*Veti fel csak úgy, mint lehetőséget, ebben a hőségben, aggódva igen, hogy Dennon hőgutát kap, ha nem vetkőzik le mihamarabb.*
-Mutatványosok, árusok is vannak. Arra.
*Adja meg az irányt, várva, hogy a nő közölje merre szeretné a felvezetést.*
//Egészségügyi szolgálat – Nyílt//
//Letrion, Arten, Dennon//
*Ereszti is sajgó oldalát, dörgöli meg könyöksebét, és vidáman rázza meg lángszín üstökét.*
-Semmi, amit ne tudnék kezelni.
*Neveket nem jegyez meg, de azért figyel a bemutatkozókra, leginkább testi panaszok jeleit kutatva, feleslegesen, egészségesnek tűnik mindhárom.
"Milyen" utazók kérdezne vissza pofátlanul kapásból, de ismét épp Dennon mellkasát mustrálta. Így csak egy elégedett mosollyal, és egy biccentéssel tudja le a különös megfogalmazást. Is.*
-Persze. Mi érdekel?
*Ma vagy már százszor járta körbe az egészet, és mivel bekötözésre váró sérült sincs a közelben, ellenben a félelffel így szívesen kap az ajánlaton.*
-És messzire utaztok? Ugye nem hosszú időre?
*Kérdi Letriont, majd emeli kékjeit a páncélosra.*
-Csatázni mentek? Az borzalmasan veszélyes egy jó felcser nélkül. Ellenben a fürdőházzal, ott épp pucér pancsolás folyik.
*Veti fel csak úgy, mint lehetőséget, ebben a hőségben, aggódva igen, hogy Dennon hőgutát kap, ha nem vetkőzik le mihamarabb.*
-Mutatványosok, árusok is vannak. Arra.
*Adja meg az irányt, várva, hogy a nő közölje merre szeretné a felvezetést.*
3386. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-14 15:07:32
Üzenet elküldve: 2015-07-14 15:07:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 180
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 180
Játékstílus: Megfontolt
//Nyári forgatag//
//Mutatványosok//
*Khry Sachhal ellentétben igen szűkszavú, ám nem hátrányára. Az a két mondat, amit mond, tökéletes válasz az igen terjedelmes kérdésre. Nem is kell az emberlánynak többet hozzáfűznie.
Majd miután válaszol, hátralép, s előkészül a mutatványra.* ~Vajon most is tűzzel fog bolondozni, s közben könnyű táncot lejt, vagy másfajta tehetségét mutatja be? Mindkettő jó lenne, de én... szívesebben ismerném meg egy új oldalát. Vagy... mégse. A "tűztánc" látványosabb lenne.~ *Aztán izgatottan felsóhajt.* ~Jaj, nem tudom, hogy mit szeretnék. Azonban szerencsére nem is nekem kell döntenem.~
*Végül ki is derül a kérdés: egy fáklyával fog előadni, tehát a "tűztánc" lehetőség valósul meg egy Sach számára ismeretlen mesével vegyítve.
A történet kissé zavaros, ám nem követhetetlen, s az előadás végére a lánynak teljesen kitisztul. Az illusztrálás pedig igazán jó hangulatot kelt.
Az elf lány fel- felcsillanó szemekkel pillant az égő legyezőre, s annak tulajdonosára.* ~Elképesztő. Nagyon érdekelne, hogy előtte gyakorolt-e otthon, vagy csak elméletben készül fel.~ *De többet nem gondolkozik a látottakon, inkább úgy dönt, hogy élvezi a pillanatot.
Szemében néha sóvárgást lehet észrevenni, ugyanis szeretne ő is ennyire érteni a tűzhöz. Azonban amint belegondol a dologba, rájön, hogy nem igazán állna neki jól.*
*Mikor Khyr megáll, Sach úgy véli, hogy vége, de téved. Csupán meg szeretné érdeklődni, hogy kér-e a közönség folytatást.
A vöröske az elsőnek kiált fel.*
- Igen!
*Hangja azonban elvegyül a tömeg válaszában. A nézők egyhangúan szavaztak.
Így remélhetőleg a csoda folytatódik.*
//Mutatványosok//
*Khry Sachhal ellentétben igen szűkszavú, ám nem hátrányára. Az a két mondat, amit mond, tökéletes válasz az igen terjedelmes kérdésre. Nem is kell az emberlánynak többet hozzáfűznie.
Majd miután válaszol, hátralép, s előkészül a mutatványra.* ~Vajon most is tűzzel fog bolondozni, s közben könnyű táncot lejt, vagy másfajta tehetségét mutatja be? Mindkettő jó lenne, de én... szívesebben ismerném meg egy új oldalát. Vagy... mégse. A "tűztánc" látványosabb lenne.~ *Aztán izgatottan felsóhajt.* ~Jaj, nem tudom, hogy mit szeretnék. Azonban szerencsére nem is nekem kell döntenem.~
*Végül ki is derül a kérdés: egy fáklyával fog előadni, tehát a "tűztánc" lehetőség valósul meg egy Sach számára ismeretlen mesével vegyítve.
A történet kissé zavaros, ám nem követhetetlen, s az előadás végére a lánynak teljesen kitisztul. Az illusztrálás pedig igazán jó hangulatot kelt.
Az elf lány fel- felcsillanó szemekkel pillant az égő legyezőre, s annak tulajdonosára.* ~Elképesztő. Nagyon érdekelne, hogy előtte gyakorolt-e otthon, vagy csak elméletben készül fel.~ *De többet nem gondolkozik a látottakon, inkább úgy dönt, hogy élvezi a pillanatot.
Szemében néha sóvárgást lehet észrevenni, ugyanis szeretne ő is ennyire érteni a tűzhöz. Azonban amint belegondol a dologba, rájön, hogy nem igazán állna neki jól.*
*Mikor Khyr megáll, Sach úgy véli, hogy vége, de téved. Csupán meg szeretné érdeklődni, hogy kér-e a közönség folytatást.
A vöröske az elsőnek kiált fel.*
- Igen!
*Hangja azonban elvegyül a tömeg válaszában. A nézők egyhangúan szavaztak.
Így remélhetőleg a csoda folytatódik.*
3385. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-14 13:28:00
Üzenet elküldve: 2015-07-14 13:28:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Mutatványosok//
*Khyr nem sokat foglalkozik az elmenőkkel. Int nekik és le vannak tudva, kicsit még vállat is von. Elgondolkodik azon, hogy most mi legyen? A műkedvelők, a férfi és a nő, azelőtt mentek el, hogy megcsodálhatták volna “páratlan mozdulatait”. Most akkor el se kezdje? Itt vannak még ugyan az emberek, meg az a gazdag ficsúr a rabszolgájával, vagy inasával, de teljesen mindegy, minek nevezzük. Gondolatait ez lefoglalja, s már csak a vörös elf szavaira fordul meg, elszakítva szemét a távozóktól.*
- Már egy ideje itt vagyok, kisasszony. *Mondja egykedvűen. A tavaszi mulatság sokkal jobb volt, ahogy visszagondol rá. Asira társasága igazán mulattató és kikapcsoló volt. Nem csoda, hogy azt a versenyt megnyerte, ellazult és tettre kész volt aznap. Ma is elég laza, de nem olyan lelkes, pláne, hogy a közönség fele lelépett. Aprót sóhajt.*
- Igen, a téli mulatságot kihagytam, sajnálatosan. *Teszi még hozzá. Télen nem voltak olyan rendezettek a dolgai, mint manapság, tekintve, hogy akkoriban futott össze azzal a kétes Báró személlyel, szellemmel, vagy hogy is nevezzük.* A jó társaság és a remek lehetőség kicsalja az embert ide. Ha most megbocsát. *Mosollyal az arcán fejezi be a mondatát, majd meghajol és hátrább lép. Ruhájának egy rejtett oldal zsebéből vörös agyag keveréket vesz elő, egy lapos dobozból, s arcának alsó felét keni ki vele, görbe motívumokat kanyarítva bőrére. Eztán elteszi a tégelyt és, ha senkinek sincs kifogása akkor mutat is valamit a népnek.
Az emberek felé fordul, hogy felhívja a figyelmüket, miközben arra a helyre sétál, ahol elég üres tér van a mutatványához. Az est közeledtével fáklyákat akasztgatnak a piac, jó pár oszlopára, s sorra gyújtják meg őket, hogy a nép élvezhesse a forgatagot sötétben is.*
- Emberek… Népek! Hű szolgák, s nemesek. Engedjétek meg, hogy elmeséljek egy történetet, s hogy egy kis meleget szorítsak, eme rideg, zord társadalom szívébe. Mind ismerjük a háború borzalmait. *Előre sétál, hogy egy égő fáklyát magához vegyen, majd szép lassan visszatér a helyére, miközben beszél. Reményei szerint még jó páran közelebb jönnek hozzá, hogy megtudják mit akarhat.*
- Innen messze úgy ismernek, hogy Reiwar. *Egyik kezéből másikba dobja át az égő botot, majd tenyerét a lángok köré hajtja, hogy melegítse, s bele bámul a tűzbe.* Poros út vezet, édes honunkba… Horroo, Horroo… *Keserves, szomorú ábrázattal, lassan tekint fel az emberekre. Még kétszer elismétli a szövegét egy lassú tempóban, majd a rákövetkező sorokat gyorsabban, rágalmazó hangnemben, sőt parancsolóan löki oda.*
- Könnyel szemünkben, Porba taszítva! Gyászos leányka, sírva vár… Waanay, alig ismertelek!
*Az utolsó szó jogán felhajítja a fáklyát, miközben az magasan az égbe forog, a vörös lecsatolja hátára erősített vas legyezőjét, melyeknek éghető olajba mártott gyutacs pihen a végén. Stílusosan, macska kecsességgel jobblábát előre tolja, jobb kezével felnyitja a legyezőt és elkaszálja vele a fáklyát, melyet a balja segítségével kap el, s egy határozott mozdulattal lángra lobbantja a gyutacsokat.*
- Hol a tekintetek lágyan sütnek, Horroo, Horroo… Szegény szívembe perzselnek, hát miért futsz előlük, Wannay alig ismertelek!
*Hallatszik a következő sora a hadi dalnak, mely már év ezredek óta járja Lanawin földjét, s kevesen emlékeznek mely háborúból hivatott útra kelni, s szövege is változó, de még máig van olyan lény, kinek szíve elég sérülékeny a versszakok számára.
A lány a legyezőjéből magasra csapnak a lángok. A fáklyával egy férfira mutat, s felé hajítja azt, akinek szerencsésen sikerül elkapnia az égő botot. Ekkor kezd bele póktáncába.
A legyezőt maga előtt forgatja pár pillanatig, majd baljából jobbjába veti át és maga körül kezdi táncoltatni a lángokat. Haja most kiengedve hullámzik a hő, s a szellő váltakozásában. Gyorsan de figyelmesen zsonglőrködik a vassal, hogy ne kapjon teljesen lángra. Feje felett dobja át a hat lábú vas eszközt, a mozdulat huzata tépkedi a lángokat, de el nem oltja. Hirtelen mar bele a levegőbe, tenyere a vas fogható részéhez ér, már érzi bőre alatt az egyre forrongó anyagot. Ujjai rágörbülnek a vasra és maga előtt dobja ismét fel a magasba a szerkezetet. Eljött a pillanat amikor gyorsan kell mozogni vele, mert hamarosan már az alja is úgy fog égetni, mint maguk a láng nyelvek.
Rongyot kanyarít kezére, egyetlen mozdulattal, míg a legyező leér hozzá, hogy elkaphassa. Most megtartja és folytatja a történetét.*
- Hová lettek lábaid? Horroo, Horroo… Hová tűntek táncos napjaid, kardod viszik a halál varjai! Wannay, alig ismertelek!
*A dal hamarosan a végére ér és Khyr táncának első szakasza is lezárul. A másodikra is csak akkor kerül sor, ha azt a közönség úgy akarja.
Lábával félkört szánt a porba miközben fordul egyet, s a ronggyal betekert vasat egyik kezéből a másikba dobálva, egyensúlyozza. Lábaitól a feje búbjáig végig vezeti a tüzet a testének vonalán, míg el nem érkezik a háború vége, a katona halála.*
- Lábatlan, s kartalan, sérült test, Horroo, Horroo… Ép csont nélkül, koldusként, fájdalmat, keservet tartva emlékül. Wannay, alig ismertelek. Miattad élhetek…
*Egyetlen mozdulattal csapja össze a legyezőt, annak kioltva minden lángját. Eztán röviden hajol meg a közönségének, majd kiegyenesedve, csípőre tett kézzel szól hozzájuk.*
- Hogy tetszett a történetetek? *Jobbját a magasba emeli, s szóra készteti a hallgatóságát, bárkihez, mindenkihez szóla.* Akartok még? *Kiáltja, s keserűen mosolyog.*
//Mutatványosok//
*Khyr nem sokat foglalkozik az elmenőkkel. Int nekik és le vannak tudva, kicsit még vállat is von. Elgondolkodik azon, hogy most mi legyen? A műkedvelők, a férfi és a nő, azelőtt mentek el, hogy megcsodálhatták volna “páratlan mozdulatait”. Most akkor el se kezdje? Itt vannak még ugyan az emberek, meg az a gazdag ficsúr a rabszolgájával, vagy inasával, de teljesen mindegy, minek nevezzük. Gondolatait ez lefoglalja, s már csak a vörös elf szavaira fordul meg, elszakítva szemét a távozóktól.*
- Már egy ideje itt vagyok, kisasszony. *Mondja egykedvűen. A tavaszi mulatság sokkal jobb volt, ahogy visszagondol rá. Asira társasága igazán mulattató és kikapcsoló volt. Nem csoda, hogy azt a versenyt megnyerte, ellazult és tettre kész volt aznap. Ma is elég laza, de nem olyan lelkes, pláne, hogy a közönség fele lelépett. Aprót sóhajt.*
- Igen, a téli mulatságot kihagytam, sajnálatosan. *Teszi még hozzá. Télen nem voltak olyan rendezettek a dolgai, mint manapság, tekintve, hogy akkoriban futott össze azzal a kétes Báró személlyel, szellemmel, vagy hogy is nevezzük.* A jó társaság és a remek lehetőség kicsalja az embert ide. Ha most megbocsát. *Mosollyal az arcán fejezi be a mondatát, majd meghajol és hátrább lép. Ruhájának egy rejtett oldal zsebéből vörös agyag keveréket vesz elő, egy lapos dobozból, s arcának alsó felét keni ki vele, görbe motívumokat kanyarítva bőrére. Eztán elteszi a tégelyt és, ha senkinek sincs kifogása akkor mutat is valamit a népnek.
Az emberek felé fordul, hogy felhívja a figyelmüket, miközben arra a helyre sétál, ahol elég üres tér van a mutatványához. Az est közeledtével fáklyákat akasztgatnak a piac, jó pár oszlopára, s sorra gyújtják meg őket, hogy a nép élvezhesse a forgatagot sötétben is.*
- Emberek… Népek! Hű szolgák, s nemesek. Engedjétek meg, hogy elmeséljek egy történetet, s hogy egy kis meleget szorítsak, eme rideg, zord társadalom szívébe. Mind ismerjük a háború borzalmait. *Előre sétál, hogy egy égő fáklyát magához vegyen, majd szép lassan visszatér a helyére, miközben beszél. Reményei szerint még jó páran közelebb jönnek hozzá, hogy megtudják mit akarhat.*
- Innen messze úgy ismernek, hogy Reiwar. *Egyik kezéből másikba dobja át az égő botot, majd tenyerét a lángok köré hajtja, hogy melegítse, s bele bámul a tűzbe.* Poros út vezet, édes honunkba… Horroo, Horroo… *Keserves, szomorú ábrázattal, lassan tekint fel az emberekre. Még kétszer elismétli a szövegét egy lassú tempóban, majd a rákövetkező sorokat gyorsabban, rágalmazó hangnemben, sőt parancsolóan löki oda.*
- Könnyel szemünkben, Porba taszítva! Gyászos leányka, sírva vár… Waanay, alig ismertelek!
*Az utolsó szó jogán felhajítja a fáklyát, miközben az magasan az égbe forog, a vörös lecsatolja hátára erősített vas legyezőjét, melyeknek éghető olajba mártott gyutacs pihen a végén. Stílusosan, macska kecsességgel jobblábát előre tolja, jobb kezével felnyitja a legyezőt és elkaszálja vele a fáklyát, melyet a balja segítségével kap el, s egy határozott mozdulattal lángra lobbantja a gyutacsokat.*
- Hol a tekintetek lágyan sütnek, Horroo, Horroo… Szegény szívembe perzselnek, hát miért futsz előlük, Wannay alig ismertelek!
*Hallatszik a következő sora a hadi dalnak, mely már év ezredek óta járja Lanawin földjét, s kevesen emlékeznek mely háborúból hivatott útra kelni, s szövege is változó, de még máig van olyan lény, kinek szíve elég sérülékeny a versszakok számára.
A lány a legyezőjéből magasra csapnak a lángok. A fáklyával egy férfira mutat, s felé hajítja azt, akinek szerencsésen sikerül elkapnia az égő botot. Ekkor kezd bele póktáncába.
A legyezőt maga előtt forgatja pár pillanatig, majd baljából jobbjába veti át és maga körül kezdi táncoltatni a lángokat. Haja most kiengedve hullámzik a hő, s a szellő váltakozásában. Gyorsan de figyelmesen zsonglőrködik a vassal, hogy ne kapjon teljesen lángra. Feje felett dobja át a hat lábú vas eszközt, a mozdulat huzata tépkedi a lángokat, de el nem oltja. Hirtelen mar bele a levegőbe, tenyere a vas fogható részéhez ér, már érzi bőre alatt az egyre forrongó anyagot. Ujjai rágörbülnek a vasra és maga előtt dobja ismét fel a magasba a szerkezetet. Eljött a pillanat amikor gyorsan kell mozogni vele, mert hamarosan már az alja is úgy fog égetni, mint maguk a láng nyelvek.
Rongyot kanyarít kezére, egyetlen mozdulattal, míg a legyező leér hozzá, hogy elkaphassa. Most megtartja és folytatja a történetét.*
- Hová lettek lábaid? Horroo, Horroo… Hová tűntek táncos napjaid, kardod viszik a halál varjai! Wannay, alig ismertelek!
*A dal hamarosan a végére ér és Khyr táncának első szakasza is lezárul. A másodikra is csak akkor kerül sor, ha azt a közönség úgy akarja.
Lábával félkört szánt a porba miközben fordul egyet, s a ronggyal betekert vasat egyik kezéből a másikba dobálva, egyensúlyozza. Lábaitól a feje búbjáig végig vezeti a tüzet a testének vonalán, míg el nem érkezik a háború vége, a katona halála.*
- Lábatlan, s kartalan, sérült test, Horroo, Horroo… Ép csont nélkül, koldusként, fájdalmat, keservet tartva emlékül. Wannay, alig ismertelek. Miattad élhetek…
*Egyetlen mozdulattal csapja össze a legyezőt, annak kioltva minden lángját. Eztán röviden hajol meg a közönségének, majd kiegyenesedve, csípőre tett kézzel szól hozzájuk.*
- Hogy tetszett a történetetek? *Jobbját a magasba emeli, s szóra készteti a hallgatóságát, bárkihez, mindenkihez szóla.* Akartok még? *Kiáltja, s keserűen mosolyog.*
3384. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-14 13:24:31
Üzenet elküldve: 2015-07-14 13:24:31
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Vásárlás//
*Nincs mit az ügyben tenni, elhagyja hát inkább a selymek és finom anyagok problémakörét, ebben segít neki Rilai megmásíthatatlan hízelgő stílusa is, amit éppen kellő adagban és kellő időben tud adagolni, hogy túl feltűnővé még ne váljon. Nem mintha egyékbént Khan ezen akarná a csomót keresni, szerfelett örül, hogy nem csak konstans problémaforrásnak tekintik végre.*
- Azért majd mutasd meg, kíváncsi vagyok. - *Tényleg az, csak érdemben nem tud majd nyilatkozni arról, hogy hol lóg esetleg ki az anyag, vagy hogy deréknál be kellene-e még vetetni belőle. De rendjén van ez így, ha a lány orra alá dugná a mesterpengét, valószínűleg ő sem bírna bővebb ismeretekkel arról, hogy mi végre látnak el bizonyos kardokat vércsatornával, másokat pedig nem. Mitől lesz az acél damaszkolt, vagy hogy milyen eljárások segítik hozzá különleges anyagok belekovácsolását a fémbe? Jó, ez utóbbiról mondjuk fingja neki sincs, de több már csak önként vállalt élete végett is szélesebb körűek az ismeretei, mint Rilié. Hiszi is, hogy jövőben vitáik gyújtópontja nem e témák fölött fog kirobbanni: kiegyenlítetetlen küzdelem lenne az Acél és Selyem Dala.*
- Egyszer majdnem ott maradtam, mármint a tűzben. Mi álmatagon horpasztottunk a táborban, az ellenfél meg ránk küldött néhányat a gyújtogatóik közül, akik megpróbálták ránk lobbantani az egész sátorvárost. Szó szerint égett kezünk alatt a munka, hehe. - *Göcög most, mert mi egyébbel szolgálhatna az emlék számára? Elfelejteni nem tudja, de erre már régóta rájött. Nem ő emlékezik a régmúlt napjaira, azok állnak ott tudata partján és bámulnak rá meredten, azt várva mikor fordul vissza feléjük.
Az emberbőrbe bújt succubus javaslatára hallgatva, befelé fordul és körülnéz, hogy mit lel odabent a csontkamra mélyén. Magányos csarnokra számít, por- és pókhálólepte oszlopfőkre, ahogy ívesen összefutnak valahol a sötétbe vesző magasban. De legnagyobb meglepetésére talál valamit, egy apró zsarátnokszerűen pulzáló követ, ami legutóbbi ittjártakor bizonyosan nem így festett. Tán itt se volt.*
~ Jó újra látni, azt hiszem. ~
*Ha elég erős lesz hozzá, visszatérhet a helyére oda, ahol az ember a szívét viseli. Addig azonban még sok éjnek kell leszállnia, s ugyanennyi nappalnak virradnia. Gyenge még.
Az éjtollú, fejét érdeklődőn billegető madárnál állva Rili tükörbe nézhet: Khan arcán láthatja azt a lelkesedést, ami idáig csak őbelőle sugárzott.*
- Volt egy álmom, nemrég ott az erdőben, mielőtt ránk támadtak volna a macskalények. Egy férfit láttam benne, beszélt hozzám és azt mondta, hogy hívjam Hollónak, bár nem ez az igazi és egyetlen neve. - *Beszámíthatóságát őrzendő, azzal már nem egészít ki, hogy a gombszemű madarat figyelve olyan érzése támad, mintha azokon keresztül ez az alak tekintene vissza rá. Bizonyára a szárnyas vénséges kora keltette illúzió ez, de attól még nem tud szabadulni tőle.*
- Te és én, jó barátok leszünk még. Velem jössz. Mennyiért vesztegeti ezt a relikviát itt? - *És mire kettőt pislant, már heves alkudozásba is bocsátkozik a hollóárussal, mialatt Rilai odébb settenkedik, hogy nagyjából ugyanazt a műsort levágja a majmoknál, amit ő is. Csak neki jobban áll, mert lány, ugye.*
- Hamar eluntál, szépségem. - *A gügyögést elhagyja, az végleg összedöntené minden férfiúi tartását, márpedig azért abból is illő megtartani valamit.*
- Aztán, hogyé' egy ilyen fenevad? - *Ahogy Rilainak a halálmadár, úgy Khannak se sokkal szimpatikusabb ez a szőrös, ugráló és sivítozó majom.*
- Biztos vagy te ebben?
//Vásárlás//
*Nincs mit az ügyben tenni, elhagyja hát inkább a selymek és finom anyagok problémakörét, ebben segít neki Rilai megmásíthatatlan hízelgő stílusa is, amit éppen kellő adagban és kellő időben tud adagolni, hogy túl feltűnővé még ne váljon. Nem mintha egyékbént Khan ezen akarná a csomót keresni, szerfelett örül, hogy nem csak konstans problémaforrásnak tekintik végre.*
- Azért majd mutasd meg, kíváncsi vagyok. - *Tényleg az, csak érdemben nem tud majd nyilatkozni arról, hogy hol lóg esetleg ki az anyag, vagy hogy deréknál be kellene-e még vetetni belőle. De rendjén van ez így, ha a lány orra alá dugná a mesterpengét, valószínűleg ő sem bírna bővebb ismeretekkel arról, hogy mi végre látnak el bizonyos kardokat vércsatornával, másokat pedig nem. Mitől lesz az acél damaszkolt, vagy hogy milyen eljárások segítik hozzá különleges anyagok belekovácsolását a fémbe? Jó, ez utóbbiról mondjuk fingja neki sincs, de több már csak önként vállalt élete végett is szélesebb körűek az ismeretei, mint Rilié. Hiszi is, hogy jövőben vitáik gyújtópontja nem e témák fölött fog kirobbanni: kiegyenlítetetlen küzdelem lenne az Acél és Selyem Dala.*
- Egyszer majdnem ott maradtam, mármint a tűzben. Mi álmatagon horpasztottunk a táborban, az ellenfél meg ránk küldött néhányat a gyújtogatóik közül, akik megpróbálták ránk lobbantani az egész sátorvárost. Szó szerint égett kezünk alatt a munka, hehe. - *Göcög most, mert mi egyébbel szolgálhatna az emlék számára? Elfelejteni nem tudja, de erre már régóta rájött. Nem ő emlékezik a régmúlt napjaira, azok állnak ott tudata partján és bámulnak rá meredten, azt várva mikor fordul vissza feléjük.
Az emberbőrbe bújt succubus javaslatára hallgatva, befelé fordul és körülnéz, hogy mit lel odabent a csontkamra mélyén. Magányos csarnokra számít, por- és pókhálólepte oszlopfőkre, ahogy ívesen összefutnak valahol a sötétbe vesző magasban. De legnagyobb meglepetésére talál valamit, egy apró zsarátnokszerűen pulzáló követ, ami legutóbbi ittjártakor bizonyosan nem így festett. Tán itt se volt.*
~ Jó újra látni, azt hiszem. ~
*Ha elég erős lesz hozzá, visszatérhet a helyére oda, ahol az ember a szívét viseli. Addig azonban még sok éjnek kell leszállnia, s ugyanennyi nappalnak virradnia. Gyenge még.
Az éjtollú, fejét érdeklődőn billegető madárnál állva Rili tükörbe nézhet: Khan arcán láthatja azt a lelkesedést, ami idáig csak őbelőle sugárzott.*
- Volt egy álmom, nemrég ott az erdőben, mielőtt ránk támadtak volna a macskalények. Egy férfit láttam benne, beszélt hozzám és azt mondta, hogy hívjam Hollónak, bár nem ez az igazi és egyetlen neve. - *Beszámíthatóságát őrzendő, azzal már nem egészít ki, hogy a gombszemű madarat figyelve olyan érzése támad, mintha azokon keresztül ez az alak tekintene vissza rá. Bizonyára a szárnyas vénséges kora keltette illúzió ez, de attól még nem tud szabadulni tőle.*
- Te és én, jó barátok leszünk még. Velem jössz. Mennyiért vesztegeti ezt a relikviát itt? - *És mire kettőt pislant, már heves alkudozásba is bocsátkozik a hollóárussal, mialatt Rilai odébb settenkedik, hogy nagyjából ugyanazt a műsort levágja a majmoknál, amit ő is. Csak neki jobban áll, mert lány, ugye.*
- Hamar eluntál, szépségem. - *A gügyögést elhagyja, az végleg összedöntené minden férfiúi tartását, márpedig azért abból is illő megtartani valamit.*
- Aztán, hogyé' egy ilyen fenevad? - *Ahogy Rilainak a halálmadár, úgy Khannak se sokkal szimpatikusabb ez a szőrös, ugráló és sivítozó majom.*
- Biztos vagy te ebben?
3383. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-14 09:57:24
Üzenet elküldve: 2015-07-14 09:57:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 180
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 180
Játékstílus: Megfontolt
//Nyári forgatag//
//Mutatványosok//
*Az elf férfi szerencsére nem veszi nagyon zokon a dolgot. Ám lehet, hogy Sach csak azt látja bele a férfi reakciójába, amit szeretne, s valójában mélységesen magába zuhan e visszautasítás miatt. Nem... nem valószínű, bár ki tudja.
A vörös elf fel sem figyel arra, hogy milyen nyers stílusba vált át. Úgy érzékeli, hogy a fejében bravúrosan megfogalmazott mondatot ejti ki száján, de a valóság ettől igencsak eltér. Megint.
A többiek vagy tapintatosságból, vagy figyelmetlenségből nem is reagálnak az imént történtekre: Rolwahur hamar elmagyarázza az emberlánynak terveit, aki azt meghallgatja. Khry pedig álldogál, és közben egy szót sem szól.
Kicsit később -igencsak picit- a férfi búcsúzkodásba kezd, akit Elenith is követ.*
*Miután a társaság igencsak megcsappan, Sach a "Ki mit tud?" győzteséhez fordul.*
- Régóta bolyong a fesztiválon, vagy mostanában érkezett? Ami engem illet, én reggel óta itt vagyok, ugyanis kedvelem ezeket a rendezvényeket, bár eddig csak kettőn vettem részt. Ezen és a Tavaszünnepen. És tekintve, hogy ezeken találkoztunk, arra következtetek, hogy Önt is kicsalogatja ide valami.
*A szó hirtelen csak ömleni kezd belőle. Azt, hogy akad mondani valója, a lány nem bánja, ha azonban közben valami ostobaságot ejtene ki a száján, azt már annál inkább.*
A hozzászólás írója (Sach Eire) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.14 09:57:42
//Mutatványosok//
*Az elf férfi szerencsére nem veszi nagyon zokon a dolgot. Ám lehet, hogy Sach csak azt látja bele a férfi reakciójába, amit szeretne, s valójában mélységesen magába zuhan e visszautasítás miatt. Nem... nem valószínű, bár ki tudja.
A vörös elf fel sem figyel arra, hogy milyen nyers stílusba vált át. Úgy érzékeli, hogy a fejében bravúrosan megfogalmazott mondatot ejti ki száján, de a valóság ettől igencsak eltér. Megint.
A többiek vagy tapintatosságból, vagy figyelmetlenségből nem is reagálnak az imént történtekre: Rolwahur hamar elmagyarázza az emberlánynak terveit, aki azt meghallgatja. Khry pedig álldogál, és közben egy szót sem szól.
Kicsit később -igencsak picit- a férfi búcsúzkodásba kezd, akit Elenith is követ.*
*Miután a társaság igencsak megcsappan, Sach a "Ki mit tud?" győzteséhez fordul.*
- Régóta bolyong a fesztiválon, vagy mostanában érkezett? Ami engem illet, én reggel óta itt vagyok, ugyanis kedvelem ezeket a rendezvényeket, bár eddig csak kettőn vettem részt. Ezen és a Tavaszünnepen. És tekintve, hogy ezeken találkoztunk, arra következtetek, hogy Önt is kicsalogatja ide valami.
*A szó hirtelen csak ömleni kezd belőle. Azt, hogy akad mondani valója, a lány nem bánja, ha azonban közben valami ostobaságot ejtene ki a száján, azt már annál inkább.*
A hozzászólás írója (Sach Eire) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.14 09:57:42
3382. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-14 09:49:13
Üzenet elküldve: 2015-07-14 09:49:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Vásárlás//
- Férfinak nézlek. Talpig. - *Hízelkedő mosolyt ereszt meg.* - És mint ilyen, veled születetten alkalmatlan vagy megítélni az ilyesmi selyemfinomságú holmik valós értékét.
*Vita lezárva, nem várja el, hogy Khan zajos monológba kezdjen, melyben ruhája lágy esését, a kelme tapintását, textúráját dicsérje, pedig kétsége sincs afelől, hogy a rókamosolyú minden gond nélkül extatikus állapotba tudná színlelni magát, ha a helyzet úgy kívánja. Vigyora szélesedik az elhangzottakon.*
- Hát igen, kicsit tényleg annak tartalak. Kiégettnek mármint. Cáfolj rá. - *Nyilván nem igazságos gyermeki lelkesedést várni az élet dolgai iránt olyantól, aki harcmezőn töltötte a fél életét, a kelleténél jóval számosabb gyilokeseménynek volt szemtanúja. Biztos, ami fix alapon tovább szájal.* - Hibátlan gondolatmenet, dalia. Szeress engem, szeress bárkit, mindenkit. A lényeg, hogy közben módfelett figyelj befelé: Ha érzel, az már jó.
*Elhaladnak a kecskekarámok mellett. A leányt nem kötik le hosszan az állatok, unásig szemlélheti az egykedvűen kérődző jószágokat jóformán minden pajtában amúgy is. A kutyáktól fél, a macskákra nem tudna kellőképp vigyázni. Az ilyesmi állatoknak selyempárnán van a helyük, úri villában, az ő két- és többlaki életmódja aligha volna alkalmas arra, hogy magához kösse a szabad, független állatot. Követi tekintetével a harcost, mikor az megáll szemlélődni az egyik állványnál. Menten hangot ad nem tetszésének.*
- Na nemár! Micsoda csúf egy csuhamadár. Menten kimúlik, bizonyosan a végét járja, Nézz csak rá. - *Csattan fel a lány, ha közelebb ér. Megszemléli a madarat, mely gondosan rendezgeti kékes fényű, éjfekete faroktollait. Felé nyúl, az állat dühösen felécsattint csőrével. Okos fejét félredönti, méricskélőn rávillantja obszidián szemét, mintha csak értené a csúfolódást. Rilai felsóhajt.* - Azt hiszem, nem leszünk örök barátok.
*Magára hagyja a pasast a magát büszkén illegető állattal. Egy félreeső ketrecben leli meg, amit keresett. A sűrűn szőtt rács mögött aprócska, kölyökmacska méretű majomkára bukkan. Csontos, ruganyos testét finom puhaságú, szürkecirmos szőr borítja. Kerek fejét fülénél két habfehér pamacs ékesíti. Arcát fehér maszkminta takarja, öklömnyi nagyságú, értelmes tekintetű, olvadt arany szempár villog ki belőle. Karmos ujjacskái közt édesgyümölcsöt szorongat. Teste mellett sávmintás, hosszú farka körbegyűrűzi ültében. A lány közelebb megy, csettint, cuppog a kis szerzetnek. Amaz fittyet hány rá.*
- Őt akarom! - *Jelenti ki csípőre vágva kezét. Visszahajol az állatkához. A megejtő küllemű lény immár nem veszi semmibe többé: a rácsnak ugorva éktelenül sivalyog, morog és fintorog, harapna, karmolna.A lány ujját nyújtja a majmocskának. Mikor a vicsorka megragadja azt, Rilai menten ellágyul.*
- Hol az árus? Hadd kapjalak ölembe! - *Gügyögi meghatva.*
//Vásárlás//
- Férfinak nézlek. Talpig. - *Hízelkedő mosolyt ereszt meg.* - És mint ilyen, veled születetten alkalmatlan vagy megítélni az ilyesmi selyemfinomságú holmik valós értékét.
*Vita lezárva, nem várja el, hogy Khan zajos monológba kezdjen, melyben ruhája lágy esését, a kelme tapintását, textúráját dicsérje, pedig kétsége sincs afelől, hogy a rókamosolyú minden gond nélkül extatikus állapotba tudná színlelni magát, ha a helyzet úgy kívánja. Vigyora szélesedik az elhangzottakon.*
- Hát igen, kicsit tényleg annak tartalak. Kiégettnek mármint. Cáfolj rá. - *Nyilván nem igazságos gyermeki lelkesedést várni az élet dolgai iránt olyantól, aki harcmezőn töltötte a fél életét, a kelleténél jóval számosabb gyilokeseménynek volt szemtanúja. Biztos, ami fix alapon tovább szájal.* - Hibátlan gondolatmenet, dalia. Szeress engem, szeress bárkit, mindenkit. A lényeg, hogy közben módfelett figyelj befelé: Ha érzel, az már jó.
*Elhaladnak a kecskekarámok mellett. A leányt nem kötik le hosszan az állatok, unásig szemlélheti az egykedvűen kérődző jószágokat jóformán minden pajtában amúgy is. A kutyáktól fél, a macskákra nem tudna kellőképp vigyázni. Az ilyesmi állatoknak selyempárnán van a helyük, úri villában, az ő két- és többlaki életmódja aligha volna alkalmas arra, hogy magához kösse a szabad, független állatot. Követi tekintetével a harcost, mikor az megáll szemlélődni az egyik állványnál. Menten hangot ad nem tetszésének.*
- Na nemár! Micsoda csúf egy csuhamadár. Menten kimúlik, bizonyosan a végét járja, Nézz csak rá. - *Csattan fel a lány, ha közelebb ér. Megszemléli a madarat, mely gondosan rendezgeti kékes fényű, éjfekete faroktollait. Felé nyúl, az állat dühösen felécsattint csőrével. Okos fejét félredönti, méricskélőn rávillantja obszidián szemét, mintha csak értené a csúfolódást. Rilai felsóhajt.* - Azt hiszem, nem leszünk örök barátok.
*Magára hagyja a pasast a magát büszkén illegető állattal. Egy félreeső ketrecben leli meg, amit keresett. A sűrűn szőtt rács mögött aprócska, kölyökmacska méretű majomkára bukkan. Csontos, ruganyos testét finom puhaságú, szürkecirmos szőr borítja. Kerek fejét fülénél két habfehér pamacs ékesíti. Arcát fehér maszkminta takarja, öklömnyi nagyságú, értelmes tekintetű, olvadt arany szempár villog ki belőle. Karmos ujjacskái közt édesgyümölcsöt szorongat. Teste mellett sávmintás, hosszú farka körbegyűrűzi ültében. A lány közelebb megy, csettint, cuppog a kis szerzetnek. Amaz fittyet hány rá.*
- Őt akarom! - *Jelenti ki csípőre vágva kezét. Visszahajol az állatkához. A megejtő küllemű lény immár nem veszi semmibe többé: a rácsnak ugorva éktelenül sivalyog, morog és fintorog, harapna, karmolna.A lány ujját nyújtja a majmocskának. Mikor a vicsorka megragadja azt, Rilai menten ellágyul.*
- Hol az árus? Hadd kapjalak ölembe! - *Gügyögi meghatva.*
3381. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-14 08:13:54
Üzenet elküldve: 2015-07-14 08:13:54
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Vásárlás//
- Mégis minek nézel engem, valami neveletlen vadállatnak, aki unaloműzésből karóra tűzi ellenfelei fejét? A világ civilizálatlanabb feléről vagyok való, az egyszer igaz, de attól a selyemnek meg az egyéb finom anyagoknak nálunk is van tisztelete! - *Khan szinte bármilyen témában és bármilyen mélységében képes messzemenő diskurzusba bocsátkozni, és ez egyértelműen szórakoztatni is képes, hosszabb-rövidebb ideig. Annak eldöntése, hogy mikor és mit gondol ténylegesen is komolyan, az már rágósabb falat, de e tekintetben nem különbözik oly nagyon Rilaitól: a lány maga is szeret felvágott nyelvével élni. Khan számára ez az egyik ok, amiért ennyire kedveli ezt a boszorkát. Még hogy ellentétek vonzásában, heh!
A cukortól csöpögő édességgel nem vacakol különösebben, egy mozdulattal az arcába tolja az egész szeletet, merő gyakorlatiasságból persze, így kezei nem változnak légyfogó papírrá. Nem vág az első körben felvezetett, nem teljesen egyértelmű utalás elé, és számítása be is válik, mert Rilai egy kis tanmese keretein belül próbálja megértetni a félszeművel, ami még hiányos applikációjából ahhoz, hogy elnyerje a "csíplek" státuszt.*
- Akkor ennek igazán örülni fogsz, szépségem, mert nekem eszem ágában sincs kimúlni. Egyelőre. És ha azt kérdeznéd, hogyan szeretném a végem látni? Nagyon öregen, és nagyon-nagyon gazdagon. Egyik sem engedi meg, hogy idő előtt hét láb mélyre kerüljek. - *Az állatárusokhoz indulva ő kezdeményez most, hogyan is csinálta korábban Rilai azt az ujjkulcsolós mozdulatot? Megpróbálja rekonstruálni, és kétsége sem merül fel abban, hogy legalább olyan ügyesen képes ezt is megoldani, mint a vadvirágok csokorba kötését.*
- Szóval te engem valami kiégett bérkardnak találsz, aki hamunak érzi az ételt és pornak a legédesebb bort is a szájában? A színek számára fakók, a táncmulatság dalai pedig gyászénekek? - *Félrebillenti a fejét, ahogy az első karámhoz érnek. Kecskék. Gyámoltalan jószágok, jó fejnek is tartja őket, de nem teljesen ilyesmire gondolt házi kedvenc címszó alatt. A kutyákkal sincs kibékülve, legjobb barátai ő embereknek, biztosan, de túl... sablonos. A macska sem tűnik jó választásnak, tekintettel Rili és úgy általában egy cirmos jellemére. Kettejük közül az egyik rövid úton beadnáa a kulcsot. Ám ekkor megérkeznek egy sokkal egzotikusabb szekcióhoz, a tollasok díszes-színes seregletéhez, ahol Khan rögtön leragad az egyik állványnál. Ki nem mondja még, de azt már tudja, hogy ő mit visz haza innét.*
- Kössünk alkut, amennyire elkötelezett vagy az élet szeretete mellett, nekem olyan érzésem van, hogy Te maga vagy az élet, mi lenne, ha beléd találnék habarodni? Azzal ugyanott vagyok, nem? - *Kikezdhetetlen logikai ív, Khan szerint.*
- Az ölök-halok érted dolog sem annyira avítt egyébként: ölni én is ölnék, számok kérdése csak. Halni viszont talán nem, máskülönben hogyan költeném el a gyilokkal keresett aranyakat? - *Az esetek magas százalékában Khan nem vehető komolyan, vagy legalábbis csak mérsékelten, és bár most is könnyed a hangvétele, kétség most nem bújik meg amögött, hogy a Rilai által nevezett "fásultság" és a zsoldos nemtörődöm stílusa, amivel mások életének elvételéről beszél, ugyanarról a tőről fakadnak: a hivatásaként választott élet stílusából. Mert vannak dolgok, amik abban az életvitelben így válnak elviselhetővé, magyarázhatóvá, elfogadhatóvá.*
- Kiszúrtál már valamit? Én őt viszem haza. - *Bárhol legyen is most az a "haza", ujja egy ősöregnek tűnő, fekete tollpalástban gubbasztó hollóra mutat.*
//Vásárlás//
- Mégis minek nézel engem, valami neveletlen vadállatnak, aki unaloműzésből karóra tűzi ellenfelei fejét? A világ civilizálatlanabb feléről vagyok való, az egyszer igaz, de attól a selyemnek meg az egyéb finom anyagoknak nálunk is van tisztelete! - *Khan szinte bármilyen témában és bármilyen mélységében képes messzemenő diskurzusba bocsátkozni, és ez egyértelműen szórakoztatni is képes, hosszabb-rövidebb ideig. Annak eldöntése, hogy mikor és mit gondol ténylegesen is komolyan, az már rágósabb falat, de e tekintetben nem különbözik oly nagyon Rilaitól: a lány maga is szeret felvágott nyelvével élni. Khan számára ez az egyik ok, amiért ennyire kedveli ezt a boszorkát. Még hogy ellentétek vonzásában, heh!
A cukortól csöpögő édességgel nem vacakol különösebben, egy mozdulattal az arcába tolja az egész szeletet, merő gyakorlatiasságból persze, így kezei nem változnak légyfogó papírrá. Nem vág az első körben felvezetett, nem teljesen egyértelmű utalás elé, és számítása be is válik, mert Rilai egy kis tanmese keretein belül próbálja megértetni a félszeművel, ami még hiányos applikációjából ahhoz, hogy elnyerje a "csíplek" státuszt.*
- Akkor ennek igazán örülni fogsz, szépségem, mert nekem eszem ágában sincs kimúlni. Egyelőre. És ha azt kérdeznéd, hogyan szeretném a végem látni? Nagyon öregen, és nagyon-nagyon gazdagon. Egyik sem engedi meg, hogy idő előtt hét láb mélyre kerüljek. - *Az állatárusokhoz indulva ő kezdeményez most, hogyan is csinálta korábban Rilai azt az ujjkulcsolós mozdulatot? Megpróbálja rekonstruálni, és kétsége sem merül fel abban, hogy legalább olyan ügyesen képes ezt is megoldani, mint a vadvirágok csokorba kötését.*
- Szóval te engem valami kiégett bérkardnak találsz, aki hamunak érzi az ételt és pornak a legédesebb bort is a szájában? A színek számára fakók, a táncmulatság dalai pedig gyászénekek? - *Félrebillenti a fejét, ahogy az első karámhoz érnek. Kecskék. Gyámoltalan jószágok, jó fejnek is tartja őket, de nem teljesen ilyesmire gondolt házi kedvenc címszó alatt. A kutyákkal sincs kibékülve, legjobb barátai ő embereknek, biztosan, de túl... sablonos. A macska sem tűnik jó választásnak, tekintettel Rili és úgy általában egy cirmos jellemére. Kettejük közül az egyik rövid úton beadnáa a kulcsot. Ám ekkor megérkeznek egy sokkal egzotikusabb szekcióhoz, a tollasok díszes-színes seregletéhez, ahol Khan rögtön leragad az egyik állványnál. Ki nem mondja még, de azt már tudja, hogy ő mit visz haza innét.*
- Kössünk alkut, amennyire elkötelezett vagy az élet szeretete mellett, nekem olyan érzésem van, hogy Te maga vagy az élet, mi lenne, ha beléd találnék habarodni? Azzal ugyanott vagyok, nem? - *Kikezdhetetlen logikai ív, Khan szerint.*
- Az ölök-halok érted dolog sem annyira avítt egyébként: ölni én is ölnék, számok kérdése csak. Halni viszont talán nem, máskülönben hogyan költeném el a gyilokkal keresett aranyakat? - *Az esetek magas százalékában Khan nem vehető komolyan, vagy legalábbis csak mérsékelten, és bár most is könnyed a hangvétele, kétség most nem bújik meg amögött, hogy a Rilai által nevezett "fásultság" és a zsoldos nemtörődöm stílusa, amivel mások életének elvételéről beszél, ugyanarról a tőről fakadnak: a hivatásaként választott élet stílusából. Mert vannak dolgok, amik abban az életvitelben így válnak elviselhetővé, magyarázhatóvá, elfogadhatóvá.*
- Kiszúrtál már valamit? Én őt viszem haza. - *Bárhol legyen is most az a "haza", ujja egy ősöregnek tűnő, fekete tollpalástban gubbasztó hollóra mutat.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10032-10051