Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 122 (2421. - 2440. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2440. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-06-17 13:22:11
Üzenet elküldve: 2025-06-17 13:22:11
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 107
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 107
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Műhelymunka//
//Lámpás készítés - 3/3//
*Az árnyak már egészen megnyúlnak és beleolvadnak az alkony saját árnyaiba, mire leengedi térdei közül a homokos vödröt. Ujjai, vállai, háta és dereka egyaránt sajognak, az üllő lapját már nagyon kényelmetlennek érzi feneke alatt. Mégsem zsörtölődik és elégedetlenkedik – a csiszolóvászonnal szinte csodát művelt a lánghegesztett és finomkovácsolt elemeken. Azok most mind ott ülnek a munkapaddá avanzsált polcon, egymás mellett; a késődélutáni-koraesti tompa fények gyengéden verődnek vissza a selymessé csiszolt felületekről. Ha rászánna még egy napot, és szerezne valahonnan ennél finomabb homokot, gyapjúrongyot és puha bőrt, akkor akár tükörfényesre is polírozhatná a holmikat. De nem akar ilyet tenni. Ha fényesre polírozott alkatrészekből tenné össze a lámpást, azt ugyan nagyon szép lenne – viszont nagyon érzékeny is, folyamatos igénnyel a karbantartásra. És bár nem tartja feltétlenül igénytelennek Adoaver Droverson úrfit, abban viszonylag biztos, hogy a fiatalember nem szeretne párnaponta órákat tölteni azzal, hogy újrapolírozza az ujjlenyomatai nyomán ott maradt patinafoltokat.
Jólesőn kinyújtózik és talpra szökken. A rongyról a vödörbe rázza a maradék homokot, majd tagjaiban a nap-hosszú munka jóleső fáradtságával nekiáll összerakni ideiglenes gnómműhelyét. A lámpás darabjait egy puha rongyokkal bélelt rekeszbe teszi, az üvegbura mellé, majd elpakolja a már nem szükséges nyersanyagot és eszközöket. Ezután szétkapja apró üllőjét, és az is a kocsija hátuljába kerül. Bepakol mindent. Mára zárul a műsor. Még odaint a saját műhelye ajtajában levegőző kovácsnak, majd felkapja a kocsi szarvait, és a jellegzetes csörgéssel-zörgéssel elhagyja a Piacteret.
Elhagyja, de nem túl sokáig. Másnap reggel a kelő nappal együtt érkezik vissza. Ugyanott rakja le a kocsit ahol tegnap is állt, a Kovácsműhely mellett. Rutinos mozdulatokkal alakítja ki újra a kis műhelyét. Az alkatrészes rekeszt a munkapad szélére rakja, a szerszámait mellé igazítja. Orrát megcsapja a frissen sült kenyér illata, érzi ahogy megkordul a gyomra. Na majd, ha végez..!
A rekeszbe nyúl, és kirakosgatja az alkatrészeket. Már rá se néz a rajzra a jegyzetfüzetében, még mindig úgy látja azt maga előtt, mint mikor tegnap áttanulmányozta. Először a lábakat veszi az ujjai közé; a helyükre igazítja, és apró csavarral rögzíti őket, mind a hármat. Gyengéd, de határozott feszegetéssel ellenőrzi a tartásukat. Ezután jön a kanóc-adagoló rögzítése. Ezt a kocsi oldalában elhelyezett fiókok egyikéből keresi elő. Ujjai ügyesen forgatják-illesztik-nyomják egybe a készséget a kaniszterrel. Egy fogóval még óvatosan rászorítja a tartály tetejének anyagát, hogy biztos erősen tartson. Az előbbi fiókból kicsi fadugót vesz elő. Nagy a tartály oldalában kialakított betöltő nyílásba. Halkan hümmögve csattintja elő zsebkésének fő pengéjét (két penge -egy egyenes és egy birkaköröm-formájú-, egy apró fűrész és egy kis fúróár rejlik a zsebkés markolatában), és aprólékos mozdulatokkal faragja a megfelelő méretűre. Egy szélre eső, második fiókból apró, erős acéllemezkéből hajtott rugót vesz elő. Ezt ügyesen úgy rögzíti fel az olajtartály tetejére, hogy a rugó szélét lenyomva feszültség keletkezzen az acélban, és a másik vége is megmozduljon. Úgy finomhangolja a rugó ívét, hogy lenyomott-szélű-állapotában a szabadon álló szél egyenesen a kanócnak nyomódjon. Ha a kanóc meggyújtott állapotában nyomja le valaki a rugós koppintó pöckét, akkor a koppintó nyelve pont kioltja majd a lángot. Funkció és kényelem, egy elegáns megoldásba ágyazva. Tökéletes. Mikor ez kész, drótot húz ki a kocsi hátuljából, nagyjából méretre vág nyolc darabnyit. Az aljukat az olajtartályhoz rögzíti, a helyére ülteti az üvegburát, amelyet Porodun Moltheziar mestertől vásárolt néhány nappal ezelőtt, és egymásba csavarva a drótokat az üvegbura köré fonja őket. A drótok meglepő erővel és stabilan kötik össze a részeket. A drótok tetejét bő ráhagyással levágja a bura tetejénél. Egy harmadik fiókból újabb alkatrészt kerít elő, ami a lámpás tetejéül szolgál majd. Hogy eredetileg mi volt, vagy mi lett volna ez a darab? Talány. Viszont csavarhúzójával és fogójával feszegetve, hajlítgatva úgy módosítja az eredetileg talán teljesen más célra készült holmit, hogy az ráilleszkedjen a bura szájára. Ellenőrzi az illeszkedést, elégedetten biccent. Újra a fogóhoz nyúl, a túllógó drótvégeket úgy hajlítja-tekeri, hogy azok már a lámpabura kupakját is mereven rögzítsék. Nem minden izgalom nélkül, előbb óvatosan emeli meg a kupaknál fogva a lámpást, majd látván hogy az nem esik darabjaira, előbb elővigyázatosan, később meglehetőst erősen megrázza-lóbálja az egész szerkezetet, még mindig a kupaknál fogva. Az kitart. Remek! Előveszi az utolsó réz alkatrészeket, amik a lámpás fogóját alkotják majd. Egy negyedik fiókból, amelyben mindenféle formájú és méretű, előre faragott fadarab van, kiválaszt egyet. Tölgyfa, kezeletlen, semmi különleges. Ujjai közé szorítva összeilleszti a fém részekkel, majd odatartja a lámpáshoz, hogy ellenőrizze a méretet. Nem jó, túl nagy. Egy fűrésszel gyorsan segít a dolgon. Ha a fadarab már amúgy is a satuba van rögzítve, kifúrja a csavarok helyét, majd egy keskeny fejű V-vésővel begravírozza az Adoaver Droverson által kért három apró mintát: a nyúlfejet, a hétágú csillagot, és a dagadó vitorlájú kis hajót. A kocsi hátuljához lép ezután, rongyot és egy kis üveget húz elő. Az üvegből sötét, kesernyés szagú folyadékot önt a rongyra, majd alaposan átdörzsöli vele a fát. Az sötét színűre vált az anyagtól, a fa erezete szépen kirajzolódik. Amíg szárad a pác, addig a rongy tiszta végével alaposan ledörgöli az ujjaira került folyadékot hogy ne fogdossa vele össze a réz alkatrészeket. Ez utóbbiakat különben nagy gonddal összecsavarozza a fa fogóval, majd egy hosszú csavarral odarögzíti az üvegbura kupakjához. Vékony hegyű mókusszőr ecsetet húz elő egy újabb fiókból, és egy pici üvegcsét. Abban festék van, de nem akármilyen: aranyszínű, csillogós, mintha csak folyékony fém lenne! Ezzel a festékkel tölti ki a három kis figura vésetét, amik így szinte kivilágítanak a fa sötétjéből.
És kész.
Kész a lámpás.
Elvigyorodik. Gyors mozdulattal lepakol mindent a munkapultról, és annak közepére állítja az elkészült eszközt. Fél lépést hátrébb áll, összefonja maga előtt a karját, és alaposan végignéz az elkészült művén. Jobbra biccentett fejjel. Balra biccentett fejjel. Hunyorogva. Fél szemmel. De hát akárhogy igyekszik, sehogy sem lát benne hibát. Hiába no, Gilas Abac nem egy zsák kukoricáért vette a mester címét!
Nyugodt mozdulatokkal kezdi összepakolni a szerszámait, kidörgöli a maradék festéket az ecsetből, a rongyokat is eltűnteti. Kicsit még fel is söpör a földön. A lámpás addig ott ül, a kocsi oldalából lehajtott polc közepén, és a déli napfényben büszkén csillogva hirdeti két kezének ügyességét, hadd lássa bárki arra járó! De végül csak elfekteti a lámpást is a rongyokkal bélelt rekeszben, vigyázva.
Mikor a kocsi már összepakolva és menetre készen áll, kihúzza magát és beleszimatol a levegőbe. Szóval – hol is volt az a friss kenyér..?*
//Lámpás készítés - 3/3//
*Az árnyak már egészen megnyúlnak és beleolvadnak az alkony saját árnyaiba, mire leengedi térdei közül a homokos vödröt. Ujjai, vállai, háta és dereka egyaránt sajognak, az üllő lapját már nagyon kényelmetlennek érzi feneke alatt. Mégsem zsörtölődik és elégedetlenkedik – a csiszolóvászonnal szinte csodát művelt a lánghegesztett és finomkovácsolt elemeken. Azok most mind ott ülnek a munkapaddá avanzsált polcon, egymás mellett; a késődélutáni-koraesti tompa fények gyengéden verődnek vissza a selymessé csiszolt felületekről. Ha rászánna még egy napot, és szerezne valahonnan ennél finomabb homokot, gyapjúrongyot és puha bőrt, akkor akár tükörfényesre is polírozhatná a holmikat. De nem akar ilyet tenni. Ha fényesre polírozott alkatrészekből tenné össze a lámpást, azt ugyan nagyon szép lenne – viszont nagyon érzékeny is, folyamatos igénnyel a karbantartásra. És bár nem tartja feltétlenül igénytelennek Adoaver Droverson úrfit, abban viszonylag biztos, hogy a fiatalember nem szeretne párnaponta órákat tölteni azzal, hogy újrapolírozza az ujjlenyomatai nyomán ott maradt patinafoltokat.
Jólesőn kinyújtózik és talpra szökken. A rongyról a vödörbe rázza a maradék homokot, majd tagjaiban a nap-hosszú munka jóleső fáradtságával nekiáll összerakni ideiglenes gnómműhelyét. A lámpás darabjait egy puha rongyokkal bélelt rekeszbe teszi, az üvegbura mellé, majd elpakolja a már nem szükséges nyersanyagot és eszközöket. Ezután szétkapja apró üllőjét, és az is a kocsija hátuljába kerül. Bepakol mindent. Mára zárul a műsor. Még odaint a saját műhelye ajtajában levegőző kovácsnak, majd felkapja a kocsi szarvait, és a jellegzetes csörgéssel-zörgéssel elhagyja a Piacteret.
Elhagyja, de nem túl sokáig. Másnap reggel a kelő nappal együtt érkezik vissza. Ugyanott rakja le a kocsit ahol tegnap is állt, a Kovácsműhely mellett. Rutinos mozdulatokkal alakítja ki újra a kis műhelyét. Az alkatrészes rekeszt a munkapad szélére rakja, a szerszámait mellé igazítja. Orrát megcsapja a frissen sült kenyér illata, érzi ahogy megkordul a gyomra. Na majd, ha végez..!
A rekeszbe nyúl, és kirakosgatja az alkatrészeket. Már rá se néz a rajzra a jegyzetfüzetében, még mindig úgy látja azt maga előtt, mint mikor tegnap áttanulmányozta. Először a lábakat veszi az ujjai közé; a helyükre igazítja, és apró csavarral rögzíti őket, mind a hármat. Gyengéd, de határozott feszegetéssel ellenőrzi a tartásukat. Ezután jön a kanóc-adagoló rögzítése. Ezt a kocsi oldalában elhelyezett fiókok egyikéből keresi elő. Ujjai ügyesen forgatják-illesztik-nyomják egybe a készséget a kaniszterrel. Egy fogóval még óvatosan rászorítja a tartály tetejének anyagát, hogy biztos erősen tartson. Az előbbi fiókból kicsi fadugót vesz elő. Nagy a tartály oldalában kialakított betöltő nyílásba. Halkan hümmögve csattintja elő zsebkésének fő pengéjét (két penge -egy egyenes és egy birkaköröm-formájú-, egy apró fűrész és egy kis fúróár rejlik a zsebkés markolatában), és aprólékos mozdulatokkal faragja a megfelelő méretűre. Egy szélre eső, második fiókból apró, erős acéllemezkéből hajtott rugót vesz elő. Ezt ügyesen úgy rögzíti fel az olajtartály tetejére, hogy a rugó szélét lenyomva feszültség keletkezzen az acélban, és a másik vége is megmozduljon. Úgy finomhangolja a rugó ívét, hogy lenyomott-szélű-állapotában a szabadon álló szél egyenesen a kanócnak nyomódjon. Ha a kanóc meggyújtott állapotában nyomja le valaki a rugós koppintó pöckét, akkor a koppintó nyelve pont kioltja majd a lángot. Funkció és kényelem, egy elegáns megoldásba ágyazva. Tökéletes. Mikor ez kész, drótot húz ki a kocsi hátuljából, nagyjából méretre vág nyolc darabnyit. Az aljukat az olajtartályhoz rögzíti, a helyére ülteti az üvegburát, amelyet Porodun Moltheziar mestertől vásárolt néhány nappal ezelőtt, és egymásba csavarva a drótokat az üvegbura köré fonja őket. A drótok meglepő erővel és stabilan kötik össze a részeket. A drótok tetejét bő ráhagyással levágja a bura tetejénél. Egy harmadik fiókból újabb alkatrészt kerít elő, ami a lámpás tetejéül szolgál majd. Hogy eredetileg mi volt, vagy mi lett volna ez a darab? Talány. Viszont csavarhúzójával és fogójával feszegetve, hajlítgatva úgy módosítja az eredetileg talán teljesen más célra készült holmit, hogy az ráilleszkedjen a bura szájára. Ellenőrzi az illeszkedést, elégedetten biccent. Újra a fogóhoz nyúl, a túllógó drótvégeket úgy hajlítja-tekeri, hogy azok már a lámpabura kupakját is mereven rögzítsék. Nem minden izgalom nélkül, előbb óvatosan emeli meg a kupaknál fogva a lámpást, majd látván hogy az nem esik darabjaira, előbb elővigyázatosan, később meglehetőst erősen megrázza-lóbálja az egész szerkezetet, még mindig a kupaknál fogva. Az kitart. Remek! Előveszi az utolsó réz alkatrészeket, amik a lámpás fogóját alkotják majd. Egy negyedik fiókból, amelyben mindenféle formájú és méretű, előre faragott fadarab van, kiválaszt egyet. Tölgyfa, kezeletlen, semmi különleges. Ujjai közé szorítva összeilleszti a fém részekkel, majd odatartja a lámpáshoz, hogy ellenőrizze a méretet. Nem jó, túl nagy. Egy fűrésszel gyorsan segít a dolgon. Ha a fadarab már amúgy is a satuba van rögzítve, kifúrja a csavarok helyét, majd egy keskeny fejű V-vésővel begravírozza az Adoaver Droverson által kért három apró mintát: a nyúlfejet, a hétágú csillagot, és a dagadó vitorlájú kis hajót. A kocsi hátuljához lép ezután, rongyot és egy kis üveget húz elő. Az üvegből sötét, kesernyés szagú folyadékot önt a rongyra, majd alaposan átdörzsöli vele a fát. Az sötét színűre vált az anyagtól, a fa erezete szépen kirajzolódik. Amíg szárad a pác, addig a rongy tiszta végével alaposan ledörgöli az ujjaira került folyadékot hogy ne fogdossa vele össze a réz alkatrészeket. Ez utóbbiakat különben nagy gonddal összecsavarozza a fa fogóval, majd egy hosszú csavarral odarögzíti az üvegbura kupakjához. Vékony hegyű mókusszőr ecsetet húz elő egy újabb fiókból, és egy pici üvegcsét. Abban festék van, de nem akármilyen: aranyszínű, csillogós, mintha csak folyékony fém lenne! Ezzel a festékkel tölti ki a három kis figura vésetét, amik így szinte kivilágítanak a fa sötétjéből.
És kész.
Kész a lámpás.
Elvigyorodik. Gyors mozdulattal lepakol mindent a munkapultról, és annak közepére állítja az elkészült eszközt. Fél lépést hátrébb áll, összefonja maga előtt a karját, és alaposan végignéz az elkészült művén. Jobbra biccentett fejjel. Balra biccentett fejjel. Hunyorogva. Fél szemmel. De hát akárhogy igyekszik, sehogy sem lát benne hibát. Hiába no, Gilas Abac nem egy zsák kukoricáért vette a mester címét!
Nyugodt mozdulatokkal kezdi összepakolni a szerszámait, kidörgöli a maradék festéket az ecsetből, a rongyokat is eltűnteti. Kicsit még fel is söpör a földön. A lámpás addig ott ül, a kocsi oldalából lehajtott polc közepén, és a déli napfényben büszkén csillogva hirdeti két kezének ügyességét, hadd lássa bárki arra járó! De végül csak elfekteti a lámpást is a rongyokkal bélelt rekeszben, vigyázva.
Mikor a kocsi már összepakolva és menetre készen áll, kihúzza magát és beleszimatol a levegőbe. Szóval – hol is volt az a friss kenyér..?*
2439. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-06-12 13:29:50
Üzenet elküldve: 2025-06-12 13:29:50
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 107
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 107
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Műhelymunka//
//Lámpás készítés - 2/3//
*Arrébb tolja a munkapadján az olajtartályt. Szeme sarkából szinte vágyakozva néz a Kovácsműhely felé. Mennyivel egyszerűbb lenne a dolga, ha használhatná valamelyik tűzhelyüket! Vagy ha otthon lehetne, és az ott lévő eszközeit használhatná. De így is megoldja a feladatot azért. Maga elé veszi a korábban a kocsi hátuljából előhúzott rézrudakat, és ismét ujjai közé kaparintja a jelölőárt. Vonalzója mértékrovásokkal ellátott oldalához igazítja az egyik rudat, egy pillanatra a semmibe réved ahogy maga elé idézi a lámpás rajzát, majd dolgozni kezd.
A jelölőárral szabályos közönként megjelöli a rudat. A vonalzó távolabb kerül, a rúd a satu pofái közé. A fémfűrésszel takaros, precíz mozdulatokkal a jelöléseknél elvágja a rudat, az így kapott darabokat gondosan félreteszi. Pontosan három ilyen darabkát vág le: ezek lesznek a lábak. Most még hosszúak, persze, ráhagyással számolta őket – valahol meg is kell tudnia fognia őket, amíg dolgozik velük.
A darabkák közül az egyiket megragadja a fogóval, és az olajlámpás lángjának hegyébe tartja. Megint ráharap a kis fémcsutorára, és szép lassan fújni kezdi a levegőt rajta keresztül. A láng fényesebbé válik, ahogy a többletlevegő eljut hozzá. A rúdnak kell pár másodperc míg a hő koszos patinája hullámként végigfut rajta. Ezúttal a lemeznél tovább, jóval tovább hagyja a darabot a lángban, lassan forgatva azt hogy egyenletesen hevüljön fel. Mikor a rúd szemmel alig látható módon tompavörös belső izzásba kezd, gyors mozdulattal ellép a lámpástól. Az üllő mellől felkapja a nyújtókalapácsot, és gyors, ütemes mozdulatokkal formálni kezdi a fémrudacskát. A kovácsinasok megint kíváncsian kilesekednek rá ezt hallva. Hagyja, hadd nézzék. Talán ügyesebben megcsinálnák a lábakat, mint ő maga. Talán ügyesebben, de nem olyan jól! Ez gnóm kézügyességet kíván, kérem, nem holmi patkókovács tehetségét.
Mikor a rúdból a züllő és a kalapács kiszipkázza a meleget, és hideg csendüléssel ugrik vissza az ütés alól, visszalép a lámpáshoz, és újrahevíti azt. Majd vissza az üllőhöz, munka a kalapáccsal, vissza a lámpáshoz.. és így tovább. Végül kialakul a láb fő formája, ezt még majd később reszelőkkel és fűrésszel precizeli majd. De most így kell neki. Így hát a munkadarab lassú hűlésre ítélve a padra kerül, megragadja a következő rudat, és megismétli a finomkovácsolás táncát. Majd még egyszer, a harmadik lábbal is. Türelmesen dolgozik, nem kapkod. Nem egy nap akarja befejezni az egészet!
Mikor végez a lábakkal, egy pillanatra megáll és kinyújtóztatja a derekát. Még nem végzett az üllővel és a kalapáccsal. Egyelőre mégis félreteszi azokat, és a vonalzóval újabb darabokat mér le egy még érintetlen rézrúdból. Megint fűrészel, majd a fogóval ismét a láng fölött kezdi hevíteni az ezúttal jóval hosszabb munkadarabot. A lábak végeztén a fogóhoz szükséges elemeket is le kell gyártania. A kalapács ellapított, enyhén íves formát ad a rúdnak, és már délutánba kezd hajlani, mire a munkapadon ott vannak a főbb elemek: az olajtartály, a lábak és a fogó.
Egy mozdulattal elzárja saját olajlámpását, már nem lesz szüksége rá ma. Az elsőnek elkészült lábat a plusz anyagnál fogva a satuba szorítja, majd egy hosszúkás, vékony profilú reszelővel kezelésbe veszi. A puhának tűnő fémből apró, griffkarmos lábat varázsol vele mozdulatról mozdulatra, mígnem meg nem elégszik vele. Akkor átcseréli a második lábra, és megismétli a dolgot. A délután árnyékai nyúlni kezdenek a kocsija előtt, mire végez.
Halkan dúdolni kezd valamit, miközben a megmaradt nyersanyagot visszarakja a kocsija hátuljába. Onnan, ha már ott van, egy kis bádogvödröt vesz elő, amely homokkal van töltve. Ha az összeszerelés a kedvenc folyamata, akkor a most következő az, amit kevésbé szeret: a csiszolás és polírozás. Leül az üllőre, térdei közé fogja a vödröt, és ujjai közé az olajtartályt. Elővarázsol köténye egyik zsebéből egy viseltes, puha rongyot, megszórja homokkal, majd a vödör fölött sikálni kezdi az olajtartályt. A patina zöld penésze, a megmaradt gyanta és ónfoltok apránként tűnnek el, suvickról suvickra. Hosszú játék lesz ez így, de.. jó, egye fele, hosszú játék lesz ez így, de a maga módján élvezi ezt is.*
//Lámpás készítés - 2/3//
*Arrébb tolja a munkapadján az olajtartályt. Szeme sarkából szinte vágyakozva néz a Kovácsműhely felé. Mennyivel egyszerűbb lenne a dolga, ha használhatná valamelyik tűzhelyüket! Vagy ha otthon lehetne, és az ott lévő eszközeit használhatná. De így is megoldja a feladatot azért. Maga elé veszi a korábban a kocsi hátuljából előhúzott rézrudakat, és ismét ujjai közé kaparintja a jelölőárt. Vonalzója mértékrovásokkal ellátott oldalához igazítja az egyik rudat, egy pillanatra a semmibe réved ahogy maga elé idézi a lámpás rajzát, majd dolgozni kezd.
A jelölőárral szabályos közönként megjelöli a rudat. A vonalzó távolabb kerül, a rúd a satu pofái közé. A fémfűrésszel takaros, precíz mozdulatokkal a jelöléseknél elvágja a rudat, az így kapott darabokat gondosan félreteszi. Pontosan három ilyen darabkát vág le: ezek lesznek a lábak. Most még hosszúak, persze, ráhagyással számolta őket – valahol meg is kell tudnia fognia őket, amíg dolgozik velük.
A darabkák közül az egyiket megragadja a fogóval, és az olajlámpás lángjának hegyébe tartja. Megint ráharap a kis fémcsutorára, és szép lassan fújni kezdi a levegőt rajta keresztül. A láng fényesebbé válik, ahogy a többletlevegő eljut hozzá. A rúdnak kell pár másodperc míg a hő koszos patinája hullámként végigfut rajta. Ezúttal a lemeznél tovább, jóval tovább hagyja a darabot a lángban, lassan forgatva azt hogy egyenletesen hevüljön fel. Mikor a rúd szemmel alig látható módon tompavörös belső izzásba kezd, gyors mozdulattal ellép a lámpástól. Az üllő mellől felkapja a nyújtókalapácsot, és gyors, ütemes mozdulatokkal formálni kezdi a fémrudacskát. A kovácsinasok megint kíváncsian kilesekednek rá ezt hallva. Hagyja, hadd nézzék. Talán ügyesebben megcsinálnák a lábakat, mint ő maga. Talán ügyesebben, de nem olyan jól! Ez gnóm kézügyességet kíván, kérem, nem holmi patkókovács tehetségét.
Mikor a rúdból a züllő és a kalapács kiszipkázza a meleget, és hideg csendüléssel ugrik vissza az ütés alól, visszalép a lámpáshoz, és újrahevíti azt. Majd vissza az üllőhöz, munka a kalapáccsal, vissza a lámpáshoz.. és így tovább. Végül kialakul a láb fő formája, ezt még majd később reszelőkkel és fűrésszel precizeli majd. De most így kell neki. Így hát a munkadarab lassú hűlésre ítélve a padra kerül, megragadja a következő rudat, és megismétli a finomkovácsolás táncát. Majd még egyszer, a harmadik lábbal is. Türelmesen dolgozik, nem kapkod. Nem egy nap akarja befejezni az egészet!
Mikor végez a lábakkal, egy pillanatra megáll és kinyújtóztatja a derekát. Még nem végzett az üllővel és a kalapáccsal. Egyelőre mégis félreteszi azokat, és a vonalzóval újabb darabokat mér le egy még érintetlen rézrúdból. Megint fűrészel, majd a fogóval ismét a láng fölött kezdi hevíteni az ezúttal jóval hosszabb munkadarabot. A lábak végeztén a fogóhoz szükséges elemeket is le kell gyártania. A kalapács ellapított, enyhén íves formát ad a rúdnak, és már délutánba kezd hajlani, mire a munkapadon ott vannak a főbb elemek: az olajtartály, a lábak és a fogó.
Egy mozdulattal elzárja saját olajlámpását, már nem lesz szüksége rá ma. Az elsőnek elkészült lábat a plusz anyagnál fogva a satuba szorítja, majd egy hosszúkás, vékony profilú reszelővel kezelésbe veszi. A puhának tűnő fémből apró, griffkarmos lábat varázsol vele mozdulatról mozdulatra, mígnem meg nem elégszik vele. Akkor átcseréli a második lábra, és megismétli a dolgot. A délután árnyékai nyúlni kezdenek a kocsija előtt, mire végez.
Halkan dúdolni kezd valamit, miközben a megmaradt nyersanyagot visszarakja a kocsija hátuljába. Onnan, ha már ott van, egy kis bádogvödröt vesz elő, amely homokkal van töltve. Ha az összeszerelés a kedvenc folyamata, akkor a most következő az, amit kevésbé szeret: a csiszolás és polírozás. Leül az üllőre, térdei közé fogja a vödröt, és ujjai közé az olajtartályt. Elővarázsol köténye egyik zsebéből egy viseltes, puha rongyot, megszórja homokkal, majd a vödör fölött sikálni kezdi az olajtartályt. A patina zöld penésze, a megmaradt gyanta és ónfoltok apránként tűnnek el, suvickról suvickra. Hosszú játék lesz ez így, de.. jó, egye fele, hosszú játék lesz ez így, de a maga módján élvezi ezt is.*
2438. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-06-12 11:44:24
Üzenet elküldve: 2025-06-12 11:44:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Gyűjtögetés//
* Hamar eléri a piacteret, ahol nem kell kétszer meggondolnia, hogy mit is szeretne venni, inkább el kell tántorítani néhány dologtól, hogy még véletlenül se költsön többet, mint akar. Elvégre már majdnem megvett egy sátrat, csak épp észrevette, hogy félig kilógna belőle a mértéből adódóan. Vissza is teszi, majd ott is hagyja az árust. Inkább megy azokhoz, akik mindenféle ételt és italt árulnak. Na, ők azok, akiket igazán kedvel a piacon. Természetesen szorosan az alkoholárusok mögött. *
- Mennyi az a vekni?
* Szólal meg az egyik ilyen árus mellett. A szokásos köröket letudva, ami főleg meglepődésből, üzletelésből és győzködésből áll, hamar meg is egyeznek az árban. Hamar vesz is még magának néhány szál kolbászt is, mert miért is ne? Ha már itt van, akkor megteszi. Mindent összevetve, nagyjából 100 aranyat
hagyhat ezekért a piacon.
Hamarosan betér a bájital szakértőkhöz is. Ott aztán van kínálat, de ott még kevesebb időt tölt, mint a többi helyen. Elvégre mégis csak szakmabeli. Őt nem lehet, csakúgy átverni. Pontosan tudja, hogy mi, mennyi, merre. Néhány üveggel nehezebb lesz a táskája, de ez nem probléma számára. Ha rajta múlna tovább nézelődne, azonban társa valahol mostanság érhet a főtérre s nem akarja, hogy miatta késlekedjenek, úgyhogy erőt vesz magán és a háta mögött hagyja a piacteret. *
* Hamar eléri a piacteret, ahol nem kell kétszer meggondolnia, hogy mit is szeretne venni, inkább el kell tántorítani néhány dologtól, hogy még véletlenül se költsön többet, mint akar. Elvégre már majdnem megvett egy sátrat, csak épp észrevette, hogy félig kilógna belőle a mértéből adódóan. Vissza is teszi, majd ott is hagyja az árust. Inkább megy azokhoz, akik mindenféle ételt és italt árulnak. Na, ők azok, akiket igazán kedvel a piacon. Természetesen szorosan az alkoholárusok mögött. *
- Mennyi az a vekni?
* Szólal meg az egyik ilyen árus mellett. A szokásos köröket letudva, ami főleg meglepődésből, üzletelésből és győzködésből áll, hamar meg is egyeznek az árban. Hamar vesz is még magának néhány szál kolbászt is, mert miért is ne? Ha már itt van, akkor megteszi. Mindent összevetve, nagyjából 100 aranyat
hagyhat ezekért a piacon.Hamarosan betér a bájital szakértőkhöz is. Ott aztán van kínálat, de ott még kevesebb időt tölt, mint a többi helyen. Elvégre mégis csak szakmabeli. Őt nem lehet, csakúgy átverni. Pontosan tudja, hogy mi, mennyi, merre. Néhány üveggel nehezebb lesz a táskája, de ez nem probléma számára. Ha rajta múlna tovább nézelődne, azonban társa valahol mostanság érhet a főtérre s nem akarja, hogy miatta késlekedjenek, úgyhogy erőt vesz magán és a háta mögött hagyja a piacteret. *
2437. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-06-10 11:04:38
Üzenet elküldve: 2025-06-10 11:04:38
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 107
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 107
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Műhelymunka//
//Lámpás készítés - 1/3//
*A Piactér, megint. Valahogy mindig a Piactéren lyukad ki.
Most nem kurjongat hangosan, hogy portékáját vagy képességeit hirdesse. Csöndesen, legalábbis szótlanul halad, maga mögött húzva kocsiját. A kocsi kerekei a köveken döcögnek, a mindenféle holmi halkan csörög-zörög-kopog a kocsiszekrény mélyén. Most nem tekergőzik sokat a Piactéren, léptei céltudatosan és határozottan viszik a tér azon pontjára, ahonnan már csak a Kovácsműhely felé lehet betérni. Ott is áll meg: közvetlenül a Kovácsműhely mellett, hogy a forró szén- és fémszag egészen eltelíti az orrát. Itt már eszébe sem jutna árulni bármit is.
Leereszti a kocsi szarvát, a támasztóbak halkan nyöszörög ahogy átveszi a súlyt. Két ember-magas rudat húz elő a kocsiról, kigördíti a vaskos vászontetőt és alátámasztja-kifeszíti azt. A Piactérre ügyet sem vetve folytatja a készülődést. Lehatja a kocsi oldaláról a pultot, ám most nem pakolja azt áruval tele; helyette az oldalára kis satut csavaroz, ékszerész-eszközökre emlékeztető méretű és formájú kalapácsot, fogót, fűrészt készít elő. A földre a kocsi hátuljából tuskót gördít, a tuskó lapjába fúrt lyukba illeszti kisméretű, hordozható üllője tüskéjét. Néhány perc leforgása alatt a semmiből egy rögtönzött gnóm műhely növi ki magát, mint laskagomba földön fekvő rönk oldalából.
Mikor kész az előkészületekkel, vaskos bőrköténye egyik zsebébe nyúl, és előhúzza noteszát. Felüti és belelapoz, mígnem eléri egy lámpás rajzát. Ott megáll a lapozással. Ujjhegye végigköveti a rajzot, összehúzott szemöldökei alól éles tekintettel vési agyába a látványt. Ott bent, a fejében a rajz aztán szinte önálló életre kel – amellett, hogy innentől szüksége sincs rá, hiszen emlékezetből akár újra is rajzolná az egészet ha kellene, a rajz elnagyolt, ki nem dolgozott részletei mintha szirmokat bontanának. Ott bent, a fejében már nem ezt a rajzot látja. Ott a bura köré fonódó drótokat egyenesen, teljes hosszukban látja, majd látja ahogy azok összecsavarodnak; az olajkaniszter nem más, mint egy vékony fémlemez, majd a fémlemez lelki szemei előtt bizonyos pontokon meggyűrődik, egymásra hajlik és nyúlva idomul, hogy felöltsék egy tartály formáját. Ott bent, a fejében egyszerre látja az elkészült lámpást, és hogy miből és mi módon kell a rész-egységeket megformáznia. Aprót biccent, csak úgy, magának, és a jegyzet-könyv eltűnik a köpenye zsebében.
A kocsi hátuljához lép, és onnan húzkodja elő mindazt, amire szüksége lesz. Drótokat, lemezt és rudacskákat matt, penészesnek látszó rézből. Puha, szürke ónból húzott drótot, öklömnyi fenyőgyanta-darabot, fura formájú lámpást. Mindent a munkapultra helyez. Még egyszer, utoljára a semmibe révedni látszik, majd kezei gyors és rutinos mozdulattal nyúlnak az eszközökhöz.
Először a lemezt húzza maga elé. Egy hegyes, árnak kinéző eszközt fog a jobbjába, baljába pedig egy háromszög alakú vonalzót, amely két oldala pontosan derékszöget zár. A hegyes fémmel, mintha csak irónnal tenné, vékony karcokat húzva jelöléseket hagy a lemezen. Szaggatott vonallal jelöli hogy később hol kell meghajtania a lemezt, folytonos vonallal azt, hogy hol kell elvágnia. Munka közben csöndben van és koncentrál, csupán az eszközök surrognak, csörrennek a kezei között.
Mikor a jelölés készen van, félreteszi a jelölőt és a vonalzót, és egy finom fogú fűrészre cseréli azokat. A lemezt gyorsszorítóval a munkapadhoz rögzíti, majd finom mozdulatokkal szabni kezdi a fűrésszel. Egyelőre nem sok mindenre emlékeztet az így kapott forma, de ez most nem is érdekli. Ő egyszerre látja a valóságban a lemezt, és látja azt, hogy mi lesz belőle. Mikor kész van a leszabás, begyújtja a fura formájú lámpását egy aprócska kovával és acéllal -olajjal működik ez is, a kanóc mellett apró, elhegyesedő végű fémcső mered felfelé-, majd egy fogóval a láng fölé tartja a lemezt. Nem akarja izzóra hevíteni – amint a lemez a penészes kinézetűből ocsmány-zöldesbe vált, már tovább is mozdítja azt a láng fölött. Nagy precízen a szaggatottal jelölt vonal mentén hevíti csak a fémet.
Mikor kész a lágyítás, a lemezt továbbra is a fogóval tartva átteszi az apró üllőre. Nem túl nehéz fejű élhajlító kalapácsot fog most jobbjába, és apró, jól kiszámolt mozdulatokkal ütni kezdi a lemezt. Nem csak akkora zajt, mint odabent a kovácsok (bár szeme sarkából látja, ahogy a kíváncsi kovácsinasok kilesekednek megnézni, hogy mi ez a csöngés-bongás ami kívülről jön), de hát nem is acélrúdból akar kardlapot verni; a lemez egészen más hangot csap az üllőn, ahogy a kalapács vékony, vonalszerűen elkeskenyedő feje hagy beütéseket rajta. A fogóval forgatja maga előtt a lemezt, a kalapács nyugodt ütemet tartva csap le újra és újra; a felhevített és lassan lehűlt réz engedelmesen hajlik meg az ütések alatt, jóformán magától. Nem figyeli, hogy mennyi idő kell ahhoz, hogy ki is alakítsa így az olajtartály aljának és oldalának formáját. Mikor megkapja azt -leginkább egy tenyérbeillő méretű, magasabb falú, kerek edénykét kell elképzelni, mintha csak egy kis pohár lenne, csak nem olyan magas- lerakja a tartálytestet a munkapadra, a fogót és a kalapácsot az üllőre, és fél lépésnyit hátralép. Alkarjába törli homlokát és arcát, a bakról leemelt kulacsából iszik egy jót. Közben szeme továbbra is a fémre van tapadva, már a következő lépés jár a fejében. A kulacsot visszarakja, és máris a munkapad előtt áll. Újra a fűrészt veszi fel, azzal szabja egyenesre a tartály felső peremét, majd egy kis reszelővel eltűnteti a sorjákat és egyenetlenségeket. A maradék fémlemezből akkora darabot szab le, amellyel pont le tudja fedni a tartályt, fedőnek szánt anyag közepét zöldre hevíti, majd a hajlítókalapács fejének másik oldalával, ami leginkább egy félgömbre emlékeztet, nyújtani kezdi az anyagot, mígnem kúpos formát kap. A kúp csúcsát egy kézifúróval átyukasztja, később ide tudja majd rögzíteni a kanócot adagoló apró készséget. Ha már a kezében van a fúró, hát a tartály-test oldalába is fúr vele egy lukat. Átteszi az üllőre a tartály-testet, és az üllő szeme fölé igazítja. Gömbfejű vésővel, belülről kifelé verve megnyújtja az anyagot ott, ahol a furat van, így kívülről nézve mintha csak egy csőr születne. Mikor ez megvan, a tartály-testtel visszatér a munkapadhoz. A fűrésszel egyenesre vágja a csőr száját, a reszelővel kifinomítja. Ez lesz a későbbi töltőnyílás – csupán egy dugó kell majd ide. Leteker valamennyit az óndrótból, mellé készíti a gyantát. Odaigazítja a tartálytestet és -tetőt, mindkettő mellé fogót rak. Mikor az előkészületek megvannak, a lámpását húzza maga elé. A felül elvékonyodó fémcső aljához egy másikat csavar, így az egész most úgy néz ki, mintha egy apró pipa lenne. Fogai közé veszi ennek a „pipának” a csutorát, próbaképp finoman belefúj. Az így többletlevegőhöz jutó olajláng hirtelen fényesebbé válik, arcán érzi a pillanatok alatt felizzó forróságot. Elégedett. Felemeli a tartálytestet és -tetőt, gondosan egymásra illeszti őket, majd a nagyobb fogóval gyengéden összeszorítja őket. Szabad kezébe veszi a gyantadarabot, fogai közé a fémcsutorát, és újra felhevíti a lángot. A láng fölé tartja az összeillesztett tartályt, úgy, hogy a láng forró hegye az illesztésen táncoljon. Mikor a fémen végigfut a forróság szürke patinája, a gyantát végighúzza rajta. A megolvadó, ragacsos anyag rátapad a fémre, néhol kissé kitölti a réseket és előkészíti a felületet. A gyantával végigkent fém továbbra is szürkés-zöld marad, ám a ragacsos, makacs réteg miatt több patina már nem fog tudni képződni rajta. Mire körbeér így a tartályon, orrát már egészen facsarja a gyanta égett fenyőre emlékeztető szaga. A fogóval továbbra is szorosan összefogja az elemeket, a gyantát az óndrótra cseréli. Ismét a láng fölé tartja a fogóval a tartályt, finoman belefúj a csutorába. Ezúttal a gyantát figyeli: amint a visszadermedt anyag újra fényessé válik, az óndrót végét is a lángba tartva a felülethez nyomja azt – és megtörténik az, amire számított. A forró lángban könnyedén cseppekre olvadó ónt szinte magához szippantja a feketén kormolóra hevült gyanta, halk sistergéssel fogadva helyére az ónt, ami a felhevült réz-széleket koszos-ezüst színnel pecsételve együvé forrasztja. Őszintén szólva ez az egyik kedvence – amikor több elemből egy lesz, és formát kap valami, ami addig nem volt más, mint pár alkotó-rész. Mikor ezzel is körbeér, óvatosan teszi le a fogó pofái közül a munkapadra a kész tartályt, derűsen nézve a csúf, kormos, foltos, szürkés-zöldre patinásodott fémet. Az első lépés kész! Már csak huszonhárom van hátra. Úgy nagyjából.*
//Lámpás készítés - 1/3//
*A Piactér, megint. Valahogy mindig a Piactéren lyukad ki.
Most nem kurjongat hangosan, hogy portékáját vagy képességeit hirdesse. Csöndesen, legalábbis szótlanul halad, maga mögött húzva kocsiját. A kocsi kerekei a köveken döcögnek, a mindenféle holmi halkan csörög-zörög-kopog a kocsiszekrény mélyén. Most nem tekergőzik sokat a Piactéren, léptei céltudatosan és határozottan viszik a tér azon pontjára, ahonnan már csak a Kovácsműhely felé lehet betérni. Ott is áll meg: közvetlenül a Kovácsműhely mellett, hogy a forró szén- és fémszag egészen eltelíti az orrát. Itt már eszébe sem jutna árulni bármit is.
Leereszti a kocsi szarvát, a támasztóbak halkan nyöszörög ahogy átveszi a súlyt. Két ember-magas rudat húz elő a kocsiról, kigördíti a vaskos vászontetőt és alátámasztja-kifeszíti azt. A Piactérre ügyet sem vetve folytatja a készülődést. Lehatja a kocsi oldaláról a pultot, ám most nem pakolja azt áruval tele; helyette az oldalára kis satut csavaroz, ékszerész-eszközökre emlékeztető méretű és formájú kalapácsot, fogót, fűrészt készít elő. A földre a kocsi hátuljából tuskót gördít, a tuskó lapjába fúrt lyukba illeszti kisméretű, hordozható üllője tüskéjét. Néhány perc leforgása alatt a semmiből egy rögtönzött gnóm műhely növi ki magát, mint laskagomba földön fekvő rönk oldalából.
Mikor kész az előkészületekkel, vaskos bőrköténye egyik zsebébe nyúl, és előhúzza noteszát. Felüti és belelapoz, mígnem eléri egy lámpás rajzát. Ott megáll a lapozással. Ujjhegye végigköveti a rajzot, összehúzott szemöldökei alól éles tekintettel vési agyába a látványt. Ott bent, a fejében a rajz aztán szinte önálló életre kel – amellett, hogy innentől szüksége sincs rá, hiszen emlékezetből akár újra is rajzolná az egészet ha kellene, a rajz elnagyolt, ki nem dolgozott részletei mintha szirmokat bontanának. Ott bent, a fejében már nem ezt a rajzot látja. Ott a bura köré fonódó drótokat egyenesen, teljes hosszukban látja, majd látja ahogy azok összecsavarodnak; az olajkaniszter nem más, mint egy vékony fémlemez, majd a fémlemez lelki szemei előtt bizonyos pontokon meggyűrődik, egymásra hajlik és nyúlva idomul, hogy felöltsék egy tartály formáját. Ott bent, a fejében egyszerre látja az elkészült lámpást, és hogy miből és mi módon kell a rész-egységeket megformáznia. Aprót biccent, csak úgy, magának, és a jegyzet-könyv eltűnik a köpenye zsebében.
A kocsi hátuljához lép, és onnan húzkodja elő mindazt, amire szüksége lesz. Drótokat, lemezt és rudacskákat matt, penészesnek látszó rézből. Puha, szürke ónból húzott drótot, öklömnyi fenyőgyanta-darabot, fura formájú lámpást. Mindent a munkapultra helyez. Még egyszer, utoljára a semmibe révedni látszik, majd kezei gyors és rutinos mozdulattal nyúlnak az eszközökhöz.
Először a lemezt húzza maga elé. Egy hegyes, árnak kinéző eszközt fog a jobbjába, baljába pedig egy háromszög alakú vonalzót, amely két oldala pontosan derékszöget zár. A hegyes fémmel, mintha csak irónnal tenné, vékony karcokat húzva jelöléseket hagy a lemezen. Szaggatott vonallal jelöli hogy később hol kell meghajtania a lemezt, folytonos vonallal azt, hogy hol kell elvágnia. Munka közben csöndben van és koncentrál, csupán az eszközök surrognak, csörrennek a kezei között.
Mikor a jelölés készen van, félreteszi a jelölőt és a vonalzót, és egy finom fogú fűrészre cseréli azokat. A lemezt gyorsszorítóval a munkapadhoz rögzíti, majd finom mozdulatokkal szabni kezdi a fűrésszel. Egyelőre nem sok mindenre emlékeztet az így kapott forma, de ez most nem is érdekli. Ő egyszerre látja a valóságban a lemezt, és látja azt, hogy mi lesz belőle. Mikor kész van a leszabás, begyújtja a fura formájú lámpását egy aprócska kovával és acéllal -olajjal működik ez is, a kanóc mellett apró, elhegyesedő végű fémcső mered felfelé-, majd egy fogóval a láng fölé tartja a lemezt. Nem akarja izzóra hevíteni – amint a lemez a penészes kinézetűből ocsmány-zöldesbe vált, már tovább is mozdítja azt a láng fölött. Nagy precízen a szaggatottal jelölt vonal mentén hevíti csak a fémet.
Mikor kész a lágyítás, a lemezt továbbra is a fogóval tartva átteszi az apró üllőre. Nem túl nehéz fejű élhajlító kalapácsot fog most jobbjába, és apró, jól kiszámolt mozdulatokkal ütni kezdi a lemezt. Nem csak akkora zajt, mint odabent a kovácsok (bár szeme sarkából látja, ahogy a kíváncsi kovácsinasok kilesekednek megnézni, hogy mi ez a csöngés-bongás ami kívülről jön), de hát nem is acélrúdból akar kardlapot verni; a lemez egészen más hangot csap az üllőn, ahogy a kalapács vékony, vonalszerűen elkeskenyedő feje hagy beütéseket rajta. A fogóval forgatja maga előtt a lemezt, a kalapács nyugodt ütemet tartva csap le újra és újra; a felhevített és lassan lehűlt réz engedelmesen hajlik meg az ütések alatt, jóformán magától. Nem figyeli, hogy mennyi idő kell ahhoz, hogy ki is alakítsa így az olajtartály aljának és oldalának formáját. Mikor megkapja azt -leginkább egy tenyérbeillő méretű, magasabb falú, kerek edénykét kell elképzelni, mintha csak egy kis pohár lenne, csak nem olyan magas- lerakja a tartálytestet a munkapadra, a fogót és a kalapácsot az üllőre, és fél lépésnyit hátralép. Alkarjába törli homlokát és arcát, a bakról leemelt kulacsából iszik egy jót. Közben szeme továbbra is a fémre van tapadva, már a következő lépés jár a fejében. A kulacsot visszarakja, és máris a munkapad előtt áll. Újra a fűrészt veszi fel, azzal szabja egyenesre a tartály felső peremét, majd egy kis reszelővel eltűnteti a sorjákat és egyenetlenségeket. A maradék fémlemezből akkora darabot szab le, amellyel pont le tudja fedni a tartályt, fedőnek szánt anyag közepét zöldre hevíti, majd a hajlítókalapács fejének másik oldalával, ami leginkább egy félgömbre emlékeztet, nyújtani kezdi az anyagot, mígnem kúpos formát kap. A kúp csúcsát egy kézifúróval átyukasztja, később ide tudja majd rögzíteni a kanócot adagoló apró készséget. Ha már a kezében van a fúró, hát a tartály-test oldalába is fúr vele egy lukat. Átteszi az üllőre a tartály-testet, és az üllő szeme fölé igazítja. Gömbfejű vésővel, belülről kifelé verve megnyújtja az anyagot ott, ahol a furat van, így kívülről nézve mintha csak egy csőr születne. Mikor ez megvan, a tartály-testtel visszatér a munkapadhoz. A fűrésszel egyenesre vágja a csőr száját, a reszelővel kifinomítja. Ez lesz a későbbi töltőnyílás – csupán egy dugó kell majd ide. Leteker valamennyit az óndrótból, mellé készíti a gyantát. Odaigazítja a tartálytestet és -tetőt, mindkettő mellé fogót rak. Mikor az előkészületek megvannak, a lámpását húzza maga elé. A felül elvékonyodó fémcső aljához egy másikat csavar, így az egész most úgy néz ki, mintha egy apró pipa lenne. Fogai közé veszi ennek a „pipának” a csutorát, próbaképp finoman belefúj. Az így többletlevegőhöz jutó olajláng hirtelen fényesebbé válik, arcán érzi a pillanatok alatt felizzó forróságot. Elégedett. Felemeli a tartálytestet és -tetőt, gondosan egymásra illeszti őket, majd a nagyobb fogóval gyengéden összeszorítja őket. Szabad kezébe veszi a gyantadarabot, fogai közé a fémcsutorát, és újra felhevíti a lángot. A láng fölé tartja az összeillesztett tartályt, úgy, hogy a láng forró hegye az illesztésen táncoljon. Mikor a fémen végigfut a forróság szürke patinája, a gyantát végighúzza rajta. A megolvadó, ragacsos anyag rátapad a fémre, néhol kissé kitölti a réseket és előkészíti a felületet. A gyantával végigkent fém továbbra is szürkés-zöld marad, ám a ragacsos, makacs réteg miatt több patina már nem fog tudni képződni rajta. Mire körbeér így a tartályon, orrát már egészen facsarja a gyanta égett fenyőre emlékeztető szaga. A fogóval továbbra is szorosan összefogja az elemeket, a gyantát az óndrótra cseréli. Ismét a láng fölé tartja a fogóval a tartályt, finoman belefúj a csutorába. Ezúttal a gyantát figyeli: amint a visszadermedt anyag újra fényessé válik, az óndrót végét is a lángba tartva a felülethez nyomja azt – és megtörténik az, amire számított. A forró lángban könnyedén cseppekre olvadó ónt szinte magához szippantja a feketén kormolóra hevült gyanta, halk sistergéssel fogadva helyére az ónt, ami a felhevült réz-széleket koszos-ezüst színnel pecsételve együvé forrasztja. Őszintén szólva ez az egyik kedvence – amikor több elemből egy lesz, és formát kap valami, ami addig nem volt más, mint pár alkotó-rész. Mikor ezzel is körbeér, óvatosan teszi le a fogó pofái közül a munkapadra a kész tartályt, derűsen nézve a csúf, kormos, foltos, szürkés-zöldre patinásodott fémet. Az első lépés kész! Már csak huszonhárom van hátra. Úgy nagyjából.*
2436. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-06-09 18:36:53
Üzenet elküldve: 2025-06-09 18:36:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Kezdjük újra!//
*Árvánk kénytelen belátni, hogy haladtak is, meg nem is Szikra anyukájának ügyében. Mégsem múló pozitívummal tekint a másik lányra. Akiben ekkora kitartás lakozik, már félig elérte a célját. Aztán a bevásárló listára terelődik a szó. Ynaira hamar kapkod össze fejben néhány igen hasznos dolgot az útra. Mondhatni, elsietve a választ. Barátnője mégis hallgat rá és össze is vásárol néhányat a felsoroltak közül. Ez pedig némi büszkeséggel tölti el a vöröst. Az meg csak dob egy lapáttal dagadó mellkasára, hogy magára ismer Szikra új stílusán. Közvetlen, határozott és céltudatos lett. De mikor az eladó arról kérdez, ki tudják-e fizetni a kért árut, akaratlanul is elhúzza a száját. Ha csenni jöttek volna, biztosan nem ilyen nyíltan teszik. Ez fickó most alábecsüli az eszüket, vagy a külsejük sejtet ennyire keveset róluk? Való igaz, árvánk hosszú gyalogláson van túl, jó néhány szabadban töltött éjszakával. És még az út porát sem mosta le magáról. Nem mintha számítana neki az ilyesmi, de ezek a helyzetek eszébe juttatják, hogy gyakrabban kéne tisztálkodnia.*
-Tökéletes lesz.
*Feleli olyan határozottsággal, amihez kétség sem fér.*
-A tüskével és a... A kutyáknál az oldaladon senki és semmi sem állhat majd az utamba.
*Ynaira ebben is olyan biztos, mint abban, hogy ma éjjel végre négy fal között és tető alatt fog aludni. Ágyban. Amíg ezek a képek lebegnek smaragjai előtt, Szikra észbe kap. Hiszen neki még van, aki megmondja, hogy mikorra érjen haza. Az sem kizárt, hogy máris késésben van. Az elf nem is marasztalja. A legkevésbé szeretné, hogy miatta büntessék meg a másikat. Neki volt már szerencséje megízlelni az árvaházi igazságszolgáltatást. És bizony azt senkinek sem kívánja.*
-Én köszönöm, hogy nem egyedül kellett sétálnom. Sok sikert a nyomozásban! Vigyázz magadra! Talán még látjuk egymást.
*Köszön el, majd maga is elindul ideiglenes otthona, a Pegazus fogadó felé.*
*Árvánk kénytelen belátni, hogy haladtak is, meg nem is Szikra anyukájának ügyében. Mégsem múló pozitívummal tekint a másik lányra. Akiben ekkora kitartás lakozik, már félig elérte a célját. Aztán a bevásárló listára terelődik a szó. Ynaira hamar kapkod össze fejben néhány igen hasznos dolgot az útra. Mondhatni, elsietve a választ. Barátnője mégis hallgat rá és össze is vásárol néhányat a felsoroltak közül. Ez pedig némi büszkeséggel tölti el a vöröst. Az meg csak dob egy lapáttal dagadó mellkasára, hogy magára ismer Szikra új stílusán. Közvetlen, határozott és céltudatos lett. De mikor az eladó arról kérdez, ki tudják-e fizetni a kért árut, akaratlanul is elhúzza a száját. Ha csenni jöttek volna, biztosan nem ilyen nyíltan teszik. Ez fickó most alábecsüli az eszüket, vagy a külsejük sejtet ennyire keveset róluk? Való igaz, árvánk hosszú gyalogláson van túl, jó néhány szabadban töltött éjszakával. És még az út porát sem mosta le magáról. Nem mintha számítana neki az ilyesmi, de ezek a helyzetek eszébe juttatják, hogy gyakrabban kéne tisztálkodnia.*
-Tökéletes lesz.
*Feleli olyan határozottsággal, amihez kétség sem fér.*
-A tüskével és a... A kutyáknál az oldaladon senki és semmi sem állhat majd az utamba.
*Ynaira ebben is olyan biztos, mint abban, hogy ma éjjel végre négy fal között és tető alatt fog aludni. Ágyban. Amíg ezek a képek lebegnek smaragjai előtt, Szikra észbe kap. Hiszen neki még van, aki megmondja, hogy mikorra érjen haza. Az sem kizárt, hogy máris késésben van. Az elf nem is marasztalja. A legkevésbé szeretné, hogy miatta büntessék meg a másikat. Neki volt már szerencséje megízlelni az árvaházi igazságszolgáltatást. És bizony azt senkinek sem kívánja.*
-Én köszönöm, hogy nem egyedül kellett sétálnom. Sok sikert a nyomozásban! Vigyázz magadra! Talán még látjuk egymást.
*Köszön el, majd maga is elindul ideiglenes otthona, a Pegazus fogadó felé.*
2435. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-06-09 13:29:34
Üzenet elküldve: 2025-06-09 13:29:34
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 571
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 571
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
//Anyagbeszerzés//
//Zárás//
*Az üzlet gond nélkül megköttetni látszik, s amennyiben Gilas valóban visszatér két nap elteltével, át is veheti a készárut.
Egy víztiszta, kellően vastag üvegbúra, pont, ahogy az a leírásában szerepelt. A karcmentes üvegen csak úgy csillog a napfény. A Porodun Moltheziar névre hallgató kufár nem minden büszkeség nélkül nyújtja át a jelöletlen üvegszerkezetet, s a gnómnak nincs más dolga, mint a hóna alá kapni azt. Hogy mihez kezd szerzeményével, az már az ő dolga; mindenesetre ha csak ripityára nem töri a hazaúton, úgy minden további nélkül építheti be szerkezetébe.*
//Zárás//
*Az üzlet gond nélkül megköttetni látszik, s amennyiben Gilas valóban visszatér két nap elteltével, át is veheti a készárut.
Egy víztiszta, kellően vastag üvegbúra, pont, ahogy az a leírásában szerepelt. A karcmentes üvegen csak úgy csillog a napfény. A Porodun Moltheziar névre hallgató kufár nem minden büszkeség nélkül nyújtja át a jelöletlen üvegszerkezetet, s a gnómnak nincs más dolga, mint a hóna alá kapni azt. Hogy mihez kezd szerzeményével, az már az ő dolga; mindenesetre ha csak ripityára nem töri a hazaúton, úgy minden további nélkül építheti be szerkezetébe.*
2434. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-06-09 08:15:19
Üzenet elküldve: 2025-06-09 08:15:19
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 107
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 107
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Anyagbeszerzés//
*Rábólogat a szatócs szavaira. Bizony, lehet egy áru bármilyen szép vagy elegáns, ha amúgy fabatkát sem ér. Még szerencse, hogy az általa készített eszközök nem ilyenek! Azok nem csak szépek és elegánsan kivitelezettek, de hasznosak és tartósak is. Igazi gnóm minőség, egyenesen Gilas Abac mester jelzésével ellátva!*
- Minden további feltétel nélkül öné a bizalmam. *Még mindig mosolyogva ráhunyorint az árusra, majd újra a papiros felé pislant, ami felett a penna hegye lebeg. Egy átvételi vagy rendelési elismervény kétirányú kötelezettség. És a leírt szónak már súlya is van. Üzletben nem barátságok vannak, üzletben szabályok és szerződések vannak, és úgy fest hogy a langaléta fickó is pontosan tudja ezt. Ujjaival a ládában kucorgó érmék közé nyúl, rutinosan alkot belőlük négy oszlopot a faasztalkán. Kettőt, amiben oszloponként tizennégy-, és kettőt, amiben oszloponként tizenöt arany van. Azaz: * Pontosan 58 arany. De számolja át nyugodtan, Moltheziar mester!
*Halk kattanással zárja vissza a láda tetejét, hogy elejét vegye annak, hogy az ő kezén kívül másé is bele találjon nyúlni. Nem mintha nem bízna a város mindenféle népében, de azért jobb elővigyázatosnak lenni.*
- Akkor két nap múlva jelentkezem, Moltheziar mester. Köszönöm az idejét! *Kissé meghajtja magát, még egy utolsó pillantást vet azokra a szépen díszített csetreszekre, majd céltudatos, határozott lépésekkel indul is tovább.*
*Rábólogat a szatócs szavaira. Bizony, lehet egy áru bármilyen szép vagy elegáns, ha amúgy fabatkát sem ér. Még szerencse, hogy az általa készített eszközök nem ilyenek! Azok nem csak szépek és elegánsan kivitelezettek, de hasznosak és tartósak is. Igazi gnóm minőség, egyenesen Gilas Abac mester jelzésével ellátva!*
- Minden további feltétel nélkül öné a bizalmam. *Még mindig mosolyogva ráhunyorint az árusra, majd újra a papiros felé pislant, ami felett a penna hegye lebeg. Egy átvételi vagy rendelési elismervény kétirányú kötelezettség. És a leírt szónak már súlya is van. Üzletben nem barátságok vannak, üzletben szabályok és szerződések vannak, és úgy fest hogy a langaléta fickó is pontosan tudja ezt. Ujjaival a ládában kucorgó érmék közé nyúl, rutinosan alkot belőlük négy oszlopot a faasztalkán. Kettőt, amiben oszloponként tizennégy-, és kettőt, amiben oszloponként tizenöt arany van. Azaz: * Pontosan 58 arany.
De számolja át nyugodtan, Moltheziar mester!*Halk kattanással zárja vissza a láda tetejét, hogy elejét vegye annak, hogy az ő kezén kívül másé is bele találjon nyúlni. Nem mintha nem bízna a város mindenféle népében, de azért jobb elővigyázatosnak lenni.*
- Akkor két nap múlva jelentkezem, Moltheziar mester. Köszönöm az idejét! *Kissé meghajtja magát, még egy utolsó pillantást vet azokra a szépen díszített csetreszekre, majd céltudatos, határozott lépésekkel indul is tovább.*
2433. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-06-08 16:45:43
Üzenet elküldve: 2025-06-08 16:45:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
* Egyetlen ok miatt jött Artheniorba, s azon belül is a piactérre: a titokzatos varázsitalok miatt. Noha ezekről az italokról nem sokat tud, már egy ideje felkeltették a kíváncsiságát. Mégis kinek nem keltené fel, amikor eddig mindenki, akit látott inni egy efféle varázsitalból, pillanatok alatt meggyógyult. Már rég elhatározta, hogy neki is szüksége lesz ezekre az innivalókra, elvégre biztos benne, hogy harcolni is fog és sérült is lesz még.
Jelenleg is a birtokában volt egy varázsital, de jól tudja, hogy az más célra van. Még régebb kapta a kisasszonytól, arra az esetre, ha a dolgok rosszul sültek volna el. Szerencsére nem kellett meginnia, mivel többé-kevésbé minden jól alakult. Már több kikötői személlyel is beszélt ez ügyben. Tőlük tudja, hogy innen kell beszereznie az értékes italokat. Azt is tudja, hogy milyen színűre van szüksége, így amint a piacon találja magát, keresésbe kezd.
Nem kell sokat nézelődnie, szerencsére hamar megkapja, amit keres. A kereskedővel elbeszélget úgy öt percig, amíg az kioktatja a bájitalok terén, és megpróbálja meggyőzni Agint, hogy mást is vásároljon. Neki mindegyik nagyon tetszik, szíve szerint mindből venne egy darabot. Viszont most nincsen annyi pénz nála, így marad az eredeti elképzelésénél. *
A hozzászólás írója (Agin Nardan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.06.08 16:51:57
Jelenleg is a birtokában volt egy varázsital, de jól tudja, hogy az más célra van. Még régebb kapta a kisasszonytól, arra az esetre, ha a dolgok rosszul sültek volna el. Szerencsére nem kellett meginnia, mivel többé-kevésbé minden jól alakult. Már több kikötői személlyel is beszélt ez ügyben. Tőlük tudja, hogy innen kell beszereznie az értékes italokat. Azt is tudja, hogy milyen színűre van szüksége, így amint a piacon találja magát, keresésbe kezd.
Nem kell sokat nézelődnie, szerencsére hamar megkapja, amit keres. A kereskedővel elbeszélget úgy öt percig, amíg az kioktatja a bájitalok terén, és megpróbálja meggyőzni Agint, hogy mást is vásároljon. Neki mindegyik nagyon tetszik, szíve szerint mindből venne egy darabot. Viszont most nincsen annyi pénz nála, így marad az eredeti elképzelésénél. *
A hozzászólás írója (Agin Nardan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.06.08 16:51:57
2432. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-06-08 11:15:13
Üzenet elküldve: 2025-06-08 11:15:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 516
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 516
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
//Kezdjük újra!//
*Feladja, az ö fejében teljesen máshogy képzelte el a mai napot. Hogy majd ő valamilyen nyomra vezeti majd Mait. Ám ez a néhány morzsa, amit a kereskedő a kezükbe adott, nem elég Szikra reményének az életben maradásra. Még szerencse, hogy a másik lány sokkalta optimistább. Igaz, ő csak most cseppent bele ebbe a nyomozásba. Attól függetlenül Szikra hálás neki, hogy az oldalán tudhatja.
Végig hallgatja a másik vigaszát, és ha nem is csattan ki egyből a jó kedvtől. Egy halovány mosoly húzódik arcocskájára. Az ész érvek megteszik a kellő hatást. Mondhatni, felélesztette benne az a pici szikrát ami az előbbi percben kihunyni látszott.*
-Igazad van. Megtaláljuk, majd elmondom Mainak, hogy mit találtunk itt. Talán ő többet tud kezdeni vele. Köszönöm.
*Mondja szerényen. Ám feladata nem ért még végett, és az éjszaka lassan rájuk köszön. Újdonsült barátnője most sem hagyja őt cserben. Bólogatva hallgatja végig annak minden ötletét, amit hamar fel is ír fejében lévő listájára.*
-Akkor legyen úgy. De Tüském már van otthon. Ha Mai visszaadja az útra. Oh és képzelt ilyet is kaptam.
*Mutat a másik lány karján lévő bőr alkarvédőre.*
-Meg ami minden mást is véd.
*Hümmög a végén elégedetten. Nem nagyzolni akar egyáltalán, az sosem volt hozzáillő. Inkább csak lelkes, hogy félig meddig már készen áll az előtte álló útra. És most már elleste a szükséges stílust, hogyan kell megszólítani valakit. Igyekszik leutánozni Ynairát. Tán még a hanglejtése is hasonló lesz, ami Szikrát elnézve picit idegennek is tűnhet rajta.*
-Üdv, Jóember!
*Szólítja meg most ő, ugyan úgy a másik standnál álló kereskedőt.*
-Vásárolni szeretnék hátizsákot, takarót és tűpatt. Tűzcsi. *A magabiztosság megint rövidre sikerült, picit össze is húzza magát Szikra mire végre ismét eszébe jut mit akar mondani.* - Tűzgyújtó eszközre is.
*A végére ismételten kihúzza magát, hogy megmutassa azért ő is tud határozott lenni ha kell.
A kereskedő egy enyhe félmosollyal méri fel a bátor lányokat. Majd egy bólintással jelzi megértette a rendelést. Kis keresgélés után pedig az asztalra is helyezi azokat. Fél szemét hunyorgatva azonban végigmér a lánykákon.*
-A fizetéssel ugye nem lesz gond, mert ez 272 aranyba fog kerülni?
*Szikra erre büszkén az oldalán lógó erszényéhez nyúl és elkezdi leszámolni a szükséges aranyat minden gond nélkül. Fogalma sem volt, hogy milyen jó érzés végre félelem nélkül elvenni tárgyakat a piactérről. Végül átadva a szükséges összeget, el is kezdi összepakolni a kapott tárgyakat a táskába, és azt a hátára is veszi.*
-Köszönöm szépen!
*Mondja végül még illedelmesen a vásárlás végén, és büszkén megállva a másik lány előtt kérdezi.*
-Na mit szólsz? Jó lesz?
*Pörög egyet vagy kettőt a másik előtt. Majd a pörgésében látja csak a város házai közt lemenő napot ami már mélyvörösre festi az eget.*
-Jaj, elkések!
*Szólal fel ijedtében, mert lámpaoltásra bizony neki haza kell jutnia, különben kikap Maitól. Így is sok van már a rovásán.*
-Köszönök mindent! Ha bajban vagy, keresd az Aranyszarvas Árvaházat! Szia!
*Mondja idegesen toporzékolva megragadva a másik kezét. Majd kutyájával az oldalán el is tűnik a standok között, hogy hazatérjen a romvároson keresztül.*
*Feladja, az ö fejében teljesen máshogy képzelte el a mai napot. Hogy majd ő valamilyen nyomra vezeti majd Mait. Ám ez a néhány morzsa, amit a kereskedő a kezükbe adott, nem elég Szikra reményének az életben maradásra. Még szerencse, hogy a másik lány sokkalta optimistább. Igaz, ő csak most cseppent bele ebbe a nyomozásba. Attól függetlenül Szikra hálás neki, hogy az oldalán tudhatja.
Végig hallgatja a másik vigaszát, és ha nem is csattan ki egyből a jó kedvtől. Egy halovány mosoly húzódik arcocskájára. Az ész érvek megteszik a kellő hatást. Mondhatni, felélesztette benne az a pici szikrát ami az előbbi percben kihunyni látszott.*
-Igazad van. Megtaláljuk, majd elmondom Mainak, hogy mit találtunk itt. Talán ő többet tud kezdeni vele. Köszönöm.
*Mondja szerényen. Ám feladata nem ért még végett, és az éjszaka lassan rájuk köszön. Újdonsült barátnője most sem hagyja őt cserben. Bólogatva hallgatja végig annak minden ötletét, amit hamar fel is ír fejében lévő listájára.*
-Akkor legyen úgy. De Tüském már van otthon. Ha Mai visszaadja az útra. Oh és képzelt ilyet is kaptam.
*Mutat a másik lány karján lévő bőr alkarvédőre.*
-Meg ami minden mást is véd.
*Hümmög a végén elégedetten. Nem nagyzolni akar egyáltalán, az sosem volt hozzáillő. Inkább csak lelkes, hogy félig meddig már készen áll az előtte álló útra. És most már elleste a szükséges stílust, hogyan kell megszólítani valakit. Igyekszik leutánozni Ynairát. Tán még a hanglejtése is hasonló lesz, ami Szikrát elnézve picit idegennek is tűnhet rajta.*
-Üdv, Jóember!
*Szólítja meg most ő, ugyan úgy a másik standnál álló kereskedőt.*
-Vásárolni szeretnék hátizsákot, takarót és tűpatt. Tűzcsi. *A magabiztosság megint rövidre sikerült, picit össze is húzza magát Szikra mire végre ismét eszébe jut mit akar mondani.* - Tűzgyújtó eszközre is.
*A végére ismételten kihúzza magát, hogy megmutassa azért ő is tud határozott lenni ha kell.
A kereskedő egy enyhe félmosollyal méri fel a bátor lányokat. Majd egy bólintással jelzi megértette a rendelést. Kis keresgélés után pedig az asztalra is helyezi azokat. Fél szemét hunyorgatva azonban végigmér a lánykákon.*
-A fizetéssel ugye nem lesz gond, mert ez 272 aranyba fog kerülni?
*Szikra erre büszkén az oldalán lógó erszényéhez nyúl és elkezdi leszámolni a szükséges aranyat minden gond nélkül. Fogalma sem volt, hogy milyen jó érzés végre félelem nélkül elvenni tárgyakat a piactérről. Végül átadva a szükséges összeget, el is kezdi összepakolni a kapott tárgyakat a táskába, és azt a hátára is veszi.*
-Köszönöm szépen!
*Mondja végül még illedelmesen a vásárlás végén, és büszkén megállva a másik lány előtt kérdezi.*
-Na mit szólsz? Jó lesz?
*Pörög egyet vagy kettőt a másik előtt. Majd a pörgésében látja csak a város házai közt lemenő napot ami már mélyvörösre festi az eget.*
-Jaj, elkések!
*Szólal fel ijedtében, mert lámpaoltásra bizony neki haza kell jutnia, különben kikap Maitól. Így is sok van már a rovásán.*
-Köszönök mindent! Ha bajban vagy, keresd az Aranyszarvas Árvaházat! Szia!
*Mondja idegesen toporzékolva megragadva a másik kezét. Majd kutyájával az oldalán el is tűnik a standok között, hogy hazatérjen a romvároson keresztül.*
2431. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-06-07 22:18:59
Üzenet elküldve: 2025-06-07 22:18:59
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 571
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 571
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
//Anyagbeszerzés//
-Selyemrév... *Réved el a tarfejű férfi, majd színpadiasan legyint egyet.*
-Cicomás holmik, aranyló vázák, díszes üvegek, de én mondom, egyik sem lenne uraságodnak való. Úgy durrannának szét a hőtől, mit a sicc! *Csettintéssel ad nyomatékot véleményének.*
-Víztiszta. Egen, azzal nem lesz gond. *Nagyon úgy fest, hogy üzletet köthetnek, így jóval vidorabb az árus ábrázata.*
-Ötvennyolc, úgy-úgy. A felét előre, a többit utána. De ha uraságod megtisztel bizalmával, az egészet odaadhatja előre. *Szemmel láthatóan nem sértődik meg, ha a gnóm az első verziót választja. Hüvelykujját nadrágtartója mögé akasztva várja Gilas döntését.*
-Két nap, nem több! De nem is kevesebb. Nyugodtan keresse csak Porodun Moltheziart!
*Amennyiben Gilas valóban átadja az aranyat, úgy az üzlet meg is köttetett. Még egy aprócska papírost is kap az elismervényről, egyenesen a kupec jegyzettömbjéből.*
-Selyemrév... *Réved el a tarfejű férfi, majd színpadiasan legyint egyet.*
-Cicomás holmik, aranyló vázák, díszes üvegek, de én mondom, egyik sem lenne uraságodnak való. Úgy durrannának szét a hőtől, mit a sicc! *Csettintéssel ad nyomatékot véleményének.*
-Víztiszta. Egen, azzal nem lesz gond. *Nagyon úgy fest, hogy üzletet köthetnek, így jóval vidorabb az árus ábrázata.*
-Ötvennyolc, úgy-úgy. A felét előre, a többit utána. De ha uraságod megtisztel bizalmával, az egészet odaadhatja előre. *Szemmel láthatóan nem sértődik meg, ha a gnóm az első verziót választja. Hüvelykujját nadrágtartója mögé akasztva várja Gilas döntését.*
-Két nap, nem több! De nem is kevesebb. Nyugodtan keresse csak Porodun Moltheziart!
*Amennyiben Gilas valóban átadja az aranyat, úgy az üzlet meg is köttetett. Még egy aprócska papírost is kap az elismervényről, egyenesen a kupec jegyzettömbjéből.*
2430. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-06-07 15:58:37
Üzenet elküldve: 2025-06-07 15:58:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Kezdjük újra!//
*A kereskedő nem sokat tud mondani a gyűrűvel kapcsolatban. Csupán a látottak alapján von le következtetéseket. Szikra hamar el is veszíti a reményt. Úgy látszik ma sem jut közelebb az anyukája megtalálásához. De a kevés információ is több, mint a semmi. Na meg persze nem is Ynaira állna itt, ha nem találna valami pozitívumot a történtekben. Bal kezét a lógó orrú lány vállára teszi és egy biztató mosoly kíséretében smaragdjait annak tekintetébe fúrja. Feltéve, hogy megtalálja.*
-Fel a fejjel!
*Mondja határozottan.*
-Ma este nem üres kézzel mész vissza az árvaházba. Hiszen hallottad. "Megrendelésre készült."
*Próbálja utánozni a barátságos, ám mégis egy morgós medvére emlékeztető kereskedőt. Mutatóujjával még egy bajuszt is biggyeszt az orra alá.*
-Ami azt jelenti, hogy egyedi. Valószínűleg nincs még egy ilyen gyűrű a világon.
*Itt egy pillanatra elgondolkodok. Még a tekintetét is elkapja a másikról.*
-Ha létezik is több, csak nagyon kevés. Az is a családod tulajdonában. Mivel, hogy nekik készült. Ha végre valahára valaki felismeri, ő biztosan jó nyomra fog vezetni.
*Miután ezt tisztázták, Szikra kérdésére kerül a sor. Árvánk el is gondolkodik a válaszon.*
-Erdőbe? Hmmm...
*Kérdez vissza, amíg az állát vakarja.*
-Egy nem túl kicsi, de nem is túl nehéz hátizsákot. Benne olyan élelmet, ami nem romlik meg hamar.
*Tovább gondolkodik. Pislogói ide-oda cikáznak a válasz után kutatva. Majd felcsillannak.*
-Egy takarót. Istenek! Sokszor bármit megadtam volna egy meleg takaróért. És tartós lábbelit. Az nagyon fontos, ha sokat készülsz gyalogolni. Szükséged lehet tűzgyujtó eszközökre is.
*Végül alaposan végigméri Szikrát.*
-Amire még nagy szükséged lehet, az valami, amivel megvédheted magad. Mondjuk egy kisebb tőr, vagy kés. Amit jól el tudsz rejteni, de gyorsan elő is kaphatod.
*Hirtelen más nem nagyon ugrik be neki. Ha mégis eszébe jutna, akkor hozzáfűzi a listához.*
*A kereskedő nem sokat tud mondani a gyűrűvel kapcsolatban. Csupán a látottak alapján von le következtetéseket. Szikra hamar el is veszíti a reményt. Úgy látszik ma sem jut közelebb az anyukája megtalálásához. De a kevés információ is több, mint a semmi. Na meg persze nem is Ynaira állna itt, ha nem találna valami pozitívumot a történtekben. Bal kezét a lógó orrú lány vállára teszi és egy biztató mosoly kíséretében smaragdjait annak tekintetébe fúrja. Feltéve, hogy megtalálja.*
-Fel a fejjel!
*Mondja határozottan.*
-Ma este nem üres kézzel mész vissza az árvaházba. Hiszen hallottad. "Megrendelésre készült."
*Próbálja utánozni a barátságos, ám mégis egy morgós medvére emlékeztető kereskedőt. Mutatóujjával még egy bajuszt is biggyeszt az orra alá.*
-Ami azt jelenti, hogy egyedi. Valószínűleg nincs még egy ilyen gyűrű a világon.
*Itt egy pillanatra elgondolkodok. Még a tekintetét is elkapja a másikról.*
-Ha létezik is több, csak nagyon kevés. Az is a családod tulajdonában. Mivel, hogy nekik készült. Ha végre valahára valaki felismeri, ő biztosan jó nyomra fog vezetni.
*Miután ezt tisztázták, Szikra kérdésére kerül a sor. Árvánk el is gondolkodik a válaszon.*
-Erdőbe? Hmmm...
*Kérdez vissza, amíg az állát vakarja.*
-Egy nem túl kicsi, de nem is túl nehéz hátizsákot. Benne olyan élelmet, ami nem romlik meg hamar.
*Tovább gondolkodik. Pislogói ide-oda cikáznak a válasz után kutatva. Majd felcsillannak.*
-Egy takarót. Istenek! Sokszor bármit megadtam volna egy meleg takaróért. És tartós lábbelit. Az nagyon fontos, ha sokat készülsz gyalogolni. Szükséged lehet tűzgyujtó eszközökre is.
*Végül alaposan végigméri Szikrát.*
-Amire még nagy szükséged lehet, az valami, amivel megvédheted magad. Mondjuk egy kisebb tőr, vagy kés. Amit jól el tudsz rejteni, de gyorsan elő is kaphatod.
*Hirtelen más nem nagyon ugrik be neki. Ha mégis eszébe jutna, akkor hozzáfűzi a listához.*
2429. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-06-06 22:45:34
Üzenet elküldve: 2025-06-06 22:45:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 732
OOC üzenetek: 494
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 732
OOC üzenetek: 494
Játékstílus: Megfontolt
* A toronyba indulás előtt még kell neki valami, ami elengedhetetlen az útjára. Varázsitalok, mi más lehetne. Legalább kettőt tervez venni, hogy azokat egyesítve egy erősebb verziót kapjon. Azzal jóval könnyebb lesz a tanulás. Később neki is el kéne menni már gyűjtögetni és akkor megtudná magának is csinálni, jóval kevesebb ráfordítással, de amíg nincs erre ideje, addig marad az aranyon történő vásárlás. Nem vacakol sokat, hanem kiválaszt két darabot, majd átadja értük a fizetséget. Ezután nyomás haza és megcsinálni az itókát.*
2428. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-06-06 17:24:28
Üzenet elküldve: 2025-06-06 17:24:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 516
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 516
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
//Kezdjük újra!//
*Át tudja érezni azt amin most a másik megy keresztül. A város odúinak sokasága. Már mint a házak, amiket ő csak így emleget. A kétlábúak tömege. Kicsik vagy nagyok, tompa vagy épp hosszú fülűek. Megannyi efféle fajta, jók és rosszak egyaránt. A város tele van lehetőségekkel, ezt majd Ynaira is hamar megtapasztalja. Pontosan tudja mi megy át a fején, hol merre lehet elmenekülni, és mit hol lehet elcsenni a pultokról, lehetőség szerint észrevétlenül. Hamar ráfog jönni, hogy néha ez nem olyan egyszerű, egy két kereskedőnek nagyon okos megoldásuk vannak arra, hogy az ilyen enyveskezű tolvajokat, mint ami ő is volt fülön csípje.*
-Olyan mint egy nagy erdő, csak növények nélkül.
*Teszi hozzá gondolatát a másik csodálattól teli pillanatában. Na ha majd meglátja a város mellett elterülő csodás tisztást, akkor le fog esni az álla a másiknak.
Megegyezve végül mit kell keresni Szikra, hamar nyomra is vezeti a kettőst. A bátorsága azonban a kereskedő leszólításánál hamar szertefoszlik.
Miért szólította bácsinak? Tán nem így szokás? Minden más gyermek az árvaházban az idősebbeket így szólt le. Néni vagy éppen bácsi. De ez is csupán a szokások katyvasza Szikra fejében. Az illem mint olyan nem erénye. Kit, hogyan, mi módon kell megszólítani, na az még jó pár nap lesz mire megtanulja. Őt is lehetne már kisasszonynak szólítani, de nagyon is idegennek hatna számára, és hamar leszólná az illetőt, hogy nevezze őt annak aki. Szikrának.
Ynaira meglepő gyorsasággal ragadja meg a beszélgetést gyeplőjét, és magabiztosan vezeti le itt létük okát. Szikra ámulattal bámulja a másik magabiztosságát. Mikor a lány megszólítja eszmél fel csupán, mit is kellene tennie.*
-Igen. Igen. Persze. Tessék nézze.
*Pipiskedik magasabbra, blúza alól előkaparva láncát rajta a gyűrűvel. Esze ágában sincs bárki kezébe is adni azt, főleg nem egy ismeretlen kereskedőjébe. Még ha amaz barátságosnak is tűnik a két lány számára.
A férfi szemöldökét hol fenn hol lent tartva morfondírozik a hallottak után. És mikor Szikra lábujjhegyen állva ácsorog előtte, lehajol a lányhoz és elkezdi vizsgálni a gyűrűt. Látván a lány nem akar megszabadulni attól, inkább nem is kérdez rá.*
-Meglehetősen szép munka, azt el kell ismerni.
*Jegyezi meg gondolkodva a kereskedő.*
-Azonban nem tudok segíteni, sokféle népség vásárol ékszereket, megannyi okból. Annyi szent, ezt megrendelésre készítették a mintázata alapján.
*Mondja már felegyenesedve egy újabb levegővétel után, és végül még ekképp szólal fel.*
-Tudjátok én csak felvásárlom a készletemet itt vagy ott, nem készítek ilyesmit. Sajnálom, máshol próbálkozzatok, tán holnap ha újra nyit a piac.
*Végül megvonva a vállát, nem mintha nem törődne a lányok küldetésével, de tudja sok hasznára nem volt nekik. Így egy apró biccentéssel fordul vissza portékájának összehordáshoz.
Szikra szinte megdermedt abban a pipiskedő pózban. Amíg hallgatta a magas férfit, arca reménnyel tele sugárzott, hátha most választ kap kérdéseire. Viszont, ahogy a férfi jobban és jobban elmerült válaszában, úgy fakadt le a lányról a mosoly és a remény utolsó csepp sugara is.
Végül abba hagyva a lábujjhegyen állást, egy halk szomorkás sóhajjal engedi le szőke fejét.*
-Köszönöm, hogy segítettél.
*Fordul szinte rá se nézve a másikra csalódottan. Orrát lógatva kezd elfelé indulni az ékszerész bódéjától, ha már itt jár, akkor felkészül az előtte álló útra.*
-Ynaira, te olyan, ügyesnek tűnsz. *Szólal fel kissé tanácstalanul, nem tudja mi lenne igazán jó szó arra amit keresel, tán életrevaló lenne a megfelelő, ha eszébe jutna.* Mit szoktak magukkal vinni azok akik sokat járnak az erdőben?
*Ha csak arról lenne szó, túlélni az erdőben, nem lenne baja, ezelőtt is megtette, viszont most lesz kísérete. Ám azokhoz a módszerekhez amiket akkor használt, nem áll módjában a kíséret mivolta miatt ismét használni. Csak néhányat.*
A hozzászólás írója (Cilia Miritar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.06.06 17:24:59
*Át tudja érezni azt amin most a másik megy keresztül. A város odúinak sokasága. Már mint a házak, amiket ő csak így emleget. A kétlábúak tömege. Kicsik vagy nagyok, tompa vagy épp hosszú fülűek. Megannyi efféle fajta, jók és rosszak egyaránt. A város tele van lehetőségekkel, ezt majd Ynaira is hamar megtapasztalja. Pontosan tudja mi megy át a fején, hol merre lehet elmenekülni, és mit hol lehet elcsenni a pultokról, lehetőség szerint észrevétlenül. Hamar ráfog jönni, hogy néha ez nem olyan egyszerű, egy két kereskedőnek nagyon okos megoldásuk vannak arra, hogy az ilyen enyveskezű tolvajokat, mint ami ő is volt fülön csípje.*
-Olyan mint egy nagy erdő, csak növények nélkül.
*Teszi hozzá gondolatát a másik csodálattól teli pillanatában. Na ha majd meglátja a város mellett elterülő csodás tisztást, akkor le fog esni az álla a másiknak.
Megegyezve végül mit kell keresni Szikra, hamar nyomra is vezeti a kettőst. A bátorsága azonban a kereskedő leszólításánál hamar szertefoszlik.
Miért szólította bácsinak? Tán nem így szokás? Minden más gyermek az árvaházban az idősebbeket így szólt le. Néni vagy éppen bácsi. De ez is csupán a szokások katyvasza Szikra fejében. Az illem mint olyan nem erénye. Kit, hogyan, mi módon kell megszólítani, na az még jó pár nap lesz mire megtanulja. Őt is lehetne már kisasszonynak szólítani, de nagyon is idegennek hatna számára, és hamar leszólná az illetőt, hogy nevezze őt annak aki. Szikrának.
Ynaira meglepő gyorsasággal ragadja meg a beszélgetést gyeplőjét, és magabiztosan vezeti le itt létük okát. Szikra ámulattal bámulja a másik magabiztosságát. Mikor a lány megszólítja eszmél fel csupán, mit is kellene tennie.*
-Igen. Igen. Persze. Tessék nézze.
*Pipiskedik magasabbra, blúza alól előkaparva láncát rajta a gyűrűvel. Esze ágában sincs bárki kezébe is adni azt, főleg nem egy ismeretlen kereskedőjébe. Még ha amaz barátságosnak is tűnik a két lány számára.
A férfi szemöldökét hol fenn hol lent tartva morfondírozik a hallottak után. És mikor Szikra lábujjhegyen állva ácsorog előtte, lehajol a lányhoz és elkezdi vizsgálni a gyűrűt. Látván a lány nem akar megszabadulni attól, inkább nem is kérdez rá.*
-Meglehetősen szép munka, azt el kell ismerni.
*Jegyezi meg gondolkodva a kereskedő.*
-Azonban nem tudok segíteni, sokféle népség vásárol ékszereket, megannyi okból. Annyi szent, ezt megrendelésre készítették a mintázata alapján.
*Mondja már felegyenesedve egy újabb levegővétel után, és végül még ekképp szólal fel.*
-Tudjátok én csak felvásárlom a készletemet itt vagy ott, nem készítek ilyesmit. Sajnálom, máshol próbálkozzatok, tán holnap ha újra nyit a piac.
*Végül megvonva a vállát, nem mintha nem törődne a lányok küldetésével, de tudja sok hasznára nem volt nekik. Így egy apró biccentéssel fordul vissza portékájának összehordáshoz.
Szikra szinte megdermedt abban a pipiskedő pózban. Amíg hallgatta a magas férfit, arca reménnyel tele sugárzott, hátha most választ kap kérdéseire. Viszont, ahogy a férfi jobban és jobban elmerült válaszában, úgy fakadt le a lányról a mosoly és a remény utolsó csepp sugara is.
Végül abba hagyva a lábujjhegyen állást, egy halk szomorkás sóhajjal engedi le szőke fejét.*
-Köszönöm, hogy segítettél.
*Fordul szinte rá se nézve a másikra csalódottan. Orrát lógatva kezd elfelé indulni az ékszerész bódéjától, ha már itt jár, akkor felkészül az előtte álló útra.*
-Ynaira, te olyan, ügyesnek tűnsz. *Szólal fel kissé tanácstalanul, nem tudja mi lenne igazán jó szó arra amit keresel, tán életrevaló lenne a megfelelő, ha eszébe jutna.* Mit szoktak magukkal vinni azok akik sokat járnak az erdőben?
*Ha csak arról lenne szó, túlélni az erdőben, nem lenne baja, ezelőtt is megtette, viszont most lesz kísérete. Ám azokhoz a módszerekhez amiket akkor használt, nem áll módjában a kíséret mivolta miatt ismét használni. Csak néhányat.*
A hozzászólás írója (Cilia Miritar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.06.06 17:24:59
2427. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-06-06 16:17:27
Üzenet elküldve: 2025-06-06 16:17:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Kezdjük újra!//
*Árvánk smaragdjai pislogva pásztázzák a piacteret. Szerencsére ebben az órában már nem takarja a sokaság a látnivalókat. Ekkora piacot még nem látott. Persze ilyen nagy városhoz sem volt még szerencséje. Lelki szemei előtt látja is, ahogy nappal nyüzsög. Mindenhol népek, akik igyekeznek átkiabálni egymás hangját. Nem beszélve a kofákról. Ők egymásnál igyekeznek hangosabbak lenni. Ez talán minden piac része. De egy ekkoráé nyilván valóan sokkal zajosabb. Másfelől itt könnyű lehet zsebelni is. Már, amikor ismét rá lesz szorulva. Mondjuk úgy négy, vagy hat nap múlva. Két kijárata is van. Így bármerre igyekszik eliszkolni, sosem futhat zsákutcába.*
-Mondtam már, hogy tetszik ez a város?
*Motyogja a kérdést valójában csak önmagában nyugtázva a dolgot. Lehet, hogy tényleg megérkezett? Vége lenne a hatok óta tartó céltalan vándorlásnak? Az idő majd megmondja. Most fontosabb dolga van a két elfnek, mint a jövőn morfondírozni. Miután letudták a félreértést és kiderült, hogy mindketten ékszerészre godoltak, Szikra meg is ragadja a vörös kezét, majd azonnal egy bódéhoz vonszolja. Igazság szerint nem is nagyon kell vonszolni. Csizmái halkan surrannak a köveken. Odérve a másik lány meg is szólítja a fickót, ám azonnal le is dermed.*
~Bácsi?!~
*Kérdez vissza fejben árvánk. Idejét sem tudja, mikor hallotta ezt a szót utoljára. Használni pedig talán lehetősége sem volt. Meg is mosolyogja a jelenetet. De Szikra könyörgő arcocskája azonnal visszarántja a valóságba. Most Ynairán a sor, hogy közelebb lépjen a kereskedőhöz és felvegye legelszántabb arckifejezését.*
-Üdv, jóember!
*Köszön és még biccent is hozzá.*
-Nézd! A barátnőm és én keresünk valakit. Egy igazán érdekes gyűrű egykori tulajdonosát.
*Kezd bele azonnal az közepébe. A határozottsága pedig töretlen, mint aki élet-halál kérdését készül eldönteni.*
-Annyit tudunk róla, hogy nő és minden bizonnyal elf. Ha kegmutatjuk a gyűrűt, el tudod mondani, hogy merre készül ilyesmi, hol és kik árulják? Vagy ki szokott ilyet vásárolni?
*Egy szívdobbanásnyi ideig elgondolkodik, majd előhúzza az erszényét.*
-Amint látod, nem vagyok gazdag. Ám hajlandó vagyok némi aranyat áldozni az idődért és a tudásodért cserébe.
*Azzal Szikra felé fordul.*
-Amennyiben bármit hozzá tudsz tenni, annak most van itt az ideje.
*Árvánk smaragdjai pislogva pásztázzák a piacteret. Szerencsére ebben az órában már nem takarja a sokaság a látnivalókat. Ekkora piacot még nem látott. Persze ilyen nagy városhoz sem volt még szerencséje. Lelki szemei előtt látja is, ahogy nappal nyüzsög. Mindenhol népek, akik igyekeznek átkiabálni egymás hangját. Nem beszélve a kofákról. Ők egymásnál igyekeznek hangosabbak lenni. Ez talán minden piac része. De egy ekkoráé nyilván valóan sokkal zajosabb. Másfelől itt könnyű lehet zsebelni is. Már, amikor ismét rá lesz szorulva. Mondjuk úgy négy, vagy hat nap múlva. Két kijárata is van. Így bármerre igyekszik eliszkolni, sosem futhat zsákutcába.*
-Mondtam már, hogy tetszik ez a város?
*Motyogja a kérdést valójában csak önmagában nyugtázva a dolgot. Lehet, hogy tényleg megérkezett? Vége lenne a hatok óta tartó céltalan vándorlásnak? Az idő majd megmondja. Most fontosabb dolga van a két elfnek, mint a jövőn morfondírozni. Miután letudták a félreértést és kiderült, hogy mindketten ékszerészre godoltak, Szikra meg is ragadja a vörös kezét, majd azonnal egy bódéhoz vonszolja. Igazság szerint nem is nagyon kell vonszolni. Csizmái halkan surrannak a köveken. Odérve a másik lány meg is szólítja a fickót, ám azonnal le is dermed.*
~Bácsi?!~
*Kérdez vissza fejben árvánk. Idejét sem tudja, mikor hallotta ezt a szót utoljára. Használni pedig talán lehetősége sem volt. Meg is mosolyogja a jelenetet. De Szikra könyörgő arcocskája azonnal visszarántja a valóságba. Most Ynairán a sor, hogy közelebb lépjen a kereskedőhöz és felvegye legelszántabb arckifejezését.*
-Üdv, jóember!
*Köszön és még biccent is hozzá.*
-Nézd! A barátnőm és én keresünk valakit. Egy igazán érdekes gyűrű egykori tulajdonosát.
*Kezd bele azonnal az közepébe. A határozottsága pedig töretlen, mint aki élet-halál kérdését készül eldönteni.*
-Annyit tudunk róla, hogy nő és minden bizonnyal elf. Ha kegmutatjuk a gyűrűt, el tudod mondani, hogy merre készül ilyesmi, hol és kik árulják? Vagy ki szokott ilyet vásárolni?
*Egy szívdobbanásnyi ideig elgondolkodik, majd előhúzza az erszényét.*
-Amint látod, nem vagyok gazdag. Ám hajlandó vagyok némi aranyat áldozni az idődért és a tudásodért cserébe.
*Azzal Szikra felé fordul.*
-Amennyiben bármit hozzá tudsz tenni, annak most van itt az ideje.
2426. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-06-06 14:35:46
Üzenet elküldve: 2025-06-06 14:35:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 732
OOC üzenetek: 494
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 732
OOC üzenetek: 494
Játékstílus: Megfontolt
// Bevásárlás //
*Néhány nap múlva még mindig semmi jele annak, hogy Nestar szörnye tombolásba kezdett volna, vagy legalábbis nem jelezett a férfi neki. A város is egyben van, ezért Nim egyelőre lengedi a témát. Ideje hát saját ambícióival foglalkozni. Elsőnek könyvekre van szüksége, hogy felépítsen egy alapismereteti szintet. Ezután érdemes majd csak elmenni a kovácshoz, hogy ne kelljen mindent az elejéről elmagyaráznia. Szóval elnavigál a könyvekig, ahol igyekszik keresni fémmegmunkálási, valamint anyagismereti írásokat. Kezdetnek három könyvet vesz, amit alapműnek gondol. Mielőtt kifizetné az aranyakat, azért mindegyikbe belelapozgat, hogy ellenőrizze, valóban ezeket keresi. Ezután megy is a dolgára.*
A hozzászólás írója (Nimeril Drimanow) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.06.06 14:47:10
*Néhány nap múlva még mindig semmi jele annak, hogy Nestar szörnye tombolásba kezdett volna, vagy legalábbis nem jelezett a férfi neki. A város is egyben van, ezért Nim egyelőre lengedi a témát. Ideje hát saját ambícióival foglalkozni. Elsőnek könyvekre van szüksége, hogy felépítsen egy alapismereteti szintet. Ezután érdemes majd csak elmenni a kovácshoz, hogy ne kelljen mindent az elejéről elmagyaráznia. Szóval elnavigál a könyvekig, ahol igyekszik keresni fémmegmunkálási, valamint anyagismereti írásokat. Kezdetnek három könyvet vesz, amit alapműnek gondol. Mielőtt kifizetné az aranyakat, azért mindegyikbe belelapozgat, hogy ellenőrizze, valóban ezeket keresi. Ezután megy is a dolgára.*
A hozzászólás írója (Nimeril Drimanow) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.06.06 14:47:10
2425. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-06-06 09:24:15
Üzenet elküldve: 2025-06-06 09:24:15
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 107
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 107
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Anyagbeszerzés//
*Hagyja, hogy a félvérnek tűnő fickó a rajz fölé hajoljon, és türelmesen kivárja a vizsgálódást. Magából kiindulva nagyon is jól tudja, hogy sokszor egy átnézés is elég ahhoz hogy pontos képet kaphasson arról hogy mire is van szükség, és hogy ez az egy átnézés bizony nem gyors folyamat olykor.*
- M-hm. *Rábólint az árus szavaira.* Bizony, ez meglehetőst egyedi megrendelés. Összességében nem bonyolult, de a részletekre oda kell figyelnem.
*Maga is rápislant a számára fejjel lefelé látható rajzra ahogy a szatócs újra vizsgálni kezdi, noha igazából neki nincs szüksége rá, hogy lássa. A rajz és a részletek már be vannak vésődve a fejébe. Bármikor újra le tudná rajzolni az egészet, emlékezetből.*
- Két nap? *Pislant fel.* Azt hittem, hogy több idő lesz. Tudja uram, most, hogy Selyemrév körül legyeskedik minden mester.
*Elvigyorodik bajsza-szakálla alatt.*
- Persze, nem mintha panaszom lenne rá! *Hóna alól kezei közé veszi vasalattal megerősített kis pénzesládáját. Nem látni pontosan mit babrál a zár körül, de kulcs nincs az ujjai között. A láda fedele halk kattanással nyílik fel, épp csak résnyire, hogy be tudjon nyúlni rajta.* Víztiszta üvegre lesz szükségem. Az az alap.. szín.. jól gondolom, ugye?
*A fiatalember, aki a lámpást rendelte tőle, ugyan nem említette hogy milyen színű üveget szeretne, de feltételezi, hogy tisztán átlátszóra gondolt. Bár éppenséggel lehetne vörös is, minthogy a vörös fény sötétben nem bántja és fárasztja úgy a szemet. Csak épp ha ábrákat tartalmazó könyv fölé hajol, a vörös szín miatt az ábrák nehezebben kivehetőek. Nem, nem, legyen csak tisztán átlátszó – az a legbiztosabb!
Követi az asztalhoz az árust, közben ujjaival a ládában tapogat.*
- Tehát tiszta üveget kérnék, Moltheziar mester. Két nap múlva itt vehetem át? *Kissé félrebiccenti a fejét.* És akkor ötvennyolc aranyról volna szó?
*Hagyja, hogy a félvérnek tűnő fickó a rajz fölé hajoljon, és türelmesen kivárja a vizsgálódást. Magából kiindulva nagyon is jól tudja, hogy sokszor egy átnézés is elég ahhoz hogy pontos képet kaphasson arról hogy mire is van szükség, és hogy ez az egy átnézés bizony nem gyors folyamat olykor.*
- M-hm. *Rábólint az árus szavaira.* Bizony, ez meglehetőst egyedi megrendelés. Összességében nem bonyolult, de a részletekre oda kell figyelnem.
*Maga is rápislant a számára fejjel lefelé látható rajzra ahogy a szatócs újra vizsgálni kezdi, noha igazából neki nincs szüksége rá, hogy lássa. A rajz és a részletek már be vannak vésődve a fejébe. Bármikor újra le tudná rajzolni az egészet, emlékezetből.*
- Két nap? *Pislant fel.* Azt hittem, hogy több idő lesz. Tudja uram, most, hogy Selyemrév körül legyeskedik minden mester.
*Elvigyorodik bajsza-szakálla alatt.*
- Persze, nem mintha panaszom lenne rá! *Hóna alól kezei közé veszi vasalattal megerősített kis pénzesládáját. Nem látni pontosan mit babrál a zár körül, de kulcs nincs az ujjai között. A láda fedele halk kattanással nyílik fel, épp csak résnyire, hogy be tudjon nyúlni rajta.* Víztiszta üvegre lesz szükségem. Az az alap.. szín.. jól gondolom, ugye?
*A fiatalember, aki a lámpást rendelte tőle, ugyan nem említette hogy milyen színű üveget szeretne, de feltételezi, hogy tisztán átlátszóra gondolt. Bár éppenséggel lehetne vörös is, minthogy a vörös fény sötétben nem bántja és fárasztja úgy a szemet. Csak épp ha ábrákat tartalmazó könyv fölé hajol, a vörös szín miatt az ábrák nehezebben kivehetőek. Nem, nem, legyen csak tisztán átlátszó – az a legbiztosabb!
Követi az asztalhoz az árust, közben ujjaival a ládában tapogat.*
- Tehát tiszta üveget kérnék, Moltheziar mester. Két nap múlva itt vehetem át? *Kissé félrebiccenti a fejét.* És akkor ötvennyolc aranyról volna szó?
2424. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-06-05 17:30:03
Üzenet elküldve: 2025-06-05 17:30:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 516
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 516
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
//Kezdjük újra!//
*Látnia kellett volna őt még mielőtt az árvaház igazgatónője felkarolta őt. Szakadt rongyok, koszos arc, és egy csapzott négylábú őrző. Ennyije volt csupán, na meg a korgó hasa. Persze megtalálta a módját annak, hogy túléljen. Ezzel gondja sose volt, és ismeretei is sokat segítettek abban, ha megsérült ellássa magát. Egy egyszerű vágott seb is lehet halálos ha nem látják el azt rendesen.
Mostanra már, egész helyes kisasszony lett belőle. Egyszerű ruházatot visel. Egy szimpla ruhácskát, hosszú szoknyával végződőt. A kedvenc színében. Zöldes árnyalatú, bár látszik régi az anyag kopott. Ezen még egy kis öv látható amint egy jól rögzített erszény látható, benne némi arany zörög.
Biztosan használt ruha volt már kitudja honnan. Mai adta neki a sok ruha közül amit az árvaház kapott adományként.*
-Mai is ezt mondta, hogy ha ehhez értek, mindenképpen folytassam a tanulmányaimat. És akkor sok életet megmenthetek.
*Mosolyog szendén, elképzelve a képet, hogy ő majd valamikor beteget seregeit fogja ellátni. Nem foglalkozik egyelőre az anyagiakkal. Számára az most is érthetetlen. A kapzsiság mint olyan messze áll tőle. Megérti, sárgakarikára, ahogy ő szokta mondani, szüksége van az embereknek a minden napokhoz. Na de, hogy mennyi és mi végett. Azzal még ráér törődni. Majd ha nagyobb lesz megérti.
Megérkeznek hát a piactérre, az általa nevezett kőkertnek. A név számára egyértelmű volt, egy hatalmas elkerített hely. Mint egy kert. Csak itt a kereskedők nőnek hat marokra, meg a standjaik.
Nem figyel most a másikra, mennyire is csodálja meg a helyet, az ő fejében a kis terve valamelyest képet formál. Egy ékszerészt kell találni, ha még akad itt a zárás előtt, persze. El is indulna hát, azokhoz a standokhoz, ahol még embereket lát, de a másik megállítja őt. Csak pislog rá értetlenül egy két másodpercig, mire ráeszmél mit is mondott ki az imént.*
-Ékszerész. Oh igen az. Arra gondoltam én is. Csüngők mint ez.
*Mutatja fel szép ezüstös holdas karperecét, amit kis lovagjától kapott nemrégiben.*
-Igen. Lehet igazad van.
*Mondja reménysugárral teli szemekkel. Majd ha a másik is beleegyezik, megindulhatnak a standok irányába.
Ott végig nézve a kis tömegen, ami még az utolsó árú lehetőséget vizslatja, nem sok lehetőség van.
Egy standnál felszerelést árulnak, olyasmiket amiket hosszú utakra szeretnének a vándorlelkek. A másik lassan pakolja össze a megmaradt kelméit, és egy utolsó vendéget szolgál ki éppen. A harmadik is már szedelőzködik, az utolsó darab üveges ládáit zárja le, amiben ékszerek láthatóak.*
-Nézd ott!
*Mutat rá izgatottan a kereskedőre Szikra, és a másik csuklójára fogva gyengéden húzza őt a stand irányába. Már persze ha hagyja.*
-Bácsi! Bocsánat!
*Mondja fennhangon, nagy hévben a kereskedőnek Szikra, ám amint a magas jól öltözött férfi elé ér, aki rátornyosul úgy mond. Kissé inába száll a bátorsága. Sosem félt, ételt, vagy akár erszényt elcsenni. De beszélni azokkal akiktől lehetséges lopott valaha, na az egy másik kérdés. Persze emlékezne a férfi arcára, valamelyest. Kétli az áldozata lehetett. Ámbár pletykák még a mai napig járhatnak arról az elf lánykáról aki farkassal járja az utcákat, és itt ott elcseni azt amire szüksége van.
Megköszörüli a torkát, keresi a szavakat, de nem találja. Lopva a másik irányába néz, szinte könyörgő szemekkel.*
*Látnia kellett volna őt még mielőtt az árvaház igazgatónője felkarolta őt. Szakadt rongyok, koszos arc, és egy csapzott négylábú őrző. Ennyije volt csupán, na meg a korgó hasa. Persze megtalálta a módját annak, hogy túléljen. Ezzel gondja sose volt, és ismeretei is sokat segítettek abban, ha megsérült ellássa magát. Egy egyszerű vágott seb is lehet halálos ha nem látják el azt rendesen.
Mostanra már, egész helyes kisasszony lett belőle. Egyszerű ruházatot visel. Egy szimpla ruhácskát, hosszú szoknyával végződőt. A kedvenc színében. Zöldes árnyalatú, bár látszik régi az anyag kopott. Ezen még egy kis öv látható amint egy jól rögzített erszény látható, benne némi arany zörög.
Biztosan használt ruha volt már kitudja honnan. Mai adta neki a sok ruha közül amit az árvaház kapott adományként.*
-Mai is ezt mondta, hogy ha ehhez értek, mindenképpen folytassam a tanulmányaimat. És akkor sok életet megmenthetek.
*Mosolyog szendén, elképzelve a képet, hogy ő majd valamikor beteget seregeit fogja ellátni. Nem foglalkozik egyelőre az anyagiakkal. Számára az most is érthetetlen. A kapzsiság mint olyan messze áll tőle. Megérti, sárgakarikára, ahogy ő szokta mondani, szüksége van az embereknek a minden napokhoz. Na de, hogy mennyi és mi végett. Azzal még ráér törődni. Majd ha nagyobb lesz megérti.
Megérkeznek hát a piactérre, az általa nevezett kőkertnek. A név számára egyértelmű volt, egy hatalmas elkerített hely. Mint egy kert. Csak itt a kereskedők nőnek hat marokra, meg a standjaik.
Nem figyel most a másikra, mennyire is csodálja meg a helyet, az ő fejében a kis terve valamelyest képet formál. Egy ékszerészt kell találni, ha még akad itt a zárás előtt, persze. El is indulna hát, azokhoz a standokhoz, ahol még embereket lát, de a másik megállítja őt. Csak pislog rá értetlenül egy két másodpercig, mire ráeszmél mit is mondott ki az imént.*
-Ékszerész. Oh igen az. Arra gondoltam én is. Csüngők mint ez.
*Mutatja fel szép ezüstös holdas karperecét, amit kis lovagjától kapott nemrégiben.*
-Igen. Lehet igazad van.
*Mondja reménysugárral teli szemekkel. Majd ha a másik is beleegyezik, megindulhatnak a standok irányába.
Ott végig nézve a kis tömegen, ami még az utolsó árú lehetőséget vizslatja, nem sok lehetőség van.
Egy standnál felszerelést árulnak, olyasmiket amiket hosszú utakra szeretnének a vándorlelkek. A másik lassan pakolja össze a megmaradt kelméit, és egy utolsó vendéget szolgál ki éppen. A harmadik is már szedelőzködik, az utolsó darab üveges ládáit zárja le, amiben ékszerek láthatóak.*
-Nézd ott!
*Mutat rá izgatottan a kereskedőre Szikra, és a másik csuklójára fogva gyengéden húzza őt a stand irányába. Már persze ha hagyja.*
-Bácsi! Bocsánat!
*Mondja fennhangon, nagy hévben a kereskedőnek Szikra, ám amint a magas jól öltözött férfi elé ér, aki rátornyosul úgy mond. Kissé inába száll a bátorsága. Sosem félt, ételt, vagy akár erszényt elcsenni. De beszélni azokkal akiktől lehetséges lopott valaha, na az egy másik kérdés. Persze emlékezne a férfi arcára, valamelyest. Kétli az áldozata lehetett. Ámbár pletykák még a mai napig járhatnak arról az elf lánykáról aki farkassal járja az utcákat, és itt ott elcseni azt amire szüksége van.
Megköszörüli a torkát, keresi a szavakat, de nem találja. Lopva a másik irányába néz, szinte könyörgő szemekkel.*
2423. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-06-05 11:52:10
Üzenet elküldve: 2025-06-05 11:52:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Jövendölés//
//zárás//
* Ha valamire szüksége van, akkor az bizony mások támogatása. Az ügy, amiért harcolni próbál talán nemesnek is mondható, azért mégiscsak van benne egy csipetnyi önzőség is. Talán ez az önzőség az, amit el kéne engednie, bár ha tudat alatt önző, akkor ezentúl csak nehézségek után fogja tudni elengedni ezt. *
- Igen, ha az illető nem tesz semmit, úgy a lapok sem válnak valóra.
* Mi más indok kell az orknak, hogy cselekedjen? A jegyzetelés abbamarad, miután két oldalra felvázolta a jóslás meneteit. Pontosabban a kártyák alakjait rajzolta le, feléjük azok neveit, mellé azok jelentését, alájuk pedig a az összetett magyarázatukat. Végül becsukja a füzetét és visszacsúsztatja öltönye egyik belső zsebébe. *
- Jobb mindenre felkészülni, hátha rosszul lenne értelmezve a kártya.
* Lágyan felnevet az abszurd magyarázatán. Persze, majd az ork, aki sose látott még ehhez hasonlót, majd előbb megmondja mit is jelentenek a lapok. *
- Egy érme?
* Meglepődöttség ül ki az arcára. Aranyérme kell az arany bevonzásához? Érdekes megfogalmazás, és ki ő, hogy ebbe beleszóljon. Már nyúlna is a zsebébe, hátha rátalálna egy bizonyos érmére, amit nem ebben a városban verettek, hanem valami olyasmit, amit Lihanechben található. Sajnos nem talál a röpke idő alatt, míg a másik elé tolja az előbb felkínált aranyat. Lihanechi arany híján az Artheniori is megteszi, elvégre itt tervez meggazdagodni, akkor már miért is ne használná erre az aranyat, amit itt veretnek? Belenyúl az erszénybe és egy nagyobb darab érmét húz elő. Ez csupán a véletlennek köszönhető, ugyanis csak találomra fogta meg az egyiket, de mi ez, ha nem egy jel? *
- Legyen ez. Hátha nagyobb szerencsében lesz részem.
* Megigazítja magán az öltönyét, úgy érzi épp eleget ült a kényelmetlen hordón és fel is áll. Leporolja nadrágját és kigombol néhány gombot, hogy jobban érje a lágy kellemes szellő. Kellett neki öltönybe jönnie ilyen melegekben. *
- Előszeretettel járom a piacot unalmamban, de van egy szobám a pegazusban. Ha megemlíted a pult mögött a nagy zöld orkot, vagy akár a nevemet, úgy egyből kapcsolnak. Esténként mindenképp ott tartózkodom, bár mostanság igen későn szoktam megérkezni, ha egy ilyen időpontban érkeznél.
* Ha több kérdés nem merül fel, úgy bizonyára mindkettejüknek akad még dolga. A nő nevében nem nyilatkozhat, Cagonnak azonban el kell gondolkodnia a továbbiakon, akár magányába, akár a munkásságai között. Hirtelen akad is valaki, akit felkeresne, hogy folytassa a bájitalokban folytatott kutatásokat. Ha nincs semmi más, akkor elköszön Zrammitól. *
- Addig is további sikereket kívánok neked is. Azért tartsd nyitva a szemed, néhányan eléggé megvetik a fajtánkat errefelé. Jobb óvatosnak lenni. De megígérem, hogy ez később változni fog.
* Azzal enyhén bólint a fejével, mint aki meghajolni tervezne, de csak a fejbólintás részig ér el, majd megfordul és elsétál. Háta mögött összekulcsolja kezeit, majd néhány perccel később elveszik a többi nézelődő között. *
//zárás//
* Ha valamire szüksége van, akkor az bizony mások támogatása. Az ügy, amiért harcolni próbál talán nemesnek is mondható, azért mégiscsak van benne egy csipetnyi önzőség is. Talán ez az önzőség az, amit el kéne engednie, bár ha tudat alatt önző, akkor ezentúl csak nehézségek után fogja tudni elengedni ezt. *
- Igen, ha az illető nem tesz semmit, úgy a lapok sem válnak valóra.
* Mi más indok kell az orknak, hogy cselekedjen? A jegyzetelés abbamarad, miután két oldalra felvázolta a jóslás meneteit. Pontosabban a kártyák alakjait rajzolta le, feléjük azok neveit, mellé azok jelentését, alájuk pedig a az összetett magyarázatukat. Végül becsukja a füzetét és visszacsúsztatja öltönye egyik belső zsebébe. *
- Jobb mindenre felkészülni, hátha rosszul lenne értelmezve a kártya.
* Lágyan felnevet az abszurd magyarázatán. Persze, majd az ork, aki sose látott még ehhez hasonlót, majd előbb megmondja mit is jelentenek a lapok. *
- Egy érme?
* Meglepődöttség ül ki az arcára. Aranyérme kell az arany bevonzásához? Érdekes megfogalmazás, és ki ő, hogy ebbe beleszóljon. Már nyúlna is a zsebébe, hátha rátalálna egy bizonyos érmére, amit nem ebben a városban verettek, hanem valami olyasmit, amit Lihanechben található. Sajnos nem talál a röpke idő alatt, míg a másik elé tolja az előbb felkínált aranyat. Lihanechi arany híján az Artheniori is megteszi, elvégre itt tervez meggazdagodni, akkor már miért is ne használná erre az aranyat, amit itt veretnek? Belenyúl az erszénybe és egy nagyobb darab érmét húz elő. Ez csupán a véletlennek köszönhető, ugyanis csak találomra fogta meg az egyiket, de mi ez, ha nem egy jel? *
- Legyen ez. Hátha nagyobb szerencsében lesz részem.
* Megigazítja magán az öltönyét, úgy érzi épp eleget ült a kényelmetlen hordón és fel is áll. Leporolja nadrágját és kigombol néhány gombot, hogy jobban érje a lágy kellemes szellő. Kellett neki öltönybe jönnie ilyen melegekben. *
- Előszeretettel járom a piacot unalmamban, de van egy szobám a pegazusban. Ha megemlíted a pult mögött a nagy zöld orkot, vagy akár a nevemet, úgy egyből kapcsolnak. Esténként mindenképp ott tartózkodom, bár mostanság igen későn szoktam megérkezni, ha egy ilyen időpontban érkeznél.
* Ha több kérdés nem merül fel, úgy bizonyára mindkettejüknek akad még dolga. A nő nevében nem nyilatkozhat, Cagonnak azonban el kell gondolkodnia a továbbiakon, akár magányába, akár a munkásságai között. Hirtelen akad is valaki, akit felkeresne, hogy folytassa a bájitalokban folytatott kutatásokat. Ha nincs semmi más, akkor elköszön Zrammitól. *
- Addig is további sikereket kívánok neked is. Azért tartsd nyitva a szemed, néhányan eléggé megvetik a fajtánkat errefelé. Jobb óvatosnak lenni. De megígérem, hogy ez később változni fog.
* Azzal enyhén bólint a fejével, mint aki meghajolni tervezne, de csak a fejbólintás részig ér el, majd megfordul és elsétál. Háta mögött összekulcsolja kezeit, majd néhány perccel később elveszik a többi nézelődő között. *
2422. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-06-05 09:24:01
Üzenet elküldve: 2025-06-05 09:24:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Kezdjük újra!//
-Az becsületes és szép elfoglaltság.
*Jelenti ki a legőszintébb arcával. De azért végig is méri újra a másik lányt, aki nem úgy néz ki, mint akit felcserek nevelnek. Ám látott ő már tehenet csizmában. Szikrának pedig nincs oka füllenteni, vagy túlozni.*
-Mások segítése, amikor a legnagyobb szükségük van rá, nemes dolog. Aki pedig erre teszi fel az életét, biztosan a jót szolgálja.
*Arról inkább nem beszél, hogy jól is lehet vele keresni, ha az elf lányának elég vastag bőr található az arcán. Inkább azon gondolkodik el egy szívdobbanásnyi ideig, hogy vajon ő maga képes lenne-e ismét becsülettel ragulevest kevergetve megélni nap, mint nap. Gordo megtanította, miképp tud megélni az utcákon. Itt-ott egy elcsent erszényből. Vagy épp egyenesen magát az ételt, hogyan tudja meglovasítani egy figyelmetlen árustól. Hazudna, ha azt mondaná, még nem próbálta. Ahogy utcáról utcára haladnak, lépteik egyre inkább felgyorsulnak. Ynaira is kénytelen tartani a tempót. Nem sokkal később már ki is rajzolódik előttük az a bizonyos kőkert. Ami valójában egy piac, ahonnan ebben az órában már kifelé áramlik a népek sokasága.*
-Szép hely.
*Motyogja árvánk a nem létező bajusza alatt leginkább önmagának. Hiszen ő még mindig az újdonság varázsa alatt áll. Egyre biztosabb benne, hogy Arthenior még tartogat számára kellemes meglepetéseket. Talán tényleg ez a város lesz az új otthona. Ahogy belevetik magukat a piac, ilyenkor már nem is olyan sűrű forgatagába, a vörös megragadja Szikra kezét. Persze nem túl erősen, inkább csak hirtelen. Ez azt a célt szolgálja, hogy ne veszítsék el egymást. Ugyanis ő először jár itt és bizony könnyen eltévedhet. Főleg amiatt, hogy mindent jó alaposan megnéz magának, kivéve az utat, amit bejárnak. A másik elf lánynak támad is egy ötlete, hogy kit kéne elsőként megkérdezni. Ám árvánk nem sokat ért belőle. Ahelyett, hogy megpróbálná megfejteni a hallottakat, előáll egy saját ötlettel.*
-Mi lenne, ha inkább egy ékszerárust próbálnánk kifaggatni?
*Kérdezi pislogó smaragdjaival.*
-Egy ilyen talán tudhatja, hol készült anyukád gyűrűje. Vagy, kik árulnak ilyesmit. Az sem kizárt, hogy épp ő adta el anyukádnak.
-Az becsületes és szép elfoglaltság.
*Jelenti ki a legőszintébb arcával. De azért végig is méri újra a másik lányt, aki nem úgy néz ki, mint akit felcserek nevelnek. Ám látott ő már tehenet csizmában. Szikrának pedig nincs oka füllenteni, vagy túlozni.*
-Mások segítése, amikor a legnagyobb szükségük van rá, nemes dolog. Aki pedig erre teszi fel az életét, biztosan a jót szolgálja.
*Arról inkább nem beszél, hogy jól is lehet vele keresni, ha az elf lányának elég vastag bőr található az arcán. Inkább azon gondolkodik el egy szívdobbanásnyi ideig, hogy vajon ő maga képes lenne-e ismét becsülettel ragulevest kevergetve megélni nap, mint nap. Gordo megtanította, miképp tud megélni az utcákon. Itt-ott egy elcsent erszényből. Vagy épp egyenesen magát az ételt, hogyan tudja meglovasítani egy figyelmetlen árustól. Hazudna, ha azt mondaná, még nem próbálta. Ahogy utcáról utcára haladnak, lépteik egyre inkább felgyorsulnak. Ynaira is kénytelen tartani a tempót. Nem sokkal később már ki is rajzolódik előttük az a bizonyos kőkert. Ami valójában egy piac, ahonnan ebben az órában már kifelé áramlik a népek sokasága.*
-Szép hely.
*Motyogja árvánk a nem létező bajusza alatt leginkább önmagának. Hiszen ő még mindig az újdonság varázsa alatt áll. Egyre biztosabb benne, hogy Arthenior még tartogat számára kellemes meglepetéseket. Talán tényleg ez a város lesz az új otthona. Ahogy belevetik magukat a piac, ilyenkor már nem is olyan sűrű forgatagába, a vörös megragadja Szikra kezét. Persze nem túl erősen, inkább csak hirtelen. Ez azt a célt szolgálja, hogy ne veszítsék el egymást. Ugyanis ő először jár itt és bizony könnyen eltévedhet. Főleg amiatt, hogy mindent jó alaposan megnéz magának, kivéve az utat, amit bejárnak. A másik elf lánynak támad is egy ötlete, hogy kit kéne elsőként megkérdezni. Ám árvánk nem sokat ért belőle. Ahelyett, hogy megpróbálná megfejteni a hallottakat, előáll egy saját ötlettel.*
-Mi lenne, ha inkább egy ékszerárust próbálnánk kifaggatni?
*Kérdezi pislogó smaragdjaival.*
-Egy ilyen talán tudhatja, hol készült anyukád gyűrűje. Vagy, kik árulnak ilyesmit. Az sem kizárt, hogy épp ő adta el anyukádnak.
2421. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-06-04 21:14:47
Üzenet elküldve: 2025-06-04 21:14:47
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 571
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 571
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
//Anyagbeszerzés//
*A kufár érdeklődve hajol közelebb a jegyzethez. Egy rövid ideig homlokráncolva vizslatja, majd lassan felegyenesedik.*
-Lámpás, mi? Láttam már ilyesmit, egyszer, régen. Egy kész vagyon egy ilyesmi. Nos, gnóm uram, való igaz, hogy ezek a specifikációk, nos... Egyediek. És az üvegnek is vaskosnak kell lennie, nehogy szétdurranjon a hőtől! *Széttárja kezeit.*
-De uraságodnak szerencséje van. Ugyanis Porodun Moltheziar rendeléseket is felvesz, úgy biza! *Amennyiben Gilas engedi, úgy még egyszer az ábrázolás fölé hajol.*
-Két nap alatt megfújják. Ötvennyolc arany. Hetvenhétért az üveg színét is megmondhatja uraságod!
*Porodun a mellső zsebébe nyúl, hogy maga is előkotorjon egy pergament. Az aprócska, rozoga asztaltól, mi jó két lépésnyire van tőlük, pennát ragad, majd a tintás fiolába mártja hegyét.*
-Nos, hogy legyen jó uram?
*A kufár érdeklődve hajol közelebb a jegyzethez. Egy rövid ideig homlokráncolva vizslatja, majd lassan felegyenesedik.*
-Lámpás, mi? Láttam már ilyesmit, egyszer, régen. Egy kész vagyon egy ilyesmi. Nos, gnóm uram, való igaz, hogy ezek a specifikációk, nos... Egyediek. És az üvegnek is vaskosnak kell lennie, nehogy szétdurranjon a hőtől! *Széttárja kezeit.*
-De uraságodnak szerencséje van. Ugyanis Porodun Moltheziar rendeléseket is felvesz, úgy biza! *Amennyiben Gilas engedi, úgy még egyszer az ábrázolás fölé hajol.*
-Két nap alatt megfújják. Ötvennyolc arany. Hetvenhétért az üveg színét is megmondhatja uraságod!
*Porodun a mellső zsebébe nyúl, hogy maga is előkotorjon egy pergament. Az aprócska, rozoga asztaltól, mi jó két lépésnyire van tőlük, pennát ragad, majd a tintás fiolába mártja hegyét.*
-Nos, hogy legyen jó uram?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3018-3037