* Nagy a csend. Bár a piactér zeng a különféle árusok és a tömeg zajától, a város mégis sokkal csendesebbnek tűnik, mióta Sa'Tereth nem riogatja a népeket. Eran arra számított, hogy elérkezik majd a végső csata, mikor a város harcosaira kerül a sor, hogy megvédjék Artheniort, erre mérőföldekkel arrébb egy elhagyatott kastély romos falai alatt csaptak össze a seregek. Persze ő is mehetett volna a városőrökkel, hogy önkéntesen védje a környéket, azonban értelmetlennek találta. Ha a Gonosz valóban gonosz, akkor megindult volna idővel a város felé is, akkor pedig nem kellett volna egy viszonylag jól védhető helyen megütközniük. Ám ez így alakult, ő saját magán kívül senkinek sem a vezetője, így nem mondhat egy rossz szót sem ez ellen.
Most egy kis elemózsia-vásárlás okán érkezett a piactérre, ám két vénasszony beszélgetését sikerül kihallani. Habár nem hall minden szót tisztán, de azt kihallja, amit ki akar. Egy magát Villámkardúnak hirdető herceg állítólag rettegésben tartja Synmirát és környékét. Legalábbis az biztos, hogy így hívják, a többi meg úgysem lényeges. Synmira. Hallott már arről a helyről. Valami mágustanya, szóval ha valaki a puszta kardjaival rettegésben tud tartani egy hordányi mágust, akkor talán tud valamit. Talán meg nem, csak a vénasszonyok pletykája teszi olyan nagyhírűvé az illetőt. Mindenesetre Eran elhatározza, hogy akkor is elmegy Synmirába, ha kiderül, hogy nincs ott senki, hiszen már rendkívül unalmas a városi hangulat.
Így hát a vénasszonyok pletykái után való "kémkedés" után megveszi az utazáshoz szükséges ételt és egy új bőrtömlőt, majd nekivág a nagy útnak, melynek első állomása az, hogy el kell jutni a város szélére... Azaz már indul is az erdő irányába. Egyébként mielőtt valaki azt gondolná, hogy gyalog akar nekivágni az útnak, ráadásul fegyver nélkül, az téved. Fekete paripa van alatta, név szerint Fekete - mily' meglepő, nincs is más lova. Testét pedig szintén fekete páncél fedi. Ő a fekete lovag. Milyen hangzatos név is ez! *