//Második szál//
//Ihletet keresve//
- Ja, értem.
*feleli, és vet egy fürkésző pillantást a bagolyra. Szokatlan társ. Vagy talán nem az, ő nincs igazán tisztában a városi szokásokkal.*
- Festés? Az nekem túl macerás lenne. Ecsetek, meg nagy vásznak, festőállvány meg hasonló dolgok. Rengeteg pénz, minden könnyen tönkremegy, de legalább addig is sok helyet foglal.
*mondja, somolyogva.*
- Én csak rajzolgatok, főleg szénnel. Szenet könnyű találni. Néha elég kikaparni egy félig megégett fadarabot a kialudt tűz hamujából, és máris van mivel dolgozni. Persze, tudom, hogy lehetne színezni is, de egyelőre nekem elég a fekete. Most gyakorlom, hogyan csináljak árnyékokat.
*magyarázza a rá jellemző bőbeszédűséggel.
Örül neki, hogy tetszik Nimivensának a tetoválás ötlete. Amikor pedig a lány szóvá teszi, hogy van is tetoválása, még inkább felcsillan a szeme. Kérnie se kell - pedig megtette volna - és már mutatja is az egyiket. Az arany szín láttán épp hogy nem esik le az álla, de láthatóan le van nyűgözve tőle. Egész új távlatok nyílnak meg számára, mert ilyet még nem látott. Közönséges, néha igen gyatra képeket már igen. Részletesen kidolgozott, színezett alkotásokat szintén. De arany mintázatot még soha. Izgalmasnak találja, hogy néha szinte el is tűnik a tetoválás, ha nem vetül rá fény.
Olyannyira érdekli a dolog, hogy meg is fogja Nimivensa kezét, és végigsimít a tetováláson. Láthatóan annyira leköti a kép tanulmányozása, hogy semmilyen mögöttes célja nem lehet ezzel - rá nem jellemző módon.*
- Ez nem semmi.
*bólint aztán elismerően és némi kelletlenséggel engedi el végül Nimi kezét. A lány kérdése zökkenti végül vissza kicsit a jelenbe.*
- Ja, hát katonákon. Én is az vagyok. Zsoldos, egészen pontosan, csak éppen most kompánia nélkül. A csapatunkat szétverték, ennek jó pár hónapja. Aki túlélte, szétszéledt, azóta én is magamban vándorlok. Jó sok katonával találkoztam, kardforgatókkal, íjászokkal, varázshasználókkal. Sokuknak volt tetoválása. Ebből gondoltam, hogy valakinek azt oda is kellett varrnia, és biztos nem ingyen. És ahogy mondtam, alkotni jó, vagy legalábbis én szeretek.
*feleli, majd egy kicsit elhallgat. A tekintetébe költözik némi habozás, de aztán úgy dönt, ki is mondja amit gondol.*
- Tudod, nagyon szívesen megnézném a többi tetoválásod is.
*mondja a maga közvetlen stílusában. Nem nehéz kitalálni, hogy a lány legalább annyira érdekli, mint az ominózus tetoválások. Inkább az a szokatlan, hogy nem csak a lány érdekli, hanem a mintái legalább ugyanannyira.*