//Második szál//
//Kisfesztivál//
*Sajnos Zaranir gyengepontja sokkal inkább Nerilil, így nagyjából minden próbálkozás fog rajta. Megpróbálhatna ellent állni, de ő nem sejti a sötét szándékot és nem is akarna távolságot tartani. Amikor Nerilil viszonozza a játékát, a vére egyből felpezsdül és két kezével megsimítja cicusa oldalát, majd magához ölelné, hogy forró csókkal köszönje meg azt, hogy ha egy kicsit is, de megbocsátottak neki. Nem szállt el teljesen, hiszen a hely nem megfelelő hozzá, csak simogatják, kerülgetik egymást. De hirtelen eltűnik a kezei közül és mire feleszmél a hiányára, a hó adja neki a következő, hideg érintést, ami nem csak a nyakába, hanem az egész fejére rázúdul, mintha kint felejtették volna a hóesésbe. A fehér, vékony hólepel egészen belepi a fejét, de a kiismerhetetlen mosolyt és szelíd tekintetet nem törölheti le róla. Megnyugodott és mintha meg sem történt volna az incidens, tekint az ő Neriljére teljes ártatlanságában. Persze, megkapta, amit neki jár, nem is sajnálja, hogy hagyta, átejtsék. Ez a bűnhődésnek egy olyan módja, amibe bele tud egyezni.*
-Csak akkor hazudok, amikor beszélek, egyébként soha. De nem, ezt a történetet azért szeretem, mert még talán két évvel az utánról való, hogy megismertem a tengeri boszorkányt. Éppen ezért, ő nincs benne. És megérthetővé válik, miért... hát, nem mondom, hogy félek tőlük, de nem vagyok jó viszonyban a nagy szobrokkal...
*Még több részletinformáció, amit nem érthet Nerilil a történet nélkül, de talán érdekesnek hangozhat. Viszont megpróbálja megint félkézzel átkarolni Nerililt, mert mégiscsak jobban esne neki, ha közelebb lenne hozzá.*
-De kezdjük az elején, a csipet csapatunkkal. Akkor még a Kapitánnyal sem voltam olyan jóban, hogy csak úgy kérjek tőle egy legénységet kölcsön, így saját költségemen fogadtam embereket wegtorenből. És még egyéb lényeket, utólag kiderült, hogy vannak dolgok, amire a sötételfek sincsenek felkészülve. De, hogy ismerd valami nevén is, Schut'hikh, de mivel fogalmam sincs, hogy jól ejtem-e, ezt már akkor sem tudtam, ezért Süti lesz. Csak háromszor akart megölni ezért a megnevezésért, jó talán volt négy is. Mindegy, már nem él, tehát használhatom rá. *Közben ránéz Nerililre, figyel-e, érdekli-e vagy a személyekről elég, ha csak odaböki, hogy kit mire használtak.* Süti nem különösebben próbálkozott az előítéletek ellen harcolni, ő magát zsoldosnak állította be és az is volt, valószínűleg bérgyilkos, bár nem volt túl bőbeszédű. A többiek érdekesebb esetek voltak...
*És egy nagyobb levegővétel, majd nyitja a Pegazus kapuját.*