//Második szál//
//Őszi Forgatag//
//Daranel//
- Talán megpróbálhatok majd felmászni de nem garantálom, hogy lesz hozzá bátorságom.
*Néha még a saját erkélyéről is fél letekinteni, pedig a szobája csak az első emeleten helyezkedik el. Eddigi élete során szerencsére sohasem szorult rá, hogy magas helyeken mászkáljon.*
- Látcsövünk? Hát... az az igazság, hogy annyi limlom van a kúriában, hogy talán még az is akad valahol. Lehetséges hogy a nagybátyám kacatjai között találhatok egyet. Mellesleg nem hinném, hogy pont itt és most árulnának látcsövet, de ha igen, akkor bizonyára el is kérhetik az árát rendesen.
*Testvérek nélkül az élet igen unalmas lenne, erre sokszor gondol legidősebb fivérével való beszélgetései után.*
- Ebben egyetértek, bár bevallom, néha azt kívánom, bárcsak lenne egy lánytestvérem is. Teljesen más lenne egy nővérrel megbeszélni a dolgaimat, mint egy fiútestvérrel.
*Néha viszont hálát az égieknek, hogy nincs nővére, sem húga. Az is lehet, hogy nem lett volna olyan idilli a helyzet, mint amilyennek elképzeli, pláne ha ez a lánytestvér jellemben teljesen másmilyen emberré vált volna, mint Ephemia.*
- A pletykáknak nem mindig szabad hinni. Sőt talán jobb is, ha nem is veszed őket figyelembe. Az igazságot szó szerint úgysem fogod megtudni, és ha sokat agyalsz rajta, előbb vagy utóbb felemészt. Egyébként is, én azt mondom, a tetteid tesznek azzá téged, ami vagy. És ha édesanyád tényleg ilyen volt, mint amilyennek leírták őt, akkor úgy gondolom semmiben sem hasonlítasz rá.
*A származás egy életre megbélyegezhet valakit, de ha valakinek van ereje felülkerekedni rajta és a saját tetteivel beleégetni magát mások emlékezetébe, akkor már mit sem ér.*
- Belegondolni is rossz az ilyenekbe. Tizennégy évesen még jóformán gyermek az a szegény lány, akit lehet, hogy egy ötvenéves férfihoz adnak hozzá. De ilyen mindig is volt, és mindig is lesz. Ez a szokás egyhamar nem fog kimúlni, úgy hiszem.
*Sajnálatot érez az ilyen sorsú leányok iránt, de mást ők sem tehetnek. Vagy elfogadják sorsukat, vagy mehetnek az utcára, sőt talán még rosszabb helyekre is.
Daranel kijelentésére a komor arckifejezés hirtelen sejtelmesbe csap át.*
- Ennyire biztos vagy benne?
*Sejti, hogy mire céloz ezzel a férfi. A valódi jelentése kimondatlanul marad ugyan, de Ephemia sem buta. Tetszik neki az íjász merészsége, de ha arra kerülne a sor, hogy kapcsolatuk komolyra fordul, ő sem lesz tétlen. Az atyai harag ilyen esetben nyilván fabatkát sem fogja elrémíteni, sem őt, sem a férfit.*
- Csokoládé? Hát... nem is tudom. Nem terveztem ma több édességet enni, elvégre a leves is nagyon édes volt. *Hezitál még néhány pillanat erejéig, aztán egy sóhaj után végül beadja a derekát.* Na jó, nem ellenkezem. Eszem, de csak akkor, ha te is!